Aila Frisk

Keresési feltételek

Az eredmények megjelenítése: Hozzászólások Témák
Bővített keresés

Vendég —

Gratulálunk, elfogadva!

fáradj beljebb, lépj be közénk

Az előtörténetedben nem találtunk kifogásolnivalót, így hát az istenek nevében felhatalmazunk rá, hogy birtokba vedd Oslo utcáit!

Mielőtt még azonban fejest ugranál a játéktérbe, lenne néhány fontos kérésünk. Az első és legfontosabb, hogy tégy egy kört a foglalóinknál! Mindenképpen szükséged lesz az avatarod és a neved lefoglalására, nehogy mást is megkísértsenek a vonásaid, vagy éppen a neved csengése. Feltételezzük azt is, hogy mindenkinek van munkahelye - legyen az legális, vagy kevésbé legális -, ami ráadásul remek kiinduló alapja lehet jövőbeli plotoknak, ne felejtsd hát el megmutatni, mivel foglalkozol! Oldalunk tematikája szorosan összefügg a skandináv mitológiával és annak valamennyi szereplőjével, de mindenkinek furcsa lenne, ha Mindenek Atyja egyszerre két ember képében is az emberek között járna, igaz? Nagyon fontos tehát, hogy lefoglald a rendeltetésedet is, amennyiben a skandináv mitológia egy jelentős szereplőjét alkottad meg, annak leszármazottja vagy, vagy éppen egy óriással gazdagítottad a karakterek táborát.

A foglalók maradéktalan kitöltése után mindenképp szakíts időt annak ellenőrzésére, hogy kitöltötted-e a profilodban a fő karakteredre vonatkozó részt. Ne aggódj, ezt csak a Staff látja majd, és ha nem szeretnéd, nem is adják tovább senkinek a titkodat, nekik azonban fontos információként szolgál mindez.

Ha pedig minden fenti kötelező lépéseken túl vagy, nincs más hátra, mint előre! Ne aggódj, ha nincs még partnered az első játékodhoz, csak be kell lesned a ebbe a topikba és feladni egy csábító hirdetést, vagy épp lecsapni egy hozzád hasonlóan pajti után ácsorgóra. Az sem baj, ha van a fejedben egy konkrét plot, az ilyen irányú kecsegtető hirdetéseknek is kialakítottuk a megfelelő platformot. Esetleg egy konkrét személy hiányzik az életedből? A keresett karaktereink között neki is lesz helye.

Ne feledd: ha úgy érzed, valami igazán nagy és meghatározó dolog történik veled, ami másokra is hatással lehet, ne habozz egyeztetni a Staffal, érdeklődve hallgatunk!

Plotban és reagokban gazdag időtöltést és jó játékokat kívánunk!

Vendég —

Aila Frisk ;;

— Bogdana Kadritskaya — tanuló — félisten — KERESETT

Fenrir lánya VAGYOK

figyelmes ;

a családom szerint

lobbanékony ;

az ellenségeim szerint

makacs;

szerintem

A múltad meghatároz, de nem lehet teher

minden a mély felszín alól

Mielőtt anyám meghalt volna, alapvetően egy többségében kiegyensúlyozott lány voltam, tele életvidámsággal, kedvességgel, figyelemmel. Mióta viszont eltávozott egy két lábon járó gyújtóbombára hajaztam, akinél nem lehetett tudni mikor és legfőképpen miért fog felrobbanni. Lobbanékony természetem, melyet szinte már uralom alá vontam, ismét előtérbe került, és addig jutottak az ismerőseim, hogy szinte már szólni sem mertek hozzám, ha nem volt muszáj. Nem tehettem róla.
Tele vagyok dühvel, értetlenséggel, keserűséggel, és bár már több mint két hónap eltelt a temetés óta, mit sem változtak az érzéseim. A zene az egyedüli mentsváram és a tánc. Csak ilyenkor tudok kicsit kilépni a világból, az árnyakból, ledobva a gyász és a megélhetés terheit. Mert gondban vagyok. Igaz, kerestem munkát, csakhogy sehova nem vettek fel, mondván túl fiatal vagyok. Ahova meg felvettek volna… nos, azért a pornót nem nekem találták ki. Lehet táncolnom kellene valami bárban, még ha tudom is, hogy anyám nem örülne a döntésemnek, de ott legalább kamatoztathatnám a kimagasló tánc és mozgáskultúrámat, és ha úgy adódik megvédeni is meg tudnám magam. Lehet, hogy vékony vagyok, és nem túl magas – anyámra ütöttem – mégis olyan fizikai erő bújik meg bennem, amit ki nem nézne belőlem senki. Sok esetben még én is csodálkozom magamon, mert természetesnek nagyon nem mondható, de… fene tudja. Ettől még nem boxoló akarok lenni, hanem táncosnő.
Alapvetően makacs természetem tartott eddig egyenesben, függetlenül attól, hogy egyre kevesebbet tudtam enni, ahogy teltek a napok, és fogyott a pénz. A büszkeségem tiltakozott a gondolat ellen, hogy felkeressem azt, akit anyám nemzőmként nevezett meg, de a mostanra szinte teljesen kiürült családi kassza elég nyomós érv volt amellett, hogy mégis találkozzak vele, bár szemernyit sem fűlött hozzá a fogam. De a szükség nagy úr, ahogy mondani szokták, szóval… hajrá Aila…harcra fel!

Mindenkiben rejtőzik egy történet

meséld el a tiéd

Nyomorultul éreztem magam. A ház tele volt rokonokkal, ismerősökkel, idegenekkel, mégis, mintha mérföldekre lettek volna tőlem: közénk feszült egy olyan szakadék, amelyen senki nem tudott átkelni. Csak ültem a fotelben, magam elé bámulva, gépiesen fogadva a részvétnyilvánításokat, míg tekintetem a vörös urnán nyugodott, benne anyám hamvaival.
Elvesztettem… alig három hete hívtak a kórházból. Autóbalesete volt. Egy részeg sofőr belé hajtott, és míg az szinte sérülések nélkül úszta meg a karambolt, anyámat életveszélyes sérülésekkel szállították be. Megműtötték ugyan, de nem sok reményt jósoltak neki. Csak ültem az ágya mellett, a kezét fogtam, és talán életemen először imádkoztam azért, hogy történjen valami csoda… de senki nem mentette meg. Valójában azért is hálás lehettem, hogy egyáltalán felébredt, bár a rengeteg morfiumtól nagyon kába volt, nehezen tudtam vele kommunikálni, és pár nap múlva a szervezete feladta a harcot…
Órák múlva vánszorogtam fel a szobámba, mikor az utolsó vendég is távozott, a rendrakást elnapolva isten tudja mikorra. Semmi erőm nem volt. Alig múltam tizennyolc éves, most érettségiztem, a felnőtt lét küszöbén álltam… teljesen egyedül. Nem volt munkám, csak a tandíj a művészeti iskolába, ahova táncolni jelentkeztem, hiszen egyikünk sem így tervezte a jövőt.
Anyám egyedül nevelt fel, szeretettel, féltőn, mégis kemény kézzel, mert lobbanékony természetem, és a bennem megbúvó erő több esetben okozott károkat – szerencsére csak a tárgyakban, nem pedig személyekben. Mégis imádtam. Ő volt a támaszom, a legjobb barátom, akivel bármit meg tudtam beszélni és most… nincs többé. Képtelen voltam felfogni. A tudatom, az érzéseim, minden porcikám tagadta a valóságot, mert ha elhittem volna, összeroppanok… csak feküdtem az ágyon, a párnámat szorongatva, a falat bámulva, üres tudattal, és vártam… talán arra, hogy fordul egyet a világ, és én felébredek ebből a rémálomból.

-Aila, figyelsz rám?
Kábultan pislogtam, figyelmem a velem szemben ülő idősebb úrra terelve. Anyám ügyvédje. Ma reggel telefonált rám, hogy fáradjak be az irodájába, ugyanis anyám végrendeletet készített. Teljesen megdöbbentem, hiszen mire fel? Nem tudhatta, hogy ez fog történni. Még fiatal volt, előtte állt az élet.
Tekintetem a felém nyújtott borítékra rebbent, melyen a nevem állt, anyám kézírásával. Könnyek szöktek a szemembe, ahogy remegő kézzel nyúltam érte, és vettem át… aztán csak néztem. Képtelen voltam felbontani. Nem itt, és nem most. Majd otthon, ahol nem kellett uralkodnom magamon, ahol törhettem-zúzhattam a sors kegyetlensége miatt.
-Ezen kívül itt van még egy levél, egy bizonyos Björn Kristiansennek, de ezt anyád utasításának megfelelően személyesen neki kell eljuttatnom. A ház természetesen a tiéd, bár ha rám hallgatsz, eladod. Jelzáloggal terhelt, és azt nem fogod tudni törleszteni, hacsak nem szerzel rövid időn belül pénzt. Aila… Aila!
-Jó, persze… meggondolom… végeztünk?
Fáradtan emeltem lélektükreim rá. Nem akartam semmi mást, csak hazamenni végre, bár valahol ott motoszkált bennem a kérdés: ki a fene az a Björn Kristiansen?! De ezen ráértem később gondolkodni… legalábbis ekkor még ezt hittem.

Zihálva néztem körbe. A szobám romokban hevert, hála a dühkitörésnek, ami eluralkodott rajtam, miután elolvastam anyám levelét. A falon itt-ott kisebb lukak tátongtak, a székem és az asztalom ripityára tört, tükörszilánkok borították a parkettát. Idegesen markoltam fel a levelet és vonultam át anyám szobájába, az ágyára rogyva, újra átfutva az általa papírra vetett történetet, hátha megváltozik a tartalom.

Drága kislányom!
Számtalan alkalommal kérdezted tőlem kicsiként, neked miért nincs apukád, és én soha nem válaszoltam neked egyenesen. Nem azért, mert el akartam titkolni előled, hanem mert nem értetted volna meg. Apáddal egy bárban futottam össze: erős volt, magabiztos, jóképű rosszfiú. Az a fajta, aki tiltott gyümölcs, mégis titkon minden nő vágyik rá, hogy legalább egyszer megízlelhesse. Rövid ideig tartott az ismeretségünk, de ennek hála születtél meg te. Mondhatnám, hogy szerelemgyerek voltál, de hazugság lenne, mégsem bántam meg. Te adtál értelmet az életemnek.
Ezt a levelet azért írom most, hogy ha meghalnék, tudd, kihez fordulj. Apádat Björn Kristiansennek hívják. Keresd fel. Soha nem kértem tőle támogatást, de hiszem, remélem, hogy nem fogja megtagadni a saját vérétől a segítséget. Kérlek, próbálj meg megbarátkozni vele, hiszen mégis csak az apád… Lehet rosszul döntöttem, hogy nem beszéltem róla hamarabb, de azt hittem lesz még rá időm bőven.
Nagyon szeretlek kicsim, és mindig a legjobbat akartam neked, ahogy most is. Vigyázz magadra, és legyen szép életed. Büszke vagyok rád.
Anya

Persze, mindig érdekelt ki az apám, de hogy mindezt egy koszos levélből tudjam meg, anyám halála után, és még nekem kéne őt megkeresnem… meg a francokat! Bár a bár címe ott virított a levél alján, eszem ágában sem volt odamenni. Úgy voltam vele, megoldom egyedül.

Aila Frisk

1 / 1 oldal