Kérdésére megvontam a vállam, majd kitártam karjaim, mosolyogva, mint egy jelezve, hogy bizony így.
-Nézz végig rajtam! - aztán mikor megadta magát, elnevettem magam újfent. Furcsa még ez a sok nevetés. - Állok elébe! - átadtam a bonbont, majd bementem az invitálásra, s körbenéztem az apró lakásban.
Olyan hatalmas voltam odabent, de még is békésen álltam ott a falnál, nem megfogdosva semmit, csak várakozva.
Mikor megláttam, felszaladt szemöldököm, ellöktem magam a faltól, elé léptem, s felvontam szemöldököm mosolyogva, aztán közelebb hajoltam hozzá egy pillanatra.
-Nem tudsz nem kiöltözni igaz? - fejem enyhén oldalra billentettem, majd felegyenesedtem, s beletúrtam hajamba, aztán elnevettem magam. - Mindegy… menjünk!
Megindultam az ajtó felé, aztán kinyitottam, s előre engedtem magam, hisz még is csak nekem kell ráülnöm a motorra első körben, szóval odakint rátelepedtem a motorra, majd megveregettem magam mögött az ülést.
- Gyere… bár kapaszkodnod kell közben… - leemeltem a bukósisakot a kormányról, majd felé nyujtottam. Nekem nem volt, ezt is csak miatta hoztam el. -Vedd fel. - ha felvette, akkor berugtam a járgányt, s ha mögém telepedett, hát már indítottam is, hogy odaérjünk a célunkhoz.
Szándékosan nem gondoltam az uticélra, sokkal inkább kiürítettem elmém, hogy véletlen se tudjon leselkedni.
Az én olvasatomban ez akár lehetett egyfajta bizalom játék is, bár ahhoz túlságosan sokat tervezgettem. A randi első felében, olyan lesz, amit én élvezek, a másik meg… nos ahhoz az ő ruházata lesz tökéletes, de jobb szerettem volna meglepetést.
Megállva egy piros lámpánál megtámasztottam magunkat a lábammal, és hátranyúltam, hogy megvan e még.
-Mindjárt ott vagyunk! - mosolyodtam el, aztán tovább hajtottam.
Szerencsénkre nem volt olyan nagy forgalom, így hamar odaértünk, majd tettem le a motort a Vulcan Climbing Center parkolójában.
Azt gondoltam, hogy nem ilyenről álmodnak a lányok, de még mindig jobbnak gondoltam, mint az ejtőernyőzést, az első alkalommal, szóval ha leszállt a motorról elmosolyodtam, és magam is leszálltam.
- Nos, készen állsz? - villantottam egy mosolyt, s megfeledkezve arról, hogy mit okoz számára az érintés, nyújtottam felé kezem.

●words●   ● by barb

Hogy még is mi van velem? Nos ez egy rohadtul jó kérdés. Valahogy mintha teljesen kicseréltek volna. Legalább is akkor, amikor az üzeneteket váltottuk, hasonlóképp viselkedtem, mint egy bódult gyerek, kik nem bírnak a hormonjaikkal.
Vigyorgások, hangos felnevetés, és a várakozás, majd a telefon előkapkodása, vajon mikor érkezik válasz. A picsába is már!
Megingattam a fejem a gondolatra, míg az ajtó előtt várakoztam, aztán, mikor nyílt az ajtó, fordultam én magam is abba az irányba.
Szavaira villantottam egy mosolyt.
-Szia. - köszöntem magam is, aztán felvont szemöldökkel végignéztem rajta, kérdését hallva. Felsóhajtottam, vonásaim megkeményedtek, majd oldalra billentettem fejem, aztán vállam felett a motor felé intettem.
- Motorral vagyok… ez az egyik… a másik, hogy mondtam ne öltözz ki. - ismét megengedtem magamnak egy mosolyt, miközben zsebre vágtam kezeim.
Hajam összefogtam, kissé szorosabban, hogy kiengedve ne keretezze arcomat, szakállam is megigazítottam, s így meglehetősen más képet festettem magamról. Nem annak a rémisztő marcona pasasnak tűntem, mint, ahogy a bárban szoktam álldogálni, s rendet tenni. Sokkal inkább egy hétköznapi pasasnak, aki valóban egy randevúra készült.
- Jobban teszed ha átöltözöl. Van esetleg farmer nadrágod? Ing, vagy póló? - vontam fel ismételten a szemöldököm, megtámasztva magam a falnál, úgy mérve végig Asa alakját tetőtől talpig.
Nem éreztem zavarban magam miatta.
Elgondolkodtam, vajon mennyire lenne lehetséges ebben a ruhadarabban megtenni mindazt amit kitaláltam, ám az egész teljes mértékben lehetetlennek tűnt.
-Ne aggódj! Semmi olyat nem terveztem, ami a nővéreidnek nem tetszene! - még egy kis keresztet is rajzoltam mintegy eskü gyanánt a szívem fölé, majd benyúltam kabátom zsebébe, s elővettem a számomra talán túl feltűnően csomagolt bonbont, ami hasonlóképpen tartalmazott keserű csokoládét, mint édeset.
Jó pénzt kértek érte, de nem azt néztem. Pusztán leemeltem az elsőt, ami a kezem ügyébe akadt, némi nézelődés után, miután kezdtek furcsa szemekkel nézegetni az eladók.
- Virágot nem hoztam… - vontam meg a vállam őszintén, miközben felé nyújtottam a bonbonos dobozkát.
Ha beljebb invitált, hát letörölgettem a lábam, magam sem tudom, hogy miért, majd megálltam a folyosón. Ha nem invitált be, akkor odakint várakoztam míg átvesz valami lazább ruhát, ami illik majd az alkalomhoz.
Szóval ha nem engedett be, akkor letelepedtem a motoromra, s ott üldögélve vártam a környéket fürkészve.
Ám ha odabent voltam, akkor megtámasztottam vállam a falnál, egy olyan ponton, ahol nem tudok leverni semmit, karba font karokkal várakoztam elkészülésére.

●words●   ● by barb

Nyújtóztam egy hatalmasat, végigropogtattam csontjaim, majd beléptem a lakásba.
Megdörgöltem a kutyám fejét, orrom hozzányomtam az övéhez, aztán ismét megdörgöltem a fejét, és a pofáját.
-Bocs öregem, de ma egyedül maradsz egy kicsit! - megpaskoltam oldalát, amolyan finomabban, hisz mégsem akartam végezni vele.
A falon lévő órára pillantottam, aztán telefonáltam párat, lefoglaltam az időpontot, majd a fürdőbe mentem.
Megálltam egy pillanatra a tükör előtt, végignéztem magamon, morogtam párat. Valamit kell kezdenem magammal. Jó benyomás meg mi a szösz.
Mióta betoppant az életembe, mintha valami megváltozott volna bennem. Valami nem volt ugyan olyan. Valami, aminek talán változatlanul kellene maradnia... de mégsem maradt ugyan olyan. Valami megváltozott.
A napokban váltottunk pár sms-t, s én mint valami hülye, vártam az üzeneteket. Hel konkrétan hülyének nézett, s jókat nevetett, vagy éppen felvont szemöldökkel nézett felém, mikor éppen elnevettem magam a kávém felett állva, telefonnal a kezemben.
Egy gyors zuhany után megigazítottam a szakállam, megszárítottam a hajam, majd összefogtam, így némileg talán szalonképesebb voltam, mint eddig, bár magam sem tudom miért is érdekelt annyira a dolog.
Utoljára akkor csíptem ki magam, mikor Tyr-el sétáltunk. Azóta az egész gyökeresen megváltozott.
Vártam a pillanatot, mikor keres fel újra, persze a kis félreértés után, az egész már annyira nem volt vicces, vagy... a fene tudja.
Laza ruhát vettem magamra, egy farmert, pólót, s hozzá egy kockás inget, bakancsot, a kabátomat. Hiába volt már tavasz, még hideg volt, bár engem nem zavart.
Közeledtünk a hat órához, szóval indulni sem ártana. Még egy utolsó pillantást vetettem magamra a tükörben, megdörgöltem a kutyám oldalát, aztán motorra pattantam, és meg sem álltam Asa lakásáig, ahol leparkoltam a járgányom, majd körbenéztem.
-Ahhh... így minden világos! - aztán megláttam az idős hölgyet, kinek szerenádunk puszta véletlenségből szólt, s mikor odalépett mellém mosolyogva, megveregetve a kézfejem, zavart mosolyt villantottam felé, majd mikor integetve ment a dolgára, én az ajtó elé álltam, s becsengettem, majd kopogtam is a biztonság kedvéért, aztán zsebre vágtam kezem, hátat fordítottam az ajtónak, s vártam, hogy kinyíljon az ajtó.
Zsebemben ott pihent egy tábla csoki, amit még nem szándékoztam előhalászni, hisz ha megtudja mit is tervezek mára, a végén még hozzám vágja, mondjuk... nem mintha fájna...
Mikor kinyílt az ajtó, megfordultam.
-Készen állsz? - vettem ki zsebemből kezeim, majd csaptam össze tenyereim.