Kiskép : Rendeltetésem : Hrǫnn vagyok play by : Megan Fox Posztok száma : 25 User neve : Elyon Csoport : istennő Pontgyűjtő : 23 Lakhely : grünerløkka Foglalkozás : Mayvår Corp. elnöke Előtörténet : Hrǫnn | Goddess of the sea
Eliann Mayvår —
Elküldésének ideje — Szer. Ápr. 13, 2022 11:17 pm
Aaron Bergström felhasználónak tetszik ez a poszt.
eliann 'n' aaron
He's my little brother, even if he doesn't know about it, even if he won't accept it.
Próbálok én jót mondani, vagy legalább ha nem is jó, legyen olyan az a mondandó, ami nem dühíti fel, de ahogy nézem, az lehetetlen. Ritkán látni ennyi haragot egy emberben, és bár képes vagyok kezelni, csodát tenni én sem tudok. Aprócskát bólintok, ahogy rávágja, nem. Ha nem akarja, akkor... azzal nem tudok mit tenni. Valahol meg is értem, de más részről nem tudja a történet egészét, és ezért szomorú, hogy ilyen elutasító. Persze mindenki a saját szemszögéből látja a dolgokat a legszívesebben, nemde'? - Ezzel nincs is baj. - felelek ennyit csupán az erre telik mondandót illetően, a többire azonban nem felelek. Fölösleges volna. Erejéről is szót ejtek eztán, szerintem mindenkinek jobb lenne, ha tudná, mit kezdhet vele, de a büszke sértettség sem idegen, ezt is elfogadom. Nincs ínyemre, de az senkit se érdekel, és nem is számít. Hogy bemutat... inkább elnézek róla. Válaszra sem tudom méltatni ezt a megmozdulását, na meg aligha volna olyan válasz erre, ami elérne hozzá érdemben jelen pillanatban. Inkább csak figyelem aztán, ahogy próbálja levezetni magában ezt az egészet, több-kevesebb sikerrel. Szavai rosszul esnek, újra, de nem állítom meg, ha menni akar, inkább én is hátrálni kezdek, végül elfordulok, és megyek utamra. Nem vártam sokkal szebb végeredményt, talán kicsit hosszabbat, vagy .. több, normális kommunikációt, de.. talán majd hömpölygeti magában, amiket mondtam, már az is egy lépés. Hogy milyen irányba, az meg majd elválik.
Amikor felfogom, hogy pontosan miféle társaságot kaptam, kedvem lenne hitetlenkedve felnevetni, ám mégsem teszem. Ő is a faterom gyermeke, ráadásul egy másik isten az anyja. Szóval egy vérbeli profival van dolgom. Egy isten istennel. Nem, valahogy nem vonz az a dolog, hogy megismerjem ezt az ipsét, akiről beszélünk. Hánynom kell tőle elsősorban, másodszora meg ha szembe kerül velem, párszor...öhm elég sokszor szembe találkozna pár perc alatt az ökleimmel. Megismerni? Nem volt alkalmam a 18 év alatt, hát innentől kezdve kinyalhatja! - Nem! Ejtem ki jól artikulálva ezt az egyetlen szót. Badarság. Egy részem tudja, hogy illene tisztelni és tartani tőle, de ennek egyelőre nem vagyok hajlandó engedni. Figyelem őt még néhány másodpercig, aztán amikor úgy érzem, hogy a szavam elég nyomatékot kapott, visszatérek az előbbi munkálataimhoz. Figyelem a tengert, próbálok lehiggadni. Nem megy, főleg hogy tovább mondja a magáét. Tovább tarthat megemésztenem...nem mondod? - Egyelőre erre telik. Gondolom neked volt elég időd apádra... Állítólag a nőktől nem illik megkérdezni a korukat. Voltaképpen nem tettem fel kérdést, csupán utaltam arra, hogy sejtéseim szerint jóval idősebb annál, mint amennyinek egyébként kinéz. Nem kérek senkitől sem segtséget, hiszen ez az én erőm...görcsbe rándul ettől a szótól a gyomrom is. Mástól meg a magam büszkesége miatt sem fogok segítséget kérni. Eme megjegyzése bántó csengéssel visszhangzik a fülemben. Egy darabig csak állok, továbbra is az oldalamat mutatva neki. Oldalra fordítom a fejem, felé, megfeszített jobb kezem kissé felemelem, hogy nosztalgikus jelleggel bemutassak neki. A dühöm perzselő, a harag szülte enyhe remegés ott vibrál rajtam. Végig a gerincem mentén. - Nevetséges! - rúgok egyet a homokba erővel, az ide-oda ugráló érzelmeim nem hagynak nyugtot túlságosan sokáig, úgyhogy újra a hajamba túrok, tenyereim el is időznek kicsit a fejem tetején. Mély levegőt veszek, egy mozdulat eleje ez, a kezdő légzés ahhoz, hogy mondjak és tegyek rá valamit. Lehetőleg sértőt, bántót és ellenszegülőt, de inkább egy sóhajba ölöm az elégedetlenkedésemet, megrázom a fejem. Pánik és düh sajátos egyvelege karistolja elmémet. - Bocs hogy nem hajtok fejet előtted istenkém! - majd pont befogom venni ezt a maszlagot...mit hitt vajon? Hogy egymás kezét fogva jóban-rosszban szivárványon táncolunk teljes egyetértésben? Ugyan már. Ha ismer... távol maradt volna! Mindvégig! Távolodom, jobb lesz így, hát leginkább neki...mert nem sok választ el attól, hogy tényleg megüssek egy nőt. Inkább visszavonulót fújok, holott ő jött a közelembe, csak el kellett volna küldenem a picsába. Vajon elment volna? Nem pillantok hátra, zsbre vágom a kezeimet és vissza sétálok a dokkhoz, hogy onnan a cimborákkal össze fussak. Ennek, valamint a történtek fényében már nem tudok este elaludni, a plafont figyelem az ágyamban, a kintről beszűrődő autók fényeit figyelem, hiszen nem húztam be a függönyt. A telefonomat forgattam az ujjaim között, gondolataim messze elkalandoztak, már rég nem a lány szavain kattogtam...SMS-t kaptam Dora-tól. Jelenésem lenne....
Kiskép : Rendeltetésem : Hrǫnn vagyok play by : Megan Fox Posztok száma : 25 User neve : Elyon Csoport : istennő Pontgyűjtő : 23 Lakhely : grünerløkka Foglalkozás : Mayvår Corp. elnöke Előtörténet : Hrǫnn | Goddess of the sea
Eliann Mayvår —
Elküldésének ideje — Szer. Ápr. 13, 2022 2:17 pm
Magnus Wiker felhasználónak tetszik ez a poszt.
eliann 'n' aaron
He's my little brother, even if he doesn't know about it, even if he won't accept it.
Kíváncsian várom, mit szól, mit szeretne, hogy dönt. Akárhogy is, úgy lesz, hiszen nem erőszakolhatom rá, hogy márpedig beszélgessen velem, vagy, hogy érdekelje ez az egész. - Igen, ő. - bólintom egy szemhunyással, majd kivárom, még rendezi magában. Enyhén elbiccentem fejem, ráncolom homlokom a 'te is olyan' kezdésre, kíváncsi vagyok, milyen olyan, végül ahogy befejzi a mondatot, elmosolyodom. Nem, nem rajta mosolygok, csak a helyzeten. De félbe nem szakítom, meghallgatom amit az anyukájával kapcsolatban mesél, csak aztán felelek. - Rán istennő az édesanyám, szóval nem, én nem vagyok félvér. Apa pedig nem rossz ember.. isten. Végképp nem csavargó. Még csak nem is ti, vagy anyukátok tehet róla, hogy mindez így alakult, ezt az én szüleim szúrták el, aminek sajnos ti ittátok meg a levét. De ha megismered, majd rájössz, hogy klassz apa lehet belőle. Már ha szeretnéd. - felelem lágyan, miközben fél-félpillantásom a hullámokon van, érzem bennük, hogy nem természetesen csapnak ilyen magasra, de nincs ezzel probléma.. vezesse csak át ebbe a dühét, amíg még csak ilyen mértékeket üt meg. - Megteszi az Eliann is. És elhiszem, hogy mindez fura számodra, és idegen, hidd el. Kell idő megemészteni, de a mi felbukkanásunk azt sem jelenti, hogy az eddig megszokott életed, családod megváltozni kényszerülne. Nem muszáj velünk törődnöd, ha nem akarsz, bár valakitől nem ártana megtanulnod, hogyan is használhatod a képességeidet, mielőtt még bajt hoz rád. Vagy Axel esetleg tud ebben segíteni? - kérdezem kíváncsian, picit sem számonkérőn, tényleg csak érdekel. Ha picit hajlandó lenne nyitni, rengeteg segítséget kaphatna, de ha nincs szüksége rá, az is tiszta sor. Mondjuk üdítő változatosság lenne, ha végre egy fiú testvérem is szóba állna velem...
Dühös vagyok. Fel akarok robbanni és kiereszteni az évek óta gyűjtögetett nyomást és most már tudom, hogy erre fizikailag is képes lehetnék. Azt hiszem, hogy ki fogom bírni. Olyan ez, mint a magánzárka, és a büntetésből való megvonás. Ki kell kapcsolni mindent, ennyi az egész. Igen! Tuti ennyi! Egyszerűen nem tudom, hogy mit kérdezzek, hogy létezik-e egyáltalán jó megoldás bármire és hogy mi az, ami a legelvártabb lehetne egy ilyen helyzetben. Kissé összepréselt szájjal bólintok, amikor összefoglalja mindazt, amiért elém állt. Most. Lassan a 18-at taposom és minden szar most talál meg. Még ez is. Sajnálja, hogy feldühített...hát édeskevés a sajnálatod! Végre nagyjából lenyugodtam a tegnapi nap miatt, erre ma is felcseszik az agyam. Kösz szépen! - A tenger! Aegir! Ő az apád, nem igaz?! - nem mondom ki, hogy az enyém is, hiszen nem akarom, hogy az apám legyen egy istennek titulált akárkicsoda. Felé pillantok, majd újra a vizet kémlelem. Nem eteti meg velem ezt! Abból aztán nem eszik! - Ki az anyád? Te is olyan... - hogyan fogalmazott a bátyám? Áh meg van! Csak rákúszott a nyelvemre végre. - ...félisten akármi vagy?! - nonszensz! Nem léteznek istenek a fene enné meg! - Anyám állandóan azt szajkózta, mikor még kisebb voltam, hogy maga Aegir az oltalmazóm, az én...a mi édesapánk! Azt gondoltam, hogy csak holmi csavargó az illető...most sincs ez másképp! - legyintek a víz felé, nyomatékosítani akarom szavaimmal, ám a dühöm, az erőm nem hagyja ezt, a hullám feltör a magasba és lassan ereszkedik is vissza. Utálom ezt az érzést, mert sosem volt még úgy, hogy utána közvetlenül ne történt volna olyasmi, amire nem akarok emlékezni. - Már rég nem hiszek az esti mesékben Hroon vagy Eliann vagy akárki is vagy! - ennek baromira nem akarok a részese lenni. Mintha lenne választásom...
Kiskép : Rendeltetésem : Hrǫnn vagyok play by : Megan Fox Posztok száma : 25 User neve : Elyon Csoport : istennő Pontgyűjtő : 23 Lakhely : grünerløkka Foglalkozás : Mayvår Corp. elnöke Előtörténet : Hrǫnn | Goddess of the sea
Eliann Mayvår —
Elküldésének ideje — Szer. Ápr. 13, 2022 1:21 pm
Aaron Bergström and Magnus Wiker felhasználónak tetszik ez a poszt.
eliann 'n' aaron
He's my little brother, even if he doesn't know about it, even if he won't accept it.
A nevem letisztázása után kérdésekkel állok elő, mert nem látom, mi értelme lenne ilyesmiket hazudnom, mi hasznom származna abból, ha a nővérének mondom magam. Aztán lehet csak én nem vagyok képes ebbe belelátni mindenfélét, mivel mindig tiszta szándékkal állok mindenhez és mindenkihez.. Válasszal azonban nem illet, pedig a pillanatok elteltével emelem is szemöldökeim, hogy na gyerünk, mondja csak, kíváncsi vagyok... de nem teszi. Aztán hozzáteszem a történethez, ami egyértelmű, nem egy az anyánk, feltételezem arról azért mégis csak tudna... még ha így, ebben a formában nem is hallott még másik testvérről. Hallgatom szavait, mimikám, ábrázatom pedig szomorodik, és nem azért amiket mond - illetve nem csak -, hanem, mert egyre jobban átjárja a düh, és ezt rossz látnom. A szüleim hibáit én nem hozhatom helyre... - Aaron... - ejtem nevét halkan, picit el is húzva, puhán. Nem ismerjük egymást, emiatt tisztában vagyok azzal, hogy nagyjából semmit nem jelent a kedvességem, miközben a világát rengetem meg szavaimmal, én mégis remélem, idővel rájön, hogy nem kell sündisznót játszania. Ha nem most jön rá, akkor majd egyszer.. később. Figyelmes tekintetem arcán hagyom, látom ahogy őrlődik, morog az orra alatt, végül pedig inkább rám sem néz. Én még mindig felé fordulva állok, csak néha emelve pillantásom a vízre, majd vissza őrá. - Nem tudok okot mondani Aaron, szerettelek volna megismerni, szóval idejöttem, ahogy megláttalak. Nem kell hinned nekem, nem kell törődnöd ezzel az egésszel, ha nem akarsz. El is mehetek, ha attól picit megnyugszol, nem akartalak felidegesíteni, vagy kényelmetlen helyzetbe hozni, sajnálom. - felelem továbbra is higgadtan, kedvesen. Ha azt mondja, inkább menjek, megteszem, bár tény, hogy nagyon bánnám. De ha nem kíváncsi rám, azt el kell fogadjam szó nélkül.
Kinevetem. A szavait. A próbálkozását. Őt saját magát! A hazugságnak vélt szavait. Hroon. Testvér. Ismerkedni akar. Holott ismer, hisz tudja a nevem. De sajnos vagy nem, ebben nincs semmi trükk. Nincsenek elhelyezve kamerák, nincsen rajtunk kívül itt semmi. Csak a víz előttünk és hosszú elterülő partszakasz ameddig a szem csak ellát. És mi van akkor, ha a bátyám egy ellensége a múltból? Nem úgy néz ki mintha bárkinek is ártana...olyan nebáncs virágnak tűnik...de a látszat olykor csal. Hroon. Szóval ez a valami a neve volna. Találó! Mintha kutyát muskátlinak neveznék el. Nevetséges. De az, hogy a nevem is tudja...nem találkoztam még vele az elmúlt években, sem akkor amikor otthon töltöm az időm, sem akkor, mikor a bandával... Cassie barátnője sem lehet. Arról tudnék. Mindenről tudnék, túl pletykás az a lány. Kérdésére nem is reagálok. Fogalmam sincs mit akar és meddig akar elmenni a hazugságáradattal...de ha tovább húzza, akkor abból csak baja születhet. Nem, nem ütnék meg nőt, igaz nagyon kikivánkozna a dolog jelenleg, hogy ilyet terjeszt...testvér. Anyám sem mondta, a bátyám sem tudhat róla. Anyám meg aztán mindent elmesélt Rólunk. Apánkról és erről az egész isteni valamiről. Amit a mai napig nem akarok befogadni. Sem elfogadni. Tudnék arról, hogy volna egy...nővérem. Kattogok ezen az egészen, hogy mégis milyen közös vonásaink lehetnek...ha igaz ez az egész. Mese habbal...de nem, végre feltárja az igazságot, a valóságot, amire a dühös arcom hirtelen rándul egyet, nagyon enyhén finomul is. Szóval nem közös az anyánk...jah, érthető lenne a dolog, hogy szart sem tudok róla. Mostanáig. Nem találok kapaszkodót, de a fejem rázása mellett még mindig kitartok. Kurvára nem veszem be ezt az egészet. - NEM! Kurvára semmit sem értek! Ebből az egészből! 35 éve szart sem tudunk az apánk hollétéről, erre ide mersz állítani ezzel a maszlaggal... NEM! Baszod! Nem fogadom el a tetves válaszod! - hődülök rá erősen, dühösen, harciasan. Újabb erőteljes hullám csapodik ki hozzánk, melyre nem is figyelek oda, minden izmom megfeszülve, minden idegszálam a velem szemben állóra koncentrál. Vajon a bátyám mennyi mindent hisz el Rólunk, erről az egész Isten, félistenes dologról? Egyáltalán nincs időm olyan kérdésekkel foglalkozni, hogy mi fog történni velünk, hogy még mindig nem akarok hinni a saját fülemnek, vagy hogy mennyire lehet ésszerű és logikus mindaz, ami az elmúlt percekben igenis a fülembe tódult. Beletúrok a hajamba. - A kurva életbe. - dörmögök, hiszen erre egyáltalán nem vagyok felkészülve. Nem mozdulok. Csak meredten bámulok a víz irányába másodperceken keresztül. - Mondj egy okot, hogy miért kellene hinnem neked! - nem pillantok rá, ha megtenném, újra felizzana a haragom és már nem lenne vissza út.
Kiskép : Rendeltetésem : Hrǫnn vagyok play by : Megan Fox Posztok száma : 25 User neve : Elyon Csoport : istennő Pontgyűjtő : 23 Lakhely : grünerløkka Foglalkozás : Mayvår Corp. elnöke Előtörténet : Hrǫnn | Goddess of the sea
Eliann Mayvår —
Elküldésének ideje — Szer. Ápr. 13, 2022 12:25 am
Aaron Bergström and Magnus Wiker felhasználónak tetszik ez a poszt.
eliann 'n' aaron
He's my little brother, even if he doesn't know about it, even if he won't accept it.
Figyelmes tekintetem arcán pihen, minden egyes reakciót, minden mimikát látni szeretnék, ami szavaim nyomán kialakul benne, bármi is legyen az. Nem gondolom, hogy a nyakamba borul, és elsétálunk a naplementében, szóval akkora csalódás sem ér, mikor látom, menten felrobban. Bár az okát egyelőre nem sikerült magamban tisztáznom, hiszen nem mondtam sértőt, mondjuk ő azt nem tudhatja, hogy valótlant sem. Elméletileg félistenként érzékelnie kellene, hogy egy magamfajta áll előtte, bár ha még idegen neki az érzés, meg úgy az egész, akkor.. akkor a húsvéti nyuszi is lehetnék. Én viszont tényleg örülök, hogy találkozunk, és ezt őszintén mondom, így aztán ahogy kitör belőle a nevetés, ráncolom is homlokom picikét értetlen érzésekkel, végül elnéző mosollyal pillantok el róla a víz irányába. Hát persze, hogy nevet... - A nevem, úgy, mint neked az, hogy Aaron. - felelem higgadtan; rosszul esik, hogy így reagál rá? Kicsit. Túlélem? Valószínűleg, szóval nem ezen fogunk összeveszni. - Úgy nézek tán ki, mint aki szórakozik? Mégis mire mennék vele egyébként? Áruld el nekem, mi hasznom lenne abból, ha a nővérednek hazudom magam. - válaszolok kissé határozottabban, keményebben talán, de cseppet sem mérgesen. Inkább csak értetlen éllel, mert bár látom az okait, modornak épp nem kellemes ez a reakció. Vonásaim mégis lágyulnak, sóhajtok is egyet. - Nyilvánvalóan nem ugyanaz az édesanyám, mint neked és a bátyádnak. Oké, nem a nővéred, csak a félnővéred vagyok, így elfogadhatóbb? Vagy még mindig felettébb poénosnak véled. - teszem hozzá, ha ezen múlik legyen pontos az ábra, bár valahogy nem hiszem, hogy így könnyebben lenyeli. Mutassam meg a hamis igazolványom? Vagy állíttassak ki egyet apuval? Hogy kell ebben a helyzetben bebizonyítani, hogy az vagyok, akinek mondom magam?!
Figyel. Tisztán látszik rajta. Valami oka van, hogy ide jött. Főleg úgy, hogy ismer is. De honnan!? Ki álltal? Nem vagyok valami jó színész, sosem voltak ilyen irányú ambícióim, de a szükség nagy úr elvén pókerarcot tudok tartani. Végre beszélni kezd, ám az elhangzottak nem voltak kecsegtetőek...hiszen olyanok hangzottak el a szájából, amik hazugságnak tűntek. Sőt! Tuti azok...hülyeség amit elkezd összehordani! A nővérem? Menjen a picsába ezzel a maszlaggal! Nem akartam tudni, talán egy nagyobb részem még most sem akar, csak a puszta tényt kell elfogadnom, hogy a részese vagyok valami nagyobbnak. Ahogyan a korábbi napok folytonos repkedéseit, úgy ezt az egész belső huzavonát is nagyon kezdem unni. Felcsattannék, ha lenne időm rá, de jelenleg nem futja semmire. Dühös vagyok. Fel akarok robbanni. Ám amikor örül annak, hogy megismerhet, na ekkor csattan fel belőlem a nevetés. Nem jóízű...inkább epés, másokat kigúnyoló aljas hosszas nevetés ez. Mikor alább hagy a kacajom, hátrébb lépek tőle, csak fejet ingatok, ajkam fintorba húzódik. - Mi a faszom az a HROON ?! - nem tudom, hogy miről beszél, messze sodródtam az ok-okozati összefüggések értelmétől, így ha nem bökne rá az arcomra, képtelen lennék felfogni, hogy mire céloz. Az meg hogy a nővérem...még egy ok, hogy röhögésbe fulladjak. Egy kibaszott bátyám van! - Szórakozol velem bassza meg!? Hol az a kibaszott kandikamera!? - ordítok rá dühösen, lila köd kúszik rá az elmémre, ez álltal még körbe is fordulok, hátha történik valami, de nem, nem történik semmi, így ismét felé fordulok. Gyilkos a tekintet, amivel jutalmazom és illetem. Mondjon, amit akar. Nem érdekel. Miért hinnék el neki bármit is? Miért lenne nekem bárhogyan is egy nővérem? Nem értem miért van itt?! Ki ez egyáltalán?! A levegővételemben benne van, hogy már felkészítettem az izmaimat arra, hogy mozdulnom kelljen...
Kiskép : Rendeltetésem : Hrǫnn vagyok play by : Megan Fox Posztok száma : 25 User neve : Elyon Csoport : istennő Pontgyűjtő : 23 Lakhely : grünerløkka Foglalkozás : Mayvår Corp. elnöke Előtörténet : Hrǫnn | Goddess of the sea
Eliann Mayvår —
Elküldésének ideje — Kedd Ápr. 12, 2022 11:21 pm
Aaron Bergström felhasználónak tetszik ez a poszt.
eliann 'n' aaron
He's my little brother, even if he doesn't know about it, even if he won't accept it.
Nem agyalok sokáig azon, hogy mivel is kezdhetnék neki a beszélgetésnek, egyszerűen szót ejtek arról, aminek tanúja lehettem az imént. Nem szokásom körüljárni a lényeget, főleg nem egy ilyen helyzetben. Látom rajta - és sejtem is -, hogy nem igazán tud hova tenni, talán főleg az őszinteség miatt, az ökölbe szorított kezeket is érzékelem szemem sarkából, de látni nem lehet rajtam semmit, hogy egyébként figyelek, és jár az agyam. Ahogy megegyzi, velem ellentétben ő nem igazán tudja ki vagyok, felé fordulok az addigi testrartásommal, tengerkék tekintetem arcát fürkészi pár pillanatra, mielőtt felelnék. - Igen, tudom. - mármint, hogy ki ő. - A nővéred vagyok, Aaron, bár valószínűleg... nem igen hallottál még rólam, amit nagyon sajnálok. Hrǫnn-nak hívnak, vagy ahogy jelenleg mindenki ismer, Eliann. Nagyon örülök, hogy végre találkozunk. - teszem hozzá végére egy lágy mosollyal, miután egyébként végig puha, őszinte szavakkal illettem, megelőlegezett szeretettel. Én jó szándékkal jöttem ide, rajta áll, hogyan távozok..
Gyűlölöm ezt az ismeretlen érzést. Sosem fog elapadni mindez, teljesen megszünni sem, így talán meg kellene vele békélnem. De nem megy. Gyülölöm, hogy igaza van az anyámnak és hogy a bátyám is rákontrázott. A mélázásomból kizökkentenek. Egy lány érkezeik... szó szerint mellém sétállt és mintha többet tudna rólam, az egész életemről úgy kezd el velem csacsogni. Holott azt sem tudom ki ez. Elmegyogyóból szabadult? De amit mond és ahogyan....mintha tudna valamit. Valamit, amit én nem...vagy csak nem akarom tudni. Ökölbe szorítom a kezem. Mindkettőt. Megremeg benne az ideg, hát persze. Elképedt riadalom kéksége suhan át a tekintetemen, és kell néhány hideg pillanat, amíg felé fordulok teljesen. A kíváncsiságom és értetlenségem mögött fel-alá rohangál a pánik. Arra azért még én sem vagyok felkészülve, hogy miként kell bánni egy olyan nővel, aki ki tudja, hogy a felhők felett hány méterrel táncol. Nem az én asztalom. - Felteszem... tudod ki vagyok! Forditva ez nem nagyon igaz! - nem vagyok hajlandó az iménti történésről beszélni és a kérdésére sem fogok jófiúként egyből ugrani és beszélni. Megingathatatlannak akartam látszani, a riasztó stilusomat mindig is szerettem arra használni, hogy az emberek távol maradjanak tőlem. De valami mégis azt súgta, minél inkább próbálok a bevett szokásokhoz alkalmazkodni, annál inkább csak szítom a tüzet, és hogy őszinte legyek, tanácstalanul állok az egész előtt. Hiszen épeszű ember nem áll le egy idegennel baráti csevejt ejteni, mert látott valami szokatlant. Fűtött ettől az indulat, újra a nyakamban táncolt az a hidegség, ami minden baj előjeleként szegődött társamul.
Kiskép : Rendeltetésem : Hrǫnn vagyok play by : Megan Fox Posztok száma : 25 User neve : Elyon Csoport : istennő Pontgyűjtő : 23 Lakhely : grünerløkka Foglalkozás : Mayvår Corp. elnöke Előtörténet : Hrǫnn | Goddess of the sea
Eliann Mayvår —
Elküldésének ideje — Kedd Ápr. 12, 2022 5:01 pm
Aaron Bergström and Magnus Wiker felhasználónak tetszik ez a poszt.
eliann 'n' aaron
He's my little brother, even if he doesn't know about it, even if he won't accept it.
Anyánk álláspontjával ellentétben, én nem igazán érzem azt, hogy a fiúkra kellene haragudnom bármiért is. Sőt, én inkább szeretném megismerni őket idővel, bár tudom, már így is sok év oda, bár ezt inkább apának kellene bánnia, aligha nekem. Az utóbbi időben próbáltam néha-néha egyik szemem rajtuk tartani, illetve a kisebbiken inkább, vele kapcsolatban rossz érzésem támadt néha indokolatlanul is; nevezzük női megérzésnek, vagy aminek akarjuk. Nem, nem követem őket, mint valami megszállott! Most sem szándékosan visz Aaronhoz utam, egyszerűen csak hív a tenger, közelebb érve pedig megérzem őt, és.. nem fordulok el tőle. Nincs okom ezt tenni. Tisztes távolból fürkészem őt lassú lépteim mellett, érzem, ahogy pillanatnyi időre uralma alá vonja a vizet, mire elmosolyodom. Vajon tudja, hogy is kell ezt? Vagy csak sikerült neki? Vajon tud már bármit ebből az egészből? Nem igazán faggatom erről aput... nem is tudom miért, nem érzem helyénvalónak. Vagy csak azt várom, majd ő megnyílik, ki tudja.. Mindenesetre elég közel érek mikor hátrafordul, és eszem ágában sincs úgy tenni, mintha nem hozzá ballagtam volna épp, egyszerűen csak folytatom utam irányába, majd mikor egy-másfél méterre érek, megállok a víz felé fordulva. - Látom már engedelmeskedik neked. - jegyzem meg mellkasom előtt lazán összefont karokkal, majd rápillantok egy lágy mosollyal. - Milyen sűrűn gyakorlod? - kérdezem, meg se fordul a fejemben, hogy kerteljek, ferdítsek, tudom, miért jöttem ide, ő meg majd rájön, maximum első körben hülyének néz, vagy kiakad, vagy mindkettő, de jobb lenne, ha úgy kezdeném, szia, a nővéred vagyok, hogy állsz a félistenkedéssel?
Magnus hajóját tegnap elkötöttem, azonban nem volt valami olcsó húzás. Igaz semmi rossznak az elrontója nem volt, mégis volt valami furcsa az egészben, amire nem találok sem választ, sem normális magyarázatot. Így maradt a magamban való fortyogás. Nem dobott fel a rendőröknek, mert elkoboztam a hajóját, meg fegyvert fogtam rá...szóval igen, egy újabb kérdőjel. Minden normális ipse jelentést tesz bármi ilyesmiért, ő nem tette. Így vagy hálásnak kellene lennem miatta, vagy nem tudom mit tegyek. Fortyogok. Így újra lementem a dokkokhoz, ám az ismerős hajó nem tartózkodott a helyén. A helyén, amit megcsináltak. Amit én rongáltam szét, mert nem kötöztem el azt a szart. Így elhúztam a számat, zsebre vágtam a kezem és leléptem. Semmi nem volt nálam, se táska, se fegyver, se itóka...tényleg semmi. Csak a kabátom, benne a telefonom, meg a kulcsaim. Nem telt el egy hét sem, hogy Axel visszatért az életembe, edzettünk, ám megint összekaptunk. Nem hívom, ha nem muszály, élje az életét, megpróbálom nem elcseszni azt. Elég ha a sajátomat elcseszem, nem? Lépéseim a partra vittek, messze a dokktól, messze a strandtól, elég távol minden emberitől. Eszembe jutottak a bátyám szavai, hogy félistenek vagyunk, hogy a tengerek atyja az apánk. Még mindignem hiszek ebben, hiszen istenek és természetfeletti lények soha nem léteztek. Ebbe a hitbe rángatom magam akárhányszor furcsaság történik körülöttem, a víz körül, ha dühös vagyok...hogy gyorsabban gyógyulok, hogy erősebb vagyok az átlagnál. Nem akarok ennél többet tudni, épp elég sokkoló az is, amit Axel elmondott hogyan élte túl ezt az egész...akármit. A hullámzó habokra pillantok, felé fordulok, figyelem egy jó darabig, közelebb sétálok, közvetlen bele a vízbe, de a víz hulláma kikerüli a lábaimat és mögöttem foltatja az útját. Látom, hogyne látnám, nem akarok vizes lenni, nem ezért jöttem ide... a tenyerem a tenger felé tartom, nagyobb és nagyobb hullámok keletkeznek, ahogy koncentrálok. Mert igen, tudok azt is. Nem dühöngeni, hanem figyelni a bennem lévő sötétségre. Oda figyelni a környezetemre... megbocsájtani magamnak...amikor magamra gondolok, minden megszűnik, a lábamat beteriti a víz, a hullám pedig folytatja az útját, így kihátrálok onnan. Elvesztettem a kontrolt, a harag lett úrrá rajtam. Mindig ez történik. A harag erősebb minden másnál! - Akkor bazd meg... - sziszegem a fogaim közül és figyelem a hullámokat, de valami apró nesz miatt a hátam mögé kell forduljak....
2023. május 1-jén az óriások vezére összehívta tanácsát, amelyre a nornát is meghívta, aki segített neki az istenekkel szemben. Kezdetben úgy tűnt, ez alkalommal sem történik majd semmi különös, ám amikor Hildr távozásra készült, fültanújává vált két óriás sutyorgásának, s a hallottaktól égtelen harag támadt a norna szívében. A szavak arról szóltak: Thrym azt tervezi miképpen szabadulhat meg Hildr-től, mivel a norna követeléseit nem kívánja a nagyhatalmú óriás teljesíteni, akkor sem, ha az átokkal legyőzik és feledésbe taszítják az isteneket. Hildr elnyomta abban a pillanatban dühét, s ahelyett, hogy szembesítette volna Thrym-et rossz döntésével, a norna úgy határozott, megbosszulja, amiért megpróbálták kijátszani. De nem kapkodott el semmit sem, és mindent gondosan előkészített.
Kezdőlap
