Anita & Arne

"My world is a million shattered pieces put together, glued by my tears, where each piece is nothing but a reflection of you."

Gondolatban már olyan jól elterveztem, hogy kellene nekünk baráti keretek között maradni. Elterveztem, hogy a lehető legtöbb időmet a társaságában töltöm, lovagolunk, hegedülök majd neki, ő tanít zongorázni és mind ezt úgy, hogy nem kényszerítem bele olyan érintésekbe, amikből több lenne. De...olyan nehezen sikerül, hogy legszívesebben hisztis kislánnyá változnék és bömbölnék, mint egy ovis. Most is éppen arról beszélünk, hogy puszikban meg csókokban mérnénk egy bizonyos fizetséget, amit jó sok helyre szánna. Óh, ha tudná, hogy ezzel eszembe juttatta mindazt a helyet, ahol eddig kaptam a szertárban. Az ajkaim, a nyakam..a combom..Szinte érzem mimdet egytől-egyig, az ujjaival együtt amik eltévedtek a testemen. Veszélyes játék ez, de szerencsére, Arni teljesen észnél van. Vagy legalábbis jobban, mint én.
Ezek után nagyon kíváncsivá tett, hogy azok akikkel eddig hasonlóan intim, vagy mégintimebb helyzetekbe került, nekik mennyire volt nehéz kiharcolni a svéd herceg figyelmét. Hát mit me mondjak, a válasza eléggé összezavart.
Egyrészt, mert eddig nem volt nehéz dolguk megkaparintani, pedig reméltem, hogy..még ha lehetetlennek is tűnik, de nehezen adta be a derekát..miattam. Jó, tudom! Ő sosem úgy tekintett rám, mint olyan aki tetszene neki és csak azért, mert én tudatalatt neki tartogattam magam, neki ugyanezt miért kellett volna? Miért vágyok arra, hogy azok akikkel volt, legalább egy kicsit hasonlítsanak rám? Nem hasonlítottak, mind teljesen más colt, te pedig egoista vagy Anita.
Másrészről pedig azért nem akaródzott elfogadni a választ, mert olyan érzéseket keltett bennem, mintha én lennék a lényeg és..akkor is én lettem volna, amiről eltereltette a figyelmet. Nem értem.
Lehet, hogy ez a tanácstalanság mélyen kiült az arcomra és nem is tudtam, mit válaszoljak neki. Nem volt egy szavam sem, de mégis annyi gondolat kavargott a fejemben.
- És...és nem volt egy olyan lány sem, aki ha újra felbukkanna a bálon, akkor ismét megkaphatná? - Igyekeztem, kedvesen, könnyeden feltenni a kérdést, mintha simán elviselném bármilyen válasszal is álljon elő. Mintha egy mezei legjobb barát lennék, sok-sok szeretettel, de nem romantikus érzelmekkel és éppen az érdekelne, hogy van-e kiszemelt lány akit elhívna a sulibálba.

Egy héttel pedig az első csókok után, már készen állunk arra, hogy együtt jelenjünk meg Grethe Ellingboe valószínűleg túlfényűző szülinapi partiján, ami állítólag tele lesz fűzve rejtélyekkel. Hát..számomra egyelőre az a legnagyobb rejtély, hogyan fogom tovább állni azokat a pillantásokat, amiket Arne néha rajtam felejt. Lehet, hogy valójában vonzódik hozzám? Nem mintha rengeteg időt hagytam volna neki arra, hogy tisztázza magában az érzéseit. Azokkal a fura álmokkal pedig... hát.. egyszerűen nem megy valami könnyen az, hogy fapofával álljak meg akár mellette és ne várjam, hogy egy lopott pillanatban hozzámérjen. Nem hiszem, hogy lehetséges ennél jobban vonzódni valakihez, mint én hozzá.
Olyan izgatottan nyitom ki most is számára az ajtót, mintha életem első szülinapi ajándékához jutnék hozzá.
- Én? Áhhh, ugyan. - Picit sikerült zavarba hoznia, pedig semmi illetlent nem mondott. A szemei, a tekintete az ami úgy fut rajtam végig mintha...mint hogyha.. Mint az álmaimban, amikor meglát és így néz és elindul felém és mindig egyre többet fedez fel a porcikáimból.
A ruhám vintázs hangulatot keltve, élénk piros, nem mutat túl sokat, de a mellkasánál azért szépen kiemeli a domborulatokat és nem is szívesen hajolgatok benne.
- Megtennéd? Köszönöm! Csak ne felejtsd el bezárni az ajtót magad után.
Nos nem is értem, hogy miért kértem erre, de igyekszek elhitetni magammal, hogy csak nem lenne kellemes, ha hirtelen betoppanna valaki és nem azért, mert többre vágyok, mint egy pár lopott érintés.
Ha mát beljebb jött és figyelem, amint egyre közelebb és közelebb kerül és eszembe jut, hogy ami régen egy gyermeki csodálat volt és tényleg tiszta, önzetlen szeretet, az most olyan mély vággyá alakult, hogy megkockáztatnám a "szerelem" gondolatát is. Távol kéne tartanom, ha okos lennék, mert nem akarok sérülni. Arniért azonban, még a világ lefájdalmasabb szívtörését is elviselném, ami elkerülhetetlen lesz mikor felszáll a rózsaszín köd a szemei elől és rájön, hogy még mindig csak a barátjaként tekint rám és ott is akar majd tartani a barátzónában.

Anita & Arne

"My world is a million shattered pieces put together, glued by my tears, where each piece is nothing but a reflection of you."

Tulajdonképpen, ahányszor csak Arnira tekintek, egyszerűen nem tudom elhinni, hogy a borzasztó napoknak, éveknek vége és minden rendben van köztünk. Több mint rendben, viszont még így is nehéz űrként nehezedik a mellkasomra az a bő egy évtized. Nagyon nehéz felfognom, hogy közben mind a ketten felnőttünk, immár nem csak herceg és hercegnő vagyunk, hanem férfi és nő és bizony mégnehezebb elvonatkoztatni az érzéseimtől, amik szunnyadtak ugyan de sosem tűntek el. Neki is nehéz lehet, hiszen ő sosem tekintett rám úgy mint a szerelmére, sosem vonzódott hozzám és most hirtelenjében 'BUMM' úgy viselkedünk, mintha mindig is így lett volna. Mintha mindig is egymáséi akartunk volna lenni. Én nagyon vágyok rá, de szeretném mégiscsak lassabbra venni a tempót. Nem szabad csókolózni, nem szabad túl sokáig maradnom egy-egy ölelésében. Nem szabadna úgy néznem rá, mintha a világ legcsodásabb szerelme lenne, hiába az nekem.
- Arni... - Panaszosan fordítottam el a vöröslő arcom, mielőtt még kaptam volna rá azt a puszit és viszonoztam volna. Bízd csak rá, hogy úgy vázolja fel a dolgokat, mintha annyira könnyű lenne, én pedig magamhoz híven, mindent el is hiszek és követném még a legnagyobb ostobaságokban is. Ha ő úgy véli, hogy lehetőségünk lesz még ilyen lopott találkákra, akkor neki elhiszem. Ho..na..pont az imént indultam el azon az útvonalon, hogy pihentetni kell a dolgot, mert biztos akarok lenni abban, hogy nem csak a hév az ami őt viszi velem egy síneken.
- Hát... - Nagyot kellett nyelnem és szószerint keresni próbáltam a szemeiben a kétséget, a humort, de nem találtam semmi arra utalót, hogy ne akarna tényleg bárhová csókot adni nekem. - A helye ott van a pusziknak, ahová te szánod őket. Igazán finomak a te csókjaid, szóval... - Nem mertem folytatni, inkább megtartottam magamnak a végét, merthát, kis perverznek éreztem magam már annyiért is, amit kimondtam ezeket. Mi az, hogy "finomak"? Te szent ég Anita, hát térj már észhez! Emlékezz, mi a terv és ne hagyd, hogy ilyen könnyen eltéritsen. Jó, dehát..Ő Arni. Ezt a magyarázatot már párszor ellőtted.
Remek, magammal beszélgetek, hát ez már mindennek a csúcsa. Dehát, amikor már a közelségétől is jóleső borzongás fut végig a testemen.m
- Hm, szóval eddig mindenkinek meg kellett küzdenie a svéd herceg kitüntető figyelméért? - Jó sok kitartó leányzó lehet azokon a helyeken, ahová eljáe szórakozni...Grethe ne egy csúnya nő, eléggé laza erkölcsei vannak és esélyem nincs az olyan kitapasztalt taktikák ellen, amit ő be tud vetni. Nem tartom magamnál szebbnek, de az biztos, hogy valamiért nagyon vonzza a fiatalabb és idősebb férfiakat is. Arni egy olyan fogás lenne neki, amit sosem hagyna ki. Ezt azonban nem fogom hagyni! N..nem féltékenységből, hanem mert a legjobb barátom és kész.



A magamnak megtett ígéretet egészen jól sikerül betartani. Nagyon jól szórakozumk Arnival, közösen megjelenünk az ebédeken, vacsorákon, bárhol ahol igény van ránk. Néha kilovagolunk, vagy tanítgat új zongora darabokat..igazából főleg ő játszik, én pedig ámulva figyelem, ahogy zenét varázsol az ujjaival.. Többnyire sikerül nem úgy nézni rá, mintha kérlelném, hogy csókoljon meg, hiszen minden áldott nap, egyre intenzívebben élem meg vele az álmaimat. Olyankor olyan dolgokat is tesz, amikre nem is tudom, honnan merítem az ötletet. A hölgyek segítettek elkészülni a vintage partira, szép a hajam, szép a ruhám..amit Arne segített kiválasztani, aminek minden centije emlékeztet az érintéseire aznapról, mikor segített választani.
Kifúj-befúj, mélylevegő, ami hirtelen bentragad, ahogy meghallom a kopogását. Tudom, hogy ő az. Egyszerűen érzem, hogy mikor van közel. Még a cipőm nélkül, mezitláb sétáltam az ajtóhoz. Izgultam, mivel már nagyon rég nem láttam kiöltözve -élőben- és tudtam, hogy nagyon-nagyon tetszeni fog a látvány.
Az ajtómat kinyitottam és ahogy megjósolható volt, teljesen lenyűgözött. Van benne valami rejtélyes így és elegáns és.. Hoppá, éppen bámulom. Odébbléptem, hogy be tudjon sétálni az ajtón, amit be is zártam.
- Remekül festesz Arne, ma mindenki irigykedni fog rám. - És engem fog elkísérni, a karjai közt fogok táncolni, beszívom az illatát és..
Oké Anita, nyugi! - Nemsokára kész vagyok. - Lehajolok és gyorsan elkezdem felvenni a magassarkúm, nehogy tovább bámuljak rá és csináljak magamból totális hülyét.