Ritka volt az, mikor nem voltam felkészülve a folyatásra, és nem rendelkeztem valamilyen forgatókönyvvel. Az elmúlt percekben nem a gondolkodás kötött le, a hangsúlyt sokkal inkább rá fektettem, ő pedig nem volt rest viszonozni ezt. De egyre közelebb került a pillanat, amikor már nem tudtam tovább halasztgatni a döntés meghozatalát.
A testemet átjárta az élvezet mindent elsöprő érzése, és a furcsa ködön keresztül, ami az agyamra telepedett, még érzékeltem, hogy ő is követett ezen az úton, izmainak pulzálása pedig csak pár másodperc elteltével engedett a szorításból. Még nagyon távolálltam a józan gondolatoktól, vagy attól, hogy bármit mondjak vagy tegyek, egyáltalán hogy döntést hozzak. A legelső elképzelésem az volt, hogy visszaborítom az ágyra, és elölről kezdem az egészet, majd újra és újra megízlelem vele a testiség minden lehetséges szegletét, és annyiszor kezdem újra, ahányszor nem szégyellem. A következő pillanatban mégis elhessegettem egy ígéretes maraton megkezdését, mert kezdett arcon csapni a valóság.
Nem törtem meg a mozdulatlanságomat, csak az egyik karomat emeltem fel, hogy jó szokásomhoz híven pár kósza hajtincset eltüntessek az arcából, és így minden vonását láthassam, közben pedig halkan felsóhajtottam. Mintha csak memorizálni akartam volna, bár talán valahol mélyen tényleg volt bennem egy ilyen szándék, mert nem tudtam, mit hoz a reggel, vagy hogy mit hoz a nekünk megírt közös élet, bár még abban sem voltam biztos, hogy az utóbbi egyáltalán létezett-e. Nem válaszoltam egyből a szavaira, annak ellenére, hogy addigra már kezdett tisztulni a kép. - Nem vagyok... összebújós fajta - mondtam elgondolkodva, keresve a megfelelő jelzőt, majd végigsimítva szabad kezemmel az oldalán, arra ösztökéltem, hogy felemelkedjen rólam, majd amikor megtette, egy hűvös sugallat jelezte, hogy a forró teste már nincs rajtam. Egy pillanatig sem bántam, ami közöttünk történt, de ő erről valószínűleg - nagyon rövid időn belül - máshogy fog vélekedni. Nem akartam azt a látszatot kelteni, hogy kihasználtam a legsebezhetőbb állapotában, de nehéz lesz mást gondolnia rólam. Elvégre egy mocskos bűnözővel osztotta meg az ágyát, akiről mások azt mondták, hogy bármire képes. Miért tekintette volna magát kivételnek? - És még amúgy is dolgoznom kell... az ügyeden - tettem hozzá, majd ezúttal már a saját hajamba túrtam, hogy nagyjából formára igazítsam. Nem esett jól megmozdulni, főleg nem kifordulni az ágyból és a padlóra tenni a lábaimat, de mégis megtettem, méghozzá szorgalmasan kerülve a tekintetét. Máris megbántam, hogy lemondtam arról a maratonról.

Elvesztettem az időérzékemet, még csak belőni sem tudtam volna, hogy mikor hoztam fel a nappaliból, vagy hogy mennyi idő telt el a baleset óta. A másodpercek csak úgy rohantak, de a teste forrósága minden pillanatban kitöltötte a figyelmemet. Kirill valószínűleg már rég visszaért a többiekkel, és ugyan eltökélt szándékom volt rögtön tudni, mi mindent derített ki, de most kicsit sem ez érdekelt. Nem volt olyan, ami ne várhatott volna holnap reggelig, mindenki ráért megvárni a méltó jutalmát vagy éppen büntetését. Márpedig teljesen mindegy volt, hogy Iris egy kényszer-egyezség miatt van itt vagy más miatt, sem a feleségemet, sem a húgomat nem hagyom büntetés nélkül.
Az ölembe húzva húzva néztem fel rá, a tekintetében láttam megcsillanni a nemrég átélt orgazmus hatásait, ezt a pillantást pedig örök életemre az emlékezetembe véstem. Hozzon bármit a holnap, ezt már senki nem vettem el tőlem, ahogyan tőle sem, a kérdés inkább az volt, ő ugyanolyan szívesen emlékszik-e majd erre, mint én. A csók szinte béklyóba kötött, de a kezeim nem maradtak tétlenek, mikor a csípőjét igazgatva magamra húztam, a forróság pedig, ami a testében fogadott, szinte megbabonázta az érzékeimet, korbácsként vágott végig a gerincem vonalán, szinte rögtön arra ösztönözve, hogy adjam meg a kezdő lökést. Mégsem tettem. Megvártam, míg  megszokja a kitöltő érzést, annak ellenére, hogy egy örökkévalóságnak tűnt a mozdulatlanság. A kezeimet ugyanúgy a csípőjén időztettem, mikor megmozdult, egy mélyről feltörő nyögést pedig esélyem sem volt visszatartani, de ezt a hangot elnyelte a csókunk. Nem sokáig tudtam fogva tartani az ajkait, elkalandozott a nyakamhoz, én pedig közben a fenekére csúsztattam a kezeimet, hogy megmarkoljam a formás idomokat.
Ajkaim a nyakára siklottak, mikor hátravetette a fejét, így adva át magát a beköszönni készülő eufóriának, a ritmus pedig, amit megtalált, majd követni kezdett, szinte rögtön az élvezet peremére sodort engem is. Túl régóta türtőztettem magamat, és már így is többet kibírtam, mint arra valaha is számítottam, így mikor az érzés szinte már kopogtatott, az egyik kezemmel ismét a haja után nyúltam, belemarkolva kényszerítettem arra, hogy felém fordítsa a tekintetét. - Nézz rám - suttogtam szapora légzéssel, szinte lihegve, bár a hangom már inkább hörgésből állt. Nem volt erőszakos a mozdulat, inkább a tőlem megszokott dominancia uralta az egészet, de mikor tekintetem találkozott az övével, láttam, hogy már ő is a mámor peremén táncol, ezzel pedig mintha az utolsó darab került volna a helyére ahhoz, hogy a következő másodpercekben megadja magát a testem, arcommal a mellkasára borulva, kezemmel pedig még reflexszerűen magamra rántottam a csípőjét, miközben egy elnyújtózó nyögés kíséretében átadtam magam az orgazmusnak.

Bizonyára mindenki tudott volna legalább egy rossz dolgot a nevem mellé tenni, már ha nem többet, de azt senki nem olvashatta rám, hogy nem értettem a nőkhöz, és ahhoz, hogy mit szeretnek. Bár ehhez fogható élményben talán még soha nem volt részem, szinte megijesztett az, hogy mit váltott ki belőlem a teste, a vágya, tulajdonképpen ő maga. Nem akartam arra gondolni, mi lesz, mikor el kell majd hagynom ezt a helyiséget, vagy hogy mi vár ránk holnap, hogy akarok-e majd emlékezni erre a férfira, akit elővarázsolt belőlem, vagy inkább a feledésbe akarom majd küldeni. Semmit nem tudtam, kivéve, hogy amit csináltam, az minden ízében tetszett neki, vele együtt pedig nekem is.
A nyelvem azonnal tudta, hogy milyen ritmust kell diktálnia, teste reszketése pedig minden másodpercben azt sugallta, hogy jó úton járok. Néha lopva pillantottam rá, láttam, hogy keze a lepedőt markolja, majd az ujjak a hajamban vesztek el. Nem volt rest minden módon a tudtomra hozni, hogy mennyire élvezi, ami éppen történik vele a kezeim között, az ajkaim alatt, de már fizikai képtelenség volt, hogy jobban kívánjam, mint eddig. Ennek ellenére sem kapkodtam el semmit, hagytam, hogy minden pillanatát kiélvezze, a nyelvem alatt érezve, ahogy egyre közelebb sodródott ahhoz a bizonyos momentumhoz. Közben már a vállamra markolt, talán más helyzetben fájdalmat okozott volna a körmeivel, de ezúttal még erre sem kaptam fel a fejemet.
Nyögése visszhangot vert a számára kialakított lakosztályban, mire elégedetten emeltem fel a fejem, és néztem végig, ahogyan elidőzik abban a képzeletbeli világban, ahová hajszolni akartam, akárcsak egy üldözött vadat. Magam alatt éreztem a teste rezgéseit, az izmai munkáját, hogy aztán visszakússzak mellé, ajkai pedig úgy csaptak le rögtön az enyéimre, mintha parancsba adták volna neki. Nem bántam, ekkora már túl voltam a tűréspontomon, ő pedig tökéletesen érzett rá arra, hogy ideje eltakarítani a nadrágomat az útból. A mozdulataiba hevesség költözött, minden porcikám erre a temperamentumra vágyott tőle, majd mikor ujjai betévedtek az alsóm alá, nem tudtam visszafogni egy erőteljesebb nyögést, ez pedig kiszakított a csókunkból. Talán még az erek is kirajzolódtak a nyakamon, miközben megfeszült a testem, az ösztöneim pedig azt súgták, hogy most rögtön cselekednem kell, és mindent, amit adni tud, el kell vennem, magamévá kell tennem, egyszerűen csak meg kell kapnom.
Az ajkamba harapott, amitől ugyan felszisszentem, de nyoma sem volt fájdalomnak, helyette csak a vágyaimat korbácsolta vele, majd hagytam, hogy fordítson a helyzetünkön, így kerültem alá. A légzésem felgyorsult, azt pedig ki tudtam következtetni, hogy mi a célja, az ajkainak útja egyértelműen jelezte, és bár testem-lelkem azt kívánta, hogy érjen hozzám, de túl hamar véget ért volna a szórakozása első körben. Előttünk állt az egész éjszaka, és annyit már most megsúgtak az ösztöneim, hogy nem fogok rögtön kisétálni innen, mikor megkapom amit akarok. Azzal a vággyal, ami bennem tombolt, úgy éreztem, hogy egész éjszaka bírnám a strapát. Éppen ezért azt még kivártam, hogy lehúzza rólam a bokszert, de mikor célt ért volna a felfedezőtúrája, elkaptam a vállait. Felültem, és ellentmondást nem tűrve vontam magamhoz, az ölembe húzva, így pedig még inkább érezhette minden jelét annak, hogy mennyire a testébe vágyódom. Felemeltem a fejemet, hogy a szemeibe nézhessek, hangom szinte már egyáltalán nem maradt. A tekintete azonban beszélt helyette, és ezt zöld jelzésnek vettem. Egy kóbor hajtincset elsöpörtem az arcából, majd beletúrva a hajtömegre, az ajkaimra rántottam. Tényleg képes lettem volna egy egész lelket kicsókolni belőle, eközben pedig lassan a csípőjére markoltam, mintha igazítani akarnám, majd a következő mozdulattal elmerültem a tűzforró testében.

A játszadozás szinte a részünkké vált, mióta egy fedél alá kényszerültünk. Minden okunk megvolt arra, hogy elkerüljük egymást a ház falain belül és kívül, hisz olyanok voltunk együtt, mintha valami hullámvasútra fizettem volna be, és kicsit sem voltam hozzászokva az ilyesmihez. Mindig én irányítottam, max a saját szeszélyeimnek voltam hajlandó bedőlni, főleg nem teljesítettem csak úgy mások kívánságait. Mikor beköltözött, jó ideig úgy tekintettem rá, mint az összes többi nőre az életemben. Olyan volt, mint egy újabb lehetséges strigula, egy újabb trófea azon a képzeletbeli polcon, de kezdtem érteni, hogy egészen másképp bánik az ember valami olyasmivel, amiért meg kellett küzdenie. Ő nem adta volna csak úgy magát egyetlen mosolyomért, ezt szinte rögtön le is fektette, mégis, hosszú hetek voltak mögöttünk. És még hosszabb hetek álltak még előttünk.
Halk, szinte hangtalan nevetés tört elő belőlem, mikor meghallottam a reszkető hangját, pedig már idejét sem tudtam, hogy mikor nevettem utoljára. Ő is, én is tisztában voltam vele, hogy ezúttal a teste az én legnagyobb játékszerem, minden porcikáját ismerni és érezni akartam, magamévá tenni, mintha mindig is hozzám tartozott volna, és jelen pillanatban elképzelhetetlennek tűnt, hogy valaha is hajlandó legyek megválni tőle.
Pár másodpercig nem törtem meg a mozdulatlanságot, tekintetem ugyanúgy fogolyként tartotta a szemeit, mint eddig, majd mikor ismét az ajkába harapott, az ujjai pedig a hajamba túrtak, egy pimasz vigyor kíséretében hajoltam vissza oda, ahol az imént abbahagytam. Apró csókot leheltem a köldöke mellé, majd belekapaszkodva az egyik combjába, ott találtam újabb felfedezetlen területet a csókjaimnak. Közel voltam ahhoz, hogy elveszítsem minden maradék eszemet is, és a forróság, ami még mindig körülöttünk uralkodott, ott dobolt a fülemben, azt suttogva, hogy én soha nem szoktam ennyit törődni senkivel, most miért teszem.  Mégsem hallgattam erre az önző belső hangra, tovább folytattam, amibe belekezdtem, még ha tényleg készen is álltam arra, hogy egy helyben felrobbanjak fölötte. Vagy most éppen alatta. Már semmi nem tartott vissza attól, hogy egy egészen új szintre emeljem az élvezetről dédelgetett elképzeléseit, az ujjaim eddigi helyét a nyelvemmel vettem át, lassú, már-már kínzó mozdulatokkal indítva, ami nemcsak őt lett volna képes megölni, de már egyenesen az én véremet is kívánta. Nehezen tudtam elvonatkoztatni a saját kínlódásomról, arról, hogy a nadrág feszes anyaga ebben a testhelyzetben még szorosabbnak tűnt, mégsem siettem, fokozatosan pezsdítettem a nyelvem mozdulatain, egyértelművé téve, hogy mi a célom. Életemben először igazán jót akartam valakinek, aki nem én voltam, önzetlenül.

Talán nem szabadott volna bonyolítanunk kettőnk kapcsolatát, mert nem tudtuk megmondani, hogy meddig tart még. Az apámat ismerve lehetett egy átmeneti időszak is, de eltarthatott akár évekig is. Szerettem volna tudni, mit tervezett velünk, egyáltalán mi olyanra tudja majd rátenni a kezét, ami miatt megérte ez a színjáték. Bár a mellékelt ábra azt mutatta, hogy talán mégis megvolt a kémia köztem és a feleségem között. De a világainkat ezer óceán választotta el, és az első pillanattól kezdve tudtam, hogy egy ilyen típusú nő, mint ő, nem lehet boldog az én világomban.
Kérnem sem kellett, úgy simult a kezeim alá, én pedig már fel is adtam a küzdelmemet aziránt, hogy ne akarjak felette uralkodni. Hajtott a vérem, a bennem rejlő ősi ösztön, az, ami voltam, és nem tudtam csak úgy levetkőzni negyven év megszokását. Ebben a tudatban vonszoltam el az ágyig, kényesen ügyelve arra, hogy mikor a matracba süllyed, ne okozzak neki fájdalmat. A szoba hőmérséklete marta a bőrömet, bár józan ésszel tudtam volna, hogy nem a helyiséget fűtötték fel hirtelen, a testem intézkedett erről, és nem kis hőt vettem át az ő testétől is. Ha ez lett volna a halál, önként sétáltam volna a karjaiba. Szinte lehetetlen küldetésnek tűnt elszakadni az ajkaitól, meglepett a benne rejlő erő, amivel odahúzott egy újabb csókra, engem pedig egy másodpercig sem kellett kényszeríteni a viszonzásra. Nem állta útját a kezemnek sem, mikor végigcikáztam a borzongó testét, szinte szemmel látható valósággá vált előttem a vágyakozása, de ebben én sem voltam lemaradva utána.
Mikor ujjaim játéka az ágyékához ért, ő készségesen teremtette meg az utat, mire belevigyorodtam a csókba. És ugyan eltökélt szándékom volt minél tovább húzni ezt a játékot, de mikor az ujjaim még mélyebbre merészkedtek, még nekem is szükségem volt egy nagy levegőre. Még az eddiginél jobban is felizgatott az, ahogyan a teste reagált rám, a minket körülvevő helyzetre, és itt, ebben a másodpercben meg kellett húznom a saját gyeplőmet, hogy ne dobjam le rögtön a saját nadrágomat, azzal együtt pedig az utolsó józan agysejtemet is. Körkörös mozdulatokkal korbácsoltam tovább a benne gyülemlő vágyat, majd elszakadva a szájától, lázas tekintettel meredtem a szemeibe. Nem szóltam, csak elvigyorodtam, mint valami gyerek, aki az ajándékát bontogatta, majd ezúttal ajkaimmal és nyelvemmel indultam el azon az úton, ahol az imént egyszer már végighaladtak az ujjai. Elidőztem a melleinél, közben az ujjaim továbbra sem hagytak fel a masszírozásával, a tekintetemet pedig csak akkor fordítottam felé, mikor már a köldökénél jártam, onnan néztem felfelé. - Folytassam? - kérdeztem tőle, bár a hangom közel sem volt olyan, mint általában. A vágytól szinte teljesen berekedtem. Nem engedélykérés volt, mert valószínűleg akkor is folytatnám, ha azt mondaná, hogy ne tegyem.

A szavak jelentőségüket vesztették, igaz, az utóbbi idő ékes bizonyítéka volt annak, hogy nem kellett ahhoz fizikailag hozzáérnem, hogy néhány mondatommal porig romboljam. Nem voltam rá büszke, mert ezek a saját önző megnyugvásomat szolgálták. Amíg gyűlölt, esély sem volt arra, hogy ehhez hasonló helyzet kialakulhasson, de egyelőre túlságosan lekötött az adott pillanat, mintsem hogy azon gondolkodjak, mi vár kettőnkre utána. Könnyű lett volna őrá fogni, de egyre inkább kiütközött, hogy ebben a képletben én voltam a fő hibás elem.
Csókunk elnyeli a nyögését, ami újabb lángcsóva formájában suhant végig a gerincem mentén, egészen odáig, ahol már feleslegesen kerestem volna a józan eszemet. Idejét sem tudtam volna megmondani, mikor éreztem utoljára hasonlót, egyáltalán éreztem-e valaha ennyire intenzíven nőt magam mellett, és ez viszont egyértelműek csak neki szólt. A szavakra végül nem is volt szükség, nem is tudtam volna szavakba önteni, de mikor újra nekem feszült, tökéletes képet kaphatott arról, milyen hatást gyakorolt rám. A bőröm szinte már megolvadt a tűzforró véremtől, a gyomrom dióméretűre zsugorodott a szinte már idegesítő vágyódástól, és attól, hogy leküzdjem egy másik oldalamat, ami ennél sokkal gyorsabban elvette volna, amire éppen vágyott. Nem is sejtettem, hogy lakozik bennem annyi erő, hogy elhallgattassam ezt a tomboló állatot.
A fedetlenné váló teste láttán már szinte teljesen megsemmisültem, a vérem valószínűleg ilyen hőfokon már régen elpárolgott a bőröm alól, de nem tudtam betelni a látvánnyal. A selymes és finom bőr, a formás, kézbe simuló mellek... hát még mikor az ajkába harapott... nyelnem kellett egyet. Majd még egyet, ő pedig tökéletesen kihasználta a mozdulatlanságomat, és hozzám simulva kezdett el az ingem gombjain dolgozni. Nem is bántam, már ezt az anyagot is szűknek éreztem, így nem is volt bennem ellenvetés. Valójában aligha tudott volna olyat tenni, ami ellen bármi kifogásom lett volna jelenleg. Átadtam neki az irányítást, és minden apró pont, ahová csókot lehelt, bizseregni kezdett. Egy röpke másodpercre lehunytam a szemeimet, főleg mikor a csupasz mellkasomon át elkalandozott a nadrágom széléig, de ott megállt. A szavai egy pillanatra visszarángatnak a vágyálomnak tűnő valóságból, de hirtelenjében nem tudtam mit mondhatnék. Szavak nélkül is egyértelmű volt, hogy én is akarom őt, szét fogok robbanni, ha nem érintem újra, így mikor ismét az ajkaimat veszi támadásba, szavak helyett a csókkal válaszolok. Mohón ejtettem rabul az ajkait, miközben elhúztam az ujjait a nadrágomtól, csak hogy mindkét kezét a nyakam köré emeljem. Itt már ismét az enyém volt az irányítás, amit annyira nehezen adtam fel.
A száját közben egy másodpercre sem engedtem, a nyelvem őrült táncot járt az övével, míg kezeim új életre keltek és végigsimítottak a derekán, hogy végül a csípőjén állapodjon meg mindkét tenyerem. Ez kellett ahhoz, hogy a következő pillanatban még egy ponton jobban lehajolva a fenekén átívelő simítással megragadhassam a combjait, majd egy nagyobb lendülettel megemeltem, mindkét combját a csípőmhöz húzva, így indulva el vele az ágy felé. Végig szorosan tartottam, az ágyhoz érkezvén elszakadtam a szájától, őt pedig gyengéden helyeztem a puha takarók közé, miután emlékeztettem magamat arra, hogy amúgy fájdalmai is lehetnek. Talán nem ártott volna minden hevesebb mozdulatot kerülnöm, de annyi ismeretem már volt magamról, hogy tudjam, ezt úgysem fogom tudni betartani. Pár másodperc múlva csatlakoztam hozzá, fölé hajolva, ekkor már ismét az ajkait kutatva. Az egyik kezemmel a feje mellett támaszkodtam, a másikkal a nyaka mentén indultam el, az ujjaim pedig életre keltek a testén. Először laza mozdulatokkal simítottam végig a nyaka vonalán, majd le a mellkasán, ujjaim játéka a mellbimbóját vették célba, de nem hagytam neki sok időt, hogy kiélvezze, mert a következő másodpercben haladtam tovább. Át a hasán, és ha nem állított meg, ujjaim a következő pillanatban elérték teste jelenleg legforróbb pontját. Játszani akartam vele, bár azt is nehezen vitattam el, hogy az elmúlt hetek szinte végig előjátékként szolgáltattak ehhez az alkalomhoz, de ez még csak az előétel - a főfogás még a kanyarban sem volt.

Mindig könnyen jött a döntés, mert mindig tudtam, hogy mit akarok. A hétköznapi, mezei nők esetében eszembe sem jutott órákon át tökölni, és azon dilemmázni, hogy megtehetem-e. De végül is... azt senki nem tiltotta meg, hogy hozzáérjek Iris-hez. Nem bánthattam, nem okozhattam neki fájdalmat, mint annyi más nőnek előtte, de más nem szerepelt a tiltólistán.
Ő is hozhatott volna egy másik döntést, mikor mögé léptem, az ujjaim pedig szinte rögtön életre keltek a testén. Dönthetett volna úgy, hogy nem tűr meg tovább a szobában azok után, amit mondtam vagy kértem. Ehelyett önként simult a mellkasomba, mintha képes lett volna eggyé válni velem, én pedig ugyan nem mondtam ki, de azt kívántam, bár meg tudná tenni. Minden mozdulatomat a vágy uralta, ezt pedig minden bizonnyal ő is érezte, mikor szorosan az ágyékomhoz simult a csípője. Bárhová sodródott az érintésem, libabőrrel találkoztam, és hatalmas küzdelmet kellett lefolytatnom magammal szemben, hogy ne döntsem itt helyben a komód tetejére. Nem is hasonlított a többi nőhöz, és az izgalom, amit kiváltott belőlem, még számomra is teljesen új érzésnek bizonyult. Ilyen lenne az, ha nemcsak elveszed, amit akarsz, hanem előtte megküzdöttél érte?
Miután hátranyúlva rámarkolt a hajamra, egy ideig nem hagytam, hogy megforduljon. Tovább hintettem az apró csókokat a nyakára, majd a vállára, amikor pedig már tudtam, hogy meg akarja törni ezt a testhelyzetet, engedtem, hogy felém forduljon a karjaim között. A tekintete mintha beszélni tudott volna, a tenyeremmel gyengéden simítottam végig az arcán, óvatosan érintve meg a halántékát, majd pár másodpercre lehunytam a szemeimet, mikor ő is hasonlóan tett. Vibráló hatást gyakorolt rám az érintésével, pedig még csak az arcomnál járt, de szinte soha nem hagytam senkinek, hogy így érintsen. Olyan volt, mintha akasztották volna a hóhért, de biztosan tudta, hogy nem tudom olyan könnyedén elengedni az irányítást. De nem is kellett, a teljes irányítás mellett is tudtam neki olyat mutatni, amit nem fog egyhamar elfelejteni.
Ujjaim az arcáról a tarkójára siklottak, így húztam magamhoz egy csókra, a nyelvem pedig szinte könyörületet nem ismerve tört utat magának, hogy megkeresse az övét. Sokkal több erő volt bennem, mégis vissza kellett szorítanom, el kellett fojtanom, mielőtt egy hevesebb mozdulattal fájdalmat okoztam volna neki. A szívem egyre hevesebben vert, a nadrág már borzasztóan szorított, akárcsak a többi ruhám, mégsem akartam tolakodni. Ő hozzám képest alul öltözött volt, így mikor vigyorogva elszakadtam az ajkaitól és végignéztem rajta, a tekintetem kíméletlenül falta a látványt, én pedig őt akartam felfalni. Csak egy pillanatra hajoltam le, hogy elkapjam a ruhája alját, majd a széleket megfogva kezdtem feljebb húzni. Tudtam, hogy ha az anyag eltűnik, ő anyaszült meztelenül fog előttem állni, de előbb-utóbb mindketten erre a sorsra jutottunk volna. Lassú mozdulatokkal húztam, majd mikor az anyag már a csípőjénél járt, ismét tüzes csókban forrtam össze vele, egészen addig míg elő nem bukkant minden a ruha takarásából, a nyakán átemelve ledobtam a falatnyi anyagot. Nagyot nyeltem, mikor végignéztem rajta, még azon is túlmutatott, amit elképzeltem. - Gyönyörű vagy - súgtam a fülébe, a hangom azonban eltorzult a vágytól.

Hadilábon álltam ezzel a döntéssel, mert ismeretlen terepen sétáltam. Mintha bármelyik pillanatban felrobbanthattak volna alattam egy aknát, és éppen ezért nem akartam vállalni a kockázatot az esetleges károkért. Furcsa volt belegondolni, hogy honnan jutottunk el idáig, és jelenleg távolinak tűnt a pillanat, mikor kiderült, hogy elszökött. Mondhatni, már az egész kapcsolatunk rosszul kezdődött, rossz volt a felvezetés, de úgy tűnt, már rajtunk áll, hogy mit hozunk ki belőle. De most nem akartam azon gondolkodni, hogy vajon mi lett volna, ha máshogy történik. És mi lett volna, ha nem kapok extrában egy csomó egyéb utasítást minden ötletek atyjától. Alapjaiban véve más lett volna a viszonyom Iris-szal. Így viszont volt lehetősége minimum tízszer felcseszni az agyamat, míg eljutottunk ide. Valahol mélyen azonban még ezt is élveztem.
A légzésem elnehezedett, mikor odaléptem mellé, majd letoltam róla a köntöst, az ujjaim pedig a ruha pántjával játszottak. Soha nem fordult elő velem ilyen, mindig tudtam, hogy mit akarok, de most mégis minden felelősséget rátoltam volna, csak hogy nekem ne kelljen meghoznom ezt a döntést. És mikor a szavaimmal ösztökélni próbáltam, furcsa láng gyúlt a szemében. Elhúzódott, a következő pillanatban pedig már a hátával kellett szembesülnöm. Azt nem figyeltem, mit csinált pontosan a komód mellett, én viszont nagyot sóhajtva ismét zsebre vágtam a kezeimet. Nem könnyítette meg a dolgomat, és az, hogy ennyit vívódtam, javarészt neki volt köszönhető. Túl tiszta volt ehhez az élethez, és egyetlen döntésemmel be tudtam volna mocskolni, velem egy szintre rántani, mert ez már nem egy hétköznapi, szimpla dugásról szólt, hanem ennél jóval többről.
Egy pár másodpercig álltam ott, a hátát vizslatva, de tudtam, hogy nem fog visszafordulni. Először az ajtó felé indultam, meg sem szólalva, az agyamon pedig már a nemrégiben elcseszett randevúnk néhány emlékképe suhant át. Azt is én húztam át a büszkeségemmel és kivagyiságommal, és mintha tudat alatt most is hasonlón munkálkodtam volna. De ennek itt és most vége.
Irányt váltottam, és mire a háta mögé értem, a kezeim már emelkedtek, hogy a vállaira tegyem őket. A távolság kettőnk között nullára redukálódott, szinte teljesen a komódnak préseltem a testét, a háta a mellkasomnak simult, miközben félresimítottam a haját, hogy hozzáférjek a nyakához. Nem volt egy durva mozdulatom sem, egy másodpercre sem futott végig rajtam a gondolat, hogy bántsam. A bőre szinte hibátlan volt, selymes és gyönyörű, és nem vesztegettem el túl sok időt, hogy ajkaimmal is felfedezőútra induljak a nyakán, apró csókokat hintve a finom bőrre. Továbbra sem törtem meg a csendet, mindaz, amit csináltam, néma esdeklés volt a bocsánatáért, de ezt soha nem mondtam volna ki hangosan. És amúgy sem egy szaros bocsánatkérés érdekelt jelen helyzetben, remélve, hogy ebben azért ő is osztozik velem. Egyik kezemmel végigsimítottam a válla vonalán, majd a karján végigsimítva kitapogattam az imént okozott libabőrt, hogy aztán a kezem a csípőjén állapodjon meg.

Díjaztam volna, ha jól érthetően kiadja az utamat. Mondjuk azt mondja, hogy kívül tágasabb. Mégis csak egyszerűbb lett volna szót fogadni és így elhagyni a helyiséget, semmint foggal-körömmel küzdeni a legősibb ösztön ellen. De nem tett semmit. Nem takarta el magát semmivel, nem nyúlt száraz ruha után, és ahogy rám nézett, szinte kimondatlanul adta meg az engedélyt, a tekintetével sugallva, hogy most nem kellene különösebben megfeszítenem magamat, ha meg akarnám kapni. Nem is tudtam volna elképzelni olyan szituációt, amiben ne akartam volna birtokolni őt, hisz már elég régóta játszadozott vele a fantáziám. Férfi voltam, nem egy fadarab. És más helyzetben kapva kaptam volna az alkalmon, egy másodpercig sem próbáltam volna ellenérveket felhozni az ellen, hogy elvegyem, amit el akartam venni. Ez voltam én, mindig elvettem, de soha nem adtam igazán. Neki tényleg erre lett volna szüksége?
- De. Fel akarsz tartani - ejtettem ki a szavakat lassan, de a szemem még mindig őt pásztázta. Ismertem a női trükköket, bár talán nem is vette észre, hogy ezúttal ő is becsatlakozott abba a játékba, amit én szoktam játszani vele. Ott állt előttem egy semmi anyagban, nem szólt semmit, nem öltözött fel, még csak meg sem mozdult. Nem is próbált távolságot kialakítani, ezzel mintegy jelezve, hogy mit gondol, hol a helyem. Az érzékeim szinte készen álltak arra, hogy felrobbanjanak. Ez a nő a sírba fog kergetni.
Ismét nyeltem egyet, miközben csípőre tettem a kezeimet. Egyre kevésbé találtam a kapaszkodót a két világ között, az egyiket én uraltam, de a másikat nem. Bár tény, hogy elég látványosan tárta ki a kapukat. Ezerszer elképzeltem a testét alattam, aztán fölöttem, a nyögéseket, amik feltörnének a torkából, a vágyat, ami vadállatként uralkodna el rajta. A tiltott gyümölcs beérni látszott, és még nem tudtam, mit tartogatott a holnap, de nem hagyhattam el üres kézzel ezt a helyiséget.
Az arcom megkomolyodott, miután feladtam a vérre menő küzdelmet saját magammal szemben, a vívódás szikrája felszívódott, így léptem oda elé. Felemeltem az egyik kezemet, majd a vállához közelítve lelöktem róla a köpenyt. Ami rajta maradt, továbbra is csak egy vékony, szinte átlátszó anyag volt, az ujjaim pedig amint eltűnt a köpeny, a hálóruha spagettipántjába akaszkodtak. - Most kell azt mondanod, hogy menjek el - hajoltam a füléhez, megadva neki az utolsó esélyt a visszakozásra.

Egyelőre nem tudtam, hogy mikor fogunk visszaállni a régi kerékvágásba. Nehéz is lett volna megmondani, mert addig úgysem tudom nyugodtan álomra hajtani a fejemet, míg Nadia elő nem kerül. Bár mindent el lehetett volna intézni egy csettintéssel.
Mikor elvonult fürdeni, tettem pár lépést a kanapé felé, végül mégsem ültem le. Nehezen tudtam elvonatkoztatni attól, hogy egy vékonyka fal választott el egy nőtől, aki éppen fürdéshez készülődött, én pedig mintha a peremre szorultam volna. Soha nem zártak még ki, bár a szó szoros értelmében ő sem tette, mert nem zárta kulcsra a fürdő ajtaját, ráadásul be sem csukta. Az én értelmezésemben ez már szinte felhívás volt keringőre, de még mindig nem mozdultam. Nagyjából minden megmaradt energiámat abba öltem, hogy ne lépjek a fürdő ajtajához és lessem meg. Hogy legalább... Ennyi jusson.
Nem érhettem hozzá, nem csodálhattam az idomokat, amikről bizton tudtam, hogy formásak és gyönyörűek. A vérem felforrt a gondolattól, a testem egy pontját célozva meg alattomosan, mire feszülten a hajamba markoltam. Ezer gond nyomta a vállamat, de minden problémámmal együtt férfi maradtam. Ráadásul egy olyan férfi, akinek az apja minden létező nőtől eltiltotta, és már tényleg a falat tudtam volna kaparni. Soha nem éltem cölibátusban, a leghosszabb idő, amit nő nélkül kibírtam, durván két nap lehetett. De mióta Iris beköltözött, a legközelebbi kontaktom más nővel Natasha volt, mikor a vállamba kapaszkodott. Talán nekem sem ártott volna egy hideg zuhany, főleg mikor hallottam, hogy megnyitotta a vizet.
Talán emiatt tűnt úgy, hogy gyorsan teltek a percek, egy kis fel-le járkálás és egy hatalmas sóhaj után csak leültem. Erőt vettem magamon, pedig nem gondoltam volna, hogy van bennem még ennyi tartalék. Már csak azért könyörögtem a jóistenhez, hogy Iris ne kezdje el húzni az agyamat, mert képtelen lettem volna kitartani a józan gondolatok mellett.
Mikor kilépett a fürdőből, tekintetem akaratlanul is végigpásztázta. Bár voltaképpen kijöhetett volna ruha nélkül is, nagyjából annyit takart az anyag, amit magára vett. - Olcsón megúsztad - biccentettem helyeslően, de nyilván ő is észrevette, hogy nem éppen a tekintetét kutattam a kíváncsi szemeimmel. Ki kellett volna sétálnom, elvégre úgy tűnt, hogy nem szorul a segítségemre.
Alig észrevehetően nyeltem egyet, az italra viszont megráztam a fejemet. - Még dolgoznom kell - válaszoltam, de ezzel nyilván nem mondtam neki újat. - Talán nem ártana mennem - vergődtem aztán talpra, miután az ajtó felé intettem. Kezdett szorítani a levegő, főleg miután a nedves testének bizonyos pontjai a víz miatt egyre inkább átütöttek a vékony anyagon.