Vigyorral az arcomon csóváltam meg a fejem, mikor szánt szándékkal hangosan élvezte ki a gyümölcs ízét, bár tagadni se tudtam volna, milyen hatást gyakorolt rám azzal, amit csinált azzal az eperrel ajkai között, miközben a karjaim közé mászott, bennem pedig egyre erősebben égett a vágy, hogy bárcsak én lehetnék az a szem eper. - Remélem, nem ma este akarsz színészkedést gyakorolni - búgtam a fülébe, miután eltüntette rólam a maradék kis tejszínt, bár inkább szántam pimaszkodásnak, mintsem féltem volna ilyesmitől. Hosszú idő után úgy tűnt, hogy végre találtam valakit, aki mellett nekem sem kellett megjátszanom magam, merev és rideg álarc mögé bújva, ami szokatlanul jó érzésnek bizonyult, mert eddig még soha nem gondoltam végig, mennyire nehéz volt évtizedeken át egy ilyen súlyos maszkot viselni. Mellette eltűnt a teher, és ahogy a jelenlegi helyzet mutatta, látva a perverz vigyorgását, úgy tűnt, hogy nemcsak nekem sikerült levetkőznöm saját magam.
Végül sikerült szó szerint levetkőztetnem azzal, hogy kioldottam az övet, és lelöktem róla az anyagot, de ahelyett, hogy rögtön birtokba vettem volna a szabaddá váló részeit, sunyi vigyorral a pezsgő után nyúltam, majd míg ő tartotta a két poharat, töltöttem is beléjük, azonban alig tudtam elvonatkoztatni teste csupasz látványától, főleg így, hogy az ölemnek feszült. Egyre intenzívebb, már-már leküzdhetetlen volt a vágy, hogy a kortyolgatás helyett más utat válasszak. Hogy felültessem arra a kibaszott asztalra, végigkenjem nyakán, mellkasán és combjai belső felén a tejszínt, a testéről falatozva le pár szem epret, a combjai közül pedig a nyelvemmel tüntetve el a habot, egészen addig nem is mozdulva onnét, míg hangosan el nem élvez, a gondolatok armadájától pedig megfeszült az ágyékom.
Szavaival rántott vissza a valóságba, mire újfent megköszörültem a torkom, lazán vonva egyet a vállamon. - Ami az enyém, az a tiéd is - mosolyodtam el, de miután letettem a pezsgős üveget, a két pohár után nyúltam, hogy elvegyem a kezéből. Az asztalra toltam őket, majd egy kis sóhaj kíséretében megemelkedjek, erősen tartva a testét, és az asztal szélére ültettem. Beálltam lábai közé, de ennél tovább egyelőre nem merészkedtem, helyette egyik tenyeremmel megtámaszkodtam a combján, így fürkészve a tekintetét. - Ígérd meg, hogy legközelebb azonnal felhívsz, ha megkörnyékez valaki - hajoltam közel hozzá, szabad kezemet az arcára simítva. Szavakkal talán elmondani sem tudtam volna, mi mindent éltem meg, amíg nem tárta elém az igazságot, és abban valószínűleg nem is lenne vita közöttünk, hogy mi mindentől kíméltük volna meg egymást ma este, ha rögtön felhív. Nem mintha nem zsongana minden porcikám azért, ami most történik és ami még történni fog, talán a sors így akart kiegyezni egy döntetlenben. Bár... ez sokkal több volt. Csak ekkor tudatosult bennem igazán, hogy amíg engem lekötött a saját ingerültségem és félelmem, nem is törődtem azzal, ami éppen benne dúlhatott az egésszel kapcsolatban, de tény, hogy nem is volt túl sok gyakorlatom abban, hogyan kell vígaszt nyújtani valakinek. Főleg ha én magam voltam az okozója annak, amiért vigasztalásra lett volna szüksége. - Csak... tartsd szem előtt, hogy vigyázok rád - hajoltam közel hozzá, egy csókkal zárva le a gondolatmenetet, majd egy újabb sóhajjal nyúltam a két pohár után, hogy az egyiket átnyújtsam neki.

 Csak bámultam utána, ahogy besétált a fürdőbe, majd magára csukta az ajtót, de annak ellenére, hogy egy pár pillanatig meg sem mozdultam, a gondolataim ugyanúgy cikáztak. Leginkább körülötte, és azon, hogy milyen hatást gyakorolt rám, vagy hogy milyen messzire jutottam ahhoz képest, ami akkor voltam, mikor belépett az életembe. Mintha egy egészen más emberré varázsolt volna, ennek pedig előbb-utóbb meg fogom inni a levét, de egyelőre csak át akartam adni magam ennek a soha nem tapasztalt boldogságnak. Szinte már elfogadtam az érzést, hogy ez még nekem is jár, annak ellenére, hogy mennyi vér tapadt a kezemhez, de mégis az volt az igazán felemelő az egészben, hogy nemcsak én fogadtam el, de ő is. Engem fogadott el, mindennel együtt, ami voltam, és ugyan finomítanom kellett magamon, de minden esélyt megadott rá, hogy ki tudjak teljesedni ebben. Méghozzá a saját elcseszett tempómban.
Tekintetem szinte rögtön rátalált az eperre, nyúltam is utána, bár nem ez volt az egyetlen, amit megkívántam a tányérokról, de ahogy megéreztem az édes ízt a számban, egy halk sóhajjal dőltem előre, megtámaszkodva a térdeimen, majd a maradékot belemártva a tejszínbe. Ezer és egy ötletem volt arra, hová is kenhetném meg azt a habot, a gondolatra pedig elöntött a forróság. Alig vártam, hogy kidugja az orrát a fürdőből, mert minden adott volt, csak éppen a megterített asztal hiányzott, és valljuk be, nélküle elég unalmas este elé néztem volna. Nem is kellett túl sokat várnom, rögtön foglyul ejtettem tekintetemmel a felém közeledő alakját, pimasz mosolyt villantva, mikor lehajolt elém, ezúttal pedig ő támaszkodott meg a térdeimen. Érintése nyomán megborzongtam, már a szó legjobb értelmében, hol a szemeit, hol az ajkait figyelve, de nem ellenkeztem a mozdulata ellen, készségesen emelve feljebb a kezemet. - Jobb híján... - válaszoltam szemtelenül, végigkövetve az eper útját, ahogy ajkai közé fogta, majd ahogy az ölembe fészkelődött, karja pedig a nyakam köré fonódott, egyik kezemmel átfogtam derekát, így húzva még közelebb magamhoz, míg másik kezem becsúszott a köntöse alá, csupasz térdére simítva tenyeremet.
Ajkaihoz hajoltam, gyengéden érintve meg őket, közben ráharapva a maradék gyümölcs felére, nem hagyva ki az alkalmat, hogy kicsaljak tőle egy könnyed csókot. Nem kerülte el a figyelmemet, ahogy jól megízlelte a meghagyott gyümölcsöt, halkan felnevetve a hangokon, majd megcsóváltam a fejem, miközben én is eltüntettem számból az epret. - Ez volt a legártatlanabb hely, ahová ma este kerülhetett abból a tejszínből - súgtam a fülébe,  a hanglejtésemből pedig megállapíthatta, hogy nem üres szavakkal dobálózom, ez egy valódi ígéret volt. Ingerlően lenyalta a maradékot a szám sarkából, ezzel újra kiengedve a szellemet a palackból, mire játékosan végighúztam orromat az arca egyik felén, puszit lehelve a halántékára, csak ezután hajoltam el tőle. Kezem már nem a térdén pihent, hanem elindult felfelé, hogy meglazítsa a köntös övét, kibontva a laza csomót, majd a hátánál nyugvó kezem elkezdte lefelé húzni az agyagot, ártatlan pislogással konstatálva, hogy megint nem fedte semmi testét. - Pezsgőt? - kérdeztem halkan, már most érezve, ahogy hangomat leuralja az a furcsa rekedtség, de egyelőre szándékosan nem érintettem meg a testét, már azon kívül, hogy továbbra is a hátára simult az egyik kezem. Piszok nehéz küldetésnek bizonyult, nem volt erősségem a türelem, főleg így, hogy itt ült az ölemben, ráadásul pontosan tudtam, hogy mire vágyik, de kíváncsi voltam, mit vált ki belőle a türelmetlenség.

 Végig magamon éreztem kutakodó tekintetét telefonálás közben, néha lopva felé is fordultam, hogy elkapjam a szemeit, de ez kicsit sem segített azon, hogy legalább arra az öt percre meg tudjam őrizni a saját higgadtságomat. Elnyúlt az ágyon, látványától pedig újra megmozdult bennem a vér, rögtön átkozva ezt a kibaszott nadrágot, még pislogni sem voltam hajlandó, nehogy egyetlen pillanatot is elszalasszak, közben gondolati szinten már azon tűnődve, vajon mi mindent tudnék vele kezdeni öt egyszerű perc alatt is, a képek rögtön életre keltek lelki szemeim előtt, de ezzel csak magam alatt vágtam a fát.
Egy halk sóhajjal tettem le a telefont, majd ültem vissza mellé, ekkor már nem szabadulva a pimasz vigyoromtól. Nem akartam játszani az álszentet, komolyan gondoltam, mikor azt mondtam neki, hogy imádom, ha hangos, és meg is tettem azért mindent, hogy legyen oka hangosnak lenni. - Úgy érted, hogy téged. Téged hallott mindenki - jegyeztem meg ártalmatlan pislogással, ahogy hangja ismét visszhangozni kezdett a fejemben, de egyre biztosabb voltam abban, hogy aligha tudnék olyan momentumot találni, ami ne hozna azon nyomban, ismét izgalomba. - De bóknak vettem - tettem hozzá pimaszkodva, szándékosan nem véve figyelembe, hogy amúgy ő is tehetséggel csalogatta elő belőlem ezeket, pedig én végképp nem voltam egy hangos típus.
Szavai csak tovább fokozták az egyértelműt, tekintetem újra és újra végigszántott azon a megterített asztalon. Egy pillanatra sem hagyott nyugodni, az pedig, amit szavaival előrevetített... meg kellett köszörülnöm a torkomat, mielőtt még újra nekiestem volna a rendelésünk megérkezése előtt. Éreztem, ahogy lába végigsimít a combomon, majd felülve csókot lehelt a vállamra, de sikerült visszafojtanom a jóleső sóhajt, ami készült volna kitörni belőlem. Amikor felállt, hogy magára vegye a köntöst, én sem maradtam ülve, zsebre vágtam ujjaimat, mintha ez egy kicsit is megállíthatott volna abban, hogy utána tudjak nyúlni, de nem is volt szükség rá, jött magától is, ujjaim pedig játékosan siklottak a köntös éppen megkötött övére, miközben mohó, tüzes csókot lehelt ajkaimra. - Igen? - kérdeztem vissza, elgondolkodva azon, amit mondott. Bár tény, a hotel bennem is hasonló érzetet keltett, pedig eleinte nem rajongtam azért, hogy itt maradjunk. A saját ágyamat szerettem. És az utóbbi időben az övét is, talán jobban is, mint a sajátomat. - Ha ez egy nászút... be kell hoznom a lemaradást - sóhajtottam fel drámaian, pimasz szemöldökvonogatással hozva tudtára, mire is gondolok, bár szemernyi kétség sem merült fel bennem azt illetően, hogy ahogy a nászéjszakáján nem aludna szemhunyásnyit sem, úgy ma éjszaka sem fog. Erről kész voltam kezeskedni.
Kiszakadt a karjaimból, mikor kopogtattak, és amíg ő a fürdőbe vonult, majd magára csukta az ajtót, én egy halk sóhaj kíséretében a szobaajtóhoz léptem, beengedtem a fiatal ficsúrt, az étkezőasztal mellé kérve a tetemes mennyiségű ételt és pezsgőt, majd mikor csukódott mögötte az ajtó, újabb sóhajjal dobtam le magam az asztal melletti székre, egy szem eper után nyúlva, majd miközben könyökeimmel megtámaszkodtam a saját térdemen, beleharaptam a friss gyümölcsbe. Végignézve a felsorakoztatott kínálaton, már nem is tudtam küzdeni a lelki szemeim előtt megjelenő  képek ellen, és csak reméltem, hogy odabenn a fürdőben nem viszi túlzásba a rendbeszedést, mert a köntös amúgy sem sokáig lesz rajta, és ahogy az eper megmaradó részét belemártottam a kapott tejszínbe, hát abban is biztossá váltam, hogy ezúttal nemcsak tőlem fog minden porcikája ragadni.

 Szinte rögtön készen álltam meghajolni a közeledő gyönyör előtt, sóhajaim egyre mélyebbről törtek elő, a nyögések pedig szinte már nem is eviláginak tűntek. Az általa kiadott hangok még ebben az utolsó előtti pillanatban is tovább ajzottak, zene volt fülemnek minden, ami elhagyta ajkait, tűzforró bőre pedig mellkasomnak feszült. Alig kaptam levegőt, tenyerem alatt éreztem reszkető testét, pulzáló izmai rám szorítottak, ahogy elélvezett, én pedig szinte azonnal követtem az eddig hajszolt élvezetbe, miközben tovább ringó csípője még mindig ingerelt, elnyújtva ezt a semmihez sem fogható, kibaszottul tökéletes pillanatot. Azt adta, amire szükségem volt, erre vágytam a nap minden pillanatában, és így utólag visszagondolva azt sem tudtam, hogy voltam képes kibírni nélküle egy percet is. Ahhoz képest, hogy megfogadtam, ugyanúgy próbálom majd élni az életemet, ahogy előtte tettem, egyelőre úgy tűnt, hogy megbuktam ezen a vizsgán, elvonta minden figyelmemet, de ebbe a bűnbe újra és újra bele akartam esni.
Nem is akartam szavakat találni, mert kezdett körvonalazódni a fejemben, hogy mindaz, amit érzek, talán meg sem fogalmazható. Ez bennem élt, láthatta szemeimben, érezhette a mozdulataimban, ahogy kezeim újra és újra végigsimították megizzadt, hullámzó testét, miközben úgy bújt hozzám, mintha ő maga is attól félne, hogy nincs holnap. Nem kellett mondanom semmit, egyelőre az is kihívás volt, hogy rendezzem a légzésemet, de arra még maradt elég lélekjelenlétem, hogy játékosan ráharapjak a fülébe. Távolról hallottam hangját, mintha nem is közvetlenül mellettem szólalt volna meg, de csak nehezen tudtam visszakapaszkodni a való világba, észre sem véve, hogy milyen erővel szorítom magamhoz. Lazítottam ujjaimon, mielőtt fájdalmat okoztam volna neki, hajába túrtam, hogy félrelökjem a nedves tincseket, majd apró csókokkal hintettem tele az így felszabadult területet. - Te vagy csodálatos - súgtam oda neki, ehhez hasonló pedig tényleg soha, semmilyen helyzetben nem hagyta még el a számat. Nem voltam egy bókoló típus, talán ezt ő is észrevette a kezdeti időszakban, mindent annyira magától értetődőnek vettem, pedig... közel sem volt az. Erre sikerült ma este rádöbbenteni, nem bánhattam vele úgy, mint bárki mással, és nem adhatom neki utasításba, hogy bocsásson meg csak úgy, minden érdemi tett nélkül.
Szavaira elvigyorodtam, közben megcsóválva a fejem. - Vodkát csak akkor iszom, ha kezdek befeszülni - osztottam meg vele egy hasznos infót, bár joggal merülhetett fel benne, hogy ezek szerint nagyjából mindig feszült vagyok. Szakmai ártalom, a névvel járt. Mondjuk ez nem is állt távol a valóságtól. Egy csókot leheltem orra hegyére, majd elszakadtam tőle, hogy fel tudjak ülni, a szoba hűvös levegője pedig ismét megcsapta a nyirkos bőrömet. Nem volt kellemes érzés, azok után főleg nem, hogy pár másodperce Iris teste olyan forrósággal látott el, mintha egyenesen a nap sütötte volna a testemet. - Intézkedem - tettem aztán hozzá, a telefon előtt a nadrágom után nyúlva, bár nem volt egyszerű mutatvány belebújni két egymást követő, megizzasztó kör után. És nem is vágytam újra erre a szorító érzésre, de a köntös valahogy nem volt az én világom.
Talán a lehengerlő modorom volt pozitív hatással a már lenn megismert recepciós kislányra a telefon túloldalán, bár azok után, ahogy megjelentem, és erélyesen kértem Iris szobakulcsát, talán én sem álltam volna le vitatkozni magammal. - Öt perc. Te tudtad, hogy van nászutas csomag? - vigyorodtam el pimaszul, miután letettem, szinte rögtön megkeresve Iris tekintetét, majd visszaültem az ágy szélére, és elégedetten felsóhajtottam, miközben ujjaim végigkalauzolták magukat a fedetlen bőrén, kis kitérőt téve mellbimbói körül. - Azt hiszem, ma rólad akarok vacsorázni - mondtam elmélázva, teljesen belefeledkezve teste látványába.

 Nem tudtam volna visszaidézni azt a pillanatot, mikor először éreztem ezt. Nem a vágyat, vagy a fizikai vonzalom kínját, mert az már az első másodpercben eluralkodott rajtam, amint belépett a dolgozószobámba, először bizonyítva, hogy márpedig ő nem olyan nő, mint a többi, akivel eddig dolgom volt, és szinte rögtön tanúbizonyságot nyert a dacossága. Nem hódolt be nekem, ahogy mindenki más tette volna, pedig valószínűleg eleget hallott rólam ahhoz, hogy tudja, miféle is vagyok, és hogy kicsit sem vagyok oda azért, ha ellentmondanak nekem vagy dacolnak velem. Mégsem adta jelét annak, hogy félne tőlem, emelt fejjel játszotta végig a megírt forgatókönyvet, bár azóta már tudott volna mesélni arról is, hogy milyen félni tőlem. Jó ideig csak testi vonzalom volt, és próbáltam emlékezni, kézzel foghatóvá tenni, hogy melyik volt a döntő pillanat, amikor elkezdte felülírni bennem az egyszerű kémiát, hatva ezzel a kusza érzelmeimre, de tudtam, hogy nagyon távol állok a megoldástól. Nem egyetlen pillanat műve volt, hanem temérdek momentum összessége, nem tudtam volna kiragadni egyet sem, mert valójában nem is lett volna értelme, nekem az egész kellett, nem pedig apró szeletek a kerek egészből.
Teste szűk forrósága szinte rám markolt, jóleső, vad nyögést csalva elő torkomból, nem is pazarolva egyelten másodpercet sem, mert szinte rögtön mozdulni kezdtem. Lázasan ittam csókját, amikor éppen ajkait becéztem, néha nyaka bőrére simulva nyelvemmel, mohó csókokkal borítva teste minden olyan porcikáját, amit el tudtam érni, közben olyan közel tartva magamhoz, hogy az már ellentmondott a fizikai törvényeinek. Ujjaim néha rámarkoltak combjára, nem is én mozdulva, hanem őt húzva magamra, a ritmus pedig, amit vele együtt fedeztem fel, szinte másodpercekig bizsergette a gerincem vonalát. Még így is tombolt bennem a vágy, az, hogy tudtam, bármi is vár az út végén, nem lesz elég, és újra akarom majd, ma éjjel, holnap reggel, és életünk minden kibaszott napján, amíg van bennem annyi erő, hogy megmozduljak. Az érzések kavalkádja végül megmozdítja ajkaimat, de a gondolatmenet félúton elhalt, nagyot nyeltem, tovább kutattam a tekintetét, úszva ebben a mámoros pillanatban. Tudtam, hogy érti, kiolvastam a tekintetéből, ahogyan azt is, hogy nemcsak érti, de érzi is, ez pedig, hogy viszonzásra leltem, olyan folyamatokat indított el bennem, amikre nem is gondoltam, hogy képes vagyok. Eggyé akartam válni vele, örökre megsemmisülni ebben a mámorittas pillanatban, ahogy a teste készül megadni magát, az enyém pedig alig maradva le mögötte, éppen ugyanarra az élvezetre áhítozott.
Nem akartam többet mondani, helyette újra ajkait ízleltem, fel sem fogva az idő múlását, a percek csupán másodperceknek tűntek, a csípőm egyre merészebben mozdult, egy pillanatnyi szünetet sem hagyva neki. Már túl közel jártam, egyre gyakrabban suhant át rajtam a gyönyör hulláma, szinte lélegzetvisszafojtva várva a jelre, amikor a teste megfeszül, elnyújtott, mély lökésekkel adva át magam a kéjnek szinte ugyanabban a a szekundumban, vele egyszerre, egy torz nyögést fojtva el csókunkban.

 Arra szinte fogadni mertem volna, hogy Irina mély nyomott hagyott benne, még én sem egészen dolgoztam fel azt a haragot, ami a legutóbbi kis akciója után életre hívott bennem aznap este a klubban, Natasha említésére viszont nem tudtam visszafojtani egy vigyort, mert arra engedett következtetni, hogy már azelőtt felütötte a fejét az a bizonyos zöld szemű szörnyeteg, mielőtt kettőnk között bármi is történt volna. Azon a csókon kívül, amit az első adandó alkalommal loptam tőle a magam pimasz módján. Nem akartam valami hülye tömlőcbe zárni ok nélküli féltékenykedéssel, de szerencsére megvolt ahhoz a tehetségem, hogy tudjam, ki az, aki valójában veszélyt jelent, és kitől nem kell féltenem. - Én már csak rád akarok úgy nézni - fűztem még hozzá ennyit, és még magam is megleptem azzal, hogy ezt mennyire komolyan is gondoltam. Ha korábban valaki azt mondja, hogy egyszer egyetlen nő kedvéért lemondok ezer másikról, biztosan kinevetem, mondván, hogy nincs olyan nő, aki képes lenne megszelídíteni vagy térdre kényszeríteni maga előtt. Most pedig itt feküdt mellettem, engedte, hogy olvassak szemeiből, és életemben először tényleg úgy éreztem, hogy végre igazán ott vagyok, ahol lennem kell, és előtte a szó minden értelmében szívesen letérdeltem volna.
A vágy úgy gyűrt maga alá, mintha el sem múlt volna, újra elveszítve a kapcsolatot a külvilággal, és ahogy keze egyre szorgosabban, egyre merészebb mozdulatokkal kényeztetett, szikrák kezdtek pattogni a szemeim előtt. Nem voltam rest válaszolni, egy pillanatra sem hagyva fel ujjaim gyengéd, de határozott mozdulataival, ismét tapasztalva, hogyan kel életre teste a karjaim között, és adja át magát a ránk törő érzésnek, és ezzel együtt nekem. Már hidegen hagyott minden külső tényező, az sem érdekelt, hogy ki hall minket, továbbra is azon munkálkodtam, hogy őt halljam, mert minden hang, ami elhagyta ajkait, ostorként vágott végig a gerincemen, csak tovább fokozva a lüktető vágyat, ami végül arra sarkallt, hogy kihúzzam lábai közül a kezemet, és oldalra fordulva a csípőmre emeljem a lábát. Még bele sem kezdtem igazán, de már nem kaptam rendesen levegőt, ott csókoltam, ahol csak értem, végig az állát, a nyakát, fogaimmal ízlelve a bőrét, nem egyszer harapva meg, miközben szándékosan az ágyékomhoz feszült.
Felszisszentem az érzéstől, a tudattól, hogy milyen közel volt hozzám, és ahogy ölével ingerelt, nagyot kellett nyelnem. Tényleg egy igazi bestia volt, mintha azt tűzte volna ki célul, hogy minden maradék eszemet elvegye, bár jelenleg nem is volt szükségem józanságra. Rá volt szükségem, testestül-lelkestül, mindenét akartam egyszerre, készen állva arra, hogy akár öljek is érte, ha úgy hozná az élet. Már nemcsak a vágy fojtogatott, hanem az is, amit iránta éreztem, a testemen kívül már az agyam is lüktetett, annyira el akartam neki mondani, hogy mit jelent nekem, de bennem akadt minden szó, ahogy újra és újra hozzám dörgölőzött, már az a forróság is elvakított, amit így engedett megtapasztalni, egy halk sóhajjal reagálva arra, ahogy fogaival a nyakam bőrét karistolta. Elértem azt a pontot, amikor már nem akartam tovább várni, a kínlódás egyre fájdalmasabb hullámokban vonult végig a testemen, benyúltam kettőnk közé, hogy beigazítsam magam, a következő másodpercben újra combjára fogva, így húztam magamra, egyetlen határozott mozdulattal merülve el benne, a bőrébe nyögve, szinte azonnal mozdítva egyet a csípőmön. Nem tudtam, mit művel velem, teste szorítása olyan hatással volt rám, mint még soha semmi, és ahogy újra és újra mozdultam, tekintetét megkeresve szakadtam el nyaka bőrétől. Nem volt olyan porcikám, ami ne égett volna tőle, egyre mélyebben merülve testében, közben pedig íriszeiben is. A forróság már nemcsak a testemet uralta, de a mellkasomban is felütötte a fejét, a nyers, szinte állatias vágy és ösztön mellett már valami egészen mást is érezve. - Iris, én annyira.. - nem tudtam befejezni, hiába akartam elmondani, milyen érzelmek tombolnak bennem, helyette csak jobban szorítottam magamhoz, ekkor már egy pillanatnyi nyugtot sem hagyva neki, ajkaim mohón tapadtak az övére, így fojtva el a saját zakatoló gondolataimat is, így hajszolva a mindent elsöprő mámort.

 Furcsa grimasz ült ki arcomra, mikor elhangzott a féltékenység szó, bár minden bizonnyal sejtette ő is, hogy nagyon kényes vagyok mindenre, ami az enyém, és közben valaki rá akarja tenni a kezét. Még ha a szó szoros értelmében a szökése alatt még nem is volt az enyém, így jogot sem formálhattam volna rá, de aligha érdekeltek a részletek. Bárki kezét szívesen eltörtem volna, ha akárcsak érinteni akarták volna, legyen az egy ártatlan gesztus, vagy valami olyasmi, amivel múltkor Igor próbálkozott. Sok idő telt el azóta, mégis, ahányszor csak eszembe jutott, tajtékzani tudtam volna a méregtől, szinte sóvárogva a vén majom vére után, bele sem gondolva abba, mi mindent csináltam volna vele, ha Iris nem állít le. Szó szerint vér folyt volna, és ismerve magamat, hát nem az enyém. - Kibaszottul féltékeny vagyok minden férfira, aki úgy néz rád - sóhajtottam fel, mintha valami gyengeséget ismertem volna be, de talán az is volt. Gyengeség, ami egy idő után fojtogatóvá tud válni nekem és neki is, de kicsit sem akartam letagadni, hogy teljes egészében igényt tartok rá. Minden porcikájára, minden vágytól ittas pillantására, és isten óvja azt, aki egyszer szabad prédának fogja tekinteni úgy, hogy én is látom.
Elvigyorodtam, látva a tekintetét, hogy mennyire nem tetszett neki a csajom megszólítás, bár azért ha a dolgok normál menetét néztük, minden más helyzetben az lett volna az első lépés. Nem mintha sok esélye lett volna kettőnk találkozásának a szüleink közbenjárása nélkül, de ezen próbáltam túllendülni. Hiába tápláltam haragot azóta is az apám iránt, valójában olyasmit adott ezáltal, aminek a létezésében sem hittem. - Nem terveztem elválni - vált szemtelenné a vigyorom, szinte úgy bújva a csókjába, mintha űzött vad lennék és menekülni akarnék valami elől. Ő volt az egyetlen mentsváram, amit ma kis híján elveszítettem, pedig ha valamit, ezt nem akarom kockára tenni. Túl fontossá vált, a ragaszkodásom pedig túlmutatott mindenen, amit ismertem, vagy eddigi életem során tapasztaltam. Tényleg... úgy éreztem, hogy vele bármire képes lehetek és vagyok.
Szavai megmosolyogtattak, egy pillanatra még körbe is néztem a helyiségben, vajon mi lehetne az első, amiben őt idézve kárt tehetnénk, de elég gyorsan kizökkentett a gondolkodásból. Nem maradt adósom, miután ujjaim gyengéd mozdulatokkal kezdték őt simogatni a két combja között, ő is kényeztetni kezdett, amitől először bennem akadt a levegő, majd felnyögtem, a vérem pedig legalább kétszeres sebességre kapcsolt. Fájóan kívántam, már-már lüktettem, ahogy ujjai újra és újra megmozdultak, egy szemtelen mozdulattal rá is haraptam ajkára, hogy még inkább feljebb korbácsoljam benne a vágyat, már ha egyáltalán ez még lehetséges volt. Bár arra, amit tőle kaptam, soha nem lehetett panaszom, egyszerre égtünk ebben a földöntúli, emésztő, telhetetlen vágyban, ami úgy tűnt, hogy soha nem fog kialudni, én pedig készen álltam arra, hogy minden alkalommal, akár ezredjére is megpróbáljam csillapítani. Beleremegtem a mozdulataiba, ahogy egyre erősebben szorított rám, hirtelen azt is elfelejtettem, hogy én mibe kezdtem bele, pedig ő maga is lüktetett ujjaim alatt, ahogy körkörösen masszíroztam, egyre szaporább ritmusban, közben próbálva kizárni a tényt, hogy akár ennyitől, teste remegésétől, ujjai vad mozdulataitól és a kínzó csókjától képes lennék elélvezni, így mikor a mámor felkapaszkodott a gerincemre, újra ajkaiba haraptam, majd nagyot nyeltem. - Benned akarok lenni - suttogtam rekedten, elhúzva kezemet a lábai közül, hogy derekába kapaszkodva közelebb húzzam, miközben az oldalamra fordultam, ösztökélve, hogy ő is így tegyen, és combjára marva újra a csípőmre emeltem lábát. Szinte égetett a bőre, mellbimbói mellkasomat súrolták, tenyerem fenekére siklott, így vonva még közelebb az ágyékomhoz, miközben elszakadtam a szájától, mohó csókokkal hintve tele a nyakát, néhány ponton jól érezhetően beleharapva bőrébe.

 Annak valamelyest örültem, hogy képes volt megfeledkezni a valódi énemről, arról a férfiról, aki ma este is tiszteletét tette a veszekedésünk közben, és aki ridegen, nemtörődöm módon tudta kiosztani a lapokat. Bár kétségtelen, hogy amikor vele voltam, próbáltam minden nyomát eltüntetni, pont azért, amit neki is annyiszor elmondtam: vele más akartam lenni, valahogy életben akartam tartani azt, akit ő teremtett bennem, de másoknak még mindig egy jeges bűnöző voltam. Az esküvőnkkor pedig még neki sem jelentettem mást, és nem állt szándékomban felemlegetni, de az is tény volt, hogy ha bármit is akartam volna tőle a nászéjszakán, bizonyára meg is kaptam volna. Inkább meg akartam hagyni abban a hitben, hogy lett volna választása. - Hát, a sok vodkától csak tovább tartott volna. Bár ez a nászéjszakák lényege, nem? - kérdeztem ártalmatlan pislogással, pimasz grimasszal a szám sarkában, gyengéden végigsimítva vállain, szinte fürdőzve abban a furcsa, néha még idegennek tűnő nyugalomban, amit neki köszönhetek. Még ha nem is terveztem sokáig megőrizni ezt a nyugalmat, és ahogy lelki szemeim előtt felrémlett a vágytól izzó tekintete, úgy kezdett el forrni a vérem, a bőrömön érezve meleg érintését. Hihetetlen, hogy csupán ennyivel képes volt bezsongatni. Egyetlen puszta gondolattal.
Apró csókot leheltem a homlokára, majd szavait hallva halkan elnevettem magam. - Szép helyen, félmeztelen francia ficsúrokkal - egészítettem ki a mondanivalóját, bár a mondat eleje is megérdemelt volna egy-két szót, de így belegondolva nagyjából képet kaptam arról, hogy mit is gondolt rólam akkoriban. És utána még jó hosszú ideig, bár nem is tettem azért semmit, hogy változzon rólam a véleménye. Nem segített az sem, hogy mikor visszatoloncolták hozzám, meg sem próbáltam rácáfolni saját magamra, és amilyen dühös voltam rá már pusztán a létezése miatt, szinte rögtön eluralkodott rajtam a vágy, hogy valahogy megkapjam. Ez az ellentét pedig az elejétől kezdve meghatározta a hozzá fűződő viszonyomat. Mint maga a kibaszott tiltott gyümölcs.
Végigsimítottam haja vonalán, gyengéden érintve arca szélét, tekintetéből egyértelműen kiolvasva azt a kellemes meleg érzést, ami folyamatosan életre hívta bennem ugyanezt. - Ha ezen múlik, reggeltől estig ezt fogom ismételgetni - viccelődtem vele, újra ráharapva a fülére. - Bár - gondolkodtam el széles vigyorgással. - Kimaradt az a szakasz, mikor csak simán a csajom lettél volna - fűztem hozzá, beharapva saját ajkamat, miközben tudatosult bennem, hogy amúgy mennyire távol állt tőlem az ilyesmi. Mondjuk elég gyorsan kizökkentett a gondolkodásból, mikor ráharapott az ajkára, szinte rögtön éreztem az őrült késztetést arra, hogy én is beleharaphassak, a feszítő érzés pedig áramütésként áradt szét a testemben. Már meg sem próbáltam fejteni ezt a hatást, amit gyakorolt rám, csak sodródni akartam vele, ezt pedig a testem is tudta, mert azonnal reagáltam érintéseire, miközben az én ujjaim is rátapintottak a lényegre, szinte teljesen megveszve attól a forróságtól, ami fogadott. Nem tudtam elfojtani egy jóleső, lüktető nyögést, ahogy megmozdította kezét, szavaira azért elvigyorodva, miközben mohón ajkaim után kapott, szabad kezemmel pedig már nyúltam is a haja után, így tartva foglyul ebben a pokolian izgató pillanatban. Talán megért volna egy vitát, hogy most melyikünk a valódi fogoly, de hülye lettem volna beszélgetéssel tölteni az időt, miközben a vágyam új életre kelt, mintha nem öt perccel ezelőtt éltünk volna át egy mindent elsöprő orgazmust. - Még mindig kibaszottul kívánlak - mormogtam ajkai közé, miközben csókunk elnyelte az apróbb sóhajaimat és nyögéseimet, amit mozdulatai váltottak ki belőlem, ezúttal viszont tényleg én haraptam bele az alsó ajkába, pimasz vigyorral szakadva el tőle.

 Szavai szinte azonnali felhívást jelentettek keringőre, nem mintha magamtól nem jutott volna eszembe rögtön ostrom alá venni, a pimasz vigyoromból amúgy is kiolvashatta, hogy miféle gondolatok időznek a fejemben, és az esély, hogy ezeket ma este mind megvalósítom vele és általa, közelítették a száz százalékot. Alig csitult el az élvezet a testemben, már újra készenálltam arra, hogy belelendüljek, viszont ahogy eluralkodott rajtam valami kellemes, szokatlanul nyugodt béke, inkább úgy döntöttem, hogy ha nem is hosszú ideig, de kiélvezem. Főleg azt, ahogy hozzám fészkelődött, és csinált már ilyet máskor is, most mégis egészen más hatást gyakorolt rám vele. Elvégre nem is olyan régen még abba a hitbe ringattam magam, hogy le kell majd mondanom erről, hozzászokva az újabb magányos estékhez és még magányosabb reggelekhez. Már a gondolattól is megsajdult a mellkasom, ez pedig már elég egyértelműen sugallta, hogy nem puszta testi vágy űzött hozzá újra és újra. Éreztem valamit, amit talán nem álltam készen kimondani, és ki tudja, képes leszek-e valaha is szavakba önteni, de minden alkalmat meg akartam ragadni, hogy érzékeltessem vele.
Halkan felnevettem, ahogy a szándékos hergelésem újra célt ért, és meg is kaptam jutalmam a bébizésért, de a következő pillanatban újra felrémlett előttem egy emlék, ahogy ott álltunk egymással szemben, tapintható volt kettőnk között a pattogó feszültség, a harag, amit hol egymás, hol a szüleink iránt éreztünk, és kétség sem fért hozzá, hogy abban a pillanatban talán még ölni is képes lettem volna az indulattól. Nem tudtam helyén kezelni, ha döntéseket hoztak a fejem felett, főleg úgy, hogy engem bocsátottak áruba, de közben ha nem így történt volna, talán soha nem jövök rá arra, hogy lehetek több is. - Gyűlöltem az egészet - vontam meg ismét a vállaimat, nem árulva el ezzel túl sok újdonságot, és fogadni mertem volna arra, hogy valami ilyesmit érzett ő is. Elvégre... az arcunkra volt írva. - Na nem mondom, szívesen áldozatául estem volna annak a nászéjszakának is, csak... - Elvigyorodtam, be sem fejezve a gondolatot. Ha lett volna közöttünk valami, az tényleg csak és kizárólag testiség lett volna, a vád nyers valója, ahogy egy férfi és egy nő megkívánja egymást, de aligha tudtam volna többet képzelni mögé. És nem is kellett, tekintve, hogy az első adandó alkalmat kihasználva kereket oldott. Én pedig kénytelen voltam mással elhálni a nászéjszakámat, de jobbnak láttam nem megosztani vele minden részletet.
Újra felemeltem az egyik kezem, végigsimítottam csupasz vállán, majd a nyaka vonalán, közben egy pillanatra sem szakítva el magam tekintetétől, próbálva nem elmosolyodni azon, ahogy éppen olvasni próbált az arcomról. - Szóval a Riviéra nem volt elég - összegeztem pimaszul, mielőtt tüzes csókot lehelt volna ajkaimra. Már készültem volna újra magamhoz húzni, hogy egy forró csókcsatával ugorjak neki a következő felvonásnak, újra felfedezve teste minden apró centiméterét, mikor kérdésével kizökkentett. Ártatlan mosolyt villantottam, pimaszul megvonva a vállamat. - Miért ne? Nem voltunk nászúton. És amúgy is, a feleségem vagy, nem? - kérdeztem vissza, bár megértettem a ledöbbenését, mert nála jobban csak saját magam sikerült meglepnem. Nem voltak bennem ilyen törekvések soha, eddig pedig szándékosan kerültem az ilyen beszélgetéseket, mert láttuk már annak a következményét is, hogy milyen, amikor mi randinak kiálltunk ki egy vacsorát, és azzal ér véget, hogy ripityára töröm a lelkét. Bár tény, hogy... igyekeztem viselkedni. Vele más akartam lenni, mert ő jelentette az egyetlen kiutat ebből a furcsa mocsárból, amiben eddig evickéltem. És talán már... bele is fáradtam. - Bár teljesen mindegy, melyik kontinensen csinálom veled ezt... - hajoltam a füléhez, játékosan ráharapva a fülcimpájára, miközben kezem újult erővel indult útnak testén, szinte azonnal becsúszva a két combja közé.

 Alig találtam kapaszkodót, miután a hosszú játszmánk után teste átlökdösött abba a másik világba, teljesen eltávolodva a valóságtól. Egy adott ponton szinte biztos voltam abban, hogy megsemmisülök az átélt mámortól, olyan erősen lüktettem, mint talán még soha, a mellkasom szorított, és minden ideg, ami végigfutott a testemen, tetőtől talpig remegett. Egy pillanatra sem tűnt felesleges időhúzásnak az a lassú tempó, amit először ő, majd utána én diktáltam, a végletekig hajszolva ebben a földöntúli élvezetben, csak úszkáltam benne, miközben magamhoz szorítottam a reszkető testét, így próbálva meg kiutat keresni.
Nem tudtam, mennyi idő telt el, talán egy egész perc, mire rendeződni kezdett a légzésem, és ahogy felemelkedtem róla, rögtön végigsimított mellkasomon valami hideg fuvallat, amit eddig testének forrósága fűtött. Nem mintha én ne égtem volna legalább száz fokon, és ahogy az egyértelmű hívásra odafészkelődött hozzám, újra érintkezve velem, már nem is éreztem a szoba kellemetlen hűvösségét. Ujjai ismét libabőrt varázsoltak mellkasomra, ahogy gyengéden végigsimított rajta, míg az én tenyerem a hátán állapodott meg, jóleső, elégedett sóhajt hallatva. Hiába volt nehéz a nap, még egy kicsit sem éreztem fáradtnak magam, és ugyan mindent elkövetett annak érdekében, hogy lefárasszon, nem járt sikerrel. Pimasz kérdését hallva elvigyorodtam, tekintetem egyértelműen jelezte a valós szándékokat. - Tudod, hogy én nem mesélek, hanem csinálom - suttogtam neki a választ szemtelenül, miközben végignyaltam alsó ajkamat, hosszú pillanatokig rajta legeltetve a szemem, mintha még mindig nem teltem volna be a látványával. Bár ez így is volt, minden porcikájában kibaszottul tökéletesnek láttam, és nem voltam rest minden alkalommal újra és újra meggyőződni róla.
Felemeltem a karom, hogy kényelmesebben a vállamra tudjon fészkelődni, egy vigyorral reagálva szavaira, én magam is eltűnődve rajtuk és magán a helyzeten, amit felvázolt. Az utóbbi időben szinte teljesen megfeledkeztem az ittléte valódi okáról, és ugyan a szökése élénken élt bennem, de talán ha máshogy döntött volna, ez az egész nem így alakul. - Hát bébi, azok után, ahogy rám néztél az esküvőn, eleve féltem volna egy szobában maradni veled - vontam meg alig érezhetően a vállam, már meg sem lepődve azon, hogy ebből is igyekeztem tréfát csinálni, de ő sem hibáztathatott érte. Az egész egy hatalmas nyomás alatt született, bár csak most tudatosult igazán, hogy erről szinte még soha nem beszéltünk. Nyilván okkal, mert egészen más érzelmek dolgoztak bennünk, és amúgy sem szívesen hánytorgattam volna fel, hogy mennyire dühös voltam az egész kibaszott világra abban a pillanatban, mikor gyűrűt húztam az ujjára. - De - emeltem fel a mutatóujjamat hirtelen, tudatva, hogy még nem fejeztem be, előrehajolva annyira, hogy tekintetem rátaláljon az övére. - Elvihetlek egy igazi nászútra. Lehetőleg valami nem túl szép helyre, mert úgysem fogunk belőle sokat látni - vonogattam szemtelenül a szemöldököm, majd nagyot nyelve ismét hátrahajtottam a fejem.