A listáért majd befog ugrani a suliba, vagy haza. - Jó! Tuti összefutunk majd még. De nem azért, hogy összeszedjen ilyen helyekről. De ha ad három napot, bőven megleszek vele és akkor majd az utcában összefuthatunk... - agyalok én is, addig míg lehet, most jár az agyam, nem kevereg a gyomrom, nagyjából össze tudom rakni a képeket körülöttem. Ellenségeket meg bárhol össze tudok gyűjteni, bármiért. A kérdés az, hogy lesz-e segítségem lerázni őket. Ami a kaját illet, nem tetszik neki amit választottam, ám nekem pont arra lenne szükségem. Nem vagyok valami nagy evő azóta hogy történt pár nagyobb dolog velem a hetek során, a kaja nagy nehezen csúszik csak le, folyadék viszont annál több. De az utóbbi az mindig is több volt, ami a liter vizet illeti. A kaja is a testedzés miatt kellene, van rajtam izom, de úgy érzem kevés. Nem, nem Axel kinézetét akarom, annál többre hajtok. Csak nagyon nehezen megy és volt, mikor feladtam, most is ott járok. - Elég lesz az a szenny... - vigyorgok vissza a csaj felé fordítva fejem, majd újra magam elé bámulok kifelé. Igen, elkezdtem a jó útra lépni, a saját ösvényemet taposom ki és nem Axel útját akarom járni, sem a többiekét. Vannak elképzeléseim a jövőmet illetően, ami tavaly év elején még sehol sem volt. Hála a vandálkodásnak, a rendőri elbeszélgetéseknek, a haveroknak és az, hogy Axel nem volt ott túl sűrűn. - Az én balhés korszakom majdnem 3 évig kitartott...de vége, befejeztem, nincs több rendőrségen való dekkolás semmi hülyeség végett... és...maga is volt balhés? Vagy mindig is jók között sorakozott? - kérdezem újra rápillantva, ám ezúttam a választ is megvárom, a figyelmem rajta van addig. Az arcán, a tekintetén, a vezetési stílusán, a mimikát...nah nem mintha utóbbiból sok mindent letudnék bármikor bárkiről olvasni, de …. Az egyetem majd leköt, én is arra gondoltam, hogyha kicsit magasabb lesz a megugrandó léc, akkor jobban fogok teperni, az odafigyelésemet pedig nem vonhatja el semmi. És valószínűleg senki, még ha ez azzal is jár, hogy le kell mondanom egy két dologgal kapcsolatban... ha többet leszek suliban mint eddig, akkor meg főleg. S ez kicsit keserűen hat, mert a középiskolában naponta letoltam 5-7 órákat, vagy kevesebbet. Az egyetemen meg lehet 8 órát is majd. Kifogok halni idő előtt. De most már nincs visszaút. Aegir és anya is támogat, Axelről és Aviváról meg nem is beszélve. Ők az én mozgatórugóim, így nincs megállás. A halottakat nem illik megbolygatni, mégis felteszek egy kérdést a hullával kapcsolatban, öngyilkosság volt-e vagy épp ellenkezőleg. Anneke nem mondhat el semmit, amit meg is értek, bólogatok is aprókat, hogy ezt meg is értem. Még akkor is, ha ez kicsit csalódottá tesz, de ez a munkája és nem adhatja ki a belső cuccaikat. - Ja, őket. - túrok a hajamba, tovább hallgatom a nőt. Még hogy megdolgoztatni, most is cipeli a seggem tök ingyen, nem vagyok -már- az a félember és félisten, aki kihasználja az embereket. Vagyis nem mindenkit. - Nem, dehogyis. Nem akarom belekeverni, csak érdeklődtem, hátha kicsit okosabb... - ha valóban öngyilkosság, amit nem veszek be, ismerve a tetteseket, így tettetett elfogadással hagyom is a témát, nem boncolgatom. A hangszórónál megállunk, kíváncsian dőlök előre és figyelek, hallgatom a beszélgetést, egy sunyi vigyor azért ott ül az ábrázatomon, de tök ártatlan. Csak még sose láttam a járőr asszonyt így cseverészni... de mikor a kasszánál kibökik, hogy anya fia nap van, meg hogy a gyanúsítottak is ülhetnek már elől, a mosolyom még akkor sem lankad. Figyelem a kasszás csaj pofiját. Időközben megkapom a kaját, az ablakot lehúzza, hallom a nem tetszést, de kicsomagolom, majd megkönnyebbült arckifejezéssel harapok a sajtburgerbe. - Hát ez mennyei... - sóhajtom bele a rágásba, majd lenyelem, ahogy ismét kérdéseket kapok. - Hát igazából árupakolónak valamelyik nagyáruházba, amely fizet is jól... bár anya azt mondta segít az anyagiakban, de úgy vagyok vele, hogy ő már nagyon sok mindent lerakott elém az asztalra, volt aminek nagy árat fizettünk mindketten, de volt hogy csak ő... látott szétzuhanva, részegen, összeverve, megkéselve, törött karral, beállva... itt az ideje, hogy visszaadjam a kedvességét. Nem a jogsi lesz az első... anyát segítem ki amiben tudom. - vallom meg az őszintét, főleg, hogy van időm elgondolkodni ezen az egészen, meg volt is. A rendőrségen való dekkolásokat meg még nem is emlegettem, meg Axelt sem, hogy neki is tartozom nem is kicsit. A banda és a párna alatti fegyveralvásra abbamarad a burger rágása és szájtátva figyelem a nőt. Miért akarnám hogy meghalljanak? Akkor hagynának csak igazán békét? Tovább rágok, a jogsi iránt érdeklődök, innen pedig már ki is derül hogy van tesója is. A családjában ez újdonság volt...ráadásul fiatalon. - Ezt úgy mondja, mintha több, lenne, mint anyám, vagy inkább, mint öreganyám... - felhúzott szemöldökkel meredek magam elé, ám mielőtt tovább boncolnám a kört, jön a motorral. - Milyen motorja van? - ez legalább érdekes dolog, 15 éves koromban kinéztem egy krosszt, hogy majd olyanra szerzem meg a jogsit, de azzal a lendülettel el is maradt. Na nem mintha olyan sűrűn bárkinek felhoztam volna, csak ott motoszkált a fejemben. Végül leparkol a kocsival, rátekintek a táblára. Kérdésére csak fejet ingatok. - Bőségesen elég volt... - apró böfögés is kicsúszik, majd ahogy a nő kiszáll és motoszkál, úgy szálok ki magam is. Bemegyek vele, legalább megnézem milyen kaját adnak itten. - Halat is eszik, vagy ilyen tengeri kütyüket? Sűrűn jár ide kajálni? - szeretek kérdezni, főleg ha pia van bennem, ám annélkül is felteszem, csak más stílusban. Ha megindul az épületbe kocsizárás után, természetesen megyek utána, a táskám a vállamon, beérve pedig körül nézek...éjjel nappali... vannak páran. A képeket figyelem, a menüt, a kaját, ahogy már ezzel lekötik a vendég gyomrát, hogy élethűen ábrázolják az ételt. Hát nekem sem a lista miatt, sem a képek gusztusos kinézete nem kongatta meg a gyomromat, szóval csak várakozóan figyelem a járőrt közel maradva a bejárathoz, ám mivel onnan nem igazán látom az árakat, közelebb megyek és látom az akciós dolgokat a mozgó hirdető falon.
- Értem, igen ez így húzósnak hangzik. - bólint, mert más egyebet nem igen tud hozzáfűzni, érzi eléggé a fiú feszültségét, hogy jobban ne akarjon puhatolózni. Nyilván érdekelné a téma, hisz ő zsaruként lehet többet tudna mondani arról miről is kell valós bizonyíték és miről nem, pláne akkor, ha van megalapozott gyanú, de elég, hogy Aaron megbízik benne annyira, hogy elfogadja a segítségét, innentől, ha szeretné, majd biztosan be fogja avatni. Ha pedig nem, hát ennyi segít neki. - Wow, egész lista lesz? Nem szarozol, ha ellenségeket kell gyűjteni azt látom... - nevet fel hitetlenkedve, már elképzelte magában, hogy egy egész diplomamunkányi pakkot kap. Bár való igaz, a kis félistent szedte már össze a legfurább arcok közül az utcán, így igazán nem lepődik meg, azon jobban, hogy bevallja. Ez is egyfajta elindulás a jó úton nem? Bár ami a jó út egyeseknek az másoknak lehet nem az.... kissé szubjektív dolog. - De rendben, majd egyik nap a sulid felé gurulok szünetben, és akkor be tudod dobni, vagy este elkanyarodok a házatok felé. - úgy is régen látta más az anyját, kíváncsi hogy van. Nem mintha egy emberélet érdekelné különösebben, de amíg egy félistent nevel, addig viszonylag fontos momentum a körforgásban, amire még az ő sötét szíve is ügyel. - Legyen, kivételesen beengedek ilyen szennyet a kocsiba. - vigyorog rá oldalra – De ha betolod, és utána ennél valami tartalmasabbat, elkanyarodom mielőtt hazadoblak a thai étterem felé. Szólj nyugodtan. - veszi az irányt a gyorsétterem felé, és kivételesen megállja, hogy nem tart kiselőadást a szar kaják szar hatásáról a szervezetre meg a környezetre....mert ugye hiába a papír zacskó, meg a papírpohár, ha annak a fele úgy is az utcán a földön köt ki nem a szemétben... - Inkább csak örülök, hogy most már használod a fejed, mert sok értelem és lehetőség van benne. - nyilván az ereje sem elhanyagolható, de erről nem fog még úgy sem beszélni, se megijeszteni nem akarja a fiút, sem túl sokat kiadni magáról. Elég ha csak egy jófej embernek hiszi. - Mindenkinek van balhés korszaka, csak nem mindegy meddig tart. - von vállat, ő a tinikori vandalizmuson és a lázadáson nem akad fent, a nővérével csináltak mindketten meredek dolgokat, ez velejárója a felnövésnek, persze az más tészta, hogy ők megtanultak udvariasan emberáldozni, feltűnésmentesen, és hagyományosan tisztelegve ezzel az Isteneknek. Így az ő devianciájukba még nem halt bele...ah ja mindegy.....mondjuk olyan, akiért kár, tényleg nem.... És aki egy magasztosabb célt szolgál, az igazából nem is deviáns nemde? - Hú, nem a legkönnyebb irány, pláne a semmittevés után, de legalább hajtani fogsz és az leköt. - meg sem kérdezi miért pont az a pálya, van egy sejtése, hogy a sok csonttörés és egyéb után valami jót is akar tenni, vagy annyit volt már kórházban, hogy otthonosnak érzi....Na igen, a félistenek, meg a halandó testük... Nem mintha neki nem az volna, mert a mágiája erős, és határozott, de fizikailag nem egy tank. Persze ezen a küzdősportok és a munkája segít, na meg a faszfej társa, aki kőóriásként mondhatni beledöngöli a földbe az edzéseken. Ha egy komplett sziklától kapsz ütéseket, az emberi öklök meg se kottyannak, garantálható. - Hát persze, Herkules. - élcelődik kicsit, mert nem bírja ki, még a kamaszos lázadás és a dac kicseng az utolsó mondatból, amivel Aaron védekezik. - Nem beszélhetek részletesebben, mint amiről szó volt a sajtóban. - sandít oldalra, de pontosan tudja miről beszél a másik. - A napokban zárták le az aktákat, és a kollégáim arra jutottak, hogy valóban az volt. Az hogy szerintem furcsa, nem számít semmit nem vagyok nyomozó. - vallja be. - Miért, őket búcsúztattátok most? - kérdez rá kíváncsian. - Mert ha esetleg tudsz valamit, amit a rendőrség nem, tudok futni egy kört, nézzenek utána ennek-annak. - amúgy is egy félisten körül ha felmerül egy furcsa bűntény, pláne kettő, akkor annak megéri utána nézni, minél többet tud az istenfattyakról, vagy más természetfelettiről, annál jobb. - Hát ha nem akarod nem kell, de gondoltam kitölthetnénk az űrt, míg hazacipelem a segged, addig is józanodsz míg forognak a kerekek odabent. - bök a feje felé, miközben már a hangszórónál fékez, és leengedve az ablakot, be is mondja a sajtburger rendelést, és a női hang megerősítése után tovább is hajt, hogy fizessen. - Szép estét, mivel szeretne fizetni? Ó, csak nem anyja fia nap van? - pislog a kasszás nő a kis ablak mögött. - Kedves hogy rákérdez, de nem, manapság a gyanúsítottak is elöl utazhatnak, tudja, változnak a jogok, satöbbi... És kártyával. - vág komoly arcot Anke, és jót mulat magában, amikor a nő miközben tolja a terminált, oldalra kisandít a fiúra, mérlegelve vajon mit követhetett el. - Viszlát. - int, és tovább hajt, fejét ingatva. - Szóval, hallgatlak. - nyúl ki ismét, és elvéve a zacskót a fiú felé tolja. - Jóétvágyat. De szerintem borzasztó a szaga, szóval az ablakot lehúzom, bocs. - ereszti le a fiú oldalán is, és már a thai étterem felé kanyarodva hallgatja a választ. - Milyen fajta diákmelót akarsz? Orvosi pálya felé orientálódót? Vagy mindegy, csak fizessen annyit, hogy a jogsit lerakd? - az indulatkezelésekre csak elfojt egy mosolyt, kíváncsi mifélék, ha ennyire akadályozzák a vezetést, mert az, hogy legszívesebben kilépne a járműből, hogy laposra verjen valakit, nos az neki is túl sokszor megfordul a fejében, ezek még nem kizáró okok. A gyorshajtásért úgy is megbüntetik, ha meg karambolozik....nos, ha emberrel, azért nem kár – tűnjön ez bármennyire is kegyetlennek -, ha pedig nem akkor úgy is túléli a másik fél. - A bandára majd ráállunk akkor, ha ennyire gázosa csapat mint ahogy mondtad, menni fog. Bár akkor készülj fel, hogy fegyverrel a párnád alatt alszol míg meg nem halnak.... - igen durva lehet ezt egy békés járőrtől hallani, de a bosszúállás mostanában igen megszokott tevékenysége az embereknek, így erre jobban lehet számítani, és több esetük is van belőle, mint a békés elengedésekből, amikor a börtönben megbánják bűneiket az elkövetők, és elengedik a sérelmeiket. Ő se tudja, miért is várná el ezt mástól? - Elég fiatalon, de a családban ez túlságosan is újdonság volt, hogy a nővéremmel ne vágjunk bele azonnal, amikor lehetett.- talán a legkulturáltabban fogalmazta meg, hogy ő már akkor is élt, amikor az első motoros kerekes járművet feltalálták.... Neki még vannak szekéren zötykölődős emlékei, így tudja, mekkora áldás és átok is ez az energia és benzin evő szörnyeteg amiben épp ülnek. Borzasztó, és utálja, ennek ellenére a motorral száguldás rabja....most a hippi énje szemen köpi magát, de még vele is megesik, hogy bűnbe esik. - Bár én motor párti vagyok, autót csak a munkámban vezetek. - kanyarodik a thai étterem parkolójába. - Kérsz valamit innen, vagy az a szottyad műanyag cucc elég volt? - érdeklődik, miközben leállítja a motort és kikötve magát kiszáll. A csomagtartóban vannak az edények, amiben majd beviszi a kaját, így azt még ki kell halássza, csak utána fog befelé indulni, így van ideje eldönteni a srácnak, megvárja e a kocsiban, avagy jön vele.
Aaron & Anneke
"Idézet vagy dalszöveg ide. Idézet vagy dalszöveg ide." RUHA || ZENE || XXX szó || MEGJEGYZÉS: ... || ℤ
Nem kapok kávét. Elfogadom a vereséget, nem pofázok vissza, lejártak azok az idők, így egy bólintásra azért még futja. A kaja is megteszi, igazság szerint nem is akarok felpörögni, mert megint balhét csinálok magam köré. A végén megint Aegir torkának ugrok. Még az kéne. Kérdése a banda kapcsán a hatóságok felé csak fejet ingatok. Bonyolultabb ez annál, mint látszik. - Hát, nem csak egy napra kellene számukra a lecsukás, de amíg nincs kellő bizonyitékom a szarjaik miatt, feleslegesen mószerolok be bárkit is bármiért. - ennyi az igazság, hiszen több van itt mint egyszerű apró vandál dolgok. Már többre hajtanak, legalábbis hárman biztosan élvezik, hogy hatalmat kaptak, de felhasználni teljesen még nem merik. De meddig tudom mindezt elhúzni? Lassan lépnem kellene ellenük, de a kellő bizonyitékok hiányában én lennék szar helyzetben. Szóval mindegy is. Beszálok a nő mellé, majd ahogy a többiekre való figyeléssel jön, csak megrázom a fejem mosolyogva. - Kifogom használni a kedvességét. Ha a napokban is összefutunk, átadom a listát. - bólogatok elégedetten, közben rápillantok őszinte szemekkel, sajnos így felsorolni esélytelen, neki lehet jó a memoriája, nekem épp ehhez eszem nincs. Az alkohol nem engedi a neveket a felszínre emelni, így marad a józanság utánra a dolog. De amúgy is ezzel egyedül maradtam. Főleg a Dora témával...ő a ludas, ám most sehol nincs. Lelépett a városból, vagy tököm tudja, nem futottunk össze jóideje már. Biztos feladta, hogy nem vagyok hajlandó csicskafutárt játszani. Jó, az a része jó volt, hogy szétverhettem a neki nem tetsző embereket és tartotta a hátát...de ennyi volt. Megmondtam neki is, mikor utoljára találkoztunk, hogy a mocskát lehúztam a Wc-ben... - A Meki is jó, egy sajtburgerrel is megelégszem, nem vagyok nagy igényű... - az hogy Dorát kihasználtam ilyen téren a halas szendviccsel, az egy dolog, ott ő utasított és én ugráltam neki, megtettem mindig amit kért, amíg volt türelmem hozzá. Ha azt vesszük az ingyen kaja egész jó félfüzetség volt. De most már más a helyzet. Őt nem húzom le semmivel, a járör nő sokat tett értem. Futott már utánam párszor, vitt már haza nem egyszer onnan ahonnan semmi keresnivalóm nem lett volna. Ami pedig a kiszállást illeti. Még dicséretet is kapok, enyhe pir ül ki az arcomra, hiszen pont tőle nem vártam ezt el. - Igen. Talán meg is könnyebbült, hogy nem okozok felesleges fejfájást maguknak. - na nem mintha ez a történet itt véget érne, hiszen ha nem a zsaruknak okozok felesleges köröket, akkor épp Aegirt szivatom össze vissza. De az mellékes sztory. - Az osloi egyetem a következő megálló. Orvosi szak. Eldöntöttem, hogy nincs megállás, voltam már lent a lejtő legalján, most a csúcsra tartok. Megérdemlem és ezért meg is küzdök. - magam elé nyújtom a kezemet, majd ökölbe zárom, mintha épp elkapnék valamit, majd visszahúzom mellkashoz az öklömet. Büszke vagyok magamra ami azt illeti. Januárban még nem gondoltam volna hogy ennyi mindenen keresztül fogok esni és hogy a testvérem szavaira fogok majd hallgatni szinte mindenben. - A suli békés környéken van, haza fele vannak gondok, amerre a táboruk van a faszfejeknek, de van másik haza út, meg akad aki haza vigyen, szóval...meg különben is, nem félek senkitől. - de nem is akarok napi szinten verekedésbe keveredni miattuk, így általában más utat választok ha haza felé veszem az irányt. Na nem mintha Aegir nem vinne haza, de van pofám hazudni neki, hogy meddig maradok bent. Mondtam már, nem kell bébiszittelnie. Na nem mintha ez akadályozná benne. Megdörzsölöm az orrnyergem, majd két kézzel arcot masszirozok, kitekintek a mellettem lévő ablakon. Olyan csendes, sehol egy járókelő, vagy autó. - Mit tud a mostanában meghalt 2 tinédzser ügyéről? - kérdezem halkan, ide nem illő téma, mivel semmi információt nem szolgáltathat ki senkinek se, de az sem biztos, hogy tud bármit is az egészről. - Valóban öngyilkos lett mindkettő? Beveszi ezt? - a hírekben ezt közölték, de a háttérben más van, főleg ha annak állítják be az egészet. A banda két tagja volt, azt meg nem veszem be hogy megunták az életüket, mert a családjaik nem fogadták vissza őket a balhéik miatt. Más keze is benne van a dologban, de kifogom deriteni, mi is folyik itt. Azt nem tudom, hogy hogyan, de megoldom. Biztosan állíthatom, hogy nem vetettek véget a saját életüknek, főleg így, hogy beállították...a saját nyakukat vágták el...hülyeség. Pont ők!? Pedig nem találtak másik nyomokat, csak a késeken a saját ujjlenyomatuk volt rajta. - Célok? Uhh. - túrok a hajamba, majd halkan nevetni kezdek, majd a nőre pillantok. - Soroljam? Komoly? - rövid hallgatás után azonban megszólalok, hiszen akad egy kettő ami elég komoly ahhoz, hogy megvalósítsam. - A nyáron szerzek valami diákmelót, ez biztos. A jogositványt is kitűztem, bár anyának nem tetszett a dolog, hiszen eléggé instabil vagyok érzelmileg...igen, még mindig, ha elszakad a cérna... bár már egyre ritkább...mindenesetre ott van a célfalamon kitűzve. Meg a bandán is segíteni akarok, felakarom oszlatni az egészet, mindenkit a méltó megérdemelt helyére jutatni...oda ahová való... - egyelőre ennyi, aztán ennek az évnek hamarosan vége, nyáriszünet van, ez úgyis hamar eltelik, elszalad, a tél meg vészesen közelít. Hurrá. Jövőre meg majd új célokat tűzök ki. - Mikor szerzett jogosítványt? - érdeklődöm és remélem nem azt mondja, hogy 17 éves korában, mert akkor falnak megyek. Levagyok maradva ami azt illeti. Ha nem a bandával lettem volna elfoglalva kettő éven keresztül, jobb ember lennék, mint most vagyok. A bátyám is büszke volna rám, de nem az és sosem lesz...
Látja, hogy nem igen hisz neki a fiú, amikor a munka szeretetéről beszél, pedig kivételesen igazat mond. Csak olyan munkákat vállalt el 50 éves kora óta, amiket szeret, és ahova jókedvvel, nem utálattal és kényszerből jár be dolgozni. Hogy miért? Mert túl sokáig él ahhoz, hogy szar munkából sokat halmozzon egymásra. Élvezni akarja az életet és nem végig szenvedni, azt ráér akkor, amikor hosszabb interakciót kell folytasson a Midgardi söpredékkel. Munkája során az más, ott olyan hatalom van a kezében amitől nem járnak pszichológushoz az emberek: legális, mindenki által tudott, és értett. Elismertnek és tekintélyt parancsolónak nem mondaná, de ez már csak ilyen, azt ki tudja vívni ha akarja.... - Alvás elött vagy helyett? Felejtsd el, de egy kajára meghívlak. – ingatja a fejét, majd elmosolyodik, és megvárja, mig a fiú lerója a tiszteletét a halottai előtt. Bár az átszellemült megértő, tiszteletadó nyugalom helyett némi jót mulató mosolyféle kúszik a szája szegletébe a dülöngélés láttán, ám kivételesen megállja élces megjegyzés nélkül is. Még hogy nem tisztelettudó! - Ó, értem. Nem gondoltál még hatósági segítséget kérni miatta? – fordul végül a kocsi felé, és beszáll a volán mögé, még az sem túlságosan húzza fel, hogy a srác egyből előre száll. Végül is nem gyanúsított, és most semmi rosszat nem sinált, talán összehányni sem fogja a műszerfalat. No meg már utazott itt, igy nem most lesz álszent, és küldi hátra. Tényleg maga alatt van a fiú, mert semmi élces megjegyzést nem ejt, kaján vigyor sem ül ki az arcára ami néha szokott, amikor túl nyeregben és túl erősnek képzeli magát a piától vagy a drogtól ami épp hajtja a szervezetét. Az alkoholbűzt leszámítva, meg az apró egyensúlyproblémát tényleg összeszedettebbnek tűnik. – Ha gondolod, és adsz konkrét neveket a sarkukra nézhetek néha. Mind a jó mind a rossz oldalon. – sandit a másik felé miközben újra a forgalomba gördül, és nekiindul az éttermek felé. – Thai vagy valami halas norvég cucc legyen? Esetleg egy Meki? – adja meg az útjukba eső lehetőségeket, válasszon csak kedvére, ma jó reggele van. – Dicséretes! – oldalra pillant, és elmosolyodik – Tényleg. Jól tetted. Anyád is gondolom örül neki. – kanyarodik balra közben. Találkozott már a nővel, hisz vitte már egészen ajtóig is a fiút, hogy ne szökhessen vissza oda, ahonnan épp elhozta. Volt az házibulitól kezdve kihalt parkig minden. – És azt már tudod ezek után, hogy merre akarsz majd menni tanulni? Suliban legalább békén hagy a többi fasz? Vagy még vannak ott is gondok? – érdeklődik, fura mód őszintén, és nem kényszeredett csendkitöltőként. A srácban van potenciál, nem tudja ki az apja, csak érzi, hogy az ereje elég határozott, és stabil. A félistenekről nem tudja megállapítani, kik vagy mi félékből lettek összerakva, ahogy az erejük természetével, vagy mibenlétével sincs tisztában. A mágia nem ennyire kiterjedt, hogy mindent érzékeljen, csupán a méretét tudja, innen, és az izéből lövi be sacc-per épp kivel találkozik össze. A félisteneknek van egyfajta íze – olyan mágiás megfoghatatlan és elmagyarázhatatlan módon, amire leginkább az íz szót tudja használni – ami összetéveszthetetlen a berserkerekkel, vagy velük álfokkal, és a törpökkel is. Viszont hasonlatos az órásokhoz, de nem olyan nyers, és halovány lenyomata az Isteneknek. Nem mindenkit érez, aki tökéletesen uralja önmagát, és az erejét, arról nem tudja megállapítani kicsoda micsoda, csak ha álf. A saját fatáját megérzi mint egyik mágnes a másikat. A berserkereknél leginkább csak zsizsgést érez, vibrálást ha nm uruk önmaguknak. Hasonló természetre Aaroné is, ízre más. – És milyen célokat tűztél még ki? -
Aaron & Anneke
"Idézet vagy dalszöveg ide. Idézet vagy dalszöveg ide." RUHA || ZENE || XXX szó || MEGJEGYZÉS: ... || ℤ
Nincs szabályszegés azzal, hogy a mécseseket ide hoztuk, itt gyászolunk, az meg hogy máshol szokták, hát istenem mi itt tesszük. Temetőbe nem fogunk elmenni több okból sem. Az meg talán érthető. Az én gubbasztásom más miatt történik, de a lényege tulajdonképpen a gyászoláshoz köthető. Csak én év eleje óta küzdök vele. Nem csak friss élmény. Talán még a bátyámat is meggyászolom normálisan, ahogy azt nem sikerült legutóbb. Tudom, hogy életben van, de még mindig ott kattog az elmém szegletében ahogy Viva azt közölte. Szóval igen. Furcsa vagyok. Ami pedig a nőt illeti, szeret villogó autóval túlórázni. Aha, hogyne én meg egy kaliforniai biró vagyok, aki épp tönkre tesz egy hamburgerezőt. Senki se szeret ennyit dolgozni, nyilván majd én sem fogok, ha oda kerül a dolog. Lekerülök a tetőről, elköszönök a spanoktól, majd Anneke felé pillantok. Összeszedik majd napközben. Hát az már nem számít, a mi részünk letudva, a szándék volt a lényeg, nem pedig az, hogy örökre itt maradjon mindez. - Nem baj. - pillantok a búcsúzás kellékeire, hogy utolsó kört letudjam, majd a nő újabb kérdésére felkapom a fejem. Elvigyen-e? Vagy maradok? Hát, egyedül nem szívesen maradnék itt, nem azért mert félek egyedül, de a banda szarabb arcait elkerülném, szóval, gyorsan kell döntenem. - Egy jó kávé nekem is jól jönne, jah... - az legalább feltúrbózza a szívemet, haragosá tesz, nem leszek ilyen fostaliga. Bár aki ismer, az tudja, hogy nem kávézhatok. Otthon anyám sem engedte sose, de suttyomban párszor ittam már, meg is lett az eredménye. Ez van. De a kaja sem jönne rosszul, már idejét nem tudom mikor ettem a mai napon. Ja, ma még semmit. Tegnap talán még reggel...a fene sem tudja. A gyász jelképei felé sétálok, leguggolok eléjük, amolyan majdnem seggre ülök módon, majd csak annyit motyogok nekik, hogy a túlvilágon találkozunk nemsoká. Ezután kelek is fel, hogy a járőr nyomába lépjek az autó irányába. Kérdésére csak elmosolyodom, a nőt vizslatom, majd letekintek a cipőjére. - Már nem vagyok a banda tagja. Már kiléptem. Elég zűrösek a napjaim ez miatt még így is, de megérte. Vannak akik nem merik ezt megtenni, vannak következményei. Eldurvult a helyzet náluk eléggé. - mondom el az igazságot, igaz nem az egészet, szóval az anyósülés felé veszem az irányt, ha Anneke beült a kocsiba, akkor bevágódom én is mellé. A táskámat leteszem a lábaimhoz, majd bekötöm magam. Megdörzsölöm a szemeimet, majd figyelek. - Nagy áldozatot hoztam azzal, hogy kiléptem, de nem bántam meg semmit ebből. Jól esik, hogy a zsaruk nem kapnak el, mert összegrafitiztem valami emlékművet, vagy kibasztam egy ablakot ott, ahol nem kéne. Eldobtam a bandás éveimet a kukába, tanulok ezerrel, hogy elérjem a céljaimat. - magyarázom csendesen ezerrel, hogy megértse, hogy mást tűztem ki célomnak, mint azt, hogy sittre vágjanak a hülyeségeimért. Axel szavai elérték a tudatomat és azon leszek, hogy büszke legyen rám. Ez is egy célom ami azt illeti. Anneke is felfigyelhet arra, hogy nem vagyok mérges, nem az alkohol teszi, hanem higgadság ül rajtam. Ezt tette az, hogy kilépem. Tudok végre nyugodt is lenni, nem pedig ordítozós idióta.
Érezhetően fagyott a hangulat a megállóban, és ugyan kiszúrja a koszorút, meg a gyertyákat, ettől a hanglejtése, és a rendre utasítása nem változik. Van, akikkel szemben elengedőbb, ilyen Aaron is, hisz rajta érzi, hogy félvér, és ha ugyan az emberi részét nem is tudja tisztelni, de az isteni felének megvannak azon erényei, ami miatt mégis jóval a halandók fölé emeli értékrendben. Hogy rasszista lenne? Picit talán, bár legalább nem bőrszín alapján ítél, és a világ nagy része ember, így sokkal előbb titulálják embergyűlölőnek, mint rasszistának, ha észre is veszi bárki, milyen kevesekkel kivételez. - Tudom fiúk, de a szabály az szabály. - utal arra, hogy végre jó helyen nyugszik a hátsójuk, Aaron kérdésére pedig hátrébb lépve felnéz a tetőre, majd a mécsesek irányába, és újra a fiúra.- Nincs, abban nincs, de tudtommal azt temetőben szokták, és nem a buszmegálló tetején. - a kihívó kérdésre ugyan olyan hangnemben válaszol, bár esze ágában sincs megsérteni a gyászukat, ha már megzavarni nyilvánvalóan sikerült. Mindenki máshogy dolgozza fel a traumáit, neki eddig az elnyomás nagyon sikeresnek bizonyult, bár a gyászban inkább a hagyományokra törekszik, így ezt a virrasztásos dolgot sosem értette. Az ivást, amit nyilvánvalóan művelnek még igen, és még a vandálkodást is, ha épp arra adták volna a fejük, mert valahol ki kell adni a feszültséget de ezt a gubbasztást? Furák a mai fiatalok. - Hát, munkaerőből mindig hiány van, én meg szeretek villogóautóval túlórázni. - von vállat, és figyeli, ahogy lassan egyensúlyra talál a srác, a többiek pedig idejét látják távozni. - Csak óvatosan hazafelé. - köti a lelkükre, de feltartani nem fogja őket, igazán az sem zavarta, hogy itt vannak, csak ne szabálytalanul tegyék. Ha csak az embergyerekek lettek volna, még lehet megugráltatja kicsit őket, éreztetve, hogy jobb ha legközelebb otthon maradnak, de a félvér miatt némi empátia is kúszik az agyába. Még hogy nem fejlődőképes! Még kétszáz év, és egészen jó modorú öregasszony lesz belőle! - Nem szükséges, bár a takarítók össze fogják napközben, ha erre járnak. - figyelmezteti a fiút, de ráparancsolni nem fog. Valamennyire érti, hogy ki kell fejezze a gyászát, arról pedig nem tehet, hogy az Isteni apja nincs mellette, hogy olyan hagyományokra tanítsa, ami értelmes mód is rá. - Maradsz még, vagy elvigyelek? - bök a kocsi felé, nemigen tudja, hogy a társai híján mennyire van kedve még itt dekkolni a fiúnak. - Épp kajáért meg kávéért indultam, nem vagy éhes? - vonja fel a szemöldökét, mert nem tűnik annyira részegnek hogy ne tudjon a lábán állni, de annyira józannak se, hogy egy kiadós reggeli ne férne rá, ami felszívja a piát a gyomrában. -Jó látni, hogy a banda normálisabb tagjaival is tudsz néha lógni. - jegyzi meg mellékesen, miközben ha a fiú jönni óhajt, akkor a kocsi felé sétál, ha nem akkor a megüresedett megálló felé, hogy leüljön.
Aaron & Anneke
"Idézet vagy dalszöveg ide. Idézet vagy dalszöveg ide." RUHA || ZENE || XXX szó || MEGJEGYZÉS: ... || ℤ
A csendünket, gyászunkat, önmagunkat megzavarják. Egyetlen fő érkezik csupán, de több is, mint kell ide. Egy járőr nő, akit még ismerek is, hiszen elég sűrűn találkoztunk tavaly. Idén is párszor haza vitte a seggem, kisegített, de nem azért mert vandálkodtam volna. Idén még nem vittek be a zsaruk és ezt meg is jegyezték valamelyik nap, mikor az egyikük felismert az utcában suliba menet. De most Klepp járőr nő érkezik, tőle sokszor nem is tudom, hogy mire számíthatok. Pillantásom végig siklik rajta, ahogy megáll előttünk, ahogy megszólal, aprót rándul a szám széle, hogy valami mosolyszerű legyen majd belőle. A többiek munkához látnak, hogy elvégezzék azt, amit a nő kért tőlük, ám jómagam meg sem moccanok. Szótlanul, lehangoltan figyelem a történéseket, majd a kezeim között heverő alkoholos dobozra pillantok. Megmozgatom finoman, de még mindig van benne. Még akkor sem moccanok, mikor leparancsol. A feltett kérdésekre a fiúk sorban válaszolnak, igen nagykorúak, 19 és lassan 19 évesek. Még elmormolják hogy semmi rosszban nem sántikálunk, ám nem mondanak semmit az igazságról. - Semmi rossz nincs abban, ha az ember gyászolja a szeretteit, nem igaz? - pillanatok a nőre végül, lábammal a mécsesek irányába mutatok, de csak egy pillanat műve csupán. Igen, tudunk ilyenek is lenni, nem pedig olyanok, mint a vaddisznók. Nincs dühöngés, lázadás, ellenkezés. Így lehúzom a maradék piát is a dobozból, a hátam mögé nyúlok, hogy a táskámat előszedjem az ölembe, beledobáljam az üres dobozokat, majd a mobilomat is kihalászva onnan, időt nézek. Negyed 1 múlt. Hát akkor nem jön össze az, hogy innen megyek suliba? Egy lendülettel kerülök a talajra, guggolva, majd felegyenesedve a nőre pillantok. Talán ő is akkora magasságra, mint Aviva...talán megüti a magasságát. - Maga mindig dolgozik? - kérdezem, ám ahogy végre lábon állok, kitudja mióta újra, elég ingatag, remegő érzés fog el. Zsibbadtak enyhén a lábaim, így kicsit megmozgatom őket. A srácok engedélyt kérnek a távozásra a nőtől, így ha az megadja azt, így lepacsiznak velem, majd ütközünk búcsúzással lépnek olajra. Az egyik még odaszúrja poénból hogy sok sikert. De ha nem ad engedélyt a járőr, akkor leül mind a padra és onnan figyelnek. - Össze szedjem? - teszem fel a kérdésem, valószínűleg tudni fogja, hogy mire gondolok, a megemlékezés apróságaira. Nem tartana semmeddig sem, de szarul esne a tudat, hogy a reggelig tartó megemlékezés kukába dobandó.
A szolgálatban az a nehéz, hogy vagy kurva korán van a váltás, vagy kurva későn. Így mondhatni fél évig állandó sötétben megy dolgozni, és haza is az ember. Másokat ez kiakaszt, Ankét nem, pláne akkor nem, amikor telve van energiával, mint ezen a hajnali órán is, így ahelyett, hogy a többiekkel együtt aludna az őrsön Valdissont bokán rúgva ébreszti, és közli elmegy kávéért, meg ha már ott van, hoz valami reggelit is majd. Ugyan odébb van, de az ő anyagcseréjének az sem ártana, ha a nap minden egyes percében megenne egy fél lovat. A mágiája dolgozik, és valamiből energiát kell nyerjen. Szereti a kihalt utcákat, bár a járőr kocsi helyett most szívesebben menne motorozni, de elég erősen szabályszegésgyanús lenne, ha most az egyenruhájában az őrs előtt álló kis drágájára pattanva menne el kajáért. Sóhajtva ül be így a kocsiba, legalább itt nem kell azon matekozzon, hova teszi a sok cuccot amit az éhes és fáradt marháknak hoz. - Ah, ne már Bergström.... - messziről kiszúrja a srácot, mondjuk nem nehéz, tekintve hogy úgy pöffeszkedik a megálló tetején, mint egy elégedett szurikáta, a másik kettőt meg telibe sodorná a busz, ha erre járna éjszaka valami is, rajta kívül. A harmadikat csak remélni tudja, hogy él a padon, mert ha nem, akkor ebből nem lesz éjszakai fánkozás.... Lehúzódik, és fejcsóválva száll ki, és indul meg a suhancok felé. De rég volt, amikor ő volt ilyen szemtelenül fiatal.... És milyen kár, hogy akkoriban még nem voltak ilyen jó vágású fickók.... Nagyon is meg tudja érteni, mit esznek a mai lányok az úgynevezett fuckboyokon, bár mint minden átlagos IQ-jú nőnek, egy idő után neki is kevés a szép pofi meg a jó szex. Mondjuk az Aaron fiú értelmes is, néha nem érti minek kell neki ilyen társaság, de egészen kezdi megszokni, hogy ingyen taxit játszik neki. - Szép estét Uraim, a buszmegállónak vannak rendeltetés szerinti használatra való padjai is, szóval ajánlanám azokat.... - vigyorodik el, esze ágában sincs megbüntetni őket, hisz se kuka borogatás, se hangos zene, de még csak üvöltözés sincs. Persze ezt a tetőn kuvikoló jómadáron kívül egyikük se tudhatja, így csak tovább erősödő jókedvvel nézi, ahogy elnézést hölgyemet mormogva felpattognak mint a kis bolhák a cirkuszban, és lökdösve próbálnak életet lehelni a padot stoppolóba. - Aaron, te is hordd le a seggedet onnan, mert azért tényleg megtudnálak büntetni. - pillant fel, és az övébe hurkolva az ujját kényelmesen megáll előttük a járdán. - Mit kerestek ilyenkor kint? Hétköznap van, és páróra és iskola.... Nagykorúak vagytok egyáltalán? - vonja fel a szemöldökét, mert ugyan tudja, hogy a félisten kakdu ott fönt nem az, de a többiekkel maximum futólag találkozott,amikor tényleg bevitte már a srácot egy s másért.
Aaron & Anneke
"Idézet vagy dalszöveg ide. Idézet vagy dalszöveg ide." RUHA || ZENE || XXX szó || MEGJEGYZÉS: ... || ℤ
Hárman jöttek el megemlékezni másik két társunkról, kik pár héttel ezelőtt haláloztak el. A bandából ők hárman nem vallják Dora nézeteit, ők elakarnak tűnni, szabadulni akarnak, ám félnek. Így maradtak, de velem vannak. Legalább ennyit eltudtam intézni. A banda tanyájától távolabb pár kilométerrel vertünk tanyát egy buszmegállóban -a Jacob Kirke lett végül- csupán a lámpák fénye adnak világítást így éjféltájt. Aegirnak elmondtam miért és hova lépek le, gyászolni a srácokat, szóval ne kövessen, majd érkezem. Talán megértette. A bátyám külföldre ment elintézni pár dolgot, így ha azt vesszük; egyedül maradtam. Megint. És ez oltári nagy fájdalommal szokott járni belül. Mert ugyanaz történik, mint múltkor. Ő megy, én maradok. Ő kitudja mikor tér vissza, én pedig egyre jobban süppedek bele a nyomorba. Hogy visszatér-e, hogy tudunk-e beszélni, hogy akar-e velem beszélni. Mindegy. Nem hívtam fel semmi nyügömért, ő ha tud valamit, vagy fontos dolog van, hát hívjon. Itt vagyok, itt leszek. Számára mindig. Apro doboz sört fogunk mind a négyen, Citrus maláta, 4,7 %-os alkoholtartalom. 0,33l. Ezenkívül az egyikük táskája Ananász és grapefruit ízesitésű üveges sörrel van ellátva, nagy kedvenc, ám ugyanakkora, mint a dobozos fajta. Jómagam a buszmegálló tetején foglalok helyet, mellettem már van 2 üres doboz, a harmadikat iszom. A padon az idősebb csávó terül szét, a padkán ahol a buszoknak kéne megállniuk -ilyenkor már nem jön egy sem-, ott ücsörög a másik kettő. Józanok, 1-1 sör fogyott a részükről. Inkább a szánk járt, beszélgettünk mindenről az elmúlt idők történéseiről. A buszmegálló baloldalánál négy nagyobb mécses ég. Egy nagyobb koszorú...olyan fiús módon elbúcsúzva társainktól. Még csak hangosak sem vagyunk, egyedül én vagyok még 18 év alatti. Semmi több. Ám semmi keresnivalóm nem lenne itt kint ilyenkor. Igaz, hogy nem olyan messze lakom, innen talán 10-15 perc autókázás. De ez a beszélgetés a fiúkkal felidézi a régi ökörködéseket. Az hogy kiléptem a bandából, nem azt jelenti, hogy feladtam volna őket. A balhésabb része a bandán belül nem nézik ezt valami jó szemmel. Sőt, egész vadul adják az ember tudtára, hogy rosszul cselekedtem. Az ő szemükben ez több, mint bűn! Halálos vétek! Axelnek szólnom kellett volna róla, meg mondta is hogy segít is...de nem...kussoltam róla. Inkább csak kerülöm a szokásos helyeket, olykor volt, hogy hatan nekem jöttek... de már lassan 1 hete semmi mozgás sincs. DE a figyelmem sose lankad, a bátyám tanításait figyelembe veszem. Igaz, hogy a harmadik söröm is lassan eltűnik, már a következőért nyúlok. Reggel suli, de túlfogom élni, ha innen is kell mennem majd be...
2023. május 1-jén az óriások vezére összehívta tanácsát, amelyre a nornát is meghívta, aki segített neki az istenekkel szemben. Kezdetben úgy tűnt, ez alkalommal sem történik majd semmi különös, ám amikor Hildr távozásra készült, fültanújává vált két óriás sutyorgásának, s a hallottaktól égtelen harag támadt a norna szívében. A szavak arról szóltak: Thrym azt tervezi miképpen szabadulhat meg Hildr-től, mivel a norna követeléseit nem kívánja a nagyhatalmú óriás teljesíteni, akkor sem, ha az átokkal legyőzik és feledésbe taszítják az isteneket. Hildr elnyomta abban a pillanatban dühét, s ahelyett, hogy szembesítette volna Thrym-et rossz döntésével, a norna úgy határozott, megbosszulja, amiért megpróbálták kijátszani. De nem kapkodott el semmit sem, és mindent gondosan előkészített.
Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot és A legtöbb felhasználó (94 fő) Pént. Nov. 26, 2021 11:34 am-kor volt itt.
Kezdőlap
- Értem, igen ez így húzósnak hangzik. - bólint, mert más egyebet nem igen tud hozzáfűzni, érzi eléggé a fiú feszültségét, hogy jobban ne akarjon puhatolózni. Nyilván érdekelné a téma, hisz ő zsaruként lehet többet tudna mondani arról miről is kell valós bizonyíték és miről nem, pláne akkor, ha van megalapozott gyanú, de elég, hogy Aaron megbízik benne annyira, hogy elfogadja a segítségét, innentől, ha szeretné, majd biztosan be fogja avatni. Ha pedig nem, hát ennyi segít neki.