Csak egy csibészes vigyorral reagáltam le szavait, mikor visszaidézte az étteremben is használt jelzőket, miszerint borzasztó alak vagyok. Eszembe sem jutott vitába szállni vele, helyette inkább kizártam annak lehetőségét, hogy újra megszólaljon, ajkaimmal beléfojtva minden esetleges mondanivalót, bár abban talán egyetértettünk, hogy egyikünk sem beszélgetni akar. Ismét felsejleni éreztem magamban azt a telhetetlen vágyat, ami az étteremben támadt fel bennem, mikor lábai közé csúszott tenyerem, de ott, azon a ponton kénytelen voltam uralkodni magamon. Mostanra viszont ketten maradtunk ebben a játékban, és ugyan azt hittem, hogy az imént már sikerült valamelyest csillapítanunk ezt a feneketlen sóvárgást, mikor az ablaknál állva kapott markába a gyönyör mindkettőnket, de csak újra bebizonyosodott, hogy belőle soha nem elég.
Egy kis harapás után elváltam ajkaitól, hogy felemelkedjek, tekintetem pedig éhes ragadozóként futott végig rajta, közben kutatva valami kis kapaszkodót, ami elegendő támasztékot nyújt ahhoz, hogy ne feküdjek vissza rá, és ne vágjam keresztbe az éppen csak megkezdett játékomat. Pedig... az a forróság, ami ujjaimat fogadta, azonnal ingerelni kezdett, éreztem gyomromban a feszítést, ágyékomban a lüktetést, miközben minden porcikám belé akart menekülni, el akart veszni benne, és ha valaminek, hát ennek a vágtázó kényszernek volt a legnehezebb megálljt parancsolni.
Pár apró csókot leheltem köldöke mellé, majd combja belső részére, mielőtt nyelvemmel kezdtem volna masszírozni teste legforróbb pontját, azzal bolondítva tovább, hogy ujjaim továbbra sem álltak meg, helyette felvették nyelvem ritmusát, és minden nyögés és sóhaj, ami időközben elhagyta ajkait, csak még nehezebbé tették, hogy uralkodni tudjak magamon. Imádtam hallgatni Őt, a hangokkal csak tovább ingerelt, mozdulataim még dominánsabbá váltak, mintha hangja vált volna az irányadóvá, és ahogy hajamba markolt, egyértelmű utasítást adott arra, hogy most már ne hagyjam pamlagon heverni. - Eszemben sincs - mormogtam halkan testébe két nyelvmozdulat között, lopva felpillantva rá, az arcára kiülő kavalkád pedig ismét befeszítette izmaimat. Ahogy egyre közelebb került a gyönyörhöz, én magam is fokoztam nyelvem és ujjaim tempóját, éreztem, hogyan feszül meg teste, hogyan mar ennek hatására egyre fájóbban a hajamba, de mindez eltörpült amellett, aminek a küszöbén táncolt, én pedig ezúttal már tényleg nem akartam megfosztani tőle. Megadtam neki az édes kegyelemdöfést, nyelvem alatt érezve, hogyan feszül bele teste a gyönyörbe, ujjaim pedig magukon érezték izmai pulzálását, ahogy kiélvezte az orgazmus visszatérő hullámait.
Ismét felegyenesedtem, közelebb mászva hozzá, hogy lábai közé fészkelődjek csípőmmel, gyengéden hajába túrtam, apró csókokat hintve arcára, majd az orra búbjára. - Bármit is mondj, annyira borzasztó alak csak nem lehetek - vigyorodtam el pajkos csillogással szemeimben, mit sem törődve azzal, hogy időközben ismét megizzadtam én is, mellkasom pedig úgy simult melleihez, mintha soha nem akarnék róla lekászálódni. - Vagy szeretnéd, hogy ismét bebizonyítsam? - fűztem hozzá halk nevetéssel, elsöpörve egy nedves hajtincset arcából, közben viszont nem bírtam ki, hogy lüktető ágyékomat ne nyomjam öléhez.

Az, ahogy nyelve eltüntette ujjamról a maradék krémet, miközben végig figyelt, felért egy igazi, kegyetlen támadással. Legalább olyan izgató látványt nyújtott vele, mint nem is olyan régen, mikor saját ujjáról nyaldosta le az édességet, és ahogy akkor, úgy most is máshová képzeltem ajkait, és amilyen álnok bestia, ezzel neki is tisztában kellett lennie. Tökéletesen kihasználta és ki is élvezte a helyzet adta előnyét, mert így, hogy az ölemben foglalt helyet, egyúttal lekorlátozta az én lehetőségeimet is, de a mozdulat után be kellett látnom, hogy nem fogom sokáig bírni alatta, ezzel pedig valószínűleg nem is szolgáltattam túl nagy meglepetést. - Majd megmutatom - reagáltam csak ennyivel, még mielőtt megindítottam volna ellene a saját választámadásomat, kaptam ajkai után, lázasan kutatva nyelve után, közben átfordítva Őt magam alá, végigdöntve a kanapén. Egyik szabad kezem bebarangolta combja bőrét, körmeimmel gyengéden cirógatva Őt végig, de bárhol is érintettem, mindenhol émelyítő forróságot találtam. Mintha mindkettőnk testét ugyanaz a tűz táplálta volna, nem tudtam volna megmondani, melyikünk bőre tüzesebb, viszont azt egyértelműen meg tudtam állapítani, hogy az ereimben száguldozó vér ekkorra már forró lávává változott, és nem is bírtam sokáig, hogy ne induljak el lefelé, ajkaimmal fedezve fel melleit, néha mohón megszívva mellbimbóját. Nem bírtam ki, hogy ne lessek fel rá, jó pár másodpercig elveszve szemei tükrében, tekintete pedig csak tovább szította bennem a tüzet, miközben a kezem is elindult a saját útján, csak akkor állva meg, mikor megéreztem érintésem alatt azt a hihetetlen forróságot, ami minden alkalommal elvette az eszem. Most sem volt másképp, úgy befeszült a gyomrom az érzés hatására, hogy alig tudtam kitartani az elkezdett játék mellett. Testem minden porcikája arra a szorító melegségre vágyott, ami éppen életre kelt érintésem alatt, és tényleg csak centiméterek választottak el attól, hogy ne rúgjam le magamról ismét a nadrágot, és ne tegyem magamévá a pillanat hevében ezen a kibaszott kanapén.
Nem is bírtam ki, hogy ne hallassak én magam is egy halk nyögést, miközben egy ujjam eltűnt abban a forróságban, egy pillanatra el is szakadtam mellétől, hogy arcát figyelhessem, nem mintha a feltörő nyögése nem lett volna elég árulkodó. Egyre melegebbnek éreztem a helyiséget, az oxigén mintha fogyni kezdett volna, mintha tényleg egy liftté szűkült volna a világ körülöttünk, miközben visszahajoltam mellkasára, jólesően megborzongva attól, ahogyan hol hajamba, hol bőrömbe mart. Fokoztam ujjam tempóját, ahogy a nyelvemét is, míg meg nem éreztem az egyértelmű jeleket, mire szinte azonnal leálltam, és egy cinkos vigyorral lestem fel arcára. - Ácsi-ácsi. Ne siess annyira - kúsztam vissza hozzá, olyan szenvedéllyel kóstolva bele ajkaiba, mintha holnap már nem lenne rá alkalmam. Otthagytam fogam nyomát alsó ajkán, mielőtt felegyenesedtem volna, ajkamat megnyalva néztem végig tökéletes testén, mintha ismét Ő lenne az a bizonyos megterített asztal, én pedig a bizonytalan éhező, aki nem tudja, mihez nyúljon előbb. Éhezni mondjuk tényleg éheztem, bizonytalan már kevésbé voltam, így mikor visszahajoltam fölé, már rögtön a köldöke mellé leheltem könnyed csókot, majd még tovább csúsztam. Ajkaim bebarangolták combja belső felét, közben ismét mozgatni kezdtem benne ujjaimat, de még annál is lassabban, ahogy az előbb elkezdtem. Eszem ágában sem volt megfosztani a gyönyörétől, inkább késleltetni akartam kicsit, legfeljebb annyival, hogy még jobban felhúzzam az agyát, de végül megadtam a kegyelemdöfést, nyelvem rátalált a gyönyöre forrására, szabad kezemmel átkarolva combját, egy hirtelen mozdulattal rántva még közelebb magamhoz, az őrjítő ritmust pedig, amit eddig ujjaim követtek, ezúttal már a nyelvem is felvette.

Ugyan elvigyorodtam, továbbra is azt az epret majszolgatva, de nem cáfoltam rá szavaira, már csak a megkezdett játék miatt sem. Más helyzetben valószínűleg szóvá tettem volna, hogy éppen Vele nem tudja semmi és senki felvenni a versenyt, olyan szinten a részemmé vált, hogy mellette minden más régen eltörpült.  Minden gondolatomat Ő uralta, nemcsak most, hanem úgy általában is, néha munka közben sem tudtam tőle elvonatkoztatni, és hiába tudtam, hogy ez így nem célravezető, és nem szabadna hagynom, hogy ekkora hatással legyen rám, de úgy tűnt, ezt a küzdelmet már amúgy is elveszítettem. A nap minden percében éreztem finom illatát, láttam magam előtt azt az incselkedő, pimasz mosolyt, a szerelemtől és vágytól csillogó szemeket, és bármit is csináltam, nem tudtam kiszakadni a hatása alól. Nem is nagyon akartam, amíg nem volt muszáj.
Próbáltam úgy nagyot nyelni, hogy ne vegye észre, mikor egyszerűen lecsúszott róla a ruha, majd visszaült az ölembe, ujját pedig már mártotta is az időközben megszerzett nutellába. Először azt hittem, nekem nyújtja majd, helyette saját ajkaihoz emelte, és ahogy nyelve lassan, ingerlően eltüntette az édes krémet, minden erőmet arra összpontosítottam, hogy ne lássa rajtam, mennyire kicsinált ezzel a mozdulattal. Én akartam az ujja helyében lenni, magamon akartam érezni forró nyelvét, a hatás pedig nem is maradt el, nemcsak testem reagált rá szinte rögtön, de a vérem is, ahogy meglódult és sebes iramban kezdett vágtázni az ereimben. Újra felforrósodott a testem, mozdulataimat eluralta a már jól ismert hév, ahogy én magam is a nutellához nyúltam, és azt a csekély mennyiséget, amit mellei közé kentem, nyelvem már tüntette is el, méghozzá kínzó lassúsággal. Ekkor már hajamon éreztem szorítását, mire kábán a bőrébe vigyorodtam, és csak nehezen szakadtam el onnét, jó pár másodperccel azután, hogy amúgy már teljesen letisztítottam a nyelvemmel, de mielőtt újabb adag után nyúlhattam volna, elkapta kezemet. Tekintete rácsüngött az enyémre, szinte láttam pattogni a vágy szikráit a mély íriszekben, miközben ajkaihoz emelte a még némileg nutellás ujjamat. Egyetlen pillanat elég volt ahhoz, hogy testemen valami furcsa áramütésszerű érzés fusson át, ahogy nyelve simogatni kezdett, közben újra és újra mozdította csípőjét, ezzel már ágyékomat ingerelve, és nem is bírtam, hogy ne bukjon ki belőlem egy mélyről feltörő, jóleső sóhaj, mielőtt még fájdalmasan beharaptam volna alsó ajkamat. - A tiéd lehet - jegyeztem meg halkan válaszként, utalva arra, hogy nem állok a tervei útjába, mert bármit is tervezett a ragadós édességgel, mindenemet rátettem volna, hogy egy pillanatát sem fogom bánni. - Amit én akarok, azt megoldom nutella nélkül is - suhant át arcomon egy komisz vigyor, miközben elhúztam tőle az ujjamat, de csak annyira, hogy hajába túrhassak, és végre megkapjam azt a csókot, amit az előbb nemes egyszerűséggel szándékos gonoszságból kihagytam. Nyelvem nem kért, inkább követelt, ahogy ajkai közé férkőzött, mohó csatába kezdve, szabad karomat pedig dereka köré fontam, a következő pillanatban pedig megemeltem, hogy lemozdítsam ölemből, de csak annyira, hogy a kanapé másik felére döntsem, én pedig rögtön hajoltam is fölé, egy pillanatra sem eresztve ajkait. Éreztem, hogyan gyorsul fel a légzésem, hogyan akad bennem egyre többször a levegő, miközben forró bőre ezer ponton találkozott mellkasommal, majd egy ravasz kis vigyor társaságában szakadtam el tőle. - Az nyer, aki mer - suttogtam pimaszkodva, miközben ujjaim végigzongoráztak oldalán, egészen le, a hasáig, én pedig szintén lefelé vettem az irányt, ajkaim pedig alig pár pillanaton belül rátaláltak mellbimbójára, de nem elégedtem meg ennyivel. Miközben nyelvem lassú, kínzó mozdulatokkal kényeztetni kezdte, kezem csak tovább bátorodott, úgy nyúlva kettőnk közé, hogy kitapinthassam a vágya fő forrását, a ritmus pedig, amivel gyengéden masszírozni kezdtem, teljes összhangba került ajkaim ritmusával, egészen addig, míg tovább nem merészkedtem, testébe csúsztatva ujjamat, így folytatva az előbb felvett tempót.

Valószínűleg hiába is próbálkoztam az ártatlan pislogással, tekintetem mélyén folyamatosan ott ült az az ördögi kis szikra, ami egyértelműen sugallta felé, mennyire nem most akarom elkezdeni a szentek életét, és ha rajtam múlott, a kettesben töltött időnk nagy részében semmilyen ruha nem fogja fedni a testét. El sem tudtam képzelni, hogy valaha eljön az az idő, mikor nem kívánom majd ennyire, és nem hoz már pusztán azzal lázba, hogy csupaszon megáll előttem. A gondolattól is felforrt a vérem, testem pedig hű árulóként már azelőtt reagált a fantáziaképekre, hogy az agyamig egyáltalán eljutottak volna. - Ha ragaszkodsz hozzá... - húztam el a számat nagy sóhajjal, mintha éppen valami hatalmas engedményt adnék neki azzal, hogy mások előtt ruhában akar megjelenni. Szavaimmal ellentétben én magam is elképzeltem Őt abban a bizonyos fehér ruhában, és ha nem is akaródzott bevallani, de minden bizonnyal egy életre belém fog égni a látvány.
Felvette a nem is olyan régen ledobott ruhát, mielőtt ajtót nyitott volna, majd visszafelé már egy tál eperrel lépkedett, és úgy fészkelte vissza magát ölembe, mintha egy pillanatra sem állt volna fel onnét. Pedig a ruhája jobban zavart a kelleténél, főleg mikor végig akartam simítani hátán, tenyerem gyengéden el is terült az anyagon, és ennek ellenére is éreztem a belőle áradó hőt, de a felesleges ruházat sokat rontott az élményen. Ezzel pedig úgy tűnt, Ő is teljesen tisztában van, viszont még mielőtt szóvá tettem volna, jóízűen elfalatoztam a maradék epret, amit ajkaimhoz tartott. Hümmögtem a finomságtól, mert ezer éve nem ettem ilyen zamatos gyümölcsöt, de amint lenyeltem a kis falatot, nem bírtam ki, hogy ne tegyem rögtön szóvá, mennyire szeretném már a ruha nélkül látni. Bár ha az volt a célja, hogy felhergeljen és le kelljen tépnem róla, minden bizonnyal szívesen láttam volna neki a küldetésnek. - Persze. Te kis feledékeny - dünnyögtem neki csendesen, tekintetem hol szemeit, hol ajkát mustrálta, miközben kétkedő mosolyt villantottam felé. Húztam is magamhoz, csak hogy éreztessem vele azt, milyen is, ha az a bizonyos fagyi visszanyal, mert a várt csók helyett az utolsó előtti pillanatban végül mégis egy szem epret választottam, miközben sunyi vigyort küldtem felé. - Hát vond el a figyelmem róla - billent oldalra a fejem, hangom megtelt szemtelenséggel, miközben lassan elrágcsáltam azt a szem epret, de ahogy Ő is hasonlóan tett, nem tudtam nem észrevenni a hangokat, amiket produkált közben. Minden bizonnyal szánt szándékkal, és ennyi elég volt, hogy az a bizonyos szorítás újra marokra fogja a gyomromat. Nem volt értelme álltatni magam, régóta az Övé volt a figyelmem, Őt akartam valójában és nem ezt a kibaszott epret, de ahogy ismét felállt ölemből, hogy magához vegye a tömény édes krémet, már nagyjából sejtettem, hogy kész szó szerint mindent megtenni, hogy csakis Ő legyen a figyelmem középpontja. Megállt a mozdulat közben, ujjai félrelökték a ruha pántjait, így a ruha végigsimult testén, miközben újra a földre hullott, tekintetem pedig végigpásztázta az elém táruló látványt. Talán még a levegő is bennem akadt pár másodpercre, ajkamba harapva képzeltem el, hogyan is fogom nemsokára végigcsókolni teste minden átkozott porcikáját, de mielőtt mozdultam volna, Ő már vissza is telepedett az ölembe, és egy adag nutellát kent a saját ujjára, amit jól látható nyelvmozdulatokkal igyekezett eltüntetni onnan. Feszülten nyúltam egy újabb darab eper után, azt véve ajkaim közé, mintha ez egy kicsit is enyhítette volna a lüktető vágyamat. Pedig ahogy ujján végigsiklott a nyelve, már nem volt nehéz tovább képzelni, hová is kalandozhatna el ajkaival, a gondolatmenet eredményét pedig érezhette a fenekének préselődni.
Én is a nutella után nyúltam, de miközben ujjaim elmerültek a sűrű krémben, végig a tekintetét figyeltem, így kenve el mellei között egy vékony csíkban a finom édességet. Karjaiba kapaszkodtam, egyszerre húzva Őt is közelebb, miközben én is hajoltam, nyelvem pedig lassan, körülményesen tüntette el róla a finomságot, miközben tenyereimmel gyengéden marokra fogtam melleit, csak hogy tegyek néhány masszírozó mozdulatot. - Ezúttal nem akarok sietni - búgtam bőrébe, mellei közül lesve fel rá, annak ellenére folytatva a lágy nyelvmozdulatokat, hogy már nem is volt ott nutella, amit lenyalhattam volna róla.

Nem egyszer vallottam már be neki, hogy mennyire féltem rálépni arra az útra, ami végül elvezetett hozzá. Volt egy jól megszokott, általam hétköznapinak titulált életem, amibe nem fért bele egy olyan makacs és dacos, néha egyenesen idegesítő nő, mint Ő, akit felváltva akartam megfojtani, közben pedig meg is kapni. A férfi mivoltomra nem tudtam csak úgy rácáfolni, és hiába próbáltam számtalan alkalommal ignorálni, ahogy Ő is engem, végül valami megadta ezt a löketet. Már egészen más okból féltem, miközben megtanultam szeretni és elfogadni egy nő szerelmét, mert egy dolog megszerezni, de egy egészen más dolog megtartani és elérni, hogy kitartson mellettem. Pedig jó ideig magamban kételkedtem, miután soha nem voltam a monogámia híve, a félelem mégis annak szólt, hogy engem hagynak el, és csak a jó ég tudja, mit váltana ki belőlem, ha elveszíteném. Az életem pokollá változna, és azt mindenki tudta, hogy ha az én életem pokol, gondoskodom arról, hogy másoké is az legyen, méghozzá kivétel nélkül.
Egyelőre viszont indokolatlannak tűnt az aggodalom, úgy simult hozzám, mintha más lehetősége nem is volna, kezem gyengéden simogatta, ahol csak értem, miközben továbbra sem cáfoltuk meg magunkat, és tovább húztuk egymás agyát az amúgy komolyan gondolt kis fenyegetésekkel. Nyilván mondanom sem kellett, hogy nem alvást terveztem fő programnak erre a nászútra, és nem is templomokat akartam nézegetni, miközben testem folyamatosan érte és utána kiáltott. Kegyetlen volt ez a függőség, mint a legaljasabb drog, amit csak kapni lehet, de a picsába, egy másodpercét sem bántam. - Szóval szmoking... - sóhajtottam fel szemtelen vigyorral szám sarkában. Nem mintha ebben kudarcot tudnék vallani, mert a hivatalosabb estélyeken amúgy is ez volt a követező viselet. - Megjegyzem - biccentettem, bár nem tettem hozzá, hogy javarészt azért hordtam ritkábban inget, mert fennállt az esélye, hogy nemcsak én, de Ő is megritkítja a ruhatáramat egy-egy ing gombjainak leszaggatásával. Bár... annyira nem is érdekeltek azok az ingek, ha jobban belegondolok. - Talán most azt kellene válaszolnom, hogy tűkön ülök attól, hogy fehér ruhában lássalak, de szerintem tudod, hogy inkább anélkül szeretnélek nézegetni - tettem hozzá ártalmatlan pislogással, legalább úgy, mintha a kellemes időjárásról folytatnánk diskurzust,
Forró csókot lehelt ajkaimra, miután magára vállalta, hogy kimegy az eprekért, de nem bírtam ki, hogy pimaszkodva ne harapjak rá bőrére, szemtelen vigyorral nézve, ahogyan egy pillanat alatt magára küzdi a ruhát, én pedig egy kis sóhajjal nyúltam el a kanapén, karjaimmal megtámaszkodva a párnákon. Le sem vettem róla a szememet, még azután sem, hogy becsukódott az ajtó, és a gyümölccsel a kezében visszaindult hozzám. - Nekem is annak tűnik - válaszoltam, tekintetemmel azonban nem a kezében tartott epret fürkésztem, hanem Őt, ez pedig egyértelművé tette neki is, hogy kicsit sem a gyümölcsre célzok, bár ahogy a szájába vette, és leharapott belőle egy kis darabot, akaratlanul is kiváltott belőlem egy kis sóhajt.
Kezeim visszasiklottak hátára, ahogy ezúttal pozíciót váltva újra az ölembe ült, és anélkül, hogy bármit is mondtam volna, leharaptam a gyümölcs másik felét, amit az imént meghagyott nekem. Jóízűen hümmögtem egyet, megízlelve az édes ízt, de nem bírtam ki, hogy szemtelenül ne mozgassam meg alatta a csípőmet, és ne dörgölőzzek hozzá öléhez. - Szóval, mikor veszed le újra ezt a kibaszott ruhát? - kérdeztem felvont szemöldökkel, tenyeremet végighúzva a ruhája hátán, csak hogy közelebb vonjam mellkasomhoz, de ahelyett, hogy lecsaptam volna ajkaira, szemtelenül kézbe fogtam egy újabb szem gyümölcsöt, és azt gyűrtem a számba.

Egy tréfás szemforgatással reagáltam szavaira, mikor közölte, hogy ütőkártyát adtam a kezébe, ennek ellenére a mosolyom nem csillapodott, és nem is véletlenül. Egyetlen kínálkozó lehetőséget sem hagyott ki, már ami a kínzásomat vagy az agyam húzását illeti, Ő pedig tisztában volt vele, hogy mindennek ára van, én pedig soha senkinek nem maradok adósa. Más helyzetekben sem mondtam le arról, hogy méltó bosszút állhassak, bár azok általában más eredménnyel zárultak, de kettőnk kapcsolatából főleg nem maradhattak ki ezek az édes, mámorító és szenvedélyes revansok. Már nem tudtam volna élni nélkülük, vagy inkább nélküle nem tudtam volna élni. Mondjuk, nem is akartam megpróbálni. - Csak ügyesen használd - kacsintottam rá szemtelenül, bár ahogy végigsuhant agyamon, hogy ezek után bármikor vonulhat úgy mellettem, hogy nincs rajta bugyi, én pedig talán a helyzetből adódóan kénytelen leszek tettek nélkül tűrni... már most görcsbe rándult tőle a gyomrom, ennek ellenére nem rezdült meg az arcom, és nem adtam jelét annak, hogy igazából már most kínlódtam az egész gondolattól. Kétélű fegyver volt, amit Ő is használhatott ellenem, de én is ellene.
Körmeim hegye gyengéden cikázott végig hátán, közben játékosan nyakába harapva, elfojtva egy könnyed nevetést, mert az általa említett rész nekem is kiesett. Még emlékeztem arra a momentumra, mikor megálljt parancsoltam magamnak a liftben, de arra már aligha, hogy hogyan is jutottunk el a szobáig, ami utána történt viszont, azt képkockáról képkockára vissza tudtam idézni, ezen pedig kicsit sem segített incselkedő megjegyzése, mert valami arra engedett következtetni, hogy nem feltétlenül csak az epret akarja bekapni.
Meg is köszörültem a torkomat, főleg miután látványosan végignyalta ajkait, majd végül tárcsázásra adtam a fejemet, és aki kezelte a hívást, tíz percet jósolt a rendelt eprek megérkezésének. Egy sóhajjal tettem vissza a telefont, tenyeremmel újra hátára simítva, majd megjátszott nemtörődömséggel megvontam vállaimat. - Micsoda szenvedés vár rám ma éjjel... - sóhajtottam szándékos rájátszással, majd csalafinta vigyor jelent meg szám sarkában. - Legalább akkora, mint amekkora rád - tettem hozzá, egyértelművé téve, hogy én sem tekintettem befejezettnek ezt az estét, sőt, mindenféle túlzás nélkül de még aludni sem akartam hagyni.
Ujjaim gyengéden közrefogták kezét, érezve tenyeremen a gyűrűje kövét, ez vett rá arra, hogy tekintetem arra kalandozzon, jó pár pillanatig elmerülve az ékszer látványában, közben pedig a gondolataimban is. Ebből a menetből kérdése rángatott vissza és a mellé párosuló hangszín, ami meglepődöttséget sugallt. Elengedtem a kezét, közben kényelmesen hátradőltem, ekkor már tekintetét fürkészve. - Hát, azt hittem, ez az igazi gyűrű elég egyértelmű véleménykinyilvánítás volt - válaszoltam némileg ködösen, de inkább azért, mert nem igazán éreztem magaménak a szavakat ebben a szituációban. Annak ellenére, hogy ezer különböző formában adtam már tudtára, mennyire magába bolondított, még mindig nehezen tettem meg ugyanezt a vallomást szavak segítségével. Leginkább akkor, mikor a helyzet is úgy kívánta, és valljuk be, kettőnk hullámvasút-szerű kapcsolatában elég gyakran kívánta úgy. - Én a helyedben élnék a lehetőséggel, mielőtt meggondolom magam - jelentettem ki pimaszkodva, szándékosan egy humoros megjegyzéssel adva tudtára, hogy a gyűrű egyben azt is jelentette, hogy mindazt, amit egyszer a kényszer hatására kénytelenek voltunk megtenni, ideje lenne talán saját akaratunkból is végigcsinálni.

Saját ajkamba haraptam, mintha az így okozott fájdalom kicsit is tompította volna azt a közelgő, szinte már a küszöbön táncoló gyönyört, de szükségem volt az érzésre, hogy néma megálljt tudjak parancsolni magamnak, nehogy idő előtt adja meg magát a testem. Még visszaköszönt a kép, ahogyan az étteremben láttam pírba borulni az arcát, ahogyan megnyalta ajkait, és újra azon kaptam magam, hogy azt kívánom, bár mást érintene azzal a tüzes, mohó nyelvvel. Csak magam alatt vágtam a fát ezzel a gondolatsorral, minden porcikám bizsergett, szinte zsongott a mozdulatok vehemenciájától, főleg még attól, ahogyan Ő reagált a ritmusra, beleringva csípőjével, amivel még inkább ingerelt, és ezt nem is titkoltam előle. Nyögéseire nyögéssel reagáltam, míg a kitartó próbálkozást végül siker koronázta, és képes voltam megfékezni magam annyira, hogy előbb Őt kapja karjai közé a mámor, és csak azt követően dobtam be a törülközőt, egy hangos, erőteljes nyögés kíséretében, amit még forró bőre sem tudott teljesen felfogni. Idejét sem tudtam megmondani, hogy mikor éreztem utoljára hasonlót, éreztem-e egyáltalán a szenvedély ilyen mértékű jelenlétét magamban valaha, mert bár nem ez volt az első vehemens együttlétünk, de ez a mostani valahogy mégis különlegesebbnek tűnt. Talán attól a furcsa zsibbadástól, ami a mellkasomra telepedett még az étteremben, ahogy láttam gyönyörködni abban a gyűrűben, amit most először tényleg igazából húztam ujjára.
A mámor elvonulta után sem távolodtam el tőle, pedig annyira szomjaztam volna egy kis hűvös levegő után, de mégis rabul ejtett a belőle áradó hő, és a komótos mozdulatsor, ahogyan ujjai gyengéden cirógatják tarkómat. - A végén elbízom magam - súgtam a fülébe válasz gyanánt, ugyanúgy széles vigyorral a képemen, miután eszméletlennek titulálta ezt a heves egymásnak esést, és ezzel egy pillanatig sem akartam vitatkozni. Eddig azt sem tudtam, hogy képes vagyok valakit ennyire mocskosul kívánni, pedig jó pár nővel akadt dolgom, de az, amit tőle kaptam, minden eddigit felülmúlt. És ha belegondoltam, hogy micsoda körülmények kellettek ahhoz, hogy végül egymásra találjunk...
Apró csókokkal hintettem tele ajkát, mikor végre ismét szembekerült velem, és nem kellett kétszer kérnem, hogy üljön az ölembe, miután helyet foglaltam a kanapén. Kezem a hátára simított, míg Ő ott érintett, ahol csak ért, államat pedig pár pillanatig homlokának támasztottam. - Hát, ha mindig előre fogod közölni, hogy nincs rajtad bugyi, nagyon nehéz lesz uralkodnom magamon - utaltam vissza a ma esti történésekre, közben jót mosolyogva azon, ahogy valószínűleg kinézhettem, mikor közölte velem, hogy amúgy nem vett fel alsóneműt a ruha alá. - Már a szállodáig is nehezemre esett eljutni anélkül, hogy berántottalak volna valamelyik zsákutcába - haraptam bele játékosan a nyaka bőrébe, gyengéden cirógatva a hátát, majd egy kis sóhaj kíséretében a dohányzóasztalon helyet kapó telefon után nyúltam, csak hogy leadjam a korábban elhalasztott rendelést arra a bizonyos eperre. - Ugye nem fáradt el túlságosan, hölgyem? Csak mert úton van a kedvenc gyümölcse - jegyeztem meg szemtelenül, és átkarolva derekát, még közelebb vontam mellkasomhoz, de ahelyett, hogy megcsókoltam volna, tekintetem elkalandozott, ujjaim keze után nyúltak, csak hogy szemügyre vegyem azt a bizonyos igazi gyűrűt. - Remélem szeretsz esküvőt szervezni, mert szerintem ez nem az én terepem - húztam el ajkaimat játékosan, bár ezzel tényleg nem hazudtam. Talán azt még meg tudtam volna mondani, hogy a torta gyümölcsös legyen-e vagy tömény csokoládé, de itt valahol kimaxoltam a szakértelmet.

Hiába tűztem ki célul, hogy hosszú, édes kínzásba kezdek, amint ránk telepszik a magány, és eltűnnek a kíváncsi szemek, de erről az elhatározásról valahol a lift és a szoba közötti távolságban mondtam le. Legalábbis egyelőre, mert még hosszú volt az este, és minden érzékem azt súgta, hogy amúgy sem fogunk unatkozni. Teljesen megvadított, már nem bírtam a véremmel, ami úgy vágtázott ereimben, mintha ez lenne a normális, bár lassan már tényleg annak számított a jelenlétében. A ruhája lebontása csak az első lépés volt, és ugyan alig láttam belőle valamit köszönhetően annak, hogy háttal állt nekem, de fenekének ingerlő látványa is éppen elég volt ahhoz, hogy úgy érezzem, mintha csomót kötöttek volna a gyomromra. Nem tudtam nyugton maradni mellette, tőle, és ez az elsöprő vágy, amit újra és újra életre hívott bennem, szinte bármikor készen állt arra, hogy kitörjön, és magával ragadjon mindent, Vele együtt.
Csókjaim beborították nyakát, majd vállait, testemen végigsuhant a már jól ismert borzongás, ahogy ujjai rám simítottak, még ha pár réteg felesleges ruha akadályozta is abban, hogy rendesen meg tudjon érinteni. Éreztem, hogyan szárad ki a torkom, nyelnem kellett egyet, miközben egyetlen pillanatra bennem akadt a levegő, és valami kisebb csoda kellett ahhoz, hogy ne gyulladjon fel az egész testem. Egész este tisztában voltam azzal, hogy a játszadozása komoly hatással van rám, és hogy valami olyasmihez vezet majd, amit józan ésszel felfogni sem lehet, de erre az émelyítő hévre és kontrollálhatatlan vágyra akkor még én magam sem számítottam. Fel is adtam, hogy bármiféle játszadozásba kezdjek, és miközben gerince mentén húztam végig nyelvemet, szabaddá tettem magam, és hogy véget vessek mindkettőnk kínlódásának, egyetlen mozdulattal törtem előre, így válva eggyé testével. Nyögésemet elnyelte forró bőre, és a mozdulatlanság másodperceiben haja után nyúltam, ajkam rabul ejtette az övét. Nyelve után kezdtem kutatni, de csak tovább ostorozott nyögéseivel, amiket csókunk nyelt el, néha nem is bírva ki, hogy ne reagáljak én is hasonlóan. Csípője felvette a ritmusomat, fogait éreztem ajkamba mélyedni, ezzel pedig csak tovább ingerelt, félő volt, hogy ha így folytatja, még azelőtt elélvezek, hogy Ő egyáltalán rákanyarodna a gyönyör ösvényére, de ha valamivel, hát ezzel most még meg kellett küzdenem.
Nem engedtem el haját, közben keze a tarkómra simult, szabad kezemmel körbefogtam derekát, mintha csak így akarnám még közelebb tudni magamhoz, bár ez már szinte fizikai képtelenségnek tűnt, és miközben gyorsítottam csípőm mozgásán, tekintete rátalált az enyémre. Szavak nélkül szólt hozzám, ahogy a tüzes, szinte lángoló szempár tekintetembe mélyedt, de pár másodperc múlva már újra számat csókolta, én pedig előrenyúltam, hogy kezemmel mellét ingereljem, de lábam egyre többször remegett meg a közelgő mámortól. Ujjai tarkómra markoltak, teste pedig egyértelmű jelzéseket adott, emiatt újra ritmust váltottam, csak hogy tovább ingereljem, miközben testén hullámokban újra és újra végigsimított a mámor, és ahogy pulzáló izmai gyengéd, de jól érezhető börtönbe zártak, már én sem bírtam tovább megállni, hogy ne adjam át magam a beköszönő orgazmusnak. Ismét nyakába temettem arcomat, bőrébe haraptam, de még így is hallható volt az a telhetetlen, hangos nyögés, ami elhagyta ajkaimat a gyönyör beköszöntöttével, elnyújtott lökésekkel élvezve ki minden kis rezdülést és pillanatot, amíg teste börtönében végigvonult rajtam a mindent elsöprő érzés.
Levegő után kapkodtam, egyik kezemmel magam is megtámaszkodtam az üvegen, mintha így akarnám helyrebillenteni az egyensúlyomat, a remegő lábaim miatt pedig ez amúgy sem tűnt hülyeségnek. Még nem akartam megszólalni, megmozdulni is csak jó pár másodperc elteltével voltam képes, és akkor is csak annyira, hogy átöleljem derekát, jóval nyugodtabb csókokat hintve nyaka bőrére. - Úgy érzem magam, mint akit letarolt egy tornádó. Egy kibaszottul csodálatos tornádó - vigyorodtam el végül, majdnem elnevetve magam a választott szavakon, elvégre nehéz lett volna olyan helyzetet találni, mikor egy tornádó csodálatos, de mégis... úgy éreztem, mintha mindent letaroltak volna körülöttünk, és csak mi ketten maradtunk volna talpon.
Lassan elváltam tőle, csak hogy szembefordíthassam magammal, kezeim közé fogtam arcát, hogy így leheljek apró csókokat ajkaira, majd megfogtam kezét, hogy a közeli kanapéra invitáljam. Ha velem tartott, ha nem, én levetettem magam a bútorra, megpaskoltam térdemet, így jelezve, hogy akár ide is ülhetne, közben egy hatalmas, jóleső sóhajjal összegezve mindazt, ami az elmúlt percekben történt itt, közöttünk.

Eszem ágában sem volt most még gyümölcsöt is rendelni, ezzel értékes perceket vesztegetve, elvégre már így is órák óta küzdöttem a pusztító sóvárgás ellen. Valószínűleg kirohantam volna a világból, ha velem ellentétben Ő még ezzel akarta volna fecsérelni az időt, de bizonyára tudtam volna olyat mondani, vagy inkább csinálni, ami meggyőzi, hogy most inkább mással foglalkozzon  Amúgy is jó volt a meggyőzőképességem, de úgy tűnt, egy húron pendülünk, és nem lesz szükségem rá. Ha választanom kellene közte és valami tömény cukros édesség vagy némi eper között, egy pillanatra sem gondolkodnék a válaszon, és Őt sem hagynám bizonytalankodni. A teste elárulta, mi az, amire valójában szüksége van, és az nem egy kibaszott tál eper volt nutellával.
Megszabadított a pólómtól, mellkasom egész felületét apró, de annál tüzesebb csókokkal borította be, én pedig jó ideig nem is próbáltam meg kitörni a nekem felállított csapdából, kiélveztem minden mozzanatot, míg el nem uralta testemet a már jól ismert ösztön, és elkezdtem hátrálásra késztetni. Elég egyértelmű volt az úticél, nem is próbáltam tagadni, hogy hová szándékozom kilyukadni, főleg miután a vacsoránk előtt már tettem rá célzást, mozdulatain pedig éreztem, hogy rájött a kis tervemre. Menet közben szavak nélkül ösztönöztem arra, hogy megforduljon, a ruhája alig pár másodperc múlva már hullott is a földre. Már semmi nem választotta el tőlem, csupasz testét nem fedte többé semmi, ez pedig még inkább korbácsolta a vágyamat, ezt pedig jól érezhette nadrágomon keresztül, ahogy lüktetve, újra és újra fenekének dörgölőztem. Nyaka egyetlen centije sem maradt ki a kényeztetésből, míg végül elértük az ablakot, Ő rögtön megtámaszkodott benne kezeivel, én pedig, ahelyett, hogy szinte rögtön éltem volna az egyértelmű lehetőséggel, inkább a panorámáról kérdeztem. Pedig... Ő is olyan forró volt, mint én, és ha tippelnem kellett volna, nagy összeget tennék rá, hogy nem érdekelte a vízen visszatükröződő holdfény, mikor testem minden porcikája azt ordította neki, mennyire kibaszottul kívánom. - Jó válasz - leheltem halkan, mintegy megerősítésként, hogy éppen ebben reménykedtem, de nem bírtam ki egy elégedett vigyor nélkül, ahogy megéreztem kutakodó ujjait a nadrágom övénél. Rutinosan csinálta, ahhoz képest, hogy nem fordult felém, de amikor mozdulatait siker koronázta, ujjai pedig megérintettek az alsónadrágon keresztül, nem tudtam kontrollálni egy jóleső, hangos nyögést. Egész este erre az érzésre vágytam, magamon akartam érezni ujjait, forró ajkát, teste szorító, szűkös forróságát, és ahogy tovább folytatta, már nem is volt kérdés, hogy Ő legalább annyira lüktet, mint én. Mintha nem lett volna egyértelmű a sóhajokból és halk nyögésekből, amik elhagyták ajkait, miközben legalább úgy kínlódott, mint én.
Egyik kezemmel elengedtem derekát, miközben ujjaim végigsimítottak gerince vonalán, csókjaim ekkor már nem nyakát, hanem vállát borították be, és hiába tudtam, hogy kínozni akarom, és hogy egész este arra vártam, hogy az őrületbe kergessem, de most egyszerűen képtelen voltam úrrá lenni a vérem által diktált ösztönön. Mocskosul akartam már, kezem hátáról a saját nadrágomhoz siklott, kapkodva tolva lentebb először a nadrágot, majd az alsót, de nem szenteltem több időt megszabadulni a ruhadarabtól, szinte rögtön a csípője után kaptam, csak hogy Őt is és magamat is beigazítsam, majd egyetlen mozdulattal hatoltam a testébe, erős, intenzív nyögésemet a hátába fojtva. Minden érzékemet eluralta a fojtogató vágy, az érzés, ahogy teljes egészében magába fogadott, miközben ujjaim csípőjébe martak, szabad kezemmel pedig hajába túrtam, így ösztökélve, hogy némileg felém fordítsa arcát, de nem hagytam neki sok időt gondolkodásra, ajkam azonnal kapott szája után, miközben megmozdítottam csípőmet, egy határozott, őrjítő ritmust véve fel. - Lesz még épp... elég időm kínozni ma este - nyögtem a fülébe, érezve, hogyan simít végig egy izzadságcsepp az arcomon. Szavaim sugallták, hogy most nem fogok megállni, nem terveztem sem késleltetni, sem elvenni egyikünktől sem az édes beteljesülést, csak a gyönyörét akartam, azzal együtt a sajátomat is, főleg azok után, hogy tényleg életem leghosszabb előjátékának tartottam mindazt, ami az étteremben közöttünk történt.

A vágy ezúttal is a legrosszabbat hozta ki belőlem, türelmetlenné tett, mint már annyiszor, mikor hasonló helyzetbe kerültünk, és tudtam, éreztem a zsigereimben, hogy ezen most sem tudok uralkodni. De kurvára nem is akartam. Már az étteremben ülve felborzolta a kedélyeimet incselkedésével, és legalább olyan alattomosan játszadozott velem, mint én vele. Ez pedig mostanra beérett, és ezúttal már nem volt körülöttünk senki, aki miatt megálljt kellett volna parancsolnom magamnak.
Elszakadni se tudtam tőle, végig a sarkában maradtam a folyosón, miután már majdnem szétharapdáltam saját ajkaimat a liftben töltött tehetetlen másodpercektől. Nyúltam utána, hogy még az ajtóban is tovább ingereljem, csókjaim nyakát bombázták, miközben Ő nyitotta az ajtót az én kártyámmal, de egy pillanat műve volt az egész, hogy amint becsukódott mögöttünk az ajtó, megfordult karjaim között, és ezúttal Ő préselt engem az ajtólaphoz. Nem bírtam ki, hogy ne vigyorodjak bele a mohó, szenvedélyes csókjába, nyelvem még mindig üldözött vadként kergette az övét, tenyereim elterültek hátán, de amunt megéreztem kezeit, ahogy a póló alját kutatják, szinte azonnal emeltem karjaimat, hogy egyszerűen, villámgyorsan eltüntethesse rólam sz anyagot.
Nem lett hűvösebb, a láz még mindig égetett, forró bőre pedig ahogy hozzám simult, szinte perzselte mellkasom bőrét, hát még azok a csókok, amikkel bőrömet hintette tele. - Ha csak sejtenéd, én hányszor indultam be tőled - leheltem ajkára, kapkodva levegő után. Ha nem választott volna el bennünket egy asztal, láthatta volna vágyam egyértelmű jelét, ahogy újra és újra, szüntelenül lüktettem utána, és ezen a ponton pedig már képes lettem volna szét is robbanni. Úgy kívántam, hogy fájt, a feszítő érzés szúrta gyomromat és ágyékomat, aminek neki is feszült, miközben nyakamba karolt, én pedig ajkaiba morranva, türelmetlenül ráztam meg fejemet. - Az eper várhat. Van itt egy... sokkal fontosabb elintéznivalóm - suttogtam a fülébe, de Ő ekkor már a nyakamnál járt, jóleső sóhajokat csalva ki belőlem, de valahol itt veszítettem el az önuralmat magam felett, elváltam az ajtólaptól, és beljebb kezdtem tolni testét, miközben hajába kapaszkodva ismét visszarántottam ajkait az enyémre. Kezem nem állt meg, pár másodperc után szinte ellentmondást sem tűrve fordítottam rsjta egyet, hogy ismét háttal álljon felém, de rögtön léptem is utána, ujjaim pedig már nyúltak is ruhájának cipzárja után, még mielőtt tényleg szó szerint letéptem volna róla ezt az anyagot is. A cipzár könnyen engedett, a ruha pedig lassan csúszni kezdett a tökéletes testéről, míg végül földet ért, de hiába vágytam arra, hogy tüzetesen végigmérjem, továbbra sem engedtem megfordulni.
Mellkasom újra hátának feszült, ajkam fülét ingerelte, ahogy derekát atölelve toltam Őt tovább, ágyékomat fenekének feszítettem, és meg sem álltam vele addig a kibaszott panorámás ablakig, ami nap közben már éppen elégszer piszkálta a fantaziámat. - Hát nem szép? - kérdeztem tőle rekedtem, fülébe suttogva, bár oda sem néztem, mert ebben a jelenlegi helyzetben kurvára nem érdekelt a városra nyíló kilátás. Ő érdekelt, ez viszont már kis híján szétfeszített, a nadrág kényelmetlen szorítása pedig egyre jobban zavart.