Nem húztam úgy az időt, ahogy az imént, pedig a folyamatos incselkedésével rászolgált arra, hogy minél tovább kínozzam itt, az ajtófélfához préselve. A vágy vörös ködként telepedett elém, először hátrébb húzódva tőle, csak hogy a következő másodpercben elmerüljek testében, egyetlen telhetetlen mozdulattal hatolva belé, nyaka bőrébe fojtva egy jóleső, izgatott nyögést, ahogy magam körül éreztem teste gyűrűjét és feszítő szorítását. Szavaival csak tovább ingerelt, ahogyan csípőjével is, ahogy mozgolódni kezdett, csak hogy még mélyebbre csúszhassak testében, én pedig egy másodpercre sem álltam meg gondolkodni, éltem a kínálkozó lehetőséggel, újra nyaka bőrébe harapva a bizsergető és izgató érzéstől. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer ekkora szenvedélyt fog csiholni bennem egy hozzá hasonló, az én értékeimtől és életemtől annyira távol álló nő, aki nem volt hajlandó sem meghunyászkodni, sem olyan könnyen szót fogadni. Ki tudja, mióta nem leltem valódi örömet a bólogató escort lányokban, hogy mindaz, amit velük éreztem, az elégedettség és kielégülés egy kopott illúziói voltak. Ostoba lettem volna elengedni, és inkább visszatérni a múlthoz, miközben az, amit ő ígért nekem, több volt, mint amire valaha is érdemes lehetnék. Új életre keltett, és olyan hévet táplált belém, amire előtte még soha nem volt példa, és ezért, érte, ha kell, bármit feláldoznék.
Egyik kezem elengedte csípőjét, még szorosabban simulva hátához, bőrének forrósága szinte égette a mellkasomat, ő pedig közben hátranyúlt, ujjai nem kis vehemenciával markoltak a hajamra, amire válaszként keményebbé vált csípőm ritmusa, de olyan izgalmat váltott ki belőlem ez a vad és határozott tempó, hogy kis híján megfeledkeztem magamról. Nyakába temettem az arcomat, vele együtt hullámozva, tovább fokozva az őrjítő mozdulatokat, szavaira azonban még volt elég lélekjelenlétem elvigyorodni. - Ha rajtam múlik... mással már nem is lesz - hajoltam hozzá újra. - Nálam van a nyugati szárnyad kulcsa - mormoltam fülébe szokatlanul összeszedetten, ahhoz képest, ami éppen jelenleg bennem tombolt. Mindenét akartam, a testét, a gyönyörét, és mindezek tetejében tudtam, hogy nemcsak a szobája, de a szíve kulcsát is a kezembe adta. És annak ellenére is vigyázni akartam rá, hogy vehemens mozdulataim nem éppen egy törékeny, nebáncsvirág nőnek szóltak.
Újra csípőjére markoltam, csupán egy pillanatra állva meg, hogy ezúttal őt húzzam magamra, újra és újra mozdítva csípőjét, végül már együtt mozogva vele, egy mélyről feltörő, mély nyögést hallatva, mikor megéreztem a mámor első simogatásait gerincem vonalán. - Látni akarlak közben - szólaltam meg újra, már küszködve a levegőért, majd megálltam, csak hogy ismét szembe fordíthassam magammal, szinte rögtön feneke alá nyúlva, hogy magamra emeljem, teketóriázás nélkül merülve el ismét benne, de ahelyett, hogy letámadtam volna ajkait, megkerestem tekintetét, éppen úgy veszve el bennük, mint ahogy testében, közben állára lehelve apró csókokat.  

 Minden mozdulata és pillantása elárulta, hogy mennyire élvezi a kialakult helyzetet, és azt, hogy ezúttal neki nyílt lehetősége arra, hogy húzza az agyam. Talán meg is érdemeltem azok után, amit az előbb műveltem vele a szándékos időhúzással, ez volt a kegyetlen visszavágó, bár engem éppen annyira tett próbára az iménti játszadozás és önfegyelem, mint őt. Az eredmény mégis egy intenzív, mindent elsöprő orgazmus volt, ami megért minden kínlódó pillanatot, de már újra éreztem testemen, ahogy újra végigvonul rajtam a kellemes bizsergés, ahogy ölével hozzám dörgölőzött, ez pedig magával hozta a szúró, izgató vágyakozást. Szinte rögtön görcsbe is rándult tőle a gyomrom, mintha valaki erővel markolt volna rá, legalább úgy, ahogyan ő tette az előbb mikor benyúlt kettőnk közé, de nem hagyott fel a játszadozással, és felemelkedett az ölemből. Megtehettem volna, hogy utána nyúlok és visszarántom, nagyon nehezen álltam ellen a kísértésnek, csupasz testének látványa már önmagában elég volt ahhoz, hogy bezsongasson, a mellé párosított szemtelenség pedig szinte azonnali megtorlást kívánt. Bár hiába tagadtam volna, tudta, hogy ez a gyengém, hogy erre van szükségem, és ez az állandó pimaszkodás egy egészen új megközelítésbe helyezte őt a szememben. Megvesztem érte, lüktettem utána, a tomboló vágyam pedig olyan erősen dolgozott bennem, hogy itt helyben képes lettem volna meggyulladni tőle.
Én is kimásztam az ágyból, lassan indulva utána, tekintetemmel szinte azonnal felfalva, ahogy újra és újra végigpásztáztam rajta, legalább úgy mintha még mindig ő lenne az a bizonyos megterített asztal. Bár... nekem mindig az volt. Tejszín és eper nélkül is. Nem is hagytam neki sok időt, pár fenyegető másodperc után elkaptam a derekát, egészen az ajtófélfáig tolva, vehemens csókkal kutatva fel ajkait, megfosztva magam az utolsó lehetőségtől is, hogy normálisan levegőt tudjak venni. Ágyékom újra és újra nekifeszült, úgy mozdultam, mintha éppen benne mozognék, majd kihasználva a pillanat hevét, karjaira és derekára fogva megfordítottam, mellkasommal rögtön a hátához simulva. Ajkaim nyaka vonalát kutatták, apró csókokkal hintve tele ütőerét, mohón végighúzva rajta nyelvemet, miközben ujjaim egyértelmű úticélt találtak maguknak. Gyengéden, mégis határozottan kezdtem masszírozni, és ahogy feneke hozzám préselődött, nyaka bőrébe sóhajtottam. Hátrahajolt, nem is voltam rest viszonozni csókját, egy pillanatra el is kaptam tekintetét, ami szinte parázsként égetett, majd elszakadva tőle, visszatértem nyakához.
Éreztem ujjaim alatt teste nedvességét, szinte rögtön készenállt volna rám, mégsem mozdultam, füléhez hajolva haraptam rá bőrére, szabad kezem a dereka köré fonódott, így szorítva magamhoz még jobban, továbbra is ingerelve gyengéd mozdulataimmal, ahogy egyszer-egyszer az ujjam testébe kalandozott, pedig a fülemben doboló vér szinte azonnali cselekvésre akart ösztönözni. Soha senkire nem vágytam még így, ilyen intenzíven, minden nélküle töltött pillanat maga volt a pokol, és egyre biztosabb voltam abban, hogy ha ezt is elbaszom, hát teljesen megőrültem. Kevés dolgot tartottam pótolhatatlannak, nélküle viszont talán már nem is lenne soha ugyanolyan... - Pedig ezt tartogatni akartam a következő partinkra - suttogtam a fülébe rekedten, már most gyorsabban kapva levegő után, miközben ajkaim tovább kutakodtak, háta felső részein húzva végig nyelvemet. Egyre erősebbé vált a szorítás, lüktetett bennem a vér, és nem is bírtam tovabb türtőztetni magam. Elhúztam ujjaimat a lábai közül, csak hogy csípőjére simuljon mindkét tenyerem, elhúzódtam tőle, csak hogy a következő pillanatban újra visszatérjek, egyetlen határozott mozdulattal húzva őt magamra, magam körül érezve teste forró szorítását. - Kibaszottul imádok benned lenni - hajoltam vissza füléhez, lázasan kapkodva a levegő után, miközben mozgatni kezdtem csípőmet.

 Nem újkeletű szokásom volt bármit elpusztítani, ami az utamba került, ezt javarészt a heves temperamentumomnak köszönhettem, és ezen már valószínűleg sem a saját embereim, sem pedig az ellenségeim nem lepődtek meg. Ez különböztetett meg igazán az apámtól, aki egészen máshogy hozott döntéseket, mint én, emiatt pedig nem egyszer haragítottam magamra. De még haragudni sem tudott igazán, annak ellenére, hogy metsző tekintete képes lett volna egy pillanat alatt tömegek torkát elvágni. És még meg sem kellett szólalnia hozzá. Mindezek ellenére nem próbáltam a szabályaihoz idomulni, főleg nem az utóbbi időben, tovább pusztítottam azt, ami akadályt képezett előttem, még ha az éppen egy bugyi formájában is állt az utamba. - Talán egyáltalán nem kellene ruhát hordanod - billentettem oldalra a fejem elgondolkodva, nem is próbálva elrejteni előle, hogy ezt már megint sikerült elképzelnem, pedig már így is kínlódtam. Újra. Alig telt el néhány perc azóta, hogy lecsillapodtam, a vérem ismét felforrt, az ágyékom befeszült, amin nem segített fészkelődése. Nem mintha azt akartam volna, hogy abbahagyja... sőt, enyhítésre vágytam, és tudtam, hogy azt a bizonyos megkönnyebbülést csak teste tudja megadni.
Szaporábban vettem a levegőt, ahogy ajkai végigsimítottak nyakamon, jóleső sóhajt váltva ki belőlem, én pedig csak szorítottam, miközben lassan visszatalált a számhoz, én pedig nem voltam rest viszonozni a mohó csókot. Bőre szinte lángolt tenyerem alatt, képes lett volna megégetni vele, a legerősebb forróságot mégis kettőnk között éreztem, ahogy mellkasa végigsúrolta az enyémet, és ahogy ajkaiba harapott, pokoli vágyat éreztem, hogy én is ugyanígy tegyek, fogaimmal ízlelve meg alsó ajkát. Nem enyhített a kínlódásomon, pedig legegyértelműbb jelét maga alatt is érezhette, inkább benyúlt kettőnk közé, és szemtelenül körém fonta ujjait. Egy pillanatra bennem akadt a levegő, ösztönösen megnyaltam ajkaimat, tekintetem buja mosolyát fürkészte, közben még szorosabban tartva csípőjét. - Megőrjítesz - súgtam oda neki rekedten, nem találva a hangomat. Szinte biztos voltam a sikeremben, abban, hogy hamarosan megkegyelmez, és testébe fogad, ehelyett azonban felhívást tett keringőre, egy incselkedő megjegyzés után kibontakozott kezeim szorítása alól, és lassan hátrálni kezdett. Tudtam, hogy mi a célja, hová akar csalogatni, még ha nem is volt garancia arra, hogy eljutok-e vele a fürdőig, vagy sem. Az iménti kis eszmefuttatásom után inkább az tűnt volna meglepőnek, ha az ágyról lejut időben...
Nagyot nyeltem, beharaptam saját ajkam, tekintetemmel követve teste minden mozzanatát, hangtalanul gyönyörködve minden porcikájában, közben pedig az ösztönöm mozgatni kezdte a végtagjaimat. Lekászálódtam az ágyról, két lábra álltam, ekkor már szemtelen, ördögi vigyorral csóválva a fejem, mintha csak azt akartam volna mondani, hogy ezúttal rossz fába vágta a fejszéjét. Lassan tettem meg az első pár lépést, úgy méricskélve, mint ahogy egy vad les a prédája után, egyetlen pillanat alatt változtatva a kimért közeledésemen. Egyik karommal elkaptam derekát, másikkal közelebb vontam, azonnal birtokba véve ajkait, mohón ostromolva nyelvét, közben vele együtt hátrálva tovább, egészen a fürdőszoba ajtajáig, odapréselve az ajtófélfához. Mellei a mellkasomhoz simultak, szabaddá váló kezem pedig combja után kapott, így dörgölőzve hozzá. - Így ruha nélkül... megkönnyíted a dolgomat, bébi - mormogtam ajkai közé, újra és újra hozzápréselve csípőmet, torkomban érezve a vadul dobogó szívemet, a vágy pedig, ami eluralta minden mozdulatomat, szinte szétfeszítette izmaimat. Minden előjel nélkül szakadtam el tőle, csak hogy fordítsak rajta egyet, ekkor már a hátához préselve magam, és miközben ajkaim birtokba vették vállát, majd lassan elkalandoztak a nyakára, kezem előrenyúlt, utat törve lábai közé.

 Nem tudtam nem vigyorogni válaszként, mikor eljutottak hozzám szavai. Jól ismertem a dacos oldalát, ezzel köszöntött az életében és nem hagyott ki egyetlen alkalmat sem, hogy az orrom alá dörgölje, márpedig Ő nem olyan, mint amihez hozzászoktam. Ezt azonban magamtól is tudtam, és ugyan jó ideig élt bennem az elhatározás, hogy valahogy megpróbálom majd betörni és magamhoz idomítani, de minden erre irányuló ötlet kimerítette volna az apám által diktált szabályokat. Már tényleg nem tudtam azonosulni ezzel, a közömbösséggel és tárgyiasítással, ahogyan tekintettem rá, mert míg akkoriban tényleg nem volt senki, most már ő a minden. Nem egy bólogató feleségre volt szükségem, hanem arra, ami eleinte jól megbújt benne, most azonban minden mosolyában láttam. Ez a nő kellett, minden átkozott dacos pillanatával együtt.
Csípője után nyúltam, mikor tovább pimaszkodott és fészkelődni kezdett, mintha készülne felállni, még ha tudtam, hogy soha nem hagyna itt csak úgy. Alattomosan kiforgatta szavaimat, mire megcsóváltam a fejemet, de tekintetemben ugyanúgy ott pislákolt az a sunyi pimaszság. - Ülhetnél máson is - válaszoltam könnyedén, még ha amúgy nem is tűnt egyszerű mutatványnak minden további nélkül kibírni a fészkelődését, főleg mikor ágyékomhoz simult, ez pedig tetőtől talpig libabőrt váltott ki belőlem.
Nem maradtam túl sokáig adósa, és miközben ujjai a tarkómra csúsztak, csak a felszínt érintve ugyan, de megosztottam vele azt, ami jelenleg jobban mozgatta a fantáziámat, mint bármi más, közben érezve, hogy őt sem hagyja hidegen a rövid kis mese. Éreztem, ahogy elnehezedett a légzésem, magam előtt láttam a felcsúszó ruhát, testét az enyémhez préselve, míg ő a falhoz szorul, ahogy újra és újra fülemben hallottam kéjes nyögéseit, ujjaim alatt érintettem megfeszülő, remegő testét, izmai pedig izgató, kegyetlen börtönbe zárnak. Nem is tudtam tagadni, mennyire bezsongatott a gondolatmenet, egy tüzes csókkal hoztam tudtára a nyilvánvalót, ott érintve ujjaimmal, ahol csak értem, pár pillanatra elveszve a hajtömegben, még szorosabban ölelve magamhoz.
Újabb szavaira azonban megköszörültem torkomat, majd szemtelenül elvigyorodtam. - Tényleg. Még tartozom egy bugyival. Bár... minek az neked - biccentettem, miközben jóleső borzongás futott végig testem minden pontján, ahol a nyelve érintett, majd beleharapott a fülcimpámba. Még mindig élénken élt bennem az az este. Főleg azok után, ami előzőleg történt közöttünk, mikor egyszerűen kisétáltam a szobájából, még én magam sem gondoltam, hogy újra a közelébe enged majd. Már akkor is megrészegített az őrjítő vágy, ami bennem tombolt vele kapcsolatban, és már meg sem próbáltam letagadni, hogy az is kellett a kettőnk közötti falak végleges lebontásához. Több volt, mint egy spontán, lázas együttlét a fal tövében. - Hát még én - leheltem ajkaira, nem is lett volna lehetőségem többet mondani, mert ekkor már ő támadott le, olyan hévvel falva ajkaimat, mintha most lenne rá utoljára lehetősége. Nyelvem azonnal kutatni kezdte az övét, őrjítő táncot kezdve vele, halkan nyögve egyet, ahogy újra megmozdult a csípője, de ez már egyértelműen szándékos húzás volt részéről. Nem bírtam ki, hogy ne markoljak rá, hogy még szorosabban vonjam az ágyékomhoz, miközben tekintete az enyémet kutatta. - Azt hiszem, van itt valami, amivel... kezdhetnél valamit - mozgattam meg magam alatta, bár bizonyára nem kerülte el a figyelmét, hogy milyen hatást is gyakorol rám a fészkelődésével. A torkom újra kiszáradt, nyelnem kellett egyet, alig volt már hangom, de reméltem, hogy megkegyelmez majd rajtam - vagy így, vagy úgy.  

 Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem képzeltem el ezerszer, milyen lett volna az életünk, ha nem köti a kezemet egy apám által írt papírfecni. Minden bizonnyal úgy bántam volna vele, ahogy mindenki mással, nem törődve azzal az extrával, hogy egy fedél alá, egy házasságba kényszerítettek vele. Kettőnk viszonya valószínűleg hírből sem ismerné a tiszteletet és a gyengédséget, túl korán rájött volna arra, hogy méltó vagyok azokra a jelzőkre, amiket híresztelnek rólam mások, és ha másban nem is, abban biztos voltam, hogy rövid időn belül képes lettem volna megölni a kettőnk közötti kémiát, ami már az első pillanattól kezdve körül ölelt bennünket. Nem szívesen vallottam volna be, hogy a Papa lefektetett szabályai nélkül ez az egész nem ilyen véget ért volna. Bár... még közel sem voltunk a végén, és habár ma már elképzelhetetlennek tűnik, hogy kezet emeljek rá, mégis, nem vetett rám túl jó fényt az, hogy amúgy nagy eséllyel nem lettem volna képes ilyesmire.
Egy halk nevetéssel ráztam meg a fejemet, miután végighallgattam eszmefuttatását, ami a vadító ruháira és a szemmel vetkőztetésre vonatkozott, majd álla alá nyúlva magam felé fordítottam arcát, csak hogy el tudjam kapni tekintetét. - Nagyon ritkán állok meg ott, hogy csak a szemeimmel vetkőztessek. Akkor már végigviszem a játékot - válaszoltam aztán, játékosan mozdulva alatta, dereka köré kulcsolva karjaimat, halk morajlását hallva pedig megnyaltam alsó ajkam, mielőtt megcsókoltam volna. - Elég jól titkoltad - vigyorodtam el ismét, utalva arra, hogy azon a bizonyos esküvőn kis híján megölt a tekintetével. Én nemkülönben, tényleg kibaszottul utáltam az egészet, meg sem próbáltam normálisan viselkedni vele, még akkor sem, ha amúgy egyértelmű volt, hogy megvolt közöttünk a fizikai vonzalom. Már csak azért is gyűlölni akartam. Bárhogy is volt, vagy lett volna, ennyi idő elteltével valószínűleg már nem is tudnék rá úgy nézni, ahogy régen, az első időszakban. Többet jelentett, mint akkor, már nem egy teher volt a vállamon, és nemcsak szabadulni akartam tőle, éppen ezért belegondolni abba, hogy mit tett volna vele a régi énem, ha más körülmények között találkozunk, furcsa hidegzuhanyként ömlött rám, miközben fészkelődni kezdett az ölemben, kezei pedig a hátamra simítottak.
Nyeltem egyet, először nem is válaszoltam a felvetésére, helyette hirtelen mozdultam, ajkaim az övé után kaptak, de ahelyett, hogy megcsókoltam volna, játékosan beleharaptam ajkába. - Ha nem ülnél rajtam, most megmutatnám, mit csinált volna a régi Dimitriy - válaszoltam halkan, a hangom azonban ekkor már nem pimaszul csengett, inkább frusztráltan, tekintve, hogy én már elképzeltem, mit is csináltam volna vele, ha felkelti a figyelmemet egy ilyen partin, ez pedig újra felébresztette az alig lecsillapodott vágyamat. Az nem szolgált volna meglepetésként, hogy az az énem csak elvette volna azt, amit éppen akkor megkívánt, nem keresett volna többet, éppen csak annyit, amennyit a helyzet teremtett, mert ehhez szoktam az escortok világában. Vagy inkább, én szoktattam őket ehhez. - Valószínűleg nehezen adtad volna be a derekad, de végül... úgyis leszedtem volna rólad a bugyidat - engedtem el derekát, ekkor már elkapva ajkait egy rövid, tüzes csókra, tenyerem pedig végigszántott hátán, ujjaimmal gyengéden cirógatva bőrét. - Az első félreeső helyen a falnak nyomtalak volna, felgyűrtem volna rajtad azt a vadító ruhát... - siklott egyik kezem a combjára, mintha csak imitálni akarnám a mozdulatot, ahogy tenyerem végigsimított a forró bőrén, majd nyeltem egyet. Nem kellett volna elképzelnem, szinte azonnal éreztem a már jól ismert feszítő érzést magamban. - Kibaszottul felizgatott volna, hogy közben mindenki minket hall - hajoltam ismét hozzá, ekkor már mohó, ellentmondást nem tűrő csókban forrva össze vele, nyelvem az övé után kutatott, tudatosítva magamban, hogy ehhez az egészhez voltaképpen semmi szükség nincs a régi Dimitriy-re.

 A gyönyör utórengései gondoskodtak arról, hogy csak lassan köszöntsön rám a megnyugvás, a jól ismert bizsergés újra és újra végigfutott rajtam, még mindig levegőért kapkodva, mintha lefutottam volna egy egész maratont. Nem is szívesen engedtem volna ki karjaim közül, még ebben a különleges, lebegő állapotban sem, mikor szinte semmit nem fogtam fel a körülöttünk zajló világból, őt azonban még így is tökéletesen éreztem, ahogy végigsimított hátamon, ujjait a hajamba fúródni, csókjai pedig először bőrömet bizsergették, csak utána hajolt vissza hozzám, hogy egy tüzes csókkal térítsen vissza a valóságba. Belesimultam, mintha más kapaszkodóm tényleg nem lenne, közben nehezen, de rendszerezve levegővételeimet, még mindig érezve magamban a tomboló adrenalint, ami eluralkodott rajtam az előbb, és irányította minden mozdulatomat. Túl sokat húztam mindkettőnk agyát, és ugyan valami ilyesmi következményre számítottam a percekig tartó játszadozás után, de a valóság mégis felülmúlt minden képzeletet. Talán még soha nem izgatott fel ennyire, azzal a buja játszadozással, a pimaszkodással és a szemtelen mosolyaival kihozta belőlem az állatot, bár úgy tűnt, ez egyikünknek sem volt ellenére, ez a vadság és határozottság pedig amúgy is közelebb állt hozzám.
Gyengéden simítottam végig arcát, közben érezve magamon érintését, ahogy lassan megnyugodtunk egymás karjaiban, majd ahogy felültem, rögtön ösztönözni kezdtem, hogy jöjjön közelebb. Ahogy ismét az ölembe ült, a hideg érzés köddé vált, forró bőre azonnal melegíteni kezdte mellkasomat, ujjaim gyengéden cikáztak végig gerince mentén, míg ajkaim gyengéd csókokkal borították melleit, csak ezután kerestem meg tekintetét. - A legjobb helyen - vigyorodtam el szavain, miközben jóleső bizsergés vonult végig rajtam, ahogy gyengéd csókolt lehelt homlokomra. Már meg sem lepődtem a pimaszkodásán, és talán a kellenétél jobban tetszett, de már régóta tudom, hogy jóval több van benne, mint amit eleinte gondoltam, és amit akkoriban látni engedett magából. Mára már rájöttem, hogy rendelkezik mindennel, amire nekem valaha is szükségem lehet, nem beszélve arról, amire neki lesz majd szüksége, ha tényleg... velem marad. Márpedig velem marad.
Egyik kezemmel végigsimítottam vállán, majd végig a nyakán, egészen  haja vonaláig, csak hogy a füle mögé simítsak egy rakoncátlan tincset, közben magamon érezve ajkait, egy halk, jóleső sóhajjal jelezve, hogy imádom, amit csinál. Kérdését hallva félrebillentettem a fejem, ismét sóhajtva egyet. - Hm... a szüleink régóta ismerik egymást. Arra még nem gondoltál, hogy talán már találkoztunk? - kérdeztem, rögtönözve egy pár másodperces, pimaszkodó vigyort. Valószínűleg ő is tudta, hogy más keretek között ez az egész máshogy alakult volna. Így, ebben a színjátékban az elejétől védve volt tőlem, míg egy más helyzetben csak ő lett volna és én. Sem szülők, sem látszatházasság, sem szerződés. És arra a forgatókönyvre momentán nem akartam gondolni. Mikor eszembe jutott, hogy mi mindent tettem meg nőkkel azelőtt, hogy őt megismertem, elfogott egy olyan érzés, mintha az a Dimitriy egy egészen más ember lett volna. Talán az is volt. - Ha mondjuk egy partin találkoztunk volna, valószínűleg emlékeznék. Már abból kiindulva, hogy milyen vadító vagy azokban a piros vagy épp fekete ruhákban... rémlene, ha valaki megolvasztotta volna a jégcsapjaimat - vigyorodtam el sunyi szemöldökvonogatással, játékosan megmozdítva alatta a csípőmet, majd apró csókot loptam tőle.

 Hallottam a sóhajba fúló szavait, ujjait, ahogy bőrömre markolnak, majd mikor elárulta, hogy szándékosan nem indult messzebbre, valami kellemes nyugalom töltötte meg mellkasomat, bár jelenleg ennek aligha éreztem hatását. Tűzben égtem tőle, minden érintésétől, a csókjaitól, a hangoktól, amik kikívánkoztak belőle, és soha nem akartam szabadulni ettől. Eddig még csak sejtéseim sem voltak arról, mennyire sivár és unalmas volt az életem előtte, a tökéletes élet illúziója pedig egy csettintéssel vált semmissé, ahogy lassan előcsalogatott belőlem valamit, aminek létezéséről mit sem tudtam. Végig abba a hitbe ringattam magamat, hogy megvan mindenem. Talán meg is volt, mert nem gondoltam, hogy képes lehetek bármi többre, annyi dolog van, amiben nem is hittem, Ő viszont mindent felülírt bennem. Most már tényleg megvan mindenem, én pedig vigyázni akartam rá, még jobban, mint a saját életemre, pedig aligha ismertem nálam önzőbb és fukarabb embert. Bár ebben valószínűleg nem változtam, mindenki másnak ugyanaz maradtam, egyedül neki engedve, hogy lássa azt, ami általa lettem.
Nem engedtem el a határozott ritmust, a vérem vitt előre, ami legalább úgy lüktetett, mint én benne, nyögései csak fokozták az amúgy is tomboló izgalmamat, még szorosabban préseltem magam hozzá, bőre minden létező felületét lefedve, ekkor viszont már egy másodpercre sem fogtam vissza  karakán mozdulataimat. Nyaka bőrébe nyögtem, mikor bontakozni kezdett a már jól ismert érzés, ami mint mindig, most is készült mindent letarolni körülöttem, és készen álltam küzdeni a saját ösztönöm ellen, csak hogy vele együtt érjen el a lázas megsemmisülés, de ahogy magam alatt éreztem a teste által küldött egyértelmű jeleket, közben nyögéseit hallgatva, már tudtam, hogy éppen ugyanott tartunk. Tenyere a tarkómra simult, ajkaim elengedték a nyakát, csak hogy újra szájához hajoljak, legalább olyan heves csókban forrva össze vele, mint ahogyan a csípőm mozdult újra és újra, míg meg nem feszültem, elnyúló nyögéssel adva át magam a gyönyörnek, egy utolsó vehemens mozdulattal lüktetve belé, ugyanabban a pillanatban érezve, hogy az ő teste is megremeg, pulzáló izmai rám szorítottak, még inkább elnyújtva ezzel az élvezet másodperceit, együtt lebegve vele ebben a semmihez sem hasonlítható megsemmisülésben, amiért jelenleg mindent feláldoztam volna.
Fogalmam sem volt, mennyi idő telt el, ahogy kezei ismét megmozdultak, hajamban éreztem kutakodó ujjait, ajkai újra kutatni kezdtek az enyém után, ezúttal már szelíden simultam bele a csókba. - Kihozod belőlem az állatot - jegyeztem meg pimaszul, csak egy másodpercre engedve el ajkait. Meg sem próbáltam betelni vele, jó ideig mozdulni se mozdultam, csendesen dolgoztam azon, hogy végre megnyugodjon a légzésem, majd ahogy lassan megnyugodtam, elégedetten vettem magamhoz egy nagyobb adag levegőt.
Feljebb tornáztam magam, lassan kihúzódva testéből, csak hogy fel tudjak ülni, mellkasomon rögtön végigsimított egy kellemetlen, hideg sugallat. Nem mentem túl messzire, szinte rögtön nyúltam teste után, először combjaiba, majd csípőjére simítva, így ösztönözve, hogy az ölembe vonjam, lábait a csípőm köré igazítva, miközben ujjaim végigcikáztak nedves hátán. Ajkaim gyengéden simítottak végig az elém kerülő melleken, majd lassan felemeltem a fejem, hogy megkeressem a csillogó tekintetét, szembesülve a gyönyörű, kipirult arcával. - Hol voltál eddig? - kérdeztem költőien, halkan felsóhajtva, ekkor már körmeim hegyével simogatva a hátát.

 Bármennyire is próbáltam tartani magamat, ez már egy előre lejátszott meccsnek tűnt, és tisztában voltam vele, hogy én fogom elveszíteni. Ugyan próbáltam erőt meríteni abból a játékból, amit vele játszottam, az incselkedésből és kekeckedésből, ahogy csípőm újra és újra nekifeszült, közben látva tekintetében felgyúlni a vágyat, hogy éppen annyira küszködik és kínlódik, mint én, de nem tűnt sokáig fenntartható állapotnak. Én is kibaszottul zsongtam, minden izomzatom megfeszült, ahogy arra gondoltam, hogyan hívogat a nedves forróság, amihez minden mozdulatommal közelebb feszültem, bőre pedig talán még az enyémnél is forróbbá vált. Minden felületén érinteni akartam, simultam hozzá, mellei végigsúrolták mellkasomat, egyre inkább kapkodva a levegőt. Soha nem váltott még ki belőlem ilyesmit egyetlen nő sem, és igazából nem is akartam megérteni, Ő hogyan képes rá. Ki akartam élvezni amit általa kaphattam, amit neki köszönhettem, remélve, hogy minden reggel és minden éjszaka enyhíti majd bennem ezt a kíméletlen és ismeretlen vágyakozást.  
Ujjai belemartak hajamba, szavaira azonban csak elvigyorodtam, de nem válaszoltam. Soha, senkinek nem könyörögtem még semmiért, és annak ellenére, hogy ő nem, de én tudtam, hogy ma este készen álltam kivételt tenni, ha ez kellett volna ahhoz, hogy elnyerjem a bocsánatát. Nem hittem a megbocsátás ezen formájában, és abban sem, hogy a könyörgés bármire is orvosságot jelent, de érte megtettem volna. Még ha sokkal izgatóbbnak is tűnik azon morfondírozni, hogy milyen lenne azért könyörögni, hogy végre rám üljön. Még a puszta gondolattól is keményebbé váltam, mohón ajkaira tapadtam, őrült táncba kezdve nyelvével, úgy mozdulva ezúttal, hogy egyetlen határozott mozdulattal tövig merüljek benne.
Meg akartam állni, és ki akartam élvezni a mámorító érzést, a forróságot és a lüktető izmokat, amik a testébe merülve fogadtak, de a vágy és az eddigi küszködés szinte azonnal magával ragadott, főleg mikor a számba nyögött. Minden hang, ami elhagyta ajkait, elemi ösztönnel hatott rám, arra sarkallva, hogy még többet csikarjak ki belőle, engedve, hogy a bennem élő vadállat randalírozásba kezdjen. - Csak a seggem? - kérdeztem vissza szemtelenül, miután belemarkolt a fenekembe, ettől pedig újra belemorrantam a csókba. Annak ellenére, hogy én voltam nyeregben, pontosan tudta, hogyan szítsa tovább a tüzet bennem, bár jelenleg nem fenyegetett az a veszély, hogy lankadni készülne a figyelmem. Éppen ellenkezőleg, még intenzívebben tombolt bennem az érzés, ott lüktetett ereimben, csípőm újra mozdult, ekkor már egy pillanatnyi nyugtot sem hagyva neki. Tudtam, hogy meddig mehetek el, hogy hol a határ az izgató élvezet és a fájdalom között, és ajkaiba harapva fékeztem meg mozdulataimat, mikor éreztem, hogy képes lennék áthatolni azon a bizonyos határon egy-egy hevesebb lökéssel. Sok mindenre képes voltam vele, általa, de arra nem, hogy bántsam.
Újabb szavai zökkentettek ki, ekkor már eltüntetve arcomról azt a pimasz vigyort, apró csókot leheltem ajkára, csípőm pedig lelassult, így fürkészve tekintetét. - A világ végére is követtelek volna - csókoltam rá állára, homlokomat az övének támasztva, miközben nyeltem egyet. Amikor először fenyegettem meg vele, nem hitte el, hogy megtenném, én viszont komolyan gondoltam, hogy ebben ne akarjon próbára tenni. - Ezután megfürdetlek - búgtam halkan, ezt már ismét ajkaira lehelve, szándékosan fogalmazva úgy, ahogyan múltkor is tettem, közben már látva magam előtt a csempéhez simuló testét, a formás fenekét, éreztem tenyerem szorítása alatt a csípőjét, az izgató gondolatokat pedig egy keményebb lökéssel hoztam tudtára. Füléhez simultam csókjaimmal, ekkor már ismét visszatalálva az előbbi ritmushoz, ajkaim nyakát kezdték becézni, közben már halványan érzékelve azt a kellemesen bizsergő érzést a gerincemen. Nem tudtam volna betelni vele, már most éreztem, hogy nem elég, bármilyen élvezet is köszönt ránk hamarosan, többet akarok majd, de ezt ígértem neki: egy álmatlan éjszakát. Nyaka bőrébe fojtottam az egyre szaporodó sóhajokat és nyögéseket, testemen pedig újra és újra átsuhant az a semmihez sem hasonlítható érzés, csak azért lassítva néha a tempón, hogy legyen elég erőm várni. Vele együtt akartam ezt az édes megsemmisülést.

 Hiába fogadkoztam, hogy ha róla van szó, megpróbálok önzetlen lenni, életemben először tényleg megvolt bennem az elhatározás, de ahogy újra és újra végigpillantottam rajta, tekintete pedig az enyémet fürkészte, rájöttem, hogy mindig is önző maradok, csak egészen máshogyan. Magamnak akartam minden sóhajt és nyögést, ami elhagyja ajkait, minden simogatást, amivel testem becézi, és minden kacér mosolyt, ami arcára rajzolódik, miközben alattam fekszik. És akkor is, amikor éppen nem. Elképzelése sem volt arról, hogy mit is szabadított magára velem, mert annak ellenére, hogy nem akartam börtönbe zárni, kizárólagos igényt tartottam rá, a ragadozó pedig, ami mélyen bennem élt, képes volt a semmiből előtörni, eltiporva bárkit, aki veszélyt jelenthet rá, vagy akár rám. Még azzal is tisztában voltam, hogy hányszor fogom magamra haragítani ezzel a kontrollálhatatlan birtoklási vággyal... de a pokolba, ami az enyém, az az enyém.
Csípője újra és újra mozdult alattam, szándékosan ingerelve, de nem maradtam adósa, válaszul én is hozzádörgölőztem, már nem is rejtve véka alá, hogy ez az egész egy szándékos kínzás, és ugyan szerettem kiélvezni ezeket a pillanatokat, most magam sem tudom, mi tartott még a józanság oldalán. Erőnek erejével tartottam magam, éreztem, ahogy izzadni kezdek, de bármi is történt időközben, a játszadozó mozdulatai korbácsként vágtak végig gerincemen. El akartam merülni benne, kiélvezve teste szűkös forróságát, a lüktető izmok szorítását, közben nemcsak benne, de tekintetében is mélyen elveszve, csak azért, hogy láthassam, hogyan ragadja magával a gyönyör. Újra hallottam fülemben a hangokat, visszaidézve, milyen is az, mikor elélvez, de ezzel nem könnyítettem meg a saját dolgom. Ennek ellenére még mindig tartottam saját magamat, egy pillanatra sem keltve a küszködés látszatát, úgy vigyorogva rá, mintha nem kapaszkodnék tíz ujjal a józanság utolsó szalmaszálába, pedig majd' szétrobbantam, ez az egész pedig ahelyett, hogy csillapított volna bennem bármit, csak még inkább felcsigázott. Csak úgy, ahogy szavai is, elégedett mosollyal nyalva végig alsó ajkamat, miután megharapott, ekkor már érezve, hogyan ver szaporábban a szívem, és levegőből is egyre többre volt szükségem. Lelkiszemeim előtt megjelent, ahogy egy fordított helyzetben mi mindenre kapna lehetőséget, hogy ő szabná meg a ritmust, azt, hogy milyen mélyen enged magába, és azok után, amit most csináltam, ki tudja, meddig kínozna.  Még ha valószínűleg nem is adnám át teljesen azt a bizonyos gyeplőt. De ezt ő is tudta rólam. Ennek ellenére nem tettem szóvá, és ahogy nyakam köré emeltem kezeit, én mellette támaszkodtam meg, ujjaim gyengéden simítottak végig oldalán, ezúttal már saját ajkam helyett az övét nyalva meg. - Alig várom, hogy könyöröghessek - leheltem rekedten,  ekkor már szinte nem is véve levegőt rendesen, tekintetem közben egy pillanatra sem eresztette, majd még szorosabban dörgölőztem hozzá. Tudtam, hogy nem bírom tovább, hogy elbuktam ezt az általam kezdett játékot, mert már túlzottan akartam, és ilyen terepen még veszíteni sem volt szégyen. Ajkaim újra az övére hajoltak, mohón kutatva fel őket, a nyelvét kergetve az enyémmel, miközben a csípőm újra megmozdult, ekkor már utat törve magamnak a testében, egyetlen határozott, mégis gyengéd mozdulattal merülve el benne, jólesően belenyögve ajkaiba. Nem hagytam egy pillanatnyi szünetet sem, pedig perzselt a forróság és teste lebilincselő szorítása, szinte rögtön mozdultam, mozdulataim átvették a hevességet, amit a csókomban már pillanatokkal korábban is felfedezhetett. Annyira őrjítően, keservesen kívántam, hogy nem tudtam nem mohó lenni.

 Nem volt szükség vallomásra, valószínűleg ő maga is tudta, hogy azt, ami most vagyok, akár nevezhetjük a jó oldalamnak is, minden ízében neki tartogatom. Ő hívta életre, és táplálta ezt a tüzet a nap minden pillanatában, és nemcsak a testemet, de a mellkasomat is újra és újra lángra lobbantja. Eddigi életem során sem vontam kétségbe azt, hogy tényleg létezik ez az érzés, de nem akartam a részese lenni, mert nem hittem benne, és nem is szolgáltam rá soha. Gyengeségnek tartottam és tartom most is, Ő vált a gyenge pontommá, és tudtam, hogy innentől kezdve már nemcsak a saját életemért tartozom felelősséggel.
Nem kellett kétszer kérnem, ajkai rögtön felkutatták az enyémet, szenvedélyes csókban forrva össze vele, miközben körmei hátamat karistolták, jólesően ajkaiba morranva, de még így is szemtelenül mosolyogva. Semmi pénzért nem tudtam volna leimádkozni a vigyort magamról, annak ellenére, hogy belül majd' szétfeszített a vágy, túl közel éreztem teste forróságát, és minden ponton, ahol hozzám simult, szinte lángra kapott a bőröm. Játszani akartam vele, úgy, ahogy ő is tette velem,  közben próbálva nem tudomást venni arról, hogy engem ugyanúgy megvisel ez az édes kínzás, vele együtt magamat is ingereltem, így pedig egyre nehezebb volt uralkodnom magamon. - Naná, hogy felfallak a szemeimmel - mormogtam ajkaiba, majd ahogy szándékosan ágyékomhoz simult, csak hogy még inkább feljebb szítsa bennem a vágyat, elszakadtam tőle. - Legyen rajtad bármilyen vadító és szexi ruha... a fantáziámat mindig az köti le, hogy meztelenre vetkőztesselek velük - suttogtam halkan. Akkor is így volt, mikor még közünk sem volt egymáshoz, és az apám emberei visszahozták. Már a legelső alkalommal is elképzeltem, vajon mit is rejtegethet a ruha alatt, hogy milyen lehet meztelenül, hogy milyen tüzes lehet az ágyban, hogyan nyög fel újra és újra, és hogyan feszül meg a teste, mikor maga alá temeti az élvezet. A valóság mondjuk minden képzelgést felülmúlt.
Légzésem szaporábbá vált, ahogy nyakát hintettem tele csókokkal, ő pedig nem hagyott ki egyetlen alkalmat sem, hogy ne dörgölőzzön hozzám, amikor pedig a hajamra markolt, testemen végigfutott az a jóleső, bizsergető izgalom, közben hallva azt az egy kis szót, ami tökéletesen lefedte azt, amit én is akartam. Mindent. Őt. A testét és a szívét, még ha tudtam is, hogy talán nincs nálam biztonságban. - Ezt tudom teljesíteni - válaszoltam elfúló hangon, lázasan csókolva végig arca mentén, miközben ujjai először a hátamon simultak végig, egészen le, a fenekemig. Azt hittem, már nem lesz elég erőm mosolyogni, szavai azonban előcsalogattak egy széles vigyort, mikor a gyeplőről beszélt, szinte rögtön bevetve a már jól ismert fegyvert ellenem, mikor ráharapott ajkamra. Ismét felmorrantam, újra mozdult a csípőm, de még mindig nem enyhítettem egyikünk kínlódását sem. Helyette a kezei után nyúltam, testem az övére nehezedett, gyengéden a csuklóira markolva. - Szóval gyeplő... elég erős vagy ahhoz, hogy legyőzz és elvedd tőlem? - kérdeztem szemtelenül, játékosan évődve vele, aljasul nem mozdulva előre, közben a nyakam köré emelve karjait, szinte önként száműzve magam ebbe az édes börtönbe.