Honeymoon as a Smolensky

A testem úgy reagál a hirtelen közelségére, mintha nem épp ezt tervezgettem volna csalafinta módon, mintha nem épp erre vágytam vagy készültem volna, de talán arra a bizsergésre, amit az ilyen pillanatokban okoz bennem, igazán fel sem lehet készülni.
Soha nem tudna hidegen hagyni az, ahogy teste nekem feszül, ahogy forró bőre hozzám simul, miközben karjaival mellettem támaszkodik meg így ejtve olyasfajta börtönbe, ahova magam is szívesen bevonulnék. A testem, már attól lángokban áll, ahogy a pulthoz présel, ahogy érintése végig szalad két oldalamon fenekemen megállapodva, majd egyszerűen a pultra emel és azonnal combjaim közé fészkeli magát, mintha csak a saját kis territóriumát venné birtokba, bár valójában, ez tényleg így van. Hiszen, már rég Neki adtam mindenemet, az Övé vagyok testestől-lelkestől és nem is vágyom rajta kívül másra.
Tapadok is ajkaira mohón, ahogy hajamba túrva magához húz, mintha az életem múlna azon, hogy érezzem csókját, nyelvem buja táncot jár övével, beleborzongok az érzésbe, ahogy teste nekem feszül, mikor pedig elszakad tőlem, hogy egyetértését adja a lefekvésemmel kapcsolatban, pimaszul ajkába harapok.
Pontosan tudom, milyen hatással van rá, amikor ezt csinálom és, talán épp emiatt kúszik ajkaimra pimasz mosoly, miközben kecsesen elterülök a pulton, tekintetem arcát figyeli, pillantását vizslatja, szinte fürdőzöm abban a mohó vágyban, ami kiolvasható szemeiből, mégis tovább ingerelem azzal, ahogy lábam mellkasára helyezem, majd tenyeremet vezetem végig magamon egészen mellemig. Gyengéden, ajkamba harapva érintem magamat, szándékosan piszkálva a fantáziáját, mert szinte látom tekintetében, milyen irigykedve figyeli mozdulataimat, de nem is marad sokáig tétlen, mert már a fenyegető, mocskos szavaival is pokolian felizgat, de ahogy elindul felfelé lábamtól indulva apró csókok övezte ösvényen, kiszökik belőlem egy halk, buja sóhaj.
Szinte levegőt se merek venni, ahogy szét nyitja lábaimat, tekintetem követi minden mozdulatát, magába issza a látványt, majd ahogy hirtelen közelebb húz magához combjaimnál fogva, halkan felsikkantok és elnevetem magam, de ezek után is kíváncsian szemlélem, hogy mire készülhet. Csak vigyorgok csendben, miközben magához veszi az üveget, szinte már látom is, ahogy megnyakalja alaposan az italt, de ehelyett a köldököm felé irányítja, nekem pedig amint összeáll, hogy valójában mire készül, megfeszülnek izmaim és még levegőt sem merek venni.
Először borzasztóan csiklandoz, ahogy a köldökömbe önti az italt, de aztán halkan, vágyakozva felsóhajtok, mikor nyelvével állítja meg a kósza cseppet, ami útnak indul rajtam és feszülten sóhajtok egyet a mutatványa végén. Az egész testem tiszta libabőr tőle, a pulzusom máris megiramodik legalább annyira, mint a vér az ereimben, miközben buja szavakat mormog bőrömbe, de még forró lehelete is, csak tovább ingerel. -Csak aztán nehogy megrészegülj tőle.- súgom pimaszul, bár hangom egész különösen cseng a vágytól, meg is köszörülöm torkomat, nyelek egy nagyot, megnyalom ajkaimat és egyre gyorsabb lélegzetekkel figyelem a precíz műveletet. -Talán, még nem mondtam, de irtó ügyes nyelved van.- jegyzem meg halkan kuncogva, de buja hangon,  ajkamon azzal az incselkedő mosollyal, de már a gondolattól is, hogy merre kalandozhat még testemen azzal az ügyes nyelvvel, elszorul a torkom és megborzongok. -Adhatnál egy kis ízelítőt belőle.- emelkedek fel egy picit, ahogy ügyesen eltünteti rólam az italt, karjaimmal támaszkodva magam mögött, egyértelműen ajkaiért ácsingózva, hiszen folyamatosan azokat bámulom, nyelvem végig is húzom sajátomon és szavaimmal ellentétben, egy pillanatig sem az ital íze érdekel. A csókjára szomjazom.

Honeymoon as a Smolensky

Koccintásra emelem a poharam, de a miértjét inkább Rá bízom, tőle kérdezem, mire is igyunk pontosan, Ő pedig meglepő módon egész édes dolgokat mond ahelyett, mint amire számítok, mint mondjuk, hogy milyen jó bennem lenni és társai. Nem is tudom szó nélkül hagyni, mennyire jól esik, valahányszor ilyen édesen megnyilvánul annak ellenére is, hogy tudom, nem igazán az a fajta, aki tud és szeret az érzéseiről beszélni. Épp ezért jelentik nekem az egész világot az ilyen szavak és az a mosoly, ami az arcán virít közben, amivel kicsit közelebb is csalogat magához. -Sok mindenre ihatnánk végül is.- vonok vállat finoman, lágy mosollyal ajkaimon, de aztán lehúzom a kitöltött italt, ami kellőképpen végig is égeti a torkomat és a nyelőcsövemet, de Dimitriynek persze, meg se kottyan, csak a torkát köszörüli tőle, amitől megint, csak mosolyognom kell. Mondjuk, nem is értem, hogy mit vártam egy ruszkitól.
A játékot azonban folytatom, gyengéd csókot lehelek vállára, miközben kihangsúlyozom, hogy én most bizony elindulok felöltözni, ami gyanús, hogy nem fog tetszeni neki, mégis úgy lódulok meg a szekrény felé, mintha halvány fogalmam sem lenne arról, mennyire nem lesz ez az ínyére. Mintha nem élvezném, mikor hallom a sóhaját vagy épp azt, amikor keze karomra fog és gyengéden visszahúz egész a pultig tolva testével. Egy pillanatig sem próbálom leplezni a vigyoromat, csak finoman ajkamba harapok, ahogy karjai édes börtönbe zárnak a pultnál, beleborzongva az érzésbe, ahogy ujjai végig zongoráznak két oldalamon, tekintetem azonban le sem veszem arcáról egyetlen pillanatra sem.
Még akkor sem, amikor a ruháimat fenyegeti, a gondolattól pedig, hogy képes lenne bármelyiket letépni rólam, libabőrös leszek, mert konkrétan tudom, hogy tényleg megtenné, de ennek ellenére továbbra is mosolygok tekintetét kutatva. Egész addig, míg fenekemre nem csúsztatja tenyereit, míg meg nem emel, hogy a pultra ültessen, mert ekkor már képtelen vagyok magamba fojtani egy kéjes sóhajt, miközben karjaimat finoman nyaka köré fonom. Combjaim közé fészkeli magát, tekintete szín tiszta vágyról árulkodik, miközben arcom élén simít, hajamba túr, de mielőtt bármit is mondhatnék, mielőtt megmukkanhatnék, olyan forró csókkal forr ajkaimra, hogy az egész testem beleborzong.
Sóhajtva, hajába túrva simulok hozzá, forró bőre perzseli bőrömet, ahogy mellkasa egészen melleimnek feszül, nyelvem mohón űzi nyelvét, a vérem meglódul ereimben a vágytól, amiről az Ő teste is árulkodik, de aztán kiszakad csókunkból és folytatja a korábbi eszmefuttatását, minek hallatán az én ajkaimon is buja mosoly jelenik meg. Mielőtt azonban bármit is tennék, közelebb hajolok hozzá, nyelvem pimaszul végig húzom ajkain és bele is harapok az alsóba, végül ördögi vigyorral ajkaimon tekintetében fúrom íriszeimet. -Mármint, így gondoltad?- duruzsolom halkan, ahogy lassan hátra dőlök, elterülök a hűvös felületen, karjaimat pedig fejem fölé hajtom és egyiket kényelmesen a fejem alá is helyezem. -Vagy úgy értetted, hogy lefeküdhetek aludni?- incselkedek halkan, gyengéden alsó ajkamba harapva, miközben egyik combom fentebb húzom és lábam mellkasára csúsztatom kacér mosollyal figyelve arca minden rezdülését.
A szívem, már most vadabbul dübörög mellkasomban, a pult hűvössége pedig pillanatok alatt elillan bőröm forróságától, nyelek is egy nagyot, miközben Őt nézem, kezemmel pedig incselkedőn végig simítok magamon nyakamtól indulva egészen mellemig, amin ott is felejtem kezemet továbbra is saját ajkamba mélyesztve fogaimat. Iszonyúan felizgat a látványa, a tekintete, még akkor is, ha netán tényleg az ágyba akart inkább parancsolni, bár az, ahogy végig mérte az imént a pultot, nem ezt sugallta. Inkább úgy sejtem, hogy arra a megterített asztalra vágyik, amivel legutóbb próbáltam csillapítani az éhségét.

Honeymoon as a Smolensky

Magam sem értem, miért élvezem mindig ezt a játékot, amikor próbálok úgy tenni, mintha nem forrósodna fel a bőröm, már pusztán attól is, ahogy végig pillant rajtam, de élvezem. Pedig, mindketten tudjuk, hogy miként fog befejeződni, mi lesz a végkimenetel, ráadásul az a négy perc, amit ad nekem, igen csak határidő szagú, de valahogy ettől is, csak még jobban forr a vérem. Hiszen, sosem tudom, hogy mi lesz akkor, ha megunja a játékot, ha letelik az a négy perc, az egyetlen biztos dolog az egészben mindig az, hogy elakad tőle a lélegzetem, bármit is műveljen velem, bárhogy is feszüljön nekem a testével, mert már a csókjától is elkocsonyásodik mindig a térdem, ha pedig eszembe jut, hány olyan hely van még a lakosztályban, ahol vele együtt akarom átélni a gyönyört, csak ront a helyzeten.
Mégis kitartok a szerepem mellett, miközben ital után kutatok a hűtőben, állva izzó tekintetét, amivel minden mozdulatomat nyomon követi, végül választok is egy számomra ismeretlen italt, amire rá is bólint. -Igen, de azt legalább, már tudjuk, hogy milyen.- vigyorgok rá, mikor a vodkát említi, de közben már töltök is két pohárba a választott italból, kicsit meg is szimatolom, de amikor azt mondja, hogy bornak tűnik, ismét szemügyre veszem az üveget. -Annak elég erős lenne. Ez valami rövid ital akar lenni.- kuncogok vicces fintorral, de már emelem is felé a poharat, hogy koccinthassunk, előtte azonban kikérem a véleményét, hogy mire is kellene most innunk.
Arra számítok, hogy elvicceli az egészet, vagy mond valami őrülten pimasz dolgot, de ehelyett tekintete és mosolya érzelmesebbé válik és a mai napra emeljük poharunkat végül, vagyis arra, hogy ehhez hasonlóban, még lehessen részünk. De nem áll meg ennyinél, még tovább fokozza inkább édes, hízelgő szavakkal, amikkel mosolyt csal arcomra, ajkamba harapok finoman, miközben túlcsordul bennem a szerelem és nagy eséllyel vöröslik az egész fejem. De egyáltalán nem bánom, lássa csak rajtam, mennyire jól esik az, amit mond és, hogy mindezt érezteti is velem nap, mint nap. -Mondtam már, mennyire imádom, amikor bókolsz?-duruzsolom halkan, a pohár felett vigyorogva, kicsit közelebb  somfordálva hozzá. -De ennyi erővel ihatnánk Rád is és arra, milyen őrülten szeretlek.- vigyorodok el, ahogy mellé érkezem megtámaszkodva magam is a pulton, tekintetem lágyan vetül arcára, de a benne rejlő szerelem mellett ott honol ez a fojtogató vágy is, amit kétlem, hogy valaha is ki tudna irtani bárki.
Végül összekoccintom poharainkat, még akkor is, ha kissé bizonytalan, hogy mire is iszunk, az italból kortyolok egy nagyot és próbálom fintorgás nélkül átvészelni, ahogy végig marja a nyelőcsövemet, de köhintek párat, ezt a reflexet nem sikerül leküzdeni. -Hát azért...elég erős, akármi is ez.-nevetem el magam, miután sikerül levegőt vennem, a poharat pedig leteszem a pultra és kellő távolságba is tolom, mert nekem valószínűleg épp elég volt ebből ennyi is kóstolónak. -Megyek, felveszek valamit. Lassan feküdni kellene.- szólalok meg végül, gyors, lágy csókot lehelve vállára, próbálva elrejteni pimasz mosolyomat, ahogy újra magamra öltöm a szerepemet, pedig egyetlen zsigerem se vágyik arra, hogy aludjak, de a játék kedvéért a szekrény felé indulok, mintha tényleg azon lennék, hogy alváshoz készülődjek. Na nem, mintha ahhoz fel kellene vennem bármit is, mert ha nem is éjjel, de reggel úgyis lehámozná rólam, most viszont remélem, hogy el se jutok odáig, hogy felvegyek bármit is.

Honeymoon as a Smolensky

A szoba felé indulok, de végig pimasz mosoly bújkál ajkaimon, ami csak még jobban kiszélesedik rosszalló szavait hallva, de igyekszem eltüntetni, mikor felé fordulok, a lehető legártatlanabb ábrázatot varázsolom magamra, mintha nem élvezném olyan rohadtul azt, ha húzhatom az agyát, ha szándékosan borzolhatom a kedélyeit.
Nem is hagyja magát sokáig, a törölközőtől egy hirtelen mozdulattal szabadít meg, attól pedig, ahogy meg szólal és ahogy többször is végig vezeti rajtam parázsló tekintetét, egészen libabőrössé válok, míg eljutok a kis hűtőig. -Miért épp négy percig? - kíváncsiskodok mosolyogva, aztán kecses mozdulatokkal előhalászok magamnak egy üveg vizet, amit aztán továbbra is a legártatlanabb arccal emelek ajkaimhoz. Nem kis önuralmat igényel ez tőlem, mert attól, ahogy engem néz, szívem szerint eldobnám azt a hülye üveget és magamhoz vonnám egy forró csókra, hogy megmutassam, mire szomjazom még mindig, de inkább Őt is megkínálom valamivel tovább játszva a szerepemet, miszerint véletlenül sem áll szándékomban pimaszkodni a drága férjemmel.
Pár pillanatig még nem mozdulok, inkább a törölközőt figyelem, miként simul újra és újra testére, ahogy leitatja magáról a kósza vízcseppeket, de aztán a hűtő felé terelődik ismét a figyelmem, viszont most már inkább leguggolok elé, hogy alaposan felmérjem a kínálatot. A szavai cseppet sem arra utalnak, hogy vizet szeretne kortyolgatni, én pedig alaposan meg is fontolom, mivel lepjem meg, bár közben olykor-olykor felé sandítok, ajkamba harapva, mosolyogva, mert valahányszor csak rá vezetem tekintetem, meglódul a vérem. Úgy néz rám, mint a zsákmányt becserkésző vad, mintha bármelyik pillanatban képes lenne rám vetni magát, ettől a gondolattól pedig teljesen eltölt az izgalom, mint amikor tudja az ember, hogy mindjárt történni fog valami, csak azt nem tudja, hogy pontosan mikor.
Halkan kuncogok, ahogy kiegészíti korábbi szavait, a "kérlek" hallatán ismét fel is sandítok rá, míg végül előhúzok egy üveg Calvadost és a címkét olvasgatva fordulok vele felé újra kiegyenesedve. -Ez elég jónak tűnik.- lépek hozzá közelebb, szabad kezemmel magamhoz véve két poharat, amit óvatosan le is teszek elé, majd töltök mindkettőbe egy keveset. -Nem tűnik gyenge italnak. Talán, megteszi vodka helyett ez is.- pillantok rá mosolyogva, huncut fénnyel tekintetemben, de továbbra sem lépek túl közel hozzá, mintha szándékosan tartani akarnám Tőle a távolságot, pedig valójában semmi másra nem tudok gondolni, mint hogy magamon érezzem teste melegét. A gondolat azonban, hogy mennyire az agyára megyek valószínűleg ezzel, jó kedvre derít, továbbra is fenntartja ajkaimon azt a szemtelen mosolyt, ami nyilvánvalóvá teheti számára, mennyire nyeregben érzem magam. Pedig, egyébként nagyon nem, mert tudom, hogy egyetlen pillanat alatt fordíthat a felálláson és könnyen én lehetek az, akinek az agyát húzzák. -Remélem, jót választottam. Nem ittam még ilyet.- nyúlok az egyik pohárért, kicsit bele is szimatolok a perem fölött tartva arcán tekintetem, végül felé emelem, hogy koccinthassunk. -Mire igyunk?- kérdezem halkan, mosolyogva, akaratlanul is végig húzva nyelvem alsó ajkamon, mert bármennyire is próbálok most az itallal vagy akármi mással foglalkozni, valójában még mindig pezseg a vérem azok után, ami a zuhanyzóban történt. Úgy érzem, képes lennék felfűteni ezt az egész lakosztályt és akármilyen hűs is a kezemben tartott ital, az sem fog segíteni ezen.

Honeymoon as a Smolensky

Amikor a fürdő felé indultunk, már akkor egyértelmű volt valószínűleg mindkettőnknek, hogy a fő cél valószínűleg nem az lesz, hogy jól nevelten megmosakodjunk, majd pizsamát húzzunk magunkra és aludni térjünk. Nem is hiszem, hogy valaha képes lennék úgy ácsorogni mellette a zuhany alatt, hogy ne jutna legalább az eszembe kiélvezni a helyzet adta lehetőségeket, ha nem is váltanánk netán valóra őket, és most is idő közben fundáltam ki a tervet, miként fogok buja nyögéseket előcsalogatni belőle, nem konkrétan ezzel a gondolattal sétáltam be ide. Túl csábító volt, ahogy előttem ácsorgott a forró bőrén végig gördülő vízcseppekkel, bár most, ahogy levegő után kapkodva, remegő lábakkal áll előttem, miután lassacskán visszatalál hozzám a gyönyör édes világából, mindenképpen a legcsábítóbb dolog számomra.
Egyszerűen nem tudok betelni Vele és mindazzal, amit életre keltett bennem és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy még ezek után se tudok csak úgy elszakadni tőle, míg Ő hűsíti magát a víz alatt, én határa lehelek gyengéd csókokat és, csak mindezek után öblítem le magam rendesen. Nem hagyva ki természetesen a lehetőséget arra, hogy incselkedjek Vele picit bókja hallatán, mintha egyébként nem lennék teljesen biztos benne, hogy nem csak a szám az, amit imád bennem. Akkor nem jegyzett volna el ma este és egy gyengéd, szerelmes pillantással nyugtatom meg afelől, hogy teljesen tisztában vagyok ezzel. -A szám is imád Téged.- vigyorodok el finoman végig húzva nyelvem alsó ajkamon, de aztán kilépek a zuhanyzóból és magam köré tekerek egy törölközőt, mintha ezzel is, csak az oroszlán bajszát akarnám húzgálni. Hiszen tudom, mennyire nem szereti, ha bármit is magamra aggatok, mint ahogy azt sem, ha csak úgy elsétálok tőle, bár most megközelítőleg sem olyan a hangulat köztünk, mint jó párszor a múltban, amikor magam mögött hagytam. Most vigyorogva, pimasz tekintettel teszem, de volt olyan is, amikor tajtékzottam a dühtől.
Pillanatokkal később, mögém ér annyira, hogy megfosszon a törölközőtől, én pedig kuncogva fordulok felé, hogy a további utat háttal próbáljam megtenni, bár dorgáló szavai hallatán egészen lelassítok és félre biccentett fejjel, ártatlan tekintettel, mintha nem is igazán érteném a feltételezését, rábámulok. -Nem értem, mire gondolsz, édesem.- sóhajtok megjátszott értetlenséggel, de tekintetemben ott lappang a huncutság, ahogy lassan tovább hátrálok egész a minibárig, amihez azért már kénytelen vagyok odafordulni, ezzel ismét a hátamat mutatva Dimitriynek, hogy kecsesen lehajolva a hűtőhöz, elő húzzak belőle egy üveg vizet.-Soha nem hergelnélek szándékosan.- kúszik ajkaimra kacér, buja mosoly, miközben felé sandítok, felegyenesedek és le nem véve róla szememet, kortyolok az üvegből. -És egyébként is, nehezen tanulok. Kérsz egy italt? - biccentek a hűtő felé szelíd mosollyal, mintha én lennék az ártatlanság mintaszobra, de tekintetem közben a lehető legpimaszabb fénnyel ragyog és akaratlanul is beharapom alsó ajkam, miközben nedves testén végig pillantok.

Honeymoon as a Smolensky

Nem hiszem, hogy épp az járt volna a fejében, amikor a csempéig tolt, mint ami végül vár rá érintésem és csókjaim által, de egy pillanatig sem látom rajta, hogy annyira bánná, amiért belerondítok a terveibe, tekintete vágyakozva követi minden apró mozdulatomat, ahogy lassan elé ereszkedek,  ahogy nyelvem húzom végig rajta incselkedve, míg végül ajkaim közé engedve, így csalogatva elő belőle az imádott hangokat.
Érzem, ahogy megfeszülnek izmai, ahogy megremeg attól, amit Vele művelek és ezek a reakciók mind, csak még jobban felbátorítanak, még odaadóbbá és mohóbbá válnak mozdulataim. Keze finoman hajamba markol, szinte küszködve keres támaszt a csempénél, testén érezhetően végig robog újra és újra a borzongás, mindez pedig engem sem hagy cseppet sem hidegen és kétlem, hogy valaha is így lenne. Őrjítő érzés ilyen élvezetet okozni neki, látni rajta, mennyire kikészítem minden egyes mozdulattal, hallani édes hangjait, miközben csípője finoman ajkaim közé mozdul, mintha már bennem mozogna.
Már én magam is teljesen be vagyok zsongva, levegő után kapkodok pár pillanatig, míg játékosan ingerelem nyelvemmel, de aztán tovább kényeztetem és talán mohó mozdulataim elég árulkodóak, mennyire nem tervezem, hogy leálljak. Érezni akarom, ahogy ajkaim közé lüktet, megremeg erős, izmos teste, ahogy elgyengül tőlem pár pillanat erejéig, teljesen átadva magát a gyönyörnek és nekem, amire nem is kell sokáig várnom, mert hamarosan egy öblös, mélyről jövő nyögés kíséretében, mindez be is következik.
Végig fut rajtam a bizsergés attól, ahogy Ő elmegy, ahogy elborítja mindenét az extázis, nyögve teszek még pár lassú, kényeztető mozdulatot, gyengéden húzva végig nyelvem  rajta, kezem reszkető combjára simít és buja, elégedett mosollyal sandítok fel rá, miközben Ő már a vízzel babrál.
Felegyenesedek, háta mögé lépek és finoman átölelve lehelek édes csókokat izzó bőrére, hasán teszek pár cirógató mozdulatot, elvigyorodva szavain, de végül eleresztem és pár pillanatra én is a víz alá dugom a fejem, hogy a bennem tomboló vágyat valamennyire visszaszorítsam. -Aha. Szóval, csak a számat imádod.- jegyzem meg halkan, incselkedve, mintha ez valóban annyira sértene egy pillanatig is, pedig valójában iszonyúan elégedett vagyok minden alkalommal, amikor így nézhetem végig, miként söpör végig testén a gyönyör és csalogat elő belőle ilyen mámoros hangokat. Háttal fordulok aztán neki és a vízsugárnak is, hogy a hajamat még alaposan kiöblítsem, de ajkaimon még mindig pimasz vigyor ékeskedik és akkor sem tűnik el onnan, mikor kitörölgetem szemeimből a vizet. -Na, most már mindketten tiszták vagyunk.- duruzsolom halkan, szemtelen mosollyal pillantva rá, majd kidugom fejem a kabinból és, miután felkutatom tekintetemmel, merre lehetnek a törölközők, már lépek is kifelé, mint aki jól végezte a dolgát.

Honeymoon as a Smolensky

Tudom, hogy agyára megy a távolság, amit kialakítok köztünk, amivel eljátszom, hogy tényleg jól akarok viselkedni, már csak azért is, mert én is így érzek, saját magamat is kínzom vele, amikor pontosan tudom, miféle forróság fogadna, ha ismét hozzá simulnék. De kitartok, már csak azért is, hogy az Ő agyát húzzam, hogy kiderítsem, meddig képes ezt elviselni, bár fenn áll a veszélye, hogy én bukom el előbb, ez pedig ismét édes vereség lenne.
Inkább igyekszem lefoglalni magam, elviccelni a helyzetet, megpróbálom így, ebben a felállásban én is megmosni az Ő haját, de a folyamatos kuncogásom valószínűleg jelzi, milyen nevetségesnek érzem a helyzetet. Egész addig, míg maga felé nem fordít, míg a hab nagy része el nem tűnik rólunk és a falhoz nem taszít testével, mohó csókkal élesztve fel bennem az amúgy sem szunnyadó vágyamat, meglódítva a véremet egyetlen mozdulattal. Hiába hideg a csempe, hiába ér hirtelen kellemetlenül, bőre forrósága rögtön enyhíti, ahogy teste nekem feszül, ahogy perzselő bőre melleimhez ér, ágyéka pedig ölemhez simul. Akármilyen hideg is volt az a csempe, mostanra biztos vagyok benne, hogy ezer fokos, mint a bőröm. -És úgy sejtem, hogy ezt cseppet sem bánod.- lehelem halkan, vágyakozó hangon, pimasz mosollyal miután finoman ajkamba harap, ujjam pedig már el is indul lefelé bőrén, mintha csak bizonyítani akarnám, mennyire nem hatott az a fránya tusfürdő a fantáziámon.
Végig az arcát figyelem, míg hasa alá nem érek, és akkor is, csak egy pillanatra nézek le közénk, de aztán gyengéden ráfogok férfiasságára, ajkaimmal pedig elindulok lefelé az ujjam által kijelölt ösvényen, nyelvem mohón húzom végig perzselő bőrén, belemosolyogva mozdulataimba megjegyzése hallatán. Már az, ahogy beszél, ahogy megbicsaklik a hangja, teljesen felizgat, hát még amikor beharapja ajkát nyelvem érintésétől és a csempének támaszkodva néz le rám vágyakozó tekintetével.
Érzem, ahogy keményebbé válik ujjaim között, szinte látom, ahogy megborzong, míközben nyelvem izgatón végig vezetem még párszor rajta, arcomon buja mosoly jelenik meg, ahogy alig hallhatóan megszólal, ahogy korábbi szavaimat idézi, talán önkéntelenül is, miközben kicsit babrál a csappal is és visszább veszi a vizet.
Aztán ajkaim közé veszem finoman, halkan morranva az érzéstől, ahogy kínzó lassúsággal közéjük engedem,  orromon át élesen szívva be a levegőt az izgató érzéstől, Ő pedig hajamba túr lágyan, tincseim közé fúrja ujjait, amitől csak még őrjítőbb az egész. Érezni rajta, ahogy megremeg, ahogy sóvárog a folytatásért, amivel nem is váratom túl sokáig, mert nem kínozni akarom most, hanem kényeztetni, élvezetet okozni neki és ezzel együtt magamnak is, mert minden kibaszott alkalommal engem is feltüzel az, ahogy kicsikarom belőle azokat a buja nyögéseket és sóhajokat. Soha nem akartam a lábai előtt heverni, még átvitt értelemben sem, most mégis úgy érzem, hogy ennél erotikusabbat el sem tudnék képzelni, hogy másra sem vágyom, mint örömet okozni neki a szó minden létező értelmében és, ahogy megremeg egy-egy mozdulatomnál, mikor a lehető legmélyebben engedem ajkaim közé keménységét, úgy érzem, talán egész jó úton járok.
Már én magam is levegő után kapkodok, ahogy pár pillanatra ismét, csak kezemmel és nyelvemmel izgatom, nagyot nyelek a gyomromat szorongató vágytól és a forróságtól, ami testemben lüktet, felpillantok rá, szabad kezem végig simít hasfalán, majd combján, amin finoman végig is húzom körmeimet, de aztán ismét visszaterelem a számba, nyelvemmel ingerelve, finoman megszívva.

Honeymoon as a Smolensky

Ahogy megvonja vállait, mintha fogalma sem lenne arról, amiről beszélek, csak tovább vigyorgok rá, mert akármilyen jól meg is játsza magát, a szemei elárulják. Ott csillog bennük a csintalanság és a jó kedv, bár valószínűleg az enyéimben is ez látható, ahogy a férjek feladatairól beszél. -Nem tudom. Még én is, csak tanulom az egészet.- vonok vállat én is pimasz mosollyal, mintha ötletem nem lenne az egészről, bár igazából nincs is, mert a házasság számomra is idegen terep. Az elején nem is gondoltam, hogy valaha is komolyan akarom majd ezt venni, erre tessék. -Szerintem ez rajta lehet a feleségek listáján is. - bólogatok tudományos arccal, mintha épp most fejtettem volna meg egy nagy talányt, amit ezelőtt senkinek sem sikerült, de aztán fordít rajtam egyet, háttal neki állva, jobbára a csempét bámulom, míg Ő alaposan végig keneget a tusfürdővel, újra forróságot idézve elő bőrömben, mintha nem épp az imént sikerült volna valamennyire lehűteni magam. Kezdek rájönni, hogy mellette ez képtelenség, a testem minden érintésére reagál, de még érintenie sem kell valójában. Épp elég, ha úgy néz rám vagy, ha megszólal, máris lángokban áll mindenem, most mégis rendre utasítom magam, ahogy viccesen megdorgál. Valószínűleg nem erre számít, én pedig pont emiatt húzódok el tőle, mint valami jól nevelt nőszemély, aki pontosan azt teszi, amit kérnek tőle, holott Ő tudja talán a legjobban, mennyire nem vagyok szófogadó. Most mégis ezzel tudok Vele a leginkább incselkedni, ez pedig pimasz mosolyt csal ajkaimra.
Egész addig, míg a hajam mosása közben nem kezdi vállamat és a nyakamat csókolgatni, mert ekkor azért egy hosszú pillanatra elgyengülök, testem újra az övéhez simul, vágyom bőre forróságára, mégis most én regulázom meg magunkat játékosan, mintha tényleg véresen komolyan vettem volna ezt a fürdést. Pedig valójában, az első pillanattól kezdve nem ez érdekel a legjobban és tudom, hogy Őt sem, de ha már rendre utasított, hát most egye meg, amit főzött.
Inkább a samponra terelem én is a figyelmemet, nevetve nyúlok hátra hozzá, hogy megmossam én is a haját, de suttogása hallatán a nevetésem elhal, helyette ajkamba harapok inkább, készségesen fordulok felé, ahogy derekamat átkarolva nógat és egy kicsit jobban a víz alá helyezkedek, hogy leöblítsem magamról a habot. Nem sokáig foglalkozok azonban ezzel, ajkai éhesen kapnak enyéimért, én pedig mohón viszonzom csókját, kezem máris kiélvezi a helyzet adta lehetőséget, hogy újra érinthetem, mellkasától indulva simítok fel egész a nyakáig, míg Ő a csempéig taszít. Felszisszenek, ahogy a lángoló testemhez képest hidegnek tűnő fal hátamhoz ér, kezeim vállain, hátán simítanak, nyaka köré kulcsolom őket, miközben nyelvem nyelvét űzi, de belenyögök a csókba, mikor érintése fenekemre vándorol és ágyéka nekem feszül, végig fut testemen az a bizsergető elektromosság, amitől libabőrössé válok. -Pedig, a gondolataim elég piszkosak maradtak.- lehelem ajkaiba pimasz vigyorral, miközben tarkóm a csempének támasztom, így adva magamnak egy kis teret, hogy mutatóujjam szabadon vezethessem végig mellkasán le egész a köldökéig, ahol egy pillanatra megállok, lepillantok közénk ajkamba harapva, majd éhes tekintetem ismét arcára vezetem. -Azért, én még fürdetnélek, ha nem bánod.- szélesedik ki vigyorom, kezem lentebb is kalauzolom izgató testén, végül ujjaim gyengéden köré fonom és kéjesen fel is sóhajtok megérezve keménységét. Pár pillanatig, csak arcát figyelem, míg kezemmel gyengéden simogatom, mintha az engedélyére várnék, ajkaihoz hajolok, tüzes, mohó csókot lehelek rájuk, de aztán lentebb vándorolok nyaka mentén mellkasa irányába, onnan végig a hasfalán kínzóan lassú mozdulatokkal, nyelvemmel is ízlelve bőrét és, ha csak nem állít meg, mert más tervei lennének, egészen leereszkedek előtte és gyengéden ráfogva felpillantok rá. Finoman húzom végig rajta nyelvem, halkan morranok is a mozdulat mellé, le nem véve róla pillantásom, miközben ajkaimon az a pimasz mosoly bújkál, ami szinte mindig, ha épp feltett szándékomban áll táncolni az idegein.

Honeymoon as a Smolensky

Akármilyen is az a fazon, akit tanúnak választana, akkor sem látnám Őt másképp, nem változtatna azon, amit érzek iránta és a legkevésbé sem befolyásolná azt, ami köztünk van és, ha ezt burkoltan is, de közlöm Vele is, mosolya pedig rögtön változni látszik, mintha megnyugodna szavaimtól. Még az a pimasz vigyor is megjelenik arcán, miközben a fáradozásait említi, mire kérdőn felvonom szemöldököm, mintha fogalmam sem lenne róla, hogy mire gondolhat, ajkaimon azonban ott bújkál továbbra is a mosoly. -Hát nem vicces, hogy eleinte épp az ellenkezőjébe ölted az energiádat? - kérdezem pimaszul ajkamba harapva, bár azt sem árt megjegyezni, hogy valahogy én sem azon ügyködtem, hogy megkedveljen, de talán épp ez gerjesztette köztünk végül azt, ami mára kiteljesedett és ezer fokon ég. Épp ezért, ha akadna is valaki, aki csapni akarná nekem a szelet, egyáltalán nem érdekelne, hidegen hagyna, mert akár a páncélos lovag Ő, akár a szörnyeteg, benne mindent megtaláltam, amire valaha is szükségem lehet és, még a szörnyet is megszerettem, mert tudom, hogy csak akkor vicsorog a világra és fitogtatja az erejét, ha arra van szükség. Ráadásul, én manapság inkább a lovagot látom, aki gyengéd, figyelmes és törődő, aki mellett biztonságban érzem magam, mert már tudom, hogy tényleg, szó szerint képes ölni is azért, hogy megvédjen bármitől. Mondjuk emiatt nem feltétlenül tölt el büszkeség, de mindig emlékeztetem magam arra, mennyire nem lett volna kellemes élmény egy perverz állat pincéjében meghalni.
-Tökéletesen hallottad, de cseppet sem rossz értelemben mondtam, ezt pedig Te is nagyon jól tudod.- mosolygok rá, miközben már ránk zúdul a zuhany alatt a kellemes hőmérsékletű víz, ami majd, hogy nem hűvösnek tűnik forró bőrömhöz képest, de talán épp ezért esik olyan jól. Másképp, soha nem tudnék lehűlni a közelében. -Borzalmas alak vagy, mert élvezed, ha zavarba hozol és, ha felizgatsz.- duruzsolom pimasz mosollyal, mert ilyen szempontból akkor én sem vagyok különb, én is előszeretettel húzom az agyát, mert tetszik, hogy milyen hatással tudok lenni Rá és egész addig nem is fogok kettőnk miatt aggódni, amíg így lesz.
Gyengéd mozdulatokkal kenem végig rajta a tusfürdőt, élvezettel barangolom végig mellkasát, hasfalát és minden porcikáját, amit csak elérek, bár szándékosan nem bátorkodok lentebb az alhasánál, meg igazán nem is tudnék, mert amint lehetősége adódik rá, fordít rajtam egyet és Ő is eloszlat rajtam egy adagot. Természetesen, mindezt a lehető legizgatóbban teszi, hátam mögül nyúlva előre, melleimen töltve el hosszabb időt, én pedig nem is bírom ki, hogy ne simuljak hozzá, hogy ne érezzem teste melegét bőrömön, miközben ha halkan is, de elárulom neki, miként is vélekedek az esküvőről és, hogy mennyire szívesen állnék Vele oltár elé, akár most azonnal is. Hátra is hajolok hozzá, hogy láthassa az arcom, hogy gyengéd csókkal bizonyítsam őszinte szavaimat, miközben még inkább hozzá simulok, Őt pedig érezhetően nem hagyja hidegen mindez. Azon a hangon szólal meg, amitől megborzongok, ami tökéletesen elárulja, miféle igenekről beszél, keze lentebb is kalandozik testemen, de végül megjátszott felháborodással leállítja magát, én pedig nevetve a fal felé fordulok. -Igaz is, bocsánat.- kuncogok halkan, közben ügyelve rá, hogy tisztes távolságra kerüljön tőle a hátam és a fenekem is, mintha teljesen komolyan vettem volna intő szavait és még tenyereimet is a csempére helyezem, hogy semmiképp se legyek felelősségre vonható. -Folytasd, kérlek. Nem zavarlak.- mosolygok továbbra is, ahogy magam is beszállok a játékba, közben lehunyom szemeimet és kiélvezem mozdulatai gyengédségét, ahogy tovább fürdet, ahogy a tusfürdőt samponra cseréli és fejbőrömet kezdi masszírozni finom mozdulatokkal, miközben kissé hátra hajtom a fejem. Elmosolyodok némán, teljesen ellazulok érintéseitől, miközben magamban megállapítom, hogy valószínűleg minden nő épp ilyen szörnyetegre vágyik, aki ilyen eszméletlenül édes és figyelmes.
Kellemesen sóhajtok egyet, ahogy ajkai apró csókokat lehelnek vállamra, de ahogy nyakam felé közelít, akaratlanul is azon kapom magam, hogy ismét közelebb merészkedek hozzá, testemmel finoman testéhez simulok, de amint észbe kapok, hogy már megint rosszalkodok és, talán zavarom az uraságot, újra elhúzódok tőle. -Viselkedj. Most fürdetés zajlik.- kuncogok halkan dorgáló szavaimon, miközben a vízsugár alá nyúlok, hogy kicsit kitöröljem szemeimből a habot, magam is kezembe veszem a sampont, majd játékos vigyorral ajkaimon óvatosan hátra nyúlok fejéhez mindkét kezemmel -igyekszem nem a szemébe kenni az egészet- és én is megmosom az Ő haját, bár jóval kisebb meló ez, mint ami neki jutott, mégis legalább olyan figyelmet szentelek mozdulataimnak, mint Ő. -Így legalább, már te sem látsz.- röhögök jókedvűen, játékosan, mint valami lökött tinédzser, de annak is érzem magam, mióta ez a szerelem feléledt bennem iránta és ilyen mérhetetlen boldogság tölt el mellette.

Honeymoon as a Smolensky

Nem igazán tudnék alkalmasabb személyt elképzelni tanúmként, mint Kirillt, bár az Ő jelöltje számomra, még mindig ismeretlen és látva a reakcióját, nem igazán tudom eldönteni, hogy jó lesz-e nekem, ha valaha is megismerem. Minden esetre, Kirill tényleg köteles igent mondani a felkérésre, ha már kerül fordul kihajtja belőlem a lelket is és még pár színes foltot is köszönhetek neki az edzései miatt. Amiért egyébként borzasztó hálás vagyok, mert így már tudom, hogy miként védhetem meg magam, ha épp se ő, se Dimitriy nincs a közelemben.
Az viszont nem hagy nyugodni, ahogy a leendő vőlegényem vélekedik a tanújáról, amilyen érzelmek átsuhannak tekintetén, mintha egy pillanatig azon aggódna, hogy majd a barátja kapcsán más véleménnyel lennék róla, pedig erre nem sok esélyt látok. Nem tudom, mit kellene elkövetnie ahhoz, hogy ne érezzek így iránta, hogy ne dübörögjön a szívem a mellkasomban, valahányszor csak rápillantok. Az már más kérdés, hogy a barátja iránt nem érzek így, ezáltal valószínűleg nem lesz annyira szimpatikus, de akkor sem fogja befolyásolni azt, amit Iránta érzek. -Meglehet, de nekem te kell, hogy szimpatikus legyél.- mosolyodok el gyengéden, miközben a segítségével eldől az is, hogy a zuhanyzó felé vesszük az irányt, bár azért finoman figyelmeztetem, hogy bárki is lesz a tanúja, lehetőleg ne valamelyik nőci legyen, aki csorgatja rá a nyálát, még akkor is, ha az említett személyeknek nem volt túl sok köze hozzá, bár a gondolat, hogy ez a gyönyörű gyűrű az én ujjamat ékesíti és nem az övékét, kellőképpen lenyugtatja a zöld szemű szörnyet.
Nem is tulajdonítok több figyelmet a témának és valahol örülök, hogy Ő sem teszi, helyette inkább a vízsugár alá lépünk és az esetleges hódolóimról kérdez, akik megmentenének a "szörnyetegtől". Legszívesebben vitatkoznék vele, amiért így utal magára, de tekintve, hogy elejétől fogva nyugati szárnynak lett kinevezve a szobám, mintha a Szépség és a szörnyeteg megelevenedett szereplői lennénk, inkább csak jót mosolygok ezen. Nem titkolom egy pillanatig sem, hogy számomra, Ő egy személyben testesíti meg mindkettőt, a lovagot és a szörnyeteget is, ha már annyira ragaszkodik az utóbbi jelzőhöz is. Még magyarázatot is ad hozzá, miért érzi testhezállóbbnak a szörny szerepét, de én csak halkan kuncogok. -Azért, annyira nem vagy szőrös és nekem a modoroddal sincs bajom.- duruzsolom mosolyogva, miközben finoman átkarolja derekam és pár pillanatig, csak áztatjuk magunkat a víz alatt. Kezem azonban, már a tusfürdőért nyúl, tenyerembe nyomok egy jó nagy adagot és, miközben választ adok egy korábbi megjegyzésére, alaposan bekenegetem testét.
Nem lep meg, hogy azonnal visszakérdez, pimasz mosollyal kenegetem tovább bőrét, míg tétován, incselkedve vállat vonok, mintha egy pillanatig is azt feltételezném, hogy valóban képes lenne bármitől is megijedni, bár éppenséggel azt, ha netán már holnap nyélbe akarnám ütni azt az esküvőt, történetesen olyasminek gondolom, ami miatt azért nagyot kellene nyelnie. Bár, ha jobban belegondolok, a gyűrűt is Ő ajánlotta fel, mindenféle kényszer nélkül és ez, talán sok mindenről árulkodik.
Lágy csókokat hintek ajkaira, miközben tovább simogatom forró bőrét, de aztán váratlanul fordít rajtam egyet, én pedig mosolyogva simulok hátammal mellkasának, hogy alaposan bekenhessen Ő is a tusfürdővel. Mintha tényleg nem tudnánk egymástól pár percnél hosszabb ideig elszakadni, olyan őrjítően élvezem érintését, szinte már hiányzott is, hogy tenyere bebarangolja testemet, melleimre kanyarodjon, miközben édesen a hajamba duruzsol.
Nem tudom, hogy eljön-e majd valaha is a pillanat, amikor majd nem lesz rám ilyen hatással, nem fog felforrósodni Tőle minden porcikám, de most ezt váltja ki belőlem az, ahogy gyengéden bekenegeti bőrömet a kellemes illatú tusfürdővel, miközben akaratlanul is hozzá simulok hátammal és fenekemmel. -Mondtam én, hogy te vagy az én hős lovagom.- súgom halkan, mosolyogva, majd vállam fölött hátra sandítok rá, nevetve söpörve ki arcomból a vizes tincseket, forró, lágy csókot lehelve ajkaira. -Akár most rögtön igent mondanék neked, Dimitriy.- lehelem halkan ajkaiba, belemosolyogva a mozdulatba, míg kezem gyengéden állára simít, mintha így akarnám arra ösztönözni, hogy lássa, mennyire komolyan beszélek, mert a mosoly ellenére is elarulja tekintetem, mennyire őszinték a szavaim. Bármi is várjon ránk, én akarom ezt, akarom Őt és nincs semmi, ami eltántoríthatna. -Melletted akarok lenni, bármi is várjon ránk a jövőben.- csúsztatom kezem nyakára, ajkaim további apró csókot lopnak tőle, miközben testem minden sejtje újra életre kel érintésétől és a gondolattól, hogy Hozzá tartozom.