Honeymoon as a Smolensky

Halkan kuncogok, ahogy sikerül meggyőzni arról, mennyivel jobban jár, ha az esküvői ruha nélkül lát, amivel ugye egyben a balszerencsét is elkerülhetjük, bár azért kíváncsian várom, milyen arcot fog vágni, ha meglát abban, amit elképzeltem. Le sem tudnám tagadni, mennyire tetszik a házasság gondolata, hogy tényleg önszántunkból lépjük meg ezt, hogy annak ellenére, hogy egyszer már végig jártuk ezt az utat, most újra megközelítjük egy teljesen más irányból. Hirtelen tényleg úgy érzem magam, ahogy valószínűleg egy frissen eljegyzett nő érezheti, aki látni akarja a szeretett férfi arcát, miként ragyog fel, ha elé sétál a választott ruhában az ara és hallani akarja, ahogy tényleg teljes szívéből elmondja az esküt, ami összeköti őket. Annak ellenére is, hogy már most is nagyon jól tudom, mennyire őszinte érzelmeket táplál irántam.
Nem is kell kétszer kérnie, hogy részletezzem az elképzeléseimet, bár titkon tartok tőle, hogy talán nem fogunk bizonyos dolgokban egyetérteni, mégis megkönnyebbülök végül, ahogy gondolatolvasónak nevez és őszinte örömmel mosolyog rám. Egy előadás már volt, ami nem nekünk szólt, nem a mi elképzelésünk szerint zajlott, de ez most szeretném, ha tényleg az a nap lenne, amire mindketten szívesen gondolunk vissza. Még Ő is, aki tudom jól, mennyire nem tervezte, hogy valaha is megházasodjon, most mégis erre adta a fejét, amikor ma este az ujjamra húzott egy gyűrűt és közölte, hogy az egész cirkuszt végig akarja velem csinálni. Ennél szebb gesztust el se tudnék képzelni, így számomra már nem is számít semmi, csak hogy Ő is boldog legyen legalább annyira, mint én, ebben a pillanatban, miközben a terveimet szövögetem. Az apám érdekel a legkevésbé, vagy épp az Ő apja, és ezt nem is titkolom előtte. -Imádom, amikor egyetértünk.- sóhajtom szerelmesen, bárgyú mosollyal ajkaimon, de valahol tényleg megnyugtató a gondolat, hogy Ő sem feltétlenül akarta ott látni akar az én, akár az Ő apját. Nem, mintha nem akarnám az Ő orruk alá is dörgölni valamikor, hogy milyen jól sikerült a tervük akaratlanul is, de az a nap , akkor is a miénk lesz.
A miénk, és a tanúké, akikről még nem igazán tudom pontosan, hogy kik lesznek, de akaratlanul is Kirill neve ugrik be elsőre. Bármennyire is utáltam a gondolatot, hogy őrködjön felettem, végül egészen megkedveltem és elejétől fogva szemtanúja mindennek. Valószínűleg, párszor még fültanúja is volt, amit nem is titkolt előlem, az első adandó alkalommal az orrom alá dörgölte. -Gondolod, hogy meg kell majd vesztegetnem?- nevetem el magam a feltételezésen, bár azt nem tartom kizártnak, hogy nem húzná az agyam, amikor feltenném a kérdést és nem tenne úgy, mint akinek esze ágában sincs vállalni a feladatot, de azért hiszem, hogy valahol megtiszteltetésnek venné, mert akármennyire is elleneztem eleinte, hogy a sarkamban lihegjen, végül egészen megbarátkoztam vele és a nyers stílusával. Olyan, mint egy jó testvér, egy báty, aki vigyáz rám, de lehet, hogy csak túl sokat képzeltem már a szerepébe. Lehet, hogy nemet mond majd, akkor pedig tényleg be kell szerezni egy komornyikot. -Igen, azt hiszem említetted Őt, amikor fülön csíptelek abban a night klubban.- kúszik pimasz vigyor ajkaimra, hiszen akárhogy is nézzük, valahol az az este is egy mérföldkő volt a köztünk lévő kapcsolatot nézve, mert akkor szembesültem először Dimitriy kegyetlen oldalával, ugyanakkor azzal is, mennyire fontos vagyok neki. És azt a hülye picsát is elküldtem a fenébe, ami miatt a mai napig büszke vagyok magamra. Kiálltam Értünk, pedig még a küszöbön sem volt az a szerelem, ami most van köztünk. -Bele se merek gondolni, hogy miért.- kuncogok halkan, mikor közli, hogy az illetőt, aki majd a tanúja lesz talán, még nem is ismerem, bár tekintve, hogy Ő milyen körökben mozog, valahogy nem kell túl nagy fantázia, hogy megpróbáljam elképzelni a fazont. Rideg tekintetű ruszki lehet, aki olyan, akár egy katonatiszt.
Végül azért szóvá teszem, ha nevetve is, hogy kik azok, akiket véletlenül sem szeretnék tanúként látni az esküvőnkön, de valamivel komolyabbá válik tekintetem, ahogy Dimitriy válaszol, ahogy majd, hogy nem próbál megnyugtatni, mennyire nem érdekli egyik nő sem, de azért azon az "egy-két kivétel"-en kíváncsian felvonom a szemöldökeimet. -Na jó. Róluk semmit sem akarok tudni. Az a múlt.- sóhajtom nevetve, mintha egyébként nem éreznék féltékenységet, ami amúgy nevetséges, ha azt nézzük, hogy mindez előttem volt. De az egészséges szinten túl, nem is érdekelnek annyira, nem számít hány nő volt az életében, amíg velem teszi meg ezt a nagy lépést és nem mással. Az mind előttünk volt és engem csak az érdekel, hogy mit rejt a jövőnk.
Idő közben az is eldőlni látszik, hogy a zuhanyzót vagy a fürdőkádat vesszük-e célba, így aztán én magam is a kabin felé pillantok, majd újra a vőlegényemre, ahogy a lehetséges szőke hercegek felől kérdez és megnyitja a csapot.
Nem válaszolok rögtön, helyette csak széles, pimasz vigyorral bámulok rá, mintha húzni akarnám ismét az agyát, miközben kezemmel ellenőrzöm a vízsugár hőmérsékletét és, ha megfelelőnek találom, be is lépek alá. -Az a helyzet, hogy az én mesémben a szőke herceg és a szörnyeteg egy és ugyanazon személy.- mosolygok rá szerelmesen, kezem finoman csuklójára fonódik, annál fogva húzom be magamhoz a víz alá, majd finoman átkarolva nyakát lesek fel rá. -És bolondulok mindkettőért.- duruzsolom halkan, lágy csókot hintve ajkaira, de aztán ismét elhúzódok, ahogy eszembe jut korábbi megjegyzése, hogy mennyire meglepi az, hogy nem most rögtön akarom nyélbe ütni az esküvőt. Ha belelátna a fejembe, valószínűleg tudná, hogy bármelyik pillanatban készen állnék igen-t mondani. -Egyébként, csak azért nem mondtam, hogy még ezen a héten házasodjunk össze, mert nem szeretném elijeszteni a vőlegényemet.- vigyorgok fel rá, állára lehelek apró csókokat, majd a tusfürdőért nyúlok és nyomok belőle a kezemre, hogy aztán a bőrén oszlassam el az illatos krémet.-Adok pár hetet, hogy megemészd a gondolatot.- kuncogok halkan, miközben kezeimmel finoman végig dörzsölöm a testét gyengéd mozdulatokkal, ajkaira lehelve pár csókot.

Honeymoon as a Smolensky

Komisz vigyorral pillantok rá, mintha épp lefülelt volna valami csínytevés közben, mert akármilyen őrültségnek is hangozhat, már holnap képes lennék oltár elé állni Vele. Egyszer már végig csináltam, kimondtam azt a szót, amivel Hozzá kötöttem az életemet, de a helyzet most annyiban más lenne, hogy önként tenném, nem olyan üzleti okokból, melyekről valahogy elfelejtettek minket is felvilágosítani. Viszont, épp annak a kényszernek köszönhetően jöttem rá, hogy milyen férfi is Ő, hogy mi lapul még a zord külső mögött és, ha a valódi házasság, csak fele olyan csodálatos lenne Vele, mint amit most élünk és éltünk eddig a színjáték során, hát simán belevágnék és nem csak azért, mert most pillanatnyilag eltölt a boldogság. Voltak már rossz pillanatok is, nagyon rosszak, de valahogy mégis rátaláltunk a közös nyelvünkre, megtanultuk egymást kezelni és szerintem, ez mindenképpen jó jel. Dimitriy csupa olyat tett, amit egykor ki sem néztem volna belőle, kezdve a bocsánatkérésével és a bevallott érzelmeivel, én pedig tudom, hogy bármilyen mocskos és szörnyű világ is az Övé, képes lennék túlélni. Főleg úgy, ha Ő mellettem van, már pedig jó ideje úgy érzem, hogy senki nem állt még úgy mellettem, mint Ő.
Megjegyzését azonban szó nélkül hagyom. Nem kezdem el mindazt elmagyarázni, amit érzek Vele és a házasság gondolatával kapcsolatban, inkább hagyom, hogy a kíváncsisága dolgozzon még benne, mielőtt még nyálas ódákat zengnék neki, viszont az esküvő részleteiről kifaggatom Őt is, de gyorsan az én terveimre terelődik a téma, bár a ruhánál egy egész picit leragadunk. -Elégedj meg azzal, ha ruha nélkül láthatod esküvő előtt a menyasszonyt.- kuncogok halkan, utalva a jelenlegi meztelenségünkre is, bár megjegyzem magamnak, hogy ezek szerint ez azért kíváncsivá tette, még akkor is, ha tudom, hogy az első adandó alkalommal le fogja rólam szedni. Valószínűleg, az Ő szmokingja is ugyanarra a sorsra jut majd.
Egész addig, míg meg nem látom arcán a megkönnyebbülés és a jó kedv édes elegyét, egy egész picit feszengek, hogy talán más elképzelései vannak attól függetlenül, hogy nem akar Ő se túl sok vendéget, mégis teljesen őszintén beszélek az elképzeléseimről, hiszen ha nem akarná tudni, ismerni őket, nem is kérdezte volna. Kár lenne azon idegeskednem, hogy talán nem egyeznek terveim az Ő terveivel, mert ha így is lenne, akkor is megtalálnánk az arany középutat, igy viszont még erre sincs szükség. Látom rajta, hogy örül annak, amit hall, hogy nem hét országra szóló esküvőt akarok meg mindenféle flancolást, bár talán már azt is sejtette, hogy ez alapból nem az én világom. Csak fuldokolnék tőle, a tömegtól, a forgatókönyvszerű ünnepléstől. -Pedig, ha most már tudná, hogy mindez nem kényszerből van, még jó szemmel is nézne.- vigyorodok el, bár őszintén nem tudom elképzelni sem, hogy az apám mit fog szólni, ha erről tudomást szerez. Vagy velem fog örülni, hogy végül mégis jól sült el a dolog, vagy azt fogja hinni, hogy megőrültem, de igazából ez nem is lényeges. Már nem hozzá tartozom és hamarosan nem is az Ő nevét fogom viselni, bár ettől a gondolattól megint elterül arcomon az az idétlen vigyor, miközben kikászálódok az ágyból és magam után csábítom a vőlegényemet is.
Nem bírom ki, hogy ne nevessem el magam Dimitriy szavain és az ábrázatán, ahogy próbál úgy tenni, mintha valóban élete legszebb pillanata lenne az, ha fürdés közben az esküvő részleteiről beszélhetünk, de közben már lépek is az ámulatba ejtő fürdőbe és megállok tétován a zuhanyzó és a kád között csípőre tett kezekkel.
Egyrészt azért, mert nem tudom, hogy melyiket válasszam, másrészt pedig Dimitriy kérdése miatt, amin alaposan el kell gondolkoznom. -Nem tudom. Nincs esetleg egy jószívű, apa-szerű, bölcs komornyikod, akit felkérhetnék erre?- viccelődök jókedvűen, mosolyogva bámulva rá, miközben akaratlanul is végig nézek rajta párszor, ahogy az ajtóban ácsorog, de aztán valamivel komolyabb hangulatban vállat vonok. -A tanú tanúsítja a pár szerelmét, nem? Kirill elejétől fogva mellettünk van. Nála jobban senki sem tudja, miként alakult ez az egész.- hozom fel kissé tanácstalanul a bébiszitterem nevét, hiszen tényleg nem tudnék rajta kívül olyasvalakit szóba hozni, aki méltóbb lenne a feladatra. -Vagy, őt te akartad volna?- kérdezem kissé aggódó pillantással, mert nem igazán tudom, hogy Neki ki lehetne a tanúja, fel is idézek magam előtt még pár nevet és arcot, akit úgy általában ismerek a köréből, de már attól rázni kezdem a fejem, hogy eszembe jutnak.-Kibaszottul nem lehet se Irina, se Natasha, ezt már most leszögezem.- emelem fel mutatóujjam mosolyogva, ezzel el is veszítve azt a csekély fenyegető élét is szavaimnak, bár egyébként is tudom, hogy sosem kérné fel éppen Őket. Cukkolni velük viszont, nagyon vicces.

Honeymoon as a Smolensky

Ahogy visszakérdez, én is olyan arcot vágok egy pillanatra, mintha a létező összes matematikai egyenletet levezetném fejben, osztanék meg szoroznék, míg végül a pontos eredményre jutva elnevetem magam és megrázom a fejem. Ha csak abból indulok ki, hogy ma mit produkálunk vagy, hogy a múltkor a hotelban mivel telt az esténk, hányszor estünk egymásnak különböző helyeken, nagyon gyanús, hogy túl sok pipa lesz a nászút végén. Főleg azért is, mert egyszerűen képtelen vagyok mellette türtőztetni magam, nyugton maradni és lehűteni a véremet, amikor bármit is csinál, mindent iszonyú vonzónak és szexinek látok.
Egész addig nem mozdulok és ő se nagyon akar elhúzódni tőlem, míg valamennyire nem rendeződik a légzésünk, míg meg nem nyugszik testünk, de amikor végül legördül rólam se megy túl messzire. Felkínálja maga mellett a helyet, oda is fészkelem magam, de végül inkább ahelyett, hogy mellkasára hajtott fejjel feküdnék, hasra fordulok és úgy figyelem, ahogy falatozni kezd. Mondjuk egyáltalán nem is csodálom, hogy megéhezett, ettől a gondolattól pedig mosoly jelenik meg az arcomon, amit csak a kérdése tüntet el onnan, de nem azért, mert rosszul érintene, hanem épp ellenkezőleg. Meglep vele és ezt nem is titkolom. -Pedig, konkrét dátumon még nem gondolkodtam.- nevetem el magam halkan, mert bár minden vágyam meglépni ezt, arról fogalmam sincs, hogy mikor lenne tökéletes az időpont. Egyáltalán, létezik olyan? -Szerintem majd kisorsolom valahogy. Felírok párat, te pedig húzol egyet.- vigyorgok tovább, bár igazság szerint, ez az ötlet egész tetszetős számomra. Ha nekem kell dönteni, azt valószínűleg túlagyalnám, mert már most is az időjáráson meg azon töprengek, hogy vajon egy hónap múlva korai lenne-e vagy épp, fél év múlva meg túl távoli.
Végül, ha már itt a másik főszereplője is a nagy eseménynek, azért Dimitriy véleményét is kikérem, hogy mégis van-e bármi, amihez ragaszkodna, amit szeretne vagy épp nem szeretne, de a legelső kikötésére, először csak egy kínos vigyorral reagálok. -Legutóbb is, csak a legvégén léptem le.- jegyzem meg halkan, kuncogva, de aztán valamivel komolyabban pillantok rá, ahogy keze gyengéden arcomra simít és végre olyasmit mond, ami nem kis támpont a szervezést illetően, ráadásul tökéletesen egyet is értek vele. Őszintén reméltem, hogy nem kell majd az összes maffiózót meghívni, akivel Ő vagy az apja üzletelnek és valószínűleg a megkönnyebbült sóhajomból és mosolyomból tudja is, hogy olyasmit mondott, ami számomra is megfelel.
Nem is Ő lenne, ha a folytatás nem lenne valami olyan, amitől kénytelen vagyok ajkamba harapni, ezzel fojtva vissza a perverz vigyoromat, de fejben azért jegyzetelek és még bólintok is egyet, végezetül megköszörülöm a torkom és sóhajtok egy nagyot szégyenlős mosollyal. -Nekem mindig tetszettek azok az esküvők ahol tényleg csak pár olyan személy van, aki fontos az embernek, úgyhogy örülök, hogy te sem akarsz kismillió embert meghívni.- mosolygok rá gyengéden, közben kicsit fészkelődök is, az oldalamra fordulok, körmöm hegyével pedig mellkasát kezdem cirógatni. -És nem is vágytam soha habos-babos ruhára. Azok a lenge, görög stílusúak sokkal jobban tetszenek, ráadásul praktikusak is, mert könnyű kihámozni belőle a menyasszonyt.- kúszik pimasz, perverz mosoly ajkaimra, ahogy felpillantok rá, bár iszonyúan furcsa, hogy most azzal a férfival beszélgetek álmaim esküvőjéről -amiről már rég lemondtam-, aki eleinte hideg volt, akár a jégcsap. Ha valaki ezt előadta volna nekem az első napon, kiröhögtem volna. -Tetszene, ha egy tengerparton lenne vagy valami szép helyen, ami egyáltalán nem egy templom orgonaszóval.- ecsetelem tovább a gondolataimat halkan, majd felsandítok rá és kicsit közelebb is hajolok, hogy lágyan ajkaira csókoljak. -Igazából, azt se bánnám, ha csak mi lennénk ott és a két tanú. A szüleink, már megkapták a műsorukat.- vonok vállat gyengéd mosollyal, mert felteszem, egyáltalán nem ilyesmire számított, hanem valami nagy felhajtásra, pedig az sosem szerepelt a terveim között és most sem fog. Még mindig önző vagyok, ha rólunk van szó, mert azt a pillanatot is, csak magunknak akarom. -Bár ezzel nem azt mondom, hogy ne legyenek ott. Csak érted...- fűzöm gyorsan hozzá kínos vigyorral. -Nem a felhajtás számít nekem se. Csak Te és Én.- súgom végül halkan, mellkasára simítva tenyeremet, majd egy gyors, cuppanós csók után vigyorogva elgurulok az ágy másik felébe és felállok,mosolygva sandítva vissza rá a vállam felett. -Megyek, letusolok.- közlöm a fürdő felé indulva lassú, komótos tempóban, de az ajtóból visszalesek még rá megkapaszkodva a keretben. -Velem tarthatsz, ha gondolod, hogy megbeszéljük közben a többi részletet.- vigyorodok el, de közben nem hagyom ki a lehetőséget, hogy alaposan végig mérjem csupasz testét, aminek a látványától, mintha csak valami nagyon guszta kaját néznék, mindig összefut a nyál a számban.

Honeymoon as a Smolensky

Minden alkalommal őjítő az érzés, ahogy együtt veszünk el a mámorban, nyögve, levegő után kapkodva vészeljük át a gyönyör kinzón édes pillanatait, míg végül újra visszatalálunk a jelenbe egymásba kapaszkodva, egymást ölelve. Minden alkalommal eltölt az érzés, hogy ennél tökéletesebb helyen, mint az Ő karjaiban, sehol sem lehetnék, mintha a sors vezetett volna minket egymáshoz, hogy végre mindketten szerethessünk őszintén, igazán. Fogalmam sem volt róla, hogy ilyen is lehet, hogy így lehet valakit szeretni, vágyni rá, ennyire tökéletesnek érezheti az ember azt, hogy a másik szimplán, csak Vele van, mintha olyasmire bukkannál váratlanul, amiről nem is tudtad, hogy kerested. Talán, nem is kerested, de most, hogy már megtaláltad, tudod, hogy hiányzott. Nekem egész eddig Ő hiányzott, mert nélküle nem is volt eddig értelme semminek.
Lágy, gyengéd csókot lehelek ajkaira, kezeim bebarangolják forró bőrét, testünk még mindig mozdulatlanul simul össze, leszámítva kapkodó lélegzetünket, mintha teljesen megbénított volna mindkettőnket ez a gyengéd, békés pillanat a megsemmisülés után. Végül homlokom homlokához érintem, cirógató mozdulataim mellé halk szavak társulnak, mintha nem mondtam volna már el neki épp elégszer, miként érzek iránta, de valahogy nem is érzem, hogy ez valaha elég lehet. Akarom, hogy tudja a nap minden percében, hogy mit ébresztett bennem, hogy mennyire szeretem annak ellenére, ahogyan kezdődött ez az egész, ajkaimra pedig apró mosolyt csal, amikor ugyanazt a szót Ő is elsuttogja. Idővel, talán elcsépeltté válhat, de most még mindig ott tartok, hogy képtelen vagyok betelni vele. Sem a szóval, sem Vele és egy részem azt súgja, hogy talán sosem fogok, amit egyáltalán nem is bánok. Bízom benne, sőt, hiszem, hogy az, amit iránta érzek, nem egy múlandó dolog, mint ahogy az ő szerelme sem lehet az, mikor végre megnyitotta a szívét valaki előtt. Előttem. Ha ez nem lenne erős és különleges, el sem kezdődött volna.
-Jobban jársz, ha füzetbe jegyzeteled, mert mire véget ér a nászút, túl sok pipát kellene fejben tartanod.- súgom halkan, kuncogva, az övéhez hasonló pimasz vigyorral, de végül lassan bontakozni kezd, magam is helyezkedek már, hogy aztán mellém helyezkedő testéhez fészkeljem magam, vissza a kellemes melegségbe a szoba kellemetlenül hűvös levegője helyett.
Fejem mellkasára helyezem, tenyerem hasfalára simul, légzésem már majd, hogy nem normális kezd lenni, miközben Ő, már a nasi után tapogatózik őszinte nevetést csalva ki belőlem szavaival és azzal, ahogy a desszertbe harap. -Hát, most biztosan elégettünk pár kalóriát.- jegyzem meg perverz vigyorral, bőrére gyengéd csókot lehelek, de aztán hagyom kényelmesen falatozni és szabadon hagyva mellkasát, hasamra fordulva helyezkedek inkább mellé. Arról persze most is gondoskodok, hogy lábam és csípőm érintse az övét, mintha tényleg nem tudnék elszakadni tőle egy pillanatra sem, felkönyökölök az ágyon, hajamba túrva ujjaimmal támasztom meg a fejem és egyszerűen, csak nézem Őt gyengéd mosollyal, míg nassol.
Kérdését hallva ajkamba harapok, kissé oldalra biccentem a fejem, úgy vizslatom tekintetét pár pillanatig, mielőtt válaszolnék, végül megköszörülöm a torkom és vállat vonok. -Nem tudom. Még csak most jegyeztél el.- mosolygok incselkedve, megjátszva picit a dolgot, mintha egyébként nem akarnám azt mondani, hogy "most rögtön" vagy ilyesmi, hiszen egyébként is, már hosszú hetek óta házasok vagyunk. De ez most más. Ez a mi döntésünk, így minden akkor történik majd, amikor jónak látjuk. -Ha visszaérünk, gondolom lesz bőven dolgod, nekem pedig nem ártana majd neki ülni tervezgetni, de kitűzhetünk egy dátumot.- szólalok meg végül halkan, fejem a párnára ejtem idétlen vigyorral a képemen, talán még némi pír is megjelenik az arcomon, de mindez csak annak köszönhető, hogy még mindig felfoghatatlan számomra, hogy ez megtörténik. Az ujjamon csillogó gyűrű viszont, minden alkalommal emlékeztet rá és minden alkalommal megdobogtatja a szívemet. -Van valami elképzelésed, kikötésed az esküvővel kapcsolatban?- kérdezem végül halkan, de gyorsan folytatom is, mielőtt még azzal takarózna, hogy rám bízta az egészet. -Tudom, te nem értesz hozzá és férfiként valószínűleg egyébként sem érdekel annyira, de azért ez neked is nagy dolog. Bekötik a fejedet.- mosolygok pimaszul, mert ha valamire, hát erre biztos, hogy nem gondolt, amikor besétáltam az életébe, hogy valaha Ő fogja majd kezdeményezni a házasságot. Mármint, egy igazit.

Honeymoon as a Smolensky

Ahogy elvigyorodik, én is vele vigyorgok, hiszen arra számítottam, hogy majd rögtön ellenkezni fog, hogy még a gondolataimból is kisöpörje a dolgot, bár tekintve, hogy az imént is átadta nekem a gyeplőt, hagyta, hogy úgy élvezkedjek rajta, ahogy jónak látom, nem hiszem, hogy ne élvezné, amit csinálnék vele, ha alattam heverne az ágyhoz kötött kezekkel. Valószínűleg mindent megtennék annak érdekében, hogy a lehető legjobban feltüzeljem, hogy a végén már sóvárogva várja az enyhülést, csak épp fenyegető élű szavai arra utalnak, hogy mindezt kamatostól vissza is kapnám, mint ahogy szokott is lenni. -Az biztos, hogy kíváncsivá tettél.- búgom halkan, lágyan hullámozva alatta testemmel, újra és újra megborzongva attól, ahogy forró bőre hozzám ér, úgy érzem, lángra tudnék kapni már pusztán attól is, hogy egymáshoz érünk.
Végül csípője előre lendül, hangosan felnyögök az ismerős, mégis őrjítő érzéstől, ahogy eggyé válik testünk, ahogy teljesen elmerül bennem, fülemben hallom zakatoló vérem hangját, a saját lihegésemet és az ő levegő vételeit, míg végre lassan mozogni kezd bennem, teljesen megőrjítve ezzel és kezeim rabságával érzekeimet. De még mindig fokozza ezt az édes kint, ajkai mellemre találnak, nyelvével ingerel, küszködök, nyögök alatta, annyira vágyom már rá, hogy érinthessem parázsló bőrét és amint ezt lehetővé teszi, már nyúlok is tarkójára, markáns mozdulattal marok hajába, míg másik kezem meg sem áll egészen a fenekéig.
Ajkaim ajkaira forrnak, nyelvem mohón simul nyelvéhez, csókunkba nyögök az élvezettől, ahogy mozdulatai ritmusával gyötör, ahogy szándékosan tovább kínoz, én pedig vele mozgok, nyaka bőrét harapom gyengéden, hogy legalább annyira megőrjítsem ezzel, mint ahogy Ő őrjít meg engem. Tudom, hogy a végletekig akarja húzni az idegeimet, hogy aztán annál édesebb legyen a pillanat, amikor beköszönt az orgazmus, de végül már, talán Ő sem tudja tovább türtőztetni magát, fokozza a tempót, Ő is ajkamba harap, egy pillanatra kacéran elvigyorodok sóhajaim és nyögéseim közben.
Egyre közelebb a vágyott gyönyör, testem ezer fokon lüktet, légzésem is egyre akadozóbb, újabb és újabb bizsergés fut végig rajtam, melyet csak fokoz azzal, ahogy fenekemnél fogva még jobban magára emel, de mégis az juttat végül a csúcsra, az adja meg az utolsó lökést, ahogy izgatóan ajkamba suttog, mintha csak ezzel magyarázná, miért nem rejthetem a kikívánkozó hangokat csókunkba.
Bennem reked a levegő, ahogy a gyönyör testembe mar, ahogy gyomromra és izmaimra markol, miközben Őt is eléri a mámor, buja, mélyről jövő nyögés kíséretében adom át magam az orgazmusnak, kezeimmel Dimitriy derekába és tarkójába kapaszkodok, mintha attól félnék, hogy ez az őrjítő pillanat magával húz, elragad Tőle vagy Őt ragadja el tőlem örökre. Újra és újra felnyögök, ahogy végig söpör rajtam a kéj, ahogy az Ő teste belém lüktet, miközben együtt semmisülünk meg és még a lihegésem ellenére is hallom édes, buja hangjait, melyek csak tovább fokozzák az élvezetet, mert egyszerűen imádom érezni és hallani, ahogy leteríti a gyönyör. Kezem végig simít hátán, ajkaim végre ajkaira találnak, miközben mozdul még bennem párat, de végül nem marad más, csak szapora légzésünk és ez a csodálatos pillanat, ahogy próbálunk mindketten visszatérni a valóságba.
Végül állára lehelek gyengéd csókot, tekintetem kékjeire talál, csak csendben bámulok rá, mintha szavak nélkül próbálnám elmondani, milyen őrülten szeretem, miközben gyengéd érintésekkel cirógatom izzadt bőrét. -Rohadtul imádom minden porcikádat.- súgom ajkaiba lihegve, kezemmel finoman hajába túrok, másikkal háta bőrét járom végig újra és újra, miközben homlokom homlokához érintem és egyszerűen, csak kiélvezem teste melegségét és az érzést, ahogy gyengéden rám nehezedik. Egyszerűen képtelen vagyok betelni mindezzel, Vele, az illatával és mindenével. Nem is értem, hogy tudtam valaha is Nélküle létezni, már nem is tudnék, annyira őrülten szeretem. -Annyira szeretlek.- lehelem halkan, ajkaim ajkaira simulnak, lassú, édes csókot lehelek rájuk, miközben a szívem, úgy érzem túlcsordul, kis híján felrobban a rengeteg érzelemtől, ami tombol benne.

Honeymoon as a Smolensky

Tényleg behódoltam Neki, pedig eleinte eszem ágában sem volt valaha is együttműködni vele. Eltökélt szándékom volt ellenkezni és borsot törni az orra alá, amikor csak tehetem, de azóta minden megváltozott. Olyan szerelmet ébresztett bennem, amit elképzelni se tudtam eddig és az, hogy mindezt, még viszonozza is, mindenképpen behódolásra kényszerít. Mondjuk ez nem azt jelenti, hogy nem fogom hallatni többé a hangom, ha olyasmire készül, ami nem tetszik, de már nem akarok lépten-nyomon akadékoskodni Vele.
Az ágyban végképp nem, amikor minden mozdulata, csak még jobban feltüzel, legyen az gyengéd, heves vagy épp, egy egész picit uralkodó, mert hiába is fogja most le a kezeimet, tudom, hogy csak addig teszi, amíg látja rajtam, hogy élvezem. Én pedig élvezem, mert legalább olyan édes kínzás az, hogy nem érinthetem szabadon, mint az, amikor egy étteremben incselkedünk egymással vagy épp, a nutellát nyalogatja le a testemről.  
Az egyetlen fegyverem így ellene a testem, amivel simulok is forró bőréhez csalogatón, ölemmel feszülök ágyékának mindkettőnk kedélyeit borzolva a mozdulattal, miközben teszek némi megjegyzést az így már teljesen felesleges bilincs vásárlás kapcsán. Na nem, mintha tervezgettem volna, de az incselkedés kedvéért megemlítem, Ő pedig édesen bőrömbe súgja a választ és, még azt is tudatja velem, mi mással tudna még tehetetlenné tenni. Beleborzongok szavaiba és abba, ahogy finoman fülcimpámba harap, de egy kellemes sóhajt követően azért megkeresem perzselő tekintetét egy pillanatra. -De én nem vagyok ilyen ügyes a tépett ruhákkal.- vigyorgok pimaszul, hiszen az említett bilincset se a saját csuklómra tenném ezek után, a fizikai hátrányomat próbálnám vele kompenzálni, mert azért az is elég izgató elképzelés, ha Ő heverne itt az ágyon úgy, hogy szabadon garázdálkodhatnék teste minden pontján, mert úgysem tudna érinteni.
Forró, mohó csókja közben is hullámzik alatta testem, melleimmel és ölemmel is neki feszülök, miközben egyre kéjesebb, egyre bujább sóhajok és nyögések hagyják el ajkaimat, így adva tudtára, milyen őrülten felcsigázott már, de még mindig nem tűnik úgy, hogy enyhíteni akarná vágyamat. A szívem vadul dübörög mellkasomban, az ölem kínzón lüktet, valahányszor csak neki feszül keménysége, újra és újra reménykedve abban, hogy most majd végre előre lendül, de nem teszi. Csak játszik velem -saját magával is-, kínoz és gyötör, míg végül kénytelen vagyok bevetni ellene azt a fegyvert, amitől tudom, hogy minden egyes alkalommal elveszíti az eszét. Szájáért kapok, forró csókot lehelek rá, végül fogaim közé csípem ajkát, magam is felnyögök a pikáns mozdulattól és, ahogy felszisszen tőle, az eredmény pedig mosolyt csal ajkaimra lihegésem közepette, mert egyik kezét elhúzza a csuklómról. Levegő után kapkodok, ahogy gyengéd érintését végig vezeti testemen libabőrt okozva annak ellenére, milyen őrjítően forró mindenem, végül combjaim közé nyúl, feszülten sóhajtok, ahogy hozzám igazítja magát, de még mindig húzza az idegeimen addig, míg újra ráfog csuklómra.
Felnyögök, egy pillanatra lehunyom szemeimet, ahogy végre elmerül bennem, a vérem vadul dübörög fülemben, még a lélegzetem is elakad az édes, feszítő érzéstől, ahogy teljesen kitölt, majd ajkaim újra övéire találnak, lihegve lopok róluk tüzes, mohó csókot, miközben kiélvezem az édes pillanatot, szinte küszködve már attól, hogy nem tudok forró bőrébe marni, Ő pedig a csókját is megvonja tőlem, hogy tovább kínozzon. Ajkai végig perzselik bőrömet, nyelve, mint valami lángcsóva, úgy égeti testemet, míg mellbimbómra talál, mohón kényezteti az érzékeny bőrt, én pedig nyögve, levegő után kapkodva hullámzok tovább alatta, küszködve a kéjtől, amit nyelve és csípője mozdulatai okoznak.
Amint szabaddá válnak kezeim, egyiket arcára simítom, lihegve kapok ajkaiért, mintha az életem múlna édes csókján, másik kezem oldalán, bordáin cikázik végig, körmeim hegyével ingerelve bőrét, míg végül derekán telepszik meg, olykor finoman izmaiba marva az élvezettől. Valahányszor megindulok a mámor felé vezető úton heves lökéseitől, mindig lelassít, teljesen megőrjítve ezzel a szándékos kínzással, mégis pokolian élvezek minden pillanatot, ahogy a végletekig fokozza izgalmamat, én pedig kiszakadok csókjából, állára, nyakára vándorolnak ajkaim, hogy aztán finoman bőrébe harapjak, belenyögjek, míg kezem tarkójára simul és hajára markol. Csípőm felveszi az általa diktált ritmust, lágyan ring alatta, combjaimat még fentebb húzom, hogy a lehető legmélyebben merülhessen el bennem, kezem pedig fenekére csúszik, belemarkol, míg ajkaim újabb heves csókra hívják ajkait. Nyelvem nyelvéhez simul, csókunk ritmusa összhangban van testünkkel, szájába nyögve, lihegve indulok el újra a mámor felé, amit végül elnyíló ajkakkal, visszafojtott lélegzettel várok, hogy megadjon nekem. Hacsak nem akar tényleg a végletekig gyötörni.

Honeymoon as a Smolensky

Régóta vágytam erre a helyre, elutazni ide és magamba szippantani a város kultúráját és múltját, de most mégis sokkal jobban vágyom arra, hogy Vele lehessek, hogy a nap minden percét Vele töltsem, bár az sincs ellenemre, ha a kettőt vegyítjük némi polgárpukkasztó magatartással. Lelki szemeim előtt máris megjelenik a buja kép, ahogy egymásnak esünk egy eldugott kis boltív alatt, ahol próbálnék a lehető leghalkabb lenni, de tekintve, hogy már az elképzelés is iszonyúan felizgat, valószínűleg nem lennék képes rá. Ő pedig, amilyen pofátlanul szexi tud lenni, még direkt élvezné is, hogy kéjesebbnél kéjesenn hangokat csikar ki belőlem nyilvános helyen. -Igazán?- duruzsolom pimasz mosollyal, de én már az ablakkal kapcsolatos terveimet emlegetem, Ő pedig a partot hozza szóba, ami csak tovább fűti véremet, ha elképzelem, hogyan is furakodna lábaim közé és csúsztatná félre azt az apró akadályt. Egy részem iszonyúan erkölcstelennek tartja az elképzelést, hogy nyilvános helyen essünk egymásnak, de egy másik részem, amit nagy eséllyel Ő ébresztett fel bennem, őrülten izgatónak találja a helyzetet.
Legalább annyira, mint a mostanit is, ahogy fölém magasodik, ahogy ágyékát ölemhez simítja, így adva tudtomra, mennyire felizgatta már pusztán az elképzelése is annak, miként pipáljuk majd ki a tengerpartot a listánkon, én pedig cseppet sem fogom vissza magam, kezem mohón járja végig testét, hátán az izmokat, gerincét és fenekét, miközben én is incselkedőn neki feszülök ölemmel. És még van képe ezek után fürdést meg alvást emlegetni, mikor a teszem máris forrón simul övéhez, mellem mellkasának feszül, már megint mindenem lángol, Ő meg a demokráciát emlegeti. -Felesleges. Én már rég behódoltam az orosz uralomnak.- kuncogok halkan, testem lágyan ring alatta, újra és újra érezve keménységét, így aztán elég nehéz valóban azt hinnem, hogy fáradt lenne, de már csak azért is, hogy cukkoljam, ezt feltételezem.
Halk kérdésére, csak egy halk sóhaj a válaszom, ahogy nyakamra lehel lágy csókokat, mintha csak az enyémekre válaszolna, felszisszenek, mikor bőrömbe harap, testem tovább járja lassú, komótos táncát alatta, így simulva hozzá újra és újra, miközben Ő kezeim után nyúl, csuklómra fog és a fejem fölé irányítja őket finoman. Ajkamba harapva figyelem arcát, melleimmel újra és újra mellkasának feszülök, miközben perverz vigyor jelenik meg ajkaimon. -Lehúzom a bevásárlólistámról a bilincset.- sóhajtom halkan, teljesen bezsongva a gondolattól, hogy Neki köszönhetően nem érinthetem, nem barangolhatom be ujjaimmal forró bőrét, amit akár zokon is vehetnék, mégis úgy érzem, hogy csak még jobban feltüzel vele. Egyértelműen érezteti velem, hogy Ő irányít, de ez cseppet sem zavar, mert nem azon a megalázó, perverz módon teszi. Egyszerűen, csak az irántam érzett vágyat érzem mozdulataiban és azt, hogy bármelyik pillanatban elengedné kezeimet, ha úgy akarnám, ez pedig, csak még inkább félkorbácsolja bennem a vágyat. Tudom, hogy milyen férfi, hogy milyen volt ezelőtt és, hogy milyennek illett lenni az Ő köreiben, most mégsem érzem kényelmetlennek a helyzetet,nem érzem azt, hogy semmibe venne, hogy csak egy nő lennék a sok közül. Abból, ahogy rám néz, ahogy bőrömet becézi, én a nagybetűs Nőnek érzem magam és, ez nagy különbség.
Forró, mohó csókja ugyanezt érezteti, ahogy ajkai enyémre olvadnak, ahogy nyelve nyelvemhez simul, miközben továbbra is, csak a testemmel tudok beszélni hozzá, ölemmel feszülök ágyékának, melleimmel simulok forró bőréhez, a vérem pedig meglódul bennem, újra ezer fokon ég minden porcikám, mintha az iménti kielégülés a régmúlté lenne csupán.
Soha nem gondoltam volna, hogy valakit ennyire lehet akarni, ilyen mohón lehet vágyni rá, Ő azonban napról napra felnyitja a szemem édes szerelmével és azzal, amit én érzek iránta. Egyszerűen megőrülök érte, ezt pedig kapkodó lélegzetem is tökéletesen jelezheti már, ahogy újra és újra mozdulok alatta, szinte csalogatom lüktető ölemhez, hogy végre magamban érezhessem, Ő mégsem mozdul. Elsuttogott szavaira buja, vágyakozó nyögéssel reagálok, combjaimmal csípője két oldalát ejtem fogságba, mégis tudom, hogy egyedül rajta múlik, mikor kapom meg azt az enyhítő érzést és ez...kikészít. -Igen. Érzem.- lihegem halkan, ölemmel újra és újra kemény férfiasságának feszülve, így izgatva Őt és magamat is, mintha már nem lennék így is teljesen felajzva, mintha nem lüktetne a testem érte, hogy végre magamban érezhessem újra, mintha nem alig pár perce juttatott volna a csúcsra. -Megőrülök érted.- súgom halkan, fejem hátra feszítem a párnára az édes kíntól, ahogy újra és újra érezteti velem vágyát, mégsem könyörül rajtam, majd nyögve ajkaiért kapok, mohó csókot követelek tőle, lihegve préselem testem testéhez, végül lihegve, szuszogva harapok alsó ajkába és pár pillanatig fogaim börtönében is tartom csak, hogy Neki is legalább annyira kínzó legyen mindez, mint nekem.

Honeymoon as a Smolensky

Halkan elnevetem magam, mikor nem reális veszélynek nevezi azt, hogy talán agyon nyomhatom, kedvem támad visszamászni rá és a lehető legjobban rátehénkedni, de mozdulni sem merek, ahogy tekintete végig siklik rajtam, csak nyelek egy nagyot és mosolyogva figyelem. Gyengéden cirógatja bőrömet, én pedig az Övét, mintha mindazok ellenére, amit átéltünk a hotelba érkezésünk óta, még mindig képtelenek lennénk nyugton maradni egymás mellett és igazából, én tényleg így is érzek, igyekszem is a lehető legközelebb helyezkedni hozzá, hogy érezhessem teste melegét és bőre illatát. És persze hogy kenyelmesen cirógathassuk egymást. -Akkor, majd készítünk valami beosztást.- kuncogok halkan, de aztán pimasz vigyor jelenik meg arcomon, ahogy tovább gondolom a dolgot. -Vagy még több helyet avatunk fel.- vonok vállat kacéran, de aztán nem bírom nem szóba hozni azt a hatalmas ablakot is, aminél olyan vad, heves vággyal estünk egymásnak, hogy még a gondolatától is nyelnem kell egy nagyot. Ha pedig belegondolok, hogy mi mindent akarhat még csinálni ott velem, máris felüti a fejét az az éppen csak megszunnyadó vágy, ami az imént is tombolt bennem. -Nekem is vannak ötleteim.- súgom válaszul, tovább pimaszkodva, de úgy tűnik, Ő valamivel jobban műveli ezt, mert a part említésétől halkan megköszörülöm a torkom, nyelek egy nagyot és próbálok úgy tenni, mintha nem zsugorodott volna a gyomrom már ettől is pingpong labda méretűvé. -Semmiképp sem hagyhatjuk ki a partot.- közlöm halkan, bólogatva, mintha csak arról diskurálnánk, hogy mi is legyen a holnapi program, ami lényegében valamennyire igaz is, csak ettől a tervezgetéstől felforrósodik pillanatok alatt a bőröm. Már, csak amiatt is, mert bármit kinézek Belőle.
A bikini alsóm említésére, már csak kacéran vigyorgok, hiszen a féltékenykedése, részben arról is árulkodott, mennyire szexinek látja rajtam azt a falatnyi anyagot, de így már végképp nem lehet kétségem efelől. Tekintetem arcát fürkészi, íriszeibe mélyed, míg kezeim továbbra is bőrén kalandoznak, de aztán váratlanul elhúzza tőlem a kezét, kezdenék is már felszólalni a tette ellen, de mikor fölém gördül és befészkeli magát lábaim közé, már annyira nem látom okát a lázadásnak. Inkább fentebb húzom lábaimat, kezeim háta forró bőrére csúsznak, míg talpam játékosan végig vezetem térdhajlatán és vádliján, majd vissza, így fészkelődve picit alatta. De Őt sem kell noszogatni, ágyéka ölemhez simul, még jobban felizgat a mozdulattal, mintha már nem forrósodott volna fel bőröm kellőképpen attól, ahogy alá kerültem. -Fürdés és alvás?- vonom fel értetlenül szemöldökeimet, na nem, mintha az ártatlan ábrázata nem lenne kellőképpen árulkodó, hogy ezt valójában Ő sem gondolta komolyan, csupán incselkedni akar velem. -A fürdés még oké, de...- állok meg egy pillanatra, hogy ölemmel még jobban neki feszüljek, miközben ajkam nyakára vándorol lágy csókokkal, finoman bőrébe is harapok, úgy duruzsolok tovább. -Tényleg úgy érzed, hogy most épp aludni készülök?- simítok le gerince mentén egészen a fenekéig, szokásomhoz híven nem is állom meg, hogy ne markoljak finoman a szexi domborulatba, így vonva közelebb magamhoz, mintha csak jelezni akarnám, mennyire nem akarok még aludni. -Persze, megértem, ha te már fáradt vagy és inkább aludnál.- suttogom bőrébe, pimasz mosolyomat pedig, csak emiatt nem láthatja, de hangomból valószínűleg kiérzi, hogy épp vigyorgok. Nem tudom, hogy valaha meg fogom-e unni a vele való pimaszkodást és incselkedést, de most is ugyanúgy élvezem, hogy a bőrére lehelt csókokkal és a fenekét, derekát, hátát cirógató mozdulatokkal ingerelem, mint bármikor máskor.

Honeymoon as a Smolensky

Iszonyú izgató látványt nyújt, ahogy alattam elterülve bámul rám, ahogy tekintetével simítja végig minden porcikámat,  hogy szinte érzem is magamon érintését, miközben egyetlen apró jelét sem mutatja annak, hogy ne élvezné a helyzetet. Sőt. Olyan mohó vágy parázslik tekintetében, hogy beleborzongok, bár ehez hozzájárul az is, ahogy csípőm mozdul rajta, ahogy testem és a benne tomboló őrült vágy átveszi az irányítást és vad, tüzes, egyre fokozódó tempóval kezdem hajszolni a gyönyört és az Ő gyönyörét.
Olykor hátra feszítem a fejem, nyögve, sóhajtva élvezve ki a bennem végig száguldó bizsergést, de amikor csak tehetem, Őt figyelem, az arcát, izmai munkáját, ahogy hamarosan ő is mozdul alattam, mikor felhúzom egy mohó csókra. Édes sóhajai és halk nyögései, csak tovább fokozzák bennem a tüzet, szinte már levegőt se kapok attól a hévtől, ami éled bennem, ami a gyönyör közeledtét jelzi és az érzés, hogy Ő is ugyanazzal küszködik, ugyanúgy a mámor kerülgeti már, csak még mohóbbá és bátrabbá tesz.
Cseppet sem fogom vissza magam, ahogy az orgazmus végig söpör rajtam, miközben Ő is belém lüktet. Hangos, kéjes nyögéssel próbálom átvészelni a pillanatot, izmaim őrjítő remegését, az Ő izmainak rándulásait, miközben magamhoz ölelem, ajkaim övéit érintik, de csak arra vagyok képes, hogy lihegve követeljek magamnak némi oxigént, hogy pihegve kapaszkodjak belé, míg valamennyire mindketten lenyugszunk. Aztán eldőlök vele együtt az ágyon, felhevült bőrére gyengéd csókokat lehelek, majd mellé helyezkedek, hogy valamennyire levegőhöz juthasson, de már kifogásolja is mozdulatomat, én pedig elmosolyodok és felpillantok rá. -Nem akartalak agyon nyomni.- kuncogok, halkan még mindig pihegek, de már valamicskét kezd rendeződni a légzésem, a testem visszatalál ebbe a világba és egészen hozzá is simulok, mikor már majd, hogy nem kellemetlen érint a szoba hőmérséklete anélkül a forró, lüktető vágy nélkül ereimben.
Ennek ellenére képtelen vagyok nem érinteni, ujjaim gyengéden táncolnak bőrén, miközben visszautalok korábbi megjegyzésére és, még azt is ki merem jelenteni, hogy talán egy következő életben is rajta fogok csüngni. Nem úgy tűnik, mint aki nagyon bánná, mint ahogy én is úgy érzem jelenleg, hogy talán egy élet is kevés lesz arra, hogy szeressem, de most csak ez a pillanat az, amink van, ami biztos és gyengéd érintéseink, miközben ránk telepszik ez a kellemes, nyugodt, békés hangulat.
Gyengéd mosollyal fürkészem arcát, míg Ő a testemen barangoló kezét figyeli, majd szavai hallatán incselkedve elvigyorodok és végig húzom nyelvem ajkaimon. -Szerintem is szexi, ahogy alattam nyögsz.- duruzsolom incselkedő mosollyal, de még most is beleborzongok, ahogy felidézem magam előtt tekintetét és azokat az édes, mámoros hangokat, amik elhagyták ajkait, a borzongáson pedig cseppet sem enyhít az, ahogy tovább cirógat. -De igazság szerint, mindenképpen rohadtul izgató vagy.- lehelem halkan, körmöm hegyével hasfalára rajzolva pár ismeretlen motívumot, tekintetem követi is a mozdulatot, de végül felsandítok rá. -Akkor, most pár helyet kipipálhatunk azon a listán.- súgom halkan, ajkamba harapva, tovább körözgetve immár mellkasa táján, míg ő már nyakam lágy bőrét cirógatja. -Bár, ahhoz az ablakhoz, még visszatérhetünk máskor is.- mosolyodok el pimaszul, el is pillanatok újra a csodás panorámát nyújtó üveg felé, ahol olyan vadul és mohón estünk egymásnak, mint talán még soha. Na jó, igazából elég sokszor így esünk egymásnak és, csak remélni tudom, hogy ez a vágy, ami köztünk tombol, soha nem szunnyad el.

Honeymoon as a Smolensky

A testem már így is tűzforró, olyannyira feltüzelt a kis játszadozásunk, de ahogy magára húz, ahogy elmerül bennem, úgy érzem, képes lennék lángra kapni, az érzékeim teljesen  megvadulnak és, már semmi másra nem tudok gondolni, csak Rá és erre a tüzes, forró pillanatra, miközben finoman magához ölel megőrjítve bőre forróságával. Követelőző csókunkat megszakítom, nyögése hallatán borzongás fut végig rajtam, majd pimaszul lelököm az ágyra, fölé hajolok folytatást követelve, nyelvem mohón kutatja övét, belelihegek a csókba, míg végül újra felülök és tekintetét fürkészve mozogni kezdek rajta.
Iszonyú izgató látványt nyújt az arcára kirajzolódó élvezet, a teste, melyen máris megjelenik némi izzadtság és tüzes pillantása, ami rabul ejti enyémet, majd alaposan feltérképez engem is. Én pedig élvezem, hogy engem figyel, hogy egyértelműen látszik rajta, mennyire tetszik neki a látvány és mindaz, amit okoz bennem most, és valahányszor csak eggyé válunk. Ajkaimat buja sóhajok, nyögések hagyják el, miközben csípőm egyre csak járja táncát, fokozva a ritmust, mintha csak követni akarnám a fülemben doboló vérem hangját, körmeim hasfalán hagynak halványan nyomot, másik kezemmel hajamba túrok, finoman összefogva pár pillanatra, hátha sikerül csillapítani a bőrömet mardosó tüzet, de tudom, hogy ezen csakis Ő és az általa nyújtott gyönyör okozhat.
Mámorító érzés rajta ülni, szinte meglovagolni, bár még a gondolatba is belepirulok, hogy épp ezt teszem, mégis iszonyúan élvezem, Őt élvezem és minden egyes sóhaját, nyögését, amit hallat, amivel tudatja velem, mennyire kikészíti mindez Őt is, de nem akarom még, hogy elérjen a mámor, az Övére is vágyom, így némiképp lassítok mozdulataimon és félig lehajolok hozzá, félig Őt húzom fel magamhoz, hogy ajkait ízleljem, tüzes csókot kérjek tőle. Ő pedig megmozdul, jól hallható, kéjes nyögést csal ki belőlem, amit újabb és újabb követ, valahányszor csak markánsabban mozdít csípőjén. Testem újra felveszi a korábbi ritmust, lüktetve fogadom magamba újra és újra, tarkójánál fogva húzom, tartom vagy inkább én kapaszkodok belé, Ő pedig újabb csókot követel, izgatón ajkamba harap, amire buja morranással válaszolok és meg mernék esküdni rá, hogy a vérem, már forró lávaként hömpölyög bennem.
Egyre sűrűbb, egyre rövidebb lélegzetvételek jutnak már csupán, de azt se bánnám, ha többé nem kapnék levegőt, olyannyira megrészegít a közeledő mámor, teste forrósága és az érzés, ahogy Őt is a gyönyör környékezi, ahogy belém hatol újra és újra, míg végül ajkamba suttog és, mintha ezzel adná meg azt az utolsó lökést a szakadék szélén, abban a pillanatban kirobban belőlem az orgazmus, amint megérzem teste lüktetését, izmai rándulását a rám hulló ködön keresztül is. Nyögve, reszketve feszülök rá még jobban, míg már fizikai képtelenség, hogy ennél közelebb lehessen hozzám, nyakát karolom levegő után kapkodva, ajkaiba vagy épp halántékára nyögve, küszködve, lágy csókokat lehelve rá, ahol csak érem, ahogy átvészelem a gyönyör utolsó hullámait is és egész addig nem is eresztem el, míg nem kezd zubogó vérem csillapodni. Aztán gyengéden, kuncogva rádőlök, hogy vele együtt terüljek el az ágyon, ajkaira lágy csókot lehelek, bőrét cirógatom, míg rendeződik valamennyire a légzésem is, orrommal simítok végig álla vonalán és finoman mellé helyezkedek, de arra azért ügyelek, hogy véletlenül se keveredjek tőle túl messzire. -Azt hiszem, te sem fogsz tőlem megszabadulni ebben az életben.- súgom végül halkan, visszautalva a korábbi megjegyzésére, miközben továbbra is gyengéd érintésekkel halmozom el mellkasát és az ablakon kifelé bámulva próbálok észhez térni, végül felé sandítok mosolyogva. -De talán, még a következőben sem.- kuncogok halkan, újabb csókot lehelve ajkaira.