Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Csüt. Feb. 17, 2022 11:38 am
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Mr and Mrs
Sok mindenre fel voltam készülve azt illetően, hogy miféle helyre tévedek majd és igazából nem is lőttem annyira mellé, csak épp arra nem szakítottam, hogy Dimitriy miatt kell idejönnünk. Na jó, igazából csak Kirillnek kellett volna jönni, nekem a kocsiban kellene ülnöm, de a fenébe is, nem vagyok egy kibaszott pudli, hogy ott várjam a gazdit az autóban. Egyértelműen látszik, hogy a drága férjem nem is örül túlzottan, amiért itt lát és bár nem értem, hogy miről beszélnek, a nyakamat tenném rá, hogy épp alaposan lebassza emiatt Kirillt. Kicsit lelkiismeretfurdalásom is van, mert ha a kocsiban maradtam volna, akkor nem kerül bajba, de végtére is, nem érdekel. Sokkal jobban leköti a gondolataimat az, hogy a férjem itt van ezen az undorító helyen. Tényleg így néz ki, ha "mostantól minden más lesz"? Megemberelem magam, magamra öltöm a legkifejezéstelenebb arcomat és Kirill felé veszem az irányt. Dimitriyre rá se akarok nézni. Igazából másra sem vágyok most már végképp, mint hazamenni, vagyis a házába menni és bezárkózni a lakosztályomba. Mondjuk nem is igazán értem, hogy mit gondoltam vagy, hogy miért lep meg, hogy itt látom, amikor ebből áll az élete. A bűnözésből meg a kurvákból. Úgy szólítom meg Kirillt, mintha csak egy hétköznapi csevegést kezdeményeznék, de míg én az ő arcát figyelem, Ő Dimitriyt nézi, aki közben szolidan elküldi a fenébe némi fenyegetést követően, majd közli ellentmondást nem tűrve, hogy én maradok. Meg sem kérdez, hogy szeretnék-e egyáltalán még több időt eltölteni itt vagy sem, egyszerűen eldönti helyettem, Kirill pedig már lódul is kifelé. Igazából időm sincs ellenkezni vagy felszólalni, mert már folytatja is, de én csak még szorosabbra fűzöm karjaimat magam körül, miközben mindent úgy szemlélek még a pulton is, mintha életemben először látnék mondjuk poharat. Arra számítok, hogy most majd jön az osztás nekem is, amiért egyáltalán be mertem ide jönni, amiért így lebukott, miközben én meg azért vagyok dühös, mert Ő itt van. Legszívesebben a képébe is vágnám, de emlékezetem magam arra, hogy megígértem, hogy nem rendezek jelenetet, pedig kedvem lenne hozzá. Inkább az egyetlen, még megmaradt eszközt használom fel ellene; egy pillantásra se méltatom. Aztán két egy percet, hogy megmagyarázza, ezzel pedig őszintén meglep. Nem is tudok rá mit mondani, de azért a közhelyes "nem az, aminek látszik" mondatnál hitetlenkedő mosollyal megcsóválom a fejem. Miért nem tudnak a férfiak ennél jobb dumát kitalálni? A rúdon vonagló nőt nézem elgondolkodva, a sértett düh pedig épp úgy kúszik fel bennem, mint ahogy az a lotyó tekereg fel a rúdon guggolásból. Tényleg, annyira izgalmas ez a hely, hogy inkább itt tölti a szabadidejét? Értem én, hogy ebből áll az élete és nem is akarom, hogy megváltozzon miattam, de azért azt elvártam volna, hogy ha tegnap megígér valamit, legalább a következő napot nem azzal kezdi, hogy az ellenkezőjét teszi. Mármint, belekezdtünk ebbe a valamibe , talán kapcsolatnak is nevezhetnénk, ha eltekintünk attól, hogy amúgy is házasok vagyunk, erre ő félpucér csajokkal múlatja az idejét. Meglehetősen erélyesen kéri végül, hogy nézzek már rá, én pedig meg is teszem egy fáradt sóhaj kíséretében. Meglep, hogy őszinte aggodalom tükröződik az arcáról, mintha tényleg érdekelné, hogy mindez szarul érint. -Nem kell magyarázkodnod nekem, Dimitriy. Maffia főnök vagy, nem? Azt csinálsz, amit csak akarsz.- szólalok meg nyugodt hangon, és magamra is erőltetek egy kiegyensúlyozott mosolyt, miközben tekintetét továbbra sem eresztem. -Ha te itt érzed jól magad...- hagyom is függőben inkább a mondatot, hiszen ki volnék én, hogy ítélkezzek bárki felett? Nehéz levetkőzni magunkról negyven vagy isten tudja hány év szokásait, na meg tegnap óta akár arra is rájöhetett, hogy neki kevés mindaz, amit én nyújthatok vagy épp nem olyan, mint amire vágyik. Franc tudja, mi mehet végbe a fejében néha. -Csak azt nem értem, hogy nekem miért kell itt lennem, amíg neked "elintéznivalód" van?- mosolygok továbbra is, bár már olyan szorosan tartom karjaimat, hogy lassan elzsibbadnak, de valamin muszáj levezetnem a stresszt, ha már nem üvölthetek vagy törhetek-zúzhatok.
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Szer. Feb. 16, 2022 10:44 pm
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Az este már amúgy sem tűnt kis falatnak, bárhol szívesebben lettem volna, mint itt, ezen pedig egy kicsit sem dobott az, hogy megpillantottam Kirillt. Hétköznapi körülmények között kicsit sem érdekelt volna, hogy hová járkál és milyen céllal, vagy éppen kinek teljesít megbízást, de már jó ideje le kellett mondania azokról a a bizonyos hétköznapi körülményekről. Ismertem, éppen ezért gondoltam alkalmasnak arra, hogy tökéletes jelölt Iris mellé, és ezidáig nem is okozott csalódást. A hangsúly is éppen ezen volt. Ezidáig. Nem voltam kíváncsi a mentségeire, arra az egyszerű kérdésre akartam választ kapni, hogy mégis hol van Iris, és ha ő éppen itt bassza a rezet, akkor ki tartja szemmel a lányt. Ha már én nem tudtam. És eddig abban a szent meggyőződésben voltam, hogy nincs egyedül, Kirill szemmel tartja és vigyáz rá. Tényleg nem tudott volna jó választ adni erre a kérdésre, egyik magyarázat sem nyugtatott volna meg, és nem mentesítette volna. Nem is nagyon kellett válaszolnia, mert a következő pillanatban megpillantottam Iris-t, tőlünk pár méter távolságra, és elég volt megragadnom a tekintetét ahhoz, hogy nagyjából tudjam, mi járt a fejében. Nem tudom, fordított helyzetben én mit gondolnék, ha egy ilyen helyzet tárulna elém, és egy pillanatig azt is kétségbe vontam, hogy egyáltalán megáll majd mérlegelni, vagy fogja magát és kisétál, mint aki rájött, hogy márpedig ő ebben kurvára nem fog részt venni. A picsába, én sem akartam itt lenni. Annak ellenére viszont, hogy kicsit sem tetszett az a furcsa fény a tekintete mélyén, nem vettem le róla a szemem. Követtem a tekintetét, ahogy végigmérte a helyiséget, a jelenlévőket, de fogalmam sincs, vajon azt sejtette-e, én milyen céllal üldögéltem itt. Kivételesen nem azért, mert magányos lettem volna. Életemben először nem voltam az. Akkor is őt figyeltem, mikor Kirill mellé sétált, engem szinte teljesen semmibe véve. Kirillhez beszélt, őt nézte, én pedig valami furcsa feszültséget kezdtem érezni a végtagjaimban, az eddigi súlyos dühöm pedig kitörni készült a fojtogató tehetetlenségtől. Csak nyeltem egyet, továbbra sem eresztve a tekintetemmel, és míg ő Kirilltől várta a választ, Kirill meg tőlem. - Kibaszott nagy szarban vagy - szólaltam meg újra, Kirill felé fordulva, tekintetemmel pedig szinte karóba húztam. - Tűnj el - fűztem még hozzá, a hangom pedig teleitta magát azzal a rideg merevséggel, ami amúgy is annyira jellemzett engem, de ő kérdőn a feleségem felé fordult. - Iris marad - vágtam rá szinte zsigerből, neki pedig amúgy is több esze volt annál, mint hogy most elkezdjen velem hadakozni. A döntésemet amúgy sem másítottam volna meg, de Kirill ráért holnapig. Amúgy sem tűnt volna jó ötletnek itt helyben pellengérre állítani, rögtön mélyebbre vágva magam Iris szemében. Már ha süllyedhettem még mélyebbre. Kirill távozása után ismét Iris felé fordítottam a tekintetem, majd nagyot sóhajtottam. Ötletem sem volt, meddig szándékozik ilyen keretek közé szorítani, de hirtelen olyan volt, mintha fordult volna a kocka, és most nem neki kellett küzdenie az én figyelmemért, hanem nekem az övéért. Ki gondolta volna, hogy ez ennyire felemészti az ember maradék józan eszét? A dühtől amúgy is nehezen szabadultam meg, mert Kirill távozásával aligha akart bennem csillapodni az érzelmi kavalkád. - Adj egy percet, és megmagyarázom - szólaltam meg végül, és annak ellenére, hogy hangos zene szólt körülöttünk, aligha lehetett nem észrevenni a kettőnk közé települő merev csendet. - Ez nem az, aminek látszik - Másnak nem magyarázkodtam volna. A pokolba, neki sem akartam, nem is csináltam semmi rosszat. Ebben éltem, ez volt az életem. Talán ez az egész már eleve hamvában holt ötlet volt. Én pedig még soha nem éreztem ilyen megfoghatatlan tehetetlenséget magamban, ami csak tovább fűtötte az amúgy sem nyugvó véremet. - A pokolba, nézz rám! - bukott ki belőlem aztán, jóval hevesebben, mint ahogy azt először akartam, mintha megfeledkeztem volna minden önuralomról, amit eddig vele szemben tanúsítottam. Legalábbis próbáltam, mert én... tényleg próbáltam. És az este végeztével csak haza akartam menni. Hozzá.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Szer. Feb. 16, 2022 8:10 pm
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Mr and Mrs
Féltem a reggeltől, hogy talán majd egész más hangulat lesz úrrá rajtunk vagy esetleg Dimitriy már nem is lesz mellettem, de az első, amit megpillantottam, az Ő arca volt, kutakodó tekintete, ahogy engem figyelt és ez...iszonyúan jó érzés volt. Nem is bánnám, ha minden reggel így indulna, nem beszélve a folytatásról, amikor beváltotta az esti fenyegetését, ezzel is megnyugtatva afelől, hogy nem változott a véleménye. Pedig, rettegtem attól, hogy majd hibának nevezi az előző estét vagy gyenge pillanatnak, vagy tudja a franc, hogy mit szoktak még mondani, de csak azt láttam rajta és éreztem forró csókjából, hogy tényleg akarja ezt. Kettőnket. Ez pedig kellőképpen bearanyozta a napomat, még akkor is, ha a nagy része azzal telt, hogy az elkészült terveket adtam át az illetékes cégnek, akinek bevállaltam a melót. Nem volt egy könnyű tárgyalás, jó párszor kellett megmagyaráznom, hogy mi és miért praktikus épp úgy, ahogy van, míg végül elfogadták és rábólintottak. Alig várom, hogy végre hazainduljak, de nem azért, mert annyira fáradt lennék, hanem mert kivételesen látni szeretném a férjemet. Pedig, egész eddig a legtöbb esetben, inkább bújkáltam előle, kerültem Őt, de most másra sem vágyom, mint lopni tőle egy forró csókot, elveszni erős karjaiban és talán megejteni egy olyasmi fürdőzést, mint amit tegnap este is csináltunk. Kirill viszont, amikor kisétálok az épületből, kínos arccal fordul felém és szabadkozni kezd, hogy nem tudjuk hazafelé venni az irányt, bár azért hozzáteszi, hogy Dimitriy sincs otthon, mert elintéznivalója akadt. Megkérdez ugyan, hogy bánom-e, ha be kell valahova ugranunk, de érzékelem, hogy elég nagy macerát okoznék, ha nemmel válaszolnék, így végül rábólintok a dologra. Egyébként is azt mondja, hogy csak pár perc lenne az egész, nekem addig a kocsiban kellene várnom. Esküszöm, meg is próbálom. Legalább két percig ott ülök a kocsiban és nézelődök, de már a számat rágom, dobolok a lábammal, míg végül kinyitom az ajtót és az ajtó felé indulok, ahol Kirill is eltűnt. A nagy darab kopasz nem kérdez semmit. Valószínűleg látta, hogy Kirillel érkeztem, talán tisztában is van vele, hogy ki vagyok, úgy végül kitárja előttem az ajtót anélkül, hogy bármit is kérdezne. Ahogy belépvek, egy pillanatra megtorpanok, mert odabent, csak pár halványabb lámpa világít, de amint megszokja a szemem, tovább indulok. Sok választási lehetőségem nincs, egyetlen ajtó van a folyosó végén, ami felé határozottan elindulok, egyébként is arról dübörög a zene, de amikor benyitok és az első dolog, ami a tekintetem elé kerül, egy pár meztelen csöcs, azért egy pillanatra meghőkölök. Na nem, mintha nem láttam volna még hasonlót, de azért eléggé meglep, hogy Kirill azért hagyott a kocsiban, hogy egy nightclubba besétáljon. Kíváncsi tekintetek vetődnek rám, némelyik meglehetősen pajzánul méreget, de megregulázom vonásaim és Kirill alakját kutatom a tömegben, hogy aztán meg is induljak felé. Ahogy tovább haladok, sikerül megpillantanom azt is, akihez érkezett, amitől rögtön kétszáz lesz a pulzusom, de tovább megyek. A férfi ismerős. Túlságosan is. Igazság szerint, épp előző éjjel térképeztem fel alaposan minden porcikáját, ugyanis a férjem az, akivel Kirill beszél. Akinek "fontos elintéznivalója van", ami annyit jelent, hogy egy csomó félmeztelen ribanc közt ücsörög egy pultnál. Ökölbe szorulnak kezeim és bár legszívesebben ott, azonnal számon kérném, mégis megtorpanok pár méterrel odébb és míg ők beszélgetnek, alaposabban szemügyre veszem a helyet. Már attól HIV pozitívnak érzem magam, hogy egyáltalán körbe nézek, de nyelek egy nagyot és túl jutok ezen a gondolaton, már csak azért is, mert pillantásom összeakad a férjemével és a düh láttán, ami árad belőle -nem feltétlenül felém-, összeszorul a gyomrom. Tényleg ezt jelenti az, hogy minden más lesz? Kiderül, hogy azzal tölti a napjait, hogy ilyen gusztustalan helyeken ücsörög? Igazi mintaférj. Összefonom végül karjaim magam előtt és rendezem vonásaim, hogy lehetőleg semmit ne lehessen leolvasni róluk, majd Dimitriy felé indulok, de nem szólítom meg. Kirill felé fordulok inkább és megköszörülöm a torkom. -Unatkoztam a kocsiban. Mehetünk végre?- kérdezem aztán, mintha mi sem történt volna, elővéve azt a rideg stílust, amivel általában felvértezem magam ebben a világban és szándékosan, még csak nem is pillantok Dimitriy felé. Ennyit a csodás reggelről meg a tegnap estéről.
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Szer. Feb. 16, 2022 2:13 pm
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Az utolsó korty vodkát ízlelgettem, miközben az egyik asztalt figyeltem, de a gondolataim egészen máshol jártak. Ha valaki pár héttel ezelőtt azt mondta volna, hogy egy nő képes lesz elcsavarni a fejem, valószínűleg a képébe röhögök, még ha ez sem volt úgy igazán a szokásom. Annak ellenére, hogy mennyire idegennek tűnt ez az új élethelyzet, mégis szívesebben töltöttem volna ezt az estét Iris-szal, újabb határokat feszegetve, minthogy visszatérjek az apám klubjába. Ez amúgy is Ivan feladata lett volna, neki kellett felügyelnie azt, ami itt történt, vigyáznia kellett a lányokra, és általában nem is vallott kudarcot ezen a téren. Ha valamit, hát kudarcot vallani egyikünk sem szeretett. Azt hittem, örökre megszabadultam ettől az egésztől, mikor az apám eszközölte a tiltásokat, különösképpen ügyelve a Sienna körüli részletekre. Akkor ért véget az itteni karrierem, elvégre ez volt az elsődleges hely, ahol bármikor összeakadhattam volna vele. Furcsa volt megtapasztalni, hogy a temérdek düh, amit emiatt éreztem hetekkel ezelőtt, mára teljesen elpárolgott. Már nem érdekelt Sienna. Vagyis, már nem ő érdekelt. Emiatt pedig főleg dühítő volt, hogy itt kellett elbasznom az estémet, ahelyett, hogy a feleségem társaságát élvezném minden létező formában, ahogyan csak lehetőségem nyílna rá. Türelmetlenül ültem le az egyik bárszékre, letéve a megüresedett poharat, kezeim pedig a kabátom zsebébe süllyedtek. Gondolataim a ma reggelre terelődtek, miközben tekintetem körbepásztázta a helyiséget. Még én sem voltam egészen biztos abban, hogy a tegnap esti ígéretem ellenére képes leszek az egész éjszakát mellette tölteni. Ott bujkált bennem valami furcsa félsz, ami nem egyszer felébresztett, elültetve bennem valami idegen bizonytalanságot, amiből amúgy is kijutott az utóbbi időszakban. Mégis meg tudtam állni, így mikor a nap első sugarai megtörték a szoba homályát, Iris meleg testével a karjaimban ébredtem. Előtte soha nem érzett nyugodtság uralta el minden porcikámat, le sem véve róla a szemem, míg fel nem ébredt. Mintha megtaláltam volna a lelki békémet, amit aztán túl gyorsan el akartak volna venni tőlem. Bár nem elég gyorsan ahhoz, hogy ne akarjam beváltani a tegnap este tett ígéretemet, mert nem is én lettem volna, ha nem úgy kelek fel, hogy újra a magamévá akarom tenni. Ez pedig egész jó lendületet adott a napkezdéshez. Egy sóhajjal kalauzoltam vissza magam a jelenbe, ismét minden dühömet Ivanra irányítva, aki egyéb elfoglaltságok miatt kivonta magát a ma esti teendői alól. Így kerültem én a képbe, emiatt pedig le kellett vetkőznöm a kissé elhanyagolt renomémat, megborotválkozva, tiszta ruhákba bújva. Az órára pillantottam, már jócskán benne jártunk az éjszakában, éppen ezért vontam fel a szemöldököm, mikor Kirill közeledő alakjára lettem figyelmes. - Te mi a faszt keresel itt? - kérdeztem tőle, felállva a székről, így állva el az útját. Egyetlen kibaszott feladatot kapott tőlem, mégpedig hogy ha én nem vagyok a feleségemmel, akkor ő vigyázzon rá. Magyarázkodni kezdett valamit, hogy az apám megbízta valamivel, de egyetlen szavával sem tudta volna kimosdatni magát abból a pácból, akibe éppen belesétált. - Akkor máshogy kérdezem. Hol van Iris? - léptem közelebb hozzá. Ha erre tud jó választ adni, megeszem a kalapom. - Nem látom, hogy éppen rajta lenne a szemed, Kirill - tettem hozzá már-már baljósan. Minden létező forgatókönyv esetén képes lettem volna felkoncolni, azért is, ha magában hagyta odahaza, vagy akkor is, ha magával hozta és egyedül hagyta. Abban viszont biztos voltam, hogy bárhol is volt a lány, Kirill éppen kurvára nem vigyázott rá. - Leszarom, hogy mit kért tőled az apám. A te főnököd én vagyok, én pedig azt mondtam, hogy nem veszed le róla a szemed - vált a hangom dühössé, a harag pedig egyre szorosabban rántotta össze az izmaimat, az állkapcsom fájóan megfeszült, ebből pedig az rántott vissza némileg a valóságba, hogy fél szemmel megpillantottam Őt, ahogy éppen megáll, nem is olyan távol tőlünk. A város legalja mellett, a legocsmányabb társaságban, táncoslányok és escortok gyűrűjében, akiket ilyenkor nem takar más, csak némi csipke. És nem akartam, hogy ezt lássa. Hogy engem itt lásson. Mintha máris bilibe lógott volna a kezem.
2023. május 1-jén az óriások vezére összehívta tanácsát, amelyre a nornát is meghívta, aki segített neki az istenekkel szemben. Kezdetben úgy tűnt, ez alkalommal sem történik majd semmi különös, ám amikor Hildr távozásra készült, fültanújává vált két óriás sutyorgásának, s a hallottaktól égtelen harag támadt a norna szívében. A szavak arról szóltak: Thrym azt tervezi miképpen szabadulhat meg Hildr-től, mivel a norna követeléseit nem kívánja a nagyhatalmú óriás teljesíteni, akkor sem, ha az átokkal legyőzik és feledésbe taszítják az isteneket. Hildr elnyomta abban a pillanatban dühét, s ahelyett, hogy szembesítette volna Thrym-et rossz döntésével, a norna úgy határozott, megbosszulja, amiért megpróbálták kijátszani. De nem kapkodott el semmit sem, és mindent gondosan előkészített.
Jelenleg 43 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 43 vendég :: 1 Bot és A legtöbb felhasználó (386 fő) Szer. Okt. 16, 2024 2:56 pm-kor volt itt.