Mr and Mrs

 Némi megbánással pillantok rá a vázás eset említésére, mert azért tényleg sajnálom, hogy úgy fejbe vertem, bár mentségemre szóljon, tényleg be voltam tojva és nem volt jobb ötletem, hogy mit tehetnék. Mondjuk tekintve, hogy Dimitriy-t még csak nem is sikerült tényleg szó szerint kiütni, valószínűleg szerencsém volt, hogy csak Ő volt az és nem valami bérgyilkos. -Nem is ütöttelek ki. Megint csak azt bizonyítottad, milyen figyelemreméltó az állóképességed.- válaszolom pimasz mosollyal, hiszen azt sem szabad elfelejtem, hogy Róla van szó. Egyáltalán nem lep meg, hogy igazából meg sem kottyant neki az egész bár, ha volt is miatta fájdalma, remélem, már bőségesen kárpótoltam érte és elfeledtettem vele.
Nyomok is egy lágy csókot forró bőrére, Ő pedig eltolja maga elől a tányért, mintha csak azt jelezné, hogy végzett a vacsorával, pedig nem igazán mondhatnám, hogy bőségesen evett volna, de amilyen tekintettel végig mustrál újra és újra, van egy olyan érzésem, hogy talán tényleg nem is éhes. Vagy legalábbis, nem az ételre, ettől a gondolattól pedig végig bizsereg a testem a fejem búbjától a talpamig.
Nem is csak attól, ahogy néz, hanem a gondolattól, hogy rajtam tartja a szemét állandóan, pedig ez valahol dühít is és valószínűleg lesz is még olyan helyzet, amikor kifejezetten utálni fogom ezért, de jelenleg még inkább figyelmességnek tudom be, hogy nem akar szem elől veszíteni. Irányításmánia. Valójában, ez a tökéletes kifejezés, igaza van, de a perverz valahogy szimpatikusabb volt, viszont nem akarok most belemenni, hogy engem mennyire nem fog tudni irányítani. Megteszek dolgokat és elmegyek helyekre, ha én is akarom, de szerintem azzal már Ő is tisztában van, hogy a hangomat úgyis fel fogom emelni Vele szemben, ha valami nem tetszik.
De most, csak kiélvezem az érintéseit, incselkedek is vele bevett szokásom szerint, miközben biztosítom arról, hogy nem fogok nélküle sehova se menni, amennyiben jó fiú marad. Na de, minden relatív, így Ő maga is rákérdez, miként is hangzik a rossz viselkedés definíciója, mire elnevetem magam és fejet csóválok. -Nem tudom. Majd idővel kigondolom.- vigyorgok rá tovább, immár oldalt fekve, miközben Ő maga is szembe helyezkedik velem, félre biccentett fejjel, pimasz mosollyal néz rám, én meg már attól beindulok, ahogy közli, hogy nem akar jól viselkedni. Jelen helyzetben, számomra az a jó viselkedés, amit egész este produkál, mert én is borzasztóan akarom minden kibaszott pillanatban.
Keze lágyan cirógatja bőrömet, ahogy nyakamtól indulva elkalandozik a melleimig, én pedig némán figyelem arcának minden rezdülését, a libabőrt pedig még sem próbálom elrejteni.-Hát akkor ne tedd.- súgom halkan válaszul, keze még lentebb vonul, majd combomnál fogva ránt közelebb magához, hogy aztán lábamat csípőjére emelve incselkedjen tovább velem. Olyan közel hajol hozzám, hogy szinte már érzem is ajkaimon a csókját, mégsem csókol meg, helyette fordít inkább a helyzetünkön, amivel őszintén meglep. Ahogy maga alá gyűr, a testem azonnal felforrósodik, nem is ellenkezek egy pillanatig sem, hogy lábaim közé férkőzzön, fentebb is húzom őket egész a csípőjéig, úgy bámulok rá kacér pillantással.
Ő pedig, még tetézi az egészet, mintha nem lennék máris teljesen begerjedve, keze finoman az ölemre csúszik, halk, jóleső morranással díjazom a mozdulatot, de szavaival és azzal az elégedett vigyorral az arcán, csak még jobban feltüzel. -Meglep, ha azt mondom, hogy a közeledben elég sokszor így van?- búgom kacér mosollyal ajkaiba, szándékosan cicázva vele, ahogy közelebb hajolok, majd vissza, majd újra közel, míg végül már Ő maga teszi szóvá, szinte követeli a csókomat.
Engem pedig nem kell kétszer kérnie. Olyan forrón és mohón forrok ajkaira, hogy még én magam is belenyögök az érzésbe, ahogy nyelvem nyelvéhez simul, miközben testemmel forró bőrének feszülök. -Már attól is beindulok, ha csak rám nézel vagy, ha ilyen hangon szólsz hozzám, mint most.- lehelem halkan a csókba, újra és újra hozzásimulva melleimmel vagy épp ölem mozdul lágyan kezéhez, miközben körmeimmel hátát cirógatom, buján bőrébe mélyesztem.

Mr and Mrs

Képtelenség betelni Vele és a pimasz mosolyával, amit mostanában egyre gyakrabban látok és, ami ma este úgy fest, talán nem is akar eltűnni az arcáról, mint ahogy az enyémről sem. Nem hittem volna, hogy a mai események után végül itt fogok hasalni egy hotelban az ágyon és a pucér testében fogok gyönyörködni, ahogy az ágyhoz indul, miközben más se jár a fejemben, csak az, amit pár perce mondott és, amit én érzek iránta. És persze, a szűnni nem akaró vágy, amit a puszta közelsége kivált belőlem vagy az, ahogy rám néz, ahogy hátamra simít, miközben falatozni kezd.
Visszautal végül a korábban történtekre, hogy Kirill akart először utánam indulni, ami végtére is nem lett volna meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy hosszú hetek óta olyan, mintha az árnyékom lenne, csak épp én úgy indultam el, hogy azt hittem, tényleg az utamra enged. Pedig, már ott az ajtóban sem sokon múlott, hogy visszaforduljak, már akkor nagy hatással voltak rám szavai, de azt álmomban sem gondoltam volna, hogy Ő maga indul utánam. -Nem is tenné és nem pusztán félelemből. Tisztel téged és engem is. Legalábbis én így látom.- vonok vállat lazán, hiszen amióta csak mellém utasította az emberét, igazából biztonságban érzem magam és, még csak jelét sem tapasztaltam annak, hogy tartanom kellene tőle bármilyen okból. Hihetetlen, de még Kirillben is bízom. Valószínűleg, iszonyúan naiv vagyok, de hiszem, hogy valami barátság-féle kialakult már köztünk. -Tudom, tudom. De azért, egész jól csináltad...- kuncogok, ahogy a lopakodása újfent szóba kerül, majd a felém kínált krumpli láttán megnyalom ajkaim és mosolyogva bekapom a falatot, szándékosan rajta tartva pillantásom. Nem hiszem, hogy valaha is próbáltam volna szexin sültkrumplit enni, de a közelében, már meg sem lep az ilyesmi. Egyszerűen ezt váltja ki belőlem, hogy folyamatosan incselkedni akarjak vele, de közben nem hagyom ki a lehetőséget arra sem, hogy megtudjam, hogy talált rám ilyen gyorsan. A kocsira tippelek, hogy talán az vezette el hozzám vagy egy benne rejlő jeladó, bár erre nem kapok konkrét választ, ahogy mellém heveredik ugyanúgy hason fekve, mint én, csak közli, hogy imádja az eszemet. Én pedig imádom hallani, hogy mit imád bennem. Mosolyogva sandítok rá és ez akkor sem változik, amikor végül elárulja, miként is zajlott konkrétan a dolog, ugyanis történetesen követett. -Mondanám, hogy sajnálom, de akkor most nem lennénk itt, szóval...- hagyom is függőben a mondatot vigyorogva, majd közelebb hajolok picit hozzá és vállára csókot lehelek, ahogy jobban belegondolok, mennyi idő is telt el aközött, hogy idértem addig, míg belopakodott az ajtón. Átható pillantással bámulok rá végül, egészen meghatódva a gondolattól, hogy ott ült a parkolóban a kocsiban és...igazából nem tudom, hogy csak figyelni akart-e, hogy végül hova menekülök előle vagy alapból úgy indult el, hogy tudta, majd megpróbál újra beszélni velem, de ez már nem is fontos. Soha többé nem fogok úgy elsétálni, mint ma. Valószínűleg akkor sem, ha ő kér majd rá, de ezt a gondolatot inkább meghagyom magamnak. Amúgy is megjelenik arcán újra az a pimasz mosoly, amitől nekem is vigyorognom kell, szavai hallatán kuncogok is egy jót fejet csóválva, hogy aztán újra kékjeibe fúrjam tekintetem. -Valahol iszonyú perverz a gondolat, hogy folyamatosan figyelsz.- közlöm végül, de aztán újfent közelítek picit felé és most az állára hintek egy apró csókot. -De azért megnyugtató is, hogy több őrangyal is vigyáz rám.- vigyorgok rá, pimasz mosolya és szemöldök vonogatása láttán halkan elnevetem magam, majd oldalt fordulok és továbbra is könyökömmel támasztva lesek rá. -Manapság azért nem nagyon tervezem, hogy bárhova is lelépjek nélküled . Már, ha továbbra is jól viselkedsz...- közlöm incselkedve, miközben finoman beharapom ajkam és mutatóujjammal a vállára, hátára kezdek rajzolgatni apró mintákat.

Mr and Mrs

Annyira édesen hangzik ajkai közül az az egyszerű szó és annyira boldoggá tesz azzal, hogy képes kimondani, hogy tényleg úgy érzem, akár repülni is tudnék a boldogságtól és attól, hogy érzem, őszintén mondja. Tudom, hogy Ő nem dobálózik csak úgy ilyesmivel, hiszen már ismerem annyira, hogy tudjam, nem egy érzelgős típus, és az Ő világában úgy sejtem, amúgy sem egy gyakori szó ez, már maga az érzés is teljesen idegen lehet, így az, hogy miattam még erre is képes, hogy ezt a szemembe mondja, mindennél többet ér.
Én is viszonzom a vallomást, halkan elrebegem, hogy szeretem, bár a pimasz vigyora és a "tudom" hallatán elnevetem magam és a fejemet csóválom, hogy aztán nyakahoz bújva élvezzem ölelését és teste közelségét. Meg azt is, hogy miféle hatást váltok ki belőle ismét, mert az egy pillanatig sem kerüli el figyelmemet, hogyan reagál rám a teste, ez pedig önkéntelenül bezsongtam engem is és az sem hat rám másképp, ahogy azon a szexi, rekedtes hangján szó szerint az ágyba parancsol, mikor szóba hozom a vacsorát. Ajkaimra kacér vigyor kúszik, arcára lágy csókot nyomok, miközben már kászálódok is le róla. -Hmm. Igenis, uram.- riszálok az ágy felé kecsesen, vállam fölött sandítva vissza rá, kicsit gyönyörködök is a látványában, ahogy az asztalhoz lép és mindenféle falatokat kezd szedegetni, majd elterülök az ágyon, hasra fordulok és felkönyökölve tovább figyelem. Elképesztően vonzó férfi és a gondolat, hogy csakis az enyém, megborzongat, miközben felém indul és leül az ágy szélére a tányérral a kezében.
Futólag csenek is onnan egy darab krumplit, hogy aztán azt majszolgatva legeltessem rajta tovább a szemeimet, de amikor megszólal, rágás közben elmosolyodok. -Kirill, valószínűleg nem sunnyogott volna be, mint egy betörő és nem törtem volna el egy nagyon szép és minden bizonnyal értékes vázát.- kuncogok halkan, de ahogy rápillantok, abból sejtheti, mennyire örülök, hogy ez az este így alakult, hogy Ő jött el ide, hogy jelentek neki annyit, hogy nem hagyott mégse csak úgy kétségek közt vergődni. Igen. Valószínűleg folyamatosan úgy nézek rá, mint aki fülig szerelmes, mert ez így is van, pedig tisztában vagyok vele, hogy milyen ember, hogy mi mindenre képes, hogy miket csinál, de ez mind elhalványul, ha arra gondolok, hogy velem milyen. Nem érdekel, hogy másokat félholtra ver, hogy van, akit megöl, amíg engem úgy ölel magához éjjel, mintha a féltett kincse lennék. -Bár őszintén meg sem fordult a fejemben, hogy a nyomomra bukkansz. Direkt akartam a közelben maradni, gondoltam úgysem itt keresnél majd.- lesek rá értetlen arccal, mert tényleg nem fér a fejembe, hogy akadt rám ilyen gyorsan vagy, hogy mi alapján talált meg. Az egyetlen, ami eszembe jut, hogy talán árulkodott arról, hol is vagyok, az a kocsija. -Van jeladó a kocsiban?- kérdezem végül kíváncsian, összehúzva szemeimet, de ajkaimon továbbra is ott virít az a mosoly, amit valószínűleg még jó pár napig nem fogok tudni levakarni onnan, ha eszembe jut majd ez az este és az, hogy szeret. A férjem, aki kényszerből lett a férjem, tényleg szeret és velem akar mindent , ennél szebb vallomásra pedig, nem is vágyhatnék.

Mr and Mrs

Nem akartam ettől a férfitól semmit . Nem akartam a felesége lenni, nem akartam, hogy valaha is hozzám érjen, hogy egyáltalán egy légtérben kelljen vele lennem huzamosabb ideig, azt meg végképp megfogadtam magamban többször is -azt hiszem, még az arcába is vágtam határozottan-, hogy soha nem fogok vele lefeküdni, még akkor sem, ha szét vet a vágy.
Most meg már nélküle nem akarok semmit, mert az, amink most van, mindennél többet ér pedig, ha az elején valaki azt mondta volna, hogy bele fogok szeretni, kiröhögtem volna. Akkor még képtelennek tűnt, hogy bármi szerethetőt fedezzek fel benne, mert egy önző alaknak tartottam, de valójában egész más. Velem más.
Szeretem Őt és ezt a buja nőszemélyt is, akit kétségtelenül Ő csalogatott elő belőlem és akinek feltett szándéka most az őrületbe kergetni, bár azok az édes és izgató hangok, melyeket sikerül kicsikarnom belőle, engem is próbára tesznek. Mégis, minél karcosabb sóhajok hagyják el ajkait, annál mohóbbak mozdulataim, annál kínzóbb a vágy, hogy halljam és érezzem, ahogy eléri a gyönyör, amihez . Szinte izzik a bőre tenyerem alatt, érzem a meg-megfeszülő izmokat, fittyet hányva figyelmeztetésére folytatom, míg ajkaim közé nem lüktet egy mámoros nyögés kíséretében, amit én magam is hasonló hanggal élvezek ki. Aztán elégedetten végig húzom még rajta párszor nyelvem, tekintetem magába issza a látványt, ahogy levegő után kapkodva próbál kapaszkodót találni ehez a világhoz, ajkaimon pimasz mosollyal egyenesedek fel és töltök magunknak pezsgőt, de nem bírok sokáig távol maradni tőle, nem is akarok, mert hiányzik az érzés, ahogy forró bőre az enyémhez, így amint eltünteti ő is az italt, az ölébe helyezkednek és hozzábújok. Rémisztő, hogy a karjait magam körül érezve mindig eltölt azt az érzés, hogy most vagyok a lehető legjobb helyen. Rémisztő, ugyanakkor csodálatos is, nem is bírom ki, hogy ne adjam valamiképp a tudtára, miként érzek de mindezt láthatja is tekintetemben, ahogy egymásba fonódik pillantásunk.
Aztán megszólal, szavaitól még a szívem is hevesebbet dobban, miközben ajkaimon apró, gyengéd mosoly jelenik meg és kezemmel lágyan végig simítok arca élén. Alig tudom elhinni, hogy ez tényleg megtörténik, titkon attól félek, hogy talán csak képzelem az egészet, miközben a szívem máris hevesebben kezd verni attól a túlcsorduló érzéstől, ami lassan szétárad bennem. -Én is szeretlek, Dimitriy.- súgom halkan, továbbra is mosolyogva, gyengéden cirógatva arcát, majd állára lágy csókot lehelek és átkarolva nyakát szorosan hozzábújok. Soha nem gondoltam volna, hogy ebből az egész őrületből ez lesz, de most mégis hálás vagyok az apjának, a sorsnak, akárkinek vagy akárminek, mert másképp soha nem találtam volna Rá. -Éhes vagy még? Vacsorázhatunk...- súgom halkan nyaka bőrébe, pár apró csókot lehelek is rá, miközben kezem finoman cirógatja tarkóját és csak békésen lebegek a boldogságban, amit Ő okozott bennem, na nem, mintha nem izgatná a fantáziámat, hogy meztelenül ülök az ölében, hogy forró bőre hozzám simul, miközben a szívem még mindig vadul dübörög melllasomban attól az egyszerű szótól, ami mégis olyan sokat tud jelenteni és amiről nem hittem, hogy valaha is hallani fogom Tőle.

Mr and Mrs

Olyan idegesítően vonzó, ahogy elégedetten ott ücsörög előttem a széken és epret majszol, hogy képtelen vagyok megállni, hogy ne zavarjam meg valamiképpen a nyugalmát. Belém bújik a kisördög, az a buja nőszemély, aki éveken át rejtve volt még előttem is és, akit Ő keltett életre, kezébe veszi a gyeplőt és a tettek mezejére lép, amit azzal kezdek, hogy lecsúszok elé az asztalról és miután, még figyelmeztetem is, hogy mire készülök, a tejszínért nyúlok. Szavaira kacéran elmosolyodok és tényleg nem kételkedek egy pillanatig sem abban, hogy várt erre, hogy majd én is eljátszadozom vele, én is végig nézem, ahogy Ő kínlódik az én érintéseimtől és csókjaimtól, amivel nem is váratom sokáig. Hasonló útvonalat rajzolok rá a tejszínnel, amit aztán mohón le is nyalok bőréről, csókokkal hintem testét lefelé haladva rajta, a libabőr láttán elmosolyodok, sóhaja arra ösztönöz, hogy folytassam az utam egyre lentebb kalandozva, amiből már sejtheti, hogy mi a végső úticélom.
A nadrág, ugyan még akadályt képez, de már nem sokáig, mert már bontom is róla, Ő pedig készségesen segít, hogy megszabadítsam tőle, hogy végre magamba ihassam izgató látványát és kijelöljem a tejszínnel, merre is fogok tovább kalandozni. De nem sietem el, lassú mozdulatokkal evickélek le egész a hasáig, finoman fogok rá kemény férfiasságára és miközben egy hosszú pillanatra megtalálom tekintetét, végig húzom párszor a nyelvem teljes hosszán, eltüntetve róla az édességet, végül finoman ajkaim közé veszem.
Újra és újra meglep, miféle vágyódást érzek iránta, milyen őrjítően akarom Őt a nap minden kibaszott pillanatában, pedig alig pár perce, hogy a száját magamon érezve élveztem el, mégsem elég belőle, az édes hanjaiból, a vágyából és ebből a kínzó játékból, ami nem csak neki okoz élvezetet, hanem nekem is. Vele együtt nyögök, ajkaim újra és újra végig siklanak rajta, kezeimmel combján simítok, hasfalát cirógatom, miközben eltökélt szándékom Őt az őrületbe kergetni és a gyönyörbe hajszolni.
Ujjait a hajamba fúrja, miközben érzem a testén, hallom a zihálásán, hogy a mámor felé közelít, ez pedig csak még inkább arra ösztönöz, hogy folytassam, ne hagyjam abba. Csípője finoman mozdul, ajkaim közé siklik, akaratlanul is eszembe jut az érzés, amikor bennem mozog így, ettől pedig én is feszültebben lélegzek orromon át. Szavai áthatolnak a kábulaton, miközben tovább hajszolom a beteljesülés felé, kezemmel is ráfogva finoman, rekedtes hangjába beleborzongok, mikor pedig megérzem, ahogy megrándul ajkaim között, még mohóbban fogadom magamba egész addig, míg a számba nem engedi magát egy pokolian izgató nyögés kíséretében.
Elképesztően erotikus a látvány, ahogy megsemmisíti az orgazmus, ahogy mellkasa hullámzik a zihálásától, ahogy ajkaimtól gyengül el ez az egyébként erős és veszélyes férfi, tőlem válik egy pillanatra ennyire sebezhetővé. Nyelvem még párszor gyengéden végig húzom rajta, miután az élvezete lassan enyhül, csókokat hintek combjára, majd egy pimasz vigyor kíséretében felegyenesedek és töltök egy kis pezsgőt a poharakba. -Úgy tűnik, nem csak én szeretek hangoskodni.- nyújtom felé az egyiket, ha pedig elfogadja, finoman összekoccintom az üvegeket és a saját italomat fel is hajtom. -Ami nem is baj, mert iszonyúan beindít, ahogy nyögsz.- suttogom kacéran, fel is sóhajtok halkan, ahogy felidézem magamban az iménti vad, mély nyögését, majd szemből az ölébe helyezkedek és finoman átkarolva nyakát, vállára hintek pár apró csókot. -Oda vagyok a férjemért...- súgom végül halkan a fülébe, el is mosolyodok ettől a burkolt vallomástól, de egyszerűen muszáj vagyok a tudtára adni valahogy, mennyire megőrülök érte. Soha nem akarok már nélküle tölteni akár egyetlen napot is, bármennyi idő is álljon meg rendelkezésünkre. Vele akarom tölteni.

Mr and Mrs

Nem kímél egy pillanatig sem, miközben combjaim közé fészkeli magát, nyelve kínzó játékba kezd, ajkai forrón csókolnak rám újra és újra, én pedig zakatoló szívvel adom át magam annak a felpezsdítő, bizsergető érzésnek, amit kivált belőlem mozdulataival. Érzem rajta, hogy nem fog könyörülni rajtam, olyan eltökélten esik nekem, én pedig már a gondolattól felnyögök, hogy úgy fog elérni a gyönyör, hogy ajka és nyelve közben testem legforróbb pontját ingerli. Én pedig akarom ezt, hogy érezze, hogy végig nézze, mire képes, mennyire meg tud őrjíteni, mert tudom, hogy ez Őt is, csak még jobban felizgatja.
Nem is fogom vissza magam egy pillanatig sem, csak úszom a mámorban, egyre csak haladok a gyönyör felé, miközben kezemmel az asztalra marok, másik pedig az Ő kezéért nyúl, mintha kapaszkodóra lenne szükségem, de talán kell is, másképp elvesznék a bódulatban. A testem akaratlanul is mozdul, szájába ring csípőm, képtelen vagyok nyugton maradni, miközben keze az enyémet szorítja, mintha csak ezzel akarná a tudtomra adni, mennyire felizgatja Őt is ez az egész én pedig nem fukarkodok hangok terén sem. Amúgy sem tettem eddig sem, de mióta tudom, mennyire szereti hallani, hogy mit okoz bennem, azóta végképp eszembe se jut egyetlen hangot se magamban tartani. Akarom, hogy tudja, miféle örömöt szerez nekem ajkaival és nyelvével, milyen mámorító érzés magamon érezni, milyen őrjítő vágy tombol bennem kényeztető mozdulataitól, melyekkel addig hajszol, addig gyötör, míg végül el nem ér a gyönyör, kíméletlenül csapva le rám, szinte felrobbantva testemet. A vérem pezseg, a bőröm olyan forró lehet, hogy csodálkozom, nem olvadt még el alattam az asztal, miközben minden izmom remegve adja meg magát az orgazmusnak, levegő után kapkodva vészeli át ezt a megsemmisítő érzést.
Végül szép lassan elcsendesedik minden, tekintetem az övét kutatja, lihegve könyökölök fel újra, ajkaimra pajzán vigyor húzódik, az alsót finoman be is harapom, miközben Ő magához vesz pár szem epret és egyszerűen helyet foglal a lábaim között maga alá húzva egy széket. Más esetben, más férfival, talán frusztrálna, hogy konkrétan az orra előtt terpeszkedek pucéran, de Ő úgy hat rám, mint még senki, hogy a legbujább, legszemérmetlenebb részemet csalogatja elő. Igazság szerint, még ez is izgató, ahogy ott trónol azzal a pimasz, büszke vigyorral a képén, miközben én örülök, hogy egyáltalán képes vagyok összeszedni magam. -Borzasztóan pimasz vagy...- duruzsolom kacér mosollyal, majd felülök az asztalon és én is magamhoz veszek egy szem epret, a lehető legerotikusabban veszem ajkaim közé, hogy aztán az övéhez hasonló pimasz mosollyal tüntessem el, végül két karomon megtámaszkodva, lassan lecsúszok az asztalról és odahajolok hozzá. -Azt hiszem, most itt az ideje, hogy én is játszadozzak kicsit.- lehelem ajkaira olyan közelről, hogy szinte súrolja is enyém az övéit, de nem csókolom meg, helyette felegyenesedek és közelebb húzom magamhoz a tejszínt.
Beharapom finoman ajkam, szám szegletében kacér mosoly jelenik meg, ahogy ujjam a finomságba mártom, majd finoman végig kenem vele nyaka bőrét, ösvényt rajzolok le a mellkasához is, majd tovább folytatom a művészi rajzot hasa mentén egész a nadrág pereméig. Aztán bekapom az ujjam, leszopogatom róla vigyorogva a maradékot és megtámaszkodva combján lecsókolom a szájáról is az oda kent édességet, de mielőtt még túlságosan beleélné magát a csókba, tovább haladok nyaka mentén, nyelvem kínzó lassúsággal húzom végig forró bőrén, ajkaimmal lágy csókokat lehelek rá nem felejtve ki mellbimbóját sem, miközben kezem már a nadrágot bontja rajta. -Ideje megszabadulni ettől...- suttogom a szavakat hasfalára, miközben két kezem a nadrágra fog és, ha egy picit emel a csípőjén, már húzom is le róla, hogy végre egálban legyünk, ami az öltözéket illeti.
Férfiassága láttán buján végig húzom nyelvem ajkamon, egy pillanatra megkeresem tekintetét, de kezem közben a tejszínbe nyúl és a korábban félbe hagyott útvonalat kiegészítem az újonnan felszabadult területekkel. Két kezemmel végül combjára simítok, kicsit széttárom őket, hogy kényelmesen közéjük férjek és miközben térdre ereszkedek, a hasán felejtett édességet is eltüntetem róla. Aztán felpillantok rá, ahogy ujjaim határozottan köré fonom a tövénél és egy pimasz mosoly kíséretében lassan végig húzom rajta nyelvemet párszor, eltüntetve róla a tejszínt. Játszadozni kezdek vele, ajkaim közé veszem, finoman megszívom picit, nyelvemmel finoman simítom a számban, úgy ízlelgetem, mintha csak egy nyalókával szórakoznék, ám most eszem ágában sincs leállni, mint ahogy korábban tettem. Azt akarom, hogy úgy élvezzen el, hogy közben ajkaimon érzem minden egyes rándulását, minden lüktetést, mint ahogy Ő érezhette ezt az imént nálam.

Mr and Mrs

Próbálok felidézni, akár csak hasonló helyzetet a múltamból, valakit, aki iránt ilyen kínzó vágyat éreztem volna, vagy ilyesmi játékba kezdtünk volna, de nincs senki, aki valaha is ilyen hatással lett volna rám, mint Ő. Már attól beindulok, ha csak ránézek és meglátom, miféle tűz lobog tekintetében vagy, ha mohó csókját ajkaimon érzem, nyelve a nyelvemhez simul akaratlanul is arra gondolva, miféle gyönyöröket képes vele okozni. Senkit nem kívántam még úgy, mint Őt és ezt ma este minden lehetséges módon a tudtára akarom adni. Hogy senkivel nem volt még ilyen csodálatos, mint most, Vele.
Az, ahogy a tejszínnel végig keni a bőrömet, csak olaj a tűzre, csak még jobban beindít vele, mert a gondolataim máris akörül járnak, milyen érzés lesz majd, amikor mindezt eltünteti rólam, főleg, hogy jut a finomságból a combjaim közé is, finoman meg is érint, ami már önmagában előcsalogat belőlem egy halk nyögést. Képtelenségnek tartom, hogy valaha is ne így reagáljon érintésére a testem, ne kezdjen zubogni tőle a vérem és ne akarnám, hogy még több porcikámat birtokba vegye, mint ahogy most is teszi, ahogy az ajkaimra lehelt, lélegzetelállító forró csók után elindul nyakam mentén nassolni. Mély, buja sóhajaim egyre szaporábbak, halkan felszisszenek, ahogy a bőrömbe harap finoman, testem hullámzik ajkai és nyelve érintése alatt, lábaim pedig készségesen nyitom nagyobb terpeszbe, ahogy csípőjével közelebb furakodik, felnyögök attól, ahogy keménysége a nadrágon át nekem feszül, szívem szerint le is tépném róla az anyagot, de annyira megbabonáz azzal, ahogy mellemet ajkai közé veszi, hogy már gondolkodni is képtelen vagyok.
Csak a sürgető vágyat érzem, ahogy a vér vadul dobol ereimben, miközben ő egyre lentebb araszol testemen, de egy forró, lázas csókra még felhúzom magamhoz, mielőtt még teljesen kivégezne ezzel a buja játszadozással, harapok is ajkára, hogy így tudassam vele, mennyire felizgatott már mindazzal, amit velem művelt és, hogy érezze, mennyire vágyom már rá, Őt pedig nem is kell tovább ösztönözni.
Szavaira testem válaszol, készségesen dőlök hátra az asztalon, elterülök, mintha valóban egy menü volnék a finomságok között, túlságosan az sem érdekel, ha valami csörömpölve leborul az asztalról, csak arra vágyom, hogy végre nekem essen, eltüntesse a tejszínt, amivel összekent. Már a gondolat is őrjítő, hogy mi következik ezután, már lihegek a vágytól, ahogy lábaim fentebb tornázza, ahogy hasamon húzza végig nyelvét, kezemmel finoman hajába túrok, bódultan figyelem, miként halad egyre lentebb, míg végül először csak incselkedve combjaimnak szenteli figyelmét -valószínűleg szándékosan játszva a türelmemmel-, majd végre nyelve rám talál. Felnyögök, majd beharapom ajkam, lehunyt szemmel adom át magam a kínzóan édes érzésnek, reszketeg sóhajokkal próbálok levegőhöz jutni, miközben a vér a fülemben dübörög. Kicsit felemelkedek, megtámasztom magam egyik könyökömön, úgy gyönyörködök az izgató látványban, ami elém tárul és, ami csak még jobban megrohamozza érzékeimet, de nem sokáig tudom tartani magam. Nyögve hanyatlok vissza az asztalra, egyik kezem fejem felett a peremére fog, másikat mellemre simítom, ahol nem rég Dimitriy nyelve és ajkai játszadoztak, miközben testem egyre csak a gyönyör felé közelít. -Ó te jó ég...- lihegem egyre mélyebb, egyre feszültebb lélegzetvételekkel, ölem újra és újra nyelvéhez simul, ajkaiba ring, kezem az övéért nyúl, amibe úgy kapaszkodok, mintha az életem múlna rajta, vagy mint ahogy másik kezem újra az asztal peremét markolja, míg végül, ha Dimitriy nem hagy fel a kínzásommal, elakad lélegzetem, izmaim megfeszülnek és egy buja, halknak nem igazán nevezhető nyögés kíséretében elélvezek. -Istenem, Dimitriy.- nyögöm reszketve, testem vadul hullámzik, ahogy újra és újra végig vonul rajta a gyönyör, szinte biztosra veszem, hogy a bőröm lángol, olyan forróság önti el mindenemet és csak a vad dübörgést hallom fülemben, ahogy a vér lüktet bennem, elnyomva ezzel saját, kéjes nyögéseim és sóhajaim hangját. Semmi sem fogható ehez a csodálatos, megsemmisítő érzéshez, maximum csak a gondolat, hogy mindezt Ő okozta, az ő ajka és nyelve taszított ebbe a mámorba. Lihegve, mosolyogva pillantok le rá, finoman hajába túrok, miközben próbál összeszedni magam ezután az őrület után, hogy terveim szerint, utána alaposan meghálálhassam neki.

Mr and Mrs

Őrülten izgató, ahogy végig nézi, miként tüntetem el ujjáról a tejszínt, bár szándékosan csinálom úgy, hogy érezze, gondolatban már valahol egész máshol járok, ajkaim egy egész más testrészét veszik birtokba, tekintete láttán pedig le merném fogadni, hogy már Ő is ugyanarra gondol. Eltökélt szándékom, hogy a ma este folyamán még jó pár olyan hangot csaljak ki belőle, amit korábban már hallhattam, de nem sietünk sehova. Ki akarom élvezni a nászéjszakánkat és Őt is, míg végül ránk nem virrad majd, ilyen tervek és férfi mellett pedig, mégis hogy aludhatnék el?
Ajkai elé tartok egy darab epret, tekintetem sóvárogva figyeli a mozdulatot, ahogy végig nyal ajkain, hogy aztán finoman az eperbe harapjon, rajtam meg már ettől végig fut az a kellemes bizsergés. -Én is mázlista vagyok, de ezt már tudom egy ideje.- duruzsolom válaszul, cseppet sem rejtve véka alá, mennyire oda vagyok érte és a kívánatos ajkaiért. Már az emléke is annak, amikor magamon éreztem őket, olyan intenzíven cikázik végig rajtam, hogy attól libabőrös leszek. Épp úgy, mint ahogy Ő, attól a darab jégtől, amit finoman végig vezetek testén, az izmain, a hegekkel és tetoválásokkal tarkított forró bőrén, miközben finoman megnyalom ajkam, elképzelem, hogy a jég nyomát én is végig ízlelem.
Mindez azonban nem csak rám van ilyen nagy hatással, ez tisztán érezhető heves mozdulatából, ahogy hajamba túrva közelebb húz magához, ajkaimra suttog, forró lehelete cirógatja bőröm, miközben pihegek már a vágytól, hogy végre érezzem ajkai ízét. Már épp azon lennék hogy válaszoljak neki, reagáljak valamiként, de olyan mohó csókkal fojtja belém a szót, hogy halkan bele is nyögök nyelvünk forró táncába. Teste keményen nekem feszül, az érzéstől tovább forrósodik bőröm, már ha ez egyáltalán még lehetséges, finoman ajkamba harap, halkan, vágyakozva fel is szisszenek, de aztán hirtelen elszakad tőlem én meg pihegve, bódultan figyelem, ahogy felhajtja a pezsgőjét, majd ujjaival a tejszínbe nyúl.
Újfent megtámaszkodok egyik tenyeremen, másik kezem finoman mellkasára, hasfalára simít, de amikor a tejszínt elkezdi végig kenni a bőrömön, ujjaim a nadrágja peremébe kapaszkodnak alhasánál és már attól szaporábban veszem a levegőt, hogy csak figyelem az egészet. Tudom, hogy amit végig kent rajtam, azt el is fogja tüntetni, mint ahogy teszi ezt az ajkaimra jutó adaggal is egy forró, mámoros csók kíséretében, amiből olyan hirtelen szakad ki, hogy időm sincs észbe kapni a kábulatból. Nem is engedi, mert már vonul is tovább nyakamra, egyre több sóhajt kicsikarva belőlem, kezem vállára simul, onnan tarkójára csúszik, hajába markolok hátra vetett fejjel ő pedig lassan tünteti el rólam a tejszínt nyelvével és ajkaival, még jobban felkorbácsolva ezzel bennem a vágyat. Mikor mellemhez ér beharapom ajkam,  felnyögök az élvezettől, ahogy a mellbimbómmal játszik, ahogy finoman ingerel, megszívja picit, már levegőt is alig kapok, annyira őrjítő érzés, ahogy birtokba veszi az érzékeny területet, de nem kímél egy pillanatig sem -nem is akarom-, mert már nyúl is a következő adag tejszínért, én pedig pihegve várom, vajon az hova fog kerülni.
-Imádom a szádat...- suttogom halkan, elfúló hangon, apró mosoly jelenik meg arcomon, ajkamba harapok vágyakozva, míg keze ölemre csúszik egyértelműen a tudtomra adva ezzel, hogy mely helyre is áhítozik ezután. Már a gondolattól is nyelnem kell egyet, a vér már amúgy is vadul dobol ereimben, de most még jobban meglódul, a testemet kínzó forróság nagy része keze nyomán az ölembe húzódik, én pedig fejére simítva lepillantok rá, ösztönzöm picit, hogy felnézzen rám. -Téged meg pláne.- folytatom a korábbi mondatomat halkan suttogva, kezem arcára simul egy pillanatra, lehajolok hozzá egy forró csókra, ha erre vágyik épp a szája, ha nem, gyengéden ajkába is harapok, majd újfent tarkójára simítva halántékára lehelek még egy apró puszit. Elképzelni sem tudja, mennyire magába bolondított.

Mr and Mrs

A komoly téma és hangnem ellenére is izgató belegondolni, hogy neki köszönhetően, konkrétan felkerültem a nászutas menü mellé az asztalra, ami azért elég sok mindent elárul arról, mennyire komolyan gondoltam, hogy rólam akarja elfogyasztani az ételt. Én pedig, már a gondolattól is megborzongok, de mielőtt még bármi is történne, mielőtt túlságosan elmerülnénk a menüben , én is úgy érzem, hogy fontos lenne pár dolgot leszögezni. Például, őszinte ígéretet teszek, hogy legközelebb mennyire másként fogok tenni, ha hasonló helyzet adódik, már csak azért is, hogy mindkettőnket megkíméljem ettől a mai érzelmi vasúttól. Nem fogom soha többé azt gondolni, hogy bármilyen elfoglaltsága is fontosabb lehet annál, mint hogy időben biztosítsam arról, hogy nekem Ő a legfontosabb. Ha nem azon pörögtem volna most is, hogy nem akarom feleslegesen zavarni és felhúzni, megóvtam volna a kétkedés fojtogató érzésétől, magamat meg a félelemtől. De már nem számít. Most az a lényeg, hogy túl jutottunk ezen és most újfent úgy néz rám, mint azelőtt, vagy talán még érzelmesebben, miközben befejezi a mondatomat, amire csak bólintok tétován.
Halvány mosoly jelenik meg ajkaimon, miközben átveszem tőle az egyik poharat, kutakodó pillantásom az övéibe fúrom, ahogy az apját is megemlíti, hiszen valóban, azért ő is elég fontos szereplő abban a történetben. Nem is akarok jobban belemenni, hogy szerintem mennyire nem normális dolog, ha valaki fejbe lövi a gyerekei anyját és bár minket ilyesmi nem fűz össze -soha nem is fog, tekintve, hogy meddő vagyok-, azért remélem feleségként sem fogom soha úgy végezni.
Közel hajolva hozzá, halkan suttogom el mindazt, amit ma már ki tudja hányadjára adtam a tudtára bármilyen módon, majd egy leheletkönnyű csók után finoman hátrébb dőlök és felé emelem a poharamat. Szavai mosolyt csalnak ajkaimra, tekintetem az övébe olvad, miközben eszembe jut, hogy mennyire másként vélekedett az elején, mint ahogy én is, de aztán az összes gondolatot kisöpri elmémből a mozdulat, ahogy közelebb lépve hozzám fenekemnél fogva magához ránt.
Pillanatok alatt felhevül a testem, a szívem máris gyorsabb tempóra kapcsol, ahogy fülembe suttog, miközben gyengéden csuklójára fogok és lassú, buja mozdulattal ajkaim közé veszem ujját így tüntetve el róla a tejszínt, bár a biztonság kedvéért azért, még egyszer megszívom picit és végig húzom rajta a nyelvem. A korábbi hűs levegőt forróság veszi át, bár magam sem tudom, hogy én produkálom vagy inkább belőle árad, miközben már a légzése is arról árulkodik, milyen sok piszkos gondolat jár a fejében. Valószínűleg, megszólalásig hasonlítanak az enyémekhez. -Reméltem is, hogy ébren fogsz tartani valahogy...- búgom pimasz mosollyal, miközben egy darab eperért nyúlok, picit a tejszínbe mártom és ajkaihoz emelem le sem véve róluk a pillantásomat. -Kibaszott szexi szád van. Nem is tudja ez az eperdarab, mekkora mázlista.- lehelem halkan, perverz mosollyal, lélegzetem máris feszültebbé, nehezebbé válik, pedig csak egy pillanatra elképzeltem, milyen érzés lenne az eper helyében lenni, de nagyon remélem, hogy hamarosan én is megtudhatom, legalábbis Dimitriy tekintete ezt sugallja, mert konkrétan úgy érzem most magam, mintha a csúnya nagy farkas nézne rám, aki azt tervezgeti, miként fog felfalni. Nyelek is egy nagyot a gondolatra, a pezsgőt felhajtom, hátha jótékonyan hat idegeimre, de aztán az asztalon díszelgő vödörből magamhoz veszek egy jégkockát és ajkamba harapva, huncut pillantással végig simítok vele Dimitriy alsó ajkán, onnan indítom lassan lefelé állán, végig a nyakán, hogy aztán a mellkasánál a mellbimbója felé kalandozzak vele. Olyan forró a bőre, hogy őszintén csodálom azt a jégkockát, amiért egyáltalán a mellkasáig eljut, bár pár mozdulat után végleg el is tűnik és, csak egy apró vízcsepp marad utána, ami végig vonul testén le a hasfaláig. Én pedig nagyon remélem, hogy lesz alkalmam még ma este végig járni nyelvemmel ugyanezt az útvonalat.

Mr and Mrs

Az eltúlzott műsorom, talán nem a legjobban sikerül, de legalább mosolyt csalok vele az arcára, amit olyan nagyon szeretek látni rajta, válaszul az enyémen is megjelenik egy hasonló, miközben halkan el is nevetem magam pimasz megjegyzésén. Az elején, amikor ott álltunk egymás mellett és végig hallgattuk azt a baromságot -legalábbis, akkor annak tunt-, meg sem fordult a fejemben, hogy valaha is Ő lesz majd az, aki újra és újra megnevettet, de mentségemre szóljon, tisztában voltam vele, hogy Ő egy maffiózó, nem pedig stand up-os. Mégis, most odáig jutottunk, hogy már az mosolyt csal ajkaimra, ha meglátom. -Ne aggódj, édesem. Eddig sem színészkedtem és ezután se fogok. Nincs rá szükség. - lehelem buján válaszul, bár már attól meglódul a vérem, ha csak eszembe jutnak azok a hangok, melyeket Ő produkált, az érzés, amikor fölé kerekedtem vagy amikor ajkaimmal kényeztettem és eltökélt szándékom a ma este folyamán még kicsikarni belőle hasonlókat ilyen-olyan módon.
Épp ezért egyáltalán nem is ellenkezek, amikor a köntöstől megszabadít, már rég túl vagyok azon, hogy bármi szemérmesség legyen úrrá rajtam attól, hogy meztelenül ücsörgök az ölében, sőt. Igazából vágyom is rá, hogy tekintete végig pásztázzon, hogy lássam rajta, vagy legalábbis sejtsem pillantása láttán, hogy miféle gondolatok cikázhatnak végig az agyán, miközben pezsgővel kínál, mintha csak egy szolid csevegésben venne épp részt.
El is veszem a két poharat, hogy tartsam, amíg tölt, miközben teljesen abszurd módon a kocsi jut eszembe, amivel elrobogtam idáig és amin utólag jót mosolyogtam, hogy történetesen épp az övé volt, de a szavak, melyekkel reagál elmélkedésemre, mosolyt csalnak arcomra. Őszintén meglep ez a reakció, na nem, mintha valaha is azt gondoltam volna róla, hogy önző, csak ez már megint olyan édes, hogy egyszerűen elolvadok tőle és tényleg úgy érzem, hogy épp a férjemmel beszélgetek. Oké, lényegében az is, hiszen házasok vagyunk, de akkor is jól esik, hogy így vélekedik. Nem is igazán vagyok nyomon, amikor elveszi tőlem a két poharat, hogy vajon mi lehet a terve, mi járhat a fejében, de egyáltalán nem bánom, amikor felemelkedik karjaiban tartva és leültet az asztalra, hogy aztán lábaim közé fúrva magát megálljon előttem. Mosolyogva kutatom kékjeit, egyszerre dolgozik bennem a vágy és az a szelíd, gyengéd szeretet, miközben kezeim mellkasára simulnak, szavai hallatán azonban komolyabbá válik tekintetem és nyelek egy nagyot. -Megígérem, Dimitriy.- rebegem halkan, homlokom homlokának támasztom, nagy levegőt veszek, mely során mélyen magamba szippantom illatát és sóhajtok egy nagyot lehunyt szemekkel. Meg véletlenül sem akarom újra átélni ezt a mait, hogy egy pillanatig is azt gondolja, hogy el akarom árulni. Sőt, igazából semmilyen módon nem akarom, hogy még egyszer az anyja jusson rólam eszébe vagy az, hogy az apja mit kellett tegyen annak érdekében, hogy megvédje a családját. Én nem akarom ezt. Nem akarom, hogy kételkedjen bennem egy pillanatig is, mert ha belegondolok, hogy neki mi minden járhatott a fejében, hogy benne milyen érzéseket kelthetett a gondolat, hogy épp készülöm elárulni, összeszorul a gyomrom. Ez a mai eset egyikünknek sem tett jót, hacsak nem vesszük figyelembe mindazt, ami már itt, ebben a hotelszobában történt, mert annak azért őszintén örülök, hogy végre tényleg megnyílt. Egy dolog sejteni a forró csókok és őrjítő orgazmusok után, hogy mit érezhet irántad a másik és megint más dolog hallani is. Vagy épp tudni, hogy a másik vigyázni fog rád, mert ahogy ezt kimondja, abba bele is borzongok, miközben karjaim nyaka két oldalára simulnak és ajkai lágy csókot lehelnek ajkaimra. -Te pedig hidd el, hogy nem vagyok cseppet sem olyan, mint az...- nyelem el a mondat végét, mert tényleg nem akarom most szóba hozni a nőt, aki valószínűleg élete első és legnagyobb csalódását okozta, de tudnia kell, hogy nem akarok arra a nőre soha hasonlítani vagy épp az Ő szívét összetörni. Képtelen lennék rá, amikor másra sem vágyom, mint óvni és őrizni, becsben tartani mindazt, amit nekem adott.
Végül egy, az övéhez hasonló sóhaj kíséretében húzom el róla kezeimet, hogy egyikkel megtámasszam magam a hátam mögött, másikkal viszont a felém nyújtott pohárra fogok és lágy mosollyal felsandítok rá.-Nekem csak te kellesz. Más semmi nem érdekel.- suttogom halkan, egész közel hajolva hozzá, tenyerem elhúzom magam mögül, hogy arcára simítsak gyengéden, majd egy rövid csók után felé emelem egy finom mozdulattal a poharamat és elmosolyodok. Iszonyúan szeretem, szinte már fojtogat az érzés, a szó, amit minden vágyam ajkai közé suttogni, mint valami féltett titkot, bizarr módon azonban maga a szó is rémülettel tölt el, mert nem akarom túl korán sem kimondani. A picsába már, pedig ez csak egy egyszerű szó.