Öltözet Annak ellenére, hogy beszólogat, száját húzza némely megnyilvánulásomra, elég gyorsan letudunk sok helyet. Nem lehetek elég hálás neki, hogy megírja helyettem ezt az egészet. Utálok ilyenekre időt pocsékolni, még leírva is felesleges, de ha egyszer kell, akkor kell. Davina egyetemi kérdésére megvonom a vállam. - Egyelőre a Kubennel szemezgetek, a villamosenergia szakkal... de majd eldől még. Van egy kis időm még hogy hova jelentkezzem ténylegesen, addig megegy nagyvizsgán is túl kell jutnom, szóval még lógatom a lábam. - válaszolom meg egy vállvonás keretében a kérdést, bár visszadobom, hogy a munkájáról is szót ejtsünk. Szereti, bár kevesli a pénzt...akkor minek jár oda melózni? Keressen másikat. Bár inkább az emberek hülyeségein akad fent. Azt el is hiszem, mindenhol akadnak idióták, kár velük foglalkozni. Bár én még teszek a dolgozás témára, előbb had végezzem el a sulit, utána majd ráérek ezekre az apróságokkal foglalkozni. Vagy nem, részletkérdés. Lépünk is tovább, a tó felé vesszük az irányt, a csaj csak ámul és bámul, mint kisgyerek aki épp meglátta a párizsi disneylandet. Nők és a hülyeségeik. Miért kell ilyen dolgokra nyálatcsorgatniuk? Felfoghatatlan talány számomra, de valószínűleg az is fog maradni. Már nem is érdekel, a tetovállásra is megkapom a helyes választ. - Majd említsd meg neki, légyszi, ha ütköztök, ráér. - nem nagyon akarom kikergetni ezzel a világból, inkább hanyagolom a témát, a tetko lett volna fontos lényegében, már csak egy ismerős miatt is, hogy hol varratta magára azt a sok szart. De lapozzunk, hiszen írni kell. Csak elmosolyodva fejet ingatok, szemet forgatok mellé. - Kellene... - közben előveszem a telefonomat, hogy az időt is megnézzem, egy phúú szalad ki a számon, aztán vissza is ejtem a telefont a zsebembe. Lassan pillantok rá, majd a tóra is vetek egy pillantást, nehogy az legyen, hogy nem tudok körülírni egy színt róla, vagy bármit, ami benne lubickol. Szarjanak lovat. - Van 5 percünk zárásig. Szóval asszem ez ennyi volt csaj! Sokkal több, mint vártam. - figyelem ahogy írni kezd, majd ha megvan csak akkor veszem el tőle a füzetet és csukom azt be, hogy betegyem a táskába. - Hálám üldözni fog. - pillantok rá komolyan, a szavaim sem vicces hangzatúak, így intek a fejemmel, hogy menjünk, mielőtt ránk zárják ezt a förmedvényt. Visszaveszem a táskámat, előre engedem Davinát, majd megindulok utána az ösvényen. - Mit innál? Cola, vagy erőset? - természetesen hogy meghívom ezek után egy italra, mondtam,hogy hálás vagyok, noha ennyivel nem merül ki a hálálkodásom, hogy megiszunk valamit. A járt úton visszafelé sétálunk, pont szembetalálkozunk az őrrel, így amikor biccent felénk, csak hasonlóan viszonozom azt irányába. Nem maradnék itt egy percet sem tovább. Nem kell paráznia miatta, hogy megdézsmáljuk a kecskekaját. Pár percbe telik mire kijutunk a dzsungelből, végig a lány háta mögött sétálltam, nem előztem be, csak skubiztam hátulról. Hidegen hagy amúgy mindenfajta nőiessége, szóval az miatt sem kell aggódni, hogy esetleg ráhajtanék. Szóval amint kiléptünk a helyről, onnantól én ígazítottam útba. Nem messze van a hely, ahol colázhatunk...erőssel nem szolgálnak ki. Engem. Őt...attól függ hogy inna-e. Bár nem sokáig leszek a mai napon már a társaságában, talán húsz perc sem, azután elköszönök tőle, majd megindulok haza, hogy holnap időben leadhassam ezt a szaros szorgalminak titulált baromságot.
//Köszönöm a játékot //
Kiskép : Rendeltetésem : Njörd lánya vagyok play by : Camila Mendes Posztok száma : 9 User neve : elyon Csoport : félisten Pontgyűjtő : 7 Lakhely : Grünerløkka Foglalkozás : felszolgáló/pultos Előtörténet : daughter of njörd Keresem : You're here like a silhouette
When the darkness rules
You're the brightest moon, and I am safe Kor : 20
Davina Christensen —
Elküldésének ideje — Csüt. Jún. 30, 2022 12:38 am
Davina 'n' Aaron
Good friends are like stars. You don't always see them, but you know they're always there.
- Ha-ha, jó... - nyújtok még nyelvet is rá játékosan, majd nevetek. Ez még nem nyáladzás! Aztán írom tovább amit a fáról olvasni, szerintem gyönyörű, nem véletlenül akadt meg rajta a szemem. - Hú, micsoda ártatlan rosszfiús szöveg. - jegyzem meg határozottan szemtelen mosollyal, tekintettel, csak szívom a vérét, nyugi-nyugi! Aztán hallgatom tovább. - Mi lenne, ha mondjuk nem lenne okuk rá? Akkor nem kellene ennek ennyire örülni.. - húzom szám egy bocsika vigyorra, én csak kérdezem, nem kell egyből az őseimet szidni! Nézzen rám, nem vandálodok, és nem is gyűjtöm a plusz pontokat. - Na ez a beszéd! Milyen egyetemre szeretnél menni? - csillan fel tekintetem mosolyommal együtt, érdeklődve pillantva fel rá. Hát ez már jobban hangzik mint a vandálkodás, meg a rosszfiús teknőspáncél. - Háát igazából szeretem, milliomos nem leszek belőle, de nem panaszkodok. Az emberekre néha jobban. - nevetem, a fizu még csak-csak, bár lehet, csak azért nem panaszkodok rá, mert Mona amúgy is kisegít, ki tudja milyen oknál fogva, de az emberek... azok mindenhol ugyanolyanok. Helyesbítek, mindenhol van belőlük ilyen! Közben indulhatunk tovább, lassacskán az utolsó kellő betűt is lefirkantottam, úgyhogy ballagok Aaron mellett a páfrányok világába. Megköszönöm egy lágy mosollyal, hogy előre enged, ha már ilyen rejtelmesen kell továbbjutni, a tó láttán pedig még a lélegzetem is eláll, nem csak a szavam. Csak pár pillanat múlva keveredek ki az ámulatból, leginkább kérdésére, de mielőtt válaszolnék: atyám, ez gyönyörű! - ámulom, nem győzök gyönyörködni, mint holmi kisgyerek, őszintén imádom! - ahm, izé. - pillantok fel rá összekaparva magam, majd csücsörítve gondolkozok el. - háááát az egyik munkatársam nemrég tetováltatott, megkérdezhetem neked, hogy kinél volt, ha gondolod. Én nem igazán szoktam ilyesmiben utazni. - felelem lágyan vállatvonva, de ha őt érdekli, természetesen megtudakolom. Tekintetem eztán a füzetre vezet, átnézem eddig mit írtam, pár pillanat az egész, majd Aaronra nézek. - A tóról is írjunk? - királyi többes, szóval én írjak-e, ha pedig igen a válasz, már indulok is a tábla felé.
Öltözet Nem vagyok oda a virágokért, meg úgy semmiért sem. Sem macskás, sem kutyás, sem valami elbaszott horgászós, vagy focista buzi sem. Nem kedvelem egyik hobbit sem, így csak vállat vonok. - Meghagyom neked a nyáladzást, jó? - mosolyodom el, figyelem, ahogyan írja a füzetet, közben a táblát én is olvasni kezdem. Ez egy elég unalmas fa... de neki tetszik. Kérdésére csak vállat vonok. A hangulatom ezen téren semleges, hiszen nem ejthetek el apró morzsákat sem, hogy miben vájkálok éppen. - Megyeget. A baj meg anélkül is megtalál, hogy keresném. - nem akarok elképzelt helyzetekben tetszelegni, inkább elfogadom a valódi helyzetet; az egyetlen úton járok, amelyen járnom adatott, s amelyen semmiféle hatalom nem állíthat meg. - De annyi jó dolog történt, hogy hónapok óta nem kaptak el a zsernyákok vandálkodásért. Jár a plusz pont... - ami persze sok mindennek betehető, sok minden dolog történt az életemben, hogy elkerüljem az olyan helyzeteket. Ráadásul most nagyobba tenyereltem, így óvatosan csinálom a dolgokat. A zsaruk közül már ismernek páran, ismerték a bátyámat, aki kihozott a dutyiból minden áldott alkalommal. - Amúgy nem csak a rosz fiú mód megy, nehogy azt hidd...tanulok, mert nem csak hogy elvégzem a középsulit...menni akarok majd egyetemre is. Bár...az attól függ, hogy felvesznek-e. - A bátyám tengerészgyalogosként halt meg, annyi jár nekem is, hogy nem itt fejezem be az iskolát, ennyivel. - És te, megyeget a meló? Jól keresel egyáltalán? - teszek fel egy satnya kérdést, aztán lassan indulhatunk is tovább. A következő ösvény teljesen összeér, nagy páfránylevelek lepik el az utunkat. Az egyiket elhalászom magam elől, tiszta a terep ez után, előre engedem a lányt. Egy tóhoz érünk, nagy tavirózsák lepik el, békák kurutyolnak, halak is lehetnek benne. - Nem ismersz a környékeden fullprofi tetoválóst? - pillantok rá, majd a füzetre, aztán vissza a tóra, de a figyelmem most elég erősen rákoncentrál. Fontos lenne a válasza, örülnék ha egy erős igennel jönne elő. Ha nem, hát az se baj...
Kiskép : Rendeltetésem : Njörd lánya vagyok play by : Camila Mendes Posztok száma : 9 User neve : elyon Csoport : félisten Pontgyűjtő : 7 Lakhely : Grünerløkka Foglalkozás : felszolgáló/pultos Előtörténet : daughter of njörd Keresem : You're here like a silhouette
When the darkness rules
You're the brightest moon, and I am safe Kor : 20
Davina Christensen —
Elküldésének ideje — Kedd Május 03, 2022 10:12 pm
Davina 'n' Aaron
Good friends are like stars. You don't always see them, but you know they're always there.
Ha úgy lenne, én tényleg szívesen beszélgetnék vele, mert ha már barátok vagyunk, az a minimum, hogy számíthatunk egymásra. Legalábbis én nem olyan barátoknak tartom magunkat, akik csak néha összefutnak felszínesen, aztán lehet ő másképp látja ezt, nem tudhatom.. de azért felajánlom, hogy meghallgatom, ha szeretné. Még azt is hozzáteszem, nem mondom el senkinek, hogy nem mindig tuskócska! Ahogy visszamorogja amit mondtam, egy szemforgatással nevetek halkan, mert sejtem mire gondol, illetve van megérzésem ezzel kapcsolatban, de nem firtatom, én megtettem amit a haza megkövetelt, innentől ő dönti el, mennyire akar beavatni az életébe, és mennyire nem. Ha úgy döntene, tudja, hol talál.. Hiszen most is tudta, hogy keressen, csak ezúttal a suliba kell neki megoldani a feladatát, amiben szintén szívesen segítek, miért ne tenném. Az első delikvenstől mondjuk orrfacsarva sietünk el, az a virág asszem kimarad az esszéből, de legalább megnevettetem azzal, hogyan is kellene majd a tanára elé vágni a lapokat . . na jó, nem úgy, de attól még! Szuper lesz és kész. Kuncogok, amit a puffogásával kapcsolatban jegyzek meg és reagál rá, de lelkiismeretesen körmölöm ám minden szavát, nem lehet panasza, még az írásképre is figyelek! Viszont ha már ő kérdez, visszadobom a labdát, engem is érdekelne, volt-e már itt, még akkor is, ha közben elterel egy gyönyörű fa. Felolvasom neki ami a táblán áll, illetve az elejét, hogy aztán felpillantsak rá kíváncsian, mit szól, írhatom-e, de ahogy nézem, igen. A kérdésem persze még így is áll, bocsánatot is kérek, amiért beléfojtottam a szót. Elkezdem írni amit a növényről írnak, közben persze néha rápillantok, hogy figyelek ám! - Irtani? Nemár. Olyan gyönyörűek, kőből van a szíved? - nevetem, de azért látszik tényleg meglep, csak próbálom kedvességbe csomagolni, persze tekintetemben némi elnéző él is van, hiszen ezen aztán nem fogunk összeveszni, csak nem gondoltam volna. Lágyan megcsóválom buksim, majd írom tovább a jellemzést. - Hogy megy egyébként a suli? Még mindig keresed a bajt? - kérdezek rá egy szemtelen vigyorral rápillantva, majd tekintetem tovább fürkészi a szöveget.
Öltözet Segítene tényleg bármiben, csak átkellene mennem hozzá, nem csak ilyenkor barát a barát... igen, ezt tudom. Aki tényleg barát, az valóban ott áll mellettem, Cassie, Davina, meg még talán 1-2 ember... más nincs. Hiszen mindenki más hátat fordított. A viselkedésem eléggé összetöri az embert. Lelkileg, testileg, de ebbe nem mennék bele. Jól esik a kedvessége, általában úgy állnak hozzám, ahogy én hozzájuk. Ám Dé... kedves, nem akarom elzavarni a viselkedésemmel, így ténykeg visszafogom magam, hogy harapjak. - Mr Bergström, mi... rendes srcác... - mormogom az orrom alatt, hiszen nem igazán láthatják ezt az arcomat, általában a dulifuli az ami képvisel a legtöbbet. Azt hiszem a bátyám is ezt akarná látni, semmint a bandázós idegbeteget. Talán még én is változhatok, kitudja. De most legyen ez a hely az elsődleges, járjuk be legalább az egy részét. A lányt meglepem ezzel, hogy mennyi mindent tudok kisujjból a helyről. Igen, utána járok dolgoknak, még akkor is, mikor kurvára nem érdekel. De amit meg kell tenni, azt meg kell tenni. Más úgysem csinálja meg helyetted. Erre a bátyám ébresztett fel korábban... vagy én teszek azért, hogy nekem jobb legyen, vagy marad minden úgy csak még rosszabban. Nekem az előbbi kellett, így tettem valamit le az asztalra. Davina szó szerint is megmutatja, hogy hogyan csaphatnám le a füzetet az asztalra, amin szó szerint felröhögök. Na jó, igen, így is lehetne, de ezt a rész másnak adnám át, én saját stílusban nyomom, mely extrémebb ennél a dobd az asztalra dolog. A csaj elkezdi írni amit olvasok, ám a visszakérdezése megakaszt, hirtelen nem is tudom mit akar ezzel, a tekintetemben láthatja, hogy na ezzel megfogtál, de aztán kapcsolok és szemet forgatok. - Ne már... - bökök ki ennyit halkan a pff dologra, most ne szekáljon, most nem ott járok, hogy kizökkentsen, az nem hagyhatom. De mire a végére érek a dolgoknak, már kérdezem őt a továbbiakban, ám ő sem volt itt. Visszakérdezésére válaszolnék azonnal, ám megelőz ebben, amire szemöldökeim megemelkednek úgy figyelek rá, a szavaira. Közben el is felejtek mérges lenni -pff, felejtek... érzem a felszökkenő mérget amúgy-, hiszen már rég kiakasztana, hogy elém vágott, ám a szavai megfékeznek ebben. Magnolia. Felolvas, s mikor a végére ér, figyelme újra az enyém, csak bólintok egyet, rendben, tégy ahogy akarsz öregem. - Nem. Nem vagyok a növények pajtása, jobb szeretem írtani őket, mint nevelni, de ez részletkérdés. - a növény dugványozását azért elolvasom, na nem mintha annyira érdekelne, de mindig átsiklom felette, így aztán ha kérdeznek, legalább lesz valami amit kibökhetek róla.
Kiskép : Rendeltetésem : Njörd lánya vagyok play by : Camila Mendes Posztok száma : 9 User neve : elyon Csoport : félisten Pontgyűjtő : 7 Lakhely : Grünerløkka Foglalkozás : felszolgáló/pultos Előtörténet : daughter of njörd Keresem : You're here like a silhouette
When the darkness rules
You're the brightest moon, and I am safe Kor : 20
Davina Christensen —
Elküldésének ideje — Pént. Ápr. 29, 2022 12:27 am
Davina 'n' Aaron
Good friends are like stars. You don't always see them, but you know they're always there.
Ahogy elmondja a baját, tüneteit, egyből előveszem a telefonom, hogy megnézzem mi is a helyzet, mert hát némi sejtésem van, azért nem vagyok én orvos . . bár az olvasottak alapján csak beszélnie kellene, sokat, soooookat. Ahogy visszakérdez, egy parányit vidámabb 'mhm' válaszom apró biccentéssel; vonásait fürkészik mélybarna szemeim, hogy elvigyorodik az ötleten. - Jó, jó, nem kell, ha nem akarod. - vonom vállam lágyan mosolyom mellé, én csak felajánlottam, de tényleg szívesen mennék el vele, ha egyedül nem szeretne. - Rendben.. De remélem tudod, hogy nyugodtan átjöhetnél néha, mondjuk.. beszélgetni, nem csak ha épp házi kéne. - emelem meg a füzetet nevetve, majd visszakomolyodok egy puha mosolyra, elnéző bambitekintettel. - Komolyan, én szívesen meghallgatlak, ha gondolod. - jegyzem meg, majd gyorsan hozzáteszem vidorabban, hogy: ééés még el se mondom senkinek, hogy Mr. Bergström páncélja alatt egy tök rendes srác lapul. - vigyorgom szemtelenül, de amúgy igaz, ha úgy döntene, beszélget velem amikről szeretne, az az én titkom maradna. Mikor megköszöni, hogy segíteni próbálok, egy halk 'nincs mit' amit felelek mosolyom mögül, hiszen ezen tényleg nincs. Nem tudom ő hogy áll a helyzethez, de én tényleg barátomként tekintek rá, még ha néha szívjuk is egymás vérét, illetve.. egy jó barátságban az is benne van, nem? Meg az is, hogy házit írunk együtt, vagy feladatot, mindegy is, és hogy ... egy ultrán bűzös virág előtt dekkolunk árva, egyben kellemetlen pillantásokat vetve a másikra. Kihagyható egy növény! Ő is így dönt, hiszen kézen fog, hogy továbbálljunk innen - szerencsére -. - Vagy marad, hogy két kezed van, egy a te orrodra, egy az enyémre. - nevetem, de ha az az egy kimarad, szerintem akkor is tudunk szuper dolgokat leírni. Bólintok, mikor elmondja, mekkora területet is kellene felfedeznünk, majd hallgatom őt tovább, magamban szinte ámulva, hogy miféle neveket mond itt nekem. - Ez igen kérem, te aztán készültél! Kezdhetünk ott, ügyesek vagyunk, megoldjuk a hat hektárt is, hogy aztán lazán levághasd az asztalra, hogy nesze, itt a feladatod! - még mutatom is nevetve, lendítve a füzetet, mintha egy asztalra dobnám le, persze nem teszem, visszaölelem magamhoz, és hozzáteszem: Na jó, talán mégse így, de szuper lesz. - mosolygom szélesen, magabiztosan kihúzva magam. Közben újabb tábla elé érkezünk, átfutom én is ami rajta áll. - Még szép! - vágom rá, és már engedem is el magamtól a füzetet, fogom a tollat, készen állok körmölni! Általában gyorsan tudok írni, viszont mivel nem a saját betűimre van szükség most, jobb is, hogy lassabban mondja, tökéletes tempó lesz, hogy haladjunk is közben. - pff, ez is kell? - nevetem miközben leírtam az utolsó szót, de már figyelek is a következőkre. Elismerően biggyesztem ajkaim pár bólintással mondata végén, majd nézek ugyanezen mimikával a táblára, aztán őrá. - Csak azokat sajnálom, akik a bűzbomba körül dolgoznak. - húzom szám egy fancsali grimaszra, ráncolva homlokom, végül elnevetem. Rápillantok még a lapra, minden csini-e, megvan-e, majd Aaront figyelem, hogyan tovább, most ő az ész a csapatban, én csak a kisegítő. Ahogy fejével int, indulok vele, nézelődök, mit lenne még érdekes leírni, kérdésére viszont felpillantok rá. - Nem, nem voltam, de gyönyörű hely, az egyszer biztos. És te? - mosolygom majd kérdezem kíváncsian, őszinte érdeklődéssel, miközben tekintetem azért jár is, és kiszúrok egy gyönyörű táblát. - úúú nézd, Magnólia! Nem is tudtam, hogy az itt is van eléldegél! - közben oda is lépek a táblához nagy ámulattal, és olvasni kezdem. - A legősibb, magnóliákhoz hasonló fosszíliákat Kansasban találták, és Archaeanthusnak azaz ősi virágnak nevezték el. - olvasok fel ennyit, majd Aaronra pillantok, érdekesnek találja-e, mert akkor írhatnám is éppen. - Persze azért mondd el, voltál-e már itt, bocsi hogy beléd fojtottam a szót. - bizony attól még a válasza is érdekel, szóval csupa fül vagyok.
Elmondtam a panaszomat, de hogy ez dühroham, vagy frontotemporális demencia... az még előttem is rejtély. Nem is érdekel, de a lány már bogarászik a neten. Ezt én is megcsinálhattam volna, de tényleg nem érdekel ez a dolog, ami az életemben van és a lelkemet, agyamat zabálja fel. - Pszichológus? - nézek rá felvont szemöldökkel, bambán elvigyorodom, majd lassan fejet ingatok, ebbe nem megyek bele, erre aztán nem vesz rá. Pedig aztán elkéne valakinek mondanom, azt ami a lelkemet úgy igazán nyomja. Axel halála óta nem beszéltem ki magam senkinek, hogy mégis mit is érzek...na nem mintha annyira érdekelné másokat. Így elnyomom magamban és lesz ami lesz. - Erre nem veszel rá! - húzom el a számat, hiszen elmehetnék egyedül, ha betöltöm a 18-at. De szívesen jönne velem, ha gyáva kukac lennék. - Nem kell nekem pszichoblabla... megvagyok. - figyelmem nem kalandozik el, elteszi a telefont, szusszanok, tarkót vakarok zavaromban, ahogy folytatja. - Kösz, hogy segíteni próbálsz... - bár lehet rajtam már nem igen lehetne, de rátérünk a feladatra végre, lelkemet pedig melengeti a dolog, hogy szívathatom a lányzót. Én értem a humort, ha velem nevetnek rajta, akkor már nincs rossz társaság. Meg különben is, nem a bandát akartam hívni, nem randalírozni akarok...tanulni. Normálisan. Ami pedig az Óriás bűzvirágot illeti, hát ugyanazzal véleményezzük, de a bűze még az én gyomromat is hamar felkeveri, így jobbnak vélem odébb állni. - Majd visszafelé... talán addigra szerzünk valami csipeszt... - vonok vállat, hiszen nem érdekel, hogy le lesz-e írva az a pár mondat a legbüdösebb parazita. Mert ez az. Rothadó hús szagot áraszt. - Hat hektár területet kellene végigjárnunk 2,5 óra alatt Dé... Mit szólnál, ha az üvegházba mennénk be? Ritka orchidea látványosság van, meg az óriás tündérrózsa, a Victoria cruziana... érdekes lehet megnézni ezeket is... azok talán nem lesznek olyan bizar látvány, mint az... - mutatok hüvelykemmel, becsukott kézzel a vállam felett hátra felé. Olvastam pár dolgot, mielőtt leszálltam volna a buszról, de lényegesebbet, amit kimásolhattam volna, vagy kiirhattam volna, olyan nem volt. Szóval ami van és kell is, azt innen helyileg kell kiírnunk. Bővebb a leírás... egy újabb tábla elé érünk. Elhúzom a számat, miközben olvasom, hiszen ez így rémunalmas, lehajtom a fejem, majd ahogy hátra túrom a hajam, úgy nézek fel vissza rá. - Talán ez érdekes lehet. Jegyzetelsz? - pár pillanatra megállok, majd elkezdem, lassan érthetően olvasni, hogy tudja írni. - Először 1814 - ben hozták létre, az Oslói Egyetem igazgatja... a Természettudományi Múzeumához tartozik. Pfff... - námán olvasom tovább, hiszen nincs semmi ami lekötné az én figyelmemet, de aztán...bingó! - 35 000 növényt tartalmaz, mintegy 7 500 egyedi fajból. Nem unatkoznak itt a kertészek az biztos! - nézek Davinára meglepetten, de mégis az igen, nem semmi fejjel. Ez még engem is letaglózott, aztán csak egy botanikus kertről beszélünk. És ez az első ittlétem, szal', nem gondoltam volna hogy tényleg ekkor a hely és a világa. Fejemmel bökök odébb, induljunk tovább, ne cövekeljünk le mindenhova, mert itt ragadunk reggelig... nem akarok sem itt ragadni este, sem eltévedni, így szedjük a lábunkat. - Amúgy voltál már itt? - teszek fel egy apró kérdést, a válasz talán fontosabb lehet annál.
Kiskép : Rendeltetésem : Njörd lánya vagyok play by : Camila Mendes Posztok száma : 9 User neve : elyon Csoport : félisten Pontgyűjtő : 7 Lakhely : Grünerløkka Foglalkozás : felszolgáló/pultos Előtörténet : daughter of njörd Keresem : You're here like a silhouette
When the darkness rules
You're the brightest moon, and I am safe Kor : 20
Davina Christensen —
Elküldésének ideje — Kedd Ápr. 26, 2022 1:17 pm
Davina 'n' Aaron
Good friends are like stars. You don't always see them, but you know they're always there.
Jó-jó, megleszek anélkül is, hogy elmondaná még egyszer, egy lágyabbat mosolyintok felé, nem erőszak itt semmi sem. Az viszont érdekel, miért akarta az anyukája egyáltalán elvinni egy ilyen vizsgálatra, így rá is kérdezek. Hallgatom-hallgatom, ráncolom is homlokomat közben, de nem szakítom félbe, amikor végez is csak egy hosszabb 'hmm' a válaszom, miközben előkotrom a telefonomat a zsebemből, és megállok egy pillanatra, mert nekem ez nem áll össze, de persze nem vagyok doktor. Kíváncsi annál inkább! Szóval magamhoz szorítom alkarommal a füzetet, hogy mindkét kezemmel tudjak pötyögni a kisokoson, és már görgetem is, mit írnak az eszesek. - Hááát nem tudom. Itt azért ír olyanokat, amik rád szerintem nem igazak, illetve amiket elmondtál, nem feltétlenül igazak a tünetekre. Én inkább pszichológust javasolnék, nem neurológust. - pillantok fel rá teljes komolysággal, közben elteszem a telefont vissza a zsebembe. - De.. ha tartasz tőle, én elmehetek veled ha gondolod, mikor is töltöd a tizennyolcat? - kérdezem tényleg érdeklődőn, láthatja, nem viccelem el egy pillanatra sem a problémáját, bár gondolom megvan az oka annak, hogy az anyukája mégsem vitte el. Viszont ha ő ezt dédelgeti magában, az rosszabb lehet, mintha semmi baja sincs amúgy. Aztán gyorsan hozzáteszem: Ahm, ne haragudj, közöm sincs mindehhez, gondolom amúgy se az én társaságomra lenne szükséged egy ilyen volumenű dolognál is... - legyintek is, mintha némán tenném hozzá, felejtse el amit mondtam, nem akarok én erőszakos vagy tolakodó lenni, csak segíteni szeretnék neki, ha lehet. Kínos mosolyommal és mimikámmal inkább magam elé nézek eztán, hiszen elindulunk, no meg megkérdezem, miért is engem hívott egyáltalán. - Hogy mit fogunk csinálni? - kérdezek vissza értetlenül, lágy nevetéssel, el is engedve a fülem mellett, hogy szerinte a begubózás semmit tevés! Nagyon is jó az néha. De tény, hogy vele is szeretek lenni, szóval nem bántam. Megállok vele a plakátnál, arcom fancsali grimaszba borul, igyekszek nem nagyon venni levegőt, csak ha muszáj... néha márpedig muszáj, főleg, hogy még meg is nevettet a henteses megjegyzésével. - Ne nevettess, mert megfulladok! - közlöm miközben kézfejem orromra-számra teszem tenyérrel kifele, majd le is engedem azt, csak így talán kevésbé éreztem a növény .. illatát. - Igazi műalkotás.... - fintorgom halkan, olvasom vele a plakátot, illetve követem szememmel ahol tart, majd halkan nyikkanok egyet, ahogy megfogja kezem, és húzni kezd, de persze könnyű dolga van, egy pillanatra se ellenkezek. - Gyorsan feladtad, most akkor arról ne írjunk? - kérdezem közben, visszapillantok a növényre, újabb fancsali grimasz, szóval visszafordulok Aaron felé, és hozzáteszem: jobban megnézve, igazad van, szerintem se fog hiányozni senkinek. - nevetem, majd kíváncsian nézem, mi is a következő alany, remélem az már barátságosabb lesz, és nem okoz se hányingert, se oxigénhiányt.
Nem ismétlem meg újra a szavaimat, akárhogy is kér meg rá. Van nekem elég gondom ezzel, ne tetőzzük a dolgokat ismétléssel. Ám amikor nem érti, miért akart orvoshoz vnni, csak maszírozni kezdem a tarkómat. - Túl sok agresszivitást mutattam az elmúlt napokban... - feletem röviden, de aztán csak a lányra pillantottam. -...hónapokban. - javítottam ki kicsit a dolgokat, majd folytattam. - Nem tudom kontrollálni az indulataimat. Az agresszív viselkedésemmel veszélybe sodrom magamat. Meg persze másokat is. Könnyen kijövök a sodromból, mások számára tökre jelentéktelen eseményekre is dühösen reagálok. Lobbanékony vagyok. Sokszor tárgyakon vagy másokon vezetem le dühömet, éppen ezért gyakran kerülök összeütközésbe a törvénnyel. A dühkitörések számát na meg a mértékét a stressz és az érzelmileg megterhelő helyzetek tovább fokozzák. Mondjuk egy esetleges pánik... - magyarázom meg a lánnyal a dolgaimat, illetve hát ezt a doktor is elmondta, de ez kezd durvábbá fajulni. Nem akarom. Csak elakarok tűnni. Davina mindezt nem tudta rólam, mikor ketten vagyunk sose kerültünk bele olyan helyzetbe, hogy úgy lásson. És félek attól, hogy azt a személyemet lássa. Csak bologatok egy kisebb mosollyal, amikor tényleg beleegyezik, hogy segít és együtt megoldjuk ezt a feladatot. Együtt. Igen. Kérdésére hogy mkiért őt hívtam...hát csak vállat vonok. - Tulajdonképpen úgysem csináltál volna délután semmit, nekem meg ez elég unalmas dolog lenne...haza felé meg majd szántani fogjuk a betont... - egy nagy plakát előtt állok meg, ahol a Rafflesia neveit sorolják fel, a tábla mögött pedig maga a virág is dekkol. Bűzölög, egyszerűen undorító. Szinte rá se nézek. - Olyan ez a gaz...úgy néz ki, mintha egy hentes lett volna az aki elültette. - fogom be az orromat, már éreztem korábban is, ám most hogy ide értünk a közelébe, hát rosszabb a dolog. - Nincs levele, se szára, se gyökere. Délkelet ázsia az élőhelye... - olvasom a plakátot, de aztán csak megragadom a lány kezét és magam után húzom, miközben a következő célponthoz lépdelek. Ezt nem lehet kibirni...hányinger is kerülget, de visszanyelem.
Kiskép : Rendeltetésem : Njörd lánya vagyok play by : Camila Mendes Posztok száma : 9 User neve : elyon Csoport : félisten Pontgyűjtő : 7 Lakhely : Grünerløkka Foglalkozás : felszolgáló/pultos Előtörténet : daughter of njörd Keresem : You're here like a silhouette
When the darkness rules
You're the brightest moon, and I am safe Kor : 20
Davina Christensen —
Elküldésének ideje — Hétf. Ápr. 25, 2022 9:31 pm
Davina 'n' Aaron
Good friends are like stars. You don't always see them, but you know they're always there.
Szemforgatással egyetemben bukik ki belőlem egy 'pff', mint válasz, hogy nehéz napja volt, hiszen ezért még nekem nem kell megemésztenem minden tahó megnyilvánulását, még ha ő ezt el is felejtette. De mindegy, ha nem is kell, mégis elnézem, mert ilyen vagyok, és tényleg bírom őt, szóval... Szóval amellett, hogy bambi szemekkel meredek rá, mikor a füzetet a kezembe nyomja, nem is ellenkezek, nem mondom, hogy oldja meg a maga gondját, mert szívesen segítek neki, még akkor is, ha épp valami háziszerű dolgot kellene megoldani helyette. Vagyis vele, hiszen nem csak én vagyok itt, hogy oldjam meg ahogy akarom. De, hogy még a nevemet se tudja kimondani! Még mindig... Szavaira, miszerint rinyagépként vagyok beírva a telefonjába, egy 'ha-ha' mellett vágok fancsali mosolyú grimaszt, de ahogy elvigyorodik, én is átváltok nevetőssé, mert imádom, ha mosolyog, nem pedig mufurckodik, engem is mosolyra fakaszt. - Tudom. - mosolygom egy enyhébb vállvonással, ennyit már ismerek belőle, ha mindent nem is, megvan az érzékem az emberekhez, így őhozzá is, hiába egy kis sündisznó néha, akit nehezen fejtek meg. - Úristen, ezt mondd ki még egyszer! - ráncolom homlokom meghökkent nevetéssel, az én nyelvem úgy beletört, hogy ki se mondtam, csak hallgattam! - Én mondjuk nem vettem még rajtad észre ilyesmi jeleket, miért is akart elvinni? - kérdezem kíváncsian, mindenféle piszkálás nélkül, tényleg érdekel. Annak azért vannak jelei, és az, hogy néha egy kis ideggörcs, nem igazán tartozik bele ahogy én tudom. De beszéljünk arról is, miért is vagyunk itt, mit nem tudott vagy akart megoldani nélkülem, illetve legalábbis segítség nélkül. - Rendben, ha eléggé fontos, akkor szépen megcsináljuk. - mosolygom felé kedvesen, nincs apelláta, ha kell, akkor biza készen lesz, a legjobb tudásunk szerint, amit össze tudunk kaparni ketten együtt. - Uh, nincs, de majd igyekszek nem levegőt venni, vagy amég írok, te fogod az orrom. - nevetem, miközben haladok mellette; hát akkor kezdjünk neki. - Hogyhogy engem hívtál egyébként? Vagy.. hogy hívtál úgy egyáltalán, ez azért nem olyan nehéz feladat, nem tűnik annak. - kérdezem közben, néha rá-rápillantva érdeklődő, átható tekintetemmel, mi vonásait fürkészi.
- Nehéz napom volt így is, ne tetézd! - mormogom az orrom alatt, mikor megszid és vállon is üt hozzá. Nem akartam megbántani, ő nem a bandán belüli haverom, akit minden fossal megkenhetek, ő egy kivülálló, de mégis...a barátomnak mondhatom már egy éve. Körül is nézek, hogy az utak közül merre kellene elindulnunk, közben szívom a vérét szokásomhoz híven. Vele más vagyok, ahogy Cassievel is, elöttük nem kell a faszt játszanom, a durva keménylegényt, ám puhánynak sem mutatom magam. Önmagam vagyok közöttük és azt hiszem a bátyám is pont ezt akarja. Nehéz négyfelé szakadni, négy embernek megfelelni úgy hogy különböző szeméyliségtipusokat öltesz fel magadra. Mi lenne ha csak egy lenne? Normálisabb életem lenne? Ahogy anya is ezt akarja nekem? Miért nehéz ott hagyni a fiúkat? Miért kell minden szarba belekostolni velük? Miért nem tudok egyszer végre nemet mondani valamire? Félnék a következményektől? Hogy azok fognak majd szenvedni, akik fontosak nekem? Amikor Davina kezébe nyomom a felszerelést, csak úgy néz rám, mint aki nem tudja mit is kell ezekkel kezdenie. Most magyarázzam el? Akkor az elejétől kellene, igaz? Utálom ezt. De amikor mérges lesz a neve kihagyása miatt, csak szemet forgatok. Kezdődik, mindig ez van, ezzel nyitunk... - Nem, a telefonomban a rinyagép van beírva...tudom, hogy te vagy.... - hatásszünet, majd apró vigyor keletkezik arcomon. - Viccelek. - igen képes vagyok erre is. Meglepő? Hát nem mindenkivel megy ez se sajna...a lány mellett is simán tudok dühöngeni, ha úgy alakul. - Davina van feltüntetve, nyugi. Tudom a neved...miért ne tudnám? Nincs frontotemporális demenciám... asszem'. Bár anyu elakart már vinni egy nagy kivizsgálásra, de ez elmaradt... - vontam vállat, igazából félt elvinni, most meg már nem számít, hogy miben fogok meghalni, nem? Vagy fejbe lőnek, vagy ez... vagy a bátyám folyt bele a vízbe. - Az van, hogy a hely történetét kéne felvázolni, meg hogy melyik felfedező melyik szaros növényt kutatta fel...meg ezekről kéne írni is...eléggé fontos lenne... mindenféle szempontból. - húzom el a szám, de mivel megakarom csinálni így vagy úgy, tényleg fontos és sürgős a dolog. Már csak magam miatt is, hogy tudom, hogy igenis megtudom csinálni. De úgy nem megy, hogy kutatnom is kell érte és írni is... de ezt nem fejtem ki. Még. - Induljunk...erre van a Rafflesia a térkép szerint... van orrcsipeszed? - pillantok hátra a vállam felett, mikor megindulok az ösvényen. Mosolyom idegesítő lehet már, de akkor lépjünk oda, tegyük hasznossá a maradék időnket.
Kiskép : Rendeltetésem : Njörd lánya vagyok play by : Camila Mendes Posztok száma : 9 User neve : elyon Csoport : félisten Pontgyűjtő : 7 Lakhely : Grünerløkka Foglalkozás : felszolgáló/pultos Előtörténet : daughter of njörd Keresem : You're here like a silhouette
When the darkness rules
You're the brightest moon, and I am safe Kor : 20
Davina Christensen —
Elküldésének ideje — Kedd Ápr. 19, 2022 7:15 pm
Aaron Bergström felhasználónak tetszik ez a poszt.
Davina 'n' Aaron
Good friends are like stars. You don't always see them, but you know they're always there.
Jó kedvvel érkezek hozzá, mert .. miért ne érkeznék azzal? Szeretek vele lenni, még ha bunkócska is néha, megvan a magam defektje is, tudom. De amit mond... eltátom számat, pislogok, szólni nem tudok semmit - mi az hogy csirke?? Meg úgy általában! Ahogy elindul, rendezem picit vonásaim, de még mindig úgy meredek rá mélybarna szemeimmel, mintha attól félnék megszállta az ördög, az 'ennek meg mi baja' kérdés milliószor játszódik le fejemben, de a bejáratnál kedvesen köszönök azért. Mielőtt belépnék, megiszom az utolsó kortyom, majd kidobom a poharat. - Ha tudom, hogy így nyitsz, hozok bunkóságcsillapítót.. vagy egyszerűen csak tarkón váglak mindjárt! - ütök a vállába figyelve arra, hogy ne túl erősen, mert hát olykor valahogy több erő lakozik bennem, mint azt sejteném,.. így figyelnem kell. Az ütés azért játékos is, hozzá társuló szemtelen mosolyom is erről árulkodik, de tényleg megcsapom a táskámmal, ha folytatja! A következőkre szűkítem szemeim egy vigyorgós, lassú 'ha..ha' kíséretében. - Te már csak tudod az milyen, mi?! De amúgy, azt mondtam, tényleg szeretem. - felelem mosolyogva, tekintetem nézelődne is, de akkor a kezeimbe nyom egy tollat, és egy füzetet. Most komoly?! Nézek is rá ártatlan pillogásokkal, tanácstalanul, meglepetten, mint akinek azt mondták, mercit kap karácsonyra, erre még egy bicikli sincs a fa alatt. A csaj szóra egyik szemöldököm hirtelen emelem, veszek orromon egy nagyobb levegőt, amit aztán lassan fújok ki. Nyitom közben a füzetet, hajtok rajta, a tollat is kipattintom, magamhoz ölelem a lapokat. - Remélem a telefonodba nem így írtál be, hogy csaj... degradál a nevemet kimondani, ha már segítek? - kérdezem leheletnyi sértettséggel hangomban, és igen, ezzel elmondom, segítek, hogyne tenném.. - Még jó, hogy tudok olyan rondán írni, mint te. - szúrom oda egy gonoszkás mosollyal, ábrándos hangszinttel, majd elnevetem, és komolyodok picit. - Na mondd, mit nem tudsz megrágni? - kérdezem kíváncsian eztán, ahogy ballagok mellette.
Öltözet Megpillantom végre a lányt, lgalább neki jókedve van. Csak fejet ingatok alig szre vehetően. Mikor közel ér, szavaira csak egy fintort vágok. Csak bólintok köszönésére, de az újabb kérdése a növényekkel kapcsolatban csak kibassza a biztositékot. Morcosan nézek rá, felciccenek amikor kinevet. Utálom ezt. Magyarázzam ki a helyzetet? Fenéket - Minek örülsz csirke? Cukorkát találtál a zsebedben? - lépek végül a bejárathoz, ahol az illetékesnek felmutatom a papírom, majd a lány felé bökök fejemmel, vele jöttem, neki is ingyen séta. Az illetékes bólint, lefotózza a papírom, aláírja, tesz rá bélyegzőt is, majd enged is minket. - Múltkor nem azt mondtad, hogy szereted a természetet? Annak ellenére hogy így elbánt veled? - szúrom oda erősen, gúnyos mosolyt villantok, majd a táskámból előhalászom a füzetet, majd a tollat és a kezeibe nyomom. Hajamba túrok, nem aggódom túl, nagyjából ugyanolyan a kézírásunk, szal no para. Beljebb sétálok közben, nem állok meg egy pillanatra sem. - Na figyu csaj. Én szónoklok, te írod. Csak egyszer mondom el, figyelj már oda rendesen létszi... - fordulok felé és szétárom a karjaimat. A hangulatom most egész jó, nincs rajtam stressz, nem vagyok mérges, egyszerűen csak vagyok és "szórakozom". Nincs semmi ami felbaszná az agyam. Max a csaj, de tudom, hogy csak szórakozik. - Feladatot kaptam és elég rágósat, jó lenne ha kisegítenél... - fordulok vissza előre és elindulok a sétányon.
Kiskép : Rendeltetésem : Njörd lánya vagyok play by : Camila Mendes Posztok száma : 9 User neve : elyon Csoport : félisten Pontgyűjtő : 7 Lakhely : Grünerløkka Foglalkozás : felszolgáló/pultos Előtörténet : daughter of njörd Keresem : You're here like a silhouette
When the darkness rules
You're the brightest moon, and I am safe Kor : 20
Davina Christensen —
Elküldésének ideje — Hétf. Ápr. 18, 2022 6:55 pm
davina 'n' aaron
Good friends are like stars. You don't always see them, but you know they're always there.
A mai napra szolidan annyit terveztem, hogy begubózok a netflix elé egy rahedli kajával, és .. létezek. Najó, néha telefonoztam is volna egy kicsit, de a lényeg a lustulás, mert végre nem kellett bemennem melózni, olyan hű de sok haverom meg nincs, akin ilyenkor lóghatnék, meg amúgy is! Elvagyok én magamban is. Peersze ettől függetlenül mikor meglátom a telefonon, hogy Aaron keres, mosoly csücsül arcomra, felveszem egy szokásos 'na mondd'-dal, aztán meg szóhoz se jutok, mert nem hagyja, csak egy halk aha válaszom, hogy itthon vagyok. - őh, jó! - motyogom, de szerintem ezt már nem is hallotta. Pillogok itt magamban, mert fel se fogtam hirtelen, miket mondott, aztán irány a zuhany, hajmosás, ruhakeresés, mindezt elég gyorsan, hogy időbe oda is érjek, ahová hívott. Botanikus kert... Felöltözök, felkapom a tatyóm is a hátamra, majd szedem a lábikóim, pont időben meg is érkezek, hatalmas mosollyal szökkentgetek Aaron elé. - na csókolom! - köszönök rá egy vigyorral, majd szétnézek. - hogyhogy itt? Hirtelen imádod a növényeket? - kérdezem nevetve, több kérdés is felmerül bennem a helyválasztás kapcsán, de úgy hiszem hamarosan úgyis válaszokat kapok. Addig is szorongatom az utolsó kávém a pohárkámban, lassan szegénytől el kell búcsúznom, szomorú.
Öltözet Összekaptunk egy osztálytársammal olyan szinten, hogy az igazgatóiba küldött a jelenlévő tanár. Öt perc várakozás után az igazgató behívott és hosszasan beszélgettünk. Arra jutottunk végül, hogy a sok balhézásom és lógásom miatt ki kellene rúgnia, ám mivel a jegyeim marha jók és úgy néz ki felvesznek egy szuper egyetemre, ajánlatot tett. Amire persze húztam a számat, hiszen eleve nem tetszett a dolog, de belementem, hiszen nem akartam így év vége felé befejezni így a sulit. Röpdoga szerűt kell írnom a botanikus kert történetéről, annak növényeiről és hogy kik gondozzák a helyet. Bele mentem. Legyen! Szeretne kérni 10 oldalt, amit saját kezüleg írok, adott egy üres füzetet is a pecsétjével, meg egy levelet is írt, hogy engedjenek be. Fizetős lenne, de így, hogy papirom van a eladat elvégzésére, így ingyenes a dolog. Hurrá! Egy fő kísérőt vihetek, ez volt a lényeg. Gondolkodtam hogy kit vigyek... kivel tudok minden szarról elbeszélgetni, hogy ki írná meg helyettem ezt az egész dogát. Cassie nem írná meg helyettem, ráadásul el sem jönne ebben biztos lennék, hiszen állandóan veszekszünk. Anya megint csak nem jó ehhez a feladathoz, így amint kiléptem az irodából, már hívtam is a megfelelő egyént. - Csá! Ha jól számolom, akkor ma szabadnapos vagy! Egy óra múlva jelenésünk van a botanikus kertnél. Nem egy órás út, öltözz melegen! - adtam ki az ukázt a mobil másik felén lévő egyénnek és hamar le is tettem, hogy még csak vitatkozni se akarjon velem ezért. Gyorsan összekaptam a cuccomat és magam is megindultam, hiszen nem 5 perces út oda érni. Sajnos vagy nem, ez miatt nem érte meg kicsapatnom magam. Nem vettek volna fel álmaim sulijába. Szarügy! Egy óra múlva a botaikus kert bejáratánál várakoztam, nem öltöztem túl, nincs hideg, a mobilom óráját néztem, lesegettem honnan fog érkezni a nőszemély. Ahogy számoltam, zárásig van még 5 óra hosszánk...addig simán megírja!
2023. május 1-jén az óriások vezére összehívta tanácsát, amelyre a nornát is meghívta, aki segített neki az istenekkel szemben. Kezdetben úgy tűnt, ez alkalommal sem történik majd semmi különös, ám amikor Hildr távozásra készült, fültanújává vált két óriás sutyorgásának, s a hallottaktól égtelen harag támadt a norna szívében. A szavak arról szóltak: Thrym azt tervezi miképpen szabadulhat meg Hildr-től, mivel a norna követeléseit nem kívánja a nagyhatalmú óriás teljesíteni, akkor sem, ha az átokkal legyőzik és feledésbe taszítják az isteneket. Hildr elnyomta abban a pillanatban dühét, s ahelyett, hogy szembesítette volna Thrym-et rossz döntésével, a norna úgy határozott, megbosszulja, amiért megpróbálták kijátszani. De nem kapkodott el semmit sem, és mindent gondosan előkészített.
Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot és A legtöbb felhasználó (94 fő) Pént. Nov. 26, 2021 11:34 am-kor volt itt.
Kezdőlap
//
