Mindenkiben rejlik egy történet

meséld el a tiéd

Még emlékei sincsenek az apjáról, a valódiról. Az anyja se sokat mesélt neki róla, csak annyit, hogy tönkre tette a házasságát, de nem sajnálja, hogy Cassie megszületett tőle.
Cassie... Már kiskora óta észrevette, hogy hatni tud másokra. Hét nyolc évesen ő volt a legjobb abban, hogy az iskolában felspanolja a versenyzőket, és elvegye a többiek kedvét az egésztől. Sokáig nem is tudatosult benne, hogy mivel, vagy hogyan csinálja. Akkor kezdett ezzel kísérletezni, amikor az anyja új férjet talált magának, aki magával hozta a lányát is a családba. Nora idősebb volt nála, körülbelül 4 évvel, és tipikusan úgy is viselkedett. Nem igazán akart megbarátkozni se Cassie-vel, sem az anyjával, és ennek legfőbb oka az volt, hogy a férfi sokkal többet foglalkozott velük, mint vele. Azt viszont nem értette, hogy mindezt a lehető legrosszabb értelemben tette. Cassie kicsiként is felfogta, hogy a pillantás, amivel méregeti, és az érintés, amivel illeti, egyáltalán nem apai, és hiába szólt az anyjának, az a szerelem hevében nem hitt, és a mai napig nem hisz neki. Sokkal egyszerűbb egy megtört asszonynak is örülnie annak, hogy egy 7 éves gyerekkel újra férjet talált, társaságot magának, mint elhinni, hogy talán a választott férfi, orvos nem olyan őszinte, mint azt gondolja, és veszélyt jelent a gyerekére. A legrosszabb, hogy mivel a lánya rendkívül jól leplezi saját érzelmeit a külvilág számára, mások nem is tudták volna felhívni a figyelmét arra, hogy valami baj van otthon.
Cassie akkor fordult mostohanővéréhez, amikor 12 évesen "apja" majdnem átlépett egy határt, míg ketten voltak otthon. Azt akarta, hogy ketten meggyőzzék az anyját, és akkor közös érdek érvényesülne: szét szakadna a család, és minden a régi lehetne. De a "nővére" dacos volt és haragos, és nem akart segíteni.
"NORA!!!" Mostoha apjának kiáltása még mindig kísérti néha, amikor rossz kedve van, ahogy az a kép is, miként lép mostoha testvére egy kamion elé. Akkor tanulta meg, 16 évesen, milyen erős fegyver is a szó, pedig nem is akarta igazán, hogy Norának baja essen... Talán egy kicsit... De a dühe és az elkeseredettsége olyan szavakra sarkallta, amely aztán mély szöget ütött a lány lelkébe, és lelépett az útról. Pedig csak egy ártatlan fagylaltozásnak indult a mostoha apjával és nővérével. Mindenki balesetnek hitte, próbáltak rá magyarázatot találni, de csak Cassie tudta, hogy ő okozta a másik halálát, és ez egy olyan lecke volt számára, amit soha nem fog elfelejteni. Azóta a helyzet sokat romlott minden téren. Igyekszik távol tartani magát a családjától, bezárkózik a szobájába, és kollégiumba akar menni, egy távoli egyetemre...
Bárcsak olyan könnyű lenne ez az egész. Mert ott van életének a boldog és kedves része is. A jó jegyek, a szűk baráti kör, a játékok, illetve azok, akikkel gyerekkorát töltötte. A környékbeli gyerekek, köztük a szomszéd, Aaron, aki a legjobb barátjává nőtte ki magát. Olyasvalakinek, akinek meghallgatja, amikor épp a reménytelenség lesz úrrá rajta, aki képes felvidítani őt még ebben az állapotban is. Akivel azonos az ízlésük, akinek szintén nehéz gyerekkora van, és így nem nehéz megtalálni a témát, az összhangot vele. Olyan sok dologban hasonlítanak és olyan sok időt töltenek együtt, hogy sokan azt hiszik, talán több is van köztük. De ennek is kezd vége szakadni mert Aaron különben is jobb elfoglaltságot talált magának, egy harmadik személyben. Cassie soha nem volt féltékeny típus, de kétségtelen, hogy irigyli a bandát, akikkel mostanában Aaron együtt lófrál, és úgy tűnik, lassan kiveszni veszik Cassie életéből. Mi lesz, ha a hajnal elveszti a legerősebb kapcsot, ami a nappalhoz köti?