Asa  & Bjørn

Bjørn & Asa

I know I'll lose control of the things that I say. Yeah, I was lookin' for a way out, now I can't escape

Látom mennyire nem nyerte el a tetszését a mondandóm, de nem tud érdekelni a dolog, hiszen ez nem nekem szól. Egyszerűen a sors hibája, hogy ez adatott neki, mi nem irányítjuk a dolgokat csak szőjük. Mégis ahogy még közelebb hajol hozzám egyetlen pillanat erejéig eláll a lélegzetem is. Tekintetünk egybe fonódik és nem akarok tőle elszakadni, valami vonzz benne, ami arra ösztökél, hogy maradjak a közelében. Elhalkultak szavai, mire kérdőn felhúzom a szemöldököm, úgy nézem továbbra is. Végül felnevetek keserédesen, mégis a lehető legszomorúbban, amit valaha hallhatott.
- Nornák vagyunk, időn és téren át ível a tudásunk, létünk. Mi fonjuk a sorsok fonalát, de nincs beleszólásunk a történésekbe. Semlegesek vagyunk - válaszolok diplomatikusan, mégis temérdeknyi bölcsességgel a hangomban. Mégis tisztelem benne azt, hogy képes volt hangosan is kimondani azokat a dolgokat, melyek legbelül foglalkoztatták. Megtámasztja mellettem a falat, mégis most szavai más értelmet nyernek, amitől még vonzóbbnak tűnik a szememben, mintha egyfajta tiszteletet látnék rajta az irányomba. Aztán el is múlik az egész, ahogy szemtelenül közel hajol hozzám, egyetlen apró hajszál választja el tőlem. Valahol nem érdekel az, ha újra megérint, míg egy másik részem ellenáll a kísértésnek, mely minden pillanattal erősebbnek hat. Lebiggyeszti az ajkait a válaszom hallatán, mint valami kisgyerek, mire megrázom a fejem. Nem drágám, ezzel engem nem tudsz megvenni magadnak. Kérdései közben egy tincsemet veszi az ujjai közé és elkezd vele játszani, mire a hajamra nézek, majd rá kissé bosszúsan.
- Mi lett a híres farkas orroddal? - ahelyett, hogy az övét pöccinteném meg a sajátomhoz nyúlok - A fő nornák illata majdnem megegyezik, kissé eltér a fejjegyben, de a lényegen nem változtat - válaszolok könnyedén egy mosollyal az arcomon. Rá akarom vágni, hogy igen szabadulnék, de a szavak mégsem jönnek az ajkaimra és csak meredten állok előtte gondolataimba süppedve, egészen addig, míg a kézfejemre nem lehet egy apró csókot. Az utolsó pillanatban elcsípem a háza képét, az utca címét és a házszámot.
- Ne hiányolj sokáig - mielőtt bármit tehetne megszüntetem a kettőnk közötti távot és egy puszit nyomok az arcára, hogy aztán köszönés nélkül kilibbenjek a raktárból. Meg kell keresnem a kishúgom és csak remélni tudom, hogy nem követett el semmi ostobaságot, míg nem figyeltem rá. Silje megölne érte mindkettőnket.

Asa  & Bjørn

Bjørn & Asa

I know I'll lose control of the things that I say. Yeah, I was lookin' for a way out, now I can't escape

Látom, aogy felszalad szemöldökkel figyel, miközben a kérésemet fejtem ki. Tisztában vagyok vele, hogy az istenek, ahogy a többi faj is mérhetetlenül tisztel bennünket, ugyanakkor változás van a világban. Bármennyire próbáljuk tagadni a napok szaladnak és egyetlen pillanat alatt veszélybe kerülhetünk. Lészülőben van valami, mintha Urd szálai változásban lennének, melyek rám is hatással vannak. A szokásosnál is szétszórtabb lettem egy ideje. Talán ezért cselekszem oly felelőtlenül, aminek ehhez hasonló esetek a vége. Végül beleegyezik a kérésembe, mire egy nagyobb kő esik le a szívemről, ezzel talán jobban bebiztosítom a létünket. Hallom a morgását, ugyanakkor tudom, hogy nem nekem szól, inkább annak az elcseseztt helyzetnek, amit sorsnak hívunk.
- Hogyan lehetne megakadályozni azt, ami meg van írva? A sorsod fonala mindig arra fog vinni, hogy Odin végzete legyél - válaszolok még mindig bölcsen, ugyanakkor a hangomból kihallatszik egyfajta szomorúság is. Senki se szolgált rá ilyen sorsra, mint az övé. A bolodg élete hamar darabjaira hullott, mikor megkötözték, elárulták és ezzel megsebezte az egyetlen barátját. Rabságban tarották, mint valami szörnyeteget. Utolsó próbálkozásként felajánlom, hogy menjünk ki ebből a szűkös raktárból, de csak mosolyog és maradunk, mintha valami felettünk álló erő tartana ott minket. Ő válaszokat akar, így nem lét el tőlem, míg én szabadulnék, mert a közelsége furcsa hatást gyakorol rám, amit nem akartam újra érezni. Újabb kérdés, miközben elém emeli a jobbját, amolyan pecsétként az alkunkra.
- Kaphatsz ezernyi választ, mégsem fogod tudni melyik lesz a végső hát bölcsen kell cselekednek - sejtelmesen válaszolok, hiszen a fonalak nem egyszerűen a jövőt mutatják meg. Temérdeknyi elágazás tarkítja a fő vonalakat a döntései alapján, melyek aztán akarva-akaratlan visszatérnek a kiindulási pontra. Egyedül csak mi nornák tudhatjuk, hogy miként működnek a szálak, mi tudjuk olvasni a végtelen kuszaságot. Gondolataimból szavai szakítanak ki, ahogy a legismertebb Eddát idézi, létünk sorait. Ellágyulnak vonásaim, ahogy szeretett fánkra Yggdrasilra gondolok, majd Urd friss forrására, mely élteti a növényt. Az otthon hiánya tör elő belőlem, mire lehajtom a fejem. Túlságosan régén voltunk a nornák csarnokában. Végül elnevetem magam úgy nézek újfent a farkasra, majd megrázom a fejem.
- Nem, azt nem engedhetem, hogy találkozz velük. Elég, hogy az én kilétemet ismered, viszont a kérdéseidre kaphatsz választ. Vedd úgy, hogy én vagyok a közvetítő köztetek, aki információkkal szolgál - hangom határozottan cseng, ellenkezést nem tűrve - Így megfelel? - kérdezek rá, miközben vonásait bámulom. Bármennyire szeretnék, de ennél többet nem segíthetek, nem tehetem ki a nővéreimet ilyen veszélynek. Tudom, hogy nem bántana minket, viszont a bizalmam még nem nyerte el és nálam jobban talán senki se tudja milyen céllal nemzették az óriások.

Asa  & Bjørn

Bjørn & Asa

I know I'll lose control of the things that I say. Yeah, I was lookin' for a way out, now I can't escape

Mosolyog, hogy rajtam vagy a helyzet komikumán az kérdéses, ahogy azt se feltétlen tudom hova tenni mi ez a nyájasság a részéről. Oldalra dönti a fejét úgy válaszol a kérdésemre. Persze mindenkit egy-két dolog érdekel, általában a saját sorsával kapcsolatban. Nálam az adu elhitethetném vele, hogy nem vagyok több egy egyszerű nornánál, aki egyetlen lényhez lett kiosztva. Jelenleg nem látom szükségét, hogy teljesen felfedjem magam. Keze a fejem mellett támasztja mire előbb a kezére pillantok, majd a farkasra felvont szemöldökkel. Ó, ha így játszunk, akkor a másik lehetőséget fogom választani, bármilyen sokkoló is legyen.
- Védelmet, magamnak és a nővéreimnek, így Midgardon tartózkodunk. Vedd akár biztosíték aka részemről, olyan dolgok lendületek mozgásba melyek képesek megváltoztatni az eddigi világunkat is - tekintetem hirtelen mérhetetlen bölcsességet sugall, mely az idők kezdete óta létezik, majd mintha semmi se történt volna vállat vonok - A sorsodon nem tudsz változtatni Fenrir, hiába a tudás. Minden a Ragnarökkel végződik és kezdődik újra - mosolygok, mégis eme gesztusba költözik egyfajta szomorúság, mintha őt és a neki írt sorsot sajnálnám. Talán valahol így is van, nem ő tehet róla, hogy az istenek pusztulásához vezet a léte. Szavai hallatán megforgatom a szememet, majd csillogó szemekkel nézek rá.
- Mindig is kíváncsi voltam rá, hogy a nagy farkas mennyire nagy szóóval akár ki is mehetnénk - kissé felhúzom a szemöldököm csábosan, mintha azon lennék hogy elcsavarjam a fejét. Végül mégis itt maradunk, ahogy szépen lassan neki veselkedik, hogy el mondja mit akar tudni. Tudom jól ki az a barát, akire utal. Tyr, a háború istene, akinek volt bátorsága szájába tenni a kezét. Elmosolyodom, ahogy magára hivatkozik, majd megrázom a fejem jelezve felé, hogy egyáltalán nem gondolom gonosznak. Nem tehet róla, hogy a fonala ilyen irányt vett. Mi szőjjük a szálakat, de nincs ráhatásunk az eseményekre.
- Láttam miért szeretnél rajta segíteni. Tyr sorsa homályos, előbb látnom kell a szálakat és szükségem van a nővéreimre, ez nem ilyen egyszerű Fenrir - újfent megrázom a fejem, majd újra mélyen a szemeibe nézek - A nevem Asa, de úgy fer ha az igazi nevemet is ismered, ha már én is tudom ki vagy valójában - olyan közel hajolok hozzá, hogy ha akarnám össze érne az arcunk - Vernandi vagyok - suttogom a fülébe ezzel is jelezve ennek a jelentőségét és a titokzatosságát a kilétemnek. Kevesen tudják, hogy nem egy egyszerű gyógyszerész vagyok, hanem a jelen nornája, az aki ismeri az összes világ és faj mostját, én vagyok aki Skuld kezébe adja a fonal végét, aki tovább szövi azt, amit Urd elkezdett. Van valami a farkasban, ami vonzóvá teszi, mégsem közeledek, inkább a polcoknak dőlök, hogy jól megnézzem magamnak.
- Most, hogy ezt tisztáztuk végre elengedsz vagy még szeretnél valami mást is? - kissé oldalra döntöm a fejem úgy nézek végig rajta, már amennyire tudok a közelségétől. Ez az utolsó esélye, ha nem enged el akkor kénytelen leszek megszakítani a köztünk lévő kínzó távolságot és hozzá kell érnem, méghozzá úgy, ahogy sose számítana rá.

Asa  & Bjørn

Bjørn & Asa

I know I'll lose control of the things that I say. Yeah, I was lookin' for a way out, now I can't escape

Az élet vitt magával és én csak evezni próbáltam a hullámokon remélve, hogy kikötök valahol. Azzal viszont nem számoltam, hogy a farkas fogja magát és bevisz a raktárba, mintha valamit akarna velem kezdeni. Bármi a terve nem fogom magam hagyni, annak ellenére sem, hogy a képek elsőre elgyengítettek. Túl sok mindent láttam és a kis darabkákat előbb össze kellett rakni. Valahol szerencsésnek érzem magam, hogy csak a jelen szegleteibe kapok bepillantást. Mi lenne velem, ha az egész múltját végig nézhetném? Sose értettem Silje hogyan bírja ezt az egészet. Ahogy kitisztult a látásom karba font kezeivel és fölém magasodó testével találom szemben magam. A fenyegetésem nem sokat ér, mgam is jól tudom, mégsem vagyok rest megmutatni neki, hogy eszem ágában sincs félni. Felvonja a szemöldökét és kinyög egy szót, miszerint beszélgetni szeretne velem. Ha csak beszélgetni akar ahhoz választhatott volna jobb helyszínt is ennél a szúk, levegőtlen raktárnál. Csipkelődő szavaimra előbb ráncolja a homlokát, majd elmosolyodik, ami olyan furcsa tőle. A morgós stílusával nem összegyeztethető, mégis valahol jól állt neki, ellágyította a vonásait. Közelebb lép hozzám, mire egyből hátrálni akarok, de nincs hova, hiszen direkt a falnak dőltem, ahogy becitált ide. Túlságosan közel kerül hozzám, ahogy lehajol és egyetlen apró mozzanat választja el attól, hogy megint hozzám érjen. Kezét megtámasztja a mellettem lévő polcon ezzel, mintha satuba fogna. Tekintetét az enyémbe fúrja, mire farkasszemet nézünk egymással és az se érdekel igazán, hogy helyzeti előnye van. Nem fogom hagnyi magam, bármit is értsen "beszélgetés" alatt. Nevetése egészen kellemes, kissé mély és rekedtes, mintha ritkán jönne ki belőle efféle kedvesnek mondható hang. - Hát persze - válaszolok szemeimet forgatva, de nem áll szándékomban jobban kifejteni, hiszen az általa mutatott képekből tudom miként vezeti le a dühét. Egyetlen miliméternyi távolságra csökken a közöttünk lévő távolság, mire szívem elkezd hevesebben verni. Az adrenaéin az egekbe szökik és egy új, furcsa érzés kezd kibontanozni. Más helyzetben ezt a gesztust biztos szexinek találnám és élnék a hely adta lehetőségekkel. Hangja lágyabbá változik, mire felvonom a szemöldököm és úgy nézek fel rá, miközben a kérdéseit hallgatom. A megbontott sörömet a polcra helyezem. Mivel látom a jelen apró szegleteit így tisztában vagyok vele, hogy bármilyen szökési kísérletem kudarcra van ítélve. Az erőfölény egyértelműen nála van, mellyel jelenleg nem tudok mit kezdeni. - Miért akarod tudni? Mi előnyöd származik belőle? De legfőképpen az érdekel, hogy én mit kapok az információkért cserébe? - hangom bájosan, már-már csábítóan cseng, miközben kissé oldalra fordítom a fejem úgy nézek fel rá. Nem állt szándékomban bármit az orrára kötni, míg nem tisztázzuk a feltételeket. Ez az egyetlen lehetőségem, hogy egérutat nyerjek, mert a másik sokkolóbb és spontánabb lenne, mely következményekkel járna.
- Mondd csak mindenkivel így szoktál beszélgetni? A raktárban és ilyen közelségben? - széles mosolyt villantok rá, hátha ezen cselekedeteim megzavarják és kizökkentik annyira, hogy hátráljon pár lépést. Nem tesz jót, hogy ilyen közelről érzem a parfümje illatát, a csillogó szemeit és karizmatikus vonásait.

Asa  & Bjørn

Bjørn & Asa

I know I'll lose control of the things that I say. Yeah, I was lookin' for a way out, now I can't escape

Egyetlen pillanat elég volt ahhoz, hogy képek törjenek elő belőlem, ugyanakkor ezek mások mint az eddigiek. Harag, bosszúvágy, őrjítő morgás. Halkan ejtem ki a nevet, amit nem hallhat egy szokványos emberi fül, ő mégis felém pillant, ami még gyanúsabbá teszi. Talán ő lenne a hatalmas farkas? Míg elhaladok mellette futólag látom mennyire merevvé válik az arca, nem mintha előtte annyira vidám fejet vágott volna. De ez most valahogy más. Az italt gyorsan kikérem, nem is törődök nagyon azzal, hogy mit szolgálnak fel. Inkább a nagydarabra fókuszálok és elé terítek egy erős csalit. Nagy levegőt vesz, mintha visszaakarna tartani valamit, ajkai egyenletes vonallá préselődnek, miközben rám veti pillantását. Még mindig mosolygok, nem fog tudni megijeszteni, aztán ahogy oldalra dönti a fejét és ő is vigyrosodik van benne valami, amit eddig nem engedett láttatni. Széttárja a karjait jelzésként, hogy ez ő. Egyből összerakom a képet és tudatosul bennem, hogy Loki fia, a hatalmas farkas áll előttem emberi alakban. Olálááá. Közelebb hajol hozzám úgy teszi fel a kérdését, miközben egyértelművé teszi, hogy tudja mi vagyok. Nem szokásom felfedni magam bárkinek, így megtisztelve érezhetné magát ahelyett, hogy kérdezősködik. Mielőtt bármit is mondhatnék karon ragad és akarom ellenére elkezd húzni maga után. Szemeimet reflexből lehunyom, hogy visszatartsam a kitörni készülő képeket. Mégsem tudok ellenállni és a jelent látom. Tyr, a háború istene. Valami átok és ezzel kapcsolatos információk tódulnak az elmémbe, miket átitat a harag és az a folytonos morgás. Belül egyfolytában üvölt, mégis egy része tehetetlen és ettől még ingerlékenyebbnek hat. Egy ajtó csapódására leszek figyelmes, mire végre rá emelem ében fekete tekintetem. El kell telnie pár percnek, mire újra kitisztul a látásom, miközben a fejemet fogom. Kellene egy újabb cigi. Karba font kezekkel áll velem szemben, könnyedén dől egy polcnak, mintha minden az övé lenne.
- Soha többé ne merd ezt tenni! - szemeim szikrákat szórnak, ahogy felnézek rá - Mégis mit akarsz tőlem Fenrir? Sose gondoltam volna, hogy a pórázos csipkelődésem ennyire teli találat lesz - szavaim vidáman csengnek, mégsem vagyok rest egy kis élt vinni bele. Nem érdekel, hogy ő az erősebb, nem fogom hagyni magam, ahogy azt sem, hogy kedve szerint cibáljon bármerre.
- Beszélgessünk arról, hogy nem ártana neked egy dühkezelési tréning vagy egy jó pszichológus? Uhh, tudok jobbat, ha bejössz hozzám a patikába írok fel egy pár nyugtatót - mosolyom kiszélesedik, elillan az előbbi haragom, ami talán nem is hozzám tartozik, inkább az ő maradék lenyomata bennem. Az ajtónak támaszkodom a lehető legmesszebb tőle, ahogy gyorsan körbe pillantok realizálom, hogy a raktárban lehetünk. Mielőtt bármit tehetne a legközelebbi rekeszbe nyúlok és megszisszentek egy sört, hogy aztán bele is igyak. Ezt nem fogom bírni alkohol nélkül, főleg nem ha még egy párszor hozzám ér.

Asa  & Bjørn

Bjørn & Asa

I know I'll lose control of the things that I say. Yeah, I was lookin' for a way out, now I can't escape

A cigi segített az idegeimen, így visszatért a folyton bolodg, mának élő lány, aki annyira szereti az életet, hogy semmitől se fél. A csípős megjegyzésem se hozta ki a béketűrésből, bár a morranása sokban eltért az eddgigiektől, mintha kicsit feszültebb lenne. Lehunyja a szemeit míg az arcát kémlelem, mire végre kinyög pár szót.
- Okééé - a gúnyos él a hangjában nem csillapszik, a megvető pillantásával találom szemben magam, mire csak még édesebben mosolygok. A szemöldökét összevonja, mintha mérgesebb lenne, mire csak vállat vonok. Közelebb lép hozzám, ahogy vele szemben állva a kezemet nyújtom italmeghívással karöltve, éppen annyi levegő marad közöttünk, ami megakadályozza az érintést. Felvonom a szemöldöm a válaszát hallva, ahogy ellép tőlem fordulok egyet, hogy utána nézzek. Végül mégis futólag összért a karunk, mire újabb képek törnek elő, melyek eléggé érdekesnek bizonyulnak. Mindegyiket átitatja a harag, bosszúvágy és magányosság elegye. Nem elég az érzelmek kavalkádja, ott van az örökké tartó morgás, ami ismerősen cseng.
- Fenrir - hallatom a hangomat, majd megrázom a fejem és az ajtóhoz sietek. Ne tartogassa órákon keresztül, majd besurranok mellette. A pultnál találom magam újra, ugyanakkor nem mennek ki a fejemből az előbb látott képek. Tudom, hogy a hatalmas farkashoz tartoznak csak azt nem, hogy a nagydarab maga Loki gyermeke vagy csak egy leszármazott. Miután kikértem a koktélt egyből a nagydarabra néztem, aki a pultnak dől.
- Köszönöm az italt és - közelebb lépek hozzá - az előbbi képeket is - egyből el is lépek tőle mosollyal az arcomon, mégis a szemeimben végtelen tudás uralkodik. Kíváncsi vagyok, hofy rákap-e az előbbi elejtett fél mondatomra. Ha a gyanúm beigazolódik, akkor ő maga a hatalmas Fenrir és a testvérei is itt vannak valahol Midgardon. Az előbbi képek alapján Hel közelebb van, mint azt valaha gondoltam volna. Vajon hány istenség van a közelemben?

Asa  & Bjørn

Bjørn & Asa

I know I'll lose control of the things that I say. Yeah, I was lookin' for a way out, now I can't escape

Látom, amint a szemöldökei a magasba szöknek a kijelentésem hallatán, mire kuncogok egyet. Oldalra dönti a fejét úgy szemlél, aztán elgondolkodik, míg én élvezem a hűvös levegőt és a cigim. Végül megdörgöli az állát, mintha el is engedett volna egy gondolatot. Egyetlen szó nélkül figyelem a gesztusait, mozdulatait, hátha elárulják. Ellöki magát a faltól, így még magaabbnak és erősebbnek tűnik, de nem érezek félelmet. Olyan, mint egy hatalmas állat, ami visszafogja magát és belül kínlódik. Végül egyszerűen hümmög, tudomásul véve a szavaimat. WooW! Ez komolyan ennyi ideig tartott?!?  Végül közelebb lép hozzám, mire felemelem a fejem, hogy farkasszemet nézzünk egymással. Nem engedem el, mélyen barna íriszébe fúrom jégkék pillantásom. Ha harc, hát legyen harc.
- Ennél erősebb kifogást kell találnod, hogy elhiggyem - válaszolok hatalmas mosollyal az arcomon, hogy aztán a füstöt az arcába fújjam. Végül tovább lép és újra elfoglalja az előző pozícióját. Úgy tesz mintha egy robot lenne, pedig a szemeibe nézve láttam azt a kiolthatatlan tüzet.
- Mindig úgy teszel, ahogy a gazdád fütyül? Mint valami kutya, akit pórázon tartanak - nézek rá oldalra billentett fejjel, hogy az utolsó slukk után a földre dobjam a csikket és megtapossam. Felesleges cselekedet, hiszen az éjszakai fagyban úgy se kapna lángra, mégis ez az emberi szokás a részemmé vált. Nincs kedvem visszamenni a tömegbe, Skuld pedig nagylány, megoldja egyedül is. Inkább itt kinn maradok élvezve a friss levegőt és a beszédes nagyfiú társaságát egészen addig, míg egy hirtelen ötlettől vezérelve elé nem állok.
- Gyere, meghívlak egy italra, utána ígérem nem zaklatlak többet és itt támaszthatod a falat az est további részében - felé tartom a kezem, nem érek hozzá nehogy elkapjon egy újabb látomáshullám, ugyanakkor az ajánlatom ér. Nem vagyok az a meghívós fajta, így megtisztelve kellene éreznie magát.

Asa  & Bjørn

Bjørn & Asa

I know I'll lose control of the things that I say. Yeah, I was lookin' for a way out, now I can't escape

A friss levegő és a cigaretta nyugtató hatása eloszlatja a zavarodott képeket. Egyáltalán nem voltam kíváncsi a férfi jelenére, ahogy arra sem, hogy milyen bénán csajozik. Nem csak nálam próbálkozott be ilyennel és ez még zavaróbbá tette a pillanatok tucatját. Mielőtt kirohantam volna Skuldra vetettem a pillantásom, így teljesen tisztában volt a helyzet súlyosságával. Nem jött utánam, tudja, hogy nincs szükségem a segítségére. Nem ez az első este, hogy így járok. Viszont az, hogy nem találom a gyújtó most fordul elő először. Szerencsére az ajtón álló férfi a segítségemre siet. Persze magamra is hagy, hogy a maga bűbájos stílusában végezze a munkáját. Képtelen voltam nem megszólalni két slukk között, ahogy rám nézett.
- Méretre igen és stílusra mindenképp. Ugyanakkor nem hinném, hogy az vagy - vonok vállat könnyedén, aztán rá mosolygok, ahogy megingatja a fejét - Mindketten tudjuk, hogy semmi szükség se lett volna arra, hogy megmutassák az igazolványokat. Rájuk akartál ijeszteni - teszem hozzá könnyedén, miközben félig szándékosan felé fujom a füstöt. Van benne valami, ami nem hagy nyugodni. Ha Urd látna biztos elcitálna onnan mondván bajba fogok kerülni, míg Skuld adná alám a lovat. Itt vagyok én, aki látja a helyzet veszélyét mégsem feltétlen törődik vele.
- Elég unalmas lehet egész este itt álldogállni. Nem szoktál néha bemenni egy italra? - nem, nem akarom meghívni, csak a carpe diem érzés beszél belőlem. Bármi megtörténhet az este folyamán. Egyszer élünk, nem?

Asa  & Bjørn

Bjørn & Astrid

I know I'll lose control of the things that I say. Yeah, I was lookin' for a way out, now I can't escape

Általában tudtam kezelni az erőmet és a feltörő képeket, ellenben, ha hirtelen tört rám az egész, akkor előfordult, hogy megvillantak fekete szemeim. Az ilyen helyzetek miatt szoktam rá a dohányzásra, mely automatikus mozdulatok sora. Ezen mozzanatok egy folytonosságot eredményeznek, mely segít túllendülni a hirtelen jött képeken. Remegő kezekkel keresgélek a táskában. Hogy a francban van már?!? Kezdem teljesen elveszíteni a kontrollt, máskor könnyedén előkapom a gyújtót, de most a látásom nem az igazi, azaz másra fókuszál, így a valóság kezd szétcsúszni. Aztán a semmiből egy fény árad szét a tekintetem előtt, apró tűz, mely egy öngyújtóból származik. Oda tartom a cigim végét, hogy nagyot szippantsak belőle.
- Kösz - nézek a megmentőmre a nagydarab férfi személyében - Ez életmentő volt - teszem hozzá, de ő meg sem várva a válaszom kinyújtja a kezét az ajtó előtt. Egy félmosolyt elejtek, ahogy látom a srác félelmét, amit a nagydarab vált ki belőle. Igazából nem is kellett volna megállítania őket, de van egy olyan érzésem, hogy szórakozásból tette. A hűvös falnak támaszkodok, fejem hátra hajtom úgy fújom a füstöt a magasba. Szemeimet lehunyom egy pillanatra, hogy aztán a nagydarabra pillantsak. Tekintetünk találkozik és képtelen vagyok nem mosolyogni. Engem ugyan nem fog megfélemlíteni, ahhoz előbb kell felkelnie.
- Biztos úr! Tőlem is kér hamis személyit? - mosolyom vigyorrá szélesedik, ahogy kifújom a füstöt. Kissé oldalra döntöm a fejem, ahogy felnézek rá. Ha nem lenne ilyen morcos még jól is nézne ki.

Asa  & Bjørn

Bjørn & Asa

I know I'll lose control of the things that I say. Yeah, I was lookin' for a way out, now I can't escape

A mai nap úgy telt mint a többi, volt éppen elég munkám a gyógyszertárban, így nem panaszkodhatok. A vevők szeretik, ha én szolgálom ki őket, mintha tudnám mire van szükségük pontosan. Mosollyal az arcomon fogadom ezeket a szívhez szóló megjegyzéseket. Nem kell tudniuk, hogy pontosan látom a jelenüket és tudom mi történik velük. Általában kizárom őket és hagyom hadd zizegjen a háttérben, míg máskor direkt egy-egy halandóra fókuszálok. Kedv függő, ugyanakkor szeretek a háttérben meghúzódni, mintha egy egyszerű gyógyszerész lennék csupán. Zárás közben jött a szokásos üzenet Skuldtól, hogy menjünk bulizni. Hogy mondhatnék nemet az egyetlen kishúgomnak? Órákkal később nagy öleléssel fogadom a szórakozóhely előtt, hogy aztán egyből belevessük magunkat a táncoló tömegbe. A dübörgő zene elnyomja a bennem lévő káoszt, így teljesen feloldódok. Ritmusra táncolok, önfeledtnek érzem magam, mintha semmi se számítana és nem létezne holnap. Órákon át csak táncolunk, mikor észre veszem, hogy egy idegen férfi közeledni próbál felém. Végig simít fedetlen karjaimon, mire képek milliója pereg szemeim előtt. Ne, csak most ne! Mielőtt elveszteném a kontrollt és feketévé válna a szemem egyből kisietek a levegőre. Menet közben elő keresem a cigim, hogy a számba dugva a friss levegőn egyből rágyújthassak. Újabb keresés következik az apró táskában. Mégis hogyan tűnhet el a gyújtó ilyen pici helyen?
- Francba! - morgom félig hangosan, nem is törődve a mellettem álló hatalmas férfival - Hol lehet? - kérdezem inkább csak önmagamtól.