Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Szomb. Május 28, 2022 2:00 pm
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Életem nagy részében nem hittem abban, hogy az idő megszépíti az emlékeket, de kettőnk kapcsolta egyre gyakrabban cáfolt rá erre. Pedig mindketten tudtuk és éreztük, milyen volt megtapasztalni azokban a pillanatokban a másik közönyösségét, jegességét vagy éppen dacosságát, és ki hibáztatta volna azért, hogy az esetek nagy részében inkább kerülni próbált? Talán ez is egy védekezési technika volt, vagy... mit tudom én. Annak az emlegetett három napnak majdnem minden pillanatára emlékeztem, főleg azért, mert volt mihez kötnöm, szavaival pedig csak megerősített abban, hogy ő is tisztán emlékezett az apropóra. Ötletem se volt, mi minden játszódott le benne abban a három napban, mi minden futott át az agyán, már azon túl, hogy amint végeztem vele, nemes egyszerűséggel magára hagytam, mintha az egész nem jelentett volna semmit. Bár, akkor még nem is akartam, hogy többet jelentsen, éppen ezért néha szívesen kitöröltem vagy átírtam volna azt, ami aznap este történt. - Igen. Sosem felejtem el azt a fekete ruhát - biccentettem sunyi vigyorgással, tekintetemmel egy pillanatra elmélyedve az emlékek között, amikor az ágyra dobtam a nekem éppen tetsző ruhadarabokat, miközben Ő hozta a szokott formáját és dacolni próbált velem. Valószínűleg sosem fogom elfelejteni, ahogy felküldtem hozzá Kirill-t, Ő pedig ugyanazzal a lendülettel visszaküldte hozzám az emberemet, és ezzel a lépéssel legalább annyira ingerelt, mint amennyire bosszantott. Mondjuk arról sem feledkezhetünk meg, hogy az első bugyit aznap este téptem le róla... Nyeltem is egyet, csak hogy visszakalauzoljam magam az emlékek közül, köntörfalazás nélkül olvadtam karjai alá, bele a simogatásba, mintha tényleg semmi nem történt volna alig másfél perccel ezelőtt. Volt egy olyan megérzésem, hogy nem lesz mindig ennyire sétagalopp elsimítani egy esetleges konfliktust vagy megoldani egy veszekedést, de a nászutunkon nem ezzel akartam eltölteni az időt. Azt az időt, amit eredetileg mindketten kettőnkre szántunk. A hétköznapokban elégszer kijutott az, hogy naphosszat távol voltunk egymástól a munkánk miatt, itt egy percet sem akartam elmulasztani, már ezen a két órán kívül, de ahogy szemeimmel végigvonultam rajta, akaratlanul is az ugrott be, hogy mi mindent tudnék vele csinálni, ha épp nem lenne egy előre lebeszélt időpontom ezekkel a spanyol pályakezdőkkel. Pár pillanatra elnehezült a légzésem, nem is voltam rest hangot adni annak, mi játszódik le bennem valójában, Ő pedig kicsit sem enyhített azzal, ahogyan hozzám simult csípőjével, miközben szavaival már egészen mást igyekezett sugallni. Talán mindkettőnknek. - Ha nem néznék ki hülyén, most elkezdeném visszaszámolni a perceket - vigyorodtam el egy halk nevetés után, újabb csókot lehelve két ajkára, majd rövid időre homlokomat homlokának döntöttem. - Én a helyedben nem költenék ruhákra. Ismert okokból - vontam vállaimon kisfiús pimaszkodással, szép lassan elhúzva kezemet a fenekéről, csak hogy az órámra is vessek egy pillantást, és a megérzésem nem csalt, hogy lassan ideje lett volna elindulnom a találkozó helyszínére. - Ha elkésel, kénytelen leszek revansot venni - emeltem fel újra a mutatóujjamat, miután nyomott a számra egy csókot, ezzel pedig mintha csak figyelmeztetni próbáltam volna, bár volt is némi komolyság benne. - Pontban két óra múlva itt találkozunk - hajoltam vissza hozzá, egy hosszabb, gyengéd csókot nyomva ajkaira, mintegy búcsúzásképp, majd hiába nem akartam, és nem esett jól, nagy nehezen erőt vettem magamon, és elléptem tőle, de pár méter megtétele után még visszafordultam. - Jut eszembe. Én a helyedben nem vennék fel semmi felesleges alsóneműt. Már ha érted, mire gondolok - pásztáztam végig újra testét úgy, ahogy már megszokhatta, legalább úgy, mintha itt helyben fel tudnám falni, majd pimaszkodva rákacsintottam, mielőtt még elhagytam volna a lakosztályt.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Szomb. Május 28, 2022 9:47 am
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Honeymoon as a Smolensky
Magam sem tudom, mennyire mérgesedett volna el ez a vita, ha ehelyett az édes pasas helyett újra a maffiózó kerül elő és ő reagál, de hála az égnek nem így lett. Hiába, hogy nem egy kifejezetten romantikus típus, most mégis tudja, hogy mit kell mondania és hogyan ahhoz, hogy megenyhüljek, ráadásul pont amiatt, mert nem egy tipikus szerelmes hős, aki lehazudja a csillagokat az égről, ha kell, meg sem fordul a fejemben, hogy most ne lenne teljesen őszinte. Annyira már kiismertem, hogy tudjam, a képembe vágná úgyis az igazságot, még ha az nem is épp ez a verzió lett volna. Nem is bírom megállni, hogy ne araszoljak közelebb felé, így engedve el ezt a hirtelen jött feszültséget, némi viccelődést is megengedek magamnak, ennek köszönhetően pedig, az a rideg hangulat ugyanolyan gyorsan illan tovább, mint ahogy jött is. Akárhogy is indult ez a kis utazás, azok után, amit mondott, tényleg csak az számít, hogy nem akart egyetlen napot se nélkülem tölteni, én pedig tovább viccelődve úgy teszek, mintha csakis ezért akarnék a jövőben is vele tartani, bárhová is kelljen mennie. -Ne is mondd.- vigyorodok el, ahogy közelebb húz magához, aztán ahogy tenyere arcomra simít, lágy mosollyal fürkészem arcát, míg végül én magam is sóhajtok egy nagyot Vele együtt. Még mindig hülyén érzem magam a hisztim miatt, de megnyugtat a tudat, hogy nem azzal végződött, hogy rám vágja az ajtót és itt hagy a fenébe. Finoman cirógatom nyaka bőrét, ahogy újra megszólal, de mielőtt rákérdezhetnék, mi is olyan vicces, már meg is adja a választ, én pedig halkan kuncogok is, ahogy eszembe jut az a kismillió nap, amikor úgy közlekedtem a házban, mint valami kommandós, mert nem akartam látni.-Igen és, ha jól emlékszem, az az első éjszakánk után volt. Csak aztán berongyoltál hozzám azzal, hogy megyünk partyzni.- válaszolom mosolyogva, ahogy eszembe jut az emlék, mintha tényleg több év távlatáról beszélnénk, pedig valójában annyira nem is volt régen, mikor még egész más volt közöttünk a hangulat. Most meg, már abba belepusztulok, ha egy egész napot távol kell lennem tőle, mert én dolgozok, Ő pedig...hát Ő is dolgozik. Nem is tudok túl sokáig ellenállni most sem, karjaim nyaka köré fonom, majd egy forró csókot lopok tőle, mintha csak az iménti, hirtelen jött távolság okozta hiányt akarnám bepótolni, de akaratlanul is eszembe jut, hova készül most is menni, bennem pedig felüti fejét az aggodalom, bármilyen kemény férfi is a férjem, hiszen most nagy eséllyel teljesen egyedül akar "üzletelni", bármit is jelentsen ez és ez merőben más, mint amit eddig megszoktam. Tudom, hogy már nem egyszer kérte, hogy ne aggódjak érte, ez mégis olyasmi, amit akkor sem tudnék megtenni, ha szófogadó nőszemély lennék, nem még úgy, hogy egyáltalán nem vagyok az. Féltem Őt, ha tetszik neki, ha nem, de gyorsan megnyugtat -valamennyire-, hogy ez most egyáltalán nem olyasmi lesz, mint Oslóban szokott lenni. A biztonság kedvéért, azért finoman, játékosan megfenyegetem, amivel sikerül is előcsalni belőle azt az imádott nevetését. -Hát jó. Két órát, talán kibírok nélküled.- sóhajtom megjátszott gondterheltséggel, mintha csak rajtam múlna, hogy egyáltalán hajlandó vagyok-e elengedni, de végül elmosolyodok, ahogy egy apró puszival és egy édes ígérettel enyhít rajtam. Másra sem vágyom, mint Vele együtt feltérképezni a környéket, bár ahogy fenekemre simul keze és magához von, ez a hely hirtelen leszűkül a hotelszobára, csípőm automatikusan simul is hozzá, míg Ő maga kelletlenül sóhajt egyet. -Intézd el, amit el kell. Annál előbb kaplak vissza.- duruzsolom mosolyogva, bár szívem szerint már tépném is le róla a pólót, hogy végre bebarangolhassam kezeimmel a testét, de visszafogom magam, így inkább csak szolidan mellkasára csúsztatom tenyereimet és homlokom az állának támasztva sóhajtok egyet gondterhelten. -Nem tudom. Lehet, hogy lenézek a partra vagy ilyesmi. Láttam idefelé jövet pár árust. Talán beújítok magamnak valami spanyolos ruhát.- kuncogok halkan nyakába, miközben lehelek is rá egy apró, gyengéd csókot, majd újra megkeresem tekintetét és elmosolyodok. -De nem fogok túl messzire menni, nehogy lekéssem a randit a férjemmel.- súgom pimasz mosollyal, majd egy fáradt sóhaj kíséretében kicsit elhúzódok tőle, mintha csak így akarnám nagy nehezen rávenni magam, hogy elengedjem végre, bár azért egy gyors csókot még lopok tőle előtte.
_________________
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Szomb. Május 28, 2022 6:33 am
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Pár hosszú pillanatig még engem is meglepett, mikor egyértelműen megjelentek arcán az enyhülés jelei, a hangulat pedig, ami pár perccel ezelőtt megtelt bizonytalankodással és csalódottsággal, lassan visszakapta az eredeti formáját. Amit nem is bántam, mert kénytelen voltam beismerni, hogy ha ez nem működött volna, jobb híján tényleg tartósan ránk telepedett volna az iménti hangulat, és nem tudtam volna előre megjósolni, hogy abban az esetben mi lett volna a beszélgetésünk végkifejlete. Nekem Ő jelentett mindent, de mégis osztozkodnom kellett magamon egy rideg, kegyetlen maffiózóval, aki valószínűleg soha nem ismerte volna be, hogy nincs igaza, ahogy azt sem, hogy ezt az egészet amúgy miért így akartam csinálni. Nem, az a felem kifakadt volna, a képébe vágta volna, hogy ne legyen hálátlan, ahogy tette volna mindenki mással egy ilyen szituációban, függetlenül attól, hogy ki felé billent a mérleg nyelve. De azt, hogy nem tudott felszínre törni, talán sikernek kellene elkönyvelnem, még ha nem is akartam rendszert csinálni ebből. Csak Vele akartam jó, jobb lenni, mindenki másnak megteszi a most éppen szunnyadó kegyetlen és rideg ruszki. Az utolsó csepp aggály akkor tűnt el belőlem, mikor pimaszkodó szavaimra végül elvigyorodott, én pedig, mintha teljesen felbátorodtam volna ezen, már nyújtottam is felé a karomat, hogy magamhoz húzzam, egyik karommal átkulcsolva derekát, jó szorosan a mellkasomra ölelve, de egyelőre tovább nem merészkedtem. - És ezt te szörnyen bánod - húztam el a számat, kicsit rájátszva a szerepre, de nem bírtam ki sokáig, hogy ne vigyorodjak el újra, majd szabad kezemet felemelve végigsimítottam arcán, miközben ezúttal már egy sokkal gondtalanabb sóhaj hagyta el ajkaimat, közben egészen belemerülve hol szemei, hol szája fürkészésébe. - Valahol vicces - jegyeztem meg, de mielőtt kérdőn nézhetett volna, rögtön folyatásba kezdtem. - Amikor beköltöztél, konkrétan versenyt űztünk abból, hogy minél tovább elkerüljük egymást - vigyorodtam el újra, mert habár az emlék összességében talán nem volt kellemes, de tény, hogy a mostani helyzettel párhuzamba állítva tényleg kibaszottul viccesnek tűnt. - Mi is volt a rekordod? Három nap? - kérdeztem szemtelenül, bár azt nem tettem hozzá, hogy én legalább annyira törekedtem Őt elkerülni akkoriban, mint Ő engem. Egy újabb sóhajjal engedtem el az emlékképeket, főleg mert időközben átkarolta a nyakamat, és némi szándékos hezitálás után megerősített abban, hogy megéri igyekeznem, hogy ezt a ma délutáni találkozót mielőbb letudjam. Jóvá kellett tennem az első randin esett csorbát, és az apám valószínűleg kitért volna a hitéből, ha ezt hallja, de az sokkal fontosabbnak tűnt, mint bármiféle üzletelgetés néhány amatőrrel. Az elégedettséget végül a csókja viszonzásával adtam tudtára, legalább úgy kapva forró ajkai után, mintha az iménti pár perces távolságtartás ezer évnek tűnt volna, de aggódó szavai végül teljesen új síkra terelték a gondolataimat. - Nem kell aggódnod. Ez nem olyan találkozó lesz, mint... azok ott, Oslo-ban - legyintettem szabad kezemmel, nem téve hozzá, hogy ha olyan lenne, akkor nem úszta volna meg a kíséretet, mert ugyan elég bátornak gondoltam magam, de hülye azért nem vagyok, hogy szándékosan odalökjem magamat. Nem bírtam ki nevetés nélkül a megjegyzését, amit a hátsómra és annak szétrúgására tett, mire csak rosszallóan fejet csóváltam. - Csak egy-két óra az egész. Utána már tényleg, de tényleg minden csak rólunk fog szólni, megígérem - tettem hozzá enyhítésképp, közben egy apró puszit lehelve a szája sarkába, miközben kezem hátáról a fenekére siklott, szemtelenül húzva magamhoz még közelebb, miközben élcelődő mosollyal fürkésztem szemeit. - Óriási dilemmában vagyok - sóhajtottam fel elnyúlóan, ekkor tekintetem már hol ajkait, hol pedig íriszeit mustrálta. - Rád jobban vágyom, mint arra, hogy üzletembert játszak - emeltem fel szabad kezem, hogy ujjaimmal végigsimítsak nyaka vonalán, majd egy lemondó sóhaj után inkább úgy döntöttem, hogy életemben először tényleg megpróbálok uralkodni magamon. Még ha minden porcikám tiltakozott is az önként vállalt cölibátus ellen, de talán estig... kibírom, nem? - Mit fogsz csinálni addig? Itt maradsz vagy szétnézel? - böktem állammal az ablak felé, a minket körül ölelő utcákra és a környékre utalva.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Pént. Május 27, 2022 7:00 pm
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Honeymoon as a Smolensky
Nem akarok az a feleség lenni, aki mást se csinál, csak elüldözi otthonról a férjét, mert állandóan hisztizik, de most mégsem bírtam visszafogni magam, mert a hirtelen vallomása azt engedte feltételezni, hogy én csak úgy mellékesen idekeveredtem, ha már amúgy is jönnie kellett. Végtére is, miután részletesebben elmondja, hogy honnan is indult ez az egész, ugyanez marad a lényeg, de azért még mindig nem mindegy, hogy adott egy utazás, amit azzal egészít ki, hogy engem is magával hoz, vagy épp el kell utaznia és, ha már jönnie kell, magával hoz engem is és miattam sokkal hosszabbra szervezi. Aszerint, amint elmond, ez az egész lehetett volna egyetlen nap is, míg eljön ide, lebeszéli, amit le kell, aztán jött is volna haza, így viszont miattam több időt szervezett le, sőt, egy egész hetet és igazából így, már én is belátom, hogy tényleg nem akart volna ennyi ideig maradni egyedül. Mégis bánt, hogy nem mondta el, mintha attól félt volna, hogy majd kevésbé tetszik az ötlet, ha azt mondja, hogy el kell mennie valahova, de kísérjem el, mert nem akar nélkülem eltölteni egyetlen napot sem. Pedig, imádtam volna, ha ezt mondja. Most is imádom, ahogy lényegében ugyanezt adja elő, csak másképp, arcomra akaratlanul is mosoly szökik és a hirtelen támadt feszültséget szép lassan oldja is. Nem is bírom megállni, hogy ne kezdjek közeledni felé, ha mással nem is, legalább azzal, hogy ugyanúgy a szekrénynek támasztom fejemet, mint ő és valamivel közelebb araszolok hozzá. Nem, mintha kibírnám egyébként, hogy túl sokáig távol maradjak tőle, most is elég pár kedves, őszinte szó ahhoz, hogy megenyhüljek, de egyébként sem akartam volna az egész utat azzal tölteni, hogy duzzogok. Még inkább hülyének érzem magam, ahogy azt mondja, nem akart csalódást okozni, hiszen annak ellenére, hogy milyen okból kifolyólag, akkor is Spanyolországban vagyunk együtt, ez pedig mindennél többet ér. Semmiképp sem okozott csalódást, bár az, hogy a kiborulásom miatt most ezt érzi, csak még inkább érezteti, mennyire hülye vagyok. -Nem okoztál csalódást...- súgom halkan, de már ő is elmondja, mennyire szeret még hisztisen is, belőlem pedig az utolsó csepp neheztelés is eltűnik, ahogy közelebb helyezkedek hozzá, még akkor is, ha pimaszkodik picit. -Sosem tudnék haragudni rád, amíg ilyen édes vagy.- vigyorgok rá, hiszen merőben másként alakult volna mindez, ha Ő is másként kezeli mindezt, mégis úgy érzem, hogy újabban kezd ráérezni akaratlanul is, miként kell velem bánnia. Nem az a szőrösszívű maffiózó kell, akit megcsillogtatott az első randin, aki éreztette, hogy mennyire tud a földbe tiporni, ha akar, hanem ez az édes pasi, akitől azonnal elolvadok. Aki folyamatosan azt érzékelteti, hogy mindez miattamvan. Rá tényleg nem tudnék soha haragudni, bármit is csináljon. Ezért sem ellenkezek egy pillanatig sem, ahogy finoman magához húz, simulok is hozzá, teret adva annak, amit a testem diktál, hiszen hiszti ide vagy oda, akkor sem tudnék távol lenni tőle egyetlen napig sem. -Hát, mert úgysem bírnád nélkülem sokáig. A saját lelki nyugalmad miatt muszáj lennék mindenhova veled tartani.- cukkolom tovább mosolyogva, pedig valójában nekem lenne nehéz Tőle távol maradni, még egyetlen éjszakáig is, annyira hozzászoktam már, hogy van kihez odabújnom, érezni magam mellett a teste melegét. Most is bújok hozzá, nyakát karolom át finoman, ahogy oldódik a hangulat, amit én mérgesítettem el, végül a randival kapcsolatos kérdése hallatán pimasz mosoly jelenik meg ajkaimon, mintha egy pillanatig is tétováznék a kérdésen, pedig egyértelmű, hogy alig várom azt a vacsorát, bármeddig is kelljen várnom rá. -Áll, mint a cövek.- duruzsolom kuncogva, nem is bírom megállni, hogy ne lopjak tőle végre egy forró csókot, ahogy egész testemmel hozzásimulok, majd újabb apró puszikat lehelek állára és nyakára. -Bár egy kicsit aggaszt, hogy most egyedül fogsz találkozóra menni.- sóhajtom halkan nyaka bőrébe, ahogy eszembe jut a saját hisztimen túl, hogy hova is fog most menni. Kicsit erősebben is bújok hozzá akaratlanul is, mert bármennyire is kemény rosszfiú, akkor is féltem a mai napig is, de próbálom mindezt nem sokszor érzékeltetni vele. -Csak gyere vissza épségben, mert ha felültetsz a randival, szét rúgom a hátsód.- vigyorodok el, miközben finoman arcára simítom tenyerem és, miután pár pillanatig újra kékjeit vizslatom lágy csókot lopok ajkairól. Kibaszottul szeretem, bármi miatt is kötöttünk ki épp most itt, mindazok után pedig, amit elmondott, egy pillanatig sincs okom kételkedni, hogy Ő is legalább ennyire oda van értem.
_________________
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Pént. Május 27, 2022 4:55 pm
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Jobb híján felkészültem mindenre, mert soha nem tudtam igazán, hogy mire hogyan is reagál majd. Elég szegényes volt az eszköztáram, már ami a nők kezelésére vonatkozott, vagyis... inkább helyesebb lett volna úgy mondani, hogy amit más nőknél következmények nélkül alkalmaztam, azt nála nem akartam. De épp erről szólt ez az egész, Ő nem olyan volt, mint azok a nők, és hiába is akartam lealacsonyítani annak idején arra a szintre, Ő nem hagyta magát. Ez viszont azzal járt, hogy fel kellett adnom a már jól ismert trükkjeimet, ez pedig ha nem is beszéltem róla soha, de azt eredményezte, hogy tehetetlennek éreztem magam az ilyen helyzetekben. Itt állt előttem ez a nő, a feleségem, akivel másképp kellett bánnom, de még csak azt sem tudtam, hogy pontosan mi baja, mit érez, a szemeiből sugárzó csalódottság pedig nem tudtam, hogy miből is táplálkozik. A megfutamodás mindig ott volt, mint lehetőség, és át is suhant a fejemen, hogy ne törődjek ezzel az egésszel, és menjek elintézni azt a bizonyos üzleti ügyet, de a menekülést meghagytam inkább a gyáváknak. Mert ugyan sok mindent olvashatott volna a fejemre jelenleg, de azt nem, hogy gyáva lennék. Helyette bizonytalanul tettem felé pár lépést, eljutva egészen a szekrény mentéig, onnan fürkészve kényszeres mozdulatait, bár az is átfutott a fejemen, hogy talán fogja magát, és elkezd összecsomagolni, jelezvén, hogy amilyen jól indult ez az egész, hát éppen annyira borzalmasan ér véget, de ez talán még egy igazi hisztérikától is radikális lett volna, nem még Iris-től, aki ritkán villantotta meg ezt az oldalát. Bár, nem is volt rá túl sok oka, hogy hisztizzen - eddig a pontig. Hozzá is vághattam volna, vagy reagálhattam volna indulatosan, de az nem változtatott volna a tényen, hogy amúgy jogosak az érzései. - Fogalmam sincs, hogy miért nem mondtam el - vallottam be tétován, bár ezzel valószínűleg nemcsak magamat, de Őt is megleptem. Általában nem így kezeltem a stresszt, látta Ő már jó párszor, hogyan tajtékzom és dühöngök, és az, ami most történt, szöges ellentéte volt az amúgy normális viselkedésemnek. Pedig mennyi mindent megspóroltam volna magunknak, ha rögtön az igaz tények elé állítom. Attól még ez az egész nem lett volna sem kisebb, sem hazugabb, ugyanúgy róla, rólunk szólt volna minden. A szavakon túl más módszerem nem igazán maradt, bár mindaz, amit mondtam, talán eltúlozta a valódi történéseket, de ez is velem járt, én pedig szerettem túlozni. Tekintete enyhülni látszódott, ahogyan arcizmai is lágyabb vonásokat vettek fel, miközben leutánozva a mozdulatomat, Ő is a szekrény lapjának támasztotta a fejét. Ekkor már egy halvány, keserédes mosoly húzódott a szám sarkára, alig láthatóan vonva egyet a vállaimon, de továbbra sem engedtem el a zsebem bélését. - Sajnálom, nem akartam csalódást okozni - tettem még hozzá, visszautalva arra, amit az imént a tekintetében véltem látni, bár időközben mintha ismét oldódni kezdett volna a hangulat közöttünk, és ennek hangot is adott. Arra azonban, ahogy a saját hisztijére reagált, muszáj volt halkan felnevetnem, miközben aprót ingattam a fejemen. - Én még hisztisen is szeretlek - mondtam, közben tekintetemmel figyelve, hogyan kezd el fizikailag is közeledni felém, majd ahogy keze megérintette a karomat, ellöktem fejemet a szekrénytől, csak hogy ismét kiegyenesedhessek, a másik kezemet pedig előhúztam a zsebemből. - Szerintem nem is tudnál haragudni rám - próbálkoztam meg egy aprócska pimaszkodással, miközben a felszabaduló karom nyúlt is dereka után, hogy magamhoz húzzam, közvetlen közelről vizslatva azokat a gyönyörű szemeket. - Szóval bárhová megyek, te is jössz majd. Megjegyzem - mosolyodtam el ezúttal már bátrabban, bár ez javarészt annak volt köszönhető, hogy még mindig nem tudtam, meddig mehetek el vele. És már megint ott tartott az agyam, hogy Ő más mint a többi, hát máshogy is kellett bánnom vele. - Remélem, áll még a ma esti randi - simítottam végig másik kezemmel a hátán, bár ha időközben úgy döntött volna, hogy ennyire azért még nem enyhült meg felém, készen álltam elengedni.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Pént. Május 27, 2022 2:40 pm
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Honeymoon as a Smolensky
Az imént még ott virított arcomon az ezer wattos mosoly és minden erőmmel azon voltam, hogy ne essek neki most azonnal, csak hogy kényelmesen elintézzek mindent, most meg eluralkodik rajtunk a feszültség és míg Ő a reakcióm miatt aggódik, engem inkább a sértettség kínoz. Azt hittem, hogy ez az utazás csakis rólunk szól, hogy miattunk van az egész, hogy miattam szervezte le, mert tudta, hogy örülnék neki, erre most kiderül, hogy igazából az üzlet szólította ide. Nem, mintha ettől nem örülnék, nem lennék irtó boldog, hogy itt vagyunk és, hogy kettesben lehetünk közel egy héten keresztül, csak így egész más a hangulata az egésznek. Magam sem tudom, hogy mire számítsak, ahogy hangot adok a véleményemnek, mert igazság szerint, akár azt is a fejemhez vághatná, hogy milyen hálátlan picsa vagyok, mert bármi is az oka, mégis csak itt vagyunk kettesben egy gyönyörű helyen, de ha dühös is amiatt, ahogy viselkedek, nem adja jelét. Csendben szöszmötölök újra, miközben beszélni kezd, bár attól, amiket mond, egyre inkább pocsékul érzem magam és már bánom, hogy egyáltalán felhúztam magam ezen az egészen. Mondjuk az sem tetszik túlzottan, hogy egyedül elvonul ki tudja kikkel találkozni, de ezt már inkább fel se vetem, mert úgyis csak azt mondaná, hogy ne aggódjak érte. -Fogalmam sincs. Nem nagyon voltál távol, mióta a feleséged vagyok.- vonok vállat tanácstalanul, hiszen nem tudom, hogy ha ilyesmiről van szó, hány napos útra szokott menni vagy, hogy mivel tölti az idejét a találkozók előtt és után. Igazából, erről az oldalról, még mindig semmit nem tudok, de talán így is van jól. -Mondhattad volna. Akkor is örültem volna ennek az útnak. Nem vagyok egy sárkány, aki leeszi a fejedet.-sóhajtom halkan újabb szavait hallva, de aztán csak megáll a kezem menet közben, majd felé fordulok és végre abbahagyom a ruhák piszkálását. -Jajj, Dimitriy. Semmihez sincs késő.- sóhajtom kínomban, mert bár tényleg rosszul esett ez az egész, de ahogy reagál, most úgy hangzik hirtelen, mintha máris beadtam volna a válópert vagy ilyesmi. Pedig, egyszerűen csak felkaptam a vizet picit, bár rá kell ismét döbbennem, hogy iszonyú jól ért ahhoz, hogy lenyugtasson, mert majd' elolvadok tőle, ahogy a szekrénynek hajtva fejét beszélni kezd. Felé pillantok, ahogy a levegőhöz hasonlít, akaratlanul is apró mosoly jelenik meg szám szélében, majd hozzá hasonlóan én is a szekrény lapjának tanasztom a fejem és úgy bámulok rá. -Így azért, már egy picit másképp hangzik a dolog.- súgom végül halkan hosszan elveszve tekintetében, majd hangosan kifújom magamból a levegőt és lepillantok zsebre dugott kezeire. Egész másképp állt össze a fejemben ez a kis utazás, miután kiderült, hogy találkozója is van, de most szavainak köszönhetően megint száznyolcvan fokos fordulatot vett a sztori, mert már értem, hogy mindezt nem a praktikusság kedvéért csinálta így és nem is azért, hogy minél előbb letudja az egészet, nehogy a végén majd a fejére olvassam, hogy még mindig nem ejtettük meg a nászutat, hanem mert nem akart tőlem amúgy sem távol lenni. -Legközelebb, inkább előbb közöld mindezt, hogy elkerülhessük a hisztimet. - köszörülöm meg végül halkan a torkom, közben fejemet el nem húzva a szekrénytől, közelebb merészkedek hozzá és végig simítom alkarját egész a csuklójáig, hogy ettem ösztönözzem arra, hogy kihúzza végre kezeit a zsebéből.-Bár, amilyen remekül tudod ilyenkor használni a szavakat, talán máskor is fogok hisztizni.- engedek meg magamnak egy gyenge poént lágy mosollyal fűszerezve, hátha így valamennyire vissza tudom hozni a kirohanásom előtti hangulatot. -Mellesleg én se bírnám ki, hogy napokig távol légy tőlem. Beleőrülnék valószínűleg és addig fürdetném szegény kutyát, míg szőr van rajta.- húzom kínos grimaszba ajkaimat, ahogy felidézem iménti szavait, de aztán újra elmosolyodok és, csak csendben bámulom az arcát néhány hosszú pillanatig. Így, mindezek fényében, már inkább tűnik az egész őrülten romantikusnak, mint kiábrándítónak.
_________________
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Csüt. Május 26, 2022 8:49 pm
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Szinte a bőrömön éreztem, hogyan változott meg a tágas helyiség atmoszférája, miután kiejtettem a számon, hogy találkozóm lesz valakikkel üzleti ügyben. Kicsit sem nyerte el a tetszésemet ez a változás, főleg azok után, hogy egy perce még foggal-körömmel kellett küzdenem az elszabadulni akaró ösztönöm ellen, ahogy elképzeltem, hogyan szakad el a ruhája anyaga, és most, úgy ült előttem, majd úgy söpörte le magáról a kezemet, mintha... valami igazán szörnyű dolgot tettem volna. Bár nyilván ez is nézőpont kérdése, én mindenesetre szörnyen éreztem magam az egész miatt, főleg mert kicsit sem így terveztem eltölteni ezt az utazást. Azért akartam magammal hozni, hogy valahol tényleg csak kettesben legyünk, figyelő és őrző szemek nélkül, és tény, hogy nélküle is ugyanúgy ide kellett volna utaznom, de ha csakis az üzlet miatt jöttem volna, az egész nem tartott volna tovább egyetlen napnál. Az időm nagy részét vele akartam eltölteni, nem azokkal, akik várhatóan jó szolgálatot készültek tenni nekem és a családomnak, de ahogy ellépett a közelemből, valamiért úgy éreztem, hogy nem létezik jó és elfogadható magyarázat arra, hogy miért akartam eltitkolni előle a nyilvánvalót. Mert azzá vált volna, akkor is, ha nem számolok be neki róla, és ezúttal kicsit sem jó értelemben gondoltam arra, hogy milyen okos nő a feleségem. Követtem a szekrény mellé sétáló alakját, nem véve le róla a szemeimet akkor sem, mikor kényszeresen a hajába túrt, mintha csak oldani akart volna magában valamit a mozdulattal, de továbbra sem szóltam egy szót sem. Én inkább a tettek mezején voltam magabiztos, de ebben a helyzetben elég kevés cselekvésre adódott lehetőségem. Megtehettem volna, hogy itt hagyom, és nemes egyszerűséggel kisétálok, ahogyan valószínűleg minden nővel tenném, de... épp azért tartottunk itt, mert Ő nem olyan volt, mint az összes többi, ezt pedig a következő szavaival nem is cáfolta meg. Éreztem, hogyan feszül meg testem minden izma, a fejemben pedig ismét vad csatározásba kezdett a szívtelen és az érző felem, mintha legalábbis vérre menő küzdelmet kellett volna vívniuk. Az egyik nem mondott volna semmit, főleg nem beszélt volna érzelmekről, míg a másik ezt az egy utat tekintette járhatónak, és ha azt néztük, eddig mindig ez a második út vezetett hozzá, talán.. nem most kellene változtatnom a bevált módszereken. - Barcelona tényleg nem az én ötletem volt. Akkor is jönnöm kellett volna, ha te... nem tartasz velem - vallottam be a nyilvánvalót egy biccentéssel, majd megköszörültem torkomat, és tettem egy lépést felé, miközben ismét széttártam mindkét karomat. - De amit itt látsz, az már mind miattad van - böktem körbe, mintha egyetlen kézmozdulattal rá tudnék mutatni mindarra, ami tényleg, csak és kizárólag az Ő kedvéért alakult így. Elvégre nélküle jöttem, majd mentem volna, ehhez pedig sem szállodára, sem drága vacsorára, de még hat napra sem lett volna szükségem. - Nem ezt az utat szervezték meg nekem, Iris. Eszembe sem jutna itt vergődni napokon át nélküled. Vagy szerinted ha nélküled jövök, itt ülnék egy héten keresztül, és sakkoznék a szállodában, azon agyalva, hogy te vajon éppen kutyát fürdetsz-e? - kérdeztem, bár továbbra is maradtam az eredeti hangszínemnél, tekintve, hogy itt az egyetlen, aki felemelhette volna a hangját, az Ő volt. Bármennyire nem volt ínyemre. - Tudom, ez nem mentség - emeltem fel védekezésképpen a kezem, és ahogy arcára egyértelműen kiült, mi minden nyomta a lelkét jelenleg, tényleg nehezen álltam meg, hogy ne sétáljak oda mellé, és ne érintsem meg, de a csalódottság, ami a szemében ült, lebeszélt a mozdulatról. - Az elején el kellett volna mondanom - vallottam be csendesen, ismét biccentve egyet, majd újra megkerestem tekintetét. - Már késő azt mondani, hogy csak azt szerettem volna, hogy velem gyere? - kérdeztem tétován, szándékosan idézve vissza az előbbi szavait, ekkor véve némi bátorságot magamon, hogy elsétáljak mellé, de a kezeimet biztonságos helyre, a nadrágom zsebeibe mélyesztettem. - Újabban levegőt sem tudok venni nélküled, nem még ezer kilométert utazgatni oda-vissza - sóhajtottam halkan, fejemet a szekrény lapjához döntve, így fürkészve Őt tovább. - Üzleti útnak indult, de én csak... nem is tudom. Ha már adott volt ez az egész, meg akartam próbálni olyan nászutat csinálni belőle, amire évek múlva is szívesen emlékeznél - lestem rá kissé tétlenül, bár talán egy kezemen meg tudtam volna számolni, életem során hányszor volt olyan, hogy nem tudtam, mit kellene csinálnom. És ezek nagy része javarészt hozzá volt köthető.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Csüt. Május 26, 2022 7:56 pm
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Honeymoon as a Smolensky
Nem hiszem, hogy valaha is eszembe jutna, hogy benyújtsam neki a számlát a rólam letépett ruhaneműk miatt, amikor egyértelmű, hogy minden olyan pillanat totálisan beindított és feltüzelt. Ha csak eszembe jut az a hév, ami olyankor eluralkodott rajta, majd rajtam is, nyelnem kell egy nagyot, hogy ne akarjam, sőt, követeljem megint, hogy úgy szabadítson meg a gönceimtől. Mégis megálljt parancsolok magamnak, hogy minél előbb kipakoljak és aztán nyugodtan egymásnak szentelhessük az időt, vagy mondjuk elmehessünk egy nyugodt randira, mint egy igazi pár, ha már volt olyan édes és megszervezte, bár akaratlanul is eszembe jut az első, ami nem igazán úgy alakult, mint ahogy egy randinak kellene. Azt nem mondom, hogy nem számítottam akkor arra, ami végül lett az egészből, mert tudtam, hogy annak ellenére, hogy azt is Ő találta ki, nem lesz egy romantikus hős. Ez a Dimitriy viszont, már egész más, utólag pedig inkább, csak jót mulatok azon, amilyen eszköz segítségével megsértett akkoriban. -Nem is úgy tűnt, mint aki nevetni szeretne épp.- jegyzem meg kuncogva, ahogy felidézem magam előtt Kirill arcát, bár emlékszem, igyekeztem elkerülni a pillantását és a lehető leggyorsabban eltűnni onnan, mégis futólag ránéztem és azt hiszem, nem nagyon díjazta a dolgot. Pedig, az a randi nem is indult olyan rosszul, a mostani pedig biztos vagyok, hogy véletlenül se fog hasonlítani az elsőre, mert nem sok esélyt látok arra, hogy újra magamhoz kapnék egy borosüveget, hogy azzal vigasztalódjak. -Dolgozz rajta.- incselkedek mosolyogva, egy pillanatig sem leplezve, mennyire várom azt a randit, de talán egy percbe se telik, hogy ez az érzés háttérbe szoruljon és helyét, valami sokkal kellemetlenebb vegye át, ahogy a drága férjem közli, hogy amúgy el kéne mennie pár órára üzletelni. Próbálok én úgy tenni, mintha cseppet sem bántana a dolog, de végül úgy döntök, hogy nem fogom magamba fojtani a csalódottságomat, hagy lássa csak, mennyire nem erre számítottam. Azonban, ha az arcom el is árulja mindezt, a szavaim egész másképp csengnek és még azt a mímelt mosolyt is magamra varázsolom, ahogy lesöpröm a lábamról a kezét és inkább felállok, hogy odébb menjek. A szekrényig meg sem állok, ahova az imént pakoltam be és, mivel mást nem nagyon tudok csinálni, a ruhákat kezdem nézegetni, mintha máris azt tervezgetném, mit fogok majd később felvenni. Pedig, igazából csak próbálom elterelni a figyelmemet, mielőtt még túlságosan belesüppednék ebbe a kellemetlen érzésbe, amit a hirtelen vallomása okoz. Mégis felé fordulok, ahogy megszólal és karba tett kézzel állva, rezzenéstelen arccal hallgatom. Egy darabig. -Tisztázzunk valamit, jó?- sóhajtom a bocsánatkérését vagy inkább sajnálkozását hallva, miközben egy pillanatra a hajamba túrok, mintha csak ezzel akarnék időt nyerni ahhoz, hogy átgondoljam szavaimat. -Nem az a bajom, hogy el kell menned...üzletelni, mert ezt megértem és persze, felnőtt ember vagy, oda mész, ahova szeretnél vagy épp kell.- kezdek bele komoly arccal, de még időben próbálom kihangsúlyozni, hogy még véletlenül se azt akarom eljátszani, mintha valaha is meg akarnám szabni, hogy mikor, hova menjen. -Az a bajom, hogy hagytál abban a hitben idejönni, hogy ezt az egészet miattam szervezted meg, holott nem.- nézek rá őszinte fájdalommal, mert akár megérti, akár nem, ez az, ami valójában rosszul esik és nem az, hogy pár órára egyedül kell lennem. Nagy lány vagyok. Túlélem. -Ez az út, már le volt szervezve, csak ha már így alakult, gyorsan mellé csaptad a "nászutunkat" is, hogy egy füst alatt azt is elintézzük.- tárom szét karjaimat egy hanyag mozdulattal, majd le is ejtem őket magam mellé és újfent nyelek egy nagyot, hátha azzal kevésbé fog fojtogatni az a kibaszott gombóc. -Ha azt mondtad volna, hogy el kell ide utaznod, de szeretnéd, hogy veled jöjjek, akkor is veled jöttem volna, Dimitriy.- szólalok meg végül valamivel halkabban, kissé csüggedten, majd újfent elhagyja ajkaimat egy hatalmas sóhaj és visszafordulok a szekrény felé.
_________________
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Csüt. Május 26, 2022 6:46 pm
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Megjátszott bűnbánással pislogtam felé, mintha tényleg eszembe jutott volna sajnálni a széttépett darabokat, bár nem kellett hozzá túl nagy tehetség, hogy bárki rájöjjön, mennyire nem hatott a szétszakított ruhadarabok sorsa. - Igaz is, már egy egész ruhatárral jövök neked - biccentettem helyeslően, mint akiben most tudatosult, hogy az első eltépett bugyija után ígértem neki egy újat. De talán egyszerűbb lett volna listát írnom, mert úgy tűnt, minden napra jutott valami elszakított darab, hol egy bugyi, hol egy blúz, vagy hálóing, és ha sokáig néz rám úgy, ahogy most is tette, hamarosan újabb követi a sort. Bár soha nem tette szóvá, hogy bánná ezeket a kis fiaskókat, és ha megtette volna sem hiszem, hogy tudtam volna változtatni ezen. Ezek csak... ruhák. - Kirill nem hiszem, hogy viccesnek találta - vigyorodtam el pofátlanul, elkapva pillantását egy hosszú másodpercre, közben szemtelenül vonogatva a szemöldökeimet. Az egésznek nem volt reális alapja, de abban a pillanatban úgy tűnt, hogy ezzel kellőképpen bele tudok gázolni a lelkébe, erre pedig ma már nem voltam túl büszke. Akkor viszont elégedettséggel töltött el, mert azt a látszatot keltette, hogy bármit is csinált, vagy bárhogy is nézett rám, nem tudta befészkelni magát a bőröm alá, és őrizni akartam azt az állapotot. Aztán... elég gyorsan kudarcot vallottam. - Dehogynem lennék vagány most is - szólaltam meg megemelkedett hangon, szándékosan túljátszva a szerepemet. - Bár ezúttal inkább azon dolgoznék, hogy ne egyedül akarj elvonulni - jegyeztem meg, lelki szemeim előtt pedig szinte rögtön meg is jelentek az őrjítő momentum képei, de egy nyeléssel tovább is hessegettem őket, és visszafordultam a ruhák felé. Távol állt a normális rendszerezéstől az, ahogyan a gönceimet a szekrénybe pakoltam, pedig általában kényes voltam a rendre és tisztaságra, de most kicsit sem az érdekelt, hogy melyik fog kikerülni salátaként a szekrényből. Inkább terepet próbáltam előkészíteni, főleg mikor bedobtam az esti közös randi ötletét, de ami most még ezer wattos vigyort varázsolt az arcára, valószínűleg nem is olyan sokára el fog törpülni amellett, amire készültem ma délután. Tényleg el kellett volna mondanom neki, és már bántam, hogy nem tettem, mert... ebből egyszerűen nem volt normális kiút. Vagyis, de, lett volna, de én már nem az a Dimitriy voltam, legalábbis nem Vele. A felvezetés után követtem őt az ágyhoz, elé guggolva támaszkodtam meg térdein, de szavaim hatása szinte rögvest kiült az arcára, és élhettem volna tagadásban, de pontosan tudtam, hogy az történik, amire számítottam. Csak nem készültem fel rá. Mennyivel egyszerűbb lett volna, ha nem tudja meg az egészet, a tudatlanság néha nagy áldás tudott lenni, de a titkolózástól minden szőrszál égnek állt rajtam. Ahogy én elvártam tőle az őszinteséget, úgy én sem akartam hazudni neki, de talán ezzel egy kicsit elkéstem. Az első igazi reakció pedig nem is váratott magára sokáig, mert lelökte magáról a kezemet, és felállt az ágyról. Lassú mozdulattal követtem a mozdulatsort, én is felegyenesedtem, de le sem vettem róla a szememet, nem mintha bármit is tudtam volna kezdeni azzal a kicsit sem szívmelengető mosollyal, amit éppen az arcán őrizgetett. Azt, amit először mondani akartam, sikeresen visszanyeltem, mert nem kellett hozzá sok ész, hogy tudjam, csak olaj lenne a tűzre, inkább csak felsóhajtottam, arcomra pedig a jól megszokott határozottság mellett tükröződhetett a teljes bizonytalanság is. Persze mondhattam volna azt is, hogy ha tetszik, ha nem, ez van, de az elkövetkezendő napokat Vele akartam eltölteni, itt, távol a világunk gondjaitól, nem pedig... durcázva három méteres távolságban. - Sajnálom, hogy nem szóltam előbb. Tudom, hogy beszélnem kellett volna róla, és el kellett volna mondanom, de - széttártam a karjaimat, de továbbra sem mozdultam, pedig bennem volt az inger, hogy utána lépjek. - Csak a lehetőséget láttam benne, hogy valahol eltűnjünk a világ elől. Kettesben - csúsztak vissza kezeim csípőmre, de mozdulataimból sütött a feszültség, és kivételesen nem egy átkozott üzleti ügy miatt, hanem miatta.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Csüt. Május 26, 2022 4:48 pm
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Honeymoon as a Smolensky
Nem csoda, hogy nem bírok magammal a közelében, amikor folyamatosan ingerel vagy a ragadozó pillantásával, vagy a pikáns megjegyzéseivel, mint most is, ahogy megemlíti, hogy akár neki is állhattam volna rögtön vetkőzni, amint lelépett a hordár. Na mondjuk, ebben én is részt vettem, hiszen én is mindig belemegyek a játékba, nem kell érte könyörögni, mint ahogy most is szívesen incselkedek vele tovább. -Nem nevezném vetkőztetésnek azt, ha letéped rólam a ruháimat.- vigyorgok rá pimaszul, mert nem sok olyan esetet tudnék felhozni, amit épen megúsztak volna az éppen viselt ruhadarabjaim, na nem, mintha könnyet ejtenék értük. Egyik sem olyan fontos számomra, hogy ne érné meg feláldozni egy heves, őrületes együttlétért, akár még az ablaknál is, de ettől a gondolattól próbálok gyorsan tovább evickélni, és azokkal a fránya ruhákkal foglalkozni. Vagy mondjuk az esti programmal, bár azt már előre leszögezi, hogy randi lesz, mert már helyet is foglalt, viszont a randi szó hallatán akaratlanul is eszembe jut, milyen volt az első és egyetlen randin. Nem a legjobban végződött, de az is egy újabb fok volt a kicsit sem zökkenőmentes kapcsolatunk lépcsőjén. -Ne vágj már ilyen képet. Utólag, már inkább vicces, ahogy felajánlottál Kirillnek.- kuncogok halkan és bár tényleg rosszul esett akkor, mostanra már azért letisztult bennem a dolog és tudom, hogy szándékosan meg akart sérteni, mivel akkor nem igazán látott itt szívesen. Föleg nem a feleségeként. -Gyanítom, már most nem lennél ilyen vagány.- lesek rá incselkedő vigyorral, de szeretném, ha érezné, hogy bennem nincs neheztelés amiatt. Akkor kidühöngtem magam, de ennyi. Már tényleg inkább csak vicces. Főleg ezek után, hogy most meg itt vagyunk nászúton. -Igen. Nyilvánvaló.- bólogatok nagy egyetértéssel, szándékosan incselkedő pillantással annak ellenére is, hogy egyébként én is tisztában vagyok vele és el is fogadom, hogy Ő a főnök. Igazából kell is, hogy ő legyen, de azért azt ő sem tagadhatja, hogy néha hagyja, hogy befolyásoljam picit. Erre azonban már nem térek ki, nem is kezdek eszmecserét folytatni róla, mert épp úgy kezd beszélni, mint akinek rossz hírei vannak és ez kellőképpen feszültté is tesz, mert fogalmam sincs, hogy mire kellene számítanom. Jobbnak is látom, ha inkább leülök az ágyra, még akkor is, ha gyorsan hozzáteszi, hogy nincs baj, mert az, hogy Ő milyen feszült, cseppet sem nyugtat meg. Elém guggol, lábamra támaszkodik, tenyere a térdemre simul én meg csak bámulok le rá kíváncsian, összeszorult torokkal, mire végre kiböki, hogy valójában találkoznia kellene valakikkel. Némán, rezzenéstelen arccal lesek rá tovább, mint akinek lefagyott az elméje, de ahogy hozzáteszi -mintha ezzel javítana a dolgon-, hogy üzleti úgy, arcom szép lassan kétkedővé változik. Hatalmas levegőt kell vennem, hogy be robbanjon fel a fejem rögtön, ott az ágy szélén ülve, utána pedig az ablak felé fordítom a fejem és kibámulok rajta, mintha az elterelné a figyelmemet a dühömről, de esélytelen. Kibaszottul rosszul esik, hogy még alig értünk ide, de neki már üzletelni kell mennie, mert hát nyilvánvaló, hogy alapból is, csak ezért jöttünk ide. Nem a kibaszott nászút vagy kikapcsolódás miatt, hanem mert üzletelnie kell. Nem is értem, hogy gondolhattam, hogy puszta romantikából akart elutazni. - Persze. Menj csak.- köszörülöm meg végül a torkom, majd visszafordítom felé a fejem, de nem nézek rá, helyette a térdemen pihenő kezére pillantok. -Örülök, hogy össze tudtad kötni a kellemeset a hasznossal.- engedek meg magamnak egy cseppet sem kedves mosolyt, miközben finoman odébb tolom a kezét és megpróbálok felegyenesedni az ágyról, mert képtelen vagyok itt ücsörögni, miközben szét vet az ideg, ő meg fél méterről bámul rám. Menjen csak üzletelni. Az fontos.
_________________
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Szer. Május 25, 2022 8:05 pm
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Egyértelmű bólogatással jeleztem egyetértésemet, már ami a meztelenkedésre vonatkozott, mert ugyan nekem semmi bajom nem lett volna azzal, ha ruha nélkül álldogál a liftben - nem mintha hagytam volna rá lehetőséget, hogy csak úgy álldogáljon -, de az már inkább zavart volna, hogy a még zsenge hordár kisfiú is végignézi azt, ami amúgy mindenestül az enyém. Önzőség ide vagy oda, de ha róla volt szó, hát nem ismertem sem határokat, sem mentségeket, bármit megtettem volna, és ezt valószínűleg már Ő sem vonta kétségbe, még ha annyira nem is szívesen emlékeztem vissza a zaklatójára és arra, ami végül aznap történt. Ő se emlegette, így elkönyveltem valaminek, aminek muszáj volt megtörténnie, de ezzel ennyi az egész. - Hát, nekem az is jó lett volna, ha azután kezdesz vetkőzni, hogy elhúzott a hordár fiú - vigyorodtam el szélesebben. - Bár jobb szeretlek én levetkőztetni - tettem hozzá, pár másodpercig ismét az ablak irányába fordulva, a kilátást bámultam, miközben egy sóhaj kíséretében elméláztam, és hiába tűztem ki célul, hogy eltakarítom a bőröndöm tartalmát, számos gondolat zökkentett ki a mozdulatsorból. Nem is voltam rest hangot adni ezeknek, kezdve az első igazi, közös randink ötletével, bár ha előbb-utóbb beavatom a ma délutáni terveimbe, könnyű szerrel foghatja rám, hogy mindezzel csak tompítani akartam a tetteim valódi okát. Volt is benne némim valóság, és már bántam, hogy nem az első adandó alkalommal tálaltam ki neki az igazságot és az ideérkezésünk valódi indítékát, de erre mondták, hogy késő bánat. - Igen, nehéz elfelejteni - húztam el ajkaimat keserű szájízzel, mert bármit is gondolt rólam, én sem szívesen emlékeztem vissza arra, hogy mennyire a lelkébe gázoltam aznap este. Tényleg csoda volt, hogy nem vert fejbe a boros üveggel, vagy nem képelt fel már akkor, bár arra sem reagáltam volna túl jól. Sőt, akkor szabadult volna el az igazi pokol, ezzel pedig nehéz volt nem tisztában lennie. - De ma már elég nyilvánvaló, hogy melyikünk hordja a nadrágot, szóval semmi szükség az erőfitogtatásra - jegyeztem meg nem kis pimaszkodással, mintha csak oldani akartam volna a kellemetlen emlékeket. Mindketten megváltoztunk azóta, és bár tele volt hullámvölggyel az életünk, de mindezek nélkül talán az út feléig sem jutottunk volna el. Lopva felé pillantottam, miután a cuccaim bekerültek a szekrénybe, a vacsora ötletére és helyszínére pedig elég könnyen beadta a derekát, de a gyomromban érzett feszültség nem engedte, hogy erre már mosollyal reagáljak. Éreztem, hogyan tölti el minden végtagomat az a furcsa nyugtalanság, amit ezer éve nem éreztem már, és ahogy tekintetem az övére fonódott, ujjaim pedig rámarkoltak csípőmre, egy kis sóhaj társaságában követtem az ágyig. Nem ültem le mellé viszont, helyette nyeltem egy óriásit, amit egy újabb sóhaj próbált elrejteni, miközben leguggoltam, egyik karommal pedig a lábaira támaszkodtam, gyengéden térdére helyezve a tenyeremet. - Baj nincs - pillantottam fel rá, fejben kutatva a megfelelő szavak után, de újra rá kellett jönnöm, hogy mennyire nem vagyok a szavak embere - még mindig. - El kellene intéznem valamit. Valakikkel. Csak egy pár óra az egész - fűztem hozzá szaporán, az arcom pedig valószínűleg elárulta, mennyire kínlódom ettől az egésztől. Nagyjából úgy, ahogy bárki kínlódna, miután bevallja, hogy amúgy más oka is volt átutazni egy fél kontinenst a feleségén kívül. - Üzleti ügy - tettem még hozzá, közben érezve, hogyan feszül meg minden izom a testemben, felkészülve konkrétan bármire.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Szer. Május 25, 2022 7:29 pm
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Honeymoon as a Smolensky
Őrjítő, hogy már egy ablak kapcsán is mennyi piszkos gondolat jut eszembe, de hogy is reagálhatnék másképp, amikor a hanglejtése és a gesztusai is azt súgják, hogy ugyanaz a piszkos gondolat jár az Ő fejében is. Mégis úgy teszek, mintha a biztonságunk érdekelne annyira, pedig valójában már fel is véstem arra a listára a következő esetleges helyszínt, ahol akarom majd, hogy nekem essen, mintha valóban friss házasok lennénk, akik nem bírnak magukkal. Valójában, mellette folyamatosan úgy is érzem magam, mert egyszerűen képtelen vagyok nem vágyni rá, elég a kacsintását és a pimasz mosolyát látnom ahhoz, hogy máris akarjam Őt, mégis inkább a ruhákkal kezdek foglalkozni, mintha az olyan fontos lenne most. Ő is közelebb helyezkedik hozzám, de a saját ruhái helyett, inkább az enyémek közt kezd turkálni, elő is húz egy bikinialsót, ami érezhetően nem tetszik neki, de én inkább húzni kezdem vele az agyát szokásomhoz híven, hogy előtte még ennyit se szeretnék viselni, de nem okoz csalódást. Rögtön rávilágít a lényegre, amin hőt kuncogok. -Kétlem, hogy jól viselted volna, ha már a liftbe is ruha nélkül szállok be.- pimaszkodok tovább, de tekintetem továbbra is arról a mérhetetlen szerelemről árulkodik, amit iránta érzek az utazás meg úgy minden miatt, bármennyire is ellenére van a bikini alsóm és ez csak tovább fokozódik, ahogy az esti program felől érdeklődik. Randit tervezett estére, akivel eszem ágában sincs vitatkozni, de azért felidézem az első és egyetlen randinkat, hogy az miként is végződött. Csak az a pimasz vigyor ne virítana az arcán, miközben válaszol. -Mondjuk, akkor a hangulat is egész más volt még. - mosolygok rá jókedvűen, hiszen akkor még épp, csak neki álltunk megismerni egymást, de utólag inkabb tűnik valami gyenge hatalmi harcnak, hogy ki is hordja a nadrágot, ami azzal végződött, hogy felsétáltam a szobámba és, csak azért nem öntöttem képen a borommal, mert sajnáltam volna a bort. Nem őt. Most azonban, már egész más a helyzet. Akkor még utáltam arra gondolni, hogy a felesége lettem, hogy hozzá tartozom, míg mostanra már semmi másra nem vágyom, csak hogy ezt elmondhassam magamról és a gondolat, hogy mindezt megszervezte és még, egy randival is készült, csak még imádnivalóbbá teszi. Nem is tudnám titkolni, mennyire kíváncsi vagyok az említett randi miatt, kérdezem is a részletek felől, bár a hangsúly számomra nem a puccos jelzőn van. Igazából, nekem édes mindegy lenne, hogy a mekiben vacsorázunk vagy a szálloda éttermében, csak Vele lehessek, de ezt valószínűleg tudja is rólam, hiszen az ajkaimon megjelenő szerelmes mosoly elárulja. -Tökéletesen hangzik a vacsora.- mosolygok rá, de ahogy csípőre vágja újra kezeit és megemlíti azt a valamit , akaratlanul is lelohad a kedvem. Az Ő feszültsége láttán is feszültebbé válok, sóhajtok is egy nagyot, miközben az ágy széléig sétálok és ledobom magam, majd egy hatalmas sóhaj kísértében felpillantok rá. -Ne kímélj. Mi a baj? - kérdezem végül kissé csüggedten, de nagyon remélem, hogy nem azt fogja közölni, hogy valószínűleg bérgyilkosok lesnek ránk minden bokorból, bár azzal még ki tudnék belülni, ha azt mondaná, hogy itt kell maradunk végig a hotelszobában. Valahogy majdcsak átvészelnénk, de az arca nem ilyesmiről árulkodik és ez aggaszt.
_________________
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Szer. Május 25, 2022 6:23 pm
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Ahhoz képest, hogy bizonyos dolgokban elég feledékeny voltam, arra még tisztán emlékszem, mikor először szóba került Barcelona. Nem hagyott sok kérdést maga után viszont, hogy mit is terveztünk el fő időtöltésnek, bár abba hajlandó voltam beleegyezni, hogy ha szét akar nézni a városban, hát partner leszek benne. Még ha kicsit sem tetszett, hogy egy pillanatra is elhagyjam ezt a lakosztályt, csak hogy a vállamba vegyem a várost és a régi templomokat meg még ki tudja, hogy mit. Minden, amire csak szükségem volt, itt állt előttem, bár némileg még sok ruha takarta a testét, de ezt a kis hibát gyorsan ki tudtam volna küszöbölni. Mégis, meg kellett próbálkoznom egy kis önuralommal, már csak azért is, mert tudtam, hogy hamarosan jelenésem lesz máshol, és még nem voltam biztos benne, hogyan is kellene ezt tálalnom a feleségemnek. Egy ideig álltam az ablak mellett, mintha tényleg a kilátást fürkészném, közben ártalmatlanul megtapogattam az üveget, mintha tényleg ellenőrizni akarnám a strapabírását, a megjegyzése hallatán viszont kibukott belőlem egy visszafogott nevetés. - Ó, ennél nagyobb biztonságban nem is lehetnél - kacsintottam rá, bár az arcom beszédesebb volt, mint én. Képek jelentek meg a lelki szemeim előtt, apró kis kockák, amikben Ő szerepelt, ahogy teste hozzápréselődik az üveghez, miközben ajkaimba nyög, a gondolatsort pedig egy mély sóhajjal próbáltam meg visszazárni abba a bizonyos palackba. Miközben lassan mellé sétáltam, csak hogy hozzá hasonlóan elkezdjem kipakolni a cuccaimat, továbbra sem tudtam róla levenni a szemeimet, ez az egész város, maga az atmoszféra, vagy talán az a boldogság, amit emiatt érzett, szinte sugárzott belőle, ezzel pedig képtelen voltam betelni. Igen, egyre biztosabb, hogy miatta megérte. Jöhettem volna egyedül is, de nem akartam távol lenni tőle, még egyetlen átkozott napra sem, elvégre még a külön töltött órákat is nehezen viseltem, nem még azt, hogy a kontinens másik felén időzzek ki tudja, meddig. Nagyban tanulmányoztam az egyik fürdőruha alsó részét, ami időközben a kezeimbe akadt, a pimaszkodó megjegyzésére pedig csak egy fejrázással reagáltam. - Akkor máris kudarcot vallottál. Most is van rajtad ruha - húztam el a számat megjátszott rosszallással, bár elég érdekesnek hatott volna, ha egy szál semmiben kezdi el kicsomagolni a ruháinkat, de valószínűleg ha tényleg anyaszült meztelenül állna előttem, a legkisebb gondja jelenleg ez a pár rongy lenne. A féltékenység apró zöldszemű szörnye viszont aligha akart nyugton maradni, főleg ahogy elképzeltem, miként is fogják mustrálni a napbarnított ficsúrok... miért nem vittem inkább a hegyekbe kirándulni? A saját bőröndöm fölé hajoltam, előhúztam belőle a szokásosnál azért kényelmesebb ruhaneműket, de még mielőtt a szekrénybe pakoltam volna őket, újra megkerestem tekintetét. Tény, hogy a legutóbbi randink nem sült el a legjobban, de azóta már mondhatni, kétszer megváltottuk a világot, és eszembe sem jutott, hogy ismét a lelkébe tiporjak. Mi okom lett volna bántani? - Nem. Egész máshogy fog végződni - küldtem felé egy pimasz vigyort, azért kicsit örülve, hogy megvolt közöttünk az a másfél méternyi távolság, mert ismét éledezni kezdett bennem az alig levetkőzött vágy, és ezen csak rontott volna, ha közben érzem a teste melegét. - Foglaltam asztalt egy közeli étterembe. Azt mondták róla, hogy elég puccos - rántottam egyet a vállaimon, bár nem úgy ismertem Őt, mint akit érdekel az ilyesmi, a fényűző élet inkább az én levetkőzhetetlen hóbortom volt. Közben már a kezem is járt, a szekrénybe pakoltam pár cuccot, azon gondolkodva, hogy amúgy azon az egy randin kívül még soha nem vittem el szó szerinti randevúra, és nem is esett volna jól bevallani, de az ilyesmi nem is nagyon volt az erősségem. - De mehetünk máshová is, ha valami kötetlenebb programra vágysz - adtam át neki a döntés lehetőségét, majd ahogy a bőröndből lassan minden cucc eltűnt, újfent felé fordultam. - De előtte lenne még itt... valami - siklott ismét mindkét kezem a csípőmre, közben tekintetemmel íriszei után kutatva. Csak jobb az őszinteség, nem?
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Szer. Május 25, 2022 4:21 pm
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Honeymoon as a Smolensky
Elég, csak azt látnom, ahogy beharapja az alsó ajkát, máris tisztában vagyok vele, min járhat az esze, már csak amiatt is, mert én is épp ugyanarra gondolok és egy ideje, már rájöttem, hogy ilyen téren nagyon hasonló az észjárásunk. Mondjuk mutassanak valakit, akinek a nászútján, amikor épp fülig szerelmes, nem jut eszébe ilyesmi a liftben állva... Miután a hordár végre tényleg kettesben hagy minket, nekem pedig alkalmam nyílik alaposabban szemügyre venni a szobánkat, csak még jobban kiszélesedik ajkaimon a vigyor, de ennek ellenére úgy teszek, mintha annyira nem is nyűgözött volna le a látvány, már csak amiatt is, hogy incselkedjek egy picit a drága férjemmel, de az arcom és a tekintetem tudom, hogy elárul. -Nem mondtam, hogy nem tetszik, csak azt a mást szívesebben nézem.- vigyorgok vissza rá, ahogy újra felé fordulok, végig is pillantok rajta, miközben csípőre vágja kezeit, de aztán nem bírom megállni, hogy továbbra is tartsam tőle a három métert, közelebb sétálok hozzá és átkarolva a nyakát játékosan ugyan, mintha nem épp az említett személlyel beszélnék, de a tudtára adom, mennyire oda vagyok érte. -Azt, hogy nagyon tetszik a lakosztály és köszönöm.- válaszolom mosolyogva, nyakára hintek apró csókot, de aztán inkább a dolgomra indulok, mert félő, hogy túlságosan elcsábulnék a közelségétől, bár kétlem igazából, hogy bánná, ha így lenne. Mégis, inkább a bőröndökkel kezdek foglalkozni, míg ő az ablakhoz sétálva annak strapabírásán kezd hangosan elmélkedni, én pedig huncut mosollyal sandítok felé, mert már attól is végig fut testemen az ismerős bizsergés, hogy csak belegondolok, miért is érdekelheti annyira az az ablak. -Most úgy veszem, hogy épp a szoba biztonságosságát ellenőrzöd.- jegyzem meg pimasz vigyorral, miközben már a szekrénybe pakolgatom be a cuccaimat, Ő pedig oda vonul mellém és tesz is egy aprócska megjegyzést a ruháim mennyiségére. Tény, hogy mindenre felkészültem, miközben pakoltam, de épp elég volt egyszer le lépni Franciaországba úgy, hogy nem volt nálam szinte semmi egy kis táskán kívül. -Most tényleg azt akarod, hogy elmagyarázzam a dolgokat?- nevetem el magam pakolás közben, de ahogy felé fordulok az egyik fürdőruha alsót látom meg a kezében, ahogy elgondolkodva tanulmányozza, megjegyzése hallatán pedig feléled bennem a kisördög és pimaszkodva vállat vonok.-Előtted semmit sem akartam felvenni, de legyen.- pimaszkodok mosolyogva, miközben ő elengedi az aprócska ruhadarabot, amiért én le is hajolok és magamhoz veszem. -Egyébként ez egy fürdőruha alsó. Nem értem, mi a problémád vele.- jegyzem meg nevetve, alaposan megnézve magamnak az arcát, mert valahol még jól is esik, hogy egy picit féltékenykedik még, ha tudom is, hogy egyébként nem szólna, ha épp ebben akarnék lemenni a partra. Az már más kérdés, hogy valószínűleg el se mozdulna mellőlem és úgy nézne minden férfira, mint egy...maffiózó. Végül a mai délutánról kérdez, hogy mi is a tervezett programom, de mielőtt még bármit mondhatnék, felemeli mutatóujját és folytatja azzal, hogy ma bizony randizni fog vinni. Mosolyogva lesek rá az aktuális ruhával a kezemben, amit le is engedek magam elé, majd félre biccentem picit a fejem. -Arra gondoltam, hogy elmehetnénk valahova vacsorázni, de a randi jobban hangzik.- válaszolom kedvesen, de mielőtt válaszolhatna, én is felemelem a mutatóujjam úgy, ahogy Ő is tette az imént. -De, ha lehet, most ne úgy végződjön, mint a múltkor.- vigyorodok el, le is hajolok hozzá egy apró csókért, de aztán tovább pakolom a ruháimat, míg végül már nem marad semmi a ruhákból. Egészen hétköznapi ez a mostani hangulat is, ahogy együtt pakolásszuk ki a ruháinkat a hotel szekrényébe, mint egy tök normális pár, akik tényleg nászúton vannak, még akkor is, ha mi egyébként már jó ideje házas életet élünk. -Na és, hol lesz az a randi?- kíváncsiskodok alsó ajkamba harapva, ide oda billegve, mint valami izgatott kislány, akinek épp az ajándékával húzzák az agyát, de egyszerűen nem tudok betelni a férjemmel, aki újabban még a romantikus oldalát is megcsillogtatja nekem.
_________________
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Szer. Május 25, 2022 7:00 am
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Megpróbálhattam volna titkolni, milyen gondolatok kaptak szárnyra a fejemben a lift kapcsán, és hogy mennyire izgatta fantáziámat az elképzelt szituáció pikantériája, de a testbeszédem már az első pillanattól kezdve elárult, és ez nem volt másképp vele sem, szinte kiolvastam tekintetéből a hasonló ötleteket, amiket végül a megjelenő hordár írt felül. Kénytelen voltam tudomásul venni, levezetésképp ajkamba harapni, amire Iris is hasonlóképp reagált, és ezt csak szimplán végignézni felért egy kínzással. Mindenesetre nem leszünk mindig hárman ebben a liftben, és talán kibírom még egy pár óráig anélkül, hogy megnyomnám azt a kibaszott stop gombot. Míg Iris a lakosztályt és annak adottságait fürkészte, én inkább rajta legeltettem a szemeimet, elmosódott foltokban valamennyire észlelve mögötte a város igazi szépségét és a tenger kékjét, amire innen tökéletes rálátásunk nyílt. Bár nyilván nem képezte vita tárgyát, hogy ha választanom kell, melyikük mellett tenném le az egyértelmű voksomat, mert lehetett bármennyire is szép a környezet, semmi nem szárnyalta túl Őt. Ilyen szempontból talán felesleges lenne átutazni a fél világot is, mert még egy erdő mélyén valami rozoga viskóban is jól érezném magam, ha mellettem van. - Ha nem tetszik, nézhetsz itt mást is - villantottam széles vigyort, szándékosan cukkolva azért, amiért éppen az agyamat próbálta húzni az egyértelmű megjátszással, de rosszallás nem volt a hangomban, és ahogy utána felém fordult, tekintetében még mindig azzal a semmihez sem hasonlítható csillogással, szája szélén pedig egy széles vigyorral, ismét beleharaptam ajkamba, miközben csípőre vágtam mindkét kezemet, de csak addig, míg oda nem sétált elém, és míg karjait nyakam köré fonta, én ugyanígy tettem a derekával. - Üzensz neki még valamit? - kérdeztem vissza halkan, egy pillanatra belesétálva a játékba, majd egy halk nevetés mellett megcsóváltam a fejemet, az apró csókra pedig, amit végül a nyakamra lehelt, csak egy halk sóhajjal tudtam reagálni, de még azelőtt elengedtem, hogy rögtön többre ragadtattam volna magam. Pedig... pedig. Már most próbára tette minden érzékemet, és túl sok pont várt arra, hogy valamilyen módon felavatásra kerüljön. Ez a gondolat viszont kicsit sem segített abban, hogy továbbra is kényelmes maradjon a farmer, úgyhogy amíg Ő a csomagokkal kezdett foglalatoskodni, ezúttal én sétáltam a hatalmas ablakok elé, majd tétovázás nélkül megérintettem az üveget, ezúttal én játszva rá a tanakodásra. - Elég masszívnak tűnik ez az üveg - jegyeztem meg ártalmatlan hangon egy mélázó sóhaj kíséretében, majd ravasz kis vigyorral felé fordultam, csak hogy ne mondhassa, hogy nem veszem ki részem a kicsomagolásban. - Annyi göncöt pakoltál, mintha ide akarnál költözni - jegyeztem meg, kényelembe helyezve magam a csomagok felett, de ahelyett, hogy a saját holmijaimat kezdtem volna kipakolni, az Ő bőröndjébe nyúltam, előhúzva egy fürdőruha alsó részét, és alaposan szemügyre véve a kis anyagot, egyből elhúztam a számat. - Remélem, ezt csak előttem akarod felvenni - mondtam, mert bár soha nem tartottam magam féltékeny típusnak, de ha valaki ebben a semmi kis anyagban kezdené mustrálni a parton, hát... inkább be sem fejeztem a gondolatot. El is engedtem az anyagot, szemtelenkedő szemöldökvonogatással lesve rá, majd a saját holmijaim után nyúltam, de abból jóval kevesebb akadt a bőröndben. - Szóval... a feleségem mit szeretne csinálni az első Barcelona-ban töltött délutánján? - kérdeztem, egy pillanatra megállva a pakolászó mozdulatokban, de mielőtt válaszolt volna, figyelmeztetően felemeltem a mutatóujjamat. - Az estét ne tervezgesd! Randira viszlek - villantottam csibészes vigyort.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Kedd Május 24, 2022 7:38 pm
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Honeymoon as a Smolensky
Nem kis túlzás, ha azt mondom, hogy úgy vártam ezt az utazást, mint egy kisgyerek a karácsonyt és ez valószínűleg látható is volt az arcomon még a négy órás repülőút során is. Tudom, hogy már beszéltünk róla és azt is, hogy konkrétan elárulta Dimitriy, milyen helyszínre is gondolt, mégis izgatottan vártam már napok óta, hogy végre elinduljunk és egy egész hétig távol legyünk a mindennapok mókuskerekétől. Napokig terveztem, hogy miféle ruhákat csomagolok, még az esetleges látnivalókat is kigoogleztam és persze minden áldott nap imádattal néztem a férjemre, amiért kitalálta ezt, pedig soha az életben nem gondoltam volna, hogy majd épp az Ő fejéből pattan ki ilyesmi. De hát, már máskor is okozott meglepetést, vagyis igazából amióta csak ismerem, folyamatosan meglepetéseket okoz. Az alap vigyorom, csak még inkább kiszélesedik, ahogy a lift előtt megszólal, pukedlizek is egyet, ahogy illik, majd kuncogva beljebb lépek, hogy aztán mellé szegődve lágyan belé karolva nézzem végig, ahogy a tizenkettes számú gombot lenyomja. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a lift kapcsán semmilyen pikáns dolog nem suhan át az agyamon, de a hordár megjelenése csírájában el is fojtja, így végül nem marad más, mint hogy a tükörképünkben bámuljam továbbra is vigyorogva, ahogy ajkát beharapva ácsorog mellettem. Én is így teszek, bár szívem szerint inkább az Ő ajkát harapnám, de megnyugtatom magam azzal, hogy később bőven lesz még időm arra is. Igazából, bő hat napom lesz arra, hogy akárhol harapdáljam, mert ő az én férjem és ez most tényleg egy nászút. Harapdálás helyett azonban, csak egy pimasz mosoly kíséretében átveszem tőle a saját kártyámat, majd kínos csendben végig állom azt a pár percet, míg felérünk az emeletünkre. A lakosztályba lépve képtelen vagyok leplezni, mennyire imádom már most az egészet, de tekintetem talán arról is árulkodik, hány helyet néztem ki magunknak máris, ahol majd egymásnak eshetünk, mintha valóban az első éjszakánkat várnám izgatottan. Valójában, minden éjszakát így várok, de ezen már meg sem lepődök. Kérdése hallatán végül a hatalmas ablakok felé fordulok, alaposan szemügyre véve a panorámát, szándékosan úgy csinálva, mintha éppen fontolgatnám, hogy tetszik-e vagy sem, pedig szerintem egyértelműen látszik rajtam, mennyire oda vagyok mindazért, amit összehozott nekünk. Eddig is iszonyúan szerettem, de a tény, hogy mindezt miattam, miattunk csinálta, csak még jobban fokozza azt a kellemes, meleg érzést a mellkasomban, ami amúgy is mindig ott lappang bennem, akárhányszor rá gondolok vagy az arcára pillantok.-Nem rossz.- vonok vállat lassan felé fordulva azzal az ezer wattos vigyorral arcomon, de nem bírom megállni, hogy ne csökkentsem lassú léptekkel a köztünk lévő távolságot gyengéden nyaka köré fonva karjaimat, amint elé érek. -Totálisan bele vagyok zúgva a férjembe. Ha látod, majd mondd meg neki, kérlek.- duruzsolom halkan állára hintve gyengéd csókot, majd egyszerűen csak hozzábújva magamba szívom édes illatát és kiélvezem a pillanatot. -Édes tőled, hogy ezt tényleg összehoztad.- súgom végül halkan, nyakára hintve egy apró csókot, de mielőtt még kedvet kapnék, hogy most azonnal rá vessem magam, inkább a holmijainkhoz sétálok és a szekrény elé húzom őket.
_________________
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Kedd Május 24, 2022 4:42 pm
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Számtalan alkalmam lett volna elmondani Iris-nak, hogy miért éppen Spanyolország, miért Barcelona, és hogy miért pont most jutott eszembe megvalósítani a korábban csak spontán felmerülő nászutat, amire amúgy okkal nem mentünk el előtte. Viszont miután láttam a tekintetében azt a már jól ismert, csillogást, ami még az én jéggé dermedő szívemet is felolvasztotta, és ami egyértelműen sugallta, hogy izgatott, és várja a kis kiruccanást, már nem volt sem erőm, sem szívem kiábrándítani, ezáltal pedig összezúzni a rólam kialakított, némileg kiszínezett képet. Bár nem tudom, melyikünket akartam ámítani, hogy megvan bennem a kellő romantika és szándék az ilyesmihez, mert ha nem jött volna közbe ez az üzleti lehetőség, nagy eséllyel nem én indítványoztam volna a mézeshetek megvalósítását, megvártam volna, míg Ő dobja be, és választ helyszínt. Ha valamiben, hát ebben bizonyára szívesen átadtam volna neki az irányítást, de helyette így alakult, én döntöttem, bár az is lehet, hogy csak én fújom fel az egészet, és nem is fog kiakadni, tekintve, hogy pár órát venne igénybe az egész ügylet, a maradék hat és fél napban pedig mindenestül az övé vagyok. Igaz, nem tud kiakadni, ha nem tud semmiről. Még mindig nem tudtam zöld ágra vergődni a kérdésben, inkább elhessegettem, mondván, hogy majd ha ott leszünk, eldöntöm. Kirill legnagyobb örömére, megkapta feladatul, hogy Iris helyett ezúttal a kis vérebet dajkálgassa, aki szokatlanul jól viselte a helyszínváltást, Iris legnagyobb félelme pedig végül nem igazolódott be, és nem került elő semmilyen titokzatos gazdi, aki igényt tartott volna a vakarcsra, vagy akitől utána vissza kellett volna lopnia a kutyát, így már majdnem teljes sikernek könyveltem el a sztorit. Bár a dacom nem csitult, továbbra sem voltam hajlandó nevén nevezni a kis pokolfajzatot, nekem már csak vakarcs marad. - A hintója előállt, hölgyem - néztem vigyorogva Iris szemeibe, miután a szálloda recepcióján átvettük a belépőkártyákat, és a lift ajtaja vontatottan kinyílt előttünk. Talán volt bennem kis fáradtság a közel négy órás repülőút után, de vigasztalt a tudat, hogy a következő napok kizárólag a relaxálásról fognak szólni. Bár miután volt szerencsém végignézni, hogy a feleségem milyen göncöket és fürdőruhákat pakolt a bőröndjébe indulás előtt, csak egyféle relaxációt tudtam elképzelni, és azoknak többnyire köze volt ahhoz, hogy leszedjem róla ezeket a falatnyi holmikat. Megvártam, míg belépett a szűk légterű felvonóba, miközben az egyik belépőkártyát átadtam neki, de talán ki is ült az arcomra az, hogy szürreális ez az egész nászút-dolog. Szinte biztos voltam benne, hogy ezt előtte Ő sem nézte ki belőlem soha, bár ahogy tekintetem végigszaladt alakján, miközben megnyomtam a tizenkettes gombot, kedvem támadt újabb helyszínnel gyarapítani azt a bizonyos, már amúgy is elég hosszú listát. Az elképzelést végül a hordár írta felül, mikor a cuccainkkal együtt belépett a liftbe, mint valami rossz harmadik kerék, így kénytelen voltam ajkaimba harapva kibírni, míg a megfelelő emeletre nem értünk, majd a tágas lakosztályba érve némi borravaló után a hordár is magunkra hagyott minket. - Na, milyen a kilátás? - kérdeztem sunyi mosollyal a szám sarkában, miközben becsuktam az ajtót, tekintetem pedig rögtön Iris alakjára tévedt. Ha másért nem is, miatta egész biztosan megérte ez az egész, még úgy is, hogy tudtam, hamarosan magára kell majd hagynom legalább egy pár óra erejéig.
2023. május 1-jén az óriások vezére összehívta tanácsát, amelyre a nornát is meghívta, aki segített neki az istenekkel szemben. Kezdetben úgy tűnt, ez alkalommal sem történik majd semmi különös, ám amikor Hildr távozásra készült, fültanújává vált két óriás sutyorgásának, s a hallottaktól égtelen harag támadt a norna szívében. A szavak arról szóltak: Thrym azt tervezi miképpen szabadulhat meg Hildr-től, mivel a norna követeléseit nem kívánja a nagyhatalmú óriás teljesíteni, akkor sem, ha az átokkal legyőzik és feledésbe taszítják az isteneket. Hildr elnyomta abban a pillanatban dühét, s ahelyett, hogy szembesítette volna Thrym-et rossz döntésével, a norna úgy határozott, megbosszulja, amiért megpróbálták kijátszani. De nem kapkodott el semmit sem, és mindent gondosan előkészített.