Axel & Aviva

let it be, baby, breathe
I swear I'm right here
We'll be good, I promise
we'll be so good

Borzasztóan élvezem, hogy milyen hatással vagyok rá, hogy az előző pillanatokat úgy tudtam visszafordítani ellene, hogy most már én érezhetem magam nyeregben. Fel is ajánlom neki, hogy más értelemben is szívesen nyeregbe ülök, ha akarja - én is borzasztóan kívánom őt, azóta, hogy felvette felettem azt az észbontó pózt, így hát a legkevésbé sem élem meg fenyegetésként, hogy újra akar engem, sőt. Leplezetlenül élvezem már azt is, ahogyan a tisztogatást befejezteti velem, és amikor aztán elhelyezkedve az ölébe húz, szinte szinkronban mozdulunk, hogy minél hamarabb elérjünk oda, ahova akartunk.
Eltökélt szándékom megőrjíteni őt, a szónak abban az értelmében, amikor a kéjjel teljesen elveszem az eszét - vagy legalábbis addig húzva a dolgot, ameddig nem pattan el teljesen. Nem akarom, hogy aggódni vagy félteni kezdjen, sőt, az a célom, hogy megmutassam, nincs oka rá. Az ágytámlába kapaszkodva kezdek rögtön heves mozgásba, megadva mindkettőnknek, amire vágyunk. Élvezem magamon a kezeit, ujjai erős szorítását a csípőmön, amelyek biztos, hogy nyomot hagynak majd, de épp ezért annyira izgatóak. Na meg azért is, ahogy folyamatosan rásegít és -mélyít a mozdulataimra, amit én éppen azokkal a kéjes nyögésekkel honorálok, amit annyira szeret hallani. Amikor megkívánom a csókját is, ütemet váltok, másfajta mozgással kezdem ingerelni magunkat, míg hevesen követem magamnak az ajkait. Elégedetten nyögök bele a szenvedélyes csókba, ahogy a fenekembe markolva segíti ezeket a mozdulatokat is, és később csak azért engedem elhúzódni, mert a zihálástól már egyébként sem kaptunk levegőt.
Karjaimat a nyaka köré fonom, gyönyörteli nyögésekkel döntöm hátra a fejem, hogy hozzáférhessen a nyakamhoz, a szavai értelme pedig először el sem jut hozzám. Puszta dicséretnek veszem - mondjuk így is az -, mondhatni gyanútlanul élvezem a csókjait és harapásait a nyakamon, mígnem lassan, nagyon lassan eljut a tudatomig, miért mondja ezt. Emlékeztetem magam az eredeti célomra és annak határaira, csak ezért vagyok képes - és hajlandó - megszakítani ezeket a pillanatokat. Hevesen csókolom meg újra, ezúttal már rövidebben, hogy aztán engedjek annyira a nyaka ölelésén, hogy azt már támasztéknak tudjam használni, míg újra fel-le kezdek mozogni. Néhány percig csak őt figyelem nyögdécselve és zihálva, kihasználva, hogy az ő élvezete rám is hatással van, aztán egy újabb mély csókkal engedem távolabb magamtól, hogy le tudjak támaszkodni a hátam mögött. Tudom, hogy ezt imádja, és így én is gyors tempót tudok diktálni, miközben neki kiváló rálátása válik mindenre, különösen így, hogy ül. Egyik kezét fel is simítom a testemen, hogy tenyerét a mellemre simítsam, elégedetten nyögve fel az érzésre, ha megérzem az érzékeny húsba maró ujjait. Amikor elkezdem érezni, hogy az én testemben már megkezdődnek az első remegések, egy kicsit még megpróbálom visszafogni magam, és inkább bevetek egy újabb fegyver: izmaimat szándékosan megszorítom egy kicsit a farka körül, hogy még intenzívebb legyen számára az élmény.

Axel & Aviva

let it be, baby, breathe
I swear I'm right here
We'll be good, I promise
we'll be so good

Még ha hirtelenjében meg is lep azzal, hogy az eddigi - egyébként önmagukban is őrjítő - újdonságokat megspékeli a szó szerint rám élvezéssel, gyorsan összeszedem ebből a meglepetésből, aztán szinte azonnal az előnyömre is fordítom. Élvezem a rá gyakorolt hatásomat, azt, ahogy megdermed, és szinte megbabonázva nézi, hogyan kezdek el takarítani utána. Saját magának ássa a gödröt, amikor ebbe ő maga is beszáll, azzal meg pláne, amikor azzal igyekszik fenyegetni, hogy ettől újra akarni fog majd, ugyanis kevés ennél csábítóbb gondolatot tudnék perpillanat felidézni. Még mindig nagyon érzem magamon, milyen hatással volt rám az iménti látványa, és ha lehet, ettől csak még jobban megkívánom. Ezzel ő sem lehet másképp, látom, hogy sötétül el a tekintete és hallom a sóhaját is, amikor arra célzok, mennyire készen van rá most is a testem, és nem is kell szavakkal válaszolnia, ameddig ilyen beszédesek a teste reakciói. Márpedig annál kevés beszédesebb dolog van, hogy miközben a segítségével - és az ujjával - eltüntetem utána a mocskot, és előállok egy egyértelmű ajánlattal, az ujjaim már az újra kemény farkát érintik, mint utolsó letakarítandó testrészt. Ahelyett viszont, hogy őt is az ujjammal tisztogathatnám meg, sokkal jobb módszert választ erre; elégedetten hümmögök, ahogy újra az ajkaim közé csúsztatja a farkát. A lelkességem nem lankadt az előző percek óta, alapos tisztogatásnak vetem alá a farkát is, a feladatból bőven kiveszi a részét a nyelvem is, és - csak mert tudom, hogy megőrül érte - nem átallok néhányszor rá is szívni, mielőtt még elhúzódna tőlem.
Rekedt szavaira halkan felsóhajtok, a számat körbenyalva nyelek egy nagyot, aztán hagyom, hogy felhúzzon magával, amint helyezkedni kezd. Nem kell sokat várnia rám, ugyanazzal a türelmetlenséggel mászok az ölébe, ahogy ő húz oda, ujjaim a vállaiba kapaszkodnak. Amint megérzem a farkát az ölemnél, ujjai nyomását pedig a csípőmön, a keze ösztönzésével együtt mozdulok lefelé, könnyen és mélyen ülve bele. Hátravetett fejjel nyögök fel hangosan és kéjesen, a testem lüktetve fogadja az érzést, amire már nagyon vágytam, de aztán rögtön ki is nyitom a szemem, hogy láthassam őt, mert nem akarom egyikünket sem megvárakoztatni. Jobb kezemet a válláról átteszem az ágytámlára, hogy jobban meg tudjak kapaszkodni, ugyanis pontosan tudom, mire vágyunk mindketten és az nem a finomkodás, még ha én nem is tudok annyira heves lenni, mint ő szokott, de épp ez lenne a cél. Ennek ellenére is határozott mozdulatokkal kezdem szinte azonnal meglovagolni, az ígéretemnek és a vágyaimnak megfelelően. A bőröm ismét lángra gyúl, a vérem forrón száguld az ereimben, a bennem tomboló vágy pedig csak fokozódik, amikor látom, hogyan néz rám. Meg tudnék veszni ezért, és ezzel csak arra sarkall, hogy a lehető legtöbbet kihozzak ebből a helyzetből, olyan kéjjel ajándékozva meg, amit megérdemel. Határozott mozdulatokkal, erősen és mélyen mozgok rajta, másik kezem ujjai kényelmesen vájnak a bőrébe, és a hangommal is szégyentelenül adom tudtára, mennyire élvezem a farkát a testemben.
Hiába a zihálás, egy ponton szabad kezemmel a hajába markolva vonom magamhoz, hogy pont olyan heves és szenvedélyes csókot követeljek tőle, mint ahogy rajta mozgok éppen. A csók kedvéért lassítok csak le, de kizárólag a fel-le mozgással; mélyen leengedem magam, a csípőm apróbb, inkább köröző mozgásával őrjítve tovább magunkat, saját élvezetemet az ajkaira nyögve. Ehhez a mozgáshoz egy kicsit még az ágyat is elengednem, inkább másik kezemmel is belé kapaszkodom, körmeimet a vállába vájva.

Axel & Aviva

let it be, baby, breathe
I swear I'm right here
We'll be good, I promise
we'll be so good

Nem gondoltam volna, hogy ma mindjárt két újdonságot is ki fog majd próbálni. Már az is egy izgalmas meglepetés, amikor a melleimmel keresi az élvezetét - nem is beszélve az új pózról, amit emiatt felvesz -, de aztán, ahogy végül sikerül őt az ajkaim közé csábítani, azt hiszem, már nem is lesz több ilyen. Játszik egy kicsit, ám nem tart sokáig újra a számba édesgetnem, hogy aztán már csak arra kelljen figyelnem, hogy minél jobban megőrjítsem a mozdulatai közben, és minél hevesebbé tegyem neki az élményt. Legalábbis én ezt hiszem...
Csak rá figyelek, az arcára kiülő élvezetre, az általa kiadott kéjes hangokra, a zihálására, a gyorsuló mozdulataira, és amikor elélvez, szinte én is vele együtt nyögök fel. Nem számítok a következő meglepetésre, pedig a szándékosságot már az a mozdulat is elárulja, ahogy rögtön a farkára fog, amint az véletlenül kicsúszik az ajkaim közül. Alaposan összemocskol engem is és a kezét is, a kezdeti meglepetésről azonban gyorsan meg tudok feledkezni, amikor mindehhez még nekiáll pimaszkodni is. Nem kérdés, hogy fordítok-e a kockán. Ha izgatta a gondolat, akkor én szívesen fokozom neki az élményt.
Látom rajta, hogy erre meg ő nem számított, de ettől csak még elégedettebbnek érzem magam, motivál a folytatásra. Körbenyalom az ajkaimat, élvezve a látványra égő pillantását, de eszemben sincs megállni itt; miközben szinte dorombolva csábítom a hangommal, a kezéért nyúlok, hogy a nyelvem aztán ott is alapos takarításba kezdjen. Elnyílt ajkai és a közülük előtörő sóhaj elégedettséggel töltenek el, nem is beszélve arról az izgató, rekedt káromkodásról. Le sem veszem róla a szemeimet, miközben hüvelykujját is az ajkaim közé csúsztatom, érzem, hogy a pillantása intenzitása ahhoz lehet hasonló, ahogy én néztem őt, miközben felettem támaszkodott, és ettől újabb, forró hullámokban önti el a vágy a testemet. Ez különösen kiéleződik akkor, amikor mutatóujjával letörli az arcomat, hogy aztán azt az ujját is az ajkaim közé nyomja. Nyelvem körbesimítja az ujját, lenyalom róla az élvezetét, finoman meg is szívom, ajkaimmal szorosan simítom a bőrét, hogy szép tiszta legyen, és amikor meghallom a fenyegetését, elégedetten hümmögök egy kicsit, csábítóan mosolyodva el.
– Akkor mit szeretnél? – dorombolok tovább, szinte izzó tekintettel figyelve őt. Csak hogy megnehezítsem a dolgát, közben újra a kezéért nyúlok, az előbb használt mutatóujjával megtörlöm a kulcscsontomat is, ahol érzem, hogy összekent, megismételve az előző mozdulatsort, várakozón nézve a szemeibe, míg ajkaim és nyelvem az ujját tisztogatják.
– Gondolom, fogalmad sincs, milyen őrjítően szexi voltál az előbb. Vagy szeretnéd megnézni, mit váltottál ki belőlem? – húzom még tovább az agyát, ficeregve egy kicsit az ágyon, élvezve, hogy egy kis revansot vehetek rajta, de közben nem hagyom abba a takarítást sem. – Ha csak attól félsz, hogy elveszítenéd a fejed, szívesen meglovagollak – ígérem neki egy buja pillantással, miközben eszközt váltok: a farkához már a saját kezemmel érek hozzá, elvégre saját magát is összekoszolta.

Axel & Aviva

let it be, baby, breathe
I swear I'm right here
We'll be good, I promise
we'll be so good

Pontosan tudom, hogy minden, amit tesz, legalább annyira van az ő élvezetéért, mint azért, hogy engem kikészítsen vele, de nincs is ezzel semmi baj. Tudom, hogy ez is felizgatja, épp ezért nem is próbálom elrejteni előle a rám gyakorolt hatását, a szemeimben fellobbanó vágyat, a kéjt, ami szinte csak az ő élvezete és látványa miatt képes kiülni rám. Mégsem elégszik most meg ennyivel, hiába élvezzük mindketten, ahogy a farka végre elmerül az ajkaim között, nem fejezi be a dolgot, inkább játszik még velem egy kicsit. Csábítani kezdem, szavakkal és az ajkaim nyalogatásával, ő pedig hiába nem reagál rögtön, hallom az ágy panaszkodását és nagyon is jól le tudom követni a karjaiban és a törzse mentén megfeszülő izmokat - és meg is teszem, mert egészen éteri látvány. Tekintetem éhesen pillant a másik kezére, amelyik a farkát dolgozza helyettem, aztán felnézek rá a kérdésére, de látom, hogy ő a számat figyeli. Már csak ezért is beleharapok az alsóajkamba, aztán látványosan megnyalom azt.
– Kérlek, Axel... – lehelem, bár a szavak inkább hatnak kéjes nyöszörgésnek, mintha csak egy istenhez imádkoznék, hogy könyörüljön meg rajtam. Őt figyelem, ugyanazzal a nyughatatlan éhséggel, és amikor a farka végre újra az ajkaim közé csúszik, kéjes nyögés tör fel a torkomból. Már az első mozdulatánál erősen megszívom, csak a tekintetem villan rá sokatmondóan a sóhaját hallva, de nem is okozok neki csalódást. Elégedett hangokat kiadva mutatom meg neki a lelkességem mellett, mennyire ízlik, a kéjes hümmögés, nyöszörgés, és egyáltalán a hangok, amikkel a farka alapos megdolgozása jár, mind újabb és újabb bizonyíték lehet számára.
Élvezettel figyelem őt és hallgatom a zihálását, a sóhajait, amikor pedig a mozdulatai felgyorsulnak, halk nyögéssel várom a pillanatot, amikor megadja majd magát a kéjnek. Ahogy ez megtörténik szinte kiéhezett tekintettel figyelem az arcát... de ekkor jön az újabb meglepetés. A farka kicsúszik az ajkaim közül, az élvezete pedig a nyelvem után az arcomra, a számra, a kulcscsontomra, és az ő kezére is kerül. A szám egy kicsit elnyílva marad a meglepetéstől (is), de ahogy megszólal, a szemeim felvillannak rá, miközben nyelek egyet, és látva a sunyi mosolyát, a tekintetét, na meg hallva az ajkairól legördülő arcátlan hazugságot, csak megerősíti azt, amit már akkor elárult, mikor rögtön a farkára fogott.
– Most nézd meg, mit csináltál... – szólalok meg rekedt hangon, szinte dorombolva, körbenyalva az ajkaimat, hogy eltüntessem onnan, amit épp tudok. Ha izgatta ez a gondolat, akkor hozzunk ki belőle még többet – Mindent összemocskoltál – folytatom ugyanazon a hangszínen, de közben az egyik kezemet már emelem is, hogy az övéért nyúljak vele; azért, amelyiket szintén összemocskolt. A csuklójánál fogva húzom a kézfejét a számhoz, de a szemeim az arcát figyelik, hogy lássam, milyen hatással vagyok rá. – Most mit csináljunk mindezzel, hmm? – mormolom, mielőtt a nyelvemet kidugva végignyalnék a kézfeje összekent részén, majd az ajkaim közé csúsztatnám a hüvelykujját is, hogy alaposan letakarítsam, még mindig az arcát és a szemeit figyelve közben.

Axel & Aviva

let it be, baby, breathe
I swear I'm right here
We'll be good, I promise
we'll be so good

Az újdonság varázsa több szempontból is megsemmisítő hatással van rám, de cseppet sem bánom, hogy ezt egyértelműen láthatja is rajtam. Azt akarom, hogy lássa, hogy tudja, milyen hatással van rám már a puszta látványa is. Ahogy már fölém is hajol, megkapaszkodva egyik kezével az ágytámlán, végleg úgy érzem, hogy teljesen megőrjít; a vágy újul erővel, erőteljesen lobban fel a testemben, ahogy nézem őt, és egyszerre akarom én felfalni őt, miközben arra is vágyom, hogy ő semmisítsen meg engem újra és újra.
Megteszem, amit kér, ajkaim hívogatóan nyílnak el, és amikor végre közéjük nyomja a farkát, szinte megkönnyebbülten nyögök fel. Még ha el is veszi az eszem, nem kell arra várnia, hogy kivegyem a részem a feladatból, már amennyire tudom. Erősen szívok rá minden mozdulatánál, mert tudom, hogy attól meg tud veszni, és amikor egy idő után lelassít, érezhetően kiélvezve ezeket az alkalmakat, kéjes elégedettség fut át rajtam is. Ködös szemeit figyelve folytatom, amit elkezdtem, halk nyögésekkel élvezve a helyzetet, az ő élvezetét, miközben magam is szinte lángra tudnék kapni a vágytól. Amikor kihúzza magát a számból, hogy aztán újra az ajkaim közé nyomja magát, láthatóan élvezve a látványt, magam is kéjesen szusszanok a gondolattól, hogy ennyire élvez engem; ajkaim forró, szoros érintéseivel és nyelvem ingerlő simításaival segítek rá az érzésre, nem feledkezve meg az erőteljes szívásokról sem, mielőtt kihúzhatná magát az ajkaim közül.
Talán éppen ezért is nyögök fel halkan és csalódottan, amikor egyik mozdulata után nem hatol újra az ajkaim közé, hanem inkább a saját markára hagyatkozik. Persze ebből, a szavaiból és abból a várakozó pillantásból is könnyű megállapítanom, hogy szándékosan húzza az agyamat.
– És ennyi elég is volt? – kérdezek vissza vágytól rekedt hangon, látványosan körbenyalva az ajkaimat, aztán hümmögve egyet, mintha csak ízlelném az ott maradt mézet. – Mm... a méz nagyon finom és édes, de nem fogható a te ízedhez. Tényleg nem akarsz belőle többet adni? – dorombolom csábítóan, tekintetemmel az övét figyelve. – Te is tudod, hogy mennyivel élvezetesebb a számban lenni. Tudom, hogy megőrülsz azért, amikor rászívok a farkadra... Lecserélnéd ezt a saját kezedre? Nem vágysz ide vissza? – nyitom el az ajkaimat újra az előzőhöz hasonlóan. Láttam, hogy nézte a számat akkor is.

Axel & Aviva

I was with you through the trenches,
through the fight
How it killed me just to see you hurt inside
Sometimes pain is the only way we come to life
Introspection liberates and frees the mind

Miután kedvére kijátszotta magát rajtam és annyiszor hajtott a csúcsra, ahányszor csak akart, tényleg úgy érzem, hogy kellően kivégzett, a szó lehető legjobb értelmében. Azért én még kiélvezem az ajkait és a nyelvét egy hosszú, szenvedélyes és heves csók keretein belül, utána viszont már azért érdeklődöm, hogy ő mit kíván, és az erre tettekkel adott válasza valami egészen új - és nem kevésbé izgató. A méz is új felhasználásra talál mindeközben, engem mégis az köt le igazán, hogy engem használ valamilyen más módon, és mindeközben olyan látványt is kínál nekem, amitől képes lennék megveszni. Nem is akarom elrejteni előle, milyen gondolatok járnak a fejemben, leplezetlen éhséggel, gátlástalanul figyelem őt, a légzésem elmélyül, a szemeim pedig vágytól csillognak.
Amikor arra kér, hogy bizonyítsam, mennyire akarom, mint kiderül, nem teljesen ugyanarra gondolunk, de a mosolya alapján a szavaim sem voltak ellenére. Ahogy ujja a számba csúszik, ő pedig felteszi a költői kérdését, megbánás nélkül mosolyodom el, tekintetem csábítóan villan meg, miközben rászívok az ujjára, mielőtt kihúzhatná azt az ajkaim közül. Vágyakozva sóhajtok halkan, ahogy aztán körberajzolja őket az ujjával, enyhén el is nyílnak, helyet adva neki, de aztán ahogy pozíciót vált felettem, szinte úgy is maradnak.
– Faen... – nyögök fel halkan a látványra, ahogy fél kézzel az ágyrácsba kapaszkodva fölém hajol. A vágy borzongva fut végig az egész testemen, érzem, hogy bár azt hittem, elég volt az előbbi teljes megőrjítés, most a puszta látványától is egészen új magasságokba emelkedik annak mértéke, hogy mennyire is vágyom rá. Halkan zihálva figyelem fölém hajoló alakját, megfeszülő izmait, a bőrén csillogó verejtéket, a még mindig mozgó csípőjét, és egy kicsit olyan, mintha a puszta látványra is képes lennék elélvezni.
Ahogy ujjai a hajamba markolnak, hátrébb húzva a fejem, szemeim felemelkednek az arcára, hogy találkozzanak az övéivel, és ezek az érzések mind ott vannak a pillantásomban. Ettől még könnyű teljesítenem a parancsot, egyébként sem találnám a szavakat - nem is lehetne ezt szavakkal leírni -, hagyom, hogy kiolvassa őket a szemeimből, miközben készségesen kinyitom neki a szám, nyelvemet egy kissé az alsóajkamhoz simítva, mintegy invitálva őt befelé. Amikor pedig ez megtörténik, halkan, elégedetten nyögök fel a farka körül, rögtön olyan mélyre engedve, ahogy csak a póz engedi. Ezek a halk nyögések pedig abba sem maradnak, ugyanis rögtön heves mozgásba kezd, én pedig teljesen megőrülök az érzéstől és attól a vágytól, a gondolattól, hogy ezt most akár máshol is csinálhatná... A figyelmemet viszont nem tereli el mindez, készségesen szívok rá erősen a csípője minden egyes visszahúzódó mozdulatánál, élvezve a hangokat, amiket kiad, és azt az őrjítően szexi látványt, amit nyújt ebben a pózban. Az ajkaim és a nyelvem is kiveszik a maguk részét a feladatból, hogy pontosan úgy tisztítsák meg a farkát is, ahogy ígértem; amikor pedig a méz édessége eltompul és az ő ízének adja át magát, csak még jobban élvezem. Ezt pedig láthatja a szemeimen is, ha esetleg a torkomból feltörő élvezettel teli hangok ne lennének elegek.

Axel & Aviva

I was with you through the trenches,
through the fight
How it killed me just to see you hurt inside
Sometimes pain is the only way we come to life
Introspection liberates and frees the mind

Teljesen elveszítem a kapcsolatot a valóság fonalával. Fogalmam sincs, pontosan hány orgazmuson hajszol keresztül, ha akarnám sem tudnám számolni; egyedül azzal vagyok tisztában, hogy a testem mintha tűzben égne, abban a fajta tűzben, amibe szívesen belevesznék örökre is, vele. Reszketek, zihálok, szinte teljesen elmegy a hangom a nyögésektől és a kéjes kiáltásoktól, és az egyetlen értelmes szó, amit az ajkaim formálni képesek, az az ő neve. Mire feljebb kúszik, hogy az számat csókolja tovább, teljesen elveszek, pedig még akkor is kihajszol belőlem egy újabb gyönyörhullámot az ujjaival, a csókjával, a fogaival a nyakamon, forró teste súlyával az enyémen...
Nem tudom, hány perc múlva térek magamhoz a finom simítások és csókok közepette, de ahogy ránézek, gondolkodás nélkül húzom magamhoz, különösen azután az elégedett vigyor után. Élvezettel, szenvedélyesen csókolom az ajkait, ujjaim tehetetlenül simítják az enyémhez simuló testét, ahol csak érik. A csókba belekeveredik a méz édessége és a saját ízem is, de ettől az egész csak még izgatóbbá válik. Érezve, mennyire kíván engem, nehezemre esik nem vágyakozva hozzádörzsölni magam, de az előzőek után a minimum, hogy én is méltó kényeztetésben részesítsem őt. Úgy sejtem, ő is ilyesmire vágyhat - ha már mindenáron vissza akarja fogni magát -, de azt akarom, hogy ki is mondja. A kérdésemre mégsem kapok egyértelmű választ, bár elmosolyodom a nyakamra mormolt szavakon; míg oda nem harap, hogy aztán erősen ki is szívja azt. Felnyögve marok a tarkójára az érzéstől, oldalra biccentve a fejem, felkínálva neki magamat, ameddig csak szeretné.
Amikor továbbra is válasz nélkül mozdul meg, ráadásul valami egészen új módon, élénken és kíváncsian figyelem. Ahogy a hasam fölé térdel, már kezdem érteni, a légzésem pedig egy kicsit elmélyül, különösen, ahogy a méz újra előkerül. A szám hirtelen száraznak érződik, ezért megnyalom az ajkaimat, miközben késlekedés nélkül engedelmeskedek, tenyereimmel a farkára szorítva a melleimet. Elnyílt ajkakkal, mély lélegzetekkel figyelem, ahogy mozgatni kezdi a csípőjét, a tekintetem fel-le jár a testén, éhesen és vágyakozva izzó szemeitől egészen le a farkáig, aztán vissza, és megint. Forróság áramlik szét a testemben, figyelem megfeszülő és elernyedő izmait, verejtéktől csillogó bőrét, és hirtelen úgy érzem, nekem is kedvem lenni felfalni őt. Már csak ezért sem kell gondolkoznom a válaszon.
– Igen – vágom rá azonnal, rekedt hangon sóhajtva a szót. Ő mégsem mozdul meg, csak az ujjai markolnak a hajamba, mire felsóhajtva nézek fel ködös szemeibe. Újra megnyalom elnyílt ajkaimat, a tekintetem végigfut megfeszülő testén, ütemesen mozgó csípőjén.
– Én is fel akarlak falni, Axel – mondom ki a gondolataim sóhajtva, éhes pillantásomat a farkára vezetve egy pillanatra az ajkamba harapok. – Emlékszel még, mit csináltam az ujjaddal? Talán nem voltam elég alapos? Összekented a farkad mézzel, valakinek alaposan le kellene azt is takarítania, nem gondolod? Én nagyon szívesen segítek... Először az is elég, ha közelebb jössz, hogy a nyelvemmel és a számmal letakaríthassam a nagyját – Rekedt hangon, vontatottan ejtem ki a szavakat, csábítóan nyalogatva az ajkaimat, éhes tekintettel nézve a szemeibe, emlékeztetve őt a legutóbbi alkalomra is. Én nagyon is emlékszem, mennyire élvezte.

Axel & Aviva

I was with you through the trenches,
through the fight
How it killed me just to see you hurt inside
Sometimes pain is the only way we come to life
Introspection liberates and frees the mind

Már a méz említésekor tudom, hogy Axel nagyon csúnyán el fog bánni velem, a szó lehető legjobb, legőrjítőbb értelmében, de nem biztos, hogy fel vagyok készülve arra, ami valójában következik. Most már végképp nem tudom eldönteni, hogy a testem érzékenységének az eltelt időhöz, vagy ténylegesen a bennem bekövetkező változásokhoz van-e több köze, de az biztos, hogy bár már az első ilyen alkalom is észveszejtő volt, ezúttal mintha sokszorosan élném át az egészet. Elveszek az érzékeim kéjtől ködös útvesztőiben, már azzal teljesen kikészít, amikor még csak a felsőtestemet keni össze, majd tisztogatja le nagyon alaposan; mire kedvére kiéli magát mindkét mellemen, már úgy érzem, mintha a szoba lángra gyúlt volna körülöttünk, én pedig elégtem volna a vágy forró oltárán. Ezen én magam sem segítettem sokat, a csípőm ugyanis önkéntelenül is kereste a feloldozást, a még több ingert, de ezzel csak saját magamat készítettem ki még jobban, különösen az érezve, mennyire kíván engem ő is. Amikor újra a mézért nyúl, én már láthatóan nem is teljesen ebben a világban vagyok, és annyira fel vagyok ajzva, hogy ahogy a ragacsos édesség a hasam után a lábaim közé csorog, halk nyögéssel rándulok össze már ennyitől is. Zihálva nézek fel rá ködös szemeimmel, ahogy aztán hozzám hajol, újabb halk nyögéssel, késlekedés nélkül kapok újra mézes ujjára, kissé megemelve a fejem, hogy a mozdulat elébe menjek. A bőrömre mormogott szavak hatására lehunyt szemekkel nyögök fel újra az ujja körül, de nem hagyom teljesen eltéríteni magam; még akkor sem, ha közben még harapásokkal is ingerel. Ugyanolyan méltó elbánásban részesítem az ujját, mint korábban, mintha csak a farkával tenném, szuszogva, élvezettel szívva meg újra és újra, miközben nyelvemmel és ajkaimmal megtisztítom a méztől. Elégedett pillantására halk sóhajjal válaszolok, aztán belenyögök a csókba, amikor újra megajándékoz az ajkaival, különösen, hogy közben az ujjai újra a mellemet kezdik ingerelni.
A java azonban csak akkor kezdődik, amikor rám néz azzal a pillantással. Már ettől is halkan felnyögök, de ahogy aztán rögtön lekúszik a hasamhoz, hogy ajkaival és forró nyelvével elkezdje eltüntetni onnan a mézet, egyre biztosabban haladva lefelé, akkor már tényleg kezdem elveszíteni a fonalat. Amikor aztán leér a combjaim közé, már a nyelve első érintésére hevesen megvonaglok, hangosan nyögve fel, ez a nyögés pedig alaposan el is nyúlik, ahogy ujjai a testembe merülnek. Be kell csuknom a szemem, mert teljesen elveszek az ingerek között; hevesen zihálva, nyögdécselve, megfeszülő és reszkető testtel hagyom, hogy teljesen elvegye az eszemet. Az ujjaim úgy kapaszkodnak az ágyrácsba, mintha az életemért tartanám ott magam, egy idő után már egyáltalán nem bírok nyugton maradni és csak a szabad keze határozott fogása tartja egy helyben a csípőmet. Nem is kell sokat várnia arra, hogy átvágjon rajtam egy elsöprően heves, intenzív orgazmus, a neve szinte kiáltásként gördül le az ajkaimról közben, és azt hiszem, ha még mindig fából lenne az ágy, most én is eltörtem volna. Levegőért kapkodva, verejtéktől nedves, elnyúló nyöszörgéssel próbálom kiheverni a gyönyör mámorát, de nincs könnyű dolgom, mert nagyon szorgalmasan igyekszik azt elnyújtani nekem...
Aztán rájövök, hogy nem csak elnyújtani akarja.
– Axel... – nyöszörgöm zihálva, tulajdonképpen csak ekkor nyitva ki a szemeimet, lenézve rá, bár a látvány egyáltalán nem könnyít a helyzetemen. A testem annyira érzékeny, hogy szinte minden mozdulatára megvonaglok, ő viszont nem könyörül rajtam... és én elfogadom. Ha akarnék sem tudnék ellenkezni, ezért a fejem egyszerűen csak visszazuhan az ágyra, és hagyom, hogy a testem zsibbadás helyett újra kiéleződjön a gyönyörre. Mire az orgazmus újra lecsap rám, már szinte azt sem tudom, hol vagyok, és amikor ezután sem hagyja abba, ujjaim már elengedik az ágyrácsot, hogy helyette a hajába túrjanak, de erőm sem lenne felhúzni őt. A testem tehetetlenül vonaglik és reszket a kéjtől, a hangom szinte elmegy a nyögésektől, alig kapok levegőt, a valóság pedig végleg szabadságra megy a harmadik intenzív gyönyörhullámnál.
Mire észbe kapok, az ajkai már az enyémeken vannak, nyöszörögve, zihálva csókolom őt vissza, még ha érezhetően nem is vagyok már teljesen ebben a világban. Már meg sem próbálom felnyújtani a kezem, belé kapaszkodom, körmeim a bőrébe vájnak a tarkóján és a hátán, aztán ahogy a fülembe morogja azokat a szavakat, mély, rekedt nyögéssel feszülök meg hevesen dolgozó ujjai körül. Belemarkolok a hajába, ahogy a nyakamra harap, a testem sokadjára is ívbe feszült, de most mér őrjítő módon érzem az övét is az enyém felett. Szeretnék neki válaszolni valamit arról, hogy akkor tegye meg, de nem jönnek ki szavak a torkomon, csak egy újabb kéjes, rekedt kiáltás, ahogy a gyönyör ismét keresztülvág a testemen.
Szerintem hosszú percekig csak elnyílt ajkakkal, reszkető testtel zihálni vagyok képes. Nem tudom, mennyi idő alatt tudom rávenni magam, hogy a szemeim kinyíljanak és megmozduljak egy kicsit, de amikor megpillantom Axel élénken csillogó szemeit, lassan elmosolyodom; azzal az elégedett, kielégült, fáradt, csábító és szerelmes mosollyal, ami valószínűleg az egyik  kedvence. Felemelem a még mindig kissé remegő ujjaimat, az arcára simítva húzom oda magamhoz és csókolom meg hosszan, szenvedélyesen. Egészen magamra húzom őt, mindenhol érezni akarom a testét, a bőrét, mindenét. Csak hosszú percek után vagyok hajlandó elengedni az ajkait.
– És most mondd el nekem, mire vágysz – mormolom aztán az ajkaira rekedt hangon, még mindig kissé ködös szemeimmel az övéibe nézve,

Axel & Aviva

I was with you through the trenches,
through the fight
How it killed me just to see you hurt inside
Sometimes pain is the only way we come to life
Introspection liberates and frees the mind

Hiába a kezdeti pánik és kétségbeesés, a megannyi kérdés, a nehezebb pillanatok, a végére nem marad bennem szemernyi rossz érzés sem. Egyszerűen csak érzem, hogy ez így helyes, hogy ennek így kell történnie, hogy jó úton vagyunk. Néhány fontos kérdés még megfogalmazódik a fejemben, olyanok, amelyekre tudom, hogy az orvostól sem remélhetünk válaszokat, de ezek a kérdések aztán ki is repülnek a gondolataim közül - hosszabb-rövidebb időre.
Ha Axel sokatmondó, elégedett pillantásaiból és mosolyaiból indulok ki, inkább hosszabbra.
Ez a feltételezés méltó bizonyításokat nyer a kanapén, a méz emlegetésével, és végül a hálóban is. A látványa után az érintéseit és heves csókját élvezem, hagyom, hogy levetkőztessen, és csak annyira aktivizálom magamat is, ameddig ugyanezt megteszem vele is. Hasa forró bőrébe somolygok, mikor ő sem akarja tagadni a telhetetlenségem, de már csak a hajamban játszó ujjai miatt sem hagynám ezt félbe. Na meg azért sem, mert az az igazán tökéletes, amikor nem sokkal később már meztelen testünk simulhat össze szorosan, ahogy egymást csókoljuk. Érzem, hogy forr a vérem, higy borzasztóan vágyom rá és kívánom őt minden lehetséges módon, de nem teszek semmit, mert azt kérte, hogy élvezzem, amit ő szeretne tenni velem - és én tudom, hogy fogom is. Tudom, hogy meg fog őrjíteni.
Előtte azért megadja a lehetőséget, hogy én is játsszak egy kicsit vele: élvezettel falom le az ujjáról a mézet, pontosan úgy járva el, mintha a farka lenne a számban, és mély pillantásából egyértelműen látszik, hogy ő is épp erre gondol. Szívesen váltanám ezt készpénzre is, de lefoglalja a gondolataimat azzal az őrjítő csókkal, amivel ő takarítja le a számra ragadt édességet, és amitől megfeledkezem arról is, ami miatt az imént még megdicsért. A kezeim vágyakozva marnak a tarkójára, mélyednek a hajába, miközben a szenvedélyes csókot élvezem, és még csak nem is bánom, amikor rájövök a bakira. A nevetése alapján ő sem feltételez ilyesmit, nekem viszont erre csak kiszélesedik a mosolyom. A felhangzó ígéret hallatán aztán felizzanak a szemeim, izgatottan harapok az ajkamba, borzongató várakozással figyelve őt.
Nem is várat sokáig. A méz útja először a melleim közé vezet, majd a nyakamra, lefelé a kulcscsontomig, de mielőtt még azt hihetném, hogy egyelőre meg is áll itt, méztől bőven ragacsos ujjai megtalálják a mellemet is. Elmélyülő légzésem halk sóhajba fúl az érzésre, pedig ez valóban csak rosszabb lesz: a nyakamhoz hajol, és míg nyelvével és ajkaival nagyon alaposan elkezdi megtisztogatni az érzékenyebbnél érzékenyebb bőrfelületeket, mézes ujjai tovább játszanak a mellemen. Lehunyt szemekkel, egyre mélyülő kéjes sóhajokkal, halk nyögésekkel élvezem az őrjítően édes kínzást; fejem oldalra billentve kínálom fel neki jobban a nyakam, ujjaim pedig megszorulnak a kapaszkodónK használt ágyrácson. Mire leér a kulcscsontomig, már zihálok, pedig a java csak ezután jön. Olyan lelkességgel kap a mellemre, amivel eddig csak az ujjaival játszott, mintha a legfinomabb dolgot kóstolná, ajkainak és nyelvének játéka egyre biztosabban kerget az őrületbe. A nyögéseim most már határozottabbak, a testem bele-beleremeg, megvonaglik vagy épp megfeszül az erőteljesebb mozdulatokra, miközben az alapossága konstans növeli és élezi ki bennem a kéjérzetet. Mire az egyik mellemmel végez, a testemen már finoman gyöngyözik a verejték, a szemeim pedig - már amikor képes vagyok kinyitni őket - vastagon ködösek a kéjtől és a vágytól, nem is beszélve a zihálásomról, de persze egyik sem olyasmi, ami miatt ő zavartatná magát.
– Axel... – nyögöm a nevét kéjesen, akár egy imát, ahogy ajkai áttérnek a másik mellbimbómra. Újra lehunyom a szemem, torkomból rekedtes nyögések törnek fel, miközben ő kedvére játszik az érzékeimmel. Ujjaim erősebben kapaszkodnak a rácsba, a testem nekifeszül az övének, a csípőm pedig öntudatlanul is mozdul az övéhez, mert egyszerűen egyre erőteljesebben érzem a vágyat, ami már nagyon szeretne egy kicsit megkönnyebbülni, de egyelőre nem tud, csak egyre több olajat kap a maga tüzére.

Axel & Aviva

I was with you through the trenches,
through the fight
How it killed me just to see you hurt inside
Sometimes pain is the only way we come to life
Introspection liberates and frees the mind

Alighanem tanítanunk kellene ezt a fajat érzelmi hullámvasutazást, amit képesek vagyunk kivitelezni. Az előbb még pánikba estem, aztán meg már izgalmat érzek mindazzal kapcsolatban, ami előttünk áll. Hiába vagyunk tele kérdésekkel, úgy érzem, jó úton vagyunk, és ezen még az a kis félreértés sem tud változtatni, mert gyorsan túllépünk rajta. Ameddig egymás ölelésében találunk menedékre, addig nem is lehet baj. A vallomásainkat megpecsételő csók után megpróbálom egy kicsit felvidítani, örömmel a szemeimben figyelem a mosolyát, és halkan kuncogni kezdek a menekülési opciók hallatán. Nem mintha tervezném hagyni neki, hogy meneküljön, de ezt csak a tenyeréhez simított arcommal fejezem most ki. Inkább más eszközökhöz nyúlok, hogy fokozzam azt a kis mosolyt, és mint kiderül, az Aviva-bálna vagy bálna-Aviva képe erre kiválóan alkalmas. A mosolyai, aztán pedig a nevetése hangja nekem már bőven elég is ahhoz, hogy elégedett legyek - de aztán ezt még tetézi azzal a tekintettel is, amibe bele vannak írva az érzései. A mellkasomat újra szinte szétfeszíti az a bizonyos érzés, miközben mosollyal az ajkaimon az arcára simítok, magamhoz vonva egy finom, szerelmes csókra.
Ezután kiderül még egy aggodalma, ami szerintem alaptalan, ráadásul... nos, a részletezésével alaposan beindítja a fantáziámat is. Aztán, hogy ez még ne is legyen elég, még alaposabban rá is játszik, teljesen beleveszejtve engem a bőröm alatt fellobbanó vágy lángjaiba. És bár próbálom a hormonokra fogni a dolgot, mindketten tudjuk, hogy nincs semmi meglepő a testem reakcióiban, amit hamarosan ő maga is alaposan kitapint, ahogy ujjai eltűnnek a fehérneműm alatt. Már ezzel a kis játszadozásával teljesen elveszi az eszemet, amit egyértelműen láthat is rajtam, ám a méz felemlegetésével teszi ezt az állapotot véglegessé.
Amint képes vagyok megmozdulni, már megyek is érte a konyhába, és csak arra figyelek, hogy Skyggét ne keltsem fel a sietős lépteimmel. A hálószobában félig tökéletes látvány fogad, de ezt a félmeztelenséget is nagyon alaposan kiélvezem mind a szemeimmel, mind pedig a kezeimmel. Ajkaink heves szenvedéllyel forrnak össze, miközben forró simításokkal felfedezem a felsőteste minden porcikáját; szinte fáj elszakadni tőle arra az időre, míg engem is levetkőztet felül, de annál jobb kárpótlás, amikor meztelen felsőtestünk forrón összesimul. Hagyom magam leültetni az ágyra, segítek megszabadítani magam a maradék ruháktól is, de nem elégszem meg ennyivel. Szerencsére nem állít meg, nevetése huncut mosolyt csal az arcomra, a hajamba futó ujjak pedig kellemes bizsergést hagynak maguk után.
– Tudod, hogy telhetetlen vagyok – dorombolom, ajkaimmal finom csókokat szórva el a hasán, míg őt is levetkőztetem. Látva, mennyire kíván engem, nehéz visszafogni magam, de az előbb megígértem, hogy hagyni fogom kibontakozni, szóval tartom magam ehhez. Feltérdelve húzom magamhoz, kellemesen kiráz a hideg az érintésétől a derekamon, miközben az ajkait éhesen kóstolva lassan hátrébb dőlök vele az ágyon. Halkan felsóhajtok, ahogy szorosan rám engedi magát, a testünk pedig izgatóan összesimul. Ujjaim a tarkójára marnak, és ahogy csókjai áttérnek a nyakamra, a csípője pedig megmozdul, halkan felnyögve hunyom le a szemeimet. Kissé oldalra fordítom a fejem, lábaimat a teste mellé húzva mozdulok vele szinkronban, és már most nem tudom, hogy fogom ép ésszel kibírni, hogy vissza akarja fogni magát... de aztán ahogy feltérdel, izgalom lesz úrrá rajtam, ami el is tereli a figyelmemet.
Az ajkamba harapva szusszanok fel, tekintetemet az övébe kapcsolva, ahogy a fejem fölé simítja a kezeimet. Felnyújtózkodok, ujjaimmal megtalálom az ágyrácsot és abba kapaszkodom, miközben tekintetemmel követem a mozdulatot, amivel a mézért nyúl. Érzem, hogy már a puszta emlékektől elmélyül a légzésem, az ajkaim pedig hirtelen olyan száraznak érződnek, hogy muszáj megnyalnom őket. Forrón pillantok rá, ahogy ujját a mézbe mártja, és amikor az ajkamra simít vele, késlekedés nélkül engedem azt a számba. Tartom vele a szemkontaktust, miközben méltó bánásmódban részesítem az ujját; megszívom, a nyelvemmel körbetáncolom, ajkaim szoros ölelésével segítem le róla az édes nedűt, míg ő a számban mozgatja. Elégedetten szuszogok, és ahogy aztán az ajkamra hajol, ugyanilyen éhséggel vetem magam a csókba is. Édesebbnek hat, mint a méz, halkan nyögök ajkaira a szenvedély okozta borzongástól, és észre sem veszem, amikor kezem ösztönösen újra a tarkójára mar, hogy még szorosabban tarthassam magamnál, míg a csókját élvezem. Annyira elveszek benne, hogy kell egy kis idő, mire rájövök, de amikor megtörténik, halk, buja nevetéssel nyújtózom újra felfelé velük.
– Bocsánat, elragadtattam magam – mormolom az ajkaira vontatottan, de a szemeim épp olyan huncutsággal és azzal a mélyen gyökerező, lángoló vággyal figyelik őt, amik elárulják, mennyire sajnálhatom valójában.