Honeymoon as a Smolensky

Izgató a gondolat, hogy pontosan tudom, mi jár a fejében, miközben ajkaim közé veszem ujját és a lehető legbujább módon tüntetem el róla az édes krémet, mert az emlékeim nekem is felelevenednek az iménti forró percekről, amíg kényeztettem, míg végül el nem élvezett. Tekintete olyan mohó vágyakozással követi mozdulataimat, hogy attól képtelen lennék nyugton maradni, hallom, ahogy elakad lélegzete is, miközben nyelvem mohón siklik végig ujján és csípőm is lassú táncba kezd, ezzel ingerelve tovább Őt és magamat is. Már attól is libabőrös leszek, ahogy sóhajt, nyelvemmel végig simítok ajkain, halkan nyögök egyet, ahogy markáns mozdulattal hajamba markol, vad, mohó csókjától pedig, csak még őrültebb tempóba kapcsol a vérem, már az egész testem lüktet a vágytól, hogy ölemnek feszülő férfiasságát a lehető legmélyebben magamban érezzem.
Nyelvünk vad táncát félbeszakítom, ajkaim állára, nyakára vándorolnak, hogy forró csókokkal izgassam tovább, mintha így törlesztenék az iménti nutellás mutatványáért, csak épp én kihagyom az egészből az édességet. Én Őt akarom ízlelni, az Ő mámorító illatát akarom érezni, mint valami kibaszott függő, miközben halkan megosztom vele az első éjszakánkkal kapcsolatos gondolataimat, válasza hallatán pedig akaratlanul is bőrébe mosolygok. -Lehet, hogy az is kevés lesz ahhoz, hogy kiélvezzem a nyereményemet.- kuncogok bőrébe, testem önként mozog tovább rajta, mintha már nem is én uralnám mozdulataimat, hanem ez a fojtogató vágy, ami egyszerűen képtelen elapadni vagy enyhülni. -De igyekezni fogok.- duruzsolom nyaka bőrébe, nyelvemmel ingerelve újra, hogy egyre bujább sóhajokkal reagálva az érzésre, ahogy lüktető ölemnek feszül, ahogy fenekemre markol, míg végül, a következő mozdulattal magára húz, én pedig bőrébe nyögve, levegő után kapva élvezem ki az ismerős, édesen feszítő érzést.
Pár mély, öblös sóhaj után végül, mikor egyértelművé válik, hogy rám bízza a folytatást, ismét hajába túrok, ajkaim vágyakozva kutatják övéit tüzes, forró csókra invitálva őket, miközben lassú, izgató tempóban mozogni kezdek rajta. -Imádom, amikor bennem vagy.- lehelem szájába mohó nyelvmozdulataim közben, majd gyengéden ajkába harapok, miközben tenyereim végig csúsztatom bőrén le egészen mellkasáig és egy gyengéd, de határozott mozdulattal lökök rajta egyet, hogy elterüljön az ágyon.
Pimasz vigyorral hajolok fölé, kezem gyengéden arcára simítom, újabb forró csókot lopok tőle, de végül ismét ülőhelyzetbe küzdöm magam és anélkül, hogy elvonnám róla pillantásom, lassan, komótos tempóban mozogni kezdek rajta előre, hátra, előre, hátra.
Ahányszor csak teljesen elmerül bennem, sóhajtok, fújtatok vagy épp nyögök egyet, tenyerem finoman hasfalán tartom, körmeim olykor gyengéden bőrébe mélyednek, végül fokozatosan hevesebb tempóra kapcsolok és mikor, már képtelen vagyok ellenállni az érzésnek, hogy a kikívánkozó hangokat ajkai közé rejtsem, vagy már túlságosan kerülget a mámor, előre hajolok picit, tarkójára csúsztatom kezem és felhúzom magamhoz annyira, hogy csókot lophassak tőle. Szándékosan nyújtom a pillanatot, lassítok mozdulataimon, miközben testem néha finoman megremeg, nyelvem mohón kutatja övét, ujjaimmal hajába túrok és, ha levegőhöz is jutok néha, azt is úgy teszem, olyan kapkodón, mintha egyszerűen már nem is lenne elég. Pedig, valójában belőle nem elég.

Honeymoon as a Smolensky

Elvigyorodok, mikor az önzőségünknek tulajdonítja azt, hogy így megértjük egymást és kétségtelen, hogy talán van is benne valami, de én azért még sok más dolgot tudnék felhozni, ami miatt jól működünk. Eleinte csak azt láttam, hogy mennyire különbözünk, mi mindenben térünk el egymástól, míg mostanra már sikerült felfedeznem nagyon sok hasonlóságot is. És az egyik valóban az önzőség, mert én is, csakis magamnak akarom Őt, kizárólagosan én akarom ezt az oldalát látni és ismerni és, már a puszta gondolata is annak, hogy valaha más nőt érintsen vagy más nő érintse Őt, szinte fojtogat.
Nem akarom, hogy bárki más átélje Vele ugyanezt, ezeket az édes pillanatokat, ahogy maga fölé terelget, majd pimasz vigyorral végig keni rajtam a nutellát az ügyetlenségére fogva, hogy aztán lelkesen el is takarítsa, mintha tényleg olyan jól nevelt lenne. Pedig, abban a pikáns mozdulatban, ahogy mellbimbómra talál nyelve, egy grammnyi jól neveltség sem szorult, el is akad egy pillanatra lélegzetem, hogy aztán egy jóval feszültebb sóhaj kíséretében távozzon tüdőmből, csípőm pedig finoman neki feszül, amitől csak még izgatóbbá válik az egész, mert tökéletesen érzem, milyen hatással van mindez Rá is. -Úgy mondod, mintha ezzel annyira megfenyegettél volna.- sóhajtom kéjesen, pimasz vigyorral ajkaimon, de a vigyor eltűnik, amint fogaival finoman bőrömbe harap, halkan felszisszenek az édes fájdalomtól, ujjaim egyre markánsabb mozdulatokkal túrnak hajába, marnak hátán a bőrbe és halkan felnyögök, ahogy forró nyelve végig siklik a gyengén sajgó bőrön.
Belenyögök az érzésbe, ahogy fenekemre fogva húz még jobban magához, testemen kíméletlenül vonul végig a borzongás, ahogy ágyéka újra és újra ölemnek feszül, szinte kínoz már a vágy, hogy végre magamban érezhessem, de ahelyett, hogy tényleg beváltaná fenyegető ígéretét, újabb adag krémet vesz magához, amit aztán ajkaim elé tart. -Én is nagyon szeretlek.- lehelem vágyakozó hangon, szinte máris levegő után kapkodva, miközben tekintetem izzó íriszeire talál, majd az övéhez hasonló módon én is finoman megfogom csuklóját, így tartva meg kezét magam előtt és továbbra is tartva a szemkontaktust, buja mozdulattal végig húzom rajta a nyelvem. -Mmmm. Annyira finom.- búgom halkan, ajkamba harapok az izgató mozdulattól, de aztán finoman bekapom az ujját, mohón szopogatni kezdem, nyelvemmel simítom le bőréről a nutellát, mintha csak újra Őt vettem volna a számba, bár ettől a gondolattól ismét megborzongok, csak most jóval intenzívebben, mint az imént. Őrjítő, mennyire fel tud izgatni, milyen hatással tud lenni rám és, hogy mennyire élvezem, hogy ilyen lehetek mellette, hogy ilyen buja nyögésekkel nyalogatom le ujjairól az utolsó csepp krémet is.
Finoman átkarolom nyakát, ahogy közelebb von magához, mellem mellkasához préselődik, bőre forrósága, csak még tovább izgatja mellbimbómat, de minden eltörpül amellett az érzés mellett, ahogy kemény férfiassága incselkedőn, lágy ritmussal újra és újra nekem feszül. Iszonyúan kínzó, mégis olyasfajta kínzás ez, amit élvezettel élek át, amitől már az én testem is életre kel, izgató lassúsággal mozogni kezd, mintha máris rajta ülnék, halk sóhajaim pedig hűen követnek minden egyes lüktetést, mikor már ujja helyett ajkán húzom végig nyelvemet. -De ez sokkal finomabb, mint a nutella.- suttogom halkan, beleborzongva mozdulatainkba, amit valószínűleg tökéletesen érez mohó, forró csókom közepette, hiszen minden lehetséges helyen egymáshoz simul testünk. Eszembe juttatja az első éjszakánkat, amikor épp ugyanígy, az ölében ülve élveztem ki ezt a szemérmetlen bujaságot, amit áraszt magából a nap minden percében és azóta is úgy érzem, hogy életem legjobb döntése volt odaadni magam neki, mert most már tudom, hogy a karjainál biztosabb helyen, soha nem lehetnék. -Örülök, hogy akkor este nem fordultál sarkon.- lehelem halkan, ahogy egy pillanatra megszakítom csókunkat, ajkaim nyakára vándorolnak, mohón húzom végig nyelvem édes bőrén, miközben egyre erősebben feszít az érzés, a vágy, hogy egyszerűen csak megemeljem csípőmet és végre az egyik kedvenc helyemre üljek.

Honeymoon as a Smolensky

Attól talán, annyira nem is féltem igazán, hogy a vallomásom után, majd kevésbé tart vonzónak, hiszen tudom, hogy neki nincs a konkrét, kőbe vésett tervei között az, hogy családot alapítson, mégis -ha egy röpke pillanatig is-, úgy éreztem, hogy ez olyasmi, ami miatt talán kevesebbnek vagy nem annyira megfelelőnek latszok majd. Ha tudom is, hogy soha nem érdekelné, ha netán az apja örökösöket követelne, engem azért zavarna a tudat, hogy ez olyasmi, amit Én nem tudnék megadni neki, bármennyire is akarnék. Pedig, mióta komollyá váltak köztünk a dolgok, másra sem vágyom, mint mindent megadni neki, amit csak tudok. Hát ezt nem tudnám.
Ettől függetlenül mosolyt csal ajkaimra, mikor felvetem neki az elhízás lehetőségét, amivel talán egy kicsit veszítenék a vonzerőmből a szemében, mert másodpercek alatt megoldást talál rá és azok közül egyik sem az, hogy esetleg nem kívánna már annyira. Sőt. Ledolgozná rólam a felesleget, ettől pedig el is nevetem magam, mint ahogy azon is, mikor egyértelműen az edzéseimre utal. Kirill a lelkemet is kihajtaná valószínűleg, hiszen így is egy kibaszott hajcsár.
Nem is agyalok inkább tovább, nem aggódom olyan dolgokon, amiken vagy nem tudok változtatni, vagy igazából még meg sem történtek, inkább a nasi felé nyúlok és megetetem a férjemet, bár nem kifejezetten áll szándékomban, hogy Őt hízlaljam fel. Valószínűleg nem is tudnám, mert már megint úgy néz rám, miközben az ágy felé kezd terelgetni, hogy attól máris felpezsdül a vérem, nem beszélve arról, ahogy fölém kerekedik és rám bámul, mintha épp a világ legérdekesebb dolgát nézné. Nem is igazán számítok a kérdésre, amit végül feltesz, valószínűleg jól látszik arcomon, mennyire meglepett ezzel a fordulattal, de végül vállat vonok és válaszolok. Talán, kicsit bővebben, mint szerette volna, de miért is ne osztanám meg Vele ezzel kapcsolatban a gondolataimat? Úgyse lesz ez másképp, bármit is gondoljak erről az egész anyaság témáról, de már csak azért is, hogy tudja, én jóval többre tartom képesnek, mint ahogy Ő hiszi, bőséges választ adok, a végén pedig gyengéden megcsókolom, mikor összegzem, hogy nagyjából kár is ezen agyalni.
Mosolyt csal ajkaimra, ahogy beszélni kezd, majd kuncogássá fejlődik a folytatás hallatán, így élvezem ki gyengéd csókjait, de azért az "önző állat" résznél megrovó pillantást vetek rá. -Ha önzőségnek számít, hogy csakis magadnak akarsz, akkor én is önző állat vagyok.- vigyorodok el újra, miközben gyengéden arcára simítom tenyeremet. -Bár azt őszintén remélem, hogy nem kell majd büfiztetni meg ilyenek.- incselkedek nevetve, kiélvezve további apró csókjait, de aztán váratlanul fordít a helyzetünkön, fenekembe markolva irányít maga fölé, én pedig kuncogva próbálok hirtelen támaszt találni feje mellett két oldalt, majd ülő helyzetbe küzdve magam pillantok végig rajta, miként nyújtózik a nutelláért.
Legszívesebben megkérdezném, hogy mire készül, mikor magához vesz egy jó nagy adagot, de még erre sincs időm, mert már keni is végig rajtam az édes krémet csintalan mosollyal ajkain, majd olyan ártatlanul, mintha mindez tényleg a véletlen műve lenne, az ügyetlenségét emlegeti. -Ó, igen. Te kis ügyetlen.- pillantok végig magamon kuncogva, de a vérem, mintha a nutella lenne rá ilyen hatással, már meg is lódul, pedig valójában az okozza ezt, hogy tudom, ez a krém el is fog tűnni rólam és valószínűleg, a lehető legkellemesebb módon.
Nem is várat magára sokáig, felül azzal a sunyi, pimasz vigyorral az arcán és mielőtt bármit is mondhatnék -na nem, mintha akarnék-, már suttog is bőrömbe, hogy aztán lassú, kínzó nyelvmozdulatokkal álljon neki eltüntetni rólam az édes krémet. Kellemesen sóhajtok, kezem tarkójára csúszik, hátra vetem fejem és hajába túrok, így biztosítva, hogy tényleg alaposan eltüntethesse rólam azt a fránya krémet, miközben a testem egyre jobban felhevül és a légzésem is megváltozik. -Hogy te milyen jól nevelt pasas vagy.- súgom halkan, kacér mosollyal, újra felsóhajtok, talán nyögnék is egyet, de ajkamba harapok inkább az élvezettől és gyengéden túrva újra hajába, hátán húzva végig finoman körmeimet adom át magam kényeztető mozdulatainak, miközben ölemmel szándékosan közelebb mozdulok ágyékához, bár ha szóvá tenné, valószínűleg én is az ügyetlenségemre fognám. -Imádom, amikor ilyen önző vagy.- sóhajtom végül, egyben rávilágítva arra, hogy valójában mennyire nem az, hogy milyen figyelmes és odaadó tud lenni, máskülönben esze ágában se jutna, hogy így, ennyiszer, ilyen kellemes borzongást okozzon nekem, mint ahányszor teszi, már az első éjszakánk óta. Ha önző lenne, nem érdekelné, hogy én élvezem-e amit művel, már pedig a kellemes sóhajaim és néhány halk nyögés, szerintem egyértelműen arra utal, hogy kibaszottul tetszik, amit csinál.

Honeymoon as a Smolensky

Néha szeretnék belelátni a fejébe, hogy mi minden mehet végbe benne azon felül, amit látni enged magából. Rosszabbra számított és ezt éreztem is rajta, hiszen az Ő világában sokkal megszokottabb, hogy a múltkorihoz hasonló problémára derüljön fény, de azért jó lenne tudni, hogy mit gondol arról, amit most megtudott. Akkor is, ha nem vágyott soha sem feleségre, sem családra, bár ha jobban belegondolok, én vagyok az élő példa rá ezzel az ámulatba ejtő gyűrűvel az ujjamon, mennyire meg tudnak változni a dolgok. Nem vágyott ilyesmire, mert nem is gondolta, hogy megférhet az Ő világában és nem akarja, hogy kellemetlenül érezzem magam az elvárásai miatt, de mi lesz, ha azok egyszer megváltoznak? Bár, azt a gondolatot, hogy Dimitriy majd valaha elém állt volna azzal, hogy gyereket akar, már most el is vetem. Fordítva, még előbb el tudtam volna képzelni, így aztán könnyebb is elengednem a témát, miközben gyengéd érintésébe simulok. Talán, mellette tényleg nem kell ezt defektként felfognom.
A fojtogató feszültség oszladozni kezd, ahogy kicsit elvicceli a kellemetlen témát, mintha így akarná enyhíteni a zavaromat és ez sikerül is, mert hamar visszatalálok ahhoz a pimasz nőhöz, akit Ő ébresztett bennem és, aki minden alkalmat megragad arra, hogy incselkedjen vele. Főleg, ha épp a gyerekcsinálás folyamatának gyakorlásáról beszél, aminek gondolatától kénytelen vagyok ajkába harapni finoman . -Mondjuk, ha meghíznék, az nem venné el?- mosolygok apró csókjaiba, miközben én magam is puszikat lehelek bőrére, végül egy picit hátrébb húzódok, hogy végre azzal a nasival is foglalkozhassunk, ha már majdnem elvettem a kedvét tőle a feszültséggel. Tartok is egyet a szájához, szándékosan pikáns szavakkal kérve, hogy nyissa ki és igazság szerint az lepne meg, ha nem úgy reagálna, ahogy vagy épp, ha nem cikázna végig rajtam az a bizsergető érzés utána. -Csak lehet? - kuncogok halkan, kihívó pillantással, ajkamba harapva, tekintetétől libabőrössé válva, miközben terelgetni kezd szép lassan hátrafelé egész az ágyig, ahol  mosolyogva felpillantok rá, majd helyet foglalok, mikor egyértelművé válik, hogy ezt szeretné.
Elterülök az ágyon, ahogy fölém mászik, kezem automatikusan simul mellkasára, míg másik nyaka oldalán talál magának helyet és, csak mosolygok fel rá, egész addig, míg meg nem szólal, mert kérdése hallatán látványosan gondolkodóba esek. -Nem tudom. Egyszer majd talán.- szólalok meg halkan, finoman vállat vonva.-De azért örültem volna, ha eldönthetem.-fűzöm hozzá még kissé tétován, hosszan fürkészve tekintetét, de aztán, ha már úgyse nagyon van lehetőség rá, tovább töprengek a dolgon. -Én el tudnálak képzelni apaként.- biccentem kissé oldalra a fejem mosolyogva, miközben egyik lábam finoman felhúzom végig simítva combját és csípőjét a mozdulattal. -Olyan édes voltál azzal az apró kutyussal is.-vigyorgok rá gyengéden simítva nyakáról arcára, ha pedig hagyja, le is húzom magamhoz egy gyengéd csókra. -De talán ez is egy jel, hogy nem nekem való mindez.- erőltetek végül magamra egy újabb mosolyt, mert azt azért nem szeretném, ha azt hinné, hogy nem sikerült az évek során már elfogadnom, hogy ez olyasmi, amiből én kimaradok. Ennek ellenére is teljesen boldog tudok lenni mellette, hiszen, már most is az vagyok. -Bőven elég nekem a gyakorlás is.- simulok hozzá mosolyogva, gyengéd csókot lehelve ajkaira és ezt még jó párszor megismétlem arcán, állán, nyakán haladva végig.

Honeymoon as a Smolensky

Halvány sejtésem van csupán arról, mi mehet végbe benne, miután kimondom azt az egyébként rettegett mondatot, ami után az ember általában, valami nagyon nem jó dologra számít, de igyekszem valahogy nyugtatni azzal, ahogy poénkodok. Meg talán, a saját feszültségemet is így próbálom leküzdeni, de végül jobbnak látom, ha egyszerűen inkább, csak beszélek és nem húzom tovább sem az ágyat, sem az időt. Egy pillanatra mondjuk megfordul a fejemben, hogy talán erről nem most kellene beszélni, de igazából akárhogy is gondolkozok, arra jutok, hogy ehhez nincs tökéletes időpont és talán épp most, mikor végtére is szintet ugrottunk a kapcsolatunkban, ideje lenne színt vallanom vagy talán, inkább figyelmeztetnem. Akkor is, ha egyáltalán nem tűnt eddig úgy, mint aki feltétlen vágyna gyerekre, családra meg ilyesmire.
A kemény elhatározásom ellenére is, nehezen jönnek számra a megfelelő szavak, igazából nem is tudom, miként lehet ezt a leggyorsabban, legérthetőbben és legkevésbé kellemetlenül közölni, de a kínlódásom ellenére is, ahogy az első pár mondatom után megkönnyebbülten sóhajt egy nagyot, némán elnevetem magam. Az eddigiek után nem is csodálom, ha most minimum azt várta, hogy a nyomomba szegődött egy bérgyilkos vagy fenyegető leveleket kapok, de "szerencsére", ez most egy valamivel hétköznapibb probléma.
Nem is tudja olyan könnyen feldolgozni, mint ahogy egy esetleges fenyegetést tudna, szinte látom magam előtt, ahogy kihámozza a lényeget burkolt szavaimból, majd némi felismerés csillan tekintetében és félre biccentett fejjel rám pillant. Őszintén megnyugtat, hogy sem neheztelést nem látok rajta, amiért nem mondtam ezt el esetleg korábban, sem csalódást a hír hallatán, sőt, még az apáink hülye papírja miatti aggodalmamat is csillapítja picit. -Persze, tudom, csak...- sóhajtok egyet, inkább nem is folytatom szavaimat mindazzal, ami a fejemben kavarog, de azt azért, már most leszögezem, hogy senki más se fog neki gyereket szülni, ha rajtam múlik, így aztán a felállás a jövőben is nagyjából ugyanaz lesz, mint jelenleg.
Sóhajtok egy nagyot, ahogy tenyere arcomra simul, mintha így próbálnék megszabadulni a bennem lévő feszültségtől, amihez nagyban hozzájárul gyengéd érintése és nevetése is, nem is bírom megállni, hogy ne vigyorodjak el én magam is, de ez le is lohad gyorsan arcomról, ahogy újra megszólal. Persze, ez csak addig van így, míg meg nem látom pimasz vigyorát és azt, ahogy ajkába harap, mert ebből már rögtön tudom, hogy nem azt fogja most közölni, hogy "már pedig, nekem olyan nő kell, akitől lehet gyerekem" vagy ilyesmi, hanem valami pimasz, perverz megjegyzés következik.
Nem is csalódok benne, halkan kuncogok szavain, miközben valamivel közelebb helyezkedek hozzá csípőmet csúsztatva a komód peremén, végül két kezem dereka két oldalára simítom és gyengéden viszonzom csókját. Vagy legalábbis gyengédnek indul a mozdulat, de mivel az imént ajkába harapott, kényszert érzek arra, hogy én is így tegyek, főleg, ha már így megviccelt. -Reméltem, hogy nem vettem el ezzel a kedved tőle.- kuncogok halkan, ahogy finoman hozzábújok, kulcscsontjára lehelek lágy csókot, majd egy újabb hatalmas sóhaj kíséretében, végre teljesen megkönnyebbülök. Mintha pár perc alatt jó pár tonnányi súlyt dobtam volna le magamról, pedig egyszerűen, csak elmondtam neki őszintén valamit. Mondjuk, nem biztos, hogy ilyen jól érezném magam akkor is, ha valami zaklatós vallomással álltam volna elő. -Na de most már falatozzunk tovább.- húzódok el végül mosolyogva, kezem már a következő churros után nyúl, amit előzékenyen bele is mártok a nutellába és úgy tartom ajkai elé. -Nyisd ki szépen a szádat.- súgom vigyorogva, halkan nevetve, majd finoman, pimasz pillantással beharapom alsó ajkamat, így tartva szemmel az Ő ajkait, amiknél izgatóbbat, még soha életemben nem láttam.

Honeymoon as a Smolensky

Nem aggódom amiatt, hogy elfáradt volna, de azért igyekszem a nutella segítségével továbbra is magamnak követelni a figyelmét, ha már korábban ezt javasolta, vigyorát látva pedig mindenképpen sikerként könyvelem el a próbálkozást egész addig, míg végül fel nem kel a kanapéról és a desszertért nem indul. Ha nem pillantana rám séta közben, talán még zokon is venném a dolgot, így viszont kihasználom az alkalmat arra, hogy fenekét vizslassam, míg a komódhoz ér, halkan kuncogok fejcsóválását látva, továbbra is tökéletes testén tartva pillantásomat, ahogy megáll végül és felém fordul. Alig telt el pár perc, mióta ajkaim közé lüktetett, mégis úgy nyalom le ujjamról a nutellát, mintha máris forró bőrét képzelném a helyére, de végül rendbe szedem rakoncátlan gondolataimat és inkább magam is utána indulok, ha már ezen múlik, jut-e nekem is abból a desszertből. Én sem adom azonban, csak úgy puszira a nutellát, amit olyan lelkesen majszolok továbbra is, így oda érve mellé máris üzletelni kezdek Vele, vagy legalábbis igyekszem úgy tenni, mintha ez most valami komoly dolog lenne, ajkaimon azonban továbbra is mosoly bújkál. Még akkor is, mikor visszakérdez, válaszul pedig, először csak finoman, huncut vigyorral vállat vonok. -Nyugi. Ebből mindenképp jól jössz ki.- kuncogok halkan, játékos fénnyel tekintetemben, majd közlöm, miről is szólna az üzlet, bár még az előtt korrigálok, hogy egyáltalán reagálhatna rá. Aztán lebbigyesztem ajkaim, továbbra is fenntartva a kellemes, játékos hangulatot, mintha szemernyit is zokon venném, hogy talán annyira nem tudok jól üzletelni, mint gondoltam, Ő pedig kivív magának egy mosollyal megspékelt szemforgatást. -Valóban nagylelkű vagy és gáláns.- nevetem el magam, közben már nyúlok is egy süteményért, amit belemártok finoman a krémbe és harapok egy falatot, de mielőtt még tovább majszolgatnék, Őt is megkínálom.
Aztán ismét szemeim elé kerül a gyűrű, amit nem rég húzott az ujjamra, ez pedig már jócskán megköveteli azt, hogy informáljam bizonyos dolgokról, megosszak vele olyasmit, ami az Ő életét is befolyásolhatja, még akkor is, ha talán nem keresztezi a konkrét terveit soha, de mivel azonnal feszültség költözik tekintetébe, próbálok némi humorral oldani a hangulatot. Mondjuk nagyon gyanús, hogy nem értem el nagy sikert, de legalább megpróbáltam.
Most már végképp nincs okom panaszra, tényleg minden figyelme az enyém, ahogy a folytatást várja, én pedig sóhajtok egy nagyot és lepillantok a kezemben lévő desszertre, mintha így akarnám elrejteni a zavaromat, hiszen irtó kellemetlen erről beszélni, még akkor is, ha valószínűleg annyira nem is érdekli vagy legalábbis, nem fog neki álmatlan éjszakákat okozni. Mégsem hagy nyugodni az a szerződés és mindaz, amit magában foglalhat még és, amiről mi sem tudunk. -Csak annyi, hogy...- kezdek bele tétován, felpillantok rá, majd nagyon nyelek és a megfelelő szavakat keresem pár pillanatig. -Szóval nem tudom, hogy az apáink miféle dolgokról egyezkedhettek még, de ha netán az is benne van abban a papírban, hogy...villantanom kell idővel egy örököst, nos...- sóhajtok egy nagyot, majd tanácstalanul széttárom picit a karjaim és vállat vonok.-Szóval, talán nem árt tudnod, hogy részemről ez nem igazán megoldható.- nyögöm ki végül zavaromban, majd nyelek egy nagyot és újra a kezemben rostokoló falatra sandítok, de most már el is tüntetem inkább, addig sem azzal kell foglalkoznom, milyen kellemetlen ezt egyáltalán szóba hozni. Nem, mintha Dimitriy olyan férfinak tűnne, akinek minden álma az lenne, hogy családot alapítson, de mi van, ha van valami orosz maffiás, ki nem mondott, meg nem fogalmazott szabály, hogy mondjuk köteles gondoskodni a trónörökösről? Nem szeretném, ha erről akkor szerezne már tudomást, amikor késő és ezt egyébként sem árt közölni, ha már házasodni készül az ember, nem? -Arról pedig szó sem lehet, hogy más szüljön neked gyereket, szóval ennyi. Maradunk Te, Én meg a kutya. Már, ha neked ez így jó.- köszörülöm meg a torkom, ahogy újra poénnal igyekszem enyhíteni a komoly témát, bár az is lehet, hogy Dimitriy egyszerűen csak legyint most egyet és, csak én feszengek azon, hogy van, amire alkalmatlan lehetek, bármennyire is szeretnék neki mindent megadni.

Honeymoon as a Smolensky

Iszonyú izgató érezni és látni, miként gyűri maga alá az élvezet, hogyan robog végig testén az orgazmus, miközben nyelvemmel még teszek pár kényeztető mozdulatot így élvezve ki mámora utolsó pillanatait is, végül fejem hasán helyezem kényelembe és, csak lágyan cirógatom tekintetét fürkészve. Arcommal belesimulok érintésébe, magam is elvigyorodok vele együtt, de azért jó szokásomhoz híven pimaszkodok picit, mikor a fáradtságot említem, bár igazság szerint nem tudnék ilyesmit valóban feltételezni róla. Már, csak azért sem, mert ugyanaz a vágy tombol benne, mint ami bennem is.
Mosolyom még szélesebb lesz, még pimaszabb, mikor a szótárát említi, de már kutakodok is a nutella után, hogy ajkaim közé kapjak belőle egy falatot, a következő adagot viszont felkínálom neki, természetesen ujjamat elé tartva, nem ám tégelyestől vagy ilyesmi. Tekintetem minden mozdulatát követi, ahogy ujjai finoman csuklómra zárnak, hogy így tartsa maga elé kezem és eltüntesse rólam az édes krémet, amibe kellemesen bele is borzongok, figyelem nyelve minden mozzanatát, végül tenyerem mellkasára simítom, míg ott tartja kezem. -Szerintem, a vacsorát már most elégettük ezzel a testedzéssel.- kuncogok halkan, de tény, ha így folytatnánk a nassolást és ezen kívül semmi egyebet nem csinálnánk, gyorsan gurulósra vennénk a figurát, így viszont, hogy nekem és neki is megvan a napi edzésterv -amire esténként alaposan rá is dolgozunk-, nem igazán aggódok.
Végül mozgolódni kezd, odébb is helyezkedek picit, hogy aztán továbbra is hason fekve kövessem tekintetemmel, ahogy az étteremből hozott desszertért indul és ajkaim közé újabb adag nutellát juttatok, míg ő a hozzátartozó finomságot majszolja. Szavaira pimasz mosoly a válaszom, mert közben még javában szopogatom ujjamról a finom krémet, de végül finoman oldalra biccentve fejemet sandítok rá. -Valld be, hogy csak a nutellámra pályázol.- nevetem el magam halkan, de már küzdöm is magam térdre, hogy aztán lassú, kényelmes léptekkel megindultak felé újra eltüntetve ujjamat ajkaim között, egy pillanatig sem szűkölködve az élvezkedő hangokkal, melyeket a nutella okoz. -Kössünk üzletet.- közlöm végül, ahogy megállok mellette finoman a komódnak támaszkodva csípőmmel, amire magam sem emlékszem, hogy mikor tettük le a desszertet, bár annyira nem is lényeges és huncut mosollyal rápillantok. -Ha adsz a tiédből, én is adok az enyémből.- vigyorodok el, de aztán újabb ötletem támad, így sietve felemelem mutatóujjamat, jelezvén, hogy módosítanék a dolgon. -Nem is. Inkább osztozzunk meg rajtuk. Bedobom a nutellámat a közösbe.- mosolygok rá továbbra is, mint valami őrült, bár ha őrültségnek számít ezt a mérhetetlen boldogságot érezni, akkor én kétségtelenül az vagyok. Már jó pár hete őrült vagyok, mióta csak elhangzott tőle az az eddig jelentéktelennek vélt szó, amit azóta kismilliószor alátámasztott tetteivel. Valószínűleg, pont emiatt kezd fojtogatni valami, amit talán nem ártana közölnöm vele és, ami miatt egy röpke pillanatra komorrá is válik tekintetem. -Azt hiszem, valamit nem ártana elmondanom.- súgom halkan, kissé félénken, de azért, hogy ne hozzám teljesen rá a frászt, megengedek magamnak egy aprócska mosolyt és egy churrost elcsenek, hogy a nutellába mártva harapjak belőle egy falatot. Aztán, a következőt természetesen felé tartom, ha már osztozkodni akartam mindazon, amink épp van. -De ne aggódj. Nem most fogom elárulni, hogy nemátalakító műtétem volt vagy ilyesmi.- nevetem el magam, tényleg próbálom a lehető legkevesebb feszültséget okozni benne, mert azért annyira nem nagy dologról van szó, mint mondjuk, hogy virágot küldözgetne nekem egy perverz vagy ilyesmi.

Honeymoon as a Smolensky

Testemet elönti a forróság, már pusztán attól is, amit az Ő arcán látok, attól a vágytól, ami tekintetében csillan, miközben engem figyel, ahogy egyre lentebb haladok forró bőrén, míg végül lüktető férfiasságához nem érek, amin rögtön végig is húzom nyelvem gyengéd, becéző mozdulattal, szinte belenyögve a buja pillanatba. Ujjai gyengéden futnak tincseim közé, miközben ajkait beharapva élvezi ki a mozdulatot, legszívesebben le sem venném róla szemeimet, de aztán nem húzom tovább sem az időt, sem az Ő idegeit -az enyémet sem-, maximum annyival, hogy még párszor megismétlem a gyengéd mozdulatot nyelvemmel és, csak aztán veszem ajkaim közé halk morranással kiélvezve, ahogy a számba lüktet vágya.
Testemen végig fut az ismerős, jól eső bizsergés, szinte pezseg a vérem nyögését hallva, fel is pillantok arcára, élvezetét látva már-már el is mosolyodok, de aztán folytatom az édes kínzást, nyelvemmel is ingerelve számban vagy olykor csak végig húzva rajta, néha pedig teljesen ajkaim közé engedve, felsóhajtva, nyögve attól az izgató érzéstől, amit teste reakciói okoznak.
Egyetlen, röpke pillanatra megfordul a fejemben, hogy én is az utolsó másodpercig gyötörjem csupán, majd felhagyjak kényeztető mozdulataimmal, ahogy Ő is tette velem nem rég, aljasul húzva az idegeit, de ezt abban a másodpercben el is vetem, amint megfogalmazódik bennem, mert most sokkal jobban vágyom arra, hogy érezzem, ahogy végig robog rajta a mámor.
Keze markánsabban túr hajamba, ahogy felveszek egy őrjítő ritmust, tenyerem birtokló mozdulatokkal simít bőrén, melleimmel olykor finoman combjának feszülök, körmeimet húzom végig rajta gyengéden, miközben csípője már finoman ajkaim közé mozdul, teljesen felizgatva engem is ezzel. Magam is feszültebben lélegzem, olykor nyögve fogadom magamba, testem és ölem még jobban felforrósodik, ahogy finoman rándul ajkaim között, ahogy buján nyög mozdulataimtól és halkan, izgatóan rekedtes hangon kéri, vagy inkább követeli, hogy ne álljak le, nekem pedig eszemben sincs, inkább még mohóbban kényeztetem, míg végül megfeszülnek izmai és ajkaim közé lüktetve adja meg magát a gyönyörnek.
Lassítok végül, bár komótosan teszek még pár kényeztető mozdulatot, míg a gyönyör hullámai végleg elülnek benne, nyelvem gyengéden húzom végig rajta néhányszor buja, pimasz mosollyal ajkaimon, ekkor már arcát és izzadt testét figyelve. Felhevült bőrét  körmeim hegyével cirógatom, csókokat lehelve combjára és hasfalára, amire végül nagyot sóhajtva le is teszem a fejem államon megtámasztva. -Állati szexi vagy, amikor elélvezel.- duruzsolom halkan, közben újabb csókot hintve bőrére, majd ahogy ismét felpillantok rá, ördögi vigyor jelenik meg arcomon. -Remélem, nem fáradtál el teljesen.- incselkedek halkan, miközben az elkallódott nutellás tégelyt magamhoz veszem és belemártom ujjam finoman leszopogatva róla a krémet. -Kérsz?- kérdezem kíváncsian, ujjammal véve magamhoz egy újabb adagot, ajkai elé tartva pimasz mosollyal arcomon.

Honeymoon as a Smolensky

Egész más vágyni a szexre, az orgazmusra mindenféle érzelmek nélkül és megint más valakit szeretni, akarni az Ő gyönyörét is legalább annyira, mint a sajátodét, ha nem jobban. Már pedig látni Rajta, hallani és érezni a vágyát,  ami benne tombol, a mámort, amihez hozzásegíthetem, néha úgy érzem képes lenne engem is a csúcsra juttatni. Imádom, ahogy érintésemre reagál, ahogy megfeszülnek izmai, ahogy halkan belemorran csókunkba, már pusztán attól is, hogy nadrágon keresztül megérintem, de ennél már jóval többet akarok, többre vágyom. Hallani akarom édes, izgató sóhajait és nyögéseit, érezni, ahogy ajkaim közé feszül és talán, már számára is egyértelmű, mit tervezek, mikor finoman dorgálom a nadrág miatt.
Éppen csak megnyugvó testem máris újra felforrósodik Tőle, szavaitól, melyekkel emlékeztet az iménti heves együttlétünkre és attól, amilyen keményen tenyeremnek feszül a nadrág alatt, ahogy bontogatni kezdem róla, de még így is képes vagyok vigyorát látva magam is elmosolyodni és beharapni ajkaimat. -Akkor majd most megszabadítalak tőle.- vigyorgok rá pimaszul, teljesen bezsongva már a gondolatától is annak, hogy ajkaim közt érezzem végre, hiszen már jó ideje játszadozok a gondolattal, miként fogom édes kínzás alá vetni. Célozgattam is pár pikánsabb mozdulattal, mikor a nutella előkerült, most azonban már nem kell több nasi és ezt egyértelműen kiolvashatja tekintetemből is, ahogy gyengéden terelgetni kezdem a kanapén, hogy végre én kerüljek előnyösebb pozícióba, de mielőtt még bármit is csinálnék, forró csókot követelek tőle, Ő pedig olyan hévvel viszonozza, hogy halkan bele is nyögök ajkaimba, míg kezem már szép lassan tolja le róla a nadrágot.
Segítőkészen emel is csípőjén, bele is mosolygok mozdulatába, bár őszintén meglepne, ha nem így tenne, ha megpróbálna hátráltatni vagy megállítani, így viszont hamarosan végleg szabad teret kapok ahhoz, hogy határozottan rámarkoljak és kezemmel kezdjem ingerelni, miközben tekintetem arcára szegezem és buján végig húzom nyelvem ajkamon. Vicces lehet, hogy mindezekkel ellentétben szóba hozom az erkölcsösséget, bár ezt is inkább, csak az idegei húzása miatt teszem és, mert az a gyönyörű gyűrű most is ott díszeleg az ujjamon, eszembe juttatva mindazt, ami ma este történt. Még most sem hiszem el.-Eddig sem érdekelt igazán.- vigyorodok el, de ahogy egyértelműen kiül arcára, milyen hatással van rá érintésem, újra ajkamba harapok tovább kényeztetem mozdulataimmal, fenyegetése hallatán viszont elnevetem magam és lassan előre dőlök hasára lehelve pár gyengéd csókot, nyelvemet húzva végig bőrén. -Amúgy is rá akarok ülni, miután végeztem Veled és újra erőre kapsz.- suttogom pimaszul hasfalára, lassan evickélve egyre lentebb forró testén, szándékosan először csak combjaira hintve csókokat, de végül kezem lentebb csúsztatom rajta és buja mosollyal ajkaimon, tekintetem vágyakozó pillantására szegezve húzom végig rajta komótosan nyelvemet. Tudom, hogy az őrületbe kergetem minden lassú, évődő mozdulattal, de épp ezt az őrületet szeretem látni rajta, mikor már majd' megveszik értem és a folytatásért.
Tovább azonban nem játszadozom, nem is tudnék, mert már bennem is ott lüktet a vágy, mint ahogy ujjaim közt feszülő férfiasságában is, így végül pár újabb nyelvmozdulat után finoman ajkaim közé engedem. Halkan, kéjesen morranok, beleborzongok teste minden apró reakciójába és az érzésbe, ahogy számba lüktet, gyengéden ismétlem meg újra és újra a mozdulatsort néha nyelvemmel is ingerelve picit, miközben kezem hasfalára simul vagy épp körmeim húzom végig finoman combján. Teljesen beindulok Tőle.

Honeymoon as a Smolensky

Már akkor tudtam, hogy miféle kínzás vár majd rám, amikor szándékosan ingereltem az étteremben, Ő pedig bosszút esküdött. És, ha valamit, hát azt már tudom Róla, hogy nem szokott, csak úgy a levegőbe beszélni, betartja a szavát, bár ezen jellemvonása miatt, még most, ebben a helyzetben sem tudok haragudni, amikor épp az utolsó pillanatban húzza el tőlem kezét, hogy a küszöbön toporgó mámort szándékosan távol tartsa tőlem.
Lihegve ejtem fejem a díszpárnára ajkaimon keserédes mosollyal, mert valahol azért mégis vicces, hogy így játszadozik velem, ráadásul a gondolat, hogy mindezek után milyen őrjítő lesz, amikor majd végre elér a gyönyör, görcsbe rántja a gyomromat és hiába ismétlem el az étteremben már ráaggatott jelzőt, most se szemrehányón teszem. Imádom, hogy ilyen borzasztó, gátlástalan férfi, mert az, hogy rá nem vonatkoznak az erkölcsi normák, engem is felszabadít. Kevés dolog van, ami miatt szégyenkeznék előtte és abba egyáltalán nem tartozik bele mindaz, amit a hálószobában -vagy akárhol- csinálunk vagy épp csinál velem.
Kibaszottul izgató így, lihegve heverni alatta, miközben éhes ragadozóéhoz hasonlító pillantása végig barangolja testemet, de aztán nem sokáig tétlenkedik, nem sokáig nézeget, inkább a tettek mezejére lép és ujjai mellet, immár nyelvével is kényeztetni kezd mély, buja nyögést csalva ki ajkaim közül.
Megrészegít minden mozdulata, testem újra életre kel tőle, ahogy nyelve és ujja ingerel, én pedig nyögve, levegő után kapkodva indulok el újra a korábban hátra hagyott gyönyör felé, de csak remélni tudom, hogy már nem akar tovább kínozni. Kérem is, nyögöm, hogy végre adja meg sajgó testemnek az enyhülést, ujjaim markáns mozdulatokkal túrnak hajába, miközben halkan elmormogja a választ, egyre hevesebb mozdulatai, nyelve mohó játéka pedig, pillanatokkal később fel is juttatnak a csúcsra.
Reszketve, nyögve élvezek el, szinte letarol a gyönyör, magával ránt abba az őrjítő, édes világba, ahol már semmi más nem létezik, csakis Ő és ez a megsemmisítő mámor, amitől levegőhöz is alig jutok, miközben teste újra hozzám simul, nekem feszül. -Cseppet sem vagy az, és épp ez a borzasztó.- lehelem halkan, tekintetét fürkészve apró mosollyal ajkaimon, kezem gyengéden arcára simítom, úgy törölve le róla némi verítéket, miközben ő is kisimít arcomból pár kósza tincset. -Még nagyon sokszor szeretném, ha bebizonyítanád.- kuncogok halkan, finoman neki feszülve ölemmel, ahogy ágyékával hozzám simul, végül nyakát átkarolva húzom magamhoz közelebb, hogy játékosan, előbb csak épp, hogy érintsem ajkaimmal ajkait, míg végül forró, tüzes csókot lehelek arra az őrjítő szájára. -De most mást tervezek.- súgom buján ajkaiba, kezem gyengéden simítom végig mellkasán le a hasfaláig, majd ajkamba harapva csúsztatom be közénk tenyerem, így tapintva ki nadrágon keresztül kemény férfiasságát. -Mi a fenének van rajtad ilyen sok ruha?- méltatlankodok halkan kuncogva, gyengéden ízlelgetve tovább ajkait, miközben újra bontogatni kezdem a nadrágot és amint lehet, már simítok is végig rajta gyengéden.
Felsóhajtok, ahogy megérzem tenyerem alatt, újra meglódul a vérem, amint kitapintom vágyát, majd pimasz mosollyal ajkamon mellkasának feszítem szabad tenyerem és tolni kezdem, míg fel nem térdel, majd el nem dől a kanapé másik végében már, ha egyáltalán átengedi nekem az irányítást. -Borzasztó, hogy mennyire kívánlak.- duruzsolom, miközben lehajolok hozzá mohón kapva ajkaiért, majd tovább vándorolok nyelvemmel és ajkaimmal ízlelve bőrét, de kezeim közben, már a nadrágtól próbálják megszabadítani és, ha nyújt némi segítséget, végül a padlón végzi mellettünk. -Egyáltalán, illik ilyesmit csinálni az esküvő előtt?- kérdezem pimasz mosollyal, ahogy ujjaim finoman köré fonom, kezem gyengéd, kényeztető mozdulatokkal simít végig rajta újra és újra, miközben buján megnyalom ajkaim, mintha így akarnám még inkább egyértelművé tenni, mire készülök épp.