Maybe I'm a good guy Standing on the wrong side Maybe I'm a sweetheart Tryna make my own scars Don't know what it looks like Just know what it feels like
Amikor azt mondja, hogy aggódni kezdett értem, amikor kiderült, hogy kapcsolódom... kapcsolódtam Vivához, kicsit összezavarodok. Miért nem keresett fel, ha aggódott? Mindegy. Nem számít. Nem azért vagyok itt, hogy értetlenkedjek, hanem azért, mert szükségem van a segítéségére. Elindulva vezetem fel neki a dolgot, de nem vagyok egyértelmű, és amikor értetlenül visszakérdez, akkor már tudom, hogy nem kerülgethetem a forrókását. Halkan sóhajtok, és ráemelem a cipőről a pillantásomat. Mindkettőt. - Amíg sérült a szemem, nem tudok újra fegyvert ragadni. Rendkívül bizonytalanná tesz. Nem látok vele messzire, sötétben gyakorlatilag megvakulok, és nincs perifériás látásom miatta. Harcképtelen vagyok ismeretlen terepen... már pedig oda tartanék. - mondom komolyan, és hátra túrok a hajamon egy sóhajtással. - Tudsz ebben segíteni..? Bármilyen módot elfogadnék. - bizonygatom határozottan rá nézve ismét. Ha Vivának segített begyógyítani a sebeit, talán nekem is tud. Ha nem, akkor persze nem lesz más választásom, mint így indulni neki a dolgoknak, és kénytelen leszek a képességeimre és kutyámra bízni magamat, de hogy őszinte legyek, nem szeretnék félvakon idegen terepen, ellenséges erők ellen menni. Mást meg nem ismerek, aki ezen segíthetne. Talán apám, bár ha ugyan arra képesek Hronnal, és neki nem menne, akkor valószínűleg a faternek sem.
Kiskép : Rendeltetésem : Hrǫnn vagyok play by : Megan Fox Posztok száma : 25 User neve : Elyon Csoport : istennő Pontgyűjtő : 23 Lakhely : grünerløkka Foglalkozás : Mayvår Corp. elnöke Előtörténet : Hrǫnn | Goddess of the sea
Eliann Mayvår —
Elküldésének ideje — Hétf. Jún. 13, 2022 3:11 pm
Hrǫnn 'n' Axel
I can’t promise to solve all your problems, but I can promise you won’t have to face them alone.
Sajnos tudom, illetve tudni vélem, mi történt Axellel, de ez mit sem tesz azzal kapcsolatban, hogy tekintetem aggódva méricskéli őt. Hiszen.. attól még nem tudhatom mi jár a fejében, mi nyomasztja, igazából semmit nem tudhatok abból, Ő hogy éli meg ezt az egészet, csak látom, hogy rosszul. A kutyussal egyébként semmi gondom nincs, egyszerűen csak nem vagyok az a simogatós, ölelgetős fajta, de a köszönés jár neki, hogy aztán már csak öcsémre figyeljek inkább. Bólintok szavain, és mivel a testjeleket mindig észreveszem, így az sem kerüli el figyelmem, ahogy inkább zsebre teszi a kezét. Árad belőle, mekkora súlya van ezeknek a szavaknak. - Persze! Hallgatlak. - egyezek bele máris, nem is kell többet mondania hozzá, majd ahogy int, elindulok mellette. Nem faggatom, nem sürgetem, jó hallgatóság vagyok, legyen bármennyi időre szüksége a szavakhoz, ezt érezheti rajtam.. Amikor pedig beszélni kezd, gondoskodó kékjeim arcát fürkészik. - Nem kell megköszönnöd Axel.. Ahogy Módi megkért, hogy intézzem el, hogy elhozhassa Avivát a kórházból, egy pillanatig nem gondolkoztam. Hallottam a hangján, hogy komoly dologról van szó, és mikor sikerült elhoznia hozzám őt, és kiderült, hogy még hozzád is köze van... érted is aggódni kezdtem. Egyben jó érzés is volt, hogy emiatt nem kell aggódnod.. - magyarázom csendesen, igazából.. nehezen találok megfelelő szót hozzá, mert nem akarom, hogy azt érezze, egyébként nem segítettem volna Aviván, és azt se szeretném, hogy úgy érződjön, célom volt azzal, hogy miatta meggyógyítottam őt... de úgy hiszem nem fogunk elbeszélni egymás mellett. Aviva állapota szörnyű volt, egyértelműen segíteni szerettem volna rajta, már akkor is, mikor a történet még igen hiányos volt. - Mire gondolsz? Miben tudnék segíteni? - kérdezem érdeklődve rápillantva, mert ennyiből azért még nem tudom összerakni, mire is gondolhat, miben lehet éppen rám szüksége. Bár abban már most biztos vagyok, hogy bármit kér, legjobb tudásom szerint állok rendelkezésére.
Maybe I'm a good guy Standing on the wrong side Maybe I'm a sweetheart Tryna make my own scars Don't know what it looks like Just know what it feels like
A gondolataim száguldanak, tervezek, reménykedek, és miután Skygge vissza hívott a valóságba, már látok is egy autót közeledni. Egészen közel áll meg, oda is fordulok, és amikor Hronn kiszáll, biccentve lépek közelebb hozzá és üdvözlöm. Skygget nem kérem bemutatkozásra, mint Viva esetén, mert látom a nővéremen, hogy tartja tőle a távolságot, én meg senkit nem kényszerítek kutya közelébe, aki nem szereti őket. Persze, amikor üdvözölte őt is, rám néz, én pedig csak lesütöm egy kicsit a pillantásom, amikor rá kérdez, hogy hogy vagyok, mert hogy egyébként kurva szarul nézek ki. - Se nem jól, se nem büszkén. Enyhén szólva. - mondom halkan, aztán kicsit feszülten a zsebembe süllyesztem a kezeim, hogy elrejtsem előle az idegességem jeleit. Nem mérges, csupán feszült vagyok az emlékek, a lehetőségek és a jövő miatt. - De szeretnék ezen változtatni. Ehhez kérném a segítséged... - kezdek bele, aztán a kezemmel intek, hogyha akar, ezt sétálva is megtudjuk beszélni, de ha itt akar álldogálni, nekem úgy is megfelel. Bármelyik opciót is választja, halkan szusszanok végül. - Találkoztam Avivával, mondta, hogy meggyógyítottad őt. Köszönöm. - kezdem ezzel, mert egyébként ez a legfontosabb az egészben. - Sokáig szenvedett volna nélküled. - mondom rá pillantva, aztán visszanézek magam elé, a bakancsom orrára, mintha valami kurva érdekes dolog lenne rajta. - Szeretnék az érdekében... intézni néhány dolgot. De van egy dolog, amely nagyon akadályoz ebben. - vezetem fel a dolgot, és ismét rá pillantok. Nem tudom, hogy érti-e, hogy miről beszélek, vagy tudja-e, hogy mire gondolok. Ha nem, úgy is kifogom bökni végre.
Kiskép : Rendeltetésem : Hrǫnn vagyok play by : Megan Fox Posztok száma : 25 User neve : Elyon Csoport : istennő Pontgyűjtő : 23 Lakhely : grünerløkka Foglalkozás : Mayvår Corp. elnöke Előtörténet : Hrǫnn | Goddess of the sea
Eliann Mayvår —
Elküldésének ideje — Szomb. Május 28, 2022 3:53 pm
Hrǫnn 'n' Axel
I can’t promise to solve all your problems, but I can promise you won’t have to face them alone.
A mindennapi teendők közé mindig igyekszek beilleszteni, ha a barátaimnak, vagy éppen a családomnak szüksége lenne rám, főleg, ha esetleg nem Eliannként kellek, hanem istenként. Fontos a halandók közt betöltött szerepem, mégis, számomra ez mindig fontosabb marad. Úgy érzem, Aaronnal már haladtam pár lépést előre, de legalábbis megvannak az alapok, amire már könnyedén lehet építkezni, örülök, hogy rávette magát arra, hogy eljöjjön hozzám. Nem tudom, milyen a kapcsolata apával... de hogy őszinte legyek, nem is az én dolgom, lehet bennem ennyi önzőség, hogy a szüleimtől függetlenül szeretnék elhelyezkedni az öcséim életében. Ahogy most Axel életébe is szükségessé váltam valamiért, hiszen találkozót kért, amit bolond lettem volna elutasítani, akármiről is legyen szó - hiszen erre nem tért ki. Mindig pontos vagyok, ahogy most is a megbeszélt időpontra érkezek meg; Nik megállítja az autót, megkérem, hogy várjon itt, amég nem jövök, majd nyitom is az ajtót, hogy Axelt keressem tekintetemmel érzése nyomán. Elmosolyodom a kutyus láttán, de kékjeim inkább öcsémet kutatják, legutóbb jobban nézett ki, és ez nem tölt el jó érzéssel.. inkább aggódással. Amit valószínűleg látni is rajtam, ráncolom homlokom, aggódva pillantva végig rajta, végül megállapodok a kék szempáron, egy lágy mosollyal. - Szia Axel, én köszönöm, hogy hívtál. - köszönök neki, majd a kutyusra ejtem tekintetem. - Hát szia Skygge, gyönyörű kutyus vagy, mondták már? - dőlök is felé picit derékból egy vidámabb mosollyal, de mivel annyira nem vagyok kutyás jellem, a közeledés elmarad részemről, láthatóan inkább maradok a távolságtartásnál. Tekintetem eztán újra öcsémen állapodik meg. - Minden rendben van? Nem... nem nézel ki valami jól. Hogy vagy? - kérdezem törődéssel hangomban, aggódással szemeimben, miközben.. tudni vélem, mi is történt vele. Módi mesélt ezt-azt, mikor megkért, hogy gyógyítsam meg az unokatestvérét, aki történetesen közös ismerős Axellel, és a hírekben természeti csapásként emlegetett pusztítást is tudom kikhez kötni, ami bár bosszantott, mikor tudomást szereztem róla, mostanra megemésztettem. Azt sajnáltam, hogy Avivának nem tudtam választ adni, mikor az öcsém felől kérdezett..
Maybe I'm a good guy Standing on the wrong side Maybe I'm a sweetheart Tryna make my own scars Don't know what it looks like Just know what it feels like
Úgy bámultam a tengert, mintha nem tudnám, mit kell tennem. Csupán azt nem tudtam, hogy amit szeretnék, az kivitelezhető-e. Ha Avivát meggyógyította, talán nekem is van rá esélyem... talán én is újra egész lehetek. Nem a lelki gondokra gondolok épp, mert azokon a tenger mélyén lévő lubickolás sem segített soha, hanem arra, amit elvileg már meggyógyított a víz, de nem jól. Persze, a korábbi orvosi vizsgálatokhoz jól jött, hogy rohadtul nem látok elmosódott alakokon kívül semmit a balommal, azért ha harcba készülök - már pedig oda készülök - látnom kell. Élesen. Úgy hogy az órámra néztem a kezemen, és feszülten vártam, hogy a megbeszélt találkozón megjelenjen a nővérem. A telefonban csak annyit kérdeztem, hogy tud-e velem találkozni, de arról inkább nem szóltam még, hogy miért. Skygge hideg, nedves orrát érzem a leengedett kezemhez érni. Lepillantok rá, érzi a feszültségem, és igyekszik megakadályozni azt, ami akkor szokott eluralkodni rajtam, ha túlságosan hagyom, hogy az érzelmeim és a gondolataim örvényébe kerüljek. - Jó fiú. - simogatom meg a fejét és jutalomfalattal díjazom, hogy figyel rám, és kizökkent a spirálosan lefelé tartó gondolatokból. Mire elropogtatja a falatot, már látok a távolban egy autót közeledni, és érzem, hogy ezzel a nővérem is közelebb ér. - Skygge, mellém. Szépen viselkedj. - pillantok le a kutyára, aki a parancsokra szorosan a lábam mellé ül, és figyelni kezd rám felfelé. Kap a parancsteljesítéséért. Türelmesen várok, és ha leparkol a kocsi, csak nyugodtan figyelem Hronnt, akár kiszáll, akár csak lehúzza az ablakot. - Szia. Köszönöm, hogy eljöttél. - köszönök neki egy kis biccentéssel. - Őt még nem ismered, Skygge a neve. Nem hiszem, hogy félnél tőle, de egyébként sem bánt. - pillantok le a fekete, nagytestű kutyára, majd vissza az istennőre.
2023. május 1-jén az óriások vezére összehívta tanácsát, amelyre a nornát is meghívta, aki segített neki az istenekkel szemben. Kezdetben úgy tűnt, ez alkalommal sem történik majd semmi különös, ám amikor Hildr távozásra készült, fültanújává vált két óriás sutyorgásának, s a hallottaktól égtelen harag támadt a norna szívében. A szavak arról szóltak: Thrym azt tervezi miképpen szabadulhat meg Hildr-től, mivel a norna követeléseit nem kívánja a nagyhatalmú óriás teljesíteni, akkor sem, ha az átokkal legyőzik és feledésbe taszítják az isteneket. Hildr elnyomta abban a pillanatban dühét, s ahelyett, hogy szembesítette volna Thrym-et rossz döntésével, a norna úgy határozott, megbosszulja, amiért megpróbálták kijátszani. De nem kapkodott el semmit sem, és mindent gondosan előkészített.
Kezdőlap
