Szinte hallotta a saját szívének dobbanásait, miközben a sziklaszirtről lógott le a lába, a segge pedig egyben tartotta a köveket alant. A bal tenyere a síkra csiszolt kövezeten nyugodott, a jobbjába pedig az a halálrúd simult, amitől ő nem halhatott meg. Vagy legalábbis ekkora dózisban még ránézve nem volt halálos, emiatt pedig úgy döntött, hogy ez a második cigaretta sem lesz elég, hogy lenyugodjon teljesen. A szemei a folyam másik oldalán emelkedő sziklákkal teletűzdelt tájat figyelte, a hegynek is beillő amorf mintázatot, amelyet immár a sarjadzó növények tettek teljessé. Sebastient nem érdekelte jelenleg, akár lángokban is állhatott volna a másik oldal, akkor sem ugrott volna le, akkor sem úszta volna át a folyót, csak hogy megmentsen bárkit is. Lassan fújta ki a füstöt, hogy az felfele szökjön tőle a magasba, eggyé válva a fent uralkodó dagadt bárányfelhők szorulásos pamacsaiba, de mindezt azzal zárta rövidre, hogy az épp, hogy csak kifújt füstöt vissza is szívta a szájába, hogy tovább élvezze ki a türődák-gyans függőséget. Három órája ült a sötétedő táj kellős közepén, miközben nem izgatta az sem, hogy a vaksötétben kell majd lemennie végül, mert nem tervezte előbb magára hagyni  Preikestolent. Mégis megcsörrent a mobilja, amit első körben ignorált, ahogy a tizedik csörgésre sem akarta felvenni azt. Most, ebben a percben senkire sem volt kíváncsi, amikor adózott annak a gyásznak, aminek nem kellett volna igazán. Kevés alkalommal élte meg a veszteséget, mert Granbergnek már nem számított senki, ahogy az sem, hogy melyik félszerzet vagy istenség, törp, vagy álf merre járta a norvég vidékeket addig, ameddig az útjába nem kerültek amazok és el nem állták a szabad mozgást nála. Két nappal ezelőtt kapott egy fülest, amiből pontosan tudta, hogy kiről volt szó. Nem ismerték jól egymást, nem is igazán töltöttek sok időt egymás társaságában, de valahogy mostanában nagyon is segítőkész lett. Anélkül segített a draugron, hogy bármit is elvárt volna cserébe. Anélkül váltak el útjaik, hogy tudták volna, valamikor még összefutnak, és Sebastien mégis itt volt, kihagyva a nő valódi temetését, ahonnan már a Pokol királynője sem tudja kirángatni, távol a gyászoló családtól Granberg volt az, aki idefent adózott Roxanne emlékének. Nem dobott le gazt a sodró folyamba. Nem szennyezte a környezetet, nem állt ki a perem szélére, hogy beleüvöltse a nő gyászát a messzeségbe és nem mondta azt, hogy isten veled, kibaszottul nem mondta azt, hogy nyugodjon békében. Ezekre már nem volt képes és nem is érezte már, hogy a halállal bárki is bármi fontosat hátrahagyott volna. Ha pedig belepusztultak a gyászba, hát meg is érdemelte, hogy a halálba meneteljen, ha tehette volna, Granberg még szögesdrótból masnit is kötött volna a nyakukra. A temetéshez teljes mértékben kiöltözött: a szokásos feketénél is egy nihil árnyalatnyival mélyebb fekete ing volt rajta, a fekete farmernek szárát betűrte a katonai bakancsába.
A harmincnyolcadik csörgésre kikaparta a nadrágzsebből a telefonját, meg se nézve azt, ki hívta húzta el a zöld gombot és egy nem túl kellemes baszódj meggel indított. Terry szűkölő szavaira sem vett vissza az ideges hangszínéből, és ahol csak tudta, ott le is baszta telefonon keresztül, de legalább annyit elért a fazon, hogy Granberg, mint egy mészárlásra induló zsoldos fasz vadkan, felszenvedje magát onnan, a kényelmes helyéről, ahol a segge egybeolvadt nagy romantikázva a sziklarakással, mintha ő szarta volna azt oda. Tulajdonképpen.. óriásként még meg is tehette volna, ha kibaszott szar emésztése volna. Hétszáztizenhárom évesen arra igenis büszke volt, hogy nem kellett legalább Stadalaxon élnie. Háromnegyed órával és további két cigarettával később már Oslo városának utcáit szelte biztonságosan gyors tempóval, mégis megállt minden egyes piros lámpánál, gyök kettővel rohanó idős nőnél, elengedett egy hajtűkanyart is bevevő, tempójuk halálos bringást, csak mert nem akarta azzal kezdeni a Terryvel való találkozást, hogy letépi a fejét. Lassú mantrákkal nyugtatta magát, ahogy lassan becsorgott kettő másik Ford, egy Volvo és egy halottaskocsi mögé. Winnetou volt a legújabb tagja a hálózatuknak, akire minden egyes pillanatban figyelnie kellett, minden lépését követni, ami valljuk be, nem volt túl bonyolult. A kölyköt fél éve hozta ki a sittről, mert látott benne potenciált. Megváltás volt az a kibaszott zöld lámpa, de annyit pöcsöltek ott előtte, hogy a következő körre is ott maradt a seggén Granberg, épp csak annyit gurulva előre, hogy ne az ötödik, hanem az első helyen álljon. Ha még Forma 1 rajongó lett volna...?! Nekidöntötte a fejét a támlának, jobbja lustán az ölébe csúszott a bal mellé, megállva azt, hogy feleslegesen pörgesse fel a motor fordulatszámát, mintha neki kibaszottul fontos dolga lenne és eljöhetne végre ez a mocsok zöld ismét.
- Menjél már, baszódjál meg! - az ötvenes puma megindult balról a zebrán, de a telefonja miatt le is lassított. - Ó, hogy rohadj meg... - ez annak szólt, hogy már a Ford elé ért a nő. Granberg elgondolkodott egy pillanatra, hogy átmegy a nőn, aztán meg bocsánatkérően még egyszer, hátra is tolatva, mert ugyan még nem mehetett volna. Majd azt mondja a rendőröknek, hogy megcsúszott egy embernyit a lába a pedálon. Inkább ezeken gondolkodott, mint az elmúlt egy hónapján, ahol egyetlen baszott napja sem telt el úgy, hogy ne fossa össze magát a fájdalomtól, hogy nem kellett megoldania egy-egy felmerülő problémát, hogy nem volt ügylete, félresiklott bizniszek és olyan pénzösszegek is átcsúsztak a kezén, amitől az amúgy morózus vénember gyűlöletes arca mosolyba ne fordult volna. Épp, hogy csak kezdte elfelejteni, hogy a mellkasa és oldala az égési sérülésekkel egyedien gecirondává varázsolta, amikor jobbról egy szélvész csapódott bele az autójába, szó szerint. Az ajtót feltépve egy eszement tyúk került egy légtérbe vele, aminek létezését már csak az orrát megcsapó illatával is egyértelműsített. Először marta a nyálkahártyáját, hogy aztán a következő szippantással már mélyre engedje a nőt a tüdejébe - az illata után pedig következett a hangja, a zavaros beszéde, amiben igyekezett az óriás logikát keresni, hogy a rakoncátlan fürtök végül egy olyan arcot mutassanak meg neki, ahogy a nő felé fordult, amitől csak még inkább az egekbe szökött a baszódj meg faktor benne. Szerencsére az arcvonásai is tükrözték, hogy ez a viszontlátás aligha romantikus volt a részéről, a szemeinek kékjébe pedig lassan belevegyült a szürke, lomha, bús hajnalok köde, mégsem engedte szabadjára a benne lakozó kőóriás erejét, hogy ketté roppantsa a nőt.
- Nem igazán terveztem mindezt megvalósítani éppen ma - nézett egyenesen Malin szemeibe. - Hova kellene vinnem? - érdeklődött, miközben valahol volt egy sejtése, hogy a lámpa csakugyan zöldre váltott. az ideges dudálás mögüle érkezett, jelezve, hogy igazán megtolhatná a faszba a négykerekűjét, viszont Sebastiennek most már csak azért sem volt mehetnékje. Mert mégis Malin mi a picsát keres itt? És éppen nála kötött ki. Mint azok a kibaszott katolikus kis fosok - fordítsa oda a másik orcáját is, hogy egységesen lángoljon, mint egy kibaszott fáklya a nő előtt?
- Van még egy kérdésem.. elfáradt a lába esetleg? - mert hogy sem taxis, sem uber sofőr nem volt. Még mindig. A Ford mögött viszont már az aljas dudálás átment egy fasz vagy te emberbe, ami igencsak felbőszítette Granberget, konkrétan rátenyereltek arra, mint jóindulatú postás reggel, amikor be akar jutni a tömbházba. Ezért felmutatva az ujját, hogy a válasszal még várhatnak, kikötve magát szállt ki a kocsiból és indult meg hátrafelé.
- Kussoljál baszd meg, vagy becsomagollak abba a kibaszott csomagtartóba, te fasz! - üvöltött hátra az emberünknek. - Menjél, ha akarsz, a kezedben van a kormány, te gyökér, kormányozzál, arra való! - szívesen meg is mutatta volna, ezért is kopogott be a vezetőülés melletti üvegen, amin át látta az elsápadó arcot. Valószínűleg nem a Mikulás-vagyok-jöttem-ajándékkal arccal nézett rá. Amikor ezt nagy nehezen megbeszélték és valóban kikerülték Granberg Fordját, csak akkor ült vissza és úgy csapta be az ajtót, mintha egy tankerben ültek volna, nézett rá Malinra. Megint. Leengedte egy mély levegővel a nő illatát is a tüdejébe.
- Ma is grillezni szeretne? - magára erőltette a nyugalmát, de arról nem volt szó, hogy kedvesnek is kell lennie. Szar napja volt. Épp egy nem létező temetésről jött és egy pénzforgalmas malőrhöz indult volna. Mégsem volt paraszt annyira, ezért ha zöldre váltott a lámpa a harmadik-negyedik körben, úgy engedve a nő szavainak, átváltva sofőrbe becsorgott a kereszteződésbe.

Malin  & Seb