Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Hétf. Jún. 27, 2022 1:51 pm
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Már nem is az volt az igazi kérdés, hogy megszegem-e egyáltalán a magamnak tett, szinte kivitelezhetetlen ígéretemet, hanem hogy mikor kerül sor rá. Szinte hallottam a fejemben az óra mutatóit haladni, fogyni a másodperceket, mintha a saját türelmem végét jártam volna, de már pusztán a gondolat, hogy alig pár centiméter választotta el testünket, felgyorsította a visszaszámlálást. Nem is bírtam sokáig, hogy ne forduljak meg és nyúljak utána, gyengéden cirógatva kezemmel, viszont a fenekének dörgölőző ágyékom már nem volt ennyire kegyes, lüktetve simultam hozzá, csak hogy érezhesse, mennyire kemény és lüktető a vágy, amit Ő hívott bennem életre. A vérem minden cseppje egyetlen pontra koncentrált, izmaim pedig folyamatosan feszültek, ahogy fogai végigkaristolták bőrömet, vagy éppen apró csókokat lehelt államra vagy arcélemre, a váratlan és szenvedélyes löket pedig azt eredményezte, hogy finoman lökni kezdjem a kabin falához. Vágya az ujjaim alá összpontosult, mikor szemtelenül utat törtem magamnak lábai között, szabad kezemmel az övé után nyúlva, közvetve érintkezve a kabin párás üvegével, miközben összekulcsoltam ujjainkat, az pedig, hogy már ezen a ponton levegő után kapkodtam, kicsit sem lepett meg. Ma még nem igazán sikerült igazán hűsítő, kellemes oxigénhez jutni, bár Vele a karjaim között amúgy sem volt szükségem semmi másra, és ahogy ingerlően újra és újra ágyékomnak feszítette fenekét, úgy mozogva velem, mintha már tényleg elmerültem volna benne, az utolsó kapaszkodási pontomtól is megfosztott. Minden más helyett belé kapaszkodtam, Őt tartottam és szorítottam, közben nyögtem, ahogy belecsókoltam nyaka majd válla bőrébe, azt kívánva, hogy bár soha ne kellene ennél messzebb sodródnom tőle. Fájt a gondolat, hogy akár egy centit is engedjek, és ahogy helyezkedni kezdtem mögötte, Ő pedig készségesen mozdította fenekét felém, nem is húztam tovább egyikünk agyát sem. Jóval kevesebb mohóság vegyült a behatoló mozdulatomba, ennek ellenére mégis végigzubogott testemen a forróság, a lassúság pedig lehetővé tette, hogy mindketten kiélvezhessük ezeket a megunhatatlan pillanatokat. Ehhez pedig már minden szó kevés lett volna, talán nem is volt véletlen, hogy nem mindig tudtam az érzelmeimről beszélni neki. A tettek embere voltam, bizonyítani akartam mindazt, ami bennem tombolt, és ahogy mozogni kezdett a csípőm, gyengéden ringva mögötte, közben finoman ujjaira szorítva, szinte biztos voltam benne, hogy tökéletesen érti a nyelvemet. - Már most alig várom a reggelt - búgtam a fülébe két kapkodó lélegzetvétel között, ismét ráharapva fülére, egy határozottabb mozdulattal teljesen elveszve testében, ami rögtön kivívott belőlem egy tompa, jóleső nyögést, de ezt csak fokozták csípője válasz-mozdulatai, pár pillanatra összeszorítva szemeimet, mintha fel akartam volna venni a harcot a máris kacsingató gyönyör ellen. Ha nem lett volna a víz, ami kicsit lehűti a bőrömet, teljesen biztos, hogy itt, mögötte állva kaptam volna lángra, és Őt is magammal rántottam volna a tüzes pokolba, miközben csípőm egyre merészebb ritmust járt, egyre mélyebbre szaladva testében, úgy ingerelve ezzel mindkettőnket, mintha már tényleg csak másodperceink lettek volna hátra. Ez nem is állt messze a valóságtól, egész teste árulóvá vált, mellkasomon éreztem, hogyan reszket meg a háta, hogyan remeg meg maga alatt mindkét lába, én pedig felemeltem fejemet, tarkójához hajolva haraptam rá bőrére, szinte már minden oxigén nélkül mozogva benne. Szavai csak megerősítették azt, amit teste egyértelműen sugallt, egy erőtlen vigyorfélét sikerült is villantanom, de alig egy másodpercig tartott az egész. Mintha csak az engedélyére vártam volna, testem megreszketett, bennem akadt az a kevés kis levegő is, vehemens mozdulatokkal feszülve újra és újra fenekének, míg egy erősebb lökés után meg nem torpantam, izmainak gyenge, finom szorítása pedig, ami elárulta, hogy Őt is épp letarolta a gyönyör, megkoronázta a zubogó mámort, apróbb mozdulatokkal lüktetve belé, kikívánkozó, hangos nyögésemet pedig tarkójába fojtottam. Szabad kezemmel átkarolva derekát, mintha attól féltem volna, hogy az átélt gyönyör hatására vagy én, vagy Ő veszíti el az irányítást lábai felett, míg vártam a lecsengést, szorosan testéhez préselődve. Hosszú másodpercek után emeltem csak fel fejem a nyaka hajlatából, erőtlen karommal fordítva vissza magam felé, de továbbra sem engedtem ellépni a kabin üvegétől. Hiába a testemet nedvesítő víz, éreztem izzadságom ízét a számba gyűlni, de még ez sem akadályozott meg abban, hogy gyengéden tenyereim közé simítsam arcát, tekintetem pedig íriszeit kezdte fürkészni. - Szeretlek - súgtam oda neki halkan, szinte minden hang nélkül, mielőtt gyengéd csókot leheltem volna ajkaira. Többet akartam mondani, jóval többet, közben azt kívánva, bár lennének megfelelő szavak, amik elmondhatnák, valójában mennyire hihetetlenül és visszafordíthatatlanul szeretem.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Hétf. Jún. 27, 2022 11:43 am
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Honeymoon as a Smolensky
Valahol mélyen ijesztő ez a ragaszkodás, amit iránta érzek, ami pont olyan váratlanul csöppent az életembe, ahogy Ő is. A negatívumként megélt változás, a kényszer, ami miatt összefonódott az életünk, végül olyan mértékű boldogságot hozott, amiről álmodni se mertem és épp emiatt rettegek attól, hogy ugyanilyen váratlanul véget érhet valami miatt. Nem az érzéseink okán, hiszen az már rég bebizonyosodott, hogy ez nem csak egy kósza fellángolás, hanem valami őrülten erős, felfoghatatlan kötelék, de még ezen kívül is millió és egy dolog történhet, ami belerondíthat ebbe az önfeledt boldogságba. Valószínűleg, ezen gondolatok miatt érzem úgy, hogy egyetlen pillanat is kínzó, amit úgy töltök el, hogy nem érinthetem szabadon és ezért ilyen mámorító, amikor végre hozzám simul. Jobban szükségem van erre, mint a levegőre, bár már ahoz is jóval gyorsabban próbálok hozzájutni, ahogy testünk kínzó ritmussal újra és újra összesimul, ahogy forró vérem belülről mardossa bőrömet, de mindez az a fajta kín, ami őrjítő élvezetet is okoz egyben, amihez fogható egyszerűen nem létezik. Mellemre csúszik tenyere, érintése nyomán felforrósodik bőröm, mellbimbóm megkeményedve simul tenyerébe, miközben egészen a kabin üvegéig terel, finoman taszít testével a hűs felületnek, csípője pedig tovább járja vadító táncát buja mozdulatokra csábítva az enyémet is. Pikáns szavai hallatán perverz vigyor húzódik ajkaimra, elektromosság cikázik végig rajtam, már pusztán a gondolatától is annak, hogy újra magamban érezzem, de azért két feszült lélegzetvétel között szóra nyitom ajkaim. -Én se szégyellem, hogy ugyanezt akarom.- sóhajtom kéjesen, ajkamba harapva, ahogy keze testem lüktető pontjára talál, csípőm finom mozdulataival, csak még jobban belesimulok az érintésébe és ahogy finoman ingerelni kezd, felnyögök az élvezettől. Csak még jobban feltüzeli a már amúgy is felforrósodott testemet, ahogy kemény férfiassága fenekemnek simul ingerlő mozdulatai közben, ahogy hallom halk, édes hangjait, melyek elárulják, miféle vágy tombol benne is. Ajkaimat egyre sűrűbben hagyják el buja, élvezkedő sóhajok és nyögések, amiket forró csókkal próbálok elrejteni, miközben keze kezemre talál az üvegen és, csak sodródok tovább, teljesen rábízva magam izgató mozdulataira. -Igen...- nyögöm elfúló hangon szavaira válaszolva, de még ezt is csoda, hogy képes vagyok kipréselni magamból, olyannyira küszködök már a vágytól, hogy végre magamban érezhessem fenekemnek feszülő férfiasságát, hogy végre enyhítse ölem kínzó lüktetését. Levegő után kapkodok, feszülten sóhajtok egyet, ahogy helyezkedni kezd mögöttem, fenekem kitolom picit, minek köszönhetően még izgatóbban feszül nekem vágya, szinte megőrjít a gondolat, hogy már csak egy aprócska mozdulat választ el Tőle, halkan fel is nyögök, türelmetlenül várva a pillanatot, hogy elmerüljön bennem, de amikor ez megtörténik végre, pár hosszú pillanatig, még levegőt is elfelejtek venni. Még a fülemben dübörgő vér hangja ellenére is tökéletesen hallom izgató nyögését, hasonlót hallatok magam is, mikor végre újra eszembe jut, hogyan kell levegőt venni, homlokom pedig az üvegnek támasztom másik tenyeremmel együtt, és kiélvezem a nyakamra lehelt izgató csókokat. -Talán, ezután már kibírnám reggelig.- lihegem halkan, újabb nyögésekkel fogadva csípője mozdulatait, ahogy lassú ritmussal megkezdi izgató táncát, amibe követem én is, finoman együtt mozdulva Vele. Minden porcikám lángol és lüktet, mintha csak beindult volna bennem valami visszaszámláló, bőrömre hintett csókjai nyomán elektromosság cikázik végig rajtam, de ugyanezt az érzést okozzák az Ő édes nyögései is. Levegőért kapkodva próbálok minden újabb izgató borzongást átvészelni, ahogy mozog bennem, ahogy újra és újra elmerül testemben, miközben szabad kezem, hátra simít, hajába túr, de a másikkal továbbra is ujjaiba kapaszkodok. -Nem bírom már sokáig.- nyögöm halkan, elfúló hangon, mintha nem érezné tökéletesen Ő is, ahogy testem olykor finoman rándul, ahogy ölem még szorosabban köré lüktet néhány mozdulatnál, de nagyokat nyelve, lihegve igyekszem bevárni Őt is, hogy a mámor lehetőleg együtt érjen el minket.
_________________
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Hétf. Jún. 27, 2022 7:45 am
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Próbáltam felidézni magamban olyan pillanatokat, amikor még volt bennem dac vagy épp küzdés az ellen, hogy meg akarjam érinteni, de alig jutott eszembe példa. Bárhogy is indult kettőnk kapcsolata, bármennyire is dolgozott bennünk gyűlölet vagy harag, így utólag már nem is akartam letagadni, hogy az első pillanattól kezdve ott dolgozott bennem a vágy, amit a visszatérése estéjén egy csókkal próbáltam csillapítani. Rögtön így indult az egész, és tényleg, egyetlen alkalmat sem tudtam felidézni a későbbiekre nézve sem, mikor valamilyen formában ne érintettem volna Őt, még ha az nem is jelentett többet egy hátára simuló tenyérnél. Akármennyire is bosszantott a jelenlétével, ezeket a kis játékokat már akkor is élveztem, talán éppen azért, mert Ő volt az a bizonyos tiltott gyümölcs az életemben, egyszerre volt irritáló és feszélyező, közben mégis kibaszottul izgató, de mai fejjel már egyetlen pillanatát sem bánom. A világ legnagyobb idiótája lettem volna, ha elszalasztom ezt a nőt, méghozzá kizárólag a büszkeségem és az egóm miatt. Úgy simultam hozzá, mintha legalább egy örökkévalóság telt volna el az utolsó alkalom óta, néha magamban jót mosolyogva azon a telhetetlen, mindent legyőző vágyon, ami szinte magától mozgatta a testemet, és ami nem tudott kialudni, sőt mi több, képtelen volt megnyugodni. Voltak erőtlen, meggondolatlan próbálkozásaim, épp úgy, mint most, egy pillanatra pedig tényleg elhittem, hogy talán kibírom majd ezt a közös fürdést, ha gyerekes módon háttal állok meg, csak hogy véletlenül se lássak belőle semmit. És pont azt nem kalkuláltam bele a képletbe, hogy Ő majd felveszi a kesztyűt, mintha felesküdött volna arra, hogy megbuktatja a kis játékomat. És végül is... kénytelen voltam elismerni, hogy Ő győzött, de ez efféle győzelem mindkettőnk számára felejthetetlen pillanatokat ígért. Jólesően sóhajtottam, mikor fogai végigkarcolták nyakam bőrét, közben még szorosabban vontam magamhoz, mintha tényleg össze akartam volna olvadni testével, apró léptekkel haladva előre, finom, gyengéd ösztönzéssel tolva Őt is, egészen a kabin faláig. - Máris kevésbé szégyellem, hogy az egész estét benned akarom tölteni - súgtam fülébe, válaszként a romantikus nászút megjegyzésére, bár mindkettőnk számára egyértelmű lehetett, hogy elég sok mindent éreztem jelenleg, de a szégyenkezés nem volt közöttük. Imádtam és élveztem minden pillanatát, fürdőztem a gondtalanság kellemes hangulatában, mert itt nem volt semmi és senki, aki akár egy pillanatra is elvonhatta volna a figyelmemet róla, miközben talán a kelleténél is jobban élveztem, hogy ennyire távol voltunk a hétköznapi életünktől. Alig értünk a kabin falához, kezem már kalandozott is tovább, alhasa után rögtön combjai közé nyúlva, összeszorítva ajkaimat, ahogy kitapintottam lüktető vágyát, ez pedig legalább olyan hatással volt rám, mint mikor Ő simogatott engem. Rögtön vigyázzba állt a testem tőle, egy pillanatig levegőt sem tudtam venni a rám törő, villámcsapásszerű hullámtól, ahogy a testem egészén végigvonult a bizsergés, a mohó, tüzes csók pedig, amiért hátrafordította fejét, csak fokozta az egészet. Tekintetében megcsillant a vágy, mintha a saját tekintetem tükörképe lett volna. - Igaz is... ez rajtam kívül mindenki másnak tiltott övezet - mormogtam viszonylag csendesen, bár ez inkább annak volt köszönhető, hogy ismét eltűnt minden hang a torkomból, és ahogy szabad kezével megtámaszkodott a zuhanyzó üvegén, én is így tettem, tenyeremet a kézfejére simítva, ujjaimmal rákulcsolódva ujjaira, miközben másik kezem tovább folytatta a masszírozását, és ahogy néha megremegett ujjaim alatt, feszülten belenyögtem a mohó csókcsatánkba. Ott tartottam, ahol a part szakad, úgy éreztem, hogy nem bírom tovább, úgy vágytam teste forróságára, mint szomjazó a folyadékra, el is kezdtem fészkelődni a háta mögött, úgy állva meg, hogy tényleg csak egy mozdulat válasszon el attól, hogy testébe merülhessek. Incselkedve ajkába haraptam, közben fenekét még közelebb vontam magamhoz, majd nem kínoztam tovább sem Őt, sem magamat, egy gyengéd, határozott mozdulattal hatoltam belé, ezzel adva meg mindkettőnknek a kegyelemdöfést. Ujjaim gyengéden szorítottak rá ujjaira az üvegen, egy kontroll nélküli nyögéssel adva át magam a feszítő érzésnek, miközben kiszakadtam csókunkból, és ajkam már hajolt is nyakára, finoman ráharapva nedves bőrére, miközben lassan mozgatni kezdtem csípőmet. - Talán ezután már hagylak lefeküdni - mormogtam erőtlen vigyorgással ekkor már vállánál járva, de ahogy újra és újra elmerültem testében, nem bírtam ki, hogy ne nyögjek fel attól a forróságtól, ami testében lüktetett.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Vas. Jún. 26, 2022 11:17 pm
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Honeymoon as a Smolensky
Képtelen vagyok elvonatkoztatni attól, hogy ott áll mögöttem, az pedig, hogy szándékosan próbál nekem ellenállni, úgy tenni, mintha Ő nem érezné még mindig ugyanazt a vágyat, mint én, csak olaj a tűzre. Talán egyetlen perc az, míg elhatározom, hogy a saját fegyverét fordítom ellene és én is megpróbálok hátat fordítva neki a tusolásra koncentrálni, de amint szóba kerül egy olyan egyszerű dolog, mint ez a nyomorult csempe a falon, már tudom, hogy nem fog menni. És igazából nem is akarom, hogy menjen, még akkor sem, ha most már tényleg illene normálisan lefürdeni. Teszek is egy újabb incselkedő mozdulatot, hogy végre megtörjem az ellenállását, fenekemmel simulok hozzá saját magamat is kínozva a mozdulattal, de aztán újfent elhúzódok és még segítőkészen tippet is adok neki, miként kerülhetné el, hogy lásson belőlem bármit is, minek következtében ugye majd megkívánhatna. Morfondírozásán jót mosolygok, be is harapom ajkam burkolt bókja hallatán, de aztán tovább kenegetem magam, szinte már bele is törődök a vereségbe, mikor megérzem hátamon érintését, majd mellkasa forróságát is, miközben kezét végig vezeti rajtam. Tagadni sem tudnám, mennyire vágytam már erre, hogy hozzám simuljon és megérintsen, de a halk sóhaj és testem borzongása kellőképpen el is árul, mikor ágyékával fenekemnek feszül és nyakam bőrét kezdi ajkaival ingerelni. Nem is bírom magamban tartani, mennyire hiányzott már ez az érzés, a közelsége, halkan suttogom el, mennyire vágytam már rá, kérdése hallatán pedig incselkedő mosoly jelenik meg ajkaimon. -Hát kezdtem kétségbe esni, hogy talán igen.- súgom halkan, miközben minden lehetséges módon hozzá simulok, mintha már, vagy ezer éve nem lett volna részem ebben, de ez a játszadozás, míg megpróbálta távol tartani magát tőlem, legalább annyinak is tűnt. Nem mondom, hogy nem fogunk soha nyugodtan, békésen letusolni egymás társaságában, majd szép csendben ágyba bújni, de most valahogy képtelen lennék erre, amikor testemben ott zubog még mindig az iránta érzett vágy, amit csak tovább fokozott a gonosz kis játéka, de hála az égnek, végül inkább áthelyezi az önkéntes önmegtartóztatást a filmezős estéinkre. -Helyes. Ez most amúgy is egy romantikus nászút, ha nem tudnád.- pimaszkodok mosolyogva, finoman végig karcolva fogammal nyaka bőrét, de ahogy keze mellemre csúszik és közelebb von magához, halkan bőrébe sóhajtok és engedve terelgetésének, meg se állok a fülke üvegfaláig. A vérem még jobban meglódul, a testemben lakozó forróság hűségesen követi combjaim közé kalandozó kezét, hogy aztán ott összpontosuljon, kínzón lüktetve izgató érintésétől és hajamba mormogott szavaitól. Halkan felnyögök, ahogy ujja megmozdul rajtam, a légzésem máris tempósabbá válik, miközben újabb és újabb bizsergés cikázik végig rajtam, ágyéka pedig, mintha csak emlékeztetni akarna rá, miként is szokott mozogni bennem, úgy feszül fenekemnek izgató ritmusával.-Elég, ha csak Te nem tudsz.- lehelem halkan, lehunyt szemekkel a választ, ajkamba harapva az élvezettől és attól a vérpezsdítő kavalkádtól, amit okoz bennem, miközben csípőm lágyan Vele mozdul felvéve teste ritmusát, tenyerem pedig a kabin falának feszül. Szabad kezem arcára simítom, levegő után kapkodva, nyögve fordulok hátra, tekintetét keresem, ajkaim ajkaiért kapnak forró, mohó csókot lopva tőle, belemorranva az érzésbe, ahogy nyelvem nyelvére talál.
_________________
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Vas. Jún. 26, 2022 6:34 pm
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Egy kis cinkosság vegyült vigyoromba, ahogy visszavágott és emlékeztetett, hogy a csempével kapcsolatban nekem is voltak benyomásaim, méghozzá nem is olyan régen. Talán éppen ezért volt ennyire hihetetlen, hogy továbbra is lüktetett miatta az egész testem, és az, hogy felidéztem az itt történteket magam előtt, kicsit sem azt segítették elő, hogy állítsak magamon. Éppen ellenkezőleg, lábaimon újra átsuhant az a kellemes reszketés, a gyomromban keletkező góc pedig újra és újra belefeszült a gondolatba. Talán... nem kellett volna minden képkockát aprólékosan felidéznem, kezdve attól, ahogy letérdelt elém, őrjítő ajkai pedig úgy semmisítettek meg, hogy alig maradt belőlem valami. Tényleg elvette minden eszemet, nem tudtam, de nem is akartam szabadulni a rám gyakorolt hatása alól, sőt, valószínűleg önként választottam volna ezt a rabságot nemcsak most, hanem bármikor a jövőben is. A hozzám simuló feneke olyan volt, mint egy kegyelemdöfés, legalábbis az éppen meghajolni készülő önfegyelmem számára, mert az, amit most csináltam, ellent mondott mindannak, amit valójában akartam. Őt, méghozzá mindenestül, és ugyan nem hangoztattam gyakran az érzelmeimet, de éppen annyira volt szükségem a szerelmére, arra az izgalmas, néha ijesztő érzelmi kavalkádra, mint a testére, és arra, amit ezáltal nyújtott. Ki akartam élvezni minden átkozott pillanatot, elkapni, ahányszor csak lehetőségem adódik rá, mert vele ellentétben én nem a vágy csillapodásától féltem, inkább attól, ami ránk várt, és az, hogy baja eshet miattam, sokkal nagyobb kétségbeesést és bizonytalanságot szült, mint az, hogy egyszer majd talán... nem vágyom rá úgy, mint most. Pedig a szívem épp úgy vert tőle, ahogy az elején, ha nem hevesebben, és ezt semmi és senki nem tudta felülmúlni bennem vagy épp elvenni tőlem. - Ha becsuknám a szemem minden alkalommal, mikor olyat látok, ami kibaszottul tetszik, akár szemkötőt is hordhatnék - jegyeztem meg halkan, hangom pedig elég egyértelműen árulkodott a küszködésemről. Pedig nem akartam, hogy nyeregben érezze magát, mert onnantól kezdve már nem volt kétséges, hogy kié a győzelem, akár az ujja köré is csavarhatna, bár nem ez lenne az első vereségem ma este. Fittyet hányva a fogadalmamra, végül tényleg megfordultam, először kezemmel simítva végig hátán, majd mellkasommal feszülve hozzá, bőrömön érezve teste forróságát, de a kezem nem állt meg, egészen az alhasáig jutottam, így vonva közelebb, ágyékommal fenekéhez dörgölőzve. Nemcsak belőle, de belőlem is kibukott egy jóleső, kellemes kis sóhaj, orromat egy pillanatra hajába mélyesztettem, onnan vándoroltam a füléig, majd a füle alatti bőrfelületet pécéztem ki magamnak. - Szerinted kibírnám, hogy ne érjek hozzád? - kérdeztem tőle halkan, és nem is kellett túl messzire mennünk az időben, hogy tökéletes példát találjunk ehhez. Egyetlen órát töltöttünk az étteremben, mégsem bírtam ki öt percig sem, hogy ne érintsem, hol az asztal felett, vagy éppen alatta, a gondolat pedig legalább annyira villanyozott fel, mint az, ahogy elképzeltem, mi mindent tudnék vele kezdeni így, ebben a pozícióban is. Közben már éreztem ujjait a hajamban, majd tarkómon, én viszont továbbra sem mozdultam, csak simultam hozzá, élvezve azt a kellemes bizsergést, amit kivált belőlem már pusztán a közelségével, és apró csókjaival, amiket állam vonalán hintett el, de ahogy újra és újra nekem feszült fenekével, bele kellett harapnom ajkaimba, kérdését hallva viszont akaratlanul is felnevettem. - Megtartom azokra az estékre, amikor csak tévét akarsz majd nézni velem - válaszoltam nem kevesebb pimaszkodással, nem mintha megfeledkeztem volna arról, hogy az az este is éppen úgy indult, mint ez a mostani kis játék. Egy ígérettel, hogy kibírom az estét nélküle, de végül abba is belebuktam. Milyen meglepő. Szabad kezem előre siklott, tenyerembe fogtam mellét, így vonva még szorosabban magamhoz, közben lépve előre egyet, ezúttal már Őt is tolva magam előtt, meg sem állva a kabin faláig. Fojtogatni kezdett a hőség, ezen a szűk négyzetméteren egyáltalán nem jutott hűsítő oxigén a tüdőmbe, de ez nem szegte kedvét a kezemnek, ami hasáról még lentebb merészkedett, szemtelenül nyúlva két combja közé, rögtön kitapintva vágyának fő forrását, az elégedett vigyoron túl viszont még belőlem is kibukott egy jóleső, halk kis nyögés, újra nedves hajába fúrva arcomat. - Ki tudna ennek ellenállni? - kérdeztem, miközben megmozdítottam ujjaimat, körkörös mozdulatokkal kezdve el masszírozni, de csípőm sem állt meg itt, újra és újra nekidörgölőzve fenekének.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Vas. Jún. 26, 2022 3:59 pm
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Honeymoon as a Smolensky
Egyikünk sem tudná megmondani, mire is megy ki a játék, kinek és mit bizonyítunk azzal, ha úgy tusolunk le, hogy közben megpróbáljuk elfojtani az egymás iránt érzett vágyat, bár én, csak azért vettem fel a kesztyűt, mert Ő hozzám vágta. Miután közölte, hogy nekem háttal állva fog letusolni, nehogy lássa a kívánatosabb részeimet, úgy döntöttem, hogy én sem fogok különösebb mozdulatot tenni felé, de amint beálltunk a víz alá és végig néztem csupasz testén, képtelen voltam megállni, hogy ne incselkedjek vele. Mindezt persze burkoltan, mintha csak a véletlen műve lenne, ahogy hozzá simulok, vagy épp kedveskedni akarnék azzal, ahogy megmosom pár mozdulattal a hátát. Végül azonban más taktikát választok, én magam is hátat fordítok neki, miközben szétkenem a habot magamon, Ő pedig hangosan elmélkedni kezd a nászutakról és azok romantikusságáról, de ez legalább olyan szokványos dolog tőle, mint hogy szerenádot adjon az ablak alatt. Joggal feltételezem ezek után, hogy megszállta valami szerelmes démon, jót vigyorgok is magamban ezen, de a beszélgetés itt nem szakad meg, a csempét dicséri, minek kapcsán azonnal megrohanja az elmémet pár forró, túlfűtött emlék, amikor volt szerencsém közelebbi ismeretséget kötni a csempékkel hol homlokomat, hol hátamat hűsítve egy picit vele, de most, csak a tenyerem simítom a felülethez és meg is jegyzem, milyen kellemes érzés. Ördögi mosoly terül el ajkaimon válaszát hallva, ami azt sugallja, hogy talán ugyanazon emlékeknél kalandozik mindkettőnk fantáziája, és bár igyekszem terelni gondolataimat azzal, hogy a víz alá tartom a fejemet is, teljesen veszett ügynek bizonyul, amikor eszembe jut, mit műveltem itt vele legutóbb.-Mintha te nem érezted volna még.- jegyzem meg kacér mosollyal, ajkamba is harapok finoman, ahogy megelevenedik előttem az emlék, miként támasztotta a falat remegő lábakkal és, hogy mennyire nem ért semmit akkor sem a langyos víz, ami most is ránk csurog. Képtelen vagyok nem kihívásként tekinteni arra, amit most művel, mintha szándékosan akarna nekem ellenállni, ezzel pedig csak még jobban arra ösztönöz, hogy azért is megpróbáljam csábítgatni, így végül egy újabb ártatlan megjegyzés kíséretében finoman hozzá érintem a fenekem, így bizonyítva, milyen kicsike is ez a zuhanyzókabin. Bőre forróságától megborzongok, még egy ilyen apró érintkezés is kellemes bizsergést okoz bennem, de feszült lélegzetvételéből azt feltételezem, hogy Ő is ugyanezt érzi, hogy Ő sem tudja figyelmen kívül hagyni az apró impulzust.-Hát csukd be a szemed.- vonok vállat finoman, incselkedő mosollyal ajkaimon, miközben tovább törölgetem magamon a tusfürdőt, de amint megérzem hátamra simuló tenyerét, az egész testem libabőrössé válik, ajkamba harapva kell visszatartanom a kikívánkozó kellemes sóhajt, ami végül mégis csak hallhatóvá válik, ahogy mellkasával hátamhoz simul, tenyere pedig tovább kalandozik testemen. Hiába langyos a víz, ami ránk csordogál, érintése nyomán, szinte lángol a bőröm, ahogy lassú, komótos mozdulatokkal egész az alhasamig merészkedik, kellemesen megborzongok, mikor férfiasságával fenekemnek feszül, amivel nyilvánvalóvá is válik, mennyire nem volt hatástalan a játszadozásom. Buja mosoly kúszik ajkamra, testemmel még jobban hozzásimulok, ahogy fülembe mormog majd a fülcimpámba harap, amitől újabb borzongás fut végig rajtam és valahol a köldököm alatt pihenő keze alatt összpontosul. Szavain elvigyorodok, halkan, kellemesen sóhajtok, ujjaim pedig gyengéden siklanak hátrébb nyakáról tarkója irányába, míg másik kezem a combján talál magának helyet. -Azt hittem, már soha nem érsz hozzám.- lehelem halkan, teljesen átadva magam ennek a szédítő érzésnek, amit a puszta közelsége, bőre forrósága és nyakam bőrét cirógató ajkai okoznak együttesen. -Ennyiből tényleg hasznos, ha pici a kabin.- súgom mosolyogva, orrom végig húzom arca élén, combjáról hasamon pihenő kezére csúsztatom tenyerem és apró, gyengéd mozdulatokkal feszülök neki fenekemmel újra és újra, még tovább ingerelve, mintha nem érezném, hogy már így is idegtépően kemény. Ajkaimmal állára hintek csókokat, csípőm lágy mozdulatai lassan inkább, valami vérpezsdítő lassú táncnak hatnak, mintha egy folytonos ritmusra mozdulnék, amit még csak nem is a szívem diktál, mert az már most őrült tempóban dübörög, ahogy lassan ajkai felé közelítek.-Mi lesz az önmegtartóztatással?- duruzsolom halkan, huncut mosollyal, mielőtt még esetleg meg tudnám csókolni, pimaszul emlékeztetve rá, hogy elbukott, de én meg épp annak örülök, hogy nem sikerült véghez vinnie a tervét. És még, csak nem is látta azokat a részeimet.
_________________
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Vas. Jún. 26, 2022 10:56 am
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Nem volt nehéz felismerni a szándékosságot mozdulataiban, mert legalább annyi aljasság szorult beléjük, mint általában belém, és ha valamit, hát ezt nem kellett bemutatni. Próbára is tette az állhatatosságomat, mert azzal az elhatározással álltam be a vízsugár alá, hogy tényleg, az utolsó pillanatig nem hagyom magam kizökkenteni, vagy legalábbis megvárom, míg Ő adja fel ezt a szándékosan magunkra erőltetett közömbösséget, de ez az érdektelenség már azóta nem létezett, hogy először láttam meztelenül. És nála egy fokkal jobb színész voltam, de azt még így sem tudtam megjátszani, hogy hidegen hagy a feleségem, bármennyire is próbálkoztam. Végül elhúzta rólam a kezét, miután rám juttatott egy kevés tusfürdőt, érintésén azonban tisztán érződött, hogy egy pillanatnyi véletlen nem volt a műveletben, és ahogy lopva hátrapillantottam, rá kellett jönnöm, hogy legalább annyira komolyan gondolta ezt a kihívást, mint én. Bár így nem láthatta a szemtelen, pimasz vigyorgásomat vagy azt, ahogy épp a szemeimet forgatom szavai miatt, azt is inkább jókedvűen, semmint komoly zsörtölődéssel, pedig... minden okom meglett volna frusztráltnak lenni. Itt volt tőlem egy karnyújtásnyira, nekem pedig gúsba kellett kötnöm saját kezeimet, hogy ne akarjam megérinteni, mintha... bármi jutalom járt volna azért, ha kibírom. Jobb híján azzal kellett beérnem, ami így maradt előttem, jót vigyorogva azon, hogy közben visszaidézte az előbbi ördögűzős szavaimat, de én ekkor már a csempe bámulásával voltam elfoglalva. Elég hidegnek tűnt, és ezért a hűs sugallatért momentán bármit meg is adtam volna, de gondolhattam bármire, mindenről Ő jutott eszembe. Erről a kibaszott csempéről is, ahogy nekipréselődik a háta, de ugyanez jelent meg lelki szemeim előtt akkor is, mikor a zuhanykabin oldalára terelődött figyelmem, és rá kellett jönnöm, hogy már egy szimpla, hétköznapi, üres asztalra sem tudnék ugyanolyan hidegvérrel gondolni, főleg azok után, hogy nem egyszer Ő maga volt az én megterített asztalom, az pedig, hogy milyen ízek kavarogtak a számban, mikor testéről falatoztam le a különböző finomságokat... a picsába. - Te már csak tudod - bólogattam nagy lelkesen, utalva a csempe általa említett tapintására, arcom azonban továbbra is arról árulkodott, hogy teljesen máshol járok, gondolati síkon leragadtam valahol a tejszínnel megkent combjai között, de olyan reszelősen köszörültem meg torkomat, mintha valami megakadt volna rajta. Épp csak annyira pillantottam rá, hogy lássam, hogyan áll be a vízsugár alá, én viszont csak a kezemet nyújtottam ki, így nedvesítve be tenyeremet, majd ugyanezzel a lendülettel végigdörzsöltem vele arcomat. Hiába állítottam szándékosan langyosra, a bőrömön már most hidegnek tűnt, de már nagyon az ajkaimat sem akartam harapdálni, mert félő volt, hogy lassan kicsordul belőle a vér. - Túl sok szép emlék köt a mostani kabinunkhoz - bólintottam ismét, utalva az otthoni zuhanyzóra, csak hogy visszatérjek a megkezdett játékba, legalábbis addig a pontig, míg tolta fenekét az enyémhez, így nyerve érvényt szavainak. Feszülten szívtam be a levegőt, közben éreztem megfeszülni állkapcsomat, ajkaim pedig összepréselődtek, így véve fel a küzdelmet az egyre erősebb ingerrel, de aligha volt itt bármi, amibe kapaszkodni tudtam volna, sem fizikálisan, sem mentálisan nem volt hozzá megfelelő eszköztáram. Már pusztán ennyi érintkezés elég volt ahhoz, hogy újra érezzem azt a kellemes, bizsergető áramütést, ahogy szétterjed ereimben és izmaimban. - Bár ne látnám... - bukott ki belőlem, éppen abban a pillanatban, mikor ismét hátrafordultam, tekintetem pedig végigcikázott hátán, talán túl hosszú időt töltve feneke bámulásával, majd egy adott ponton már nem bírtam ki, hogy ne forduljak meg, tenyerem pedig gyengéden hátára simított, mintha ezúttal ebbe a testrészébe akarnám belemasszírozni a tusfürdőt. Nem hagytam viszont sok időt, hogy csak úgy egyszerűen kiélvezhesse, léptem előre egyet, majd még egyet, és miközben elhúztam kezeimet hátáról, mellkasommal simultam bőréhez, a felszabaduló kezem pedig derekára, onnan csípőjére tévedt, de némi simogatás után, jelezve, hogy ez még nem a célállomás, tovább kalandoztam, eljutva egészen az alhasáig. Még talán ideje sem volt felfogni, mikor egy gyengéd, mégis határozott mozdulattal húztam Őt magam felé, ágyékom nekifeszült fenekének, míg én gyengéden fülcimpájába haraptam. - Talán nem is annyira rossz egy kisebb kabin - súgtam oda neki, ajkaimmal ingerelve nyaka bőrét.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Vas. Jún. 26, 2022 9:09 am
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Honeymoon as a Smolensky
Fejemet csóválva nevetgélek, de tekintetemben folyamatosan ott csillog az a mérhetetlen szerelem, ami fogalmam sincs, hogy pontosan mikor és hol keletkezett, de talán annyira nem is számít már. A lényeg, hogy itt van bennem, érzem minden pillanatban és történjen bármi, tudom, hogy ugyanígy jelen lesz. Tisztában vagyok vele, akárhányszor ránézek, akárhányszor végig mérem a testét díszítő tetoválásokat és a mellettük feszülő hegeket, hogy semmiképp sem lesz könnyű Vele élni, az élete részévé válni, lesznek nehéz pillanatok és bizonyára milliószor fogunk még egymás torkának ugrani de, ha végül ilyen vagy ehez hasonló hangulatban zárjuk majd a nehéz napokat, akkor mindent ki fogunk együtt bírni. Nem helyezkedek mellé az ágyra, helyette felvetem a zuhanyzás lehetőségét, ami komoly fejtörést okoz, mintha akkora nagy probléma lenne az, hogy még mindig nem hagyja hidegen a testem a látványa, mindazok után sem, amik történtek, de sikerül elég jól érvelnem amellett, miért praktikusabb mégis együtt zuhanyozni. Beszállok az újabb játékba, már csak azért is, hogy lássam, miként fog nekem hátat fordítva letusolni. -Óvjuk a fákat, vagy mi.- kuncogok halkan, ahogy mellém lép és a fürdőszoba felé kezd terelni derekamnál fogva, a mosoly pedig végig ott virít az arcomon, míg kinyitja a vizet és beállunk alá, attól pedig, csak még jobban kiszélesedik, amikor tényleg a hátával találom szembe magam. Megfordul a fejemben, hogy már csak azért is úgy teszek, mintha teljesen hidegen hagyna a jelenléte, mintha nem lenne számomra piszkosul vonzó még így is, hogy csak a hátával szemezhetek, de feléled bennem a kisördög -bizonyára az, amire korábban gondolt Ő is- és úgy döntök, hogy próbára teszem, ha már ilyen komoly elhatározást tett a tusolás kapcsán. Testem minden lehetséges részével hozzásimulok, mintha csak a tusfürdőt akarnám megkaparintani, de a túlzottan lassú mozdulataim nyilvánvalóvá teszik a szándékosságot, mégis próbálom az ártatlanság palástja alá rejteni. Eloszlatok némi illatos krémet a hátán, mintha csak segíteni akarnék, de érintéseim túlságosan nyilvánvaló élvezettel simulnak forró bőrén és egy pillanatra csípőjén is felejtem tenyereimet, majd mintha csak épp észbe kapnék, gyorsan el is húzom róla őket. Szavaimhoz hűen én magam is hátat fordítok végül, de ott lappang bennem a kíváncsiság, hogy vajon meddig leszünk képesek fenntartani ezt a kínzó távolságot, amikor bőröm minden négyzetcentimétere az érintéséért ácsingózik. Az egyébként sem nagy kabin kínzóan szűknek tűnik a gondolattól, hogy amire vágyom, ott ácsorog a hátam mögött, de valahol élvezem is az egészet, mert míg elosztlatok magamon is egy kevés tusfürdőt, ajkaimon széles vigyor virít. Egyedül akkor tűnik el, amikor megszólal mögöttem, szemöldökeim a homlokom közepéig szaladnak, hátra is sandítok Dimitriyre, mintha csak meg akarnék győződni róla, hogy valóban Ő áll-e még mögöttem és halkan elnevetem magam. -Lehet, hogy inkább hozzád kellene hívni azt az ördögűzőt. - jegyzem meg halkan, bár egy pillanatig sem vitatnám a megjegyzését, mert a mai este igen csak túlszárnyalta a romantika mércémet, de az Ő szájából iszonyúan furcsa ezt hallani. Meg azt is, amikor a csempéről elmélkedik, mintha csak próbálná szándékosan olyan dolgokra terelni a figyelmünket, ami véletlenül sem hoz lázba. Pedig, ha tudná, mi minden jut eszembe az ártatlan szavai hallatán és mekkorát kell nyelnem, amikor eszembe jut, milyen áramütés szerű érzést váltott ki belőlem az a csempe, amikor hozzá préselt korábban, akkor nem dobálózna vele ilyen lazán. Vagy, talán szándékosan teszi? -Igen, igazad van. Nagyon szép.- köszörülöm meg a torkom kuncogva, majd a fal felé fordulva rá is simítom tenyeremet, mintha valóban azon töprengnék, megfelelő lenne-e otthonra is. -És nagyon kellemes a tapintása is.- morfondírozok hangosan, de testem a hűs víz ellenére is felforrósodik, ahogy eszembe jut, milyen okból kifolyólag és milyen helyzetben támaszthatnám egyébként meg magam azon a kurva csempén, de végül inkább bedugom a fejem is a víz alá, mintha ettől várnám, hogy kitisztuljanak a gondolataim. -Viszont a kabin túl kicsi.- szólalok meg végül újra, ahogy kitörölgetem arcomból a vizet, majd szándékosan közelebb hátrálok hozzá és hátsómat fenekéhez érintem. -Látod? Csak pár centi és máris összeérünk.- állapítom meg tudományos arccal, semleges hangon, mintha nem az járna folyamatosan a fejemben, hogy magam felé fordítsam végre és megcsókoljam, hogy tényleg hozzá simuljon mindenem, hiszen a testem folyamatosan ezt akarja, a vérem is ezt dübörgi, hiába is csordogál rám a langyos víz. Semmit nem ér.
_________________
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Szomb. Jún. 25, 2022 9:03 pm
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Jó pár másodpercig csak tűnődtem, a bohókás, megjátszott maszk mögött ténylegesen elgondolkodva azon, hogy vajon észrevenném-e, ha furcsán kezd viselkedni, mert ahogy Ő fogalmazott, megbolondulna, de ha ennek tényleg az lenne az első tünete, hogy teljesen hidegen hagyná a közeledésem, minden bizonnyal azonnal kapcsolnék. - A dúdolgatás már megvan - válaszoltam szemtelenül, csak hogy húzzam az agyát, ártatlan pislogással figyelve, ahogy kereket old, finoman megpaskolva a fenekét. - Lehet, hogy ez nem egy orvos szakterülete lenne, hanem egy ördögűzőé - vontam meg vállaimat, legalább úgy beszélve erről, mintha potenciális veszélyt jelentene, de nem is tudtam türtőzteni magamat, még azelőtt felnevettem, hogy egyáltalán rendesen befejeztem volna a gondolatmenetet. Már amikor belépett az életembe, tudtam róla, hogy másképpen kell majd bánnom vele, mint ahogy azt előtte megszoktam más nőkkel, elvégre megkötötték a kezemet - szó szerint -, bár valahol igencsak hálásnak kellett lennem azért, hogy amúgy nem volt egy tipikusan hisztis hárpia. Abban az esetben nagy eséllyel nem lennénk most itt, sőt, lehet, hogy már régen megfojtottuk volna egymást, mert ha valamit, hát a hisztit kibaszottul nehezen viseltem volna el. Még tőle is, de a sok viszontagság ellenére úgy gondoltam, hogy jól megtanultam nemcsak a teste, de a lelke nyelvét is beszélni, még ha voltak is bukkanók. Meghúztam az üveget, egy cseppet sem hagyva az aljában, és ugyan kellemesen hűtötte a nyelőcsövemet, de volt egy olyan sejtésem, hogy ha ismét eszébe jutna pimaszkodni, valószínűleg semmire nem lenne elég néhány korty kellemesen hideg víz. Nem is akartam újra belegondolni, inkább hűteni próbáltam a gondolataimat, és ezen kicsit sem segített a közös fürdés ötletével. A legrosszabb pedig az volt, hogy nem tudtam eldönteni, szándékosan csinálja-e, vagy sem, bár voltak sejtéseim. - Ahhha - bukott ki belőlem elnyújtva, mikor a környezetvédelmet hozta fel ellenérvként, közben egy óriásit sóhajtva, mint aki tényleg nem hiszi el, hogy ez a mondat egyáltalán elhagyhatta a felesége száját, de közben már mozdultam, hogy én is felálljak az ágyról. - Ezt a környezetbarát oldaladat még nem ismerem - küldtem felé egy pimasz vigyort, de csak egy pillanatra álltam meg mellette, éppen arra a kis időre, hogy derekára fektessem a tenyeremet, így kalauzolva be mindkettőnket a már egyszer felfedezett zuhanyzóba, és már ez a röpke kis gondolat is elég volt ahhoz, hogy görcsbe ránduljon a gyomrom. Mégsem adtam jelét, hogy eszembe jutott, mit is művelt itt legutóbb azzal a kibaszottul izgató szájával, szinte rögtön nyitottam is a vizet, és hogy érvényt szerezzek szavaimnak, szánt szándékkal háttal álltam meg, így folyatva magamra a kellemesen hűs, inkább langyos vizet. Tenyeremmel meg is támaszkodtam a zuhanyzó falában, így hűsölve tovább, mintha egy pillanatra is el tudtam volna vonatkoztatni attól, hogy ott áll valahol mögöttem, de nem hagyott sokáig ejtőzni. Hátamnak feszültek mellei, fenekemnek simult ölével, ami máris megbuktatta a kellemes hűsölés-projektemet, nem mintha egy pillanatig is hittem volna benne. Túl nagy hatást tudott rám gyakorolni, és ebben az volt a legrosszabb, hogy ezt Ő is nagyon jól tudta. Nem láthatta, de ajkaim körül még így is őrizgettem azt a pimasz vigyort, míg tekintetem követte a mellettem elnyúló karját, egészen addig, hogy megszerezte a tusfürdőt. Amit rögtön szét is kent a hátamon, a bizsergés pedig, amit érintése nyomán éreztem, olyan volt, mint az elektromosság. Már áradt is szét testemben, érezve a combjaimban, a karomban, vagy éppen a megfeszülő ütőérben a nyakamnál. Főleg hogy nem is engedett el, kezei végigsimítottak rajtam, pár pillanatig megállapodva csípőmnél, szavai hallatán pedig ajkamba harapva próbáltam visszafojtani egy lemondó sóhajt. Többé-kevésbé sikerült is, és ahogy lopva hátrapillantottam, láttam, hogy tényleg komolyan gondolta. Tekintetem végigpásztázta hátát, erősen saját ajkamba harapva, bár még ez sem száműzte a szemtelen vigyort arcomról, miközben felemeltem kezeimet, és saját mellkasomhoz nyúltam, hogy még jobban szétoszlassam magamon az imént rám jutó tusfürdőt. - Soha nem gondoltam volna, hogy egy nászút ennyire romantikus is lehet - bukott ki belőlem, szavaimon nem is érezhette, hogy amúgy teli szájjal vigyorgok, néha azért hátra lesve, de túl masszív volt az elhatározás bennem, ezúttal nem akartam elgyengülni tőle, bár erről nem ártott volna szólni azoknak a bizonyos részeknek, amik mint mindig, most is idejében jelezték, hogy milyen messzinek gondolják még azt a bizonyos alvást. - Tetszik ez a csempe. Talán beszerezhetnénk otthonra is, ha már úgyis van egy építész a házban - gondolkodtam ismét hangosan, egyre nehezebben állva meg, hogy ne forduljak meg, és ne fordítsam ezáltal Őt is magammal szembe, de fogalmam sincs, miből merítettem végül erőt.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Szomb. Jún. 25, 2022 7:49 pm
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Honeymoon as a Smolensky
Mosolyt csal ajkaimra, ahogy a köszönést követően édes, évődő játékba kezd, miközben karjaiban tartva, szorosan magához ölelve egész az ágyig cipel és velem együtt elhelyezkedik rajta, a pimasz játékot pedig tovább folytatja, amitől csak még szélesebbé válik mosolyom. Úgy beszélünk rólam, mintha valójában nem is rólam lenne szó, hanem egy egész más nőről, ahogy a korábbi kis incselkedésemre visszautal, mikor úgy indultam a szekrény felé, mintha valóban alváshoz akarnék készülődni, pedig valójában mindketten tudjuk, hogy cseppet sem azon járt épp az eszem. Ha nem is húzott volna vissza magához, ha felvette volna a kesztyűt és úgy tett volna, mintha Ő maga is inkább az alvást választaná, valószínűleg én indítottam volna valami aljas támadást ellene, és nem Ő szegezett volna testével a pultnak. De tudta, hogy miért csinálom, hogy mit akarok elérni, mégis megcsillogtatja színészi tudását és úgy grimaszol, mintha annyira bánta volna azt a kis jatszadozást tőlem, de én képtelen vagyok nem mosolyogva figyelni arcát, amin végül meg is jelenik az az imádott, pimasz vigyor, miközben lazít engem ölelő karjain. Nem kifejezetten akarom elhagyni a trónomat és mielőtt megtenném, mellkasára is simítom tenyereimet, miközben szavaimmal próbálom valamiképp biztosítani arról, hogy bármivel is fogok vele incselkedni a jövőben, ha egyszer tényleg inkább aludni vonulok majd ahelyett, hogy kardio edzést tartanék Vele, kezdhet aggódni. Kevés olyan helyzetet tudnék elképzelni, amikor annyira fáradt vagy rossz kedvű lennék, hogy elutasítanám a közeledését, ha pedig komolyabb gondról lenne szó, arról Ő is tudna és valószínűleg nem is próbálkozna. Ezt már biztosan tudom, most viszont olyan arcot vág, mintha épp komoly matematikai számításokat végezne fejben, aminek eredménye egy kérdés, amin újfent elvigyorodok. -Hát, ha egyszer üveges tekintettel, dúdolgatva fel-alá mászkálok a házban, azért akkor sem árt majd orvoshoz fordulni.- válaszolok jókedvű mosollyal, miközben lekászálódok róla, Ő pedig pimaszul fenekemre csap, de csak ajkamba harapva visszasandítok rá, majd ahogy a vizet megszerzem és egy picit oltom a szomjamat, neki is felkínálom az üveget. Míg Ő egy húzásra eltünteti a maradék folyadékot, én egy újabb zuhanyzáson morfondírozok, ami lássuk be, mindazok után, amit műveltünk, talán nem is ártana annyira és talán kellőképpen lehűtené a kedélyeket is, de ezt a gondolatot csírájában el is fojtom inkább. Esélytelen, hogy szűzies hangulatban letusoljak Vele és Ő is erre a következtetésre jut, miután hátra dől az ágyon és karjain megtámaszkodva elkezd hangosan töprengni, tekintete pimaszul végig is mér, mintha csak éreztetni akarná, mely részeimről beszélt, én pedig csípőre vágom kezeimet kacér mosollyal ajkaimon. -Környezetbarátabb, ha együtt tusolunk.- hozok fel rögtön egy ellenérvet, bár kis híján elnevetem magam, mert az említett érv jogos és szép is, csak épp egyáltalán nem nevezném magam a természet élharcosának, aki csupán azért akarna a vőlegényével fürdeni, hogy megmentse a Földet. -Igazán nagylelkű vagy, hogy meghozod ezt az áldozatot.- csóválom a fejem vigyorogva a bohóckodásán, miközben felpattan az ágyról és a fürdő felé kezd terelgetni. Iszonyúan imádom, amikor ilyen játékos hangulatban van, amikor árad belőle a jókedv, bár valószínűleg most leginkább az dobja fel, hogy tudja, mennyire idegesít az, amikor végül tényleg úgy áll be velem a víz alá, ahogy ígérte: háttal nekem. Pár pillanatig a hátát szugerálom és úgy teszek, mintha annyira nem is érdekelne a dolog, de aztán közelebb lépek hozzá, melleim finoman feszülnek hátának, míg ölemmel egészen fenekéhez préselem magam és elnyúlok mellette a tusfürdőért, mintha csak ez lett volna a felelős azért a merényletért, amit elkövettem. -Bocsánat.- szólalok is meg gyorsan, újra felveszem a korábbi távolságot, de ahelyett, hogy a kezembe nyomott tusfürdőt saját bőrömre juttatnám, inkább az Ő hátán oszlatom el gyengéd mozdulatokkal, lassan haladva lefelé dereka mentén egész a hátsójáig. -Talán nekem is el kellene fordulnom, nehogy hatással legyenek rám bizonyos részeid.- kuncogok halkan, ajkamba harapva, ahogy kezem csípője két oldalára simul, de aztán hirtelen elhúzom róla a kezem és egy újabb adag tusfürdőt nyomok tenyerembe, amit már saját testemre kenek, valóban hátat fordítva neki. Vigyorogva bámulok magam elé, úgy érzem magam, mint egy lökött tini, de minden pillanatát élvezem az ilyen játékainknak, ahogy újra és újra incselkedünk egymással, mintha csak azt akarnánk tesztelni, vajon még mindig ugyanúgy hat-e egyikünk a másikra, mint egy órával ezelőtt.
_________________
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Szomb. Jún. 25, 2022 5:27 pm
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Minden bennem lakozó erőre szükségem volt, hogy képes legyek visszatalálni a való világba, hozzá, és bár egy ilyen extázis után kicsit sem esett jól magamhoz térni, de mindig kárpótolt a tény, hogy bárhová is kalandozom, Ő végig velem van. És így még ez a rideg, zord valóság is színesebbnek és kedvesebbnek tűnt, már ahhoz képest, amihez szokva voltam. Mosolyogva olvadtam a csókjába, miután úgy üdvözölt, mintha valami hosszú útról érkezett volna vissza, bár ebben volt némi valóság, viszont nem bírtam ki, hogy ne kezdjek pimasz játékba, úgy téve, mintha tényleg soha nem találkoztunk volna előtte. Nem mintha egy pillanatra is el tudtam volna tüntetni arcomról vagy éppen tekintetemből azt az egyértelmű melegséget, ami éppen annyira jelen volt a mellkasomban is, ami folyamatosan szinten tartott, és ami mellett úgy tűnt, hogy tényleg van értelme ezt az egészet csinálni és folytatni. Mintha visszaadta volna az élet valódi értelmét, olyan színt csempészve az életembe, ami már régen kikopott, és amire nem is gondoltam, hogy szükséges lehet. Most pedig már élni sem tudnék nélküle. Nem is váltam el tőle egy pillanatra sem, végig szorosan magamhoz ölelve testét, míg elballagtam vele az ágyig, majd leültem rá, halk nevetéssel reagálva újabb szavaira, miszerint megpróbált félrevezetni. Ebben mondjuk kérdés nélkül is egyetértettem vele, elég pimasz játékot űzött velem, és abból kiindulva, ami az elmúlt percekben történt, meg is lett a méltó eredménye. - Ki tudja, szinte bármit kinézek abból a nőszemélyből - húztam el a számat, elég erősen rájátszva arra a grimaszra, ami uralma alá vonta ajkaimat, de nem sokáig tudtam őrizni a pókerarcot, egy széles vigyorral szakítva meg az évődő pimaszkodást. Közben lassan engedtem a szorításon, lehetővé téve, hogy ha megunja a jelenlegi felállást, szabadon tudjon mozogni, és fészkelődni is kezdett, de mielőtt megemelte volna magát, még mellkasomra simított, szavait hallva azonban évődve saját ajkamba haraptam, mintha éppen azon tanakodtam volna, hogy fordított esetben, nálam mekkora esélye lett volna annak, hogy csak úgy simán aludni akarnék mellette. De mindketten kiegyezhettünk abban, hogy ennek kurvára semmi esélye nincs. - Ez lesz az egyetlen tünete a megbolondulásodnak? - kérdeztem felvont szemöldökkel, félrebillentett fejjel, de tagadni sem tudtam volna a rajtam eluralkodó jókedvet, és mikor végül úgy döntött, hogy tényleg két lábra áll, kicsit előredőltem, hogy még elérjem a fenekét, gyengéden paskolva rá egy kicsit, mintha csak tovább akartam volna folytatni az állandó játszadozást. A víz mondjuk nem tűnt rossz ötletnek, el is vettem tőle, mikor visszasétált elém és felkínálta, mire kiittam belőle még az utolsó cseppet is, hátha ez segíti a testem lehűlését, mert bár a vágy nyugodni kezdett, de az iménti tüzes együttlétünk okozta forróságot még mindig nem hevertem ki teljesen. És ezt annyira nem is bántam, túl jól esett az a kellemes bizsergés. - Hát, nem tudom, hogy jó ötlet-e - dőltram hátra az ágyon, karjaimmal támaszkodva meg a hátam mögött, úgy téve, mint aki mélyen a gondolataiba merül. - Talán külön kellene fürödnünk, csak hogy... ne hasson rám egyetlen... részed sem - bukott ki belőlem egy mély, elmélkedő sóhaj, tekintetem pedig nem hagyta válasz nélkül, és azzal, ahogy szemügyre vettem melleit, majd tekintetem kicsit lentebb merészkedett, szinte rögtön elárultam, pontosan mely részeire is gondolok. Az egész egy ördögi körnek tűnt, amiben mindig bebizonyítottuk, hogy milyen felesleges időben megfürdeni, mert mire befejeztük, újra lángolt az az őrjítő, mohó vágy, és ez lényegében tényleg feleslegessé tette a zuhanyzást. - De lásd, kivel van dolgod, majd nem nézek oda. Végig háttal fogok állni - vigyorodtam el, egy halk nyögéssel lendülve előre, hogy végül én is két lábra kerüljek, gyengéden terelgetve Őt derekánál fogva, vissza a fürdő felé, majd ahogy előzőleg, most is én nyitottam meg a csapokat. Eszembe sem jutott szégyellni azt a tomboló érzelemkavalkádot, amit Ő váltott ki belőlem, legyen szó akár a szerelemről, arról a fizikai vonzalomról, ami szinte ellentmondott minden fizikai törvénynek, de a poén kedvéért tényleg úgy helyezkedtem, hogy még véletlenül se lássak rá, ajkaim körül egy pimasz vigyorral.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Szomb. Jún. 25, 2022 3:11 pm
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Honeymoon as a Smolensky
Majd' szétfeszíti testemet a vágy, épp ugyanúgy tombol bennem, mint amikor megérkeztünk az étteremből a hosszú, kínzó incselkedései és a liftben történtek után, amikor kapkodó, mohó, heves mozdulatokkal estünk végre egymásnak, de most még az is tesz erre egy lapáttal, ami mindezek után még történt. Ha csak eszembe jut, miként gyengült el ajkaim fogságától, hogyan remegősödött meg térde a zuhany alatt, miközben elélvezett, vagy épp az, amit utána a pulton művelt velem, amilyen őrjítő orgazmust okozott nyelvével és ujjaival, újra és újra összerándul a gyomrom, így mikor végre teste eggyé válik testemmel, már épp annyira hevesen lüktet a vérem, mint bármikor máskor. Hiába telt el alig pár perc a mámor elsöprő érzése óta, heves, szenvedélyes mozdulataitól újra csak levegőért kapkodok, ereimben ismét az a forró, perzselő láva hömpölyög, ami úgy érzem, szép lassan felemészt belülről, ezzel egy időben pedig életre kelti testem minden létező sejtjét, mind egyszerre és ugyanazt akarja, ugyanazért lüktet. Elmosódik minden, a külvilágból, szinte el se jut semmi a tudatomig, egyedül csak Őt érzékelem, gyengéd csókjait a nyakamon, azt, ahogy ebben az őrült ritmusban újra és újra elmerül bennem, hallom édes sóhajait, kapkodó lélegzetét és azt a buja nyögését is, ahogy végül belém engedi magát, ahogy magával sodorja a gyönyör, teste lüktetése pedig, végül engem is elragad. Küszködve próbálok levegőhöz jutni, de olyan, mintha a tüdőmet égetné, marná, ajkaimat feszült, buja sóhajok és nyögések hada hagyja el, izmaim remegve adják meg magukat a mámornak, míg végül nagy nehezen csillapodni kezd ez a mindent elsöprő érzés és végre képes vagyok tekintete után kutatni. Gyengéden simítok arcára, miközben szuszogva, mosolyogva köszönök neki, mintha épp csak most futnánk össze valahol, Ő pedig édesen elmosolyodik, pár tincsemet hátra igazítja arcomból és folytatja az általam kezdett játékot kérdésével, amin halkan kuncogok is egy jót két gyengéd csók között. -Meglehet.- válaszolom halkan, pimasz mosollyal, Ő pedig karjaiban tartva elindul velem az ágyhoz és azon elhelyezkedve ölel magához továbbra is szorosan, mintha pontosan tudná, érezné, mennyire vágyom most erre, mennyire jó érzés a karjaiban lenyugodni teljesen. Olyan békés, olyan biztonságos érezni a teste melegét, az ölelését, hogy szinte biztos vagyok benne, lehetnék épp a világ bármely legjobban őrzött épületében, ott sem érezném ugyanezt, csakis Vele, az Ő ölében ücsörögve, mintha Ő lenne az én külön bejáratú nyugalom-szigetem. -Vagy, csak aljas módon félre vezetett, nem?- kérdezek vissza halkan, a szokásos pimasz mosoly újra megjelenik ajkaimon, mintha csak sikerülne tényleg visszavergődni a valóságba és önmagamra találni, mikor pedig lazít ölelő karjain felkínálva a lehetőséget, hogy elmozduljak, ha akarok, inkább még ücsörgök rajta egy picit és mellkasára simítom tenyereimet. -Ha valaha is képes leszek, csak úgy elaludni melletted egy ilyen este után, akkor mindenképp vigyél orvoshoz, mert tuti, hogy megbolondultam.- kuncogom halkan, ajkam gyengéd csókot lop tőle, majd ha kelletlenül is, de lekászálódok róla és a korábban ott hagyott vizemért megyek, visszaindulva hozzá pedig kortyolok párat a hűsítő folyadékból, megállok előtte és Őt is megkínálom belőle. -Lehet, hogy nem ártana még egyszer letusolni.- morfondírozok végül buja mosollyal, hiszen ha akarnám, se tudnám tagadni, milyen durván megizzasztott, korábban vizes tincseim, most izzadtan tapadnak még mindig bőrömre, a hasam meg ragad az édeskés alkoholtól.
_________________
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Szomb. Jún. 25, 2022 12:53 pm
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Minden mozdulatomból és hangból, amit kicsikart belőlem már pusztán azzal, hogy itt volt velem, éreznie kellett, hogy ez most nem a játszadozások ideje, ezúttal nem fogom kínozni, nem akarom húzni az agyát, hol megállni, hol újra belelendülni, mert egyszerűen képtelen lennék tisztességesen végigcsinálni egy ilyen merényletet ellene. Pedig nem kevésbé élvezetes az a fajta gyönyör sem, de ami most történt és ami dolgozott bennünk, úgy készült kitörni, mint egy hosszú ideje nyugvó vulkán. Még én magam sem értettem az egészet, hisz alig telt el tíz perc a zuhanyzóban történtek óta, az Ő gyönyörét pedig szinte még itt éreztem a nyelvemen, mégis úgy öleltem, úgy mozdultam benne, mintha ezer év után nyílt volna rá alkalmam, hogy újra megkapjam. Teljesen kikészített és megőrjített. Újra és újra mozdítottam csípőmet, Ő pedig velem együtt mozdult, szándékosan ingerelve tovább csipője ringásával, ahogy hagyta, hogy még mélyebbre szaladjak testében, és nem is bírtam ki, hogy ne bukjon ki belőlem emiatt egy erélyesebb nyögés vagy épp sóhaj. Tudta már, hogy mivel ingereljen, még akkor is, ha netán korlátoztam a lehetőségeit, simogató ujjai, hajamba kapaszkodó keze és mohó ajkai, ahogy végigcikáztak nyakamon, csak intenzívebbé tették az élményt. Tenyerem az üvegre tapadt feje mellett, közben nyaka bőrére hintettem apró kis csókokat, mellkasom pedig úgy hullámzott, hogy egy pillanatra attól féltem, itt és most kiszakad belőlem a tüdőm, ha nem jut végre rendes oxigén belé. Az időről már nem is beszélve, olyan volt az egész, mint egy felgyorsult mozgókép, mintha csak pillanatok teltek volna el azóta, hogy felkaptam a pultról, bár a vágy, ami testemen keresztül belé lüktetett, talán ebben a felfokozott helyzetben képes is lett volna arra, hogy ilyen rövid időn belül gyönyörhöz juttasson. Bárhogy is volt, a mámor, ami nem sokkal később végigsöpört rajtam, szinte elmosott mindent, valami vastag, fátyolszerű képződményen keresztül észleltem, ahogy Ő is velem tartott, izmai ezúttal mohóbban szorítottak rám, én pedig ösztönösen Őt karoltam szorosabban, csiklandozó ajkait érezve halántékomnál, mire nagy nyelések közepette képes voltam elengedni az ablaküveget, csak hogy mindkét karommal mellkasomra vonjam, mellei finom birizgálását érezve bőrömön. Még mindig levegő után kapkodtam, de megpróbáltam mérsékelni az ösztön vehemenciáján, továbbra sem engedve ki Őt karjaim közül, azt meg pláne nem, hogy a saját két lábára álljon. Helyette felemeltem a fejemet, megkerestem tekintetét, ami valószínűleg ugyanúgy az enyémet kutatta, az apró kis szó pedig, ami elhagyta ajkát, egy erőtlen, de jókedvű mosolyt csalogatott elő belőlem. - Szia - válaszoltam halkan, ujjaimmal arcélén simítva végig, így tuszkolva el arcából néhány nedves hajtincset, egyenesen a füle mögé. - Ismerjük mi egymást? - kérdeztem, némi komolytalan pimaszkodással, úgy emelve rajta egyet, hogy háta elváljon az ablaküvegtől, lassú, komótos léptekkel indulva meg az ágy felé, és miközben kellemesen, egyre több nyugodtsággal szívtam magamba illatát, leültem a szélére, Őt továbbra is az ölemben őrizgetve. - Mert akit én ismerek, nem olyan régen még mindenáron aludni akart - búgtam fülébe, közben kicsit lentebb hajolva, hogy incselkedve nyaka bőrét harapdáljam, de egy halk nevetés után végül elengedtem, hogy ha netán odébb akarna mászni az ölemből, ne legyen akadálya.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Szomb. Jún. 25, 2022 10:38 am
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Honeymoon as a Smolensky
Talán, csak egyetlen röpke perc az, míg testemnek sikerül megnyugodnia, mert amint magamhoz húzom, átkarolom lábaimmal csípőjét, ajkaim mohón falják ajkait, Ő pedig izgatón ölemnek feszül keménységével, amitől a vérem újra zubogni kezd, a forróság ismét felüti fejét és, már megint eluralja elmémet ez a telhetetlen vágy. Iszonyúan felizgat bőrömbe mormogott szavaival és teste reakcióival, ami semmi másról nem árulkodik, csak arról, milyen mohón vágyik rám, hogy mennyire akar még mindig, annak ellenére is, hogy hányszor estünk ma este már egymásnak, mintha tényleg soha nem lenne egymásból elég. És tényleg nem elég. Hiába az iménti édes kielégülés, a testem újra forrón, lüktetve simul hozzá, ahogy karjaiba emel a pultról és egész az ablakig meg sem áll velem, lihegve feszülök forró bőrének, hátamat a hűs üveglap kínozza, de ez csupán egyetlen másodpercig tart, mert a bennem tomboló hő sokkal erősebbnek bizonyul, csoda, hogy meg nem olvad tőle a felület. Lihegve kapaszkodok nyakába, minden alkalommal megborzongok, ahogy végig simul ölemen férfiassága, ajkaim mohón kutatják övéit, de ahogy a következő előre nyomulással elmerül bennem, még levegőt se tudok venni a bizsergető érzéstől, ami végig vonul rajtam, meg sem állva lüktető ölemig. Nyögése és sóhajai is, csak még jobban korbácsolják vágyamat, már csókolni is képtelen vagyok, csak ajkaiba nyögve emlegetem valamelyik istent, miközben teljesen magával ragad az érzés, ahogy eggyé válunk, de Ő még ekkor is képes vigyorogva pimaszkodni. Még a kábult, édes pillanat ellenére is megvillantok egy kósza vigyort, ujjaim hajába túrnak, tekintetem Övét fürkészi, ahogy ingerlőn végig húzza nyelvét a számon, legszívesebben elmondanám neki, hogy mennyire csak Ő létezik és, hogy mennyire csak Rá vágyom állandóan, de képtelen vagyok megszólalni. Csak abban bízom, hogy a ködös tekintetem és a hangok, amiket előcsikar belőlem minden újabb mozdulatával, kellőképpen beszédesek, elárulják neki, miféle őrült vágy tombol bennem és, hogy milyen olthatatlan ez a szerelem, amit iránta érzek. Ajkaim lefelé vándorolnak parázsló bőrén, ahogy újra képesek mozdulni, nyelvem húzom végig ütőerén, gyengéden az érzékeny bőrbe harapok, miközben testem lángolva hullámzik buja mozdulataiba, csípőm minden egyes lökésénél mozdul felé picit, hogy a lehető legmélyebbre merülhessen bennem, a mozdulataiból és testéből áradó hév pedig, teljesen magával ragad engem is. Már képtelen vagyok irányítani a kikívánkozó hangokat, a kéjes, mámoros nyögéseket és a feszült sóhajokat, egyre vehemensebb mozdulatokkal merül el bennem újra és újra és, bár olykor lassít picit csípője ritmusán, de ezzel is, csak tovább hergel, tovább izgat, míg már a nem is olyan rég átélt gyönyör újra közelebb kerül hozzám. Úgy kapaszkodok belé, mintha már soha el sem akarnám engedi vagy hagyni, hogy Ő engedjen el és ez annyira nem is áll távol a valóságtól, olyan iszonyúan megveszek érte. Ujjaim markáns mozdulattal túrnak hajába, ahogy nyakamhoz hajol, fejem hátra vetem az üvegnek, mintha így akarnék még több helyet kínálni neki gyengéd, erőtlen csókjaihoz, a testem ezer fokon ég, úgy érzem mindjárt végleg elporlad, ahogy izmaim olykor kínzón rándulnak egyet-egyet ezzel jelezve a közeledő gyönyört. Egy pillanatig sem próbálom visszatartani, mert érzem, hogy Őt is ugyanúgy kínozza már, egyre közelebb hajszolja minden heves mozdulat, halkan bőrömre is suttogja, milyen vészesen közelít a vágyott kielégülés felé, de én csak kéjes nyögéseimmel vagyok képes bármiféle választ adni. Pillanatokkal később aztán megfeszül teste, ajkait őrülten izgató, vad nyögés hagyja el, miközben egy utolsó, heves mozdulattal belém hatol, ami épp elég ahhoz, hogy nekem is megadja vele a szó szerinti kegyelemdöfést, mert amint megérzem gyönyörét és belém lüktető férfiasságát, az én testem is megadja magát, levegő után kapkodva, reszketve, nyögve élvezek el. Mindkét karommal magamhoz szorítom, kezem hajába markol, ajkaimat halántékához érintem, mintha csókot akarnék lehelni izzadt bőrére, de képtelen vagyok rá a mámoros, kéjes hangoktól, amik a gyönyör enyhülésével együtt kezdenek csak lassan elhalni, míg már nem marad más, csak reszkető lihegésem és az, ahogy tekintetem kékjeit kutatja. Szavak nélkül beszélek hozzá, tenyerem arcára simít és csak bámulok rá a mámoros ködön keresztül, mintha örökre emlékezetembe akarnám vésni az arcát, minden egyes vonását, miközben belém nyilall a gondolat, az érzés, hogy életem hátra lévő részében ezt az arcot akarom látni, Őt akarom érezni és magam mellet tudni, bármi is történjen ezek után, mert semmi nem fogható ahhoz, amit iránta érzek. -Szia.- súgom halkan, idétlen vigyorral, mintha csak most találtam volna vissza hozzá a mámoros ködből, ajkam gyengéd csókot lehel ajkaira, ujjaim finom, cirógató mozdulattal simítanak arcára, majd halkan szuszogva homlokának támasztom homlokomat.
_________________
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Szomb. Jún. 25, 2022 7:48 am
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Úgy uralta el az agyamat ez a furcsa, mámoros köd, mintha nem leltem volna kielégülésre ki tudja hányszor, és ugyan korábban már számtalan alkalommal estem neki nyelvemmel, ezzel sodorva a gyönyör szakadékának szélére, mégsem tudtam felidézni egyetlen olyan alkalmat sem, amikor ennyire megvadított volna a belőle kibukó hangokkal, izzó tekintetével vagy épp teste folyamatos lüktetésével. Nyilván köze volt ahhoz, hogy hosszú játszadozás előzte meg ezt a nyílt támadást, Ő legalább annyira akart felizgatni engem, mint én Őt, és hiába időzött még ott a zsibbadás testem különböző pontjain a zuhanyzóban történtek óta, képes lettem volna belehalni abba, ha nem kapom meg újra. Mégsem álltam le, tovább hergelve saját magam azzal, ahogyan végignéztem, hogyan söpör végig rajta az orgazmus, hogyan ráng meg teste a nyelvem alatt, miközben izmai finoman ujjaimra szorítanak, a verejték pedig, ami végigfolyt arcélemen, jelezte, hogy talán korai volt az a fürdés, amit nem is olyan régen beiktattunk. Főleg hogy még mindig többet akartam, nem voltam képes itt megállni, tekintetem szünet nélkül követte mozdulatait, nem is pislogtam, miközben íriszeibe kapaszkodtam, Ő pedig közelebb fészkelődött hozzám, és csípőm köré fonta lábait. Én is nyúltam utána, átkarolva derekát, forró, mohó csatát vívva ajkaival, miközben újra és újra nekifeszültem ölének, ezzel is jelezve, hogy még közel sem végeztem vele. Időt, lehetőséget sem adtam neki arra, hogy a gyönyör után megnyugodjon teste, felnyaláboltam a pultról, egyszerre dolgozott bennem az erő és az adrenalin, ahogy magamon tartottam, és a szorításom akkor sem enyhült, mikor megérkeztünk az ablakhoz, Ő pedig beleszisszent a hideg üveg fogadtatásába. Talán nekem is erre lett volna szükségem, egy hűs löketre vagy egy vödör jeges vízre, hogy egy kicsit visszakapjam a józan eszemet, de hajamba kapaszkodó ujjai, és telhetetlen csókja után minden erre irányuló igényem elpárolgott. Nem is áldoztam sok időt arra, hogy ingerelni kezdjem Őt, mert minden porcikájából sugárzott a vágy, és azok után, amit az előbb a nyelvem alatt produkált teste, azt is pontosan tudtam, hogy készen áll rám. Egy hosszú nyögés bukott ki belőlem, mikor elmélyültem testében, de még így, ilyen felfokozott állapotban is próbáltam legalább annyira kapaszkodni a valóságba, hogy ne okozzak neki fájdalmat ezzel a forró szenvedéllyel, ami időközben mindent letarolt bennem. - Nyugi, csak én vagyok - futott át arcomon egy rögtönzött, szemtelen vigyor két lihegés között, miután istent emlegette, ezzel hozva tudtára, hogy bármennyire is ragadott magával a hév, kihozva belőlem ezt a szeszélyes, heves vadállatot, még mindig észnél voltam, és tartottam magam ahhoz a határhoz, ameddig elmehettem vele. Lassan mozdítottam meg csípőmet, már az első mozdulatok során teljesen eltűnve testében, közben ajkai erőtlenül simultak enyéimre, válaszként pedig ingerlően végignyaltam őket, szándékosan nem csapva le rájuk, helyette inkább tekintetébe vesztem, a tüzes pillantása pedig még tovább korbácsolta a már amúgy is feszítő, kínzó lüktetést, ami testem minden létező pontján kontroll nélkül tombolt. Mozdulataim úgy váltak egyre mohóbbá és vehemensebbé, hogy Ő közben végigbarangolta nyakamat ajkaival, néha bőrömbe mártva fogait, mire felszisszentem, de a fájdalom érzete elmaradt, ingerlésére pedig még vehemensebb lökésekkel válaszoltam. Már tényleg nem maradt levegőm, minél szorosabban próbáltam Őt tartani, minden erőmet az egyik karomba összpontosítva, mert a másikkal muszáj volt a hideg ablakba támaszkodnom, de a hűvös érzés alig tartott pár másodpercig, szinte azonnal átvette izzadt tenyerem hőjét. Arcomat a nyaka bőrébe temettem, erőtlen csókokat lehelve megizzadó bőrére, néha szándékosan lassítva a mozdulataim vehemenciáján, de amilyen hirtelen tört utat magának pár perccel ezelőtt a vágy, ami egészen idáig, az ablakig taszított mindkettőnket, most legalább olyan hirtelen kezdett el kacsintgatni rám a közelgő gyönyör is, és nem is voltam képes útját állni. Kontrollt veszítve mormogtam nyaka bőrébe, hogy mennyire nem bírom tovább, az pedig csak tovább bátorított, hogy a teste Őt is elárulta, megsúgva, hogy jó úton haladok, és talán nem hagyom cserben félúton. Abban sem voltam biztos, hogy egyáltalán értelmes, összefüggő szavak hagyták-e el ajkaimat, miközben minden izmom megfeszült, egy elnyújtott, vad lökéssel adva át magam az orgazmusnak, egy legalább annyira elnyúló, mámoros nyögés kíséretében, miközben csípőm még újra és újra megrándult, apróbb lökésekkel élvezve ki a gyönyör minden pillanatát, ami letarolt és elmosott mindent.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Pént. Jún. 24, 2022 10:36 pm
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Honeymoon as a Smolensky
Csak még tovább tüzel az, ahogy teste reagál rám, ahogy felnyög, majd velem együtt levegőért kapkod érintésem nyomán, de nem hagyja, hogy sokáig ingereljem, helyette lefelé indul nyakam mentén, nyelvével mohón kalandozva bőrömön, a vérem pedig, már attól pezsegni kezd, ha csak belegondolok, mi lehet a célállomása, de ahogy el is jut odáig és megérzem ölemen az izgató, kényeztető mozdulatait, már nem bírom visszafogni a kikívánkozó nyögést. Teljesen elgyengít a vágy, a vérem felpezsdül, őrjítő iramban zubog ereimben, a szívem majd' kiszakadt a helyéről, olyan hevesen dübörög mellkasomban, miközben a mámor kínzón kóstolgatja testemet, egyre csak közelít felém, Dimitriy pedig minden egyes mozdulatával, csak még közelebb taszít hozzá. Kezéért nyúlok, ahogy elakad lélegzetem, olyan erősen fogok rá, mintha tényleg kapaszkodót keresnék ebben a világban, de Ő is rászorít ujjaimra, mintha így akarná éreztetni velem, milyen vadul dolgozik benne is a vágy, mennyire izgató számára is mindaz, amit velem művel, ahogy végül nyögve, reszketve élvezek el ajkai és nyelve kínzó játékától. Levegő után kapkodok, míg testemen újra és újra végig hullámzik a gyönyör, Ő pedig, már csak akkor áll le kényeztető mozdulataival, mikor nagy nehezen újra magamra találok, ki is követelem magamnak csókját, ami még mindezek után is olyan izgatóan hat rám, hogy a testem forróságának ideje sincs enyhülnie. Karjait derekam köré fonja, úgy szorít magához, mintha attól félne, hogy elveszíthet, én pedig nyakát és csípőjét átkarolva kapaszkodom belé, szavaiba újra beleborzongok, nagyokat nyelve, szuszogva szorítom homlokom homlokához, még mindig megrészegülve az iménti gyönyörtől. Egészen magához húz, férfiassága keményen feszül ölemnek, mintha csak így akarná alátámasztani elsuttogott szavait, a vérem pedig tovább dübörög bennem, igazából le sem tudott nyugodni teljesen. Vágyakozva sóhajtok, ahogy leemel a pultról, ajkaim mohón követelik övéit, nyelvem vad táncot jár nyelvével, míg elindul velem, de csak akkor válik nyilvánvalóvá, merre is tartunk, mikor hátam a kellemetlenül hűs üveghez ér. Felszisszenek, belemorranok csókjába, hajába túrok, ahogy izgatón ajkamba harap, kapkodva simítom bőrét vagy épp körmöm húzom finoman végig rajta, miközben ágyéka őrjítő mozdulataitól visszatér az a mindent felemésztő forróság a testembe, ami lüktetve perzsel belülről, amint teljesen hosszával elmerül bennem. -Istenem...- nyögöm ajkaiba elfúló hangon, teszek is pár kísérletet, hogy megcsókoljam, de talán egész életemben nem sikerült még ilyen esetlenül kiviteleznem mindezt, mert egyszerre küzd bennem ez a tomboló vágy és az ösztön, hogy levegőhöz próbáljak jutni. Végül, inkább, csak ajkaihoz préselem enyémeket, közéjük nyögök, onnan kapok újra és újra levegő után, ahogy testem lüktetve magába fogadja, miközben magamhoz szorítom, melleim mellkasának préselem, bőre forróságától pedig, tetőtől-talpig libabőrössé válok.-Imádom, hogy ilyen heves vagy.- nyögöm halkan, ajkaim nyakára vándorolnak, csókot lehelek rá, nyelvem húzom végig bőrén vagy épp fogaimmal harapok bele gyengéden, szinte teljesen megveszek attól, amit velem művelt és, amit még valószínűleg itt, az ablaknál művelni.
_________________
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Pént. Jún. 24, 2022 6:56 pm
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Ezen a ponton már képtelen voltam leállni, és ugyan jogosan gondolta azt, hogy talán éppen a következő pillanatok egyikében fogok elhúzódni tőle, csak hogy még tovább húzzam az agyát, de már nem volt olyan része a testemnek, ami ne égett volna tőle, és ne akarta volna megkaparintani a gyönyörét. Pedig így indult ez is, hosszadalmas, idegtépő játékot akartam vele űzni, főleg miután pimasz szórakozásba kezdett velem, és önmagamat hazudtoltam volna meg, ha ezekre nem kap méltó választ. Arra azonban még én sem készültem fel, hogy ennyire megbolondít majd, és hogy nem is fogok hallani semmi mást a vére zubogásán, a szíve vad kalimpálásán, vagy éppen lihegésén kívül. Ugyanaz zajlott le bennem, mint az étteremben vagy épp a liftben, ajkamba harapva, kínlódva, míg végül célt érhetek, csak most éppen kibaszottul nem volt semmi, ami akadályozhatott volna abban, hogy elélvezzen tőlem. Tekintetemmel csak pár másodpercig követtem kalandozó ujjait, ahogy végül rám markolt, a vágy pedig újra végigrobogott a gerincem mentén, legalább olyan intenzitással, mintha gyors egymás utánban több ostorcsapást is mértek volna a hátamra, és ahogy mindketten levegő után kapkodtunk, Ő pedig erősen belém kapaszkodott, már tudtam, hogy Ő sem, de én sem fogom sokáig bírni ezt a lüktető kalandozást. Tekintetem csak arra a pár pillanatra szakadt el az övétől, míg összeszorítottam szemhéjaimat, de már indultam is lefelé, először a nyakán kidudorodó éren húzva végig nyelvemet, majd mellei között, át a köldökén, elmosolyodva azon, hogy még mindig éreztem a kesernyés alkohol ízét a bőrén, majd mohó nyelvem rátalált teste legforróbb pontjára, szinte rögtön azt a ritmust véve fel, amit a folyamatosan mozgó ujjaim is diktáltak. Ennél egyértelműbben már nem is akarhattam volna a mámorát, teste meg is feszült nyelvem alatt, éreztem az apró rándulásokat, Ő pedig, mint akinek már nem együttműködőek az izmai, teljesen hátradőlt. Az izzó kavalkád, ami kiült arcára, újra és újra gócpontot képzett a gyomromban, befeszült tőle az ágyékom, és csak arra tudtam gondolni, mennyire szeretnék a saját ujjaim helyében lenni, elmerülni benne, hogy úgy hajszoljam mindkettőnket a gyönyör felé, a puszta gondolat pedig elég volt ahhoz, hogy akaratlanul is kibukjon belőlem egy kis nyögés, miközben nyelvem továbbra sem tartott egy másodpercnyi szünetet sem. Szabad kezem végigsimított combja finom bőrén, mikor a vállamra helyezte lábát, talán nem látta, de elégedett vigyor szakította félbe pár pillanatra nyelvem rutinos mozdulatait, csak hogy újult erővel hajolhassak vissza rá, tovább ingerelve Őt nyelvemmel, de ahogy keze az enyém után kezdett kutatni, elengedtem combját, ujjaim rámarkoltak az övéire, egyre határozottabban, vehemensebben érintve Őt nyelvemmel, folyamatosan a hangokra figyelve, amik elhagyták ajkait. Nem tudtam volna megmondani, hogy szándékosan csinálja-e, de teste jelzései mellett a hangja is tökéletes irányadó volt, ezekből tudtam, hogy mikor kell még gyorsabb ritmust vagy erősebb mozdulatokat választanom, és elég volt arcára pillantanom, hogy egyértelművé váljon, mennyire jó úton haladok. Nemcsak Ő, én is rászorítottam ujjaira, mikor elragadta tőlem a gyönyör, és úgy remegett meg nyelvem alatt, mint a friss tavaszi harmat. Nem hagytam fel mozdulataimmal, nyelvem még jó párszor lerótta a már megszokott köröket, addig folytatva, míg testén végig nem futott az a kellemes, csiklandós érzés, mire felegyenesedtem, és gondolkodás nélkül kaptam a felkínált ajkai után. Még mindig zakatolt a szívem, miközben karommal átöleltem derekát, úgy szorítottam magamhoz, mintha fennállt volna a veszélye annak, hogy egyszer csak eltűnik a pultról, és ahogy csókunk közben homlokom ismét nekidőlt a homlokának, kibukott belőlem egy küszködő sóhaj. - Iszonyúan felizgat, ahogy elélvezel - mormogtam bele ajkaiba, közelebb húzva Őt a pult széléhez, hogy ágyékommal neki feszülhessek, mintha csak így akartam volna jelezni, hogy bármi is történt az esténk eddigi részében, továbbra sem szűnt meg a vágyam, és ezt csak táplálta az, hogy láttam Őt a gyönyörben úszkálni. Nem is mondtam semmi mást, alá nyúltam, hogy leemeljem a pultról, ehhez pedig kapóra jött, hogy lábait a csípőm köré fonta, és anélkül, hogy elszakadtam volna szájától, visszasétáltam vele a panorámás ablakig, ezúttal a hátát préselve a hideg üvegnek. Gyengéden ráharaptam ajkára, csak hogy éreztessem vele, mennyire nem vagyok képes türtőztetni magam, közben még szorosabban vonva csípőm köré lábait. Újra és újra nekifeszültem ölének ágyékommal, így ingerelve Őt és saját magam is, egészen addig, míg a következő előrenyomulásnál el nem merültem benne, a már régóta vágyott érzés pedig előcsalogatott belőlem egy elnyúló, mély nyögést.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Pént. Jún. 24, 2022 4:43 pm
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Honeymoon as a Smolensky
Egész eddig a nagy szerelmes szavak vagy filmes jelenetek, csupán túlzó, nyálas baromságoknak tűntek, mikor a főhős arról zeng ódákat, miként dobban hevesebben a szíve, forrósodik fel a teste és akadozik lélegzete szerelme tárgyától, attól a másik személytől, aki valamilyen érthetetlen módon teljesen másképp hat rá, mint előtte bárki. De most már belátom, hogy mindez nem túlzás, nem valami romantikus kamu, mert valahányszor hozzám ér, megcsókol vagy csak rám villantja szerelmes, vágyakozó tekintetét, ugyanezeket produkálom. Ha pedig úgy esik nekem, ilyen hévvel, mint ahogy most is falja bőrömet, ahogy mellbimbóimat ízleli ajkaival és nyelvével, már annyira nem is az érdekel, hogy levegőt kapjak, csak hogy tovább taszítson ebbe a mohó élvezetbe. Sóhajtva, lihegve, kapkodó mozdulatokkal kapok ajkaiért, a testem szinte, már reszket a vágytól, miközben érintése lüktető ölemre talál, de a régóta vágyott csókot kénytelen vagyok félbeszakítani, ahogy ujjaival belém hatol, felnyögök a heves borzongástól, ami végig fut testemen, ajkai nyelik el valamicskét a buja hangot, mint ahogy az Ő izgató morranását is, miközben sóvárgó tekintetem kékjeit kutatja. A vérem vadul dübörög, lávaként zúdul bennem, belülről mardosva kínzó forrósággal bőrömet, hátamon verejtékcseppek jelennek meg, bár meglehetősen nevetséges próbálkozás ez arra, hogy hűteni próbálják felhevült testemet, mert a bennem tomboló hőséget már régóta tudom, hogy csakis Ő képes ideig-óráig enyhíteni. Kérem is, szinte könyörgök azért, hogy folytassa kínzó mozdulatait, hogy tovább terelgessen az áhított gyönyör felé, rekedtes hangja és válasza pedig, csak tovább korbácsolja ezt a szűnni nem akaró vágyat bennem, elsöpörve minden kétséget afelől, hogy kínozni akarna. Egyik kezemmel úgy kapaszkodok belé, mintha az életem múlna rajta, de a másik bőrén kalandozik, határozottan markol kemény vágyára, izgató nyögésére magam is nyögéssel válaszolok, miközben küszködve kapkodok levegőért, mintha legalábbis a maratonon futnék épp. Szinte lángra lobbantja testemet, ahogy fokozza a tempót, elhúzza magát tőlem, Ő maga is lentebb húzódik, nyelve buján járja végig forró bőrömet, míg végül ölemre nem talál, újabb kéjes nyögést csikarva ki belőlem azzal, ahogy megnyal, ahogy tovább fokozza az élvezetet kényeztető mozdulataival. Mivel kapaszkodó nélkül maradtam, ismét megtámaszkodok tenyereimen, de a karom rögtön lentebb enged, mintha már arra sem lennék képes, hogy megtartsam magam, izmaim reszketnek, ahogy könyökeimmel próbálom megtartani súlyomat, de végül feladom a küzdelmet, csak elterülök a pulton és hajamba túrva, lihegve próbálom átvészelni mindazt, amit a testem produkál. Lábaim vállaira helyezem, csípőm önkéntelenül is ajkaiba ring, ujjaira mozdulok, mintha már Ő járna bennem ezzel az őrjítő, kínzó tempóval, kezemmel hajába túrok, tincseibe markolok, miközben légzésem egyre jobban, egyre hosszabb időre akadozik. Izmaim újra és újra kínzón megrándulnak, szinte összezsugorodik körülöttem a világ, kezem kezéért nyúl, összekulcsolom ujjainkat, mintha attól félnék, végleg elveszek, ha nem kapaszkodhatok belé, aztán felemelem a fejem annyira, hogy szemeim elé kerülhessen az izgató, buja látvány, ahogy combjaim közül pillant fel rám vágytól csillogó íriszeivel. Hangos, erélyes nyögés hagyja el ajkaimat újra és újra, ahogy testem reszketve átadja magát az orgazmusnak, ami úgy söpör végig rajtam, mint egy kibaszottul gyönyörű, félelmetes vihar. Szabad kezemmel izzadt hajamba túrok, csípőm reszketve járja buja táncát, míg végül nagy nehezen csillapodni látszik ez a gyönyörű káosz körülöttem és képes vagyok szapora légzésem közben nyelni is egyet vagy épp kinyitni a szemeimet. -Istenem, ez annyira...- lihegem halkan, keresem a megfelelő szavakat, de képtelen vagyok bármit is mondani, csak levegőért kapkodok és nyeldesek, miközben ajkaimra elégedett, buja vigyor kúszik, finoman bele is harapok az alsóba, tekintetem Őt kutatja, mintha máris attól félnék, hogy ebben a csodálatos kavalkádban elvesztettem valahol, ha pedig rátalálok, már húzom is magamhoz egy forró, tüzes csókra. -Elképesztő vagy.- suttogom ajkaiba halkan, még mindig küszködve minden egyes lélegzetvételért. Átkarolom nyakát, hajába túrok finoman, lábaimmal körül ölelem csípőjét, miközben testem nagy nehezen megnyugszik valamennyire, de forró bőrét magamon érezve, ez nem teljesen sikerül.
_________________
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Pént. Jún. 24, 2022 3:03 pm
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Mióta csak ismertem, próbáltam választ találni arra, hogy honnan ered ez az őrjítő vágy, amit újra és újra életre hív bennem, ami megállás nélkül lüktet, és halvány jelét sem mutatja annak, hogy képes lenne lecsillapodni vagy netán megszűnni. Volt, hogy levegő után kapkodtam, a következő pillanatban pedig már megfeledkeztem az oxigénről, mintha nem is egy természetes, automatikus reflex lett volna, izmaim túl gyakran remegtek meg, ahogy testét éreztem ujjaim alatt, és mindennek a középpontjában ott állt Ő. Még mindig egy hullámvasúton ültem vele, jelenleg egy olyan magasságban járva, ahol már tényleg elfogyott minden levegő, és ami végigcsiklandozta a légcsövemet, az inkább tűnt forró, már-már égető füstnek, semmint oxigénnek. Nemcsak az érzéseimet tette állandóan próbára, hanem a józan eszemet is, amihez minden helyzetben, kivétel nélkül ragaszkodtam, mégis, miatta annyi mindent söpörtem a szőnyeg alá, annyira ki akartam érdemelni, hogy bármivé váltam volna, csak hogy ne csalódjon bennem. Úgy tűnt, akárhányszor is tesz minket próbára az élet, álljuk a sarat, Ő pedig napról napra ugyanazzal a mohó szerelemmel pillantott rám, és nem is akartam belegondolni, hogy milyen lenne állni ezt a jelenleg tüzes, őrjítő pillantást, ha újra közömbösen, dühvel és gyűlölettel tekintene rám. Ajkai helyett mellére hajoltam, nyelvemmel ingerelve hol az egyik, hol a másik bimbóját, egyenesen tekintetébe mélyedve, miközben ujjaim combja belső felét cirógatták, megnevezhetetlen formákat simítva bőrére. Mindent látni és érezni akartam, teste pedig beszélt hozzám, szavak nélkül hozva a tudtomra, hogy mire vágyik, már pusztán a gondolatba is belefeszült ágyékom, főleg ahogy hajamba túrt, így tartva szelíd fogságban, mégis tökéletesen érzékeltette, hogy a bennem tomboló hév átköltözött az Ő mozdulataiba is. Imádtam a hangokat, amik elhagyták ajkait, nem is tudtam ellenállni a késztetésnek, hogy ajkai után kapjak, szabad kezemmel hajába markolva, és ahogy nyelve az enyémre simult, ajkai pedig mohó csatát indítottak az enyém ellen, már beláttam, hogy ez is egy olyan harc volt, amiben nem volt szégyen veszíteni. A láz, ami mindent eluralt körülöttem, még erősebben szorította a gyomromat, egyre nehezebben tudtam küzdeni az ösztön ellen, ami azt diktálta volna, hogy markoljak ismét combjaira, és addig húzzam ezen a kibaszott pulton, amíg rám nem simul szűk teste, mégis nagyot nyeltem, és anélkül, hogy kiszakadtam volna csókunkból, ujjaim finoman testébe csusszantak, izmai pedig megfeszültek. Nem bírtam ki, hogy ne morranjak fel én is, de csókunk felfogta az erős hangot, nyögése pedig szintén ott veszett el, ahol az én morajlásom is. - Szerinted képes lennék abbahagyni? - kérdeztem vissza rekedten, valami szemtelen mosolyfélét villantva felé, bár joggal merült fel benne, nem egyszer játszottam el vele, hogy a játszadozás kellős közepén vontam meg tőle a gyönyört, de most egyszerűen képtelen lettem volna megálljt parancsolni magamnak. Arra csak akkor voltam képes, mikor még maradt némi józan ész, amibe kapaszkodhatok, de jelenleg híján voltam a józanságnak, és kicsit sem bánkódtam miatta. Benne viszont még így is maradt valamennyi, miközben elsuttogta azt az apró kis Kérlek szócskát, kezei pedig új erőre kaptak, már csak azt érezve, hogy rám markol, mire homlokom még erősebben tapadt az övéhez, szabadon engedve egy nyögésbe csomagolt sóhajt. Ingerlő mozdulataival zárt börtönbe ujjai között, válaszcsapásként ujjaim gyorsabb ritmust választottak, úgy mozdítva őket testében, mintha én mozognék benne. Közel álltam ahhoz, hogy felülírjam a saját terveimet, és belé hatoljak, ekkor azonban kíméletlenül saját ajkamba haraptam, mintha ettől vártam volna a józanodást, még azelőtt húzva ki magamat ujjai közül, hogy sikerrel járhatott volna, de már nem tudtam megállni, hogy nyelvem ne vándoroljon le lábai közé, és míg ujjaim szapora tempót diktálva mozogtak ki és be, nyelvem rátalált vágya fő forrására, mohó mozdulatokkal masszírozva Őt, már most bizton tudva, hogy amint itt végzek vele, és képes lesz felállni a pultról, meg sem állok majd vele az ablakig.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Pént. Jún. 24, 2022 1:47 pm
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Honeymoon as a Smolensky
Az egész testem lángol attól, ahogy újra és újra végig néz rajtam, amilyen vágyról árulkodik tekintete, ugyanakkor egyértelműen látszik benne a fenyegetés is, hogy a korábbi pimaszkodásaimért, most meg fogok fizetni, ráadásul kamatostól, ettől pedig, csak még vadabbul lüktet bennem a vér. Ha csak megpróbálom elképzelni, mi mindent tervezhet velem, máris összeszorul a gyomrom és úgy érzem magam, mint egy préda, amit épp most kebelezett be a ragadozó, vagy épp a vadász. Egy nagyon szexi vadász, aki úgy néz rám, mintha nem is látott volna még hozzám foghatót, ajkába harap, mintha így próbálna józan maradni, miközben egész a térdemig halad apró csókjaival és közelebb ránt magához combjaimnál fogva egy sikoltást csikarva ki ezzel belőlem. Halkan kuncogok, de már le is lohad arcomról a mosoly, ahogy tekintetében megcsillan az a pimasz, játékos fény, miközben a köldökömbe tölt egy kevés italt, a kicsurranó cseppeket pedig gyorsan el is tünteti rólam nyelvével, az érzéstől megborzongok, halk, kéjes sóhaj hagyja el ajkaimat, de egy pillanatra sem veszem le róla tekintetemet. Teljesen felhevül a testem a kissé csiklandós, mégis izgató érzéstől, hogy rólam kortyolgatja a szeszt, bár őszintén csodálom, hogy nem párolog el rólam, olyannyira lángol mindenem és ezen szavai sem segítenek, felsóhajtok válasza hallatán és ajkamba harapva próbálom észhez téríteni magam. Parázsló tekintete megbűvöl, képtelen vagyok arcáról elvenni pillantásomat, ajkaiért áhítozok, hogy érezhessem őket ajkaimon, de hiába emelkedtek fel picit, Ő inkabb melleimre tapad mohó szájával, nyelvével kényezteti a mellbimbómat, amitől már kénytelen vagyok felnyögni, miközben kezemmel gyengéden hajába fúrok. Máris levegő után kapkodok, pedig még csak ezek után indul igazán támadásnak, ahogy keze combomra téved, cirógatja az érzékeny bőrt, lassan ölemre talál, amitől feszülten fújtatok egyet, kéjesen sóhajtok, de még mindig képes tovább szítani bennem a vágyat azzal, ahogy gyengéden bőrömbe harap. Kezem tarkójára mar, tüdőmet égeti a levegő, valahányszor próbálok magamba szívni belőle, de aztán már annyira nem is érzem szükségesnek, mikor hajamba túr és magához von perzselő, tüzes csókra. Nyelvem mohón kergeti Övét, melleimmel mellkasának feszülök, sóhajtva, lihegve falom ajkait, mintha az életem múlna rajta, de ahogy ujjait finoman belém csúsztatja, mozdulatlanul levegő után kapok és szabad kezem nyaka oldalára csúsztatom. Ajkam épp csak érinti övét, szájába nyögök, ahogy testemen végig cikázik a borzongás és, csak némán, vágyakozva fürkészem tekintetét pár hosszú pillanatig. Tökéletesen ért hozzám, tudja, hogy mivel és hogyan tud a legjobban feltüzelni, az ilyen édes bosszúi pedig épp emiatt olyan veszélyesek, de cseppet sem bánom, még közelebb feszülök forró bőréhez -már, amennyire a helyzet engedi-, nyakát finoman átkarolom és reszketeg sóhajaim közepette gyengéden, lágyan cirógatom ajkait ajkaimmal. -Ne hagyd abba...- lehelem, nyögöm halkan, a torkom teljesen kiszáradt a vágytól, nyelek is egy nagyot, miközben tekintetem továbbra is lázas pillantását kutatja, de azért egy apró, buja mosolyt magamra varázsolok valahogy, ahogy újra megszólalok elismételve a szót, amit Ő is odasúgott nekem a zuhanyzóban. -Kérlek.- súgom halkan, ajkam tovább ízlelgeti övét, kacérkodik vele, szabad kezem pedig végig húzom mellkasán, körmeimmel finoman karcolva bőrét, míg végül rá nem találok férfiasságára, határozottan rá is markolok és lassú, gyengéd mozdulatokkal kezdem ingerelni. Valószínűleg, keresztbe húzom ezzel a számításait, de nem bírom megállni, hogy ne érintsem, hogy ne akarjam érezni lüktető vágyát, amikor épp úgy érzem magam, mint aki kész lenne itt a helyszínen lángra kapni. Piszkosul akarom Őt, újra és újra, kifulladásig.
_________________
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
2023. május 1-jén az óriások vezére összehívta tanácsát, amelyre a nornát is meghívta, aki segített neki az istenekkel szemben. Kezdetben úgy tűnt, ez alkalommal sem történik majd semmi különös, ám amikor Hildr távozásra készült, fültanújává vált két óriás sutyorgásának, s a hallottaktól égtelen harag támadt a norna szívében. A szavak arról szóltak: Thrym azt tervezi miképpen szabadulhat meg Hildr-től, mivel a norna követeléseit nem kívánja a nagyhatalmú óriás teljesíteni, akkor sem, ha az átokkal legyőzik és feledésbe taszítják az isteneket. Hildr elnyomta abban a pillanatban dühét, s ahelyett, hogy szembesítette volna Thrym-et rossz döntésével, a norna úgy határozott, megbosszulja, amiért megpróbálták kijátszani. De nem kapkodott el semmit sem, és mindent gondosan előkészített.
Jelenleg 117 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 117 vendég :: 1 Bot és A legtöbb felhasználó (386 fő) Szer. Okt. 16, 2024 2:56 pm-kor volt itt.