@Aaren Kolbeck - credit: ♛

Még hónapokkal azelőtt, hogy a rontás előjelei viharos felhőként tűntek volna fel vízióiban, álmodott egy helyről.
"Ismeretlen, macskaköves utcák, komor házfalak...ezelőtt még sosem jártam itt. A cél ami idehozott, még rejtve van előttem, mégis úgy érzem, küldetésem van, a sors jó okkal vezérelt ide. A nap már lemenőben, a környék békés. Csak egy kutyáját sétáltató idős férfi jár idekint. Leszólítanám, de mintha ott sem lennék, figyelmen kívül hagy és szó nélkül sétál el mellettem. Tovább megyek, de néhány lépés után meg is állok az egyik üzlet lépcsője előtt. Tekintetem az ajtó fölé emelem, zöldes szemeim a cégtáblán lévő írást kutatják, de azt szürkés derengés takarja el, betűit képtelen vagyok kiolvasni. A bejárat ekkor magától tárul ki előttem, szinte hívogat, lépjek beljebb...Odabent félhomály fogad, ami azt jelzi, még nem jött el az idő, a hely még nem kész felfedni önmagát. Hirtelen egy férfi alakja tűnik fel a terem végén, arcára árnyék vetül, nem látni vonásait. Kinyújtja a kezét, valami megcsillan a tenyerében, amit nekem szán, ám mielőtt elvehetném azt, a látomás véget ér..."

Tyr, Frigg, Feyr, Skadi, Heimdall...csak néhányan azok közül, akikre a feledés árnyéka vetült. Egy megállíthatatlannak látszó kórság, ami ellen egyre reménytelenebbnek tűnik a harc. Számtalan kérdés, legtöbbre nincs válasz, az idő pedig vészesen szorít. Gullveig biztos benne, hogy mindezért nem lehet egyetlen személy a felelős. Kinek lenne elég hatalma, hogy mindezt egymaga véghez vigye??? Legalább két mágiahasználót sejt a háttérben, akik kilétét még nem fedte fel a jövő, de azon sem lepődne meg, ha egy kisebb csoportosulás munkálkodna az istenek bukásáért. Egy nap váratlan ötlete támad, ha elmélete igaznak bizonyul, úgy ereje kiterjesztésével lassítani tudná az emlékvesztést és időt nyerne az átok megtöréséhez. Hogy terve sikerrel járjon viszont egy törpére is szüksége lesz, méghozzá a legjobbra. Akadnak kételyei, mennyire is jó ötlet egy törpével egyezkedni, de az istennő nem igazán lát más utat. Körbe kérdez és mindenki, egyöntetűen egy Alvis nevű fazont ajánl neki, szinte az egekig magasztalják munkásságát.
-Ennyi dicséret hallatán, kezdem elhinni, hogy valóban ő az, akire szükségem van. - gondolkodik el Gullveig, miközben egy kedves mosolyt küld öreg barátja felé, aki látszólag nincs elragadtatva a tervtől.
-Sesilja, legyél óvatos. Vigyázz át ne verjen. A fajtájában nem lehet megbízni. - mondja férfi aggodalmasan, homlokát ráncolva.
-Ugyan már Ludwig, csak a törpefóbia beszél belőled. Már megint. - a lány legyint, mindig ez van ha szóba jönnek a törpék - Inkább add meg a címet, ahol felkereshetem. - áll fel székéből és hátára teríti kék színű köpenyét. Gullveig úgy dönt, hogy még ma meglátogatja az ékszerkészítőt. Talán szerencséje lesz és üzletében találja. Ludwig felajánlja, hogy szívesen elkíséri a szőkét, de a lány ragaszkodik hozzá, hogy egymaga menjen. Az öreg egy cetlire körmöli Alvis fellelhetőségét, de csak azután adja át a papírost az istennőnek, hogy az ígéretet tesz, elővigyázatos lesz. Gullveignek a cím kicsit sem tűnik ismerősnek, azonban órákkal később, amint a macskaköves utcára lép és megpillantja a szürkés falú házakat, dejavu érzése támad. Az úton sétálgató kutyás férfi látványa pedig felidézi korábbi látomását. Egy perccel később már az épület előtt áll, ugyanazon a helyen, ahol a víziójában is álldogált és hosszasan a cégtáblát figyeli, majd megfontolt léptekkel veszi célba az üzlet bejáratát. A biztonság kedvéért kabátja alá rejtette kedvenc tőrét, reméli, hogy nem kell majd használnia.
-Jó napot! - toppan be az ajtón, tekintetével rögtön a tulajdonost keresi.