dance with the waves, move with the sea. let the rhythm of the water set your soul free.

Aegir & Hronn

Kissé furcsállva nézek apára, hogy mégis milyen rendre gondol, főleg, hogy ilyen titokzatosan válaszol, de ha meg szeretné tartani, nem fogom faggatni róla. Ha úgy érzi, nem kell ennyire egymás életének részeseivé válnunk, akkor elengedem a témát, ejtve egy puhább mosolyt, hogy azért ne tűnjön úgy, mintha egyáltalán nem is érdekelne.
Mesélek arról inkább, ami engem bosszant manapság, na meg szerintem sokunkat.. - Igen.. Kérdés, hogy akik már áldozatául estek, vajon visszanyerik-e önnön valójukat, vagy végleg elvesztettük őket. Túl sok a kérdés.. és hiába töröm a fejem rajta, nincs válaszom rájuk, és ez utálatos érzés. - bosszankodom csendesen, mert bár szörnyen felidegesít, nem akarok ennek túlzottan teret adni, főleg nem egy az apámmal való beszélgetésben.
Eztán örömmel hallgatom, hogy nővérem is az országban, sőt, a városban van már, noha nekem még nem sikerült összefutnom vele, de ami késik..
- Túl szép lenne ennyi lánynak egyet fújnia, nem igaz? - mosolygom cinkosan, talán mind anyura ütöttünk, ezért is mondjuk ki amit gondolunk, és ezért is eshet meg, hogy sűrűn különbözünk össze. De a nagy egyetértés olyan unalmas lenne...!
- Nehezen. - vágom rá nevetve, majd folytatom szelídebben: fel kellett hívnom a figyelmét egy-két dologra, mert már a megszólítása is sértő és gúnyos volt, de miután tudattam vele, hogy én nem olyasfajta partner vagyok, akivel ezt megteheti, sikerült előkaparni azt az Aaront, aki a bunkó, nagyképű páncél mögött van. Úgy már egészen kedvelhető. - mosolygom, majd kortyolok egyet a kávémból, mielőtt ismét apámra emelném hűvöskés tekintetem.
- És .. te hogy bírsz vele? Vagy .. - némulok el egy pillanatra, mert gőzöm sincs, hogy kellene feltennem ezt a kérdést, vagy, hogy mi is érdekel igazán. Hogy megtalálta-e önmagát ezzel a családjával? Hogy olyan-e, mint gondolta? Megérte-e? Nem, nem akarok ilyesmiket boncolgatni, csak nagy vonalakban érdekelne.. - Nem fontos. A lényeg, hogy boldog legyél. - fejezem be végül így a gondolatmenetet a rövid szünet után egy mosollyal, elég, ha az öcsémmel kapcsolatban tudunk beszélgetni tüskék nélkül.

dance with the waves, move with the sea. let the rhythm of the water set your soul free.

Aegir & Hronn

Mindig igyekszek mindenhova pontban megérkezni, és ez most is így történik, hiába nem válaszoltam apám üzenetére semmit sem. Talán kicsit úgy voltam vele, egyértelmű, hogy találkozni szeretnék vele, míg kicsit az az érzés is átjárt, hogy találgasson csak, vajon haragszok-e rá ennyire, vagy mégsem. Persze mikor már a csepp kávézóban viszonzom ölelését, az orrára kötöm, hogy annyira azért nem sértett meg, hogy csak úgy ne jelenjek meg, ha hív.
Egy mosollyal felelek szavaira ezt illetően, majd helyet foglalok, hogy aztán mikor a pincérnő megérkezik, kikérjem magamnak a - remélem - finom lattét, tekintetemmel eztán apám arcát fürkészve.
- Melyik rendre gondolsz? - kérdezem kíváncsian, mégis olyan hangszínnel, mintha nem vetne szét a kíváncsiság, tehát kissé tárgyilagosan, olyan ... Hronnosan. Megszokhatta már, hogy ritkán érezni szavaimban a valódi érzéseimet.
- Megvagyok.. Vannak dolgok, amik bosszantanak, például ez az átok ügy, főleg, hogy nem tudok tenni semmit ellene, de.. Azon kívül minden rendben van. Próbálom nyugtatgatni Dúfát is, aki egyre jobban aggódik az ikrek miatt, hiszen Isane is úgy tűnik az átok áldozata lett... Persze látszatra mindig mosolyog, vagy éppen játssza a kemény főnököt, de a nővérem már csak ilyen, ismered, nem kell bemutatni. - legyintek egy lágy mosollyal, mintha tényleg minden rendben lenne, bár ezzel a részével valóban nincs gond. Dúfa kemény kezű főnök, nem az a kegyelmezős fajta ha a helyzet nem kívánja meg, így egyértelmű, hogy senki nem is sejti, hogy egyébként mennyit aggodalmaskodik, és rágódik magában. Félti a gyerekeit, amit senki nem csodálna.. Hiába szörnyen öregek már ők maguk is, a nővérem akkor is az anyjuk, és örökké félteni fogja őket.
- Igen? Csak nem idevonzotta őt is a hideg? Ezer éve nem beszéltem vele. - érdeklődök őszinte örömmel, hiszen az, hogy nem igazán beszélgetünk, nem amiatt van, mert összevesztünk volna vagy hasonló. Egyszerűen csak telnek a napok, hetek, és sokszor még csak fel sem tűnik, mennyire, csak a naptár dörgöli az orrom alá folyamatosan az irodában.
- Sértő a feltételezés is, hogy akár veszekedés kerekedne ki belőle. Mi olyat sose csinálunk. - felelem egy játékosabb mosollyal, mintha csak azt mondanám, igen, igazad van, lehetséges, hogy összekapnánk valamin... de ennyi nő egy helyen, kevésszer érti meg egymást.
Közben kihozza a pincérnő a kávémat is, amit kedvesen megköszönök, majd bele is kortyolok óvatosan. - Egyébként .. találkoztam Aaronnal, nem tudom, mondta-e. Illetve, nem találkoztunk, hanem felkerestem, mert kíváncsi voltam rá, utána pedig ő keresett fel engem. - hozom fel a témát, arcát, tekintetét figyelve, vajon mit szól az egészhez.

dance with the waves, move with the sea. let the rhythm of the water set your soul free.

Aegir & Hronn

Már jó ideje nem beszéltem apámmal. Nem azért, mert haragszok rá, vagyis hát... Jó, lehet, egy kicsit azért él bennem némi dac, pedig már nem új keletű dolog, hogy két fiú testvért köszönhetek neki megannyi lány után, csak éppen más anyától. Hülyeség lenne még mindig orrolnom rá emiatt? Elvégre felnőttek, az ő dolguk kezelni az ilyen helyzeteket, nem a miénk, nem az enyém... mégsem tudok úgy ránézni apura, hogy ne lenne neheztelés, és némi megvetés kékjeimben iránta. Idővel talán változik majd.
Amiben partner tudok lenni, hogy anyuval ellentétben engem egyáltalán nem zavarnak a fiúk, sőt, igyekszem velük tartani a kapcsolatot, hiszen nem tehetnek semmiről. Nem ők kérték, hogy találja meg az édesanyjukat egy csalfa isten, aki az előtt keresett újdonságot, hogy közölte volna, hátra akar hagyni mindent, ami megszokott; a családunkat. Mérhetetlenül öregnek mondhatnám magam, mégis van bennem egy effajta sértettség is, hogy nem voltunk, nem vagyunk elegek neki, pedig tudom, hogy ez hülyeség, az ember nem ilyen indokkal lép ilyesmit, mégsem tudom teljes egészében irányítani az érzéseimet, maximum elnyomom őket, hogy más ne tudhasson róluk.
Abban, hogy megtarthassam jégkirálynő mivoltom, segít a cég, Dúfa nővérem céltudatossága, és az, hogy talán ő is így van velem, hogy én segítek elterelni a figyelmét sok mindenről, hiszen hasonlítunk, főleg az érzelmek kimutatása terén... ha nem lennének neki ott az ikrek, szerintem azt se tudnánk, hogy képes szeretni, de mi már csak ilyenek vagyunk. Valamiért ilyenek lettünk.
Mégis, ahogy apu üzent, egy pillanatra nem fordult meg a fejemben, hogy nem megyek el a találkozóra, hiszen tiszteletlen aztán sosem voltam - ennyire -, noha persze választ azért nem küldtem neki... a lényeg, hogy pontosan érkezve jelenek meg a kért helyen, tekintetemmel azonnal őt keresve amellé, hogy jelenlétét már az épületen kívülről megéreztem. Az asztalhoz érve, minél helyet foglalt, egyelőre nem szólok semmit, nem köszönök, csupán egy lágy mosolykás pillantást vetek felé, miközben leveszem a kabátom, hogy a székem támlájára tegyem azt, áthajtva azon, nem pedig ráakasztva a hátuljára, táskámat pedig az oldalára biggyesztem.
- Ennyire nem vagyok neveletlen, ahhoz azért jobban meg kéne sértened. - felelem játékos szemtelenséggel csupán, visszafogott mosolyomból láthatja, hogy egyébként annyira azért nem vagyok megsértődve, éppen ezért, ahogy magához ölel, állam azonnal vállára támasztom, ahogy hátánál átkarolom őt erősen. Eztán leülök vele szembe, majd mikor a pincérnő mellénk áll, kérek egy lattét, persze csokidarával, majd tekintetem apám arcán pihen meg.
- Engem meg meglepett, hogy hívtál.. Hogy vagy mostanában? - érdeklődök, egyelőre mint két jó ismerős, mert .. ő tudja, hogy van bennem némi harag, én pedig tudom, hogy az ő életében ennél sokkal újabb és kellemesebb dolgok történnek, mint ezen morcogni azóta is. Kaptunk már össze a téma miatt, bár most cseppet sem szeretnék ilyesmire kilyukadni, nem ezért jöttem el.