Axel & Aviva

there will be days we’re apart
and I’ll long for you
the nights will grow heavy
and dark in solitude
but when we collide we explode in the sky
two stars, we’ll block out the view

Tudatosan szabadítottam el a dolgokat, de aztán magam is elveszek az ezt követő történések sodrásában. Nem fogom fel az eltelt időt, meg még nagyon sok mindent sem azon kívül; hagyom, hogy kedvére élvezzen és használjon, hogy újra és újra a csúcsra hajszoljon, még akkor is, amikor valami kellemetlenül ér, és akkor is, amikor a kanapén fekve a kéjtől teljesen elveszítem a valóságot. Még ha ez most nem is tart olyan sokáig, azért kevésbé vagyok képben, mint egyébként, de így is kinyitom a szemem és még laposabbakat pislogva ugyan, azért kellően kiélvezem a látványát, ahogy újra elélvez. Lassan, lustán mosolygok rá, amikor fölém hajol és megsimogatja az arcom.
– Szia – köszönök neki halk, rekedt hangon, mintha csak mindketten most tértünk volna vissza a valóság mezejére. Elkezd visszaöltözni, és én is mozdulnék, hogy felkeljek, de megelőz, mert mielőtt felülhetnék, már a karjaiba emel és a hálószoba felé cipel. Halkan elnevetem magam és felpillantok rá.
– Most már tényleg pakolnunk kellene, nem? – kérdezem, bár nem vagyok biztos benne, hogy mi a célja. Beérve mondjuk ez is világossá válik, mert csak én kerülök az ágyra és vetkőztetés helyett inkább öltöztet és betakar. Az arcomat simogatja és furcsán néz rám, ami miatt kissé összevonom a szemöldököm, miközben én meg őt fürkészem.
– Nagyon sok dolgunk van... – ellenkezek a pihenés ellen, de egy csókkal fogja be a számat, ami valljuk be, elég hatásos. Még a kezemet is felemelem, hogy a hajába simítsak vele, mégsem tudom tovább ott tartani, mert fél szemmel már a konyhában sunyiskodó Skyggét nézi. Felsóhajtok, ahogy sietősen magamra hagy, de csak néhány másodpercre hunyom le a szemeimet. Lelkiismeret-furdalásom támad, mert talán nem kellett volna ezt csinálnom... ha most emiatt fog aggódni, akkor egyáltalán nem érte meg. Talán tiszteletben kellett volna tartanom, hogy nem meri elengednj magát. Egyébként is szar volt az időzítés, mert most rohanás lesz a vége. Halk nyögéssel túrok bele a hajamba, aztán dörzsölöm meg az arcom, nem vagyok büszke magamra, amiért a délutáni fursztrációmat talán kicsit... eltúlozva vezettem le.
Hallom, ahogy visszajön a hálóba, ezert leveszem a kezeimet az arcomról, hogy rá tudjak nézni. Már a kezében vannak a táskák, ezért én is nyúlok a takaróért, és amikor megáll mellettem, egy kicsit elgondolkozom.
– Gyorsan letudom most. Nekem ne pakolj össze! Segíteni akarok – adom tudtára egyértelműen, hogy még azelőtt felejtse el a kíméld magad, Viva sort, mielőtt kigondolná. Kitakarózok, aztán lendületesen felülök, és tulajdonképpen ez a lendület ment is meg, mert inkább gyorsan fel is pattanok ahelyett, hogy ténylegesen ülnék. Visszanyelem a felszisszenést és uralkodok a grimaszon, mert így is épp eléggé furdal már a lelkiismeret, nem akarom még ezzel is tetézni neki a dolgokat.
A fürdő felé menet némileg sajnálkozva pillantok a sütire, mert nagy terveink lettek volna vele, de sikerült ezt is elbasznom az önzőségemmel. Halk sóhajjal megyek tovább, hogy aztán legalább egy nagyon gyors zuhannyal tudjam kompenzálni a dolgokat. Úgy fürdök meg, mint régen, amikor ez csak felesleges időtöltésnek számított, gyorsan és hatékonyan, majd megtörölközök és magamon a törölközővel sietek vissza a hálóba. Szerencsére Skygge már hallgat rám annyira, hogy ne kelljen a törölköző alá szagoló nózitól tartanom, szóval nyugodtan tudok átsétálni a szobák között, aztán gyorsan fel is öltözni. Csak remélni merem, hogy Axel tényleg nem pakolt össze nekem - ha mégis igen, akkor részesítem némi megróvó pillantásban, de helyette a konyhába megyek, hogy ott hozzam be a lemaradásomat, ha viszont hallgatott rám, aztán a fürdéshez hasonló gyorsasággal és hatékonysággal kezdek pakolni. Szerencsére ebben bőven van gyakorlatom, sokszor kellett már lóhalálában költöznöm innen-onnan. Nem felejtem el az éjjeliszekrény fiókjában rejlő kis kincseimet sem, amelyek dedikált és biztonságos helyet kapnak a táskák egyikében. A fegyvereket, lőszereket és minden ilyesmit, na meg a készpénzt ks a ruhák közé rejtve pakolom el, hogy ha esetleg belefutunk valamiféle random ellenőrzésbe, ne lehessen ebből baj.
A konyhában nem csak összepakolok, de a kajából szedek is ki egy kicsit tányérokra, mielőtt a maradékot eldobozolnám. Az egyiknek a tartalmát akkor is belediktálom Axelbe, ha nem akarja; ha kell, megyek utána a szobák között és én magam tömöm a szájába a falatokat, de akkor sem hagyom, hogy enni se legyen ideje. Persze mire oda jutunk, hogy ki kell pakolni a táskákat a kocsiba, számítok rá, hogy azon nyomban, ahogy lehajolnék az egyikért, rám lesz szólva. Azért próbálkozni szabad, de ha tényleg nem hagyja, hogy ebben segítsek, csak megforgatom a szemem, és inkább visszamegyek a konyhába, hogy míg ő kipakol, én összedobjak néhány gyors és egyszerű szendvicset, amit már csak a hátizsákba kell majd bedobni út közbenre.
Miután mindennel megvagyunk, az órára nézek, és valamennyire enyhít a lelkiismeretemen, hogy a segítségemmel azért megspóroltunk némi időt. Nem fogunk sokat aludni, de még mindig jobb, mintha egyedül kellett volna pakolnia és még ennél is kevesebbet tudna pihenni indulás előtt. El is zavarom vagy fürdeni, vagy aludni, attól függően, mit akar előbb, mert nagyon hosszú és fárasztó másfél-két napnak nézünk elébe.

Axel & Aviva

there will be days we’re apart
and I’ll long for you
the nights will grow heavy
and dark in solitude
but when we collide we explode in the sky
two stars, we’ll block out the view

Mondhatnám, hogy nem ezt akartam, vagy hogy bánom, ami történik, de ahogy soha máskor, úgy most sincs erről szó. Élvezem, amikor ilyen, imádom, amikor teljesen elengedi magát és nem tartja vissza magát semmitől, nem véletlenül elsöprőek az orgazmusaim, de nem csak erről van szó. Ugyanígy élvezek előtte térdelni is, még akkor is, ha nem ezt kértem tőle, és ugyanígy izgat a kanapén felvett póz is, még ha megint nem is látom így. Még az ezt követő dolog is olyasmi, amit... nos, nehéz pontosan hová tenni, mert a fájdalom nem kellemes számomra, azt a részét nem élvezem, de legyünk őszinték: ha igazán akarnám, megpróbálnám megállítani, amivel előbb-utóbb kivenném ebből az állapotból, ő pedig sosem erőltetné rám ezt tovább. Mégsem teszek ilyesmit. Megpróbálok enyhíteni a helyzeten, persze, igyekszem más szögbe állítani a testem, és bár nem hagyja, hozzátesz mást, mert a kezével és a csókjaival eltereli valamelyest a figyelmemet.
Ettől még azért megkönnyebbülök, amikor a fájdalmas feszítés megszűnik odalent, akkor meg végképp, amikor pozíciót váltva nemcsak a korábbi kívánságom teljesül végre, de miközben leköthetem magam izgató látványával is, újra az eredeti helyre merül a testemben. Mindezekkel gyorsan visszadolgozza a kéjt a testembe, az érzékeimbe, ki is törli a fejemből a korábbi kellemetlenséget, de még annak az emlékét is. A heves és kemény mozdulatok mentén visszajutok az észbontó kéj ködébe, elveszik az eszem az érzések, a hangok, a látványa, már ameddig nyitva tudom tartani a szemeimet. A körmeim egészen addig marják a bőrét, amíg le nem veszi magáról a kezeimet, és amikor a fejem fölé szorítja azokat, hangos nyögésekkel feszítem neki a testemet. Ettől még intenzívebbé válik a mozgása szöge a testemben, aminek köszönhetően alig egy-két perc kell, hogy a szemeim szinte fennakadjanak a rajtam átvágó heves és elsöprő kéjhullám miatt. Szinte sikoltva élvezek el, a testem megfeszül, vonaglik és reszket az övé alatt, izmaim lüktetve szorítják újra és újra satuba a még mindig hevesen mozgó farkát - ez utóbbi miatt egyébként is olyan hosszan elnyúlik az orgazmusom, hogy a végére már szinte csillagokat látok és alig kapok levegőt. Teljesen elmegy a hangom is, a szemeim hosszú pillanatokra ragadnak le, hevesen zihálva reszketek alatta.
Szinte észre sem veszem, hogy újra helyezkedik, amikor újra a fenekembe hatol is csak ösztönösen rándul meg a testem a kellemetlen érzéstől és reflexből szisszenek fel halkan, rekedten. A heves és kíméletlen tempó persze újra visszaköszön a fájdalom képében, de túl tompa az elmém az előzőektől, a testem még mindig halványan remeg a kéj utóhatásaitól, így leginkább csak zihálva, néha halkan felnyögve hagyom, hogy kedvére élvezze a testem, miközben én az előző orgazmus martalékaira koncentrálom a figyelmem a kellemetlenségek helyett.

Axel & Aviva

there will be days we’re apart
and I’ll long for you
the nights will grow heavy
and dark in solitude
but when we collide we explode in the sky
two stars, we’ll block out the view

Nem nehéz kétszer is a csúcsra juttatnia, mindkétszer hevesen és elsöprően, pont olyan hosszan, mint amennyire már vágytam erre a fajta féktelenségre tőle. Kifejezem, hogy mi az, amit még nagyon szeretnék, de vagy nem fogalmazok elég pontosan, vagy nem hallja, vagy nem érdekli, vagy mindhárom egyszerre - mindenesetre nem bánom, hogy térdelnem kell, mint ahogy sosem. Élvezem, hogy élvezi a lelkességem, aztán ahogy a maga tempójában is kiélvezi a számat, és azt is, hogy ismét nem hagy szinte nyelni sem. Nem baj, lenyalogatok mindent az ajkaimról, miután újra megkeményedve kihúzza magát közülük.
A kanapé felé terel, bár a kérdésem csak tettlegesen kap negatív választ. Ezt sem bánom annyira, mert a helyzet így is izgató, még rá is segítek, hogy mindenhez kellően hozzáférjen, aztán lehunyt szemekkel, élvezettel teli sóhajokkal fogadom ajkait és fogait a nyakamon, ujjai marását a mellemen. Ez egészen addig a pillanatig tart, míg egy hirtelen és erőteljes mozdulattal el nem merül mélyen a testemben, mert egyáltalán nem ott érzem őt, ahol vártam, és ami fel lett volna készítve a fogadására, sőt. Végigvág a testemen a fájdalom és kivet a kéjből is, zihálva, a kanapé támlájába marva próbálok egyszerre küzdeni és nem küzdeni ellene, hiszen a testem ösztönös ellenállása és ráfeszülése csak ront a helyzeten... Nem jutnak viszont el hozzá a hangok, ezért megpróbálok helyezkedni egy kicsit, hogy kevésbé maradjon intenzív a szög, de ezt sem hagyja. A lábaim köze csúszó keze enyhít egy kicsit a helyzeten, mert elkezdi elterelni a figyelmemet, de ahogy a mozdulatommal ellentétesen a testéhez présel, elkínzottan nyögök fel. Nem mintha nem lenne izgató maga a helyzet, de így a mozdulatai még élesebben hatnak a testemre, ez a könyörtelen iram pedig most minden egyes lökésével fájdalmat is okoz. Összeszorítom a szemeimet, próbálok a lábaim között munkálkodó kezére és a nyakamat csókoló ajkaira koncentrálni, ám így is megkönnyebbülök, amikor végül megáll és kihúzódik belőlem. Őt ismerve mondjuk nehéz megsaccolni, ez meddig fog tartani...
Halkan zihálva hagyom, hogy kedvére helyezzen, bár az jó előjelnek vehető, hogy ezúttal a hátamra fektetve találom magam. Fölém helyezkedik, ezzel végre megkapom, amire vágytam, és amikor újra a testembe merül, megint helyet változtat, ezáltal a fájdalomtól sem kell tartanom. Hangosan felsóhajtok az érzésre, csak azért nem hunyom le a szemem, hogy magamba igyam a látványt, amit kértem tőle. Lábaimat a teste mellé húzom, belé kapaszkodom az ujjaimmal, a körmeimmel, élvezem tenyereim alatt forró, nedves bőrének érintését. Ezúttal egy kicsit több időre van szükségem, hogy a testem visszarázódjon az előzőekből, de a heves és erőteljes tempó, az érzés és az azokhoz társuló látvány lassan elérik, hogy újra eredeti vastagságában üljön a fejemre a kéj köde. A nyögéseim ezzel együtt hangosodnak fel és sűrűsödnek be, már inkább a körmeim marnak a bőrébe, mint az ujjaim, a szemeim is le-lecsukódnak, ajkaim pedig elnyílnak a kéjtől. Újra azt érzem, amit még nem is olyan rég a pultnak szorítva, és ha hagy nekem elegendő időt rá, akkor a gyönyör is újra átvág a testemen, de ha türelmetlen és megint valami másra vágyik, akkor ez egyelőre várat magára.

Axel & Aviva

there will be days we’re apart
and I’ll long for you
the nights will grow heavy
and dark in solitude
but when we collide we explode in the sky
two stars, we’ll block out the view

Felszabadultan élvezem, amit kiváltottam belőle, hogy végre nem fogja vissza magát, nem félt túl, hanem pontosan azt adja meg a testemnek, amire vágyom, heves, erősen és vadul. Már igazán hiányzott ez, hiszen eleinte a történtek miatt nem merte elengedni magát, aztán meg a terhesség szólt közbe, de az egymást követő, hosszú orgazmusaim bőven elégtétellel szolgálnak számomra, igazolva, hogy ez nagyon jó. Miután ő is elélvezett, majd a testemet használva újra ingerelni kezdi magát, eszembe jut még valami, amivel még tökéletesebbé válhatna ez az egész, amit meg is osztok vele, szókimondóan és előre kérlelve. Amikor megáll, anélkül, hogy további könyörgésre utasítana, már-már azt hiszem, ennyi is elég volt hozzá, de tévedek, mert egyáltalán nem áll szándékában teljesíteni a kérésemet. Mondjuk nem keseredek el nagyon, így is bőven izgató a helyzet, hiszen szeretek neki örömet okozni és egyébként is borzasztóan szexi látvány közben, szóval egyszerűen csak jókislány maradok és pontosan azt teszem, amire utasít. Lelkesen dolgozom meg a farkát, ügyelek arra, hogy mindent csináljak, amit szeret, és közben élvezem a látványát és a magából kiadott kéjes hangokat, na meg a bőre érintését - ameddig hagyja. Persze sejtem már, mi következik, amikor leveszi magáról a kezeimet, de a legkevésbé sem bánom, csak felkészítem a torkomat az iramra. Halk nyögésekkel fejezem ki az élvezetemet, míg ő kiéli magát a számban, nem spórolok a szívásokkal és a nyelvem játékával sem, amikor pedig elélvez, kéjesen megborzongok egy kicsit a látványtól és az érzéstől. Rögtön ezután nosztalgikus hangulatba is kerülünk, mert alig tudok nyelni; nem hagyja, helyette újra mozgatni kezdi magát a számban, így az élvezete egy része az ajkaimon és rajta kenődik el, de én csak halk, elégedett nyögésekkel szívok rá újra és újra, élvezve ezt a mocskos játékot. A lassú mozdulatok ellenére is gyorsan érzem megkeményedni az ajkaim között, ám ismét nem itt akarja folytatni.
– Továbbra is láthatlak majd? – dorombolom halkan, kéjesen, miközben az ajkaimat nyalogatva felkelek a földről. Követem az iránymutatást - más esélyem nem is nagyon lenne, bár nem is vágyom rá -, de ahogy a kanapéhoz érünk, akkor is megkapom a nemleges válaszom, ha az előbb nem méltatott feleletre. Mégis teljesítek mindent, mert ettől még ez a helyzet is izgató; kissé a nyakamat és a hátamat kicsavarva igyekszem esélyt kapni arra, hogy mégis láthassam is közben valamennyire. Halk sóhajokkal élvezem a hozzám simuló testét, a követelőző kezeit, amelyeknek segítek is lejjebb tornázni az inget és a melltartót is, hogy hamarabb hozzám férjen. A melltartónak a pántját is lerázom a vállamról a felkaromra, hogy könnyebben maradjon lent a kosár, aztán a hajam a másik oldalra dobva kínálom fel neki magam. Lehunyt szemekkel nyögök fel kéjesen a nyakamra maró ajkak és a mellemre maró ujjak érzésére, hagyom is magam elveszni egy kicsit ebben az érzésben... így aztán pláne hirtelen ér a következő mozzanat. A szemeim kipattannak, a torkomból pedig feltör egy halk kiáltás, mert hiába a néhány órával ezelőtti menet, erre így, ebben a formában nem voltam felkészülve - és egyébként már ott is megkínoztuk egy kicsit az elején a testem. Nem is nagyon érzem a nyakamba mélyedő fogakat és a szívást, halk káromkodással, zihálva próbálok alkalmazkodni az érzéshez, de nem hagy pihenőt, rögtön vad és heves iramot vesz fel. A testem ösztönösen áll ellen, ami tudom, hogy neki jó lesz, nekem viszont épp ellenkezőleg.
– Axel... – zihálom, bár magam sem vagyok biztos benne, hogy eljut-e hozzá a hang. Ujjaim belemarnak a kanapé támlájába, és ha valóban nem hallott meg - aminek nagy az esélye -, magam próbálok enyhíteni egy kicsit a helyzet szögén és így az érzés intenzitásán, hogy könnyebben megszokjam és valamennyire el tudjam lazítani magam.

Axel & Aviva

there will be days we’re apart
and I’ll long for you
the nights will grow heavy
and dark in solitude
but when we collide we explode in the sky
two stars, we’ll block out the view

Miután kellően felhergeltem az időhúzással és a látvánnyal, ehhez méltó bánásmódban részesít. Még véletlenül sem nevezném ezt büntetésnek, mert semmi búntetés nincs abban, hogy végre újra érezhetem, milyen az, amikor elveszti a kontrollt; tudom, hogy ő félt ettől, de én nem is számoltam azzal, hogy igaza lehetne ebben, és amikor a kezemet a hátamra szorítja, a reakciómból ítélve - miszerint nem pánikba esek, hanem majdnem ennyitől elélvezek - nekem lesz igazam. Nem tudom, ez minden köszönhető, talán csak az ösztönöm a kulcs a hozzá, hiszen az irányítja a veszélyérzetem és egyben azzal is függök rajta. Tapasztaltam már, hogy ha más helytelenül és erőszakosan ér hozzám, akkor leblokkolok, az első alkalom még nekünk sem volt egyszerű, de akkor ki is volt kapcsolva valamennyire ez a belső hang... Nem tudom. Nem tudom, de nem is tudom most ezt fejtegetni, mert ezer más dolog foglalja le az elmémet. Az, hogy háromszor élvezek el csak majdnem a sütő miatt, nem szándékos, mégis eléri a kívánt hatást, mert amikor a teste és a pult közé szorítva még hevesebb és erőteljesebb mozgásba kezd, szinte azonnal elélvezek, vadul és mámorítóan. Teljesen elveszek az érzésben, olyannyira elnyúlik, és mire felocsúdok, már ott kopogtat az ajtón a következő orgazmus, amit ezúttal szinte vele együtt érek el, és a gyors egymásutánok, a kéjes, katartikus élvezet megint kivet a valóságból.
Késve fogom fel a parancsát, de amikor megtörténik, nem késlekedek a teljesítésével. Tudom, mire megy ki a játék és tetszik a gondolat, ezért is kezdem el tovább húzni az agyát. A kérdésemre érthetetlen, de annál szexisebb és izgatóbb morgás a válasza, amitől halkan felnyögök, főleg, ahogy felgyorsítja a mozdulatokat, érezhetően készen a továbbiakra. Az egész már majdnem tökéletes, de nagyon vágyom arra, hogy láthassam is közben, ne csak érezzem, ezt pedig nem vagyok rest vele is megosztani. Még a kérlelésnek is elébe megyek.
– Igen, nagyon... – felelem kéjes nyöszörgéssel a kérdésére. Amikor megáll és kihúzza magát belőlem, csak azért nem nyögök fel csalódottan, mert azt remélem, a kérésemet fogja teljesíteni, hiszen szereti, ha megmondom, mit akarok... de a keze a vállamra simul, és lenyom a térdeimre. A mozdulat ekkor már eltölt egy kevés csalódottsággal, mert én magam is vágynék az élvezetre - hiszen innen indult ki az egész helyzet -, de kárpótolom magam a látványával és az ő élvezetével. Elébe megyek a kérdésének, mire befejezi azt, én már az ajkaim közé fogadom, így a választ jobbára tele szájjal adom meg.
– Mm-hmmm – hümmögök elégedetten körülötte, tekintetemet is rászegezve, hogy akkor már tényleg tudjam nézni. Ellazítom magam, hogy mélyre tudjon csúszni, következő szavaira pedig újra hümmögök egyet, miközben visszahúzom a fejem és erősen megszívom a farkát. Izgató, hogy egyszerre érzem rajta a saját ízem és az övét is, és ha hagyja, hogy - egyelőre - én iranyítsak, ki is használom ezt. Lelkesen kezdek dolgozni rajta, ajkammal és nyelvemmel is serényen hozzásegítve a tisztogatáshoz, különösen odafigyelve az erős szívásokra és arra is, hogy mélyen a torkomra engedjem. Nem veszem le róla a szemeimet, néha elégedetten hümmögök közben, tenyereimet pedig felvezetem a felsőtestére, a pólója alá, hogy kedvemre marjam és karmoljam a bőrét.

Axel & Aviva

there will be days we’re apart
and I’ll long for you
the nights will grow heavy
and dark in solitude
but when we collide we explode in the sky
two stars, we’ll block out the view

Ameddig még képes vagyok eszemnél maradni, kimondhatjuk: a terv bevált. Épp van annyi ideje a sütő ajtajának, hogy becsukódjon, aztán Axel már készen is áll a vadászatra, én pedig hagyom. Rövid úton a hasamon találom magam a pulton, de ahogy izgatóan morogva egyértelművé teszi, hogy megőrjítettem, már hallom is az öve csilingelését, a nadrágja bontogatását, aztán pont olyan türelmetlen mozdulattal merül el mélyen a testemben, amit el akartam érni tőle. A nyögésünk összefonódik, heves mozdulatokkal kezd el ostromolni, én pedig gátak nélkül adom át magam ennek az érzésnek. Hosszú percekig csak élvezem ezt az egészet, de miután kellően elöntötte a kéj a testemet, a vérem pedig a vágytól forró lávaként csordul az ereimben, úgy döntök, még egy kicsit feszítek azon a húron. Először azt hiszem, nem voltam elég alapos az esze elvételével, mert nem válaszol és nem reagál rögtön, de aztán megérzem ujjait a csuklómon, és ahogy lehúzza a kezem önmagáról, a hátamra szorítja azt, én pedig lehunyt szemekkel nyögök fel az érzéstől. Ha ez még nem lenne elég, másik kezével a vállamra fog, teste jobban az enyém fölé hajol, a heves mozdulatok pedig még erősebbé válnak. Mélyebben nyögök fel az első érkezéseire, a testünk még erősebben, még izgatóbb hangokkal találkozik. Nem tudom kinyitni a szemem, hangos, kéjes, elnyúló nyögésekkel élvezek minden pillanatot, és egy idő után már nem tudok figyelni arra, hogy megfeszítsem az izmaimat körülötte, mert a testemen már az ösztönös remegések futnak végig...
A sütő pedig csipogni kezd. Együttérzek a káromkodásával, de nem vagyok eléggé észnél ahhoz, hogy figyelmeztessem, rossz módszert választott a kiiktatására. Zihálva fekszek a pulton, próbálok képessé válni a megszólalásra, de ő már folytatja is, ezzel újra visszalökve a kéj katlanába. Megint elveszek, hogy aztán újra kiessek belőle, mert a csipogást ugye nem maradt abba. A testem már tehetetlenül reszket, ez már majdnem olyan, mint amikor szándékosan büntetett a megkönnyebbülés megvonásával, de tudom, hogy ezt most nem direkt csinálja. Nem igazán fogom fel, hogy le is töri a sütő gombját, mire egy kicsit magamhoz térnék, már újra magamon érzem a kezeit, és nem érdekel, mi koppan a tálak között. Az a szerencsém, hogy a pulthoz szorít, aztán pedig a kezével is magához, a mellemre marva, mert a lábaim túlságosan reszketnek ahhoz, hogy megtartsanak, főleg, miután az egyik térdem a pultra kerül. Újra a testembe hatol, olyan intenzív szögben, hogy egész testemben megvonaglok, a meginduló heves és erős lökések közül pedig nem is bírok túl sokat elviselni, mielőtt szinte felkiáltva elélveznék, pont olyan hevesen, mint aki már háromszor majdnem elment, és most azokat is bepótolja. Mivel egy pillanatra sem áll meg, de még csak nem is lassít, olyan érzés, mintha hosszú perceken keresztül tartana az orgazmusom, a végén már szinte nem is látok és azt sem tudom, hol vagyok. Csak akkor kezdek magamhoz térni, amikor ujjai a nyakamra kúsznak, bár a testem még mindig hevesen reszket, ritmikusan lüktetve körülötte is. Zihálva, nyögve borzongok meg a zihálásától, a heves lökésektől, fejem a vállára csuklik, így még csak nem is kell különösebb erő, hogy ott tartsa. Szinte észre sem veszem, mikor alakul ki újra az a jól ismert feszültség a testemben, de aztán újra elélvezek, rekedten nyögve fel hosszan, szinte egy túlvilági mámorból érzékelve, mikor nem sokra rá ő is követ.
Nem fogom fel először az utasítást, csak megborzongok a rekedt morgástól. Az erősödő szorítás térít kicsit magamhoz, hogy aztán az elismételt parancsra reagálva megpróbáljam működésre bírni reszkető és lüktető testemet. Megfeszítem körülötte az izmaimat, lassú, elnyújtott mozgására halkan felnyögök, elégedetten hümmögök egy kicsit, mintha dorombolnék a kezei között.
– Nem volt elég? Szeretnél még? – szólalok meg zihálva, rekedt és elmélyült hangon, csípőmet izgatóan mozdítva ellen a lassú mozgásnak, amivel újra feltüzeli magát.
– Láthatlak közben? – nyöszörgöm kéjesen, testemet úgy simítva az övének, mintha csak tökéletesen bele akarnék simulni mindenbe, amire most kényszerít. – Kérlek, Axel... – lehelem, előre rájátszva a jó kislány szerepére. – Látni akarlak miközben olyan hevesen kefélsz, mint az előbb... – mormolom, tovább izgatva őt a testemmel és a szavaimmal is.

Axel & Aviva

there will be days we’re apart
and I’ll long for you
the nights will grow heavy
and dark in solitude
but when we collide we explode in the sky
two stars, we’ll block out the view

Legszívesebben filmet forgatnék ebből a jelenetből, de nagyon örülnék annak is, ha lennének mondjuk gondolatolvasási képességeim, mert sok mindent megadnék azért, hogy tudjam, mi megy a fejében. A reakciói alapján mondjuk sokszor zárlatos lesz odabent a rendszer, de mennyire vagyok rossz, ha ezt borzasztóan élvezem? Nem azért, mert vicces, ha például alap szavak jelentését nem találja a fejében - de egyébként tényleg az -, hanem mert tudom, hogy mindezt én váltom ki belőle és a rám való vágyakozása, ez a gondolat pedig egyben őrjítően izgatóvá is teszi az egészet. Alig várom, hogy megmutassa, mennyire húzom fel ezzel...
Nem engedélyezek neki sokat a látványon kívül, egyetlen csókot kivéve, aminek magam sem tudok ellenállni, de hiába az izgató marás a combomon, megkövetelem tőle, hogy fejezze be a süteményt. Segítek neki az időzítő bekapcsolásában, bár magam sem vagyok biztos benne, hogy mennyi értelme lesz... nem mintha számítana. Akkor már kevésbé érdekel - oké, szívesen enném le róla a folyós csokoládét, de mire ezt végiggondolom, a sütő ajtaja már a helyére csattan, ő pedig olyan ádázul fordul felém, hogy majdnem felnyögök. Épp csak egy pillanatra játszadozok vele, nem akarom és már nem is biztos, hogy képes lennék visszafogni, úgyhogy egyszerűen csak megdicsérem és felkínálom neki a jutalmat.
Halkan a csókba nyögök, ahogy szinte az ajkaimra veti magát, testemet szorosan az övének préselem egyik kezemmel a hajába túrva, másikkal benyúlva a pólója alá, hogy kedvemre érinthessem. Már csak ezért is könnyű dolga van, amikor hátradönt a pulton, nem is állok ellen, inkább újra az ajkaira nyögve hozzádörzsölöm magam az ágyékához, ami a mozdulat közben izgatóan nekem feszül. Elszakad egymástól az ajkunk, nem mintha hagyna időt ennek megbánására, mert máris visszatért oda, ahol elkezdett megőrjíteni, mielőtt elment - csak azt remélem, most már nem fog tudni megállni. Ujjaim megszorulnak a hajában - merthogy ott maradtak -, másik kezemmel felfelé nyúlva kapaszkodok meg a pult távolabbi szélében, felsőtestem finom ívbe feszítve kínálom fel magam neki, elégedett sóhajokkal és nyögésekkel élvezve, ahogy felszabadított melleimet kényezteti minden visszafogottság nélkül. A légzésem hamar sűrűsödni kezd, megborzongok és libabőrössé válok minden érintéstől, szívástól, a fogai karcolásától, és mire lejjebb halad a hasamra, már sajnálom, hogy távolabb került tőlem, mert legszívesebben újra nekidörgölőznék. Halk nyögéssel remegek meg a harapástól az oldalamon, vágytól ködös szemekkel nézek le rá, de ő már nyúl is értem, hogy áthelyezzen. Hamar a hasamon találom magam a pultra dőlve, vagyis inkább azon fekve, hogy aztán zihálva, csillogó szemekkel nézzek fel rá, amikor kissé oldalra fordít.
– Igen... – sóhajtom elégedetten, megborzongok a kéjes várakozástól, amikor meghallom az öve csilingelését. – Pontosan erre – nyalom meg az ajkaimat, és nem is kell sokáig várnom, hogy megérezzem a farkát a tökéletes helyen, arra meg még annyit sem, hogy elmerüljön a testemben. Nem ütközik akadályba, lényegében azóta vágytam rá, amióta felültetett a hálóban, és az előző heves pillanatokkal bőven eléggé felajzott ahhoz, hogy a testem forrón és nedvesen fogadhassa, ugyanolyan felszabadultsággal, mint amilyen megkönnyebbüléssel én nyögök fel hangosan az érzésre. Még a szemeimet is becsukom, hogy méltán kiélvezhessem az azonnal felvett heves iramot, elnyílt ajkaimon keresztül adva hangot is az élvezetemnek. Még csak ellen sem kell tartanom, mert megteszi helyettem a pult; nincs más dolgom, mint a kéjes, felszabadító érzést élvezni. Valamennyire alul levő kezemmel ismét a pult másik végébe kapaszkodok, de szerencsére nem roppantom el azt a nagy átélésben.
– Ennyire felhúztalak? Ennyire meg akartál már dugni? – nyöszörgöm kéjesen, miután kellően kiélveztem a kezdeti pillanatokat és már képes vagyok ki is nyitni a szemeimet, hogy a kéj ködén át őt nézzem. Azzal a karommal, amelyre épp rászorít, hátranyúlok, hogy a pólóját felgyűrve a bőrére marhassak, miközben meg-megvonaglok a kéjtől, és egy-egy erőteljesebb érkezésétől még intenzívebb nyögések törnek fel a torkomból.
– Pedig mielőtt elmentél, még nem akartad ilyen könnyen adni a farkadat... – feszítem tovább a húrt zihálva, és amikor a farkát emlegetem, meg is szorítom körülötte az izmaimat, ha esetleg nem tudná, mire gondolok. Rettenetesen élvezem, hogy most én játszhatok vele, de ahogy őt ismerem, hamarosan nem maradnak majd értelmes gondolataim... úgyhogy ki kell használni az időt, amim még van.

Axel & Aviva

there will be days we’re apart
and I’ll long for you
the nights will grow heavy
and dark in solitude
but when we collide we explode in the sky
two stars, we’ll block out the view

Lehet, hogy arányaiban egy ici-picit messzire megyek az ő gonoszkodásához képest, de az istenek látják a lelkem, minden egyes pillanatát élvezem. Nem azért, mert annyira szeretném őt kínozni, bár... de, ilyen értelemben határozottan. Úgy vagyok vele, hogy akkor legyen ez most egyszerre revans az összes eddigi játszadozásáért, mert bizony mindent bevetek. Imádom az összes apró kis reakciót, a jeleket, amik arra utalnak, hogy néha teljesen újra kell indítania a fejében a dolgokat - mint például amikor elveszik a tekintete a dekoltázsomban -, és még azt a kis házsártos mormogást is, amikor erősebb keverésre ösztökélem. Már szinte a nyelvemen van, hogy tudom, de egyelőre inkább csak sóhajtok egy kicsit és csak elképzelem.
Olyan erőteljesen reagál az érintésemre, hogy az ajkamba kell harapnom, és talán ezért sem közvetlenül kóstolok végül. Megtehetném, hogy jó szokásomhoz híven csak az ő agyát húzzam a látvánnyal, de ennél egy kicsit már én is többet szeretnék, ezért megteremtem a lehetőséget, hogy az ajkáról csókolhassam le a finomságot. Kellemesen megborzongok az érintésétől a combomon, aztán újra, ahogy ujjai vágyakozón a bőrömbe mélyednek, felszusszanva csókolom még egy pillanattal tovább a szűkségesnél. Mindjárt, mindjárt, nyugtatom saját magam, inkább neki adva még egy instrukciót, ami nehezen jut át a szűrőin. Elmosolyodom, ahogy megismétli a szót, mint akinek fogalma sincs annak jelentéséről, bár ahogy a tekintete bejárja a testem, azt hiszem, valami fogalma mégis lehet. Végül aztán csak megtalálja a sütiformákat is, és esküszöm büszke vagyok rá, mert minden akadályoztatás ellenére sikerül beleügyeskednie a masszát a formákba. A kérdésére újfent elmosolyodom.
– Igen... be – adom meg neki a választ, és míg ő megfogja a tálcát, amin a formák vannak, én lecsusszanok a pultról, hogy beprogramozzam a sütőt az előírt nyolc percre... bár, őszintén fogalmam sincs, nem fognak-e odabent szénné égni azok a sütemények, időzítő ide vagy oda. Majd meglátjuk. Visszaülök a helyemre, az előző pozíciómba, figyelem, ahogy beteszi a tálcát a sütőbe, és már ahogy felém fordul, csábítóan mosolygok rá.
– Nagyon ügyes voltál... – dorombolom halkan. Megmozdul a lábam, ahogy felém lép, egy pillanatra meg is áll a levegőben, mintha csak megint meg akarnám állítani, de végül nem teszek semmi ilyesmit, csak egy kecses mozdulattal leteszem azt a lábamat is a pult felületére, hívogató helyet hagyva neki köztük.
– Most már elveheted a jutalmadat – súgom oda, ha elfoglalta méltó helyét, és már hajolok is az ajkaira, hogy az előző kis kóstolásos csókot kibővíthessük, miközben lábaimmal szorosabban fogom közre a testét, még közelebb húzva magam hozzá a pulton.

Axel & Aviva

there will be days we’re apart
and I’ll long for you
the nights will grow heavy
and dark in solitude
but when we collide we explode in the sky
two stars, we’ll block out the view

Persze az utolsó pillanatig nem lehetek biztos abban, hogy követni fogjuk-e a tervemet. Igazából hazugság lenne azt állítani, hogy ellenállásba ütközne, ha határozottabbra venné a figurát és csakazértis elvenné, amire vágyik, hiszen végső soron ugyanazt akarjuk... mégis annak örülök igazán, amikor belemegy a játékba, egy apró próbálkozás után elfogadva a sorsát. Akármilyen izgató is volt a reakciója a megjelenésemre, aztán erre a jelenetre is, a rekedt hangja, az egyértelmű vágya, akármennyire is csábít a gondolat, hogy egyszerűen csak feldobjon a pultra és bepótoljuk, ami kimaradt, így lesz az igazi a játék.
Képtelen vagyok visszatartani a mosolyomat, amikor odalép az előkészített hozzávalókhoz és láthatóan fogalma sincs, mi tévő legyen. Megkockáztatom, hogy ezekben a pillanatokban ha megkérdezném tőle, melyik országban vagyunk, gondolkoznia kellene egy kicsit a válaszon. Köszörüli a torkát, az orrnyergét masszírozza, úgy tesz, mint aki még tud olvasni - pedig nagyon is emlékezetes volt, amikor ezt az étlappal sem tudta már megtenni a randinkon -, én pedig minden percét élvezem ennek. Csak azon kell küzdenem, hogy el ne nevessem magam, mert a feladatomra kell koncentrálnom: ígéretemhez híven felügyelem őt, körbejárom, áttekintek a karja mellett, elégedetten hümmögök egy kicsit, bekapcsolom a sütőt, aztán megkerülöm a pultot, hogy meg tudjak állni vele szemben. Újra a pultra könyökölök, tökéletes rálátást biztosítva a dekoltázsomra, és önzetlen segítség lévén a tojásokat én öntöm bele a kis tálból a masszába.
– Szerintem elkezdheted keverni – duruzsolom neki a szemeibe pillantva. Megvárom, míg nekiáll, egy kicsit még úgy maradok, aztán újra átsétálok az ő oldalára. Közvetlenül mellette állok meg, háttal a pultnak, hogy aztán egy könnyed mozdulattal felhúzzam a fenekemet a pultra. Egy kecses mozdulattal keresztbe teszem a lábaimat és kicsit közelebb hajolok a tálhoz.
– Egy kicsit csináld erősebben, ha el akarod érni a kellő hatást – dorombolom halkan, csábítóan mosolyogva rá. Ha megteszi, elégedetten hümmögök egy kicsit, és egy perc múlva finoman a karjára simítok, hogy megállítsam. Ujjaim finom simítással kúsznak el a kézfejéig, ahol aztán a mutatóujjamat finoman belemártom a csokis masszába.
– A te ízlésedben bízom – vezetem ujjamat az ajkaihoz, de ha le is nyalja onnan a finomságot, szándékosan összekenem vele az alsóajkát is, hogy aztán közelebb hajolva lecsókolhassam azt onnan.
– Mmmm – nyalom meg a saját ajkamat elégedetten, miközben a szemeibe pillantok. – Nagyon finom. Már csak be kéne tölteni a formákba... – hajolok ismét hátrébb, kényelmesen hátratámaszkodva a pulton, míg őt figyelem.

Axel & Aviva

there will be days we’re apart
and I’ll long for you
the nights will grow heavy
and dark in solitude
but when we collide we explode in the sky
two stars, we’ll block out the view

Az aljas kis akciója nem marad majd megtorlás nélkül, de azt hiszem, ő is épp eléggé ismer már ahhoz, hogy tudja ezt. A pontos tervet persze nem tudhatja, az nekem is csak lassan, lépésről lépesre áll össze kerek egésszé a fejemben, de nem baj, ez így lesz tökéletes. Van is időm mindent előkészíteni - magamat is -, és mivel "szemmel" tudom tartani, pontosan tudom, mikorra kell készen állnom.
A szokásoktól eltérően nem megyek elé az ajtóba, de ha ez meg is lepi, tudom, hogy utána még kellemesebb lesz a meglepetés. Érzem is magamon a tekintetét, de megvárom, hogz kinézelődje magát, csak azután egyenesedek fel. Az ing így lejjebb csúszik ugyan - előre kellett dőlnöm, hogy csak a fenekemig takarjon -, de én közben már fordulok is, hogy ne maradjon látnivaló nélkül. Elégedett, gonosz kis mosolyra húzom az ajkaimat a reakcióját látva, de nem kell aggódnia, megvárom, míg magához tér. Utána persze már ő is mosolyog, mert azt hiszi, már nyert is, pedig ó, dehogy... Még nem. Látom az epret a kezében és el is mosolyodom rajta, mert elég sok minden eszembe jut, de ezzel még nem tud kizökkenteni. Ahogy felém lép, én elhátrálok, sőt, leengedve a kezeimet előbb érek arra a pontra, ahol nyilván sarokba akart volna szorítani. Az így beálló távolságot kihasználva kitámasztok a kezeimmel oldalt, majd egyik lábamat könnyedén felemelem, hogy a magassarkú orrát a testének támasztva állítsam meg. Persze nem vagyok durva, nem rúgom meg.
– Nem – közlöm vele egyszerűen, ajkaimra pedig visszaköltözik a mosoly. – Te fogsz sütögetni, miközben én ebben felügyelem a munkádat – mondom ki az ítéletet, miközben a cipő orrát lassú mozdulattal lejjebb csúsztatom a szegycsontja aljától a hasán át egészen a nadrágja vonaláig. Követem a szemeimmel a mozdulatot, hiszen van ott valami (sok minden), amire magam is vágyom, de ha ő egyszer megvonta magát tőlem, akkor én most viszonzom a szívességet.
– Jobb lesz, ha munkához lát, Bergström hadnagy, különben nem fog tudni enni a desszertből – dorombolom neki, egyértelművé téve, hogy az egyik desszert szükséges lesz a másikhoz... ugyanis nem engedem közelebb magamhoz egyetlen centiméterrel sem. Most az én szabályaim szerint kell játszania, és ha ezt elfogadja, állammal a pult felé bökök, ahol ott várják a hozzávalók, amiket lényegében már csak össze kell kevernie. De persze én közben nem fogom megkönnyíteni a dolgát.