Kiskép : Rendeltetésem : - play by : armie hammer Posztok száma : 56 User neve : benibigyó Csoport : álf Pontgyűjtő : 21 Lakhely : oslo sentrum Foglalkozás : deep-cover agent Előtörténet : asap Keresem : she should be kissed
by someone who knows how.
Kor : 42
Eirik Hagen —
Elküldésének ideje — Csüt. Jan. 26, 2023 4:02 pm
Ismerem már annyira az ügynökség munkásságát, hogy ráismerjek a bizalmatlanságra, vagy éppenséggel arra, hogy az utánam küldött ügynök inkább utánam kémkedik, nem pedig az ellenségeink után; ha visszaröppennénk fél évszázadot a történelemben, még azt is belátnám, hogy ez régen bevett gyakorlat volt, de jelenleg semmi szükségét nem láttam egy nyomomban lihegő bébiszitternek, és ki mással beszélhetném ezt meg, ha nem Brooke-kal? Segíteni nem tud, de nem is azért látogattam meg egy ilyen kései órán, hogy az élet nagy dolgain merengjek a társaságában, nem mintha egy kis alkohol ne vinne el abba az irányba, ha úgy hozza a hangulat. Nem viselkedik velem távolságtartóan, a kezdeti döbbenet lassan szertefoszlott, főleg mikor odaült mellém, és önként simult be a karom alá. Egy kívülálló számára ez lett volna az első olyan nyom, ami elültette volna a gyanú csíráját, mégpedig hogy annak idején nemcsak hasznos tanácsokat osztogattunk egymásnak; ennél sokkal többről volt szó, és inkább emiatt érintett rosszul a sértődöttsége, amit alig pár perccel ezelőtt még irányomban tanúsított. - Már mindent feláldoztam az ügyem oltárán. - Úgy csusszant ki a számon a vallomás, hogy még én sem vettem észre a valódi tartalmat mögötte; hisz szinte már nem maradt belőlem semmi, csak egy egyszerű, szürke árnyék, ami azt az egy célt tűzte ki, hogy mindenáron börtönbe juttassa a kartell tagjait. Közben viszont én is egy lettem közülük, és már nemcsak Damien szűnt meg, de Eirik is, ahogy minden más alteregó, akinek egykoron az álarcát viseltem, mindezt feláldozva azért az egyért, ami egész falatként emésztett fel, és már nem tudtam, hogy mi szól a szerepemnek, és mi szól a munkámnak. Nem tudtam ellenállni a késztetésnek, ami mindenáron az ajkaimra akart rántani egy vigyort, mikor valami sörözésről kezdett beszélni, amit most az én kedvemért fog kihagyni, de a mosolya leleplezte a füllentését; a nevetésére pedig én magam is valami hasonlóval reagáltam. - Mindig csak a munka. - Úgy mondtam ezt, mintha én nem ilyen céllal érkeztem volna ide, de annak inkább nem adtam hangot, hogy egy halvány, viszont napról napra erősebb megérzés szerint ez az utolsó hely, ahová a munkám elcsalt; de még én is féltem bevallani, hogy innen talán csak a halálom jelent majd kiugrást. Olyan dolgokat tettem az ügynökség tudta nélkül, hogy amúgy sem úsznám meg börtön nélkül. - És beszéltél már vele, vagy még nem találkozott a lehengerlő meggyőzőképességeddel? -Szélesen vigyorogtam, de nem vontam kétségbe a teljesítményét és azt, amire képes lehet. Talán ő képes olyan helyekről is vizet fakasztani, ahonnan más nem, ilyen szempontból pedig tényleg a legjobbat küldték, ha egy makacs fejvadász a célpont. - Mihez van elég alapanyag a hűtődben?
|| coded by eirik
Kiskép : Rendeltetésem : Oslo téged vár play by : Gal Gadot Posztok száma : 18 User neve : Maze Csoport : Berserker Pontgyűjtő : 17 Lakhely : Grünerlokka Foglalkozás : CIA agent Előtörténet : i feel like i'm waiting on something,
that isn't going to happen Keresem :
and
I always feel like something's missing;
I just wish i knew what it is.
Kor : 72
Brooke Morrigan —
Elküldésének ideje — Vas. Júl. 10, 2022 5:21 pm
Eirik Hagen felhasználónak tetszik ez a poszt.
Eléggé aggasztó, hogy az ügynökség képes volt valaki mást is ugyanarra az ügyre állítani, mint amin Ő is dolgozik, mintha csak így akarnák a tudtára adni, hogy nem bíznak benne vagy épp a küldetés sikerében, ami felé egy pofánveréssel. Eirik hónapokat ölt már bele ebbe az ügybe, ha az ember ránéz, látja is rajta ennek a nyomait, vagy legalábbis én, aki már jó ideje ismeri tudom, hogy ez az egész lelkileg teszi tönkre, mert lássuk be, lehetsz te akármilyen kemény ügynök, azért eljátszani a kegyetlen rosszfiút és akár hideg vérrel ölni is ártatlanokat, ha a főnök úgy parancsolja, merőben más, mint amihez mi szoktunk. Likvidálni egy veszélyes figurát nem olyan megterhelő, sőt. Olykor még valami különös megnyugvás is átjár, ha tudom, hogy egy szeméttel kevesebb van már a földön, de nem tudom, hogy képes lennék-e egy ártatlan civilt megölni azért, hogy az álcám megmaradjon. Tudom, hogy Neki sem megy könnyen és épp ezért, ha most ránézek, megszakad a szívem.-Szeretnélek megnyugtatni, hogy biztosan nem erről van szó, de ismersz...- szólalok meg halkan, ahogy elkezd hangosan gondolkozni.-Nem fogok hazudni neked. Nekem is úgy tűnik, mintha bébiszittert küldtek volna a nyakadra.- közlöm kissé sajnálkozó arccal, mert tudom, hogy ez milyen rosszul eshet valakinek, aki évek óta minden mást hanyagol az ügynökség és a hülye feladatai miatt, de nem fogok neki hazudni azért, hogy egy röpke pillanatra jobban érezze magát, aztán meg újra arcon csapja a valóság. Semmi értelme nem lenne. Inkább igyekszem a támasza, a barátja lenni, ahogy eddig is voltam, még akkor is, ha épp haragudtam rá, amiért felszívódott, azt pedig egy pillanatig se vonom kétségbe, hogy hiányoztam neki. Ismerem már és tudnám, ha hazudna, ráadásul ha nem így lenne, most nem jelent volna meg itt. Nem is játszom tovább a sértett nőt, őszintén be is vallom neki, hogy elég sokszor eszembe jutott, vajon mi lehet vele, miközben áthelyezkedek mellé a kanapéra és az oldalához simulva bújok oda hozzá picit. -Tudom, hogy végig tudod csinálni, csak az a kérdés, hogy megéri-e.- vonom meg finoman a vállam, miközben valami különös melegség és nyugodtság tölt el, már pusztán a jelenlététől is, hiszen egész idáig tényleg aggódtam miatta, mert fogalmam sem volt, hogy mi van vele. Most viszont itt van és érezhetően szüksége van rám, a barátjára, valakire, aki mellett elengedheti magát egy picit és talán megfeledkezhet mindarról, ami a küldetése miatt körbe veszi a nap huszonnégy órájában. Nem is gondolkozok sokáig a kérdésen, hogy itt tölti-e a ma estét, hiszen az én ajtóm egyébként is mindig nyitva állt előtte, vagy inkább csakis előtte, mivel senki mással nincs még, csak hasonló kapcsolatom sem. Nincsenek bizalmasaim, barátaim vagy bárki más, aki olyan közel állna hozzám, mint Ő, így aztán az ilyen alkalmak, amikor véletlenül időt tudunk szánni egymásra, egy kicsit nekem is jól esnek, feltöltenek lelkileg.-Hát szólnom kell a haveroknak, hogy ma mégse tudok velük tartani a sörözős esténkre, de túl fogják élni.- füllentek vigyorogva, mintha egyébként pont Ő ne lenne tisztában vele, hogy ez mekkora baromság úgy, ahogy van. Ügynökök vagyunk és az, ha mindenféle civileket gyűjtenénk magunk mellé, szomszédokat, barátokat, netán családot, csak még nehezebbé tenné az egészet. Ha egyedül vagyunk a nagy világban, legalább nincs ki miatt aggódni.-Van egy fejvadász, akit régóta be akar kebelezni az ügynökség, aztán úgy gondolták, hogy a legjobbat küldik most rá.- avatom be röviden a jelenlegi feladatomba, szándékosan hangsúlyozva azt a "legjobbat", de még én is elnevetem magam az előadásomon.-Elég jó nyomon járok, úgyhogy szerintem napokon belül meg lesz a pasas. Már csak azt kell kitalálnom, mivel győzzem meg, hogy közénk álljon.- eresztek ki magamból egy gondterhelt sóhajt, mert ezt még nem igazán sikerült kitalálnom, hiszen egy szabadúszó fejvadász, mégis miért találná csábítónak az ajánlatot, miszerint mostantól majd mások csicskája legyen? Én se adnám fel a függetlenségemet, de nekem most ez a küldetésem, a pasas pedig a megoldandó feladat.-Nem vagy éhes? Rendelhetünk valami kaját, vagy akár összedobhatok valamit. Bár az előbbivel, szerintem jobban jársz.- sandítok fel rá kínos vigyorral, mert lássuk be, nem az a fő feladatom, hogy konyhatündér legyek, de azért azt sem mondanám, hogy éhen lehetne mellettem halni és ezzel, már Ő is tisztában van. Talán, még be is segítene, miközben előkerítenék valami erősebbet is, mint a sör, hogy ez a ma este tényleg kellően pihentető és feltöltő legyen számunkra. Úgyse sok ilyen jut ki a magunkfajtának.
_________________
SUDDENLY SHE realized THAT WHAT SHE WAS REGRETTING WAS NOT THE LOST PAST BUT THE LOST FUTURE, NOT WHAT HAD NOT BEEN BUT WHAT would never be. ●
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : armie hammer Posztok száma : 56 User neve : benibigyó Csoport : álf Pontgyűjtő : 21 Lakhely : oslo sentrum Foglalkozás : deep-cover agent Előtörténet : asap Keresem : she should be kissed
by someone who knows how.
Kor : 42
Eirik Hagen —
Elküldésének ideje — Hétf. Május 23, 2022 2:20 pm
Brooke Morrigan felhasználónak tetszik ez a poszt.
Brooke & Eirik
- Ez az én meglátásom is. - Bólintottam egyet, miközben ismét az üvegbe kortyoltam, bár csak ekkor tűnt fel, hogy milyen régen ittam utoljára sört. Osztanom kellett a véleményét, mert ez nekem is így tűnt logikusnak. Nem is véletlen, hogy nem értem a másik ügynök jelenlétét. - Olyan érzésem van, mintha bennem nem bíznának. És engem akarnak szemmel tartani, hogy... nem tudom. Hogy még mindig a munkára figyelek? - Csak kérdések sorakoztak a fejemben annak kapcsán, hogy miért szabadítottak a nyakamba egy másik ügynököt. Ha megjelent a bizonytalanság apró kis sugara, már nehéz volt vele bármit is kezdeni, és tudnom kellene, ha már nem számítok megbízható ügynöknek a CIA-nál; nem névtelen, burkolt célozgatásokra van szükség. Szinte minden emberi kapcsolatom leépült, mióta a kartell az életem szerves részévé vált; mintha már nem is munka, inkább valami rögeszme lett volna, és ugyan én magam is észleltem nem egyszer, hogy talán már túlságosan is benne vagyok, de nem tudtam leállni. Nem tudtam kiszállni. Hiába a rám telepedő fáradtság, az állandóan tépett idegek és a paranoia, amely arra kényszerít, hogy mindig és mindenhol magam mögé nézzek, de nevetséges lennék, ha éppen most adnám fel. Több évet áldoztam fel az életemből, hogy pontot tegyek az ügy végére, és ha már másért nem, legalább az általam meghozott áldozatokért tudnom kellett, hogy ezek nem ablakon kidobott évek voltak. Még ha közben el is felejtettem Hagen ügynöknek lenni, és nem éreztem teljesen biztosnak magam abban, hogy valaha is tudok majd úgy tükörbe nézni, hogy ezek a terhek ne nyomják a vállamat. Most viszont végre úgy éreztem, hogy visszakapok egy kis szeletet saját magamból; Brooke jelenléte oldotta bennem azt a kemény, rideg valóságot, amiben élnem kellett, az pedig, hogy elmondtam neki, mennyire hiányzott már, nem holmi színjáték részét képezte. És tudta ezt ő is, mert átült mellém, gyengéd mosolyára pedig hasonlóan reagáltam én is. - Én is sokat gondoltam rád. - A hangomban megbújt némi szemtelenkedés, miközben elvigyorodtam, és készségesen emeltem a karomat, csak hogy hozzám bújhasson; ez legalább annyira hiányzott, mint ő, és ezt egy jól időzített, kellemes kis sóhajjal a tudtára is hoztam. - Már nem adom fel. Fél lábbal is kibírom. - A homlokának támasztottam az állam, így lelve némi megnyugvást a kibontakozó, már-már teljesen nyugodt közegben, karommal gyengéden magamhoz szorítva. - Hacsak nem terveztél mást ma estére. - A nappali egy pontját fürkésztem, miközben válaszoltam a kérdésére, majd lassan hátrébb dőltem, még kényelmesebben elnyújtózva a kanapén. Jó ideje nem éreztem ekkora nyugalmat magamban, pedig most aztán nem lett volna szabad kizökkennem, de ennyi még nekem is jár, nem? - Legalább lesz időd elmesélni, hogy mégis milyen küldetés hozott Oslo-ba. - Jött a következő gondolat, amire azért kíváncsi is voltam, mert hiába a régi szoros kötelék közöttünk, az ügynökség nem adott ki információt az éppen folyamatban lévő ügyeiről.
|| coded by eirik
Kiskép : Rendeltetésem : Oslo téged vár play by : Gal Gadot Posztok száma : 18 User neve : Maze Csoport : Berserker Pontgyűjtő : 17 Lakhely : Grünerlokka Foglalkozás : CIA agent Előtörténet : i feel like i'm waiting on something,
that isn't going to happen Keresem :
and
I always feel like something's missing;
I just wish i knew what it is.
Kor : 72
Brooke Morrigan —
Elküldésének ideje — Vas. Május 22, 2022 7:02 pm
Eirik Hagen felhasználónak tetszik ez a poszt.
Nem tudom, hogy régen szerettem-e, de abban biztos vagyok, hogy most nem szeretem túlzottan a meglepetéseket, még akkor sem, ha egyébként megkönnyebbülést érzek amiatt, hogy láthatom őt, hogy épségben van. Nem viselném túl jól, ha miattam kerülne bajba, ha az sodorná veszélybe, hogy eljött hozzám, még akkor is, ha egyébként nekem is borzasztóan hiányzott. Ő az első, akire emlékszem, miután felébredtem és ő az, aki mindvégig pesztrálgatott, vigyázott rám és tanított. Hogy a fenébe ne hiányzott volna az egyetlen lény a földön, akiben megbízom? Nem is várat sokára az az ölelés, mert amint sikerül kicsit megnyugodnom és felfognom, hogy nincs semmi, ami veszélyt jelenthetne ránk, már bújok is a karjaiba, hogy úgy üdvözöljem, ahogy egyébként is kellett volna. Szinte érzem rajta, ahogy ellazul karjaimban, ahogy megnyugszik, mint ahogy rám is jó hatással van az ismerős illat és a melegség, ami árad belőle. Mosolyogva ismétlem el a számba adott szavait, amiket egyébként magam is mondtam volna, ha nem ront rám így, ilyen váratlanul, majd jó tanonchoz illően sörrel kínálom és magamhoz is veszek egy üveggel. Szavai hallatán rásandítok és mosolyogva fejet csóválok, de aztán csak ledobom magam a közeli fotelba és miután ő maga is elhelyezkedik a kanapén, pár pillanatig, csak csendben figyelem. Látszik rajta, hogy fáradt, hogy elfásult és úgy általában, hogy nyomot hagyott rajta az ügy, amin éppen dolgozik, így az első korty sör után, már nem is várok tovább a kérdésemmel. Miért tenném? Még szép, hogy érdekel az, amiben él, amin dolgozik és, ami miatt veszélyben van minden áldott nap az élete. Ha azt kérné, hogy segítsek neki valahogy, gondolkodás nélkül megtenném, így azonban, csak támogatni tudom. Még akkor is, ha mindezek ellenére ott van bennem a tüske, amiért ilyen sokáig nélkülöznöm kellett a társaságát. Válasza hallatán szomorkásan elhúzom picit a számat, mert valamiért úgy sejtem, hogy a tömörsége, leginkább azt hivatott éreztetni, hogy egyébként nem alakul olyan jól az egész, mint várta. Azon viszont őszintén elcsodálkozok, hogy utána küldtek valakit. -Nem rizikós ez egy picit? Nem szoktak másokat is bevonni, ha már valaki beépült.- ráncolom a homlokom, de aztán csak csendben figyelem, ahogy előrébb dől, megtámaszkodik térdein és sóhajt egyet, mintha a világ összes terhe ránehezedne épp. Rossz látni rajta, hogy ennyire kicsinálja ez a meló és, bár sosem javasoltam neki még ilyesmit, komolyan fontolgatni kezdem, hogy megpróbáljam lebeszélni erről. Kicsit kizökkent, ahogy rám pillant és elismétli korábbi szavait, de most jóval komolyabban, mintha csak azt akarná tudatni velem, mennyire szüksége volt már arra, hogy lásson. Elmosolyodok lágyan, majd az üveget a dohányzóasztalra helyezem és felállok a helyemről, hogy átüljek közvetlenül mellé. -Rohadtul aggódtam érted. Aztán haragudtam rád. Aztán megint aggódtam.- sóhajtom halkan, miközben kezem a felém közelebb lévő karjára simít és megemelem, hogy alá bújhassak és így ölelhessem meg ismét. -Talán, másra kellene hagynod ezt az ügyet. Pocsékul nézel ki.- dünnyögöm halkan, aggódó pillantással sandítva fel rá, mert bármennyire is vagyunk mi, ügynökök kemények, azért van, ami már minket is megvisel és egy kartellhez való beépülés mindenképpen az. -Itt maradsz ma este?- kérdezem végül pár pillanatnyi csend után, mert ha igen, akkor bizony gondoskodni fogok róla, hogy lazíthasson és pihenhessen egy nagyot. Összedobok valami vacsit, vesz egy forró fürdőt, meg ilyenek. Olyan, hétköznapi dolgok.
_________________
SUDDENLY SHE realized THAT WHAT SHE WAS REGRETTING WAS NOT THE LOST PAST BUT THE LOST FUTURE, NOT WHAT HAD NOT BEEN BUT WHAT would never be. ●
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : armie hammer Posztok száma : 56 User neve : benibigyó Csoport : álf Pontgyűjtő : 21 Lakhely : oslo sentrum Foglalkozás : deep-cover agent Előtörténet : asap Keresem : she should be kissed
by someone who knows how.
Kor : 42
Eirik Hagen —
Elküldésének ideje — Vas. Márc. 20, 2022 7:16 am
Brooke Morrigan felhasználónak tetszik ez a poszt.
Brooke & Eirik
Olyan szempontból bizakodó voltam, hogy talán nem sokáig fogja majd ezt a kicsit sem barátságos, nyugtalan és már-már minden kedvességet mellőző énjét mutogatni. Nem ilyen fogadtatásra számítottam, ezt tetteimmel és szavaimmal érzékeltetem is, egyetlen alkalmat sem hagyva ki, hogy legalább próbát tegyek a megnyugtatására. A mi életünkben természetes velejáró ez az érzés; nem félelem, bár én szeretek emlékezni arra, hogy jobb félni, mint megijedni. A legjobb pedig körültekintőnek és óvatosnak lenni, hogy se félni, se megijedni ne kelljen, nem mintha nem írná át az etikai kódexet egy drogkartellben eltöltött hosszabb időszak. Annyira hozzászoktam a magamra szabott, mára már tökéletesen rám simuló álarchoz, hogy teljesen elfelejtettem, ki is voltam előtte. Titkon talán reménykedtem, hogy Brooke majd emlékeztet rá. Elégedett sóhaj szakadt ki belőlem, mikor megkaptam a hiányolt ölelésemet, viszonozva a gesztust, ha már én dobtam fel ezt a labdát, pedig idejét sem tudtam annak, mikor volt részem utoljára hasonló élményben; a kartell tagjai értelemszerűen nem ölelgetik egymást. - Ez a beszéd. - Fűztem az ölelés mellé pár szót, megvillantva egy elégedett vigyort, majd sóhajtottam egyet, miközben engedtem kibontakozni az ölelésből. Nem számítottam tőle másra, bár megvolt az oka a neheztelésre, és sejtettem, hogy ez, vagy inkább ezek ma este még szóba fognak kerülni, de nem jelenleg nem tudtam volna olyan helyzetet elképzelni, amiből ne tudnám megfelelően, kellő időben kivágni magam. Semmi kedvem nincs pellengérre állni, a viszontlátás örömét egész más módszerekkel akarom kiélvezni, nem a múlt állandó fitogtatásán. Neki sem ártana tovább lépnie. - Még szép, hogy hiányoztál! -Szinte rögtön reagáltam a felvetésre, miközben átvettem tőle a sört. - Milyen mentor lennék, ha nem törődnék a legjobb tanítványommal? -Valójában nem vártam választ a kérdésre, mindketten tudjuk, hogy mikor közös ügyeken dolgoztunk az elején, milyen jól kiegészítettük egymást, de ahogy egyre többet tudott, kinőtt engem. Már nem volt szüksége gardedámra és mentorra, egyedül is helyt tudott állni, erre pedig nem eltitkolt módon azóta is büszke vagyok. Még ha kettőnk kapcsolatának harmóniája meg is romlott, amikor engem elszólított a kötelességem, és hagytam parlagon heverni az ígéretemet. Utánozva őt, én is leültem a kanapéra, innen pislogva a fotelba huppant alakját, majd a számhoz emeltem a sörös üveget, hogy jó mély kortyot küldjek le a torkomon. Nem sokáig kerülgettük a forró kását, rögtön rákérdezett az ügyre, mire először csak egy lemondó fejcsóválással válaszoltam. Azt gondolná az ember, hogy könnyű bizonyítékokat szerezni egy olyan bandában, ami már kívülről is sárosnak tűnik, nem is akármilyen hálózattal a hátuk mögött, de tökéletesen takarítottak egymás után, mindenüket átitta a korrupció, és bámulatosan tudtak szemtanúkat takarítani. - Hát.. halad. - Megköszörültem a torkom, majd újabbat kortyoltam a sörből. - Az ügynökség utánam küldött egy másik ügynököt. Mintha engem akarnának ellenőrizni. - Elvigyorodtam, de nem jókedvemben; előre dőltem, egy kis sóhaj kíséretében könyökömmel rátámaszkodtam a térdeimre, így lesve felé. - Hiányoztál.
|| coded by eirik
Kiskép : Rendeltetésem : Oslo téged vár play by : Gal Gadot Posztok száma : 18 User neve : Maze Csoport : Berserker Pontgyűjtő : 17 Lakhely : Grünerlokka Foglalkozás : CIA agent Előtörténet : i feel like i'm waiting on something,
that isn't going to happen Keresem :
and
I always feel like something's missing;
I just wish i knew what it is.
Kor : 72
Brooke Morrigan —
Elküldésének ideje — Kedd Márc. 15, 2022 9:21 am
Eirik Hagen felhasználónak tetszik ez a poszt.
Egyáltalán nem számítottam rá, hogy Eirik megjelenik itt, már csak azért sem, mert egyáltalán nem biztonságos. Nem rám nézve, hanem inkább rá, hiszen a fene se tudja, hogy rólam mit deríthet ki a kartell, nem én vagyok beépülve, ezáltal nem is én titkolgatom annyira, hogy ki vagyok valójában. Igazán kellemetlen lenne, ha megkérdeznék tőle, hogy mit keresett egy CIA ügynök lakásán, de tény, Ő sem ma kezdte, így szavai hallatán sóhajtok is hosszan egyet, hogy lenyugodjak. Érzékelteti velem, mennyire nem olyan fogadtatásban részesült, mint amire számított vagy, amit várt tőlem, el is nevetem magam a fejemet csóválva, de azért közelebb lépve hozzá az első dolgom az, hogy a kapucnit lehúzzam a fejéről. Őszintén megnyugtat, hogy nem látok semmilyen sérülést, mert azt tudtam látogatása egyetlen okának gondolni, hogy szüksége van a segítségemre. De talán, csak egy ismerős arcot szeretett volna látni, mert az egyértelműen látszik rajta, hogy fáradt. Mármint, nem fizikailag. Inkább lelkileg. -Én is tudtam, hogy itt vagy a városban, de nem akartam kockáztatni, hogy bajba sodorjalak.- sóhajtom csüggedten, pedig őszintén érdekelt, hogy jól van-e, még akkor is, ha legszívesebben felpofoznám, amiért az Én életem körüli kérdésekre, még mindig nem kaptam válaszokat. -Vizet. Hogyne.- kuncogok halkan, hogy aztán végre átkarolva derekánál megöleljem, hiszen úgyis fájlalta, hogy nem így üdvözöltem, de már ismerhetne annyira, hogy tudja, nem igazán vagyok oda a meglepetésekért. -Hiányoztál és örülök, hogy látlak. Egyben. - sandítok fel rá vigyorogva, majd tenyeremmel megpaskolgatom finoman mellkasát és elszakadok tőle, hogy a víznél valamivel erősebbel kínáljam. -Ezek szerint viszont, én is hiányoztam neked. Hacsak nem, valami más miatt látogattál meg.- nyúlok a hűtőbe két üveg sörért, amivel aztán vissza is sétálok hozzá és az egyiket átnyújtva kezébe, intek a kanapé felé, hogy hellyel kínáljam. -Ugye, tényleg nincs baj? Tudod, hogy számíthatsz rám, ha segítségre van szükséged.- beszélek hozzá, miközben ledobom magam a kanapé melletti fotelra és onnan nézek fel rá. Tényleg, őszintén kíváncsi vagyok, hogy miért jött el hozzám, na nem, mintha nekem nem lenne jó egy ismerős arcot látni. Eirik az életem része, mióta csak magamhoz tértem a kórházban, mondhatni, az egyetlen biztos pont az életemben, az egyetlen személy, akiben megbízom, mert attól a naptól kezdve mindig, csak védelmezett és segített és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem a legfontosabb személy számomra. Egyszerre képviseli a barátot és a családot is, meg talán ennél jóval többet is, hiszen mielőtt elvállalta ezt a küldetést és eljött ide, Osloba, jóval több is történt közöttünk. Azóta pedig, nem is láttam, így talán annyira nem is róható fel, ha nem tárt karokkal fogadtam. Tény, hogy egy meglehetősen görbe este volt nem kis mennyiségű itallal, de az, hogy utána egyszerűen eltűnt, engem meg magamra hagyott ezekkel a zavaros gondolatokkal, iszonyúan sért. -Jól halad az ügy?- kérdezem végül, mert én biztos, hogy nem fogom szóba hozni azt, ami akkor történt, még akkor sem, ha felőrli az idegeimet, inkább igyekszem profi maradni és főleg a munkára koncentrálni.
SUDDENLY SHE realized THAT WHAT SHE WAS REGRETTING WAS NOT THE LOST PAST BUT THE LOST FUTURE, NOT WHAT HAD NOT BEEN BUT WHAT would never be. ●
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : armie hammer Posztok száma : 56 User neve : benibigyó Csoport : álf Pontgyűjtő : 21 Lakhely : oslo sentrum Foglalkozás : deep-cover agent Előtörténet : asap Keresem : she should be kissed
by someone who knows how.
Kor : 42
Eirik Hagen —
Elküldésének ideje — Szomb. Márc. 12, 2022 6:18 pm
Brooke Morrigan felhasználónak tetszik ez a poszt.
Brooke & Eirik
Nem hagyott túl sokáig ácsingózni a folyosón, ennek pedig nagy eséllyel az adottságaihoz volt köze; ki tudja, mióta sejti, hogy közeledem, de azt gondolta, hogy csak úgy figyelmen kívül hagyom az Oslo-i jelenlétét? Már kezdtem becsavarodni, elveszítve önmagam egy jelentős szeletét, szinte teljesen eggyé válva azzal a szereppel, amibe belekényszerítettem magam évekkel ezelőtt. Feladhattam volna, de nem szokásom kudarcot vallani, az pedig, hogy ne látogassam meg, vagy legalább ne próbáljak meg vele két mondatot beszélni, alapból nevetséges elképzelésnek tűnt. Még ha nem is volt túl meleg ez a fogadtatás; így akarj meglepni egy régi barátot. Egy társat. Valakit, akiből te faragtál új embert. Mert ugyan tagadhatta volna, de sehol nem lenne nélkülem, és ha én nem figyelek fel a tehetségére, ki tudja, hová került volna a kórházból. Talán a süllyesztőbe, ahová a rendszer előszeretettel eltüntette azokat, akik nem tudtak magukról semmit. Nem mondom, volt oka neheztelni, mert ugyan parkolópályára került az ígéretem, de akár emlékekkel, akár azok nélkül, sokat köszönhetett nekem. - Szerinted úgy jövök ide, hogy nem nézek elég rendesen körbe? - A homlokomig szaladt a szemöldököm, közben küldve felé egy grimaszt. A puszta feltételezés is sértett, mert mondhatott rám bármit, de azt, hogy amatőr lennék, na hát azt pont nem. Én sem akartam még meghalni, de így, hogy Ő is belekerült ebbe a képletbe, duplán volt okom figyelni a részletekre. - Én is örülök, hogy látlak. Ezer éve. Hiányoztál. Nem, ugyan, ne is akarj megölelni. - Mindent felsoroltam, ami eszembe jutott, hangomból egyértelmű sértettség sütött, majd mikor elém lépve lerántotta a fejemről a kapucnit, nagy levegőt vettem. Már engem is zavart, mert őt példának okáért nem láttam tőle rendesen, bár amilyen szemekkel méricskélt, talán nem is vesztettem sokat vele.- Baj nincs. Az ügynökség megüzente, hogy egy rövid időre a városba jössz. -Vontam egyet a vállaimon, közben továbbra is tekintetét fürkészve, majd egy fáradt, lassú sóhajt hallattam. Itt már eleve baj volt az információval, mert milyen reakciót vártak tőlem? Közlik velem, hogy az egykori mentoráltam idejön, és szerintük majd megülök a seggemen? Micsoda baromság. - Igen, köszönöm. Egy pohár víz jólesne. -Folytattam úgy, mintha egyáltalán elhangzott volna ilyen kérdés, de inkább egy normálisabb légkört akartam megteremteni, amiben nem attól parázik, hogy mikor rontják ránk az ajtót.
|| coded by eirik
Kiskép : Rendeltetésem : Oslo téged vár play by : Gal Gadot Posztok száma : 18 User neve : Maze Csoport : Berserker Pontgyűjtő : 17 Lakhely : Grünerlokka Foglalkozás : CIA agent Előtörténet : i feel like i'm waiting on something,
that isn't going to happen Keresem :
and
I always feel like something's missing;
I just wish i knew what it is.
Kor : 72
Brooke Morrigan —
Elküldésének ideje — Szomb. Márc. 05, 2022 11:59 am
Eirik Hagen felhasználónak tetszik ez a poszt.
Minden időmet lefoglalja az, hogy felkutassam a célszemélyt, aki miatt ide kellett jönnöm a városba és bár tudom, hogy Eirik is itt van valahol, ennek ellenére meg sem próbálom felvenni vele a kapcsolatot egyrészt azért, mert veszélybe is sodorhatnám, másrészt pedig azért, mert még mindig nem jutottunk semmire azzal, amit ígért. Értem én, hogy most épp beépült, de előtte se nagyon erőltette meg magát, én pedig kezdem úgy érezni, hogy talán szándékosan szórakozik velem. Talán, ő már réges-rég tudja, hogy ki voltam azelőtt, csak olyasmit tudott meg, amiről úgy gondolja, hogy jobb, ha nem csak nem emlékszek rá, de még csak nem is sejtem, bár ez kurvára nem fair. Ezt nekem kellene eldöntenem. Nem kifejezés, ha azt mondom, hogy neheztelek rá, mégis ajtót nyitok, miután kopogtat, az illatát már amúgy is felismertem, mikor még csak a közeledő léptek hangja hallatszódott a folyosóról, majd kérdés nélkül markolok a vállára és rántom be a lakásba cseppet sem finomkodva el a mozdulatot. -Esküszöm, nem vagy normális.- sziszegem ingerülten, ahogy kidugom a fejem az ajtón és sietve ellenőrzöm a folyosót jobbra és balra is és, csak ezek után fordulok meg, hogy dühös pillantásom rászegezzem. -Mi a fenét keresel itt, Eirik? - förmedek rá, de aztán már zárom is az ajtót, feszülten hajamba túrok és felé ismét kétkedő pillantással mérem végig. Nem hiszem el, hogy képes volt felsétálni a lakásomra, amikor cseppet sem veszélytelen alakok közé van beépülve már jó pár éve és pont emiatt vetődik fel bennem a kérdés, hogy mégis mi lehetett annyira fontos, hogy képes volt kockáztatni. -Nem lett volna szabad idejönnöd! Mi van, ha valaki meglát?- sóhajtok ingerülten, de aztán pár mélyebb lélegzetvétel után rábámulok, tekintetem dühösből lassan inkább aggódóvá változik, és közelebb lépek hozzá, hogy alaposabban szemügyre vegyem. Megfordult a fejemben, hogy talán azért jött ide, azért van most itt a lakásomon, mert baj van, mert segítségre szorul és ez egész más megvilágításba helyezi a dolgokat. Akármilyen rég láttam, azért a kettőnk igen régre visszanyúló barátsága többet ér, mint a pillanatnyi harag, amit érzek, mert a legelső emlékeim akkor is hozzá fűznek. Ő hozott ki a kórházból és indított el ezen az úton, amiért örökké hálás leszek neki. -Ugye nincs baj? - kérdezem végül halkan, ahogy felpillantok rá, majd vágok egy grimaszt és felnyúlok, hogy letoljam fejéről azt a hülye kapucnit. Látni akarom, hogy nincs baja, bár a tekintete meglehetősen fáradtnak tűnik, azt pedig érezném, ha lenne sérülése, de nem csak ilyesmi baj lehet.
SUDDENLY SHE realized THAT WHAT SHE WAS REGRETTING WAS NOT THE LOST PAST BUT THE LOST FUTURE, NOT WHAT HAD NOT BEEN BUT WHAT would never be. ●
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : armie hammer Posztok száma : 56 User neve : benibigyó Csoport : álf Pontgyűjtő : 21 Lakhely : oslo sentrum Foglalkozás : deep-cover agent Előtörténet : asap Keresem : she should be kissed
by someone who knows how.
Kor : 42
Eirik Hagen —
Elküldésének ideje — Pént. Feb. 25, 2022 1:34 pm
Brooke Morrigan felhasználónak tetszik ez a poszt.
Brooke & Eirik
Soha nem tudhattam, hogy mikor figyelnek, vagy éppen mikor küldik utánam a szaglászó gorilláikat; így éltem a mindennapokat ebben a városban, hosszú évek alatt szinte már teljesen hozzászokva ahhoz, hogy a szó szoros értelmében nincs is életem. Itt senki nem szólított Hagen ügynöknek, a kartell szokásai pedig úgy ivódtak belém, mintha én magam is beleszülettem volna ebbe az elfajzott, bűzös mocsárba. Az akadémián számtalan helyzetre felkészítettek, de mégsem volt tankönyvi példa arra, hogy miképp olvadjunk be egy drogkartellbe, és hogyan szerezzünk ellenük használható bizonyítékot. Ezek profik voltak, nem véletlenül küldtek engem a nyakukra, de amikor kiosztották a megbízást, még senki nem gondolta volna, hogy hónapok helyett éveket kell majd várnunk, míg megszerezzük azt a bizonyos terhelő információt. Kiszálltam a liftből, majd lendületes léptekkel közelítettem meg a huszonhatos szoba ajtaját. Már napokkal ezelőtt megkaptam az információt a központtól, hogy Brooke-ot is Oslo-ba küldik, bár elég gyorsan hozzátették, hogy nem az én ügyemre állítják rá, más megbízással érkezik. Még szerencse, gondoltam magamban; kinek hiányzott volna még egy ügynök a kartell felügyeletére? Már Lisbeth jelenléte is felért egy büntetéssel, mert azt az érzetet keltette bennem, hogy nem bíznak bennem a saját főnökeim sem. Ez pedig mérhetetlen dühöt generált bennem; nem tudtam elvonatkoztatni attól, hogy engem akarnak ellenőrizni. Mint egy hülye, taknyos óvodást. De míg Lisbeth jelenléte csak a dühömet igyekezett táplálni, Brooke inkább emlékeztetett egy régi, közeli barátra, semmint egy settenkedő titkos ügynökre. Nyilván nem véletlenül keltette fel a figyelmem jó pár évvel ezelőtt, mikor egy elhúzott mézesmadzaggal az ügynökséghez csaltam; évek óta nem találkoztunk, történetesen azóta, hogy engem Oslo-ba küldtek, néha adott csupán életjelet magáról, és nem voltam meggyőződve arról, hogy nem-e neheztel, amiért végül nem váltottam be az ígéretem. Foghattam volna arra, hogy engem végül elszólított a kötelesség, és ez fontosabb volt, mint az, hogy kiderítsük, ki Ő valójában, de valószínűleg átlátott a szitán. Bekopogtattam, közben elbámulva a folyosó egyik, majd másik irányába. Ugyan a fejemre húzott sapka elég jó takarást biztosított, de még így sem voltam biztos abban, hogy nem figyeltek meg. Ha beolvadsz egy veszélyekkel teli kartellbe, még az árnyékodat is szemmel kell tartanod. Új értelmet nyer az, hogy mindig tudd közel magadhoz a barátaid, de még közelebb az ellenségeid, de már annyira eggyé váltam ezzel a szereppel, hogy azt sem tudtam, ki vagyok valójában.
2023. május 1-jén az óriások vezére összehívta tanácsát, amelyre a nornát is meghívta, aki segített neki az istenekkel szemben. Kezdetben úgy tűnt, ez alkalommal sem történik majd semmi különös, ám amikor Hildr távozásra készült, fültanújává vált két óriás sutyorgásának, s a hallottaktól égtelen harag támadt a norna szívében. A szavak arról szóltak: Thrym azt tervezi miképpen szabadulhat meg Hildr-től, mivel a norna követeléseit nem kívánja a nagyhatalmú óriás teljesíteni, akkor sem, ha az átokkal legyőzik és feledésbe taszítják az isteneket. Hildr elnyomta abban a pillanatban dühét, s ahelyett, hogy szembesítette volna Thrym-et rossz döntésével, a norna úgy határozott, megbosszulja, amiért megpróbálták kijátszani. De nem kapkodott el semmit sem, és mindent gondosan előkészített.
Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 12 vendég :: 1 Bot és A legtöbb felhasználó (386 fő) Szer. Okt. 16, 2024 2:56 pm-kor volt itt.