Axel & Aviva

Nem kérdés számomra, hogy mit szeretnék csinálni, mit szeretnék neki adni, ezúttal tisztán csak adni. Az sem tud ettől eltántorítani, hogy érintéseivel még az előző katarzist követően is képes fellobbantani bennem a vágyat arra, hogy ismét érezhessem; ez most nem érdekes. Letérdelek elé, és amikor meglátom a szemeiben azt a mély vágyakozást, miközben még bele sem kezdtünk semmibe, csak még elégedettebb vagyok a döntésemmel. Én is akarom ezt, de látva, milyen hatással van rá már a puszta gondolat is, ez a vágy csak még erősebbé válik bennem. Nem is váratom sokáig, amint ujjai az arcomról a tarkómra kúsznak és maga felé húz, ujjaimat köré fonom, aztán az ajkaim közé fogadom. Sóhaja feltüzel, eleinte csak a tarkómra simuló kezével ösztönöz lassú tempóra, így saját belátásom szerint tudok cselekedni, de azért gondoskodom róla, hogy ez se okozzon neki kevesebb örömöt. Mire a csípőjét is megmozdítja, bár könnyedén tudom őt mélyen a torkomra engedni, és az, hogy ő is belemozdul, elégedett hangokat csal elő belőlem, körmeim bátorítóan mélyednek a csípőjébe, és amikor meghallom halk nyögését, én is megborzongok. Másik tenyerem felcsúsztatom a felsőtestén, izzó szemekkel figyelem őt, ahogy ködös tekintettel, zihálva veszi el, amire szüksége van, hajamba markoló ujjai érzésére felnyögök, körmeim végigkarcolják a hasát, és amikor ő válaszul a becenevemet nyögi kéjesen, még erősebb borzongás fut végig a gerincem mentén. Rettentően izgató az egész helyzet, most mégsem gondolok magamra, csak magamba iszom a látványt és azt élvezem, ahogy ő élvezi ki a helyzetet. Amikor látom rajta, hogy közeledni kezd ahhoz a bizonyos határhoz, nyelvemmel és ajkaimmal is még jobban rásegítek az érzésre, hangos nyögésére megremegek, szemeimet nem veszem le róla, az arcára és a szemeibe kiülő kéjes gyönyör minden pillanatát elraktározom magamban, miközben hagyom, hogy teljesen a torkomra engedje magát, míg átvág rajta az érzés. Szuszogva figyelem az arcát, amikor pedig csillapodik benne a gyönyör és enyhül szorítása a tarkómon, kihúzza férfiasságát a számból. Látom, hogyan villannak meg a szemei, amikor nyelek egyet, én pedig elégedett pillantással nézek rá, ajkaimat is megnyalva. Rá kell jönnöm, hogy kevés ennél szebb látványt tudnék mondani, mint most az, ahogy mély levegőket véve ül az ágy szélén és hálásan, szerelemesen, kielégülten néz rám. Ujjaim finoman simítják a combját, fáradt mosolyára válaszul én is rámosolygok, aztán ahogy magához ölel, engedelmesen simulok a karjaiba, meleg testéhez bújva. Kellemesen libabőrössé válok a simogatástól a hátamon, még csak szexuális töltet sem kell ahhoz, hogy minden apró érintésével hatással legyen rám. Hangjának rekedt tónusa megmosolyogtat, elhúzódva tőle simítok az arcára, fürdésre invitálva őt, de amit mond, az újra kellemes borzongásra készteti a testem az emlékek miatt.
– Pedig nagyon alapos voltál – jegyzem meg egy huncut pillantással, de aztán inkább fel is kelek és magammal húzom őt, mert ha sokat beszélünk erről, a testemben túl elevenek lesznek az emlékek. Csak most jut el a tudatomig, hogy a mézescsupor megnevezés egészen új értelmezést kapott ma este... de aztán gyorsan el is hessegetem a gondolatot.
Ahogy beérünk a fürdőbe megállít, mosolyogva figyelem az arcát, amikor ujjai puhán a nyakamra simítanak, majd két kézzel, óvatosan szétszakítja a selymet, megszabadítva a béklyótól. Ugyanígy jár el a csuklóimra csomózott szalagokkal is, mosolyom kiszélesedik és ellágyul, amikor megcsókolja a kidörzsölt részeket.
– Minden nyomot szeretek, amit rajtam hagysz – pillantok rá sanda mosollyal. Emlékeim szerint a nyakamat is legalább két helyen kiszívta és láttam az ujjai nyomát a combomon, de el sem tudnék képzelni magamon ennél szebb mintázatot. Hagyom magam beterelni a fürdőbe, odalépek a csaphoz, hogy megengedjem a vizet a falra szerelt zuhanyrózsából, de ahogy elkezdem beállítani a hőmérsékletet, már érzem is magamon a kezeit, a hátamhoz simuló testét, ajkait a vállamon. Elmosolyodva döntöm a fejem az övéhez, nem állítom túl forróra a vizet, hogy neki is jó legyen, a teste melege egyébként is ott van még kiegészítésnek. A kérdését hallva halkan elnevetem magam.
– Hány percig is voltam kiütve? – sandítok rá a vállam felett, kérdéssel válaszolva meg az övét, mielőtt megfordulnék a karjaiban. Kezeimmel felsimítok a mellkasán, élvezve meleg, nedves bőrének érintését. – Egészségtelenül erőteljes hatással vagy rám, szerintem nem létezik az a helyzet, amiben ne tudnálak megkívánni, ha úgy érsz hozzám vagy csókolsz meg – vallom be egy kis mosollyal, megmagyarázva, hogy miért tudott rám mégis egyértelműen hatást gyakorolni az előbb, miközben hátrasimítom a haját a homlokából. Magamba iszom a látványt, ahogy a vízcseppek végigcsorognak az arcán, felidézve bennem megannyi ehhez kapcsolódó emléket, amitől megmelegszik a mellkasom. – Ha most úgy döntenél, hogy nekinyomsz a falnak, valószínűleg egy pillanatnyi ellenkezést sem tapasztalnál, de lehet, hogy utána kézben kellene visszavinned az ágyra és reggelig magamhoz sem térnék – teszem hozzá kuncogva.
Amikor hozzám hajol, kezeimet a nyaka köré fonom, testemmel az övéhez simulva viszonzom finom, lassú csókját. A víz kellemesen langyosan csorog ránk, még selymesebbé téve az érzést, ahogy a bőrünk összesimul, és én boldogan veszek el hosszú pillanatokra ebben az érzésben, ajkai simogatásában, nyelvünk lassú táncában, a csókja ízében. Ha rajtam múlik, nem is engedem el egyhamar, amikor pedig mégis, még adózok egy kicsit a látványának, míg mosolyogva újra kisimítom a haját a homlokából. Utána a kezembe veszem a tusfürdőt - hacsak nem hozott magának sajátot, ami biztosan feltűnik, én sem tudok férfi tusfürdővel szolgálni, bár én sem használok túlságosan erős vagy parfümös illatút -, aztán a délutánhoz hasonlóan kihasználom a lehetőséget, hogy megfürdessem őt. Beszappanozom a bőrét, gondosan ott habosítva azt fel, ahol nem érnék érzékeny területekhez, aztán pedig kiélvezek minden pillanatot, amit a teste érintésével és simogatásával tölthetek. Nem feledkezem meg azokról a részekről, ahol már biztosan emlékszem rá, hogy nagyon érzékenyek neki, ott csak egyszer simítom végig és azt is csak finoman, amennyire szükséges; kiélem az érintésére való éhségemet mindenhol máshol. Gondosan leöblítem róla a habot, de nem tudok ellenállni annak, hogy finoman meg ne csókoljam nedves vállát, mellkasát, ahogy szabaddá válnak. Mindig rá kell jönnöm, hogy a belőle sosem elég fogalma többszörösen értelmezhető, amikor róla van szó.

Axel & Aviva

Nem teljesen jut el az agyamig, ahogy az ágyra helyez, de amikor érzékeim ismét kezdik felfogni a valóságot, annál intenzívebben szívom magamba a látványát, az érintését, a közelségét, a csókját. A testemben nem enyhült a kínzó forróság, a feszültség, a megváltás utáni elkeseredett vágyakozás, de ettől még ugyanúgy adózom neki. Puhatolózó érintésemet nem engedi ugyan, de ezúttal én sem feszegetem már a határokat; egyébként sem lenne rá lehetőségem. Elmerül bennem, látványa már ennyitől elmosódik előttem, aztán jóformán csípője egyetlen mozdulatával megadja nekem azt a megkönnyebbülést, amire már ki tudja, mióta vágyott a testem olyan vadul és fájón. Az érzés katartikus, az eufória köde olyan vastagon üli meg a fejemet, hogy ismét teljesen elveszítem a valóságot, ezúttal talán hosszabb időre is.
Elmém haloványan érzékeli az érintését, a finom simításokat, de amikor visszatérek a jelenbe, ez nem tűnik elégnek. Felé fordulok, ismét fókuszálni és látni képes szemeim magukba isszák a látványát, csillogó szemeit, szeretett vonásait, az arcára kiüli halovány, kérdő mosolyt. Bizonytalannak tűnik, talán attól fél, amitől a fürdőben is korábban, pedig nem is tévedhetne ennél nagyobbat, és ezt hamarosan bizonyítom is számára. Nem szólalok meg, érintésemmel és csókommal mondok el neki mindent, simogató tenyere a derekamon át a hátamra csúszik, míg én a hajába túrok. Forrón, szenvedéllyel csókolom, érzem a viszonzásból, hallom a szuszogásából, hogy hatással vagyok rá, és nekem nem is kell ennél több. A hátára nyomom, fölé mászok, de fel is húzom magammal ülő helyzetbe, hogy kényelmesebben érinthessem. Megborzongok az érintésére, még ennyi minden után is képes rám olyan hatással lenni, hogy ha nem lennének más irányú terveim, biztosan rá tudna venni egy utolsó utáni teljesítésre. Nem osztok meg vele részleteket, csak forrón suttogok ajkaira, sóhajára és a bőrömbe mélyedő ujjak érzésére ismét végigfut rajtam a hideg. Bizonytalan kérdésére megcsillannak a szemeim és elmosolyodom, de a választ ismét nem szavakkal adom meg neki. Ajkaimmal, nyelvemmel, fogammal fedezem fel magamnak a puha, illatos bőrt a nyakán, ujjaim a felsőtestét járják be, élvezem minden apró reakcióját, mintha csak ő érintene engem hasonlóan. Halkan nyögök a bőrére, amikor a csípőmre fogva magához dörzsöl, még mindig nagyon érzékenynek érzem magam és ez az apró mozdulat is elég lenne ahhoz, hogy meggondoljam magam, kiegészítve a tudattal, hogy mennyire kíván, de szerencsére az előző elhatározásom elég szilárd volt. Elégszer szólt már rólam ez a nap, most végre szeretnék én is csak adni.
Felállok az ágyról, magam után húzom őt is, testünk szorosan, forrón simul össze, és bár a terveimen nem változtatok, ezt mindenképpen kiélvezem. A csókja íze ugyanúgy megrészegít, de nem sajnálom az időt arra sem, hogy apró harapásokkal kényeztessem, az erre adott reakcióitól pedig megborzongok. Kezemmel kényeztetem, élvezettel hallgatom mélyülő és sűrűsödő lélegzetét, amikor pedig a fenekembe markol, halkan a bőrére sóhajtok. Nehezen, de kitartok eredeti elhatározásom mellett, kérdésére sokatmondó mosoly költözik az arcomra, és látom rajta, hogy tényleg nem ugyanarra gondoltunk eddig.
Elé térdelek, hogy az üzenetem egyértelmű legyen. Ezúttal nem csak bevezetőnek akarom ezt, most csak én akarok neki adni, azt akarom, hogy anélkül élvezzen ki, hogy akár csak egy kicsit is rám kellene koncentrálnia. Látni akarom az élvezetet a szemeiben és az arcán, hallani a zihálását, a nyögéseit, ujjait érezni a hajamban. Halk nyögésével már akkor megakadályoz, amikor nyelvem még csak a forró bőrt érinti a csípőjén, én pedig felnézek rá, tudatva vele, hogy az övé az irányítás. Hüvelykujja az alsóajkamra simít, az érintés borzongatóan érzéki, ajkaim elnyílnak kissé, de nem engedem el a pillantását sem közben. Keze végigsimít az arcomon, hátra a tarkómig, és amikor finoman maga felé húz, értem az üzenetet. Az érintése egyelőre csak ösztönző, ezért addig saját belátásom szerint teszek, míg balomat a csípőjére simítom, addig jobbommal újra a markomba veszem őt, így fogadva az ajkaim közé. Hagyom, hogy a ritmust ő diktálja a kezével, de minden másra én figyelek oda, ajkaim szorosan ölelik körbe és szívják meg finoman minden mozdulatnál, nyelvem forrón simítja a számban, miközben élvezettel hallgatom a zihálását és az élvezet hangjait. Egyre jobban elengedi magát, és amikor mélyebb mozdulatokra sarkall, leveszem róla a kezem, felsimítva vele a felsőtestén. Szemeimet ráemelem, izzó tekintettel figyelem, ahogy engem néz, kéjvágytól ködös pillantása szinte megbabonáz. Elégedett hangot adok ki, amikor már a csípőjével is belemozdul, bal kezem körmei belemélyednek a bőrébe, mintha csak bátorítani akarnám, és amikor még inkább elveszti az eszét, a hajamba markolja követelve még többet, halkan felnyögök körülötte. Jobbom ujjai a bőrébe mélyednek finoman, hegeit kikerülve karmolom végig a hasát, miközben hagyom, hogy kedvére mozduljon vagy épp szorítson mélyen magára. Hallom az élvezet hangjain és látom a tekintetén, hogy mikor kezd el közeledni, örülök, hogy meg sem fordul a fejében, hogy nem akarnám, hogy így fejezze be. Le sem veszem róla a szemeimet, szinte nem is pislogok, nyelvem intenzívebben masszírozza a szám forróágában, nem túl erősen, de hatásosabban szívom meg, és amikor látom, hogy át fog lendülni a határon, hagyom, hogy hosszan tudjon teljesen elmerülni és el tudjon élvezni. Szemeim magukba isszák a látványát, nyögése végigborzongatja a gerincemet, körmeim a bőrébe mélyednek, miközben átvág rajta a gyönyör. Ujjaim csitítón simítják a hasát és a csípőjét, amikor már csak zihál, és miután alábbhagyott benne az érzés intenzitása és kihúzza magát a számból, nyelvemmel és ajkaimmal tisztítom meg a mozdulat közben, mielőtt lenyelném az élvezetét.
Megnyalom az ajkaimat, miközben ő megsimogatja a fejem, szemeim még mindig őt figyelik, élvezettel nézem, milyen hatással voltam rá. Mellkasa hevesen emelkedik és süllyed, mintha meg sem tudnak szólalni, de a pillantása mindent elmond. Elmosolyodom, elégedetten, szerelmesen, mintha csak engem elégítettünk volna ki az előbb, és nekem fel is ér azzal. Közelebb húzódom hozzá, ujjaim végigsimítják a combjait, de csak finoman, levezetve neki az iménti pillanatokat. Engedelmesen simulok a karjaiba, amikor magához húz, egyik kezemmel finoman túrok bele nedves hajába, másik tenyeremet a hátára simítom, miközben orommal végigsimítom a bőrt a nyaka és a válla találkozásánál. Finoman csókolom ott meg a bőrét, mielőtt arcomat belefúrnám a nyakába, mély levegőt véve szívom magamba az illatát, és egy hosszú pillanatra csak elveszek ott, az ölelésében, enyémhez simuló teste érzetében, az illatában.
– Szeretlek – mormolom a nyaka bőrébe lehunyt szemekkel. Még egy kicsit így maradok, hagyom, hogy átjárjon ez az érzés is az iménti pusztító vágy után, aztán lassan elhúzódok tőle. Kibújik a kezem a hajából, hogy mosolyogva végigsimíthassak vele az arcán, csillogó szemeit figyelve.
– Akarsz fürdeni? – kérdezem aztán. Sikerült alaposan megizzasztanunk egymást - ismét -, szóval ha beleegyezik, kézen fogva húzom magammal a fürdőbe, ha már én nem tudom őt szó szerint magammal vinni, mint ő egyszer a yachton. Az emlék hatására elmosolyodom, de most nagyvonalúan megelégszem a keze érzésével is az ujjaim között.

Axel & Aviva

A büntetésem olyan erőteljesen érik be, amilyenre azt hiszem én sem számítok. Kíméletlenül gyötri meg a testem, újra és újra elhajszolva arra a bizonyos határra, hogy aztán megvonja tőlem a katarzist, és ezen nem segít sem kérlelés, sem könyörgés. Mégsem vagyok képes azt mondani, hogy hagyja abba, mert ennél is szörnyűbbnek tűnik a gondolat, hogy egyáltalán ne érjen hozzám, de ha lehet, ezzel csak még mélyebbre ásom magamnak a gödröt. A testem tehetetlenül reszket a kezei között, már neki kell megtartania, mert a lábaim nem is bírnának el, de még ekkor sem hagyja abba, addig kínoz, míg teljesen el nem veszítem a valóságot, hogy a végén már a nyögéseim is elhaljanak, mintha tényleg küzdenem kellene azért, hogy egyáltalán jelen maradjak. A kérdését alig fogom fel és értelmes választ kinyögni is képtelen vagyok, de abból ítélve, hogy nem teszi fel újra, ez is kielégítő válasz lehet számára. A kínzás abbamarad, halványan érzékelem, hogy az öv szorítása eltűnik a kezeimről, de a testem túl sok energiát fektet éppen abba, hogy próbálja fenntartani magát, leküzdeni azt a folyamat, feszült, égető lüktetést, ami már teljesen ráült az agyamra. Könnyebb dolga van most, hogy nem kell felkészülnie újabb és újabb támadásokra az érzékeim ellen, egy kis ideig még tehetetlenül remegve, zihálva feküdni vagyok csak képes, de aztán a szemeim elkezdenek fókuszálni és lassan felfogom a történéseket. Tekintetem találkozik Axel sötéten csillogó szemeivel, a lélegzetem ismerősen akad el a látványától, ahogy felettem támaszkodik, és amikor lábaim között leengedi magát, majd hozzám hajolva megcsókol, már ezt is valódi katarzisként élem meg. Halkan felnyögve viszonzom a csókot, ajkaim elkínzott szenvedéllyel forrnak az övéire, nyelvem csillapíthatatlan éhséggel keresi az övét, úgy veszek el az érzésben, mintha napokig szomjaztam volna a sivatagban és ő lenne a friss víz. A testem már az egyszerű simogatásra is érzékenyen reagál, mindenhol libabőrös leszek és finoman remegek meg ennyitől is. Amikor elengedi az ajkaimat, hagyom magam elveszni a szemeiben, jobb kezem felemelkedik a takaróról, ujjaim óvatosan, tapogatózva érintik meg mellettem támaszkodó kézfejét, és csak akkor merészkednek feljebb, ha nem fejezi ki nemtetszését vagy fogja le a kezem, de még akkor sem veszek el sokat, csak puhán érintem forró bőrét. Egyébként is eltompul minden más érzés, amikor egyetlen mozdulattal mélyen a testembe merül, az eddig feszülten a katarzist kereső összes érzékem szinte felrobban, olyan erőteljes remegés fut végig rajtam, mint még talán soha. A lélegzetem elakad, és ahogy megmozdul a csípője, ívbe feszülő háttal préselem magam neki, felkiáltva a megkönnyebbüléstől, a megváltástól. A szemeim előtt összefolyik a világ, ha nem fogta le a kezeim, vakon marok bele a karjába és balom is felemelkedve kap utána, mintha csak belé akarnék kapaszkodni a katarzis közben. A gyönyör erőteljes lüktetéssel vág végig az egész testemen, combjaim összeszorulnak a csípője körül, és az érzés hosszan eltart, hogy aztán szinte teljesen elernyedve adózzak egy kicsit a testem és az elmém pihentetésének is.
Nem tudom, mennyi idő múlva kapcsolódok vissza a valóság fonalára, leginkább azt dolgozom csak fel, hogy a szívverésem még mindig nem teljesen normális, a légzésem viszont nyugodtabb, és a fejem is tiszta. Ez utóbbit rögtön ki is használom, szemeim azonnal Axelt keresik, és ha reményeim beválnak és meg is találom magam mellett, akkor most tiszta fejjel is hagyok magamnak időt, hogy magamba igyam a látványát. Odafordulok hozzá, nem kell megkérdeznem, hogy mindketten részesei voltunk-e az előző pillanatoknak, mert érezném a bizonyítékát, így viszont katarzis ide vagy oda, számomra ez az este még a legkevésbé sincs befejezve. Egyelőre mégsem szólok semmit, tekintetem őt figyeli, miközben tenyerem lassan felsimít a mellkasán, majd onnan továbbvándorol a nyakára, hogy aztán beletúrjak a hajába a tarkóján. Magamhoz vonom, szenvedélyesen, mélyen csókolom meg, és még a testemben érezhető kellemes tompaság sem tudna rávenni arra, hogy ennyiben hagyjam a dolgokat. A csók közben támaszkodok fel, már van bennem elég erő ahhoz, hogy megmozduljak; a vállánál fogva nyomom a hátára, lábamat átvetve a csípője felett, majd másik tenyerem az arcára simítva ösztökélem arra, hogy üljön fel, miközben én is felemelkedek az ölében ülve. A testem valószínűleg minden maradék energiáját meg akarja őrizni, de ez nem jelenti azt, hogy ne lennének módszereim a dolgok megfelelő lezárására.
– Ugye tudod, hogy nem szeretem a lezáratlan ügyeket? – mormolom az ajkaira, miután elengedtem őt, szemeim mélyen fürkészik az övéit. Nem érdekel, ha esetleg aggodalmát fejezi ki, hogy biztos van-e még bennem erő vagy akarat ehhez, tény, hogy az előbb valószínűleg sikerült elérnie nálam a maximumot, de részben ezért is vagyok hajthatatlan. És azért is, mert ha róla van szó, nem ismerem az önzőség fogalmát, sőt, kifejezetten taszít a lehetőség.
Ajkaim végigsimítják az arcát, hogy aztán forró csókkal találjam meg a nyaka érzékeny bőrét a füle alatt. Nyelvemmel is megkóstolom, miközben lejjebb is haladok, fogaimat finoman mélyesztem a puha bőrbe, eddig arcán nyugvó tenyerem mindeközben lejjebb simít a testére, hogy bejárja a mellkasát, a hasát, az oldalát, a bordái vonalát, szigorúan ügyelve azokra a területekre, amik elterelhetnék a figyelmét. Csak addig játszom ezt, amíg azt nem érzem, hogy a teste emlékeztetőt kap arról, mi többet kaphatna még, akkor elengedem, majd kimászok az öléből és felkelek az ágyról is, de a kezéért nyúlva rögtön felhúzom őt is magammal. Szorosan hozzásimulok, még egyszer magamhoz húzom egy forró csókra, miközben jobbommal végigsimítok a hasán lefelé, meg sem állva addig, míg ujjaimat szorosan a férfiassága köré tudom kulcsolni. Elégedett sóhajjal szakítom meg a csókot, fogaimat finoman mélyesztem az alsóajkába, mielőtt a mellkasára csókolnék és ott is finoman megharapnám, mintha csak mindenhol meg akarnám kóstolni. Közben megmozdítom rajta a kezem, de a csuklóm csak addig mozog, míg azt nem érzem vagy a tudtomra nem adja, hogy a továbbiak már csak felesleges kínzásnak számítanának. Akkor viszont elmosolyodom, lassan és csábítóan, aztán lassan térdre ereszkedem előtte, út közben gondosan elszórva csókjaimat a mellkasán, a hasán és a csípőjén. Nyelvemmel megkóstolom a bőrt is a csípőjén, aztán szemeimet felvezetem rá.
– Te vagy a főnök – dorombolom úgy, hogy forró lélegzetem őt érje, de nem teszek semmit, a kezébe adom az irányítást. Azt akarom, hogy kiélvezze, amit még elvehet tőlem.

Axel & Aviva

Számítottam a büntetésre, én magam idéztem elő és kértem, de az, amit a falnál művel velem, a végén már valóságos kínzásba megy át. A gyötrelem először még kellemes, amikor először áll meg a mozgással és vonja meg tőlem a gyönyört, azt még el tudom viselni, bár az a viszketés a bőröm alatt frusztráló, erős tudok maradni. A sokadik alkalom után viszont már a lábaim is kezdik feladni a küzdelmet, ami ahelyett, hogy könyörületre sarkallná, csak azt idézi elő, hogy karjával átölel és megtart, hogy ne tudjak lejjebb csúszni. Kínlódva nyögöm a nevét, de válaszul csak kiszívja a nyakam, fogai a bőrömbe mélyednek, amitől tehetetlenül remegek meg, a testem lüktetve követeli a megváltást, de nem kapom meg. Hallom a hangján, hogy ő nagyon is élvezi ezt az egészet, de amikor már csak tehetetlen, folyamatos reszketésre vagyok képes és szinte fáj minden mozdulata, annyira érzékennyé tett, könyörögni kezdek neki. Megáll, ami most egy pillanatra megváltásnak érződik, de a fülemhez hajolva egyáltalán nem olyasmit mond, amire számítottam. A gondolataim már zavarosak, de még így is értem, hogy a két lehetőségem vagy a további tűrés, vagy az, hogy félbehagyunk mindent.
– Mit... ah... nem... – Összefüggéstelen sóhajok távoznak csak az ajkaimon, próbálom összeszedni magam, de az agyam már túlságosan tompa, az érzékeim viszont túl élesek, a testem tehetetlenül remeg és elképzelni sem tudom, melyik választás tűnik a rosszabbnak. Megfeszülök, felnyögök, mert bár meg sem mozdul, már ez olyan mértékű súrlódást kelt, ami túlérzékeny testrészeimet tovább kínozza. – Ne... ne hagyd abba – lehelem, de kétségbe ejt a gondolat, hogy tényleg ezt fogja tovább csinálni. – Kérlek... – fűzök hozzá még egy elhaló könyörgést.
Amikor egy kicsit hátrébb lép testemet kis szögben döntve előre a falnak, egy pillanatra elhiszem, hogy megesett rajtam a szíve. Újra megmozdul, a testem felkészül a katarzisra, férfiassága már kis híján a testembe merül... hogy aztán az utolsó pillanatban mégse hatoljon be, hanem tovább csússzon előre. Vadul reszketek meg, amikor erőteljesen végigsimítja a csiklómat, a nyögésem már-már inkább nyüszítésnek érződik, annyira elkínzott.
– Axel... – nyöszörgöm reszketve. Kezeim ökölbe szorulnak, a testem megfeszülve küzd, nem a szabadulásért, hanem azért, hogy kibírjam ezt az egészet,  de ő kíméletlenül mozdul újra és újra, elégedetten szuszogva, kegyelmet nem ismerve, mindig gondosan megállva, mire elérhetne a megváltás.
Egy idő után nem csak a számolás fonalát veszítem el, hanem a valóságot is. A testem nem bírja tovább az érzékeim ilyen szintű kínzását, az elmém félig kikapcsol, nem vagyok képes másra azon kívül, hogy a falnak támaszkodva próbáljam megtartani tehetetlenül remegő testemet. Már szinte fel sem fogom, ha újabb orgazmushoz közelítek, hogy ő ismét megtagadja tőlem, mert összefolyik az érzés azzal, hogy már jóformán fizikai fájdalommal jár minden egyes érintése, mivel a testem túl érzékennyé vált. Körmeim mélyen vájnak bele a saját húsomba, a nyögéseim elhalnak, vagy talán a hangom megy el, de az is lehet, hogy mindkettő. A suttogása, a hangja csak fáziskéséssel jut el hozzám, először egyáltalán nem is reagálok, a szemeim már szinte vakon pislognak, és amikor végül felfogom a szavait sem tudok értelmesen válaszolni. A testem automatikusan vonaglik meg a következő mozdulatára is, elnyílt ajkaimon elhaló nyögés csupán a szó, amit próbálok megfogalmazni, a szemeim könnyesek attól a folytonos belső feszültségtől, amit az eltelt ki tudja mennyi időben okozott a testemben. Tisztán látszik, hogy egy ideje már nem ebben a világban vagyok, de talán ennél egyértelműbb választ nem is kaphatott volna a kérdésére.

Axel & Aviva

Nincsenek kétségeim afelől, hogy még alaposan meg fogom bánni a merészségemet, hogy gondoskodni fog róla. Pimasz vagyok, de élvezem a hatást, amit kiváltok belőle, ahogy a falhoz szorít a saját testével, még ha most már a hátamhoz is simul forró bőre. A lélegzete simogat, és amit a farkával művel a combjaim között, az elveszi az eszem még úgy is, hogy gondosan ügyel arra, hogy ne csúszhasson a testembe. Majdnem sikerül elérnie, hogy ne figyeljek oda, de az utolsó pillanatban mentem a helyzetet, bosszús fújtatására akaratlanul is mosolyra görbül a szám sarka. Érzem megszoruló fogását a csuklóimon, aztán át is helyezi egyik ujját, de egyelőre nem tesz mást, ami gyanús, de az én figyelmem csak félig van ott. Túlságosan leköt, amit csinál, különösen, hogy ezután, amikor egyik alkalommal mozdulatával éppen végigsimít a csiklómon, ajkai megtalálják a nyakam és a vállam, nekem pedig egy pillanatra elgyengül a térdem is. Megremegve, felnyögve hunyom le a szemeimet, észre sem veszem, hogy engedek a szorításomon a falon, csak amikor ő azonnal mozdul, és mire felocsúdok a kéjes érzésből, már hátra is csavarja a kezeimet. Bosszúsan nyögök fel, megpróbálom kihúzni a kezeimet a szorításából, de vasmarokkal tart, aztán szinte kitépi a kezemből az övet, bár ebben a szögben nem sok esélyem lett volna azt megtartani. Ficergek egy kicsit, bár nincs sok helyem rá, és egyébként is hiába, mert az öv a kezeim köré tekeredik, aztán még a nyakamon logó szalagért is odanyúl, hogy annál fogva hátrébb húzza a fejem és tartson ott. Elégedetten fújja ki a levegőt, szinte félek a folytatástól, de csak folytatni kezdi a mozgást, és én először nem is tudom, mekkora baj lehet még ebből. Szabad keze a csípőmre fog, férfiassága újra előre, majd hátra csúszik. Halk nyögéseim újrakezdődnek, a lassú simogatással az őrületbe kerget, különösen, amikor előre nyúl, és a következő mozdulatánál azt érzem, hogy a farka minden eddiginél erősebben masszírozza végig a csiklómat, ettől pedig megvonaglik az egész testem és hangosabban nyögök fel. Kitartja ezeket a mozdulatokat, hamarosan már csak nyögdécselve, zihálva reszketek  teste alatt, de mielőtt még beleélhetném magam az érzésbe, megáll. Ajkaival és nyelvével kínzón ízleli végig a nyakam, fogai a bőrömbe mélyednek, frusztrált, elkínzott nyögéssel feszülök a testének, a csuklóimat fogó övnek. Tudom, hogy ezt ígérte, de akkor sem könnyű megélni.
És aztán folytatja. Nem tudom, meddig bírom, talán a harmadik vagy a negyedik ilyen után, amikor már csak reszketek és a térdeim is lassan felmondanák a szolgálatot, ha nem préselne a falhoz a testével, akkor érzem először, hogy ebbe tényleg bele fogok őrülni.
– Axel... – nyöszörgöm a nevét kínlódva, bár kötve hiszem, hogy meg fogja hatni. A testem lüktetve követeli a megváltást, a csiklóm már olyan érzékeny, hogy minden egyes érintés hatására megvonaglok, és egyre kevesebb időre van szükség, hogy az egyes szakaszok végén megtagadhassa tőlem a gyönyört. Nem tudom, mennyit fogok kibírni, már így is pusztító az érzés, még próbálok ugyan kitartani, de minden porcikám megveszik azért az érzésért.
– Kérlek! – nyögök fel elkínzottan, amikor a sokadik alkalom után is újrakezdi. Ekkorra már szinte fáj, annyira érzékeny vagyok, és ha nem hagyja abba a mozgást, az egész testemet megfeszítve próbálok ellenállni, mert úgy érzem, nem bírom tovább.
– Könyörgöm... nem... – bírom tovább, így hangozna a mondat, de elfúló nyögés lesz a vége. Már szinte az egész testem csak tehetetlenül reszket az övé alatt.

Axel & Aviva

Rendkívül elégedett vagyok a döntésemmel, tekintve a következményeket. Már az is elég lenne, hogy hagy olyan közel kerülni magához, hogy a bőrünk szinte összeérjen, de aztán először magához ránt, és amikor tovább húzom az agyát, egyenesen nekiprésel a falnak a saját testével. Az érzés minden, amit akartam, enyémnek szoruló teste, forró, nedves bőre megőrjít, csak úgy, mint ahogy egészen közelről rám néz. Megveszek a csókjáért, de beérem egy pimasz mozdulattal a nyelvemmel, és hallom a lélegzete változásán, hogy ez rá is hatással van. Tovább feszítem a húrt, keresem a határokat, és amikor megmozdítom a csípőmet, ő pedig ismét felmordul, megborzongok. Elengedi a lábamat, tudom, hogy most jön a válasz, és amikor a fal felé fordít , majd a nyakamnál fogva odaszorít és hátulról hozzám simul, kiszakad belőlem egy kéjes sóhaj. Tenyereim a falnak simulnak valamivel a fejem felett, megborzongok, amikor a fülembe suttog, ő is érezheti, ahogy finoman végigremeg a testem. Lélegzete égeti a fülemet és a nyakamat, csuklóimat a falra szorítja, és hamarosan megértem, miről beszélt, amikor érzem kemény férfiasságát a combjaim közé csúszni. Nem merül el bennem, csak édesen kínzó mozdulatokkal csúsztatja magát előre-hátra, olyan szilárdan szegezve a falhoz, hogy én se tudjam más szögben mozdítani a csípőmet, hogy ezt esetleg elősegítsem. Halkan felnyögök, amikor tőlem nedvesen eléri a testem legérzékenyebb pontját is, a testem finoman, a szorítás engedéséhez képest vonaglik meg az érzésre, ez pedig megismétlődik minden egyes alkalommal, amikor a mozdulattal eléri azt a pontot. A légzésem elmélyül és sűrűsödik, a forróság érezhetően kezd újra felkúszni a gerincem mentén, először észre sem veszem, amikor elkezd mesterkedni. Eddig is igyekeztem szilárdan tartani az övet a kezemben, és eleinte fel sem tűnik, miért akarhatja a csuklóimat más pontra helyezni a falon, túlságosan elveszik az eszemet az érzékeim, az, amit a combjaim között csinál, ahogy sűrű lélegzete a vállamat éri, és szinte már sikerül is neki egy keze alá terelni a csuklóimat, amikor észbe kapok. Szilárdan tapasztom tenyeremet a falra, erővel tartva ott a kezem, hogy ne végezhesse be, amit elkezdett, bár nem segít rajtam, hogy a testem újra és újra megremeg az övé és a fal között, mozgásával pedig továbbra is halk nyögéseket hajszol ki belőlem.
– Azt hittem... nem mocoroghatok – lehelem két sóhaj között. Igyekszem ellenállni és tartani magam, de nem könnyíti meg a dolgomat. Valószínűleg egy kis löket is elég lenne ahhoz, hogy elveszítsem a kontrollt egy pillanatra, még csak belém sem kellene hatolnia hozzá, elég ha csak megérint valahol az ajkaival, hogy az érzés hatására akaratlanul is megborzongva hunyjam le a szemem egy másodpercre, felsóhajtva az érzéstől és elengedve a szorítást a falon, így esélyt adva neki, hogy bevégezze azt, amit az imént elkezdett, és el tudja venni az övet. Megpróbálok ugyan rászorítani vagy utánakapni, de a testhelyzetünk miatt ő van előnyben, sokkal nagyobb a mozgástere, mint az enyém.

Axel & Aviva

Nagyon úgy tűnik, hogy végképp elhatározta: az őrületbe kerget, és én semmivel nem tudom lebeszélni erről, vagy épp meggyőzni az ellenkezőjéről. Nem hagyja, hogy tovább érintsem, aztán hamarosan megvonja tőlem a saját ujjait is, és hiába próbálom némi izgató tisztogatással rávenni, hogy értékelje újra, mit szeretne tenni velem. Aztán azt mondja, hozzam az övét, amitől a testem árulkodón borzong meg, de nem teszi szóvá. Hagyja, hogy tegyem, amire utasított, érzem magamon a tekintetét, pillantása perzseli a bőröm, és mire az övvel a kezemben visszatérek hozzá, már tudom, hogy nem fogom olyan könnyen adni magam, mint szeretné. Meglátjuk, meddig feszíthetem a húrt; az is tetszene-e neki ha nem vagyok annyira engedelmes. Az ágy szélén ül, ahogy besétálok, majd rám pillantva feláll és felém nyújtja a kezét, de nem lesz az olyan egyszerű. Megcsillannak a szemeim, ahogy odasétálok hozzá, és mivel nem állít meg hamarabb, végül olyan közel lépek hozzá, hogy a testünk szinte összeér. Merészen nézek fel a szemeibe, szemöldökét összevonva néz rám, tudom, hogy érti, mire megy ki a játék, de nem tud eltántorítani a szavaival sem. Élvezem, hogy ilyen közel van hozzám, érzem az illatát és a teste melegét, közvetlen közelről tudom szemlélni a szemeit, az arcát. Számítok rá, hogy megpróbálja majd elvenni az övet, a bőröm bizsereg, a gerincem mentén finom borzongás fut végig, ahogy a derekamnál fogva magához szorít - a bőre pedig végre össze is ér az enyémmel -, de még így is van elég lélekjelenlétem ahhoz, hogy míg szabad kezével megragadja az övet tartó csuklómat, én ugyancsak a másik kezemet használva átveszem azt a másik oldalra. A taktikám beválik, a szemei felvillannak, fújtatva fújja ki a levegőt, majd kezd határozottan hátrafelé terelni, és amikor a testével a falhoz présel, újra megborzongok. A bőre még nedves az előző iramtól, mégis forrón tapad az enyémhez, és el sem tudnék képzelni ennél jobb érzést jelen pillanatban. Elnyílt ajkakkal nézek fel rá, ahogy az államra fogva kényszerít, miközben ő bebizonyítja, hogy azért létezik még jobb érzés, amikor másik kezével a csípőjére húzza a lábam és hozzám szorítja magát. Az ajkaira sóhajtok, fenyegetésére végigborzong a gerincem, és bár nagyon is emlékszem az előző frusztrációra, a befejezetlenség érzésére, nem gondolhatja komolyan, hogy innen hátraarcot fogok csinálni. Sőt... mivel a pimaszságom ide juttatott, ha lehet, csak még bátrabb leszek ettől.
– Nem ez volt eddig is a terved? – mormolom az ajkaira, visszautalva előző szavaira, aztán nyelvemmel finoman, vágyakozva meg is nyalom az alsóajkát. Sok mindent megadnék azért, ha most megcsókolhatnám, de tudom, hogy nem engedné, ezért be kell érnem ilyen apróságokkal.
– Gyerünk, Axel – sóhajtok, miközben megmozdítom a csípőmet, izgatóan dörzsölve magam hozzá. – Mutasd meg, mit érdemlek... – nézek mélyen a szemeibe.

Axel & Aviva

A pillanat varázsa oda, és nem válik be az a taktikám sem, amivel próbálnám magamhoz visszaédesgetni. Amikor odahúz magához, minden akaraterőmre szükségem van, hogy ne csókoljam meg, de valahogy képes vagyok megállni a késztetést, még ha tovább frusztrál is. Legalább a kezemmel részben hozzáérhetek, miközben ujjait a testembe vezeti, a testem reakciói és a sóhajaim elárulnak, de ennek ellenére is próbálom enyhíteni őt, kezem megmozdul rajta, mintha csak győzködni akarnám, hogy nem lenne olyan rossz dolga, ha rám bízná magát.
A szavai nem engem igazolnak, csalódottan nyögök fel, amikor a kezemet is leveszi magáról, bár ujjai gyorsabb mozgatásával eltereli a figyelmem valamelyest a szavairól. Sóhajaim között is átszűrődik viszont az üzenet, már-már könyörgőn nézek rá a gondolattól is, hogy még ennél is jobban megvonná tőlem magát és az érintését, de mire valaszolhatnék a kérdésre - ami valószínűleg egyébként is költői volt -, már kihúzza belőlem az ujjait, és ahogy ajkaim elnyílnak, közéjük csúsztatja őket. A tisztogatási módszerem nem veszít a lelkességéből, nem úgy játszok az ujjaival, mintha csak az ujjai lennének a számban, szuszogva simítom őket a nyelvemmel és szívom meg őket finoman, közben végig a szemeibe nézve, azt remélve, hogy meggondolja magát, de újfent csalódnom kell.
Aztán megszólal, szóba hozva az övét, én pedig megborzongok. Lassú mozdulattal kelek fel az ágyról, mintha csak látni akarnám, hogy tényleg elenged-e, és ha így tesz, kimegyek a szobából - gondosan ügyelve rá, hogy ha engem figyel, ne szenvedjen hiányt a látvány tekintetében. Megtalálom a nadrágját a földön, kihúzom belőle az övet, de amikor visszatérek a szobába, csak a mozgásom kívánatosságára ügyelek. Odasétálok hozzá, amilyen közel csak engedi, az övet viszont a hátam mögött tartom a kezeimben és nem adom rögtön oda neki; ki akarok csikarni belőle még legalább néhány érintést, különben úgy érzem, meg fogok őrülni, mire végez velem.
– És most? – kérdezem halkan, szemeimmel őt figyelve.

Axel & Aviva

Annyira elveszek a történésekben, az érzésekben, a kéjben, hogy amikor megtörténik a baj, szinte fel sem fogom, hogy én idéztem azt elő, aztán pedig képtelen vagyok gondolkozni, mert az agyam egyetlen működő része éppen a testemben készülő orgazmusra koncentrál. Mire észbe kapok, ő már elenged, aztán teljesen le is száll rólam, a befejezetlenség okozta frusztrációt és némi csalódottságot hagyva csak hátra. Mögé mászok, megpróbálom visszaédesgetni magamhoz, látom, hogyan borzong meg az érzésre, mégis feláll, kibújva alóla, hogy aztán szembeforduljon velem. A nyakamon lévő szalaggal húzza közelebb magához a fejem, elmélyülő légzéssel nézek a szemeibe, amikor kezemet vágytól lüktető férfiasságára helyezi, ujjaim automatikusan fonják körbe, de egyelőre nem teszek mást.
– Akartál engem – sóhajtom az ajkaira, rettenetesen csábít a gondolat, hogy megcsókoljam, csak most, ilyen közel hozzá tudatosul bennem, hogy a csókját csak kevésszer élvezhettem eddig. Mégsem próbálkozom efféle merészséggel, csak a saját ajkaimat nyalom meg, hogy megnedvesítsem őket.
Szavaira megborzongok, a hasam már libabőrös, amikor hozzám ér, és ahogy ujjai elmerülnek a testemben, megremegve nyögök fel halkan. Lélegzete égeti az ajkaimat, ahogy az enyém az övét, minden önuralmamra szükségem van, hogy ne érjek hozzá.
– Csak ennyit akarsz tőlem? – suttogom rekedt hangon, próbálva sóhajokba fojtani a feltörni akaró nyögeseket ujjai mozgása nyomán. – Az izgat fel, ha engem kínzol? Másra nem használnál? – viszonzom mély pillantását. A testem ösztönös reakcióit nem tudom elrejteni előle,  de nem is akarom, ujjaim szorosan fonódnak férfiassága köré, bátrabban, mint eddig, felidézve néhány nagyon is kellemes mai emléket. Hacsak nem állít meg, megmozdítom rajta a kezem, nehéz eldöntenem, hogy halk nyögésem okai milyen arányban oszlanak el az ő és az én tevékenységem között.
– Mondd el, mit akarsz és engedd, hogy megtegyem – dorombolom tovább. Mivel a fejemet még mindig tartja a szalaggal, magamtól nem tudok tenni semmit, csak a kezeim szabadok, ki tudja, meddig.

Axel & Aviva

Nem túlzás azt mondani, hogy megkapom, amit akartam. Alig fejezem be a mondandómat, látom a szemeiben felvillanni azt, amire vágytam, hogy aztán rögtön utána tettekkel is bizonyítsa ezt. Kiéhezett állatként veti rám magát, olyan hevesen és keményen kezd el a magáévá tenni, mint még egyszer sem, és én minden pillanatát élvezem. Elveszek az érzésben, a látványában, a tudatban, hogy mit váltottam ki belőle, és amikor a pózon egy kicsit variálva elér a gyönyör, vad, kíméletlen mozgásával olyannyira elnyújtja azt, hogy szinte felér egy második orgazmussal. Megáll a mozgással, a látványa újra beleég az elmémbe, aztán ismét testhelyzetet vált, hogy utána ott folytassa, ahol nemrég abbahagyta. A csípőmet más szögbe igazítom, és amikor meghallom, hogyan mordul fel válaszul, megremegve nyögök fel pusztán a hangtól is. Fenntartja a tempót, és én hamarosan ismét érzem, hogy át fog lendíteni a határon, de annyira elveszi az eszemet, hogy fel sem fogom, milyen erősen kapaszkodok a szalagokba, míg el nem szakítom őket. Nem gondolkozom, nem tudok, az agyam már rég nem ezen a síkon mozog, főleg, hogy a testemen éppen készül átvágni a gyönyör újabb hulláma, de ő megáll, az érzés pedig elmarad, befejezetlenül, mint egy elharapott mondat. Frusztráltan nyögök fel, ami aztán fájdalmas szusszanásba fordul, ahogy a csuklómat elkapva a hátamra csavarja a kezem. Nekifeszülök a szorításnak, a testem lüktetve keresi a befejezetlen érzést, a lélegzetem gyorsan, frusztráltan távozik, és ezen nem segít, amikor a fülemhez hajol.
– Axel... – fújtatom. Nem tudom eldönteni, hogy következő szavaira vagy a csípője mozdulatára reszketek-e meg, de nem mozdul meg, sőt, a következő pillanatban elenged és kihúzódva belőlem le is száll rólam. Frusztrált nyögéssel nézek hátra rá, a testemben még mindig úgy lüktet a befejezetlenség érzése, mint valami viszketés a bőr alatt. Az ágy szélére ül, csak a szeme sarkából néz rám, és nehéz eldöntenem, hogy még mindig ugyanabban a játékban vagyunk-e, amiben eddig, vagy most valami teljesen más történik. A csuklóim szabaddá váltak és nem is tart az irányítása alatt más módon, a szavai is inkább hatnak kijelentésnek, mint utasításnak. Összezavar, és ez ki is zökkent egy kicsit a szerepemből, feljebb tolom magam az ágyon, de nem aszerint cselekszem, amit mondott, a háta mögé mászok, tenyereimet forró bőrére simítva, felsimítva velük a vállaihoz, miközben ajkaimmal forró csókot hintek a vállára, tovább haladva válla és a nyaka találkozásához, majd a nyakára, egészen a füle tövéig.
– Tényleg nem jössz vissza hozzám? – dorombolom a fülébe, mielőtt fogaimat finoman belemélyeszteném a nyaka bőrébe.