Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Szer. Május 11, 2022 11:02 am
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Annyira távolinak tűnt az az idő, mikor a harag és a gyűlölet legerőszakosabb formája tombolt bennem miatta, de nemcsak iránta, hanem mindenki felé, aki részt vett ebben a színjátékban. Nem is volt bennem semmi más, csak ezek a ragaszkodó és szűnni nem akaró érzések, ezeket pedig tovább szította a belőle áradó méreg és dac, már-már tökéletesen elfedve azt az elemi vágyódást és rezgést, amit valójában az első pillanattól kezdve éreztem közöttünk. Gyűlölhettem bármennyire, az ilyesfajta ösztön ellen aligha volt fegyverem, és már akkor biztosság vált, hogy vagy így, vagy úgy, de tőle is el fogom venni azt, amit eddig minden nőtől elvettem. Ha valaki akkor képes lett volna előre vetíteni a jövőt és elmondja, hogyan is fog alakulni ez a színleléssel induló kapcsolat kettőnk között, egy pillanatig sem hittem volna el, mert egyetlen porcikámat sem éreztem alkalmasnak arra, hogy érezzek valamit, vagy hogy szeressek valakit. Bár az akkori énem biztosan büszke lenne magára, ha tudná, hogy mint mindig, végül most is megkapta a törhetetlennek tűnő lányt, és vele együtt mindent, amit addigi élete során elképzelhetetlennek és idegennek gondolt. Mozdulataim vehemenssé váltak, miután magam alá gyűrtem, ajkaim a hátát barangolták végig, majd nyaka bőrét, néhol gyengéden belé is harapva, de hiába uralta el agyamat a forró hév, még ezen a vörös ködön keresztül is felfogtam, hol húzódik az a bizonyos határ, és meddig mehetek el mozdulataim hevességével, hogy ne fájdalmat, hanem a lüktető gyönyört élvezze. A ma este során többször is úgy húzta el előttem a mézes madzagot, hogy nagyokat kellett nyelnem, miközben a jól ismert vágyódás marokba szorította a gyomromat, a sorozatosan leküzdött vágyakozás pedig most életre kelt minden mozdulatban, nyögésben és csókban. Ennél egyértelműbben már nem is vehette volna el az eszemet, újra és újra mozdultam, néha ingerlően belé feszülve, másodpercekre megálljt parancsolva magamnak, hogy aztán újra lendületbe jöjjek. Ő pedig az enyémmel együtt mozdította csípőjét, az őrületbe kergetve ingerlő mozdulataival, és nem is bírtam ki, hogy ne morranjak bele folyamatosan rögtönzött mozdulatsorba. Ekkor már Ő is hallatta a hangját, nem a lepedő nyelte el őket, ahogy az előbb, ekkor már érezve, hogy minden érzékszervem megbénult tőle, láttam, éreztem, hallottam és ízleltem Őt, a kegyelemdöfést pedig pulzáló izmai adták meg, mikor reszketve, hangos nyögések kíséretében elélvezett alattam, szinte pillanatra pontosan akkor veszve el a gyönyör hullámai között, mint én, mélyen a testébe feszülve. Egy mély, elnyúló nyögéssel adtam át magam a beköszönő élvezetnek, miközben alig jutottam levegőhöz, a bőrét csókoló ajkaim a hátára forrtak, alig fogva fel bármit a külvilágból, rajta kívül. Talán egy perc is eltelt, de még mindig a légzésem megnyugtatásán dolgoztam, kiélvezve a nem enyhülő forróságot, ami körbeölelt, teste szorítása pedig csak lassan engedett, ezt a szűkös, mámorító érzést pedig minél tovább igyekeztem kiélvezni, miközben felém fordította arcát, és gyengéd csókot hintett ajkaimra, ezzel rántva vissza ebbe a nyugodt, békés közegbe. Testem lassan elvált az övétől, csak hogy mellé feküdhessek, némi izzadságot le is töröltem az arcomról, egy erőtlen, de pimasz vigyor viszont a már jól megszokott formájában ott időzött az arcomon, miközben hozzám bújt, apró csókokat hintve a még mindig forró bőrömre. - Hát, szerintem én sokkal érdekesebb dolgokat fedeztem fel, mint Jones - válaszoltam pimaszul, tekintetemmel végigmustrálva csupasz alakját, csak hogy ne hagyjak kétséget, mire is vonatkoznak szavaim, közben ujjaimat a mellkasomra simuló kezére kulcsoltam. - És szerintem nincs szükségem ostorra sem ahhoz, hogy megkapjam, amit akarok - ingattam a fejemet pimaszkodva, szabad kezemet felemelve, hogy még közelebb fészkelődhessen, ha szeretne, majd tekintetem lassan rátalált az övére. Nem mondtam ki, pedig minden létező formában tudatni akartam vele, hogy mennyire szeretem, de a tekintetem amúgy is beszédesebb volt nálam, én pedig továbbra sem voltam a szavak embere. - De most már könyörgöm, kapcsold ki - böktem fejemmel szemtelen grimasszal a lehalkított tévé felé.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Kedd Május 10, 2022 9:07 pm
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Mr and Mrs
Már az első együttlétünkkor nyilvánvalóvá vált, hogy hiába származunk két teljesen eltérő világból, a testünk mégis egy nyelvet beszél, mert minden mozdulatával, csak még jobban felizgat, bármilyen heves vagy birtokló is. Akárhányszor is adja át nekem a vezetést, hagyja hogy játszadozzak vele, mindig tisztában vagyok vele, ott lappang a levegőben a tudat, hogy az csak azért van, mert ő hagyja. Mert engedi, hogy vezessek, de valójában Ő a főnök, bármi is történjék épp, tudom, hogy egyetlen pillanat alatt fordíthat a helyzeten és ez az, ami igazán feizgat, hogy ennek ellenére, mégis hagy a gyeplőhöz ülni. Most, amikor maga alá gyűr sem érzem azt egy pillanatig sem, hogy uralkodna felettem, ahogy gyengéd csókokkal borítja el bőrömet, miközben újra elmerül bennem, csak épp annyira takar be testével, hogy érezzem, az Övé vagyok. Én pedig semmi másra nem vágyom, mint hogy az Övé lehessek újra és újra, miközben tudom jól, hogy ezzel egy időben Ő is átadta magát nekem. Ez már akkor bebizonyosodott, amikor utánam jött a hotelba és szerelmet vallott annak ellenére, hogy milyen sokáig próbált a rideg, kemény maszk mögé bújni és elhitetni mindenkivel maga körül, mennyire érzéketlen. Pedig valójában cseppet sem az. A lehető legtüzesebb férfi, akivel valaha találkoztam, aki olyan tüzet képes bennem lobbantani, amitől úgy érzem, hogy lángra kap az egész testem, miközben vad, szenvedélyes mozdulatokkal űz egyre jobban a gyönyör felé. Arcom a párnába temetem, bele is harapok, miközben körmeimmel a lepedőt markolom, de ahogy izgatóan a fülembe suttog, elvigyorodok, felemelem a fejem, felszisszenek az érzésre, ahogy a fülcimpámba harap és nyakába kapaszkodva engedem szabadon vad, buja sóhajaimat és nyögéseimet. Minden egyes mozzanata tovább szít, a szívem őrült tempóban zakatol, ahogy a mámor egyre érezhetőbben közelít, Ő pedig kezét ölemre simítja, ujjai finoman izgatnak tovább, mintha már nem lenne épp elég izgató így is az, amit művel velem. Homlokát a hátamhoz nyomja, bőrömön érzem minden egyes szapora lélegzetvételét, izgató nyögését, érzem, ahogy izmai, férfiassága olykor finoman rándulnak egyet, miközben én egyre mélyebb levegővételekkel próbálok a szükséges mennyiségű oxigénhez jutni, de már egyszerűen nem elég. Kezem elhúzom tarkójáról, elfehéredő ujjakkal markolok az ágyneműbe, ahogy bennem reked a levegő, ahogy izmaim megfeszülnek és végig söpör rajtam ez a vad, lüktető, buja gyönyör, amitől reszketve, levegő után kapkodva nyögök alatta, Vele együtt, ringatózok testéhez kiélvezve a reszkető mámor minden pillanatát, ami csak még jobban fokoz az Ő édes, mélyről jövő nyögése, ahogy az ő teste is megadja magát a gyönyörnek. Belém feszül, lüktet bennem, ajkaimba harapok nyögve, lihegve vészelem át ezt a megsemmisítő, de egyben felpezsdítő érzést, míg végül már, csak levegő után kapkodva próbálok visszatalálni a jelenbe, ebbe a világba, ahol az egyetlen kapaszkodót, az édesen hozzám simuló forró, parázsló bőre nyújtja. Mikor már úgy érzem, hogy képes vagyok bármilyen mozdulatra, vállam fölött hátra sandítva kapok lágyan ajkaiért vagy hintek csak arcára, állára csókot, talán helyezkedek is picit, hogy mellé fúrjam magam, ha idő közben legördül rólam, de az biztos, hogy az első adandó pillanatban simulok, bújok hozzá jó pár apró, édes csókot lehelve bőrére. -Te vagy az én Indiana Jones-om.- kuncogom bőrébe halkan, ha már annyira klisé volt számára a film boldog befejezése, pedig jelen pillanatban én is úgy érzem, hogy a hatalmas nagy kavalkád és zűrzavar ellenére, végül mégis úgy alakult, hogy boldog végkimenetele lett ennek a házasságnak.-De, azért remélem, holnaptól nem fogsz ostorral szaladgálni.- fészkelem magam hozzá mellkasára simítva tenyerem, miközben a szívem vad dübögése lassan csillapodik, de annál jobban eltölti az iránta érzett szerelem.
_________________
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Hétf. Május 09, 2022 7:17 pm
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Egy pillanattal sem bírtam volna tovább az incselkedő időhúzást, amint az ölembe mászott, és elhelyezkedett fölöttem, már nem is türtőztettem magamat, azonnal magamra rántottam. Heves volt a mozdulat, akárcsak a csók, amit ajkaink jártak, ami elnyelt minden kiadott sóhajt és nyögést, ezt pedig más helyzetben talán bántam volna. Annyira imádtam Őt hallgatni, minden nyögés ajzószerként hatott rám, csak még inkább feltüzelve, pedig már tényleg azt hittem, hogy elértem a maximumot. A forró bizsergés szétáradt végtagjaimban minden kínzóan lassú mozdulata után, de már ez is éppen elég volt ahhoz, hogy az iménti félbeszakított gyönyör újra kacsintgatni kezdjem felém. Ezúttal is küzdöttem ellene, még nem akartam áttáncolni a partvonalon, még ha ebben az ösztönös mozdulataim nem is segítettek. Hajába markoltam, még szorosabban vonva magamhoz, úgy mozdulva alatta, mintha egy pillanatra is hajlandó lett volna átadni az irányítást, de azt neki is be kellett látnia, hogy volt elég erőm legyőzni, főleg egy ilyen felfokozott helyzetben, amikor amúgy is magamnak akartam minden irányítást. Nem is bírtam ki, hogy csípőjére markolva ne állítsam meg, arcán még mindig ott időzött az a pimasz kis vigyor, amivel csak tovább szította bennem a tüzet, ennél egyértelműbb pedig már nem is lehetett volna, hogy valójában mennyire kedvünket leljük a másik megőrjítésében. Ha belelátott volna a fejembe, tudná, hogy már az este első percében keményen az ajkaimba kellett harapnom, csak hogy ne vessem rá magam, és mikor legelőször megálljt parancsoltam magamnak, az egész testem belesajdult. Főleg hogy utána minden alkalmat megragadott, csak hogy kicsit megcibálja az oroszlán bajszát, szégyent pedig, ha jól gondoltam, hozzám hasonlóan nem érzett. Ettől pedig csak még mocskosabban vágytam rá, és még inkább tudatni akartam vele, milyen intenzív és őrjítő az a vágy, amit csak miatta fojtottam el a közös esténk folyamán. Előre dőltem, nem is állva meg addig, míg magam alá nem fordítottam, testem a matrachoz préselte, miközben végigcsókoltam hátát, újra elmerülve testében, ezúttal sem bírva ki, hogy ne szakadjon ki belőlem egy öblös, mély nyögés, főleg miután nekem feszült fenekével, így engedve, hogy kihasználjam teste mélységeit. A mozdulataimba még több hevesség költözött, még inkább fokozva az iménti tempót, közben újra fölé hajolva, hogy gyengéden nyaka mentén a bőrébe harapjak, Ő pedig hátranyúlt, ujjai a nyakamra kulcsolódtak, így kényszerítve édes bőrébe. - Tudod, hogy imádlak hallani - súgtam a fülébe, ezúttal a cimpájára harapva, miután észrevettem, hogyan harap a párna anyagába, de szinte rögtön a hátára szorítottam homlokomat, így érezve meg a hamarosan beköszönő mámor első sugallatait. Összepréseltem ajkaimat, így tartva vissza az egyre sűrűbb sóhajokat, közben teste minden rezdülésére figyelve, és hogy még közelebb vigyem Őt is a beteljesüléshez, szabad kezemet alá öléhez csúsztattam, ujjaim pedig masszírozni kezdték teste legérzékibb pontját. Tudtam, hogy közel jár, éreztem teste reszketésén, ez pedig csak jobban felbátorított a mozdulataim vehemenciájában, és teste pulzáló izmai adták meg végül a kegyelemdöfést, hogy egy elnyújtott, hosszú nyögés kíséretében lüktessek belé, továbbra is a hátára hajtva homlokomat, miközben csípőm még rándult egy utolsót.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Hétf. Május 09, 2022 3:07 pm
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Mr and Mrs
Egyetlen pillanatát sem bántam az estének, a filmnek vagy az ágyban lévő nassolásnak, még akkor sem, ha tudtam már a legelején, hogy kész kín lesz, ha netán a fogadalma szerint ér véget. Még nem jutottam el arra a pontra, hogy beteljek vele és mindazzal, amit képes ébreszteni bennem már egyetlen parázsló pillantásával is és végül bebizonyosodott, hogy ezzel Ő is így van. Biztos lesz még olyan este, amikor egymás mellett fekve megnézünk valami filmet, majd összebújva elalszunk, de most nem bírnék úgy tenni, mintha nem akarnám Őt veszettül, mintha nem vágynék arra, hogy magamon érezzem forró bőrét a lehető legközelebb passzírozva enyémhez. Ígéretet is tesz, hogy több hasonló fogadalomtétel nem lesz részéről -valószínűleg tőlem se-, de aztán már képtelen vagyok tovább tűrtőztetni magam, épp elég ideje húzzuk már egymás idegeit, így némi gyengéd nógatás és helyezkedés után, végre az ölébe kerülök. Tüzes, vágyakozó csókban forrnak össze ajkaink, keze csípőmre siklik, hogy egy határozott mozdulattal magára húzzon, amitől hozzá hasonlóan én is csókunkba nyögök az élvezettől, testemen végig fut a kéj, amit a feszítő érzés és édes hangjai elegye okoz, de aztán újra egymás ajkaira tapadunk így nyelve el egymás sóhajait és lihegését. Újra és újra letaglóz a felismerés, hogy milyen mámoros érzés, amikor bennem van, amikor tudom, hogy ennél közelebb egyszerűen már nem lehetne. A testem szinte izzik forró ölelésében, csókja hevességétől, vele együtt én is levegő után kapkodok, de ez meg is akad egy pillanatra, ahogy mozdul alattam, utána pedig mohó csókja nyeli el a kéjes hangokat, míg mozogni nem kezdek rajta lassú, kínzó ritmusban, végig barangolva közben nyaka lágy bőrét ajkaimmal. Megveszek érte, az illatáért és még a gyengéd harapásom nyomán hallatszó morranása is, csak tovább izgat, mint ahogy heves mozdulatai is, amivel olykor teljesen magára húz, vagy épp hajamba markolva szorít mellkasához. Tudom, miféle olthatatlan vágy készteti ezekre a mozdulatokra, hiszen ugyanezen okból húzom én is végig körmeimet forró bőrén vagy harapok finoman nyakába, míg meg nem hallom halk, de annál több fenyegetést magában hordozó kérdését, amiről pontosan tudom, hogy kellőképpen megőrjítettem már. Én pedig imádom, amikor szinte elveszíti tőlem a józan eszét, amikor eluralkodik rajta az irántam érzett vágy, ajkaimon meg is jelenik egy pimasz vigyor válaszul az övére, bár megpróbálom leplezni, ahogy alsó ajkamba harapok, mégis utat tör magának egy vad, buja nyögés, ahogy csípőmre markolva megállít. -Legalább annyira, mint amennyire te engem.- lihegem halkan buja mosollyal, miközben az ágy felé kezd dőlteni, nem is lep meg, hogy át akarja venni az irányítást, nem is ellenkezek egy pillanatig sem, még akkor sem, amikor hasra fordít maga alatt, hogy aztán izgató csókokat leheljen gerincemre. A mélyről jövő, buja nyögésemet elnyeli a matrac, amikor újra teljesen elmerül bennem, fenekem finoman meg is emelem, hogy még mélyebbre hatolhasson, miközben körmeim a lepedőbe marnak a testemen végig zakatoló bizsergéstől, szinte küszködök az élvezettől, amit hátamhoz simuló forró bőre és heves mozdulatai okoznak. A párnába harapok, mintha el akarnám bárki elől is rejteni a kikívánkozó hangokat, kezemmel hátra nyúlok és vállába vagy tarkójába marok finoman (ahol épp érem), miközben minden újabb mozdulatával a korábban késleltetett gyönyör felé kezd sodorni, amit egyre mélyebb és egyre szaporább lihegéssel próbálok átvészelni.
_________________
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Vas. Május 08, 2022 8:14 pm
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Nem is én lettem volna, ha nem húzom tovább az agyát játékos incselkedéssel és szándékos cukkolással, de amíg nevetéssel reagál erre a röhejes becézgetésre, nem is bántam egy kicsit sem. Viszont a nevetése hangos nyögésbe vegyült, ahogy csípőm dörgölőzésével tovább ingereltem, én magam is jólesően borzongva végig a folyamatos ostromtól, amire Ő újra és újra válaszolt. Még soha nem éreztem ekkora összhangot senkivel, éppen annyira tudta, mire vágyom, mint amennyire én kiismertem az Ő vágyait, de szavaira én magam is halkan felnevettem. Elég jól felismertem már, hogy mikor húzta szándékosan az agyam, én pedig általában nem álltam ellent az ösztönnek, gondolkodás nélkül szálltam be az efféle játékokba, ezek végeredménye pedig egytől egyig valami egészen őrjítő volt. - Több ilyen fogadalmam nem lesz. Ígérem- vigyorogtam pofátlanul, de már amúgy is régen megbántam az egészet. Tudnom kellett volna, hogy hamvában holt ötlet, esélyem sem volt arra, hogy féken tudjam tartani a bennem rejlő ragadozót, főleg nem úgy, hogy egész végig játszadozott velem, így tényleg elérve, hogy végül megszegjek egy amúgy képlékeny, de mégis élő ígéretet. Pedig ha valaki, hát Ő már tudhatta, hogy betartom az ígéreteimet, éppen ezért éltem velük ritkán. Nem akartam mindenkinek támadási felületet biztosítani, nem mintha Ő nem képezett volna kivételt. Minden további nélkül fogadtam utasításait, mikor feltérdeltem előtte, csak hogy hamarosan Ő is így tegyen, és ahogy az ölembe fészkelődött, már nyúltam is dereka után. Tekintete elmondott mindent, a vágy úgy lobogott benne, ahogy bennem is, a bőre szinte sütött a forróságtól, ahogy mellei a mellkasomnak préselődtek, ebben a felfokozott pillanatban pedig már csak ajkaira vágytam, hogy forrón rájuk tapadhassak, miközben csípőjére markolva magamra húztam, így merülve el tűzforró testében. Nem is tudtam kontrollálni a belőlem kikívánkozó nyögést, az azt követő sóhajokat, vagy a szapora levegővételeimet, csak kiélveztem ezt a régóta vágyott extázist, hagyva, hogy teste megszokja a feszítő érzést. Mintha ezer éve éreztem volna utoljára, pedig csupán huszonnégy óra telt el, mégis minden nélküle töltött perc és óra kínzással ért fel. Végül megmozdultam alatta, megadva a kezdő lökést, közben már nyúlva is a haja után, hogy vehemens csókkal rejtsem el kapkodóvá váló légzésemet, míg meg nem mozdult, lassú, őrjítő ritmust véve fel, amivel újabb nyögést csalt ki belőlem. Bele is haraptam alsó ajkába, szabad kezemmel még szorosabban húzva magamhoz, de egyelőre nem írtam felül mozgását. Nem akartam gyorsan végezni vele. Ennek ellenére nem bírtam ki, hogy ne fogjak néha csípőjére, ne rántsam magamra úgy, hogy teljesen elmerülhessek benne, miközben fogai végigkaristolták a bőrömet, vad morranásokat váltva ki belőlem. Nem kegyelmezett, én pedig hol akarva, hol akaratlanul még erősebben markoltam hajára, derekára, ahogy a mámor újra és újra végigzongorázott a gerincem vonalán. - Szeretsz kínozni, igaz? - kérdeztem, és hangom ugyan már alig maradt, de a bennem lüktető vágy vehemenssé varázsolta a kibukó szavakat. Egy szemtelen, sunyi vigyor rajzolódott ajkaim köré, miközben már nyúltam is csípője után, a mozdulat hevében állítva Őt meg. Előre dőltem, tolva magam előtt, de mielőtt a matrachoz ért volna a háta, egy határozott mozdulattal ösztökéltem, hogy megforduljon, én pedig már hajoltam is le, hogy gerincvonalát gyengéden végigcsókolva hatoljak a testébe ismét, újra felnyögve az érzéstől, de ezúttal már nem várattam sem Őt, sem magamat. Rögtön mozdulni kezdtem, teljesen testébe merülve, szavakkal pedig talán el sem tudtam volna mondani, mennyire felajzott ez az új helyzet. Tagadni sem tudtam volna, mennyire szerettem irányítani, ezt pedig csípőjére kulcsolt ujjaimnál jobban semmi sem bizonyíthatta volna.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Vas. Május 08, 2022 4:19 pm
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Mr and Mrs
Pokolian nehéz késleltetnem a gyönyört, de minden tőlem telhetőt megteszek, ennek ellenére tudom, ha végül nem kúszna fel hozzám, hogy ajkaimra kenjen egy kis nutellát és ölem helyett államat, nyakamat hintse csókokkal, már nem bírnék megálljt parancsolni a gyönyörnek. Nem is titkolom előle, hogy szándékosan maradt el a mámor, egy pillanatig sem kell kételkedni a képességeiben, mert talán képes lettem volna talán nem is egyszer feljutni a csúcsra attól, amit művelt velem. De én Vele akarom a mai nap első orgazmusát átélni, ráadásul így, talán mégse szegtük meg annyira a fogadalmát se, hiszen a pár perce elmúlt tegnapot mégis csak átvészeltük valahogy. Mégis tovább játszadozunk egymással, ajkaimról mohón nyalja le a krémet, miközben ágyéka folyamatosan ingerel, szavai mégis nevetésre késztetnek, mikor újfent azzal a nyavalyás "bébi"-vel illet, de a nevetés egy nyögés kíséretében el is hal, ahogy újra hozzám dörgölőzik. Karjaim finoman nyaka köré fonódnak, gyengéd érintésétől finoman megborzongok, miközben sajnálatát fejezi ki a megszegett ígérete miatt, de azért valahol mélyen örülök, amiért egyáltalán nem tűnnek komolynak szavai. Az aggasztana, ha Indiana Jones jobban érdekelné, mint én, de amíg ugyanúgy reagál a gyengéd harapásomra, mint most is, talán nem áll fenn ennek a veszélye. -Fogok is, ha ilyen fogadalmakat teszel.- súgom gyengéd mosollyal, mert a próbálkozást azért értékelem, lesz is még bőven ideje gyakorolni az önmegtartóztatást -meg nekem is-, de most nem akarok szenvedni egész éjjel, megpróbálni elnyomni azt, ami nyilvánvaló, hogy milyen őrülten vágyom rá. Nem is bírom ki végül, hogy ne ösztönözzem picit arra, hogy másképp helyezkedjen, de még mielőtt túlságosan lehűlnék bőre forrósága hiányában, már mászok is az ölébe. Körmei izgatón, gyengéden karistolnak végig bőrömön, míg én finoman tovább ingerelem Őt és magamat is, de szándékosan nem engedem rá magam, meghagyom neki a lehetőséget, hogy eldöntse, meddig óhajt még kínozni azzal, hogy csak hozzám simul. Inkább csókjába olvadok, lázasan simítom nyelvem az övéhez, de amint csípőmre fog és magára húz, ajkaim elnyílnak egy pillanatra, élesen beszívom a levegőt és a szájába nyögök az élvezettől, az ismerős, feszítő érzéstől, ahogy teljesen elmerül bennem. Lihegve, mozdulatlanul ülök rajta pár hosszú pillanatig, testemen újra és újra végig fut az az őrjítő bizsergés, míg végül finoman megmozdul alattam kéjes sóhajt csikarva ezzel elő belőlem. Tekintetem az övére talál, miközben felidéződik bennem az első éjszakánk, amikor először helyezkedtem így el az ölében, de akkor még egyáltalán nem kavargott ennyi érzelem pillantásában, mint most. Akkor, csak a vágy sütött belőle, a testi kielégülést hajszoltuk mindketten, de most ott lobog benne a szerelem is, amit érez irántam, amit én is érzek iránta és ami miatt féltem Őt épp úgy, mint ahogy Ő féltett ma engem. Ujjai hajamba túrnak, magához von egy forró, tüzes csókra, én pedig finoman mozdulok rajta, miközben tarkójára simítom kezem, másikkal pedig végig barangolok hátán. Lassú, izgató tempóban mozgok rajta, újra és újra belesóhajtva, belenyögve csókunkba a kéjtől, ahogy testemen végig cikázik a bizsergető érzés mindannyiszor, ahányszor csak teljesen belém feszül, majd nyakára vándorolok ajkaimmal végig húzva nyelvem rajta, vagy épp fogaimmal karistolva finoman a bőrt. Isten őrizz, hogy valaha is izgalmasabbnak találja Indiana Jonest, mint engem, ennél fogva ezt a mai estét én semmiképp sem tekintem kudarcnak vagy fogadalom szegésnek.
_________________
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Vas. Május 08, 2022 11:50 am
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Szemtanúja akartam lenni minden reakciójának, ahogy teste szinte életre kelt a ténykedésem alatt, hol kínzó, hol őrjítő ritmusban kényeztetve teste legérzékibb pontját, az ujjam pedig a nyelvem ritmusát követte. Nem könnyítette meg a dolgomat a belőle előbújó hangokkal, vagy azzal, ahogy szemtelenül a nyelvem alá mozdult, ezzel akaratlanul is emlékeztetve arra, milyen is volt, mikor néhány nappal ezelőtt szó szerint az ajkaimon élvezett el. Az emlékfoszlánytól ismét görcsbe rándult a gyomrom, a bizsergés ostorcsapásként vágott végig minden zsigeremen, azt sugallva, hogy elég volt a játékból, ebből az édes kínzásból, mert Ő is és én is ugyanazt akarjuk, és ha nem könyörülök meg magunkon, itt, ebben a pozícióban fogok szétrobbanni. Szavai végül igazolták, hogy szándékosan nem fogta vissza magát, akárcsak én az előbb, és valószínűleg ugyanazt tűzte ki célul, mint én. Benne akartam elveszni, magamhoz szorítani, mikor a gyönyör végigszáguld a testünkön, majd vele a karjaimban nyugodni meg a leírhatatlan extázis után, mindezek elegye pedig elég motiváció volt ahhoz, hogy felkússzak hozzá, némi krémet kenjek még ajkaira, de közben újra és újra az öléhez préseljem magamat. Már tudta Ő is, mivel húzhat tovább, és mikor épp nem én feszültem hozzá, Ő mozgott be alattam, ezekre pedig halk morranásokkal válaszoltam. Csak úgy, mint szavaira, mert már elképzeltem, milyen lesz a teste forró szorítását érezni magam körül, és hogyan fog átlökni vele a mámor határain. - Én is, bébi - súgtam a füle mellé, és annak ellenére, hogy már teljesen máshol járt az eszem, a józanságom pedig végleg feladott minden küzdelmet, még volt elég lélekjelenlétem pimaszkodni vele, az általa annyira utált szóval becézve ismét. Mégsem mozdultam, nem merültem el benne, csak ölét ingereltem, miközben egy szenvedélyes, mohó csók kíséretében eltüntettem róla az édességet. Ujjaim végigsimítottak karjain, amiket a nyakam köré kulcsolt, még szorosabban préselődve melleihez, bár nem szívesen eresztettem el ajkait az édes fogságból, de fel kellett morrannom, mikor ráharapott alsó ajkamra, pedig pontosan tudta, milyen hatással van ez rám. - Máskor is dolgozhatsz ellenem - vigyorodtam el, utalva arra, hogy bármennyire is igyekeztünk ma este mindketten, megvoltak azok a gesztusok, amikre nem tudtam nem reagálni. És ezeket rendszerint ki is használta. Felfoghattam volna az egészet egy tesztnek, mennyit bírok ki, hogy nem érintem, és mi az a határ, ameddig elmehet úgy, hogy nem akarom rávetni magam, de úgy tűnt, valójában ilyen határ nem is létezik. Esélyem sem volt elnyomni azt a tomboló vágyat, amit iránta éreztem, ami mellett ott lobogott ez a friss, forró, és parázsló szerelem, és azt hiszem, egész éjjel álmatlanul forgolódtam volna, ha ma csak simán jóéjt puszit kapok tőle. Már régen többnek tekintettem egy hétköznapi lakótársnál, nem értem volna be pusztán ennyivel. Nehezen eresztettem el, követve a néma instrukciót, hogy feltérdeljek előtte, ebben a mozdulatban pedig Ő is követett, de nem tétlenkedtem sokáig, hogy ebben az új pozícióban is kényelembe helyezzem magam. Szinte rögtön nyúltam utána, mikor félig-meddig az ölembe mászott, körmeimmel gyengéden végigborzolva hátát, majd oldalát, de képtelen voltam levenni arcáról a szemeimet. Kérnie sem kellett, szinte rögtön megkapta az irányítás jogát, ismét lázas csókra invitálva ajkait, de a végső döntést végül mégis rám hagyta. Én pedig nem húztam tovább, nem is lettem volna képes rá, hátáról a csípőjére siklottak a kezeim, egyetlen telhetetlen mozdulattal húzva magamra. Pár pillanat erejéig azt is elfelejtettem, hogy éppen csókolom Őt, ajkaim ledermedtek, miközben megéreztem magam körül a forró szorítást, lázasan ajkai közé nyögve a szűk érzéstől. Tényleg nem tudtam volna betelni vele, annyiszor akartam érezni, ahányszor nem szégyelltem, és valahol mélyen bíztam benne, hogy ok nélkül nem is fog soha megfosztani ettől. Karom a dereka köré fonódott, szorosan mellkasomra húztam, lazán mozdítva egyet csípőmön alatta, közben akaratlanul is eszembe jutott, milyen volt a legelső alkalommal megkapni Őt ugyanitt, ugyanígy, de most eszem ágában sem volt utána elégedetten távozni. Még abban sem voltam biztos, hogy gyorsan akarom befejezni, dolgozott bennem valami ellenállhatatlan késztetés, hogy még a kéj beköszöntése előtt magam alá fordítsam, de egyelőre hajába kapaszkodva húztam vissza egy újabb forró csókra.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Vas. Május 08, 2022 9:17 am
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Mr and Mrs
Teljesen felajzott már az is, ahogy az imént Őt kényeztettem, hogy csak hallgattam édes hangjait és ajkaim közt éreztem, miként feszül meg újra és újra, mégis képes még fokozni a bennem tomboló vágyat az, ahogy fölém kerekedik és már tépi is szét rajtam a vékonyka anyagot, hogy aztán szabadon habzsolhassa mellemet. De még mindig nem múlt el ez a nap, percek vannak hátra belőle, én pedig a nutellát nyomom a kezébe, mintha ezzel akarnám segíteni az "ügyét", a fogadalmát, ami ilyen kínzóvá tette az esténket, bár személy szerint így is élveztem minden pillanatát. Mintha tiltott helyen jártam volna minden alkalommal, amikor csak hozzáértem, ez pedig olyasfajta izgalmat nyújtott, mint talán az első együtt töltött esténk emléke, amikor tudtam, hogy talán hibát követek el azzal, ha oda adom neki magam, mégis megtettem, mert mar iszonyúan akartam. Azóta se bántam meg, hogy így történt. Libabőrössé válok már attól is, ahogy a nutellával kijelöli az útvonalat, mert már a gondolat is felizgat, hogy ugyanezeket a helyeket hamarosan ajkai és nyelve is végig járja. Nem is kell sokáig várnom, hogy így tegyen, kíméletlenül ostromolja érzékeimet, ahogy végig halad a testemen én pedig szapora légzéssel, olykor halk nyögéssel élvezem ki minden mozdulatát, le nem véve róla pillantásomat. Nem töpreng sokáig azon, hogy mivel töltsük el a maradék pár percet, mert már vonja is vállaira combjaimat, ajkai végig csókolják az érzékeny bőrt, hogy aztán ölemre találva megkezdődjön a kínzó tortúra. Nyögve, sóhajtozva élvezem ki mozdulatait, ahogy nyelve és ajkai újra és újra végig simítanak rajtam, izgatóan játszadoznak az érzékeny területen és, mintha már nem lenne ez épp eléggé kínzó, még ujját is finoman belém csúsztatja. Lihegve, nyögve élvezem ajkait és nyelvét, ahigy ujját egyre izgatóbb tempóban mozgatja bennem és szándékosan elnyújtom a pillanatot, pedig már semmi egyebet nem hallok, csak az általam kiadott buja hangokat és a vérem vad zubogását. Mégis visszatartom a gyönyört, mert úgy akarok elélvezni, hogy Ő bennem van, hogy velem együtt sodorja el Őt is a gyönyör, pillantok is az óra felé és látva, hogy már átléptünk a következő napba, halkan figyelmeztetem. Ajkamba harapok a látványtól, amit combjaim közül felpillantva nyújt azzal a pofatlan vigyorral a képen, elködösült tekintettel és lihegve elnevetem magam szavain. -Elég is lett volna, ha nem fogom vissza magam.- suttogom nevetve, elfúló hangon, mert közben már vissza is tér ölemhez, hogy nyelvével tovább kínozzon, kezemmel hajába túrok egy vad mozdulattal, ahogy kíméletlenül a gyönyör felé űz, mozdul is csípőm a szájára, de mielőtt még elveszteném az eddig hősiesen vívott csatát és elélveznék, megáll és fentebb helyezkedik hozzám. Kemény vágya izgatóan feszül a lüktető ponthoz combjaim között, de már a tekintetében látszó pajkos csillogásból tudom, hogy ez nem is fog még változni, gyötörni fog még jó ideig, ezt pedig azzal is alátámasztja, ahogy végig ken egy kevés nutellát ajkamon pimasz vigyorral a képén. -Na látod, ezért fogtam vissza magam.- sóhajtom kéjesen, ahogy államra lehel apró csókokat, csípőm lassú mozdulatokkal simul újra és újra kemény ágyékának, olykor bele is nyögök az izgató mozdulatokba, miközben epekedve várom, mikor csókolja le ajkamról azt a nyamvadt nutellát. Teljesen kikészít, lassan már attól is elélvezek, ahogy nekem feszül keménysége, de még tartom magam. -És mert úgy akarok elélvezni, hogy közben bennem vagy.- fűzöm halkan iménti szavaimhoz perverz mosollyal arcomon, Ő pedig végre ajkamra hajol és egy lázas csókkal eltüntetni rólam a nutellát. Karjaim nyaka köré fonom, finoman tarkójára simítok és bár gyengéd a mozdulat, mégis süt belőle a vágy, hogy mennyire akarom már Őt az egész napos sóvárgás után. Vagyis, most már a tegnapi sóvárgás. Izgató suttogásába belemosolygok, tenyerem végig simít forró bőrén le a derekáig és miközben alsó ajkába harapok finoman, közelebb vonom magamhoz rámarkolva fenekére. -Én is borzasztóan sajnálom, de be kell valljam, hogy egész este ellened dolgoztam.- kuncogok halkan, belesóhajtva az érzésbe, ahogy újra és újra hozzásimulok ölemmel, majd karjaimat elvonva róla lassan feltámaszkodok arra ösztönözve ezzel, hogy feltérdeljen és, ha így tesz, én magam is felülök, hogy aztán hasonlóan térdre küzdjem magam. -Rád akarok ülni végre.- suttogom lázasan, ajkaiért kapok, miközben ölébe mászok, de térdemen még megtartom magam pár pillanatig, helyette kezem kettőnk közé vezetem és finoman ráfogva magamhoz simítom izgatóan, helyezem is a megfelelő helyre, de nem engedem rá magam, rábízom, hogy megkönyörül-e végre rajtunk, vagy tovább kínoz.
_________________
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Szomb. Május 07, 2022 6:33 pm
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Mellén cikázott a nyelvem, mikor a hajamba túrt, elsuttogott szavaira azonban ösztönösen elvigyorodtam. Nemcsak Őt, engem is kibaszottul izgatott minden ilyen helyzet, soha nem is próbáltam uralkodni a feltörekvő vágyon, és ugyan ma tettünk egy erőtlen kísérletet, de egyre inkább azt éreztem, hogy a megjátszott cölibátus nem az én asztalom. Minden pillanat kiszámíthatatlannak tűnt mellette, bár ez az egész életünkre is igaz volt, nem tudtam nyugton maradni mellette, a vérem újra és újra a karjai - vagy éppen lábai - közé lökött, de ostoba lettem volna bánkódni emiatt. Egyedül akkor tudtam volna megálljt parancsolni magamnak, ha Ő kér rá, de izgató nyögései és teste ösztönös reszketése nem arról árulkodott, hogy éppen a leállításomon gondolkodna. Soha nem tudtam megfogalmazni, mi hiányzik az életemből, mi váltja ki a furcsa hiányérzetet, amit minduntalan elnyomtam magamban, de egyre biztosabb voltam abban, hogy Ő az. Az életem eddig hiányzó darabja, a kirakós másik fele, az érem ellentétes oldala, mert mindazt, ami belőlem hiányzott, Ő képes volt pótolni. Kivettem kezéből az üveget, majd először komisz módon a saját ujjamról tüntettem el belőle egy szép adagot, csak azt követően kentem végig rajta, meg sem állva a köldökéig. Nem tudtam betelni az ízkavalkáddal, közben orromat betöltötte bőrének édes illata, a szám nem tudott betelni a szinte már émelyítő krém ízével, én magam pedig ismét a szétrobbanás szélére sodortam saját magam. Elég volt arcára pillantom, és hallgatnom ingerlő nyögéseit, elfúló sóhajait ahhoz, hogy úgy érezzem, szinte ennyitől képes lennék elélvezni, de ennyivel még nem értem be. Tovább haladtam, csak hogy egy határozott mozdulattal a vállaimra húzzam lábait, apró csókok armadájával szántva végig belső combja egyik felét, közben végig az arcán pihentetve tekintetemet, íriszei pedig összekapcsolódtak az enyémmel, mikor ölére simult a nyelvem, és megízleltem teste legforróbb pontját. Nem fukarkodtam, határozottan, de mégis gyengéden mozdítottam ajkaimat, bevetve mellé az egyik ujjamat is, de már azon kaptam magamat, hogy ismét határokat kellett szabnom, méghozzá saját magamnak. A gyönyörét akartam, teste nem egyszer meg is feszült, a hangok pedig, amik távoztak a száján keresztül, újra elérték, hogy kőkeménnyé váljak, az egyre szaporább mozdulatokból pedig szavai rántottak vissza. Már teljesen elmerültem a kényeztetésében, észre sem vettem, hogy az a bizonyos három perc milyen gyorsan eltelt, ujjaim a combjába martak, miközben felemeltem a fejemet. - Pedig azt hittem, három perc elég lesz - súgtam neki szemtelenül, szám sarkában azzal az állatias vigyorral, majd pár másodpercre vissza is hajoltam lábai közé. Tudtam, nagyon közel jár már a gyönyör kapujához, ujjaim körül éreztem teste gyűrűző szorítását, nyelvem alatt a finom rángásokat, mégsem vártam meg, hogy áttáncoljon a kéj másik partjára, helyette ismét feljebb kúsztam, lábait a csípőm köré emelve, de még nem merültem el benne. Keménységem az öléhez feszült, egyelőre így ostromolva teste érzékeny pontját, szándékosan ingerelve a dörgölőzéssel, és míg egyik kezem gyengéden a haja vonalán simított végig, a másik ismét a mogyoróvaj után nyúlt. A szájára kentem a következő adagot, sunyin elvigyorodva rajta, miközben végignyaltam saját ajkaimat. - Ha úgy nézzük... - leheltem apró csókot az állára, továbbra sem érintve száját és a rákent krémet. - Egy napot mégis kibírtunk testi örömök nélkül - nyaltam le saját ujjamról a rám ragadó nutellát, de nem húztam tovább egyikünk agyát sem, nyelvem lassú mozdulatokkal tüntette el az ajkára kent finomságot, tüzes csókban forrva össze vele, legalább úgy kergetve nyelvét, mintha nem is lenne rá több alkalmam, közben csípőm újra és újra mozdult, de továbbra sem hatoltam be, helyette mindkettőnk agyát tovább húztam ezzel az elnyúló játékkal. - Sajnálom, hogy megszegtem az ígéretemet - mormoltam a szájába rekedten, bár hangomból hiányzott az őszinte bűntudat, mozdulataim pimaszsága pedig csak még egyértelműbbé tette, hogy amúgy egy kicsit sem bánom az este alakulását.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Szomb. Május 07, 2022 4:55 pm
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Mr and Mrs
Kész voltam a végsőkig hajszolni, megadni neki a vágyott gyönyört, érzem is testén, ahogy izmai megfeszülnek, megremegnek kényeztető mozdulataimtól, de mielőtt még eltöltené a mámor, finoman elhúz magától, felül hozzám és egy mohó csók kíséretében dönt az ágyra, egy pillanatig sem kimélve a rajtam lévő vékonyka anyagot. Könnyedén tépi szét rajtam a ruhát, az anyag reccsenése izgatóan hat rám, mint ahogy csípője finom mozdulatai is, de egy pillanatig sem sajnálom az öltözékemet, azt sem bánnám, ha ez lenne az utolsó darabom. Ajkai mellemre tapadnak, nyelve forrón ízleli kihegyesedett bimbómat, ami kellőképpen árulkodik arról, milyen őrülten feltüzelt már így is, de ha ez nem lenne elég, buja sóhajaimmal is a tudtára adom ezt. -Kibaszottul felizgat, amikor így nekem esel.- lehelem elfúló hangon, kezem hajába túr finoman, míg Ő tovább játszadozik velem, ingerel, mintha feltett szándéka lenne az őrületbe kergetni, pedig ez már akkor megtörtént, amikor Őt éreztem ajkaim között. Mégis élvezem, ahogy a mellemmel játszadozik, ahogy tovább izgat, ahogy ágyéka lágy, andalgós ritmust követve újra és újra ölemnek feszül, ajkaimon pedig pimasz mosoly jelenik meg, mikor az órát bámulva bőrömbe mormog. Tisztában vagyok vele, hogy igazán nem is vár választ vagy tanácsot, nagyon jól tudja, hogy mi mindent csinálhat még velem ebben a pár percben, ami még hátra van a mai napból és ebből az őrült fogadalomból, de azért kezemmel a nutelláért nyúlok és felkínálom neki a lehetőséget, hogy a kedvenc asztaláról nassoljon. Az asztal pedig epekedve várja, hogy nyelvét magán érezze és ezt tökéletesen elárulja parázsló tekintetem is, amivel lesandítok rá. Végig nyalok alsó ajkamon, ahogy az első falat finomságot eltünteti ujjáról, egy rövid pillanatig egészen irigy is vagyok, de amint a következő adagot mellbimbómra keni és már forr is ajkaival az érzékeny bőrre, hogy eltüntesse onnan a krémet, kéjesen felsóhajtok, az ismert bizsergés pedig kíméletlenül vonul végig testemen elveszve valahol combjaim között. Mozdulatait figyelemmel követem, ki nem hagynám, hogy nézhessem, miként nassolgat rólam, rám szegeződő tekintete olyan vágyról árulkodik, aminek már a gondolatába is beleremegek, mert már ebből is tudom, mennyire nem fog kímélni. Ujjával közben kijelöli a többi bebarangolni kívánt útvonalat, követi is a jelzést hűségesen halk nyögést csalva ki belőlem, de amikor megáll egy pillanatra és azt az utolsó, vékonyka részt is eltépi a rajtam lévő ruhából, vagy annak maradékából, feszülten sóhajtok. Kezei finoman simulnak végig oldalaimon, combjaim alá nyúl, vállára helyezi őket, kapkodó lélegzetem el is akad egy hosszú pillanatra, ahogy figyelem ténykedését, de már attól görcsbe rándul a gyomrom, ha csak felsejlik előttem, mire is készülhet. Ajkai izgatón simulnak végig bőrömön, egyértelműen ölem felé haladva, én pedig epekedve figyelem, miként talál rám végül és simít végig rajtam forró nyelvével. Képtelen vagyok visszafogni a buja nyögést, amit mozdulata kivált belőlem, fejem hátra is feszítem, szemeimet lehunyom az érzéstől egy pillanatra, de aztán újra lepillantok rá, hogy izzó tekintetét figyelve élvezzem további kényeztető mozdulatait. Nyelve izgatón simít rajtam újra és újra, ajkamba harapok az élvezettől, hajamba túrok, mintha kapaszkodót keresnék, amire szükségem is lenne abban a pillanatban, mikor ujját finoman belém vezeti. Csípőm lágyan mozdul, mintha csak követelné a folytatást, ami egyébként sem marad el, testemet teljesen elönti a forróság, ahogy tovább izgat mozdulataival és édes, pimasz szavaival, mintha már nem vesztem volna el így is teljesen attól, amit művel velem. -Imádom, hogy ilyen jól tudod használni a nyelvedet.- nyögöm levegő után kapva, az övéhez hasonló pimasz vigyorral, dicsérve kényeztető mozdulatait és incselkedő, szemtelen szavait is egyben, miközben ujjaimmal finoman hajába túrok és átadom magam az élvezetnek, amit nyelve ostroma okoz bennem. Ez az este úgy felajzott már, annyira izgató volt a vele való incselkedés, hogy nem is telik sok időbe, míg a gyönyör első jeleit érzékelem, míg izmaim olykor-olykor rándulnak egyet, a mámoros pillanat ködén keresztül pedig, az órára is pillantok. Szinte visszaszámolok már magamban, hogy az a nyamvadt éjfél elérkezzen, hátha az majd megkímél, hátha akkor felhagy ezzel az őrjítő kínzással, ami egész a gyönyör pereméig sodor. -Elmúlt éjfél.- lihegem halkan, de már abban sem vagyok biztos, hogy tényleg meg is szólaltam vagy, csak akartam, olyannyira elvette az eszemet a mámor, Dimitriy ténykedése és a látványa, ahogy mohón ölemre tapad ajkaival és nyelvével. Biztos vagyok benne, hogy csak pillanatok kérdése, hogy a testem végleg megadja magát, vágyom is a kielégülésre, mégis inkább azért rimánkodok magamban, hogy az a csodálatos érzés együtt érjen el minket. Úgy, hogy közben bennem mozog, belém feszül keménysége, na nem, mintha nem lett volna már példa arra, hogy többször is a gyönyörhöz juttasson vagy így, vagy úgy.
_________________
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Szomb. Május 07, 2022 3:17 pm
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Egy kicsit sem bántam meg, hogy végül átengedtem neki az irányítást, szinte égett a bőröm forró csókjainak helyén, és mikor hagyott elmerülni ajkai között, még csak kísérletet sem tettem, hogy visszafojtsam azt a mámoros nyögést, amit kiváltott belőlem a mozdulattal. Kísértetiesen emlékeztetett arra, hogy milyen, mikor teste fogad magába, bele is feszültem a gondolatba, lelki szemeim előtt már elképzelve, hogyan fordítok majd a helyzetünkön, csak hogy mindketten megkaphassuk az áhított beteljesülést, amit ma már egyszer el kellett halasztanunk. Velem együtt nyögött Ő is, még inkább feltüzelve ezekkel a hangokkal, és mindezek furcsa egyvelege okozhatta azt, hogy a gyönyör olyan hamar készült beköszönteni. Erőt vettem magamon, ellenálltam a késztetésnek, hogy itt és most, ajkai gyűrűjében adjam meg magam, amin kicsit sem segített, hogy csípőm ösztönösen mozdult, nem egyszer érezve, hogyan is lüktet végig testemen az általa hajszolt kéj, de anélkül, hogy szóltam volna egy szót is, még volt annyi bennem, hogy felüljek, az ágy másik végébe dőlve vele, és mire eszébe jutott volna bármit is mondani, már szakadt is a vékony anyag, az esetleges mondanivalót pedig egy tüzes, mohó csókkal fojtottam belé. Amint előbukkantak mellei, rögtön új úticélt találtak csókjaim, válaszára pedig halkan el is nevettem magamat. Tekintetem hol szemeit fürkészte, hol a szabaddá váló domborulatokat, tetszéssel időzve el rajtuk, gondolatban már ezerszer végigcsókolva őket, de egy helytelenkedő fejrázást azért még megejtettem. - Csak nem felizgat, ha a ruháidat tépkedem? - kérdeztem pofátlanul, jólesően hümmögve melle bőrébe, majd nyelvemmel kutattam tovább, néha megszívva a mellbimbóját, csak hogy még inkább felhúzzam vele. Közben ujjaim lassan eleresztették az anyagot, amit egészen a derekáig téptem el, egy pillanatra pedig az óra irányába lestem, valami furcsa megkönnyebbülést érezve amiatt, hogy lassan elmúlik éjfél. Bár, ha nem így lett volna sem zavartatnám magam, nem akartam elfojtani azt, amit kiváltott belőlem, a vad lüktetést, amivel újra és újra öléhez dörgölőztem, majd egy elégedett mosollyal átvettem tőle a nutellás üveget. - Igazad van. Ideje asztalhoz ülni - jegyeztem meg szemtelenül, visszautalva arra, amit néhány napja a hotelban mondott nekem arról a bizonyos megterített asztalról. Belemártottam ujjamat, de szinte rögtön le is nyaltam róla a krémet, mint valami incselkedő, pimasz kisfiú, csak hogy a következő adagot az eddig háttérbe szoruló mellbimbójára kenjem. De nem álltam meg itt, egészen a köldökéig húztam a vékony csíkot, ajkaim pedig rögtön követték az előre kijelölt utat, lassú, szinte kínzó mozdulatokkal tüntetve el forró bőréről az édes krémet. Szemeimmel azonban nem ezt a felrajzolt utat, hanem íriszeit fürkésztem, egyre lejjebb csúszva az ágyon, és mikor köldöke alá értem, kiengedtem ujjaim közül a mogyoróvajas üveget. Tekintetem egyértelműen árulkodott a bennem lobogó tűzről, egy utolsó rántással szabadítva meg a ruha fogságából, szinte azonnal el is tüntetve az útból. Apró csókot leheltem alhasára, de mielőtt tovább haladtam volna, ujjaim végigzongoráztak oldalán, majd combjai alá nyúlva, egyetlen határozott mozdulattal rántottam közelebb magamhoz, combjait egészen a vállamig húzva, csak hogy tökéletes rálátásom nyíljon a következő támadásom helyszínére. Mindkét karom combjai köré kulcsolódott, gyengéden csókolva végig combja belső felét, játékosan rá is harapva a vékony bőrre, egyre közelebb érve öléhez. Nem tudtam levenni szemeimet az arcáról, minden rezdülését látni akartam, főleg mikor nyelvem rátalált teste legforróbb pontjára. Lassú, kínzó mozdulatokkal kezdtem el kényeztetni, szemernyi kétséget sem hagyva afelől, hogy a maradék három percben milyen sorsot szánok neki, ezt pedig csak tetéztem azzal, hogy gyengéden a mutatóujjamat is a testébe vezettem, nyelvemmel azonos ütemben mozdítva újra és újra. - Engedd el magad - szakadtam el tőle pár szó erejéig, csalafinta kis vigyort villantva felé, de már hajoltam is vissza, hogy tovább kényeztessem.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Szomb. Május 07, 2022 1:01 pm
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Mr and Mrs
Azt hiszem, valahol ott adtam fel végleg a küzdelmet önmagammal, amikor jóval korábban a nyakáról tüntettem el egy kevéske nutellát, na nem, mintha előtte nem fojtogatott volna egész nap a vágy, de az az érzés, ahogy nyelvem alatt éreztem forró bőrét, végképp megtörte az ellenállásomat. Azóta se érzek mást, csak hogy még többet akarok érezni belőle, még több helyet akarok megízlelni bőrén és az, hogy ez cseppet sincs ellenére, hogy élvezi is a kínzásomat, csak még jobban felbátorít. Nem titkolom előtte, miféle szándék vezérel, ahogy lefelé araszolok testén forró csókja után és nem is sokáig vesződök azzal, hogy kiszabadítsam a nadrág alól, nyelvem már végig is siklik rajta, ujjaim határozottan fognak tövére, hogy aztán már ajkaim közé csúsztatva kínozzam tovább élvezve azt a bizsergést, amit nyögése vált ki belőlem. Nincs izgatóbb annál, mint amikor kicsikarom belőle ezeket a hangokat, a sóhajokat és a halk morranásait, melyek mind-mind arról tanúskodnak, hogy élvezi, amit Vele csinálok és csak még jobban ösztönöznek a folytatásra. Iszonyúan felizgat, ahogy teljesen ajkaim közé fogadom újra és újra, ölem belelüktet minden mozdulatba, hiszen pontosan tudom, máshol miféle érzés lenne hasonlóan magamba fogadni, halkan nyögök is olykor egyet, ahogy erőteljesebben sújt le rám a vágy, de feltett szándékom folytatni és egész addig kényeztetni, míg el nem éri a mámor vagy épp meg nem állít. De nem úgy fest, mintha ezt akarná. Forró teste finoman megborzong néha, izmai izgatóan feszülnek meg érintésem alatt, tekintete parázslón villan enyémre, ahogy halkan elsuttogom, mi is a tervem Vele, Ő pedig nem válaszol, nem is ellenkezik, így ezt beleegyezésnek veszem. Nyelvem tovább ízleli, ajkaim mohón siklanak végig rajta, halkan morranok csípője izgató mozdulatára, magam is szaporább légzéssel várva, mikor söpör végig rajta a gyönyör, de mielőtt még ez bekövetkezhetne, hajamba túr és finoman elhúz magától. Ha nem ülne fel, szinte rögtön a következő pillanatban és fektetne az ágyra derekamnál fogva, valószínűleg lenne időm meglepődni, de így már nincs, mert már ostromolja is ajkaimat, ágyéka őrjítően feszül ölemnek, miközben halkan a számba mormog. Csak buja sóhajjal és vágyakozó pillantással tudok válaszolni, egyszerűen megőrjít az a mohó csók, amivel nekem esik és már tépi is rajtam a vékony anyagot teljesen megzabolázva vadságával. Hasonló, perverz vigyor jelenik meg arcomon, mikor lenéz rám, nyelek egy nagyot, ahogy tovább tépi a ruhámat így téve szabaddá melleimet, testem libabőrössé, válik és teljesen egyértelmű, hogy nem a szoba hűvössége, hanem vehemens mozdulata okozza. -Csakis azért vettem fel, hogy letéphesd rólam. Tudom, hogy egész este ezt akartad.- lehelem halkan, ajkamba harapva az élvezettől, ahogy rám hajol és nyelvével, ajkaival izgatja mellbimbómat, csípője pedig újra és újra nekem simul, ágyéka nekem feszül, mintha már nem kergetnek így is az őrületbe azzal, amit velem művel. Ujjaim finoman túrnak hajába, az anyagot már, csak pár centi tartja össze rajtam, Ő pedig az éjjeliszekrényre pillant és hangosan töprengni kezd, mihez kezdjen velem, míg éjfél nem lesz. Halkan, kínlódva, de pimasz vigyorral nyögök egyet, ahogy magam is az óra felé sandítok, majd tekintetem íriszeibe fúrom, miközben kezem a nutellás üvegért nyúl, hogy aztán elé tartva, ajkamba harapva adjak választ a kérdésére. -Mondjuk, ha szeretnél, ehetsz egy kis finomságot.- duruzsolom halkan, szapora légzéssel, de akár nutellával, akár anélkül húzzuk ki azt a négy percet, tudom, hogy az őrületbe fog kergetni és már ez a gondolat is teljesen felizgat. -Ez az este úgyis a nassolásról szól, nem?- kérdezem incselkedve, pajzán vigyorral ajkaimon, de mielőtt még bármit is csinálna velem, tarkójára csúsztatom kezem és lehúzom magamhoz egy mohó, tüzes csókra.
_________________
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Szomb. Május 07, 2022 11:24 am
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Már régóta nem titkoltam, milyen hatást gyakorol a testemre érintéseivel, vagy pusztán a közelségével, mert legyünk bárhol, egyszerűen nem tudtam nem vágyni rá. A mai nap is tökéletes bizonyítékként szolgált arra, hogy az iránta érzett szerelem és vágy még a dühömön keresztül is képes utat törni magának, és ha nem szakítottak volna félbe minket, már ebédidőben lehetőségünk nyílt volna csillapítani ezt az olthatatlan sóvárgást. Ideig-óráig legalábbis, bár az akkor elmaradó beteljesülés azóta is mardosta minden porcikámat, és hiába a nehéz nap, nehéz lett volna enélkül nyugovóra térni. Még ha nem is olyan régen még az volt a fő dilemmám, hogy egyáltalán itt találom-e még, miután hazaérek... A nadrág már nem sokáig képezett akadályt közöttünk, és bár nem tettem szóvá, bár szívem szerint róla is cafatokban szedtem volna le az amúgy is felesleges hálóruhát. Teste minden apró részét érezni akartam magamon, ahogy a forró bőre az enyémhez simul, de ahogy ajkai lentebb vándoroltak, ujjai pedig közrefogtak, hirtelen már nem az érdekelt, hogy mennyire könnyen tudnám letépni róla a könnyed anyagot. Egyértelműbbé már nem is tehette volna a célkitűzését, tüzes nyelve, ahogy végigsiklott saját ajkán, már rögtön eszembe juttatta, milyen is, mikor az a fürge nyelv éppen máshol okoz örömet, a gondolattól pedig minden izmom megfeszült. Nem maradt semmi a józanságomból, hirtelen már azt sem értettem, hogy egyáltalán eddig milyen módszerrel bírtam ki a rögtönzött cölibátust. A levegő akadozva jutott el tüdőmig, miután jó pár pillanatig levegőt venni is elfelejtettem, simogató mozdulatai nyomán még keményebbé válva keze alatt. Figyeltem minden mozdulatát, de mikor ajkai közé fogadott, pár pillanatig lehunytam szemeimet, ismét ajkamba haraptam, hátha így kevésbé válik hangossá a torkomból feltörő, elnyúló és erős nyögés, de erre már semmi esélyt nem láttam. Amúgy sem bántam, ha hallja, mert fordított helyzetben imádtam hallgatni minden belőle kikívánkozó hangot, csak jobban izgatott velük, bár jelenleg biztos voltam benne, hogy ennél jobban szinte már fizikai képtelenség lenne vágyni rá. A ritmus pedig, amit ajkai és nyelve diktált, másodpercek alatt képes lett volna átlökni az élvezet határán, főleg egy ilyen hosszú, egész estés játszadozás után, de annyi önuralmam még volt, hogy ha nehezen is, de visszafogjam magam. Szavai végül segítettek is, hogy vele maradjak, szám szélében megjelent egy pimaszkodó grimasz, de egyelőre nem válaszoltam. Esélytelen volt, hogy itt, ennyinél képes legyek megállni, és bármennyire is imádtam elveszni a szájában, tűzforró testének ígérete még erősebben hívogatott, a gondolatra pedig akaratlanul is megrándult a csípőm, belemozogva szája szorításába. Ki akartam élvezni minden másodpercet, szándékosan ringatva Őt abba a hitbe, hogy beérem ennyivel, így mikor a mámor első simogatásait megéreztem a gerincemen, egyik kezemmel hajába túrtam, így ösztönözve, hogy elengedjen, közben ismét rátalálva a tekintetére. Nem szólt egy szót sem, egy óvatos, de hirtelen mozdulattal ültem fel, majd lendültem előre, hogy derekát átkarolva az ágy másik felére döntsem, így gyűrve ismét magam alá, szinte rögtön kapva ajka után, ami nem segített azon, hogy egy kicsit csillapodjon a felgyorsult légzésem. - Csak egy olyan fogadalom van, amit soha nem akarok megszegni. Az pedig nem ez a cölibátus - mormogtam ajkai közé, megválaszolva az előbbi pimaszkodó kérdését, és bár az imént majdnem beköszönő gyönyör még mindig bizsergette a testem bizonyos pontjait, de ez nem akadályozott abban, hogy kettőnk közé nyúljak, és fogást találjak a vékonyka kis anyagon, a halk reccsenésnél pedig elszakadtam ajkaitól, csak hogy szemtelenül elvigyorodjak. Ebben a tempóban mondjuk, lassan egy teljesen új ruhatárra fog szorulni. - Minek neked ruha az ágyban? - kérdeztem évődve, miközben tovább szakadt a szatén, kiszabadítva melleit a ruha takarásából, és nem is vesztegettem tovább az időt, nyelvem mohó mozdulatokkal kezdett körözni mellbimbója körül, közben szánt szándékkal feszülve újra és újra ölének, miközben kezeim már derékig lefejtették az anyagot. - Mmmm - emeltem fel lassan a fejem, lopva az éjjeliszekrényen lévő órára pillantva. - Mit csináljak veled ebben a maradék négy percben? - kérdeztem, nyilvánvalóvá téve, hogy valamennyire talán mégis adok az ígéretem látszatára, és megvárom a mai nap végét.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Szomb. Május 07, 2022 9:39 am
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Mr and Mrs
Hiába a szolidnak induló este és a nagy fogadalom, hogy ma másképp zárjuk majd a napot, mint az esetek többségében, egyszerűen képtelen vagyok mellette nyugton maradni, amikor másra sem vágyom, mint érezni, ahogy csupasz bőre bőrömhöz simul, ahogy ajkai végig vándorolnak rajtam vagy épp, most az enyémek rajta. Akármilyen napot is hagyunk magunk mögött, kell, hogy Vele záródjon, hogy elmémet csakis édes sóhajai és bőre illata töltse ki, hogy a fullasztó vágyat megpróbáljam enyhíteni, bár az már régen bebizonyosodott, hogy mennyire nem megy. Ő sem úgy fest, mintha annyira ellenére lenne, amit csinálok Vele, ahogy ajkaimmal, nyelvemmel barangolom végig bőrét, sőt, még a nutellára is felhívja a figyelmemet, nekem pedig nem kell kétszer mondani, hogy Róla nassoljak tovább. Előbb ajkára kenek egy keveset, de aztán további helyekre is juttatok belőle, melyekről mohó mozdulatokkal tüntetem el a finomságot tovább ingerelve ezzel Őt és magamat is, mert a hangok, amikkel reagál mozdulataimra és bőre borzongása, csak tovább szítja bennem a tüzet. Imádom, hogy ilyen hatással vagyok rá, hogy ilyesmiket vagyok képes kiváltani belőle, mert semmi más nem izgat fel úgy, mint amikor egyértelműen látom és érzem rajta, mennyire akar engem. Már pedig érzem, ahogy ágyéka nekem feszül és látom tekintetéből, ahogy rám néz, ami csak még vágyakozóbbá válik, ahogy egyre lentebb araszolok testén szándékosan simulva keménységéhez. Feltett szándékom végre kiszabadítani a nadrág alól, finoman lentebb is kényszerítem rajta a nadrágot, amiben Ő is segít, mintha maga is alig várná a szabadulás pillanatát, közben odahajolok hozzá, hogy az ajkaira kent mogyorókrémet is behabzsoljam egy forró csók kíséretében, Ő pedig hajamba túrva, tincseimbe markolva von magához, nyelvem forró táncra hívja övét, vágyakozva falom ajkait de végül bármennyire is esik nehezemre, elhúzódok tőle addig, míg kezem köré fonódik finoman. Egyértelműen a tudtára adom az Őt végig mérő pillantásommal és ajkaimon végig sikló nyelvemmel, hogy mire is készülök, testemen végig cikázik az a bizsergető érzés, ahogy tüdejében reked a levegő, egy rövid csókot követően pedig el is indulok lefelé testén. Alhasánál állok meg csupán, de ott is csak azért, hogy egy pimasz kérdéssel tovább húzzam az agyát, mintha szükség lenne még egyáltalán ilyesmire, hiszen egyértelműen érzem, ahogy ujjaim közé feszül, hogy mennyire akar már, miféle szintig sikerült benne feléleszteni a vágyat, akadozó válasza pedig még nyilvánvalóbbá teszi ezt. Halkan bőrére kuncogok, lentebb helyezkedek fölötte és miközben nyelvemmel szándékosan lassan, elnyújtott mozdulattal végig simítok rajta, tekintetem arcára szegezem, mert látni akarom azt a parázsló vágyat szemeiben, miközben ajkaim közé veszem finom, kényeztető mozdulattal, beleborzongva az érzésbe ahogy megérzem kemény vágyát, nem beszélve izzó pillantásáról, ami semmi mást nem ígér, csak őrjítő revansot mindazért, amit épp Vele művelek. -Ha csak kényeztetlek, azzal is megszegjük a ma esti cölibátust?- mormogom halkan pillanatokkal később két izgató nyelvmozdulat között, ördögi mosollyal ajkaimon, mert én még azt sem bánnám, ha ez az este egyedül az Ő gyönyörével záródna, olyannyira boldoggá tesz már az is, ha csak figyelhetem a kényeztetése közben, miként tarol végig rajta és semmisíti meg az a mámoros érzés, miként feszülnek és remegnek meg tenyerem alatt húzódó izmai. Mozdulataim nem is arról árulkodnak, hogy terveznék megállni, izgató ritmussal tüntetem el újra és újra forró ajkaim között, de persze, ha Ő kérné, hogy álljak meg, megtenném, de addig folytatom, kezeim combjain, hasfalán simítanak, tekintetem pedig olykor-olykor kékjeire talál reakcióit figyelve.
_________________
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Szomb. Május 07, 2022 7:59 am
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Nem keresem további kapaszkodókat, már eszembe sem jutott visszafogni azt a nyughatatlan ösztönt, vagy a vágyat, ami felé hajtott, és valószínűleg ez dolgozott bennem akkor is, mikor zokszó nélkül engedtem, hogy átvegye a helyemet, és ezúttal Ő kerüljön felülre. Visszagondolva az egész estére, annak ellenére, hogy olyan dolgokat csináltam vele, amiket soha nem szoktam, élveztem minden másodpercet, mert még így, ebben a formában sem tudtam betelni vele. Mégis, egész végig a háttérben húzódott ez a mohó sóvárgás, amit csókjában is rögtön felismertem, én pedig nyúltam is utána, először a csípőjére, majd a fenekére markolva, csak hogy még jobban nekifeszülhessek ölének. Ő sem maradt tétlen, ajkai nem hagytak ki egyetlen centit sem, és bárhová is simult velük, a bőröm bizsergése jelezte, mennyire élvezem, amit éppen velem művel. Lángolt a bőröm alatta, nem álltam távol attól, hogy lángra kapjak alatta. Olyan volt, mintha először kapnám meg, mintha ismét tilosban járnék, ez pedig csak tovább ajzott. Még így, a záporozó ingerek ellenére is elvigyorodtam, mikor a nutella üvege után nyúlt, évődve saját ajkamba haraptam, ahogy figyeltem a mozdulatait, de nem kellett sokat várnom, hogy az első adagot rögtön ajkamra kenje. Csak utána haladt lentebb, vékony csíkot juttatva a nyakamra, amit rögtön el is tüntetett nyelvével, én pedig meg sem próbáltam visszafogni egy jóleső sóhajt. Nem is szólaltam meg, amúgy sem a beszélgetésen járt az eszem, amikor tovább haladt, ezúttal már a mellkasomról nyalva le a következő adagot, kezeimmel ekkor már eleresztve fenekét. Tekintetem követte a kis akcióját, csak még jobban beindulva attól, ahogy egyre lentebb haladt, semmi nem maradt ki a tüzes nyelve útjából, nekem pedig hatalmasat kellett nyelnem, miközben egy pillanatra sem eresztettem a látókörömből. Nem siette el, mellei simítását már a combjaim mentén éreztem, ahogy továbbra is lefelé haladt, a látványa, az általa kiadott hangok és mozdulatai egyre kényelmetlenebbé tették az amúgy rugalmas anyagú mackónadrágot, hát még mikor szándékosan feszült ágyékomhoz, így szítva bennem tovább a már amúgy is tomboló vágyat. Éreztem magamon az anyag kellemetlen szorítását, miközben minden igyekezetemmel azon voltam, hogy ne harapjak a saját ajkamba, nehogy tönkretegyem a várhatóan következő állomást, már ami a krém eltüntetésére vonatkozott, és nem is tévedtem. Haja után nyúltam, így tartva a krémmel megédesített csókban hosszú pillanatokon keresztül, és erőt kellett vennem magamon, hogy hajlandó legyek elengedni. - Majd beteszek egyet a bőröndödbe - válaszoltam halkan, bár hangom már alig maradt. Közben ujjai ismét végigszántottak mellkasomon, megállva a nadrágom szélénél, szabad kezemmel segítettem is neki letolni a feleslegessé váló akadályt, szinte megkönnyebbülve, ahogy megszűnt az anyag merev szorítása. Ugyan életre kelt bennem a gondolat, hogy visszaveszem az irányítást, de muszáj voltam beismerni, hogy kibaszottul élvezem, amit velem művel, a lassú játszadozását, az állandó ingerlését, azt, ahogy tekintete végigmért, és ahogy megnyalta ajkait, másodpercekig még levegőt venni is elfelejtettem. Túl sok ígéretet hordozott magában ez a pillantás, nyelvmozdulatával szinte egyértelművé téve, hogy merre is kalandozott a fantáziája. Hülye lettem volna elsietni ezt a játékot, és amúgy is, még volt pár perc éjfélig... A forró csókunkon keresztül akartam eggyé válni vele, miközben ujjai lassan körém kulcsolódtak. Azt hittem, ennél jobban már nem tud felizgatni, de ujjai között még inkább életre keltem, ennél keményebben pedig már aligha vágyhattam volna rá. Ezt pedig kétségkívül Ő is érezte. - Ha most abbahagyod... - kezdtem bele, de keze és ajkai együttes simogatása egy pillanatra belém fojtotta a gondolatot. - Esküszöm, elválok - jelent meg egy erőtlen, pimasz vigyor a képemen, újra megkeresve tekintetét, csak hogy egyetlen pillanatról se maradhassak le. Látni akartam Őt, még ha az agyamra már régen rá is telepedett az a vastag ködréteg, de kiolvashatta a tekintetemből, hogy bármit is készül csinálni, bármilyen incselkedő játékra is készül, mindenestül vissza fogja kapni.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Pént. Május 06, 2022 9:25 pm
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Mr and Mrs
Van egy olyan érzésem, hogy ezt a tv nézős estét, még nagyon sokszor emlegetni fogja, az orrom alá dögöli majd, mintha valami irtó durva dologra vettem volna rá, pedig biztos vagyok benne, hogy meg fogjuk mi még együtt nézni a többi Indiana Jones filmet is. Barcelonában viszont nem ilyesmit tervezek, még csak hasonlót se, de ezt valószínűleg mondanom sem kell, bőven árulkodik róla a vigyorom, a tekintetem és a testem, ami egyre jobban az övéhez simul. Egyszerűen képtelen vagyok megállni, hogy hozzá érjek, ha csak egy kicsit is és a hirtelen mozdulat, amivel fölém magasodik, ahogy combjaim közé helyezkedik, arról árulkodik, hogy Ő sem akar már ennél távolabb lenni tőlem. Finoman tolja fentebb a vékonyka ruhát rajtam, keze mellemre siklik, mellbimbómmal játszik, testem újra és újra testének feszül, ezzel adva tudtára, mennyire nem az alvás az, ami épp a fejemben jár, de szavakkal is tudtára adom, miközben kezem kacérkodva lentebb is csúsztatja fenekén a mackót felbuzdulva válaszán. Gyengéd mozdulattal jelzem szándékomat, mintha elkérném azt a sokszor emlegetett gyeplőt, ajkaimra pimasz mosoly szökik, ahogy meg is kapom, fölé helyezkedek, ajkaim mohón tapadnak övéire, nyaka bőrén kalandoznak belesóhajtva néha gyengéd, de birtokló érintéseibe. -Adhatok egy kis ízelítőt.- lehelem buján, pimasz mosollyal ajkaimon, de nyelvem már szántja is tovább bőrét, mellkasán siklik végig belemorranva olykor az érzésbe, ahogy egyre keményebben feszül ölemhez, izgató sóhajokkal reagál mozdulataimra, egyszerűen megőrjít minden, amit csinál. Gondosan ízlelem végig bőrét, apró, forró csókokkal járom be kulcscsontját majd az izmokat mellbimbója felé haladva, de rekedtes hangja hallatán buján sóhajtok, fel is pillantok rá és megnyalom ajkaim. -Téged kívánlak, de most, hogy mondod...- duruzsolom bőrébe, de kezem már az üveg felé tapogatózik, végül felülök rajta, amikor rátalálok de csak addig, míg letekerem a tetejét és belemártom ujjam. -Halmozzuk az élvezeteket.- vigyorgok le rá, szabad kezemmel megtámaszkodok feje mellett, majd ujjammal finoman végig simítok alsó ajkán így juttatva rá egy kis krémet, nyakára is kenek egy picit, amit aztán nyelvemmel, forró csókokkal el is tüntetek onnan. Egy pillanatig sem titkolom, milyen élvezetet okoz bőre és a nutella édes elegye, buja hangok kíséretében ízlelem, aztán elhúzódok picit, hogy újabb adagot juttassak rá, de most mellkasán, mellbimbóján hagyok némi mogyorókrémet. -Sokkal finomabb így.- mormogom bőrére, nyelvem lassú, komótos mozdulatokkal tünteti el róla az édességet, csípőm pedig újra és újra mozdul rajta, ezzel is tovább ingerelve, ajkát azonban szándékosan hagyom még ki a játékból. Helyette hasfala felé indulok, melleimmel combjához, ágyékához simulok a nadrágon és a rajtam lévő ruhán keresztül, beleborzongva az érzésbe, ahogy keményen nekem feszül, végül visszakúszok hozzá és nyelvem játékosan végig húzom ajkán. -Remélem, Barcelonában is van nutella.- kuncogok halkan, lágy csókkal tüntetem el szájáról a krémet, kezem ezzel egy időben alhasára csúszik belekapaszkodva a nadrág peremébe, amit lassan, finoman lentebb is tolok rajta, tekintetem azonban Őt figyeli, a szemeit, az arcát, a reakcióit, ahogy lassan kiszabadítom az anyag alól. Teljesen felforrósodik a testem a tekintetétől és a látványától, ahogy lepillantok rá, nyelvemmel buján végig nyalok ajkaimon, mintha így akarnám jelezni, mit is akarok Vele csinálni, de nem bírom ki, hogy előbb ne leheljek ajkaira egy mohó, forró csókot, miközben kezem viszont finoman rásimít, végig siklik rajta. Gyengéden simogatom, míg ajkaim újra lefelé vándorolnak testén, de hasfalánál járva felsandítok rá kacéran mosolyogva. -Elég ennyi ízelítő vagy folytassam?- suttogom bőrére szándékosan húzva az agyát, de tekintve, hogy kezem közben folyamatosan ingereli, végig simít rajta újra és újra, őszintén meglepne, ha arra kérne, hogy álljak meg.
_________________
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Pént. Május 06, 2022 6:58 pm
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Pimaszkodva megforgattam szemeimet, így reagáltam a cukkolására, bár elképzelni sem tudtam, hogy bárki mással is így viselkedjek. Nem is ez volt az erősebbik oldalam, de fel kellett ismernem, hogy hozzá egy ismeretlen, még nem járt utat kell bejárnom, és ez a nyálas szóáradat valószínűleg ennek lehetett a hozadéka. Ha ez kellett ahhoz, hogy mosolyt csaljak az arcára, és hogy így csillogjon a tekintete, újra és újra megtenném, méghozzá marcangoló gondolatok nélkül, de abban mindketten egyetértettünk, hogy ez csakis neki szólt, és ezen nem is akartam változtatni. Nem még megosztani mással. - Este pedig... - ismételtem el szavait, majd drámaian felsóhajtottam. - Remélem, nem tévét nézünk - csóváltam meg fejemet lassan, szándékosan húzva az agyát, mert ennél egyértelműbben aligha hozhatta volna a tudtomra, mégis mi mindent forgatott a fejében azokkal a bizonyos éjszakákkal kapcsolatban. Már most végigborzongtam a gondolattól, szinte teljesen háttérbe szorítva az utazás valódi célját, amit bár még mindig nem akartam az orrára kötni, de kellő odafigyeléssel nem is fog soha rájönni arra, hogy rajta kívül más elfoglaltságom is akadt Barcelona-ban. Közben egy pillanatra sem tudtam levenni róla a szemeimet, nemcsak belőlem váltott ki kényelmetlen fészkelődést a pajzán gondolatok sokasága, nemcsak én akartam mindenáron érinteni Őt, mert Ő sem tétlenkedett, a korábbi fogadalom lassan jelentőségét vesztette. Valahol mélyen még bántam is, mert a kudarcot aligha soroltam a kedvenc érzéseim közé, de egy ilyen küldetésben amúgy sem volt szégyen veszíteni, és ahogy Ő is elmondta, számos ilyen esténk lesz még... csak nem bukhatok el mindegyiken. Azt hiszem. Egy könnyed mozdulattal gyűrtem magam alá, körülményesen kerülve ajkait, csak hogy állát, majd a füle alatti bőrfelületet hintsem tele csókokkal, közben hol én dörgölőztem hozzá, hol Ő feszült ágyékomhoz, ez pedig már egyértelmű felhívás volt keringőre. Nem akartam leállni, bár ha megkért volna rá, talán ezen a ponton még sikerült volna, magamban mégis fohászkodtam azért, hogy ne most jusson eszébe kioktatni az ígéretek jelentőségéről. Ujjaim már húzták is felfelé az anyagot, ami akadályt képezett közöttünk, majd miközben benyúltam alá, csak hogy gyengéden izgatni kezdjem mellbimbóját, én már hajoltam is a szája után, szenvedélyes, túlfűtött csókban forrva össze vele, ami magába nyelte halk, jóleső nyögését. Csípőm szinte ösztönösen mozdult, nem egy alkalommal feszülve az ölének, nem is próbáltam visszafojtani a belőlem kikívánkozó hangokat, de halkan elsuttogott szavait hallva még így is előcsalogatott belőlem egy ravasz vigyort. - Már nem is tudnám visszafogni magam - válaszoltam elfúló hangon, szavaival pedig egyértelmű zöld jelzést adott, mire megbátorodtak mozdulataim, erősebben szorítottam ruhája anyagát, míg Ő a nadrágomat tolta lentebb, ezzel pedig ki is váltott belőlem egy csibészes vigyort. Néma kérését követően elhúztam kezemet a ruhája alól, csak hogy fordítani tudjon a helyzetünkön, egyik kezemmel hajába túrva, mikor lehajolt egy forró csókra. Képes lettem volna megsemmisülni tőle, az érzéstől, amit felélesztett bennem, a kellemes melegségtől, ami nemcsak a testemet fűtötte, de a mellkasomat is, főleg egy ilyen normálisnak nevezhető este után. A testén túl is akartam mindent, önző módon igényt tartottam rá, a szerelmére, a törődésére és erre az őrjítő vágyra, ami állandóan újraéledt bennem általa. - Talán demonstrálhatnád azokat a bizonyos barcelona-i estéket... - nyaltam végig játékosan alsó ajkamat, miközben ujjaim gyengéden csípőjére simultak, majd tovább merészkedve a fenekébe markoltam. Közben fentebb emeltem a fejemet, hogy könnyedén hozzáférjen a nyakamhoz, de nem időzött ott túl sokat, haladt is tovább, tekintetemmel pedig követtem a mozdulatsorozatot, amivel nyelve ezúttal a mellkasomra tévedt. Nem is tudtam volna leplezni a vágyamat, még keményebben feszült az öléhez, ahogy izgatott, jóleső sóhajokat csikarva ki belőlem, de most még az sem zavart, hogy szinte teljesen lekorlátozott a lehetőségekben. Már egészen izgatott, mikor magához vette azt a bizonyos gyeplőt, amit előtte soha senkinek nem voltam hajlandó átadni. - Nem kívánsz még egy kis édességet? - kérdeztem tőle rekedten, fejemmel bökve a mogyorókrém felé, miközben arcomon végigsuhant egy pimasz, sunyi vigyor. Rögtön arra gondoltam, hogy én róla, a hasáról vagy combja belső feléről akarom lenyalni az édességet, legalább úgy, ahogy legutóbb a tejszínt, ez pedig még erősebb görcsbe rántotta a gyomromat. Azt hittem, ennél keményebb hatást már nem válthat ki belőlem, de úgy tűnt, tévedtem.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Pént. Május 06, 2022 5:20 pm
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Mr and Mrs
Amint megszólal, már mosolyogva forgatom is szemeimet, mert szerintem teljesen abszurd Őt és az unalom szót egy mondatban említeni és ez a vélemény valószínűleg le is olvasható az arcomról. -Mert te olyan unalmas figura vagy, mint tudjuk.- jegyzem meg incselkedve, szeretetteljes mosollyal arcomon, bár az az izgalom, ami Őt körbe veszi, valószínűleg lesz még, amikor inkább fullasztó és idegtépő lesz, talán a tükörképemmel is lesz néha nézeteltérésem, de mindez most nem érdekel és hiszem, hogy később sem lesz velük gond. Ha így húz majd magához és ilyen "nyálas" dolgokat hallok majd tőle, minden orvosolható lesz, mert mindig emlékeztet majd arra, hogy miért is szeretem Őt. -Tagadd is le. Más nem kell tudja, hogy milyen kis nyálas tudsz lenni.- cukkolom mosolyogva, de aztán pár hosszú pillanatig csak figyelem Őt, élvezem a ránk telepedő békességet és gondolatban már a barcelonai utat tervezgetem, bár nem sok helyszínt tudnék megnevezni, ami jobban érdekelne nála és annál, amit vele tudnék ott csinálni. De megpróbálunk majd rendes emberek lenni és megnézhetünk ezt-azt, ami tényleg nem ártana, ha már ott leszünk. -Oké. Napközben nézelődünk, este pedig...- súgom halkan, de függőben hagyom a mondatot, mert nem hiszem, hogy szükség van arra, hogy megosszam vele, miféle esti programokat tervezek magunknak. Főleg, miután "megfenyeget", hogy egész nap engem akar majd feltérképezni, nekem pedig muszáj megnyugtatnom, hogy valószínűleg sose kérném, hogy hagyja abba. Hacsak nem olyan kínzásról lenne szó, mint amilyen ez az este is, amikor egyértelműen vágyom rá, ő is akar engem, mégis valami őrült, de borzasztóan izgató játék részeként próbálunk távol maradni egymástól még, ha csak pár centire is. De ez egyre nehezebbnek bizonyul, édes szavait forró csókkal hálálnám meg szívem szerint, mégis inkább csak hozzábújok, orrom simítom orrához, apró gyengéd gesztusokkal próbálkozok, hogy még véletlenül se legyen az, hogy én húzgálom már megint az oroszlán bajszát, de kár is erőlködni. Pillanatok alatt helyezkedik fölém, teste édes súly az enyémen, ahogy lábaim közé fészkeli magát, bőröm forrósága tovább fokozódik közelségétől és pimasz, izgató csókjaitól, melyeket nyakamra hint, én pedig képtelen vagyok nem reagálni mozdulataira. Kezeim gyengéden barangolnak bőrén, miközben Ő bőrömre mormog, miután felhívom figyelmét a "joghézagra", hiszen közeleg az éjfél, ami azt jelenti, hogy a mai napnak hamarosan vége. Pedig tudom, hogy ez csalás, hogy ez az egész nem erről szólt, de iszonyú nagy probléma kellene legyen az agyammal, hogy képes legyek úgy feküdni mellette, hogy közben nem érek hozzá és nem csókolom meg. Talán, lesz még idő, amikor ez a mohó vágy csillapodik köztünk, amikor az is kellő boldogságot okoz majd, ha egymáshoz bújhatunk, de részemről ez még nem az a nap. Főleg azok után nem, amiket mondott, amilyen édes terveket szövöget tartva ezzel a hotelban elhangzott szavát, hogy a "nyálas" megjegyzését, már ne is említsem. Nem csak a testi vágy az, ami dolgozik bennem, hanem ez az édes, melengető érzés a mellkasomban, amit egyedül Ő vált ki belőlem. Az érzés, hogy szeretem, bármi is történt ma, bármilyen módon is kellett megvédjen, bár ebbe igyekszem inkább nem is belegondolni. A szőnyeg alá söpröm és kész. Nem akarom összevonni ezt a Dimitriyt azzal, aki napközben kell legyen vagy épp, ha a helyzet veszélyessé válik, mert a kettő nem ugyanaz. Egy utolsó, harmatgyenge próbálkozást még teszek, mintha egyetlen zsigerem is akarná, hogy aludjunk, de hogy is lennék képes rá, amikor a testem forró lázban ég érintésétől, bőröm a vékony anyag alatt libabőrössé válik és másra sem vágyom, csak hogy megszabadítson a felesleges gönctől. Keze finoman terelgetni is kezdi rajtam az anyagot, ujjai bőrömön simítanak a mozdulattal, a testem már ettől is finoman bizsereg, aztán keze mellemre csúszik tovább ingerelve, szexi hangja hallatán megborzongok, még akkor is, ha abszurd mindaz, amit mond. Csóválom is a fejem, de mielőtt bármit válaszolhatnék ajka mohón enyéimre tapad, finoman bele is harap a húsba, én pedig halkan nyögök egyet az élvezettől. Csípőm újra ágyékának feszül, viszonzom vad csókját, ujjaim lágyan táncolnak végig bőrén egészen le csípőjéig, beleakaszkodnak a nadrág peremébe, másik kezem pedig gyengéden nyaka oldalára simul. -Ne hagyd abba.- lehelem ajkaiba mosolyogva, ahogy korábbi szavaimat idézem, ezzel is bizonyítva, mennyire nem tudok olyan helyzetet elképzelni, ahol ez másképp hangzana, pedig most tényleg szerettem volna jó kislány lenni. De nem megy. -Lesz még bőven alkalmunk visszafogni magunkat, de nekem most nem megy.- suttogok nyaka bőrébe lágy csókokat hintve rá, kezem lentebb is tolja fenekén a nadrágot és egy gyengéd csípőmozdulattal finoman jelzem, hogy igazán örülnék, ha helyet cserélnénk, már ha nem bánja. Ha pedig nem bánja, fölé helyezkedek és tovább falom ajkait forró, tüzes csókkal, éreztetve vele az iránta érzett szerelmet, ami minden nappal egyre erősebb és mélyebb. -De, ha úgy érzed, hogy kihasználom a tested, leállítom magam.- kuncogok ajkaiba, lágy csókokat lehelek állára majd nyakára, lassan lefelé haladva mellkasára, mellbimbója felé araszolva nyelvemmel.
_________________
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Csüt. Május 05, 2022 7:31 pm
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
- Hát, muszáj lesz próbálkoznom, ha nem akarom, hogy rám unj - vigyorodtam el, bár eddig sem szerepelt a terveim között, hogy egy lapos és unalmas életbe kalauzoljam. Amúgy sem ez jellemezte a mindennapjaimat, és habár próbáltam minden erőmmel kívül tartani, hogy látnia se kelljen ebből semmit, tudtam, hogy ez az egész elkerülhetetlen. Azt sem szabadott volna tudnia, amit tettem, és talán más módszerhez kellett volna folyamodnom, de ilyen téren valahol bántam, hogy egy kibaszottul okos nő volt a feleségem. Átlátott volna a szitán, ha a tudta nélkül éppen a ma történtek után váratlanul és rejtélyes körülmények között meghal a zaklatója. És nem is tudtam máshogy tekinteni erre az egészre, próba volt, amit vagy kiállunk vagy nem. Közelebb vontam magamhoz, mellei csupasz mellkasomat súrolták, ettől pedig csak nehezen tudtam elvonatkoztatni, így próbáltam minden szavára figyelni, amik belőlem is egy halk nevetést csikartak ki. - Úgyis letagadnám, ha bárkinek is elárulnád - pimaszkodtam egy szemtelen grimasszal, bár előtte nem is igazán szégyelltem ezt a nyáladzást. Ahogy Ő nem játszotta meg magát előttem, mert semmi szükség nem volt rá, úgy már én sem akartam fenntartani a merev, rideg és minden gyengédséget elutasító orosz álarcát, amit olyan sokáig magamra erőltettem. Bár tény, hogy erre mind szükségem volt a hétköznapokban, de vele más akartam lenni. Talán pont ilyen, mint most, bár az irányításról, arról a bizonyos gyeplőről valószínűleg soha nem fogok tudni lemondani, ezt mondjuk a tapasztalatok alapján amúgy sem bánta. Apró csókot leheltem az orra hegyére, majd valamennyire félrebillentettem a fejemet, így merülve el a saját gondolataimban, nem mintha amúgy el tudtam volna vonatkoztatni az egyetlen programtól, ami eszembe jutott. És ezt Ő is tudta, sütött a tekintetéből, hogy gondolatai középpontjában egy hotelszoba áll, és én is itt ragadtam le valahol. - A rendes emberek unalmasak - fintorodtam el incselkedően, majd vontam egyet a vállaimon. - Bár a te kedvedért talán... hajlandó vagyok megnézni valami templomot vagy emlékhelyet vagy mit - vigyorodtam el végül, még közelebb fészkelődve hozzá, ekkor azonban már minden szőrszál égnek állt a testemen. Kellemes libabőr borzolt végig, ahogy teste az enyémhez simult, szavai pedig csak tovább korbácsolták a kicsit sem nyugvó vágyat, ami újra felütötte a fejét, forró lávává változtatva a véremet. Kicsit sem segített, amit elsuttogott, mert már hallottam is a fülemben, ahogy hangosan a nevemet nyögi, és ugyan én sem voltam egy kérlelő típus, de vele kapcsolatban el tudtam képzelni olyan szituációt, amikor zokszó nélkül nekiálltam volna könyörögni. Nem tudtam, mivel képes így felizgatni, mi volt a titok, de egyszerre szenvedtem és élveztem, a légzésem is elnehezült, és ugyan egy szót sem szóltam, de szinte biztos voltam benne, hogy a hangszálaim is megadták magukat. Úgy gördültem fölé, mintha nem is tettem volna fogadalmat, bár ez az idegtépő játszadozás már így is megőrjített. Úgy tekintettem rá ma, mintha ismét Ő lenne az a bizonyos tiltott gyümölcs, amit nem téphetek le, és nem ízlelhetem meg, ez pedig rendesen marokra fogta a gyomromat. Szinte ösztönösen feszültem lábai közé, nekidörzsölve ágyékomat, miközben ajkaim végighaladtak álla vonalán, végül a fülére harapva. Szavaimmal ellentétben kicsit sem az alváson járt az eszem, és ha le is kapcsoltam volna a villanyt, nem jött volna álom a szememre. Pedig isten a tanúm rá, hogy én... megpróbáltam. - Hmmm, szóval mindjárt éjfél - mormoltam nyaka bőrébe, gyengéden húzva rajta végig a nyelvemet, néha apró csókokat hintve rá, de közben nem tudtam nem észrevenni a mackóm pereme mentén simogató ujjait, testem pedig kellemesen borzongott végig, mikor ismét ráharapott fülcimpámra. Már csak a látszat kedvéért próbáltam leállni, és ahogy nekem feszült, ujjai pedig erősen a hajamba martak, csak hogy tovább ingereljen, miközben az alvásról beszélt, már elég egyértelmű volt, hogy neki sincs mibe kapaszkodnia. Rám bízta magát, éppen rám, aki soha nem mondott ellent az ösztönnek, és ugyan ma este tettem egy kósza kísérletet, de... a picsába. Egyik kezemmel végigsimítottam nyakán, keresztül a mellein, majd a hasán, egészen a hálóruhája aljáig lenyúlva, majd elkezdtem felfelé húzni a könnyű, szinte tépnivaló anyagot. Közben ujjaim hegyével gyengéden simogattak a bőrét, és felemeltem a fejemet, hogy újra megkereshessem a tekintetét. Égtem a láztól, testem minden porcikáját eluralta a forróság, a légzésem pedig elnehezült, de továbbra sem kaptam ajkai után, helyette egy játékos, sunyi vigyort villantottam felé. - Ha aludnál... abba is hagyhatom - mormogtam rekedten, nagyot nyelve, majd elengedtem a derekáig felgyűrt anyagot, csak hogy benyúlhassak alá, kezemmel az egyik mellére simítva, ujjammal gyengéden ingerelve mellbimbóját. Még mindig nem tudtam, honnan jött az önuralom, hogy ne tépjem le róla az amúgy is kibaszottul felesleges ruhát, bár azt sem tudtam, hogy ahhoz lesz-e bennem elég kontroll, hogy leálljak, ha arra kér. Talán ezt akartam elkerülni, mikor mohón a szája után kaptam, őrült táncra kérve a nyelvét, miközben incselkedve alsó ajkába haraptam.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Csüt. Május 05, 2022 6:00 pm
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Mr and Mrs
Egesz más hangulatú lesz ez az út, mint amit egyedül ejtettem meg hirtelen, friss házasként, szinte menekülve abból az életből, ami megjelent lelki szemeim előtt az alapján, hogy kinek a felesége lettem. Akkor még fogalmam sem volt arról, hogy egy nap majd attól leszek a legboldogabb, ha mellettem lesz, ha magamon érzem érintését vagy épp, ha közli, hogy Barcelonába szeretne velem utazni pót-nászút gyanánt. Most mégis ezt érzem, ahogy rápillantok, miközben szándékosan az izgatás szót használom a várossal kapcsolatban, ami nem is kerüli el a figyelmét. Mosolyom pimasszá válik szavai hallatán, finoman be is harapom ajkam, mert bizony nagy esélyt látok rá, hogy oda majd mégegyszer el kell mennünk, ha látni is akarunk valamit a hotelszobán kívül, főleg, ha ott is így fog végig nézni rajtam, mint ahogy most teszi. Kezem finom mozdulattal simít végig mellkasán, mintha valami olyasmit tennék épp, ami tiltott, a mosoly pedig még mindig ott virít arcomon, ami kellőképpen árulkodik is arról, mennyire feldobott ezzel az ötlettel. Nem is hagyja szó nélkül, pimaszul megjegyzi, milyen könnyű boldoggá tenni, de végtére is teljesen igaza van. -Azért nem baj, ha ilyesmivel próbálkozol majd később is.- jegyzem meg pimaszul, de aztán megjegyzését hallva, kicsit én is komolyabban eltöprengek, hogy képes lennék-e valaha is elvárni vagy kérni tőle olyasmit, hogy hagyjon hátra miattam mindent, de a válasz egyértelmű. Nem azért szeretem, mert meg akarnám változtatni. Így szerettem meg, így lopta be magát a szívembe; maffiózóként, így aztán soha nem is kérném tőle, hogy legyen valami más miattam. Én ezt a Dimitriyt akarom magam mellett tudni, bármilyen törvénytelen is az, ahogy él. Bármilyen nyálasnak is érzi szavait, amiktől engem viszont teljesen elönt a forróság, a mosolyom pedig tovább szélesedik, már ha ez egyáltalán lehetséges.-Senkinek sem fogom elárulni.- kuncogok halkan, miközben közelebb von magához, amitől már nem csak a mellkasomat, hanem egyéb helyeket is melegség jár át. -Viszont nem is fogom soha elfelejteni, ha ilyesmit mondasz.- leszek rá incselkedve, mintha csak fenyegetni akarnám, hogy én bizony emlékezni fogok a "nyálas" oldalára is. -Én viszont vállalom, ha nyálas is vagyok. Nekem is mindegy, hol vagyok, csak veled legyek, szóval nekem itt is tökéletesen megfelel.- mosolygok rá, de pillantásom komollyá válik, mert akarom, hogy tisztában legyen azzal, mennyire mellékes számomra, hogy hol és milyen körülmények közt lehetek Vele. Csak érezzem magamhoz minimum ennyire közel és ébredjek mindig úgy, hogy mellettem van. Vagy legalább, az esetek többségében. Közelebb is merészkedek hozzá ebben az édes, csendes pillanatban, orrom finoman az övéhez simítom, mire Ő apró puszit lehel rá, el is mosolyodok a gyengéd mozdulattól, miközben folyamatosan azért küzdök, hogy ne másszak rá most azonnal, ennek érdekében pedig tovább kíváncsiskodok arról az útról. -Nem tudom, mit csinálhatnak a "rendes emberek", de mi biztos nem azt fogjuk.- súgom halkan, nevetve, igyekszek továbbra is a városra és az útra koncentrálni, de rekedtes hangon elsuttogott szavaitól és a fenyegetésétől akaratlanul is megborzongok, testemet teljesen eltölti az izgalom, ahogy forró bőre mellbimbómnak feszül, nyugtatásképp ki is préselek magamból egy halk sóhajt, de nem sokat segít a helyzeten. -Nem szoktam könyörögni de, ha mégis megtenném, valószínűleg inkább azért könyörögnék, hogy ne hagyd abba. - lehelem alig hallhatóan, ajkaihoz olyan közel hajolva, hogy szinte már érzem is őket enyéimet, de aztán magamba fojtom a késztetést, hogy megcsókoljam, ebben pedig sokat segít, ahogy homlokát homlokomhoz préseli. Kész kínlódás mellette nyugton maradni, nem érinteni, csókolni szabadon, mintha valami szüzességi fogadalmat kellene betartanunk, de valahol irtó izgató is. Mint az a bizonyos tiltott gyümölcs. -Vagy a hotelban.- fűzöm halkan szavaihoz kuncogva, de már inkább kínomban nevetek, annyira fojtogató a vágy és cseppet sem könnyíti meg a helyzetet, hogy belőle is csak ez a visszafojtott feszültség árad, hogy teste minden rezdülése azt súgja, milyen őrülten kíván. Váratlanul fölém is kerekedik édes börtönbe zárva karjaival, csípője lábaim közé furakodik tovább kínozva azzal, ahogy ágyéka nekem feszül, én pedig fentebb is húzom egyik lábam finoman végig simítva combja külső felén. -Pontosan.- sóhajtom reszketegen, miközben ajkai végig barangolják bőrömet, feszítem is hátra a fejem, hogy még több helyet biztosítsak édes csókjainak, gyengéd harapásába halkan belenyögök, miközben ujjaim mellkasára simulnak, onnan oldalára finoman végig húzva bőrén körmeimet. -Igen. Már itt az ideje. Késő van.- nyögöm mosolyogva, kínlódva, miközben testemmel testének feszülök belesóhajtva az érzésbe, ahogy egymáshoz simulunk szinte mindenhol és, miközben próbálom magam a korábbi elhatározásunkra emlékeztetni, ott toporog bennem a késztetés is, hogy letoljam hátsójáról azt a nyamvadt mackót vagy épp magamról tépjem le a vékonyka anyagot. Fázni biztos nem fáznék, mert a bőre olyan forrón simul hozzám, hogy szinte éget, nem is vágyom másra, mint magamon érezni teljesen, ujjaim le is kúsznak a nadrágja pereméig finoman cirógatva bőrét, mintha így akarnám a tudtára adni, miféle gondolatok is cikáznak az agyamban. -Mondjuk most sok mindent szeretnék, csak aludni nem. Pedig, lassan éjfél van.- lehelem fülébe halkan, finoman fülcimpájába is harapok, ahogy Ő tette velem az imént, kezem pedig mohón barangolja végig izmos hátát, vállait, majd tarkójára simul kezem és határozott mozdulattal hajába markolok, ezzel egy időben pedig csípőm is megemelem picit, így feszülve ágyékának. Belemorranok az érzésbe elfúló hangon, egyszerűen megöl ez a sóvárgás, mégis őrülten élvezem, ahogy egyre jobban felajz.-Aludni kéne.- nyögöm halkan bőrébe, pedig egyáltalán nem ezt akarom, de legalább a látszatot fenntartom szavaimmal, hogy küzdök még az iránta érzett vágy ellen. Pedig, már régóta egyértelmű, hogy az sokkal erősebb nálam.
_________________
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
2023. május 1-jén az óriások vezére összehívta tanácsát, amelyre a nornát is meghívta, aki segített neki az istenekkel szemben. Kezdetben úgy tűnt, ez alkalommal sem történik majd semmi különös, ám amikor Hildr távozásra készült, fültanújává vált két óriás sutyorgásának, s a hallottaktól égtelen harag támadt a norna szívében. A szavak arról szóltak: Thrym azt tervezi miképpen szabadulhat meg Hildr-től, mivel a norna követeléseit nem kívánja a nagyhatalmú óriás teljesíteni, akkor sem, ha az átokkal legyőzik és feledésbe taszítják az isteneket. Hildr elnyomta abban a pillanatban dühét, s ahelyett, hogy szembesítette volna Thrym-et rossz döntésével, a norna úgy határozott, megbosszulja, amiért megpróbálták kijátszani. De nem kapkodott el semmit sem, és mindent gondosan előkészített.
Jelenleg 161 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 161 vendég :: 2 Bots és A legtöbb felhasználó (386 fő) Szer. Okt. 16, 2024 2:56 pm-kor volt itt.