Mr and Mrs

A dolgozószobámban ültem és az új terveken dolgoztam, amikor hallottam, hogy nyílik a bejárati ajtó, majd hangosan bevágódik. Aztán ugyanilyen lendülettel követte az enyémtől nem messze lévő, a ház urának tulajdonában álló másik dolgozószoba ajtaja is. Nekem sem kellett több. Már pattantam is fel az asztalomtól, hogy aztán jóval halkabban ugyan, de elhagyjam a szobát és a városba induljak. Nem, mintha nem tudná pontosan, ha kiteszem a lábam, de ennek nem is ez volt a lényege. Szimplán, csak nem akartam a múltkori este után a közelében tartózkodni.
Ennek már legalább öt órája, azóta járom a várost mindenféle hülye programokat kitalálva. Fodrásznál voltam, aztán beültem egy kávézóba, majd sétáltam egyet a parkban - természetesen Kirillel a hátam mögött pár méterrel. Iszonyúan ciki a közelében tartózkodnom, de a haragom nem felé irányul, nem lehetek vele bunkó, hiszen Dimitriy volt faszkalap, nem Kirill. Inkább, csak kerülöm a pillantását és lehetőleg két szót se váltok vele.
Akkor sem, amikor visszaülünk a kocsiba és úgy döntök, hogy ideje hazamenni - vagyis a férjem házába-, mert már unom a céltalan kóválygást és amúgy is, egészen ránk sötétedett. A rádióból szóló dal, legalább valamicskét feldobja a hangulatomat. Halkan dúdolgatom a hátsó ülésen, Kirill mögött és kellően el is lazulok ettől, mikor hangos csattanás hallatszik, majd fejem az oldalsó üvegen koppan...vagy inkább a kettő egyszerre történik? Újabb csattanás következik, de most a másik irányból, így el is vágódom pofával az ülésen,  hogy aztán semmi egyebet ne halljak a fülem csengésén kívül.
Kábán tapogatózok, próbálom ülőhelyzetbe küzdeni magam és körbenézni, hogy mégis mi az isten történhetett, de balról egy épület falát látom csupán, jobbról meg a belénk vágódott furgont. Még mindig nem hallok semmit. A figyelmem Kirillre irányul, aki eszméletlenül, vérző fejjel ül a volánra bukva, meglehetősen sokáig keltegetem, mire végre észhez tér és miután egy gyors pillantással felméri a helyzetet, egyik kezével a fegyveréért, másikkal a mobiljáért nyúl.
Valami ragacsosba nyúlok a halántékom táján, rá kell döbbenjek, hogy az bizony vér, Kirill meg csak telefonál, de most még ahoz is kába vagyok, hogy megpróbáljam megérteni a durván elhadart orosz mondatokat. Amúgy is beszorult a lábam és sajog is, szédülök, fáj a nyakam és apró, fekete pöttyök kezdenek táncikálni a szemem előtt...