Sirke&& Reidar

Nem alakult a legjobban a beszélgetést, és rátérni sem tudtam, vagy inkább nem akartam arra, hogy figyelj… bocs hogy nem hajtok rád, de Én vagyok az Apád! Mert lehet nem hinné el, sőt mi több! Biztos, hogy nem hinné el, és még komplett idiótának is tartana, a másik véglet pedig, hogy kiröhögne, és már csak a poén kedvéért is idiótának gondolna.
Elvégre ki az a fickó, aki egy nőnek azzal a dumával indít, aki szemmel láthatóan a halandó ember nézete szerint, nem lehetne, de az apjának vallja magát.
Bonyolultak a dolgok, és sosem lesz könnyebb.
Bár lehet, neki lenne a legjobb, hogyha nem is tudna róla. Az áldásos tudatlanság esete úgy hiszem.
Megengedtem magamnak egy mosolyt, miközben beszélgettünk, s pillantásom a pultos lányra, nőre emeltem.
Aztán megmondtam mi a foglalkozásom, és folytatódott a beszélgetés.
-Igen. - bólintottam. - Nem az, de tudod azért akadnak olyanok is, akiket érdemes felvenni, és tovább képezni.
Sok hasztalan emberrel hozott össze már az utam. Olyanokkal, akiket szóra sem lett volna érdemes méltatnom, és olyanokkal, akiket elhajtottam, pedig lehet nem kellett volna.
Maximalizmus a tetőfokon. Maximalistának kellett lennem, már csak azért is, hogy a lehető legjobban végezhessem a munkámat.
-Jó ha az embernek ilyen barátja van mint te. - engedtem meg magamnak egy mosolyt, a mosolyára felelvén, aztán felajánlottam szolgáltatásaimat, már csak a móka kedvéért is.
-Akár több alkalomra is. - feleltem immár komolyan, ám még akkor sem rukkoltam elő azzal, hogy bizony ki is vagyok én. Nem akartam kockáztatni a pofán röhögés lehetőségét.
-Valóban. -bólintottam. - De van mikor egy testőr gyorsabb mint a spay-ért kutató kezünk. - hangom megkomolyodott, akár a tekintetem is. Igaz nem voltam az élete része, még csak nem is tudtam a létezéséről, és ez újabb gondokat vethetett fel, és egy újabb vitát Sif-el, ha egyszer elmondanám majd neki… már ha valaha találkozunk még…
Mikor felkelt, és megköszönte az italt, csak bólintottam.
-Hasonlóképpen! - kedves mosolyt költöztettem arcomra, aztán előszedtem a tárcámat, hogy egyenlítsem a számlám, s mikor kiment a bárból, kicsivel utána én magam is távoztam, miközben kabátom zsebébe csúsztattam kezeim, a város fényeit fürkészve, eljátszva a taxi gondolatával, ám egy kis séta még nem ártott meg senkinek.
De vajon ki lehet az anyja, és miért nem emlékszek rá? Miért nem rémlik egy kicsit sem, hogy közöm lett volna egy nőhöz, akitől leányom született… mondjuk nem tudtam Alexről sem, de Sirke sokkal idősebb volt… idősebb ahhoz, hogy ennyi ideig rejtve maradhasson előlem.
Borongós fellegek gyülekeztek az égen, s halk dörrenés hallatszott a messzeségben, mi elsőre fel sem tűnt, ám mikor erősödött a hangja, emeltem fel tekintetem, megdörgöltem tarkómat, s a következő pillanatban a felhők eltűntek, mintha ott sem lettek volna, s a dörgés is abbamaradt.

432 | Thunderstruck | ℤ

Reidar & Sirke

I know I'll lose control of the things

Felnevetek a kijelentésén miszerint a tündérek lehetne tüzesek. Végül is álf vagyok, ami nem áll messze a tündérektől és hát jó magam se vetem meg a forró dolgokat. Megráztam a fejem, ahogy végig tekint a lányon, szóval a szőkék az esetei és nem a vörösek. Ez csalódásra késztet, de volt már rosszabb is, így nem panaszkodok, bár eddig senkit se gátolt meg, hogy rám másszon. Eisára kacsint, aki megforgatja a szemeit majd egy csókkal egybekötött középső ujjat mutat a pasas felé. Erre egyből én is küldök egy puszit a lány felé, miszerint tökéletesen csinálta.
- Az bizony. Örülök, hogy összehoztam őket - vonok vállat könnyedén, majd az italomba iszom. Tényleg megmosolyogtat a kedvenc pultosom boldogsága, talán ez az egyetlen jó dolog mióta Osloba jöttem. Megismétli a szavaimat, hogy a továbbiakra. Ólálááá, a végén még lesz itt valami és nem fogom ramatyul érezni magam az est további részében. Gyorstalpalót tartottam neki arról, hogy mégis kicsoda vagyok és mivel foglalkozom. Aprót bólintok a kérdésére, hogy tényleg nemes vagyok-e. Persze, hogy az vagyok. NEM LÁTSZIK?!? Felkel a helyéről, mire felvont szemöldökkel várom mit akar, mire meghajolt előttem és csókot lehelt a kézfejemre. Mire apró mosolyra húzódik az ajkam.
- Ezt lehet megfogod bánni - nevetek megrázva a fejem, majd hagyom hadd engedje el a kezem. Visszaül a helyére és folytatjuk a beszélgetést. Tudom, hogy nem a gúny beszélt belőle, inkább egy intelligens ember tesz ilyet, aki tudja hogy kell bánni egy grófnővel. Inkább arra kérem, hogy ő beszéljen magáról, hiszen én nem tudok sok információval szolgálni.
- A testőrség vezetője? - kérdezek vissza jómagam is bután, hogy aztán tovább hallgassam. Kissé elfintorodom szomorúan a szavai hallatán, elég nehéz melónak tűnik, ami sok stresszel jár. Semmi pénzért se cserélnék vele.
- Nem tűnik a legjobbnak, főleg nem a királyi családra nézve, ha sok az alkalmatlan... - gondolkodom hangosan, miközben ő az óráját kezdi nézegetni. Talán zavarom? Aztán beszélni kezd, mire megint felszalad az egyik szemöldököm, majd egy széles mosolyt villantok.
- Ó csak azokra fektet ennyi figyelmet, akik sokat jattolnak neki, még akkor is ha fogja a haját a legrosszabb pillanatban és szerez neki szexi pasit - vonok vállat könnyedén éreztetve a lényeget egy kicsi szarkazmussal megfűszerezve. Kikerekedett szemekkel nézek rá, ahogy megkérdezi kell-e nekem testőr.
- Ma éjszakára vagy állandóra? Ha a ma éjszakáról van szó, akkor elfogadom az ajánlatot ha elég közel maradsz hozzám - csábosra vált a mosolyom és olyan arcot vágok mint egy ragadozó, aki épp becserkészi az áldozatát, majd kissé komolyabban folytatom - A hétköznapokban megtudom magam védeni. Feltalálták már a paprikasprayt - teszem hozzá egy kicsit füllentve, hiszen mégsem mondhatom azt, hogy gyújtogatni szoktam. Előszedi a pénztárcáját, ami egyértelmű jele annak, hogy befejezte mára az italozást. Eisára pillantok és jelzem felé, hogy a szépfiú fizetne és én is megiszom az italom maradékát.
- Köszönöm az italt, egy élmény volt! - nézek a nagyfiúra, majd mielőtt bármit csinálna leugrom a székről és elindulok a kijárat felé. Nem adok neki esélyt a választásra, azt régen elcseszte. Elfogyott a türelmem ma estére, nem fogok senki után futni.

Sirke&& Reidar

-A tündérek is lehetnek tüzesek. - mosolyodtam el ismételten, s vetettem egy futópillantást a pultos felé, de persze nem vált be az, ami beszokott, és elmaradt az a bizonyos másféle ital, csak az alkoholmentes jutott a számára.
-Szerencsés az a pasas. - kacsintottam egyet felé, aztán vagy elhajt a fenébe, vagy kapok egy mosolyt, vagy szemforgatást, vagy bármi egyebet, aztán mikor megkaptuk az italainkat, koccintásra emeltem, s ő is csatlakozott hozzá.
- És a továbbiakra. - bólintottam, aztán kicsit érdeklődtem róla. Tudni akartam pár dolgot, hisz nem rohanhattam le azzal, hogy Jah amúgy Én vagyok az Apád! És még egy mosolyt sem mellékelhetek hozzá, hisz elküldene a picsába a szövegemmel együtt, elvégre nem voltam egy apa kinézetű fazon.
Türelmesen vártam, s mikor választ kaptam, bólintottam. Csendben hallgattam.
-Grófnő? - felvontam fél szemöldököm, aztán megköszörültem torkom, felkeltem helyemről, s finoman fejet hajtottam, aztán fogtam rá kezére, ajkamhoz emelve kézcsókot hintettem rá. - Grófnő! Állok szolgálatára! - felegyenesedtem, aztán visszatelepedtem a helyemre. Nem gúnyolódni akartam, bár lehet félreérti majd, de minden benne van abban a bizonyos pakliban.
Mikor kérte, hogy meséljek magamról, kihúztam magam egy pillanatra, kicsit helyezkedtem, majd a korsómnak címeztem eleinte a szavaimat, s csak picivel később tekintettem rá.
- A királyi testőrség vezetője vagyok. - feleltem komoly hangon, s tekintetem is az igazat tükrözte. - Sok az ujjonc, sok az alkalmatlan, és ki kell szűrni a megfelelőeket. - magyaráztam. - Unalmas, és nem akarlak a melómmal untatni.
Beleittam az italomba, aztán megköszörültem torkom, s az órámra pillantottam, miközben azt latolgattam magamban, még is hogyan tudnék jól kijönni ebből a helyzetből. Ha belemegyek a játékba, a végén piszok lelkiismeret-furdalásom lesz. Ha kibököm, hogy az apád vagyok, és nem fogok rád mozdulni, akkor két eshetőség van, vagy inkább három.
Az első, hogy kinevet. A második, hogy otthagy, a harmadik pedig, hogy elküld a picsába, majd távozik, és talán sosem találkozunk ismét, szóval inkább csomót kötöttem a nyelvemre, és nem mondtam el. Talán akad még rá alkalom, bár az is lehet, hogy mindenki jobban jár, főleg ő, ha nem tudja meg, hogy én vagyok Thor, és nem mellesleg az apja is.
-Szóval… - letettem a korsót magam elé. - A pultos kisasszony, megtagadja az italfogyasztást, ha túl sokat vettél magadhoz… másokra is ennyire figyel, vagy csak te vagy túl értékes Gróf kisasszony? - oldalvást rápillantottam, majd teljesen felé fordultam, enyhén oldalra billentett fejjel. - Nincs szükséged testőrre? -emeltem rá ismét tekintetem, miközben előszedtem a tárcám, hogy kiegyenlítsem a számlámat.

432 | Thunderstruck | ℤ

Reidar & Sirke

I know I'll lose control of the things

Jobban élveztem a táncot, mint gondoltam. Érzem, ahogy a zene mélyen bennem lüktet és apránként eggyé válik a bizsergéssel, ami mostanra állandó társammá vált. Talán igaza van Eisának és nem kellene többet innom vagy csak annyira elnyomott a sok drog, hogy attól haluzom az egészet. A fene se tudja, de jól esik az egyszer biztos. A tánc pedig a szépfiúval... nem a legjobb, de rosszabban is volt részem. A végére csak közelebb húz magához, hogy aztán hátra döntsön. Alattomos lépés volt, mintha csak fogócskázna. Persze én nem szoktam magam ilyen könnyen adni, de azért elgondolkodom rajta hogy vagy túl jó fiú és azt hiszi kiskorú vagyok - hála a babapofimnak -, vagy tényleg meleg és nem akar megsérteni. Mégis meghív egy italra, ami lehet jófejség vagy az előjáték. Esküszöm nem igazodom ki rajta, kissé magamra emlékeztet, hogy ilyen szertelen. Furcsa egy hozzám hasonlóval összefutni, de nincs időm ezen tovább gondolkodni mert elvonja a figyelmem a kis közjáték a kedvenc pultosommal. Esküszöm, ha nem lenne ez a lány már régen prostit csináltak volna belőlem ezen a helyen - nem mintha hagynám magam, de az más kérdés -, amilyen ittas szoktam lenni. Tudom én hol a mérték csak sosem akarom tudomásul venni. A fickó elneveti magát, amitől még vonzóbbnak tűnik. Próbálja meggyőzni Eisát kedves szavakkal, mire felvont szemekkel figyelem a párharcot. Eisa- Reidar 1-0. Hangosan felnevetek a hatalmas buktára, majd elnézően mosolygok a lányra, végül bocsánatkérőn a szőkeségre.
- Sose volt tündér, ahhoz túlságosan tüzes - veszem el az italom és végig nézek a pultoson. Nem csak nekem voltak ám sztorijaim a hónapok alatt. Ha az a pult mesélni tudna... Legyintek egyet arra a félmondatra, hogy ez általában bejön. OOOOKÉÉÉÉ, akkor nem meleg csak nagyon öreg, engem meg túlságosan fiatalnak néz.
- Ne vedd magadra, jelenleg foglalt - vonok vállat könnyedén, hiszen tudom, hogy nem is olyan rég fordult komolyabbra az aktuális kapcsolata, aki kicsit az én érdemem is. Ha akkor nem pattintom le a srácot, most tuti nem lennének együtt... Felemelem a szűz italom és oda koccintom a korsóhoz.
- ... és a továbbiakra - teszem hozzá széles vigyorral, majd iszom egy kortyot a mentás italból. Meglepetten nézek rá a kérdését hallva. Ez csajozós dumának nagyon gyér, ha valaki más ilyennel jönne tuti egyből sarkon fordulnék. Most csak elkezdem piszkálni a szívószálam, miközben erősen a válaszon gondolkodom. Mégsem mondhatom azt, hogy ingyenélő eltartott vagyok jelenleg.
- Ezzel is, azzal is, még nem találtam meg a megfelelő hivatást. Egyelőre megelégszem azzal is, hogy grófnő vagyok - vonok vállat könnyedén egy mosollyal, majd iszom egy újabb nagy kortyot. Nem szeretnék magamról mesélni, főleg nem neki. Ez túlságosan bensőséges és nekem csak egy éjszakára kellene, de kezdem meggondolni magam. Lehetséges, hogy Annar családja küldte rám, hogy kémkedjen utánam?!? KURVA ÉLET!
- Inkább te mesélj, mivel foglalkozol? Azt mondtad munkából jöttél? Csak nem nyomozó vagy, hogy ilyen sokáig dolgoztál? - kissé oldalra fordítom a fejem az enyhén burkolt kérdést követően. Ha utánam kémked, akkor minél előbb le kell ráznom.

Sirke&& Reidar

Furcsa lehetett a viselkedésem, hisz nem akartam tőle semmit, sem pedig hiú ábrándokba lovalni, hogy bármi összejöhet kettőnk között.
Vettem egy nagyobb levegőt, aztán villantottam egy mosolyt. Csinos volt, szép is, talàn az anyja vonásait örökölte, ám azt egyszerűbb lett volna megmondani, ha tudom, ki is volt az anyja.
De ki volt az anyja, és én miért felejtettem el?! Meglehet, ugyan annak lettem áldozata, mint amit Malin ellen elkövettem, szóval lehet az egész igazán jogos is. Replikának az esetben nincsen helye.
Még is ott élt a kétely, hogy bizony úgy sem fogja elhinni.
A tánc után, vagy inkább közben egy hajtúrást követően hívtam meg egy italra.
Hangos szavaira elnevettem magam.
-Ekkora gonoszságot! -értettem vele egyet, s nevetésem mosollyá szelidűlt. Bár tény, hogy szerintem sem kellene többet innia, de nem fogok elkezdeni atyáskodni, mikor ennyi éven keresztül még csak nem is tudtam róla, és a létezéséről.
-De nyilván egy tündér, és ha én kérem, akkor...- de nem. Szigorú pillantást kaptam vissza, és egy mosolygós gunyoros nemet, mikor megkaptam az általa kért italt. -Tévedtem... nem hatja meg a mosolyom. Pedig általában bejön...- emeltem tekintetem a pultosra, töretlen mosollyal. -Egy korsó  sört kérlek... - mosolyom elhalványodott, kékjeim rajta tartottam egy ideig, majd ha megkaptam a rendelésem, ki is fizettem az italokat, majd Sirke lélektükreire szegeztem sajátjaimat, felemelve korsóm, finoman felé.
-Az ismeretségre, hogy jó helyen voltunk jó időbben.- aztán beleittam italomba, letöröltem a habot a képemről.
-Mesélj magadról... Mivel foglalkozol?- apró kérdés volt, csajozós dumának gyenge, de arra teljesen jó, hogy valamerre lendíthessem a dolgokat.
Szerettem volna, kivinni erről a helyről, hogy jobban megismerhessem, hogy ne legyen arra még csak esélyem se, hogy elmondjam neki, Én vagyok az apád!

432 | Thunderstruck | ℤ

Reidar & Sirke

I know I'll lose control of the things

Még mindig nem értem miért érzem ezt a bizsergést, mintha elszívtam volna egy kiló füvet, amitől teljesen chillbe vágtam magam. Rám mosolyog és még mindig nem tudom elhinni, hogy ilyen szép férfi, sosem láttam hozzá hasonlót. A kékjei nagyon hasonlatosak az enyémhez, de mit se számít. Mélyet sóhajtok a válasza hallatán, majd megrázom a fejem. A hónapok alatt minden egyes kocsmát felfedeztem mégis ez a kedvencem valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag. OKÉ talán a csaposok miatt dől feléjük a mérleg, hiszen Eisat imádom, már olyan mintha a barátnőm lenne. Sigurd pedig... volt egy ittas estém, mikor megkóstoltam az ajkait, de semmi több. Nem volt az esetem és aznap este nem is lettem volna képes többre, mert várt rám az ágyam. Azóta viszont imádjuk egymást és PONT. De felesleges magyarázni, hiszen most végre keresztezték egymást az utaink Reidarral és más nem számít. Élveztem, ahogy a zene lüktet az elmémben, ez elnyomja a bizsergető érzést, amit nem akarok tudomásul venni igazán. A tánc eddig nem jött be kissé karót nyelt, mint akihez nem lehetne hozzáérni, ami kissé lelomboz. Ilyenkor már régen rám szoktak mászni, de mivel vele vagyok, így csak messziről bámulnak, nem mernek közelebb jönni. Közel hajol hozzám, hogy hallja mit mondok, majd elmosolyodik már sokadik alkalommal. Könnyedén megfogja a kezem, mintha cukorból lennék, majd magához von és hátra dönt. Egy igazi LOVAG, legalábbis annak tetteti magát, mire én elnevetem magam a mozdulattól. Talán kicsit jobban bele is dőlök, hogy a hajam egyetlen pillanatra a földet súrolja. De elengedett és a hajába túr, mint aki éppen most akarja bevallani, hogy amúgy ő meleg. Kissé felhúzom a szemöldököm, de bólogatok és elindulok utána a pulthoz.
- Egy virgin mojitot kérek, mert EISA GONOSZ ÉS NEM AD MÁST - a mondat második felét már kiabálva mondtam a másik oldalon tevékenykedő kedvenc pultosomnak, aki mosolyogva bemutatott kifejezve a szeretetét - ÉN IS SZERETLEK! - kiabáltam vissza neki a kézmozdulatra majd nevetve a szőkére néztem - Bocs a közjátékért. Hol is tartottunk? - nagyokat pislogok felé, míg készül az italunk. Nem tudom mit mondhatnék ezek után, hiszen felettébb kínos volt az egész, de hát nem is én lennék. Megszoksz vagy megszöksz. Farkas törvények uralkodnak és nem véletlen tűz a fő elemem. Heves tudok lenni olykor.

Sirke&& Reidar

Meglehet, nem csak a melóm húzóssága volt az, ami becsábított egy italra. Meglehet, maga a lelkem állapota is sarkalt afelé, hogy az ital mellett tegyem le a voksom, még akkor is, hogyha alapból nem sokat ért az a mennyiség, vagy éppen minőség, amit itt fogyaszthattam. Valamiért még is hosszú hetek óta, mióta visszaadtam Malin emlékeit, valahogy nem voltam egész. Valami hiányzott.
Kaptam egy italt, amit meg is köszöntem, majd váltottunk pár szót, de azt a szurkálást nem tudtam hová tenni. Vajon valóban a lányom lehet? De akkor ki az anyja, és én mi a fészkes fenéért nem emlékszem arra, hogy nekem van egy másik  lányom?! Miért?! Vajon mi történhetett, hogy elfeledtem… vagy netán nem is tudtam róla?
Magamban végigpörgettem a kis futókalandjaimat, de a listán senki olyat nem találtam, akivel ez megeshetett volna.
Magamban összepréseltem ajkaim, majd vettem egy nagyobb levegőt, s szavaira elmosolyodtam, kicsit széttárva karjaim.
- Más időpontot választottunk, más kocsmával… - magyaráztam, felvéve az italom, majd ittam belőle egy kortyot.
Aztán felajánlottam egy táncot, vagy egy sétát, hisz odakint, ahol esetleg könnyebben kerülnénk kettesbe, egyszerűbb lenne az orrára kötni, hogy a lányom lehet, sem mint egy ilyen alkoholtól bűzlő, zenével átitatott helyen.
Mivel a zenét választotta, felkeltem, s a tánc parkettre mentem vele.
A szurkáló érzés ottléte megnehezítette a dolgokat, még is igyekeztem nem feszültnek lenni. Közel táncolt, de még is megtartotta a távolságot. Én meg ugye nem akartam semmit, hisz furán hozta volna ki magát ha a saját véremmel, szóval udvarias maradtam, mint valami érinthetetlen pasas, akit nem lehet olyan könnyen megszerezni.
Nem akartam kiabálni, így közelebb hajoltam hozzá, hogy rendesen hallhassa amit mondani akartam.
Kérdésén egy pillanatig gondolkodtam, mielőtt odahajoltam volna, de hogy ne nézzen sült halnak, megvillantottam felé egy mosolyt, ráemeltem kékjeim.
-Egy cseppet sem! - finoman fogtam meg kezét, kicsit közelebb vontam, majd döntöttem rajta egyet, de csak a tánc miatt. Nem akartam elcsábítani, vagy kikezdeni vele, hisz sikítana is az elmém miatta. Még is csak a lányom?! Amiről bizonyára eddig ő sem tudott, s talán a szurkáló érzést sem vette komolyan, vagy épp nem tudta mi az. El kell mondanom... Ám nem tudtam hogyan is kellene hozzáfognom az egészhez.
A tánc végén elengedtem, beletúrtam hajamba, keresve a megfelelő szavakat, de csak egy kérdésre futotta. Alaposan át kellett fontolnom a dolgokat.
- Kérsz egy italt? - kérdeztem zsebembe ejtve kezeim, miközben ismét villantottam egy mosolyt, majd ha válaszolt, hát megindultam a pult felé, hogy rendezzek vagy magunknak, vagy csak magamnak egy italt.

432 | Thunderstruck | ℤ

Reidar & Sirke

I know I'll lose control of the things

Tényleg érdekelt, hogy ki lehet ez a pasi, akitől bizsereg mindenem. Eddig sosem éreztem ilyet senki mellett, oké ez így hazugság, mert Rainer mellett vannak ehhez hasonló érzéseim, de az teljesen más. Tőle kihagy egy-egy ütemet a szívverésem, de ez jobban hasonlítható egy kisebb orgazmushoz, legalábbis, ha a kizárólag a bizsergést vesszük alapul. De HÉ! lehet az est végére az lesz ebből az újabb találkozóból. Ó, csak nem elpirult. EGYEM MEG! Kissé morcosan körbe tekint a termen, mintha keresne valamit, amire mérges lehet. Még ez is jól áll neki... Vállat vontam a dicsérete hallatán, hiszen nem nagy szám az egész, bár nem sűrűn mutatkozok be ezen a néven az biztos. Egyértelmű kérdést tettem fel, mindent tudni akarok róla.
- Ez lehet, hogy furcsa lesz, de mostanság nekem is ez a hobbim. De várj, ha mindkettőnknek ugyanaz a hobbija, eddig miért nem találkoztunk? - kissé oldalra döntöm a fejem úgy nézek rá, nem vagyok rest kissé felhúzni az egyik szemöldököm. Beleittam az italomba, amiben iszonyatosan kevés volt a fehérrum, ami csak elszomorít. Tényleg mindent bevetettem, hogy felszedjem a pasit, így a flörtölésbe is belementem, ami úgy tűnik sikerrel járt. Hatalmas vigyort villantottam rá, majd meglepve néztem körbe a parketten. Eszemben sincs sétálni, bár csábítónak tűnik a séta, hogyha a lakásomon vagy az övén kötünk ki.
- Egyelőre maradjunk a táncnál, aztán meglátjuk - a maradék italom a pult másik oldalára tettem egy kis nyújtózás után. Már megszokták tőlem, hogy így védem magam a kelletlen drogoktól. Kizárólag minőségit vagyok hajlandó fogyasztani és PONT. Kézen fogtam a fickót, hogy együtt menjünk a táncparkett közepére, majd elkezdtem táncolni, elég közel hozzá, de nem tapadósan az nem az én sportom. Elég elérnem, hogy akarjon engem, nem muszáj nekem kezdeményezni mindenben.
- Szóval? Ez olyan borzasztó dolog lenne? - nevetve kérdezem tőle, félig túlkiabálva a zenét, ami körülöttünk lüktet, de egyetlen percre se vagyok hajlandó megállni. Érzem a ritmust és szükségem van rá, hogy mindennél jobban ellazuljak és a legjobb formámat tudjam adni.

Sirke&& Reidar

A buli hangulata nem volt a legjobb, legalább is az alapján gondoltam, hogy a lány, olyan unottan üldögélt egy darabig a helyén, én pedig jó illemmel lettem megálldva, így megköszöntem az italt. Előbb egy apró mozdulattal, majd mikor odaért már szavakkal is megtettem.
A szurkáló érzés pedig felerősödött a közelében. De hisz az lehetetlen! Nem lehet! Emlékeznék rá! Vagy talán még sem?! Miért nem emlékeztem?
Egy pillanatra összeszaladt a szemöldököm, s körbe tekintettem, már csak azért is, nehogy azt higgye mérges vagyok, vagy valami ilyesmi, szóval következő szavaimmal immár nyugodt ábrázattal emeltem rá kékjeim, ő pedig szinte falta a tekintetem.
Nem sűrűn esett meg, de zavarba ejtő pillantása volt.
-Köszönöm! A Tiéd is igazán különleges. -mosolyodtam el. Sirke... Nem sűrűn hallani senkit sem ilyen névvel rohangálni a világban.
-Ez egy nagyon jó kérdés. Munka után behúzott a lábam egy italra! Mostanában ez a hobbim...- forgattam körbe a szemeim, majd egy széles mosollyal emeltem meg a poharam. -Húzós a melóm. Kell a lazítás. – ittam is egy kortyot, miközben a lányt figyeltem. Gyönyörű volt. Talán ha a szurkáló érzés nem lenne, simán rá is mozdulok, de így... Így ott a figyelmeztetés, hogy bizony lehet a saját vérem az?! De ki az anyja?! És miért nem emlékszem?!
Ezeken morfondíroztam, mikor szavai kizökkentettek, s letettem ajkaim elől a poharat.
-Eddig nem volt okom kizökkenni a helyemről. – vallottam meg egy mosollyal az arcomon, miközben le sem vettem róla a tekintetem. Akár vehette flörtnek is, ám én csak kíváncsi voltam.
Láttam rajta, hogy nagyon menne táncolni, szóval ha valóban a vérem volt, akkor ennyi ital mennyisége után, nem hagyhattam, hogy valaki lecsapjon rá, és esetleg kihasználja, szóval....
-Akarsz táncolni? Vagy sétálni?- böktem hüvelykujjammal a kijárat felé, persze ha a séta mellett döntött, akkor előtte kifizettem az italomat, s közben elhatároztam, hogy hazakísérem, s majd talán egy alkalmas pillanatban elmondom neki ki is vagyok.
Ha táncolni akart, akkor mentem vele a parkett felé, s csak remélni mertem nem lesz annyira bizarr a dolog, mint amilyennek elképzeltem magamban.

432 | Thunderstruck | ℤ

Reidar & Sirke

I know I'll lose control of the things

A buli ellaposodott a VIP részen és iszonyatosan szomjas voltam, ezért kötöttem ki a pultnál. Arra nem számítottam, hogy megkörnyékeznek - oké, ez hazugság, mert mindig megteszi a pórnép - és megint használnom kell a képességem. Ahogy arra se, hogy ilyen erős bizsergető érzést fogok érezni a semmiből. Általában akkor tör rám, mikor ellazulok a tabiktól vagy ha éppen nagyon jól érzem magam egy férfi társaságában az ágyban. Sajnos egyik se lehetséges, a tabi már kiment belőlem, a pasik pedig... ott még nem tartunk.... De, ami késik nem múlik, hiszen ki is néztem magamnak egy igazán szemrevalót. A pillantásunk találkozik, ahogy biccentve megköszöni a neki küldött italt. Az első lépés betalált, így oda is megyek hozzá pár perccel később, hogy bebiztosítsam magam.
- Semmiség - legyintek, ahogy megköszöni az italt. A mosolya kedves, de inkább olyan, mint egy apáé, de én nem ezt akarom elérni. Sokkal csábítóbbnak kell lennem. A kérdése meglepett, kissé oldalra döntöttem a fejem úgy néztem előbb körbe, majd visszavezettem rá a pillantásom.
- Lehetne jobb is - végig futtattam rajta a pillantásom, ha már állandóan érzem a bizsergést tegyünk róla, hogy legyen oka is az egésznek. Egy éjszaka egy ilyen férfival tuti megoldana sok mindent. Elkalandoztam, így éppen elkaptam a fonalat, hogy Reidar a neve, egészen jól áll neki. Hatalmas csábító mosollyal az arcomon néztem rá, félig a pultnak dőlve, hogy jobban kiemelje a domborulataimat.
- Tetszik a neved, olyan szépen cseng. Reidar - ízlelgetem a szavakat, majd iszom egy kortyot a szívószállal - Sirke vagyok - teszem hozzá kicsivel később. Kissé elnevetem magam, ahogy az unalom fogalmáról kezd el beszélni, majd megrázom a fejem.
- A nagy bulizós is elég képlékeny fogalom, ha ebből indulunk ki. De ha nem vagy bulizós, akkor mit keresel épp a város legjobb, legbulisabb bárjában? - nem vagyok rest őt bámulni és jelenleg az se zavar, hogy felfelé kell néznem. Megint elnevetem magam, majd megrázom a fejem jelezve, hogy nem feltétlen. Bár, ha az utóbbi éveimethónapjaimat nézzük, akkor ez egy orbitális hazugság.
- Ha jó a társaság, akkor előfordul. Veled mi a helyzet? Csak itt ülsz az italoddal és semmi se tud kimozdítani? - érdeklődöm tovább, bár egyértelmű, hogy táncolni szeretnék, ahogy a lábam elkezd a zene ritmusára járni. KIBASZOTT gyönyörű kék szemei vannak, mint a tomboló vihar előtti pillanat.

Sirke&& Reidar

Nem a legjobb időpontot választottam a meló utáni sörözésre. Még is úgy éreztem, szükségem van arra a sörre, még akkor is, hogyha nem képes elbódítani. Még ha csak azt tudja garantálni, hogy egy ideig nem leszek szomjas. Ahhoz egy sör nem elég, de még a kettő is kevés.
Mikor a második söröm megkaptam, s Mellé odakerült a másik ital is, felszaladt szemöldökkel pillantottam körbe. A szurkálás még mindig jelen volt, ám igyekeztem nem foglalkozni vele.
Körbepillantottam, honnan érkezett az italom, mikor tekintetem találkozott egy fiatal nőével, aki szemmel làthatóan nem volt épp a legjózanabb emberek körében, de ki vagyok én, hogy egy italt ne fogadjak el?
Szóval egy biccentéssel megköszöntem azt.
Visszafordultam a többi mulatozó felé, majd a szurkálás felerősödött mikor a nő mellém lépett.
Kedves mosolyt költöztettem az arcomra.
-Kösz az italt! – mosolyom nem vándorolt el onnan. Beleittam a sörömbe, majd letettem a pultra, s a nőre emeltem tekintetem. -Jó a buli? – böktem fejemmel a tömeg felé. A buli  maga valahogy nem érdekelt, sokkal fontosabb volt a szurkálás, ami mind erősebb lett, majd állandósult. Mintha magával a lánnyal érkezett volna.
Próbáltam figyelmen kívül hagyni az érzést, és a lányra emeltem tekintetem ismételten, miközben kezembe vettem az italom.
-Reidar vagyok. – mutatkoztam be, de kezet nem nyújtottam, hisz egy nőnek nem illik kezet nyújtani. -Te pedig.... – vártam a vàlaszt, s lassan ismét megszabadítottam magam a sörtől, így már csak a pohárban lévő aranyló nedű maradt a számomra.
-Az unalom elég képlékeny fogalom. Nem vagyok az a nagy bulizós. – vallottam meg őszintén, miközben a lány arcvonásait fürkésztem. Az nem lehet, hisz Alexen kívül nincs más... A fiúk meg nincsenek a környéken... A lányom a közelemben sem akar lenni. Úgy hiszem haragtartó népség vagyunk . A folyamatos konfliktusok, az örök cívódásokkal, miközben minden a maga feje tetejére kerűl. Valahogy kevesen vagyunk olyanok, akik kellő nyugalommal képesek a múltra, vagy épp a jelen sérelmeire gondolni.
Vegyünk példának csak engem. Haragos, és lobbanékony vagyok. Előbb csapok, és aztán kérdezek. Úgy hiszem, sosem fogok megváltozni.
-Te az a fajta ember vagy, akit magávalszippant a hangulat az ilyen helyeken? - tudakoltam egy mosollyal emelve rá kékjeim.

432 | Thunderstruck | ℤ

Reidar & Sirke

I know I'll lose control of the things

Tényleg mérhetetlen módon unatkoztam az est első részében, aztán meglátogatott a kedvenc tablettásom és mindent egyből más színben láttam. A buli hangjai kiélesedtek, a dübörgő basszust a szívemben éreztem, ahogy velem egyszerre lüktetett. A pultnál is minden a legnagyobb rendben ment egészen addig, míg az a férfi rám nem akaszkodott. Persze könnyedén megoldottam a problémát egy kis villanással, hogy aztán úgy teyek mintha semmi se történt volna. Nagyokat pislogtam a barátnőmre, hogy ajándékozzon már meg egy mojitoval. Tényleg próbáltam jó lenni, többeet nem drogozni az est folyamán, de ami az alkoholt illeti. Semmit se ígérhetek és ezt Eisa is tökéletesen tudja. Egyet sóhajtottam, majd megint rá kezdtem.
- Kérleeek, légysziiii! EISAAA! - próbálom átkiabálni a zenét, bár semmi szükség se lenne rá. Aztán oldala pillantottam a pult másik feléhez, ahova közben egy férfi ült le. Kissé idős, de elég jó bőrben van ahhoz, hogy lehessen vele mit kezdeni. Tekintetünk egyetlen pillanatra találkozott, mire bizsergés futott végig a tarkómon. KIBASZOTT jó volt az utolsó tabletta, ha ilyen hatást vált ki belőlem. Újabb sört kért, mire megkértem a pultost, hogy mellékeljen hozzá egy kis adag whiskyt. Az mégis csak stílusosabb mint a sör. Szerencsére a könyörgésem és célt ért, mert elém tolt egy pohár fincsi koktélt, mire a férfira terelődött a figyelmem, aki a telefonjába bújt. Uuuh, ne már! Ki az, aki egy ilyen helyen képes telefonozni a buli helyett?!? Vártam, hogy megkapja a kért és kapott italát, amint megtörtént és körbe pillantott felé emeltem az italom. Pár perccel később mellé sétáltam hatalmas, csábos mosollyal az arcomon. A játék még csak most kezdődik, ha úgy adódik a helyzet leszek megmentésre váró hölgy, de bármikor képes vagyok a szerepcserére.
- Csatlakozhatok? - nézek fel rá - BASSZUS milyen magas?!? - nagy szemekkel kezemben a mojitoval - Úgy tűnt nagyon unatkozol - teszem hozzá könnyedén, miközben a pultnak támaszkodom oldalra döntött fejjel. Remélem vele teljesen megoldódik az unalmam, mert ha nem akkor lehet még ma égni fog valami.

Sirke&& Reidar

A mai napra, elegem lett az edzésekből, az ujoncok oktatásából, és abból, hogy minden a feje tetejére álljon, mert a gondolataim nem épp száz százalékon forognak, vagy éppen nem kerülnek el messzire.
Így egy hirtelen vezérelt ötletnek köszönhetően vitt az utam egy bár felé, hogy majd legurítok egy pofa sört, vagy akár többet, és majd hazasétálok, a kocsimért meg visszajövök holnap.
Szóval odabent a pult felé tartottam, mikor volt szerencsém látni a lángra lobbanó ruhadarabot, és a rémült fickót, aki mondjuk megérdemelte, de ki vagyok én, alapon, csak elsétáltam mellette, miközben úgy vágott tarkón egy ismerős érzés, hogy szinte lehetetlenség lett volna észrevenni.
Ám mivel Alex túl kicsi az ilyen helyekhez, bár lehet, csak a fiam tölti itt az idejét, de ha akar valamit majd megkeres.
Az igazat megvallva, sosem voltam az a fajta, aki a gyerekei nyakára jár, csak azért, mert éppen a béka segge alatt volt az önbecsülése, szóval ezt a kis érzést elhessegetve telepedtem le a pult egyik felében, s ha adódott rá alkalmam, kértem magamnak egy üveg sört kezdetnek.
Ha megkaptam, egy gyors köszönömöt mondtam érte, majd belekortyoltam, majd az üveget fixírozva, és a cimkét piszkálgatva ültem tovább csendesen.
Nem foglalkoztam senkivel, ám egy idő után körbepillantottam, vajon látom e valamerre a fiam, ám nem tűnt fel, s nem lépett oda hozzám, így elkönyveltem magamban, hogy bizony nem volt jelen.
Aztán oldalvást a lányra emeltem tekintetem, aki az imént perzselte meg a pofátlan fazon ruháját. Furcsa érzésem támadt vele kapcsolatban, és ott volt még az a tarkó csiklandozó ismerős érzés, ám az egészet nem értettem. Hogyan? Miért, és még is ki lehet az?!
Próbáltam magamban összerakni a dolgokat, s mire észbe kaptam, már el is fogyott a söröm, és kérhettem egy következőt, hogy ne csak anélkül üldögéljek egy bárban.
Előhalásztam a telefonom, átnyálaztam az üzeneteimet, aztán villantottam egy mosolyt egy mellém lépő lány felé, majd a telefonom tovább babráltam, majd hátam neki vetettem a pultnak, s próbáltam nem foglalkozni az idegesítő szúró érzéssel. Ki vagy?! Ismételten körbehordoztam kékjeim a teremben.

432 | Thunderstruck | ℤ

Reidar & Sirke

I know I'll lose control of the things

Halálra untam magam, a napok olyan egyhangúnak tűntek a várakozástól. Fogalmam sincs mit keresek itt, régen le kellett volna lécelnem Vegasba vagy a francia riviérára, ahol sokkalta több hozzám hasonló mereszti a seggét. Itt Oslóban minden olyan unalmas és hideg, nem mintha érezném, de a lényegen nem változtat. Untam a lakosztályt, a tájat, a várost. Egyedül az tartott életben, hogy este a nyakamba vettem a várost, szerencsére - még szép! - ismertem a legjobb szórakozóhelyeket. Este felé kiválasztottam a legszebb és kurvásabb ruhámat, hogy aztán elinduljak a Brygghusba, ahol vártak rám. Régi ismerősként intek a kidobónak, hogy magamba igyam a zakatoló zenét miközben a pulthoz táncolok. El se kell mondanom mit szeretnék Sigurd egyből elém tolja a szokásosat, hiszen családtagnak számítok, amennyit elittam már náluk, mire kacsintok és dobok egy csókot felé. Nincs azaz isten, hogy kikezdjek vele - nem majd pont lealacsonyodok az ő szintjére- , de meg kell adni a módját, ha ilyen gyorsan kiszolgál. A két legújabb insta öribarim is megjelenik, akiket hatalmas öleléssel üdvözlök, arcomon hatalmas vigyorral. Gyorsan kattintunk pár képet, hogy aztán a számomra legjobbat egyből fel is dobjam sztoriba pár hasteggel. Két újabb kör rövidet követően a beszerzőmmel is összefutok pár perc erejéig, hogy aztán a VIP részlegbe vonulva felszívhassuk azokat a csíkokat - kizárólag egészségügyi okokból, TERMÉSZETESEN - és még inkább ellazulhassunk. Éjfél körül járhatott, mikor minden olyan jónak tűnt, elfelejtettem a körülöttem lévő káoszt, hogy kizárólag  a zenére koncentrálhassak. Egy kis kavarást követően a pulthoz sétálok, hogy újabb kört szerezzek, de legnagyobb meglepetésemre a kedvenc pultosom helyét átvette más.
- Eisa! Úgy hiányoztáááál! Merre jártál eddig és miért hagytad, hogy UNATKOZZAK? - minden egyes szót elnyújtok, hogy aztán felháborodottan ejtsem ki az utolsót. De a nő csak megrázza a fejét, majd elém tesz egy pohár italt. Egy darabig méregetem, majd beleiszom, de egyből meg is bánom, mert orvul vízzel kínált. Fintorgok egyet, de nem állok le vele vitázni, tudom jót akar nekem. Mély levegőt veszek és egybe lehúzom az egészet, minél előbb túl vagyok rajta, annál hamarabb kapok tőle valami értelmeset. Ez bevett szokás nálunk. A pultnak támaszkodva táncikálok, mire mellém lép egy ismeretlen férfi, amivel nem lenne semmi bajom, de elkezd úgy méregetni, mintha egy darab hús lennék. Pont ENGEM, amit egyből sértésnek veszek, ezt tetőzi azzal, hogy elkezd tapogatni, mintha csak velem táncolna. Sokat sejtő mosollyal az arcomon közelebb dörgölődzöm hozzá, hogy aztán egy óvatlan pillanatban odébb lépjek és az érintésem nyomán a ruhája lángra lobbanjon. Pár lépéssel odébb leülök egy bárszékre mint, aki jól végezte dolgát és nagy szemekkel nézek Eisára.
- Kérek egy mojitot és esküszöm jó leszek az est további részében - pislogok is párat mellé, mintha maga lennék a kis angyal. Közben a férfi még mindig próbálja eloltani a ruháját, mire Sigurd lelocsolja, ezzel mrgoldva a problémát.