- Szívesen Casanova, csak nehogy rám gondolj közben hálád jeléül, mert még ki talál zökkenni a ritmusból. - meg se fontolja, már ki is mondta, és így miután ott cseng ez a mondat kettejük közt, kínosabban hangzik, mint illene az adott helyzetben. Szerencsére a blazírt arca nem árulkodik arról, hogy egy pillanatra megfagy benne a vér is, és reméli, volt annyira furcsa a mondat, hogy a szíve kihagyását, majd gyors ütemét nem hallja annyira tisztán a másik. Volt idő, amikor imádta, hogy ezekből az apró jelekből tudta a férfi, mire van épp szüksége, vagy mennyire hatott rá egy-két dologgal. Talán ez a figyelmesség az oka, hogy annyira ellágyította anno. És talán pont ez a figyelmesség ijesztette meg, omlasztotta össze, és emlékeztette, hogy a Rend az első. Mindig. Ameddig csak él, neki kötelezettségei vannak, amik se előtte sem most nem voltak soha annyira nehezek, megkérdőjelezhetőek, és kellemetlenek, mint amikor a farkas karjaiban ébredt. Azóta viszont bőven bepótolta a lemaradását, és hedonista életmódján nem is akar változtatni, még a borzongató közelség végett sem. Míg nem köteleződik el érzelmileg, addig könnyű az élete. Épp emiatt nem éri pofonként a tapasztaltabb jelző sem, hisz minek tagadni az élvezeteket, ha az élet elénk sodorja? Kissé mulattatja a felajánlás, igyekszik a cinikus részét megragadni a gondolatainak, nem az a vékonyka kis hangot, ami felveti az ötletet, nem is lenne olyan rossz dolog az.... - Ó, én ilyen szolgálatokért nem szoktam fizetni, s lám mégis akad mindig jelentkező... - a szavakat szinte dorombolja, de arckifejezése arrogánsabb már nem is lehetne. Tanult némi önérzetet a farkastól, így ez a tulajdonság ha elemi szinten nem is áll közel hozzá, ahhoz hogy üssön, és bántson, kiválóan fel tudja használni. - Az emberek haszontalanok, de amíg csak egymást irtják nem izgat. - von vállat, jelezve, hogy igazából az se érdekli, ha elhal az ügy, mert szarul végzik a munkájukat a nyomozók. Ha előléptetésre, vagy áthelyezésre hajtana, meg tudná erőltetni magát, és megoldani helyettük is, aktívan beszállhatna, segítőkész lehetne a kollégákkal, de minek hajtson? Ami érdekli, arra nagyon szívesen rászáll, de az is csak azért szokta megmozgatni, mert kiváló áldozatot lát egy-két gyilkosban – azért pedig aligha haragszik meg bárki is, mert a semmibe veszik némelyik sorozatgyilkos tevékenysége... Feltűnik neki a tánc, amit járnak, hogy az indulatoktól hol majd' egymás szájába másznak, aztán úgy rebbennek szét, mint a rajtakapott kamaszok. Ne untassa, persze...mintha játékból nem sorolta volna fel a jogait neki is párszor a másik, tolta volna a falhoz, bilincselte volna meg, rúgta volna szét a lábát, hogy aztán az ujjai minden létező felületet végigtapogassanak a testén, mígnem kérlelőn lihegte a falra mindazt, amit akarta, hogy tegyen a farkas.... Ne kalandozz el Klepp! - Nincs keresnivalód itt törvényileg, zugfirkászoknak sajnos nem adnak ide belépőt. - erősködhetne, sorolhatná a törvény paragrafusait, de unja. Mindketten tudják, hogy ha eddig hagyta beszélni, nem fogja már kidobni innen, bármennyire is kacérkodik a gondolattal, hogy lábbal a hátában segítse távozni az ablakon. A dac még viszi a dühét, még villogtatja a fogát a szavaival, amiket hozzávág, de ez már sokkal inkább játék, amiben ő dönt, s ha Lauri rosszul lép, hát záródik az ajtó, és a kincs elvész... Talán ennyi élvezetet megengedhet magnak mára, hogy lássa a kiskutya mennyire tud pitizni az információért....még ha ez a hasonlat cseppet sem fedi a fenevadat, ami az előtte álló igazán tud lenni, ha felcseszik..... Hisz azok az alkalmak, amikor a veszekedésük után estek egymásnak... Talán ezért is választotta a rendőri pályát? A kéretlen erőszak fel tudja húzni, hol jó hol rossz értelemben, és lényegében mindkettőből csak profitál.... Lehet ezért mondják a zsarukra, hogy imádják az erőszakot? - Ettől még megtörtént. - hogy élvezi e a szavaira reakcióként érkező szisszentést, és a látható zavart? Ó de még mennyire! Pláne, hogy aznap nemcsak hogy hülyére vette, de még sikerült a kollégái előtt is beégetnie magát, amikor mégis elvitte a kocsival az árvaházig. Megérdemli. És még többet is érdemelt volna, de a tettlegességtől megmentette az, hogy már egyenruhában volt az őrsön. Nem hiába nemnyúlt még most sem hozzá, némi félsz van benne, úgy tart az érintésétől, mint macska a tűztől – még ha ez a macska imád is a tűzzel játszani -, mert nem tudja hogyan reagálna. A reakció biztos elsöprő lenne, csak abban nem biztos, pozitív vagy neagtív irányba menne el. - Nézd, ha kiderül, hogy részleteket árulok el neked, akkor nagy szarban leszek, és mindketten tudjuk, hogy te egy idő után nem tudsz úgy dolgozni, hogy az ne kavarjon port. - sóhajt,és a plafon felé pillantva lehunyja a szemét, és megcsípi az orrnyergét, mintha fejfájást okozna a másik. Okoz is, de leginkább a miatti tépelődést, engedjen e neki vagy sem. Pontosan tudja mire képes, és ha ez az ügy ennyire felkavarta, hogy minden áron utána menjen annak oka van. Tudni akarja mi. Viaskodik benne a szemét énje, aki mindent megtagadna Armotól, élvezné a szenvedését, és azt, hogy meg kell mozgassa a kapcsolatait ahhoz, hogy koncra akadjon. Látni akarja, hogy tehetetlen. A másik énje pedig információt információért cserébe megadná amit akar, mert abban a hévben és szenvedélyben megfürödne megint, még ha csak szakmailag is... Picsába, hogy nem lehet az élet egyszerűbb egy kicsit most hogy a 200at tapossa?! Kijárna már a korának egy kis nyugdíjas tingli-tangli. Láblógatás, sörciccentés a kedvenc tava mellett. Szex és fű korlátlanul... De nem, mert jön ez a mamlasz farkas, és beleszarik a cipőjébe. Mély levegőt véve nyitja ki a szemeit, de pillantása a plafon helyett a fölé tornyosuló kékekbe fúródik. Megnyalja a száját, mert rohadtul kiszárad. És mert rohadtul megkívánja a dacos vonallá préselődött másikat. - Info cserébe infoért.- nyögi ki, és meglepetésére a hang ami kijön a torkán határozottabb, mint amilyenként elindul a fejében. - És nem hülyítesz, mert akkor nem kapsz lófaszt sem Lauri. - tér magához, és vissza a nyeregbe is. - És rohadtul nem itt és nem most. Arra nincs időnk, se kedvem. - némileg igaz. Mert még véletlen sem arra hajt, hogy később is lássa. Nem nem. Fúj. - Sejtem neked is kínos lenne itt és most részletesen kitálalni, miért is érdekel ez az ügy annyira. - hisz eddig is olyan hevesen titkolózott. - Azzal pedig ne törődj, csak tedd amit mondtam. Egyszer az életben ne akadékoskodnál... - morran bosszúsan, és int, szinte hessegeti, fogjon már hozzá. Már épp virtuálisan hátradőlne, mikor érkezik a személyes kérdés, amire felszalad a szemöldöke, és egy percig csak némán figyeli, mit művel a farkas. Igazából a mozdulatai finomságán, és a belőlük áradó magabiztosságon el tudna lógni egész nap... - Miért érdekel? - reflexből bukik a kérdés, de ez többet elárul, mint kéne. - Pont annyira beleszarós, mint én, így mondhatni borsó meg a héja vagyunk. - felröhög a kifejezésen, inkább egyfajta bennfentes poénként, ami inkább szól a lent strázsáló seggfejnek, és nem a vele egy szobában lévő férfinak. - Majd azt mondom kártevőt irtottam. - szurkálódik, de fele annyi lelkesedéssel, amivel eddig nekiállt, inkább kíváncsian figyelemmel kíséri a tevékenykedést Armo részéről. - Megérzés. - rövid válasz, nem telik többre, mivel nincs több. Ennyi. Az viszont rég gáz, ha valóban a farkast érezte meg tudat alatt, mert az olyan következtetéseket enged levonni, amiket már rég nem akar. Nem akar senkihez ennyire zsigerből kötődni, és tesz is érte. Mázlija, hogy a szülei Lisbetre vannak ráállva, házasodás meg gyerek témában, és nála nem feszegetik azt a ládát, amit úgy se akarnak felnyitni. - A fiókokra tippelnék, de ugye te mondtad, hogy biztosan megtalálod, szóval igazán nem akarom félrevezetni azt az érzékeny orrod.... - már csak valami lefitymáló kutyanév hiányzik a mondat végéről, s mintha némán lógna is a levegőben, de ugyan ki hibáztatja érte? - Ha nekem kell dolgozzam helyetted, akkor elmarad a fülvakarás.... - oké, mégsem bírja ki szar poén nélkül, és letépve végre a tekintetét a kutakodóról, az ablakhoz sétál, és kinéz rajta. Látja, hogy Valdisson már átstrázsált a túloldalra, nekidőlve egy oszlopnak dohányzik. Tudja, mégsem akar zavarni. Faszom óriás, meg a néma tüntetése. - Csipkedd magad, két percet adok még. - les hátra sürgetőn.
Armo & Anneke
"Idézet vagy dalszöveg ide. Idézet vagy dalszöveg ide." RUHA || ZENE || XXX szó || MEGJEGYZÉS: ... || ℤ
Vendég —
I feel you in my bones
To. Anneke
Végigpásztázik a tekintetem rajta, mintha felmérném, hogy a szavait sértésnek szánja-e? Holott mind a ketten pontosan tudjuk, hogy igen. Meg is fordul a fejembe, hogy berágok, de az nem én lennék. - Milyen tapasztalt vagy, de nem kétlem, hogy igazad van, de most, hogy mondod, lehet megvigasztalom az özvegyet tényleg, hiszen olyan keserű. – az orrom a levegőbe fúrom, a szívét hallgatom az illatát szívom be, kiterjesztett ösztönökkel fülelek a nőre, a szívem verése felgyorsul, gyűlölöm amiért még mindig hatással van rám, megbüntetném érte, hogy fájjon neki is. Kínlódott vajon úgy, mint én? Itta le magát a sárga földig, mert a fájdalom túl jó barátja volt? Ó nem hiszem, ahhoz ő túl érzéketlen, vagy csak elhiteti velem, hitette, mert voltak olyan pillantok, amiben több gyöngédség volt, mint egy romantikus nyálfilmben és sosem vallanám be hangosan, de szerettem megborult romantikus estéket, a faszom gyertyákkal és illatos fürdőkkel, a hosszú szeretkezésekkel, melyek nem csúsztak el a baszás szintjére, de lássuk be, én azt is kifejezetten élveztem. - Köszönöm a tanácsot, nélküled ma nem jutottam volna be a milf lábai közé, de így, hogy beavattál…- közelebb lépek, már majdnem összeérek vele, a folyósra is van fülem, olyan sebesen lépek közelebb, hogy ne legyen ideje kihátrálni. Nem közlöm, hogy az elefánt szerintem kissé sértőbb, a pipinek legalább friss és porhanyós a húsa. Mint neki, pedig ő már nem fiatal. - Talán tapasztaltabb vagy a témában, de annak hívsz, aminek akarsz. – lévén nincs már jelentősége, talán gyomrom sem lenne hozzá, hogy kurvának álljak tekintve, hogy szerintem a férfiak kurvulnak férfiakkal és az nem az én világom, persze nincs bajom a melegekkel, de azért prostinak nem állnék dühöngő farkas fogak várnák a betolakodót. - Na persze a e szolgálataidra mindig szívesen állok, csak mint egy régi jó barát, munkából. - nem élvezetből félig sem. SOHA! Könnyedén elmosolyodom, a szavai nem szúrnak, már rég nem, pedig volt idő, amikor minden apró szilánk betalált, talán mert úgy akartam. Felrontom a szemöldököm és vele együtt a szám sarkát is, elnevetem magam, a hangom körbejár a szobába, a farkas dörmögés megbújik az aljában, mintha egy másik szólam lenne a jó kedvemben. - Ó rendőrnéni kérem ne, ne nyomoztasson utánam. – hátrébb lépek, a kezem zsebembe gyűrőm, a jobbikat. – újból végigmérem. – Ha a tökös csapatod jobban végezné a dolgát, nem kéne itt lennem. – apró visszatámadás, de valójában nincs éle a szavaknak. Újból az aurájába sétálok. - Talán nem, ne untass velem sokszor halottam már. – a jogaimat persze, meg a hangját, az övét. Létüdőzöm őt. - Elküldenél? – gyerekes daccal lebiggyen a szám, valójában igaza van, le kéne lépnem, de nekem meg kell tudnom, ami miatt itt vagyok, addig nem mehetek haza, muszáj. A poén pedig jó, vidám mosoly ráncolódik a szemem sarkában. Na nem a Magic Mike, az nem ütős. A közelségétől felkavarodik a gyomom. a világom és emiatt aztán faszául haragsom rá, nagyon szeretném, ha máshogy lenne, ha hidegen hagyna, ha kicsit sem izgatna fel, mint egy kiskutyát. - Ugyan, ne legyél csacsi. Szégyenben az maradhat, aki hajt a belső teljesítési vágy. – engem pedig csak Etty hajt, de ő aztán ostorral és tüzes vassal. És persze a büszkeség, férfiúi és farkasi is. Az összes, de tagadásban élek. Felszisszenek a szavaira. Touche. Kihúzom magam, a vállam egyenes lesz a gerincem feszes. - Régi sértettség, már bocsánatot kértem érte. – é s tudom, hogy kevés, mert neki nem a bocsánatkérés kell, hanem az ok, az indok, amit nem adtam meg neki, még nem Lehet nem is fogom, nem ma. Az biztos. Felé nyúlok, meg sem lepem, magamat annál jobban. Vibrál belőle a várakozás, vajon megbosszulta volna? Vagy hagyta volna? A kérdés bennem cseng, belém oltja kételyeit, de tudom, hogy engem sokkal jobban izgat, mint saját magát, mert ÉN akarom megérinteni Őt. Én akarom a bőrét az enyém alá tudni, mert a vágy, olyan zsigeri, hogy éhezem tőle. Meglepem. Ó igen, nem vigyorodom el sokat sejtően, mert nem tudta. Semmit se tudott. - Pontosan és nekem részlete kellenek, tudom kell merre haladjak, mert meg akarom állítani. – ezt tudja jól, olyan vagyok, mint egy pitbull, ha ráfogok a koncra nem eresztem és ezt nem fogom, mert függő vagyok, én semmit sem hagyok félbe, csak őt. Vele megtettem. Mielőtt felelnék, a keze megállít, hálás vagyok érte, mert nem akarom beavatni jobban, mint szükséges, hiszen bajba is sodorhatom. - Pontosan tudod, hogy ez nem a sztoriról szól. – hanem a zsarumelóról, az igazságérzetről és arról, hogy meg akarom oldani az ügyet, mert elég sok lepedő fekszik benne. Zsoldos vagyok, pénzből élek és ez elég drága üzlet. – Kicsit bíztam benne, hogy felélesztem a vadászösztönöd és utána nézel, elvégre lehet neked lenne rálátásod az aktákra. – nyilván nekem is, csak az összeköttetésem jelenleg morcos rám. Olyan közel állok megint, hogy minden apró részletét látom a bőrének, főlé magasodom, nem lenézek rá, csak nézem őt, a tekintetem nyomul a pillantása aljára, be a lelkébe, hogy értse meg, mennyire vágyom rá, ja nem, azt ne, meg ne próbálja. Átveszem a gumikesztyűt, el sem mozdulok. – Rendben. De talán egy kicsit késő, ha találok valamit szarban lesznek a srácok. – odabent, nem is kicsit. – Oh, mesélj, milyen a társad? – ellépek tőle és tovább kutakodom, a vér itt maradt szaga facsarja az orrom, gyűlölöm a halál szagát, a friss tetem sokkal jobban izgat. Az ágy alá pillantok megint, onnan keltem fel, ahogy ő belépett és nem volt időm rendesen körbenézni. Visszaereszkedem, beszimatolok alá. – Okos lány vagy, kitalálod, hogy mivel tölthetted az időd. – nem féltem. Felpillantok rá és muszáj ablakot nyitnom, megfulladok. Így, hogy messze van tőlem, csak a vért érzem. - Akkor miért jöttél fel? – amúgy? Mert nem is értem, nem tudhatta, hogy itt vagyok, ha csak nem vonzom magamhoz, mint molyt a villanykörte, de akkor persze már kicsit sem izgatna, na nem mondom megdugnám. Az ágy feletti képhez lépek, elhúzom a faltól, semmi. Aprólékosan haladok, de mintha a szoba is ellenem lenne. - Mit súg a női ösztön? – rálegyintek, hagyjuk én már nagyjából sejtem, ahogy tisztul a szoba levegője, de hagyom kiteljesedni, játszani, mozogni, beszélni. Gyűlölni akarom hosszan és kitartóan, abban pedig jó vagyok.
Vendég —
A személyeskedésére, és az utalgatására felszalad a szemöldöke, agya olyan képeket vetít elé, ami több mint illetlen, és most rohadtul nem hasznos, mert épp azon van, hogy ne árulja el a szívdobogása, amit ez a rohadék nyilván méterekről is meghallana. Ha van olyan berserker, aki minden előnyét kihasználja annak, ami, nos Armo az. Hogy honnan tudja? Tapasztalta, nem is egyszer, és nem csak a fülledt szex részét, aminek a gondolatára is görcsbe ugrik a gyomra, hanem arra is, hogy miért is volt olyan baromi jó zsaru Kanadában. Hogy itt miért egy olyan posztot tölt be, ahol több akadályba ütközik, mint nyitott kapukba? Rejtély Annekének, viszont örül, mert így nem találkozik vele minden egyes nap össze az őrsön. Már ezeknél az elvétett találkozóknál is felborulnak az érzelmei és a gondolatai mint valami hormonzavaros bébifókának. És ez nem jó, már csak azért sem, mert pont vele nem akar kivételezni, hisz akkor olyan sebezhető pontot mutat magából, amire sem a kollégái sem a Rend tagjai nem jöhetnek rá. Különösen nem a társa, aki mind a kettő halmazt lefedi, néha még az ellenségei kupacába is bele-bele teszi azt a batár nagy lábát a húzásaival. Nincs ellensége, nyíltan sosincs, de az előtte ácsorgónak nem kéne akkora részt jelentenie az életében, hogy még véletlenül is azt hihessék, fontos. Mert nem az már. Ezt próbálja mutatni akkor is amikor egy halovány, gúnyos mosollyal tovaengedi a témát illanni. Nincs rá frappáns válasza, ha tagad, azzal elismer, és ha elismer, ahhoz a pimasz bundás még többet képzel magáról, mint egy tetthelyre illetéktelenül behatolónak kellene. Ám azt jó tudni, hogy ennyire mélyen ragadt meg néhány alkalom abban a konok farkastudatban, hogy fel kelljen emlegetnie. Mert annyira ostoba nem lehet, hogy fel akarja benne húzni az ideget. Azzal nem járna jól, mert megégetheti magát. Vagy elnyelheti a föld. Mindkettőre volt már példa. Ezekből a gondolatokból nyer erőt, hogy józan maradjon a feje, és csak blazírt arccal fürkéssze azokat a szexi vonásokat. Az, hogy hányszor leckéztette meg a férfit megszilárdítja abban, hogy ezt bármikor megteheti újra, és most, még csak szemtanúk sincsenek. Arra meg erősen nem gondol, hogy a gyorsaság most a másik oldalán áll, és a berserker énje egy pislogás alatt kihúzhatja a szarból. Épp ezért nem érti, miért nem lépett meg. Annyi mindent megspórolt volna mindkettejüknek. Picsába Lauri. - Ó, biztosan nyert ügyed lesz, mindenki a lánya halálhíre után a legfogékonyabb a szexre. - kis híján felhorkan a jelenetre, amit most elképzel. Persze ki tudja a mai kifordult világban ki mire bukik, vagy mennyire viseli meg egy szerette halála. Mellőle ugyan haltak már meg, de az emberekhez sosem kötődött annyira, hogy gyászba boruljon, olyan, aki pedig igazán fontos még nem halt meg. Egy-két tagon kívül, de az árulásért fizetni kell. Az árulók után pedig nem hullik könny. - Bár ha lehet ne ezekkel a szavakkal add elő, az emberek érzékenyek arra, hogyha csirkéhez hasonlítod a gyereküket. Mondj valami kevésbé áldozni való állatot. Mondjuk elefántot. - hangja jó kedélyű, és csepp megbánás sincs benne, hogy ezt pont itt beszéli ki ilyen hangsúllyal. - Ó, bocsánat, már nem ez az elfogadott megnevezés? - adja az ártatlant, és igazából eszébe sem jut, hogy a férfi azt hiheti, féltékenységből ugratja ezzel. Hisz erről szó sincs, sőt még az ellen se lenne kifogása, milyen szolgáltatásokért cserébe kap meg milyen fajta munkát, mivel a szexuális élete neki is elég szabados oka se lenne pálcát törögetni. - Akkor most épp mi is a szakmád? Lehet felírom, hogy jobban utána nézhessek a hatáskörödnek. - adja a hülyét, mintha nem tudná, s ha most lenne a kezében egy kis jegyzettömb és egy toll, biztosan idegesítően kattogtatná az utóbbit. - Szuper, akkor nem kell felolvassam őket? - derül fel az arca, hangjából mégis csöpög a mézédes gúny, és szíve adrenalinlöketet adva dobban párat erősebben, ahogy Armo is közelebb lép, kekecen, félelem nélkül. A morranásra testében az érzések petárdaként robbannak fel, de amilyen hirtelen lobban, olyan gyorsan alszik is ki. Talán csak némi parázs marad utána, ami vörösen izzik, hevítve ezzel Annekét, meg a dühét. Mert düh gyúl minden egyes elgyengült pillanat után, pláne mióta legutóbb kiszállt a kocsiból az árvaháznál. - Akkor még itt a lehetőség, hogy a nyakadba kapd őket, és elhúzz innen Magic Mike.- forgatja a szemeit dacosan, mert kurvára igyekszik nem olyan emlékeket felhozni megint, amik gyengítik. Francba is, miért áll belé mindig ez a fasz? - a lehető legképletesebben persze...-, miért nem tud egyszerűen csak igen asszonyom, már itt sem vagyok asszonyommal válaszolni, és meghunyászkodni?! Ez a dínó méretű arrogancia felbassza, úgy át, a palánkon, mint az eltévedt szomszéd labdát illik, kiszúrva. - Ugyan, akkor mindenki előtt szégyenben maradnál, hogy élvezed. - nem bírja ki az odaszúrást, és magán is megdöbbenve mennyire hülye is volt most felsóhajt. Komolyan kriminális mi minden szart kihoz belőle ez a faszi. Fenéért kellett egy városba sodródniuk. Most komolyan. Egész cseszett Norvégiában miért pont Oslo?! - A nosztalgiához néha az is kéne, hogy pontosan odaérj valahová, ahová ígéred. - igen, még mindig sérti. Vagy ha nem is annyira, hát nem rest az orra alá dörgölni az elbaltázott dolgokat, mert az olyan baromi felnőttes. Ja, pont mint az, ahogy két pöffeszkedő kakaduként feszengenek itt egymás előtt, holott az ő fejében csak az van, vízszintben ez sokkal kielégítőbb lenne. Jó, vízszint se kéne, Armo van annyira erős... A felé lendülő karra csak bosszúsan mered, de meg is áll a mozdulat, s ő is csak akkor eszmél, hogy a teste minden izma mennyire feszülten várta is a végét. - Hogy mit? - kottyan közbe a „testrész” szó hallatán, és új információként elraktározza, hogy majd felvethesse bent az őrsön. - Nézd nem voltam ott minden helyszínelésen, csak egy járőr vagyok. - s ugyan ez nem zavarja, most mégis úgy szűri a fogai közt, mintha azt mondaná, munkanélküli. És ez újabb löketet ad az indulatainak. - Honnan tudsz ennyit az ügyről? És nem. - emeli fel a kezét,előre leállítva a magyarázkodást. - Ne próbáld meg nekem beadni, hogy azért vagy ennyire képben mert riporter vagy. Vágom, kell a sztori, király lenne elsőnek megírni, de már múltkor is ezek felől érdeklődtél, és akkor se tudtam többet mondani. - jó, utána nézett párdolognak, de az ilyen aduászokat nem most kell még kiteregetni. Nézi, hogy fölé magasodik, érzi a leheletén a kávét, amit pontosan tud, mennyi cukorral, tejjel és milyen adagban készít. Nem a hangja hízelgése töri meg végül, még csak nem is az, hogy mennyire odabaszhatna a gyilkosságiaknak, hogy ebben az ügyben még nem kérték fel tanácsadónak, pedig milyen jól tennék.... inkább a tekintet, ami rávetül, mert kár tagadni a mocsoknak olyan pillantása van, hogy egyáltalán nem csodálja, miféle szoknyák alá jut be. Irigyelni sem irigyli, hisz ő is megkapta már. Hónapokra, majdnem évekre is... Fenébe. Némán nyúl a zsebéhez,és húzza ki belőle a gumikesztyűket, és tolja kettejük közé, kis híján arcon csapva Armot, de emiatt ő biztos nem fog hátralépni. - Csakis ebben kutakodhatsz. Így is szétbasztad már kellőképpen a tetthelyet, hogy ha most találsz valamit magyarázkodhassak a visszatérő helyszínelőknek, mit is ne nézzenek át újra és miért.- mormogja. - És azt ajánlom siess, a társam nem fogja bevenni, hogy ilyen sokáig nézelődök idefent a semmire. - bök a szoba felé a fejével, hangja acél kemény, holott tudja, hogy Valdisson nem fog feljönni utána, de rákérdezni ráfog, mi a faszt szöszölt itt eddig. Néha mázli, ha hasonlóan betegelméjű sorozatgyilkos a társunk...
Armo & Anneke
"Idézet vagy dalszöveg ide. Idézet vagy dalszöveg ide." RUHA || ZENE || XXX szó || MEGJEGYZÉS: ... || ℤ
Vendég —
I feel you in my bones
To. Anneke
Még a kezem is leporlom, ahogy szembe találom magam a nővel, akinek eleddig a cipőjét szemléltem, de a dolgok változnak, most az arcát veszem górcső alá. Megmeresztek egy gyenge mosolyt, de igyekszem belefűzni a sármos férfi létem apró, kitanult kis formáit. A szívem vadul felcsap, még mindig nem hagy hidegem ettől aztán baszottul belém facsar a hideg, mert kikérem magamnak. Az agyam és a szívem örök harca, de sokkal jobb lenne nekem, ha az agyam kerülne előtérbe. - Tudod, hogy van ez, a hely nem adja meg a kezdeti lökést, mindenhol jól érezheti magát az ember, ki tudhatja ezt jobban nálad? – ó hát pajzánkodtunk mi ezer helyen, olyanon is, ahol nagyon tilos lett volna, a gondolat is feldoboltatja a vérem, ez már nem is a szívem, hanem menten a vérkeringésem. Hallom az ő szívét, tatamtatamtatamtamtamtam… Ó kicsikém, a dolgok sosem változnak, mégis a harag szaga terjeng belőle, na akkor most döntsük el. Nekem mégis arra kell alapoznom, hogy hat még a mosolyom, a mozdulataim simasága, a rugalmas viselkedésem. Még tartanak az emlékek benne annyira, hogy futni hagy, ha nem is szó szerint. Szemmel ver… nem lehetne, hogy kézzel tegye és bizonyos helyeken? Miért is jut ez eszembe egy olyan helyszínen ahol valakit szó szerint kivégeztek, az sem lepne meg, ha apró kis darabokat hagytak volna hátra belőle, mert a bennem élő állat felcsapja a fejét és beleszimatol a levegőbe, hogy letüdőzze a lány, ó párdon a nő lényét. Kihívó pillantása nekem feszül, az ujja a nadrág övében, ha farka lenne most férfiasan megbillenne a csípője előre. Lehajtom a fejem, ahogy elnevetem magam, a kezem a szám elé emelem, hogy ne mondhassa azt, kinevettem és revansot vegyen, holott pontosan ez történik. Félre billen a fejem, hogy én is őt nézzem, a gyomromban a farkas keringőt jár, akar sok mindent, belefalni és végig nyalni is, na persze ezt akkor sem mondanám el neki, ha valaki a vállamból tépni ki a karom. Végig pillantok rajta, a tekintetem megáll a szájának keskeny ívén, haj de haragos valaki, csak nem beleléptem a lelki zónájába? - Vigasztalhatnám úgy is. – dorombol a hangom, pedig nem vagyok macska. – de azt későbbre hagyom, amikor beszámolok neki arról, hogy a lányát lemészárolták, mint egy csirkét szeánszon. - Bár még sosem voltam valósan darabolós légyotton. – Milyen fajta ügyfélre gondolsz? – a kezem a szívemre szorítom drámaian, a hangomban felháborodott hökkent, de valójában jól szórakozom rajta, csak ne okozna az illata paranormális villanásokat a fejemben. – te most lekurváztál? – fáj ez nekem mit ne mondjak. Lehet érdeklik a szolgáltatásaim neki megszámítom olcsón. - Szerencsém van, hogy nem kértem engedélyt Kanadától, de természetesen tisztában vagyok a jogaimmal. – kihúzom magam, hogy lássa nem ijeszt meg, valóban tényleg nem, pedig megüthetem a bokám, eltörik a csontom belé. A mosolya pont olyan gonosz, amilyennek szánja, én is közelebb lépek, ha már ő is felém tart, az illata… felmorranok tőle, nem hiszem el. Nem teheti ezt velem, erre meg én nem jogosítom fel. Szinte érzem a bőrének érintést a nyelvemen, ahogy végig nyalok a hetyke kis… na neeem. - Óh, de kegyetlen. Megint a csúnya bilincs. – ó igen, azt is próbáltuk már, emlékeim szerint meglehetősen izgalmas volt, könyörögtem a kéjért, megkínzott vele azóta is számon tartom a top5-ben azt a kis játszmát, most felkordul a gyomrom az iránta érzett vágytól és ez… na ez felkúr, de igazán. Hogy meri? – Nagy lenne rád a nadrágom, de elhiszem, hogy meg akarsz nézni nélküle, nem hagytam ki a lábnapokat sem. – és pontosan tudja, hogy rühellem az edzőtermeket, főleg a farkas miatt, aki a természet nagy barátja. Ha itt hagyom a gatyám, az a legkevesebb, hogy lemászom a tűzlépcsőn és eléggé, khm.. fura lenne, de bizonyíték, tele velem, a sejtjeimmel, hajammal, mindenemmel. Közelebb lépek, hogy zavaró legyek, már attól, ahogy végig pillant rajtam lever a víz, a farkas felhördül a torkom mélyéről. – Milyen szabálykövető lettél, ez tetszik nekem, büntess meg! – a legkevésbé sem szeretném, hogy közöm legyen a gyilkossághoz, hogy bevigyenek és faggassanak, és nem hiszem azt sem, hogy ő ezt akarja, nyilván szívat.. remélem. A sóhajától felszakad az enyém is, ennyimennyi tragédia egy helyen. - Tény, egyszerűbb lett volna, de talán én is segíthetek neked és te is nekem, na nem úúúgy, bár… szeretek nosztalgiázni. – felhördülök, felé nyúlok, de nem fejezem be a mozdulatot, nem érintem meg, pedig az ujjaim leforrázottak az akarástól. Látom a mozdulatot, és nem tudok jobb szót, mint huncutan elvigyorodom, majdnem megint felnevetek. - Anne, ne viccelj… nem sokkolsz le, nem vagy te olyan. – és a legviccesebb, hogy simán megteszi, ismerem jól, úgy lesokkol itt gebedek meg. – Muszáj körbenéznem, ez a lány a negyedik áldozat és biztos vagyok benne, hogy van összefüggés és ti is nyomoztok utána, nem találtatok… egy idegen testrészt? Hüm? Az előző lányról vagy fiúról, egy fülcimpa, egy kisujj, egy mellbimbó? – ahogy kimondom lepillantok a melleire, felbosszant, hogy ezt váltja ki belőlem. – Vagy te nem is tudod, hüm? Hogy ez a névjegye? Nem találtátok meg, igaz? Itt van valahol, elrejtve… Én megtalálhatom. – behízeleg a hangom, közelebb lépek, immár érzem a leheletének kipárolgását, az enyémben kávé oldódik. – nehéz lenne bilincsben és lesokkolva. – kétség kívül eléggé lehetetlen helyzet állna elő, de nekem nem kéne most kihallgatásra vonulni.
Vendég —
Fa arccal hallgatja, hogy a motel vezetője a nyomozóknak hebegve magyarázkodik, miért is nem várta meg a kiérkező egységet azzal, hogy ténylegesen benyisson a szobába, ami kulcsra zárva fizetetlenül állt reggel óta. Ő és Valdisson indult ki az esethez, és már akkor mindketten az esélytelenek nyugalmával száguldottak végig a városon, amikor a diszpécserük a bejelentést megtette feléjük, biztosítani kéne a helyet, amíg a tulaj bemegy és körülnéz. Persze, lelkére lett kötve, hogy ne nyisson be, hisz bármit talál is bent, az bizony bizonyíték lehet, ha pedig nincs bent semmi, legfeljebb feleslegesen vonult ki egy kocsi, és az adófizetők pénzéből így kevesebb fánkra telik a rend éber őreinek. De hogy akkor Anke honnan is sejtette, hogy a tulaj nem bírja ki, és be fog menni? Maradjunk annyiban, hogy nem az első rodeójuk már a férfival, és nem is az utolsó. Két féle moteltulajdonos van: az egyik az, aki nem hallsemmit, nem lát semmit, és a padlóról a vért is úgy mosatja fel, mintha csupán kiömlött volna a paradicsomleves, mindaddig amíg nincs tényleges hulla. Akkor mossa kezeit mindent a rendőrökre hagy. A második az aki mindenbe beleüti az orrát, mert a pénz és a szaftos pletyka jobban érdekli, mint az, hogy egyszer ő is arra a sorsra jut, hogy kézhez szikszalagozott telefonnal ébredjen egy kád jégben. Ő az aki a zsaruknak készségesen segít, érdeklődik, mindig láb alatt van, jelezvén ez az ő területe, nélküle megállna a világ. És sajnos a helyszínelés, a bizonyítékok begyűjtése, a testelszállítása sosem megy olyan gördülékenyen mint a filmekben, nem vágtatnak be Horatiok a friss tetthelyre, szippantanak kettőt a levegőbe, nézik meg a holttestet, pattogtatnak háromféle parancsot négy embernek, és közlik, hogy csomagolhatják és vihetik a berendezést. Nem, a valóságban mindenki szöszmötöl, és a hasonlóan véres sztoriknál, pláne ha kiskorú az áldozat, mindenki elborzadva mászkál, egyfajta dermedtség uralkodik az egész helyen. Kimerítő, legalábbis Annekének, hisz ő sokkal több halált látott már életében, mint az itt dolgozó legidősebb nyomzók mindegyike összesen. Számára ez csak egy mínusz a népességi rátán, amit sokkal több plusz követ már csak abban az órában, amikor kezd kiürülni a tetthely. A születések kevesebb figyelmet kapnak, mint a dermesztő, borzongató halálhírek. - Rólad nem mondható el ugyan ez. Szar helyet találtál jógázni. - gördülnek végig az epés szavak a nyelvén ostorként csapva a pillanatnyi csendbe, míg az izmos test nevetségesen könnyed mozdulattal löki fel magát a padlóról. Tekintete tovább ragad a ruganyos mozgású végtagokon mint kéne, és épp hogy a helyére pakolja a megdöbbent arckifejezését takaró könnyed „faszt keresel itt” maszkot, amikor a sármos mosolyt kapja. Hát hogyne, az mindig is ment az előtte állónak, de akkor mi a francért is dobban párat gyors ütemben a szíve?! De az elgyengülés apró rezdülését benne olyan tökéletesen töri ripityára az az undorodó vicsor, ami a mosolyt váltja fel, hogy legszívesebben helyben lelőné a rohadék farkast. Hopsz, mikor is indult meg a keze a pisztolya felé? Vonallá préselt ajkakkal lazítja ki a vállai feszültségét, és eredeti útja helyett simán az övébe akasztja az ujjait elöl, mint a régi westernekben. Pillantása ha lehetne, biztosan lángra lobbantaná a férfit, de Anke sajnálatára, és Armo mázlijára efféle képességei ezalatt a röpke kétszáz év alatt sem lettek, tűz gyanánt pedig csak a lent sercenőöngyújtót érzékeli, ami egy pillanatra erőszakosabban lobban a társa kezében. Kékjei a markáns arcot vizslatják, elszakadva a vicsorra forduló szájtól, amit még így is túl szexinek talál ahhoz, hogy ne lobbanjon más is a gyűlölet alatt, épp ezért hordozza tovább a lélektükreit, és nem kerüli el a figyelmét a feszült tartás, és a menekülni vágyás tapintható érzése. Ám míg ő gyanútlanul jött fel ide, addig a másik bizonyára hallotta, hogy közelít. Mi a francért nem tűnt el? Csak egy villanás lett volna, és észre sem veszi. Össze sem futnak. Mi a faszt akarsz Lauri? S mintegy válaszként ki is szöknek a szavak, amik ismét zavart hasítanak a csendbe. Helyben vagyunk. - Nos, hogy itt vagy és nem az ingeddel itatod fel a könnyeit, sejtem nem olyasfajta ügyfél a drága mama. - hogy nehézséget okoz e egy gyászoló nőn élcelődnie? Tekintve hogy csupán ember, nem, cseppet sem. Bár inkább az előtte álló lelkébe igyekszik taposni, ha már némi fölényt élvez, hisz ő legálisan van itt, ez Armoról aligha mondható el. - Kanada nem jogosít fel rá, hogy itt tartózkodj. - vált bűbájos mosolyra, és közelebb lép, habár minden porcikája azt ordítja, fordítson hátat, és húzzon el innen, agya elégtételt akar a farkas felett, s most meg is van hozzá a hatalma. - Szóval választhatsz. Vagy bilincsben távozol, csini villogós autóban, velem. Vagy a két lábadon, lehetőleg futva, nélkülem, és a nadrágod nélkül. - pillant le az említett ruhadarabra, és ciccegve ártatlanul vállat von. - Mert ugye tudod, most hogy véres lett....bizony bizony a szőnyeggel együtt holnap azt is be kellene vinni. - sóhajt, mintha nem tehetne mást és kötné az a fránya törvény. - Egyszerűbb lett volna ha elhúzol, amikor meghallottál feljönni. - miért is teszi ezt a végére? Talán...de csak egészen kicsikét, lehet érdekli, miért várta meg. Nem mintha most, ha akarna nem tűnhetne el úgy, hogy Anneke reagálni sem tudna....apropó...reagálás! Kipattintja a sokkolója tokját, és kérdőn mered fel a nála jóval magasabb alak arcába. - Nos?
Vendég —
I feel you in my bones
To. Anneke
A lány beleillik a profilba, 16 éves szőke, a családi élete nagyjából rendben van, az anyja három napja keresett fel zokogva, hogy a gyerek eltűnt és semmit sem hagyott maga után, Amennyire én tudom nem drogozik, néha iszik, de majdnem kitűnő tanuló és tervei vannak, a kibaszott Berkeley, mely a világranglista 5. helyén áll. Tudom, mert utána néztem, és mert az ötös a kedvenc számom. Etty ma este szittert kapott, imádja a lányt, de mondjuk én is imádnám, ha nem lenne olyan szemtelenül fiatal és nem lenne kiskorú, nekem meg nem lenne bűn arról ábrándoznom, hogy mi mindent is mártogatnék belé. A rendőrség már tejes erőkkel kiszállt, pár szót váltok a helyszínelők vezetőjével, hiszen túl rég ismer, amióta Oslóban vagyok, az első alkalommal találkoztam vele. Véres esetet ír le, a lány nem halt könnyű halált, azt nem értik, hogy nem hallotta senki, de nem avathat több részletbe be, ez meglehetősen szomorú. Persze lesz máshogy, nem vagyok feladós fajta, most sokan látnak, mellé sejti, hogy hivatásból vagyok jelen, most annyit mond el, ami nem baj, ha megjelenik majd írásos formában. Abba sem avatom be, hogy könyvet írok, most ahhoz gyűjtök anyagot. Később…
Azt innen is látom, hogy a harmadik emeleten találtak rá, ebben a szakadt motelban. Sejtem, hogy egy szarul elsült légyott, vagy annál sokkal több, vagy kevesebb. Strázsálok az utcán, egyik cigit szívom a másik után, várom, hogy végre kicsit kiürüljön a terep, mert így nem mehetek be, azonnal kidobnak a picsába, hiába van plecsnim, olyan, ami miatt kérdéseket tehetek fel, de az újságok kivonultak már senki nem fog közelebb kerülni az esethez. A tűzlépcsőt használom és el sem hiszem, hogy simán bejutok az ablakon. Az isten szeret engem, mindig menekülő utakat ad és bejárási lehetőséget. Lassan hívő leszek, imádkozni fogok és ostorral verem a hátam, ha rosszat cselekszem, képzelem Etty mit szólna hozzá, majd kell egy saját szentély…. Belépek az ablakon, a szőnyeg puha a talpam alatt, a vér szaga azonnal megcsap, alvadt vér, állott. A farkas felmordul bennem, nekiverődik a bordáknak, hogy kifelé törekedjen, de nem szeretnék utat engedni neki. Az orrom facsarja a bűz, a halál szaga megállíthatatlanul jelen van. Az ágyon halt meg, ahogy annak lennie kell egy ócska filmben. Hiába húzták le a lepedőt, takarókat mindent s becsomagoltak, hogy dns mintákat gyűjtsenek róla, mégis látom lelki szemeim előtt, amit kell. Szinte biztosra veszem, hogy megkötözték, játéknak indult vagy szadizmusnak? Sok a vér nyoma, a matracba ivódott, alkalom adtán azt is elviszik és lecserélik a szőnyeget is, ami még tocsog a vértől. A falon vérpettyek alkotnak groteszk mintát. Bekukkantok az ágy alá, a helyszínelés nyomai oda vezetnek, találtak ott valamit, de vajon mit? Fekete farmerom térde vér szutykos lesz, ahogy az ágy alá kémlelek és persze meg sem lep a belibbenő cipő, már fél perce hallom, hogy közeledik. Senkivel össze nem téveszthetőek a léptei, a ritmusa és üteme, tudom, hogy ki közeledik, egy pillanatra gondolkodom el rajta, hogy megszököm, de nekem tudnom kell néhány dolgot. Még jól is jöhet, ha olyan a kedve és neki sosem olyan. A szívem egyből felgyorsul, gyűlölöm ezt. Bekotrok az ágy alá, mintha így tudhatnám, hogy mit találtak ott a zsaruk. A parfümje illata olyan erősen üti meg az orrom, hogy kedvet érzek rászólni, ne bassza el nekem a helyszínt ezzel az orrfacsaró… isteni illata van, tudom, hogy folyik végig az illata a nyakán, le a dekoltázsába, bele a hajába. Tudom milyen a bőrének illata a csuklója belső oldalán, és milyen a térdhajlatában, valamint… khm… egyéb helyeken. A levendula a bőrének illatával kavarodik, a hajának finomságával. A zsaru bakancs a látómezőbe úszik. - Mindig a legjobbkor. – most mondjuk pont nem, és mi a faszt is keres itt? De még mindig jobb, hogy ő jött és nem egy másik zsernyák. Rugalmas mozdulattal lököm fel magam, a számra megnyerő mosoly húzódik, végig pillantok a nőn, akit tiszta szívből gyűlök, és mégis jobban akarom annál, hogy a közelébe merjek menni. A szívének üteme visszhangot ver a fejemben, az ajkamról felszalad a szám, ahogy ócskán elvicsorodom, nem bírok a közelében lenni. A farmerom zsebébe gyűröm a kezem, az ablak felé pillantok, onnan az ajtóra, végül vissza a nőre és megint az ablaka. menekülhetnékem támad. - A lány anyja az ügyfelem. – lenne, ha nem egy szaros kis riporter lennék, hanem magánhekus, ahogy annak lennie kéne, de az veszélyes lenne Ettyre, ő mindig fegyver lesz ellenem és ezt sosem kockáztatnám.
2023. május 1-jén az óriások vezére összehívta tanácsát, amelyre a nornát is meghívta, aki segített neki az istenekkel szemben. Kezdetben úgy tűnt, ez alkalommal sem történik majd semmi különös, ám amikor Hildr távozásra készült, fültanújává vált két óriás sutyorgásának, s a hallottaktól égtelen harag támadt a norna szívében. A szavak arról szóltak: Thrym azt tervezi miképpen szabadulhat meg Hildr-től, mivel a norna követeléseit nem kívánja a nagyhatalmú óriás teljesíteni, akkor sem, ha az átokkal legyőzik és feledésbe taszítják az isteneket. Hildr elnyomta abban a pillanatban dühét, s ahelyett, hogy szembesítette volna Thrym-et rossz döntésével, a norna úgy határozott, megbosszulja, amiért megpróbálták kijátszani. De nem kapkodott el semmit sem, és mindent gondosan előkészített.