Sif && Thor

Szinte már kétségbeesetten vágytam a megoldásra. Vágytam arra, hogy könnyebb legyen a teher, és ismét 100 százalékos teljesítményt tudjak nyújtani.
Vágytam arra, hogy a káosz alább hagyjon, akár csak arra, hogy a fiam ne gyűlöljön meg örökérvényűen.
Segíteni akartam. Azt akartam, hogy velem legyen olykor, hogy szeresse a találkozókat velem, mint az első alkalmakkor, bár tudtam, olyan úgy sem lesz már.
Odabent nem mentem teljesen közel hozzá, csak megálltam egy darabig az ajtófélfának dűlve, aztán feltettem egy kérdést. Egy kérdést, ami mindennél jobban foglalkoztatott akkor és ott.
Sokáig nem szólt semmit, és már épp el akartam menni a ház egy másik szegletébe, mikor még is megszólalt.
Nem tudtam, hogy közben felcsapott pszichológusnak, szóval szemöldököm kissé felszaladt, míg hallgattam szavait.
-A stresszem azt jelenti, hogy őrlődök valamit, amit nem tudok elengedni, és nem azt, hogy nem akarom a változást.- morogtam karba fonva karjaim, ám feltettem magamnak még is a kérdést. Valóban akarom, hogy mindez megváltozzon?! Hát hogy a viharba ne?! Ki akarná, hogy szenvedés legyen az osztályrésze?
-Második lehetőség... Inkább a sokadik.- morogtam, s közben figyeltem a növények táncàt, miképpen nyúlnak meg, majd hoznak egymás után virágokat. Az én növény tudományom kimerült abban, hogy megöntöztem őket, és nem hagytam elhalálozódni egyet sem, ami kihívás volt az én munkám mellett.
Furcsa volt hallani a szavait. Visszaengedtem. Úgy gondoltam, ez az ő háza is, és nyilván csak azért jött, hogy elvigyen még valamit, ám a táska a cuccaival nem engedett meg efféle következtetéseket. Ott volt. Húsvéren elevenen, miközben előbb karom kezdte el cirógatni, mitől végigszaladt rajtam a hideg, aztán felsóhajtottam. A változás... Valóban olyan jó dolog, mint ahogy elsőnek képzeljük? Valóban kellemes a változás? Eddigi tapasztalataim azt súgták, annyira mégsem jó. Legalább is hosszútávon nem.
Mikor átkarolt, a növényes mutatvány után, egy pillanatra izmaim megfeszültek, mint az ugrásra kész oroszlán, aki várja a támadást.
De az ölelés csak ölelés volt. Semmi több.
Én meg hagytam neki. Hagytam, had bújjon hozzám, miközben szívem vad ritmust vert, aztán lassan én is magamhoz öleltem.
Meglehet nagyobb szükségem volt erre mint gondolni mertem bármikor is. Egy bíztató ölelésre, hogy nem menthetetlen semmi sem.
-Én sokat változtam Sif...- hangom halkan csendült. Igaz a hírtelen haragom, és lobbanásom megmaradt, de nem éreztem magam olyan felfuvalkodottnak mint régen.

432 | Thunderstruck | ℤ

Thor <<>> Sif

Wash it all away
Wash the grime off my soul
I'll see another day
With pain I pay the toll
Wash it all away
Just wash it all away

« Zene; Kimi no Chikara»

Sif && Thor

A szerelem, és hűség szétválaszthatatlanok... Vajon akkor valaha voltam én szerelmes? Szerettem e úgy bárkit is, hogy úgy érezzem nem kell más? Vajha volt olyan, hogy Sif mellé nem csak a bűntudat vitt vissza?
Gondolataim kavarogtak elmémben, s már-már úgy éreztem, elegem van a gondolatokból, és csak szabadulni akartam tőlük. Az elmúlt napokban kijutott rendesen a kellemetlenségekből, és hogy is mondjam... Egy cseppet már elegem volt belőlük.
Gondolataimból érintése zökkentett ki.
Hallgattam szavait, amitől persze nem lett könnyebb a lelkemnek, inkább mázsás súlyként nehezedett rám minden. Mellkasomra helyezett kezére siklott tekintetem, s csak álltam vele szemben, majd lassanként emeltem rá tekintetem, bár nem kellett volna, de még is tartottam megvetésétől.
Mi van akkor, ha legközelebb megint otthagy, és többet nem hozza vissza hozzám a lába.
Elszúrtam az összes szívügyem, és a padok közé zuhantam.
Nem feleltem semmire, csak figyeltem miképpen veszi el kezét mellkasomról, majd simítja meg ujjaim, aztán ellépett előlem, bement a házba.
Én pedig még egy ideig csak figyeltem a messzeséget, majd végül megnyitottam az ajtót, bementem utána, majd megálltam tisztes távolságban.
- Valóban úgy gondolod, hogy megtudjuk oldani? Hogy mindenre van megoldás?- végre ráemeltem tekintetem, zsebre téve kezeim.
Kicsit közelebb léptem, miközben megpiszkáltam az egyik virág leveleit. Vigyáztam rájuk...

432 | Thunderstruck | ℤ

Thor <<>> Sif

Wash it all away
Wash the grime off my soul
I'll see another day
With pain I pay the toll
Wash it all away
Just wash it all away

« Zene; Kimi no Chikara»

Sif && Thor

Nem tudtam miért tettem, s miért nem léptem el mellőle, előle, miután megérintettem állát, s magam felé fordítottam. Egyszerűen nem ment. Szükségem volt rá! Talán jobban kellett valaki, aki a felszínen tud tartani, mint fuldoklónak az a hiányzó korty a levegőből.
Szinte fel sem eszméltem mit tettem, csak miután már ajkaihoz érintettem sajátjaim, s addig leengedett karjaimmal a magamhoz fogtam, majd minden gondolkodás nélkül toltam a falnak, hogy aztán heves szívdobbanásokkal, megemelkedett pulzussal  hunyjam le szemeim, emeljem feljebb, hogy ne kelljen lehajolnom hozzá, majd  miután letettem, lökjem el magam tőle, hogy aztán megdörgöljem tarkómat, és hátat fordítva neki a plafon felé fordítsam tekintetem.
Nem tehettem ezt! Nem lehetett!! Míg csak a bánatom vezérel, nem használhattam ki, és az is lehet közben ő tolt el magától, és nem én voltam az aki megszakította a túlfűtött jelenetet.
Az esetben elléptem onnan.
- Ne haragudj! - szóltam mind a két esetben, de nem fordultam felé.
Pusztán lehajtottam fejem, majd megtámaszkodtam a pulton, miközben csitítani próbáltam elmém, s a felszínre törő vágyat.
Minden összeesküdött ellenem, ám mégsem akartam, hogy kihasználjam, még akkor sem, ha a nejemről volt szó. Nem akartam, hogy azt higgye. Utolsó szemétláda lennék, egy ilyen cselekedettel.
Igyekeztem minden vággyal fűtött gondolatot messzire kergetni háborgó elmémből.
-A háló a tiéd lehet... én a kanapén alszom majd... - megköszörültem a torkom, de a hangom tónusa még nem tért vissza a megszokott keretek közé. Megtúrtam hajam, aztán ittam pár kortyot, de Sif felé pillantani még mindig nem mert.
Tartottam attól, mit tennék, ha ismét a karjaim közé kerülne.
Magamnak okoztam a gondot, és egyedül kellett kimásznom belőle. Egymagamnak, és nem úgy hogy keresztül taposok rajta. Ő rajta, aki mindig visszatér hozzám. Őrajta, aki...
Nem folytattam a gondolatmenetet, helyette kiballagtam a hátsóajtón, megtámasztottam magam a korláton, lehajtottam fejem. Elegem volt magamból, és mindenből, amit okoztam magam körül.
Meglehet egy leheletnyi depresszióval küzdöttem, de valamikor csak sikerül megoldanom az egészet, és kilábalni belőle.
Legfeljebb majd a munkába temetkezem, és sosem járok majd haza. A munka mindig is elterelte a figyelmem. De visszamenni a lakásba, és a szemébe nézni... elmondani neki, mennyire gajjon vagyok, és hogy senki sem érdemli azt a bánásmódot amit tőlem kapott. Közben odakint a felhők egyre csak gyűltek, s lassan eleredt az eső, majd mennydörgés zendűlt.

432 | Thunderstruck | ℤ

Thor <<>> Sif

Wash it all away
Wash the grime off my soul
I'll see another day
With pain I pay the toll
Wash it all away
Just wash it all away

« Zene; Kimi no Chikara»

Sif && Thor

Tisztában volt vele, milyen vagyok, és milyen is voltam mindig. Akkor még is miért volt velem? Miért kellettem én mellé? Annyi kérdés kavargott bennem, hogy nem tudtam hová is tehetném. Inkább igyekeztem mással foglalkozni, felvenni egy pólót, kaját melegíteni, és egyebek.
Még épp elkaptam azt a pillanatot, mikor elcsent egy gombócot, s ez az apró jelenség mosolyt csalt egy pillanatra az arcomra.
-A haragom? Hogy hamarabb cselekszek, mint gondolkodnék? Azt nem sokan kedvelik bennem. Még én sem. - elhallgattam, aztán ismételten arcát fürkésztem. Az én torkomon egy árva falat sem ment le.
Mikor elém lépett, s kezét mellkasomra fektette, lepillantottam rá. Egyenesen szemeibe tekintettem, s mire észbe kaptam, addigra már kezem kezére csúsztattam, átfogva apró kezét, s kicsit közelebb hajoltam hozzá.
-Hibái mindenkinek vannak. Akinek nincs, az jól titkolja. - mormogtam, s észre sem vettem mennyire közel hajoltam hozzá, szabad kezemmel kisimítottam egy tincset az arcából, majd felegyenesedve engedtem el kezét, aztán visszaléptem a pulthoz, felvettem a sörömet, beleittam.
-Nem piszkáltam a cuccaid. Minden ott van ahol hagytad. - magyaráztam, miközben feltelepedtem a pultra, megtámaszkodtam kétoldalt, igyekezve nem arra gondolni, mi lenne a helyes.
Vajon helyes lenne leküldenem? Vajon helyes lenne azt mondanom, hogy semmi értelme ennek, még akkor is, hogyha szívemben másként éreztem? Hazudni neki, csak azért, hogy megóvjam saját magamtól?
Ám végül nem tettem ilyesmit. Ültem ott csendben egy ideig, figyelve minden rezdülését, ám szólni még sem tudtam semmit. Egyszerűen nem tudtam mit kellett volna mondanom.
Szégyelltem magam mindennél jobban, hisz olyat tettem ellene... ellenünk, amit megbocsájthatatlannak véltem, erre itt volt Ő, aki mindent meg akart oldani. Megbocsájtani, és talán mindent újrakezdeni, más alapoktól?
De vajon mi lesz a biztosíték arra, hogy több ilyen nem fordul elő? Vajon mi lesz a biztosíték arra, hogy nem érzem elhűlőnek többet a kapcsolatunkat? Talán valóban az lenne a tökéletes megoldás, hogy új lapokkal kezdünk? Újra megismerni egymást, mintha eddig egyszer sem találkoztunk volna hosszúra nyúlt életünk során? Meglehet.
-Képes lennél ezt megtenni? Kitartani olyasvalaki mellett... - leszálltam a pultról, aztán végigmutattam magamon. - Olyasvalakin mint Én?
Nem tudtam, vagy egyszerűen csak nem akartam parancsolni a lábaimnak. Közelebb léptem hozzá, megállva előtte. Lepillantottam arcára, ajkának íves vonalára, aztán mutató s hüvelyk ujjammal emeltem fel állát, hogy elveszhessek néhány pillanatra lélektükreiben, amiket hajdan annyira szerettem, arany hajzuhatagával együtt.
Emlékeztem még, mikor tenyeremen hordoztam, s a széltől is óvtam. Meglehet túlságosan is féltő voltam irányában, nem hagyva neki elegendő teret akkor. Ő az enyém volt, és más rá sem emelhette tekintetét. Csata után, hozzá tértem haza, s ő volt az, ki ápolta sebeim. Ő volt az, aki vigyázta gyermekeink álmát, s ki mindent megbocsájtott nekem. Tényleg úgy gondoltam, nem érdemlem meg. Túl jó volt nekem.  

432 | Thunderstruck | ℤ

Thor <<>> Sif

Wash it all away
Wash the grime off my soul
I'll see another day
With pain I pay the toll
Wash it all away
Just wash it all away

« Zene; Kimi no Chikara»

Sif && Thor

Nem értettem miért is járna nekem egy újabb esély, hisz annyiszor elbaltáztam már a dolgokat. Annyiszor tettem keresztbe a kapcsolatunknak, hogy mára már azt hittem, vége az egésznek.
Erre idejön, és saját magát kezdi hibáztatni, mintha csak ő lett volna, aki arra buzdított, hogy tegyek meg valamit, amivel hazavághatom a házasságunkat. Jó persze melyik az az Isten, vagy Istennő, aki nem követett el élete során legalább egy alkalommal házasságtörést?! Ám abban a pillanatban én nem akartam ezeken gondolkodni.
Sokkal jobban érdekelt, miért is gondolta meg magát, és jött vissza.
Bár meglehet, hogy csak azt akarja, hagyjam el a házat, és menjek máshová.
-Mellettem? - vontam fel a szemöldököm, miközben meglepetés tükröződött arcomon. - Mindazok után, amit tettem, még mellettem akarnál maradni? - ledöbbentem. Egyáltalán nem erre számítottam.
Próbáltam kicsit terelni a dolgokat, és az evés felé terelni a kínos témát, ám nem kért belőle, szóval én azért csak melegítettem, hisz hátha úgy lesz, mint ahogy régen volt. Én elkezdem, ő pedig lopkod pár falatot a tányéromról, ám valamiért én sem akartam inni, csak a söröm fogyott, miután immár teljesen felöltözve léptem be a konyhába, majd dőltem neki a pult oldalának.
Nem tudtam mit kellene mondanom. Nem akarta, hogy megszakítsam a kapcsolatot a fiammal, és az anyjával, hol ott Malin másé volt régóta. Én csak Alex életének része akartam lenni. Segíteni őt, erősödni, képességeit uralni, főleg, hogyha az én erőmet örökölte. Meg aztán ha egyáltalán akar velem találkozni valaha is.
-Ennél átláthatóbb? - széttártam karjaimat. Egykor nagyon szerettem. Egykor szerelmes voltam. Egykor. De most... csak a bűntudat égett bennem, mi távozni sem akart, azonban elküldeni sem akartam.
Nem akartam, hogy ismét lelépjen, és csak az üres falakat bámulhassam, vagy épp egy kocsmában tengessem napjaimat, mikor éppen nem dolgozok.
-Nem akarom, hogy elmenj. Maradhatsz. - elhallgattam, letettem az addig kezemben tartott üveget, majd megtámasztottam karjaim magam mellett a pulton.
Nem tudtam mit is vár el tőlem. Abban voltam biztos, hogy nem voltam képes a szemeibe nézni. Nem voltam képes azt hazudni, hogy minden rendben lesz, és ráadásképpen ugyan úgy, mint ahogy volt, mert azt nem tudtam volna garantálni.
Sokkal inkább éreztem úgy, hogy nekem akkor és ott, meg kell lépnem valamit.
Talán azt akarja, hogy adjam a szavam, többet nem teszek ilyesmit? Talán azt akarja, hogy...
Inkább elhessegettem a gondolatokat, kicsit oldalra billentettem fejem, aztán közelebb léptem hozzá, hogy elmehessek mellette a nappali irányába pár pillanatra, míg összeszedtem az üres üvegeket, hogy kidobhassam őket a gyűjtőbe, aztán megálltam vele szemben. Lepillantottam rá, egyenesen lélektükreibe, majd vettem egy nagyobb levegőt.
-Nem érdemlem meg, hogy velem legyél. Túl önző, és hirtelen vagyok ahhoz, hogy ez kijárjon osztályrészül. -figyeltem arcvonásait, ajkai rezdülését, szemöldökének vonalát, miként vette a levegőt, miközben ott álltam vele szemben, bűntudattal terhes lélekkel. A nagy Thor, aki abban a pillanatban még is olyan jelentéktelen senkinek érezte magát a nő közelében, akit túl jónak gondolt maga mellé.
-Nem érdemellek meg...

432 | Thunderstruck | ℤ

Thor <<>> Sif

Wash it all away
Wash the grime off my soul
I'll see another day
With pain I pay the toll
Wash it all away
Just wash it all away

« Zene; Kimi no Chikara»

Sif && Thor

Olyan egyszerű elrontani a dolgokat. Olyan egyszerű valamire azt mondani, hogy bocs öregem, de részemről ennyi volt, hogy már én magam is ezen aljassággal akartam élni. Felhívni, és megmondani, beszélnünk kell, ám ha hajlandóság elmaradt volna, akkor telefonon engedtem volna el, amiért később újfent a bűntudat vált volna osztályrészemül. Ami lássuk csak be, kezdett osztályrészemmé válni.
Micsoda őrült párosítás ez? Mennydörgés és bűntudat?!
Szóval ilyesfajta érzésekkel viaskodva álltam az ajtóban sörömmel a kezemben, az újdonsült barátom helyett, Sif-el szemben. Az Álf helyett, a nejem, aki három hónapja lelépett, amiért egy cseppet sem hibáztattam. Büntetés járt, amit meg is kaptam.
Beljebb invitáltam, aztán egy pillanatra eltűntem, hogy magamra kapjak némi ruhát, aztán hamar vissza is tértem hozzá, ott álldogálva előtte, figyelve arcvonásait, arany haját, mely a múltat idézte.
Mellkasom előtt összefontam karjaimat, s egy idő után szemöldököm is összeszaladt.
-Te nem vagy büszke arra amit Te tettél?- kérdő volt hangom, mentes minden éltől, csupán némi meglepetés maradéka köszönt vissza belőle.-Én voltam, aki másfelé mentem, nem te. Azt hittem végleg leléptél.- tettem még hozzá némi szünet után. Valóban azt hittem, hisz én nem sok mindent éreztem irányában egy ideje. Kihűlt az érzés, amiért megpróbáltam továbblépni, s cserébe ismét hibát követtem el.
Öt éve ellöktem magamtól Malin-t, mert fellángolt bennem a bűntudat, a szerelem miatt, mit iránta éreztem. A szerelem miatt, ami hatalmába kerített, amitől .... De mi is lenne rá a megfelelő szó? Megrémültem? Meglehet.
-Neked nincs mit sajnálnod. -leengedtem karjaim, majd megdörgöltem hajamat, aztán a törölközőt letettem a kanapé támlájára. -Nem tudom nem megtörténté tenni a dolgokat Sif, és másként még mindig nem gondolom ami a gyereket illeti.-elhallgattam, hisz lehet túl sok volt ez az egész így egyszerre, s pusztán férfiúi büszkeségből nem kérek bocsánatot ismételten.
Azonban az meglepett, hogy visszajött, ahogy az is, hogy még ő kért bocsánatot, és nem állt neki veszekedni velem. Miért nem tette? Miért volt bűntudata?
-Kérsz kínait?- indultam meg a konyha felé. Épp enni akartam mielőtt megérkezett, és ez nem változott. -Gombóc, rízs, meg valami hús... – magyaráztam, miközben felvettem a söröm, majd a konyhafelé menet bele is ittam.
Igen, valóban terelni akartam a dolgokat. Terelni, és nem gondolni rá. Eleget rágtam magam miatta. Talán túl sokat is! Meglehet ezért is temetkeztem inkább a munkába, az edzésekbe.
Minden esetre előszedtem még egy tányért, de tenni nem tettem rá semmit, hisz feleslegesen nem akartam semmit sem előszedni.
-Szóval... Mond bátran... Vedd le a kabátod, öhm... Érezd magad otthon...- betettem melegedni a kaját, aztán elmentem egy pólóért, mit magamra is kaptam, s mire visszaértem a pótcselekvésnek melegedni rakott kajám már fel is melegedett.

432 | Thunderstruck | ℤ

Thor <<>> Sif

Wash it all away
Wash the grime off my soul
I'll see another day
With pain I pay the toll
Wash it all away
Just wash it all away

« Zene; Kimi no Chikara»

Sif && Thor

Valahogy minden megváltozott, mióta megzavartam az események menetét. Hajtott a bűntudat, és a vágy is egyszerre, de tudtam azért már semmit sem tehettem, hogy Malin velem legyen. Elveszítettem, és többet érte tenni semmit sem tehettem.
Talán azért még küzdhetek, s talán ő maga is megengedi, s meglehet Alex sem fog ellenkezni személyem jelenlétéért az életében, bár az is lehet, hiú ábránd csupán. Meglehet, Alex látni sem akar majd mindazok után, mit szeretett anyja ellen elkövettem.
Lehajtott fejjel üldögéltem egy asztal mellett, miközben megforgattam a kezemben tartott üvegpoharat, majd megdörgöltem az arcomat.
Hosszú napokon, és tömött programokon voltam túl, és kifejezetten jólesett egy szabad este, amikor nem kellett úgy ugrálnom, ahogy más fütyült.
Sif már rég nem jutott eszembe, és nem gondoltam volna, hogy bármikor is összefutunk. Már-már arra is gondoltam, jobb lenne elengednem, és hagyni, hadd találja meg más mellett a boldogságot, miközben én magam igyekszek úgy élni hogy… a gondolatot félbehagyva előszedtem a tárcám, kifizettem az elfogyasztott italom.
Hírtelen ötlettől vezérelten keltem fel, s indultam meg kifelé, hogy aztán hazasétáljak.
Gyalog voltam, s nem érdekelt a távolság. Egyszerűen csak ki akartam szellőztetni a fejem.
Rég tudatosult már bennem, hogy hibát hibára halmozok, és ezzel mindenkit elmarok magam mellől. A mardosó bűntudat, mely magához fordít, és nem engedi el az elmém, hamarosan úgy éreztem mindinkább a hatalmába kerít, amin  nincs azaz alkohol mennyiség mi képes lenne segíteni.
Beletelt némi időbe míg hazaértem, s közben még az eső is eleredt, amit esküszöm nem én generáltam, szóval esernyő nem lévén, bőrig áztam, szóval otthon ledobtam a cuccaim .kiterítettem, majd vettem egy forró zuhanyt, aztán laza egyszerűséggel egy törölközővel derekam körül léptem be a konyhába, előszedve egy adag kínai kaját, mellé egy üveg sört, és míg az melegedett támaszkodtam a pultnak, mobilomon szemmel tartva a királyi család eseménynaptárját, hogy vajon mikor is kell a toppon lennem, és mindenki másnak is.
Épp hogy végzett a mikró, és felmelegedett kellő hőmérsékletre az étel, felharsant a csengő.
Már-már azt hittem, hogy a kedvenc betörőm tért vissza, s a gondolatra össze is szaladt a szemöldököm, hisz nem rémlett, hogy megbeszéltünk volna bármit is, szóval nem álltam neki öltözködni, csak úgy lazán egy szál törölközőben nyitottam ajtót, kezemben a sörömmel.
Végül annál nagyobb lett a meglepetésem.
-Sif?! - halkan ejtettem ki nevét. Lassan 3 hónapja, hogy nem láttam, és még csak nem is hallottam felőle. Három hónapja, hogy beszámoltam neki tettemről, amit nem vártam el, hogy megbocsásson nekem, hisz én magam is úgy éreztem, eljátszottam az utolsó esélyemet.
Még is elléptem az útból, ha akart, akkor beengedtem.
- Gyere beljebb… - közben magam is bementem, majd a fürdőben magamra vettem egy nadrágot, a törölközőt a nyakamba fektettem, s visszamentem hozzá, de nem mentem a közelébe.  - Valami baj van?  

432 | Thunderstruck | ℤ