Kiskép : Rendeltetésem : Surtr és Rán fia vagyok play by : jack falahee Posztok száma : 42 User neve : benibigyó Csoport : isten Pontgyűjtő : 4 Lakhely : gamle oslo Foglalkozás : journalist Előtörténet : they say blood is thicker than water
but I guess the blood is starting to wear thin Keresem : we're all looking for something, something to be
Sigurd Hemmingsen —
Elküldésének ideje — Vas. Okt. 23, 2022 8:18 am
Mavis Norgaard felhasználónak tetszik ez a poszt.
Gratulálunk, elfogadva!
fáradj beljebb, lépj be közénk
Az előtörténetedben nem találtunk kifogásolnivalót, így hát az istenek nevében felhatalmazunk rá, hogy birtokba vedd Oslo utcáit!
Mielőtt még azonban fejest ugranál a játéktérbe, lenne néhány fontos kérésünk. Az első és legfontosabb, hogy tégy egy kört a foglalóinknál! Mindenképpen szükséged lesz az avatarod és a neved lefoglalására, nehogy mást is megkísértsenek a vonásaid, vagy éppen a neved csengése. Feltételezzük azt is, hogy mindenkinek van munkahelye - legyen az legális, vagy kevésbé legális -, ami ráadásul remek kiinduló alapja lehet jövőbeli plotoknak, ne felejtsd hát el megmutatni, mivel foglalkozol! Oldalunk tematikája szorosan összefügg a skandináv mitológiával és annak valamennyi szereplőjével, de mindenkinek furcsa lenne, ha Mindenek Atyja egyszerre két ember képében is az emberek között járna, igaz? Nagyon fontos tehát, hogy lefoglald a rendeltetésedet is, amennyiben a skandináv mitológia egy jelentős szereplőjét alkottad meg, annak leszármazottja vagy, vagy éppen egy óriással gazdagítottad a karakterek táborát.
A foglalók maradéktalan kitöltése után mindenképp szakíts időt annak ellenőrzésére, hogy kitöltötted-e a profilodban a fő karakteredre vonatkozó részt. Ne aggódj, ezt csak a Staff látja majd, és ha nem szeretnéd, nem is adják tovább senkinek a titkodat, nekik azonban fontos információként szolgál mindez.
Ha pedig minden fenti kötelező lépéseken túl vagy, nincs más hátra, mint előre! Ne aggódj, ha nincs még partnered az első játékodhoz, csak be kell lesned a ebbe a topikba és feladni egy csábító hirdetést, vagy épp lecsapni egy hozzád hasonlóan pajti után ácsorgóra. Az sem baj, ha van a fejedben egy konkrét plot, az ilyen irányú kecsegtető hirdetéseknek is kialakítottuk a megfelelő platformot. Esetleg egy konkrét személy hiányzik az életedből? A keresett karaktereink között neki is lesz helye.
Ne feledd: ha úgy érzed, valami igazán nagy és meghatározó dolog történik veled, ami másokra is hatással lehet, ne habozz egyeztetni a Staffal, érdeklődve hallgatunk!
Plotban és reagokban gazdag időtöltést és jó játékokat kívánunk!
Kiskép : Rendeltetésem : Fulla és Samendill lánya vagyok play by : Anna von Klinski Posztok száma : 27 User neve : Lucky Csoport : Istenek Pontgyűjtő : 23 Lakhely : Oslo Foglalkozás : Rezidens orvos Előtörténet : CODA
Mavis Norgaard —
Elküldésének ideje — Pént. Okt. 21, 2022 3:13 am
Cameron Reidarsen felhasználónak tetszik ez a poszt.
Mavis Norgaard
Istenek
Fulla lánya vagyok
A családom szerint Formálható vagyok •Én vagyok Fulla és Samendill utoljára megszületett lánya hármunk közül és így talán igazuk is volt és tényleg jó ötlet volt addig ütni a vasat, amíg meleg. Legalábbis, nálam bevállt, mert én tényleg hittem mindenben, amit tanítottak, amivel kapcsolatban figyelemre intettek és ennek köszönhetően, évszázadokon keresztül rettegésben éltem le az életem. Mitől kellett tartani? Az istenektől. A gonosz "felsőbb" hatalomtól, akik ellen csak akkor győzedelmeskedhetünk, ha összefogunk.
Az ellenségeim szerint Rideg vagyok • Nincsenek igazán ellenségeim, de akik nem kedvelnek az azért lehet mert nem töröm magam, hogy kedves legyek olyanokkal, akik velem sem azok. Azt kapja mindenki vissza, amit nekem ad. Nálam pedig nincsen második esély.
Szerintem Óvatos vagyok • "Legkisebb" gyerekként, úgy nőttem fel, hogy láttam, milyen hibákat követtek el a nővéreim és igyekeztem az ő útjaikat elkerülni, hogy ne okozzak fájdalmat a szüleinknek. Ezt a módszert a magánéletemben is alkalmazok és az emberek között is. Nem akarok sérülni, nem szeretem és nem is igénylem a fájdalmat.
play by
Anna von Klinski
életkor
256
foglalkozás
Rezidens orvos
a karakter
Saját
fő karakterem
Anita Rønningem
Mindenkiben rejlik egy történet
meséld el a tiéd
Egyszer volt, hol nem volt...Élt egyszer egy csodás fehér hattyú Léda, akinek egy tojásából két szépséges leánya született, Klütaimnésztra és Heléna. Míg Klütaimnésztra Agamennon felesége lett, Heléna Menelaoszé, olyan házasságban, ahol nincs szerelem, nincs boldogság, nyilván megcsalta, s ennek hála lemászároltak egy egész államot, ahol odaveszett a görög hon egyik legnagyobb hőse is, Achiles.
Mindig nagyon szívesen olvastam ezt a történetet, habár az én mesém egészen máshogy végződik. Az ikrem, Dahlia után születtem meg nagyjából két órával, kettőszázötvenhat évvel ezelőtt. Szerencsére mind a ketten szép kisdedek lettünk, csakhogy a személyiségünk teljesen más lett. Ő céltudatosabb, igényli az önállóságot, hogy minden döntést magának hozzon meg, én viszont mindig azért éltem, hogy szeressenek a szüleink és én legyek a kedvenc. Mindent megtettem ennek érdekében. Áhítattal hallgattam a történeteiket, féltem amitől féltek és imádtam, amit ők jónak tartottak. Abban az elzárt közösségben, ahol mi jégóriások éltünk, nem is volt nehéz egymás gyűlöletéből táplálkozni, ami az istenek felé irányult. Évszázadokon keresztül ez ment, elszigetelve, szinte nomádként a fejlődő világhoz képest, de így volt nekünk jó. Mindenkinek meg volt a kis szerepe, Samendill a "vallási" vezető, anyám aki mindenkinek tanácsot adott és én lettem a falu gyógyítója. Nagyon szerettem másokon segíteni és kicsit sem bántam, hogy másokhoz képest kicsit elmaradottak vagyunk, mert láttam az egyszerűségben a szépséget. Sosem vágytam igazán arra, hogy megismerjem a világot, hiszen az tele van önzéssel és gyalázattal, minden szörnyűséggel, amit a szüleink mondanak.
Az idősebbik nővérem, Isane volt az, aki először "megvilágosodott". Ő nem csak gyógyítani akart, de hozzá még tapasztalni, tanulni, megérteni és "látni" is. Itt kezdődött el minden. Akár egy lavina. Külvilágiakkal kezdett randizgatni, s míg én azt sem tudtam, mit jelent az a szó, ő már csinálta, a szüleim nagy bánatára. Egyre kevesebbet és kevesebbet járt haza, egyre kevesebb dologban értett egyet a szüleinkkel, akik ennek a hatására még a korábbinál is keményebben akartak minket fogni Dahliával. Nem értettem, hogyan tudott a rendíthetetlen Isane ennyire megváltozni, de biztos voltam benne, hogy hamar meggondolja magát és visszatér közénk, férjül fogadva az óriás Blømdahlt, aki folyamatosan a sarkában lihegett. Nos...nem így történt, közel sem. Pár év múlva egy istennel tért hozzánk vissza, kész tényként közölve, hogy Rune Akselsen és ő meg fognak házasodni. Fogalmam sem volt, ehhez hogyan kellene viszonyulnom. Nagyon szeretem és istenítem mind a két testvérem és Rune is olyan szerelmesnek tűnt, amilyen mély érzelmeket én még életemben nem láttam, nem is tapasztaltam, és Isane szintén nagyon szerelmesnek tűnt. Örültem nekik és nagyon hajlottam afelé, hogy áldásom adjam rájuk, míg anyáék csak legyintettek, mert biztosak voltak benne, hogy ez egy átmeneti szeszély Ane részéről. Egy isten nem lehet óriás nőnek az igazi, elrendelt párja. Képtelenség. Ekkor tudtuk meg azt is, hogy anya tett arról születésünkkor, hogy ne essünk teherbe, ha nem a nekünk elrendelt férfival hálunk együtt, aki szerinte - és apa szerint is- csak óriás lehet, senki más. Nehogy a világra hozzunk megtöbb isten fattyat, mint amilyenek mi lettünk a nővéreimmel... Lehet, ezért erőltetik ennyire ezt... Hátha egy idő után gyengül bennünk az istennői vér és a mi gyermekeink már óriások lesznek. Őket
Még fel sem ocsúdtunk, hozzá sem szoktunk a gondolathoz, de Isane-ék máris kitűzték az esküvő időpontját, itt realizálódott a dolog és innentől a szüleink mindent megtettek, hogy a nővérem ne ejtsen csorbát, se a család és főleg ne a kis közösségünk becsületén. Kérték, utasították, zsarolták, lelkiterrort vetettek be, de semmi sem használt a szerelem ellen, ami Isane nővérem szívében lobog. Látszólag elfogadták, mind elfogadtuk a frigyet, közben pedig minden nap azt tervezték, hogyan fogják ezt az "őrültséget" egyszer s mindenkorra megszűntetni. Bevallom, én... kedveltem a sógorom. Kedvesnek, viccesnek tartottam, olyasvalakinek akiről nem gondoltam volna, hogy a nővéremhez való, de mégis boldogabbnak láttam mellette a szeretett testvérem, mint valaha. Szerettem volna, ha anyáék is beletörődnek és engedik lélegezni, mert ha nem neki való az isten, Isane úgyis visszatér, nem? Dehát csak addig próbálkoznak csűrni, csavarni a dolgokat míg pattanásig nem feszül a húr. Teljesen kétségbeestek, a kétsegbeesés és a félelem pedig rossz tanácsadók, öt évvel ezelőtt be is bizonyosodott, meddig hajlandóak elmenni. Dahlia eleve sokkal szabadelvűbb volt, mint én és hát nem is lepődök meg azon, hogy engem ezek után úgy sodortak magukkal az események, mintha elszáradt falevél lennék, ami tehetetlenül hullik a végzete felé, olyan külső behatásokra, amik nem közvetlenül miatta történnek mégis hatással vannak rá. Mondom is, miért. Mint említettem, Isane rendelkezett egy "kérővel", a jégóriással aki a csoportunk egyik alapító tagja. Sosem érdekelte a férfi igazán, úgy érezte, hogy igen hízelgő a figyelme, de borzasztó, befásult, unalmas alak. Amikor híre kelt Ane házasságának az istennel, Blømdahl iszonyú haragos volt. Csak magának akarta a "falu legszebb lányát", aki a nővérkém volt míg ott élt. Ő sok helybéli szívét megdobogtatta egyébként, de Ane... őt senki sem érdekelte. Egyik nap mégis eljött hozzánk Blømdahl vacsorára, hogy megkérje Isane kezét és égtelen haragra gerjedt, hogy ilyet meg mertek neki engedni a szüleink. A türelmét kérték, magyarázkodtak, hogy Isane úgyis megunja, úgyis visszatér... Ane viszont boldog házasságban élt addigra és esze ágában nem volt visszatérni, pláne nem Rune nélkül. Időközben Dahlia is egyre jobban elvágyott, ellenkezett és ki máson akarták volna a még meglévő hatalmukat gyakorolni? Melyik szöget akarták beverni? Amelyik eleve tövig a falban volt, vagyis rajtam. Egyik vacsora alkalmával "fontos" vendéget vártuk, aki nem kisebb személy volt, mint a hírhedt Blømdahl, aki addigra megunta a várakozást a nővérem kezéért és meghívatta magát vacsorára. Anya egésznap a fellegekben járt, sürgött-forgott mert úgy érezte, hogy most aztán megfordul a szerencsénk és vagy Dahliát vagy engem meg fog kérni.
Emlékszem arra az estére, hogy szinte reszketni kezdtem az izgatottságtól, mert a mandula vágású szemek mindig visszataláltak hozzám. Méricskéltek, megfigyeltek és zavarba hoztak. Nem volt jóindulatú ez az izgatottság, mert nem abban reménykedtem, hogy innentől kezdve majd engem akar az oldalára, mint a harmadik felesége, épp ellenkezőleg, tartottam tőle. Nem éreztem iránta semmit, teljes közöny uralkodott a lelkemben egészen odáig, mert amint bejelentette, hogy végülis én leszek a "legmegfelelőbb opció", valamit elvágtak bennem. Tudtam, hogy anya és apa ujjongva fognak beleegyezni és így is történt, hiszen végre rendes, óriás férfihez házasíthatták be az egyik lányukat. De, nem megérte? Büszkék voltak rám, imádtak, elégedettek voltak velem és az egekig magasztaltak, akár egy hercegnőt. Nem ezt akartam mindig is, hogy én legyek a kedvenc? Én lettem a falu elsőszámú hölgye, akit mindenki tisztelt, mindenki arról beszélt, hogy milyen szép gyermekeink lesznek, milyen erős, tökéletes óriások, és ezzel megbocsátják az anyámnak, hogy isteni vérből származik, apámnak meg amiért elvette őt. Na de itt a bibi. Anyám varázslatának hála, attól kellene teherbe esnem, akit a sors nekem szánt, de...egészen idáig nem sikerült teherbe esnem. Pedig akartam még az elején, hogy büszkék legyenek a szüleim, aztán már kötelező programnak éreztem és próbálkoztam ugyan, de csak azért, hogy mindenki befogja és ne kelljen, hogy ekörül forogjon az életem. Igazibtortúra volt, mert akármit tettem, nem sikerült teherbe esni és a napok, évek elteltével kezdett felnyílni a szemem. Szerelem nélküli, céltalan házasságba mentem bele, olyan személlyel, aki nem a nekem szánt társ. Onnantól kezdve, kezdtem elhidegülni és kerültem vele az együttléteket, amennyire csak lehetett. Végtére is a férjemnek csak azért kellettem, hogy egy csinos kis nő lógjon a karján, ha szükség van rá, egyébként is keveset volt otthon, ezért végre egészen sok időt tudtam a nővéreimmel tölteni. Néha még Isane is meglátogatott a férjével együtt. Olyankor hozott nekem mindenfele könyvet, amire a "csodás", "találékony" halandók maguktól rájöttek az emberi és állati testtel kapcsolatban. Sok mindent megtanultam belőlük unalmasabb óráimban és kezdtem látni, hogy talán nem is lehet olyan rossz a világunk a falun túl. Harminc éve történt meg a nagy attörés az életemben, amit Dahlia költözése váltott ki. Isane már régóta boldog házasságban élt, Dahlia a költözés után szinte kivirágzott... Talán mégsem olyan jó, ahogy mennek itt a dolgok? Lehet, nem is olyan rossz az összes többi faj? Nem volt könnyű, de elkezdtem kibontogatni a saját szárnyaim és eldöntöttem, a fenébe is, látni akarom az emberek világát és megtapasztalni mind azt, amit Isane annyira szeret. Nagyon nehéz döntés volt, magamra haragítani a szüleim, elhagyni a férjem, elviselni, hogy én leszek az újabb elrontott lány a FullaxSamendill háztartásban. Mindez nem számított, csak ki akartam törni. Viszont, nálunk mindennek megvan az ára és azzal, hogy elhagytam a férjem, addig nem térhetek vissza a jégóriások földjére, amíg a következő Ragnarök el nem jő, csak akkor térhetek vissza, valaha, ha túlélem.
Jelenleg rezidensként dolgozok az Osloi korházban, minden vágyam, hogy traumatológis legyen belőlem. Most hogy hozzászoktam a fejlődő világhoz, örömmel és bátran állok a kihívások elébe. Mert nem kell, hogy Trója porrá égjen ahhoz, hogy az áruló lány megtalálja az útját.
2023. május 1-jén az óriások vezére összehívta tanácsát, amelyre a nornát is meghívta, aki segített neki az istenekkel szemben. Kezdetben úgy tűnt, ez alkalommal sem történik majd semmi különös, ám amikor Hildr távozásra készült, fültanújává vált két óriás sutyorgásának, s a hallottaktól égtelen harag támadt a norna szívében. A szavak arról szóltak: Thrym azt tervezi miképpen szabadulhat meg Hildr-től, mivel a norna követeléseit nem kívánja a nagyhatalmú óriás teljesíteni, akkor sem, ha az átokkal legyőzik és feledésbe taszítják az isteneket. Hildr elnyomta abban a pillanatban dühét, s ahelyett, hogy szembesítette volna Thrym-et rossz döntésével, a norna úgy határozott, megbosszulja, amiért megpróbálták kijátszani. De nem kapkodott el semmit sem, és mindent gondosan előkészített.