Einar Ravnefjaer

Keresési feltételek

Az eredmények megjelenítése: Hozzászólások Témák
Bővített keresés

Vendég —

Gratulálunk, elfogadva!

fáradj beljebb, lépj be közénk

Az előtörténetedben nem találtunk kifogásolnivalót, így hát az istenek nevében felhatalmazunk rá, hogy birtokba vedd Oslo utcáit!

Mielőtt még azonban fejest ugranál a játéktérbe, lenne néhány fontos kérésünk. Az első és legfontosabb, hogy tégy egy kört a foglalóinknál! Mindenképpen szükséged lesz az avatarod és a neved lefoglalására, nehogy mást is megkísértsenek a vonásaid, vagy éppen a neved csengése. Feltételezzük azt is, hogy mindenkinek van munkahelye - legyen az legális, vagy kevésbé legális -, ami ráadásul remek kiinduló alapja lehet jövőbeli plotoknak, ne felejtsd hát el megmutatni, mivel foglalkozol! Oldalunk tematikája szorosan összefügg a skandináv mitológiával és annak valamennyi szereplőjével, de mindenkinek furcsa lenne, ha Mindenek Atyja egyszerre két ember képében is az emberek között járna, igaz? Nagyon fontos tehát, hogy lefoglald a rendeltetésedet is, amennyiben a skandináv mitológia egy jelentős szereplőjét alkottad meg, annak leszármazottja vagy, vagy éppen egy óriással gazdagítottad a karakterek táborát.

A foglalók maradéktalan kitöltése után mindenképp szakíts időt annak ellenőrzésére, hogy kitöltötted-e a profilodban a fő karakteredre vonatkozó részt. Ne aggódj, ezt csak a Staff látja majd, és ha nem szeretnéd, nem is adják tovább senkinek a titkodat, nekik azonban fontos információként szolgál mindez.

Ha pedig minden fenti kötelező lépéseken túl vagy, nincs más hátra, mint előre! Ne aggódj, ha nincs még partnered az első játékodhoz, csak be kell lesned a ebbe a topikba és feladni egy csábító hirdetést, vagy épp lecsapni egy hozzád hasonlóan pajti után ácsorgóra. Az sem baj, ha van a fejedben egy konkrét plot, az ilyen irányú kecsegtető hirdetéseknek is kialakítottuk a megfelelő platformot. Esetleg egy konkrét személy hiányzik az életedből? A keresett karaktereink között neki is lesz helye.

Ne feledd: ha úgy érzed, valami igazán nagy és meghatározó dolog történik veled, ami másokra is hatással lehet, ne habozz egyeztetni a Staffal, érdeklődve hallgatunk!

Plotban és reagokban gazdag időtöltést és jó játékokat kívánunk!

Vendég —

Einar Ravnefjaer ;;

— Alexander Hogh Andersen — katona/kém — isteni lény — SAJÁT

Hugin VAGYOK

kortalan

akaratos ;

a családom szerint

lelketlen;

az ellenségeim szerint

kötelességtudó ;

szerintem

A múltad meghatároz, de nem lehet teher

minden a mély felszín alól

A jellemem attól függ kit kérdezel. Az aktuális utcámban lakó nénit? Ő biztos úgy fog nyilatkozni, hogy segítőkész, végtelenül udvarias, hallgatag, kedves és jó humorú fiatalember. A feletteseimet? Számukra precíz, szélsőségesen terhelhető, néhány szabályt és parancsot egyedien értelmező ember leszek. Azokat akik alám tatoznak? A nagyja igazságosnak, határozottnak, és kellemes felettesnek fog beállítani, a másik fele hajcsárnak, kötekedőnek, szőrszálhasogatónak, részre hajlónak és egy óriási seggfejnek. A sírig tartó ügyfeleknél beszari, hülye gyerek, ostoba, tehetségtelen semmirekellőként indulok, aztán általában záros határidőn belül a pöcsfej, szemétláda, szadista fasz, lelketlen állat kategóriába csúszom. Azok az emberek, akiket csak megfigyelek, számukra senki vagyok. Egy átlagos, megjegyezhetetlen alak, aki felvette a leesett kulcsát, vagy rámosolygott a metrón, mikor maga elé engedte. A "haveroknak" cseppet sovinisztaként, fanyar és morbid humorúként, lazaként szeszélyesként, kiszámíthatatlanként és cseppet őrültként fogok bemutatkozni. Az emberi nőcskék azért vannak oda mert titokzatosnak, férfiasnak, magabiztosnak, veszélyesnek,kissé hűvösnek és elérhetetlennek tűnök. Odinnak hűséges, célorientált, megbízható, diszkrét, precíz szókimondó, őszinte és gyors vagyok, voltam és leszek. Muninhoz képest a higgadtabb, a megfontoltabb, a csendesebb és a józanabb vagyok. De csak az ikertestvérem mellett lehetek igazán vad, nyers, játékos, szenvedélyes, védelmező, teljes és végtelenül szabad.

Mindenkiben rejtőzik egy történet

meséld el a tiéd

865 Anglia partjain

Elegáns szárnycsapásokkal landol a zászló rúdján, billegve károg egyet, eléggé figyelemfelkeltőn tollászkodik, hogy a sereg figyelni és suttogni kezdjen. Odin itt van, Odin velünk van! Ennyi neki elég, újabb károgó hanggal száll fel, és repül vakmerőn az ellenséges csapatok felé, testvére kicsivel odébb ugyan így tesz. Vitorlázva figyelik alattuk az angolokat, és bosszantón csipkedve szállnak alább le-le csapva a lovon pöffeszkedő vezérekre. Nem kell sok, mintha ezt égi jelnek venné az angolok szemében csak pogányokként emlegetett sereg, elszánt ordítással szabadulnak rá a keresztény kutyákra. Hugin élvezi a látványt, de vére még többre hajtja, és ha már úgy is itt kell lenniük, miért ne szórakozhatna egy picit? Könnyed manőverrel bukik a csataközepébe, a vérpára, az ordítások és a fegyverek csattogásától fel se tűnik sokaknak, hogy a hollóból hirtelen férfi lesz, és baltáját forgatva lesz utolsó látványa annak, aki mégis végignézte a varázslatot. Élveteg vigyorra húzódó, elszánt arccal pillant körbe, kirántva a baltáját az elesett koponyájából, és repíti is egy újabb felé, miközben a másikkal hárít egy kardot, csizmájából előkerült késsel pedig könnyedén döf az ágyéki védtelen részbe. Nem áll le, megveszekedetten harcol, kiélvez minden pillanatot, amit emberi testben tölthet. Az emberek korának ezen évtizedei szinte minden földrészen érdekes irányba kezdtek el haladni, s Hugin maga is élvezettel bújik csupasz kétlábú testbe, hogy testközelből is megfigyelhesse, ,és részese lehessen. Holló természete mindenkor otthonosan mozgott a csataterek, véres vadászatok, párviadalok helyszínén. És úgy döntött miért ne próbálná ki mindezt a saját bőrén? Odinnak mindaddig nincs kifogása ellene,, míg nem próbál a nornák útjába tévedni,,és nem kavar meg olyan vizeket, amelynek folyása már elrendeltetett. Ez a csata is rég eldőlt már, legalábbis a benne harcolók élte, és halála. Csata után pedig testvérével ott fognak lakomázni az elhunytak tetemi közt, még inkább hitelt adva a mítoszoknak mindenki atyjáról.
Egy nap sem kell, és a csata eldől, s míg a halottaik testét a túlélők hitük szerint útjukra engedik, úgy jönnek lovaikon sebesen vágtázva a valkűrök, hogy a dicső csarnokba kísérjék a lelkeket. Lovaik patájának monyán harmat üli meg hajnalra a mezőt, Hugin tollait borzolva rázza le magáról a cseppeket, egy angol tetemén trónolva, mint holmi kis király, véres csőrével utolsó alkalommal csap le a puha húsra, mert Munin mellé szállva jelzi, itt az idő tovább menni.

1946 októbere

- Vedd már fel te nő, különben Odinra mondom.... -
- Szia szépfiú. Már épp rád gondoltam, nagyon eltűntél mostanában. - jön az incselkedő tónus a vonal másik végén.
- Mi a francról beszélsz? Két napja hívtalak, de azóta basztál visszahívni. - még a kellemes hangvétel sem nyugtatja le a benne dúló érzelmeket, kezében tartott toll meghajlik, és majdnem el is törik, de mély lélegzetet véve önuralmat gyakorol, és inkább leteszi azt a szart a kezéből. Úgy is tudja, hogy legszívesebben most azt a kis kecses nyakat szorongatná meg, akinek a gazdája épp borzongatókacajt hallat a vonalba. Ez a nőszemély akkor is felizgat, ha nincs velem. - Ne kacagj Mildri. Már rég a bázison kellene lenned, leadni a papírokat a kikérdezett emberekről. - teste feszült önuralma nem mutatkozik meg a hangján, és ezt a másik is érzi, mert megadó sóhajt hallat. - Ha nem lennél ennyire elbújva az irodádban.... - mozdul a kilincs, és egy egyenruhába bújtatott formás fenék tolja be a tömör fa ajtót, mire Einar felszaladó szemöldökkel figyeli a mutatványt, ajkai pasis vigyorra húzódnak - ...akkor tudhatnád, hogy régóta itt vagyok. -
- Igen? Remek, akkor add le azokat a kurva aktákat,mert tegnap volt a határidő! De most ha megbocsájtasz...valaki engedély nélkül hatolt az irodámba... - bontja a vonalat, és kényelmesen dől hátra a székében, a mobilt az asztalra ejtve. - Katona! Tudja, hogy illik megérkeznie egy feljebbvalójához?! - dörren a hangja keményen,, de egyáltalán nem hangosan.
- Igen, Uram! -
- Akkor elevenítse fel, mert én úgy látom, valami kimaradhatott a kiképzésén. Vagy netán úgy gondolja, tehet a szabályokra? - tolja fel magát álltába az asztalra támaszkodva, és onnan figyeli az alakot, aki tisztelgés után kezeit hátul kulcsolja össze,és enyhe terpeszbe áll.
- Nem Uram! Elnézést kérem, hogy nem kopogtam Uram! - megkerüli az asztalt,és öles léptekkel hamar az apró termet mögött köt ki, és a sorosra fogott kontyot fixírozza.
- Mondja, mit hozott nekem? -
- Az aktákat Uram, amiket kért. -
- És mikorra kértem őket, katona? -
- Tegnapra, Uram! - alig mondja ki a szavakat a nő, Einar ujjai bilincsként feszülnek a tarkójára, másikkal a csuklóira fog a finom kézben tartott akták a földre hullanak - Ezért ismét meg kell majd büntetnem...most taposhatok végig mindegyiken... - , és erőszakosan jobbra penderíti, arccal neki az ajtó melletti falnak. Épp hogy csattan, de komolyabb sérülést biztosan nem okoz, és a nő füléhez hajolva belesuttog.
- Akkor meg miért nem vonszolta ide a formás kis valagát tegnapra? - mélyen beszívja a vadító illatot, amit a bőr kipárologtat, és elégedetten hallja a gyorsuló szívverést.
- Mert más dolgom volt, Uram! - jön a halk, nyögésnek hallatódó válasz.
- Fontos? - morran.
- Nem... -
- Akkor majd később megbeszéljük... hiányoztál...- fogai a puha nyakbőrbe marnak, míg lábával terpeszbe rúgja a formás lábakat, kezével elereszti a csuklót, és mohó szorgalommal tűri fel a szoknyát, baromi szívesen tépné el, Odin a tanúja – vagy inkább ne is tudjon róla – de az még sajnos kifelé is kelleni fog a nőnek.

Napjaink

Annyi év van a háta mögött, hogy ha számolni akarná beleőrülne. Nyomja a vállát, a szívét, és pecsétet nyom a lelkére. Elképzelni is nehéz mi mindent látott, a Ragnarököt vagy tucatszor, Istenek halálával, bukásával és emelkedésével együtt. Változtak, minden egyes ciklus után más irányba, más módon, és más mértékben. Midgard is változik, szinte semmi sincs körülötte ami állandó egy személyt kivéve. A horgonya a világban, mire még Odin sem képes, bármennyire is kötődik királyához. És most a horgony is rozsdásodni látszik. Évezredek Emléke kopni kezdett. De nem csak Munin....az Istenek maguk is felednek. Ki jobban, ki kevésbé. Árnyékként néz néha rájuk, jár a nyomukban, fürkészi tetteiket, gyerekeiket, fattyaikat, viszályaikat. Gondolatok tömkelegét viszi Mindenek Atyjához. Persze ahogy a világ változik, úgy a technológia is elért ebbe a kapocsba is. Midgard az elején eszelős élmény volt neki, olyan sok újdonsággal, amit a kilenc birodalom sem vehetettel tőle. És most mindenki itt van, Az egész népes család az emberek által Sárgolyónak nevezett Földön tobzódik, megélve mindazt, amit Einar már megszületése óta tapasztal. Neki már nem újdonság, már kissé fárasztó is, főként, hogy az emberiség nyélegyenesen rohan a vesztébe. Először azt hitte, ez a modern kor butítja az Istenit, de Mildri is felejt. És ha az Emlékező felejt, Odinnak mennyi ideje van hátra?....
Lépteit szaporázza erre a gondolatra, igazán nem is tudja, melyik rémiszti meg jobban, Odin lehetséges sorsa, vagy Munin állapota, fekete szövetkabátjában elvegyül az Osloi tömegben, miközben egyenesen a királyi rezidencia felé igyekszik. Meg kell ossza mindazt, amit megtudott, és nincs idő késlekedni....

Einar Ravnefjaer

1 / 1 oldal