M E T A N O I A
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


Birk Petersen


Anonymous


Vendég —
Gratulálunk, elfogadva!
fáradj beljebb, lépj be közénk


Az előtörténetedben nem találtunk kifogásolnivalót, így hát az istenek nevében felhatalmazunk rá, hogy birtokba vedd Oslo utcáit!

Mielőtt még azonban fejest ugranál a játéktérbe, lenne néhány fontos kérésünk. Az első és legfontosabb, hogy tégy egy kört a foglalóinknál! Mindenképpen szükséged lesz az avatarod és a neved lefoglalására, nehogy mást is megkísértsenek a vonásaid, vagy éppen a neved csengése. Feltételezzük azt is, hogy mindenkinek van munkahelye - legyen az legális, vagy kevésbé legális -, ami ráadásul remek kiinduló alapja lehet jövőbeli plotoknak, ne felejtsd hát el megmutatni, mivel foglalkozol! Oldalunk tematikája szorosan összefügg a skandináv mitológiával és annak valamennyi szereplőjével, de mindenkinek furcsa lenne, ha Mindenek Atyja egyszerre két ember képében is az emberek között járna, igaz? Nagyon fontos tehát, hogy lefoglald a rendeltetésedet is, amennyiben a skandináv mitológia egy jelentős szereplőjét alkottad meg, annak leszármazottja vagy, vagy éppen egy óriással gazdagítottad a karakterek táborát.

A foglalók maradéktalan kitöltése után mindenképp szakíts időt annak ellenőrzésére, hogy kitöltötted-e a profilodban a fő karakteredre vonatkozó részt. Ne aggódj, ezt csak a Staff látja majd, és ha nem szeretnéd, nem is adják tovább senkinek a titkodat, nekik azonban fontos információként szolgál mindez.

Ha pedig minden fenti kötelező lépéseken túl vagy, nincs más hátra, mint előre! Ne aggódj, ha nincs még partnered az első játékodhoz, csak be kell lesned a ebbe a topikba és feladni egy csábító hirdetést, vagy épp lecsapni egy hozzád hasonlóan pajti után ácsorgóra. Az sem baj, ha van a fejedben egy konkrét plot, az ilyen irányú kecsegtető hirdetéseknek is kialakítottuk a megfelelő platformot. Esetleg egy konkrét személy hiányzik az életedből? A keresett karaktereink között neki is lesz helye.

Ne feledd: ha úgy érzed, valami igazán nagy és meghatározó dolog történik veled, ami másokra is hatással lehet, ne habozz egyeztetni a Staffal, érdeklődve hallgatunk!

Plotban és reagokban gazdag időtöltést és jó játékokat kívánunk!

Vissza az elejére Go down
Anonymous


Vendég —
Birk Sverre Peterson ;;
Cameron Monaghan elvileg diák halandó Keresett


A Káosz VAGYOK
22

Csalódás ;
a családom szerint

Egy senki ;
az ellenségeim szerint

Talán kudarc ;
szerintem



 
A múltad meghatároz, de nem lehet teher
minden a mély felszín alól
Emlékszel a srácra, akinek a hátára „SEGG” felirat égett azon az egy szem napos délután? Aki csak azért is kifeküdt, mert már mindegy volt, mit érez? Aki aztán mégis, büszkén hordta azt az egy szem szót? Nos, az a valaki vagyok én.
Én emlékszem arra a kissrácra, aki mindig jó jegyeket cipelt haza, aki mindig a könyvei felett görnyedt és ha egy jeggyel lejjebb csúszott, nemhogy haza nem akart menni, hanem leugrani a hídról. Aki félt és rettegett attól, hogy valamit elront, hogy senki lesz belőle, hogy semmit sem fog tudni. Akinek örökké görcsben voltak az ujjai, annyira becsületesen jegyzetelte tele a lapokat és írta meg a házit, hogy aztán mindenki róla akarjon másolni. Emlékszem, azt hittem az, hogy már-már összeverekednek azon, ki üljön mellém, akkor úgy tűnt, mennyire menő vagyok. Híres! Népszerű! Aztán mindez csak azért ment, hogy rólam lessék el a számokat, a válaszokat. Amikor nem voltam rá hajlandó, megvertek, amikor nem akartam odaadni a házim, akkor is. Vékony voltam, erőtlen, még ha koromhoz képest picit magasabb is. Semmi mással nem tudtam védeni magam, csak azzal: „szólok apámnak”. De sosem ért véget, egészen addig, míg végül vissza nem ütöttem. Sosem voltam népszerű addig, az után, ha kevesek is, de láttak. Nekem azonban a könyvek fontosabban voltak, bárminél.
A bizonyítványaim a falra kerültek, vitrinbe, a rokonság szeme elé. Én voltam a példa: „bezzeg Birk!”, az etalon. Egyenes háttal ültem, mosolyogtam és készültem egy olyan életre, amit kitaláltak nekem. És minden tökéletes volt. Én annak hittem és akartam. Sosem volt azonban saját akaratom. Az elit iskoláim, a különórák, a magántanárok, mind-mind a szüleim munkája, akarata. Én mit akartam? Hokizni. De sosem engedtek a jégre. Ellenben mehettem nyelvórákra, zenélni. Legalább a nyelvek hasznosak, abból maradt valami. Na de a zene? Sosem volt hozzá érzékem, de mivel apám csekkfüzete lebegett mindenki szeme előtt, dicsértek.
Kamaszodtam, nemhogy azon járt volna eszem még barátnőn sem. Csókot velem nem váltott senki, a fogszabályzó tökéletesen elzavarta őket, amit végül kamaszkorom 16. éveben levettek. A vörös hajam és szeplőim sem voltak nyerők, ezek a lányokon állnak jól. Én csak néztem, hogy mások élnek, boldogok, szerelmesek. Nekem az jutott, hogy néha gondoltam azokra a dolgokra, majd tanultam.
Érettségim idején ittam először alkoholt. Nem a drága borok egyike volt, amiknek illatát csukott szemmel fel tudtam ismerni, sem olyan whisky, amelynek kora az öregekével vetekszik. Sima, egyszerű kommersz vodka, az olcsóbbik fajtából. Csak arra emlékszem, hogy üvöltve hánytam egy fekete miniruhában, az én drága holmijaim pedig felaggatták valami tramplira. Aznap éjjel azonban valami megváltozott bennem. Ha fájt is, de tetszett az érzés.
Aztán továbbtanulás, függetlenedés és azt hiszem, a feje tetejére állt minden.
Az utolsó jó jegyem gimnáziumban kaptam. Az utolsó tanulással töltött napom, estém is. Megfordult a világ. Ma már nem érdekel egyik sem, csak az újabb és újabb alkalom a bizsergésre. Azt hiszem, túlságosa rákaptam. A nyüzüge, csálé fogó valakiből lettem én. Közel egynyolcvan magas, valahány kilós fiatal felnőtt, problémákkal. A hajam még mindig vörös, de erre már senki sem köpköd. Senki sem a szeplőim számolja, akárhol kalandozik rajtam. Én sem számolom. Már nem rejtem el az akaratom, a szavaim, a véleményem, de azt hiszem, nem tudom kezelni. Nem tudom hogyan kellene, mert sosem voltam csak én, egyedül. És valahol ez az egész kezd összedőlni. De érdekel is? Aligha. Józan perceim fogynak, ahogy a pénz is, amit lassan vesznek el tőlem végleg. Elbuktam. Ellöktem magamtól szinte mindenkit, aki addig a részem volt, mellettem volt. Nem érdekelnek, csak az, amit legurítok, akikkel megteszem, az éjszaka arcai. A gondolataim zsizsegnek, a szám mocskos, a céljaim eltűntek. Én is el fogok tűnni. Egy csomó ruhámon kiégetett foltok, mert nem figyelek. Az ágyam is, az életem is. A lelkem helyén egy tátongó űr, hasadék, ami mindent elnyel. Engem is. De ezek mellett? Szórakoztatok, harsány vagyok, vicces, kalandor. Nehezen bízok meg, nehezen akarok igazi barátokat. Felszínes vagyok és önző, vak és világtalan. Nem akarom, hogy megmentsenek, mégis, ujjaim még kapaszkodót keresnek.
Mi vagyok én?
A Káosz. Egy kupac halomnyi kacat: rendezetlen, megvan benne minden, de néha mélyre kell ásni, hogy meglegyen. Nagy része tönkrement, mégis sajnálod kidobni, rendbe tenni azonban nem akarod, mert akkor nem találsz semmit. Talán beteg vagyok, talán segítened kell, talán hagyni a francba. Talán…
Senki.

 
Mindenkiben rejtőzik egy történet
meséld el a tiéd
Az egykori, huszadik századforduló után alapult apró patikát ma már réges-régen egy modern épület váltotta fel a város szívében. A család nagy becsben tartott patikus génjei tovább öröklődtek és jó kezekbe kerülve, ma már egy testvérpáros igazgatja. Persze, nehéz fennmaradni a világmárkák és nagyobb nevek között, azonban valahogy, minden időszakban képesek voltak a felszínen maradni. A modern vonalat követve kaptak helyet a kozmetika iparában, illetve az egészséges életmód kiegészítővel karöltve folyamatosan újulnak és újulnak. Tervezik a bővülést, az eddigi, főként haza terep után pedig még szélesebb körben terjeszkedni. A büszke tulajdonosok, családjaikkal együtt megbecsült tagjai a társadalomnak, szerénységük példaértékű, életpályájuk követendő.
Három fiú és két lány. Ez az apró kupac a jövőjük záloga, azok, akik kezébe majd, ha eljön az idő, büszkeséggel adják a kulcsot. Ez a szerep pedig az elsőszülöttre, Birk-re hárult.
Birk azonban… nos, finoman szólva is felrúgta a reményeiket.
Egy szép napon, az a bizonyos buborék kidurrant.

Birk első szavai, Birk járni tanul, Birk francia népdalokat énekel. Birk tökéletes.
Bizonyára elátkozták, az irigység mérgezte meg, ami öccseiből áradt felé, valaki így akar ártani nekik. Az nem lehet, hogy az arany ifjú hibát vétsen. Az nem. Az soha. Amikor kilenc évesen leesett a fáról és eltört a karját, nem sírt. Mint egy apró, erős férfi, úgy bírta azt, hogy apró karjára gipszet tegyenek, hogy a viszketés sem vette el agyát, annyira nem, hogy képes volt megtanulni használni a másik kezét, csakhogy ne maradhasson le. Az egyetlen, aki iskolába akart menni és szerette azt, bálványozta tanárait és örömmel ült le minden délután. Akinek mégis, olykor sötét, haragos foltok lepték el bőrét, mert az irigység nagy úr, az, hogy ő kitűnt mással, sokaknak bántó volt és muszáj volt erőszakkal fellépni ellenük. Neki nem volt sosem opció a vesztesek oldala.
Az anyja volt a mindene. Neki megsúgta, hogy bántják, hogy ne tegyenek ellene semmit, erős marad. Hogy apjára akar hasonlítani, hogy mennyire szereti őt. Ez a szeretet, ez a vágy azonban az elsők között haloványult benne, majd ki is hunyt. Végül, a patikus és minden más hasonló helyett mégis olyasmit választott, amivel megbékéltek. Várta őt az orvosi egyetem, a hírnév és a siker. És egy nő, akivel szerintük tökéletesen kiegészítik majd egymást. Egy elrendezett életben. Egy semmis világban.
Alig ismerték egymást. A kémia talán az ő szerencséjükre játszott, talán az elrendezett álom végül beteljesedett volna.
És Birk zuhanni kezdett.

Belőle sosem lesz orvos. Sosem lesz semmi sem. A jegyzetei fölött aludt, majd bement a vizsgára, hogy megbuktassák. Az első, amikor hazavitte elégtelen jegyét, arcon csapás volt számukra. Káröröm a fivéreinek. Birk nem tökéletes?
Birk nem tökéletes.

A huszadik
Mámorból mámorba csúszik, napok óta. Mindenki őt ünnepli, távolt a családtól, a középpontban, a lüktetés közepén. Bensője együtt mozdul a ritmussal, ahogy ajkai pedig a finom bőrön keresik a legédesebb pontokat. Majd újra és újra. Elájul, majd felül és már kezdődik is előröl. Az ujjai a hideg üveg nyakát markolják, a lepedőt, a bőrt, majd ismét a hűs, mámort hozó nedűt. Pár perccel később, meztelen görnyedve adja ki gyomrának tartalmát a WC-csésze mellé, mert már annak irányát sem ismeri. Leszakadt zuhanyfüggöny, a bőrére csapódó, először forró, majd hideg cseppek. A világ forog vele, egy hasonlóképp mámorban úszó szempár, arc csusszan elé, ujjakat érez vörös, ázott tincsei között. Közelséget, ő pedig mégis zuhan és zuhan. Senki sem tudja elkapni, senki sem tudja megtartani. Éles fájdalom és sötét.
Mindenhol vakító fehérség, fájdalom és csípős szag. Az ágy felett ismerős arcok, a húga lángvörös tincsei, anyja könnyes szemei. Apja már el sem jött, a legutóbbi vacsorán sem vett részt, nem hajlandó még a házban lenni sem, ha hazatér. Az anyja, a gyönyörű asszony sápadt és reszketeg. Fél hozzáérni fiához, fél közeledni. Tudja, mit kell tennie.
Ígéretek és türelem. Minden más lesz. Minden jobb lesz. Megpróbálja, megpróbálta, de ismét csak elbukott.
Birk sosem lesz már tökéletes.

Egy kéz nyúl felé. Olyan sokat van a földön, hogy fel sem tűnik már neki a hideg kő, a föld, megbarátkoztak. Nem ismeri az arcot, de megragadja a kezet, engedik, hogy most kihúzzák a sötétből, ami lassan szívta magába. Már nincsenek ígéretek, már csak türelem van. Addig, ameddig szép lassan elvesznek tőle mindent. Nevét lassan húzzák ki a család történetéből, öccse, közvetlen utána pedig undorodva néz rá minden alkalommal, szemében mégis elégedettséggel. Megkapta, amit akart, de nem is tudja, hogy mögötte még ott egy éhes, mohó tekintet. A keresztény hitvilág Káin és Ábel története? Vér cseppen a márványra? Ott akar lenni, de már nem látják szívesen. Az arc a sötétből azonban igen. Először, másodszor, sokadszor. Nem vár el tőle semmit, nem akar más életet adni neki, nem akarja átformálni – vagyis, ő nem vett észre semmi ilyet, nem akart, nem akar ilyet hinni többé. Kinyúltak felé, ő pedig belé kapaszkodott és amerre ment, követte. Hitvány élete családot kapott, mivel vére megtagadni készül tőle mindent. Lassan tiszta az elméje. Sosem szeretett tanulni. Játszani akart és gyerek lenni, nem különórákra járni. Nem ülni és kibámulni az ablakon, hogy mások mit tesznek épp. Nem akart az lenni, akit azért vernek meg, mert más, mert többet tud náluk. Nem akart örök lenni, elrendezett házasságot, semmit. Önmaga akart lenni. És végre az lehet.
A tökéletességbe pedig mindig kellett egy kis romlás. Hát ő lett az. A fekete bárány, a botlás, a szégyen. Még mindig nincs sok minden rendben benne. Nem tudja melyik a helyes út, mit kell érezzen: örömöt vagy félelmet? Elűzi újra és újra a kételyeket, de azok örökké visszatérnek.
Hogyan éljen az, aki valójában sosem élt?
De ismét belé kapaszkodik és hagyja, hogy sodorja az élet, hogy fennmaradjon. Hogy sose legyen tökéletes, talán csak egyvalakinek.
Birk nem zuhan. Birk végre szárnyal.
Vissza az elejére Go down
 
Birk Petersen
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Birk & Aaron - grab and shut up or run
» Birk & Cassie - Dance until you Dead

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
M E T A N O I A :: Elesett harcosok ;;-
Ugrás: