Kiskép : Rendeltetésem : Kólga vagyok play by : Anne Hathaway Posztok száma : 51 User neve : Dekker Csoport : istennő Pontgyűjtő : 47 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Kutató
Szóval az emberkért csinálta. Egy kicsit megrázom a fejem. Ismerem Krakent és én is biztos vagyok benne, hogy felkeresi majd apát… És akkor nagy vihar dúl majd a tengeren. Akkor a tengerészeknek nem lenne szabad kihajózniuk. -Nem utálom az embereket. Félre ne érts, de a te életed számukra ugyanolyan fontos, ha nem fontosabb. Szóval kérlek vigyázz magadra! És értem az indokot… De ha belegondolsz lehet nem is volt olyan nagy gond, hogy volt valami, ami visszatartotta őket a felelőtlen pusztítástól? Így egyre többen lettek és nézd mit művelnek.-Pillantok a víz felé. Innen elég békésnek tűnik, de közben mind a ketten nagyon is jól tudjuk, hogy nem csak a szárazföldön okoztak károkat. Nem mondom azt, hogy rosszul döntött. Lehet én is így tettem volna, ha képes lettem volna rá. Mi sem vagyunk tökéletesek, akármennyire is szeretnének az emberek annak látni minket. Mosolyogva figyelem Aaron reakcióját. Örülök neki, hogy ennyire tetszik neki a „mutatványom”. Számomra ez nem nagy dolog. Jobban örülnék neki, ha jéghegyeket lennék képes létrehozni, de az nekem is nagy falat lenne… Sőt! Még apának is. -Embereket? Neeem… Igaz nem próbáltam még, de nem hiszem. Nem tudok nagy vizeket megfagyasztani. Egy kisebb területet tudok csak. Például a vízzel teli kádban tudok egy vastagabb jégréteget alkotni.-Próbálom emberibb léptekkel elmagyarázni neki a dolgot. Figyelem őt továbbra is mosolyogva, majd apára emelem a tekintetem. Elmagyarázni, hogy hogyan fogjon neki? Az kicsit nehéz lesz. Rég volt már, mikor ezeket tanultam. Mára már olyan automatikusan jön, mint ahogy beszélek. -Nos mindenképpen koncentrálnod kell. Próbálj meg a vízre, a tenyeredre figyelni. A tenyered közepénél kell érezned először a hideget. Utána meg engedd, hogy az egész kézfejedben átjárjon. Ne stresszelj rá. Nem történik semmi, ha nem sikerül azonnal. Én sem tudtam mindent azonnal megcsinálni. Hisztiztem is rendesen. De végül sikerült. Végy pár mély levegőt, akár hunyd be a szemed és ha az segít képzeld el ahogy elkezd megfagyni a víz. És ha ez megy… akkor azt a bizonyos vízgömböt is megpróbálhatod majd megfagyasztani.-Kacsintok rá egyet, majd apára pillantok. -Apa te is beállhatnál. Szerintem még nem is láttalak vizet fagyasztani.-Nehogy már ott lustálkodjon. Mutassa meg csak ő is, hogy neki, hogy megy.
Kiskép : Rendeltetésem : Aegir vagyok play by : Russell Crowe Posztok száma : 456 User neve : Rea Csoport : Isten Pontgyűjtő : 442 Lakhely : Oslo. Taktsang Dzong kolostor Foglalkozás : Mélytengeri búvár Előtörténet : Aegir
"A tenger, mely mindent magához szólít, szólít most engem is, fel kell a hajóra szállnom. Mert maradnom, bár az órák elhamvadnak az éjszakában, egy volna azzal, hogy megfagyok, kristállyá válok, és a sár magához köt. Örömmel vinnék magammal mindent, ami itt van. De hogyan tehetném? A hang nem viheti magával a nyelvet és az ajkat, melyről szárnyra kelt. Az étert egyedül kell felkutatnia. És egyedül, fészke nélkül száll a sas is a nap felé."
Kahlil Gibran Keresem : A nyugalmat
Magnus Wiker —
Elküldésének ideje — Szomb. Feb. 25, 2023 7:50 pm
Aaron Bergström felhasználónak tetszik ez a poszt.
Aaron &Kolga& Aegir
Történt pár dolog, amiről nem akartam beszélni, és ilyen volt az is amit át kellett élnem. Ami nem hagyott nyugodalmat az elmémben mind a mai napig, és olyan haragra volt képes lobbantani már pusztán a gondolata is, hogy inkább próbáltam valami másra figyelni. Valami olyasmire, ami elterelheti a figyelmem, így aztán inkább míg beszélgettek a vizet kezdtem el figyelni, majd mikor Aaron elment gyakorolni, akkor visszaballagtam Kolga-hoz, s letettem magam, persze azonnal kiszúrta, hogy valami nem stimmel, én pedig nem hazudtam neki. -Ő utál, mert bezártam… én meg… nos segítettem az embereknek… imák ezrei kavarogtak. Segítség után könyörögtek. Elegem lett a nyafogásból. Meg aztán kellett a kaland. - megvontam a vállam. - Végül már nem érdekelt, hogy Njörd küldte büntetésből az emberekre. Segíteni akartam. Legyőztem...bebörtönöztem, hogy béke legyen. Tudom, hogy megfog keresni... csak azt nem tudom mikor...- megvontam a vállam. Eszembe jutott mikor meséltem erről, de aztán egy idő után az egésznek már nem volt jelentősége, és szinte feledésbe merűlt az egész cselekedet. Megingattam a fejem, aztán kérésemre, hogy Aaronnak ne említse, szavát adta nem teszi, s én hittem neki, majd mivel nem akartam erről többet beszélni, így odainvitáltam Aaron mellé, hogy mutasson neki ő valami ujjat. Valamit, amit én nem mutatnék meg neki. Valamit, ami igazán a lányomra jellemző, és nem okozott csalódást. Igaz nem igazán rajongtam a jégért, a tenger megfagyásáért, hisz jobb szerettem mikor szabadon mozog, de elégedetten figyeltem miképpen fagy meg tenyere alatt egy darabka aztán érkeztek Aaron kérdései, mire elmosolyodtam, majd letettem magam az egyik sziklára. Ezeket nem én fogom megválaszolni. Karba fontam karjaim, s várakoztam, vajon miféle magyarázatot ad erre. A fagyasztásról, mindig a jég óriások jutottak eszembe, akik nem voltak a szívem csücskei. Utáltam a fagyot. Utáltam, még a gondolatát is. Figyeltem Aaront, miközben megmutatta mire képes, s kedves mosoly került arcomra. Elégedett voltam a haladással amit elért eddigi leckéink során. -Mert makacs vagy… azt hiszed, te jobban tudod… de majd rájössz, vagy már rájöttél hogy nem. - kotyogtam közbe komoly hangon, miközben kinyújtottam lábaim, és élveztem a napsütést, s egy pillanatra lehunytam szemeim. Vártam, vajon Kolga hogyan magyarázza el neki az egészet. Én magam már rég nem fagyasztottam semmit sem a vízen. Mozdulatlanná már tettem, nem is egy alkalommal, hogy még a szél se moccanjon a környéken, de a fagyasztást inkább meghagytam a jég óriásoknak. Az igazat megvallva, nem tudtam, hogy képes vagyok e még rá, szóval létrehoztam egy gömböt, mit a tenyerembe lebbentettem, s szép lassan elkezdtem körbefagyasztani, ám a meleg miatt, nem tartott sokáig rajta az a vékony réteg mit létrehoztam. Sokkal jobban tetszett mikor kavarok, örvénylik benne a víz. Visszaengedtem az őt megillető helyre. -Aaron szereti a magyarázatokat. Jobban eltudja képzelni hogyan kezdjen hozzá. - adtam némi instrukciót, aztán felkeltem, és odébb mentem, hagyva, had okítsa kicsit Kolga.
- xxx szó // zene: On My Way // Peace, Hope, Freedom... - - ℤ -
Az orvoslás szerintem is szép szakma, ezért is szeretnék arra az útra lépni. Az, hogy évente egyszer szívesen elvinne az északi sarkra, csak szélesen elmosolyodom. Nem kell elvinnie sehová sem. Nem érdemlem meg. Az túl nagy ajándék lenne egyetlen nővértől. Szép gesztus. Az örvényt gyakorlom. Ha kellőképp lefoglalja az elmém ezekkel a gyakorlatokkal, akkor elkerülnek a rémálmok. Milyen jó lenne, valóban. Minden vágyam minden áldott éjszakát végig aludni rémek nélkül. De erre nem biztos hogy esélyt kapok. Így lapozhatunk. Úgy néz ki, hogy most Kolga lesz az, ki mutatni fog nekem valamit. Valami menőt. Valami nagyszerűt, szóval kíváncsi szemekkel figyelek rá. De előbb meg kell mutatnia. Lehetetlent meg ne akarjon. Valóban. Van amit nem tudok teljesíteni. Elsőre, másodikra és lehet hogy sokadikra sem. Ám a lány szavaira felszöknek szemöldökeim. Elhozná ide a jeges tájak egy darabját? Azt hogyan? Lehet ilyesmit csinálni? Ha igen, erre hogyan képes? És hogy érti hogy egy kis darabját? Tudna nagyobbat is készíteni? Létrehozni, vagy teremteni? A kezére pillantok, majd el is kezdi a műveletet. Látszani kezd a lehűlt levegőn a változás, ahogy a keze alatt a víz megfagy. Tátott szájjal figyelem a műveletet, majd ahogy elszedi onnan a kezét, tisztán látszik a jégdarab. Döbbenet. Ez baromi jó! Ilyesmi is lehetséges istenszinten? Vagy tudná ezt fokozni? És hogy meg-e próbálnám? Ez nem kérdés! Igaz szóhoz sem tudok hirtelen jutni, csak figyelem az eltünedező jégdarabot és semmi sem tud onnan eltéríteni. Semmi sem tudja jelenleg elterelni a figyelmem. Ez a jeges dolog ez nagyon beütött és látszik a szemeimen és az arcomon az ámulat. Ezzel Kolga betalált, szóval másodpercekig, talán percek is telnek, mire feleszmélek! És egyáltalán felnézek onnan, hol apára, hol a leányra. Felpörögtem ettől, izgatott lettem és ez a hangsúlyhordozáson is látszik. Kihallatszik. - Embert is tudsz fagyasztani? Vagy hibernálni? - teszek fel egy súlyos kérdést, de hát ide tartozik lényegében, vigyorgok ezerrel, de aztán kifújom a levegőt, le kell higgadnom, túlpörögtem a dolgon és addig nem tudok magamra figyelni, míg a kezdeti óriási döbbenetet túl nem esek. Addig semmihez nem tudok kezdeni, de hát ezt is csak ki tudhatná? Kijjebb lépek a vízből és leguggolok, a térdemig ér a víz, figyelem egy röpke ideig, majd előre helyezem a kinyújtott karomat, tenyeremet a feszínre helyezve. Elnézem a vizet, majd felpillantok. - Szóval úgy lényegében mire kellene gondolnom, hogy mindezt megtudjam csinálni? Vagy hogyan kezdjek neki? Hogy kell lehűteni a vizet? Az megy, hogy mozgásra bírjam egy szeletkéjét, tudok csinálni gömböt... - a másik kezemmel a levegőbe legyintek, intek és egy nagyobbacska gömb emelkedik ki, majd placcsan szét a közelükben. -...de aztán úgy lényegében ennyi. Ha dühös vagyok, nem tudok odafigyelni, de ha túltolom a dolgot, megismerem a talajt elég gyorsan. - magyarázom a dolgokat az eddigi gyakorlásról. Megvakarom a tarkóm, majd elhúzom a szám. - Általában mindent is egyszerre akarok és azonnal, a következménye pedig az ájulás. Túlterhelem magam. Vagy le. Apa a megmondója ennek, nem hallgatok rá. Pedig nagyon igyekszem. - halkan teszem hozzá a végét, igaz az elismerésére is hajtok, de erről mélyen hallgatok. Majd a vízbe pöckölök, miuzán visszahúztam a kinyújtott kezemet a felszínről.
Kiskép : Rendeltetésem : Kólga vagyok play by : Anne Hathaway Posztok száma : 51 User neve : Dekker Csoport : istennő Pontgyűjtő : 47 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Kutató
Aina Morstad —
Elküldésének ideje — Vas. Feb. 19, 2023 10:51 pm
Aaron Bergström and Magnus Wiker felhasználónak tetszik ez a poszt.
Meglepetten pislogok a fiúra, majd apára. Ez most komoly? Tényleg meghalt? Így viszont érthető, hogy miért nem emlékszik olyan sok mindenre. De mégis, hogy történhetett meg ez vele? Őt nem akarom erről faggatni, de az biztos, hogy apától több információt szeretnék erről hallani. Ilyen fiatalon ennyi mindent átélni… Mégis milyen világ ez, ahol gyerekeket ölnek meg? Kissé feldühít a gondolat, de igyekszem nem kimutatni feléjük. Majd apától remélem minden kérdésemre megkapom a választ. Elmosolyodom a kérdésén, de mielőtt válaszolnék rá iszom egy kis vizet, majd végig gondolom a választ. Én nem jártam ki az egyetemet, de utána néztem, hogy mégis miképpen lesz biológus az ember, hisz valami kamu mesét nekem is ki kellett találnom a múltamról. Most viszont nem kell titkolóznom. Aaronnak bármit elmondhatok. -Biológusnak kell menned… De az orvos is szép szakma, sőt… Szóval jól gondold át, hogy tényleg lemondanál e róla. Annyit megígérhetek neked, ha mégis orvosnak mennél elviszlek majd minden évben legalább egyszer az Északi-sarkra. -Mosolyodom el. Bár nem tudom miért pont az orvosi szakot választotta, de azt sem éppen azért választják, mert nincs jobb. Így nem is akarom elvenni a kedvét tőle. Megértem a lelkesedését és mindig jól jönnek az ilyen emberek, akik elhivatottan tudnak dolgozni. Aaronból meg ki is nézem, hogy mindent beleadna. Főleg, ha tényleg olyan, mint apa. Ahogy Aaron visszamegy a tengerhez, úgy apa eljön onnan. Látszik rajta, hogy valami nem tetszik neki, és nem is állom meg, hogy ne kérdezzek rá. Örömmel veszem, hogy nem akar titkolózni előttem, de ahogy megemlíti Krakent akaratlanul is egy apró mosoly kúszik az arcomra. -Miért utáljátok egymást ennyire? Mi volt az okod, amiért bezártad őt?-Már régóta érdekelt engem ez a dolog. Nem mintha bármit is akarnék Krakentől. Igaz volt köztünk egy rövidke kis kaland, aminek lett is gyümölcse, de ezen kívül nem igazán van közünk egymáshoz. Azt tudtam eddig is, hogy apával nem szívlelik egymást, de a tényleges okokról semmit nem tudok. -Persze. Teljesen. Nem is fogok neki mesélni róla.-Bízhat bennem, de ezt ő nagyon is jól tudja. Figyelem őket, majd meglepetten pislogok, mikor hozzájuk int apa. Felállok a helyemről és oda is lépek hozzájuk. Bólintok egyet a szavaira, majd Aaronre emelem tekintetem. -Nos… Ha már te is oly nagyon szívleled a jeges tájakat, mi lenne ha ide is elhoznánk azt? Persze akkorát nem tudnánk, még apa sem képes rá, de egy aprócska kis darabkáját igen.-Mosolyodom el, majd a kézfejem felé pillantok jelezve felé, hogy figyelje azt. Nem kell túl sokat koncentrálnom. Nekem ez már nagyon is jól megy, hisz rengetegszer gyakoroltam és alkalmazom a mai napig. A tenyeremet a víz felszínére helyezem, ami szépen lehűl mindaddig, míg jéggé nem fagy. Egy picivel nagyobb területet, mint a tenyerem sikerül megfagyasztanom, de azt is csak pár milliméter vastagságban. Ahogy elveszem onnan a kezem látható, hogy az itteni hőségnek hála igen hamar eltűnik a jég. -Nos megpróbálod?-Pillantok a fiúra mosolyogva.
Kiskép : Rendeltetésem : Aegir vagyok play by : Russell Crowe Posztok száma : 456 User neve : Rea Csoport : Isten Pontgyűjtő : 442 Lakhely : Oslo. Taktsang Dzong kolostor Foglalkozás : Mélytengeri búvár Előtörténet : Aegir
"A tenger, mely mindent magához szólít, szólít most engem is, fel kell a hajóra szállnom. Mert maradnom, bár az órák elhamvadnak az éjszakában, egy volna azzal, hogy megfagyok, kristállyá válok, és a sár magához köt. Örömmel vinnék magammal mindent, ami itt van. De hogyan tehetném? A hang nem viheti magával a nyelvet és az ajkat, melyről szárnyra kelt. Az étert egyedül kell felkutatnia. És egyedül, fészke nélkül száll a sas is a nap felé."
Kahlil Gibran Keresem : A nyugalmat
Magnus Wiker —
Elküldésének ideje — Csüt. Feb. 02, 2023 4:43 pm
Aaron Bergström and Aina Morstad felhasználónak tetszik ez a poszt.
Aaron &Kolga& Aegir
Nem voltam a közelükben. Nem akartam zavarni az ismerkedésüket, Szóval miután elfogyasztottam az étel rámeső részét, felkeltem, s magukra hagytam őket, a víz tükrét kémlelve, keresve benne azt a bizonyos valamit, ami elveszett. Azt a valamit, vagy inkább valakit, aki annyira eggyé vált szinte már az egésszel, hogy nem tudott nem feltűnni a hiánya. Oly’ régóta ott volt, és hallgattam szuszogását, hogy szinte már fel sem tűnt. Ám egy jó ideje, megszűnt már. Már akkor, mikor Aaron megmentésére indultunk, és elég rendesen bezavart, így nem tudtam… de ezek ismételten csak a kifogások, melyek korbácsolják haragomat. A kifogások, amik felkúsznak az elmémbe, és befészkelik oda magukat, ezzel megadva a lökést, és a késztetést, hogy nekem már pedig tombolnom kell a kialakult helyzet kapcsán. Figyeltem a messzeséget egy ideig míg ők beszélgettek, aztán visszatelepedtem a helyemre, s lányomnak feltűnt az a másság, mit rajtam érződött. Aaron szavaira rá emeltem tekintetem, aztán bólintottam. Hagytam, had menjen a dolgára had folytassa a gyakorlást, s megengedtem magamnak egy mosolyt. Elégedett voltam a fejlődésével. Elégedett voltam azzal, amit mutatott a tudásából. Egy ideig még figyeltem őt, majd a messzeséget szemlélve megingattam a fejem. -Felesleges lenne hazudnom. Meg nem is szeretek . -morogtam, aztán megdörgöltem az arcom. - Réges régen, talán igaz sem volt, bezártam egy lényt… elrejtettem a világ elől, csápjai tekergőznek, és oly’ régóta odalent volt… de most… most nincs ott. Eltűnt. - morogtam, miközben felültem rendesen, s ismét a vizet lestem, annak közelében Aaront. - Ő nem tudja….még nem is akarom hogy megtudja. - emeltem tekintetem Kolgára. - Megérted ezt Hercegnőm? Felkeltem, majd odaléptem Aaron mellé, s csendesen figyeltem -Hercegnőm!! - felemeltem kezem, intettem, hogy csatlakozzon hozzánk. Az előző témát pedig lezártnak tekintettem. Tudtam nem éppen fer, hogy Aaronnak nem szólok, de felakartam készíteni, és visszaadni az emlékeit, amit csak akkor tudtam, rendesen garantálni, hogyha a víz közelében új élményekkel gazdagítom. Nem akartam félelmet táplálni belé azzal, hogy elmagyarázom, miféle lények úszkálnak a vizekben. Milyen ősi teremtmények. A Kraken meg…? Nos ő volt az, aki furcsa kétes érzéseket keltett bennem. Vágytam a találkozásra, meg nem is. -Aaron az örvényt gyakorolja… - magyaráztam.- A jó előbb már sikerrel járt. A célunk, így első körben, hogy lefoglaljuk az elméjét, és ne legyen ideje a rémálmokra. Ha kellően leterhelem, tud pihenni… Szóval… itt az alkalom, hogy javaslatot tégy Hercegnőm. - karba fontam karjaim, aztán bíztatóan kacsintottam Aaronra, kíváncsian várva, vajon Kolga miféle feladatot bízna rá. - De előtte meg kell mutatnod. Lehetetlent ne kérj tőle.
- xxx szó // zene: On My Way // Peace, Hope, Freedom... - - ℤ -
Hogy mi történt? Hogy apa volt-e az aki bántott? Az öregünkre pillantok, de aztán el is vonom róla a tekintetem. Fájó pontok akadnak ezen a berken belül, de valakivel kell erről beszélnem. Vagyis hát nem tudom. Kolga nem pszichológus. Egy idegen. Aegir lánya. A féltesóm. A nővérem. Vagyis hát egy idegen. - Nem Apa volt a hunyó. - szólaltam meg, miközben a lányra pillantottam, a szemeibe mélyedtem, majd eltekintettem kicsit messzebbre róla. Vettem egy mély levegőt, aztán kiböktem. - Hónapokkal ezelőtt megfenyegetett valaki, akinek nem álltam be a szolgálataiba...hogy megöl. Önző mód senkinek sem szóltam róla, úgy voltam vele, hogy egyedül is megoldhatom a dolgokat. Vagy így vagy úgy. De...elrabolt és megölt. - beszéltem kicsit erről, hogy tudja min mentem keresztül, hogy nem épp egy sétagalopp a dolog, ami miatt itt vagyunk. Fájdalmas erről beszélni, kihallatszik a végén a hangomból is. Persze nem sírok, meg semmi, de nyomasztó. A hajamba túrtam volna, helyette egy simogatásra futotta csak a kopasz fejemen. Azt már nem tudom, hogy mi miatt kellett a fejműtét, de remélem apa majd egyszer elmondja. Az hogy a szívemmel is bajok vannak, vagy voltak, az megint mellékes. Inkább nem is szóltam erről többet, hiszen több ilyen alkalmat nem akartam. Elég volt. Az emlékeim visszaszerzése nehéz út, már most nehéz, hiszen hetek óta alig tért vissza valamennyi a 8 hónapról. Szóval inkább témát terelek, arra, ami engem is érdekel és vonz is. A jéghideg. A hideg észak. És Kolga mesél is róla, jómagam meg tényleg figyelek is rá. Segít ezzel elterelni a halálomról a figyelmet. Nem akartam visszatérni rá, de beszélni is kell róla. Hiszen, ha nem teszem, felőröl. Ahogy arról beszél, hogy mértek majdnem nulla fokot, felszisszentem. Nem, nem volt fájdalmam, hanem az szívás, hogy ott annyit mértek. Hiszen akkor lehet majd olvadni fog az egész mindenség. Hogy fog megmaradni az a sok minden? Az állatok hol fognak lakni? Mit fognak enni? Mi fog történni ezzel az egésszel? Közben eszek is, a figyelmem ott van Kolga szavain. Hogy a vírusok miképpen szabadulhatnak ki a helyükről, ráadásul azok elég régóta ott lehetnek... persze Aegir megint a távolságot választja, de vissza is tér közénk, így az utolsó falat után leteszem a tányérom. - Köszönöm! - emelem fel az üvegemet, hogy annak tartalmát is elpusztítsam, majd mivel ki is ürült, így felkellve elsétáltam a kukához, hogy belevágjam azt. Szóval ennyi problémát tanulmányoznak és közben látnak egy csomó szépséget is az ott dolgozók? Mi lenne, ha nem is orvosnak mennék az egyetemre, hanem kutatónak és Kolga mellé mennék gyakorlatozni? De akkor megint anya szívja meg, hiszen gyerek nélkül marad. Nehéz dolgok vannak mostanában. Hátra pillantok, apa letette magát végre, elmosolyodom, majd a víz felé pillantok. Vajon Kolga is hasonló erős, mint az apja? Meg kellene nézni, hogy milyen erőt birtokol. Vagy ha összeáll az apjával, akkor milyen pusztítást tudnának ketten véghez vinni. Visszasétálok, ám már nem teszem le magam. - Orvosnak akarok tanulni. Mit kell elvégeznem ahhoz, hogy ugyanazt a munkát megtudjam csinálni, amit te? - kérdeztem Kolgára pillantva. Ha válaszolt, csak elmosolyodtam, egy újabb vizet vettem magamhoz, majd a tengerhez hátráltam. Vannak céljaim és ha előre akarok haladni, ha nem akarok megállni, akkor a cél felé haladok töretlenül. - Okés, meg volt a pihenő! - csaptam össze a tenyereimet, majd belegázoltam a vízbe, hogy újabb örvényt akasszak ki magamból. Ők meg addig had beszélgessenek. Apa és lánya. Gondolom régóta nem voltak már együtt, jár nekik mindez úgy, hogy én nem kotyogok közbe. De úgy megint nehéz lesz, hogy egy csomó új információt kaptam és osztottam is meg. A fejem ettől sajogni is kezdett, de nem álltam meg. Az előző sikeres műveletet folytattam. Keverni kezdtem a vizet, majd örvénnyé fajult a dolog. Talán túlságosan a mélyére néztem, vagy nem koncentráltam bele a dolgokat, de kiszélesedett, így elhátráltam tőle. Dühös pillantást vetettem rá. Ennek ilyennek kell lennie? Aztán egy újabb helyre kezdtem el csinálni, újabb örvényt csináltam, makacs mód úgy gondoltam, hogy többet is tudok irányítani. Kettőig ment is, de a harmadik... nos az már nem ment. És ez felbosszantott, hogy csak eddig és ennyire vagyok képes. Kieresztettem a bent tartott levegőt, majd megtöröltem a vizes arcomat.
Kiskép : Rendeltetésem : Kólga vagyok play by : Anne Hathaway Posztok száma : 51 User neve : Dekker Csoport : istennő Pontgyűjtő : 47 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Kutató
Aina Morstad —
Elküldésének ideje — Hétf. Jan. 23, 2023 10:10 pm
Aaron Bergström and Magnus Wiker felhasználónak tetszik ez a poszt.
Egy grimaszt végok apa felé. Nagyon is jól tudhatná, hogy én az ilyeneket nem szívlelem. Oké isten vagyok és azért vannak az emberek, hogy minket imádjanak, de most komolyan… Annyi minden történt. Igaz az emberek nem olyan hatalmasok, mint mi. Sőt… szegényeknek az élete véges, de ettől jobban tudják értékelni azt, amit kapnak. Na jó vannak kivételek, nem is kevés… Nagyon rossz útra tévedtek, de talán még nem késő segíteni nekik visszatérni a helyes ösvényre. -Amnézia? Mégis mi történt? Apa megint elvesztette a józan eszét?-Nézek rá komolyan, majd elmosolyodom és apára emelem a tekintetem. Oké láttam már őt dühösnek, kiabálni… De hogy őrjöngene, vagy bántana minket fizikailag… Nah azt sose nézném ki belőle. -Akkor épp próbálod visszaszerezni az emlékeid?-Kérdezem tőle őszintén. Próbálom megérteni, hogy mégis mi a francot keresnek itt, főleg úgy, hogy ő is utálja a meleget. Akkor miért nem vitte el őt valami hidegebb helyre? Annyi szép táj van ott is, nah meg nem kevés víz… Megmosolyogtat a lelkesedése. Rég nem láttam hasonló csillogást mások szemében mikor az Északi-sarkról beszéltem, vagy kérdeztek. Ez jó érzéssel tölt el. -Igen. Valóban így van. Szeptember közepétől körülbelül, egészen márciusig. Én is szeretem a hideget, de ahhoz a sötétéghez nagyon nehéz hozzászokni. Viszont nyáron meg alig van sötétség cserébe. Van, aki azt sem szereti, mert a fénytől nem tud aludni. Én mondjuk imádom azt az időszakot.-Rántom meg a vállam. Lehet ő meg pont a sötétséget élvezné. Mondjuk akkor tény a csillagok látványától nem lehet betelni. -Annyi is tud lenni, sőt mínusz nyolcvan is… De mára már elég ingadozó. Egyszer majdnem mértünk nulla fokot is, ami egy ilyen helyen cseppet sem normális.-Húzom el a szám sarkát. Ha jól tudom a gyerekek már a gimnáziumban is megtanulják, hogy a víz mikor fagy meg. Nos ha azt szeretnénk, hogy a jégsapkák megmaradjanak akkor nagyon is fontos, hogy mínusz fokok legyenek ott. Szedek magamnak is a halból és egy keveset a gombából is. Úgy érzékeltem az a kölyök kedvence, így nem mertem belőle sokat venni. A végén még az apánk rosszallóan pislogna rám. Igazából azt nagyon is megnézném… -Hmm.. Nos kutatunk… na jó gondolom ez egyértelmű volt… Szóval próbáljuk feltérképezni azt, hogy milyen következményekkel járhat az, ha továbbra is úgy teszünk, mintha a globális felmelegedés csak vicc lenne. És most nem csak arról beszélek, hogy akkor az ottani állatoknak eltűnik a életterük, ami nagy eséllyel a kipusztulásukhoz vezet, hanem arról is, amit a jég magába zárt. Például vírusok, amik több ezer éve ott lehetnek megfagyva és csak arra várnak, hogy mikor szabadulhatnak ki onnan. Láttunk már a történelem során nem egy rossz példát az ilyenekre. Jó lenne ezeket megelőzni.-Egy kicsit nagyon bele lendültem a mesélésbe, de jól esik kicsit erről is beszélnem másokkal is, a munkatársaimon kívül. Egy falatot eszem a halból, majd apára nézek. Összeráncolódik a homlokom. -Minden rendben?-Nézek rá, ahogy visszasétál hozzánk.
Kiskép : Rendeltetésem : Aegir vagyok play by : Russell Crowe Posztok száma : 456 User neve : Rea Csoport : Isten Pontgyűjtő : 442 Lakhely : Oslo. Taktsang Dzong kolostor Foglalkozás : Mélytengeri búvár Előtörténet : Aegir
"A tenger, mely mindent magához szólít, szólít most engem is, fel kell a hajóra szállnom. Mert maradnom, bár az órák elhamvadnak az éjszakában, egy volna azzal, hogy megfagyok, kristállyá válok, és a sár magához köt. Örömmel vinnék magammal mindent, ami itt van. De hogyan tehetném? A hang nem viheti magával a nyelvet és az ajkat, melyről szárnyra kelt. Az étert egyedül kell felkutatnia. És egyedül, fészke nélkül száll a sas is a nap felé."
Kahlil Gibran Keresem : A nyugalmat
Magnus Wiker —
Elküldésének ideje — Szer. Jan. 18, 2023 5:14 am
Aaron Bergström felhasználónak tetszik ez a poszt.
Aaron &Kolga& Aegir
-Pont ez az alkalom volt a legmegfelelőbb. Utána egy darabig nem leszünk vízközelben.- magyaràztam. -Nem veled akartam kiszúrni, és nem is Aaronnal. Neki ez a hely a megfelelő jelenleg. - többet nem akartam róla mondani, hisz Aaron majd úgy is elmondja a többit ha akarja. Tanulnia kellett, fejlődni, hisz a benne munkálkodó harag, a legrosszabb tanácsokat sugdossa a fülébe. -Kolga nem a formaságok híve Fiam... -fűztem hozzá a megjegyzéshet, majd hagytam, had menjen el átöltözni valamerre, én addig nekiláttam az elképzelésem megvalósításának. Raktam a tüzet, készítettem a kaját. Nem azért választottam pont azokat az ételeket, mert annyira én akartam. Tudtam, hogyha Aaron annyira nem is akar enni, hát a gomba láttán majd úgy is meggondolja magát, és szép lassan befal egy csomó mindent. Hogy éppen más is volt nálunk mint étel, arról majd fog tudni a kellő időben. Azért próbáltam köztük elindítani az elején a beszélgetést, s lássuk be, sikerült is. Megütötte a fülem egy mondat, ami összevonásra kêsztette szemöldököm. Fujtattam, aztán csak körbeforgattam szemeim, miközben inkább a saját dolgommal voltam elfoglalva, hisz nem akartam beledumálni mások beszélgetésébe. Csendes hallgatás. A szavaknak súlya van, akár csak a tetteknek, de maradt részemről a csend, hisz nem magam miatt hívtam ide a lányom. Aaron miatt. Mindent megakartam vele ismertetni. Lehet ezt a részét nem csináltam valami profi módon, de igyekeztem. Menteni ami menthető, s ezzel talán saját magamban is képes leszek rendet terteni. Feledni nem fogom, s megmásítani sem tudnám, szóval marad a lassú ön...nem...nem annak kell maradnia, s nem is a vezeklésnek. A fő hangsúly az egyensúly visszaszerzésén volt. Vannak dolgok, miket megtartok magamnak. Vannak dolgok, amikre neki nem kell figyelnie. Vannak dolgok, amiket egymagam fogok megoldani. A kaja elkészülése után hívtam őket enni, mint valami esetleges békepipa. Aaron arckifejezése mindent elárult. Pedig ha tudná... Ha ismét tisztában lenne vele, hogy jobban ismerem bárkinél. Továbbra is hagytam őket beszélgetni, ismerkedni, én meg figyeltem a hullámok táncát, a távoli neszeket. A sark említése is arra volt jó, hogy felpiszkálhassuk az elveszettnek hitt emlékeket. A jó dolgokat. Azokat, amikre szüksége volt. Amire szükségünk volt. Végűl felkeltem, zsebembe ejtettem kezem, s közelebb mentem a vízhez, hagyva, hogy hozzáérjenek bőrömhöz. Figyeltem a messzeséget. Kutattam, de nem leltem. Nem volt ott... Eltünt. Nagyobb hullám csapott a partra. Kékjeim haragosan villantak, aztán vettem egy nagyobb levegőt, végül visszasétáltam hozzájuk. Letelepedtem, de nem zavartam meg a beszélgetésüket, csak elhelyezkedtem, élvezve a napsütést.
- xxx szó // zene: On My Way // Peace, Hope, Freedom... - - ℤ -
A lánynak sem tetszik ez a meleg, ami itt van, de hát mit lehet tenni, ha egy istennek ilyen szeszélyei vannak? Bemutatkozik, ugyan elsőre nem reagálok túl jól, de aztán ő bővíti ki a tudástáramat. Aegir egyik lánya. És felejtsem el a fejhajtást...ezt hallva azonnal kicsússzan a híres nevezetes védjegyem. Chhh. Még hogy az isteneknek kijár a tisztelet. El sem fogadják! Aegirnek megint csak a szája járt! Végül eltűnik pár pillanatra, hogy átöltözzön lengébb ruhadarabokra. Az öregje hozott neki ruhát. Szóval előre ki lett tervelve mindez. És megint én tudok meg mindent később. Meglepődök? Ezen már rég nem tudok! Valahogy megszoktam már. Apa megszólal, hogy látni akarom az északi sarkot, hogy lehetne Kolga az idegenvezetőnk. Hogy apa mesélt-e róla? Vagy róluk, hogy kik a Rán Aegir páros gyerekei? Aprót sóhajtok, hiszen elég gáz a helyzetem. De ezt elmondhatom neki, azt hiszem. - Részleges amnéziám van. Fogalmam sincs mi történt velem az elmúlt 8 hónapban. Így fogalmam sincs, hogy az apád mesélt-e rólatok. - vallom meg végül őszintén, keserűen csendülnek le ajkamról a szavak. Az meg hogy olvastam-e róluk, az megint csak nincs meg. És megint csak az időre lehet fogni, hogy feltűnjön egy újabb emlékfoszlány. Aegir felé pillantottam, sütésre készült, tűzhöz készült össze, pikniket akart. Itt? Egy szendvics nem lett volna hozzá elég? Vagy a lánya azt nem érdemli? Csak nemesebb ételeket? A lány kérdésére elmosolyodok. Hogy érdekel-e? Naná! - Naná! Az északi fény! A csontig hatoló hideg! Tényleg hat hónap sötétség van ott? - lelkendeztem vissza fogottabban, aztán egy kérdés is előbukkant. Tényleg érdekel és az is hogy mennyire lehet ott hideg. Vagy tényleg jég borít ott minden? Megélnek valóban a jegesmedvék és fókák? - Milyen a hőmérséklet! Van mínusz 60 fok? - újabb kérdés és közben apánk is kajálni hív minket. Kolga megindul. Lassan követem én is a piknikhez. Az illatok... szemet forgatok. Hal és gomba. Komoly? Már ide is? Nem elég a hajón, már piknikhez is ez kell. A lány leül, kérdésére apa felé sandítok. Úgy tűnik van ami számára szokatlan. Nem ültem le, ám hallottam hogy van gomba, helyette a hűtő táskához léptem, guggoltam le elé, majd tártam fel és néztem át mi van benne. Már meg sem tudom mondani, hogy mióta nem ittam kólát...és még további időre számítani lehet. Ebben a városban a partközeli helyek boltjaiban, egyikben sincs. A város körforgatagába meg nem megyek.. Szóval előszedtem egy egy literes szénsavmentes vizet és a táskát visszacsukva keltem fel. Nyitottam is meg az üveget és kortyoltam belőle. Majd eléjük ültem le, tisztes távolságba, aztán az üres tányért is magamhoz vettem. - Mit csinálsz az északi sarkon amúgy? - ha már apa emlegette, hogy lehetne az idegenvezetőnk. Mi a foglalkozása? Hogy érdekel-e? Hát eddig úgy tűnik nem érdekelt, mert nem hoztam fel apa felé a témát, de most hogy itt van, mesélhetnek... Elemeltem egy gombát, azzal a lendülettel hajítottam is a számba, majd a halból is elszedtem egy kis részt, a köretből egy kicsivel többet és ha a gomba senkinek sem kellett, akkor az összeset elszedtem magamnak. Engem nem érdekelt hogy félmeztelenül vagyok, őt sem zavarta, így nem hagytam magam kizökkenteni.
Kiskép : Rendeltetésem : Kólga vagyok play by : Anne Hathaway Posztok száma : 51 User neve : Dekker Csoport : istennő Pontgyűjtő : 47 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Kutató
Aina Morstad —
Elküldésének ideje — Hétf. Jan. 16, 2023 11:41 pm
Aaron Bergström and Magnus Wiker felhasználónak tetszik ez a poszt.
Látom a srácon a meglepettséget. Nos nem is csoda. Gondolom nem számított arra, hogy hirtelen megjelenik előtte egy idegen nő… Mert a tekintete alapján fogalma sincs, hogy ki vagyok. Köszi apa… -És pont ezt az alkalmat gondoltad megfelelőnek erre? Nem lett volna jobb otthon?-Pislogok apám felé. Tényleg a világ végére kellett jönnöm, egy kemencébe, hogy megismerhessem az egyik öcsémet? Nem is próálom megérteni az okát döntésének. Én hülye el is jöttem, szóval akkor már ki kéne használni az időt. A kezem nyújtom a srác felé, de az hezitál. Egy pillanatra ismét apám felé sandítok. Még ő maga mondta, hogy megvan neki az a cikk, amiben szerepelek, ahol van is egy kép rólam… Szóval többször kellene mutogatnia a családtagjainak. Megismétli a nevem, de még mindig nem érzem azt, hogy tudná ki vagyok. -Aegir egyik lánya vagyok, az a nővéred, vagy mostohanővéred, vagy ahogy tetszik. És felejtsd el ezt a fejhajtást. tartsd meg a nagyobb istenek számára.-Rántom meg a vállam. Számomra még nem az öcsém, csak egy idegen fiú, aki fontos apának. De gondolom fordítva is így van ez. Kelleni fog idő mire családtagként tudok majd rá is gondolni. Átveszem a ruhadarabokat, amiket szemügyre is veszek. Nem éppen az én stílusom, de valóban praktikusabbnak tűnik, mint a téli felszerelésem. Már csak az a kérdés, hogy hol is tudnék átöltözni. -Oké, egy pillanat.-Nem húzódom el tőle, csak egy apró mosolyt küldök felé, majd körbe nézek és keresek magamnak valami félre eső helyet, ahol átöltözhetek és nem kapok hozzá nézőket. -Egy kicsit nagy, de egyelőre jó lesz ez.-Igen akár meg is köszönhetném, de nem, nem teszem meg. Igaz én döntöttem úgy, hogy jövök, de ha már pont ide invitált, akkor alap, hogy szerez nekem valami lazább ruhát. -És mondd mesélt neked arról, hogy kis is Kolga? Vagy olvastál valamit Aegir és Rán lányairól?-Érdeklődöm kicsit. Cseppet sem számon kérve őt. Csak tudni szeretném, hogy hol is kezdjü az ismerkedést. -Amúgy tényleg érdekelne téged az északi sark?-Szívesen elviszem őt oda, ha valóban kíváncsi rá. Tény nagyon más világ, mint az itteni. Nem egy barátságos környék, de annál szebb. Nem akarom őt kifaggatni, de valahol el kell kezdeni a beszélgetést, ha már itt vagyunk. Látom benne apa vonásait. Igen ijesztő dolog. -Menjünk enni!-Mosolyodom el, majd ha jön mellette sétálva foglalok végül helyet apa mellett, hogy utána szedjek magamnak az ételből. -Még konyhatündér is lettél?-Nézek apára. Nah igen, remélem sejtette, hogy nem fogom őt békén hagyni.
Kiskép : Rendeltetésem : Aegir vagyok play by : Russell Crowe Posztok száma : 456 User neve : Rea Csoport : Isten Pontgyűjtő : 442 Lakhely : Oslo. Taktsang Dzong kolostor Foglalkozás : Mélytengeri búvár Előtörténet : Aegir
"A tenger, mely mindent magához szólít, szólít most engem is, fel kell a hajóra szállnom. Mert maradnom, bár az órák elhamvadnak az éjszakában, egy volna azzal, hogy megfagyok, kristállyá válok, és a sár magához köt. Örömmel vinnék magammal mindent, ami itt van. De hogyan tehetném? A hang nem viheti magával a nyelvet és az ajkat, melyről szárnyra kelt. Az étert egyedül kell felkutatnia. És egyedül, fészke nélkül száll a sas is a nap felé."
Kahlil Gibran Keresem : A nyugalmat
Magnus Wiker —
Elküldésének ideje — Szomb. Jan. 14, 2023 7:31 pm
Aaron Bergström felhasználónak tetszik ez a poszt.
Aaron &Kolga& Aegir
Aaron egyre ügyesebb volt. Kezdett ráérezni az örvénykészítés mikéntjére, és az odafigyelésre. Ott volt fejben, összpontosított. Sokat ügyesedett, így elkönyveltem magamban, hogy képes lesz a továbblépésre, mit vele is közöltem. Szerettem mikor a dolgok aszerint alakulnak, ahogy azt én magam akartam. Persze Kolga érkezéséről nem szóltam. Gondoltam úgy is észreveszi majd. Meg aztán kíváncsi voltam, hogy miképpen reagál valami hasonló erőre, mi belőlem árad. Hullám képében érkezett, s hátba "támadott", mire átadtam magam a hullám erejének, majd utána úsztap a part felé, de nem mentem ki azonnal. Hagytam, had mutatkozzanak be egymásnak. Aaron sokáig révedt maga elé, majd kezet fogott a lányommal, s én csak akkor reagáltam arra, amit mondott. -Nem annak szántam Hercegnőm. Megakartad ismerni, most itt a lehetőség.- engedtem meg magamnak egy mosolyt, aztán kiléptem a táskámhoz, kidörgöltem hajamból a vizet, aztán előszedtem egy rövidnadrágot, s felsőt hozzá. -Csak hogy ne sülj meg. Aaron szeretné majd egyszer látni a sarkot... Lehetnél az idegenvezetőnk.- komolyan csendült a hangom, miközben odavittem neki a ruhadarabokat. Elmosolyodtam, majd finoman megsimítottam arcát ha hagyta, s csókot nyomtam homlokára. -Ismerkedjetek... Beszélgessetek... Aaron is a hideget szereti jobban.- húztam el a szám, hisz amennyi közös volt bennünk, már-már azt hittem a meleget is ugyan úgy preferálja. Kivételesen hoztam magammal egy nagyobb táskát is, amiben ételt, s némi innivalót is hoztam. Nem akartam üres kézzel várni őt, s Aaronra is ráfér a kiadós evés, a sok gyakorlás után. Szóval míg ő a hajón aludt, én előkészültem. Kiterítettem egy pokrócot, majd letettem magam rá miután megszárítottam magam, aztán felbontottam egy sört, kényelmesen elhelyezkedtem. Nem figyeltem feléjük, nem elemeztem a mozdulataikat, helyette a söröm fogyása után felkeltem, fát szedtem össze, készítettem egy tűzrakó helyet, majd a hűttőtáskából előszedtem az előkészített halat, némi köretet, Aaron kedvéért gombát is hoztam, amit pont úgy készítettem elő, ahogy szerette, majd a megfelelő módon kezdtem el mindent készíteni. Jók voltak ezek a kiruccanások a kolostorból. Kis szünet a zabkásalevesek, és káposzták, meg egyéb különlegességek erdelyéből. Ha közben nem csatlakoztak, akkor egymagamban üldögéltem, míg el nem készűlt a kaja. -Aaron gyere! Hercegnőm! Foglalj helyet közöttünk! - intettem magam mellé, majd ha helyet foglaltak, adtam nekik tànyért, és a legetősêget, hogy szedjenek. -Fiam, ott a gombád is! Inni ha kell, a ládában a jég között találtok! -mormogtam, miközben szedtem magamnak némi halat, hozzá köretet. De ha nem jöttek enni, akkor a tűz közelében hagytam mindent, had legyen meleg.
- xxx szó // zene: On My Way // Peace, Hope, Freedom... - - ℤ -
Az első tökéletes örvény! A vigyorom szélesedett, hiszen nem egy egyszerű mutatvány ez sem, így apa kérdésére kicsit óvatosabban bólintottam. Nem voltam biztos benne, hogy sikerül mindez újra. De ott feszült bennem az akarat, a tudásvágy és tettvágy. Szóval újabbat kezdtem csinálni, ugyanabba az irányba, ahogy az előző sikereset is megkezdtem. Ez már gyorsabban forgott, sikerült gyorsabb mozgásra ösztönöznöm. Nem voltam feszült, fejben is jelen voltam, a haragom mélyen lapult. Az sem zökkentett ki, hogy valami újat is ki akar próbálni. Nem kérdeztem mi az, vagy mit tervez. Úgy voltam vele, hogy majd sodródok a dolgokkal. Előbb vagy utóbb úgyis ki fog derülni. Aztán éreztem. Egyedül voltam az egész parton. Apa távol volt, a helyet is érzékeltem merre, de sokáig nem azt figyeltem, hogy ő hol van, hanem a feladataimat vettem jobban górcső alá. Az örvényt újból abba hagytam, aztán odébb léptem, ezúttal mindkét kézzel beletúrva a víz mélyére, majd forgást kezdeményeztem benne. A figyelmem ott volt, ahol, a haragom meg sehol. Ezt így kell, semmi nem húzhat fel, csak akkor szabad mérgesnek lenni, ha én úgy akarom. S most semmit nem akartam. Apa is visszatért, aztán jött még valami. Éreztem a jövetelét. Újdonság érzése volt, mégis hasonló ahhoz, mikor Aegirt érzem a közelben. A jelenléte majdnem hogy csak ugyanolyanra nyúlik. A tevékenységem is abbamarad ahogy érzékelem az idegen érzés jöttét. Mégis mi lehet ez az érzés? Persze hogy figyelek és leköt az, hogy; felénk tart. Felkapom a fejem is, ahogy egy hullám formájában érkezik és vált alakot. Egy nő. Nem, azt hiszem nem döbbentem le elsőre, sokkal inkább a feszültség az, amely felkúszik a bőrömre, megfeszülnek tagjaim. Sajnos ez látszik is rajtam, hiszen mezítelen vagyok majdnem csak. Egész eddig kitart ez az állapot, míg meg nem szólal. Invitálta...apa idehívta őt? Leeresztem a befeszült tagjaimat, de a tekintetemmel nem eresztem el. Meg sem szólalok, csak a tekintetem mely követi őt és mozdulatait. Készen állok jelenleg bármire, nem vagyok felkészületlen, ha kell...ám amikor bemutatkozik, kizökkent az állapotomból. Kolga... a név fejfájást indított el bennem. Mintha már hallottam volna ezt valahol...mintha... és ekkor már az elmémbe elő is bukkant honnan ilyen ismerős a név és a jelentése. Apa hangja terjeszkedik szét bennem mélyen és hangosan. Ő a legidősebb lányom. Majd szeretném, ha megismernétek egymást. Beszélt már róla... egy kis fáziskéséssel reagálok, a szemeiről a felém nyújtott kezére vándorol a kékségem. Mégis mióta vár arra, hogy kezet fogjak vele? Nyújtom a kezem, hogy kezet rázzak vele. Ahogy megragadom a kezét, úgy emelem a szemeire a kékjeimet. Egy isten. Egy Aegir lányai közül. Az idősebb a legfiatalabbal találja szembe magát. A kézfogást nem cicomáztam túl, nem akartam erőt fitogtatni, nem akartam hivalkodó lenni... jelenleg csak az emlékembe kapaszkodtam, ami eddig nem volt meg. - Aaron. - rövid a bemutatkozás, ám ez jelenleg a fejfájásra fogható, az emlékek megjelenésére. Apa felé pillantok, aztán vissza a lányra. Nőre. - Aaron Bergström... örülök neked Kolga. - eresztem el kezét, hogy aprót fejet hajtsak. Mégis csak egy isten meg egy isten leánya is. Hiába a félnővérem. A tiszteletet az öregünk belém nevelte. Mondjuk szart se érek a tiszteletadással ha eldurran az agyam, de az mellékes. Hátrébb lépek, majd odébb lépek, nyilván apa hívta, hogy beszéljenek valamiről. Nekem meg azt hiszem dolgom van. De itt van Kolga, előtte nem fogok szerencsétlenkedni. Elég ha az apja lát olykor úgy...
Kiskép : Rendeltetésem : Kólga vagyok play by : Anne Hathaway Posztok száma : 51 User neve : Dekker Csoport : istennő Pontgyűjtő : 47 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Kutató
Aina Morstad —
Elküldésének ideje — Pént. Jan. 13, 2023 8:51 pm
Reidar Asheim and Aaron Bergström felhasználónak tetszik ez a poszt.
Bár sok a munka, de mégis kivettem pár nap szabadságot. Bár igaz a természet egy pillanatra sem áll meg és mindig van mit tenni, de úgy éreztem az agyam túl telitődött és kell egy kis szünet, hogy valami mással is foglalkozzak. Nah meg néha jó csak úgy élvezni az életet, ahogy az emberek csinálják, mikor pihenni akarnak. Ilyenkor legalább többet tanulhatok róluk, a szokásaikról. Eltöltök egy kis időt a parkan, vásárolgatok meg hasonlók. Igyekszem igen jól kihasználni az időmet. Éppen hazaesem, mikor a telefonom pittyegni kezd. Nem számítottam arra, hogy bárki is felkeresne ezekben a napokban, így kiváncsian kutatom elő táskám mélyéből a készüléket, hogy megnézhessem mégis ki küldött üzenetet. Értetlenkedve pislogtam a telefonomra miután elolvastam a rövid kis „meghívót” apámtól. Tudtam, hogy valahová elment, de azt nem, hogy hol is van és pontosan mit is csinál. Után nézek a helynek, amit küldött. Egy fintor kúszik arcomra, mikor megtudom, hogy ott bizony meleg van és nem is kicsit. De mégis vonz a kíváncsiság. Ha tényleg vele van az egyik fia… Talán jó alkalom lehet megismerni őt. Egy kissé hezitálok a dolgon, de végül mégis azon kapom magam, hogy a tenger felé kocsikázom. Igyekszem egy csendes helyet keresni, ahol nem túl sok ember mászkál. Nem kell közönség nekem ahhoz, hogy visszatérjek a vízhez… Rég nem mártottam már bele a lábam. Túlságosan is leköltött a munka. Kiélvezem az utazásom minden percét. Igaz sajnos így sem tart túl sokáig, de amint a megadott hely közelébe érek meg is érzem apám jelenlétét, de nem fedem fel rögtön magam. Először csak figyelem őket, majd hirtelen ötletből vezérelve nagy hullámkét dagadva „támadom” meg apát hátulról és vonulok tovább öcsémhez, hogy végül teljes valómban megmutatkozzak ő előtte. Ám ahogy kilépek a vízből megcsap engem az itteni forróság. Egy fintor ül ki arcomra, ahogy a fiút nézem. De nem miatta. A hőség nem éppen nyeri el a tetszésem. Apám felé fordulok, majd végre megszólalok. -Muszáj volt ebbe a kemencébe invitálnod? Ezzel akarsz kínozni?-Ki is sétálok a partra, hogy levehessem végre a kabátomat, majd ismét a fiú felé pislogok. Szóval Ő volna az egyik. Alaposan végig mérem őt, majd közelebb sétálok hozzá megint és felé nyújtom a kezem. -Szia! Kolga vagyok, az egyik lánya. Örülök, hogy végre megismerhetlek.-A hangom nyugodt és barátságos. Nem akarok semmi balhét. Tényleg meg akarom őt ismerni.
Kiskép : Rendeltetésem : Aegir vagyok play by : Russell Crowe Posztok száma : 456 User neve : Rea Csoport : Isten Pontgyűjtő : 442 Lakhely : Oslo. Taktsang Dzong kolostor Foglalkozás : Mélytengeri búvár Előtörténet : Aegir
"A tenger, mely mindent magához szólít, szólít most engem is, fel kell a hajóra szállnom. Mert maradnom, bár az órák elhamvadnak az éjszakában, egy volna azzal, hogy megfagyok, kristállyá válok, és a sár magához köt. Örömmel vinnék magammal mindent, ami itt van. De hogyan tehetném? A hang nem viheti magával a nyelvet és az ajkat, melyről szárnyra kelt. Az étert egyedül kell felkutatnia. És egyedül, fészke nélkül száll a sas is a nap felé."
Kahlil Gibran Keresem : A nyugalmat
Magnus Wiker —
Elküldésének ideje — Csüt. Jan. 12, 2023 5:40 pm
Aaron Bergström felhasználónak tetszik ez a poszt.
Aaron &Kolga& Aegir
Nem mondom, hogy minden simán ment, és minden tökéletesen alakult, de vannak azért pozitívumok is. Jó és rossz dolgok egyaránt, de valami mindig ugyan olyan. Mi ketten. Mi ugyan azok maradunk, s változás csupán a mi fejünkben létezik. A világ szemében sosem leszünk másak. Talán egy idő után megváltoznának a gondolatok… de ez rossz megközelítés. Hisz Aaron is változik. Napról napra fejlődik, ám akadnak olykor visszaeső pillanatok. Visszaesés… dühkitörés, és minden aki egy cseppet kellemetlenebbnek ígérkezik a megszokottnál. A rémálmai nem múltak el, így az én pihenésem sem volt a legjobban biztosítva. Mikor Aaron el volt foglalva a gyakorlással, a szerzetesekkel, előszedtem a telefonom, ám kivételesen nem Kat-nek írtam. Kolga lányom célozta meg üzenetem. „ Hercegnőm! Azt mondtad, megismernéd a fivéreid… jelenleg az egyikkel tudok szolgálni. Ha látni akarod, akkor itt megtalálsz a tengerparton leszünk! Számítok rád Hercegnő!” persze mellékeltem hozzá a koordinátákat, majd visszamentem Aaronhoz. Másnap pedig mentünk is a partra, hogy ott folytassuk ismét pár napig az edzéseket, hisz szüksége volt rá. Talán hasznos is volt, hisz a gömbökkel már egész remekül elboldogult. Egy óvatlan pillanatban, mikor el volt foglalva a saját dolgával, felé dobtam egy víz gömböt, mi pont előtte csattant bele a vízbe. De nem szóltam semmit, csak elterültem a vízen, hagyva, had tartson fel magától, bárminemű képességkiaknázás nélkül. Attól, hogy nem figyeltem rá, még tudtam. Éreztem minden mozdulatát, miképpen próbálkozik, s csinálja újra és újra. Egy darabig csak áztattam magam, aztán visszaúsztam Aaron mellé. Éppen időben ahhoz, hogy szemtanúja legyek az első örvénynek. Mosoly kúszott képemre, majd mellé lépve, finoman érintettem meg vállát, hogy ne zökkentsem ki, ám ha eltűnt az örvény, akkor sem kezdtem el morogni. - Menni fog még egyszer? Később meg kipróbálunk valami ujjat! - kérdeztem, aztán beletúrtam vizes hajamba, kicsit megborzoltam, aztán vártam egy darabig. Aztán felfigyeltem egy távolabbi eseményre, szóval pillanatok alatt vetettem bele magam a vízbe, majd úsztam egész addig, míg a problémát meg nem találtam. Jóval odébb, egy halász kivetett hálójába akadt teknőst találtam. Ott vergődött szegény jeges rémületében, én pedig finoman megfogtam, de kiszabadítani csak a háló megrongálásával tudtam. Miután elengedtem, egy ideig csak ott lebegtem, figyelve a jószágot, visszaúsztam Aaron közelébe, s onnan tartottam szemmel. Ki akartam élvezni minden pillanatát a víz közelségének. Elhatároztam, hogy majd valamikor ismét megzavarom a gyakorlását, hisz kíváncsi voltam. Nagyon kíváncsi. Ahogy arra is, vajon Kolga eljön e. Szerettem volna, ha eljön, és megismerhetik egymást, hisz akadtak dolgok, mikben hasonlóknak láttam őket… Szóval nem mentem közelebb Aaronhoz, csak gondolkodtam a következő feladaton, ami majd okozhat neki némi fejtörést, s lassan kezdett is az egész körvonalazódni bennem.
- xxx szó // zene: On My Way // Peace, Hope, Freedom... - - ℤ -
Hetek teltek el mióta Aegir fogta magát és elhozott Norvégiából. Hogy miért? Kiképzés, fejtágítás és szellőztetés, no meg hogy túllegyek a Dora féle kínzáson lelkiekben. Felakarja erősíteni az egész lényem. Hogy újra egy egész legyek. A kolostorban napi rutin van, lassan beleszokom a dolgokba, az imákba, a reggeli ízéhez és hogy milyen edzéseik vannak. De nekem ez nem elég, így Aegir rendszerint újít, hogy megfelelő legyen az igényeimhez. Két napig legutóbb a parton edzettünk, vízgömbbel és örvényekkel. Utóbbi sehogy sem sikerült, még úgy sem, hogy csak éjjel tértünk vissza a kolostorhoz. Nehéz nah. Kontrollálni magad és oda koncentrálni, ahova kell, szóval azt mondta pár nap és újra neki futunk. Tényleg úgy van, ahogy ő is megmondta, hogy a pokolba fogom kívánni. De nem teszem, hiszen nem ő a hibás azért, mert nem tudom megtenni. Saját magamat okolhatom, mert nincs meg a kellő akaraterőm hozzá hosszútávra. Mert még mindig hamar elkap a hév, hogy haragból cselekedjek, hogy bosszúból okoljam azt, aki nem tehet erről. Mert mindig mást okoltam. Azért amit el sem követett, vagy azért az apróságért, amit mégis csak és elefántot csináltam a bolhából. Mert önző dög vagyok. Aegirnek nem könnyű velem sokszor, de már rég rájöttünk valamire, hogy miért. Mert ugyanolyanok vagyunk. Az ő jellemét örököltem megmásíthatatlanul. Ugyanolyan heves vagyok, változékony és makacs. Tőle örököltem szinte mindent, ami negatív bennem, bár nem igazán bánom. Az emlékeim homályosak és még nincs meg minden, ráadásul nem csak Aegirről, eltűnt néhány Axelről is, anyáról ne is beszéljünk. Hiányos minden. Szóval újabb kitérőt tettünk pár nap elteltével a kolostorból Csittagongba a megszokott partrészünkhöz, ahol a kutya sem zavar minket. A hajó érintetlen, futólag megnéztük idefelé jövet. Szóval a parthoz mentünk, rövidgatyára, térdig érőre vetkőztem, mezitláb, póló mentesre és az utasítás szerint jártam el. Örvényt kezdtem el csinálni a kezem forgatásával a vízben, ám mikor megálltam vele és odakoncentráltam, nem folytatódott, alább hagyott és eltűnt. Már mindent kipróbáltam, hogy mire kellene figyelnem, de semmi. Egy csomó forgatókönyvet kigondoltam, végig csináltam és szinte egyiknek sem vettem hasznát. Ennek van egyáltalán a jövőre nézve haszna? Ráadásul meleg van, 30 fok és a víz közelsége rohadtul nem segít. Igaz, hogy hetek óta ezen a hőmérsékleti övön vagyunk, én azért örülnék 20 foknak is, de a kevesebb talán ezerszer jobb lenne. Éhes is vagyok, a táskámban van pár üveg víz és most elhoztam a saját táskámat és Axel csillagát is. Csak nem lopja el senki... merné megpróbálni, törném kezét lábát! Az az enyém! Senki nem birtokolhatja rajtam kívül. Nem mentem amúgy beljebb a vízbe azóta sem, még mindig csak derékig birtoklom. Nem úgy, mint régebben, mikor bálnát mentettünk ketten együtt Apával. Akkor úsztam is. Honnan tudom? Nem emlékszem, az ő meséi derengenek fel csupán. Vissza akarom szerezni az emlékeket, bármi áron! Az újabb próbálkozás eredménytelensége kivezetett a partra, a táskám mellé, onnan elővettem egy üveg vizet és mindet megittam egy szuszra. Nem volt benne egy liter... ám apámra sem pillantottam, nem akartam a csalódást látni benne, hogy képtelen vagyok örvényt generálni már a második nap...második rohadt alkalom! Bezzeg a labdák, az első nap végére sikeresek voltak. Szégyent éreztem, kudarccá fogok válni így. Felpattantam, pár karkörzés közben visszasétáltam, hogy újult erővel csapjak oda újra. Talán ez a két perc szünet jól jött, érzem, már nem vagyok ideges, újra a magaménak érzem a testem minden pontját. Újabb keverésre készültem bal kézzel, de aztán elmerengtem kicsit valamin... eddig mindig csak ugyanazon irányt adtam meg. Mi van ha a másik irányba tekerem meg? Nem arra tekertem amerre eddig, ellentétes poziciót tettem meg, ellentétesen keztem kavarni. Lassan, finoman, érzékiesen, tekintetem nem a kezemen volt, sokkal inkább az örvény legalját kerestem...s lás csodát megindult... óvatosan kihúztam a kezem onnan, a tekintetem akkor is rajta maradt a mozgásán, az origón.
2023. május 1-jén az óriások vezére összehívta tanácsát, amelyre a nornát is meghívta, aki segített neki az istenekkel szemben. Kezdetben úgy tűnt, ez alkalommal sem történik majd semmi különös, ám amikor Hildr távozásra készült, fültanújává vált két óriás sutyorgásának, s a hallottaktól égtelen harag támadt a norna szívében. A szavak arról szóltak: Thrym azt tervezi miképpen szabadulhat meg Hildr-től, mivel a norna követeléseit nem kívánja a nagyhatalmú óriás teljesíteni, akkor sem, ha az átokkal legyőzik és feledésbe taszítják az isteneket. Hildr elnyomta abban a pillanatban dühét, s ahelyett, hogy szembesítette volna Thrym-et rossz döntésével, a norna úgy határozott, megbosszulja, amiért megpróbálták kijátszani. De nem kapkodott el semmit sem, és mindent gondosan előkészített.
Kezdőlap
