Sif & Thor

Nem tudja teljesíteni… nekem még is úgy tűnt, képes lenne rá. Eltudna hagyni, és idővel felejtene is, hisz nem sok boldogságot adtam a számára. Elég volt csak belegondolnom, még is hányszor mentem félre, hány alkalommal csaptam be, majd engedett vissza. De még is ki az, aki megérdemel ennyi esélyt? Ki az, aki tudja, hogy miért bocsájt meg folyamatosan?
Vajon miért teszi?
-Miért adsz nekem ennyi esélyt? - emeltem rá tekintetem, de nem értem hozzá, bármennyire is akartam. Karjaim testem mellett lógtak. Hogy valójában nem értettem az egészet, vagy egyszerűen csak tőle akartam hallani az érveket, arra nem tudtam megfelelő magyarázatot adni.
Az igazat megvallva, már elegem volt az örök lelkiismeret-furdalásból, de úgy tapadt hozzám, akár egy átok, és hiába a feloldozást adó szavak, odabent egy érzés nem hagyott megnyugvást a számomra.
Megingattam a fejem, s hátat fordítottam egy pillanatra neki, aztán nemsokára már ott ültem a földön. Végighallgattam a szavait, de nem feleltem rájuk, csak csendben figyeltem, és igyekeztem felfogni őket úgy alapjukban, ám valami még sem engedte, hogy higgyek nekik.
Mikor csókot hintett fejemre, lehunytam szemeim egy pillanatra, aztán megingattam a fejem, kinyújtva magam elé lábaim.
Azonban szavai egy pillanatra elcsendesítettek, én pedig csak ültem ott, emésztve a kapott szavakat. Hagytam bemenni a házba, én pedig ottmaradtam.
Nem akartam kutyát. Úgy nem. Semmiképpen sem.
Akadt bennem egy fajta makacsság, mi nem engedte, hogy végbemenjen bennem a változás, hogy hinni tudjak a szavaknak, mit felém intézett.
Hagytam őt elmenni, s talán bemenni a házba. Hagytam, hogy minden fenekestül felforduljon, és maga alá temessen az a mérhetetlen lavina, mi egyre csak gyűlt körülöttem.
Nem is tért vissza olyan régóta az életembe, még is annyi kellemetlenséget okoztam a számára.
Nem ezt érdemelné… nem járna neki a szenvedés… boldog életet kellene élnie. Valaki olyan mellett, aki megbecsüli, és nem hajítja félre, ha egyszer ráun az egészre, hanem képes új utat választani magának…
Vettem egy nagyobb levegőt, majd elterültem a földön, s tekintetem az égre szegeztem néhány pillanatig, jobb lábam felhúzva, majd tenyereimbe temettem arcom, s felszegett fejjek, pillantottam az ajtó felé.
-Francba is… - nyöszögtem, majd hasamra fordulva felkeltem, s elindultam befelé, ahol megkerestem őt, majd magam felé fordítottam, ha épp tett vett valamit, ha ült, akkor felhúztam, majd karjaimba zártam minden szó, és magyarázat nélkül.

432 | Thunderstruck | ℤ

Thor <<>> Sif

Wash it all away
Wash the grime off my soul
I'll see another day
With pain I pay the toll
Wash it all away
Just wash it all away

« Zene; Kimi no Chikara»

Sif & Thor

Nem voltam benne biztos, hogy igaza volt a korán kelés nem szeretésével kapcsolatban, de nem kezdtem el replikázni, és még csak nem is szóltam semmit. Talán csak egy grimaszra futotta tőlem, majd már ott sem voltam. Eloldalogtam, pedig ez a kutya dolog már elég régi keletű dolog nálam.
Valami olyasmi, amit régóta dédelgettem, és aztán talán az egyedüllét hozta ki belőlem, hogy meg is akartam lépni, ám még sem lett belőle semmi sem.
Lementem az edzőtermembe, és hát nem volt a legvirágzóbb kedvem. Haragudtam magamra, haragudtam az egész világra, és úgy éreztem, minden visszacsap, amit valaha elkövettem, és ez az egész adjunk egy újabb esélyt egymásnak dolog is, balul fog elsülni, mint eddig minden egyes próbálkozásom.
Zenget az ég, villámok cikáztak, ami így ebben az évszakban elég furán vették ki magukat, de nem tudtam, vagy egyszerűen csak nem akartam parancsolni az érzéseimnek.
Végül magam sem tudom miért hoztam meg azt a döntést, de felmentem, s mikor elém lépett, én minden szó nélkül öleltem magamhoz, s csak kis idővel később kértem elnézést, de a mondatom befejezetlen maradt, mikor nem lökött el magától.
Csak álltam ott, karjaimban tartva, kihasználva az ölelést amit kaptam, majd a szavai hallatán egy pillanatra elgondolkodtam.
Kitart mellettem. De vajon azt megérdemlem? Vajon jár nekem az a bizalom, mit megakart nekem szavazni újfent, a rengeteg árulásom ellenére? Vajon tényleg jár nekem ez a sokadik esély?
Aztán mikor bocsánatot kért, elengedtem, megingattam a fejem. Távolabb léptem tőle, ki az ölelésből, mit ő szorosabbra akart húzni.
-Nem kell… nem lenne rá időm. - morogtam az orrom alatt, majd hátat fordítottam, beléptem a konyhába, kinyitottam a hűtőt, előszedtem egy üveg sört, mit aztán fel is nyitottam magamnak, s beleittam.
Nem lesz rám hatással, de már csak az íze kedvéért is kellemes volt, no meg, egyfajta stressz levezető rituálénak is megfelelt.
Végül csak megszólaltam.
-Tudod az érzés, mikor mindent elrontasz, és újra és újra ugyan azokat a hibákat követed el, egyszer megelégeled az egészet. -letelepedtem a bárszékre, nekitámasztottam könyökömet a pultnak, s úgy emeltem felé pillantásom. - Csak egy dolgot mondj, amit valaha is jól csináltam. Csak egyet, mikor nem keringett körbe azaz érzés, hogy semmit sem érek. Itt vagyok haragvó szívvel, hirtelen haraggal, és mellé ha mindez nem elég, még az a rohadt lelkiismeret is kibabrál velem. - megingattam a fejem.
-Szerintem jobban járnál nélkülem. Messze tőlem, mert úgy is lesz olyan, mi miatt ismét úgy fogsz dönteni, hogy jobb neked nélkülem. - lehajtottam fejem. - Hidd el… jobb neked nélkülem. - felkeltem letettem az üveget, s még csak bele se kortyoltam, csak otthagytam az egészet, és kimentem a hátsó udvarra, ahol letelepedtem a verandára, s ismét sötét felleget kezdtek gyülekezni az égen, távoli halk mormogással.
Úgy éreztem, nem vagyok hozzá méltó, és lehet ez az egész csak valami picsogás volt, de ha már neki sem mondhattam el az érzéseimet, akkor valóban semmi keresnivalója nem volt mellettem.
Őszinteség… lehetne akár az első lépés is. Légy őszinte azzal, akit szeretsz… De vajon szeretem e még? Vajon ismerem e igazán, s vajon ő ismer e engem?
Meglehet, tényleg az apám vére vagyok, és ezért ez a rengeteg félrelépés. Ez a sok kicsapongás. De hogy ez a nyomorult lelkiismeret honnan ered…
Ha kijött hozzám, nem szóltam semmit, s csak ültem tovább csendesen. Hát hová veszett el az a jókedv, mi körbevett nem is olyan sokkal ezelőtt? Hová tűnt el? Miért nem látom azt az apró kis fénysugarat az alagút végén, mit akkor?
Megtámasztottam magam térdeimen, összekulcsoltam ujjaim, s a földet fürkésztem.

432 | Thunderstruck | ℤ

Thor <<>> Sif

Wash it all away
Wash the grime off my soul
I'll see another day
With pain I pay the toll
Wash it all away
Just wash it all away

« Zene; Kimi no Chikara»

Sif && Thor

Nem akartam lecserélni, sem pedig pótolni, szóval egy cseppet benne is maradtam a mozdulatban, aztán egy pillanat alatt meg is bántam amit mondtam. Mindig ez az átkozott magyarázkodás! Folyamatosan úgy éreztem, mindig elkövetek valami hibát, ami ellen nem tehetek semmit, mintha belém lenne kódolva. Egy hiba, ami örökké lelkiismeret furdalást okoz a számomra.
-Már nem laktál velem mikor eszembe jutott a kutya. -magyaràztam végül, miközben elővettem két tànyért, aztán letettem őket az asztal lapjára, hogy majd szedek rá egy-egy adagot.
Megdörgöltem az arcomat egy pillanatra, aztán újfent a dolgommal foglalkoztam, legalàbb is amíg meg nem szólalt miután elnevette magát, s a szemöldököm magasra szökött.
-Ha kutya feleséget akarnék, elvenném Fenrirt! -vágtam egy grimaszt, majd megingattam a fejem, de magam sem értettem ezt az ennyire túl gondolni valamit. Bàr ez túl elhamarkodott kijelentés volt, így behunyt összeszorított szemekkel azonnal tiltakoztam is.-Nem... ő nekem túl nagy túl szőrös! Felejtsd el! De ebből jól már nem jövök ki! - megdörgöltem a tarkómat,aztán újfent megráztam a fejem és inkább beleittam a poharamba, majd újra fegráztam a fejem.
-Rzt most túlgondoltam! Ez a Te hibád! -felvettem egy törlőrongyot, majd felé dobtam, s közben igyekeztem szigorú képet vágni, ám nem ment, mert a képek, mik lelki szemeim elé villantak, mindent elrontottak, így inkàbb kiittam a poharam, aztán újratöltöttem azt.
-Sokat járok futni, és... Jó gondolatnak tűnt. A Midgardiak szeretik a kutyákat.- megvontam a vállam, aztán felsóhajtottam. -De tényleg felejtsd el! Úgy se lenne rá kapacitásom!- mielött még leültem volna, letettem inkább mindent, amit addig a kezemben tartottam, és elindultam a fürdő felé.
-Megyek letusolok!- azzal már fel is kaptam a kanapéról a törölközőm, majd magamra csuktam az ajtót, megtámaszkodtam a csapban, s kedvem lett volna az öklömmel megcsapkodni a falat, de megelégedtem annyival, hogy inkàbb ökölbe szorítottam a kezem, majd inkább kinyitottam az ajtót, s miközben odakint megdörrent az ég, s fényesség támadt egy pillanatra, inkább lementem az alaksorba, ahol az edzőtermet rendeztem be magamnak, s miközben magamat szídtam, hogy hogy lehetek ilyen barom, hatalmasat ütöttem a boxzsákomba,ami fájdalmas csikorgással pattant egyet, de kivételesen nem szakadt le a helyéről. Kihívás volt ilyen erős láncot találni, de szerencsére törp kovácsok is akadtak ezen a világon.
Még párat beleütöttem, majd ismét, miközben apró villámok cikáztak ökleim körűl.
Eszembe jutott, hogy Malin elment, és minden szó nélkül Alexet is vitte magával. Eszembe jutott, hogy nem tehettem ellene semmit sem. Elvitte a fiam, és én nem adhattam meg neki azt a lehetőséget, hogy legyen egy apja.
Eszembe jutott mennyi mindent szúrtam el, majd az egész addig fajult, hogy a zsák leszakadt, majd hatalmas mennydörgés hasított át a csenden.
A kutyák felvonyítottak, autók szirénái bekapcsoltak, én meg csak álltam ott a leszakadt boxzsák és kiszakadt plafon romjai között, ökölbe szorított kezekkel, hogy még erre sem vagyok képes.
A lelkiismeret...az a fránya lelkiismeret, ami nekem jutott apám helyett osztályrészül. Ami nekem jutott, hisz a nagy erőhöz kell valami ellensúly is.
Ha Sif nem jött le, akkor felmentem, majd ha még ott volt és nem ment el, akkor elé léptem, és minden szó nélkül öleltem magamhoz, szorosan, s egy pillanatra sem akartam elengedni.
-Ne haragudj! Én...- de nem felyeztem be a mondatot.
Ha lejött megnézni mit művelek, hát csendben maradtam, s csak magamhoz öleltem szorosan, s el sem engedtem egy jódarabig.
Ha felmentem, és nem találtam otthon, nos, akkor csak mogorva ábrázattal tettem le magam a kanapére egy üveg pia társaságàban, elhatározva, hogy holnap nem megyek dolgozni.

432 | Thunderstruck | ℤ

Thor <<>> Sif

Wash it all away
Wash the grime off my soul
I'll see another day
With pain I pay the toll
Wash it all away
Just wash it all away

« Zene; Kimi no Chikara»

Sif && Thor

Elképzeléseim nekem is akadtak azzal kapcsolatban, honnan is származhatott az az üveg, de azt tudtam, hogy bizony már nagyon régóta díszelgett a polc tetején arra várva, hogy egyszer meglegyen bontva, és elfogyasztásra kerüljön.
Magam is meglepődtem rajta mennyivel oldottabbnak éreztem magam, már pusztán a jelenlététől is. Úgy gondoltam, valamit előcsalt belőlem, mit jó ideje eltemettem már magamban. Valamit, amit meglehet nem kellett volna elrejtenem odabent.
Mivel nem mondott nemet az ital elfogyasztására, így kaptam magam, és felbontva töltöttem neki is, majd magamnak is, s egy kicsit forgattam azt a kortyot a számban, mielőtt szóltam volna a koccintás után.
-Nem. Ami a szomszédból jött, az szinte a másnapot sem élte meg! - nevettem el magam, miközben megforgattam kezemben a poharat, hogy némi levegőhöz jusson az ital, aztán újfent belekortyoltam, tovább ízlelgettem, hisz rég ittam már hasonló nedűt.
Újabb szavaira egy pillanatra elkomorodott az arcom, s tekintetem felhőssé vált. Eszembe juttatta hűtlenségem, mit végül a lelkiismeretnek hála, mi lehetett áldás vagy átok, vagy egyszerre mind a kettő elmondtam neki is.
-Egymás mellett… - sóhajtottam. - Szép gondolat volt tőle. - úgy éreztem, nem érdemeltem meg ezt az italt, hisz megannyi teher nyomta vállam, ami minduntalan visszaette magát a tudatomba.
Néha eszembe jutott, talán jó lenne felejteni. Szép lassan csendesen eltemetni magamban azt aki voltam, és azzá lenni, akit eljátszok ebben a világban. Aztán eszembe jut, hogy mennyire nem szeretném elveszíteni az erőm. A személyiségem… azt ami azzá tesz ami, és aki vagyok.
Elhessegettem a gondolatokat, aztán mosolyt költöztettem arcomra.
-Nem is tudtam, hogy nagyobb üveget szánt nekünk! - megingattam a fejem, aztán újra töltöttem a poharainkat.
Meglehet túlságosan lelkis lettem az elmúlt időszakban, és újra meg kell tanulnom elrejteni a dolgokat mélyen magamban, hogy ne a bánat, és az önmarcangolás legyen osztályrészem.
-Nem vagy éhes? - kérdeztem végül, miközben felkeltem a helyemről, és megindultam a konyha felé, hogy szerezzek magamnak egy tányért, amire tehetek a kajából, mi nem is olyan régen készült el.
Annyira nem éreztem éhesnek magam, de még is ott égett bennem a gondolat, hogy nem ülhetek csak ott mellette a földön, hisz a végén… a végén valami olyat tennék, amit később vagy megbánnék, vagy… nos minden esetre elég furcsa gondolat volt.
Őrlődés… igen. Azt hiszem ez a megfelelő kifejezés.
Válaszától függően cselekedtem, szóval ha nem kért, akkor csak én magamnak szedtem, s telepedtem le az asztalhoz.
Ha odajött, mert kért kaját, és együtt ettünk, akkor az asztalon helyet kapott az ital is, s egy pillanatra a régi idők lakomáit juttatta eszembe. A hatalmas asztalok, az óriási csarnokban, a rengeteg étel a terített asztalokon. Ez ahhoz képest semmi sem volt.
-Már régóta gondolkodok egy kutyán...De amennyit dolgozok… szegény sokat lenne egymaga… - magyaráztam.

432 | Thunderstruck | ℤ

Thor <<>> Sif

Wash it all away
Wash the grime off my soul
I'll see another day
With pain I pay the toll
Wash it all away
Just wash it all away

« Zene; Kimi no Chikara»

Sif && Thor

Talán... Mondom csak talán! Előfordulhat, hogy megzavart a jelenléte. Meglehet, hogy egy cseppet másfelé kellett volna figyelnem, és hagyni had menjen minden a maga szakaszában, és tempójában, de még is mikor nekimentem a bútordarabnak, amiről jól tudtam, hogy ott van, hisz én tettem oda, még is váratlanul ért, hogy a kádban pancsol. Meglepődtem, hisz azt hittem múló szeszély lehet, vagy épp csak azért jött, hogy ... De nem. Sif nem olyan volt. Túl kedves, és túl jó hozzám a kilóméter hosszú lajstromlistám ellenére is.
Szóval miután kimorogtam magam, leszedtem egy italt a szekrény tetejéről, hozzá poharakat, majd úgy gondoltam felteszek egy lemezt, s mindezek után esett meg, hogy vitt magával a zene, mint valami normál embert, s ahelyett, hogy megcsináltam volna a hiányzó felüléseket, inkább léggitároztam, és énekeltem, ahogy azt elég ritkán tettem. Szóval igen...pedig nem is ittam le magam a sárga földig.
Az első kérdésre nem reagáltam érdemben semmit, hisz vitt magával a zene, de a következőre már kinyitottam szemeim, főleg mikor meghallottam, ő is énekel.
Elmosolyodtam.
-Egész nyugodtan! -tártam szét karjaim, mint egy jelezve egész nagy a padló van hely bőven, majd visszahúztam karjaim.- Ez a legjobb rész! Most! Figyelj!!- már emeltem a karom, csuktam a szemem, s pendült a láthatatlan gitár, miközben énekeltem, s arra a pillanatra elfelejtettem minden gondom.
Ha ő is énekelni kezdett, hát az oldalamra fordultam, felkönyököltem, s úgy figyeltem őt egy mosollyal az arcomon.
Nem gondoltam, hogy vissza fog jönni hozzám megint... Nem gondoltam, hogy ujfent utat enged számomra, de még is megtette. Nyitott, és ên meg... visszadültem a hátamra, beletúrtam a hajamba, majd egy pillanatra lehunytam szemeim, aztán felpattantam, elvettem a kis asztalra készített üveget, és a poharakat, majd visszatelepedtem mellé.
Alaposan megnêztem scelgondolkodva cirógattam meg a cimkét.
-Van ötleted mire kaptuk? Az igazat megvallva, arra sem emlékszem, hogy kitől...- húztam el a szám, majd elmosolyodtam.- Megbontsuk?
Válaszától függően vagy kinyitottam, vagy visszavittem a polc tetejére.
Ha a megivás mellett döntött, kibontottam, s töltöttem mind a két pohárba, az egyiket felé nyujtottam, majd beleszagoltam.
-Nos, akkor ahogy itt mondják, a puding próbája az evés... Szóvaaal!- koccintásra emeltem poharam, s ha megvolt, hát belekortyoltam. Köhintettem egyet, majd összeszaladt szemöldökkel néztem az üvegre, és a cimkéjére. -Aha...jó cucc!- ismét belekortyoltam. Erős volt, markáns, és volt valami kellemes aromája, amit nem tudtam beazonosítani.
Ha nem bontottuk ki, akkor felkeltem, visszatettem a polcra, majd szedtem elő tányérokat.
-Éhes vagy? -szóltam ki a konyhából, majd válaszától függően szedtem ételt, s telepedtem le az asztalhoz enni.
De ha italoztunk, akkor a szőnyegen üldögéltem, a kanapé oldalának vetett háttal, s próbáltam előkotorni, kitől is kaptuk hajdan az üveget, s miféle alkalomra, ha csak Sif addig nem mondta még meg

432 | Thunderstruck | ℤ

Thor <<>> Sif

Wash it all away
Wash the grime off my soul
I'll see another day
With pain I pay the toll
Wash it all away
Just wash it all away

« Zene; Kimi no Chikara»

Sif && Thor

Nyertem. A néni mosolygott, s talán szereztem neki pár kellemes pillanatot, szóval visszatértem Sifhez, segítettem elpakolni, majd a nehezebb dolgokat én cipeltem egészen hazáig.
Engem nem zavart a csend, sem pedig az, hogy nem szóltunk egymáshoz. Az alatt a néhány hónap alatt alaposan megszoktam, s tudtam, ez csak némi hallgatás, s szükség volt rá ahhoz, hogy egyszer majd visszatalálhassunk önmagunkhoz.
Odahaza aztán lepakoltam a cuccokat, eltettem amit nekem kellett, majd mentem a szobába, hogy átvegyek valami edzős cuccot, s lementem az alaksorba, hol lámpát kapcsoltam, majd felcsaptam a kedvenc számom, s megálltam a bokszzsák előtt, s püfölni kezdtem. Előbb lassan, majd egyre ütemesebben, majd végül a lábam is lendült, majd jöhetett pár fekve nyomás, súlyzó emelgetése, majd a futópadra tettem fel magam, s szaladtam pár mérföldet.
Nem mondom, hogy nem fáradtam el az idő teltével, de azt sem, hogy annyira kiütött volna, egyszerűen csak jólesett mozogni, s az érzés, hogy nem voltam egymagam, adott az egésznek egy kellemes felhangot.
Egy kis törölközőben megdörgöltem az arcomat, kikapcsoltam az addig hangosan üvöltő zenét, majd felmentem, tiszta törölközőt szedtem elő, aztán teljesen megfeledkezve arról, hogy nem egyedül vagyok, dobtam le magamról a felsőm, aztán a fürdőnél megütötte fülem az énekszó, s elkalandozott a tekintetem, szóval annak hála nekigyalogoltam a kanapé oldalának. Átestem rajta, s elterültem a fekvő felületen, majd arcom belefúrtam, körbeforgattam szemeim miután átfordultam a hátamra  megdörgöltem arcomat. Hogy lehetek ilyen béna?! morogtam volna még egy jó darabig, de egy pofavágás kíséretében felkeltem, elvettem a kapcsolót, benyomtam a tévét, hisz akár azt is hihette ha észrevette a kis akciómat, hogy direkt csináltam, és már is nem annyira égő az egész bénaság.
Eredetileg fürödni akartam. Venni egy kellemes fürdőt, hogy aztán lazulgathassak kicsit a kádban, de elfoglalta, így nem adatott meg. De nem morogtam rajta, csak felkeltem, bevettem magam a konyhába, meglestem a kaját, s elégedetten hümmentettem, majd belekóstoltam ha már készen volt. Ha nem, akkor csak megkavartam, ám egy falatot akkor is loptam, aztán a polc tetejéről levettem egy régi üveget, ami már nem is tudom mióta állt odafent, de úgy gondoltam, igazán felbonthatnám már, ha egyszer annyit tartogattam.
Szóval elővettem két poharat, egyet Sifnek, egyet pedig magamnak, majd az üveg és a poharak társaságában visszamentem a kanapéra, hová letettem magam, majd belekortyoltam a 20 éves italba, majd gondoltam egyet, s előszedtem egy lemezt, lekapcsoltam a tévét, felcsaptam a lemezjátszó tetejét, s magam sem tudtam miért, pedig már régóta nem került a kezembe az a lemez, és miért pont azt a dalt választottam, de felcsendült a régi ismerős dallam, majd a refrénnél magam is beszálltam, miközben a konyhában ténykedve pakoltam el a mosogatógépből, s  teljesen megfeledkeztem arról, hogy eredetileg fürödni akartam.
-Life is a highway I wanna ride it all night long, If you're going my way, I wanna drive it all night long!! - tudtam az egész szöveget, de még is mindig csak ennél a résznál szálltam be, majd miután végeztem elvágódtam a puha szőnyegen, hisz eredetileg akartam csinálni még pár felülést, de helyette léggitároztam, pofát vágtam, majd énekeltem ismét pár strófát.

432 | Thunderstruck | ℤ

Thor <<>> Sif

Wash it all away
Wash the grime off my soul
I'll see another day
With pain I pay the toll
Wash it all away
Just wash it all away

« Zene; Kimi no Chikara»

Sif && Thor

Szóval bandukoltunk a bolthoz, odabent pedig, ahogy a szokás megengedte, úgy indultam utamnak, de persze nem rohantam, hisz nem feledtem el, hogy nem egymagam érkeztem, szóval ahol kellett, ott megálltam, s vártam egy darabig, majd a szomszéd nénivel incselkedtem, s olykor ironikusan, olykor teljesen komolyan szólaltam meg.
A bemutatást kicsit túlzásnak gondoltam, de mégsem indultam a néni után, hogy megfedjem, mennyire nem illendő csúnyán mutogatni ott ahol kis gyerekek is lehetnek, de mivel tartottam attól, hogy a végén lefújna egy sprayvel, így inkább annyiban hagytam az egészet, ám a pultnál azért segítettem neki levenni valami cuccot a magasból.
S megkaptam érte a jutalmat, egy széles mosolyt, de lehetett akár fintor is, de én még is mosolynak gondoltam, aztán jeleztem, hogy győzni fogok, és valahogy egy cseppet sem érdekelt hogy Sif kinevetett, csak az adott pillanat foglalkoztatott, és az, hogy képes volt elterelni a gondolataimat az egész katyvaszról, amibe kevertem saját magam.
-Győzni fogok, mert győznöm kell, és meg kell puhítanom. Képes mosolyogni, csak elfelejtette hogyan kell… az unokái nem látogatják, a fia egy balfasz, a menyéről ne is beszéljünk… - magyaráztam, mintha csak egy pletykás vénasszony lennék. Tény valóban sokat tudtam a néniről, hisz figyeltem, hallottam a veszekedéseket, mikor az udvaron heverésztem az esőben, vagy éppen csak a napon süttetem a hasam.
Közben összeszedtem azokat, amikre szükségem volt. Borotva habot nem vettem, mert éppen nem akartam megszabadulni az arc szőrzetemtől, de tettem oda sampont, meg tusfürdőt, hisz abból is elég kevés volt már.
- Nem. Minden megvan. - bólintottam, majd ballagtam kifelé a pénztárhoz, ahol aztán odaléptem a nénihez, s kedves mosollyal arcomon emeltem kékjeimet irányába.
- Segítek kivinni a kocsijához! Biztos nagyon nehezek!
- Oh… hát… - körbenézett, talán azt latolgatta, elzavarjon e, miközben a biztonsági őrért kiállt, vagy elfogadja a segítséget. - Köszönöm… igazán… kedves…. - felelte végül fa arccal, hisz úgy gondoltam, már rég elszokott az efféle segítségtől.
Kifelé menet, odaszóltam  még Sifnek.
- Mindjárt jövök!! - azzal odadobtam neki a tárcámat, hogy abból fizessen, mint ahogy régebben is tettük, majd mentem a nénivel kifelé a kocsihoz.
Ott aztán megálltam, s mikor kinyitotta a csomagtartót, betettem a táskákat.
- Ezzel meg vagyunk… - ő felemelte kezét, majd megpaskolta az arcom.
-Huligán!! - suttogta mosolyogva, aztán elköszönt, s beszállt a kocsiba, én meg egy ezer wattos mosollyal mentem vissza Sifhez, zsebre vágott kezekkel, önelégült pofával.
- Győztem!! Mosolygott! - elégedett voltam. Ennek ellenére elvettem a táskákat, hisz a nehezét én magam akartam vinni, bár az összes pakkal elboldogultam volna.. Még is nyugodtan ballagtam mellette, csendesen, azon agyalva, vajon mit kellene tennem ahhoz, hogy meg… de nem. Nem akartam bocsánatért kuncsorogni, hisz valóban hibáztam. Nem akartam a kedvét sem elrontani, vagy ha még sem volt jó kedve, hát akkor tovább rontani, de ezer meg egy forgatókönyv kavargott a fejemben, s mindegyiknek az lett a vége, hogy egymagam maradok a bűneim végett.

432 | Thunderstruck | ℤ

Thor <<>> Sif

Wash it all away
Wash the grime off my soul
I'll see another day
With pain I pay the toll
Wash it all away
Just wash it all away

« Zene; Kimi no Chikara»

Sif && Thor

Végül amellett döntött, hogy gyalogoljunk, s valamiért én annak az eshetőségnek sokkal jobban örültem, szóval elmentem összekészülni, hisz még sem akartam valami otthoni vacakban elmenni, bár az sem igazán érdekelt volna.
Még is magamra vettem egy másik szakadásmentes farmert, hozzá egy világos pólót, majd cipőt húztam, s indulásra készen álltam meg karba font karokkal, aztán megvontam a vállam.
- Az is megfelel. - bólintottam, aztán a hús hallatán elmosolyodtam. - Mindegyik tökéletesen hangzik. - elég volt csak egy cseppet belegondolnom, hogy elég régóta nem főzött rám senki, és már maga a lehetőség is tökéletesnek hatott. Szóval elmosolyodtam, úgy szegeztem rá a tekintetem, arcomon halvány mosollyal, s mikor ő is készen állt, már indulhattunk is a bolt irányába, hogy megvegyük mindazt, amire szükségem volt odahaza… illetve amire szükségünk volt? Furcsa volt még az az egész, de talán idővel majd visszaszokok a gondolatba, és egy idő után már nem csak én leszek, hanem ismét ott lesz az a bizonyos mi is.
Odakint felajánlottam a karom, s ő belém karolt, szóval úgy haladtunk az utcán, s hallgattam feleletét.
-Ráncba szedted? - vontam fel fél szemöldököm,  vigyorogva emeltem rá kékjeim, s mellé kacsintottam is egyet, ám vonásaim elkomolyodtak, hisz tudtam nem tréfa dolog volt ez, szóval nem is érte meg vele foglalkozni.
-Szólhattál volna. Tudod, hogy… - hirtelen hallgattam el, dörgölve meg szabad kezemmel tarkómat, hisz ráeszméltem miért is voltunk külön, s mi okból nem szólt, hogy segítség kellene, s a gondolatra újfent elkapott a magam iránti harag, és utálat, amit nem tudtam egykönnyen levetkőzni, szóval nem is emeltem rá tekintetem, s nem is szóltam többet, csak mentem mellette csendesen, míg oda nem értünk a bolthoz, ahol a fotocellás ajtó kitárult előttünk, s így együtt léphettünk be oda.
Odabent fogtam egy kocsit, aztán tolni kezdtem, majd egy idő után, mikor nem volt elöttünk senki, kicsit megtoltam, majd ránehezedtem a fogókájára, s úgy gurultam egy keveset, majd megálltam a zöldségek előtt, pimasz mosolyt küldve egy idős néninek, aki rosszalló pillantást vetett felém, mire kiegyenesedve megköszörültem a torkom.
- Csókolom! - zavartan fogtam meg egy narancsot, körbeforgatva a kezemben, mosollyal az arcomon, s talán még intettem is a néninek, majd felvettem egy másik narancsot, lemértem őket, s betettem a kosárba, majd még tettem oda néhány zöldséget, csak a szokásost, hisz jól emlékeztem miket szokott használni a főzéshez, de nem mentem tovább, hanem bevártam őt, aztán igyekeztem nem komiszkodni a nénivel, mint eddig minden egyes vásárlásom alkalmával.
Ha Sif odaért mellém, akkor közelebb hajoltam hozzá, s úgy mondtam neki halkan.
- Vagy egy hónapja azon dolgozok, hogy mosolyt csaljak az arcára… ott lakik a szomszédban, de eddig csak a táskájával csapkodott meg… - odapillantottam a nénire, intettem neki, mire laza eleganciával felmutatta a középső ujját, én meg mosolyogva  intettem vissza, s mosolygás közben mondtam. - Imád engem!
Aztán Sifre kacsintottam, majd haladtam tovább, s leemeltem pár dolgot az egyik polcról, majd elgondolkodva álltam a sörök mellett. Végül amellett a darab mellett döntöttem, amit az Álffal ittunk a napokban. Az utóbbi időben az a márka jött be a legjobban, szóval tettem oda pár dobozzal.
Kicsivel később, mikor ismét megpillantottam a nénit, épp egy konzervet próbált levenni a felső polcról, szóval odaléptem hozzá.
- Segítek. - szóltam lágyan, aztán leemeltem azt onnan, s köszönetképpen nekemcsapta a táskáját.
- Huligán!! - morogta, de ott bujkált egy mosolyszerűség az arcán, majd mikor továbbment, mutogattam utána Sif-nek.
- Mosolygott!! Győzni fogok!!

432 | Thunderstruck | ℤ

Thor <<>> Sif

Wash it all away
Wash the grime off my soul
I'll see another day
With pain I pay the toll
Wash it all away
Just wash it all away

« Zene; Kimi no Chikara»

Sif && Thor

Nem mintha mást akartam volna menni vásárolni, de volt benne valami megnyugtató, higy erre is hajlandó volt. Így nem kellett esetleges kínos csendnek lennie közöttünk, vagy éppen olyas fajtának, mikor... Nem is tudom. Rég nem voltunk már ennyire közel egymáshoz, s talán az egész az én hibám volt, hisz mindig az volt. Túl csapongó a lelkem, vagy szimplán csak egy szemét disznó vagyok.
A gondolatot elhessegettem, de nem kergettem el végleg.
Minden esetre bólintottam szavára, s még egy mosolyt is megengedtem magamnak.
-Eddig nem élvezetből tettem.- vontam meg a vállam, aztán lassan felkeltem, s említést tettem az orchideáról, amit meg akartam venni neki, ám úgy hogy itt volt, egy árnyalatnyival talàn egyszerűbb lesz a dolgom, mert tudni fogja melyik lesz a megfelelő, s nem csak én választok egyet.
-Csak mikor eszembe jutsz valamiről.-magyaráztam egyszerű szavakkal, hisz puszta tény volt még elöttem is, hogy az elmúlt napokban nagyon sokszor gondoltam rá, ahogy arra is, hogy ez a rengeteg szarság csak is azért történik, mert annyi rosszat elkövettem ellene. Megcsaltam, átvertem hazudtam, és ő még is hű maradt, én pedig egy utolsó szemétládaként megkaptam a magamét. Minden pillanatot megérdemelve.
Vonásaim elkomorultak a gondolataim menetére, majd belőle csak következő szavai zökkentettek ki.
-Nem kell összeírni. Tudom mi kell.- feleltem őszintén, majd míg ő táskákat keresett elő, addig én szereztem magamnak zoknit, hogy aztán belebújhassak a cipőmbe.-Mehetünk most is. Kocsival, vagy gyalog...-felé fordulva várakoztam válaszára, s közben kaptam egy kérdést vagy inkább kettőt.
-Te mit ennél?- kérdeztem vissza inkább, mert az igazat megvallva, semmi tervem nem volt. Nem szokásom agyalni az ilyesmin. Sokkal jobban kedveltem a spontán pillanatokat, mikor az otthon fellelhető kajákból kiokoskodok valamit, ami eddig szerencsére mindig ehetőre sikeredett.
Ha a válasz igen volt, hát akkor felvettem a kabàtom, s már mentem is a kocsim felé, feltéve ha azzal akart menni.
Ha nem, akkor megvártam míg kijött, majd zártam az ajtót, hogy aztán zsebembe rejtett kezekkel haladhassak tovább, s ha talán belémkarolt, akkor sem ellenkeztem, hisz titkon rettentő jölesett a közelsége.
Titkon szomjaztam minden kedvességre, mi feledtethette velem gyarlóságom. Nem kellene ennyire önmarcangolónak lennem, ám a lelkiismeret komisz jószág. Komisz, és szörnyen gonosz.
-Merre jártál mostanában?- pillantottam felé, kedvesen, követelés mentesen, hisz ha nem felelt, azért sem sértődtem meg.

432 | Thunderstruck | ℤ

Thor <<>> Sif

Wash it all away
Wash the grime off my soul
I'll see another day
With pain I pay the toll
Wash it all away
Just wash it all away

« Zene; Kimi no Chikara»

Sif && Thor

Szeretett. Szerettem volna elhinni, hogy igazak a szavai. Szerettem volna elhinni, hogy legalább annyira szeret mint a növényeit, és azt, amit azok képviseltek.

Miközben beszélt hozzám, nem toltam el magamtól, hagytam, hogy öleljen. Hagytam, hogy része legyen a pillanatnak, s talán az én lelkemnek is adott némi megnyugvást jelenléte.
Hosszú idő óta, első alkalommal nem voltam egyedül.
Figyeltem miképpen csúsztatta fel kezét nyakamra, majd állapodott meg ott keze megállt az arcomon, én pedig nem vettem le róla tekintetem.
Én nem tudtam kimondani. Nem tudtam pontosan mit éreztem iránta már egy ideje. Ő mindig olyan jó, én meg ... szöges ellentétéi vagyunk egymásnak, és még is oly régóta alkottunk egy párt.
Mikor megfogta a kezem, mentem vele, s menet közben kezdtem el választ adni neki, miközben a növények ismét csak növények voltak.
-Nem voltak nagy terveim mára. Általában ilyenkor elmegyek kocogni, aztán hazaesek valamikor...-vallottam meg, hisz minek is hazudnék?!
A konyhába érve aztán lenyomott egy székre, ahová engedelmes gyermekként tettem le magam. A legerősebb Isten voltam hajdan, és még is egy nő képes úgy rángatni, mint egy rongybabát.  
-Elfogyott a kávé... az igazat megvallva vásárolni kéne.-magyaráztam, bár az is lehet, hogy az egészet csak terelésnek szántam. Nem akartam arra használni, hogy elnyomja a bánatom.
Miközben olykor megérintett, előbb a lábaimat fixíroztam, aztán ráemeltem kékjeim.
-Kezdhetnénk mindent az elejéről...én sokat változtam, s talán te is... Néhány dolgot már teljesen másként látok...- megdörgöltem a tarkóm, zavartan elmosolyodtam.- Még főzni is megtanultam...- lassan felkeltem a székről, majd körbementem a konyhában, aztán nekidőltem a pultnak, mellkasom elött összekulcsolt kezekkel.
-A minap láttam a boltban egy nagyon szép Orchideát, amid még nincs... Akad neki még hely... -pillantottam a szoba felé, ahol a növényei voltak. -Mit szólsz?
Ezekhez valóban lett volna kedvem. Lefoglalni az elmém, hogy szép lassan visszataláljak önmagamhoz, és ne az önsajnálat, és mardosó bűntudat útján járjak.

432 | Thunderstruck | ℤ

Thor <<>> Sif

Wash it all away
Wash the grime off my soul
I'll see another day
With pain I pay the toll
Wash it all away
Just wash it all away

« Zene; Kimi no Chikara»