Az előtörténetedben nem találtunk kifogásolnivalót, így hát az istenek nevében felhatalmazunk rá, hogy birtokba vedd Oslo utcáit!
Mielőtt még azonban fejest ugranál a játéktérbe, lenne néhány fontos kérésünk. Az első és legfontosabb, hogy tégy egy kört a foglalóinknál! Mindenképpen szükséged lesz az avatarod és a neved lefoglalására, nehogy mást is megkísértsenek a vonásaid, vagy éppen a neved csengése. Feltételezzük azt is, hogy mindenkinek van munkahelye - legyen az legális, vagy kevésbé legális -, ami ráadásul remek kiinduló alapja lehet jövőbeli plotoknak, ne felejtsd hát el megmutatni, mivel foglalkozol! Oldalunk tematikája szorosan összefügg a skandináv mitológiával és annak valamennyi szereplőjével, de mindenkinek furcsa lenne, ha Mindenek Atyja egyszerre két ember képében is az emberek között járna, igaz? Nagyon fontos tehát, hogy lefoglald a rendeltetésedet is, amennyiben a skandináv mitológia egy jelentős szereplőjét alkottad meg, annak leszármazottja vagy, vagy éppen egy óriással gazdagítottad a karakterek táborát.
A foglalók maradéktalan kitöltése után mindenképp szakíts időt annak ellenőrzésére, hogy kitöltötted-e a profilodban a fő karakteredre vonatkozó részt. Ne aggódj, ezt csak a Staff látja majd, és ha nem szeretnéd, nem is adják tovább senkinek a titkodat, nekik azonban fontos információként szolgál mindez.
Ha pedig minden fenti kötelező lépéseken túl vagy, nincs más hátra, mint előre! Ne aggódj, ha nincs még partnered az első játékodhoz, csak be kell lesned a ebbe a topikba és feladni egy csábító hirdetést, vagy épp lecsapni egy hozzád hasonlóan pajti után ácsorgóra. Az sem baj, ha van a fejedben egy konkrét plot, az ilyen irányú kecsegtető hirdetéseknek is kialakítottuk a megfelelő platformot. Esetleg egy konkrét személy hiányzik az életedből? A keresett karaktereink között neki is lesz helye.
Ne feledd: ha úgy érzed, valami igazán nagy és meghatározó dolog történik veled, ami másokra is hatással lehet, ne habozz egyeztetni a Staffal, érdeklődve hallgatunk!
Plotban és reagokban gazdag időtöltést és jó játékokat kívánunk!
Elküldésének ideje — Csüt. Május 05, 2022 10:12 am
Bjørn Kristiansen, Reidar Asheim, Eliann Mayvår and Cameron Reidarsen felhasználónak tetszik ez a poszt.
Viggoøstberg ;;
— Gerard Butler — cégvezető— istenek — CANON
Tyr VAGYOK
kortalan
bátor;
a családom szerint
veszedelmes;
az ellenségeim szerint
igazságos;
szerintem
A múltad meghatároz, de nem lehet teher
minden a mély felszín alól
Egykor a legnagyobb csaták hőse volt, kardja nem egy életet óvott meg ádáz ellenfelektől, bátorsága nem ismert határokat és igazságérzete a legtiszteletreméltóbb istenek közé emelte. A harcosok az ő nevét súgták, mielőtt küzdelembe indultak, hozzá rimánkodtak, hogy túléljék a harcot, győzelmet arassanak, ő pedig a halandóknak bátorságot és hitet adott. Ahol mások meghátráltak, ő inkább előrébb lépett és vállalta a kockázatot, bármiről is legyen szó, mert egyszerűen ilyen volt, ez a lénye részét képezte és talán képezi ma is, mikor a harcok már elenyészőek az emberek pedig megfeledkeznek régi isteneikről. A múlt nagy csatáiban is mindig jelen volt, bár igyekezett általában harc nélkül, igazságosan elsimítani a nézeteltéréseket, de ha elkerülhetetlen volt az ütközet, az első sorból indult a háborúba inkább vezetve, mint terelgetve a katonákat.
Mára azonban, mindez egyre inkább feledésbe merül, elméjét sötét átok torzítja, emlékeit sűrű köd fedi és sokszor, már abban sem biztos, hogy a saját emlékeit idézi fel. Néha az az érzése, hogy csupán korábbi álmok vagy képzelgések azok, melyek fel-felvillannak előtte és bár büszkesége nem kifejezetten viseli jól mindezt, mégis inkább visszavonult, mert még ő is képes belátni, ha már nagyobb veszélyt jelent a világra, mint biztonságot. Pedig élvezte a Midgardon végzett munkáját -erre még tisztán emlékszik-, a vezetői szerepet az NSA-nél és a hatalmat, ami mindig is járt neki, mióta csak világ a világ, de mostanra már, csak önmaga árnyéka. Visszahúzódva éli életét Norvégia hegyeiben, visszatérve oda, ahol egykor még tisztelték a midgardiak, leginkább a vadászatban élve ki magát, mint valami háborús veterán, de az aktuális helyzetekkel igyekszik tisztában maradni, informálódni és leginkább, válaszokat keresni arra, hogy mi történhetett vele, miféle átok sújthatja és, hogy visszafordítható-e.
Külseje épp olyan, amilyennek egy háború istent írnál le. Teste edzett, erős és ezt igyekszik is fenntartani, de százkilencven centis magassága általában már önmagában felhívja rá a figyelmet, ahogy sötét, mára már ősz hajszálakkal tarkított haja és rikító kék szemei is. Már testtartása is egyenességről és nagy tettekről árulkodik, bár arca általában kiismerhetetlen vonások mögé rejti igazi gondolatait. Öltözéke változó, mindig alkalomnak megfelelő, hiszen ruhatárában a kényelmes daraboktól kezdve a katonai darabokon át megtalálható az öltöny vagy a szmoking is, mert háború isten ide vagy oda, a megjelenés, számára mindig is fontos volt, hogy már az első benyomással szimpátiát vagy épp félelmet kelthessen a másikban, ha az szükségeltetik.
Mindenkiben rejtőzik egy történet
meséld el a tiéd
Megdörzsölöm borostás arcomat a jéghideg csapvízzel, mintha ettől várnék némi felfrissülést, aztán a mosdókagyló peremére támaszkodva sóhajtok egy nagyot és felpillantok az előttem logó tükörre. Fáradt, komor tekintet, kócos, őszülő haj, egyre mélyülő ráncok és csalódottságtól összepréselt ajkak. Csak halovány emlékeim vannak arról, miként festhettem régen, de azt tudom, hogy minden bizonnyal nem így néztem ki. Mindannyian azt hajtogatják, hogy én vagyok a nagy Tyr, a hadisten, mégsem érzem magaménak egyetlen történetüket sem, nem mozdul meg bennem semmi, ha a nagy és dicső csatákról mesélnek, aminek természetesen én is a részese voltam és egyáltalán nem tölt el melegség, ha a régi barátságokat emlegetik fel, amelyekre emlékeznem kellene. Minden egyes nappal egyre üresebbnek érzem magam, mintha életem könyvének lapjait elkezdte volna valaki kegyetlenül kitépkedni az elejétől indulva és félő, hogy még azelőtt beéri a történetet, hogy a végéhez érhetne. Vagy ez lesz maga a vég? Egyszerűen feledésbe merülök és még, csak nem is amiatt, mert a halandók már nem suttogják reménykedve a nevemet, hanem mert Én magam felejtem el, hogy ki voltam? Ujjaim megfeszülnek a mosdókagylón, a düh és a csalódottság egy pillanatra elburjánzik bennem, hogy végül a porcelán is belereped, de még ez sem józanít ki teljesen, csak amikor a karmok kopogásának hangja közelebb ér a fürdőszobához, majd a halk, ritmusos lihegés a hátam mögött telepszik meg. -Szevasz cimbora.- lesek hátra vállam felett Ralphra, a farkaskutyára, aki lassan egy éve hű társam, mióta rátaláltam az erdőben az agyon lőtt anyja mellett és magamhoz vettem. Azóta hatalmasra nőtt, megjelenése félelmet kelt az emberekben, de én tudom, valójában mennyire jámbor jószág. Már, ha rólam van szó, mert az idegeneket annyira nem szívleli, bár még olyankor is megőrzi higgadtságát és valami érthetetlen módon az én parancsaimat várja. Mintha Ő még helyettem is tisztában lenne azzal, hogy ki voltam régen, kinek kellene most is lennem, vezetőként, alfaként tekint rám, pedig nem vagyok már egyéb, csak egy árnyék. -Éhes vagy, mi? - lesek rá apró félmosollyal ajkamon, ő pedig borostyán színű szemeivel a konyha felé sandít, majd vissza rám, mintha csak választ akarna adni az egyébként nevetséges kérdésemre, majd meg sem várva elmeháborodott gazdáját, elsétál. Eleresztem a mosdókagylót, kelletlen fintorral veszem tudomásul, hogy már megint cserélhetem a berendezést, majd miután az arcomat sietve megtörlöm, magam is a konyha felé veszem az irányt. Meg kell etetnem Ralph-ot és talán nekem sem ártana harapni valamit.
***
-Nem érdekel, mennyi időbe telik. Kerítsd elő azt a kurva könyvet, akár a föld alól is, Russel.- morgom a telefonba feszülten, fel-alá járkálva a kandalló előtt, amit Ralph rosszalló pillantással követ, mert erős a gyanúm, hogy szerencsétlen, lassan elszédül tőlem. De kell az a kibaszott könyv. Kell lennie valaminek, valami nyomnak erről az őrületről, ami az elmémet sorvasztja, különben egy nap arra fogok ébredni, hogy bambán bámulok magam elé a nyálamat csoegatva, egy hintaszékkel lötyögve, pelenkában. Rengeteg kultúra történelmét ismertem meg az utóbbi időkben, vallásokat, mende-mondákat elemezgettem, hátha akad majd valami, ami az állapotomra utalhat és persze újra meg újra visszatértem a saját történelmünkhöz is, de semmi. Professzorokkal beszéltem, történészeket faggattam, olvastak-e valaha hasonlóról, de még nem akadt senki, aki választ tudott volna adni, én pedig nem fogok itt ücsörögni és kötögetni vagy franc tudja, mit is kellene csinálnom a lányom vagy a szüleim vagy akárki szerint. Az egyetlen reményem most, egy több ezer éves könyv, aminek létezéséről az emberek, csak pár éve szereztek tudomást -én meg, ha tudtam is róla, már elfelejtettem- de, már azelőtt eltűnt a fekete piacon, hogy bárki alaposabban kielemezgethette volna. Kell az a könyv, mert nem tudok és nem is akarok karba tett kézzel várni, míg mások igyekeznek megoldást találni erre a problémára. Pedig, egyre sürgetőbb, mert már nem csak az én elmémet támadta meg ez a kórság, de valószínűleg én leszek az első áldozat. És még, csak azt sem tudjuk igazán, hogy miként végzem majd. Talán, egyszerűen csak megszűnök létezni. -Akkor vonszold el a segged az arabokhoz, nem érdekel. Csak szerezd meg azt a könyvet.- nyomom ki a telefont, hangosan fújtatok egyet, majd ledobom magam a bőrfotelba, ami emlékeim szerint az eddigi legkényelmesebb hely, ahová valaha leültem és a sörösüveget a számhoz emelve a tűzbe bámulok.
2023. május 1-jén az óriások vezére összehívta tanácsát, amelyre a nornát is meghívta, aki segített neki az istenekkel szemben. Kezdetben úgy tűnt, ez alkalommal sem történik majd semmi különös, ám amikor Hildr távozásra készült, fültanújává vált két óriás sutyorgásának, s a hallottaktól égtelen harag támadt a norna szívében. A szavak arról szóltak: Thrym azt tervezi miképpen szabadulhat meg Hildr-től, mivel a norna követeléseit nem kívánja a nagyhatalmú óriás teljesíteni, akkor sem, ha az átokkal legyőzik és feledésbe taszítják az isteneket. Hildr elnyomta abban a pillanatban dühét, s ahelyett, hogy szembesítette volna Thrym-et rossz döntésével, a norna úgy határozott, megbosszulja, amiért megpróbálták kijátszani. De nem kapkodott el semmit sem, és mindent gondosan előkészített.