Odin

Mindenek Atyja, Asgard királya, a főisten... ragozzuk még? Te vagy minden isten közül a leghatalmasabb, te vagy a vezetőjük, a legbölcsebb és a leghatalmasabb. Azt hihetnénk, hogy ezzel meg is elégszel, és az emberek világában inkább nyugalmat keresel, de ez a feltételezés elég távol áll a valóságtól - Midgard lakói között is közel maradtál a tűzhöz.
Nem kisebb helyre, mint az uralkodó mellé küzdötted fel magad, mert bár itt a király nem birtokol központi hatalmat, mégis ő az, aki felé a legtöbb szempár tekint. Bölcsességed azt súgta, itt leszel a legjobb helyen ahhoz a harchoz, amit meg kell vívnotok; reméljük, igazad lesz. A király és a trónörökös is bízik benned, egymástól függetlenül is, mindkettőjükkel tudsz bánni... és valljuk be, mindkettőjüket tudod befolyásolni is, ha kell. A királynét is az ujjaid köré csavartad, természetesen, és talán az sem meglepő, ha a kacsintásai másféle bizalmasságot is szívesen sugallnak feléd. Talán ezért kezdted megsejteni azt is, hogy a koronaherceg sejtései - miszerint a húga nem is annyira a húga - igazak lehetnek; egyelőre még nem léptél viszont, a lány védelme érdekében, pont azért, amit sejtesz.
A királyi család konfliktusainál is sokkal fontosabb viszont az, amiért visszatértetek az emberek közé, nem is beszélve a következményektől. Sajnos premier plánból nézhetted végig az Átok hatását annak első áldozatán: Tyr a fiadként és szövetségesedként egyaránt szörnyű veszteség lenne, és akkor még ott van a tény, hogy ha háború készül, éppen rá lenne a legnagyobb szükségetek. Már kezdetben is tehetetlennek érezted magad, és bár most már ti is többet tudtok, ez még mindig nem elég.
Vissza kell fejtenetek az Átok útját egészen a kiötlőjéig, ki kell derítenek, kik állnak ez mögött és mi a céljuk, ahogy azt is, visszafordítható-e a kár, amit az Átok okoz. Az idő pedig egyre csak sürget... főleg most, hogy már a feleségedre is rávetül az árnyéka.