Kiskép : Rendeltetésem : - play by : ✦ Carla Gugino Posztok száma : 103 User neve : ✦ Avocado Csoport : ✦ Halandó Pontgyűjtő : 91 Lakhely : ✦ Oslo, Grünerløkka Foglalkozás : ✦ titkárnő, táncoktató Előtörténet : ✦ Heart of the Ocean Keresem : ✦ ...to be Loved Kor : 58
Katrine Bergström —
Elküldésének ideje — Szomb. Ápr. 15, 2023 11:28 am
Aina & KatrineWhoever is happy will make others happy too
Csendben és nyugodtan várakozom Aina-ra, nem zavart, hogy késik egy kicsit. Itt dolgozik, biztos elfoglalt és elmerült a munkájában. Teljesen megértem. Az én munkám olyan volt, hogy megvár holnap is, az, amit ma nem tudtam esetleg befejezni. De az övé másabb, nagyobb odafigyelést igényelt, nem is nagyon zavartattam magam, hogy esetleg bekopogtassak hozzá és megnézzem, hogy halad. Nem voltam ennyire türelmetlen természet sose. Izgulni persze izgultam, végre kikapcsolódunk egy kicsit, beszélgethetek vele teljesen random dolgokról és a lelkünk hiszem, hogy megnyugszik egy kicsit. Nekem ritkábban fognak az eszembe jutni a családom férfi emberei és a hiányukat elnyomom magamban egy kicsit csak. Épp így magamban elmélkedtem amikor Aina megjelent és bocsánatot kért amiért elfeledkezett az időről. - Szia, semmi baj. Én készen állok. – mosolyogtam kedvesen. A táskámban kezdtem el kotorászni egy kicsit, mert elfelejtettem, hogy nem kellett volna beledobnom a kocsim kulcsát csak úgy. Persze mehettünk volna busszal is, de most nem akartam várni míg megérkezik egy és elvisz minket a Cafe Saraig. - Nekem egész nyugodt volt, ebéd után mindig az. A legtöbb diáknak és tanárnak is akkor kezdődik el igazán a tanítási ideje és nincs idejük az irodákban maradniuk sokáig vagy benézni hozzánk. – magyarázom továbbra is lelkesen. Nem fárasztott le ez a nap eléggé. Pedig nekem is csak most kezdődik igazán. Pár óra múlva már mehetek táncot oktatni. Szépen haladtunk lefelé a lépcsőkön. - Menjünk kocsival jó? Tíz perc és odaérünk vele. – biztosítottam őt, hogy nem kell aggódnia az idő húzásával, mert nem fogunk sokat elszöszölni a várakozással. Kiindultam a bejáraton és megfogtam az ajtót előtte, hogy kimehessen ő is, majd visszacsuktam. Tudom, hogy nekem kellene kimennem előbb, de ő tanár volt, a tanárokra mindig felnéztem egy kicsit és tiszteletem őket. Volt ugyanis egyfajta tekintélyük a szememben, amiért képesek voltak kitartóan tanítani és soha fel nem adni. Legalábbis látszólag ez volt, sok tanár panaszkodott persze, hogy nem éri meg, de akinek ez volt az álma, azt nem érdekelték az anyagiak vagy, hogy a diákjai milyenek, amíg akadtak kivételek a diákok között, addig megérte lelkesnek lenni. Nem mindenki azért van az egyetemen, mert szeretne letenni valamit az asztalra, de ez így van rendjén. Majd idővel rájönnek, hogy mi az, aminek van értelme az életükben és mi az, aminek kevésbé. Ha Aina beleegyezett abba, hogy mehetünk az én kocsimmal, akkor elvezettem őt a parkolónál ahhoz az a kocsihoz, ami az enyém volt. Megnyomtam a gombot, amivel a kocsit kellett kinyitni és hagytam, hogy beüljön az anyós ülésre. Ha így tett akkor én is beültem a sofőr helyére. Ha mégsem akart az én kocsimmal menni, akkor alkalmazkodtam hozzá.
Kiskép : Rendeltetésem : Kólga vagyok play by : Anne Hathaway Posztok száma : 51 User neve : Dekker Csoport : istennő Pontgyűjtő : 47 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Kutató
Aina Morstad —
Elküldésének ideje — Vas. Márc. 19, 2023 10:45 pm
Katrine Bergström felhasználónak tetszik ez a poszt.
A gyerekeit mindig óvni fogja egy édesanya. Én is a mai napig védem őt, akár csak szavakkal is, pedig nincs szüksége rá. Már rég felnőtt. Teljesen jól elboldogul egyedül is. De a gyerekem és ez sosem fog változni. De erről nem tudok vele beszélni. Kissé meglepő lenne a számára, ha közölném neki, hogy van egy több száz éves fiam… Nem… Majd, ha végre nem kell titkolóznom előtte, akkor elmondom majd, vagy apa… Ha eddig nem mondta volna el, hogy ő már nagypapa. - Biztos szép hely. De majd akkor elmondom az őszinte véleményem róla.-Mondjuk én még nem lelkesedtem ennyire egy helyért sem, de ha ő ennyire szereti rossz biztos nem lehet. Én is szeretem az édességet és ha lesz forrócsokijuk biztos kérek majd egy nagy bögrével. Ebéd után olyan érzésem van, hogy az idő még lassabban telik mégis az utolsó pillanatba veszem észre, hogy már rég el kellene indulnom. Túlságosan is belemerültem a munkába. Kapkodva szedem össze a holmim, kapcsolok ki mindenféle gépet és hagyom magam mögött a szobát, hogy ismét találkozhassak Kattel. Apa ezt még visszakapod tőlem, de duplán, vagy triplán! -Szia. Bocsi, egy kicsit megfeledkeztem az időről. De mehetünk, ha te is készen állsz.-Mosolygok rá kedvesen, majd el is indulok kifelé és hagyom hadd mutassa ő az utat. -Milyen volt a délután? Számomra iszonyatosan lassan telt az idő. Pedig félre ne érts, szeretem a munkám, de néha legszívesebben máshol lennék… Vagy nem is tudom… Biztos volt veled is ilyen, mikor érezted, hogy bármit csinálsz egyszerűen nem találod abban a pillanatban a helyed és máshol akarnál lenni.-És remélem azt sem érti félre, hogy az ő társasága teher lenne a számomra. Persze nehéz mellette úgy viselkedni, mint aki nem tudja ki is ő és titkolózni arról, hogy ki vagyok én igazából. De kedves nő és jó vele beszélgetni, meg legalább jobban megismerem és hátha jobban megértem, hogy apám miért is szereti annyira. Miben más, mint anya….
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : ✦ Carla Gugino Posztok száma : 103 User neve : ✦ Avocado Csoport : ✦ Halandó Pontgyűjtő : 91 Lakhely : ✦ Oslo, Grünerløkka Foglalkozás : ✦ titkárnő, táncoktató Előtörténet : ✦ Heart of the Ocean Keresem : ✦ ...to be Loved Kor : 58
Katrine Bergström —
Elküldésének ideje — Hétf. Feb. 13, 2023 9:13 pm
Aina & KatrineWhoever is happy will make others happy too
Nem tudtam nem aggódni Aaronért, hiszen éveken keresztül egymás mellett voltunk boldogságban és veszekedésekben egyaránt. Most teljesen üres a ház nélküle. Hogy érezhetnék hát? Nyugtalanul, még akkor is, ha eredetileg Aegir mellett biztonságban van. Persze Aaron már nagy, nem kellene féltenem, mert ha túlságosan féltem akkor azzal csak magamat kedvetlenítem el, de így… - Remélem, hogy így lesz. – nem mentem bele részletekbe, hogy mennyire más a fiam és mennyire makacs tud lenni és ha változni is fog akkor annak tényleg nagy csodának kell lennie. Minden esetre örülök, hogy Aegir mellette van és valamilyen szinten együtt vészelik át azt az időszakot. - Talán jobb is. Ha elkezdik dicsérni vagy szidni a gyereked túlságosan gyanús lesz minden. – nem azért, mert egyik se lehetne elképzelhető valakiről, csak ahogy tökéletes szülő úgy tökéletes gyerek sincs. Hiába próbálok úgy tenni, mintha szigorú lennék, Aaron tudja a legjobban, hogy mindig megenyhül a szívem és nem tudok igazán parancsolni neki vagy haragudni rá. - Igaz. – voltak dolgok, amiket mi a titkárságról nem láttunk át, de igazából nem is kellett, a tanárok dolga volt megvitatni a saját ügyeiket. Az pedig biztosan csak jó, ha nem csak egy ember dönt erről, hanem mindannyian és lehet némi beleszólásuk a dolgokba. Amikor azt mondta, hogy nem hallott még a helyről egy kicsit megörültem. Én szerettem azt a helyet, néhány kellemes emlék kötött a helyhez és amúgy is nagyon hangulatos volt. Arra gondoltam, hogy ez akár Ainanak is tetszeni fog és egy kis időre elfeledkezik arról, hogy tanár és mennyi tennivalója van. Egy kis kikapcsolódás sosem árt ugyebár. Én pedig nem fogok aggódni addig sem. - Kíváncsi vagyok, mit fogsz erről a helyről mondani. Én néha szeretek oda benézni. – sajnos nem mondhattam el, hogy egy ilyen véletlennek köszönhettem azt is, hogy viszont láthattam annyi év után Aegirt is. Pedig mennyivel könnyebb lenne megmagyarázni, hogy mitől lelkesedtem ennyire fel attól, hogy kíváncsi volt a helyre ő is. Jó lesz és kész. Csak ezen mosolyogtam. - Négy előtt pár perccel kezdek el készülődni, olyankor biztos, hogy senki sem akar felnézni hozzánk. De négyig vagyok bent mindig. – mondom végül, amit az elején is elmondhattam volna, csak magyarázkodni akartam, pedig neki tényleg nem kellett volna. - Találkozunk az aulában négykor? – kíváncsiskodtam, remélve, hogy neki is pont jó lesz az az időpont és hely is. Ha az ebéddel végeztünk hozzá hasonlóan én is a gyűjtőhelyre viszem a tálcát, örültem, hogy volt egy kis társaságom, ettől pedig csak jobban folytatódik a napom. Most már nem voltam éhes sem, de ettől függetlenül nagyon vártam, hogy eljöjjön a munkaidőm vége. Ahogy Ainanak is mondtam négy előtt néhány perccel elkezdtem készülődni, hogy neki se kelljen sokat rám várnia és én se kelljen. Szépen bezártam az irodaajtót is és az aula felé vettem az irányt.
Kiskép : Rendeltetésem : Kólga vagyok play by : Anne Hathaway Posztok száma : 51 User neve : Dekker Csoport : istennő Pontgyűjtő : 47 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Kutató
Aina Morstad —
Elküldésének ideje — Hétf. Jan. 23, 2023 9:30 pm
Katrine Bergström felhasználónak tetszik ez a poszt.
Most mondhatnám neki, hogy minden rendben lesz vele. Mondhatnám, hogy a fia jól van és Aegir jól bánik vele. Mondjuk tény nem ismertem, hogy milyen volt előtte és biztosan sok mindent nem is mondtak még el róla, de rendes srácnak tűnik. Kicsit bolondos, de az apja is ilyen. Szerintem semmi gond nem lesz vele. De ha most ezt mind elmondanám neki vagy őrültnek gondolna, vagy valami kukkolónak. Azt hiszem egyik helyzetben sem járnék jól. -Mindennek eljön a maga ideje.-Nézek rá bíztatóan. Na jó azért nem ölelem meg. Azt még akkor sem tenném meg, ha tudná, hogy ki vagyok. Ennyire nem vagyok érzelgős típus. -Erről nem tudok még nyilatkozni. Szülőkkel sem volt dolgom, de ilyen szempontból a tanárokkal sem.-Oké van egy fiam, de őt nem járattam halandó iskolába. Szóval nem tudom milyenek is lehetnek az ilyen szülőik. De szerintem nem is fogom megtudni, ha csak nem mesél még róluk. Bár hangjából ítélve úgy érzem nem éppen egy vidám program. -Nem is kell. Néha tényleg szükség van rájuk.-De ilyen gyakran és ilyen felesleges témákról. No, de milyen jogon szólom le én ezeket a megbeszéléseket. Én nem akarnék egy ekkora intézményt vezetni. Bőven elég az a pozíció ahol vagyok… Nah meg mellette az, hogy isten vagyok. Az is nagy felelősséggel jár. Főleg ebben a családban. -Nem, nem ismerős a neve. Legalább megismerek egy újat… Mikor azt hinné az ember, hogy már mindegyik cukrászdát ismeri a városban ki kell derüljön, hogy nem. Még mindig vannak olyan helyek, amiknek a süteményeit nem kóstolta még. Múlt héten is belefutottam egy ilyen helybe. Oké mondjuk nem volt a legfinomabb, de nehéz időkben az is lecsúszik.-Msolyodom el. Az ebéd nagyon jól esett. Le is teszem a villám, majd a maradék vizemet is kiiszom a poharamból. Most túl sok kedvem nincs visszamászni a laborba, de úgy érzem muszáj lesz még foglalkoznom vele. -Te mikor végzel?-Kérdezem meg tőle, hisz nem ártana akkor úgy időzítenem nekem is a munkát, ha együtt szeretnénk elmenni sütizni. Ha választ kapok a kérdésemre egy köszönöm kíséretében elköszönök tőle, a tálcámat annak a gyűjtőhelyére teszem, majd vissza is vonulok. Megpróbálok még haladni a munkával az óra előtt. Utána szerintem már semmi kedvem nem lesz ismét leülni a gép elé. Így ebbe a két órába kell belezsúfolnom, amit csak lehet.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : ✦ Carla Gugino Posztok száma : 103 User neve : ✦ Avocado Csoport : ✦ Halandó Pontgyűjtő : 91 Lakhely : ✦ Oslo, Grünerløkka Foglalkozás : ✦ titkárnő, táncoktató Előtörténet : ✦ Heart of the Ocean Keresem : ✦ ...to be Loved Kor : 58
Katrine Bergström —
Elküldésének ideje — Vas. Jan. 22, 2023 5:33 pm
Aina Morstad felhasználónak tetszik ez a poszt.
Aina & KatrineWhoever is happy will make others happy too
Kicsit lesütöm a szemeimet mielőtt válaszolnék, majd újra rá pillantok. - Már járnia kellene, de még nem lehet itt. – vallom be őszintén, de részletekbe nem szeretnék menni, hogy miért nincs még itt, pedig az egyetem kezdete nem most volt. Túl bonyolult lenne elmondani az igazat arról, hogy az apja elvitte magával és min mennek keresztül. Aina kedves volt, de kétlem, hogy ezt elhitte volna nekem, ezért sem megyek részletekbe. - Nem tudom, talán ő is megkomolyodik itt. Csak az boldogít, hogy már nem lesznek szülőiértekezletek, amin azt vesézgetik milyen tanuló és milyen magaviselete van. – azt is aláírom, hogy Axelre kevesebb panasz érkezett és az ő szülőiértekezletére sokkal szívesebben elmentem, amikor volt, de az Aaronét egyáltalán nem vártam. Jobb is, hogy végre egyetemista… lesz, ha visszajön. Hazugság lenne azt mondani, hogy nem hiányoznak és nem aggódom értük. De ez mind olyasmi, amit nem oszthatok meg Aina-val ezért magamban tartom és nyugodtan eszem tovább az ebédem. A kérdésére csak mosolygok, bizonyára nyílt titok, hogy ezek a megbeszélések néha teljesen értelmetlenek és egyszerűbb volna, ha nem minden héten gyűléseznének, hanem minden második héten, addig összegyűlne annyi megbeszélnivaló, ami megérné a fáradtságukat. - Sajnos nem tudok csodát tenni és elhalaszttatani a megbeszéléseteket. – maximum egy olyan üzenetet kézbesíteni, ami arról szól, hogy a héten nem tartanak gyűlést és… a dékán biztosan feldühödne, ha rájönne. Szóval ilyesmivel kár próbálkoznom. Számára biztosan sokat jelent, hogy nem egyedül dönt egy-két fontos probléma megoldásáról, hanem kikéri a többi tanár véleményét is, ez pedig így van jól. Eszembe jut, hogy milyen régen engedtem meg magamnak, hogy ne egyből haza menjek, hanem nézzek be az egyik kávézóba. Egyedül persze nagyon magányos lennék, Aviva-t pedig nem hívhatom át egyik városból a másikba csak azért, mert társaságra vágyom és nem akarok egyedül lenni. Neki is megvan a maga élete, teljesen felesleges még nekem is arról panaszkodnom neki, hogy mennyire hiányzik mindenki: ez elég egyértelmű szerintem. Egy anyának mindig hiányozni fognak a gyermekei, akármilyen idősek is legyenek már vagy akármilyen messze is legyenek tőle, egy anya, mindig anya marad. - A Cafe Sara az, nagyon imádom azt a helyet. – azt már nem tettem hozzá, hogy azért is szeretem, mert közelebb van az otthonomhoz és nem kell onnantól sokat kocsikázni. Persze tudom, hogy ezt egy kicsit túlságosan nagy vidámsággal közöltem vele, de tényleg hangulatos kis hely volt az Grünerløkkaban. Nem csak azért, mert sok év óta ott találkoztunk újra Aegirrel, hanem mert… mindkét dolog ott volt, amit szerettem egy helyen: süti és kávé. - Ismered azt a helyet? – kíváncsiskodtam, még mielőtt túlságosan elfogna a lelkesedés, hogy elmegyünk oda ketten.
Kiskép : Rendeltetésem : Kólga vagyok play by : Anne Hathaway Posztok száma : 51 User neve : Dekker Csoport : istennő Pontgyűjtő : 47 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Kutató
-A fiad? Mikor fog ide járni? Mondjuk ettől függetlenül nem biztos, hogy tanítani fogom. Nem éppen a legnépszerűbb szak, ahová tartoznak az óráim… Sajnos. -De nem szomorodom el miatta. Legalább kevesebb diákkal kell foglalkoznunk. Jobban meg lehet őket ismerni, nem úgy, mint a tucat szakoknál. Szóval nincs okom panaszkodni. Nem is lenne több időm az egyetemen tanítani. Nem akarom hanyagolni a kutatásainkat sem. -Amúgy úgy hallottam sok gyerek az egyetem ideje alatt megkomolyodik, hisz ott már sokkal nagyobb a tét. De lehet látni is egy-két diákon, hogy az első napján még egy nagyképű kis suhanc, de a végére már kész felnőtt. Szóval lehet a te fiad is itt érik be teljesen.-Apámat ismerve biztosan nem engedi, hogy a fiából valami kis suhanc legyen, aki az utcákat rója. Biztosan szigorú lesz vele, ha már nem az. Inkább Katből nézem ki, hogy ő játssza a jó zsaru szerepét. -Mondjuk legjobb lenne, ha meg sem tartanák, de ne legyek telhetetlen mi?-Mosolyodom el halványan, majd kicsit elmerengek a gondolataimban. Jobb dolgom is lenne, mint részt venni ilyen ostobaságokon, de hát ha ez teszi boldoggá a dékánt, hát legyen. Kibírom azt az egy-két órát. Nem kicsit lepődőm meg, mikor elhív, hogy tartsak vele a kávézóba sütizgetni. Őszintén szólva túl sok kedvem nincs hozzá és nem miatta. Egyszerűen nagyon fárasztó úgy tenni, mint aki nem tudja, hogy ki is ő, hogy ő apa új élettársa… Szóval ez az egész helyzet nagyon furcsa, de továbbra sem érzem azt, hogy nekem kellene beavatnom őt az igazságba. Inkább lassan rágom meg a falatot a számban, hogy legyen időm átgondolni az „ajánlatot”. -Benne vagyok.-Bólintok egyet végül. Apa sokkal tartozik nekem, nagyon sokkal. És nem kell aggódni, ezt be is fogom hajtani rajta. -Mi a hely neve?-mondjuk nem járok túl ok kávézóba, de hátha láttam már az utazásaim során.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : ✦ Carla Gugino Posztok száma : 103 User neve : ✦ Avocado Csoport : ✦ Halandó Pontgyűjtő : 91 Lakhely : ✦ Oslo, Grünerløkka Foglalkozás : ✦ titkárnő, táncoktató Előtörténet : ✦ Heart of the Ocean Keresem : ✦ ...to be Loved Kor : 58
Katrine Bergström —
Elküldésének ideje — Szer. Jan. 04, 2023 9:30 pm
Aina & KatrineWhoever is happy will make others happy too
Sosem éreztem rosszul magam itt, hiszen mindig volt egy kisebb vagy nagyobb nyüzsgés és ahogy elnézem ez most sem volt másképp. Engem már nem zavart a nagy tömeg, mint régebben, nyugodt tudtam maradni és eltudtam beszélgetni az olyan kedves emberekkel is, amilyen Aina volt. Nem félt nyíltan beszélni velem és én sem féltem elmondani neki, ha éppen nem voltam a helyzet magaslatán valami miatt. Persze néha túlságosan is őszinte voltam. Tud arról, hogy nem nézem jó szemmel a pletykálkodást, ami a reál szakos titkárnők körében megy ezerrel. Néha mindketten kénytelenek vagyunk szembe nézni azzal, hogy jobb dolog hiányában mások kibeszélése és az áskálódás sokkal jobb elfoglaltság egy Excel táblázat kitöltésénél vagy a többi dokumentum rendszerezésénél. Na de mindegy, most szerencsére ebédelhettünk nyugodtan mindketten. Vagyis részben. Egyszerűen nem megy, hogy szó nélkül kanalazgassam a levesem és ne legyek kedves hozzá, ne kérdezzek rá mi is van vele. Néha egy-két kedves szó biztos vagyok abban, hogy az ő napját is feldobja. - Elhiszem. Én is megéheztem és nem nagyon akaródzott tovább dolgozni éhesen. – pedig otthon normálisan reggeliztem, ahogy szoktam csak… szeretek enni, ez az egyetlen nagy vétkem, amivel akárhová el lehet kergetni. - Ezt örömmel hallom. Jó lenne, ha végre a fiaim is itt lehetne. Ha az óráidra járna valószínűleg kikészítene a természetével, bár nem tudom milyen diákként, csak azt, hogy otthon sok türelem kell hozzá. – Aaron természetesen hiányzik, nem csoda, hogy Aina diákjairól is ő jut az eszembe, nem tehetek róla, hogy gondolok rá és aggódom érte innen a távolból. - A dékánnak nem volt jó az időpont és több tanár is jelezte, hogy nem alkalmas neki éppen akkor szóval csak ezért került át másik időpontra. De ha jobb az új időpont, akkor annak csak örülök. – valahogy sejtettem, hogy ha egy kicsit tolódik az amúgy is felesleges gyűlés – semmi értelmesre nem jutnak és ezt mindenki nagyon jól tudja, még a diákok is, de erről jobb, ha nem tudnak – mert nagy döntést nem tudnak hozni, sosem jó mindenkinek az, amit az egyik része akar a tanároknak. Ezt csak onnan tudom, hogy a fele nekem panaszolja el, a másik fele pedig azt várja tőlem, hogy megértsem a nézeteit és nekik adjak igazat, ne azoknak, akik nem támogatták az ötletüket. Na jó ez egy kicsit túlzás, de akinek dolga van az irodában az tudja, hogy úgysem adom tovább a bizalmas információkat másoknak. - Oh két óra… - most mondhatnám, hogy nekem is van ennyi szünetem, de sajnos nem volt, ettől függetlenül az ebédidőmbe még egy kávé is beleférhetett ahogy ő javasolta az imént. - Igazából arra gondoltam, hogy elhívnálak magammal a környékemen lévő kávézóba. Természetesen munka után, ha ráérsz. Van egy nagyon finom új süteményük és nem akarok egyedül menni. – ő a munkája miatt pont olyannak tűnt, akinek szüksége van egy kis lazításra és én ezt tudtam. Bár lehet, hogy tévedek.
Kiskép : Rendeltetésem : Kólga vagyok play by : Anne Hathaway Posztok száma : 51 User neve : Dekker Csoport : istennő Pontgyűjtő : 47 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Kutató
Aina Morstad —
Elküldésének ideje — Kedd Jan. 03, 2023 12:11 am
Katrine Bergström felhasználónak tetszik ez a poszt.
-Örültem, hogy most el tudtam jönni. Mondjuk tény a gyomrom korgása nem igen segített abban, hogy koncentrálni tudjak a munkára.-Egy apró mosoly kúszik az arcomra, majd inkább elkezdek foglalkozni az étellel. Igazából nem szándékozom sokáig itt maradni. Jól esik egy kis kikapcsolódás, de a mai napon a tervezett munka végéig akarok jutni a nélkül, hogy túl sokáig bent kéne maradjak. Így is már jobban ismeri az éjjeli őrt, mint bárki mást az egyetemen. -Őszintén… Elég rendesek a diákok. Persze vannak fárasztóak, de szerencsére ők kevesebben vannak. Szeretem átadni a tudásomat, megosztani a kutatásainkat a fiatalokkal. Főleg, hogy sokszor nagyon is jó tippeket kapunk tőlük. Tudod sokszor a külső szemlélő olyat is meglát, amit mi nem feltétlenül veszünk észre. -Néha egy-egy szorgalmasabb diákot be is szoktam vonni a munkába, ha úgy érzem túlságosan is el vagyok maradva az adminisztratív részével. -Oh rendben. Ezt jó tudni. Örülök neki, hogy átrakták.-Mondom neki teljesen őszintén. A hátam közepére sem kívántam ezt a megbeszélést. Általában sok értelme nem szokott lenni az ilyeneknek. De persze leülöm, ahogyan az összes kolléga is megteszi. -Hmm csak két óra múlva.-Nézek rá az órámra. És ha minden jól megy utána már haza is mehetek. -Szóval nekem akár egy kávé is belefér még az ebéd után, ha gondolod…-Ha apa ezt látná… Hogy rohadjon meg, amiért ezt kell csinálnom. Tudom, tudom nem az Kat hibája, de akkor is… Miért így kell megismernem őt? Miért nem volt képes bemutatni nekem, nekünk… Nem szeretek bájologni, de titkolózni sem. Így is mindennap egy szerepet kell játszanom… Jó lenne ha egy emberrel kevesebb lenne… Mondjuk azt sem tudom mit szólna hozzá, ha megtudná, hogy én vagyok az egyik lánya. Vajon örülne neki, vagy megváltozna és távolságtartó lenne velem?
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : ✦ Carla Gugino Posztok száma : 103 User neve : ✦ Avocado Csoport : ✦ Halandó Pontgyűjtő : 91 Lakhely : ✦ Oslo, Grünerløkka Foglalkozás : ✦ titkárnő, táncoktató Előtörténet : ✦ Heart of the Ocean Keresem : ✦ ...to be Loved Kor : 58
Katrine Bergström —
Elküldésének ideje — Pént. Dec. 23, 2022 10:57 am
Aina & KatrineWhoever is happy will make others happy too
Aina mindig is kedves volt a szememben, azon ritka professzorok közé tartozott, akik nem voltak túlságosan elszállva maguktól és nem félvállról vették az értesítőket, amiket kiküldtem nekik és meg is jelentek időben. Sajnos van, akinek többször is ki kell küldeni ugyanazt az emlékeztetőt amíg veszi a fáradtságot és jelzi a részvételét. Abban az irodában, ahol én dolgoztam még egy kedves idősebb nénike is dolgozott, a többi szaknak volt külön titkárnője. Elég nagy ez az egyetem, kevesen nem bírnánk a sok üggyel és tanár-, diákproblémákkal se lehetne hamar végezni. A kantinos esetre csak elhúzom egy kicsit a szám, mert sejtettem, hogy mire gondol a legjobb falatok alatt. Én is az édességet szeretem a legjobban, hiába vagyok már én is idősödő, van, amit nem sikerült elhagynom az évek múlásával. - Az elsők között jönni a legtanácsosabb, csak ugye kinek van ideje pontban tizenegy húszkor abba hagyni a munkát és lejönni ide. – a hallgatóknak könnyebb, nekik negyedkor kezdődik a hosszú szünetük, így nyugodtan tudnak ebédelni. De én nem hagyhatom csak úgy üresen az irodát, szólnom kell. hogy nem vagyok ott, esetleg maradjon a titkárnőtársam egy kicsit az irodában, mert nincs szívem bezárni és hasonlók. Jobb, ha a diákok és a tanárok mindig nyitva találják az ajtót s, betérhetnek, ha valami gondjuk van, még akkor is, ha éppen nincs fogadóóra. - Köszönöm. Neked is jó étvágyat. – elfelejtettem, hogy én is ennyire figyelmetlen voltam. De most már ezt is pótoltam egy újabb mosoly kíséretében. - Rendben, akkor hozok neked is. – mosolyogtam rá kedvesen, amikor elmentem a vizekért. Végül is, nem nagy dolog egy pohár víz helyett kettőt hoznom, amíg ő ott ül, addig biztos lehetek abban, hogy más nem telepszik le a helyemre. Szóval egy kicsit örültem is, hogy odaült mellém valaki. - Igazán nincs mit. Megérdemled, a hallgatók biztos lefárasztanak téged. – főleg, ha éppen csak ő beszél és senkinek nincs kérdése, de neki tovább kell tartania az előadást, ha ez történne. Bár úgy hallottam elég népszerűek az órái és mások csak irigykednek a nagy létszámú jelenlét miatt. Biztos vagyok benne, hogy olyasmit mond a hallgatóknak, amik érdeklik őket és nem unalmasak az órái, mint az egyik kollégájának, akit most nem nevezek meg, de azt hallottam a bemutatók szövegét elég altatóan feltudja olvasni a képernyőről. - Én köszönöm jól vagyok. A munka ma egy kicsit nyugodtan ment. Csak kiküldtem néhány e-mailt és megírtam a holnapi közleményt is, amit majd ki kell küldeni az összes diáknak. Elvileg holnap kapsz te is egy értesítőt, a mai gyűlést áttették péntekre. – adok neki rövid helyzetjelentést az én napomról. - A tiéd, hogy alakult? Mikor is lesz a következő órád? – ismerem az órarendjét, tisztában vagyok azzal, hogy mikor lesz a következő órája, de mindig jó megkérdezni tőle, mert olyankor, ha jó hangulatban van, akkor elmondja, hogy éppen miről tanít a hallgatóknak. Persze, az ő foglalkozása nem az én szakterületem és valószínűleg semmit sem értek hozzá, de pont ezért jó hallgatni őt.
Kiskép : Rendeltetésem : Kólga vagyok play by : Anne Hathaway Posztok száma : 51 User neve : Dekker Csoport : istennő Pontgyűjtő : 47 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Kutató
Aina Morstad —
Elküldésének ideje — Szer. Dec. 21, 2022 10:57 pm
Katrine Bergström felhasználónak tetszik ez a poszt.
Mindig újból és újból rá kell döbbennem, hogy ő még mindig nem tudja ki is vagyok. Igen ismeri a nevem, tudja mi a munkám itt ezen az egyetemen, de fogalma sincs arról, hogy igazából a párja egyik lánya vagyok. Őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy ilyen idősen engem ez zavarni fog, de mégis. Pedig már rég felnőttem, sőt még az én gyerekem is felnőtt… De olyan nagy baj az, hogy még így is fontosak a számomra? Minden alkalommal mikor találkozom vele próbálom ezen gondolataimat jó mélyre elásni és úgy tenni, mint aki nem tudja, hogy mégis milyen élete van. Nem utálom őt és nem is vagyok mérges rá, hisz ő nem tehet semmiről. Egyszerűen csak megismert egy férfit, egy istent és belé szeretett. Gondolataimból az ő szavai zökkentenek ki, majd gyorsan egy mosoly varázsolok az arcomra és bólintok egyet. -Igen úgy tűnik… Legközelebb lehet várok még egy kicsit, bár akkor félő, hogy elfogynak a legjobb falatok.-Leginkább a süteményekre gondolok, hisz szinte arra ugornak rá legelőször. Már éppen számhoz emelném az első falatot, mikor rádöbbenek milyen illetlen is vagyok. -Öhm jó étvágyat.-Csak ez után veszem a számba a villát. Meg kell hagyni ma is kitettek magukért a konyhások. Többször kellene itt ebédelnem, ha már nekem nem erősségem a főzés. Egy-két egyszerűbb fogást össze tudok dobni, de egy idő után már unalmas mindig ugyanazt enni. -Igen, kérek.-Én se hoztam magammal vizet, vagy bármiféle üdítőt, így kihasználom a felajánlását. Egy ideig őt figyelem, ahogy a vízadagolóhoz sétál, majd csak kinézek az ablakon és megint elmerülök kissé a gondolataimba, míg vissza nem ér az asztalunkhoz. -Nagyon szépen köszönöm.-Veszem át tőle a poharat, majd bele is kortyolok. -És hogy vagy? Sok a munka az irodában?-Nem igazán tudom, hogy ők ott bent, mit is csinálnak, néha igaz én is kérek tőlük segítséget, de gondolom az összes diák is őket keresik fel, ha valami gond van.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : ✦ Carla Gugino Posztok száma : 103 User neve : ✦ Avocado Csoport : ✦ Halandó Pontgyűjtő : 91 Lakhely : ✦ Oslo, Grünerløkka Foglalkozás : ✦ titkárnő, táncoktató Előtörténet : ✦ Heart of the Ocean Keresem : ✦ ...to be Loved Kor : 58
Katrine Bergström —
Elküldésének ideje — Kedd Dec. 20, 2022 11:58 pm
Aina & KatrineWhoever is happy will make others happy too
Nem tudtam eldönteni, hogy mit kérjek ezért csak a régen is megszokott paradicsomlevest és mellé másodiknak sültkrumpli hasábokat kértem halrudacskával, ami valószínűleg alig látott halat, de ettől a halas dologról megint csak Aegir jutott az eszembe és az, hogy pár hónapja milyen édesen készített Aaronnak és nekem ilyesmit. Persze az aznapi bonyodalmakat inkább ne is említsük meg most, örülök, hogy lejártak azok az időszakok, amikor azért fájt a fejem, hogy ők ketten valahogy szót értsenek egymással. Most csak azt remélem, hogy ahol vannak ott jól vannak és biztonságos az útjuk, függetlenül attól, amit nekem mondtak. Aztán helyet foglalok és magam elé húzom a levest. Vicces módon régen – mivel a leves egy kicsit forró volt – mindig a másodikkal kezdtem, nem törődve azzal, hogy mások esetleg barbárnak találnák a módszerem. Most inkább szimplán nem finnyáskodtam, hanem ha kellett hát óvatosan megfújtam a levest a kanálon és úgy kóstoltam meg. Nincsen semmi baj az itteni étellel. Ha íztelen lenne és nem lenne nagy odaadással készítve valószínűleg kevesen járnának ide. De mindenki imádja. A vezetőség pedig a legjobbat akarja, mindenből. Fel is pillantok amikor meglátom magam előtt Aina-t, az egyik kedves óraadó professzort a biológia szakról. - Szia Aina! Persze, csak nyugodtan. – kicsit összébb szedem magam, hogy neki is helye lehessen az asztalnál és elférhessen az ő tálcája is. - Jó sokan vannak most itt. – vallom be végül én is körbe nézve. – Kifogtuk a csúcsidőt. – mosolygok és együttérzően rá pillantok. Nem tudom mennyire van most beszélgetős kedvében ezért papolás helyet inkább a levesemmel foglalkozom. Bár ettől függetlenül lehet, hogy egy kicsit megszomjaztam és sültkrumplis halhoz majd szükségem lesz egy kis vízre is. Szerencsére vannak itt a közelben műanyag pohárral ellátott vízautomaták is. - Nekem szükségem lesz egy kis vízre, hozhatok neked is vagy te most nem kérsz? – felálltam és megindokoltam neki, hogy mire készülök. Nem kell félnie, nem azért álltam fel, mert itt akarom hagyni őt egymagában enni. Csak a víz az fontos, hiába van itt a leves. Ha kér akkor megyek és neki is hozom, ha nem, akkor csak magamnak. Ha amellett döntene, hogy ő is kér, akkor leteszem a poharat a tálcája elé és leülök vissza a helyemre. - Tessék, csak sima víz, nem bubis. – a szénsavasat csak a hűsítőkben szeretem, a víz az legyen sima természetes ugyebár. Azt mondjuk nem tudom, hogy ő melyiket szereti, de mindjárt ki fog derülni.
Kiskép : Rendeltetésem : Kólga vagyok play by : Anne Hathaway Posztok száma : 51 User neve : Dekker Csoport : istennő Pontgyűjtő : 47 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Kutató
Aina Morstad —
Elküldésének ideje — Kedd Dec. 20, 2022 6:15 pm
Katrine Bergström felhasználónak tetszik ez a poszt.
Fújtatva dőlök hátra a székembe. Már elgémberedett minden végtagom. Túl régóta görnyedek már az asztal felett, de úgy érzem, hogy semmit nem haladtam előre a munkával. Van valami, amire egyszerűen nem jövök rá. A kávés bögrém felé nyúlok, de ahogy kortyolnék belőle rá kell döbennem, hogy az bizony üres. Talán ideje lenne kimozdulni innen, sétálni egyet, felfrissíteni magam. Azt hihetnénk, hogy ennyi év után már mindent tudunk az északi sarkon történi természeti eseményekről, de ez nincs így. Még mindig sok meglepetéssel találkozunk. Oké, nem azt mondom, hogy mindennap. De van még mit felkutatni ott is. Mint például azt, hogy mi a veszélye annak,ha egyszercsak az egész eltűnik... Azon kívül, hogy az ott élő fajok nem tudnak hová menekülni majd. Ahogy a folyosókat járom és a kantin közelébe érek megérzem azokat a kellemes illatokat. Egy pillanatra megállok, majd végül belépek az ajtón. Még egy kis időre hanyagolhatom a munkát. Nem ez alatt az egy óra latt fogom megváltani a világot... Bár megtehetném, sőőőt... De gondoljunk csak bele mekkora rémület lenne, ha megtudnák a halandók, hogy az isteneik közöttük járnak. Kissé hosszú a sor, de türelmesen várakozom, míg végre nem találkozom a konyhás nénivel, ki mosolyogva várja, hogy mit is szeretnék kérni. Egy jól megpakolt tálcával indulok el helyet keresni magamnak. Ilyen sok embert még nem is láttam itt... Na jó, nem is gyakran járok ide. Fordulok egyet és... Ez most komoly? Apa ez tutira a te műved! De mégis mit mondhatnék neki? Semmi közös nincs bennünk... -Öhm szia! Leülhetek ide?-Pillantok a szabad helyre, majd körbe forgatom a tekintetem a kantinon, hogy lássa mindenhol ülnek. Nem őt akarom direkt zaklatni.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : ✦ Carla Gugino Posztok száma : 103 User neve : ✦ Avocado Csoport : ✦ Halandó Pontgyűjtő : 91 Lakhely : ✦ Oslo, Grünerløkka Foglalkozás : ✦ titkárnő, táncoktató Előtörténet : ✦ Heart of the Ocean Keresem : ✦ ...to be Loved Kor : 58
Katrine Bergström —
Elküldésének ideje — Hétf. Dec. 19, 2022 2:13 pm
Aina & KatrineWhoever is happy will make others happy too
Nehezemre esett eljönni otthonról, mert amióta Aaron és Aegir nincs otthon azon jár az eszem, hogy tényleg minden rendben van-e velük. Persze elhiszem, hogy szólnak ahogy megígérték nekem és nem hagynak kétségek között, de már hónapok óta nem láttam őket szemtől szembe. A videóhívások pedig valljuk be nem az igaziak. Nincsenek itt mellettem, nem tudom megölelni őket és hiába kérem, hogy öleljék meg egymást helyettem az nem ugyanolyan és tudom, hogy úgyse tennék meg, mert a fiúknál ez másképp működik. Szóval mostanában inkább a munkámmal foglalkozom, belefeledkezem az űrlapok ölelésébe és azzal vigasztalom magam, hogy minden rendben lesz, ha visszatérnek. Már nem tudom meddig hiszik el nekem, hogy a fiam valamilyen gyógykezelésen van és mindent be fog pótolni mire vizsgáznia kell az adott tantárgyakból, de próbálkozom elhitetni a tanáraival is, hogy rendes gyerek ő, csak… meg kell ismerni. Tudom, hogy elfogult vagyok, ha a családomról van szó és nem is tőlem kell véleményt kérni, mert túlságosan szeretem őket ahhoz, hogy észrevegyem bennük a rosszat – egyrészt nem is keresem szándékosan bennük a tökéletlenséget, hanem elfogadom őket úgy ahogy vannak. Nem igazán beszéltem arról senkinek sem, hogy mi az igazság, de nem is kellett. Én magamban szépen elrendeztem a gondolataim és most már csak várok. Várok, ahogy eddig is tettem és nem esem kétségbe. Felesleges. Aaron jó kezekben van Aegir mellett – remélem – és ha eljön az idő akkor viszont láthatom őt. A türelmemmel sosem volt gond. Ezért vagyok itt az egyetemen is. Eszem ágában sincs pletykálkodni a többi titkárnővel, akik közül egyesek valamiért lételemüknek tekintik megvitatni más baját. Én nem vagyok ilyen. Inkább csak meghallgatom azokat, akik rájuk panaszkodnak, mert azt hiszik, hogy akiről beszélnek az nem hallja őket, pedig az illető csak úgy tesz, mintha nem hallaná és… Ez bonyolult. A lényeg, hogy én próbálok jó viszonyt ápolni a kolléganőimmel, még ha valahol sejtem, hogy nem egyszer képesek engem is kibeszélni csak mert már elfogyott a témájuk. De most szerencsére nem kell őket hallgatnom, mert végre ebédszünet van. Általában hozok magammal ennivalót, de ma úgy döntöttem, hogy azon kivételes napok egyikét tartom, amikor lemegyek a kantinba. Beszélgetek a szakácsnővel miközben megkapom a napi ételadagot és megkérdezem, hogy van, megy-e a munka. Engem már úgyis ismer azokból az időkből, amikor idejártam. Sokszor panaszkodtam neki, hogy mennyire kegyetlenek ezek a mai fiatalok. Ő pedig egyetértett velem, mert… az ő fia is olyan problémásnak tűnt, mint Aaron, akit nem lehet kordában tartani. Most is a szokásos módon sorba álltam, mindenkire mosolyogtam és köszöntem azoknak akik ismertek, majd ha megkaptam az adagomat akkor – kivételesen nem ültem a tanárok és alkalmazottak asztalához, ami értelemszerűen a tanároknak és a hozzám hasonlóknak volt fenntartva, mert már tele volt – leültem az egyik ablak melletti asztalhoz.
2023. május 1-jén az óriások vezére összehívta tanácsát, amelyre a nornát is meghívta, aki segített neki az istenekkel szemben. Kezdetben úgy tűnt, ez alkalommal sem történik majd semmi különös, ám amikor Hildr távozásra készült, fültanújává vált két óriás sutyorgásának, s a hallottaktól égtelen harag támadt a norna szívében. A szavak arról szóltak: Thrym azt tervezi miképpen szabadulhat meg Hildr-től, mivel a norna követeléseit nem kívánja a nagyhatalmú óriás teljesíteni, akkor sem, ha az átokkal legyőzik és feledésbe taszítják az isteneket. Hildr elnyomta abban a pillanatban dühét, s ahelyett, hogy szembesítette volna Thrym-et rossz döntésével, a norna úgy határozott, megbosszulja, amiért megpróbálták kijátszani. De nem kapkodott el semmit sem, és mindent gondosan előkészített.