Mr and Mrs

Olyan könnyedén tépi ki ujjaim közül a képzeletbeli gyeplőt, mint amilyen könnyedén emel fel mellkasához szorítva és visz magával a kanapéig. Az az érzésem, hogy a kád volt az utolsó mentsváram, ott még talán én voltam fölényben -vagyis engedte, hogy én legyek-, de most, hogy kisétáltam onnan, már egyértelműen Ő irányít, terelget a megfelelő helyre, ami jelenleg a kanapét jelenti és pimaszul még közli is velem, hogy most szándékozik megtorolni korábbi tetteimet, melyekkel tudom jól, hogy igazán próbára tettem a türelmét, az őrületbe kergettem teljesen, de azért, amilyen sóvárgással tekint most rám, megérte. -Valakit nagyon fűt a bosszúvágy. - súgom pimasz vigyorral, bár azzal is tisztában vagyok, hogy nem csak a bosszúvágy az, ami munkálkodik benne, hiszen a teste még mindig olyan forró, pillantása olyan tüzes, érintése és csókja is, szinte égeti a bőrömet, hogy már én is türelmetlenül várom azt a bosszút, mert tudom, hogy meg fog őrjíteni és mindezt már elkezdi azzal, ahogy hátam mögé helyezkedik és az ölemre simít.
Valami kívánságot említ, de tekintve, hogy Őt már megkaptam, nem sok minden jut még eszembe. Egyedül talán az, hogy lehetőleg ne kínozzon majd túl sokáig, de ezt meg jobbnak látom, ha nem kötöm az orrára, mert annál aljasabb lenne és annál tovább gyötörne, pedig már így is iszonyúan vágyom rá, simulok is hozzá fenekemmel, ahogy mögém térdel, miközben máris végig járja testemet az a forró, bizsergető érzés. Kéjesen sóhajtok, ahogy térdével térdeim közé furakodik és engedelmesen nagyobb terpeszbe helyezkedek, de már ekkor levegő után kapkodok a vágytól, körmeim a kanapé támlájába marnak, beharapom alsó ajkam, ahogy testemen újra és újra végig lüktet az élvezet, amit a puszta közelsége, kínzó érintése és nekem feszülő ágyéka okoz. Tudom, hogy szándékosan tudatja velem, hogy mennyire akar Ő is, mégsem adja meg, amire vágyom, mesterien utánozza le korábbi kínzásom főbb motívumait, testével  a kanapénak szegez, mint ahogy én sem hagytam, hogy csak úgy szabadon mozgolódjon alattam a kádban és hajamra markolva fordít maga felé.
Alig várom, hogy legalább megcsókoljon, szinte már érzem is ajkaimon az övéit, de gonoszul inkább a fülem mögötti vékony bőrre csókol, miközben tovább izgat, sodor a mámor felé ujjaival, megőrjít teljesen azzal, amit velem művel, már képtelen vagyok normálisan lélegezni vagy gondolkodni, csak a közeledő gyönyörre áhítozok. Hátra simítok tarkójára, hajára fogok, ahogy egyre hevesebben lüktet bennem a vágy, a vér lávaként folyik ereimben felforrósítva mindenemet, miközben a közeledő gyönyör egyre mélyebb, egyre feszültebb lélegzetvételekre sarkall.
Elégedetlenül felnyögök, ahogy szinte a legutolsó pillanatban elhúzza rólam kezét, megvonja tőlem a beteljesülést, fújtatva préselem össze szemeimet, megnyalom kiszáradt ajkaimat és nyelek egy nagyot, miközben pimaszul még fülembe is duruzsol. Bármekkora kínzás is ez, elmosolyodok és még mindig kapkodó lélegzettel felé pillantok. -Mert teljesen elveszi az eszemet, hogy érzem rajtad, mennyire akarsz.- súgom halkan, de elcsuklik a hangom, ahogy fülcimpámba harap, miközben karjával újra átfogja derekamat és tovább fészkelődik mögöttem. Teljesen hozzásimulok hátammal, fenekemmel továbbra is finoman férfiasságának dörgölőzök, bár csípőm mozgása most sokkalta inkább a felfokozott vágyamnak, mintsem a szándékos incselkedésnek köszönhető. A testem Őt akarja,  lázban ég, amit csakis Ő képes csillapítani, mégis alvást emleget, mire nyögve elnevetem magam. Ha nem azon lenne épp, hogy még kényelmesebben mögém helyezkedjen, talán még el is hinném, hogy képes lenne így itt hagyni, de érzem rajta, hogy Ő sem bírja már türtőztetni magát, de azért finoman elhúzódok tőle és hátra nyúlok, hogy határozottan rámarkoljak. Halkan morranok egyet, ajkamba harapok, ahogy megérzem, milyen keményen lüktet ujjaim között és tovább helyezkedek, szabad kezemmel a kanapé támlájának támaszkodok, miközben ujjaimmal finoman masszírozni kezdem. -Francokat akarok aludni. Magamban akarlak érezni végre.- sóhajtom feszülten, türelmetlenül várva a pillanatot, hogy végre belém hatoljon és ott folytathassuk, ahol a kádban abbahagytuk, hogy végre megadja testemnek az enyhülést és velem együtt Ő is belevesszen abba a mámoros, lázas pillanatba, amikor minden megszűnik és nem létezik más, csak Ő és én, meg az a pusztító élvezet. -Ne kínozz tovább, kérlek.- pillantok rá végül halkan suttogva a szavakat és addig nyújtózok felé, míg el nem érem végre ajkait és lázas, mohó csókkal nem adom a tudtára, milyen őrjítően akarom már.

Mr and Mrs

Talán aljasnak kellene éreznem magam amiatt, amit Vele művelek, amilyen lassú, gyötrelmes tempóban mozgok rajta de, ha a szemeibe nézek, beharapott ajkára vagy a nyakán kidudorodó érre és ahogy hallom nyögéseit, mély, elégedett sóhajait, mindennek érzem magam, csak aljasnak nem. Akármilyen kínzó is mindez, egyben őrülten izgató is, ahogy lassú ritmust követve engedem rá magam újra és újra, mintha valami buja türelemjáték lenne az egész,  Ő pedig nem veszi át az irányítást, engedi, hogy az általam megszabott szabályok szerint játszunk ez pedig, csak tovább korbácsolja a már amúgy is tomboló vágyamat.
Nincs is ellenemre, ahogy csípőmre fog, ahogy belém mozdul, melleimet kényezteti ajkaival és nyelvével így csalva elő belőlem bujábbnál bujább hangokat, melyeket végül ajkaiba, mohó csókunkba próbálok rejteni, miközben testem minden sejtje életre kel határozott, vehemens mozdulataitól.
Ha épp nem a kádban ülnénk, talán aggódnék is, hogy mindjárt lángra lobban a testem attól a forró szenvedélytől, ami bennem munkálkodik és amit az Ő mozdulataiból érzek, mégis a füléhez hajolok végül lágy csókokkal hintve végig forró bőrét, hogy aztán suttogva próbáljam meg kicsalni a kádból. Nem akarok még véget vetni a sóvárgásnak, ennek az édes kínnak, érezni akarom azt, ami benne tombol, amit én váltottam ki belőle aljas játékommal, de leginkább arra vágyom, hogy igazán érezzem, ahogy forró bőre az enyémnek feszül.
Meg is lepem a közjátékkal, nehezen is enged az öléből, megjegyzésével próbál úgy tenni, mintha fenn állna annak a veszélye, hogy majd nem fog követni, mégis utánam indul én pedig a puszta látványától és libabőrös leszek, ajkamba harapok finoman és amint a közelembe ér, már kapok is ajkaiért perzselő csókkal vonva magam után a szoba felé. Nyakába karolok, testéhez simulok, bele is mosolygok a csókba attól, ahogy lassan bentebb araszolunk, de mielőtt még azt gondolhatnám, hogy majd továbbra is én vezetek, derekamra fonódó karjaival megemel, egész a kanapéig visz magával és csak ott engedi, hogy újra a saját lábaimra álljak. De még ekkor is tovább csókol én pedig mohón falom ajkait, mintha már létezni sem tudnék csókja nélkül, a bennem tomboló vágy pedig, hiába is ez a kis kitérő, szemernyit sem enyhül és tudom, hogy nem is fog talán soha.
Végül elszakad tőlem, hogy rám nézhessen én pedig el is veszek teljesen lélektükreiben, kezeim mellkasára simulnak lágyan, ahogy közelebb hajol, szapora légzésem pedig nem, hogy nem rendeződik, inkább még hevesebb lesz, ahogy egész a kanapé széléig tol, majd finoman fordít rajtam egyet és egyértelműen érezteti velem, mit is szeretne, hogyan helyezkedjek. -Nem gondoltam volna, hogy most rögtön kapom majd vissza.- kuncogom halkan, miközben a kanapéra térdelek,  Ő pedig ujjaival végig lépked hátamon borzongást okozva érintésével, majd ahogy a hajamat eltünteti az útból finoman tarkómra csókol és a bőrömbe harap. Felsóhajtok, ahogy ajkai és fogai nyomát is rajtam hagyja párszor, de leginkább az izgat fel, ahogy besüpped alattam picit a kanapé ezzel is jelezve, hogy ő is mögém helyezkedik épp.
Kezem karjára simul, amivel finoman mellkasához húz, másikkal megpróbálok támaszra lelni, amire szükségem is van, mert ahogy ujjai lassan ölemre csúsznak, végig robog testemen az az izgató bizsergés, amiből máris tudom, hogy valóban kínzó revans lesz ez, bármit is tervez velem. Szavai hallatán elmosolyodok, teljesen mellkasának simulok hátammal és amennyire tudok, rásandítok csak, hogy biztos lehessek benne, hogy tényleg az a pokoli vigyor virít az arcán, mint ahogy sejtem, majd állára hintek egy apró csókot és finoman mozdítok egyet csípőmön szándékosan neki dörgölőzve így fenekemmel. -Amire a legjobban vágytam, azt már megkaptam.- lehelem mosolyogva bőrébe, combjára simítom tenyerem majd finoman rá is fogok a megfeszült izomra, mintha csak tudatni akarnám vele, hogy mire -avagy kire- is gondolok pontosan, na meg azt is, hogy mennyire beindít az érintése. -De mi lett a másik két kívánságommal?- sóhajtom halkan, pimasz mosollyal ajkaimon, próbálom elviccelni a helyzetet, pedig valójában már azzal is teljesen felajzott, hogy így mögém simult, nem beszélve az édes fenyegetésről, aminek már a gondolatától is el tudnék élvezni, ha csak megpróbálom elképzelni, hogy miként fogja megtorolni az aljas, idegtépő játékomat. A szívem őrült tempóban zakatol, hallom az ereimben lüktető vér hangjából, testem pedig a még nedves bőröm ellenére is olyan forró, hogy szinte már éget. Mégis, még ennél is forróbbnak érzem az övét, ahogy mellkasa hátamnak feszül, vagy ahogy forró lehelete érinti vállamat, nem beszélve testem érte lüktető pontjára simuló ujjairól.

Mr and Mrs

Nem kellett sokat elárulnia a mozis elképzeléséről, mert a leghátsó sor hallatán máris szárnyalni kezdett a fantáziám, számtalan kép jelent meg előttem, miként is üthetnénk el annyi időt a sötétben, miközben valami teljesen érdektelen film bömbölne hangosan és őszintén szólva, még engem is meglep, de mindez csak tovább fokozza vágyamat. Ezidáig még én magam sem tudtam, hogy az ilyen polgárpukkasztó, szemérmetlen viselkedés képes lenne felizgatni, de Dimitriy ilyen hatással van rám, ezt hozza ki belőlem és iszonyúan tetszik, hogy mellette ennyire eltölt a szabadság érzése. Míg más mindig elvárta, hogy jól viselkedjek és véletlenül se csináljak olyasmit, ami miatt majd a sznobok pletykálhatnak rólam, Ő egészen másképp vélekedik erről, sőt. Inkább azt élvezi, ha megbotránkoztathat másokat. És ez iszonyúan tetszik benne, hogy nem az elvárásait szajkózza nekem állandóan, inkább arra ösztönöz, hogy vele együtt én is tegyek magasról mások véleményére. Így is teszek, mert úgy, ahogy az osztálytalálkozón felvállaltam, hogy Ő a férjem, megtenném ugyanezt bárhol máshol is. Még büszkeséggel is tölt el a tudat, hogy egy ilyen férfi, mint Ő, a szívét is rám bízta én pedig úgy akarok vigyázni rá, mint a legféltettebb kincsre.
Ez persze nem azt jelenti, hogy ne akarnám az őrületbe kergetni, mert bár számomra is kínzó az a játék, amibe belekezdtem, iszonyúan élvezem is. Az, ahogy rám néz, amilyen parázsló vágy ég tekintetében és amilyen sóhajokat, nyögéseket produkál, miközben ölemmel újra és újra hozzásimulok, minden kínt megér. Az egész testem, szinte már lángol, testemen újra és újra végig cikázik az az őrjítő bizsergés, a sürgető vágy, de egész addig türtőztetem magam, míg már fenyegetni nem kezd, míg szinte fel nem emészt a belőle áradó feszültség és, bár cseppet sem lenne ellenemre, hogy egy türelmetlen mozdulattal magára rántson, végül mégis én vagyok az, aki enyhülést hoz neki és nekem is.
Mámorító érzés, ahogy ráereszkedek, ahogy teljes egészében kitölt, bele is nyögök, hogy visszhangozza a fürdőszoba, de még édesebb az az elégedett sóhaj, ami az Ő ajkai közül hallatszik mozdulatom nyomán. Nyakába karolok még közelebb simulva ezzel hozzá, miközben lassan ringatom rajta csípőmet buja sóhajokkal próbálva levegőhöz jutni és nem szalasztom el a lehetőséget, hogy pimaszul vissza ne kérdezzek az iménti kijelentésére. -Vagy egymással végzünk.- lehelem halkan, mert már megszólalni is alig tudok, csak próbálok levegőhöz jutni, de olyannyira élvezem Őt, hogy igazából az sem érdekelne, ha megfulladnék. Átadom magam annak a lüktető forróságnak, ami bennem tombol, ami minden újabb mozdulat nyomán egyre erősebb és intenzívebb és még Ő is tovább fokozza azzal, ahogy mozdul alattam, ahogy magára húz teljesen. Csókokkal hinti bőrömet, ajkai közé veszi mellbimbómat, nyelvével izgat még tovább én pedig nyögve, levegő után kapkodva veszem fel az általa diktált tempót, szinte már nem is hallok és érzek mást, csak az ereimben zubogó vért és azt, ahogy belém feszül újra és újra megborzongatva testemet. -Meglepne, ha nem így lenne.- sóhajtom buja hangon, kezeimet arcára simítom így emelve fentebb a fejét, ajkaim lázasan kutatnak ajkai után, majd forró csókban olvadnak össze, de képtelen vagyok olykor nem belenyögni vagy lihegni ajkaink mohó játékába.
A szívem egyre vadabbul kalapál, a vérem pezseg, lüktet az ereimben és érzem tenyerem alatt, hogy az Ő izmai is megfeszülnek, hogy az Ő szíve is vadul zakatol, én pedig másra sem vágyom, mint vele együtt megsemmisülni, mégis lassítok mozdulataimon. Nyakára lehelek forró csókokat, nyelvem bőrét ízleli, gyengéden fülébe harapok, hogy aztán halkan a fülébe búgjak. -Vagy, inkább én rángatlak ki innen, jó?- mosolygok buján, ha pedig nincs ellenére, hogy végre itt hagyjuk a kádat, ami már úgy érzem, hogy csak akadályoz abban, hogy szabadon érinthessem mindenhol, bárhol, akkor lekászálódok róla és kilépek a vízből, de amint követ ő is, már fonom is karjaim nyaka köré, hogy újra mohó csókra csábítsam és, ha csak nincs más terve, hátrálok is vele a szoba felé, bár nem lepne meg, ha az iménti játékom után, már kitépné a kezemből azt a gyeplőt, amit eddig olyan türelmesen és édesen nálam hagyott.

Mr and Mrs

Kacér mosoly jelenik meg ajkaimon, ahogy a fegyveres megjegyzésemre reagál és bár jelen pillanatban egy egész másféle fegyver jár a fejemben, azért komolyan úgy gondolom, hogy talán még hasznát is vehetném egy igazi lőfegyvernek, mert ha már elő céltábla vagyok, legalább legyek már képes megvédeni magam. Ki tudja, nem-e ezen múlik majd egyszer az életem, hogy tudok-e lőni vagy sem, Ő pedig látom, hogy alaposan el is gondolkodik ezen, de végül bólint. -Szerintem, mi semmiben sem vagyunk olyanok, mint más házaspárok.- jegyzem meg mosolyogva, mintha csak emlékeztetni akarnám arra, hogy a mi esetünkben már a kezdet sem olyan volt, mint ahogy másoknál szokás. -De a mozi is szóba jöhet.- mosolygok rá, mert annak ellenére, mennyire különbözik a mi házasságunk másokétól, azért élvezném, ha néha úgy tennénk, mintha mégse lenne így. Főleg azok után, ami most történt, mert eddig egyértelmű, hogy nem az járt egyikünk fejében sem, hogy moziba menjünk-e vagy vacsorázni, de már egészen más lett minden. Már nem azért akarok a közelében lenni, mert épp egy party miatt a feleségét kell játsszam, hanem mert ténylegesen a felesége akarok lenni bármiféle kényszer nélkül, hogy bármikor megcsókolhassam és az őrületbe kergethessem, mint most is.
Teljesen feltüzel a birtokló mozdulata, ahogy a fenekemre markol, ahogy nekem feszül újra, mozdul is csípőm szándékosan tovább ingerelve, amivel igyekszem is megválaszolni a kérdését. -Nem tudom. Jelenleg én ülök a nyeregben.- dorombolom buján ajkaiba, el nem eresztve tekintetét egy pillanatra sem, amiben pontosan ugyanaz a vágy tombol, mint ami az én testemet is megőrjíti, a vérem szinte pezseg, a szívem vadul kalapál és már a gondolattól is megborzongok, hogy újra magamban érezzem. Mégis játszadozni kezdek inkább, mintha valóban meg akarnám mutatni milyen az, ha nem állok jót magamért, mert ahelyett, hogy enyhíteném végre ezt a sóvárgást magamban és benne is, inkább tovább kínzom mindkettőnket.
Ajkaiba harapok finoman, ahogy végig húzom keménységét magamon, nyögése hallatán egészen libabőrös leszek, szinte érzem a belőle áradó feszültséget, amit az aljas játékommal okozok, mégis folytatom, mert olyan izgató és élvezetes játék ez, amitől máris elhagyja ajkaimat pár halk, buja sóhaj. Az egész testem rá áhítozik, szinte fojtogat a vágy, hogy magamban érezzem végre, mégsem engedem rá ölem, nem adom meg magunknak az enyhülést, mert imádom látni és érezni mozdulatain a benne tomboló vágyat, amit tudom, hogy nem sokáig kell szítani, mert egyébként is jelen van benne szinte állandóan. Homlokom az övének támasztom, lehunyom szemeimet teljesen átadva magam az izgató érzésnek, ahogy újra és újra végig simul ölemen, miközben Ő vadul a hajamra markol, mintha csak így akarná a tudtomra adni, hogy mennyire megőrjítem azzal, amit művelek. De pont ez a célom, hogy azt a vad és szexi dögöt előcsalogassam belőle, mert teljesen elvette már a józan eszemet és vágyom azokra a heves, domináns mozdulatokra, melyek másról sem árulkodnak, mint az irántam érzett, kínzó, mohó vágyról.
Az arcomra fog, markáns mozdulata csak tovább korbácsolja vágyamat, mint ahogy fenyegető szavai is, melyeket elég hallanom is ahhoz, hogy egy kéjes sóhaj hagyja el ajkaimat és még a gondolatba is belelüktet ölem, hogy egyszerűen csak magára húzzon.
Forró csókjától és az ajkamon érzett harapástól, még szapora légzésem is elakad, halkan nyögök egyet az újabb fenyegetés hallatán, majd ördögi mosollyal pillantok rá és keményebben ráfogok férfiasságára. -Kibaszottul felizgat, amikor ilyesmivel fenyegetőzöl.- súgom elfúló hangon, pajzán mosollyal, szinte már remegek a vágytól és már nem is bírom tovább megállni, hogy a következő mozdulatom végén ne ereszkedjek rá belenyögve a feszítő érzésbe, ahogy teljes egészében magamba fogadom, miközben tekintetem le nem veszem kékjeiről. Most én fogok két kezemmel az arcára, de csak egy röpke pillanatot adok magamnak, hogy pár reszketeg sóhajjal levegőhöz jussak, mert aztán már mozdulok is rajta újra, csípőm lassan, erotikusan ring rajta, miközben forró, tüzes csókkal találok rá ajkaira. Nyelvem ugyanazzal az őrjítő, komótos tempóval talál nyelvére, forrón simul az övéhez újra és újra, cseppet sem kapkodok el semmit, ami tudom, hogy továbbra is az őrületbe kergeti. -Még mindig ki akarsz rángatni ebből a kibaszott kádból?- búgom a csókunkba, karjaim nyaka köré fonom, melleimmel teljesen mellkasának feszülök, miközben változtatok mozdulataimon, lassan felemelkedek rajta, hogy szinte már teljesen ki is húzódik belőlem, majd egészen  visszaereszkedek rá és ezt még jó párszor megismétlem. Hátra vetem fejem, újra és újra belenyögök az érzésbe, ahogy elmerül bennem, ujjaim markáns mozdulattal tarkójára és vállára markolnak, a szívem a torkomban dobog, miközben a vágy teljesen magával ragad.

Mr and Mrs

Eleinte borzasztóan zavart ez a bébi , mert még én is tisztában vagyok vele, hogy leginkább akkor használja egy férfi, amikor még arra sem veszi a fáradtságot, hogy megjegyezze az aktuális nő nevét, ami az escortok körében valószínűleg teljesen megszokott, én viszont rühellem. Idővel azonban, miután már az első alkalommal a tudomására hoztam, hogy kiborít vele, már egész más értelme lett ennek az aprócska szónak, inkább játékos incselkedés a részéről, szándékosan akar cukkolni vele, és ebben az értelemben, már nekem is egész mást jelent. Bár ettől függetlenül, még mindig utálom, csak most már tudom, hogy ez már egyedül nekem szól és felhívás keringőre. -Jól van, bébi . Megszokásból most már egyedül csakis nekem mondhatod. - közlöm pimasz mosollyal, bár őszintén remélem, hogy az számára is egyértelmű volt, mióta csak elkezdődött köztünk ez a valami, hogy kizárólagosan magamnak akarom és nem szeretném, ha bárki is rá tenné a kezét rajtam kívül. Sem Irina, sem bármelyik másik escort, mert bármire is van szüksége, Én akarom neki megadni. Sok mindenben különbözünk, de a birtoklási vágy bennem is megtalálható, a féltékenység pedig, már jóval azelőtt felütötte nálam a fejét, hogy egyáltalán történt volna köztünk valami. Az én férjem , legyen ez színjáték vagy sem, bár talán épp ez a féltékenység árulkodott, már az elejétől kezdve arról, hogy vonzódom hozzá.
Mozdulok is rajta finoman, ahogy a bébizés miatt "fenyegetem", mozdulatom pedig nem is marad válasz nélkül, mert érzem, hogy egyre jobban megkeményedik alattam, ettől pedig finoman megborzongok. Imádom, hogy így reagálunk egymásra, hogy mindketten képtelenek vagyunk figyelmen kívül hagyni a másikat, azonban a fellobbanó vágy ellenére is szót ejtünk azért komoly dolgokról is. Hogy vigaszt nyújtunk majd egymásnak, bármi is legyen és, hogy cseppet sem érdekel, hogy mellette veszélyben lehetek. Talán, épp ez teszi ilyen elevenné és hevessé ezt az egészet, a gondolat, a tudat, hogy bármikor eljöhet a nap, amikor Őt vagy engem baj érhet. Talán, ezért akarjuk ezt az estét is kiélvezni mindketten és ezért nem fél most már attól sem, hogy a rideg maszk ellenére is, amit a hétköznapokon visel, most olyan édes dolgokat mondjon, amitől a szívem hevesebben kezd kalapálni. -Majd beszerzek egy golyóálló mellényt, na meg, talán mégsem lenne baj, ha megtanítanál bánni a fegyverrel . - súgom buján, mert bár komolyan gondolom, amit mondok, akaratlanul is valami egész másra asszociálok, valami olyanra, ami folyamatosan az ölemnek feszül az őrületbe kergetve a tudattal, hogy semmi sem választ el tőle.
-Pedig, a szobámba szívesen bezárnálak, ha azzal megvédhetnélek.- mosolygok vissza rá pimaszul, de ennek ellenére tisztában vagyok vele, hogy nem az a típus, aki tényleg elbújna a veszély elől, ami amúgy is állandósult már az életében. Nem is kérném, hogy gyáva legyen, de azért jóval nyugodtabb lennék, ha nem venne részt mindenféle akciókon, ahonnan sérülten tér haza, vagy egyszer talán haza se tér...
Bújok is hozzá a gondolatra, teljesen elveszek az ölelésében, az érintéseiben, ahogy a hátamat cirógatja vagy épp a hajamba túr finoman. Képtelen lennék ezek után úgy élni, hogy ez ne lenne része a mindennapjaimnak, de nem akarom átadni magam az elvesztésétől való félelemnek. Az, csak elrontana mindent, így aztán nem is bánom, hogy folyamatosan próbálja elviccelni az egészet. Sőt. Hálás is vagyok érte, boldogan dugom homokba a fejem és teszek úgy, mintha nem rettegnék én is attól, hogy baja esik. Inkább forró csókot lehelek ajkaira, suttogva biztosítom arról, hogy nem áll szándékomban sem meghalni, sem megszökni tőle, válasza hallatán pedig egészen felforrósodik a bőröm. Nem is bírom megállni, hogy ne mozduljak meg finoman rajta, tekintete láttán pedig, csak még inkább eltölt a vágy, hogy végre szó szerint rajta mozoghassak, mégis húzom még az időt, mintha valami jelre várnék, ami majd a tudtomra adja, hogy kezdi elveszíteni a türelmét. Talán az, ahogy határozottan a fenekemre markol, elég is lehetne, mégis a rekedten elsuttogott kérdése bizonyul az utolsó cseppnek a pohárban. Megőrjít, amikor így, ilyen vágyakozó hangon beszél hozzám és az, ahogy ajkaimat fürkészi, miközben ágyéka újra az ölemnek feszül így adva tudtomra, mennyire be van rám indulva, én pedig fel is sóhajtok az érzésre, miközben egyik tenyerem lentebb vándorol bőrén és mellkasára simul, másik pedig jóval markánsabban túr hajába, mint ahogy azt az imént tettem. -Hát az olyan, hogy abban az esetben kénytelen vagyok végre a kezembe venni a gyeplőt.- lehelem ajkaira buján, parázsló tekintetem az övébe fonódik és miközben finoman megemelem magam, kezem lentebb vezetem mellkasáról közénk, hogy finoman férfiasságára markoljak. Ahogy keményen ujjaim közé feszül, kéjes sóhaj hagyja el ajkaimat, gyengéden bele is harapok az övébe, mert már nem bírok a fellobbanó vággyal, amit tovább fokozok azzal, hogy egész az ölemhez vezetem de ahelyett, hogy ráengedném máris csípőm, inkább csak finoman ingerelem magam -és valószínűleg Őt is- azzal, ahogy újra és újra végig húzom testem legforróbb, lüktető pontján. -És játszadozni az idegeiddel.- folytatom halkan az iménti gondolatmenetet, bár már az én hangom is olyan buján cseng, ahogy reszketegen megszólalok, hogy még saját magamat is meglepem vele. Erősebben markolok hajára, homlokom az övének támasztom, miközben kezem továbbra sem ereszti, csípőm pedig lassú, izgató mozdulatokkal simul hozzá újra és újra. Beleborzongok az érzésbe, teljesen megőrjít már a vágy, hogy végre magamban érezzem, mégsem kapkodom el, mert aljas módon azt várom, mikor veszti el a türelmét.

Mr and Mrs

 Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer majd én fogom Őt bármire is utasítani, legyen az épp bármilyen játékos vagy komoly helyzet, mégis megpróbálkozok ezzel, már csak a hecc kedvéért is, mert kíváncsi vagyok, hogy miként reagál majd. Pedig, nem rég még nem mertem volna megtenni, annak ellenére sem, hogy bátran, makacsul álltam minden egyes metsző pillantását, fenyegető megnyilvánulását, mintha semmi félelemérzet nem lenne bennem iránta, pedig az azért ott motoszkált a fejemben mindig, hogy ki is Ő valójában. Tisztában voltam vele, hogy csak egy szavába kerülne és a szánalmas kis életem véget érne, de akkor sem akartam behódolni neki vagy éreztetni vele, hogy fölöttem is uralkodik pusztán azért, mert egy hülye szerződés hozzá kötött.
De mindez akkor volt még, amikor abban is szentül hittem, hogy sosem fogom hagyni, hogy hozzám érjen vagy épp, hogy nem képes semmilyen emberi érzelemre, de a kényszerből együtt töltött idő és amik történtek, teljesen megváltoztattak mindent. Bár azt még most sem tudom, hogy pontosan hogyan reagálhat arra, ha megpróbálom épp én hordani a nadrágot, csak épp a jelenlegi helyzetben ez inkább pimaszkodás, incselkedés akar lenni, mintsem lázongás vagy erőfitogtatás.
Szándékosan piszkálom a ragadozót és ezt valószínűleg pimasz mosolyom is elárulja, ami válaszul megjelenik arcomon, ám Ő ennek ellenére is belép végül a kádba, én pedig követem és cserébe, amiért ilyen édes és szófogadó volt, máris elhalmozom gyengéd érintéseimmel, ahogy finoman bevizezem bőrét olykor-olykor apró csókokat lehelve rá. Nem is bírnám megállni, hogy ne tegyem, mert egyszerűen vágyom az érzésre, hogy valamilyen módon megérintsem, ha pedig épp nincs mellettem valamiért, az felér egy kínzással. Újabban másra sem tudok gondolni, csakis Rá, az együtt töltött éjszakákra vagy épp arra az estére, amikor minden megváltozott, amikor végre megtört a jég és olyan közel engedett magához, amiről álmodni sem mertem volna. A puszta gondolata is felbőszít, hogy valaha is más vegye át a helyemet vagy, hogy csókot leheljen nyaka bőrére, hogy úgy érintse, ahogy én tehetem és ezt nem félek közölni vele is.
Mosolyt csal ajkaimra a válasza, na nem, mintha nem tudnám, hogy egyébként soha nem jutott volna eszébe megházasodni, talán ezt már a legelején le is tisztáztuk, de azért jól esnek szavai és a gondolat, hogy mindez valami olyasmi, ami csakis az enyém. Belegondolni sem merek, hány nővel lehetett már élete során, mégsem érdekel, mert tudom, hogy egyik alkalom se közelítette meg azt, ami köztünk van, egyik sem volt ilyen őszinte és mély. És azt is tudom, hogy ez a bébi se hangzott el soha ugyanebben a hangnemben, akármennyire is idegesít. -Helyes de, ha sokáig bébizel, nem állok jót magamért.-nevetem el magam, miközben az ölébe helyezkedek, elégedetten sóhajtok is egyet, ahogy elfoglalom a helyemet , tovább már amúgy sem bírtam volna megállni, hogy ne érezzem még közelebb magamhoz, kérdése hallatán pedig, csak még jobban simulok hozzá. Őszintén nem érdekel, hogy mit fog gondolni erről az apám, vagy akár az Ő apja, bár abban teljesen biztos vagyok, hogy egyik sem számított rá, hogy végül hová fog vezetni mindaz, amibe belekényszerítettek minket, ahogy Mi sem. Mégis, a legcsodálatosabb érzés jár át, ahogy biztosít arról, hogy mindig vigaszt nyújt majd, lágyan vállára is csókolok, majd megkeresem tekintetét és arcára simítok. -Téged pedig a feleséged.- súgom komoly arccal, akaratlanul is eszembe jut az, amikor Nikolaj meghalt, amilyen megtört és szomorú volt akkor, én pedig most is ugyanúgy tennék, mint akkor. Mellette lennék és nem hagynám magára, most már még akkor sem, amikor már azt hiszem, hogy elaludt. -Hát egy valamit biztos nem kell majd soha színlelnem...- harapok finoman alsó ajkamba, miközben még szorosabban húz magához, engem pedig még ez a gyengéd, kedves mozdulat is, csak újra feltüzel, vagy az, ahogy a legédesebb vallomása közepette az ölemnek feszül. Beleborzongok szavaiba és incselkedő mozdulatába, de ettől függetlenül tovább fürkészem átható tekintettel arcát, ahogy tovább beszél és nyelek egy nagyot, ahogy kimondja, hogy félt, ahogy egyértelműen a tudtomra adja, mennyire aggódik értem és, hogy mennyire vigyázni akar rám. Nem csak a testemet önti el a forróság, szinte szét árad bennem a szeretet és a meghatottság, szinte letaglóz a gondolat, hogy mindezt tényleg Ő mondta most nekem, az a veszedelmes maffiózó, akiről az elején a lehető legrosszabb dolgokat feltételeztem. -És ezáltal nekem is, de nem érdekel. Akkor is szeretlek és vállalom a kockázatot. Most már pláne.- súgom végül halkan, kezem finoman hajába simít, csókját gyengéden viszonzom és sóhajtok egy nagyot. Szeretném megígérni neki, hogy semmi bajom nem lehet soha vagy, hogy még irtó sokáig az agyára fogok menni, de tudom, hogy az Ő világában az ilyen ígéretek semmit sem érnek, mert nem tőlem függ mindez. De mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy biztonságban tudjon, bár ahogy felveti, hogy bezár valahova, felvonom szemöldökeimet és némi rosszallással, de mosolyogva lesek fel rá. -Na persze. És én hova zárjalak be téged? Neked is bajod eshet és én meg se tudlak védeni.- sóhajtom halkan, majd homlokom állának támasztom és csendben cirógatom mellkasát ujjaim hegyével, miközben millió meg egy helyzet jut eszembe, ahol Vele történhet valami, mint ahogy volt is már példa rá. -Zárkózzunk be mindketten. Nincs más megoldás.- közlöm aztán komoly arccal, de végül azért elvigyorodok, miközben lassú, forró csókot lehelek ajkaira és ismét átkarolva nyakát teljesen hozzásimulok testemmel. Ijesztő belegondolni, hogy mi minden történhet akár vele, akár velem, de annál inkább akarok minden percet vele tölteni, amit csak lehet, ha már olyasmire találtam rá Benne, amit másban hiába is keresnék. -Ha rajtam múlik, sosem szabadulsz meg tőlem.- lehelem végül halkan ajkaira, kezem arcára simít, ujjaim finoman cirógatnak végig bőrén egészen le a nyakáig, miközben a pillanat hevében finoman mozdul is egyet csípőm, mintha csak tudatni akarnám vele, milyen iszonyúan akarom Őt, bármennyire is félelmetes vagy ijesztő lehet ez. Nem érdekel.

Mr and Mrs

A mi házasságunkat kín szenvedésnek képzeltem. Azt hittem, hogy mindennapos megaláztatást, lekezelést, semmibe vételt vagy épp pár pofont kell majd elviselnem az apámnak köszönhetően, bár amikor visszajöttem és ezek kapcsán egyezséget kötöttünk, már bíztam és hittem abban, hogy ha mást nem, legalább majd képesek leszünk békében éldegélni egymás mellett. Körülbelül ennyi volt az elképzelésem erről a házasságról, ennyit is vártam ettől és nem többet, és ez még mindig klasszisokkal jobb volt, mint amilyen a szüleimnek jutott.
Azt a legvadabb álmomban sem gondoltam volna, hogy aztán majd egész kellemes lesz kisebb-nagyobb bukkanókkal fűszerezve vagy, hogy a végén majd őszintén akarni fogom, hogy működjön, hogy akarni fogom Őt, hogy mellettem legyen, mintha tényleg a férjem lenne. Pedig, most másra sem vágyom, mint arra, hogy jók legyünk együtt, hogy mindez, ami elkezdődött köztünk, valami olyasmi legyen, amiért megéri és talán, még ebben a veszélyes, képmutató világban is meg legyen a magunk kis boldogsága, mert itt leszünk egymásnak az ilyen békés, nyugodt estéken, mint amilyen ez is és, ha rajtam múlik, így is lesz. Ráadásul nagyon úgy tűnik, hogy Ő sem akar mást, hogy talán számára is olyanok az együtt töltött órák, mint valami titkos kis nyugalom sziget, ami csak a miénk. És még mindig oda vagyok azért, amikor kimondja, hogy Ő a férjem , vagy épp, amikor viccesen felidézi a határozott kijelentésemet, ami azóta már réges-rég megbukott. -Tény, csak hát közben rájöttem, hogy annyira nem is rossz az, ha hozzám érsz.- suttogom ajkaira mosolyogva, felidézve magam előtt a szavaimat, majd az első lopott csókot és az összes olyan pillanatot, amivel szép lassan belopta magát a szívembe. Pedig, tisztában vagyok vele, hogy eleinte mindez, csak valami bizonyítási vágy volt, hogy megmutassa, végül úgyse lesz igazam, úgyis neki adom magam, de azt is tudom, hogy mostanra mindez, már egész másról szól, mint ahogy engem se csupán a testi vágy hajt felé.
A csók, amit ajkaira lehelek, valószínűleg ezért változik végül a lágy, gyengéd csókból hevessé és tüzessé, amit kénytelen is vagyok félbe szakítani, mielőtt még túlságosan eluralkodna rajtam a vágy -na nem, mintha az baj lenne és nem, mintha valaha is szunnyadna-, próbálom is elviccelni a helyzetet azzal, ahogy ráparancsolok, arca láttán pedig nevetek is egy jót. -Igazat kell adjak, de ezért az arcért megérte kipróbálni. - sóhajtom mosolyogva, felszisszenek, ahogy finoman fülcimpámba harap borzongást okozva ezzel testemben, de aztán valóban eleget tesz a kérésemnek és belép a kádba, amitől csak még jobban imádom. A tény, hogy a kedvemért még erre is képes, ha csak a játék kedvéért is, csak még vonzóbbá teszi a szememben, mert így tudom, hogy tisztában van vele, hogy előttem ugyan biztos nem csorbul ettől a tekintélye. Ilyesmivel amúgy sem próbálkoznék soha mások előtt, mert tiszteletben tartom, hogy kicsoda.
Végül én is a kádba mászok, elé helyezkedek térden állva és miközben lágy érintések kíséretében bevizezem a bőrét, én is megtudakolom, hogy viseli a férj szerepet, laza válasza hallatán mosolyogva szemet forgatok, de aztán lágy csókot hintek állára, ahogy jóval komolyabb véleményt is hozzá fűz és őszintén szólva, tekintetét látva el is hiszem ezt neki. -Ha rajtam múlik, nem is leszel...- búgom halkan nyaka bőrébe, arcomon kacér mosollyal, miközben lentebb haladok nyakáról apró csókokkal hintve nedves bőrét, de szavait hallva akaratlanul is elnevetem magam. -Nem érdekel az apám...- sóhajtom végül halkan, miközben lassan az ölébe helyezkedek és lazán átkarolom nyakát, hogy aztán az orra hegyére hintsek egy apró puszit. -Biztos borzasztóan szomorú leszek, de talán a férjem majd megvigasztal.- közlöm újfent bevetve a gyenge színészi képességeimet, miközben fejem vállára hajtom egy hosszú pillanatra és, csak lágyan cirógatom lapockáját. -Ha szeretnéd, megmaradhat a látszatházasság látszata.- kuncogom nyaka bőrébe az egészen filozofikus hangon előadott megjegyzésemet, majd felemelem a fejem és újra tekintetébe mélyedek, kezemet pedig gyengéden arcára simítom. -Bár valaki azt mondta, hogy bénán színészkedek, szóval úgyis elarulnám magam már egyetlen pillantással is.- súgom ajkaira mosolyogva, kezem hajába simít finoman, miközben próbálok nem arra gondolni, melyik része is feszülhet olyan izgatóan az ölemnek, na nem, mintha erre bármi esélyem is lenne, hogy sikerülhet.

Mr and Mrs

 Még mindig nehezen hiszem el, hogy ez a Dimitriy ugyanaz a férfi, mint akihez besétáltam a dolgozószobába, aki úgy nézett rám és úgy szólt hozzám, hogy a vér is megfagyott bennem, amikor most mást sem csinál, csak folyamatosan felhevíti. A" fagyos ruszki", aki fogalmam sem volt, miként fogja megtorolni a szökésemet és úgy általában elképzelni se tudtam volna róla, hogy képes emberi érzelmeket produkálni. Most meg újra és újra lángra lobbantja a testem és olyan szeretettel néz rám, olyan erősen, mégis gyengéden zár karjaiba, hogy a szívem is belefeszül a boldogságba.
Mégis azon kezd morfondírozni, hogy talán egyedül kellene fürdenem, hátha úgy biztonságban leszek Tőle, mintha ezzel el tudna ijeszteni vagy, mintha én magam nem Vele akarnám tölteni az egész éjszakát, lehetőleg minimális vagy épp csak igen csekély alvással zárva, de a játék kedvéért úgy teszek, mintha egészen beletörődtem volna a gondolatba, hogy nem akar velem ázni a kádban. Csak vigyorgok, ahogy elhangzik, hogy én nem félek tőle, bár azért a mai nap folyamán hazudnék, ha azt mondanám, hogy végig így volt, mert ha rövid ideig is, de azért sikerült a frászt hoznia rám azzal, ahogy viselkedett. Mostanra azonban, még az a csekély félelem is köddé vált, mert már tudom, hogy nincs okom rá, miközben Őt is sikerült megnyugtatnom, hogy semmi ártó szándékom nincs vele szemben. Hogy a fenébe is lenne, amikor hosszú idő óta végre először életemben úgy érzem, hogy mellette megtaláltam a helyemet?
Meg is nézem alaposan, miközben helyet foglalok a kád szélén, tekintetem kendőzetlenül barangolja végig minden porcikáját és egy halk, már-már beletörődő sóhajjal veszem tudomásul, hogy annak ellenére, hányszor estünk már egymásnak az este folyamán, még mindig borzasztóan kívánom. És ehez elég csak azt néznem, ahogy felém lépked, még mindig egy kibaszott ragadozóra emlékeztetve, mintha csak egy nagymacskát figyelnék, melynek mozdulatai kecsesek és hangtalanok, mégis tudja az ember, hogy mire képes. Az arcán meg most is ott virít az a szexi vigyor.-Nos, akkor jobb, ha tisztában vagy vele, hogy én a férjemmel szeretnék megmártózni.- lesek fel rá továbbra is pimasz vigyorral, ahogy megáll előttem, közben lábam újra a másik mellé helyezem a padlóra és továbbra is megtámaszkodva nézek végig rajta. Akaratlanul is végig húzom nyelvem alsó ajkamon, a gondolataimat máris milliónyi pajzán kép ostromolja már a puszta látványától is, de mielőtt még bármit is tehetnék vagy mozdulhatnék, lehajol hozzám, két karjával megtámaszkodik enyéim mellett, és ahogy korábban is, egész közel hajol arcomhoz, csak most a düh, a gyűlölet és a fájdalom helyett egész mást látok tekintetében.
Kérdése hallatán lágy mosoly kúszik arcomra, hozzá hasonlóan én is oldalra billentem a fejemet és pár hosszú pillanatig, csak bámulok rá, mintha gondolkodóba estem volna, pedig valójában csak ajkai közelsége vonja el a figyelmemet és mindaz, amit a szeméből ki tudok olvasni. Totálisan, végzetesen oda vagyok érte, ez egy percig sem vitás. -Hát nem igazán...- kezdek bele halkan, szándékosan gonoszkodok, mintha valami borzasztó rossz véleménnyel lennék arról, milyen is a Mi házasságunk, majd lepillantok ajkaira, melyek alig pár centire vannak csupán enyéimtől és az alsón finoman végig húzom nyelvem. Csak ezután nézek fel rá újra, továbbra is mosolyogva. -Ez annál sokkalta jobb, mint ahogy én elképzeltem.- súgom halkan, állára hintve egy apró csókot, majd két kezem arcára simítom és nagyot sóhajtva a homlokának támasztom enyémet. -Szeretek a feleséged lenni, bár soha nem gondoltam volna, hogy valaha ezt fogom mondani, pedig, minden szarsággal együtt így van.- lehelem ajkaira, finoman meg is simítom őket enyéimmel, majd egy forró csók kíséretében átkarolom nyakát és felegyenesedek vele együtt. Gyengéden, lágyan ízlelem ajkait, de úgy felforrósodik a testem már ettől a lassú, izgató csóktól is, hogy végül egyre mohóbbá válik, nyelvem forró táncba kezd övével, testem az övéhez simul, légzésem máris szaporábbá válik, míg végül már muszáj vagyok elszakadni tőle, hogy megpróbáljak tényleg bejutni legalább a kádba. Vagyis, előtte inkább a habfürdőért nyúlok és bőségesen teszek is belőle a vízbe. -Nyomás be a kádba, Smolensky!- biccentek is a kád felé pimasz vigyorral, mert hát úgy sejtem, nem igazán van hozzá szokva, hogy bárki is utasítsa bármire is, de talán hajlandó lesz szót fogadni, akkor pedig lépek is be utána a még meglehetősen alacsony vízbe és térden állva, szemből elé helyezkedek. -És most megfürdetlek.- súgom halkan, kuncogva, majd egy lágy, rövid csókot követően tenyeremmel merek némi vizet mellkasára és gyengéden végig simítok bőrén, szemügyre veszem a hegeket, a tetoválásokat, olykor lágy csókot is hintek rájuk. -Na és neked, hogy tetszik a férj szerep?- kérdezem végül halkan, fel is pillantok rá és kíváncsian fürkészem tekintetét, miközben kezeimet folyamatosan simítanak hol vállain, hol karján vagy épp egész le a hasfalára.

Mr and Mrs

Úgy és olyan erősen tart karjaiban, hogy meg sem fordul a fejemben, hogy elejtene vagy, hogy bármi bajom eshetne a közelében, bár ebben már azelőtt is biztos voltam, hogy egyáltalán közelebb kerültünk volna egymáshoz. Nem tetszett, hogy mellém állította Kirillt, mint valami személyi testőrt, de muszáj voltam elfogadni, hogy a feleségeként olyan vagyok, mintha céltábla lenne a hátamon. Mellette mégsem érzem, hogy bárki is árthatna nekem, bár azzal is tisztában vagyok, épp Ő az, aki a legnagyobb sebet valaha ejtheti rajtam, ha akarja. De hiszem, hogy nem így lesz, mert mindez, ami köztünk szép lassan kialalult, neki is többet ér, mint azt képzelte valaha és legalább annyira élvezi és akarja, mint én. Legalábbis, a tekintete ezt sugallja, ahogy rám néz, ahogy íriszeink összefonódnak, miközben testünk forró lázban olvad össze újra és újra, kutatva az áhított gyönyört, amihez foghatót még soha, senkivel nem találtam és tudom, hogy nem is találnék. Már nem is keresnék, mert úgy érzem, benne mindent megtaláltam, amire valaha szükségem lehet, legyen bármilyen nehéz is az út, ami előttünk áll.
Érzem megfeszülő izmain, csípőmbe maró ujjain, nyögésein és sóhajain, hogy minden erejével igyekszik visszafogni magát, késleltetni a mámorát, mintha az enyémre várna, pedig már az is a küszöbön toporog, kapkodok is levegő után, ahogy újra és újra végig vonul testemen az a borzongató élvezet. Kapaszkodok belé, érintem is, ahol csak érem és tudom, miközben egészen elmerülök parázsló tekintetében és abban a mohó vágyban, ami bennük kavarog, míg végül a gyönyör kíméletlenül végig vonul testemen, nyögve, remegve élvezek el karjaiban és mindezt csak fokozza az érzés, ahogy Őt is eléri ez az őrületes mámor, ahogy nyögését és kapkodó légzését hallom.
Csodálatos érzés Vele átélni mindezt, együtt küszködni minden egyes lélegzetvételért, egymásba kapaszkodva, remegve vészelni át, ahogy a gyönyör eluralja testünket, ahogy lázasan végig robog rajtunk ez az eufórikus érzés, miközben másra sem tudok gondolni, mint arra, mennyire szürke volt eddig minden nélküle. Túlcsordulnak bennem az érzelmek, nem is bírom megállni, hogy ne suttogjam el újra, mennyire szeretem, élvezem is, boldoggá tesz, hogy végre kimondhatom, hiszen olyan régóta ott lappangott már bennem, olyan hosszú ideje el akartam már neki mondani. Ha nincs ez a mai nap, a mai este, talán még hosszú ideig nem lettem volna rá képes, de miután kimondta, mint ahogy most is teszi, szívem szerint a világba kiáltanám.
Elmosolyodok, ahogy gyengéden ajkaimra simít, szavai hallatán a mosoly vigyorrá növi ki magát, sőt, nevetéssé, amit lágy csókja szüntet,  aztán újra kékjeibe pillantok. -Ezt te hozod ki belőlem.- súgom mosolyogva, gyengéden végig simítva forró bőrén, mellkasára, vadul lüktető szívére csúsztatva tenyerem, majd Vele együtt én is a fürdő felé sandítok és próbálok megállni a lábaimon, ahogy leenged karjaiból.
Ahogy megszólal, furcsálló tekintettel pillantok vissza rá, fel is vonom szemöldökeimet, mintha egészen felháborítana a felvetése, de hát fel is háborít, bár azért a mosoly nem tűnik el ajkaimról. -Ó, szóval most meg kellene ijednem?- biccentem oldalra a fejem szemtelen vigyorral, végül elégedetten sóhajtok egyet a gyengéd érintésre, ahogy orrával arcomon simít végig és egy csók kíséretében finoman eltolom magamtól, hogy el is induljak a fürdőszobába. -Pedig, minden vágyam tele engedni a kádat és az öledbe mászni újra. De, ha te inkább egyedül fürdenél...- vonok vállat megjátszott nemtörődömséggel de, ha magától nem követ, hát esküszöm én fogom becibálni az ajtón, miután megnyitom a csapot és megfelelő hőmérsékletűre állítom a vizet. -Biztos minden ara egyedül szokott fürdeni a nászéjszakáján. -jegyzem meg egy drámai sóhaj kíséretében, szándékosan pimaszkodva Vele tovább, miközben a kád szélére ülök, egyik lábam átvetem a másikon és két karommal megtámaszkodva, ördögi vigyorral, pofátlanul nézek végig rajta. Nem tudom, hogy milyen lehet egy igazi nászéjszaka de, ha másoknak nem így szokott telni, hát akkor rohadtul sajnálom őket.

Mr and Mrs

 Teljesen magával ragad ez a mohó, telhetetlen, szűnni nem akaró vágy, ami csak még erősebben fortyog bennem, ahogy végre eggyé válunk, ahogy bőrömbe nyög és ahogy mozogni kezd bennem én pedig egy pillanatig sem fogom vissza magam. Helyette még inkább úgy helyezkedek, hogy teljes egészében érezhessem Őt és mindazt, amit képes kiváltani belőlem. Az izgató érzés, ahogy bőrömbe harap, végig vonul az egész testemen, mintha csak villám cikázna bennem, kezem hátra is nyúl hozzá, hajába markolok, mintha így akarnám tudtára adni, mennyire élvezem, ő pedig még vehemensebb mozdulatokkal esik nekem végképp az őrületbe kergetve. Egész addig, míg Őt meg nem ismertem, míg nekem nem esett a hallban hasonló hevességgel, fogalmam sem volt róla, hogy lehet így, ennyire akarni valakit, hogy ez az előtte csak filmekben látott és enyhe túlzásnak tűnő, csitíthatatlan vágy tényleg létezik, pedig létezik, mert érzem. Szinte fojtogat, alig jutok levegőhöz, mégis csak azt érzem, hogy akarom még és azt sem bánom, ha belefulladok a gyönyörbe, mert legalább azt is Vele élhetem át.
Karjára csúsztatom kezem, ahogy átölel derekamnál, egész testemmel hozzá simulok, mintha végleg eggyé akarnék válni vele, forró bőrével, ami izgatón feszül testemnek. Mindannak ellenére, hogy már olyan hangosan kapkodok levegő után, mintha nem csak a szobában, de a földön se lenne számomra elég oxigén, azért tudatom vele, mennyire tökéletes számomra, mennyire felülmúl mindenkit, aki valaha is megérintett, Ő pedig hallom a hangján, hogy minden bizonnyal vigyorog, kínlódásom közepette én is ugyanígy teszek, főleg, ahogy válaszol szavaimra visszautalva még az egész színjáték elején elhangzott jelzőre, amivel a szobámat illettük. -De csak akkor zárd rám, ha te is bent vagy.- lihegem mosolyogva, kissé felé fordulva, orrommal simítva végig arcélén, miközben minden egyes mozdulata nyomán újra és újra végig hasít testemen az élvezet, az az ismerős, a mámorhoz egyre közelebb taszigáló érzés, ami olykor olyan heves, hogy már ajkamba kell harapjak, mert már magam sem tudom, mikor fog végleg végig söpörni felhevült testemen.
Aztán megáll egy pillanatra, csípőmre markol izgatón és  mozgatni kezd magán, én pedig felveszem a ritmust, lágyan ringok rá újra és újra, miközben a szívem olyan vadul dübörög bennem, hogy már mást sem hallok, csak azt a vad, őrjítő ritmust, amit diktál. Lehunyom szemeimet, teljesen átadva magam az erotikus mozdulatoknak és a nyomukban tolongó élvezetnek, az érzésnek, ahogy Ő is velem mozdul, miközben olyan vadító nyögés hagyja el ajkait, hogy beleborzongok.
Olyan közel már a gyönyör, hogy már azon küszködök, hogy a lehető legtovább visszatartsam, hogy majd csak akkor érjem el, amikor már Ő is készen áll rá, Ő pedig tudom, hogy érzi, tisztában van vele, hiszen el is árulja lihegve, hogy látni akar én pedig másra sem vágyom, mint elveszni parázsló tekintetében, miközben beköszönt a mámor.
Egyáltalán nincs hát ellenemre, ahogy maga felé fordít és az ölébe kap, magára emel, egy mélyről jövő, buja nyögés kíséretében fogadom magamba, levegő után kapkodva, miközben a vér csak tovább lüktet bennem, szinte felemészt belülről, mintha a testem lángra akarna kapni. Karjaim nyaka köré fonom, arcát simítom, hajába fúrnak ujjaim,  pillantásom kékjeire talál és el sem eresztem őket, amíg tovább űz a gyönyör felé, aminek közeledtét az egyre mélyebb lélegzetvételeim is jelzik. Csak élvezem apró, édes csókjait, a mozdulatait, magamba szívom parázsló tekintetének látványát, míg végül a testem megadja magát annak a mindent elsöprő, megsemmisítő gyönyörnek. Minden izmom megfeszül, a torkom elszorul, a tüdőm, mintha présbe került volna, annyira éget a levegő hiánya, de reszketve, nyögve adom át magam a mámornak és kapaszkodok belé, mintha az utolsó mentsváram lenne a világon. Meg akarom csókolni, de csak arra vagyok képes, hogy ajkaim az övéihez simítsam, onnak próbálok levegőhöz jutni, miközben vadul lüktet végig rajtam a gyönyör újra és újra, csípőm követi is a vad ritmust amivel mozog.-Kibaszottul szeretlek.- nyögöm lázasan, teljesen megrészegülve a mámortól, mikor már képes vagyok megszólalni és az orgazmusnak már, csak az utórengései vonulnak végig kíméletlenül testemen. Kezem hajába túr, arcára simítok, majd homlokom homlokának támasztva, ölelésébe veszve próbálok megnyugodni és visszaevickélni a valóságba karjai biztonságában.