rendeltetése

Két dologgal lehet leginkább jellemezni Kristine-t; valószínűleg egy csoda, mert a mérhetetlen szeretetet és odaadást, ami benne rejtőzik, nehezen lehetne akár csak másolni is, illetve biztosan földönkívüli, akit csak ideraktak, hogy kezdjenek vele az emberek valamit, de néha még a bátyja sem tudja, hogyan kéne ezt csinálni.
Viszont egyikük sem tudná megmagyarázni pontosan, miért ragaszkodnak egymáshoz ennyire, azon kívül persze, hogy ikertestvérek. Lehetne mindezt arra fogni, hogy anya nélkül felnőni nem volt nekik egyszerű, és amikor húsz éves koruk körül elvesztették az édesapjukat is, akkor ők maradtak itt egymásnak, és nem számíthattak senki másra. Így, vagy úgy, de nagyon erős kapocs köti őket össze, amit, ha nem is értenek, most már talán nem is szeretnének igazán.
Az édesapjuk halála után kezdtek el először nosztalgiázni azokról a meséknek tűnő történetekről, amiket az idősebb Andreassen talált ki magának, és a gyermekeinek egy szőke hajú, világszépe nőről, aki akár az istenek vagy hősök, bármire képes volt, amit el akart érni, és segítette az emberiséget, ahogyan csak tudta. A gyerekek már nagyon fiatalon is túlzónak és áhítatosnak találták ezeket a történeteket, de felnőttként, ahogy a harminchoz közeledtek, egyre több furcsaság vette őket körül, míg végül kiderült az igazság a mesék főszereplőjéről, és a saját származásukról is.
Ebben segítségükre volt Liam akkori szerelme, a valkűrök egyike, aki segített nekik kibogozni nem csak a történeteket, de az édesanyjuk, Sol istennő identitását is felfedték, mindezt azért, hogy mára már egyikük se emlékezzen rá. Történt ugyanis, hogy a valkűr bátyja nem találta Liamet méltónak a harcosnőhöz, és végezni akart vele. Azért, hogy mindezt elkerülje, isteni segítséget kért; feledtessék el nem csak vele, de Liammel, és mindenkivel, akik ismerték őket az elmúlt három év történéseit, és élje tovább mindenki úgy az életét, mintha meg sem történt volna.
Így a testvérek is elfelejtettek mindent, nem csak a valkűrt magát. Minden eltűnt az éterben; hogy félistenek, hogy a gyermekkori történeteik csak részben kitalációk, hogy ki is az édesanyjuk valójában, még a koruk is tulajdonképpen, hiszen három év tűnt el az emlékezetükből, a világ viszont nem állt meg forogni közben. Körülöttük azonban mindenkire hat az egész, és tart majd mindez addig, amíg az átkot fel nem oldja valaki.

A pb csak egy ötlet, bárki lehet aki korban megfelelő és szőkés hajú. A név változtatható, eddig ezen a néven volt említve. A foglalkozás szabadon alakítható. Érdemes elolvasni Sol előtörténetét, van benne részlet a gyerekekre vonatkoztatva. Nagyon várunk!  

rendeltetése

Kettejük közül Liam a földhöz ragadtabb, mindig tudja mit mondjon vagy hogyan cselekedjen. Erős, akár a nyári napfény, sokszor égető a stílusát tekintve. Egyedül a testvére tudja elviselni és szeretni őt a stílusával.
Egyikük sem tudná megmagyarázni pontosan, miért ragaszkodnak egymáshoz ennyire, azon kívül persze, hogy ikertestvérek. Lehetne mindezt arra fogni, hogy anya nélkül felnőni nem volt nekik egyszerű, és amikor húsz éves koruk körül elvesztették az édesapjukat is, akkor ők maradtak itt egymásnak, és nem számíthattak senki másra. Így, vagy úgy, de nagyon erős kapocs köti őket össze, amit, ha nem is értenek, most már talán nem is szeretnének igazán.
Az édesapjuk halála után kezdtek el először nosztalgiázni azokról a meséknek tűnő történetekről, amiket az idősebb Andreassen talált ki magának, és a gyermekeinek egy szőke hajú, világszépe nőről, aki akár az istenek vagy hősök, bármire képes volt, amit el akart érni, és segítette az emberiséget, ahogyan csak tudta. A gyerekek már nagyon fiatalon is túlzónak és áhítatosnak találták ezeket a történeteket, de felnőttként, ahogy a harminchoz közeledtek, egyre több furcsaság vette őket körül, míg végül kiderült az igazság a mesék főszereplőjéről, és a saját származásukról is.
Ebben segítségükre volt Liam akkori szerelme, a valkűrök egyike, aki segített nekik kibogozni nem csak a történeteket, de az édesanyjuk, Sol istennő identitását is felfedték, mindezt azért, hogy mára már egyikük se emlékezzen rá. Történt ugyanis, hogy a valkűr bátyja nem találta Liamet méltónak a harcosnőhöz, és végezni akart vele. Azért, hogy mindezt elkerülje, isteni segítséget kért; feledtessék el nem csak vele, de Liammel, és mindenkivel, akik ismerték őket az elmúlt három év történéseit, és élje tovább mindenki úgy az életét, mintha meg sem történt volna.
Így a testvérek is elfelejtettek mindent, nem csak a valkűrt magát. Minden eltűnt az éterben; hogy félistenek, hogy a gyermekkori történeteik csak részben kitalációk, hogy ki is az édesanyjuk valójában, még a koruk is tulajdonképpen, hiszen három év tűnt el az emlékezetükből, a világ viszont nem állt meg forogni közben. Körülöttük azonban mindenkire hat az egész, és tart majd mindez addig, amíg az átkot fel nem oldja valaki.

A pb csak egy ötlet, bárki lehet aki korban megfelelő és szőkés hajú. A név változtatható, eddig ezen a néven volt említve. A foglalkozás szabadon alakítható. Érdemes elolvasni Sol előtörténetét, van benne részlet a gyerekekre vonatkoztatva. Nagyon várunk!