Mr and Mrs

Good to see you again, hubby

Összezavar ezzel a dallal, a zongorával, amin olyan lágyan játszik, hogy az ember el sem hinné róla, hogy egy pillanat alatt képes lenne kioltani az életét. Részben megnyugtató, ugyanakkor eléggé fel is zaklat, hogy fény derül ezáltal arra, hogy bizony Neki is van érzelmesebb oldala, mert ezek után mondhatná nekem, hogy ez nem így van, úgysem hinném el. Érzelmek nélkül nem lehet így játszani, nem lehet ilyen finoman ütni a billentyűket és úgy átadni egy dalt, hogy az ember szinte a szívében érzi minden egyes hangját. Ez pedig ijesztő. Nem vagyok biztos benne, hogy akartam ezt az oldalát látni vagyis, inkább úgy helyes, hogy sokkal nagyobb biztonságban éreztem magam, ha csak egy rideg, undok, gyilkos oroszként tekintettem rá. De valójában nem (csak) az.
Nem lett volna szabad belemennem ebbe a játékba. Tiszteletemet kellett volna tenni az uraságnál, ha már vissza lettem ide rángatva és lelépni a nyugati szárnyba, hogy ott aztán békében magamba roskadhassak, de végtére is, már késő bánat. Alkut kötöttem vele, az meg egyáltalán nem rám vall, hogy megszegjem a szavam, viszont kiskapu mindig van. Nem lett konkrétan meghatározva, mit is fed az a csók, így amikor végez, én odalépek hozzá de, csak az arcára hintek egy lágyabb puszit és már fordulok is sarkon.
Nem is igazán sikerül rögtön felfognom, mi történik, amikor visszaránt magához, de időm sincs ellenkezni (talán nem is akarok), ahogy odaprésel magához és a képembe vigyorog. Elkaptalak . Nem tudom, miért hangzik ez most olyan szexin, de nem is érek rá ezen töprengni, mert ajka már forr is enyéimre, nyelve közéjük férkőzik, én pedig kis híján fel is nyögök az élvezettől, mert a csókja cseppet sem erőszakos vagy durva, hanem inkább vad, édes és határozott. Olyasvalaki csókja, aki tudja, hogy mit akar és meg is szerzi azt.
Még mielőtt megfontolhatnám alaposan, mi is lenne a helyes reakció tőlem, karjaim már kiutat keresnek maguknak, de nem azért, hogy ellökjem magamtól vagy lekeverjek neki egy hatalmasat -amit egyébként tennem kellene-, hanem hogy felsimítsam vállain nyaka köré fonjam egyiket, míg másikkal tarkóján hajába túrjak. Meg sem próbálok úgy tenni, mintha nem akarnék élni ezzel a lehetőséggel, kár is lenne ezzel vesződni. Inkább kiélvezem ezt a pillanatot, hogy aztán végül elhúzódjak tőle és felpillantsak rá. -Elégedett vagy a jutalmaddal?- súgom halkan ajkaiba, igen erős a kényszer, hogy folytassam ott, ahol abbahagytuk, de jelenleg képtelen vagyok megmozdulni. Csak bámulok kékjeibe és pihegek. Hát ilyen egy orosz csókja. Most már ezt is kipipálhatom a bakancslistámon.

Mr and Mrs

Good to see you again, hubby

Nem tudom mire vélni azt az ábrázatot, amivel megjutalmaz szavaim hallatán, de talán jobb is, ha ez így marad. Amúgy is sokkal jobban izgat most ez a játék, ami kialakul köztünk, ez az évődés, amiről nem is gondoltam volna, hogy lehetséges egy olyan férfival, mint Ő. Azt hittem, hogy rideg, elutasító és teljesen érzéketlen lesz velem, de most mégis feléleszti bennem a játékos oldalamat, aki szívesen vesz részt ebben még akkor is, ha nincs teljesen tisztában a játékszabályokkal. Azon veszem észre magam, hogy titkon arra kezdek hajtani, hogy zavarba hozzam vagy legalább kibillentsem picit, így közelebb is lépek hozzá és talán most először kerülök alig pár centire tőle. Érzem magamon a teste melegét, ami meglepő, ha azt nézzük, hogy nem rég még a tundrához hasonlítottam. De Dimitriy nem egy jégszobor. Akkor nem lenne rám ilyen hatással, hogy amikor azt mondja, hogy ő az egeret el akarja kapni, én egészen megborzongjak szavaira.
Kezdett ez az egész veszélyes lenni. Ahogy bámultam, ahogy ő bámult és a tény, hogy alig pár centire van tőlem, így végül ki is hátráltam inkább, de egyben el is fogadtam az ajánlatot. Pedig, nem kellene ezt csinálnom. Egyáltalán nem is kellene itt lennem, hanem inkább el kéne vobulnom a "nyugati szárnyba" és kész, de a francba is, élvezem ezt. Engem is meglep a tény, hogy élvezem.
Szavaira, csak pimasz mosollyal szemet forgatok, de nem fűzök hozzá semmit. Hiszen, én sem most jöttem le a falvédőről. Tudom jól, hogy hova vezethet egyetlen csók, de annyira azért még nem ment el az eszem, hogy belebonyolódjak túlságosan ebbe az egészbe. Még, csak az hiányozna, hogy elcsavarja a fejem Dim, hogy aztán össze törje a szívem vagy mondjuk kivégeztessen egy sötét kikötőben. Innom kell. Töltök is magamnak, töltök neki is és csak aztán helyezkedek el a zongora végében, szembe vele.
Aztán játszani kezd, nekem pedig minden egyes billentyű lenyomódásával egyre inkább eltűnik arcomról a fölényes, játékos mosoly. Mert gyönyörű, ahogy és amit játszik. Tényleg nem számítottam rá, hogy ilyesmit hallani fogok tőle, mert ez a dal érzelemdús, lágy és szívfacsaró. Elnyílt ajkakkal bámulom őt, ha pedig véletlenül sikerül észhez kapnom, a vodkámmal igyekszem elnyelni a könnyeket, amiket előcsalogat belőlem a dallamokkal. Sokat segít mondjuk a vicces megjegyzése, mert akaratlanul is elnevetem magam rajta, miközben kénytelen vagyok elismerni, hogy ez az egész most annyira...bensőséges és kellemes. Mintha minden egyes dallammal többet és többet engedne láttatni magából, amivel egy időben valahogy én is jobban nyitok. De nem kéne.
A dal végeztével aztán elismerően biccentek. Nem is nagyon tudok megszólalni, inkább a maradék vodkámat tüntetem el, hogy aztán határozottan letegyem poharam a zongora tetejére és odasétáljak hozzá. -Ez gyönyörű volt, Dimitriy. De komolyan.- pillantok le rá őszinte tekintettel, csípőmmel a zongora oldalának dőlve, még egy lágy mosolyt is megengedek magamnak. -Jár az a csók.- sóhajtom, de nem bírom ki, hogy ne vigyorogjam el magam, miközben lehajolok hozzá és bár ajkai felé indítom arcomat, végül állánál fogva picit elfordítom a fejét és csupán arcához érintem lágyan ajkaimat. -Köszönöm. - lehelem bőrére, de túl ingoványos ez a talaj, túl veszélyes vizeken evezek, így már fordulok is el, hogy az ajtó felé vegyem az irányt.

Mr and Mrs

Good to see you again, hubby

Vele együtt én is elvigyorodom, de azért pillantásom mélyén együttérzés csillan, mert hát megbeszéltük már ugye, hogy milyen frankó apáink vannak és bár a megjegyzése inkább tűnt poénnak, valami alapja biztosan van. Gondolom borsot tört az öreg az orra alá, többek között azzal is, hogy feleségül kellett vennie egy tök idegen nőt. Értem én. Hát én vagyok a nő, aki ugyanebben a cipőben evickél.
Aztán valamivel komolyabban folytatja, bólogatok is, mert valóban csak egy papír az egész, de azért engem mélyen legbelül elég szarul érint, hogy tényleg ennyire semmiség mindez. Nem mondanám, hogy dédelgettem mindenféle nyálas álmokat arról, miként fogok férjhez menni majd, de azért reméltem, ha ez egyszer megtörténik, az...más lesz. És persze, kisétálhatok majd, ha úgy lesz, de az emlék akkor is megmarad, mint ahogy a papírjaim közt is szerepelni fog, hogy már voltam házas. Röhej, hogy ezen kattogok. -Azért jó tudni, hogy ebből nem csak a halálommal tudok kilépni... - jegyzem meg bujkáló mosollyal, bár azért nem vennék mérget arra, hogy nem tennének el láb alól, ha esetleg úgy adódna, hogy útban vagyok. Mondjuk titkon remélem, hogy legalább az esélyt megadnák arra, hogy kilépjek ebből, netán Dimitriy elém állna azzal, hogy "válni akarok". Legalábbis, ha már ilyen remek üzleti érzéke van, hogy a zongorázásért cserébe is díjat remél, majdcsak lehetne vele alkudozni. Még akkor is, ha megszokta, hogy mindig, mindent megkap, ami szerinte nem unalmas, bár attól, ahogy suttog azzal a csalafinta mosollyal az arcán, egészen elvesztem a fonalat. Csak bámulni tudom, miközben ő válaszol a hazardírozós megjegyzésemre és ez egész addig nem is változik, míg végül a tudtomra nem adja, hogy konkrétan mit is értett "mindent vagy semmit" címszó alatt.
Szemöldökeim újfent arról árulkodnak, hogy sikeresen meglepett, mint ahogy a hosszú csend is ezt bizonyítja, miközben én azt latolgatom, hogy vajon mire megy ki ez az egész. Valóban annyira vágyik a csókomra, furdalja a kíváncsiság, hogy milyen lehet vagy esetleg az érdekli inkább, hogy hajlandó lennék-e vele ágyba menni. Vagy csak kíváncsi, hogy nem-e ijedten elszaladok, mint egy kislány? -Mondjuk?- kérdezek vissza pimaszul, talán kissé incselkedősebben is, miközben veszem a bátorságot ahoz, hogy még kisebbre szabjam a köztünk lévő távolságot. Konkrétan, a melleim finoman súrolják a pólóját. -Nem tudok rájönni, hogy most azt reméled, hogy ezzel elijesztesz, vagy inkább arra vagy kíváncsi, mennyire vagyok tökös?- biccentem kissé oldalra a fejem, miközben ajkaimon magabiztos mosoly játszik, mert én bizony már nagyon jól tudom, hogy mit fogok válaszolni. Neki viszont azért, még picit húzom az ágyat, miközben pillantásommal alaposan szemügyre veszem tekintetét, ajkait, nyakát...mintha csak latolgatnám, hogy belefér-e egy csók. Még közelebb is hajolok, ajkaink alig pár centire vannak, miközben a pimasz vigyor nem tűnik el arcomról. -Rendben. Egy csók, ha annyira szeretnéd. Ha valóban olyan szépen játszol, mint mondod...- vonok vállat kecsesen, egészen nyeregben érzem már magam ebben a nagy incselkedésben, még utoljára lepillantok ajkaira, majd elfordulok és a pulthoz indulok a poharamért, amit meg is töltök magamnak. Jó fej vagyok, mert a vodkás üveggel sétálok vissza és az ő poharát is utántöltöm.

Mr and Mrs

Good to see you again, hubby

Visszasírom a régi életemet, pedig az se volt kifejezetten egy Disney mese, hiszen az apám állandóan irányítani akart én meg, csak sodródtam és tettem magasról mindenre. Úgy gondoltam, ha engedek neki, azzal könnyebb lesz minden, vagy legalább nem kell állandó vitával tölteni a napjaimat, bár ez nem mindig sikerült, a hangomat azért elég sűrűn hallattam de ez, ami most van...nekem ez túl zavaros.
Itt állok a férjem előtt, aki egy idegen férfi és, csak sejtéseim vannak arról, miféle ember lehet. Fogalmam sincs, hogy miként fog alakulni ez az egész, hogy képesek leszünk-e bizonyos szinten egy csapatként működni vagy az egész hátralévő életem gyűlölködésből és ridegségből fog állni. Mondjuk ebben a pillanatban, talán még el is tudnám képzelni, hogy elviseljük egymást hosszabb távon, de pár perccel ezelőtt még nem így volt. Ez a játékos évődés pillanatok alatt köddé vált és Dim olyan lett, mint egy jégszobor. Most meg megint ott virít az arcán az a pimasz mosoly, amivel tudom, ha túl sokáig szemeznék, simán elérné amit akar.
Hát, már úgy is beszélek, mintha közéjük tartoznék és erre ő is felfigyel. Akaratlanul is zavarba jövök egy pillanatra, de végül csak szelíden elmosolyodok. -Nos, a feleséged volnék, nem? Vagy az nem számít családtagnak? - biccentem kissé oldalra a fejem kíváncsian, mert ezt azért lehet, hogy nem is árt tisztázni még, ha nem is így kellett volna szóba hozni, mert hát mi van, ha Ő nem így látja? Egyikünk se akarta ezt, szóval nem is csodálkoznék azon, ha inkább egy megtűrt valaki leszek egész addig, míg ez tart.
Mégis marad az évődés, a pimaszkodás, a flört, mintha ez teljesen normális lenne, pedig nem az. Nem kellene vonzónak tartanom a mosolyát, sem azt, hogy ilyen pofátlanul díjat követel azért, ha játszik valamit a zongorán és legfőképpen nem kellene megtudakolnom, hogy mégis mit szeretne jutalmul, mert már a gondolattól is zavarba jövök. Mégis megkérdezem, bár az meg sem lep, hogy nem nagyon kell semmit se kiérdemelnie. Hiszen, neki minden jár, vagyis gondolom ehez van szokva. -Épp itt az ideje, hogy ne hulljon minden az öledbe. Az amúgy is unalmas lehet. - mosolygok továbbra is, de a jutalom megnevezése meglehetősen összezavar. Ráncolom is a homlokom, nem igazán értem, hogy ez most mit is jelent egészen pontosan de talán jobb is. -Nem tudtam eldönteni, melyik típus lehetsz. Az, aki mindent alaposan megfontol vagy inkább az, aki hazardírozik. - jegyzem meg pimaszul. -Azért egy picit kifejthetnéd bővebben, hogy pontosan mit értesz "minden" alatt.- támaszkodom meg egyik kezemmel a zongora tetején, úgy lesek továbbra is kékjeibe, melyekről már csak azért se pillantok el, nehogy azt gondolja, hogy berosáltam vagy valami.

Mr and Mrs

Good to see you again, hubby

 A válasza, akár humoros is lehetne, bennem azonban mégis másképp csapódik le, hiszen ha jobban belegondolok, tényleg. Mit is tudhat egy maffia családban felnőtt férfi a barátkozásról? Vagy úgy általában arról, hogyan kell valakivel normális kapcsolatot kiépíteni, ami nem azon alapul, hogy eredendően tisztelik öt és ő a főnök. Nálam ezzel nem sokra megy most. Az én szememben nem lesz tiszteletreméltó attól, hogy bármelyik pillanatban kinyírhatna. Attól viszont talán már igen, hogy az imént képes volt bocsánatot kérni vagy épp, hogy most is egész jó fej kezd lenni. Legalábbis, az a pimasz mosoly az arcán ezt sugallja. Kicsit kezd visszatérni a korábbi hangulat, csak ne forrósodna is egyben.
A zongora jó terelésnek tűnik, mellesleg valóban érdekel a válasz, mikor pedig összedörzsöli két kezét, akaratlanul is elnevetem magam. És ez még mindig ugyanaz a férfi, aki azzal a két kézzel valószínűleg képes bárkit fegyver nélkül kinyírni. Gondolom.
Nem léptem hátrébb, nem vontam el róla pillantásom, csak bámultam fel rá, ahogy eddig is. Mindössze annyi változott, hogy most mosoly játszik az ajkaimon, főleg, ahogy folytatja a mondatot. -Ebben most már ne légy olyan biztos. Az egész gyerekkoromat zongora mellett ülve töltöttem.- fontam össze karjaim, bár az, hogy most konkrétan úgy beszéltem, mintha én is családtag lennék, csak jóval később esik le. Papíron mondjuk az is vagyok. A felesége. Családtag. Csak ne lenne olyan fura erre gondolni na meg, ne jutna eszembe, hogy vajon mit is jelent ez egészen pontosan. Abban mondjuk biztos vagyok, hogy bajom soha nem eshet mellette - hacsak nem húzom ki nagyon a gyufát és nem tesz el inkább láb alól -, mert az, hogy a neje lettem, védelmet is nyújt egyben.
Na de Tőle és a vonzerejétől  meg a nyamvadt vodkától nekem kell megvédenem magam, ami lehet, hogy nem is lesz olyan egyszerű feladat. Hiszen most, ahogy felvont szemöldökkel, pimasz mosollyal a díjazása felől kérdez, komolyan egész kedvelhetőnek tűnik. Atyaisten, konkrétan flörtölünk, mert én meg ahelyett, hogy felpofoznám kapásból, hasonlóan vigyorgok inkább rá. -Az attól függ, hogy mit szeretnél kapni, Dimitriy.- közlöm hasonló pimaszsággal, mert azért akkora seggfejnek nem gondolnám, hogy mondjuk így akarna az ágyába csalogatni, de talán épp a határokat feszegeti most, hogy később tudja majd, meddig mehet el. -Na és persze, hogy ki is tudod-e érdemelni.- jegyzem még meg hamiskás mosollyal, meg se próbálok már úgy tenni, mintha ne tetszene ez a játékos hangulat. Klasszisokkal jobb, mint az iménti fagyhalál.

Mr and Mrs

Good to see you again, hubby

 Mikor már kezdtem azt hinni, hogy normálisan is el tudunk diskurálni, hirtelen megint zuhant a hőmérséklet vagy ötven fokot és azon kaptam magam, hogy egy jégből készített szobor ácsorog előttem. Az egyetlen pech az, hogy ha Dimitriy a jég, akkor én kicseszettül a tűz vagyok, mert nem, hogy fülemet-farkamat behúznám, inkább felvilágosítom röviden arról, mit is várnék el tőle, ha bele is mennék ebbe a játékba egyáltalán. Tényleg, semmi mást nem szeretnék, csak hogy ne kezeljen sem ő sem a csürhéje úgy, mint egy üres fejű bábut, amit oda rak épp, ahova csak akar. Ez még az apámnak sem ment soha. Ebbe a házasságba is, csak azért egyeztem bele, mert már kellőképpen kitanult lett ahoz, hogy ne parancsolni akarjon, hanem manipulálni.
Csodával határos módon, ahogy hangot adok a problémáimnak, szavaim el is jutnak hozzá, mert a következő pillanatban azt veszem észre, hogy elhangzik egy "sajnálom" én meg meg sem próbálom leplezni, hogy mennyire meglepett ezzel. Csak bámulok rá, mintha próbálnám az arcáról leolvasni, hogy minek köszönhetően hangzott el tőle ilyesmi, de végül inkább, csak biccentek egyet és összepréselt ajkakkal a zongorát veszem újra szemügyre. Akkor sem pillantok fel, amikor közeledő lépteit hallom, csak mikor már megáll előttem, ekkor viszont meglepően közelről vehetem szemügyre kékjeit. Túlságosan közelről, illata is bekúszik az orromba, ami meglepően kellemes és finom, egyáltalán nem olyan, mint amilyennek képzeltem, nem beszélve arról, amit kivált belőlem a radikálisan lecsökkentett távolság. Annyira nem is tűnik hidegnek, vagy legalábbis nem szó szerint, mert még a teste hőjét is érzem, miközben arról beszél, hogy én volnék a királynő a sakktáblán. Vajon, van fogalma róla, hogy ez egyébként mennyire szexin hangzott? -Tudja a fene... - ismétlem szavait halkan, szinte csak lehelve, miközben ő közelebb hajol én meg azon kapom magam, hogy furdal a kíváncsiság, hogy vajon milyen lehet a csókja. Erőszakos? Durva? Vagy inkább érzéki és buja? Mi a fene ütött belém?
Azzal egy időben, hogy elvigyorodik, én is észhez térek picit, így aztán sikerül -remélem - úgy megszólalnom, mintha az ég világon semmi nem zajlott volna le az imént bennem. Mintha teljesen hidegen hagyott volna, hogy olyan közel merészkedett. -Elég sajátos módszereid vannak a barátkozásra.- mosolyodok el szúrós pillantás kíséretében, ahogy felé fordulok, de a távot nem csökkentem köztünk. Már, csak azért sem. -Mit akarhat tudni egy feleség a férjéről?- vonok vállat finoman, arcomon továbbra is mosoly játszik. Igazság szerint, meglepően jól szórakozom.-Például a zongora.- biccentek is a mellettünk álló hangszerre. -Tudsz játszani rajta, vagy csak dísznek van?- kérdezem végül, mert igazság szerint magam sem tudom, hogy mit és mennyit szeretnék Róla megtudni vagy inkább, hogy biztonságos-e.

Mr and Mrs

Good to see you again, hubby

Elmosolyodok de, mire kapcsolok, hogy mit is csinálok épp, már késő. Pedig, nem akarok én az ő társaságában vigyorogni meg mosolyogni, hogy majd még azt gondolja végül, hogy jól érzem magam vele. Na nem, mintha nem lenne most egész jó így a hangulat, a beszélgetés némi szemtelenkedéssel megfűszerezve, de akkor is. Még, ha úgy is alakulna, hogy kiderülne róla, hogy egész elviselhető pasas, akkor sem akarnék bármit is beleképzelni a helyzetbe, mert még mindig ott az az aprócska tény, hogy csak azért vagyunk most is egy légtérben, mert ez a kötelességünk. Ez tényleg nem egy tündérmese vagy egy mozifilm, hogy a végén majd a rádiót a vállára csapva, valami nyálas zenét bömböltetve szerelmet valljon az ablakom alatt. Ilyesmire ebben az életben, már nem is nagyon érdemes vágynom. Be kell érnem egy kamu házassággal, ahol maximum annak örülhetek, hogy talán megértette, mit nem szeretnék tapasztalni a nyilvánosság előtt. Sima ügy. Biccentek is egyet, de aztán a nőkről kezd beszélni, én meg szemet forgatok. -Ebben nincs semmi érzelmesség. Egyszerűen csak szeretném megőrizni azt a hangyányi büszkeségemet, ami még maradt.- jegyzem meg kelletlenül. -Attól még, hogy ez kényszer, bánhatunk egymással tisztelettel. - vonok vállat, hiszen ez még úgy gondolom olyasmi, amire képes volnék főleg, ha Dimitriy tényleg normálisan viselkedne velem annak ellenére, hogy nem érzünk egymás iránt semmit. Tudnék én olyan feleség szerepben tetszelegni, hogy aztán mindenki úgy gondolná róla, mekkora mázlista, hogy ilyen nő van mellette. Már, ha akarnám, de ez leginkább Tőle függ, hogy Ő miként viszonyul majd hozzám.
Most mondjuk érzem és látom is, hogy a kérdésem hallatán pillanatok alatt zárkózik vissza, hogy aztán ismét az a rideg orosz álljon velem szemben, aki az első pillanatban is volt. Remek. Talán, nem csak a nők olyan érzelmesek? -Üdv a klubban.- emelem felé a poharamat egy erőltetett mosoly kíséretében, mielőtt én is kiüríteném és mielőtt elfelejtené, hogy az én apám is eldöntötte pár perc alatt, miféle életét is szán a lányának, azaz egy cipőben járunk mi ketten. A különbség talán, csak az, hogy nekem előtte se volt semmi komoly kapcsolatom, nála viszont úgy tűnik, ez már nem így van. Vagy fogalmam sincs. Valamire rányúltam most, ez biztos, de igazából nem is érdekel az egész. Épp elég saját magamat sajnálni, nem majd még Dimitriy miatt fogok itt bánkódni.
Inkább leszállok a bárszékről, hogy odébb sétáljak tőle -mielőtt még megfagyok, mert esküszöm, szinte érzem a dermesztő hideget, amit áraszt magából- és a szoba túlsó felében álló zongorához lépek. Finoman végig húzom tetején az ujjaimat, miközben Mr Kedvesség kérdezne. -Vagy?- kérdezek vissza meglepetten, egyik szemöldököm kérdőn fel is vonom, ahogy rápillantok, aztán meg leülök a zongora elé, de testemmel még Dimitriy felé fordulok. -Húzzak el a tornyomba vagy mi?- kérdezem pimaszul, mert értem én, hogy ráléptem most a tyúkszemére vagy franc tudja mi történt, viszont nekem még nincs kedvem a szolid kis magányomba süppedni, hogy aztán azon bánkódjak, hogy milyen kibaszottul fos életem van és lesz. -Azt hittem, most épp megismerkedünk és barátkozunk kicsit. De el is mehetek. Végtére is, nem vendég vagyok itt, csak egy bábu a sakk-táblán.- erőltetek magamra egy mosolyt, hát ki volnék én itt, hogy csak úgy szabadon mászkáljak a házban? Ha az uraság a szobámba parancsol, oda kell mennem, nem? Nem.

Mr and Mrs

Good to see you again, hubby

Nem gondoltam volna, hogy ma este még itt fogok vodkát iszogatni a drága férjemmel, na de hónapokkal ugye azt sem gondoltam volna, hogy férjhez megyek majd egy ruszkihoz. A dolgok változnak, nekem meg meg kell próbálnom a legjobbat kihozni a helyzetből, azaz most dűlőre kell jutnom ezzel a számomra tök idegen pasival, hogy hogyan is fogjuk majd egymás mellett élni az életünket. Saját tornyom lesz, ez már kiderült, bár azért finoman megtudakolja, nem-e érzem magam hercegnőnek. Aranyos. Meg is jelenik arcomon egy félmosoly. -Úgy nézek ki, mint egy hercegkisasszony?- kérdezek vissza összeszűkített szemekkel. -Nem dédelgetek kislányos álmokat, most meg már pláne nem fogok. Ettől nem kell félned, te meg amúgy sem tűnsz fehér lovon vágtázó páncélos lovagnak. - válaszolom gúnyos mosollyal, végig is pillantok rajta tetőtől talpig, mint ahogy nem rég ő is tette velem. Kell az a vodka. Tolom is közelebb a poharam, ő pedig újratölti kérdés vagy megjegyzés nélkül, ami azért valljuk be, tetszik. Talán, a vodka lesz a kulcsa a házasságunknak, mert úgy tűnik, így egész jól el tudjuk viselni egymást. Kérdés, hogy meddig.
Bátorkodom még az ággyal kapcsolatos kérdéseimet is felvetni, amire meglepően laza válasz érkezik, de azért kétlem, hogy jó szemmel nézné, ha valami pasas itt járkálna a házában, miután alaposan helyben hagyta a nejét. Amúgy sem vagyok az az egyéjszakás típus, de hát nem kell neki mindent tudnia rólam. Legalább ezek szerint a lehetőségem meg van rá, hogy az legyek és ugye van vodka is...
De komolyabbra fordítom a szót, jóval magabiztosabban, mint amilyen a találkozó elején voltam, ismertetem is vele a legfőbb elvárásomat vele szemben, ha már én is képes leszek esetleg megerőltetni magam. Csak ne vigyorogna ilyen pofátlanul rám, miközben visszakérdez.
-Például ne beszélj velem úgy, mint a csökött agyú embereiddel vagy épp ne az orrom előtt állj neki flörtölgetni egy puccos estélyen vagy ilyesmin. Az mondjuk, elég megalázó lenne. - villantok felé egy túlságosan édes -inkább maró- mosolyt, majd ajkaim újra a pohár mögé rejtem, már csak azért is, hogy ne lássa bújkáló mosolyomat. Hát már még pimaszkodik is, az eszem megáll.
Felvetődik aztán bennem egy újabb kérdés, amit szerintem megint csak érdemes lenne megbeszélnünk. Legalábbis, nem ártana erről is tudnom, mielőtt még esetleg dobok egy hátast a lakás valamelyik részén. -Egyébként van valakid? Barátnő? Ágyas? Akármi?- kérdezek rá egy nyelet vodka után, de csak a kérdés után pillantok felé közömbösen. Biztos meg volt a maga kis élete a frigy előtt, amibe ezek szerint beleköpött apuci elég rendesen.

Mr and Mrs

Good to see you again, hubby

Tényleg nem azzal van bajom, hogy a rám erőszakolt férjem ne lenne vonzó, mert hazudnék, ha ezt mondanám. Talán, épp az zavar a leginkább, hogy amúgy pont az esetem lenne a kék szemeivel meg a formás ajkaival, hogy a fizikumát ne is említsem és épp ezért, már csak dacból se akarom a világért se elfogadni Őt. Pedig, még az is szexi, ahogy lehúzza ezt az amúgy irtó erős vodkát szemrebbenés nélkül, miközben az ádámcsutkája felugrik, majd visszatér eredeti helyére. Nem, Dimitriy külsejével semmi gond nem lenne. Talán, a belső értékével is ki tudnék békülni -már, ha egyáltalán ismerném-, csak ne lenne ez az egész kerítősdi ilyen baromi megalázó. Meg a tény, hogy azért kell a felesége legyek, mert az üzlet ezt kívánja Smolensky-papának. Csak ne érezném magam valami biztosítéknak egy szerződéshez és ne tudnám, hogy ő is egyedül amiatt tűr meg a házában, mert a papa így kívánja.
De hajlik a kompromisszumra és ez már egész dícséretes ahoz képest, hogy egy maffiózó. Azt gondolná az ember, hogy szimplán leláncoltat a szobámba vagy a pincébe egy hideg, kőből épített börtönbe, ahol majd élhetem további életemet száraz kenyéren meg vízen. Bár ettől függetlenül érdekel, miként is képzeli ezt az egészet, kérdésem még érezhetőwn elgondolkodtatja, hiszen visszakérdez, de én csak nézek rá kíváncsian, szelíd mosollyal az arcomon. Mondjuk a középkoros megjegyzésével tudnék vitatkozni, ha azt nézzük, hogy pusztán a "rang" okán házasodtunk össze, de nem szólok közbe, csak a nyugati-torony említésekor nevetem el magam halkan. -Most jön az, hogy a kastély többi része tiltott hely számomra? Jön az éneklő csésze is?- kérdezem mosolyogva, vettem ám a lapot, hogy miért is említette ezt a nyugati-torony dolgot, bár nem feltétlenül szeretnék magunkra úgy gondolni, mint a szépségre meg a szörnyetegre. Akkor a mese végén bele kellene szeretnem és azt jelenleg nehezen tudnám elképzelni. -Szóval, bárkit az ágyamba vihetek?-kérdezek újfent, de ennek hallatán már én is inkább lehúzom a maradék vodkámat, a poharat meg határozottan leteszem a pultra és komoly arccal felé fordulok. Persze, csak miután eleget grimaszoltam a vodka miatt. -Na jó. Fektessünk le pár szabályt.- közlöm határozottan, egész testemmel felé fordulok, hogy láthassa, valóban komolyan gondolom ezt a kompromisszum dolgot, ha már egyikünk sincs nagyon képben azzal kapcsolatban, miről szól ez a házasságosdi. -Ha meg kell jelenni valahol, teszem a dolgom. Játszom a szerepem. De... - állok meg itt egy pillanatra, meg mutatóujjamat is felemelem a hangsúly miatt. -Ha valaha is lekezelő leszel velem vagy megalázol nyilvánosan, ígérem, hogy megkeserítem az életed.- folytatom édes mosollyal, mintha csak épp valami aranyos dologról beszélnénk, pedig az nagyon nem lenne aranyos. Lehet, hogy nem vagyok maffiózó, de nő vagyok. Meg vannak a magam módszerei. -Már, ha képes lennél egyáltalán eljátszani mások előtt, hogy valódi érzelmek miatt házasodtál. - dünnyögöm végül, a poharamat meg finom jelzés gyanánt közelebb tolom hozzá, hátha jut még abból a vodkából. Ha egyezkedni akarunk, nekem innom kell. Holnap meg, majd foghatom a fejemet.

Mr and Mrs

Good to see you again, hubby

Sóhajtok egy nagyot, el is pillantok kicsit róla a szoba másik felébe, hogy inkább a könyvekkel szemezzek, miközben megemésztem szavait és a tényt, hogy ez tényleg egy patthelyzet. Ha tetszik, ha nem, ez van, addig legalábbis biztos, míg ki nem találunk valamit. Vagyis találok. Hát nem közösködünk itt semmiben, de főleg nem leszünk majd egy csapat, hogy aztán úgy próbáljunk megoldást találni. Vagy mégis? Hiszen, most a piát hozza szóba, meg valami újrakezdést, ami elég furcsa kifejezés, ha azt nézzük, hogy rólunk van épp szó. De azért kíváncsivá válok, közelebb is lépek hozzá -na nem túl közel- úgy figyelem, ahogy elővesz két poharat meg valami áttetsző piát, ami minden bizonnyal vodka lehet és tölt is belőle egy jókora adagot.
A tényállást a felém nyújtott pohár kíséretében közli, én meg csak bámulok rá majd a pohárra pár pillanat erejéig, végül elveszem azt és kelletlen arccal megemelem. -Ja, hát végtére is...házasok vagyunk.- morgom halkan a poharam peremébe, de aztán kénytelen vagyok az első korty után grimaszolni is egyet, na nem, mintha ez azt jelentené, hogy nem esik jól a tömény. Ellenkezőleg. Élvezem, ahogy végig marja a torkomat, mert legalább ez is elvonja a figyelmemet picit arról, mennyire nem fűlik a fogam ehez az egészhez. - És mégis, miként szeretnéd kivitelezni ezt az együttélést?- kérdezem végül érdeklődő hangon, mintha csak az időjárásról csevegnénk, majd az egyik bárszékhez sétálok és kényelembe helyezem magam rajta. Francba már ezzel a rohadt kompromisszummal, meg azzal is, aki ezt kitalálta. De lássuk be, elszökhetek én egymilliószor is akár, akkor is újra itt találnám magam.
Viszont, mivel most Dimitriy úgy tűnik, hogy kikapcsolta a seggfej üzemmódot, így talán juthatunk is valamire, akár élhetem is nyugodtan az életem. -Igazából nem is értem az egészet, hogy most mit vár tőlem az apád. Főleg, hogy mindez csak a pénz miatt volt. Csak egy papír.- morfondírozok hangosan, mert hát mégse várhatja senki, hogy kényszerből majd cuki kis feleség leszek, aki kötényben mézeskalácsot süt a konyhában és körbe ugrálja a drága férjecskéjét, kimossa a vért a pólójából meg ilyenek. Egyáltalán, mit csinál egy maffia főnök felesége?