I'd climb every mountain, And swim every ocean. Just to be with you, And fix what I've broken.. Cause I need you to see,
That you are the reason.

Az egyetlen, ami elérné, hogy lemondjak Ane-ról, ha .. ő maga kérne rá, hogy tényleg, felejtsem el őt, engedjem el. Belegondolni se tudok, mennyire megnyomorítana az érzés... de eleget tennék a kérésének, hiszen tiszteletben tartom minden szavát és döntését. Abban a pillanatban még meg is próbálnám lenyelni az a maga alá temető érzelemhullámot, ami hirtelen el akarna sodorni, noha pontosan tudná szerintem, mi zajlana le bennem... vagy.. már nem tudná? Inkább ne is gondoljak bele jobban...
Inkább foglalkozzak gyönyörű mosolyával, azzal a csodálatos szempárral, ami úgy néz rám, mintha az egyetlen lennék a világokon, akinek ezt a tekintetet adhatja, és azzal, hogy újra a közelemben van, mert esélyt adott nekem. Az én imádnivaló istennőm.. Na azt viszont nem értem, hogy miért is illet ilyen becenévvel.
- Hogy micsoda? - kérdezem félig-meddig nevetve, ettől függetlenül tényleg kíváncsian, amolyan nemértem' ábrázattal; elmondaná úgy, mintha most múltam volna öt?
Nem is az én drágám lenne, ha nem értené félre nem sokkal később azt, amit mondok, és nem kezdene el sértődőset játszani ... szóval ezt a helyzetet rögtön-azonnal orvosolni kell, mégpedig egy egészen véletlenül elhelyezett kézzel, és puszival, hogy nagyon is megjegyezze, mire is értettem a mondandóm.
- Most? Valószínűleg jobban, mint kellene, vagy .. illene. - vágom rá szemtelenül, látszólag elgondolkozva, majd rápillantva egy játékosabb mosollyal, ám ez a játékosság sok mindent ígér... nem sokkal később pedig már a helyemen ülök mellette, hogy a lakótársa kilétét vétózzam meg. Igyekszek nem nevetni, széles mosolyomat visszafogni, mikor nekiáll dacolni velem, így hát nekifutok újra a válaszomnak, valamennyire felvéve a sztorit, miszerint egy igazi herceg az illető. Jóképű herceg!
- Ha tényleg érdekli, bizonyára fog is. Amúgy meg, ne legyél ilyen gyúnyos, hiszen nem tudjuk, mi történt köztük, csak mert a hercegnő panaszkodott neked. - felelem nyugodtabban, 'komolyabban', egy kicsit félretéve az előbbi kis játékunkat. Egy szemszögből könnyű minden történetet megvizsgálni, ha meg az egész kép megvan, lehet teljesen más véleménnyel lennénk már... ki tudja.
Egyébként meg .. már csak azért is vagyok biztos benne, hogy nem egy személyről van szó, mert még ha az évek múlásával, na meg a múltbéli események miatt csökkent is volna annyit az 'értékem', vagy a jelenlétem esélye, hogy Ane esetleg .. tényleg máshoz kezdjen vonzódni, akkor egyenes lett volna, és nem menne bele, hogy küzdjek érte. Még ha az érzéseit nem is ismerhetem egészében, őt magát teljes magabiztossággal tudom, és nem játszadozna velem ilyesmikkel, úgyhogy.. innen a magabiztosságom most leginkább. Sajnos abban már nem értenék egyet száz százalékosan, hogy ne lennék lecserélhető... bár ezt tény, hogy nem hangoztatom senkinek.
Hogy ő sose lenne pótolható, az viszont nyilvánvaló, hiszen alig tudom türtőztetni magam mellette, vagy inkább sehogy se, mert amint jobban kettesben maradunk, elöntenek az érzések, az emlékek, és .. muszáj hozzábújnom. Megérintenem őt, és egy apró érintéssel áldozni meleg bőrén, elégedett mosolyra húzva ajkam, sóhaját hallva.
- Hogy tegyelek elégedetté, hogy teszem amire kértél, ha közben meg attól leszel elégedett, ha nem sikerül betartanom? - kérdezem valamivel halkabban, lágyabb nevetéssel, mielőtt még elengedném őt, hogy arra a maradék időre visszaálljak mellé, míg ki nem nyílnak előttünk a lift ajtajai.
- Az igazság sajnos sokszor kegyetlen, de szerintem pont nem érdekli, hogy miről zagyválunk össze-vissza. - nevetem, megcirógatva közben a cica állát, mert hát ... mindenki tudja, hogy miért is képes valaki macskás gazdinak lenni, és más miért képtelen rá. Beképzeltebbek a legönteltebb istennél is, szóval, ha netán érti is, miről van szó, valószínűleg gondolatban már stílusosan elzavart melegebb éghajlatra, és beoltott valami menő szöveggel, hogy mit képzelek én magamról, és amúgy se nyúljak a kedvenc alattvalójához gazdijához.
- Hogyne-hogyne, Enru tudja... - motyogom szinte orrom alatt szemtelenül, kutyuljuk csak össze azokat a betűket, és egyből igazabb lesz az állítás...
De, hogy milyen ruha is kellene ahhoz az étteremhez? Hát, valami, ami nem egy melegítő, de azért nem is egy olyan darab, amit alig vár, hogy levegyen, mert elviselhetetlen hordania, de jól néz ki... valami szolid határ, amit a jelek szerint már ki is talált, hogy mi lesz az. Azzal mondjuk megakaszt egy picit, hogy menjek vele, mert ... hát nem érzem úgy, hogy készen állok a közös öltözködés hangulatára! Sőt, határozottan nem állok készen, de ezt azért mégse mondom, elég, ha látszik rajtam. Aztán meg már homlokomat is ráncolom, hogy pillezik, meg tesz-vesz, követem mozdulatait milliméterről milliméterre, egészen addig, míg leül, és .. int. Folytassam? Pillogok rá, mint aki fel se fogja hirtelen, hogy ez igaz, első körben csak mosolyom reagál, amihez végül bólintok is párat. - Fordítva érdekesebb lenne. - jegyzem meg azért ezzel a mosollyal, miközben az ágyra teszem a ruhám, és hát .. elkezdem levenni, ami rajtam van. Nem zavartatva magam - látszólag -, először a pulóvert húzom le tarkómnál beleakasztva ujjaimat az anyagba, majd az ujjaiból is kibújva, ami persze magával kezdi hozni már a pólóm is, hogy az első mozdulattal máris többet lásson belőlem, noha a következő áldozat amúgy is a póló lenne. Az ágyra szépen komótosan teszem a hosszába félbehajtott ruhadarabokat, nem csak ledobálom, majd jöhet a nadrág gombja, cipzárja, újabb kibújás, hajtom, leteszem a többi ruhára, miközben alig-alig, épp csak szemem sarkából figyelem ezt a szemtelen istennőt. Álljak ellen, miközben ő meg egy szál alsóban akar lesegetni! De egyelőre nem sokáig, mert folytatólagosan nyúlok is a másik nadrágért, belebújok, elveszem az ágyról az övet is, befűzöm, de még nem foglalkozok se a gombbal, se mással, hiszen előtte még az ing kell. Úgyhogy az a következő páciens, mindenféle fennakadás nélkül húzom magamra, igazgatom ahová kell, lentről kezdve gombolom be egyesével, végül betűröm, hogy nagyjából már össze tudjon állni a kép az övvel is, és minden mással is. Az ing felső két-három gombját persze elhagyom, mert nyakkendőt úgyse fogok felbiggyeszteni, helyette az ujjait igazgatom meg, majd még igazgatom magamon az egész szettet, hogy mindenhol jól áll-e, végül szerelmemre pillantok zsebeimbe dugott kezekkel, mint aki nem is érzékelte úgy a kis játékát. Pimasz mosolyom persze elárul... ahogy mindig, de sebaj. - Te jössz. - közlöm, tekintetemmel mintha máris segítenék neki vetkőzni... koncentrálj! Az én taktikám a mindent a szemnek, semmit a kéznek - volt, vajon az övé melyik lesz?

| outfit |

39

I'd climb every mountain, And swim every ocean. Just to be with you, And fix what I've broken.. Cause I need you to see,
That you are the reason.

Nagyon fura úgy Ane mellett lenni, hogy tudom, én hiába érzek úgy, mint évekkel ezelőtt, és hiába állok ugyanaz az istenként előtte, mint akkor, ha ő közben emlékekkel lett kevesebb. Hogy én tudom, miket éltünk át, tudom, milyen vele együtt lenni, játékosan civakodni, megélni minden pillanatot, de ő nem tudom, mit veszített már el, mit őrizget még, és ez a homály bizonytalanná teszi azt, amit egyébként betonbiztosan igyekszek az életem részeként megtartani. Minket. Muszáj, hogy velem legyen, egyszerűen szükségem van rá, és nem fogom hagyni, hogy holmi átok, amit valaki valamiért kitalált, elvegye tőlem őt...
Tökéletes hozzám, nekem, és nem fogom elengedni.
- Volt már rosszabb 'becenevem' is, elfogadom. - nevetem, egye-fene, ez még elfér az egómon, de .. Az, hogy később már azt feltételezi, hogy nem próbálkoznék nála, az már nem fér el. Már hogy ne tenném? Úgy kell magamra szólni lépten-nyomon, hogy viselkedjek mellette . . de ha már ilyesmiket feltételez rólam, hát úgy kötöm be az övét az autóban, hogy igenis közelebb engedem magam hozzá a kelleténél, és még a puszim is eltéved arcán, valamennyire száját érintve vele. - Pedig még nem is. - vágom rá szemtelenül, mikor már elhajolok tőle, hogy hamar a helyemen üljek már én is eztán, a lakótársáról faggatva őt, aki minden bizonnyal négylábú. Persze erre a nézésére egy 'mi az?' kérdést elnevetve felteszek neki, na de komolyan, hát ismerem már ennyire, ha rajta múlt volna, az összes meggyógyított, gazdátlan állatot hazavittük volna!
- Majdnem. - vágom rá olyan hanggal, mintha csak azt mondanám, tudtam én, de csak csóválom fejem eztán nevetve továbbra is, hogy ilyen aranyosan dacol.
- Jó, kezdjük újra, szóval .... Khm. Tudtam, hogy a svéd herceg Anitánál van, de nem gondoltam, hogy azóta már a lakótársad lett. - igyekszek visszafogni a szemtelen mimikámat, hogy még 'komolyra fordítva' a szót is csak viccelek vele, de képtelen vagyok beleélni magam, hogy esetleg olyasvalakivel él együtt, aki valójában tetszene neki. Túl rég óta enyém a szíve már...
Nem sokkal később pedig már azt a bizonyos kitartásomat tesszük lift próbára, hiszen máskor sokkal kellemesebb volt ilyen röpke időt eltölteni egy ilyen szűk helyen, és ... és hát nem bírok az emlékekkel. Főleg, hogy ilyen ártatlan igyekszik lenni, mikor látom a szemeiben, hogy pontosan tudja, mire célzok! Mindent azért nem felejtett még el . . De muszáj vagyok venni egy nagyobb levegőt, mit aztán lassan fújok ki, láthatóan nyugtatva magam, mosolyra kívánkozó szájjal. Rápillantok, majd vissza előre, majd megint rá, és eztán már indul is lábam egyet hátra, azzal a lendülettel pedig Ane mögé lépve, hogy kezeim máris derekán kússzanak előre szorosan átkarolni őt, miközben füléhez, nyakához bújok arcommal.
- Gonosz nőszemély. - mormogom bőrére dacosan, tetteimmel mégis megadva magam, hiszen ahogy ölelem magamhoz, szavaim után adok is egy csókot nyakára oldalt, egyetlen hosszút, majd nagyon apró érintéssel meg is harapom ugyanott, rá egy leheletnyi puszi, és közben már karjaim is oldódnak le róla, hogy visszalépjek a helyemre mellé, mintha semmi sem történt volna. Pedig történt... és ezt erősen dobbanó szívem is jelzi, de már megérkeztünk az ő emeletére, szóval ... menjünk. Az arcom mondjuk elárulja, hogy hirtelen azért kimelegedtem már a gondolattól is, hogy kaphatok belőle egy parányi falatot, sose tudnám tagadni, de egyelőre foglalkozzunk csak a lakótárssal, amit hamar meg is pillantok, miután beérünk hozzá.
- Nem is baj, legalább tisztában lesz az igazsággal. - nevetem, még a végén nekiállok vetélytársasat játszani egy macskával! Még azért cirógatok egyet-kettőt Enrun, mielőtt Ane letenné őt, majd tekintetem szerelmem arcán állapodik meg ismét.
- Hát ... Elegánsat, de kényelmeset. - felelem, egyik kezemben a ruhámmal, másik kezem hátul, éppen körbepillantok a lakáson, mert hát .. nem gondolnám, hogy menjek vele, ha már egyszer tartanom kéne magam, de ... vigyem a ruháim is. Szóval vigyem magam is, vagyis menjek utána. Egy másodpercre meglepetten pillantok rá, majd egy hirtelen 'persze!' szócskával konstatálom, hogy igen, követni kell az én drágámat, és már meg is indulok utána egyből. Remélem olyat választ, amivel segíteni kell ... khm!
- Akkooor.. Gondolom én kezdek, és akkor tudod, mihez viszonyíts. - mondom, vagyis kérdezem, vagyis ... hát mindkettő! Hogy képes a saját feleségem ennyire zavarba hozni egy pillanat alatt?!

| outfit |

38

I'd climb every mountain, And swim every ocean. Just to be with you, And fix what I've broken.. Cause I need you to see,
That you are the reason.

Erre már csak szemeimet tudom forgatni - persze nem komoly sértettséggel -, hogy a pizza nasi vagy desszert ... kérdezném, melyik világban, de az én számból nem hangzana olyan fellengzős, költői kérdésnek, ahogy a halandókéból, hiszen tényleg több világ is van . . de tuti akármelyikben szeretnék vacsira a pizzát!
Aztán meg ismét mosolyt csal az arcomra azzal, ahogy szólít, na meg azzal is, hogy ezúttal bizony nem sajnál meg. - Kár ... pedig általában annak jó vége szokott lenni. - vágom rá egy szemtelen mosollyal, majd hozzáteszem tök ártatlan arcra váltva: Mármint, hogy elmúlik a hasfájás a simogatásodtól. - még bólintok is egyet-kettőt közben lágyan, hát én csak erre gondoltam, nem kell egyből ... mást érteni.
Majdnem úgy, ahogy nem sokkal később ténylegesen félreért az én gyönyörű feleségem, és ami hirtelen le se esik, csak az elmúlt százhúsz év miatt jövök rá, hogy éppen elbeszéltünk egymás mellett. Persze mire koppan, addigra ő már behuppant az ülésre, de ahelyett, hogy az ajtót csuknám be, inkább mellé lépek, és - szándékosan - igen közel hajolva, bekapcsolom az övét. Nem sok férne arcom és ajkai közé, ahogy bal kezem jobb combján pihen, jobbom pedig az övet csatolja, amikor pedig ezzel kész vagyok, az a mancsom is másik combjára kerül, miközben felé fordulok, alig pár mozzanatnyira arcától, szemeit fürkészve. - Ellenállni nem próbálkoznék. - felelem őszintén, pimaszul, véletlenül lepillantva közben ajkaira, majd vissza szemeibe,  végezetül pedig adok egy csókot félig arcára, félig szája sarkára, hiszen nagyon szívesen lopnék tőle újabb csókot, de lássa azért az igyekezetet is ... úgyse lesz sokáig mozdulataimban.
Eztán engedem el, és csukom az ajtót, hogy helyemre ballagjak én is, majd huppanok be az ülésbe, hogy nem sokkal később már úton legyünk, és a lakótársáról kérdezgessem.
- Mhm.. Milyen állatot vittél haza a klinikáról? - kérdezem nevetve, néha-néha rápillantva, de inkább az utat figyelve, majdnem teljes nyugalommal feltéve a kérdést. Ha nem dicsérné ennyire direkten, még aggódnék is arra a pár percre, míg odaérünk... vagy túl elbízom magam?
- Neked elnézném. - felelem puha mosollyal, hanggal, teljes őszinteséggel. Igazából Neki szinte mindent elnéznék... akkor is, ha ezzel igen nagy hatalmat adok a kezébe, hiszen az életemet is rábíznám, így ezt a hatalmat is, bármikor. Tartsa csak meg, tegye a szekrény tetejére, vagy ahova akarja, vissza se kell adni soha.
- Jó, akkor .. Oda megyünk. - mosolygom, én csak örülök neki, szerettem oda járni vele, jó érzés lesz kicsit úgy ott lenni, mintha minden rendben lenne. Persze, lehetetlen elfelejteni, hogy mi is a helyzet velünk épp... de akkor is.
Ahogy megérkezünk, a hátsó ülésről elveszem a felakasztott ruhám, majd már ballagunk is be az épületbe, egyenesen a lift felé... muszáj vennem egy önnyugtató(nak szánt) levegőt orromon. Az én kis drágám hogy ügyel, hogy szavatartó legyek! Csak egy halkabb 'rendben' szócskát mosolygok el, hogy aztán utána lépjek be a liftbe, közelebb megállva mellette, picit lentebb biccentve arcom nézve magunk elé. - Nem könnyíted meg, hogy sikerüljön ellenállnom. - bököm ki pár végtelennek tűnő másodperc után enyhén nevetve, rápillantva, végignézve rajta tüzetesen... végül inkább finoman alsó ajkamra harapok, és visszafordulok, magam elé lesni. Na meg nyelni egy nagyobbat, hátam mögött összefont ujjaim meg egymáson dobolnak, illetve a vállfán, mert normális esetben már bújnék finom meleg bőréhez, míg fel nem érünk... most mégis csak a sóvárgás marad, meg a kínos kis mosolyom, hiszen ismer. Legalábbis... ismert.
Nem is olyan sokára már az ajtaja előtt állunk, mi hamarosan nyílik is, ekkor pedig követve őt, szintén megszabadulok a cipőmtől, illetve a kocsikulcsot is leteszem az ajtó melletti komódra. Enru... igen, ezen a ponton muszáj megint mosolyognom, és ez a mosoly csak egyre szélesebbé válik, ahogy hallom, majd pedig látom is a név tulajdonosát megérkezni.
- Már másodjára ejted furán a nevem, de egye-fene elnézem, mikor ilyen szépeket mondasz közben. - pillantok Anera szemtelenül, utalva arra, hogy véletlenül milyen hasonló a két név, és, hogy ezt a posztot már elloptam pár éve . .! Végül elnevetem, és a cicára pillantok, na meg kezem már irányíthatatlanul indul, hogy meg is cirógassam a nyakincáját.
- Szerintem morcos lesz, ha rájön, hogy igazából őt mutattad be életed szerelmének. - jegyzem meg a gondolatot, még pár pillanatig a cicát figyelve, aztán pedig már Anen elveszítve tekintetem. Egy macskával talán hajlandó vagyok felvenni a harcot ... bárki másra egyszerűen csak rávágnám, hogy esélye sincs.

| outfit |

37

I'd climb every mountain, And swim every ocean. Just to be with you, And fix what I've broken.. Cause I need you to see,
That you are the reason.

Hogyne pillognék rá máris úgy, mint arra, aki az egész világomat mozgatja, mikor eldöntöttem - nem teljesen, de ... egy kicsit -, hogy ma igyekszek tartani amit kért, amiben megállapodtunk, erre ő így köszöni meg a csokrot. Nehéz úgy tennem, mint aki nem halálosan szerelmes belé már házhuszonöt éve, ha ő az enyémre biggyeszti azokat a puha ajkait... Na de kanyarodjak vissza, mert mit is fogunk enni, és azt hol?
- Nasi?! Annyira reméltem, hogy ezt már elfe... Átértékelted! A pizza nagyon is finom, akár vacsinak is. - gyors újragondolás mondat közben, mert .. hiszen tényleg felejt. Nem úgy, ahogy én azt majdnem mondani akartam, hanem komolyan.. és ez még mindig nem vicces, és nem vidám. De ha kissé szomorkásabb is, de akkor is mosollyal fejezem be a mondatot, talán nem teszi rá a plecsnit a napra a hangulat, és még azt is hozzáteszem: Ettől függetlenül persze előfordulhat, hogy addig meggondolom, és nézek majd valami mást. - mosolygom egy enyhe, játékos szemforgatással, legyen neki igaza, biztos lesz ott valami guszta főtt étel is, egye-fene. Na de ahhoz öltözködni kell, ugye? Persze mielőtt szavaira felelhetnék, kénytelen vagyok szemeiről lentebb ejteni tekintetem, ahogy számon simít, min el is mosolyodom, láthatóan mindenféle gondolatokkal e mosoly mögött, és csak egy-két másodperc után válaszolok.
- Egy pillanatra se tagadom, .. Az se biztos, hogy próbálkoznék. - felelem tekintetem le se véve övéről, azzal a fajta nézésemmel, mivel mintha máris keringőre igyekeznék hívni őt, és hát . . valahol így is van. Nem megy ez nekem!
De ne adjuk fel, messze még a nap vége, előbb találjuk ki hova megyünk, ehhez pedig ahogy ő beszállt a kocsiba, és csukom az ajtaját, én is behuppanok az ülésembe, majd nyúlok az övért szavaim közben. Válaszán mondjuk ráncolom hirtelen homlokom, de ettől függetlenül már indítom is az autót közben.
- Miféle lakótárs? - kérdezem furcsállva az infót, persze igyekszek úgy tenni közben, mintha nem feszülnék rá hirtelen a normálisnál jobban a témára. Csak nyugodtan Rune!
- Bármennyit érdemes várni rád. - felelem, legalább olyan átlagosan, mintha azt mondtam volna, kék az ég, azonban mosolyom és tekintetem, amivel rá pillantok közben, elárulhatja, hogy nem csak az öltözködésre gondolok, hanem úgy általában mindenre. Aztán természetesen az utat figyelem tovább, bár bevallom, a kezemnek nincs igazán kényelmes helye ahelyett, hogy a combján lenne, ahogy régebben, így csak hever alkarom a könyöktámaszon, mutatóujjam pedig a váltón birizgál össze-vissza ábrákat, másodmegoldásként, ahogy akkor szoktam, mikor egyedül megyek valahova. Közben felvetem az egyik régi kedvenc helyünket, ahová első gondolatként szerettünk járni, ha olasz kajára esett a választás, kissé talán félve pillantva rá közben, mert nem tudom, zavarná-e, ha ebben a bonyolult helyzetben oda mennénk, olyan helyre, ahol már ismernek minket. Mondanám, oda legalább könnyebben talál alkalomhoz-helyhez illő ruhát, de igazából csak nekem lenne kicsit jobb, ha megszokott környezetben lennénk.. na persze ezt nem teszem hozzá.
- Nem muszáj oda, ha .. nem akarod. - teszem még hozzá, próbálva úgy tenni, mintha egészen könnyű lenne minden pillanat, de megígértem, hogy visszaszerzem a szívét, szóval ne sopánkodjak, hogy kaptam rá lehetőséget is. Közben talán két perc, és meg is érkezünk a megadott címre, alig várom, hogy lássam ezt a lakótársat...

| outfit |

36

I'd climb every mountain, And swim every ocean. Just to be with you, And fix what I've broken.. Cause I need you to see,
That you are the reason.

Amint megpillantom őt, ahogy ballag kifelé az ajtón, egyből olyan széles mosoly kerül arcomra, mintha épp megkapnám azt az ajándékot, amire a legjobban vágyok már évek óta... és valahol így is van. Ő az én ajándékom, amire mindig igyekezni fogok vigyázni, mert oly sok éve létezek már, de mellette érzem igazán, hogy élek is, és számít minden nap, minden pillanata. Ha valamit megbántam a múltban, ott volt a kibúvó, hogy hamarosan úgyis 'új életet kezdek', más névvel, más helyen, minden más lesz, új esélyek tömkelege, Ane mellett viszont úgy élem az együtt töltött időt, mintha halandóvá váltunk volna, és nem lenne újra kezdés később, hiszen így már van mit veszítenem. Nagyon is... és ha nem hozom helyre, amit elszúrtam, hiába is terveznék újra legközelebbre, mert ha Ő nincs benne, nem is nagyon érdekel az egész. Valahol nyilván nem jó, hogy ilyen hatalma van felettem... de .. attól még nem tagadhatom le, hogy vele vagyok a legboldogabb, és nélküle elszürkülök.
Én ugyan a homlokára terveztem csókot adni, ahogy kezeibe veszi a csokrot, de mondanom sem kell, nem panaszkodok, hogy ő ehelyett az ajkaimra szánta, amitől viszont eddig még ártatlan mosolyomhoz egészen más érzések is társultak. Nem lehetne többet? Ehelyett a kérdés helyett azonban inkább csak annyit mondok, hogy 'nagyon szívesen', mielőtt még kérdezni kezdeném, döntött-e.
- Nekem akkor már inkább valami pizza, de egyébként benne vagyok. - felelem, én annyira most nem vágyok tésztára, de emiatt aztán nem fogunk hajba kapni, a pizza szinte bármikor jöhet, nem is kérdés.
- Ha én döntök, akkor vagy hozzám, vagy hozzád viszlek, és rendelünk
. . ahhoz átöltözni sem kell. - vágom rá szemtelenebb mosollyal, mit végül elnevetek, és folytatom: De jó, kitalálom, viszont akkor tényleg hazaviszlek előbb. - mert hát én bár úgy öltöztem, hátha nem étterem mellett dönt, azért a hátsó üléshez beakasztottam egy pár fokkal elegánsabb ruhámat is, hogy ne kelljen mindenhova elrohanni öltözgetni, arra az időre gondolom beenged magához.

| outfit |

35

I'd climb every mountain, And swim every ocean. Just to be with you, And fix what I've broken.. Cause I need you to see,
That you are the reason.

Különös, hogy a feleségem az, aki a leggyengébbé tud tenni, egyben pedig a legerősebbé, legkitartóbbá.. rengeteg érzést ki tud hozni belőlem, én pedig imádom ezt bennünk. Még azt is imádom benne, hogy ad időt küzdeni érte, hiszen mondhatta volna egyszerűen azt, hogy elszúrtam, hagyjam a fenébe.. mégsem tette. Én pedig igyekszek méltó lenni ahhoz, hogy ad egy újabb esélyt.
És mi mással kezdhetném, ha nem azzal, hogy veszek egy hatalmas csokor fehér rózsát, barack színű szalaggal átkötve, hozzá illő hatalmas masnival, hogy ezzel együtt pontban parkoljak le a táncstúdió előtt, ahol megbeszéltük, hogy felveszem őt ma. A csokrot az ülésre tettem, majd az autónak dőlve várom, hogy utolsóként lépjen ki az ajtón, majd induljon el felém, és mikor már csak pár lépésre van, nyitom az autó ajtaját, kiveszem a csokrot, hogy azt magam előtt tartva lépjek oda hozzá.  - Jó estét gyönyörűm. - köszöntöm széles mosollyal, majd nyomok egy csókot a homlokára, végül pedig a csokrot is átadom neki. - Sikerült dönteni? - kérdezem eztán, hiszen délután még nem tudta, hogy valahová vihetem el vacsizni, vagy inkább otthon főzzek neki... Egy étteremhez mondjuk mindkettőnknek át kell öltözni, de nem hiszem, hogy ez okozná a gondot a mai napon.

| outfit |

34