It's crazy, how did we get to this? we both fell for something we didn't know exists me to you, you to me I'm loving every whisper, love the way you tease
Nem gondoltam volna, hogy ez a reggel majd még azzal jár, hogy még jobban belezúgjak Axelbe - eleve nem tudom, hogy ez hogyan lehetséges egyáltalán -, de megtörténik. Soha nem láttam még ilyennek; kócos, álmos és nyűgös, ráadásul azt hiszi, hogy egy újabb menetre vágyom, azért keltettem fel. Nevetve ölelem magamhoz, míg ő szinte visszaalszik, még mindig a mellemmel a szájában, arcomat a hajába fúrva közlöm vele, hogy nem kell további kiszipolyozástól tartania, csak el kellene indulnunk. Erre már azért elkezd felkelni, vizet is kér, amiért már indulok is, de közben feltűnik, mennyire nehezen ül fel... amit nyilván nem hagyhatok megjegyzés nélkül. Az ágytámlának dőlve néz rám, a szeme is csak félig van még nyitva, én pedig elnevetem magam ezen a hihetetlenül aranyos morcos látványon, de azért értem a célzást és inkább gyorsan megyek a vízért. Visszaérve odaadom neki az üveget, aztán mosolyogva simítok a kócos tincsek közé, ahogy magához húz és a hasamra csókol. Leülök mellé, míg iszik, és elmesélem neki, hogy ha az éjszakát el is húztuk miattam, azért a reggelemet aktívvá tettem. A megjegyzésén elnevetem magam. – Nem, a csupasz mindenedet magamnak tartogatom – erősítem meg a sejtését. Igen, nagyvonalú voltam az összeggel, de így egyszerűbb. Én is iszok, jó sokat, aztán felkelek az ágyról és fürdéshez készülődve beszélek tovább az indulási tervekről. Érzem magamon a tekintetét és én is megnézem magamnak az ágy szélén ülő, meztelen alakját, de éjszaka elég alaposan kiélveztem azt a meztelen alakot, szóval nem esik nehezemre a fürdőbe menni. Persze amikor megállapítom, hogy kényelmesen tudunk együtt fürdeni, nyilvánvalóan meginvitálom. Elmosolyodik, pontosan tudja, hogy valójában kevésbé az időmegtakarítás vezérel, mint inkább ő, de nem ellenkezik. Felderülő arccal bólintok, megint eltűnve az ajtó mögött, és míg ő is csatlakozik, beállítom a vizet arra a jól kitapasztalt hőfokra, ami nekem már kellemes, de neki még nem kellemetlen. Nem kell noszogatnia, hogy szinte beleolvadjak az ölelésébe, mikor ő is a kádba lép. Arcomat a mellkasára fektetve simulok a karjai közé és ölelem magamhoz, mélyet lélegezve, átengedve magam a kellemes érzésnek. Kapok egy puszit a fejemre, én pedig szerelmesen felmosolygok rá, de aztán tényleg fürdeni kezdünk. Kiélvezem, ahogy megmosdat, minden egyes simítása és csókja ellazítja a testem, és én is csak ekkora odafigyeléssel viszonzom a szívességet neki. Alaposan megfürdetem, egy kicsit át is masszírozom a vállait, amikor pedig felfedezem a nyomaimat a hátán, a vállán és a karján, az orrom alatt bazsalyogva váltok finomabb dörzsölésre azokon a helyeken. Némelyik mintha vérzett is volna, de hát... magára vessen, ha ennyire kikészít és elveszi az eszem. Mikor ő kiszáll, én még elkezdem gyorsan megmosni a hajam, és szinte meg sem lep, amikor megérzem a kezét a fenekemen. – Ez biztos nem Skygge volt... – jegyzem meg somolyogva, szemem sarkából a csibészes mosolyát figyelve, pedig nagyon úgy tesz, mint aki ott sem volt. – Ó, ezek a lábak tökéletesen működnek. Szerencsére éjjel sokat voltunk kénytelenek kímélni őket – vágok vissza egy sokatmondó mosollyal. Még a meleg víz ellenére is libabőrös leszek, abogy finoman megborzongok egy kicsit az éjszaka emlékeitől, hogy pontosan milyen pózokban és mennyire is kímélte a lábaimat... álmodozó bazsalygással zárom el a vizet és lépek ki én is a kádból, a törölközőmért nyúlva. – Tudom – mosolygok fel rá és bólintok is egyet. – Első a biztonság, nem fogok hősködni, ha fáradok – ígérem meg neki, és komolyan is gondolom. Lopok még egy finom csókot az ajkairól, aztán én is alaposan áttörlöm magam. A testem teljesen szárazra törlöm, a hajamat pedig annyira, amennyire csak tudom. Megfésülöm, aztán megint áttörlöm, és miután felöltöztem, még egyszer, így már félig száraz is, mire kész vagyok. Ellenőrzöm, hogy nem hagytunk-e magunk mögött semmi saját holmit, aztán kimegyek a nappali részbe, épp, amikor Axel visszatér. A kérdésre elmosolyodom. – Sajnos túl sok különböző hosszúságú és vastagságú volt, a szakértő pedig nem volt velem – biggyesztem le az alsóajkamat. Ó, nem, az ilyesmi kiválasztását biztosan rá bízom, addig pedig... lepillantok az övre a farmerjában és az ajkamba harapok az emlékekre. Miután mindennel megvagyunk, beülünk a kocsiba. Én a kávémat a pohártartóba teszem, mert éhgyomorra nem akarom meginni, szóval majd egy szendvics után vagy közben. Axel kényelembe helyezi az izomlázas hasát, én pedig elnevetem magam azon, hogy Skygge már nyalogatná is szét a fejét. Beindítom a motort, feltekerem a fűtést, aztán várok egy kicsit, hogy a motor és a beltér is felmelegedjen. Axel kérdésére elnosolyodva fordulok felé. – Mint akit agyonütöttek. A szervezetemnek nem is maradt energiája álmodásra – rázom meg a fejem, aztán felvont szemöldökkel rábökök. – És a tiédnek sem. Még a végén kiderül, hogy ez a tökéletes gyógymód – vigyorodom el. Persze ha ezt alkalmaznánk, gyorsan meghalnánk végkimerülésben, de azért... nem olyan szörnyű gondolat. Mikor már kellemesen meleg van bent, letolom a fejemről a kapucnit, majd a recepcióhoz gurulok, ott pedig Axel hasára bízom a döntést, hogy ő szenvedi-e ki magát a kulcs leadásához, vagy menjek én. Amint megvagyunk azzal is, már mehetünk is tovább. Megvárom, míg kikeveredünk a város környékéről és a sűrűbb forgalomból, de amint eloszlik egy kicsit a forgalom, nagy szemekkel Axelre pillantok. – Adsz egy szendvicset? – kérem meg szépen, nem is annyira a kávé miatt - elég ébernek érzem magam -, mint inkább azért, mert szabályosan érzem, hogy még két perc és rá fogok harapni a kormányra, hogy azt egyem meg reggelire. Nem tudom, hogy a terhesség miatt van-e, vagy azért, mert éjjel mindent kiizzadtunk és ledolgoztunk, esetleg mindkettő, de mintha most ismerném meg igazán a farkaséhség fogalmát. Ha pedig kapok egy szendvicset, azt is ehhez méltón tüntetem el; épp csak nem folyik ki közben a nyálam a számból, és nem, most még az sem hat meg, ha Skygge kinézi azt a számból. – Mmmmmhhh – sóhajtok-nyögök fel hosszan, miután a szendvics leért a gyomromba. – Fogalmam sem volt, hogy lehet ennyire éhesnek lenni – állapítom meg, szabad kezem a hasamra simítva, mintha odabent keresném a megoldást. – Skyggével versenyt fogunk csinálni az állandó kunyerálásból – jósolom meg nevetve, mielőtt magamhoz venném a kávét, hogy legalább az ízével elnyomjam a kajakóma lehetőségét. – Most már alhatsz, ha szeretnél, én már életben maradok – mosolygok aztán Axelre.
Love is a game played safe Looks like you're winning The hunt that feeds on prey Your eyes are killing Consider your eyes, you're wonderful Say your eyes, you won't go home
Próbálok magamhoz térni és felébredni, ha már a szerelmem olyan kedvesen szól, hogy szüksége van rám. Aztán mire a mellével a számban aludnék vissza, nevetve közli, hogy most nem az alsó tájékomra gondolt ám, hanem fel kellene ébrednem, ugyan is reggel van. Még sose bántott ennyire az a szó, hogy reggel. Most nagyon. Fájdalmasan nyöszörgök a szügyére, és végül elmotyogom egy kívánságom. Kurvára szomjas vagyok. Amikor kimászik az ágyból, én igyekszem kinyitni a szemem és legalább felülni, de az se megy olyan könnyen olyan izomlázzal, mintha egész éjjel a hasamon trambulinoztak volna. Persze kiszúrja ezt, és csipkelődő megjegyzést is tesz rá, mire kócosan, álmosan, félig nyitott szemmel nézek rá úgy, mint aki arra gondol, hogy jobb, ha nem beszél többet, vagy betömik a száját. Persze kuncogva ki is slisszan, amin elmosolyodok. Amikor visszalép a vízzel, hálásan rámosolyogva húzom magamhoz és csókolok a hasára, és amíg elmondja, mi mindent csinált eddig, én megiszom a fél üveget. - Fel se mérték gondolom a károkat, mert kétlem, hogy a csupasz seggemet mutogattad volna itt reggel bárkinek... - sandítok rá, és megint úgy sejtem, hogy kenőpénzt osztogatott a recisnek, de igazából hamar túl is lépek a dolgon, egyszerűen csak elámulok, hogy neki volt egyáltalán ereje felkelni reggel és végig csinálni mindezt. Mosolyogva figyelem, ahogy ő is elkezd inni, és amikor majdnem a maradék vizet kiissza, akkor már tudom, hogy túl sokat nem is foglalkozhatott magával. Az ágy szélére ülök, beletúrok a hajamba, és figyelem, ahogy a további tervet ecsetelgetve levetkőzik. Még jó, hogy a tegnapiak után nincs reggeli er... na csak emlegetni kellett. Mélyet sóhajtok, figyelem, ahogy a feszes fenék elring a fürdő ajtó mögé. Már épp azon gondolkodom, hogy mikor volt utoljára ilyen, amikor hirtelen megint meglátom az ajtó mögött Viva fejét felbukkanni, és közli a tényeket. Elmosolyodom, mert tudom, hogy mit szeretne, de még is csak illetlenség zászlót felvonva elé ténferegni úgy, hogy egyébként semmit nem akarok most tőle egy kis ölelésen és csókokon kívül. - Menj csak előre, egy perc és megyek én is. - mondom, és ha így tesz, akkor kihasználom azt a kis időt amit nyertem arra, hogy a false alarmot kikapcsoljam magamban. Ezen sokat segít, hogy felkelve járok egy kicsit, és megiszom azt a pár korty vizet, ami maradt. Miután lenyugodtam csatlakozom Vivához a zuhany alá, és még mindig kicsit álmosan magamhoz ölelem őt. Adok egy puszit a feje búbjára. Nincs sok időnk, mert már így is fél kilenc, de azért is kihasználom a tusolás adta lehetőségeket, és ölelem, csókolom, simogatom. Meg is fürdetjük egymást szokás szerint, de mikor kilépek a kádból, ő nem követ, csak elkezd hajat mosni. Nem zavarom meg azzal, hogy a fenekére fogok amikor kiöblíti a haját, pedig a lehetőségem meg lett volna rá...... oké, nem tudom megállni, egyszer még is oda nyúlok és finoman rá paskolok, hogy utána csibész mosollyal, törülközve álljak félre az útból. - Komolyan vezetni akarsz? Működnek a lábak? - kérdezem, ezúttal én vagyok az, aki pimaszkodik. Persze, a fogadást továbbra sem felejtettem el, meg hogy átadtam neki a lehetőséget a vezetésre és nyerésre. Nem mintha zavarna, én még mindig kicsit álmos vagyok, de lehet, hogy az a kávé engem fel fog ébreszteni, őt meg lehet, hogy nem. - Ha nem bírod, szólsz és váltunk, oké? - kérdem a fejére csókolva ismét, amikor kiszáll a kádból, aztán mivel én gyakorlatilag száraz is vagyok már, elmegyek felöltözni. A szét dobált ruhákat összeszedem, megetetem Skygget, aztán rámarok a kávéra, amíg a szendvicseket bámulom. Enni nem kezdek, azt majd tényleg út közben, viszont bepakolom a kocsiba azt a két táskát, amit éjszakára kivettünk. - És ruhaszárító damilt is vettél? - kérdezek rá csak úgy ártatlanul, mielőtt a kávéba kortyolnék újra miután visszasétálok a kabinba. Amikor ő is elkészül - bár a haját nem szárítja meg valamiért... - elindulunk ismét az utunkra. Én még mindig szenvedek egy kicsit a hasammal, de a kocsiban van egy kis lehetőségem nyújtani. Mondjuk a hátra dőlésemet Skygge tévesen barátkozásnak veszi és már hangos sluppogásokkal nyal utánam a levegőben, mire a kezemmel tartom el a fejét az enyémtől. - Jól van pajti, én is téged, de most inkább ne, büdös a szád... - simogatom meg mosolyogva, aztán Vivára nézek. - Sikerült aludnod? Úgy értem jól aludtál? - tekintve, hogy már akkor, mikor befejeztük alig volt ébren, úgy gondolom, hogy tudott aludni, a kérdés az, hogy ebből mennyi volt a minőségi alvás?
Vendég —
Axel & Aviva
It's crazy, how did we get to this? we both fell for something we didn't know exists me to you, you to me I'm loving every whisper, love the way you tease
Egy ilyen észbontó - és nem kevésbé fárasztó - éjszaka után nem csoda, ha úgy alszom, mint akit tényleg agyonütöttek. Ennél persze sokkal kellemesebb dolgok szipolyoztak ki, de így sem tudom biztosan, hogy mi ébreszt fel. Talán a kötelességtudat, amiért mégis csak miattam csúsztunk meg az éjszakával... egy kicsit. Akárhogy is, eléggé kimegy az álom a szememből ahhoz, hogy Axelt még hagyhassam aludni, én pedig a fürdésen kívül elintézzek mindent. Egy részem megnyugszik, amiért még mindig alszik, mikor visszaérek, egy másik viszont kicsit tart attól, mire számítson. Még sosem ébresztettem fel, mindig hagytam, hogy magától keljen, a rohammal együtt, de most nem tehetem meg. Nem baj, mellé fekszem, és simogatva, finoman keltegetni kezdem, kiélezve a jelekre... de roham helyett csak egy álmos, kómás, aztsemtudjaholvan Axelt kapok, aminél valószínűleg nem létezik aranyosabb dolog a világon. A vigyorom rögtön az arcomra ragad, ahogy nézem őt; még csak a szemét sem nyitja ki, csak nyög és szenved, kínlódva kérve még egy kis időt. Kuncogni kezdek, eleinte fogalmam sincs a szavai hátteréről, mert azt hiszem, a felkelésre nem áll készen. Mit sem sejtve simulok ösztönösen a keze alá, ölelésre és egy kis bújásra számítva... a tenyerei azonban a melleimet keresik. Ekkor már gyanakodva pillantok le, épp, amikor kényelmesen közéjük fúrja az arcát, mintha csak megtalálta volna a legkényelmesebb párnákat. Aztán még finoman meg is harapja az egyiket. Ő most... azt hiszi, hogy egy újabb menetre vágyom? Halkan elnevetem magam a felfedezésen, karjaimat köré fonva ölelem magamhoz szerelmesen, vidáman. Az érintése nyilván egy ilyen éjszakával magunk mögött is hatással van rám, de azért a szexmaraton után könnyebb a kötelességekre koncentrálnom. – Most kivételesen nem a farkadra van szükségem, hanem arra, hogy kinyisd a két szép szemedet – mormolom a hajába mosolyogva. – Hasadra süt a nap, hétalvó. Hamarosan indulnunk kell – duruzsolom neki tovább a hátát simogatva, majd a halántékára csókolva. Persze a reggeli fénynek sem örül jobban, de én csak mosolyogva nézem, ahogy próbál magához térni. Hihetetlenül aranyos, azt hiszem, újra szerelmes leszek; idejét sem tudom, láttam-e így valaha. A kérésének mondjuk sietve eleget teszek így is. – Persze – mosolygok, aztán kimászok az ágyból. A szemem sarkából kiszúrom, milyen nehezen megy neki a felülés, mire az ajkamba harapva próbálok elnyomni egy vigyort, nem sok sikerrel. – Csak nem izomlázad van? – kérdezem ártatlanul, de aztán gyorsan kislisszolok az ajtón, ha esetleg hozzám akarna vágni egy párnát. Az egyik üveg vízzel térek vissza és adom oda neki. – Fél kilenc. A jó hír viszont az, hogy már csak meg kell fürdenünk és el kell indulnunk – ülök le mellé mosolyogva. – A recepción le kell adnunk a kulcsot, de ennyi, kifizettem... mindent – pillantom sandán, somolyogva a törött ágyra. – A boltban is voltam. Vettem az útra vizet, szendvicseket, sőt, még kávét is szereztem – sorolom tovább büszkén, hogy lássa: nem csak az éjszakái elhúzásához értek. – A sötétkék papírpohárban van a tiéd. A fehérben koffeinmentes van... de talán majd az íz és az illat meghozza a placebo hatást – vonok vállat. Igazából majdnem sima kávét vettem magamnak is, de végül még időben kapcsoltam. Ha eleget ivott, elveszem tőle az üveget és én is iszok, jó sokat, mert ébredés után épp egy pohár vizet ittam, hogy ne ragadjon a szájpadlásomra a nyelvem. Utána felállok és a fürdő felé indulok. – Ha gyorsan megfürdünk, még elindulhatunk majdnem időben. Enni a kocsiban is tudunk majd – mondom, miközben ledobom magamról a maradék ruhadarabokat is. Igaz, hogy korog a gyomrom, de mostanában mindig korog. Eltűnök a fürdő ajtaja mögött, de aztán pár pillanat múlva kidugom a fejem az ajtón. – Kádas zuhany van, ha esetleg szeretnél időt megtakarítani... – pillantok végig rajta somolyogva, meginvitálva a csatlakozásra. Persze nem fogok rámászni, arra nincs idő, nekem még gyorsan a hajamat is meg kell mosni - majd megszárad a kocsiban -, de azért szívesen bepótolom rajta a tapizásokat és bámulásokat, amik éjjel elmaradtak, mert épp mással kötött le.
Love is a game played safe Looks like you're winning The hunt that feeds on prey Your eyes are killing Consider your eyes, you're wonderful Say your eyes, you won't go home
Megveszek érte a szó minden értelmében. Olyan tökéletesen játszik velem - és én is vele -, mintha neki lettem volna teremtve. Mintha egymásnak készültünk volna. Mindenben megtaláljuk a harmóniát, és nem is nagyon van, amiben nem értünk egyet, ez pedig rendkívül üdítő. Nincsenek felesleges konfliktusok, amiket el kell simítani, egyszerűen csak boldogsággal töltjük meg egymást. Jó, én a mai estén mással is megtöltöttem őt, de ki csodálkozna ezen? Egyszerűen észbontó amit művel, legyen az az én kielégítésem, vagy az izgatásom látvánnyal. Emiatt is erősítek rá minden mozdulatra és teszem hosszú ideig magamévá még az éjszaka, majdnem behorpasztva a falat, a vakolatot lepergetve az asztallal, az ágyat eltörve.
Az éjszaka csendes és nyugodt, a Bárka rémálma, a rohamok elkerülnek egész éjjel. Úgy aludtam, mint akit agyonvertek, és szerintem ha ágyút dörrentettek volna se ébredtem volna fel.. kivéve egy hangra: Ideje felkelni. Finoman húz ki az álom sötétjéből, még is, mintha másnapos lennék, baromira fáj a fejem. A kérés még is lassan, de feldolgozásra kerül. Még csukott szemmel nyögök fel nyűgösen és tapogatom ki Vivát magam mellett. - Üüüüm..cicus... még nem megy, még pihennem kell hozzá... - motyogom szinte félálomban, de hát az asszony akarata még is szent, nem hagyhatom lógva csak azért, mert én még hulla vagyok! Gyakorlatilag még mindig csukott szemmel simítok fel rajta, amíg meg nem találom a puha halmait, hogy aztán közéjük fúrjam a fejem. Az egyiket még meg is harapom óvatosan, mintha előjáték lenne, csak épp olyan kényelmes így, hogy szinte azzal a számban képes lennék visszaaludni. Fel sem fogom igazán, hogy már nem éjszaka van, csak ha noszogat és kinyitom a szemem, akkor vakulok meg szinte a reggeli világosságtól. Megint panaszosan nyögve fordulok a hátamra és dörzsölöm meg az arcomat, igyekszem felébredni. - Kérhetek egy kis vizet? - mormogom halkan, kérlelően. Felülök, megérzem a hasamban az izomlázat és majdnem újra fel is nyögök tőle...Egy baszkit motyogva dőlök neki a ferde ágytámlának, aztán ha megkapom a vizet, még a fényérzékenységtől félszemmel rásandítva veszem el. - Kösz cicus, életmentő vagy...mennyi az idő? - kérdezem kibontja a vizet, aztán az üveg felét meg is iszom húzóra... szomjas vagyok.
Vendég —
Axel & Aviva
It's crazy, how did we get to this? we both fell for something we didn't know exists me to you, you to me I'm loving every whisper, love the way you tease
Egy kicsit olyan érzésem van, mint a yachton, Indonéziában, amikor minden egyes helyiséget felfűtöttünk a szenvedélyünkkel. Valamilyen szinten az is az én kívánságom szüleménye volt, de ez most tisztán az. Először az ágyon őrjít meg és juttat kétszer egymás után a csúcsra, aztán ugyanezt megismétli az asztal mellett is, bár ekkor a második ütemben már szinte beleépít annak lapjába. Szerencsére ha észrevenném is jobban lekötne az észbontó látvány a tükörben és az érzés, ahogy egyre erőteljesebben löki belém magát. Még minden végtagom reszket, amikor elengedi a lábam, de teljesen nem feledkezik meg rólam, sőt, a következő pózt úgy választja meg, hogy ne is legyen erre gondom, ugyanis felültet az asztalra. A tempó ugyanolyan vad, mint eddig, teljesen elveszi az eszem ezzel, hogy végre minden ismét olyan mint régen, és bár én legfeljebb a látványra tudok rásegíteni, azt igyekszem a lehető legkellemesebbé tenni számára. Érzem magamon a tekintetét, élvezem, hogy szinte felfal a szemeivel, miközben hevesen a magáévá tesz, és miután képes vagyok kinyitni a szemem, én sem tagadom meg magamtól az isteni látványt. Csak annyiban vagyok gyenge, hogy muszáj megcsókolnom közben, de érezhetően egy cseppet sem bánja, ezért alaposan el is húzom a heves csókot, még akkor is, ha szinte belefulladunk egymás szájába. Amikor már tényleg nem kapunk levegőt, elengedem, magam mögött megtámaszkodva készülök fel hogy folytassam az élményt mindkettőnknek. Elégedetten villannak meg a szemeim, amikor a becenevemet nyögi, szemei pedig rögtön a mellemet maró kezemre tapadnak, de nem csak azt élvezem, ahogy néz, hanem mindent, amit látom. Az ajkaimat is meg kell nyalnom, ahogy figyelni kezdem, végigvezetve a tekintetem az egész testén, elraktározva magamban a látványát, a verejtéktől csillogó bőrét, a minden mozdulatánál megfeszülő izmokat, leérve pedig azt, ahogy újra és újra mélyen a testembe löki magát. Felnyögök egy rekedt káromkodást, de ha azt hittem, nehezen bírom majd az ingereket, hát rásegít. Elengedi a csípőmet egyik kezével, hogy helyette beletúrjon és belemarkoljon a hajamba, mire megremegve vonaglok meg és nyögök fel. Bizseregni kezd a fejbőröm, leküldve ezt az érzést a gerincemen át a lábaim közé, de még hozzám is hajol. Elnyílt ajkakkal, hevesen zihálva nézek fel rá, elveszítem a kontrollt a nyögéseim és a testem felett. Szabad kezemmel a karja alatt átnyúlva belekapaszkodok a vállába, ajkam újra megkeresi az övét, de ezúttal már addig sem tudom csókolni, mint az előbb, mert újabb orgazmus vág végig a testemen.
Amit aztán még ki tudja, mennyi követ. Tényleg megismétlődik a yacht emlékezetes éjszakája, talán még rekordot is döntünk, őszintén nem tudom. Az biztos, hogy mire ő is elélvez, nekem már akkor is reszket a testem, ha épp nem ér hozzám, és már csak félig vagyok ebben a világban, vagy annyira sem. Felavattuk a falat is, azután viszont kénytelenek voltunk visszatérni az ágyra, mert a lábaim már annyira sem bírtak megtartani, mint előtte. Azt hiszem, egy ponton el is törtük az ágyat, de nem vagyok benne biztos, mert épp egy újabb orgazmus vetett ki a valóságból - és őszintén, annyira nem is érdekelt. Csak azért nem engedem meg magamnak korábban, hogy elájuljak, mert nem akarok idő előtt kiesni, de mire ő is elélvez, már a körmeim is kisebb erővel marnak a hátába a szokásosnál. A szemeimet már ki sem tudom nyitni többé, csak ahhoz van erőm, hogy szorosan a testéhez kucorodjak, amikor magához ölel, de az is inkább ösztönös, mint tudatos mozdulat. Még mindig remegek egy kicsit, és bár a hangja eljut hozzám, a választ már csak érthetetlenül motyogni vagyok képes.
Összerezzenve ébredek fel, de ezúttal nem kísértenek kelletlen emlékek és érzések, inkább mintha még időben felkeltettem volna magam, vagy csak olyan kimerülten aludtam el, hogy a testemnek és az elmémnek tulajdonképpen a részletes álmodásra sem maradt ereje. Számomra ez áldás lenne - a rémálmok bár változó intenzitással térnek továbbra is vissza, azért még köszönik, jelen vannak -, mondjuk nemigen fogom felvetni Axelnek a lehetőséget, hogy ezt vezessük be kezelési módszernek. Még a végén ebből is csak azt a következtetést vonná le, hogy nem szabadna magamra hagynia. Ő még alszik mellettem, mélyen és békésen. Nincs szívem felébreszteni, inkább csak gyönyörködöm benne egy kicsit, mielőtt rávenném magam, hogy felkeljek. Megnézem, mennyi az idő és megállapítom, hogy annyira nem szörnyű a helyzet, mintha kétszer annyira lenne. Nyolc óra. Ha hagyom még aludni és én kicsit felgyorsítom addig a dolgokat, behozhatjuk a lemaradást. Ezzel az elhatározással mászok ki mellőle óvatosan, és tekintve, hogy a zuhannyal felébreszteném, azt egyelőre hátra sorolom. Erre és a tegnap éjszakára tekintettel a tegnapi ruháimat veszem fel, a hajamat összefogom, aztán kiosonok a hálóból, behajtva magam mögött az ajtót. Üdvözlöm Skyggét, kiengedem a ház elé, hogy ha van dolga, azt el tudja intézni, ameddig én felveszem a kabátomat és a cipőmet és veszek magamhoz pénzt, utána viszont behívom. Ugyan az ösztönömet kiélezve tartom a "harmadik szemem" Axelen, szeretném, ha Skygge itt maradna, hogy ha kell, azonnal ébreszteni tudja. Rekordidő alatt elintézem, amit kell. Először elmegyek a recepcióra és előre rendezem a számlánkat, hogy majd csak a kulcsot kelljen leadnunk. Jelzem a recepciós fiúnak, hogy történt némi káreset, de persze ráfogom az egészet Skyggére és elég nagyvonalú összeget hagyok ott pluszban, hogy ne kérdezzen többet. Szerencsére a közeli kisbolt is nyitva van már, szóval visszafelé beugrok oda és veszek az útra vizeket, két frissen lefőzött kávét, na meg a pultban sorakozó előre elkészített szendvicsekből párat, ami megintcsak időmegtakarítás, ráadásul szinte csorog a nyálam, ahogy rájuk nézek. Szerintem húsz perc sem telik el, mire visszaérek és Skygge még mindig nyugodtan fekszik a szőnyegen. Elmosolyodom, leteszem a szerzeményeimet a konyhában, aztán megszabadulok a kabátomtól és a cipőmtől. Bemegyek a hálóba, ott még a nadrágomat is leveszem, mert úgyis muszáj lesz megfürdenem, de nem azzal akarom felébreszteni Axelt. Egy kicsit bizonytalan vagyok, mert így még sosem keltettem fel, de... meglátjuk. Óvatosan visszafekszek mellé az ágyba, az oldalamra fekve könyökölök fel, szabad kezemmel pedig finoman simogatni kezdem a haját, az arcát. – Axel... ideje felkelni – suttogom neki puhán. Megcsókolom a homlokát, tovább simogatom, és közben minden idegszálammal arra koncentrálok, hogy érezzem, ha hatásosabban kell csinálnom, mert kezdődik a roham.
Love is a game played safe Looks like you're winning The hunt that feeds on prey Your eyes are killing Consider your eyes, you're wonderful Say your eyes, you won't go home
Talán el fogunk késni holnap, mert az is biztos, hogy jó ideig nem fogom nyugton hagyni és már most fél egy van, de nem számít. Max a portán felvesszük a kulcsot, de ezt az estét akkor is kiélvezzük. Először az ágyon, majd az asztalnál, és ott kétféle módon is. Elsőnek úgy, hogy mindenre tökéletes rálátásunk legyen, és ahogy én is, úgy ő is bele veszik a látványba, gyorsítva azon, hogy milyen hamar éri el a következő orgazmust, mikor válaszomat erősebb mozdulatokba ültetem át. A hangos nyögésbe bele kúszik egy élvezettel teli kiáltás is, aztán érzem, miként rándul össze a teste a kezeim között, ahogy ismét elélvez. Örömmel nézem végig ezt is a tükörben miközben már szinte vér serken a karomon a markolásától, de nem állok meg. Tovább gyötröm, már ki tudja hányadik élvezésén át, az asztalnak nyomva őt erősebben élvezem lüktető testét, és mielőtt megfordulna a fejemben, hogy ismét máshogy hatoljak belé, újra elélvez a kezeim között. Leengedem reszkető lábát, elenged remegő kezeivel és lüktető testét is elhagyom - de csak arra a percre, amíg nem helyezem el újra, ezúttal úgy, hogy közvetlenül láthassam őt. Aviva pedig ezt láthatóan, rettentően élvezi. Ismét ívbe feszíti hátát csak nekem, a falnak támaszkodik, én pedig kihasználok mindent, és ismét elmerítve benne a farkam nézem őt megbabonázottan, míg hevesen gyötörni kezdem újra. Bele merülök a mozgásba és a látványba, barna bőre szinte szikrázik a halvány fényben a finom verejtéktől és mire észbe kapnék már fel is lendül, hogy átölelve a nyakam az ajkamra tapassza az övét, körmei pedig végig szántják a hátamat. Hevesen, légszomjasan csókolom vissza míg csak megajándékoz a lehetőséggel, aztán mikor hátra támaszkodik, ködös szemekkel nézek le rá. A tekintetem lekúszik a mozdulatára és így premier planból láthatom, miként mar a saját mellére. - Cicus.. - felnyögök a látványtól hiszen ez az egyik gyengém amit jól ismer és a szemeimet le sem tudom venni arról, ahogy önmagát izgatja úgy mellékesen, pedig azért a lenti látvány is borzasztóan izgató. A hevességet már nem igazán tudom hová fokozni, de neki még tudom gazdagítani az érzést. Balommal elengedem a csípőjét, és támaszkodó keze felett hátra nyúlva nyúlok tarkójánál nedves hajába, majd markolok bele abba. Közelebb hajolva mélyítem el a mozdulatokat, a homlokom egy pillanatra az övének dörgölve nézek le újra, remegő testére, kezére, és arra, ahogy újra és újra elmerülök benne. Ismét érzem, ahogy beteljesül a feszültsége, fogalmam sincs, hogy hanyadik.
Megjártam már vele a falat, de aztán a lábai kezdték feladni a szolgálatot, úgy hogy visszatértem vele az ágyra. Azt hiszem, nem tudom, hogyan fogom kimagyarázni, hogy a vége felöli rész leszakadt, de majd kifizetem és akkor talán nem is kell majd. Az óra már fél hármat ütött, amikor én is elértem a katarzis állapotát és újra, erre az éjszakára utoljára élvezhettem belé. Őszintén szólva a végére nekem se maradt sok erőm. Kiszáradtan és a végelgyengüléstől veszélyeztetve fekszem le mellé a félig lógó ágyra... de legalább a lábaink felé lejt. Tudom, hogy ő még kevésbé van ebben a világban mint én, de azért felé fordulva igyekszem magamhoz ölelni apró, remegő kis testét. - Szeretlek. - motyogom bele a térbe kettőnk közé, de ezt is már csak csukott szemmel tudom megtenni, még egy kicsit kapkodva a levegőt.
Vendég —
Axel & Aviva
It's crazy, how did we get to this? we both fell for something we didn't know exists me to you, you to me I'm loving every whisper, love the way you tease
Alapos sejtéseim voltak arról, hogy amit az első két kívánságommal - és a szinte egész napos teasinggel - elérünk, az meg fog látszódni a folytatáson, ennek bizonyítékát pedig meg is kapom, amint leveszem róla a láncait. Először az ágyon éri el, hogy szinte kétszer egymás után elélvezzek, hevesen és intenzíven, aztán épp két mély lélegzetet tudok venni, mielőtt átpozícionálna minket az asztalhoz, hogy aztán ugyanott folytassa, ahol elkezdte. Illetve majdnem ugyanott, ugyanis az államra fogva megmutatja nekem, hogy miért volt még tökéletes a mozdulat, amivel felhúzott magához, amellett, hogy megint abban az őrjítő szögben mozog a testemben. Voltak már emlékeim egy bizonyos tükörről és az abban látható izgató látványról, de ez talán még annál is jobban beleég az agyamba, ugyanis most pont úgy helyezkedünk el, hogy szó szerint mindenre rálátásom van. Megveszek ettől a plusz faktortól, borzalmasan izgató látni is mindent, amit érzek, pedig pusztán annyitól is el tudnék élvezni, ahogy ő néz minket a tükörben. Épp csak meg tudom fogalmazni azt az egy szavas kérdést, választ azonban nem kapok - nem szóban. Szorosabban fog magához, a csípője pedig még erősebben mozog az enyém ellen, kicsalva a torkomból egy kéjes kiáltást. A másik kezemmel is belé kapaszkodom, ujjaim a bőrébe mélyednek, amikor pedig az orgazmus lecsap rám, kontrollálatlanul marom végig a bőrét a körmeimmel az extázis hosszan elnyúló pillanataiban. Csak azért veszítem el a fókuszt a tükörről, mert nem látok; a morgásától így is végigborzongok és hallom is az ütemesen a fallal találkozó asztal hangját, de nem érzem, ahogy a lapja a bal combomba ékelődik. Nem elég a katarzis, még erősebbé teszi a mozdulatait, mintha csak nem lett volna elég neki, ahogy a nevét sikoltottam, én pedig levegőért kapkodva kapaszkodok belé még erősebben, szinte eggyé válva vele a teljes testünkön, mert jelenleg azon sem lepődnék meg, ha már a következő orgazmussal elájulnék. Kábán, ködös szemekkel fókuszálok újra a tükörképünkre, amikor képessé válok rá, még akkor is, ha a látvány azzal fenyeget, hogy megint el fogok élvezni. Ezen Axel sem segít sokat, mert kitartja a tempót és az erőt is, egy pillanatra sem áll meg, csak a tekintete izzása mutatja a tükörben, hogy ő is épp a látvánnyal köti le magát. Olyan sokáig nem áll meg, az összhatás pedig annyira izgató, hogy nem meglepő módon sikerül újra a csúcsra hajszolnia, mielőtt ismét változtatni akarna a helyzetünkön. A körmeim addigra már új mintázatokat véstek a bőrébe, de amikor leengedi még mindig reszkető lábamat, lassan én is lefejtem róla a - szintén remegő - kezeimet. Annak örülök, hogy nem enged el, mert biztosan nem tartanának meg a lábaim - mondjuk szerintem ezért sem enged el -, annak viszont már kevésbé, amikor kihúzódik a még mindig lüktető testemből. Nem kell viszont sokat várnom rá, szembe fordít magával, aztán felültet az asztalra, hogy a lábaim közé férkőzve és azokat megemelve merüljön el bennem újra. Hátraejtem a fejem a falnak, ahogy mélyen felnyögök az érzéstől, ő pedig várakozás nélkül mélyeszti ujjait a csípőmbe, majd veszi fel újra az eddigi iramot. Kezdetben muszáj lehunyom a szemem, kezemmel a fejem felett támaszkodok meg a falon, a testemet pedig ívben feszítem meg, hangos nyögésekkel, teljesen átadva magam az érzésnek. Csak amikor elkezdem érezni a fal hűvösét váltok helyzetet, feljebb ülök, karjaimat köré fonom, hogy ő legyen az új kapaszkodóm, és a hajlékonyságom kihasználva hozzá tudok tapadni annyira, hogy forró, nedves mellkasának érintését a melleimen érezzem. Belemarkolok a hajába, fullasztó csókot követelek magamnak, nem foglalkozva azzal, hogy a gyilkos tempó miatt szinte alig kapunk levegőt. Ajkaira és a csókba nyögöm a gyönyörömet, körmeim belemélyednek a bőrébe a hátán és a tarkóján is. Amikor már teljesen kifulladok és az újabb orgazmus közeledtét is érzem, úgy döntök, egy kicsit rájátszok a látványra is, ha már az előbb is azt élvezte. Jobb kezemmel letámaszkodok magam mögé, hogy mindenre kellemes rálátása nyíljon, balommal pedig a saját mellemre marok, mintha csak az ő érintését vágynám. Amíg még látok, őt figyelem elnyílt ajkakkal, látni akarom, ahogy engem néz, látni akarom, mennyire élvezi a látványt és engem, de ha ezzel még rá is teszek egy lapáttal a hevességére, nincs sok idom elveszni az ő látványában, mert újra sikerül a csúcsra hajszolnia.
Love is a game played safe Looks like you're winning The hunt that feeds on prey Your eyes are killing Consider your eyes, you're wonderful Say your eyes, you won't go home
Olyan hevesen esek neki, mint mikor a fehérneművel elvette az eszem. Most is ezt tette, csak épp tettekkel, nem pedig ruhával, így nem csoda, hogy ennyire kiesik minden gondolat, és csak az állatias ösztönök kerülnek előtérbe. Vadul magamévá teszem az ágyon, aztán hosszú percek és két hosszú orgazmusa után az asztalhoz irányítom, hogy ott folytassam. Már az asztalra fekve is bepucsít nekem, bár nem sokáig élvezem ennek látványát, csak azt, hogy sokkal könnyebb belé hatolnom, amit meg is teszek azonnal. Azonban hiába kapaszkodik az asztalba, felhúzom róla, mert ugyan azt az őrjítő pontot akarom izgatni benne minden egyes mozdulattal, ehhez pedig kell ez az éles szög. Úgy hogy magamhoz ölelem és a lábát is felhúzom, hogy egyszerűbb lehessen benne is maradnom. Érzem magamban a körmét, hogy engem használ kapaszkodónak, a hangok elnyomnak minden gondolatot a fejemben, és ahogy a tükörben elkezdem magunkat figyelni, úgy az is eltompít mindent. Már csak azt sajnálom, hogy az arcát nem látom, mert hátra hajtja a vállamra a fejét, de ezen azonnal javítok is, és amikor megmutatom neki, mit művelek vele, ismét benne reked a levegő. Most már ő sem tudja levenni a pillantását a tükörről, érzem, miként remeg meg ettől. Aztán jön a kérdés, amire szóban nem válaszolok, ellenben álláról levezetem a kezem a derekára, és azt szorosan átkarolom, hogy ellent tudjak tartani önmagamnak: ugyan is erősítek a mozdulatokon, őt pedig megtartom, hogy ne tudjam ellökni a csípőmmel. Persze ismét karmokat kapok a vállamba, végig a karomon, és a maró érzésre élvezettel morranok fel, és fél lépést téve előre már az asztalt is részben arra használom, hogy Viva a helyén maradjon, én pedig már erőből mozgok rá az orgazmusára. Élvezek minden reszketést, minden lüktetést, a rekedt hangját és azt, ahogy szinte a mellkasomnak tapad. Nem foglalkozva azzal, hogy ő az asztalba, az asztal pedig szinte a falba ékelődik. Addig meg sem állok, míg újra nem akarok változtatni, ez pedig csak sokára jön el, mert élvezem a látványt. Leengedem a lábát - mert ha csak elengedném, valószínűleg csak leomlana -, aztán kihúzom magam belőle. El nem engedem, csak megfordítom őt, és úgy ültetem az asztalra, hogy kényelmesen neki tudjon támaszkodni a hátával a falnak. Lábait széttárva nyúlok azok alá, hogy megragadjam a csípőjét és ismét belé hatoljak. A nyitott póz ismét rálátást enged mindenre, én pedig nem is vagyok rest ezt kihasználni, miközben minden egyes mozdulatomba belerántom őt, újra hevesen és erővel dugva tovább, míg csak bírom szusszal.
Vendég —
Axel & Aviva
It's crazy, how did we get to this? we both fell for something we didn't know exists me to you, you to me I'm loving every whisper, love the way you tease
Ha eddig ne lettem volna biztos abban, hogy Axel a legelképesztőbb, legszexibb, legtökéletesebb, legminden férfi ezen a világon, vagyis inkább az összes világon, hát most rájönnék. Persze mivel ezt eddig is tudtam, most inkább csak sokadjára is bizonyítom magamnak az elméletet. Nem tudok betelni vele, a látványával, az általa kiadott hangokkal, a csókjával, az élvezetével, azzal az élvezettel, amit nekem nyújt... egyszerűen megveszek érte, és ahogy a szó romantikus értelme rendszerint szétfeszíti a mellkasomat, úgy veszek most el ennek a szexuális értelmében. Az is egészen észbontó, hogy milyen hatással vagyok rá; szerintem ezt soha nem fogom tudni elfelejteni. Nem is akarom. Miután együtt is elélveztünk egyszer, az ölében maradok, hogy újra fel tudjam izgatni, előkészítve a harmadik kívánságomat. Fáziskéséssel válaszol, ezért azt hiszem, annyira nincs képben, hogy a cselekvés is várat majd magára, de ó, mekkorát tévedek... Ahogy az öv földet ér, már kap is utánam, én pedig seperc alatt az ágyon találom magam. Csak annyi időm van befogadni az isteni látványát, ameddig megszabadul az utolsó ruhadarabtól is, aztán már rám is veti magát - majdnem szó szerint, bár én azt sem bánnám. Várakozás nélkül hajt olyan pózba, amitől szinte előre tudom, hogy meg fogok őrülni, de alighogy ezt végiggondolom, már be is bizonyítja. A szög őrjítően intenzív, a tempóról nem is beszélve; a lélegzetem először elakad, hogy aztán ez a csend olyan heves nyögésekké váljon, amelyek miatt aggasztana a ház hangszigeteltsége, ha még tudnék gondolkozni. De nem tudok. Nem érdekel semmi más, csak a kéj, amit olyan hevesen ad meg nekem, ahogy kívántam, ennek köszönhetően pedig viszonylag rövid idő alatt kétszer is a csúcsra hajszol. Nem jut el a tudatomig az ágy panaszos ellenállása és az sem, hogy kis híján itt is eltépem a takarót, ha érdekelne sem tudnék másra figyelni. Az orgazmusaim olyan intenzívek, mintha szó szerint letarolna az erejük, és mivel egy pillanatra sem áll meg, szinte egymást követik - és mivel ezután sem lassít, a második hosszan elnyúlik. Mire megáll, már csak hevesen zihálni vagyok képes, szinte lihegve kapkodva levegőért, miközben a testem tovább reszket és lüktet a gyönyör utóhatásaitól, de persze eszében sincs pihenni hagyni. Feláll és engem is felhúz az ágyról, hagyom magam az asztal felé terelni - és félig cipelni, mert a lábaim azért még elég bizonytalanok -, amikor pedig az asztalra fektet, mondania sem kell, hogy emeljem ki neki a fenekemet. Ívbe hajlítom a hátam, hogy a látványra se lehessen panasza, és amikor újra elmerül bennem, lehunyt szemekkel nyögök fel, belekapaszkodva az asztalba. A kapaszkodóm azonban gyorsan el is tűnik, mert felhúz magához, hátam forró, nedves mellkasához tapad, és én még rá is játszok erre, hogy minél jobban érezhessem a bőrét az enyémen. A térdem alá nyúlva felemeli a jobb lábamat is, de közben szorosan magához karol a másik kezével, én pedig mélyeket sóhajtva kapaszkodok meg abban a karjában. A fejem rögtön hátrabukik a vállára, így igazából nem is dolgozom fel a tükör jelenlétét, főleg, ahogy újra felveszi az előző vad tempót, ezzel a maradék eszemet is elvéve. Érezem a mellemre markoló kezét, és a zihálását is - ez utóbbit is csak érezni tudom, mert a nyögéseim és a testünk találkozásának izgató hangjai elnyomják a hangot. Teljesen elvesztem a fókuszt, csak akkor nyitom ki a szemeimet, amikor az államra fogva lejjebb kényszeríti a fejem, de amikor megteszem, egy pillanatra bennem reked a levegő. Csak ekkor látom meg a tükröt és benne magunkat, a látványtól pedig elnyílnak az ajkaim. Ismét tökéletes rálátásom nyílik a méretkülönbségeinkre, arra, hogy szinte elveszek előtte, arról nem is beszélve, ahogy ujjai a testem különböző pontjain mélyednek a húsomba, miközben a farka újra és újra heves mozdulatokkal tűnik el a testemben. Felnyögök egy rekedt káromkodást, belemarok a kezébe, de nem tudom levenni a szemeimet a látványról. Feljebb emelem a tekintetem, meglátom, hogy ő is hogyan néz minket, a testemen, pedig átszáguld egy vad remegés. – Tetszik? – préselem ki magamból zihálva két nyögés között. Meg tudnám ezt fogalmazni sokkal hosszabban és mocskosabban is, de ahhoz több levegő és működőképes agyi funkció kellene, szóval be kell érnem ezzel. Egyébként sem tudok másra figyelni, mert a kéj mellett már a látványt is fel kell dolgoznom, márpedig az olyan erőteljes, hogy az orgazmus felé vezető úton már az első pillanat elindított. A szabad jobb kezemet felemelve a vállába kapaszkodok, hogy azzal is meg tudjam magam tartani magam valamennyire, tudva, mi jön most; körmeim mélyen belevájnak a bőrébe ott is, vörös árkokat hagyok maga után a vállán és a karján is, de ha akarnék sem tudnék uralkodni ezen. A gyönyör olyan intenzíven csap le újra, hogy ezen a ponton már hiába néznék, nem látnék, bár a lelki szemeim előtt ott maradt a kép, ami csak felerősíti a testem erőteljes remegéseit és lüktetését. Ezúttal is a neve az egyetlen, amit képes vagyok megformálni, a kéjes sikoly pedig rekedt, elhaló nyögésekbe fullad, ha ezúttal sem áll meg - és nem számítok rá, hogy megtenné. Tényleg belé kell kapaszkodnom és neki is meg kell tartania, mert a térdeim ideiglenesen felmondják a szolgálatot, míg az egész testem a karjai között reszket. Lüktetve szorulok a farka köré újra és újra, ahogy az érzés elnyúlik, de amint rájövök, hogy a fejem hátrabicsaklott a vállára, ezúttal magamtól emelem fel azt, hogy tovább nézhessek. Még akkor is, ha a látvány újabb orgazmussal fenyeget.
Love is a game played safe Looks like you're winning The hunt that feeds on prey Your eyes are killing Consider your eyes, you're wonderful Say your eyes, you won't go home
Azt hiszem, kezdem érteni, hogy miért olyan izgató számára ez. Legalább is, ami az irányítást illeti. Azt valahogy továbbra is nagyon távolinak tartom, hogy az erőszak felé sodródjunk, úgy, hogy ő lenne a domináns fél, de kétségtelen, hogy a kiszolgáltatottságnak meg van a maga zamata. Mivel én jórészt tehetetlen vagyok, neki kell cselekednie. És oh boy amit művel... Indonézia után voltam ennyire könnyen vihető, most viszont teljesen indokolatlan az, hogy két mozdulata után elélvezzek... Jó, ez túlzás, hiszen egész nap húztuk egymás agyát, és a bowling alatt erre még rá tettünk jó néhány lapáttal, de ... még is. Mindig magamnál szoktam lenni, mindig képben szoktam lenni, és én vagyok az, aki módszeresen kiveti őt a világból. Furcsa a fegyver másik végén lenni, és először átélni egy ilyet. Furcsa, de rendkívül izgató és kielégítő. Igazából a legmegdöbbentőbb, hogy a "post nut clarity" is elmarad, egyszerűen bele taszít ebbe a bódult állapotba és mintha minden csókjával megrészegítene, egyszerűen benne tart. Nem csak a bódultság az, amelyet képes megtartani, hanem a figyelmem is, amelyet a roppantul szexi mozgásával tart meg, legyen az akár a fejével, akár a csípőjével. Utóbbinál még az ajkaimra is leheli, hogy szüksége van rám, amitől majdnem fel is nyögök, csak éppen a hang nem jut el a torkomig, annyira kikészít épp oda lent. Rettentően izgató már az is, ahogy a szemeim előtt ezzel az észbontó mozgással lebeg, de a kisajátító marok a hajamban és az a halk zihálás, amit érzek a bőrömön még tesznek rá egy lapáttal. Aztán még maga elé is káromkodik halkan, bár nem tudom, hogy ez jó, vagy rossz, a végén nincs időm ezen gondolkodni - egyébként se menne -, mert már az enyémre is forr az ajka. Viszonozom a csókot, aztán egy fontos kérdést is kapok, amire - az én szemszögemből - azonnal válaszolok is. Persze, a valóságban ez kicsit megkésett, de nem számít, Viva addig is elfoglalja magát. Azt már sokkal könnyebb felfognom, hogy a csuklóimon meglazul az öv, így szinte azonnal tudok is cselekedni, és azonnal az ágyra is "helyezem" őt. Megszabadulok a magam zavaró tényezőjétől, és után úgy esek neki, mint éhes kutya a vadnak, főleg, hogy olyan hívogatóan tárja szét lábait és domborítja melleit. Most minden figyelmet visszaadok neki, habár még mindig érzem a fejemen a bódító ködöt, annyira még is jelen vagyok, hogy tudjam, milyen pózoktól fog kikészülni. Elsőnek a lábát hajtom fel, és ahogy korábban ő belém, úgy most én vagyok az, aki megakasztja benne a levegőt, csak hogy utána olyan hangosan kezdjen nyögdécselni, hogy zengjen a ház. Félig felfogom azt is, hogy szinte azonnal el is élvez, de szokás szerint most sem állít meg ez. Addig gyötröm a testét, amíg szinte sikoltva nyögi a nevemet, és még azután is csak egy-két perc múlva állok meg, csak azért, mert váltani akarok. Ez alatt legalább levegőt tud kapni, de biztosan nem hiszi, hogy sokáig hagyom nyugodni: csak addig, amíg felkelek, felhúzom őt is, aztán az asztalhoz terelve/cipelve - és a széket ellökve az útból - rá nem hasaltatom. Csak addig hagyom feküdni, amíg ismét el nem merülök benne, mert utána a karjánál fogva húzom fel és élesítem ismét a szöget ezzel. Mivel tudom, hogy a lábai nem fogják megtartani, így a jobbommal az ő jobb térde alá is nyúlok és magasra emelem, balommal pedig átkarolom őt, hogy ne zúgjon el oldalra. A legjobb, hogy az asztal felett lévő tükör miatt tökéletesen látok mindent, kezdve az élvezkedő arcától, át a kerek mellein egészen odáig, hogy a farkam újra vadul csúszkálni kezd benne. Az őt ölelő kezem fel is csúszik aztán az alsó bordaívéről a mellére, abba markolva zihálok hangosan, de az én hangjaimat teljes mértékben elnyomják a nedves testeink találkozásának hangjai és az ő nyögései. Azt se hagyom neki különösebben, hogy ne nézze, ha hátra hajtja a vállamra a fejét, vagy épp túlságosan leszegi, mert nehéz tartania, hát azon ne múljék, az állára fogva tartom meg úgy, hogy a tükörből tökéletesen lássa, miként váltom be az ígéretem és kefélem ki belőle a szuszt. Ha nem most fejt volna meg kétszer, erre biztosan elélveznék, de tekintve, hogy alapos előjátékot kaptam tőle, így biztosra veheti, hogy jó ideig nem fogom most abba - és békén - hagyni.
Vendég —
Axel & Aviva
It's crazy, how did we get to this? we both fell for something we didn't know exists me to you, you to me I'm loving every whisper, love the way you tease
Ugyan a lehetőségeimet kihasználva játszani kezdek vele kicsit - nagyon -, azért a második kívánságomat elsőként oda vezetem ki, hogy végre neki is a kedvére tegyek. Egyébként is az volt a tervem, hogy egyszer mindenképp elviszem a számmal, de aztán kiderül, hogy annyira felhúztam, hogy ez nem is lehetett volna másképp. Nem baj, nem bánom, utána annál több időm van tovább élvezni őt és a benne újraépülő kéjt. Ugyanúgy élvezem ezt, mintha engem izgatnánk, mert borzongatóan izgató érezni, látni és hallani az élvezetét, és végül csak a saját fékezhetetlen vágyaim miatt nem fejezem be a számmal újra, amit elkezdtem. Egyszerűen annyira akarom már, hogy muszáj; nem is vesztegetem az időt, hogy mélyen a testembe fogadjam és elkezdjem hevesen meglovagolni. Összefolynak a kéj és a zihálásunk hangjai, pont olyan szenvedéllyel adom meg mindkettőnknek azt, amire vágyunk, mint amennyire akartam már őt. Rámozog a mozdulataimra, amennyire tud, ezzel tovább fokozva bennem az érzést, én pedig belé kapaszkodok, telhetetlenül érintem és marom a borét, aztán még telhetetlenebb csókét hajolok. Alig kapunk levegőt, a kéjtől szinte csillagokat látok, és ahogy a nevemet nyögi, erőteljesen borzongok meg az izgató hangtól. Tudom, mi a baja, de még nem hagyom abba a ringatózást, mert túl sok gyönyört ad, csak amikor meghallom az öv bőrének kelletlen nyikorgását hajolok a füléhez zihálva. Megkapom a válaszomat, elégedetten sóhajtok a szavaira, és ennek megfelelő intenzitással kezdem újra meglovagolni. Még rá is szorítok, mert érzem, hogy én képes lennék szinte azonnal elélvezni; még egy kicsit kitartok, még hajtom magunkat így egy kicsit, de aztán nem bírom tovább, és szerencsére ő sem. Levezetem magunknak az orgazmust, amikor a feje hátrahajlik, a tarkójára fogok, a hajába túrva emelem vissza a fejét és tartom meg, homlokomat az övéhez döntve zihálok lehunyt szemekkel. Csak egy kis időt adok magunknak, mert nem akarom megkockáztatni, hogy a fáradtság leülepedjen a fejében. Megcsókolom, mielőtt akcióba lépnék, aztán újra rászorítok a farkára az izmaimmal, élvezve a nyögését. – Még szükségem van rád – zihálom az ajkaira. Csak azért húzodok el tőle, hogy rá tudjak nézni, ujjaim még mindig a hajába veszve maradnak. Elnyílt ajkakkal, halk sóhajokkal mozgok rajta lassan, hogy újra felizgassam, és közben ködös, nehezen fókuszáló szemeit, kótyagos arcát figyelem. Leírhatatlanul szexinek találom ezt, a szemmel látható bizonyítékait annak, milyen hatással vagyok rá. Halk sóhajjal káromkodom el magam, mert úgy érzem, egyszerre tudnék megveszni a látványtól a szó szexuális és gyengéd értelmében. Nem bírom ki, újra megcsókolom, már csak azért is, mert tudom, mi következik ezután, és nem tudom, meddig élvezhetem még az ajkait, a látványát és az érintését, ha átadom neki az irányítást. Nem húzom viszont az időt. Amint érzem, hogy újra keményen feszül a testemben, a füléhez hajolva lehelem oda a kérdést. Nem válaszol rögtön, úgyhogy ránézek, türelmesen kivárom, míg dekódolja a kérdést. Elégedett, kéjes kis mosollyal figyelem közben, ujjaimmal forró, nedves bőrén játszva, míg meg nem kapom az igent. – Helyes... – hajolok hozzá, ajkaimmal végigsimítva az övét, mielőtt teljesen hozzásimulnék a felsőtestemmel, hogy ujjaimmal le tudjak simítani a karjain. Kioldom az övet, és miközben kiszabadítom, forrón suttogom a fülébe a kívánságomat. Egy kicsit arra számítok, hogy megint jön egy kis szünet, de nem. Azonnal értem kap, és ahogy a fenekembe markolva feláll velem, én megkapaszkodok a nyakában, de csak amíg az ágyhoz lép. Akkor elengedem, ő pedig szinte az ágyra dob, de én élvezem. Mélyeket lélegezve nézek fel rá, lábaimat hívogatóan tárom szét, a könyökeimre támaszkodva még a mellkasomat is finoman kidomborítom, hogy kellően csábító legyen az összhatás. Megnyalom az ajkaimat, izzó szemekkel figyelem, ahogy az alsótól megszabadulva a lábaim közé térdel. Ahogy megragadja a bokáimat, előrelátóan engedem le a hátam a takaróra, ő pedig már hajtogat is, de szerencsére még mindig bírom. Egyébként is jobban koncentrálok arra, ahogy elmerül a testemben, aztán várakozás nélkül kezd el olyan kemény iramot diktálni, hogy szinte a lélegzetem is elakad. Ez ki is tart néhány mozdulatig, utána azonban ha akarnám sem tudnám visszatartani a hangom; nem tudom, mennyire hangszigetelt ez a ház, de mondjuk úgy, hogy ezzel nem is tudnék foglalkozni perpillanat. Még csak nem is kell sokat fáradnia, annyira epekedve vártam már erre is, hogy most én vagyok az, akinek a teste rekordidő alatt feszül a takarónak. A fejem is hátrafeszül, a felsőtestem ívbe hajlik, és miután újra hosszan elakad a lélegzetem, a kéj elemi erővel és egy hangos, hosszúra nyúló nyögessel száguld végig a testemen. Nem mintha érdekelné. Elnyíló ajkakkal zihálok hevesen, míg ő megállás nélkül, töretlenül folytatja az iramot. A fejem felett markolom és tépem a takarót - nem csak az ágy épsége kérdéses -, míg ő tovább gyötri reszkető, vonagló, az előző orgazmustól még mindig a farka körül erősen lüktető testem. Most már nem is tudnám visszavenni az irányítást, szó szerint kikeféli belőlem az értelmes gondolatokat, míg a végén már megint csak a nevét vagyok képes szinte sikoltani, amikor újra elélvezek. Nem csoda - ezzel a szöggel a lehető legélesebben érzem a farkát minden lökésnél a legizgatóbb ponton, és ezzel az intenzitással még a szemeim is szinte befordulnak a fejembe a gyönyör letaglózó erejétől. Szerintem tíz perce sem adtam át neki az irányítást és máris okozott egy dupla orgazmust; azt hiszem, így hamar el fogja érni, hogy tényleg elájuljak...
Love is a game played safe Looks like you're winning The hunt that feeds on prey Your eyes are killing Consider your eyes, you're wonderful Say your eyes, you won't go home
Ha nem tudnám, hogy léteznek az istenek, most biztosan Jézust emlegetném magamban, meg az Úristent, mert Viva olyan szinten készít ki és visz el, hogy úgy érzem, mindjárt én vagyok az, aki elájul, pedig ez az ő szerepe. Olyan tökéletesen csinál mindent, olyan izgató, hogy az irányításával nekem okoz első sorban örömet, hogy a szájmunkáját fel percig se bírom. Utána nem hogy nem enged el, ismét folytatva a játékát keményít meg újra és kedvére élvezi, hogy megint mennyire megkívánom. Ezt olyan hosszan teszi, hogy már-már ismét kezdeném megmászni az emelkedőt az orgazmus felé, de aztán még is elenged. Ködös szemekkel nézek le rá, és amikor végig nyal rajtam, kitör belőlem egy kéjes sóhaj. Sokáig nem várat, felkelve fölém lép és aztán mélyen az ölembe ülve nyög fel, szinte velem szinkronban. Megfeszül minden izmom amikor azonnal neki is áll lovagolni, én pedig kábán figyelem izgató alakját rajtam mozogni. Annyira még jelen vagyok, hogy ezekre szinte automatikusan rámozogjak, mire kéjesen elkáromkodja magát és nyögi a nevemet. A csókja is kicsit későn ér el a tudatomig, levegőért kapkodva viszonozom a csókot, amíg a ringató mozgásba nem kezd. - Viva... - nyögöm elkínzottan a nevét kettőnk közé, hiszen ez pont az a mozdulat, amely borzasztóan izgató, mert mindamellett, hogy ütközésig kitöltöm, jobban érzem tőle a szűkségét csak épp nem elég ahhoz, hogy el tudjak menni csak ettől. Emiatt a kezeim neki feszülnek az övnek, de az egyelőre kitart, mégha fájdalmasan is nyikorog. Érzem, miként markol a hajamba és kezd reszketni, de a szavai ismét csak késve érnek el hozzám, ahogy a csókjainak érzése is a nyakamon. - Igen... Beléd akarok újra élvezni... - felelem halkan, rekedten, légszomjasan, ködösen nézve őt, bár azt sem tudom, hogy csak a képzeletemben látom őt, vagy tényleg fel isnl fogja a szemem. Aztán újra elkezd meglovagolni, de ezúttal rá is szorít, amitől feltör belőlem egy hangosabb nyögés, mert nem számítottam rá. Azt már alig veszem észre, hogy hátra támaszkodik fél kézzel, mert a világból körülbelül most lépek ki másodjára. A szorítása ráadásul úgy hat rám, mint egy fejés, gyakorlatilag vele élvezek el rettentő hamar - megint. Lassú mozgással mozogja le az orgazmust, én pedig remegve hajtom egy kicsit hátra a fejem, mintha alig tudnám megtartani... aztán ismét halkan felnyögök, ahogy megint rám szorít. Felemelve a fejem nézek rá, a vér pedig továbbra sem jut vissza a fejembe, így továbbra is kótyagosan, zihálva kezdek valamivel lassabban, de biztosan megkeményedni benne. A szavak lassacskán érik el a tudatom, azt hamarabb felfognám, hogy szabad a kezem, mint dekódolom magamnak, amit mondott. De az csak azután jön el, hogy egy két percig csak zihálva bámulom őt, mint valami istennőt. - Igen... - lehelem halkan, mert úgy tűnik tényleg csak erre vár. Hozzám simulva oldja ki a kezem, a szavaira pedig megnyalom az ajkaimat, amik kiszáradtak a torkommal együtt a zihálásban. Amint leesik az öv és csilingelve földetér, hirtelen kapok érte, mint aki csak a kínálkozó lehetőségre várt. Még mindig nem vagyok teljesen magamnál, de ez olyan dolog, amit gondolatok nélkül is tudok teljesíteni. A fenekére markolva állok fel vele, kissé szédelgősen teszem azt az egy lépést az ágyig, de aztán oda érve ledobom rá. Lehúzom magamról a nadrágot, mert most már kurvára zavar, aztán lábai közé térdelek..nem mintha ez sokáig lenne így. A bokáinál fogva gyakorlatilag félbe hajtom, a vállaihoz szorítva a lábait támaszkodok azokra. Egy kicsit kell igazgatnom magam, de aztán belé hatolva úgy kezdem őt kefélni, ahogy kívánta, mintha nem lenne holnap. A póznak hála a szög egyébként is extrém, de olyan nyers erővel esek neki, amitől bármilyen póz gyilkos lenne. Nem nekem, ami azt illeti: az előző két élvezés után rettentő sokáig fogom bírni, főleg, hogy én irányítok...úgyhogy ki is használom ezt, és erőteljesen dugom őt. Ahogy ilyenkor szokásom, nem is állok meg, mikor ő elélvez. Az se érdekel különösebben, hogy ez nem a mi ágyunk, és ha ilyen erővel gyötröm rajta Vivát, akkor meg fogja adni magát. Nem érdekel semmi.
Vendég —
Axel & Aviva
It's crazy, how did we get to this? we both fell for something we didn't know exists me to you, you to me I'm loving every whisper, love the way you tease
Miután én nyertem és az én kívánságaimról van szó, úgy gondolom, egy kicsit a kezembe vehetem a dolgokat - szó szerint és átvitt értelemben is. Egy észveszejtő orgazmus után megfordulok felette, de ahelyett, hogy megadnám neki, amire mar biztosan nagyon vágyik, játszani kezdek vele, visszaadva legalább egy részét mindannak a kínzásnak, aminek eddig ő vetett alá előszeretettel engem. A játék a második kívánságommal csúcsosodik ki, amikor is az öv nem az én csuklóim koré kerül. Nem mintha úgy látnám, hogy bármi miatt ellenkezne; akkor különösen nem, amikor letérdelek elé és végre megadom neki azt, amit már az ágyon is szeretett volna. Azzal ugyan sikerül meglepnie, hogy milyen gyorsan elélvez, de egyetlen pillanatig sem bánom, sőt, elégedettséggel tölt el a tudat, hogy el tudtam érni ezt nála. Élvezettel hagyom, hogy a testében csillapodjon a lüktetés, azonban nem engedem ki a számból, a sajnálkozásával való egyet nem értésemet is csak hangokkal fejezem ki. Elakad a lélegzete, ahogy a nyeléssel finoman rászívok az érzékeny farkára, de ettől már sokkal inkább elégedetten hümmögök, hogy aztán újult lelkesedéssel vessem bele magam a folytatásba. Nem engedem ki a számból, úgy kényeztetem tovább, mint ahogy ő használta tovább a számat többször is, miután elélvezett. Élvezettel izgatom fel újra, bevetve minden tudásomat, mindent, amiről tudom, hogy imádja, mert teljesen el akarom venni az eszét. Hallgatom a zihálását, a belőle feltörő hangokat, és hiába keményedik meg újra a számban, nem hagyom abba. Még kiélvezem, tovább játszok vele, élvezettel teli hangokkal dolgozom tovább, egészen addig, míg úgy nem érzem, hogy elviselhetetlen a vággyal teli lüktetés a lábaim között. Érezni akarom végre. Kis híján felnyögök a puszta látványtól is, ahogy lenéz rám, végignyalok a farkán, a sóhajától pedig kellemesen megborzongok. Eljátszom a gondolattal, hogy visszavegyem a számba és újra elvigyem, de nem bírnám ki ép ésszel, ha nem érezhetem magamban rövidesen. Felkelek, fölé helyezkedek, aztán késlekedés nélkül mélyen bele is ülök, vele együtt nyögve fel az érzésre. Kiélvezem néhány pillanatig, ahogy mélyen kitölt, átadom magam a rég vágyott érzésnek, aztán a vállaiba kapaszkodva, mélyen a bőrébe marva kezdem meglovagolni. Nem finomkodok, rögtön mély és heves mozdulatokkal kezdek, mert borzasztóan akartam már őt így - is -, de közben le sem tudom venni róla a szemeimet, még ha nehezen fókuszálok is. Látom, hogy szinte nincs is magánál, ennél pedig kevesebb izgató látvány létezik. Érzem, amikor rámozog a csípőm mozdulataira, de nem állítom meg és cseppet sem bánom, sőt, a nyögéseim elmélyülnek kissé, amikor a mozdulatokkal találkozva még mélyebbre jut a testemben. – Faen... Axel... – zihálom kéjesen. Az ajkaira hajolok, légszomjas, de mély és szenvedélyes csókot lopok tőle, miközben teljesen leengedem magam, a súlyommal is mélyítve a mozdulaton, hogy aztán csak a csípőmet ringassam, míg az ajkait élvezem. A testem már most lüktet és finoman reszket az érzésektől, de ezt akkor is kiélvezem, a hajába markolva nyögök az ajkaira gyönyörteljesen. Zihálva szakítom magam el tőle, ajkaimmal a nyakára térve. – El akarsz menni? Belém akarsz élvezni? – nyöszörgöm rekedten a fülébe. Fogalmam sincs, hogy tud-e válaszolni, de ha nem, akkor a teste reakcióiból igyekszem leszűrni a választ. Egyik kezemmel továbbra is a nyakába kapaszkodok, a másikkal hátratámaszkodok a térdére, hogy fokozzam neki a látványt, miközben újra rendesen lovagolni kezdek rajta. Az én nyögéseim már összefolynak, de ha azt mondta vagy azt látom rajta, hogy ő is el akar élvezni, nem vagyok rest rá is szorítani a farkára, hogy biztosra menjek. Nekem már egyébként sem kell sok, hogy elnyúló, kéjes nyögéssel feszüljek meg rajta, majd remegve, hosszan elélvezzek, végigmarva a bőrét a vállán és a hátán. A csípőm önkéntelenül is tovább mozog még, lassabban, kiélvezve az érzést, de ha ő is elélvezett velem, akkor gyorsabban kényszerítem magam arra, hogy visszatérjek egy kicsit. Újra rászorítok ugyanis, úgy mozogva tovább, először lassabban, hogy ismét ne tudjon megfeledkezni rólam. Az utolsó kívánságom ugyanis még hátravan. – Készen állsz az utolsó kívánságomra? – hajolok a füléhez, odalehelve a szavakat, amikor ismét érzem, hogy készen áll a testemben. Ezúttal megvárom, hogy válaszoljon, és ha megteszi, újra egészen az ölébe ülök és megállok. Hozzásimulok, ugyanis mögötte lenyúlok a csuklóihoz, hogy ki tudjam oldani rajtuk az övet. – Kefélj meg, Axel. Pont úgy, ahogy ígérted – suttogom a fülébe a kívánságomat, amikor az öv leesik a földre.
Love is a game played safe Looks like you're winning The hunt that feeds on prey Your eyes are killing Consider your eyes, you're wonderful Say your eyes, you won't go home
Teljesítem a kívánságát, de olyan lelkesedéssel, mintha a sajátom lenne, aztán következő kérését is hevesen igyekszem beteljesíteni. Ő viszont kevésbé teljesíti az én vágyaimat, amitől már kénytelen vagyok szólni is. Ha tudom, hogy ez azt fogja magával vonni, hogy teljesen elenged - mert eddig legalább a kezét használta -, akkor biztos kussoltam volna... Így viszont felkönyökölve, kínlódva figyelem, amíg nem jön újabb parancs: a második kívánság. Őszintén szólva voltam már kikötve, de soha nem szexuálisan és emiatt egyszerre furcsa és izgalmas az élmény, hogy most én leszek az, akit "megkínoznak". Mondjuk nem tudom, hogy ez a jövőben mennyire okoz majd problémát, mert a telephelyen gyakorlaton ciki lenne, ha reflexszerű erekcióm lenne az emlékektől. Ilyesmin viszont nincs időm gondolkodni, mert Viva letérdelve szó szerint két mozdulattal elvisz engem, annyira felszabadító és jó érzés, amit művel. Mielőtt megszólalnék, újra rám szív, amitől megrándulva akad el egy pillanatra a lélegzetem, mert mindamellett, hogy az utolsó cseppet is megszerzi magának, ilyenkor én is extrán érzékeny vagyok. Persze, azért előjön belőlem az aggodalom, és zihálva, szédelegve motyogva kérek elnézést, amiért fél percig sem bírtam, Viva azonban nem válaszol mással egy hümmögésen kívül, ugyan is nem enged el. Boszorkányosan jó technikáját ismét bevetve kezd el újra szopni, az én izmaim pedig nem tudják eldönteni, hogy megfeszüljenek, vagy sem. Amikor az oldalaimba mar, ismét összerezzenek, élvezettel felszisszenve fogadva körmeit a sima és heges felületeken is. Aztán épp hogy nem állok neki imádkozni. Gyakorlatilag mindent IS bevet, az összes módszert, az összes ritmust, a nyelvét, ajkát, hangját, épp csak a keze marja kizárólag a hasam és oldalam, amitől feltör belőlem egy nyögésbe fulladó káromkodás. Még beszélni sem tudok tőle. Nem csak a vér délfelé való lokalizálása, de a zihálás miatt is szédülök, ő pedig akkor sem hagyja abba a játékot, amikor ismét kőkeményre állít. Ezzel a játékkal nem telne sok idejébe megint elvinni, az izmaim újra megfeszülnek, és a kezeim neki szorulnak az övnek, mert legszívesebben a hajába markolva venném el tőle az irányítás lehetőségét. Le nem dobom láncaim, mert halk cuppanás mellett elenged. Ködösen tekintek le rá, és habár megint alig látok, annyi azért fáziskéséssel elér a tudatomig, ahogy végig nyal rajtam. Reszketegen sóhajtok fel a látványtól, aztán mámorosan, kábultan figyelem, hogyan kel fel és helyezkedik fölém. Már az érintése is rá tesz az élvezetemre, pedig csak a helyére igazítja a farkam. Amikor egy mozdulattal mélyen belém ül, felnyögve feszülök meg ültömben. Nem vagyok már ezen a világon, a szemeim automatikusan követik őt, ahogy elkezd lovagolni, de minden másodpercet úgy élek meg, mint mikor anno a csipkés fehérneműjével akasztott ki. Elveszi az eszem a látványa, ütemes lovaglása, körmei mélyen a bőrömben. Az ajkamra sóhajtott vallomásra sem tudok válaszolni, egyszerűen el sem ér a tudatomig az értelme a mondatnak, csak azt hallom, hogy mondott valamit. Mint egy ösztönlény, egy állat, minden figyelmem beszűkül az érzésre, amit kelt, a testem pedig automatikusan rámozogna, de a póz eléggé lekorlátozza ezt. Éppen csak egy centire tudom megemelni a csípőm, hogy amikor leengedi magát, mélyebbre tudjak benne csúszni.
Vendég —
Axel & Aviva
It's crazy, how did we get to this? we both fell for something we didn't know exists me to you, you to me I'm loving every whisper, love the way you tease
Az első kívánságom a győzelmemhez méltón teljesül - na jó, nem, mivel Axel tulajdonképpen hagyta magát, én pedig most csillagokat látok, szóval ez sokkal jobb. Kiélvezek mindent, amit ad nekem, és el is veszem, amire szükségem van, a terveim azonban ennél jóval tovább érnek, ezt pedig megfordulva rajta neki is állok előkészíteni. Elképesztően izgató még mindig ez a póz is, és bár legszívesebben őt is az előzőekhez méltó kényeztetésben részesíteném, most egy kicsit én akarok játszani vele. Nehéz koncentrálnom, mivel ő sem kevesebb lelkességgel kényeztet tovább, de valamennyire segít, hogy épp az imént élveztem el, és most rá koncentrálok. Az izmai megfeszülnek, amikor pedig rászólok, csak türelmetlenül morran egyet - azt sem tudom, eljut-e hozzá a hangom, de egészen visszafogottak maradnak a mozdulatai, megkímélve a tényleges fájdalomtól, szóval valószínűleg igen. Rövidesen már minden mozdulatomra megfeszül a teste, amikor pedig már rám szól... akkor elengedem. Nem mondom, hogy nem segítenék rajta szívesen azonnal, elnézve kínlódó, könyörgő pillantását, de azzal vigasztalom magam - és a tudtán kívül, de őt is -, hogy mindjárt. A székre küldöm, és még ha nem is érti, látom a szemei csillanását. Megszerzem az övet a nadrágjából, és ahogy felé fordulok, látom, hogyan mosolyog, amiből arra következtetek, hogy fogalma sincs, mire készülök. Nem baj, nem magyarázom el neki, miközben a szemeimmel falva a látványát felé sétálok, de amikor nem neki adom az övet, hanem a szék támlája mögé húzom a kezeit, szerintem már érti. Elé lépve lehajolok, forró, szenvedélyes csókot lopok az ajkairól, és kéjesen bele is nyögök abba, érezve, milyen éhséggel csókol vissza. Ujjaim megszorulnak a hajában, nem szívesen engedem el, de most már tényleg szeretnék adni neki valamit, igazán. Rekedt, szókimondó válasza elégedett mosolyt csal az arcomra, és nem is húzom tovább az időt. Letérdelek elé, a kínzást pedig megelégelem, ezért rögtön a lényegre térek és az ajkaim köze csúsztatva mélyen a torkomra engedem őt. Erősen szívom meg visszafelé jövet, és attól a nyögéstől egész testemben megborzongok, szinte vele szinkronban nyögök fel halkan a farka körül. Ez a hang egészen biztosan beleég a fejembe... Talán ezért is folytatom szinte még lelkesebben, tenyereimet a hasa és az oldala megfeszülő izmaira simítva, de az a helyzet, hogy ahogy újra mélyen a torkomra veszem, már érzem is, ahogy a teste megfeszül a székben, és elélvez. Nem mondom, hogy nem lep meg, mert nem fogtam fel, hogy ennyire kikészítettem előzetesen, de csalódott sem vagyok, sokkal inkább büszkeséget érzek. Axelnél ez nem kis teljesítménynek számít, és mit ne mondjak, rohadtul jó érzés, hogy én ezt el tudom érni nála. Nem is mozdulok tovább, hagyom, hogy a torkomra élvezzen, és amikor elült a testében a lüktetés, az izmai pedig elernyednek a tenyereim alatt, lassan mozdulok vissza, közben nyelve egy nagyot - és ezzel finoman rászívva a farkára. Mintha bocsánatkérést hallanék a zihálása közepette, mire elégedetlenkedve hümmögök egy kicsit a farka körül. Mert hogy nem engedtem el. Felpillantok rá, még ha ezt csak ebben a felső helyzetben tudom is megtenni, és ha találkozik a pillantásunk, hagyom, hogy a szemeimből olvassa ki a folytatást. Újra lejjebb mozdulok, mielőtt még esélye lehetne az izmai után itt is elernyedni, aztán körmeimet a bőrébe mélyesztve kezdem ugyanolyan lelkességgel fenntartani és visszanyerni a lelkesedését, mint amikor ő dugta tovább a számat azután, hogy elélvezett. Nem válogatok tempóban és eszközökben, amikor pedig beérik a munkám gyümölcse és ismét keményen feszül az ajkaim között, akkor sem állok még meg. Kiélvezem, ennek pedig folyamatosan hangot is adok, miközben hol a torkomra engedem, hol erősen megszívom, hol ötvözöm a kettőt. Percekig játszok vele, hogy újra kellően felajzzam, körmeimmel közben a felsőteste különböző pontjait karcolva, aztán egy halk, elégedett szusszanással kiengedem az ajkaim közül. Felnézek rá, de a ködös szemeit látva még egyszer hosszan végigívelek a farkán a nyelvemmel, csak hogy lássam közben a tekintetét; talán folytatnám is, ha nem kívánnám már annyira elviselhetetlenül. – Most már végre érezni akarlak – sóhajtom a használattól rekedt hangon, miközben felállok, hogy aztán a lábain kívülre lépjek. A nyakába kapaszkodok, másik kezemmel pedig a tökéletes helyre igazítom a farkát, hogy aztán egyetlen határozott mozdulattal mélyen beleüljek. Lehunyt szemekkel nyögök fel hangosan, körmeimmel a vállába marva. – Egész nap erre vágytam... – sóhajtom az ajkaira, mielőtt a vállaiba kapaszkodva mozogni kezdenék rajta.
Love is a game played safe Looks like you're winning The hunt that feeds on prey Your eyes are killing Consider your eyes, you're wonderful Say your eyes, you won't go home
Tudom, hogy ez az ő kívánsága, még is olyan, amit én élvezettel és szeretettel teljesítek, mert nem csak dugni, de felfalni is imádom, mindenféle testrészét. Arról nem is beszélve, hogy nem csak őt izgatja ez az újdonság, hanem engem is, még akkor is, ha a szó szoros értelmében nem is izgat, hanem őt elégítjük ki, a végén közös erővel. Miután eléri az orgazmust, csak egy kicsit pihenünk meg, amíg csillapodik benne minden érzés, de aztán fordul rajtam, és már adja is a következő utasítást, amit ismét örömmel kezdek teljesíteni. Nem félek bevetni az ujjaimat is, és epekedve várom, hogy az ő ajka is elérje a célját, de bármennyit is várok, ez a pillanat csak nem akar eljönni, ellenben rohadtul húzza az agyamat. Igyekszem minél jobban ösztönözni, és amikor a fenekét célzom meg, akkor megrezzenve figyelmeztet, én pedig nedves ajkaira morranok, mert beszédre pazarolja a drága lélegzetét, ahelyett, hogy jó mélyen a torkára venne. Még is megpróbálom visszafogni magam, hátha a kellemes érzés tényleg meghozza a gyümölcsét, de hamis reményeket dédelgetek. Már jó ideje csak kínoz a nyalogatásával és harapdálásával - amitől minden alkalommal megrándulok és feszülök -, és amikor én már úgy érzem, hogy nem bírom tovább, szóban is jelzem neki, és a hátára is simítok. Amikor megmozdul és feljebb emelkedik, már készülök arra, hogy megint valami elképesztő módon kényeztessen, de nem, ELENGED. Zilálva, szinte elgyengülve fekszek az ágyon, izmaim ellazulnak, és kínlódva figyelem, ahogy felkel az ágyról és azon gondolkodom, hogy kényszerítsem-e, mert körülbelül megint ott tartok, hogy nem érdekel semmi. Ez most bosszú? Mit vétettem? Felkönyökölve nézek rá némileg értetlenül, némileg könyörgően, de aztán csak megszólal, hogy most jött el a második kívánság ideje. Szuszogva emelem meg a szemöldökeim, de a szemeim már is érdeklődően villannak. Feltolom magam, a székre pillantok, és végül - kissé szédelegve - felkelve ülök oda. A térdemre támaszkodva figyelem, ahogy a nadrágomhoz lép és az övemet kezdi kivenni belőle. Halványan elmosolyodom, és amikor közelebb jön, már majdnem nyújtom a kezem érte, ám ahelyett, hogy oda adná, az enyémet húzza hátra. Nem mondom, hogy nem lepődök meg. Egészen új érzés ez, és valahol félek, hogy minden kínzást visszakapok, amit adtam neki valaha, de még is izgatottan állok elébe. Felpillantok rá, ahogy elém lép, szinte kótyagosan nézek végig rajta, és a gondolkodás ismét valamikor ott áll meg, amikor lehajolva hevesen megcsókol. Úgy csókolom vissza, mintha azzal fenyegetne, hogy soha többé nem ad újra, aztán amikor az ajkamra leheli a kérdését, kell másodperc, mire reagálni tudok. - Kibaszottul őrjítő... - válaszolok kisvártatva rekedten, ködös szemekkel bámulva őt. Egyre mélyebb levegőkkel figyelem, ahogy letérdel, félre húzza a haját és a lábaim közé férkőzve rám hajol. Arra számítok, hogy megint játszani fog velem, de nem, érzem, ahogy fájóan feszülő farkam mélyre csúszik ajkai között, aztán visszafelé még rendesen rá is szív. Egész testemben megfeszülök, mellkasomból kéjes, elkínzott nyögés szakad fel újra, mert elsőre megpróbálom visszatartani a kéjt, de ezután a várakozás és kínzás után már akkor elvesztem a csatát, amikor ismét mélyen belé csúszok. Nem tudom elfojtani, egyszerűen mint az áram, átvág rajtam az orgazmus és élvezek el, megfeszülő, majd remegő testtel lüktetve ajkai közé. Nem tudom, hogy az egész napos játék, vagy az újdonság varázsa és a furcsa kiszolgáltatottság az, amely ennyire erősen meghozza a gyümölcsét, de még is itt vagyunk. Zilálva ernyednek el ismét az izmaim, és halkan valami sajnálom-félét zihálok, bár az is elég kivehetetlen a levegő kapkodása, a rekedtség és a halk hangom miatt. Össze kell kapnom magam, ennél jobban kell teljesítenem, ha még több örömet akarok neki szerezni.
Vendég —
Axel & Aviva
It's crazy, how did we get to this? we both fell for something we didn't know exists me to you, you to me I'm loving every whisper, love the way you tease
Azok után, hogy milyen hosszan és mi mindennel húztuk egymás agyát a pályán - meg előtte nap közben is -, talán nem meglepő a gyorsaság, amivel a hálóba jutunk, és a hevesség, amivel egymásnak esünk. Fogalmam sincs, hogy csak a rózsaszín köd nyúlik el ennyire nálunk, vagy örökre ilyen mértékben a függője maradok, de őszintén szólva nem is igazán érdekel, miközben épp csak nem szaggatjuk egymás ruháit. Gyorsan az ágyra kerülünk, ő pedig már terel is felfelé, a helyemre, mintha nem is az én kívánságom lett volna ez, hanem az övé. Nem mintha egy percig is bánnám a lelkesedést, amivel elkezd felfalni. Nem fogom vissza a hangomat, egyébként is tudom, hogy szereti, és a tudtára akarom adni, mennyire élvezem, amit csinál velem. Aztán már én is beszállok a játékba, a csípőmmel mozdulva fokozom magamnak a kéjt, míg ő tökéletes összhangban játszik rá a mozdulataimra. Nem meglepő módon nem is várat magára sokat az orgazmusom, épp eléggé kívántam már és épp elég profi ahhoz, hogy ne kelljen különösebben megerőltetnie magát, hogy a csúcsra juttasson. Míg levezeti nekem az élményt, még halk nyögésekkel, meg-megrezzenő testtel mozdulok én is finoman az ő mozdulataival, aztán ahogy a heves élmény és a zihálás csillapodik, megállok. Látom, milyen elégedetten csillognak a szemei, ahogy rám néz, az én terveimnek viszont nincs vége. Megfordulok rajta, és miközben ő a sóhajomnak engedelmeskedve folytatja, amit elkezdett, én is játszani kezdek. Persze még fokozza is a dolgot, megfeszülő testtel nyögök fel, ahogy ujjai a testembe csúsznak, de igyekszem észnél maradni és a saját játékomra koncentrálni. Nem könnyű a tehetséges és fürge nyelve és ujjai miatt, de én is legalább olyan lelkességgel kezdem felfalni őt - csak épp nem a farkát. Ott be kell érnie a szorosan markoló kezemmel, a nyelvem, ajkaim és fogaim ugyanis csak a bőrét falják körös-körül. Élvezem, ahogy a teste szinte pattanásig feszül az enyém alatt, és már szinte elkezdek visszaszámolni, de aztán egy pillanatra megrezzenek, amikor megérzem az ujjait máshova vándorolni. – Ott csak... óvatosan – figyelmeztetem, mert ugyan igyekeztem elrejteni előle, hogy kisebb kihívás volt egész nap ülni, most már azért elkerülhetetlen, hogy felhívjam a figyelmét az előző éjjel következményeire. Nem zökkent viszont ki a dolog, rögtön ezután a csípőjébe mélyesztem a fogaimat, aztán nyelvemmel a farka tövéhez vándorolok, de annál többet továbbra sem adok neki, mint hogy ott érezze a nyelvem. Még nem, de amikor meghallom a frusztrált nyögését és megérzem a hátamon a keze simítását, a bőrére mosolygok. Aztán elengedem. Feljebb ülök, és nehezen bár, de elszakítom magam az ő kényeztetésétől is, hogy aztán le tudjak szállni róla és az ágyról. Végigmérem őt, szinte felfalom a testét a szemeimmel és még az ajkaimat is megnyalom. – Itt az ideje a második kívánságomnak – közlöm vele vágytól fátyolos hangon, aztán az ágy mellett, az ablaknál álló székre mutatok. – Ülj oda! – mondom, és ha megmozdul, én is megteszem, csak én a nadrágjához lépek a földön, hogy megszerezzem belőle az övet. Ha már egyszer megígérte, hogy eljön az én időm is... Mosolyogva sétálok oda hozzá, és bár semmi komolyabbat nem teszek - ez még csak egy teszt fázis -, a szék mögött hátrahúzom a kezeit, hogy aztán a csuklóira rögzítsem az övet. Nem túl szorosan, de ahhoz épp eléggé, hogy ne tudja majd használni a kezét. Elé lépek, lehajolok hozzá, majd a hajába túrva forrón megcsókolom, megízlelve magamat az ajkán. – Milyen érzés? – lehelem az ajkaira, de bármit is válaszol, a következő lépésem nem változik. Ezúttal nem húzom az agyát, egyszerűen csak letérdelek elé, a hajamat oldalra dobom az útból, aztán rögtön mélyen az ajkaim közé engedem a farkát, elégedetten nyögve fel az érzéstől. És arról sem feledkezem meg, hogy erősen megszívjam, a teljes hosszán éreztetve az élményt, ahogy nem is olyan rég is kérte.
Love is a game played safe Looks like you're winning The hunt that feeds on prey Your eyes are killing Consider your eyes, you're wonderful Say your eyes, you won't go home
Úgy esünk egymásnak, mint akik évek óta nem látták egymást, és minden nap egymás agyát húzták. Épp csak nem tépjük a ruhákat, hanem csak lehúzzuk és dobáljuk őket mindenfelé, de valószínűleg tépnénk is őket, ha egy perccel is tovább kellett volna várnunk. Én biztos. Hevesen csókolom száját, nyakát, és némileg elégedetlenkedek azért, mert nem tudom előre a kívánságait, de ez nem tart vissza attól, hogy az elsőt neki álljak teljesíteni. Abban megegyezünk, hogy csak akkor fogok mélyebben a játékba merülni, ha már mindet elárulta, és nekem nem is kell ennél több. Az ágyhoz cipelem, és annak szélére ülve, hátra dőlve már tolom is feljebb magamon, hogy elhelyezkedjen. Pillanatokon belül a helyére ül, én pedig azonnal neki esek, olyan lelkesen, mint amilyen lelkesen elvesztettem a fogadásunkat a pályán. Nyögései aranyló dallamok a fülemnek, és mindamellett, hogy falom az ajkait és játszom a csiklójával, az ujjaim is megtalálják a maguknak való játékot a mellein. Egy pillanatra találkozik a pillantásunk, de aztán elveszti a fókuszt, és a hajamba marva tovább támaszkodik az ágytámlában. Túl sokáig nem is kell várnom, amíg ösztönösen elkezd lovagolni, aztán innen már egyenes út vezet az orgazmusához. Élvezettel figyelem, ahogy egyre közelebb jut az orgazmushoz, és amikor eléri, hangosan nyögve feszül meg felettem, szinte a lábai közé szorítva a fejem, és a hajamnál fogva magához szorít. Lassítva és finomítva húzom el neki az élményt, majd megállva, amikor már csak zihál felettem. Elégedetten nézek végig nedves, pőre testén, aztán mire bármit is tehetnék, már helyezkedik ismét, hogy újabb izgató pózba kerülhessen. A parancsra elfojtok egy mosolyt, élvezem, hogy végre aktívan kihasznál. Ebben a pózban azonban többet is tudok, mint az imént, úgy hogy nem is vagyok rest megint mindent bevetni ahhoz, hogy ismét az élvezet határára vigyem őt. Jobb kezem két hosszú ujját használva hatolok nedves ajkai közé, nyelvemmel pedig kéjgyöngyét ostromlom hevesen. Próbálok koncentrálni arra, amit csinálok, de közben nehéz, mert arra is figyelek, amit ő csinál. Már pedig játszik velem, nem is kicsit. Mindent megtesz azért, hogy minél jobban felajzzon, csókjaival elhinti a hasam és a lágyékom, de a farkammal csak a keze játszik egyelőre. El is éri a célját, mindamellett, hogy a kezében keményen feszülök, az izmaim is megkeményednek, ahogy pattanásig feszülnek. Nem is csodálkoznék ezen, nekem egyszer már ki kellett engedni a gőzt a friss levegőn, most pedig egyszer már végig néztem ahogy elélvez. Ki akarom provokálni, hogy végre a szájába vegyen, és először arra gondolok, hogy megálljak, de aztán eszembe jut, hogy az ő kívánságait teljesítem most, szóval megállás helyett kihúzom az ujjaim, hogy máshová hatolhassak be velük. A nedvességgel nincs gond, és szerintem arra sem lehet panasza, hogy ajtóstul rontanék a házba, hiszen ezek csak az ujjaim, nem valami ... nagyobb, és keményebb. Persze, ha ezzel sem érek el semmit, és az ajkai még mindig csak a tövét érik a farkamnak, akkor frusztráltan ejtem hátra a fejem az ágyra. - Cicus.. - nyögöm elkínzottan, szabad kezemmel hátára simítva, jelezve, hogy nagyon is szeretném végre, ha becsúszhatnék ajkai közé.
Vendég —
Axel & Aviva
It's crazy, how did we get to this? we both fell for something we didn't know exists me to you, you to me I'm loving every whisper, love the way you tease
Axel szó szerint feladja a játékot, még ha nem is állt nyerésre, ami talán zavarna, de most inkább csak nevetek, mert egyébként is alig várom, hogy visszaérjünk a házba. Sietve meg is indulunk, én pedig teljesen elfelejtem, hogy a pultos srác nem is kérte rendezni a második kör italt, de ezt is gyorsan elrendezzük - viszonylag, mert közben azért érzem Axel türelmetlenségét is. Igyekszem vele tartani a lépést, de a hosszú lábai miatt nem könnyű; a ráhatásra is inkább futólépésekbe fogok. Végül aztán végre beesünk az ajtón, kattan a zár, Axel pedig szó szerint a vállára kap és a hálóba cipel. Türelmetlen, heves vággyal kezdjük falni egymás ajkait, az sem érdekel, hogy szinte beleépít az ajtóba mögöttem. Az ajkaira zihálva tagadom meg tőle a választ a további kívánságaimról, a morgására pedig végigborzongok, hát még a szavaira. – Megegyeztünk – sóhajtom kéjesen, és azt csak gondolatban teszem hozzá, hogy úgyis teszek az ügy érdekében. Kapkodva hámozzuk le egymásról a felsőket, aztán mély sóhajjal marok a hátába, ahogy a nyakamra hajol és a fenekembe markol. Vágyakozva dörgölőzök az öléhez, de aztán már nyúlok is kettőnk közé, hogy a nadrág se maradhasson rajta tovább. A melltartóm is a földre kerül, lerúgjuk a cipőinket, és miközben türelmetlenül lejjebb rángatom a farmerját, zihálva vallom be neki, mennyire kívánom. A válaszára csábítóan elmosolyodom, de a szavak már a torkomon akadnak, mert a melleimre hajol. A fejem koppan az ajtón, ahogy hátraejtem, a testem erősen remeg végig, mert még mindig fokozottan érzek mindent. Halk nyögésekkel markolok a hajába, és csak akkor vagyok hajlandó távolabb engedni, amikor segítek neki megszabadulni a nadrágomtól és minden mástól. Sikerül keresztülhúznia a számításaimat, mert az ölébe emel, de nem baj, ha az alsó egyelőre rajta marad, lopok magamnak helyette egy mély, heves csókot, míg leül az ágyra. A felhangzó utasításra már szinte nem is tudom eldönteni, hogy akkor ez most kinek a kívánsága - nem mintha számítana. Úgy mászik feljebb rajta, ahogy ösztönöz rá, míg térdeim a feje két oldalán nem támaszkodnak. Alighogy a combjaim közé kerül, már húz is le magára, én pedig felnyögök, mert azonnal, késlekedés nélkül ostromolni kezd a nyelvével. – Faen... – sóhajtom rekedten, a kéjtől hátrabicsakló fejjel. Hagyom kibontakozni, hagyom, hogy megőrjítsen, a testem remeg és megvonaglik minden egyes izgató mozdulatára, legyen az a szájával, a nyelvével, vagy az ujjaival a mellemen. Megkapaszkodok az ágyamlában, lepillantok, és bár a látvány szinte túl sok, csak akkor hunyom le a szemem, amikor épp nem is látok igazán. A testemre gyorsan kiül a finom veríték, miközben a légzésem felgyorsul, a vérem pedig szinte felforr. Egyik kezemmel tovább kapaszkodok, a másikkal lenyúlok, ujjaimat a hajába bújtatva, amennyire tudom, a csípőm pedig elkezd rámozogni a nyelve és az ajkai ostromlására. – Axel... – fűzöm a nevét kéjes nyögéseim közé. Kitartom a mozdulatokat, mintha csak máshol ülve rajta keresném a beteljesülést, amikor pedig megtalálom, szinte magamra szorítom a fejét, az izmaim megfeszülnek, miközben hangos, kéjes nyögéssel élvezek el hosszan. Remegő testtel maradok még felette egy kicsit, az ágytámlába kapaszkodva tartom meg magam, hagyva, hogy az érzés enyhüljön egy kicsit, de még nem fejeztük be. Zihálva pillantok le rá, aztán egyszerűen csak megfordulok felette. – Ne hagyd abba – sóhajtom rekedten, aztán előrehajolok. Így nem tudom teljesen levenni az alsóját, de lejjebb tolni le tudom, így a farkát is ki tudom szabadítani. Még nem adom meg neki, amire biztosan vágyik; egyelőre a csípőjét és a hasát találom meg a csókjaimmal, nyelvemmel és fogaimmal, miközben rámarkolok és csak a kezemet kezdem használni. A csókjaim lassan elérnek a farka tövébe is, de csak azt akarom, hogy megfeszüljön alattam minden izma.
Love is a game played safe Looks like you're winning The hunt that feeds on prey Your eyes are killing Consider your eyes, you're wonderful Say your eyes, you won't go home
A játékos verseny végére érünk, és én már szinte el is felejtem, hogy nem csak a kívánságok voltak részei a megállapodásnak. Igyekszem a saját kezem alá dolgozva elterelni Viva figyelmét, amely sikeres, de aztán olyan visszavágót kapok, amitől nem akarok nyerni. A forró csók után gyakorlatilag dobom a játékot - ha nyerésre álltam volna, akkor is így tettem volna - aztán míg Viva rosszallóan, de nevetve rám szól, én lehajtom a sörömet. Kézen fogva kezdem el kifelé húzni, izgatott nevetését hallgatva lépnék már ki az ajtón, amikor utánunk szólnak. Nem tudtam, hogy a második kör nem lett kifizetve, és őszintén szólva zsigerből csak oda dobnék néhány koronát, ami biztosan fedezi a fogyasztást aztán mennénk tovább, de Viva visszahúzva a pulthoz inkább kedves, mint türelmetlen. Én viszont kelletlenül álldogálok a szó minden értelmében, és finoman szorítom a kezét, hogy SIESSÜNK MÁR, aztán végre elindulunk. Kint alig tudja velem tartani a lépést, és amikor ezt meg is szólja, akkor alányúlva motiválom egy kissé, hogy több kedve legyen kapkodni a lábait és kevesebb beszélni. Sikeres is a művelet, azonnal sietősebb már neki is, így szinte tartja a tempót. A házban azonban én választok "helyszínt" és a vállamra kapom - így nem is mondhatja, hogy nem ér utol -, majd becipelem a hálóba. Becsukva az ajtót azonnal neki nyomom az ajtónak, ajkait falva markolom és vetkőztetve kezdem kérdezni őt a továbbiakról. El azonban nem árul semmit, mire felmordulok. - De csak akkor keféllek ájultra, ha már mindet tudom. - válaszolom határozottan. A felsői a földre kerülnek aztán az én pólóm is, de a következő lendülettel már lehajolok a nyakába és a heves csókokat, harapásokat ott szórom el, miközben kezeimmel erősen megmarkolom a fenekét. Akkor vagyok hajlandó egy kicsit eltávolodni, amikor a nadrágom bontogatja, ekkor tartok annyi szünetet, hogy kikapcsoljam a melltartóját, és lerúgjam magamról a cipőt, közben hallgatom izgató szavait. - Nekem ne mondd.. tudod mit műveltél velem a pályán.. - morgom vissza, míg kilépek a nadrágból, aztán egészen lehajolva kezdem ajkaimmal és nyelvemmel ostromolni Viva mellét, kezeim pedig már bontják ki a nadrágját és a fehérneműjével együtt tolom le róla, elengedve a számmal. Nem sokáig... Lenyúlva a combjai alá fogok és felemelve húzom fel a hasamra, majd az ágyhoz lépve le ülök vele, nem érdekel, hogy rajtam még alsó van. - Gyere cicus, ülj meg! - dőlök egészen hátra, őt is húzva magammal, de aztán a fenekénél fogva tolom is feljebb, ösztönözöm, hogy fölém térdeljen és végre elfoglalja a méltó helyét. El se engedem, ha a combjai közé fogja a fejem a kezem már húzza is le őt, hogy utána úgy faljam fel, hogy rám ül. A kezeimet is hasznosítom, karjai alatt előre nyúlva markolom meg melleit és felpillantva rá kezdem ostromolni őt ott is, nyelvemmel is, ahogy csak kitelik tőlem.
2023. május 1-jén az óriások vezére összehívta tanácsát, amelyre a nornát is meghívta, aki segített neki az istenekkel szemben. Kezdetben úgy tűnt, ez alkalommal sem történik majd semmi különös, ám amikor Hildr távozásra készült, fültanújává vált két óriás sutyorgásának, s a hallottaktól égtelen harag támadt a norna szívében. A szavak arról szóltak: Thrym azt tervezi miképpen szabadulhat meg Hildr-től, mivel a norna követeléseit nem kívánja a nagyhatalmú óriás teljesíteni, akkor sem, ha az átokkal legyőzik és feledésbe taszítják az isteneket. Hildr elnyomta abban a pillanatban dühét, s ahelyett, hogy szembesítette volna Thrym-et rossz döntésével, a norna úgy határozott, megbosszulja, amiért megpróbálták kijátszani. De nem kapkodott el semmit sem, és mindent gondosan előkészített.
Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 2 Bots és A legtöbb felhasználó (386 fő) Szer. Okt. 16, 2024 2:56 pm-kor volt itt.
Kezdőlap
Nem gondoltam volna, hogy ez a reggel majd még azzal jár, hogy még jobban belezúgjak Axelbe - eleve nem tudom, hogy ez hogyan lehetséges egyáltalán -, de megtörténik. Soha nem láttam még ilyennek; kócos, álmos és nyűgös, ráadásul azt hiszi, hogy egy újabb menetre vágyom, azért keltettem fel. Nevetve ölelem magamhoz, míg ő szinte visszaalszik, még mindig a mellemmel a szájában, arcomat a hajába fúrva közlöm vele, hogy nem kell további kiszipolyozástól tartania, csak el kellene indulnunk. Erre már azért elkezd felkelni, vizet is kér, amiért már indulok is, de közben feltűnik, mennyire nehezen ül fel... amit nyilván nem hagyhatok megjegyzés nélkül. Az ágytámlának dőlve néz rám, a szeme is csak félig van még nyitva, én pedig elnevetem magam ezen a hihetetlenül aranyos morcos látványon, de azért értem a célzást és inkább gyorsan megyek a vízért. Visszaérve odaadom neki az üveget, aztán mosolyogva simítok a kócos tincsek közé, ahogy magához húz és a hasamra csókol. Leülök mellé, míg iszik, és elmesélem neki, hogy ha az éjszakát el is húztuk miattam, azért a reggelemet aktívvá tettem. A megjegyzésén elnevetem magam.
Próbálok magamhoz térni és felébredni, ha már a szerelmem olyan kedvesen szól, hogy szüksége van rám. Aztán mire a mellével a számban aludnék vissza, nevetve közli, hogy most nem az alsó tájékomra gondolt ám, hanem fel kellene ébrednem, ugyan is reggel van. Még sose bántott ennyire az a szó, hogy reggel. Most nagyon. Fájdalmasan nyöszörgök a szügyére, és végül elmotyogom egy kívánságom. Kurvára szomjas vagyok. Amikor kimászik az ágyból, én igyekszem kinyitni a szemem és legalább felülni, de az se megy olyan könnyen olyan izomlázzal, mintha egész éjjel a hasamon trambulinoztak volna. Persze kiszúrja ezt, és csipkelődő megjegyzést is tesz rá, mire kócosan, álmosan, félig nyitott szemmel nézek rá úgy, mint aki arra gondol, hogy jobb, ha nem beszél többet, vagy betömik a száját. Persze kuncogva ki is slisszan, amin elmosolyodok. Amikor visszalép a vízzel, hálásan rámosolyogva húzom magamhoz és csókolok a hasára, és amíg elmondja, mi mindent csinált eddig, én megiszom a fél üveget. 
Egy kicsit olyan érzésem van, mint a yachton, Indonéziában, amikor minden egyes helyiséget felfűtöttünk a szenvedélyünkkel. Valamilyen szinten az is az én kívánságom szüleménye volt, de ez most tisztán az. Először az ágyon őrjít meg és juttat kétszer egymás után a csúcsra, aztán ugyanezt megismétli az asztal mellett is, bár ekkor a második ütemben már szinte beleépít annak lapjába. Szerencsére ha észrevenném is jobban lekötne az észbontó látvány a tükörben és az érzés, ahogy egyre erőteljesebben löki belém magát. 
Talán el fogunk késni holnap, mert az is biztos, hogy jó ideig nem fogom nyugton hagyni és már most fél egy van, de nem számít. Max a portán felvesszük a kulcsot, de ezt az estét akkor is kiélvezzük. 
Alapos sejtéseim voltak arról, hogy amit az első két kívánságommal - és a szinte egész napos teasinggel - elérünk, az meg fog látszódni a folytatáson, ennek bizonyítékát pedig meg is kapom, amint leveszem róla a láncait. Először az ágyon éri el, hogy szinte kétszer egymás után elélvezzek, hevesen és intenzíven, aztán épp két mély lélegzetet tudok venni, mielőtt átpozícionálna minket az asztalhoz, hogy aztán ugyanott folytassa, ahol elkezdte. Illetve majdnem ugyanott, ugyanis az államra fogva megmutatja nekem, hogy miért volt még tökéletes a mozdulat, amivel felhúzott magához, amellett, hogy megint abban az őrjítő szögben mozog a testemben.
A játékos verseny végére érünk, és én már szinte el is felejtem, hogy nem csak a kívánságok voltak részei a megállapodásnak. Igyekszem a saját kezem alá dolgozva elterelni Viva figyelmét, amely sikeres, de aztán olyan visszavágót kapok, amitől nem akarok nyerni. A forró csók után gyakorlatilag dobom a játékot - ha nyerésre álltam volna, akkor is így tettem volna - aztán míg Viva rosszallóan, de nevetve rám szól, én lehajtom a sörömet. Kézen fogva kezdem el kifelé húzni, izgatott nevetését hallgatva lépnék már ki az ajtón, amikor utánunk szólnak. Nem tudtam, hogy a második kör nem lett kifizetve, és őszintén szólva zsigerből csak oda dobnék néhány koronát, ami biztosan fedezi a fogyasztást aztán mennénk tovább, de Viva visszahúzva a pulthoz inkább kedves, mint türelmetlen. Én viszont kelletlenül álldogálok a szó minden értelmében, és finoman szorítom a kezét, hogy SIESSÜNK MÁR, aztán végre elindulunk.