Kiskép : Rendeltetésem : Thrúd valkűr vagyok play by : Alicia Vikander Posztok száma : 30 User neve : Maze Csoport : Valkűr Pontgyűjtő : 19 Lakhely : Sentrum Foglalkozás : nyomozó Előtörténet : Look Me in the Eye,
Tell me, what you see.
Siri.Rasmussen —
Elküldésének ideje — Szer. Jan. 19, 2022 11:50 am
Gratulálunk, elfogadva!
fáradj beljebb, lépj be közénk
Az előtörténetedben nem találtunk kifogásolnivalót, így hát az istenek nevében felhatalmazunk rá, hogy birtokba vedd Oslo utcáit!
Mielőtt még azonban fejest ugranál a játéktérbe, lenne néhány fontos kérésünk. Az első és legfontosabb, hogy tégy egy kört a foglalóinknál! Mindenképpen szükséged lesz az avatarod és a neved lefoglalására, nehogy mást is megkísértsenek a vonásaid, vagy éppen a neved csengése. Feltételezzük azt is, hogy mindenkinek van munkahelye - legyen az legális, vagy kevésbé legális -, ami ráadásul remek kiinduló alapja lehet jövőbeli plotoknak, ne felejtsd hát el megmutatni, mivel foglalkozol! Oldalunk tematikája szorosan összefügg a skandináv mitológiával és annak valamennyi szereplőjével, de mindenkinek furcsa lenne, ha Mindenek Atyja egyszerre két ember képében is az emberek között járna, igaz? Nagyon fontos tehát, hogy lefoglald a rendeltetésedet is, amennyiben a skandináv mitológia egy jelentős szereplőjét alkottad meg, annak leszármazottja vagy, vagy éppen egy óriással gazdagítottad a karakterek táborát.
A foglalók maradéktalan kitöltése után mindenképp szakíts időt annak ellenőrzésére, hogy kitöltötted-e a profilodban a fő karakteredre vonatkozó részt. Ne aggódj, ezt csak a Staff látja majd, és ha nem szeretnéd, nem is adják tovább senkinek a titkodat, nekik azonban fontos információként szolgál mindez.
Ha pedig minden fenti kötelező lépéseken túl vagy, nincs más hátra, mint előre! Ne aggódj, ha nincs még partnered az első játékodhoz, csak be kell lesned a ebbe a topikba és feladni egy csábító hirdetést, vagy épp lecsapni egy hozzád hasonlóan pajti után ácsorgóra. Az sem baj, ha van a fejedben egy konkrét plot, az ilyen irányú kecsegtető hirdetéseknek is kialakítottuk a megfelelő platformot. Esetleg egy konkrét személy hiányzik az életedből? A keresett karaktereink között neki is lesz helye.
Ne feledd: ha úgy érzed, valami igazán nagy és meghatározó dolog történik veled, ami másokra is hatással lehet, ne habozz egyeztetni a Staffal, érdeklődve hallgatunk!
Plotban és reagokban gazdag időtöltést és jó játékokat kívánunk!
Kiskép : Rendeltetésem : Oslo téged vár play by : chris wood Posztok száma : 10 User neve : benibigyó Csoport : halandó Pontgyűjtő : 9 Lakhely : frogner Foglalkozás : fuckin' babysitter Előtörténet : life is a bitch
so learn how to f*ck it Keresem : Kor : 37
Taglalni valamit, amely folyton változik, elég meredek; volt Kirill, még mielőtt egy-két rossz döntés el nem sodorta. Bonyolult korszak volt, tele bohémságokkal, komolytalanságokkal, leginkább abból fakadóan, hogy az apja meghalt, és a lezüllés útját választotta. Falta az életet, és miután családja mindenben támogatta, fürdött a pénzben és a lehetőségekben. Nem félt az élettől, sem a következményektől. Modora mindig is hagyott kívánnivalót maga után, forrófejűsége miatt nem egy heves szópárbajba bonyolódott bele. Az élete tele volt szemöldök sérülésekből kifolyó vérrel, horzsolásokkal, amely színesebbé varázsolta eme remek palettát, de mégsem volt számára elég, mindig többet akart, és mindig másét akarta, a szerelmei pedig sosem voltak igaziak. Amit mindig is tökéletesen eltitkolt, hogy benne éppen annyira ott lapul a félelem, mint bármely más férfiban, főleg mikor egy gyerekes csíny közepén a legjobb barátját lelőtték. Külsejét illetően le sem tagadhatná, hogy igazi utcagyerek - néha mondjuk fel tud öltözni a helyzetnek megfelelően -, de a laza pólók és farmerek világában érzi otthon magát.
Mindenkiben rejtőzik egy történet
meséld el a tiéd
Jelen
Levegő... levegő... beszív... kifúj... Szinte rögtön megálltam, és egy fának támaszkodva szívtam be az oxigént három kilométer lefutása után. Arcom nedvességtől fénylett, kényelmes felsőm rám tapadt az izzadságtól, miközben a levegőt csak úgy kapkodtam. Hajnal volt, a levegő még kellőképpen párás, enyhe félhomály uralkodott az erdőben; mindig is ez volt a legjobb időszak arra, hogy kicsit kitisztítsam a fejemet azok után, ami általában történik egy-egy nap leforgása alatt. Nem voltam elragadtatva az életem legújabb fejezetétől, de az igazságot még bonyolította, hogy évek óta ez volt az egyedüli, ami hatással volt rám; elvégre tartoztam valahová. Ismét futásnak eredtem, közben lehunyt szemekkel gondolkodtam. Ki kellett volna kapcsolnom, de nem tudtam. Mindenhol jártam egyetlen pillanat lefolyása alatt. Eszembe jutott az, hogyan kezdődött ez az egész, közel egy évtizeddel ezelőtt.
2012. december 11.
- Huszonhárom éves fehér férfi. A nyaki artériája súlyosan roncsolódott, a vérzést nem tudtuk elállítani, instabil az állapota! - Ennyit hallottam magam mellől. Női hang volt, felfedezhető volt benne idegesség, ingerültség, és tanácstalanság. Nem sikerült túl jól a legutóbbi drogügylet. Bár tény, hogy én már évek óta nem éltem vele, csak terítettem a cuccot. Mindig nehezen dolgoztam csapatban, ettől mindig nehezen vonatkoztattam el, viszont az egyik mai ügyfél pénz helyett kést állított a nyakamba. Álmodozzatok, nem adom olcsón a bőrömet. A fény égette a szemeimet, mikor a lámpák alá toltak. Átemeltek egyik asztalról a másikra. Még mindig hallom őket. - Esik a pulzus. - Újabb kiáltás mellőlem. Mint egy erős hullámvasút. A gyomrom cikázott, a szívem a torkomban dobogott - habár egyre gyengébben. Nem. Soha nem adom fel...
Hideg van. Libabőrössé vált testem minden szeglete, mikor hirtelen felnyíltak a szemeim. Eltűnt a kórház furcsa, steril illata, az ocsmány falak, helyettük most egy sötét szobában feküdtem. Nem hallottam pittyegést. Talán meghaltam, és a pokolra kerültem? Alig tudtam megmozdítani a fejem. A nyakam húzódott. Ekkor ugrott be, mi történt. Próbáltam odanyúlni, kitapintani, mi van a nyakammal. Le volt fedve. Nem szivárgott vér a kötés alól. De nem lógtak belőlem csövek. Minden sztereotípia, amelyet eddig a kórházi ápolásról hittem, megdőlni látszott. Tényleg meghaltam? Próbáltam felülni. - Nyugalom, Kirill. - Ismerős a férfi hangja, és ahhoz képest, amilyen állapotban vagyok, szokatlanul nyugodt. Tisztulnia kellett még a fejemnek, de nagyjából voltak sejtéseim, hogy ki áll az ágyam mellett. - Dimitriy?
Jelen
Furcsa a kötelék, ami összeköt minket azóta is. Ott, akkor meg kellett volna halnom. Ha nem a kés által, hát a kezei által, mert kudarcot vallottam. És mind tudtuk, milyen sorsra jutnak azok, akik egyszer hibáztak. Főleg Dimitriy mellett. Ő mégis elhozatott a kórházból - bár ezt a mi köreinkben inkább úgy mondják, hogy kicsempésztetett, mielőtt megjelentek volna a zsernyákok -, és megvárta, míg felépülök. Tíz év telt el azóta; annyi minden változott, de Dimitriy bizalma nem rendült meg bennem; talán látott valamit, amit másban még nem talált meg. Nem véletlenül én intéztem mindent körülötte. Kezdve a feleségével, bár a bébicsőszködés annyira nem állt közel hozzám, mint azt amúgy bárki gondolná. Azt persze nem tudtam volna tagadni, hogy nekem is megvoltak a magam titkai. Például a mostanában a környékükön ólálkodó rendőrnő. Túl régóta ismertem ahhoz, hogy elfelejthessem, főleg az egyik akciója után, amikor majdnem lelőtték. De mégis hogy tálaljak a főnöknek egy szaglászó rendőrnőt anélkül, hogy meg akarná ölni?
2023. május 1-jén az óriások vezére összehívta tanácsát, amelyre a nornát is meghívta, aki segített neki az istenekkel szemben. Kezdetben úgy tűnt, ez alkalommal sem történik majd semmi különös, ám amikor Hildr távozásra készült, fültanújává vált két óriás sutyorgásának, s a hallottaktól égtelen harag támadt a norna szívében. A szavak arról szóltak: Thrym azt tervezi miképpen szabadulhat meg Hildr-től, mivel a norna követeléseit nem kívánja a nagyhatalmú óriás teljesíteni, akkor sem, ha az átokkal legyőzik és feledésbe taszítják az isteneket. Hildr elnyomta abban a pillanatban dühét, s ahelyett, hogy szembesítette volna Thrym-et rossz döntésével, a norna úgy határozott, megbosszulja, amiért megpróbálták kijátszani. De nem kapkodott el semmit sem, és mindent gondosan előkészített.