Mindenkiben rejtőzik egy történet

meséld el a tiéd

Heidi Aarøy – az anya
Nem mondható egy egyszerű nőnek. Sőt, igazából elég kaotikus életet élt kezdve ott, hogy utálta a saját anyját, azon keresztül, hogy sose szerzett érettségit, egészen a karrier választásig. Heidi Aarøy minden döntése az élete során pusztán az önös érdekeit szolgálta. Többnyire gyári munkásként tevékenykedett, de a rossz beszédek szerint egy rövid időre Oslo méltán híres sztriptíz bárjában is táncolt különleges vendégeknek. Ha valamihez, akkor a csábításhoz egészen ritka érzéke volt. Senki nem vitathatta el tőle az egyetlen igazi tehetségét, ami a szívet dobogtató szépségében rejlett. Elvileg egy-két pornó kazetta borítóján is ott díszeleg a Heidi Aarøy név, amolyan főszereplői titulusban. Legalábbis egyszer valaki Ruthnak ezt mesélte, de ő azóta se mert rágooglezni, kicsit tart tőle, hogy a mende-mondák megelevenednek az interneten, és szembe találja magát az anyja gátlástalan terpeszével.  Persze egyszer mindenkinek bekötik a fejét, meg amúgy is, se a sztriptíztánc se a pornó színészet nem nevezhető egy életfogytiglan tartható karriernek, így kezdett a helyi konzervgyárban dolgozni, ahol találkozott a jelenlegi férjével, Lars Engerrel. A történethez hozzá tartozik, hogy Heidi sosem volt az a tipikus monogám jellem, inkább kalandozó szellemű. Egy gyűrű az ujján, meg néhány, az oltár előtt elmormogott szó számára nem jelentett akkora kötöttséget. Lars megcsalását már-már hobbi szintre emelte frigyének első két évében. A második évben találkozott egy férfivel, aki olyan különös hatással volt rá, mint még soha senki. Korábban mindig csak futó kalandjai voltak a férje mellett, ez a férfi viszont másfél hónapra a szeretője lett, míg aztán hirtelen tovább nem állt. Ennek a másfél hónapnak végeztével azonban Heidi sorra dobálta a terhességi teszteket a szemétbe. A tizenötödik után is alig hitt a szemének, hogy ő terhes, ő, aki ki nem állhatja a gyerekeket. Kissé kétségbe esett, ugyanis egy terhesség nem fért össze egyetlen józan gondolatával sem. Ráadásul a férifi is felszívódott. Azonban bájolgó, manipulatív természetével könnyedén elhitette Larsszal, hogy ő az apa, annak ellenére, hogy a szexuális életük elég gyérnek mondható volt. Persze a legnagyobb izgalmak akkor jöttek, mikor kiderült, hogy a büdös kölke nem is egyedül van, sőt nem is ketten vannak, hanem rögtön hárman. Az egyik baba le is volt maradva a másik kettő fejlődésétől pár héttel, így az orvosok azt gyanították, hogy Heidi iker fogantatása után egy szuperfetáció következett be, és így lettek hirtelen hárman. Egészen ritka, hogy egy nő már meglévő terhessége alatt is termékeny legyen, de legalább a sajtó zabálta a sztorit.

Lars Enger – a majdnem apa
Lars mindig engedékeny fickó volt, aki szeretett nem foglalkozni a dolgok mögött rejlő részletekkel. Elég egyszerű fickó révén az érettségit is hosszú küzdelmek árán tudta csak letenni. Mondhatni, nem ő a legélesebb kés a fiókban, viszont a szíve mindig is a helyén volt, meg hát külsőre is elfogadhatóan jóképű. Tudott örülni a legapróbb sikereknek is, kitartóan küzdött a munkájában is. Hosszútávú célja az volt, hogy legyen egy saját péksége. Aztán találkozott Heidi Aarøy-jal. Férfi révén neki is megvolt az a VHS kazetta gyűjtemény, amit csak este magányosan a függönyöket behúzva vett elő. Tehát tudta ki Heidi, mondhatni minden porcikáját ismerte, mégis képes volt hozzá emberien viszonyulni, és nem a „dugj meg” céltáblát látta a homlokán. Talán ez volt, ami imponált Heidinek, talán nem, minden esetre Lars-nak bevált a technikája, mert az ismeretségük harmadik évében már gyűrűt húzott a lány ujjára. Amolyan szerényen éltek egy kis garzonban. Lars ott hagyta a konzervgyárat, és éjt nappalá téve dolgozott egy pékségben, hogy alaposan kitanulja a szakmát, és később megvalósíthassa álmait. Azonban az összes megtakarított pénze ráment egy új házra meg egy halom babaholmira, mikor kiderült, hogy a felesége egyből három gyereket vár. Mikor mind ez kiderült, Lars szóhoz se jutott, mégse kételkedett egy pillantig se abban, hogy ezek az ő gyerekei lennének. Ugyanis Heidi hűségét se kérdőjelezte meg soha élete során.
Három gyerekkel inkább nehéz volt együtt élni, mintsem könnyű. Folyamatos felügyeletet igényeltek, és Heidi nem volt az a gondoskodó fajta, így Larsra hárult a gyereknevelő szerepe. És bár sok időt töltöttek a picik a nagyszülőknél is, Larsnak nem volt szíve a három bébivel járó terhet állandóan az anyjára tukmálni, akiben egyébként megvolt a gyanakvás, hogy nem is a fia gyerekei a kölkök.
Lars Enger büszke apa volt, támogatta a gyerekek álmait. Minden versenyen jelen volt Heidi helyett is, aki ezalatt általában kiflancolva magát járta az elit környékeket, mintha csak oda tartozna. Pedig sose volt elég pénzük, Lars-nak is húsz év kellett, hogy végre megnyithassa a pékségét, ami igazából egy lyuk a város leghátrányosabb környékén.


Ruth öt évesen elkapta a bárányhimlőt, és habár nem volt rá jellemző a betegség, ez a kór hatalmába kerítette, és nem hagyta menekülni. A gyerekorvos javaslatára kórházba vitték, hogy ott orvosi felügyelet alatt lábadozhasson. Az állapota azonban nem javult, egyre csak romlott. Egyetlen egy gyógyszer se segített rajta. Napról napra rosszabbul nézett ki. Larst - , mert természetesen Heidi ismét nem volt jelen – felkészítették a kislány halálára, ami rohamosan közeledett. Pánik jellemezte a családi hangulatot, ráadásul a két fiú is kezdett otthon rettenetesen kedveltelen és erőtlen lenni. Lars engedélyt kapott Ruth kezelő orvosától, hogy a két fiú még búcsút mondhasson a húgától, ugyanis akkora már nem volt fertőző a kezdetben bárányhimlőnek induló betegség. Az orvosok is érdeklődve tapasztalták, hogy a lány javulásnak indult a testvérei jelenlétében. Ekkor ütközött ki, hogy az ikrek között egyfajta furcsa kapocs van. Egymás közelében a legelevenebbek, a legéletrevalóbbak, leghatékonyabbak.

Nem csak a családok életében nagy dolog, ha hármas ikrek születnek. A bulvár sajtó is imádja azokat a sztorikat, mikor ilyen ritka csoda történik orvosi beavatkozás nélkül. A bulvár sajtó emberére talált a Heidi Aarøy-val, aki magamutogató stílusa révén könnyedén belement a játékba. A gyerekek születése után több interjú is készült vele, volt olyan lap, ahol egyszerű háziasszonyként mutatták be, de a szókimondóbbak olyan jellegű cikkeket hoztak le, mint „A felnőtt filmes színésznő hármas ikreket hozott világra”. Révén, hogy a rossz hírnév is hírnév, Heidi élvezett minden rivaldafényt, és minden évben kezdeményezte „Az így élnek most az oslo-i hármas ikrek” cikkeket. Szóval minden évben februárban, az ikrek szülinapja környékén megjelentek a fotósok és az újságírók, hogy szaftos pletykákkal etessék az éhes olvasókat, mint a húsra vágyó ragadozókat. Ez Heidinek természetesen nem volt elég a nyilvánosságból. Ő maga akart rivalda fénybe kerülni –, ugyanis senki se higgye, hogy önszántából boldogan dolgozott a konzervgyárban, pusztán pénz kellett neki - , de a vetkőzős múltjával nem egyeztek ki a köztévének az elvei. Ha pedig őt nem akarták, akkor előszeretettel adta el a gyermekei lelkét a kameráknak. Így történhet meg, hogy aki 2003 karácsonyán a TV előtt ült, és látta a Helly Hansen aktuális gyerek kollekciójának reklámját, akkor éppen pont szembe nézett a 6 éves iker fiúkkal, ahogyan a húgukat görgetik le a hóval borított domboldalon. Végső soron ezekből a reklámokból egész sok pénz folyt be, de senki nem tudja, hogy hova került ez a rengeteg bevétel. Heidi feltételezhetően egy új órát vagy táskát vett belőle, de biztos nem korcsolyát vagy játékot a gyerekeknek.

Az ikrek mindig is Lars-ot szerették jobban teljesen érthető okokból kifolyólag. Ez tinédzser korukra egyre jobban kiéleződött, és mind a hárman tiltakoztak az anyjuk hóbortos ötletei ellen. Sose hitték egy szavát se, addigra ők is tudták, hogyha valakiben az életben nem lehet megbízni, az a tulajdon anyjuk. Ugyan ez a kellően szomorú, de végső során tapasztalatnak nem rossz. Heidi Aarøy viszont kifejezetten utálta, ha az emberek nem azt és úgy teszik, ahogyan ő szeretné, így képtelen volt belenyugodni, hogy a gyerekei túlnőttek rajta, és már nem manipulálhatja csuklóból őket. Az ikrek viszont nem az empátiájukról voltak híresek, így általában hidegen hagyta őket az anyjuk hisztériája, ügyesen zárták ki a fecsegő hangját. Egyszer azonban történt valami, valami meglepő, amire egyikük se számított. Az anyjuk a kifakadása egy beismerésbe fulladt. Hangosan üvöltötte, hogy „Nem szerethetitek, nem hívhatjátok Lars-t apának, mert ő nem az apátok, ő csak egy fasz…”. A szobában halálos csend honolt. Mindenki érezte, hogy ez most túl őszinte volt ahhoz, hogy megvezetés legyen. Leginkább Larsnak fájt, aki közben lelkesen gyúrta vacsorára a friss zsemléhez való tésztát a konyhában. Az ő keze is megállt egy pillanatra a hallottak nyomán. Hangos sóhaj hagyta el mellkasát, ami abban a pillanatban fájdalmasan szorított. Ez dühös mozdulattal a pultra csapott a tésztás kezével, a liszt pedig fátyolos ködként szállt fel körülötte. Összesen három lépést megtéve belépett a nappaliba, ahol feszülten ácsorgott a három gyerek velük szembe Heidi. „Takarodj a házamból” – suttogta Lars, és mikor Heidi nem mozdult üvöltve ismételte meg. Soha, senki nem látta még Larst ilyen felbőszültnek, a harag a homlokára ült ki lüktető, duzzadóhoz erek formájában. Heidi még valamit odaszúrt arról, hogy hány férfivel feküdt össze az évek során, aztán magára rántotta a cipőjét és a kabátját, és elviharzott. Heidi Aarøy egyszer tért még vissza, hogy a holmiját összepakolja, soha többé nem is látták. Nem kereste a gyerekeit, még egy üzenetet se küldött. Ruthank tulajdonképpen nem is hiányzik.