Kiskép : Rendeltetésem : Fenrir vagyok play by : Jason Momoa Posztok száma : 112 User neve : Rea Csoport : Isteni lény Pontgyűjtő : 95 Lakhely : Oslo Foglalkozás : Biztonsági főnök Előtörténet : I am Fenrir
Keresem : A testvérem
Bjørn Kristiansen —
Elküldésének ideje — Kedd Jan. 17, 2023 3:10 pm
Kraken & Fenrir
Ha a rend nem volt meg, ott gondok voltak. Ahol a gond megjelent, ott a rendnek is búcsút inthetünk, s mivel mindenki szereti a rendet a saját portáján, így én is. Az már más kérdés, hogy a verekedést is szerettem. Fűtött a vérem, hajtott egyre előrébb, s így elég hamar verekedés lett egy máskor olyan egyszerűnek tűnő dologból. Meglepő módon a pasas, akinek nekilöktek, nem esett nekem, s nem kezdett el puffogni, hogy mit képzelek én magamról, hanem mondhatni még be is állt segíteni. Elsőre nem is foglalkoztam vele, ám oké, megvédett attól, hogy egy üveg széttaccsanjon a fejemen, amit ha egy kicsit is jobb ember lennék, megköszönném neki, de mindenki tudja, hogy Én bizony nem vagyok egy jó ember. Vagy legalábbis ezt akarták elhitetni velem(?) Aztán megállt az öklöm a lendületben, midőn elkiáltotta magát, s felé fordítottam pillantásomat, minek köszönhetően kaptam egy maflást, ami felébresztett révedésemből. Lelektükreim felvillantak, morgást hallattam, aztán a fickót, akitől a maflást kaptam szépen a falhoz segítettem, mondjuk nem a legfinomabb módon. Minden esetre elmosolyodtam. -Njörd dicsőségére? - szaladt fel a szemöldököm, miközben egy törött üveggel hadonászó fickó kezét csavartam ki, kissé finomabban, hisz nem akartam az üvöltését hallgatni, mit csontja törése váltott volna ki belőle. - Ilyet is rég hallottam!! - tettem hozzá, aztán odébb segítettem a lábammal egy asztalt, mi hangos reccsenéssel tört össze a fal mellett, s a vendégek pánikolva ugrottak félre az útjából. Nem volt ismerős a kisugárzása. Nem volt olyan mint Tyr leánya, vagy Aegir fiai akik tiszteletüket tették nálam, a kérdéseikkel, s nem is Isten volt, de még is volt benne valami, ami arra ösztönözte az elmémet, hogy lefuttasson pár elméletet, de pontot egyiknek sem engedtem. -Elég legyen!! - dörrent a hangom, szemeim villantak, miközben az egyik támadóm emeltem meg a nyakánál fogva. - Most pedig eltakarodtok innen… szépen, vagy…. - megadtam a választási lehetőséget. Ha nem akartak távozni, akkor bizony nem adtam magam, s nem is tudtak volna legyűrni, ám ha még is, akkor elengedtem a pánikolva kapálódzó pasast, had szaladjon világgá. Ha nem, nos az esetben a fal irányába segítettem, s védekeztem az érkező ütések ellen.
_________________
MY SCARS ARE REMINDERS OF WHEN LIFE TRIED TO BREAK ME but failed.
Kiskép : Rendeltetésem : Kraken vagyok play by : Christian Bale Posztok száma : 8 User neve : Budul Csoport : Isteni lény Pontgyűjtő : 5 Lakhely : Oslo Foglalkozás : halász Előtörténet : Kraken unleashed Kor : 39
Harold Haraldson —
Elküldésének ideje — Kedd Jan. 17, 2023 6:34 am
Bjørn Kristiansen felhasználónak tetszik ez a poszt.
Saját magamat kissé meghazudtolva döntöttem úgy, hogy távozom a klubból, ahelyett, hogy azzal szórakoztassam magamat, hogy ezeket a gyenge humánokat tanítsam meg ököllel harcolni és valhallába küldjem őket. Semmi kedvem nem volt most verekedni, így békésen megindultam a kijárat felé, vár a víz, várnak halak és vár a lehetőség, hog Aegir-t is megcsípjem végül valahol a tengeren. Elvégre a tnger istene, ha még él és úgy érzem, hogy még él a vén dög, akkor előbb utóbb a tengeren is fel kell bukkannia. De ahelyett, hogy nyugodtan mehettem volna a dolgomra, valami barom úgy gondolta, hogy hátulról lökdösni a legesélyesebb és a legjobb móka, hogy belekössön valakibe, aki kimutatta szándékát, hogy a mai napon nem kíván vét ontani. Tekintve, hogy a lökés hátulról hirtelen jött és elég kemény volt, majdnem felnyaltam egy asztalt. Megpördültem és ami kibontakozott a szemeim előtt, az valami fenséges látvány volt.
Nincs is jobb móka, mint egy kocsmai verekedésnek a szemtanújává lenni. Az egyik figura a haverját kidobó biztonsági embert akarta volna fejbe verni valamivel, amíg az nem figyel. Nem, nem a haverom az illető, de szerintem itt az ideje, hogy végre kimozgassam a lassan berozsdálni készülő csápjaimat és leverjek egy két pofont. Hát elkaptam az ürge vállát és kibillentettem az egyensúlyából, így az üveg mérföldes luftot ütött a kidobó feje mellett. Majd magam felé penderítettem, az ipsét, megfogtam a mindkét vállát és megfejeltem. Hohoho, micsoda érzés volt. Áldozatom megszédült én felkaptam, majd egy könnyed... - Njörd nevének nagyobb dicsőségére! - kiáltással bedobtam az asztalok közé. Ezek a szánalmas barmok, úgysem tudják, hogy kicsoda Njörd. Hát majd most megtanulják, ha segítek nekik eljutni a Valhallába. Ott tiszteletüket tehetik őseik előtt és vidoran lakmározhatnak a istenek dicsőségére. Valakinek kisodorhattam a kezéből az italát, mert csúnyán nézett rám, amikor az előbb eldobott fickó a földön landolva úgy döntött, hogy ő most lepihen. - Kell egy pofon vagy megverekszel kettőért? - kérdeztem a felém mozduló, hosszú, szőke hajú tagtól. Úgy tűnik meg akar küzdeni ő is a Valhallába vezető jegyért.
_________________ " Below the thunders of the upper deep, Far far beneath in the abysmal sea, His Ancient, dreamless, uninvaded sleep, The Kraken sleepeth." - Alfred Lord Tenysson
Kiskép : Rendeltetésem : Fenrir vagyok play by : Jason Momoa Posztok száma : 112 User neve : Rea Csoport : Isteni lény Pontgyűjtő : 95 Lakhely : Oslo Foglalkozás : Biztonsági főnök Előtörténet : I am Fenrir
Keresem : A testvérem
Bjørn Kristiansen —
Elküldésének ideje — Vas. Nov. 20, 2022 9:44 pm
Kraken & Fenrir
Ez a nap is úgy kezdődött mint a többi. Felkeltem, futottam egy kört, megmozgattam tagjaim, majd egy gyors tusolás után összekaptam magam, és mentem dolgozni. Nem foglalkoztam nagyon a külsőmmely de azért egy küldtem egy képet Asa-nak, és megkérdeztem mi a helyzet vele. Azt hiszem, teljesen elcsavarta a fejem az a nőszemély, bár mem tudom, hogy ezt be akarnám e vallami hangosan. Mondjuk az is lehet, hogy nyilvánvaló az egész. Egy nő aki... Na de nem kalandozhattam el, szóval motorra pattantam, és elmentem dolgozni. Ott aztán vettem egy nagyobb lendületet, hátúl a szokásos helyen leparkoltam, majd a raktáron keresztűl jutottam el az irodámba, ahol leellenőriztem a felvételeket, a csapossal váltottam pár szót, aztán mire elérkezett a nyitás ideje, már minden készen állt. Hel a mai napra szabadságot vett ki, mondván neki is jár az ilyesmi, én meg okulva abból, hogy a multkor mennyire tönkretették a bárt, inkább maradtam, és tartottam a frontot. Alig voltunk nyitva vagy 3 órája, mikor egy nő hangos sipítozásba kezdett, és biztonsági emberért visított. Én meg egy darabig álltam ott, karba font kezekkel, a tőlem megszokott marcona vonásokkal, és figyeltem az eseményeket. A nő pasija mindent kiprovokált, s én elismerően vontam fel a szemöldököm, ám az asztalok felborulása után, egy kicsivel nagyobb fenforgás kerekedett. Megindultam feléjük, szétválasztottam őket, aztán arra lettem figyelmes, hogy az iménti fickó haverjai nagy ficekkel indultak meg a távozóban lévő fazon irányába. Nem akartam senkit sem inzultálni, de ha nincs rend, akkor távozni kellett.Szóval, épp ki akartam dobni a sipítozó nő haverjait, mikor az egyik szétvert a hátamon egy széket, én meg valamiért pont a távozóban lévő új arc hátának estem, s egy pillanatra hozzáértem, majd mivel megfordúltam, hogy ártalmatlanítsam azt, aki ezt elkövette, az arcomba csattant egy jobbhorog, ami meg se kottyant, szóval simán visszaütöttem, mire a fickó elvágódott a padlón. Én pedig lehajoltam, hogy grabancánàl fogva megragadjam a fickót, ügyet sem vetve a jóelöbb meglökött pasasra. Ha közben távozott, hát lemaradt egy kellemes ökölcsatáról, amiben még csak el sem fáradtam, majd következhetett a kitessékelés. Nem figyeltem semmire, s lehet ha még ott volt, az elöbbi pasasnak még neki is mentem, miközben azon voltam, hogy kidobjam a kellemetlenkedőket. -Kívűl tágasabb!- dörrent el a hangom,miközben kidobtam a pasast az ajtón.
_________________
MY SCARS ARE REMINDERS OF WHEN LIFE TRIED TO BREAK ME but failed.
Kiskép : Rendeltetésem : Kraken vagyok play by : Christian Bale Posztok száma : 8 User neve : Budul Csoport : Isteni lény Pontgyűjtő : 5 Lakhely : Oslo Foglalkozás : halász Előtörténet : Kraken unleashed Kor : 39
Harold Haraldson —
Elküldésének ideje — Vas. Nov. 20, 2022 8:15 pm
Bjørn Kristiansen felhasználónak tetszik ez a poszt.
A franc sem tudja, hogy miért jöttem éppen a Vortexbe. Maradhattam volna a tengerben, hogy kipihenjem a Tenger Leányának elsülyesztését és a benne tárolt hűtött hal felzabálását. Azok a tengerészek eléggé megfeküdték a gyomrom. Mondjuk az is lehet, hogy a fagyott hal és a halott tengerész nem jó kombináció vacsorára. Bármi is legyen a válasz, mert ráérek ezen majd még godnolkodni, a pultnál ülve egy itallal a kezemben, volt időm visszatartani magamban, egy akkora halas büfit, hogy felforduljon a csapos. Kezdtem jó kedvemben lenni, azért a pia eléggé megtudja hozni a hangulatot, amikor a capos, azzal az idegesítő szemeivel rám ézett és feltette a kérdést. - Adhatok még valamit, haver? Mondjuk egy koktélt? - miért nem tudják befogni a szájukat az emberek, amikor kellene? Felvontam szemöldököm. - Persze, egy halott csapost. - valamit megérezhetett a pillantásomból éa hangsúlyból, mert azonnal visszavonulút fújt és elhajózott nyugodtabb vizekre. Végre. Kényelmesen ihattam italom maradékát, amikor olybá tűnt, hogy mégsem hagynak békében.
A hölgy, akinek fizimiskám alapján szimpatikus lehettem, eléggé szolidan, mégis kellően kihívóan öltözött és sminkelte magát ahhoz, hogy bármely férfi ember érdeklődését fejezze ki iránta. A gond ott kezdődött, hogy én nem vagyok ember. Először csak mellém ült, aztn kedvesen pillogott rám. Végül rákérdezett. - Jobban örülnék neki, ha inkább elhúznál és valahol máshol illegetnéd magadat. - Herbert, ez a buzi lekurvázott! - fordult oda, valamely ismerőséhez és elkezdte a vernyogását mint egy veszett macska. Csak azért nem vertem szájba, hogy leforduljon a székről, amiről készült egyébként is feltápázkodni, mert most nem volt kedvem ember ölni. Éppen most ettem egy fél rakomány, fagyott halat, égett a gyomrom. Herbert más kérdés volt.
Valamiért fájlalta, mert nem érdekelt a kurvája és ezt nyíltan meg is mondtam neki. Először csak a nőnek, utána Herbertnek. A nő hisztizett és kezdett egyre többember figyelni arra, hogy nyafog. Herbert erősködni kezdett. - Nekem nincs időm erre. Szóval szórakoztassatok valaki mást, ezzel a szánalmas, primitív szórakoztatási formával. - én eskü igyekeztem nem bántani senkit, de Herbert hajthatatlan volt. Azt akarta, hogy kérjek bocsánatot a nőjétől. Aztán megmarkolta a vállam, én ekkor ütöttem meg. Herbert összecsuklott és feldöntött pár bárszéket. - Bocs, hogy a pasid egy barom. - mondtam és elindultam kifelé, miután fizettem az italomat. A nő ekkor kiáltott a kidobóért.
_________________ " Below the thunders of the upper deep, Far far beneath in the abysmal sea, His Ancient, dreamless, uninvaded sleep, The Kraken sleepeth." - Alfred Lord Tenysson
Ajánlott tartalom —
Fenrir és Kraken - isteni lényekért csörögnek a sörös üvegek
2023. május 1-jén az óriások vezére összehívta tanácsát, amelyre a nornát is meghívta, aki segített neki az istenekkel szemben. Kezdetben úgy tűnt, ez alkalommal sem történik majd semmi különös, ám amikor Hildr távozásra készült, fültanújává vált két óriás sutyorgásának, s a hallottaktól égtelen harag támadt a norna szívében. A szavak arról szóltak: Thrym azt tervezi miképpen szabadulhat meg Hildr-től, mivel a norna követeléseit nem kívánja a nagyhatalmú óriás teljesíteni, akkor sem, ha az átokkal legyőzik és feledésbe taszítják az isteneket. Hildr elnyomta abban a pillanatban dühét, s ahelyett, hogy szembesítette volna Thrym-et rossz döntésével, a norna úgy határozott, megbosszulja, amiért megpróbálták kijátszani. De nem kapkodott el semmit sem, és mindent gondosan előkészített.