Mindenkiben rejlik egy történet

meséld el a tiéd

Izzó fény;
Kezdetben nem volt semmi, üres volt az égbolt és örök sötétség borult a mindenségre. Míg nem egy napon Mundilfari megalkotta a napot és a holdat. Solnak és Maninak nevezte el ikreit, akik folyton egymást követve jártak az égbolton. A Muspellheimből származó szikrák segítségével áraszt fényt. Szekerén járja az eget, hogy beragyoghassa a mindenséget és fényt hozzon a mérhetetlen sötétségbe. A testvére szorosan a nyomában halad, hogy fényét kihasználva világítsa meg az éjszakákat. A lepattanó szikrákból Mani létre hozta a csillagokat, melyek apró fénynyalábokként uralkodnak a némaságban. Ketten voltak, mintha egyek lennének, mégis sokkalta töb dologban különböztek egymástól. Mani hűvös sejtelmessége elvarázsolta az összes lényt, míg Solt senki se tudta megközelíteni oly hevesen égett, Svalin nevű pajzsát használta, ha elakart rejtőzni. Egyetlen isten volt képes rá nézni, tündöklő fénye sose bántotta arany szemeit. Heimdall. Sokszor kereste az istenség társaságát, kiben feltétel nélkül megbízott, mellette nem érezte magányosnak magát. A hosszú évek során erős barátság alakult ki kettejük között.

Dvalin-dermesztő;
A szekér száguld az égen, lovak patái hatalmas szikrákat vetnek, ahogy végig suhan az égbolton. Helyét átadva a Holdnak, hogy ő uralkodjon. Hosszú éjszakák kezdődtek, míg a nappalok rövidültek. Az a pár óra míg megmutatta magát képtelen volt megszüntetni a Midgardon lévő örök fagyot. Hideg telek jöttek és a halandók sugdosni kezdtek a világ végéről. Igazuk volt, mégsem figyelmeztették őket. A paták vizhangot vetnek az égen, mintha haragos lenne az ég. Szüntelen dübörgés, karmos lábak hangja követi a dobogást. Vicsorgás, lihegés és folytonos menekülés előle. Sköll sosem hagy nyugtot, folyton éhes, feneketlen gyomra egyre csak a fényességet kívánja. Magának akarja tudni, hogy elhozza a végtelen sötétséget, magát a Ragnarököt. Különös éjszaka volt, a Bifröst magányosan állt, míg őre figyelme elkalandozott. Heves szóváltás következik, mely megbontja az addigi rendet. Az erős barátság megtörni látszik melyhez egy apró indok kellett.

Áradó;
Sol megunta a folytonos menekülést Sköll elől és olyan rejtekhelyet keresett magának, ahol a farkas sosem keresné. Hátra hagyta égi országát és legjobb barátját, hogy Midgardon a halandók között keressen menedéket. Fiatal arcot választott magának, mely elnyomta isteni mivoltát, mégis a figyelem középpontjába került akarata ellenére. Egy halandó megmentésére sietett elő véve tüzes természetét. A helyzet egy új barátságot később annál mélyebb dolgot eredményezett. Hamarosan Mrs. Andreassen lett belőle és Sol teljesen eltűnt a figyelő szemek elől, nem maradt más csak Sirke. A szerető nő, aki az otthon melegét nyújtotta férjének, ezen erős érzésből fogantak meg ők. Liam és Kristen, a nap félvér gyermekei, kiknek létezniük se szabadna, mégsem törődött a furcsa érzéssel, túlságosan elnyomta a boldogsága. A boldogság, mely ideje korán szerte foszlott egy váratlan látogatónak hála.
- A Hold nem létezhet a Nap nélkül, apránként kezd kihunyni a fénye és belebetegszik a hiányodba. Velem kell jönnöd vagy újra eljön a Ragnarök és véget ér ezek korszak. A mai napig emlékszik az aranyszemű szavaira, aki erőnek erejével citálta vissza az otthonába, az égbe. Sol egyetlen levelet hagyott hátra volt férjének, melyben bocsánatot kér és rá bízza gyermekeit.

Ózontűz;
Kizárólag távolról figyelhette a gyermekei életét, látta miként cseperednek, miközben ő a szekerén vágtat az égen. Az sem kerülte el a figyelmét, amikor a fia érdeklődni kezdett a valkűr iránt. Boldognak látta, így nem szólt közbe, hagyta, hadd legyenek együtt. Tudta, hogy őt keresik a gyermekei mégsem fedte fel magát. Úgy érezte jobb, ha távolról van velük és úgy bocsájtja rájuk szeretete melegét. Egészen addig, míg meg nem történt a baj és nem látta a jövőt kifürkésző istenség segítségével a fia halálát. A valkűr testvérei őt se találták méltónak, félvér létére sem, így a halálát kívánták. Ezt megakadályozva kötést tett egyetlen fiára, hogy mindent elfelejtsen, ami a harcoshoz kötötte. De nem csak neki kellett felejtenie, hanem minden körülöttük lévőnek, aki ismerte kettejüket együtt. 3 hosszú évet törölt ki mindenki tudatából, hogy ezzel megmenthesse őket. Ellenben örök boldogtalanságra ítélte mindkettejüket. Hatalmas döntés volt, mégis a kisebbik rosszat választotta. Nincs annál rosszabb egy anyának, hogy lássa a saját gyermeke halálát. Ezt akadályozta meg és azt, hogy a lánya elveszítse a másik felét. Elevenen élt benne a kép milyen állapotban volt Mani, mikor visszatért Midgardból. Ettől mentette meg a lányát. A gyermekeiért bármire képes. Feltett szándéka távol tartani egymástól Liamet és a valkűrt.

Állandó;
Az istenek Midgardba mentek, hogy elvegyüljenek a halandók között. Megakarták tapasztalni, hogy milyen az emberi élet? Vagy növelni akarták a hatalmukat? Fogalma se volt, ugyanakkor ő maga is lekívánkozott újra a midgardiak közé. Manival közösen úgy döntöttek, hogy az istenek példáját követve ők is letelepednek. Egyetlen apró részt hagytak az égen magukból, mely nélkülük is fenntartja a rendet, míg ők gyönyörű testbe bújva járhatják a földet. Oslo városában könnyedén lovas iskolát alapítottak, melynek vezetését Mani vette magához, hogy Sol foglalkozhasson azzal, amit szeret. A legtöbbször Alsvid és Arvak közelében van, gyakran lovagol rajtuk, míg máskor a többi négylábú kiképzésével foglalatoskodik. Egy-két tanítványt is magának tudhat, ugyanakkor a tenyésztésben nagyobb örömét leli. Úgy érzi mintha megint képes lenne létre hozni egy csodát, olyat amilyenek a gyermekei. Heimdall egyre többször látogatja meg a lovardában, mint régen mikor órákon keresztül csak beszélgettek az égi pavilonban. Sol mégsem tud úgy tenni, mintha semmi se történt volna azóta, hogy vissza vitte az égbe, pedig tudja, hogy a férfi is a földön tartózkodik. Valahol fél, hogy újra vissza viszi az égbe, ugyanakkor kedveli. Talán ő áll hozzá a legközelebb. Elgondolkodva áll a lovarda ajtajában miközben magába szívja a felkelő nap fényét. Hagyja hadd melegítse fel a fénynyaláb, miközben a gyermekeire gondol. Próbálja szemmel tartani őket, de a földön sokkalta nehezebb titokban tenni ezt. Olykor vissza vágyik a régi időkbe, mikor még minden sokkalta egyszerűbb volt. Meghallja Arvak nyerítését és mosollyal az arcán indul neki az újabb napnak.