Mindenkiben rejlik egy történet

meséld el a tiéd

2003.július 15.-én született, Haldenben, a család egyszem gyermekeként. Története hamar szörnyű fordulatot vett, hiszen nyolc éves volt, mikor elvesztette szüleit egy balesetben, nagynénjéhez került, aki.. hát mindennek jó, csak szülőnek nem. Megkapott mindent, amit akart, tanítást, ruhákat, a legjobb holmikat, anyagilag nem volt oka panaszra, ami hiányzott, az némi szeretet, törődés, hogy foglalkozzanak vele... de nagynénje mindig a telefonon lógott, így sokszor még csak beszélgetni se tudott vele, mesélni se volt ideje semmit, a kommunikáció pedig végül megszakadt. Bizonyos szemszögből elkényeztetetté vált, úgy volt vele, ha már nem szeretik, legalább kapjon meg mindent amit akar, így vált a suli egyik legmenőbb csajává, és ezért gondolta mindenki, hogy ő csak egy nagyszájú fruska, akinek soha semmi gondja nem volt az életében. Azt senki se tudta, hogy nagynénje férje hogy nézett rá otthon, hogy görcsben volt a gyomra mikor este a férfi bement hozzá, pedig csak annyit mondott, 'jó éjt'. Azt sem mondta senkinek, hogy mocskosnak érezte magát, mert három évvel ezelőtt ketten voltak otthon, és erőszakoskodott vele, fogdosta, mintha joga lenne hozzá, mondván 'ennyi év pénzelés után ez kijár', Davina pedig ekkor jött rá, igencsak több ereje van, mint azt kinézné magából, ahogy egy hatalmas pofonnal ért véget a játszma. Nem várta meg, hogy a férfi bedühödjön, felkaparta magát, a szégyenét, és rohanva tette meg azt a kilométert ami nagynénje cégéhez vezetett, rontott be az ajtón és bújt a nőhöz esetlenül, megalázva, összetörten, pedig sosem volt náluk szokás az ölelkezés sem. Vagy úgy általában a kedvesség egymás iránt, vagy egy egyszerű családi vacsora.
Elmondott mindent, zokogott, rettegett, Mona pedig hallgatta, és .. nem hitt a fülének. Mindez váláshoz vezetett, rengeteg pereskedéshez, távolságtartási kérvényhez, de végre ketten maradtak, távol egy olyan embertől, aki a saját nevelt lányát akarta kihasználni, mintha ez természetes lenne.
A középiskola után Davina Osloba költözött, szándékában állt egyetemre menni, azonban ez egyelőre elmaradt, helyette munkát talált, és tervezget, még nem tudja, mit is szeretne igazán. Kapott Monától egy aprócska lakást, illetve folyamatosan támogatja őt anyagilag, bár nem tudni, hogy megszokásból, sajnálatból, vagy esetleg szeretetből... de Davina inkább már rá se kérdez. Megszokta, már nem érdekli.
Valamivel több, mint egy éve történt, hogy szokásos módon elég rossz társaságot választott ki magának, barátszerzésben valahogy sosem volt jeles. A lányok akikkel bulizni ment, heccből egy kis meglepetést tettek az italába, amitől aztán azt se tudta merre az arra, szörnyen érezte magát, forgott vele a világ is, az univerzum és annak minden csillaga, és bár próbált ő felállni, és elindulni, ennek annyi lett a vége, hogy nekilökődött egy srácnak, akinek sikeresen le is hányta a felsőjét. Na ez a srác volt Aaron . . Alig pörgött a nyelve, de elhadart pár bocsánatot, mélységesen szégyellte, aztán azt se nagyon tudta, hogy került haza, de még mindig itt van, egyben van, és legalább.. lett egy barátja is. Már megérte!  Persze azóta erről igyekszik nem beszélni...